Illés Endre. Szávitri Történet a szerelemről és a halálról

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Illés Endre. Szávitri Történet a szerelemről és a halálról"

Átírás

1 Illés Endre Szávitri Történet a szerelemről és a halálról (A digitalizálás a budapesti Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1986-os, azonos című kiadványa alapján készült.) ISBN ,,Szávitrinak, a halállal viaskodó, szerelmes királylánynak a története a régi Indiát idézi fel, az ezer és ezer éve elsüllyedt világot, azt a szigorú csodákkal és szigorú hittel átszőtt régidőt, amikor a hajnalból, a tűzből, a napból, a sötétből, a halálból, a szerelemből, az élet és a világ minden lélegzetvételéből, még az esőcseppekből is istenek, főistenek, tündérek, varázslók, halhatatlanok léptek ki... Szávitri története apró tisztás a Mahábhárata ősrengetegében. Beleszőtt kicsi mese. Egy pillangószárny rebbenése. Mindössze háromszáz sor a kétszázezerből.'' Ezt a mesét dolgozta fel Illés Endre mesteri módon - megőrizve, felidézve az eredeti mű költőiségét, hangulatát. 2009

2 Már kilenc napja bolyongott az erdőben Szávitri, a királylány. Kétkerekű aranykocsit hajtott, kocsiját két fehér ló húzta. Pávák és seregélyek nézték elámulva, megnémulva a kocsiban álló magas, fiatal lányt. Tisztásokon hajtott át. Majd keskeny, egyre szűkülő erdei utakra tévedt. A kerekek alatt néha kövér puha fű hajlongott és mozgott, máskor meg vékony; száraz ágak roppantak, mint a gonosz, sebes átkozódás. Szávitri már mindent ismert az erdőben. A vízért esengő vadont. A sűrű bozótot, a lombtalan fákat, a bepiszkolódott pálmafejeket. A perzselő, az elviselhetetlen, a lángoló meleget. Azután megismerte a vihart. Először azt a titokzatos sustorgást, amikor hirtelen felforr a szél, mint tűz fölé akasztott üstben a víz, majd hirtelen ömleni kezd az eső, láthatatlan kezek tördelik a fákat, kék fénypatakok ömlenek szét a magasban, dörgés és villám szakadnak egymásba. És esik, és még vadabbul esik: Az éjszakákat is ismerte. Az éjszakák hangjait - két sakál csahol a sötétben, szomorú, vékony kappanhangon panaszkodva, és közben ezer meg ezer tücsök szól, párduc sétál puha mancsokon, egyre sűrűbb a sötétség. És egészen váratlanul nagy csend támad. Ezeken a mézsűrű, sötét éjszakákon szólal meg a tigris: egyetlen rekedt, mély sóhajtás - csak ennyi a tigris szava. Szávitri megismerte a kék varjút is. Azt, amelyiknek olyan hosszú, sötéten csillogó farktolla van, és a boldogtalanságot hozza. És látta a medvéket. A koromfekete, fehér nyakékes, ajakos medvét. Meg azt a másik fajtát, a kisebbet: a kócost, a durva szőrűt, a mindig mérgeset. A késő délután fényében látta, hogyan igyekeznek hazafelé: a meredek hegyoldalon fenekükre ülnek, és úgy szánkáznak sebesen le a mély völgyekbe. Megismerte az erdei remeték kunyhóit is: négy földbe vert dorong, vékony sás meg összefont nád. Elmélkedő, szent remeték éltek mindenfelé a roppant erdőkben. Hozzájuk tért be Szávitri éjszakára. Leszállt kocsijából, egy fához kötötte fehér lovait. Majd mély tisztelettel köszöntötte a kunyhó előtt kuporgó bölcset. A szent remeték szívesen láttak minden erdőnjárót. Szívesen fogadták Szávitrit is. Megnézték a lány kocsiját, rápillantottak szemet gyönyörködtető fehér lovaira, de a szívük nem dobbant meg a látványtól. Egyik-másik talán maga is híres király volt valamikor vagy bátor harcos, de már régen otthagytak mindent, családot, otthont, hatalmat. Lemondtak erről a legalsó világról, hogy tíz meg száz év múlva feljuthassanak a fényességes harmadik égbe, egyenesen az istenek istenének, Indrának csarnokába. Illés Endre: Szávitri Oldal: 2

3 Mindezt látta és ismerte már Szávitri, amikor a tizedik napon, a sejtelem- halvány hajnalban, mely rózsaszín volt, akár a flamingók szárnya, egy fiatal szarvassal találkozott. A szarvasünő egy erdei tó partján állt. A sötét vízen haragosvörös és halványsárga lótuszvirágok nyíltak. A tó fölött lusta pillangók kergetőztek, rőtesbarnák, égszínkékek és mélyen, puhán feketék. Éjszaka eső esett, s most friss és ragyogó volt minden. Kisütött a nap. Szávitri odament a szarvashoz, a fiatal ünő nem futott el. Belenézett a szarvas barna, nedves szemébe... Egy fiatal lányt látott a szarvasszemben: magas volt ez a lány, a szeme kék, akár Visnu ege, a teste hajlékony, vékony és mégis erőt sugárzó, a homloka magas, a karja, a lába hosszú és formás - az egész lány olyan fiatal, üde és friss, mint egy virágzó tavaszi gyümölcsfaág. Ő maga volt az: Szávitri, az ég lánya, akit ájtatos apja imákkal, sok-sok évi jámborsággal könyörgött le az istenektől a földre. Egyetlen lánya volt apjának. És Szávitri most megismerte magát. Meglátta szépségét az ártatlan, fiatal szarvas szemében. Fájdalmasan, nyugtalanítóan szép volt. Olyan szép, hogy a fiatal férfiak messze földről, a legtávolabbi országokból is eljöttek Madrába, az öreg király birodalmába. Szávitriért jöttek, megnézték, beszéltek vele, ragyogása megsebezte szívüket. De amikor megteltek ezzel a ragyogással, senki nem merte arra kérni: legyen a felesége. Ezt a tündöklő, égi szépséget nem lehetett lejjebb húzni - a földre, a sárba. A férfiak elmenekültek előle. És Szávitri apja, Aszvapati király ekkor így szólt lányához: - Feddésre méltó az az apa, aki lányát nem adja férjhez. Menj, lányom. Menj világgá, és keress magadnak férjet, hogy az istenek ne találjanak bennem hibát. Szávitri elpirult, és térdre esett apja előtt. De azután megértette a bölcs szót, és megérezte az apai szív fájdalmát. Nem ellenkezett többé. Elővezették kocsiját, befogták a fehér lovakat, és ő elindult világgá, hogy férjet keressen magának. S most itt állt a rózsaszínű derengésben, a kis erdei tó partján - és a szarvas szemében meglátta önmagát. Megértette - a szépség veszélyes és kényes ajándéka az isteneknek. A fiatal szarvas sokáig kísérte Szávitrit, és csak akkor maradt el tőle, amikor már teljes fénnyel tűzött a nap, és forró szél támadt. Illés Endre: Szávitri Oldal: 3

4 Ezen az estén a lány egy szent férfinál, egy bölcs, igen öreg remeténél szállt meg éjszakára. Az öreg remete gyümölccsel kínálta, aztán kettesben ültek a tűz mellett, sokáig hallgattak. Szávitri ezen az estén is olyan könnyűnek látszott, akár egy falevél. - Milyen vihar ragadott el, lányom? - kérdezte a remete. - Nem vihar - felelte csendesen Szávitri. - Akkor miért vagy úton? - Apám küldött utamra. - Mert megharagudott rád? - Mert nagyon szeret. Az öreg remete egy ideig nézte a lányt. Szávitri halványzöld ruháját aranyfonalak díszítették. A sok aranyfonál úgy villant a tűz fényében mintha fiatal, vékony kígyók tekeregnének a selyemben. A remete száraz ágakat tett a tűzre, és elmondta a halaskofák történetét: - Hárman voltak. Három kövér, nagyon kövér halaskofa. A folyónál meg a tavaknál vették a halakat, és amikor a halászok fogásával megtelt minden kosaruk, halastul, kosarastul begurultak a városba. Inkább gurultak, mint mentek, mert nagyon kövérek voltak. Az elsőnek Golyó volt a neve. A másodikat is Golyónak becézték kislány korában. És a harmadik sem tudott más névvel előhozakodni: világéletében Golyónak csúfolták. A három Golyó nemigen barátkozott senkivel. Magukban éltek, jól éltek, nagyokat nevettek. Egyszer azután elkapta őket a vihar. Éppen úton voltak, a városból a folyó felé tartottak. A három Golyó rémülten gurult ide-oda. Kövér esőszemek potyogtak körülöttük, de ők nem szerették az esőszemek kövérségét, és még kevésbé szerették a felcikázó villámokat. Végre egy kertész kunyhójára bukkantak, gyorsan bemenekültek. A kertész jó szívvel fogadta a három Golyót, és éjszakára átengedte nekik a virágházat. Mert közben erősen besötétedett, és a Golyók még jobban féltek a sötéttől, mint a ropogva zuhogó esőtől. Elhelyezkedtek hát a virágházban, ettek valamit, ettek jó sokáig, és lefeküdtek. Múlt az idő, de a három Golyó csak forgolódott a helyén, sehogyan sem tudtak elaludni. Végre az egyik felkiáltott:,,a virágok!'' Ekkor a másik is feleszmélt:,,igazad van! Ezek a rózsák! Ezek a szalamandra szegfűk!'' Összevissza kiabáltak:,,hogy bűzlik ez a kontyoshajú! Meg itt, ez az aranyvessző! És az a macskagyökér! Ez a gyíkfű! Ez a kígyószisz!'' Összevissza sértegették, pocskolták a szép és még szebb virágokat. Mindenféle ocsmány nevet kentek rájuk. Mindegyik bűzlött nekik. Mind-mind okádékot lehelt. Mert ők csak a halszagot szerették, a sűrű, nehéz, orrfacsaró, avas halszagot! És csak szédültek a virágoktól, a rózsától, a szegfűtől. Cudarul fájt a fejük, gyomrukban megnehezült a jó vacsora. Legszívesebben kigurultak volna a virágházból, de kint még mindig zuhogott. Erre az egyik Golyónak jó ötlete támadt. A piszkos, üres halkosarakat kirakta egy percre az esőre, majd sorra bekapkodta őket. A nedves halkosarak szinte azon nyomban füstölögni kezdtek a meleg virágházban. Jó és erős halszagot füstöltek. A halszag birokra kelt a rózsával, és csakhamar legyőzte. Így járt a szegfű is, a többi virág is. És a három Golyó csakhamar békésen, elégedetten, mélyen aludt, az ismerős, nehéz halszagban aludtak, álmukban is nagyot szippantottak belőle. Reggel a kertész arra nyitott be, hogy a virágai is halszagot lehelnek. Illés Endre: Szávitri Oldal: 4

5 A remete elhallgatott. - Feküdj le, lányom! - mondta később Szávitrinak. De az éjszaka csendjében a fiatal lány is álmatlanul forgolódott háncságyán, akár a három Golyó. Arra gondolt, hogy a bölcs, öreg remete megfejtette a titkát. Tudja már, mi hajtotta őt ide, a vadonba. És mit hagyott ott a királyi udvarban. De mit mond a remete meséje? - tűnődött tovább. - Mit kellett volna tennie? Leborítania magát egy halaskosárral, hogy halszagú legyen? Akkor talán nem futottak volna el mindazok, akik csak azért jöttek, hogy lássák őt. Egy pávakakas rikkantotta el a hajnalt. Szávitri mély bókolással köszönt el az öreg remetétől, aki már jóval előbb bemutatta reggeli áldozatát. A tündöklő hajnalban a lány felült kocsijára, és továbbindult a vadonban. Ezen a napon dühöngő szélben, tűzforró porban hajtott. Az erdő hirtelen elmaradt mögötte. Bármerre fordult - száraz tüskebozót volt a világ. Később a bozót is eltűnt, s ekkor már csak por volt. Por, por - mindenfelé. Mintha egy tenger vándorolt volna el innét, a nyomában nem maradt semmi más, csak a hatalmas, meleget lehelő, sóval behintett pusztaság. Mintha lángok közé hajtott volna - tüzes, könnyű kígyók tekeredtek karjára, hajába. Kígyók fújták szemébe nyálkás, forró leheletüket. A két kerék küllőiről kígyófejek vigyorogtak rá. És egyszerre úgy érezte, gyeplő helyett eleven, vonagló, hosszú kígyótesteket szorongat a keze. És a szél egyre csak zúgott, homokdombokat, majd homokhegyeket vágott eléje. Minden dübörgött körülötte, mintha csak leszakadó mennyezetek alatt rohant volna. Néha úgy látta: egyre szűkebb körökben vágtat. Lovai eszelősen lehajtották fejüket, mintha a millió homokszem közül kiválasztottak volna egyetlenegyet, s a láthatatlan homokszem körül keringenének. Azután hirtelen a magasban volt. Megint csak a szél röpítette hegycsúcsok magasságába. De a hegy hirtelen eltűnt alóla, s ő nem tudta, hogyan fog lerohanni a semmivé vált, meredek lejtőkőn. Már alkonyodott, amikor ismét egy tüskés bozótosba ért. Kocsija közeledtére poros madarak rebbentek fel poros fészkükből. Gonosz, suhogó tüskegallyak csaptak rá. Fáradtan, bőrén véres karmolásokkal köszöntötte a sűrűsödő homályban a bozót remetéjét. Mert még ebben a poros, szomorú tüskebozótban is élt egy elvonult magányos szent. - Fogadj be éjszakára, idősebb testvérem! - járult eléje a királylány. - És ne haragudj, hogy testvéremnek nevezlek, de az öröm szólít így. Már azt hittem, egyedül kell maradnom éjszakára, és egyszerre testvérem akadt itt a tüskék között, a porban, a bozótban. A bozót öreg remetéje olvasztott vajat öntött a szent tűzre, majd valamilyen kesernyés mézzel és nagyon puha, szálkás gyümölccsel kínálta a lányt. Illés Endre: Szávitri Oldal: 5

6 - A sivatagból jöttél? - Áthajtottam a homokon. - És megégetett a nap? - Rám sütött. - És betemetett a szél? - Rám fújt. Hosszú ideig hallgattak. - Mintha panaszkodtál volna - szólalt meg végül a bozót remetéje. Akár egy dobra ütöttek volna, úgy támadt a lányra ez a hang. Súlyosan, nagyon telten. - Én? - riadt fel Szávitri. - Panaszkodtam? - Mintha panaszkodtál volna, hogy a bozót beléd karmolt. - Egyetlen szavammal sem akartam panaszkodni. - De az arcod véres! A remete hangja megrovó és szigorú volt. Szávitri bűnbánóan lehajtotta fejét. - Elfelejtettem letörülni. - És azt mondtad: a szél rád fújt, a nap rád sütött. A bőrödben, a gyulladt szemedben van a panasz. Tanuld meg az alázatot, lányom. Alázatosnak, sokkal alázatosabbnak kell lenned, különben a nap még tüzesebben fog égetni, s a szél még jobban megperzsel. Feledkezz meg a testről, feledkezz meg a fájdalomról. És ha a tüske hegyes, saját magad szúrd a bőröd alá. A bozót remetéje ekkor elhallgatott. Úgy hallgatott, mintha késsel metszette volna el a szavát. Lefeküdt, többé egy szót sem szólt. Amikor Szávitri rápillantott, már aludt. A fiatal lány is lehajtotta fejét. Egyszerre tűvékony hangú hegedűket hallott, jobban odafigyelt - és már tudta, ezek az álom hegedűi. Minden feloldódott: a világ sejtelmesebb, lágyabb és irgalmasabb lett. Minden és mindenki egyre mélyebben belegázolt az álomba, akár egy sötét fényű tó vizébe. Aki csak élt: ártatlan vízi virágként ringatózott az álom taván. A tigris, a farkas, a vadkan elvesztette, ami benne tigris, farkas és vadkan volt. Hiába próbáltak támadni, a másik torkának ugrani, harapni, csak tehetetlenül acsarogtak álmukban. A szúnyog egyszerre nem tudott szúrni, a keselyű nem találta a csőrét és a karmait. Szávitri az ősi tanításra gondolt: az álomban mindenki egybeolvad, minden létező új létet kap. És itt, csak itt szabadul fel az is, ami igazán ártatlan, ami szép, amiből ez az egész nagy világ van. Ami sérthetetlen és elmúlhatatlan. Illés Endre: Szávitri Oldal: 6

7 A fáradt lány nagyot, mélyet lélegzett. És már ő is aludt. Mintha italt nyújtottak volna neki álmában. Még soha ilyen fényesség és melegség nem futott le a torkán. De ki nyújtotta az italt? Csak egyetlen villanásra látta az arcát. A következő pillanatban az arc szétfoszlott - Szávitri elfelejtette az arcot. Éjszaka felébredt. Óvatosan kilépett a kunyhó elé: a sötétkék, majdnem fehér égen kövér csillagok sarjadtak. Szávitri tapogatózva előbbre lopózott. Bogáncsfejekhez ért a keze, fel nem pattant bimbókhoz és alig nyílt kék virágokhoz. Mindegyik bogáncs meleg volt. Még a tegnapi fényt őrizték. Szávitri úgy megnyugodott ettől a melegtől, mintha kicsi, fiatal állatokat simogatott volna. Alig hajnalodott, a remete is felkelt. A királylány megvárta a reggeli áldozatot, azután rögtön nekivágott a bozótnak. A szél már nem fújt, még tegnap elnyargalt, de a meleg itt maradt, és a bozót szomorúan hallgatott a porban. Szávitri egész nap szomjazott. Nem tudta feledni az éjszakai italt - az az egyetlen korty égette a torkát, még szomjasabb lett tőle. Délután mintha kiért volna a tüskés bokrok közül, a fű zöldebb lett. A zöldülő füvön - valamelyik domboldalon - antilopokkal találkozott; legalább negyvenen lehettek. Három méltóságos lépésű, öreg bak kormányozta a csapatot - koromfekete bundájukban rögtön kiváltak a tehenek és a fiatal bakok vörös-sárga tömegéből. Az antilopok megálltak, csodálkozva nézték a kocsiját hajtó lányt. Szávitri visszanézett rájuk. Később a dombok egyre magasodtak Szávitri körül, és nemsokára egy völgybe ért. Sövénykerítés zárta el az útját, egy remete kicsi ligetének élő sövénye. Ez a remete mintha csak ikertestvére lett volna a tüskebozót remetéjének. Ő is szikár volt, csontos, szomorú és szigorú, mint amaz. - Üdvözöllek, nagyon tisztelendő bölcs! - Mit kívánsz? - nézett a remete a lányra. - Éjszakára szállást. - Megkapod. - És szomjas vagyok. Nagyon szomjas. - Vizet is kapsz. Szávitri mohón ivott. A remete összevont szemöldökkel, fekete pillantással nézte. Ő mondta el Szávitrinak, a férjet kereső lánynak a vándor és a tigris történetét. Illés Endre: Szávitri Oldal: 7

8 De ekkor már az esti tűz mellett ültek. - Láttál már mangófát? De nem közönséges mangófát, hanem óriás mangót. - Meghámozott gyümölcsét is ettem. - Egy ilyen óriás mangó alá érkezett meg három napi gyalogút után a vándor. Tudod-e, mit jelent három napig vándorolni? - Tizenharmadik napja vagyok úton. A remete szemében parázs villant. - De az igazi vándorok nem kocsin hajtanak, lótuszvirágszemű királylány! És nem fehér lovak röpítik őket előre! Szávitri a remete arcát fürkészte. - Hagyjam el lovaimat és a kocsimat, te mindent tudó bölcs? A remete legyintett. - Majd eljön ennek is az ideje. De most hallgasd csak tovább a vándor történetét... Árnyéktalan pusztaságon kelt át ez a vándor. Harapásnyi eledele sem volt, egyetlen korty italhoz nem jutott. Már nem hallott és nem látott, amikor az óriás mangó megállította. Csupa árnyék volt ez a fa, csupa ragyogó virág, s a virágok között csupa ízletes gyümölcs - még virágzott, s már gyümölcsöt érlelt. A gyökerekből, a kérgéből illat áradt, a koronájából varázslatos madárszó.,,mit kívánsz, vándor? Enni, inni kívánsz?'' - szólalt meg váratlanul az óriás mangó.,,aludni!'' - felelte a vándor. És nem is csodálkozhatott el, hogy a fa megszólalt, mert máris elaludt. Amikor végre felnyitotta a szemét, érezte, hogy a kemény föld teljesen elzsibbasztotta minden tagját.,,milyen jó lenne egy ágy! Egy kényelmes, puha ágy!'' - sóhajtotta még félálomban. És máris lágy, dagadó selyemágyban feküdt a mangófa alatt. Mert ez az óriás mangó csodafa volt. Minden nyelven értett, minden varázslatot tudott. Istenek fája az ilyen fa, az ő hatalmukkal és erejükkel rendelkezik. A vándor dobogó szívvel, vacogva és rémülten feküdt a selyemágyban. Az emberek mindig megijednek az istenektől. De azután lassan- lassan mégis megnyugodott; megértette, hogy a mangófa jószívű, és csak jót akar. És mert hatalmasan éhes volt, reménykedve felsóhajtott:,,ha ehetnék valamit...'' Egyszeribe kis asztalkák között feküdt: kristálytálakon a legízletesebb ételek, kristályserlegekben zöld, sárga és piros italok csábították. A vándor evett és ivott - az ismeretlen ízektől szinte részeg lett. Részeg és merész.,,ha most egy szép lány jönne erre...'' Még végig sem gondolhatta: pókhálóselymekben egy mennyei, tündérszép lány hajolt föléje:,,csókolj meg!'' - szólt rá nyomban a vándor. A lány megcsókolta.,,vakard meg a talpamat!'' - parancsolta még merészebben. És a tündér megvakarta a talpát. A vándor most elnyúlt az ágyon. Az ingerlő gyümölcsök között, az ismeretlen italoktól és a tündérlány csókjától elkábulva erősnek, hatalmasnak és csodálatosnak érezte magát, s így merengett:,,ha most egy tigris ugrana nekem, a tigris elől sem hátrálnék meg...'' És a bokorból abban a pillanatban kiugrott egy sárga-fekete királytigris, s mert a vándor nagy elbizakodottságában nem ugrott fel a fa koronájába, a tigris óriásit hördülve, hatalmas ugrással a selyemágyra vetette magát, s karmos, puha mancsának egyetlen csapása rögtön végzett a vándorral. A remete elhallgatott, és csak jó sokára szólalt meg: Illés Endre: Szávitri Oldal: 8

9 - Befejeztem, királylány. Befejeztem a vándor és a tigris történetét. - És miért mondtad el, te mindent értő és mindent megmagyarázó bölcs? - kérdezte tőle Szávitri. - Mert a vágyról akartam egy történetet mondani. Vigyázz a vágyaidra. Szávitri megborzongott. Még akkor is borzongott, amikor éjszakára magára húzta takaróját. Jó lett volna, ha valaki vigyáz rá. De csak a magány állt mellette. Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk. Már megint erdőkben vándorolt. Néha nagy madarak távoli hívását hallotta, a hangok felé indult, de azután a sűrűben nem jutott sehová. És este megértette, hogy a madarak csak gúnyolták. Máskor egy patakot követett. A patak kedvesen csobogott-suttogott: titokzatos volt, és mindent ígért. Szávitri hűségesen ment, ment a patak partján, de a patak egyszerre vízeséssé vált, lebukfencezett a mélybe, ezüstösen szétporlott. Már olyan karcsú volt, mint egy cérnaszál; csúfondárosan visszanevetett. A királylány megértette: megint megcsalták. Nem lázadozott, csak szomorú volt. Miért kell egyedül lennie? Miért szomorítja meg apját? Miért olyan súlyos a magány? Meddig tart még ez az út? És miért lesz más olyan könnyen boldog? Vétkezett talán? Bűnhődik most? Ezen az estén a szent remetével a bűnökről és a büntetésekről beszélt. - Most pedig sorjában és pontosan elmondom neked, lányom, ha valaki életében bűnt követett el, annak mi a büntetése. Hallgatod? - Hallgatom, bölcs atyám. - Látod azt a patkányt ott a sötétben? Aki csépeletlen gabonát lop, az patkányként születik újra. Szávitri tanulékonyan bólintott. - Ha pap részegítő italt iszik, molylepke lesz. Szávitri bólintott. - Ha tiltott ételekből torkoskodsz, légyként születsz meg. Szávitri ismét bólintott. - Ha gyilkolsz, vaddisznó leszel. Ha lopsz, harkályélet vár rád. Ha húst lopsz, új életedben keselyűként károghatsz. Ha csak mézet lopsz, szúnyog leszel. Szávitri csak bólintott. Illés Endre: Szávitri Oldal: 9

10 - És most következik a szerelmesek büntetése. Szávitri megborzongott. - Ha tiltott szerelmet ízleltél, valamilyen irtózatos fájdalom vár rád a túlsó parton. A bűnös szerelmeseknek tűzforró kenyeret kell nyelniük, vagy lángoló homokon kell járniuk, vagy forró kemencében kell sülniük. Szávitri bólintott és figyelt. - És a legbűnösebb szerelmesek - folytatta a remete - a Külső Sötétségbe kerülnek, olyan éjszakai erdőkbe, melyekben minden fűszál, minden bokor, minden fa és falevél csupa éles kard. És nekik meztelenre vetkőzve kell bolyonganiok ezekben az erdőkben. És állandó halálfélelemben kell élniök: soha nem tudhatják, melyik pillanatban szúrja át egy kard bűnös szívüket. A szent öreg elhallgatott. Szávitri bólintott, és kielégítetlen maradt. - De mondd, atyám, mi volt a bűne annak, aki embernek született, és csak vándorol, s nem találja meg, amit keres. A remete a lányra nézett. - Te vagy az? Szávitri torka összeszorult. - Én. Mintha meztelen kardot fektettek volna közéjük, olyan volt a csend. - Azt kérdezem tőled: mit keresel? - szólalt meg végül az öreg. - A békét, a végső igazságot? Akkor ne menj tovább, telepedj meg a legelső erdei tisztáson, építs kunyhót magadnak, élj vad gyümölcsökön, mondj le mindenről, és máris tied, amit addig hiába kerestél: tied önmagad békéje. A remete még csendesebben folytatta: - Ha meg az isteneket akarod látni, fordítsd kocsidat a havas Himaván felé, és ha elég tiszta és elég alázatos vagy: valamelyik rengetegben, valamelyik szakadékban vagy egy zöld tengerszem partján talán megpillanthatod a nagy Sivát, aki hajában a holdat hordja ékszerként, és homlokán is van szeme, a harmadik: de azt a szemét lehunyva tartja, mert ha kinyitja, a sugara eléget. Szávitri szorongva kérdezte: - És ha csak egy embert keresek? - Az emberek messzebb vannak, mint az istenek! - mondta egyszerűen a remete. - Ha embert keresel, ne türelmetlenkedj. Illés Endre: Szávitri Oldal: 10

11 Már egészen sötét volt. Többet nem beszéltek. És még egy történetet hallott Szávitri. Ez a történet világosabb volt minden más mesénél, többet is értett belőle. És amikor megértette, megnyugodott. A történetet egy nagyon kedves, nagyon öreg, nagyon bölcs és mindig mosolygós remete mondta neki: - Hallgatod, kislány? - Hallgatom, te kedves. - Hát halljad... Volt egyszer három fiú. Ezek hárman nagy zsák diót találtak az úton. Tanakodtak, mit tegyenek? Hogyan osszák el? Végül kisütötték, elmennek egy bölcs remetéhez.,,osszad el közöttünk, szent atyánk! De úgy osszad el, mintha maguk az istenek osztanák!'' -,,Majd úgy osztom...'' - mondta a remete, és mosolygott. Tudod, kislány, ez a remete olyasféle remete lehetett, amilyen én vagyok. Mert mit tett?... Az egyik fiúnak egyetlen szem diót adott, a másiknak egy marékkal, a harmadiknak pedig odalökte az egész zsákot, melyből alig hiányzott valami. A fiúk elámultak. Morogni kezdtek:,,nem jól osztottad, bölcs atyánk! Az egyiknek egy marékkal, a másiknak meg egy zsákkal?'' -,,És nekem csak egy szemet?'' - kiáltotta a legelső. A remete bólintott.,,úgy osztottam el, ahogy az istenek osztanák. De ha így nem tetszik, majd úgy rakom szét, ahogy a szolgák osztozkodnak.'' És kiszórta a diót a földre, és három egyenlő kupacba rakta a nagy zsák diót, Amikor végzett, rájuk szólt:,,vigyétek!'' A remete a virágszemű fiatal lányra nézett. - Érted, kislány? Másképpen osztanak az istenek, és másképpen osztozkodnak a szolgák. És Szávitri megértette. Megértette, hogy sokkal szebb a többi lánynál, és ezt az istenek osztották így. És hogy különösebb, sokkal különösebb és nehezebb élete lesz, mint másoknak. És ezt is az istenek osztották. Megértette a keveset és a sokat, a könnyűt és a nehezet. Megértette, hogy egyszerre kell vállalni mind a kettőt. És azután még sokáig, sokáig járta az erdőt. Még sokszor nekivágott kaktuszbozótoknak. Kocsijával keresztülhajtott pusztaságokon. Amerre ment, a kígyók lehajtották fejüket, mintha meleg tejet innának. A tigris szemében rögtön kilobbant a vöröslő tűz, a könnyű lábú szarvasok olyan szeretettel néztek rá, mintha testvérei lettek volna egy régi-régi álomban. A pávák elhallgattak: szégyellték rekedt, csúnya hangjukat. Kicsi, ismeretlen madarak napokig kísérték. A hófehér csúcsokkal ragyogó Himaván és a nyugodtan, hatalmasan hömpölygő szelíd Ganga között híre ment a bolyongó, virágszemű lánynak. Szávitri néha fényes városokba is behajtott, fejedelmek fogadták illő tisztelettel. És most már tolongtak körülötte a férfiak. Mind arra kérte: legyen a felesége. Fiatal királyfiak, híres harcosok esengtek, hadd versenyezhessenek a kezéért. Illés Endre: Szávitri Oldal: 11

12 De Szávitri csak rájuk nézett. És az egyiknek fiatalságában meglátta a csúf, gonosz öregséget. A másiknak virágos, lázas szavaiban a hazugságot, a harmadik rögtön elárulta magát: rideg volt és önző; a negyediken csak úgy csillogott a fénylő, gazdag ruha, az arca szép volt, az ajka piros, a szeme tüzelt, és ez a szép test, ez a vonzó fej belül üresen, egészen üresen kongott. A lány némán elbocsátotta őket. És ők megszégyenülten néztek utána. Szépségük, fiatalságuk, gazdagságuk egyszerre úgy elszáradt, mint nagyon öreg kígyók szájában a méregfog. Mi volt Szávitri ereje és bölcsessége? Hogy nem feledte el az öreg remete meséjét a vándorról és a tigrisről. A tigrisről, aki rögtön bekapta a vigyázatlan vándort. És nem feledte el azt a másik mesét sem, hogyan osztanak az istenek, és hogyan osztozkodnak a szolgák. Most már tudta: azelőtt sem a férfiak tértek ki előle. Őbenne volt valami, ami megfutamította azokat, akikbe Brahmá könnyű lelket rejtett. Hány napja volt már úton? Ötven, hetven, száz napja? Maga sem tudta. De erről az egyről megérezte: ez az utolsó. Délelőtt bokros pusztaságon vágott át. A kénsárga porba jázminok illata keveredett. Amerre fordult: a föld párákat füstölgött. A por, a jázmin és a pára összefolyt, mintha jó szagú füveket égettek volna a füstben. Déltájt ritkás erdőbe ért. Hatalmas thék-fák magasodtak itt, leveleik súlyosan, megbarnultan, ernyedten lógtak le. Kissé szomorú erdő volt. De a nagy barnaságban egyszerre felparázslott valami: egy vörös virágokkal teleszórt fa, az Erdő Lángja. Teljesen meztelen, levéltelen fa volt, csak a piros virágok lobogtak rajta, egészen úgy, mintha madárraj telepedett volna az ágakra. A fiatal királylány tépett egy virágot, a hajába tűzte. Most egy sziklás, keskeny völgy következett. Majd nagy térség. És középütt egy óriás banjanfa. Ez a fa egész kis erdő volt. Ágai sátorszerűen lehajoltak. Amint a földhöz értek, körös-körül rögtön gyökeret eresztettek. És az ágak új ágakat hajtottak. Azok is lehajoltak, s azok is gyökerekkel kapaszkodtak meg a földben. És a fa évről évre nőtt. Nem is erdőre emlékeztetett. Inkább palotára. Szellős termek váltakoztak benne tágas folyosókkal, csinos belső udvarok kicsi zugokkal és titkos rejtekekkel. Szávitri megállította lovait, leszállt kocsijáról. Ámulva nézte a fát. Egy fiatal férfi lépett ki a lomb közül. Szávitri először azt látta, hogy nagyon szomorú, azután azt, hogy nagyon magas. Azután azt, hogy nagyon sápadt. És végül azt, hogy nagyon szép. Hiába lobogott teljes erővel a magasban a nap, a fiatal férfinak holdfénye volt. És ez a szomorú, szép fény, itt a banjanfa alatt, elhomályosította, megszégyenítette a lobogó napot. Illés Endre: Szávitri Oldal: 12

13 - Ki vagy? - lépett a férfi a lány elé. - Aszvapati király lánya. Szávitri a nevem. - Még sohasem hallottam a nevedet. A férfi arca még sápadtabb, még szomorúbb lett. Most nézte meg a lányt. - És te? - kérdezte csendesen Szávitri. - Itt lakom az erdőben. Kezében fejsze volt, testén háncsruha. - A neved? - kérdezte tovább a lány. A fiatal férfi pillantása a kocsira tévedt. - Felszállsz a kocsidra, és továbbhajtasz. Minek vinnéd magaddal a nevemet? - Mert én már itthagytam az enyémet. Ahogy ezt kimondta - Szávitri arca átrózsásodott, mint a tűz elé tartott áttetsző kristály. A férfi lehajtotta a fejét. Megadta magát, legyőzték. - A nevem? Szatjavánnak szólít az apám meg az anyám. Szávitri arcán a pír átfutott mosolyba. - Szatjaván... Téged az igazságról neveztek el? Veled hát könnyű beszélgetni: neked mindig az igazat kell mondanod! - Az igazság néha szomorú. Nem érdemes megtudni. - Ó, mondd el: mi a te szomorú igazságod? A férfi szavába mintha indulat cseppent volna. - Az apám látott valamikor, és most vak. Király volt valamikor, és a birodalmát elrabolták. Az anyám szép, fiatal asszony volt, és ma élőhalott. Ragyogó palotában laktunk mi is, és a palotánk évek óta ez a banjanfa. Mit akarsz még tudni? A lány elsápadt. A fiatal férfi megint csendes és megint szomorú lett. Megismételte: - Mit akarsz még tudni, te fiatal, boldog, nevető királylány? Szávitri szeméből régen elrebbent a mosoly. - Hosszú útról jövök, kedves Szatjaván. Kérlek, beszélj apáddal és anyáddal: fogadjatok vendégül egy napra palotátokban. Csak egy napra. Elfáradtam. Illés Endre: Szávitri Oldal: 13

14 Szatjaván meghajolt, két kezét az üdvözlés mozdulatával előrenyújtotta. - Apám, Djumatszéna király és anyám, a királyné nevében üdvözöllek. Kérlek, légy a vendégünk. Úgy éltek, mint a favágók. A banjanfa törzséhez kicsi ház simult szorosan: Szatjaván fonta össze karókból, bambuszokból és deszkákból. Az ő íja, a fejszéje, a két keze szerezte meg, ejtette el, hordta össze mindenüket. De az öreg Djumatszéna király - bármit tettek vele az istenek meg az emberek - számkivetve is, vakon is, szegényen is: király maradt. Mint egy ledőlt óriásfa, úgy élt az erdőn. Vannak ilyen fák - a vihar gyökerestül tépi ki őket a földből s a hatalmas törzs csak fekszik a bokrok közt, a fűben, a tavalyi leveleken, a puha mohában. Már nem egyenesedhetik fel soha, de még nem halott, még él, néhány levelet is hajt, lélegzik és érez, mert egy vékony gyökér még mindig összeköti a földdel. Egyetlen, vékony, szakadékony szál. Ez az utolsó gyökérszál ragaszkodóbb és hívebb a többinél. Egymaga is életben tartja az óriást. Ez az utolsó szál volt Djumatszéna királyné. Ha az öreg, vak király fel akart állni, ő segítette fel. Ha le akart feküdni, ő fektette le. Ha ki akart ülni a szabad, meleg fénybe, ő vezette ki a banjanfa alól. Ha enni kívánt, ő adta eléje az ételt. Ha el akart mondani valamit, neki mondta. Ha kérdezett, tőle kérdezte. És ha hallgatott, ha órákig, napokig hallgatott - a felesége vele hallgatott. Szávitri mély tisztelettel köszöntötte Djumatszéna királynét, és hosszan nézte. Azért nézte ilyen hosszan, mert félt, hogy a következő pillanatban már nem ismeri meg. Mert Djumatszéna királyné semmilyen sem volt. Öreg sem volt, fiatal sem volt. Szép sem, csúnya sem. Rideg sem, kedves sem. Gyors sem, lassú sem. Ő is asszony volt valamikor. Asszony, aki különbözik minden más asszonytól. Élt és érzett. De mint a vetkőző ember a ruhadarabjait: itt, a banjanfa alatt, a száműzetésben, Djumatszéna királyné lassan levetette minden régi tulajdonságát. Mindent, ami egykor Djumatszéna királynévá tette.,,anyám ma élőhalott'' - emlékezett Szávitri a szomorú fiú szavára. És Djumatszéna királyné valóban élt is, meg halott is volt. Csak annyi volt az élete, hogy életben tartsa a vak, öreg királyt. Amikor Szávitri először látta a királyt meg a királynét - így látta őket: Ült a vak, elűzött király egy festetlen, nyersfából készült zsámolyon a banjanfa egyik szellős lugasában. Mellette a királyné. Előttük egy furcsa aranykalitka a fűben. A kalitkából éppen kirepült egy zöld madárka. A királylány az elsurrogó madár után nézett. - Aszvapati lánya vagy? - kérdezte a vak király, aki nem látta sem a lányt, sem a madarat. Illés Endre: Szávitri Oldal: 14

15 A hangja még nem volt öreg: fényes, meleg és nagyon mély volt. - Aszvapati lánya vagyok, dicsőséges király! - fordult hozzá Szávitri. A vak öreg mintha elnézett volna a messzibe. - Ismertem valamikor Madra királyát, Aszvapatit. De akkor még nem volt lánya... Nagyonnagyon régen volt. Sóhaj és szomorúság nélkül mondta: - Minden nagyon régen volt, amit én ismertem. A királyné csak ült mellette, mint egy árnyék. Nézte a vak királyt, és hallgatott. - Ismered a fiamat? - szólalt meg jó sokára az öreg király, mint aki valamilyen mélységből száll fel. - Ő vezetett ide... - felelte halkan Szávitri. Arca ismét olyan lett, mint a tűz lángjától rózsaszínűvé vált kristály. - Igaz, ő vezetett ide... Ugye, milyen kedves, játékos fiú? Gyerekkorában csak úgy becéztük:,,tarka lovacska.'' Mindig az agyagdombon ült, mindig csak lovakat gyúrt magának. Be is festette őket, és mindegyik lova tarka volt, piros, kék, sárga meg zöld. Hogy tudott rajtuk nevetni!... És milyen jó lovas lett később! Nevetni tudott? Kisfiú volt? Agyaglovakat gyúrt magának? És tarka lovai voltak? Pirosak, kékek, sárgák meg zöldek? Szávitri a magas, fiatal, szomorú férfit nézte - és csak most értette meg a vak király szavait:,,minden nagyon régen volt, amit én ismertem.'' Ezután már hallgattak, sokáig hallgattak, Djumatszéna király megint emlékei közé tévedt, és nem jött vissza közülük. Később Szatjaván intett a lánynak: hagyják magukra a vak királyt meg a szótlan királynét. Egy szálafa alatt ültek. A magasban fehér felhők lebegtek, mint egy virágzó; fehérbe öltözött gyümölcsöskert. Szávitri olyan nyugodt és boldog volt, hogy kedve lett volna virágba öltözni. - Láttad az aranypántos ládánkat? - kérdezte Szatjaván. - Egy kalitkát láttam... - csodálkozott Szávitri. - A legszebb ládika volt, a legnemesebb fából. Aranypántok, aranysarkalás tartotta össze, aranyzár csattant rajta. Ezt hozta el magával anyám, amikor elmenekültünk a palotából. Mit őrizhetett benne? Nem tudom. Talán a legszebb ékszerét, talán valami mást. Ennyije maradt abból, amije volt. De ezt a ládikát mindig magánál tartotta. Láthattad, még most is vele van. Sohasem mondta, de én tudom: ez a kicsi láda teszi őt királynévá. A fa már kirothadt az Illés Endre: Szávitri Oldal: 15

16 aranypántok közül. Amit az aranyzár őrzött: régen kihullt, elveszett a lyukas bordák között. Te kalitkának mondtad, ő bezárt ládikának látja ma is. Később azt kérdezte Szávitri: - Még nem mondtad el, miért kellett menekülnötök? Szatjaván hallgatott, tűnődött, mint aki a választ formálgatja. Azután előre fáradt lett a választól. Felkönyökölt. - Elmondjam? Mert éppen itt vagy? Mert kíváncsi vagy? - El kell mondanod! - Nem érezte meg a férfi szavában a gúnyt és a fájdalmat. Szatjaván az arcába nézett. - Amikor kislány voltál, belegurítottak csalánbokorba? - Nem... nem emlékszem... De volt valami a férfi hangjában, amitől egyszerre úgy érezte: szégyenkeznie kell. - Hát engem belegurítottak! Szinte gonosz lett, amint folytatta: - Nem fáj, csak utána ég az ember bőre. Szávitri megfogta a férfi meztelen alsókarját. - Még mindig ég? Szatjaván ernyedten, szó nélkül hanyatt dőlt. - Azt kérdezted, miért kellett elmenekülnünk? - mondta nagy sokára. Szávitri tudta, most hallgatnia kell. A fiatal férfi a magasba nézett. - Mert Djumatszéna királynak volt egy öccse! A mondat fellobbant, mint egy lángnyelv. - Mert apám király volt, és az öccse őmiatta nem lehetett király. Mert apám nagy ember volt, bátor férfi, és az öccse törpe. Mindenben csak törpe. Mert apámnak minden sikerült, és az öccse mindentől visszahúzódott. Mert apámat szerették, az öccsétől meg féltek. Mert apám fényben élt, az öccse meg örökké árnyékba húzódott. Az indulat már lobogott, a lángok csapdostak. Illés Endre: Szávitri Oldal: 16

17 - De hány szálból szőnek egy szőnyeget? Ezerből, tízezerből? - váltott hangot a hanyatt fekvő férfi. Mert más is volt... Emlékszem a palotánkra. Gyerek voltam, és mindig eltévedtem a palotánkban. Mert olyan nagy volt, olyan fényes. Annyi terme, lépcsője, folyosója és rejteke volt! A folyóparton állt a palotánk, és a vízben ott láttam a tükörképét. Tulajdonképpen két palotánk volt, de ez a második, a vízen, mindig ingott. Mindig olyan volt, mintha összedőlne. Szatjaván sóhajtott. - Apám volt a legbátrabb, a legszerencsésebb férfi. És már nemcsak az öccse volt törpe. Mindenki törpe volt mellette. Már nemcsak szerették Djumatszéna királyt... már irigyelték és gyűlölték is! Mindenét irigyelték, nagyon sokan gyűlölték. És azután eljött az a nap... Nagy tömeg állt a palotánk előtt. Álltak és hallgattak. Nézték a csillogó díszeket, nézték a fénylő ablakokat. Nem mentek el, csak néztek és hallgattak. Anyám kiküldte egy szolgánkat: kérdezze meg, mit akarnak?,,djumatszéna királyt akarjuk látni!'' - üzenték. Anyám sírva kérte, ne menjen ki, de apám kilépett a kapun. És a hallgatva várakozó tömegből akkor kivált egy koldus.,,vakulj meg, Djumatszéna király! - kiáltotta apámnak. - Annyi kincsed van, vakulj meg tőlük!'' Anyám elájult az ablakban, apám sem tudott szólni, sápadtan megfordult, és visszajött hozzánk. Az emberek ekkor eloszlottak. Szávitri a fiatal férfi fölé hajolt, aki királyfi volt valamikor, és két palotája volt, s az a második a vízen ingott. - Mondd, mondd tovább!... - Mi is volt még? - riadt fel Szatjaván. - Éppen a koldust mondtad... Szatjaván felült. - A koldus?... A koldus eltűnt. Sohasem tudtuk meg, ki volt. Szent remete-e, akit felingerelt apám dicsőségének, gazdagságának híre, vagy csak nagybátyám titkos, felbérelt embere, aki odavezette a tömeget a palotához. Akárki volt, az átok fogott. Apám néhány nap múlva megvakult. - Megvakult? - kérdezte ijedten a fiatal lány. Pedig tudta, hogy az öreg király most is vak. - Megvakult, de titkoltuk! - folytatta gyötrötten a sápadt férfi. - Miért titkoltuk? Már nem is tudom... De rossz, rossz emlékezni is rá: milyen rettenetes, szomorú napok és hónapok voltak azok! Anyám meg én állandóan ott álltunk mellette, és figyeltük őt. Soha nem hagytuk el, egyetlen pillanatra sem. Állandóan súgtunk neki. Megmondtuk: ki jön, mit akar, merre áll. Mindent mi súgtunk neki. Azt is, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Mert neki akkor minden óra éjszaka volt. És észrevétlenül minden megváltozott körülöttünk. Ami valamikor nagy volt, törpe lett. Ami igaz volt: hazugsággá vált. Djumatszéna király fenséges, bátor szava dadogásba fulladt. Így volt: csaltunk, hazudtunk, dadogtunk. Mindenkitől féltünk. A drágaköveink fénye hályogos lett és kialudt. A palotánk, az igazi is, inogni kezdett alattunk. Akár a vízben tükröződő. - Ne haragudj, Szatjaván... ne haragudj rám... - kérlelte halkan Szávitri a fiatal férfit. - Ne haragudj, hogy ezt kérdeztem tőled... Nem tudtam, mit kérek. - Mi is volt még? - tépett egy fűszálat Szatjaván, mint aki nem is hallja a lányt. - Mi is volt még?... Egyre többen sejtették, hogy apám megvakult. Már mindenki suttogta. Már az egész palota, az egész város, az egész birodalom tudta. És ekkor eljött a nagybátyám... Eljött az embereivel, a Illés Endre: Szávitri Oldal: 17

18 híveivel, a szolgáival. Milyen törpe volt még mindig! Hízelegve, alázatosan jött, belekarolt apámba... Anyámmal ott álltunk mellettük, s nem tehettünk semmit. Nagybátyám félrevonta apámat, mintha bizalmasan közölni akarna vele valamit. Tettek néhány lépést, és a nagybátyám ügyesen nekivezette apámat a falnak. A nagy, a fényes, a bátor Djumatszéna király vak volt, egészen vak: nem látta, hogy meg kellene állnia, meg kellene fordulnia. Ügyetlenül, meginogva nekiütődött a falnak. - Ó, Szávitri! - kiáltott fel a fiatal férfi. - Még mindig hallom azt a furcsa- tompa koppanást. Apám, a legkedvesebb, a legbátrabb férfi, a jószívű, a tiszta, az igazságos, úgy nekiment a falnak, mint egy kisgyerek. Egyszerre ütötte bele az arcát és a térdét. Anyámmal odaugrottunk, de már késő volt.,,vak... - kiáltotta a nagybátyám. - Vak!... Vak!... Mindnyájan láttátok: megvakult!...'' És azután még mindenfélét kiáltozott:,,ez a nyomorult vak akar birodalmat vezetni? Erről a szerencsétlen vakról hittétek azt, hogy bátor? Róla mondtátok azt, hogy csak ő nyerhet csatát? Mire való egy vaknak ez a palota? Öljétek meg!... Öljétek meg!'' - rikácsolta valahol messze mögöttünk, s a félelemtől szinte eszét vesztette. - És ti? - kérdezte szinte hangtalanul Szávitri. - Ne félj! - mosolygott rá a fiatal férfi. - Mi akkor már messze jártunk. Mert amikor nagybátyám először kiáltotta:,,vak'', apám megfordult, és elindult a palota kijárata felé. Úgy ment, mint aki lát. Még soha nem lépett annyi méltósággal. Alig tudtunk belékarolni.,,öljétek meg!...'' - visítozott mögöttünk a nagybátyám. De senki nem mozdult. Akik előttünk álltak, kétfelé húzódtak: utat engedtek. És mi mentünk, mentünk, ki a palotából, ki a városból, ki az emberek közül. Hűséges szolgáink utánunk hozták néhány holminkat, anyám kérésére ők lopták ki a palotából kedves, aranypántos ládikáját is. És itt élünk azóta, itt, a banjanfa alatt, a Csamkavati erdőben. A száműzött, megvakult király, aki olyan gazdag volt, hogy belevakult ékszereinek csillogásába és egy ismeretlen koldus átkaiba. Itt öregedett meg az apám, itt lett élőhalott az anyám. Mit akarsz még tudni, kedves Szávitri? - Már mindent elmondtál! - mondta egyszerűen a lány. Felálltak. Páfrányok között mentek a völgy alján. Azután felkanyarodtak az egyik dombra. Fent jázminbokrok fogadták őket. Szávitri megállt. - Te mindig ilyen szomorú vagy? A férfi egy jázminágat tört. A lánynak adta. Megint Szávitri kezdte: - Amikor kislány voltam, egyszer azt álmodtam, hogy valaki nekem adta a holdat. Azután felébredtem, és nem volt többé semmim. Mert minden kevés volt, ha arra az álombeli holdra gondoltam. A domb teteje kopár volt. A szemük káprázott tőle, olyan fehéren égett itt a föld. Egyre sűrűbb napsütésben lépdeltek előre. Se fák, se bokrok, se forrás nem itta fel a fényt. Négyen voltak. A fiatal lány és a férfi. És mögöttük a két árnyék. Mint két sötét őr. Szatjaván megkérdezte: Illés Endre: Szávitri Oldal: 18

19 - Milyen voltál te, amikor kislány voltál? Szávitri rögtön felelt: - Én mindig féltem. Anyám meghalt, amikor megszülettem. Én mindig egyedül voltam. - És apád, Madra királya? - Ő olyan jó, olyan egyszerű. De talán ő is félt. Tizenkilenc évig imádkozott az istenekhez, adjanak neki gyereket. Fiút kívánt maga mellé. De az istennő csak engem küldött. Lányt. A fiú megfogta Szávitri kezét. A két árnyék ugyanezt tette. - Mitől féltél? - Mindig attól, hogy egyedül vagyok. Nappal még elhagyatottabb, mint éjszaka. - Nem volt játszótársad? - Soha. Ki játszhatott volna a király egyetlen lányával? Szatjaván is elengedte a lány kezét. A két árnyék ugyanezt tette. - Nekem csak olyan barátaim voltak, mint az éjjeli mécses - mondta a lány. - Meg egy csorba, piros kőkocka a padlón, a palotánk legnagyobb termében, a sarokban. Ide bújtam, és beszéltem a kockához. De ez a terem a panaszterem volt a palotában, itt fogadta apám azokat, akik panasszal jöttek hozzá, és engem mindig kiküldtek. Még a kocka sem volt az enyém. - Miért voltál mindig ennyire egyedül, Szávitri? - Látod, ettől is féltem. Miért vagyok ennyire egyedül? Ki rendelte ezt? Amikor már nagyobb lettem, és tudtam, hogy vannak istenek, és hallottam, hogy van büntetés, attól féltem: mindig ilyen egyedül leszek. Az istenek akarják így, ők büntetnek ezzel. - De miért? - Néhány hete egy öreg remete arra oktatott, minden bűnnek megvan a maga büntetése. Aki csépeletlen gabonát lopott, patkány lesz következő életében. Aki gyilkolt, vaddisznóvá változik. Aki szerelmet ízlelt, az sötét erdőbe téved, és éles kardok vagdalják halálra. Néhány pillanat múlva: - De mi az én bűnöm? Milyen bűn lehet az, aminek az a büntetése, hogy egyedül maradunk? Hogy mindenki kitér előlünk? Hogy halálunk órájában is csak egy csorba kőkockával fogunk suttogni? Hátrafordultak. A két árnyék már nem állt mögöttük. Előttük sem járt. Egészen magukban voltak. Illés Endre: Szávitri Oldal: 19

20 Ekkor mondta Szávitri: - Én ismerlek téged, Szatjaván. Álmomban láttalak egy pillanatra. Italt nyújtottál nekem, mert egy nagy pusztán keltem át. Aztán rögtön eltűntél. És már megint a fűben ültek. Egy egészen kicsi patak partján ültek, a vízben aprócska aranyhalak kergetőztek. Mereven nézték a villámgyors halakat. - Nagyon fáj az, hogy egyedül vagy, Szávitri? - Nagyon fáj. - Nem akarsz többé egyedül lenni? - Nem akarok, Szatjaván. - Akkor vesd le az aranyhímes, díszes ruhádat, és maradj velem, itt az erdőn. A lány remegett, mint egy pillangó árnyéka. - Veled? - Velem. És a jázminok meg a páfrányok közül ebben a pillanatban kilépett a nagy Káma, a szerelem istene, és mögötte feltűnt felesége, a bűvölő és varázsló Rati; a tavasz istennője - és Káma így szólt a dombhoz, a patakhoz, a fákhoz, a tündöklő délutánhoz: - Hajoljatok meg a szerelem előtt! Mindenki hallotta. Csak ők ketten nem hallották. Körös-körül óriási csend volt, csak egy vadméh zümmögött a közelükben. A letaposott fűszálak éppen felegyenesedtek a tenyérnyi kis foltokban, ahová ők ketten léptek. A távoli erdőről könnyű fátyol szakadt fel. Egy őz nézte őket, majd lélegzetét is visszafojtva, hirtelen felrohant a dombra. Káma húrja megfeszült - egy virág dobbant Szávitri mellére. A lány egyszerre úgy érezte - valamilyen nagy súly, elviselhetetlen súly hullt rá a magasból. Meg kell halni ettől az ütéstől. És ujjongani, kiáltani kell. Kiáltani, kiáltani!... És kimondta: - Szeretlek! Már nem zümmögött a méh, már messze járt az őz, már elsüllyedt körülöttük az egész világ. Már csak ők ketten maradtak meg a tündöklő délutánból. Illés Endre: Szávitri Oldal: 20

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit,

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, Tompa Mihály A pitypang meséje Illusztráció: Szabó Enikő A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN. a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked

GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN. a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked és jól van így mondom magamnak és így is jól van így is

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese Varázsbetű Mesetár Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére http://varazsbetu.hu/mesetar Pirosmalac Hangos mese (A hanganyag itt található: http://varazsbetu.hu/mesetar/pirosmalac)

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

SCHUMANN CHAMISSO. Frauenliebe und Leben. Asszonyszerelem, asszonysors

SCHUMANN CHAMISSO. Frauenliebe und Leben. Asszonyszerelem, asszonysors SCHUMANN CHAMISSO Frauenliebe und Leben Op. 42 Asszonyszerelem, asszonysors Frauenliebe und leben Asszonyszerelem, asszonysors Op.42 1. Mióta láttam őt, vaknak hiszem magam, Bárhová is nézek, csak őt látom;

Részletesebben

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak: Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi

Részletesebben

A gyülekezet másodlagos létszükségletei

A gyülekezet másodlagos létszükségletei A gyülekezet másodlagos létszükségletei Másodlagos létszükségletek Nyílt kommunikáció Egészséges munkahelyi-gyülekezeti dinamika Stigmatizált bűnök igei kezelése Szabadság (Gyülekezeti elnyomás felszámolása)

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három...

1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három... A SÓ (népmese) Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király s volt három szép lánya. Volt néki három dúsgazdag országa, mindhárom lányának jutott egy-egy ország. Hanem ahogy mondják: nincs három

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

Válogatott verseim. Christin Dor. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Válogatott verseim. Christin Dor. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Válogatott verseim Christin Dor 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Valami Valami váratlan, Valami ismeretlen, Valami, ami magához vonz. Valami érzéki, Valami felülmúlhatatlan, Valami, ami megbabonáz.

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege A Biblia gyermekeknek bemutatja A Nílus hercege Írta : Edward Hughes Illusztrálta : M. Maillot és Lazarus Átírta : M. Maillot és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Zordongó és Pillepanna barátsága

Zordongó és Pillepanna barátsága Gyarmati Viktória Zordongó és Pillepanna barátsága Hajdú Edit rajzaival 2 3 4 1 2 3 4 Egészen nagylány voltam már, amikor elôször hallottam Zordongóról, a csíkos hasú dongófiúról. Nahát, Te tényleg nem

Részletesebben

Mándy Iván. Robin Hood

Mándy Iván. Robin Hood Mándy Iván Robin Hood Mándy Iván Robin Hood 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Mándy Iván jogutódja A király vadászai Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni!

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I.

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. Madarak négy égtáj meséiben 103_D.indb 3 2007.08.30. 11:39:00 103_D.indb 4 2007.08.30. 11:39:05 TANULÓI MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. 3. ÉVFOLYAM 5 D1

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel,

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel, Kiscsoport Hét este, hét reggel 1. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! az első nap ezzel telt el. 5. Égben madár, vízben halak, röpködjenek, pancsoljanak! ötödik nap ezzel telt el. 2. Hát

Részletesebben

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK SZKB_207_05 FELKÉSZÍTÉS A FELNÔTT SZEREPEKRE TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK KIBÔL LESZ A JÓ BARÁT? A modul szerzôi: Simon Gabriella Nagy Ilona SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 7. ÉVFOLYAM

Részletesebben

É N E K F Ü Z E T S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T V A MILYEN GYÖNYÖRŰ A SZÉP DICSÉRET! Z S O L T Á R O K K Ö N Y V E 1 4 7 : 1

É N E K F Ü Z E T S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T V A MILYEN GYÖNYÖRŰ A SZÉP DICSÉRET! Z S O L T Á R O K K Ö N Y V E 1 4 7 : 1 É N E K F Ü Z E T A S V Á B H E G Y I R E F O R M Á T U S G Y Ü L E K E Z E T S Z Á M Á R A Ö S S Z E Á L L Í T V A MILYEN JÓ ISTENÜNKRŐL ÉNEKELNI, MILYEN GYÖNYÖRŰ A SZÉP DICSÉRET! Z S O L T Á R O K K

Részletesebben

TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 3. OSZTÁLY

TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 3. OSZTÁLY TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY SZÖVEGÉRTÉS 3. OSZTÁLY Tanuló neve, osztálya: Iskola neve, címe: Levelezési cím: Felkészítő tanár neve: BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 2009. DECEMBER 7. CÍM: FEKETE ISTVÁN ÁLTALÁNOS

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek bemutatja. Jézus, a nagy Mester

A Biblia gyermekeknek bemutatja. Jézus, a nagy Mester A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus, a nagy Mester Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

KÉPES MESEKINCSTÁR. roland

KÉPES MESEKINCSTÁR. roland KÉPES MESEKINCSTÁR roland 3 Tartalomjegyzék Aladdin és a csodalámpa...6 Hófehérke és a hét törpe...12 Az élet vize...22 Hamupipőke...30 A méhkirálynő...38 Pöttöm Panna...46 A palackba zárt szellem...56

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István A TAN Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István 1943. szeptember 10. péntek. 12. BESZÉLGETÉS LILIVEL L. Köszönöm, hogy eljöttél.

Részletesebben

MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek

MESEmii. gyűjtemény. Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek MESEmii gyűjtemény Gárdonyi Géza Jékely Zoltán Szutyejev Móricz Zsigmond Benedek Elek mesemi.indd 1 mesemi.indd 2 mesemi.indd 3 mesemi.indd 4 MESEmii gyűjtemény mesemi.indd 5 4 mesemi.indd 6 Jékely Zoltán:

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

A kegyelem árad 193 A mélyből Hozzád száll szavam 101 A nap bíborban áll 50 A sötétség szűnni kezd már 181 A szívemet átadom én 64 A Te nevedben mi

A kegyelem árad 193 A mélyből Hozzád száll szavam 101 A nap bíborban áll 50 A sötétség szűnni kezd már 181 A szívemet átadom én 64 A Te nevedben mi A kegyelem árad 193 A mélyből Hozzád száll szavam 101 A nap bíborban áll 50 A sötétség szűnni kezd már 181 A szívemet átadom én 64 A Te nevedben mi együtt vagyunk 126 A tisztelet csak Istené 48 A végtelenhez

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A Mese és a Dal. Bevezetés (Zsolt. 19 és a Zsidó levél 1 alapján) (Zsoltárok 19,1-2, parafrázis)

A Mese és a Dal. Bevezetés (Zsolt. 19 és a Zsidó levél 1 alapján) (Zsoltárok 19,1-2, parafrázis) A Mese és a Dal Bevezetés (Zsolt. 19 és a Zsidó levél 1 alapján) A Menny arról énekel, hogy milyen nagy az Isten, és az egek azt kiáltják: nézzétek, mit teremtett! Minden nap és minden éjjel errõl beszélnek.

Részletesebben

Hallottalak sírni téged

Hallottalak sírni téged Haza melyik út vezet A szívem égtıl elzárt madár De érzem egyszer hazatalál Karodon vittél évekig És most is énrám vársz Már érzem haza melyik út vezet Nélküled minden nagyvárosban Az utcán kígyók közt

Részletesebben

ÉJSZAKAI ÜZENET. nagy találkozás

ÉJSZAKAI ÜZENET. nagy találkozás ÉJSZAKAI ÜZENET nagy találkozás mennyi gond, mennyi nagy csodálkozás elmúlt,mint egy gyermekkori láz. mennyi csend, mennyi kezdô lázadás, elmúlt,mint egy gyermekkori láz, de az összes zsebkendô eldobható

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

rzendő, mesebeli kincseket! (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

rzendő, mesebeli kincseket! (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából) 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez,

Részletesebben

Jézus lecsendesíti a tengert

Jézus lecsendesíti a tengert A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus lecsendesíti a tengert Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org

Részletesebben

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény Lázár Éva AJÁNDÉK regény Az élet furcsa játéka, a beletörődés és a küzdelem. A belső és külső lélek harca. A féltés, a halál, a megértés, a szeretet és az elfogadás játéka. Egy lány lelki tusája, a család

Részletesebben

Benedek Elek A macska

Benedek Elek A macska Benedek Elek A macska Varázsbetű Fejlesztő Műhely Volt egyszer egy öregember s egy öregasszony, s volt nekik egy fiok. Az öregember igen zsugori volt, folyton csak a pénzgyűjtésen volt a gondolatja. Gyűjtött

Részletesebben

Palotai Boris. Hetedik év

Palotai Boris. Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Palotai Boris jogutódja Milyen sovány a mérnök úr! Most is mérnök urazta, hogy a két combja közt ringott, s melle szétlapult

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Szövegek típusa: elbeszélő, mese Szövegek olvashatósága: könnyű Kérdések nehézsége: könnyű, közepes, nehéz Javasolt felhasználás: 3 4. évfolyam.

Szövegek típusa: elbeszélő, mese Szövegek olvashatósága: könnyű Kérdések nehézsége: könnyű, közepes, nehéz Javasolt felhasználás: 3 4. évfolyam. Címek: A róka és a tigris, A sajtot osztó róka Forrás: Első meséskönyvem. Móra Könyvkiadó, 1969. és http://www.freeweb.hu/verslista/rokafi/magyarmese1.htm Szövegek típusa: elbeszélő, mese Szövegek olvashatósága:

Részletesebben

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban Dániel könyve Világtörténelem dióhéjban 2300 éves prófécia Kr.e. 457 Kr.u. 34 Kr.u. 1844 490 év 1810 év 70 hét Rendelet 1. rész Evangélium 2. rész 10-11 Ki Mikáél? Mózes éneke Szólt az ellenség: `Üldözöm

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-615-3. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-615-3. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL

SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL CSONKA MARGARÉTA Ma arra ébredtem, fejemben sétált Camille Claudell, egyre csak verte a márványkövet, majd elrohant döngetni nagykaput, Rodin, Rodin, nyissál kaput! Gyermekeim

Részletesebben

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt:

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt: BALLADA Az öreg és a fiú együtt laktak a faházban. Az öregről mindenki úgy tudta, hogy egyedül él, és a fiúról senki sem tudta, hogy a fia. A patak egy negyedórányi járásra volt, a legközelebbi faház egy

Részletesebben

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE.

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. Program: Közös imádkozás. A hét folyamán feldolgozott A HÁROM FA LEGENDÁJA

Részletesebben

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Magyar népmese Illusztrációk: Szabó Enikő Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és mégsem eresztette őket atyjuk a napvilágra. Egyszer a legöregebbik

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Péter és az ima hatalma

Péter és az ima hatalma A Biblia gyermekeknek bemutatja Péter és az ima hatalma Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Átírta : Ruth Klassen 60/57. Történet www.m1914.org Bible for

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Kheirón megtudja hogy testvére beteg. megmerevedett nézte a Nyilas kísérőbolygóit a zümmögés nem szűnt a fejében

Kheirón megtudja hogy testvére beteg. megmerevedett nézte a Nyilas kísérőbolygóit a zümmögés nem szűnt a fejében Tornai József Kheirón megtudja hogy testvére beteg A kentaur szomorú lett más lények nem tudják mi a kentaur-szomorúság nem tudják hogy négy lábba és két karba mennyivel több szomorúság fér el megmerevedett

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben