övével. Az ő szemében is csodálkozás és értetlenség ült. A havasi ember száját nagyra tátva felüvöltött. A lány csak ekkor vette észre a fenyegető

Átírás

1 LESLIE L Lawrence: Siva UTOLSÓ TÁNCA KÖNYVKIADÓ Budapest, 2003 Lőrincz L. László 1996 A borító Boros Attila munkája A szerző fényképét Tumbász Hédi készítette SZEGED ISBN Gesta Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Herczeg Ferencné ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Halmos Ferenc Tördelés: Enitype Bt. A kiadvány a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA Rt.-ben készült a évben Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Készült 27 (A/5) ív terjedelemben I. Halálfej a hóban 1. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a havasi ember meg fogja ölni a lányt. Valahonnan a messzeségből, talán a Csomolungma, a Nagy Szél Anya csúcsai felől fekete felhőket sodort felénk a szél. A felcsapódó hókristályok belemartak az arcomba. A lány nyugodtan üldögélt egy óriási sziklatömb tövében, s mit sem sejtve bámult le a völgybe. A nap lenyugodni készült: búcsúzó vörös sugarai végig-futottak a havas hegyoldalon, a szürke, barátságtalan sziklatömbökön, s a sziklafalon, amely lezárta a völgyet. A jeti nem is igen igyekezett elrejtőzni. Nehézkesen mozgott a térdig érő hóban: úgy emelgette a lábait, mintha ólomgombócok húznák lefelé. Úgy látszott, semmi kedve megölni a lányt. A jövendő áldozat mindebből persze semmit sem vett észre. Annyira elfoglalták a gondolatai és a völgyet vörös festékkel leöntő nap látványa, hogy egész sereg havasi ember csörtethetett volna mögötte. Szememhez emeltem a távcsövet, és szemügyre vettem az arcát. Szeplős, csinos, tipikus babaképe volt: szinte sütött róla az ártatlanság. A jeti már csak néhány lépésnyire volt a lányt takaró sziklatömbtől, amikor a babaarcú felállt. Megrázkódott, mintha álomból ébredne, s a nap felé nyújtotta a karját. Erősen festett szája kinyílt; suttogott valamit, de hiába próbáltam leolvasni szájáról a szavakat, nem sikerült. A búcsúzó nap néhány tétova sugara utoljára még végig-simított kék anorákján, törékeny, vékonyka alakján, aztán reményvesztetten visszavonult. 5 A havasi ember kidugta a fejét a sziklatömb mögül, és gonosz vigyorra húzódott a szája. Ronda volt, akár a tibeti démonok. Nem szívesen találkoztam volna vele holdfényes éjszakán egy hágó tetején. Főleg fegyvertelenül nem. A lány elvarázsolt arccal napfürdőzött, a havasi ember pedig lihegett mögötte, mint egy veszett kutya. Jondon, aki mellettem kuporgott, érdeklődő arccal figyelte a jelenetet, szája szegletében gúnyos mosollyal. A havasi ember kinyújtotta zömök, szőrös karját, és a derekához nyúlt. Mintha csak meg akarná vakarni az oldalát. Könnyed, látszólag önkéntelen mozdulat volt, de még-is felkeltette az érdeklődésemet. Jondon felé fordultam, s legnagyobb megdöbbenésemre találkozott a tekintetem az

2 övével. Az ő szemében is csodálkozás és értetlenség ült. A havasi ember száját nagyra tátva felüvöltött. A lány csak ekkor vette észre a fenyegető veszélyt: bájos babaarcán végighullámzott a rémület. Hátratántorodott, és tett né-hány tétova lépést a völgy felé. A jeti felemelte azt a karját, amelyikkel az oldalát vakarta, és a lányra vetette magát. Láttam, hogy a lenyugvó nap fényében megcsillan valami a kezében. Mi a fene ez? hallottam saját, bizonytalan hangom. Talán purbu... suttogta Jondon. Áldozókés... Szememhez szorítottam a távcsövemet, és éreztem, hogy megremeg a kezem. Az ördögbe is...! A havasi ember a lányhoz ugrott, és belevágta a kést az oldalába. A lány megtántorodott, szeme kidülledt, megpróbálta ellökni magától a szörnyet. A jeti azonban nem hagyta magát. Szabad karjával átölelte, másik kezével pedig folyamatosan szurkálta, ahol érte. Egyre a lány arcát kerestem, de nem találtam. Felvillant ugyan egy pillanatra eltorzult, szinte eszelős tekintete, a kapucnija alól kiszabadult szőke hajtömeg azonban elfedte előlem. A megerősödő jeges szél belopakodott a palástom alá;most éreztem csak, mennyire hideg van. Rápillantottam a karórámba épített termométerre: 25 volt nulla alatt. Ez a néhány másodperc, amíg a hőmérőt néztem, éppen elég volt ahhoz, hogy elveszítsem szemem elől a havasi embert. Mire felpillantottam, már csak a lány feküdt a hóban, teste körül növekvő vörös foltokkal. Jondon felállt, és a kőtömbök felé mutatott. Ott megy! Valóban, a barátságtalan, szürke sziklák alján felbukkant a havasi ember, amint ormótlan testéhez képest szokatlan gyorsasággal szökdécselt a sziklatömbök között. Egyetlenegyszer fordult csak hátra, de akkor sem a lány felé, ha-nem inkább felénk nézett. Mintha egyenesen a szemembe fúrta volna metsző tekintetét. S mintha ezek a gonosz szemek leplezetlen gúnyt árasztottak volna. A hideg szél elfújta önbizalmamat. Jondon is fázósan húzta összébb az övét palástja körül, és a mozdulatlanul fekvő lányt figyelte. Egészen addig, amíg csak fel nem hangzott egy hangszóró bömbölése a völgy mélyén. Jól van, gyerekek! Mára befejeztük! Igyekezzetek le, mert csonttá fagytok! A mozdulatlan, kihalt völgybe másodpercek alatt vissza-tért az élet. Az elszórt kőtömbök, dombnyi hóbuckák mögül emberek, jakok, lánctalpas terepjárók hömpölyögtek elő festői összevisszaságban. A szent hegyek csendjét fel-verte a profán lárma. Óriási reflektorok varázsoltak nappali fényt a környékre, miközben a kéklő csúcsokon rémületükben fejüket fogták az istenek. Vállamra akasztottam volna a látcsövem, amikor Jondon megérintette a kezem. Felmutatott egy toronydaru kosarára, ahonnan ebben a pillanatban kászálódott le az operatőr. Rálépett egy havas sziklatömbre, és felvevőgépével a kezében kétségbeesetten forgolódott a csúszós kövön. A szél is forgott vele együtt, felém dobva felháborodott kiáltását: Vegyetek már le, a kurva életbe, mert idefagyok! 6 7 Engedelmes kezek nyúltak érte, s a következő pillanatban gépével együtt eltűnt a sziklatömb mögött. A völgy mélyén ismét felharsant az ügyelő müezzin hangja. Judy! Készen vagyunk! Gyere le, mert felfázol! Szólj annak az ütődöttnek is, hogy lejöhet! Valaki eloltotta a reflektorokat, s a völgy már félhomályba burkolózott. A nap egészen eltűnt a csúcsok mögött, s

3 a sziklákat bánatos, szomorú szürkeség burkolta be. Legalul, ahol a sátrak álltak, jánosbogárfények mozogtak ide-oda. A lány még mindig mozdulatlanul feküdt a sziklatömb előtt, mintha az elmúlt forgatási napok fáradtságát akarná kipihenni. Jondon elvette a távcsövet a szeme elől, és halálsápadt arccal felém fordult. Szája széle remegett, amint megpróbálta kipréselni magából a szavakat. Ez... ez... nem lehet igaz! Ez... leszúrta... a lányt! Elkaptam tőle a messzelátót, és még egyszer végigpásztáztam a hegyoldalt. A lányra nem sok figyelmet fordítottam, sem a növekvő vörös foltra a hóban. Inkább az érdekelt, hova tűnt a havasi ember. A domboldal beleolvadt az alkonyatba. Biztos voltam benne, hogy pillanatokon belül nyúlós feketeségbe merül minden. Megragadtam Jondon karját, és magam után húztam. Óriási tibeti csizmáinkban csak nehezen mozogtunk, így jó időbe tellett, amíg átvergődtünk a sziklatömbök között. Valaki a völgy mélyén tréfás skót népdalba kezdett. Jondon otthagyott, és beleveszett az éjszakába. 2. Néhány tétova lépést tettem előre, amikor nem messzire tőlem lámpafény villant, és két fekete árnyék bukkant fel az orrom előtt. Te vagy az, Judy? Megálltam, megvártam, amíg hozzám érnek. A szél süvöltött, dühösen tépveszaggatva kapucnijukat. A zseblámpát tartó férfi hosszú, vörös szakállára ráfagytak a hó-pelyhek. Amikor a közelembe ért, tapintatlanul a szemem-be világított. Ez nem Judy mondta meglepetten, és csípőre tette a kezét. Hé! Kicsoda maga, ember? Igyekeztem túlüvölteni a szél süvítését. A nevem Lawrence. Leslie L. Lawrence! A zseblámpa fénye végigszaladt rajtam. Kezdve a csizmámon, egészen csúcsos lámasüvegemig. A hosszú, vörös szakállú mellett a másik, zömök férfi szinte törpének látszott. Még műanyag anorákja alól is kidomborodott tekintélyes pocakja. Mondja még egyszer! Mondtam. A két férfi tanácstalanul bámult egymásra. Maga... izé... idevalósi? kérdezte a pocakos. Természetesen úgy értette, hogy bhutáni vagyok-e. Angol vagyok, Londonbólt mondtam. Es mi a fenét keres itt? kérdezte a vörös szakállú. Utat tévesztett az Oxford Streetről a Piccadilly felé menet? Szellemes volt, és értékeltem volna is a humorát, ha nincs ott az egyre fenyegetőbb hóvihar a nyakunkon, a közel harminc fok hideg és a tintafekete éjszaka. A kolostorból jöttem mondtam, és elégedetten állapítottam meg, hogy a holdfényben világosodni kezd az ég. Honnan? A kolostorból. Geldanból. Ott van a hegy tetején. Mutattam volna, de úgysem figyeltek rám. Ahogy meg-győződtek róla, hogy nem vagyok indián törzsfőnök, vagy tibeti varázsló, egy csapásra elveszítettem az érdeklődé-süket. A vörös szakállú homlokába rántotta a kapucniját, és összegörnyedt.

4 9 Nem látott errefelé egy kósza tyúkot? kérdezte, mi-közben fejéhez szorította a csuklyát, hogy le ne rántsa róla a szél. Az a hülye csirke nem hajlandó lejönni a hegyről! Amilyen ostoba, azt hiszi, hogy Palm Beachben nyaral, és kifeküdhet meztelenül a hóra, esti holdfénynél... Mintha csak megrendelésre történt volna: a kerek, palacsintaszerű holdtányér kiúszott egy közeli sziklacsúcs mögül. Vakító ezüstfény öntötte el a tájat; szinte kellemetlen volt a hideg ragyogás a mindent elrejtő sötétség után. A két pasas még egyszer alaposan végigmért, aztán elfordították rólam a tekintetüket. Ez a liba még beleesik valamibe, és odafagy a feneke bömbölte a szakállas, eloltva a lámpáját. Tényleg nem látta? Közelebb léptem hozzájuk, hogy megérthessék, amit mondok. De láttam. Odafenn. Mit mond? Láttam a jelenetet. Amikor a jeti megtámadta. Azt is látta, merre ment? Ott maradt a helyén. A jeti leszúrta! Talán inkább megfojtotta. Mondom, hogy a jeti leszúrta. Valószínűleg egy tibeti áldozókéssel. Gyilkosság történt! A szakállas megkocogtatta a homlokát a mutatóujjával. Ez dilis. A másik felvonta a vállát. Gyere! Hagyd a fenébe! Valami agyalágyult marha, aki tibeti lámának képzeli magát. Te, ha én elkapom a Brucknert, úgy a... Többet nem hallottam, mert megfordultak, és elindultak a sziklatömbök felé. Nem tehettem mást, követtem őket. A szél bömbölt, és megpróbált visszatartani attól, hogy én is felnyomakodjak a sziklákhoz. Összegörnyedtem, és minden erőmet megfeszítve felcsúszkáltam hozzájuk. Csak néztek maguk elé a hóba, észre sem vették, hogy ott vagyok mellettük. Itt volt, a fene egye meg, látod a nyomokat? kérdez-te a szakállas, és megrugdosta a havat. Itt vannak a... a jó Jézusát neki, ez meg micsoda?! Elkapta a lábát és hátrahőkölt, ahogy jéggé fagyott vörös réteg bukkant elő a vékony, széltől ráhordott hóréteg alól. Jézusom, ez y, ez vér! Ekkor vette észre, hogy újra ott vagyok mellettük. A szakállas rám pillantott, aztán a zsebéhez kapott. A következő pillanatban megcsillant valami a kezében, ami akár pisztoly is lehetett. Jöjjön csak ide, ember! Odamentem. Mit akar maga tőlünk? Mit koslat utánunk, mi? Figyeltem a felvételt mondtam. Feltűnt valami, és őszintén szólva... Mi tűnt fel? Azt a lányt megölték! Judy Brucknert? Ha úgy hívják... Összenéztek, aztán a vörös hajú kinyújtotta a karját. Jöjjön csak közelebb, pajtás! Közelebb léptem hozzá, és arra gondoltam, hogy játszi könnyedséggel elvehetném tőle a fegyvert, ha akarnám. Tegye fel a kezét, ha meg nem sérteném! Tessék-lássék felemeltem a karom. A szél süvöltött, és egyre nagyobb hócsomókat vágott az arcunkba. A hold kíváncsian bámult ránk, a hideg pedig megtalálta az utat a ruhánk alá.

5 Maga gyanús nekem mondta a vörös. És... én nem tudom ugyan, mi történik itt, de hogy valami bűzlik, az szentség! Gyerünk! Lemegyünk a többiekhez, és tisztázzuk, hogy mi a fenét keres maga itt egyáltalán. Az a hülye tyúk meg, remélem, megkerült, mert ha nem... i Nem fejezte be a mondatot, csak legyintett, és a hátam mögé került. Lassú, óvatos léptekkel elindultunk a tábor felé. 3. A felfújható, dupla falú sátrak, mint óriási narancsok, vagy idegen bolygóról idekerült spórákból felnőtt gombák pöffeszkedtek a hóban. A filmesek városa hatalmas, rendetlen, keleti karaván-szerájra emlékeztetett. Még a minaret is ott volt a narancsgombaváros közepén egy hidraulikus toronydaru képében. A müezzin egyelőre hiányzott a tetejéről, ami a hőmérséklet ismeretében nem is volt meglepő. A legszélső sátorsor mellett jakok kérődztek, s egy sárgán lobogó tábortűz körül prémekbe burkolózott tibetiek toporogtak. A szájukat védő kendő résein át időről időre kékes párát lövelltek a levegőbe. A hold éppen a tábor felett állt, mintha egy szolgálatkész ügyelő akasztotta volna oda. A két fickó jól ismerte a járást, mert habozás nélkül el-igazodott a rendszertelenül egymás mellé vert sátrak között. Végigvonultunk a tábor főutcáján, átbukdácsoltunk a ki-feszített kötelek póklábai között, s meg sem álltunk a szeráj közepéig. Mielőtt beléptünk volna a sátorba, amely előtt megállítottak, felnéztem az égre. A hold a fejem felett trónolt, és mintha sajnálkozva nézett volna le rám. A kövér, pocakos fickó a sátorhoz lépett, és megrángatta egy rózsaszínű zsinór végét. A szél üvöltése elnyomta a csengő csilingelését. A jurtaajtó résnyire kinyílt, s egy dühös hang bömbölt ki rajta. Ki a fene az már megint? A köpcös a résbe dugta a fejét.olsen. Mr. Baransky... - Akarsz valamit? Valami fontos... Gyere be, az ördög vigyen el! Az ajtó feltárult, s mi jó adag hóvihar kíséretében be-nyomultunk a sátorba. Amikor körbepislantottam, mit tagadjam, megállt ben-nem a lélegzet. Egy török szultán budoárjában voltam, kétség sem férhetett hozzá. A márványból vagy legalábbis márványutánzatból készített halványkék mosdó, a lépcsős fürdőkád, a falakon függő ezerszínű mütyürök tömege milliomos tuareg törzsfőnök szállására emlékeztetett. Ha feltúrom az ágyat, amely különben tiritarka párnák és paplanok sokaságából állt, talán még a kilószámra beletömött százdollárosokat is megtaláltam volna benne. A széles, rézcsövekből alkqtott ágy tetején egy odaliszk ült, alul selyembugyiban, felül zsinóros-pitykés, főleg cirkuszfilmekben szokásos mellénykében. Amikor bevonultunk, rémülten felpattant, és a bennünket bámuló, lecsüngő bajuszú, megtermett férfi mellére vetette magát. Jesszusom, Bary, kik ezek`, A sátor közepén függő villanykörte megmozdult és pislákolni kezdett. A vörös szakállú gondosan becsukta az ajtót: hallottam, ahogy a zár nyelve a helyére csusszan.

6 A bajuszos férfi eltolta magától a lányt, és csípőre tette a kezét. Mi a fene ez, 011y? Ezerszer megmondtam, hogy forgatás után pihenni akarok! Nem érdekel senki nyomora, világos? Azért fizetem az ügyelőket, hogy eltakarítsák a trágyát az utamból, nehogy belelépjek. Na ki vele, mi a baj, 011y?! Hátrább lépett, és csak most fordított rám némi figyelmet. Nem látszott rajta meghökkenés, ahogy lámaornátusomat vizsgálgatta. Arra gondoltam, ez az ember azon sem lepődne meg, ha küldönc jönne, s pihegve újságolná, hogy a forgószél Oz birodalmába repített bennünket Mr. Baransky... az a helyzet, hogy ez a fickó... A bajuszos most vette csak észre, hogy a vörös szakállas pisztolyt tart a kezében. Felhúzta a szemöldökét, és kinyújtotta a karját. Ez mi? A vörös szakállú szégyenlősen elmosolyodott. Egy 38-as. Ha 011y elmondja... Adja ide! De, Mr. Baransky... Ide, ha mondom! A szakállas sóhajtott, és feléje nyújtotta a fegyvert. Baransky elvette, megnézte, hogy meg van-e töltve, s amikor meggyőződött róla, hogy igen, kivette a tárat, és a zsebébe dugta. A pisztolyt pedig egyetlen gyors mozdulattal a falhoz vágta. Ide figyeljen, kisfiam! Hogy is hívják magát? O'Brian. Akkor figyeljen rám, O'Brian, kisfiam. Ha még nem mesélte volna el magának ez a pocakos kecske, én vagyok ennek az elátkozott karavánnak a basija! Én vagyok a főnök, és egy-szer s mindenkorra megtiltottam, ha jól emlékszem, még Los Angelesben, hogy bárki is fegyverrel grasszáljon a forgatás alatt. Ez nem Kalifornia, ember! Elegem volt belőle, hogy minden szarság miatt bíróság elé citáljanak. Maga ott volt Indiában, 011y, amikor Az őrült maharadzsa lányát forgattuk? Ott voltam, Mr. Baransky bólintott sóhajtva 011y. Emlékszik, amikor berohant az a marha Tucci, hogy tigrisek vannak a táborban? Emlékszem. Erre mi történt? Valamennyi statiszta John Wayne-nek hitte magát, és lövöldözni kezdett, mint az őrült. Reggelre kiderült, hogy a szomszéd falu szent tehenei voltak, és csak óriási szerencsénknek köszönhettük, hogy a parasztok nem hánytak vasvillára valamennyiünket. Ötezer dolláromba került az az egész rohadt éjszakai western! Azóta, ahol én forgatok, ott nincs fegyver és lövöldözés. Maga először dolgozik velem, Mr... izé? O'Brian. Először. Akkor jegyezze meg, amit mondtam, ha a továbbiakban is igényt tart a fizetésére. Különben mi a fene van, nyögjék már ki?! Mi van, 011y? A pocakos megdörzsölte az orrát, és rám mutatott. Ezt a pasast fogtuk a sziklák között. Baransky leült az odaliszk mellé, és tűnődve bámult maga elé. Igen? És miért fogták? Mert azt mondta, hogy Brucknert megölték. A lány felsikkantott, de Baransky egyetlen pillantásával elhallgattatta. Brucknert? Azt mondta. Baransky csak most méltóztatott komolyabb figyelmet fordítani rám. Maga kicsoda?

7 Mielőtt válaszoltam volna, levettem a süvegem, és meg-lazítottam az övemet. Palástom alatt bőrdzsekit viseltem, európai inggel. Leslie L. Lawrence vagyok mondtam. Londonból. Véletlenül tanúja voltam... Mi a fenét keres itt, ahol a madár sem jár? Még a nomádok is elhúzzák a csíkot, és csak tavasszal jönnek vissza. A kolostorban lakom, odafent. Mi a fene! húzta fel a szemöldökét. Maga, izé... láma vagy micsoda? Nem egészen. A londoni Keletkutató Társaság megbízásából dolgozom odafenn. Hm vakargatta meg gyanakodva fekete selyem, sárkánydíszes köpenyét a köldöke táján. Es mi az ördögöt dolgozik ezek között a... Bizonyos buddhista kéziratokat tanulmányozok. Szomorú szemekkel bólogatni kezdett. Mindent értek, Mr. Lawrence. Eszerint adományt gyűjt a kutatásaihoz. Jól értettem? Nem. Akkor netán a kolostor számára? Annak sem. Akkor lenne szíves megmondani, hogy mi a fészkes fenét akar tőlem? A fal mellett felfedeztem egy tevenyerget utánzó ülőkét. Megfogtam, és ráültem. En semmit. A maga emberei cipeltek ide, méghozzá erőszakkal. Baransky nézése egyre komorabbá vált, mint a bikáé, ha, a távolban feltűnik a vörös kendő. 011y? Mi erre a válasza? Mondtam már, Mr. Baransky, hogy a fickó látta, amint Brucknert kinyírták. Baransky tenyerébe fektette az arcát, és néhány pillanatig ott is tartotta. Volt valami a nézésében, ami kitörni készülő viharra emlékeztetett. Tehát maga, főláma, látott valamit, igaz? Töprengtem, hogy lépjek-e fel kissé keményebben a színpadra, de egyelőre visszafogtam magam. Elvégre lehet, hogy tévedek, és ha így van, nevetségessé teszem magam. Bár valami azt súgta, hogy sokkal komolyabb a dolog, mint amilyennek látszik. Igen. Mit látott? Amint a kisasszonyt... Judy Brucknert megöli a havasi ember. A lány Baransky háta mögött felvihogott. Madáresicser» gélszerű vihogással. Megölte, mi? kérdezte Baransky. Úgy tűnik. És maga jól látta, mi? Meglehetősen jól. Távcsővel. Bólintott, leült a vihogó lány mellé, és megcsipkedte a combját. Más is látta, vagy csak maga? Gondolom, a szerzetesek is... a társai, mi? 16 Nem akartam magyarázkodni, hogy csak Jondon volt velem, inkább bólintottam. Türelmes volt a hangja, mint a tanító bácsié a kisegítő iskolában. Kedves Mr... Lawrence. Na. Szóval menjen vissza a kolostorába, és mesélje el szerzetestársainak, hogy itt filmforgatás folyik. A Siva utol-só táncát forgatjuk. Egy akkora baromságot, mint a Himalája. De az embereknek ez kell, akik ugyancsak akkora barmok, mint a fent említett hegység. A film arról szól, hogy a havasi ember vagy jeti, vagy mit tudom én micsoda, elrabol-ja a lányokat, akik itt, a Himalája alján sétálgatnak pöttyös napernyőben és ennivaló kis ruhácskákban, amikből félig kilóg az ennivaló kis... Szóval, ennek

8 a filmnek én vagyok a producere, érti? Azért csinálom, mert megfizetnek érte, méghozzá nem is rosszul. Ezt is elmondhatja a haverjainak, ha akarja. Ma este azt a jelenetet forgattuk, amikor egy ilyen kis ennivaló pipit, aki ennivaló ruhácskájában, ami az enni-való kis izéjét takarja, feltéved a Himalájára, mert hova is tévedhetne a szerencsétlen, meg#mad egy csúnya, torzon-borz havasi ember. Es csak megöli, mert a filmet az ifjabb korosztálynak is el akarjuk adni, mivel köztudottan ők jelentik a kasszasikert. Na már most, maguk azt látták, amikor ezt a kicsi, ártatlan, idült alkoholista Judy Brucknert elkapta a havasi ember. Odalopódzott hozzá egy szikla mögül, és átküldte a másvilágra. Amen. Maga ezt látta, Mr... izé..., Lawrence. Csak azt nem értem, hogy ezek a túlbuzgó... kereste a megfelelő szót, majd amikor nem találta, lemondóan legyintett izék miért hozták ide. Felállt, és megigazította magán sárkánydíszes köpenyét. Hát akkor, miután minden tisztázódott, gondolom, megnyugodott. Nyugtassa meg a papokat is a kolostorban. Mesélje el nekik, hogy csak játék az egész. Film. Ha meglesz a bemutató, írjanak, és az egész kolostornak ingyenjegyet küldök. Bár én a maguk helyében inkább kitalálnék valami mást... a felhőket nézném, vagy mit tudom én. Többre mennek vele. 17 Ugy tettem, mintha nem vettem volna észre, hogy fel-állt. Mondja, Mr. Baransky, hogy kellett volna megölnie a havasi embernek Judy Brucknert? Baransky meghökkent. Hogyan? Mit tudom én... Nincs a fejemben az egész forgatókönyv. Hogyan? Meg kellett volna fojtania. És otthagyni a szikla tövé-ben készségeskedett 011y. Na és? Judy Brucknert nem fojtotta meg a havasi ember mondtam. Baransky gyanakodva nézett egyikünkről a másikunkra, mintha összeesküvést szimatolt volna szavaink mögött. Középkori vitorláshajó kapitánya nézhetett így a fedélzet-mesterre, amikor az két komor képű matróz kíséretében belépett a kabinjába, hogy közölje, a legénység nem óhajt-ja megenni az ebédet, mert büdös a hús. A bajuszos a földre pislantott, ahol a szakállas fegyvere hevert, majd az ellenkező irányba, ahol alighanem saját fegyvere rejtőzködött. Hogy mit nem mond! Szóval nem fojtotta meg... Akkor mit csinált vele? Leszúrta. A havasi ember? Igen. Brucknert? Igen. Baransky megvakarta az orrát. És? A lány... sikoltozott, és összeesett. És ömlött belőle a vér. Aztán a földre zuhant... Baransky lassan, nagyon lassan leült az ágya szélére. A lány hozzábújt, és átkarolta a nyakát. Mit beszélnek ezek, Bary? A bajuszos úgy söpörte le a lány karját a nyakáról, mint-ha skorpió esett volna rá. Biztos benne, hogy tudja, mit beszél? Egészen biztos. Hol van a lány...? Nem találtuk meg, Mr. Baransky. Nem volt a helyén nyögte 011y. Tényleg nem volt ott, Mr. Baransky bólogatott buzgón a vörös szakállú.

9 Csak ez a fickó koslatott utánunk. Ezért is hoztuk ide. Baransky csak most kezdte felfogni, hogy történt vala-mi. Egyelőre még nem volt biztos benne, nem valami ostoba félreértés áldozata-e. Ki játszotta a jetit? Benjamin Blake mondta 011y. Az a szeszkazán? Csak egészen kicsi szerepet kapott. Megfojtja Brucknert, ennyi az egész. Nagyop le van égve, kellett neki a pénz. Most hol van? Őt sem találtuk. Én láttam mondtam. Felfelé mászott a sziklák között. rr Mindhárman elhűlve meredtek rám. Felfelé? Baransky megvakarta a mellét, és a vörös szakállúhoz fordult. Tudja, melyik sátorban lakik Bruckner? Tudom, Mr. Baransky. Es Blake? Természetesen. Elmegy, és idehozza őket. Akár ágyban vannak, akár részegek, idetereli mindkettőt. Főleg Bruckner kell nekem. Ha van valaki nála, letépi róla a pasast, megértette? Ugy lesz, Mr. Baransky. Menjen már, ember! A kinyíló majd becsukódó ajtó résén át egész hóözönt vágott nyakunkba a szél. Baransky megrázkódott, és a kellemesen melegítő villanykályhára sandított. 18 Ha bedöglik az áramfejlesztő, megfagyunk. Megírtad a végrendeletedet, bébi? A szőke baba akit, mint később megtudtam, Miss Mohnnak hívtak megkísérelte betornászni magát Baransky ölébe, de a producer eltolta magától. Egy percig sem izgulnék értük, ha nem lenne ilyen átkozott idő. Ez a hülye tyúk, meg az a vén homokos, azt sem tudják, mi a tél. Ki sem mozdultak még Kaliforniából. Maga gyakran megfordul itt, Mr... Lawrence? Elég gyakran. Mennyi idő alatt fagy meg az ember, ha mondjuk... részegen elesik vagy elalszik? Cirka öt perc alatt mondtam. A keserves istenit! morogta. Éreztem, hogy egy-szer még a sittre kerülök miattuk. Ha még egyszer... Sosem tudtam meg, mit akart volna tenni, ha még egy-szer előfordul az ilyesmi. Az ajtó ugyanis kivágódott, és egy hólabda repült be rajta, amelyből lassan kibontakozott a vörös szakállú. Baransky a légáramlat elől felugrott az ágy tetejére, és onnan ordított le rá. Mondja már, mert megölöm! Hol vannak? A vörös szakállú levegőért kapkodva rázta meg a fejét. Nin... csenek. Egyikük sincs a sátrában. Baransky benyúlt az ágya alá. Kikotort egy pár hótaposó csizmát, és a kezébe fogta. 011y? Igen, Mr. Baransky? Ki vette fel a jelenetet? Mr. Miro. Miért nem Mr. Curtis? Mr. Curtis... beteg volt, uram. Úgy érti, hogy tökrészeg? 011y hallgatott. Mr. O'Brian!

10 Uram? Elő tudná keríteni Mr. Mirót? 20 Uram... a vihar egyre erősödik. Gondom lesz magára, Mr. O'Brian. Mi is a maga beosztása? Ügyelő, uram. Nos, a legközelebbi, Jáván forgatandó filmemhez kel-lene egy mindenes, aki... Értettem, uram. Az ajtó kinyílott, és O'Brian ismét bevetette magát a viharba. A szél tombolt; a dupla falú műanyag ponyván át is éreztük az erejét. Baransky vastag, narancsszínű kapucnis kabátot terített a vállára, készen rá, hogy ha kell, elhagyja biztos lakhelyét. Egyikünknek sem volt kedve megszólalni. Hallgattunk, amíg csak egy magas, szőke langaléta fickó fel nem tépte az ajtót. 4. Akkora volt, hogy össze kellett görnyednie, ha be akart férni a sátorba. Vastag, sokdfhptriás szemüvegére ráfagyott a hó; csak a hegyek tetején trónoló istenek a meg-mondhatói, hogyan talált be az ajtón. Testvérek között is lehetett vagy két méter, s mint szar-vasbika szarvából a mellékágak, úgy álltak ki megnyúlt testéből a végtagok. Olyan hosszúak, hogy szemmel láthatóan nem is igen tudott mit kezdeni velük. A lány megpróbálta kihasználni a helyzetet, befészkelni magát Baransky ölébe, de a producer most is megakadályozta. Megpaskolta csábító fenekét, és odébb tolta az ágyon. Mr. Miro, bocsásson meg, hogy idekérettem. Engedje meg, hogy bemutassam ennek az úrnak. Mr... izé... Lawrence segítettem ki. Mr. Miro rám villantotta a szemüvegét. Nem emlékszem mondta tétován. Baranskyban bennragadt a levegő. Nézte némán a lan-21 galétát, s csak nagy sokára szólalt meg, bizonytalan hangon. Mire nem emlékszik, Mr. Miro? Hogy melyik jelenetben szerepel. Mr. Lawrence? Ühüm. Láma nincs a forgatókönyvben. Ha csak a végére, abba a jelenetbe, amikor a havasi ember beszorul egy barlangba, nem tudunk besuszterolni egyet... Nagyon fontos lenne, Mr. Baransky? Baransky sóhajtott, és végtelen szomorúság költözött a tekintetébe. Mr. Miro. Mr. Lawrence nem akar szerepelni a film-ben. A langaléta meghökkent. Nem? Hála istennek. Őszintén szólva, tiszta marhaság lett volna. Mr. Miro. Válaszolna néhány kérdésemre? Természetesen, főnök mondta a langaléta, és helyet keresett magának. Végül egy felfordított faládára ült, melynek oldalán lekopva bár, de ott virított a felirat: White Horse. Blended and Bottled in Scotland. Kinyújtotta végtelen hosszúnak tűnő, skót kockás nadrággal fedett lábait, és várta Baransky kérdését. Helyette azonban a kövér 011y szólalt meg, nyugtalanul mekegve, mint egy öreg kecske. Nem kellene... kimennünk... izé utánuk? Ha eltévedtek, vagy... izé... elestek... Akkor már úgyis végük mondta Baransky, és helyeslően bólintott a saját

11 szavaihoz. Mr. Lawrence mondta, hogy öt perc alatt megfagy az ember ebben az esztelen hidegben. Márpedig mi legalább negyedórája itt üldögélünk. Csak abban reménykedhetünk, hogy valamelyik sátorban piálnak, és eszük ágában sincs megfagyni. Tehát, Mr. Miro? Parancsoljon, főnök. Ki vette fel a jelenetet a hegyoldalban? Benjamin Blake és Bruckner jelenetét. 22 Én, főnök. Hm. Egyébként kinek kellett volna felvennie? A langaléta megvakarta az orrát: Hát. Az a helyzet, uram... Mr. Curtisnek, igaz? Én nem akarok árulkodni, uram., Ne is tegye. Utálom az árulkodókat. Mi történt Mr. Curitsszel, Mr. Miro? Hát... megbetegedett. Berúgott? Mondjuk úgy, hogy megbetegedett. Helyes. Mikor? Úgy reggel felé. Tehát egész éjszaka ivott. Így van? Nem tudom, uram. Helyes. Magának mikor, szóltak? Déltájban, uram. Pontosan mit? Hát, hogy át kellene vegyem a felvételt, mert Mr. Curtis beteg. Ki mondta konkrétan? 1 Mr. Waterman. Ő a rendező pillantott rám Baransky. Hallott róla? Bólintottam. Ki ne hallott volna a nagy Watermanről? Bár inkább évtizedekkel ezelőtt ragyogott Hollywood egén, az utóbbi években mintha megfeledkeztek volna róla. Mit mondott magának Mr. Waterman? folytatta Baransky a kérdezősködést. Egészen pontosan azt, hogy nekem kell leforgatnom a jelenetet. Erre maga? Fogtam a gépem, és felmentem a sziklához. Terep-szemléztem egész délután. Kora délután felvittem a hidraulikus kocsit, és belőttem a terepet, ahonnan be tudom fog-ni azt a bizonyos sziklát. Mikor kezdődött a felvétel? 23 Úgy négy körül. Esti fény kellett hozzá. Lebukó vörös nap. Hm. Mr. Waterman hol tartózkodott ezalatt? Gondolom, a sátrában. Nem kellett volna ott lennie maga mellett? Mr. Miro széttárta hosszú karjait. Ott lehetett volna, de minek? Nem volt valami nag jelenet. Csak egy apró epizód a filmben. Pontosan tisztában volt vele, hogy minek kell lejátszódnia az orra előtt? böktem közbe. Ezt hogy érti? kérdezte Miro kínosan feszengve, és felém fordult. Ugy értem, hogy ismerte a forgatókönyvet egyáltalán? Nagy vonalaiban igen. Tehát, felment a hidraulikára, és elkezdte a forgatást. Hogy történt a dolog? Rém egyszerűen. Amikor megfelelőek voltak a fény-viszonyok, leordítottam, hogy kezdjék. Azok ketten Blake és Bruckner meg csinálták a magukét. Hiszen egész dél-előtt próbálták.

12 Es... jó volt a jelenetük? Nevetni fog, meglepően jó. Roppant élethűen csinálták. El tudná mesélni, mit csináltak? Miro felnézett rám, és maga alá húzta a lábait. Aztán lassan, mintha lassított felvételt látnék, felemelkedett, Baranskyra bámult, hökkent értetlenséggel az arcán. Mr. Baransky, mi ez itt? Ez a fickó, ez a láma, úgy kérdez... istenemre, mintha zsaru lenne. Mi a franc ez itt, főnök? Baransky felemelte a tenyerét, és nyugalomra intette. Csak nyugi. Feleljen a lámának. Mit feleljek? Hát hogy azok ketten mit csináltak odafent. Amit maga leforgatott. Mi a szent szart csináltak volna? Játszottak. Bruckneregy szende szűz volt, aki a szikla tövében napozott. A jeti meg, azaz Blake, észrevette, és megtámadta. Es ki is nyírta. Jól sikerült a felvétel? Mondtam már, hogy roppant élethű volt. A jeti is, meg a csaj is. A jeti, azaz Blake, észrevette a csajt, odalopódzott hozzá, és elkapta. Látta volna, hogy meg volt ijedve Bruckner. Annyi ijedtség volt a szemében, hogy nem is gondoltam volna, ennyire tud játszani. Pedig azt a csajt már mindenki leírta. Azért is kapta ezt a vacak szerepet. De ez nem az én dolgom. Mondja tovább! Mit mondjak? A jeti előbújt a szikla mögül, és elkapta Brucknert. Megfogta és leszúrta. Csak úgy fröcsögött a paradicsomlé. Bruckner meg első osztályúan haldoklott. En mondom, ritkán láttam ilyenszépen kidolgozott haldoklási jelenetet. Akármit is szövegeljenek, van abban a csajban tehetség. Még a szája sarkából is folyt a vér. Ugy rángatózott Blake kezei között, hogy öröm volt nézni. Az meg egészen bevadult, és szúrta, ahol érte. Jól csinálták, na! Tehát ön, Mr. Miro, nem *merte részletesen a forgatókönyvet. Sem azt a jelenetet, amit felvett. Mondtam már, az isten szerelmére, hogy minden lényegeset tudtam róla. Nekem az a dolgom, hogy leforgassam, amit eljátszanak, nem az, hogy a forgatókönyvvel szarakodjak. Végül is nem én vagyok a főoperatőr. A jó életbe, hát miért fontos ez? Baranskyra néztem, aki félrebillent fejjel, döbbenten hallgatott bennünket. S mivel nem szándékozott megszólalni, én folytattam. Az a gyanúnk, Mr. Miro, hogy... nem egészen a forgatókönyv szerint zajlott odafent a dolog. Miro eltátotta a száját, és nagyot csuklott. Nem? Nem bizony, Ladislas mekkent közbe 011y. Hogyhogy nem? Hát akkor hogyan? Mi a fenét kellett volna még eljátszaniuk? Kimaradt valami? Blake-nek meg kellett volna fojtania Brucknert - mondta komoran Baransky. Miro összeráncolta a homlokát, és óriási erőfeszítésse megpróbálta kitalálni, mit akarnak rákenni. Mindez nem tartozik rám mondta végül komor mél tósággal. Én csak beugrottam. Senki nem mondta, hog kötelességem áttanulmányozni a forgatókönyvet. Waterman arra utasított, hogy vegyem fel Curtis helyett amit kell. Senki nem akarja magát felelőssé tenni, Mr. Miro mondta Baransky békülékenyen. Csupán arról van szó hogy szeretnénk tisztázni valamit. Ertse meg, Blake-ne meg kellett volna

13 fojtania Brucknert. Akkor valaki megváltoztatta a jelenetet mond Miro. Erről talán Mr. Waterman tudna többet mondani. Bár azért nekem is szólhatott volna. Baransky meghúzogatta a bajuszát, és Miss Mohn csábos fenekére nézett. Alighanem valami disznóság történt odafent. Amit maga látott, felvett és élethűnek talált, az állítólag maga volt a valóság. Micsoda? sápadt el Miro. Ezt nem értem! Ez az úr, ez a főláma, azt állítja, hogy a lányt, Miss Brucknert megölték! Blake előhúzott egy kést a franc tud-ja, honnan, és agyonszurkálta vele Miss Brucknert. Amit maga élethű haldoklásnak nézett, valódi volt. Blake meg-ölte a lányt! A meztelen fenekű Miss Mohn, aki csak most fogta fel, miről van szó, visítozni kezdett, s addig arénázott, amíg Baransky egy csattanós pofonnal el nem hallgattatta. Ladislas Miro, a segédoperatőr már nem hallotta a pofon csattanását. Ájultan hevert a szőnyegen.5. Miss Mohn kapott még egy pofont, és egy pohár vizet. O'Brian szolgálatkészen kiugrott az ajtón, és egy marék hóval dörzsölgetni kezdte Miro homlokát. A langaléta kis-vártatva kinyitotta a szemét, és reménykedve nézett ránk. Nagyon berúgtam? Senki sem válaszolt neki. Ekkor felpattant a szőnyegről, egyetlen mozdulattal kiverve Miss Mohn remegő kezéből a vizespoharat. Pardon. Azonnal meg kell keresnem Miss Brucknert! Nincs a sátrában mondta O'Brian. És Blake? Ő sincs. Akkor másutt vannak! Valakinek a sátrában isznak. Nem bánnám, ha meggyőződnének róla mondta Baransky. Hány sátruk van összesen? kérdeztem. A tibetiek sátrait is beszámítva, cirka száz. Es hányban lehet Miss Bruckner... ha tévedünk, és életben van? Baransky tanácstalanul tárta szét a karját, 011y viszont gyors fejszámolásba fogott. A tibetieknél kizárt, hiszen beszélni sem tudna velük, arról nem is beszélve, hogy Judy a nem komfortos sátrakba be sem teszi a lábát. Még részegen sem? Judy nem volt részeg! mondta határozottan Miro, és csuklott egyet. Akkor cirka harminc-negyven marad mekegte 011y. Baransky felállt, jelezve, hogy átveszi a parancsnokságot. Maguk hárman elindulnak, és bemennek minden sátorba. Ha alszik a gazdája, felzavarják. Ha nincs egyedül, rátörnek, és meggyőződnek róla, ki van nála. A dolog egyébként nem érdekel, de a jelenlegi helyzetben... Világos? Világos mondta Miro katonásan. A másik kettőnek azonban nemigen tetszett a dolog. F leg, hogy a vihar újult erővel tépni kezdte a ponyvát. $aransky észrevette habozásukat, és megverege O'Brian vállát. Gondoljanak a jávai forgatásra. Barna lányokra, v rágfüzérrel a nyakukban. Alul semmi, felül virágfüzér... Miro magára húzta a kabátját, és fejére rántotta a kapu nit. Negyedóra múlva itt vagyunk, főnök. Ha csak be nünket is ki nem nyír valaki.

14 Ez aztán egy csapásra elsodorta a jávai lányokat. A nyakukban lógó virágfüzérrel együtt. Én a lányt néztem, a lány Baranskyt, Baransky engem. Vé gül is nem tehettem mást, beszélnem kellett. Annak ellené-re, hogy a pucér fenekűt ki szerettem volna kapcsolni a játékból. Csakhogy hova a fenébe küldjem ebben az ítélet-időben? Baranskynak azonban rettentő sok esze volt. Benyúlt egy ládába, kibányászott belőle egy whiskysüveget. Kerített három poharat, és csurig töltötte őket. Remélem, nem antialkoholista? A kérdés lámaruhámnak szólt. Egyáltalán nem mosolyogtam. Akkor rajta! Megérdemeljük. Félig itta csak ki az övét, én még annyira sem az enyémet. Miss Mohn torkán azonban lecsorgott az egész. Még jó, hogy a pohár a kezében maradt. Baransky teletöltötte, és bátorítóan hátbaveregette a lányt. Igyál csak, kicsim. Jót tesz. Jót is tett neki, kétségtelen. Olyannyira, hogy a negyedik pohár után poharastul belefordult Baransky ölébe. A producer megsimogatta a pofikáját, aztán becsomagolta egy lepedőbe. Így ni. Ezzel kész igy. Csirio. 28 Letette a poharát a földre, és nekem szegezte a kérdést. Tehát maga végül is kicsoda? Leslie L. Lawrence. - Ez nekem nem mond semmit. Tényleg láma, vagy mi az ördög? Egy szóval sem mondtam, hogy az vagyok. Látott már régi istenszobrokat? Mi az, hogy láttam! Minden filmem tele van velük. Akárcsak ez a hülyeség is. Vacak utánzatok egytől egyig. Igazit is látott? Képzelje. Volt egyszer egy csajom, bár ez nem tartozik magára, aki rajongott a régi kacatokért. Akkoriban több múzeumban is megfordultam. Mit akar vele? Tudja, milyen értékes egy-egy ritka, aranyból öntött, évszázados, esetenként drágakövekkel díszített istenszobrocska? Fogalmam sincs róla. Nem érdekelnek a régiségek. Azért, ha megengedi, elmondom. Hallott róla, hogy nem is olyan régen... New Yorkban meghalt a milliárdos Olaf Thorssen? Hogy az ördögbe ne hallottan volna! De mi a fene... Vagyonát fia, Thor Thorssen örökölte. Beleesett a tejesfazékba bólintott, méghozzá seggel. Így is lehet mondani. Mindenesetre a fiatal Thorssen nem azonos az öreggel. Egészen más az érdeklődési köre. Eeegen. Éspedig? Rajong az elektronikáért. Elhatározta, hogy a műkereskedelemről átállítja a céget a mikroelektronikára. Mit mondjak, elég nagy marha. Nem is olyan biztos, Mr. Baransky. Mindenesetre el-határozta, hogy felszámolja apja óriási régiséggyűjteményét, és a pénzt chipekbe fekteti. Néhány hónappal ezelőtt a műkincsek egy részét árverésre akarta bocsátani. Hm. A kollekció több milliót ért. Elsősorban egy tizenegy 29 darabból álló bhutáni szoborgyűjtemény emelkedett ki be lőle. Baransky elismerően felrántotta a szemöldökét.

15 Több millió dollárt ért? Fontot. Füttyentett, és megcsóválta a fejét. A francba is! Ez már valami. Csak azt nem értem, a fene közöm van nekem mindehhez? Kinyújtottam a kezem, és elkaptam az üveg nyakát. Nézte, hogy mit csinálok, de nem próbálta meg megakadályozni. A szobrocskák, ezek a több millió fontot érő istene egytől egyig lopottak voltak, és illegális csatornákon át ke rültek Amerikába. Jelenleg is Interpol körözés alatt álln Megengedi, hogy töltsek egy pohárkával? 6. Felemelte a poharát, és szótlanul elém tartotta. Természetesen teletöltöttem az enyémet is. Egyetlen slukkra leengedte, miközben ködös tekintettel meredt rám. Folytathatom? Ha mindenképpen akarja, de még mindig nem értem... Az ilyenkor szokásos eljárással nem akarom untatni. Mindenesetre, amikor Thor Thorssen megtudta, miről van szó, azonnal lemondott az istenszobrokról. Az Interpol pedig munkába kezdett. Lawrence...! Nekem van egy gyanúm... Nos, igen. Az Interpol felkért, hogy mint szakértő kapcsolódjak be a nyomozásba. Ezek szerint a szobrok valahonnan innen valók. Bravó, Mr. Baransky! Geldan kolostorából lopták el őket. Köztük olyan pótolhatatlan, sok száz éves alkotást is, mint a Tanító Buddha figuráját. Hm. Furcsa neve van. Kettő található belőle a világon. Az egyik régóta is-mert, a másik csak néhány éve került elő. A buddhizmust oktató Sákjamunit ábrázolja. Miután alaposan megvizsgálták a gyűjtemény tulajdonjogát, az Interpol visszaszolgáltatta Geldan kolostorának. - Értem. A kolostor hálásan fogadta az ellopott kincseket, és beszerzett egy páncélszekrényt... bár, őszintén szólva, nem tartotta benne a szobrocskákat. Hm. És miért nem? Ezek a szobrok arra valók, hogy lássák őket a hívők, nem azért, hogy sötét páncélszekrényben gunnyasszanak. Az apát, Padma Gyamco, újév ünnepén előhozatta őket, és berakatta a templomba. Úristen! Rosszat sejtek! A szobrokat a buddhista újév ünnepének éjszakáján ismét ellopták, Mr. Baransky. Méghozzá valamennyit. A bhutáni hatóságok szerencsére azonnal lezárták a határokat, így jó okunk van feltételezni, hogy a szobrok még az országban vannak. Továbbá azt is, hogy amilyen gyorsan csak lehet, megpróbálják kijuttotni őket. Az a gyanúnk, hogy itt vannak elrejtve valahol a kolostor körül. S miután az egész országban árgus szemekkel figyelik a gyanús elemek mozgását, az a véleményem, hogy azok, akik a mű-kincset ki akarják vinni, ide fognak jönni érte. Valami fantasztikus ürüggyel. Nem tudom, érti-e, mit akarok mondani? Baransky hátradőlt, és meghúzogatta a bajuszát. Tökéletesen. El sem tudnék képzelni jobb elterelő had-műveletet, mint egy filmforgatást... Igaz? Hát... On mondta, nem én!

16 Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a takarót az aluszkáló leányzó fenekén. Mr. Lawrence. Fogadjunk, hogy olyat mondok magának, amitől meg fog lepődni? Nocsak mondtam, hadd hallj.am! Majd vigyázok, hogy ne vegyem nagyon a szívemre Oké. Tudja-e, hogy ki a filmünk mecénása, aki név nélkül bár, de pénzeli a forgatást? Nem tudom mondtam. Honnan a fenéből tudnám Akkor mondok egy nevet. Thor Thorssen. Mit szó hozzá? Szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Amíg emésztettem a dolgot, öntött még egy pohárkáv Rám emelte, és elmosolyodott. Meglepődött, mi? Őszintén szólva... És maga mit csinál itt? Úgy értem, hogy a kolostor ban. Mit csinálnék? Megpróbálok rájönni, ki fújta meg szobrocskákat. Es rájött már valamire? Vannak ötleteim. Ez minden. Tehát csak fal volt, hogy mindenféle iratokat tanulmá nyoz? Miért volna fal? Kihasználom az alkalmat, és feldolgozok pár kéziratot, amire máskor aligha lett volna időm. Es természetesen várakozom, vagy jobban mondva vára' koztam, hogy felbukkanjon valami, amit összekapcsolhat nék az ellopott szobrokkal. Mint például egy filmforgatást? Mint például. Es... Brucknerral mi a helyzet? Felvontam a vállam. Éppen annyit tudok, mint ön. Kiültem egy szerzetes sel egy szikla alá, és a forgatást figyeltük. Távcsővel. Gondolták, hogy felfedezik a szobrocskákat a főszereplő nyakára kötve, mi? Egyszerűen kíváncsiak voltunk, mit csinálnak. Hiszen ez az első forgatási napjuk, ha jól tudom. A második mondta mogorván. Es ki az a szerzetes? Jondonnak hívják. Szóval, figyeltük, amint a havasi ember és a lány... egyszóval láttuk az egész gyilkosságot. 32 Te jó ég! És miért nem ordítottak, vagy figyelmeztettek bennünket'? Fogalmunk sem volt róla, mi készül. Mi aztán tényleg nem ismertük a forgatókönyvet. Egyszerre csak észrevettük, hogy a havasi embernek öltözött fickó leszúrja a lányt. Méghozzá alighanem egy tibeti áldozókéssel. Purbuval. Mivel? Purbuval. Honnan az ördögből tudja, hogy mivel nyírták ki? nézett rám gyanakodva. Hiszen még meg sincs a holtteste. Ha valóban gyilkosság történt, amit őszintén szólva, képtelen vagyok elhinni... Egyszerű mondtam. Amikor a jetit figyeltük, ahogy a lány felé lopakodott, megcsillant valami a kezében. A józan ész szabályai szerint a havasi embernek vagy meg kellett volna fojtani, vagy agyonütni, vagy még inkább elrabolni a lányt. De nem leszúrni! Ez... ostobaság! Az egész film az mondta rezignáltan, de még mindig nem felelt rá, miből gondolta, hogy pur... izével ölte meg a jeti Brucknert. Már persze, ha megölte! A kés megvillant a jeti kezéiltn. Sárga volt a villanása. Na és? Ha acélkés lett volna, a villanás vagy kéknek, vagy ezüstszínűnek látszott

17 volna. Sárga villanása csak bronz-késnek van. A purbu pedig bronzból készül. Es... mi az ördögöt csinálnak vele? Szertartásoknál és a híres csam táncnál használják. Réges-régen valószínűleg az áldozati állatot ölték le vele. Meg a buddhizmus előtti hitvilágban. Felállt, és járkálni kezdett az ágya mellett. Az ördögbe is... hol maradnak ennyi ideig? Egészen összezavart! Ha mégiscsak gyilkosság történt... bár el sem tudom képzelni, hogy az a vén, kiszuperált Blake megöl-jön valakit... Én is felálltam, és megfogtam a karját. Mr. Baransky. Akar segíteni nekem? Megtorpant, és rám meredt. 33 Persze hogy akarok. Mondja meg, mit csináljak! Éppen hozzákezdtem volna, amikor megrázkódott lámpa, mintha kívülről nekiesett volna valaki a jurta v nak. Aztán kivágódott az ajtó; 011y és O'Brian bukott rajta. Mintha tollfosztóból menekültek volna, úgy röpk' tek körülöttük az óriási hópelyhek. Baransky a whisky után nyúlt, töltött, és a kezükbe ny mott egy-egy pohárkával. Igyanak, és gondoljanak a jávai lányokra mondta. O'Briannak annyi ereje sem maradt, hogy a poharat kezébe fogja. Elvettem Baranskytól, és megitattam. U nyelte a whiskyt, mintha az élete függne tőle. 011y valamivel jobban bírta a gyűrődést, bár az ő karja remegett a vastag anorák alatt. Mr... Ba... ransky nyeldekelt O'Brian, és rek volt a hangja, mintha a hangszálai is odafagytak volna torkához. Kezd elegem lenni... a jávai lányokból. Ami. odakint van... az maga a pokol. Őrület... Mind a harm sátor... Megtalálták őket? kérdezte komoran Baransky. 011y megrázta a fejét. Nincsenek... sehol. Egyik sátorban sincsenek. Senk nem látta egyiküket sem. Baransky leroskadt az ágya szélére, és keresztet vetett. 7. Csend volt idebenn, csak a szél süvítése hallatszott, amint vadul tépte a sátorponyvát. Az ajtó időről időre megrecscsent, mintha be akarna lépni rajta valaki. Gondosan végignéztek minden sátrat? tette fel a felesleges kérdést a producer. O'Brian bólintott, és megpróbálta lecibálni kesztyűjét a kezéről. Minden sátrat átkutattunk, főnök. Senki sem látta őket. Mr. Miro? Ekkor döbbentem csak rá, hogy az operatőr nincsen velük. 011y és O'Brian meglepetten néztek egymásra. A... legszélső sátornál váltunk el. Azóta nem találkoztak vele? A szél fesüvített, s közvetlen a közelünkben halk csattanás hallatszott, mintha sátorponyva szakadt volna ketté vagy egy cövek roppant volna el a viharban. Vagy mintha lövést adott volna le valaki a sátor mellett. A lány édesdeden aludt, O'Brian és 011y kesztyűjükkel voltak elfoglalva. Csak Baransky és én hallottuk a hangot. Szemembe mélyesztette a tekintetét, és lassan az ágya mellé, a szőnyegre hajított oldaltáskája felé csúszott a keze. Aki sokat hallott fegyvert dörögni, az akkor is felismeri a hangját, ha pár

18 méternyire tőle vadul tombol a vihar a Világ Tetején. Alighanem már a kezében volt a revolvere, amikor kivágódott a sátor ajtaja, és besüvöltöttrajta a hóvihar. Az óriási pelyhek irányt tévesztett lepkerajként verődtek a falnak, az arcunknak, a whiskysüvegnek. A jeges levegő szempillantás alatt kisöpörte a meleget. A lány az ágyon meghökkenve nyitotta ki a szemét. Bary... Gyere, kicsim, ölelj át, mert megfagyok! Kuss! morogta Baransky, és az ágy mögé térdelve az ajtóra irányította a fegyverét. Ugy vágtuk hasra magunkat, hogy csak úgy csattant. Baransky haja lobogott a szélben, s ahogy revolverét előrenyújtva az ajtó felé ordított, a megkötözött, őrjöngő Odüsszeuszt juttatta eszembe. Van ott valaki? mennydörögte. Bújj be, fickó! Inkább maga bújjon ki, főnök! rikácsolta Miro. Fogtam egy hapsit, és... A szél elkapta a hangot, és a hó alá temette. Hozza be! bömbölte Baransky Újabb hólepkerajok özönlöttek a sátorba, közöttük Jondon komor képpel, mögötte Miro egy megtermett stukkerral a kezében. A lány az ágyon felvisított, és szeme elé kapta a kezét., Bary! Én megőrülök! Tisztára olyan, mint egy ál colbál! Baransky leeresztette a fegyverét, és szemét összehúz bámult Jondon piros palástjára. Hát ez meg kicsoda? Leráztam magamról 011yt, aki a lábamon feküdt, és fe tápászkodtam. Hagyja békén mondtam. Ő Jondon. Velem vo amikor... Baransky intett Mirónak, hogy tegye el a fegyverét. A segédoperatőr azonban megmakacsolta magát. B szélni próbált, de úgy el volt fagyva a szája, hogy csak n hezen tudta kipréselni a szavakat. Nem... lehet... főnök. Ez... a hapsi... elhozta... Nagyot köpött a szőnyegre, hogy megpróbálja még szabadabbá tenni a száját. Baransky kezében megállt a teletöltött whiskyspohár. Mi van? Beszéljen már értelmesen, ember! Miro kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy visszanyerje beszélőképességét. Végül is csak a beletöltött ital oldotta meg a nyelvét. Az a helyzet, főnök... hogy a sátrak között kaptam el a fickót. Idegességemben még a levegőbe is beledurrantottam. Mindent tudok mondta megnyugtatóan Baransky. Amíg maguk odakint voltak, Mr. Lawrence elmesélte, hogy ezzel a szerzetessel együtt figyelték a forgatást, mielőtt Judy Bruckner és Mr. Blake felszívódtak volna. Mr. Blake nem... szívódott fel rázta meg a fejét a segédoperatőr, és ismét Jondonra irányította a jókora 45-ös Magnumot. Mr. Blake megvan! A szentségit neki! Ugye megmondtam! ordított fel Baransky diadalmasan. Hülye vicc volt az egész! Ereztem, hogy... _ Ez... a hapsi hozta a... hátán! vágott közbe az izgatottságtól elcsukló hangon Miro. Eppen Mr. Watermanhez akartam... amikor megláttam az árnyékát... árnyékukat. Akkor elővettem a

19 stukkert... bár tudom, uram, hogyaönfenébenem szeretia k. stuke..rral! Hol van Blake? Az ajtónál... mellette... A hátán volt, és én ráfogtam a stukkert, és idehozattam vele... Nem lennék meglepve... Baransky egyetlen kézmozdulattal félreseperte útjából a segédoperatőrt, és az ajtóhoz ugrott. Mondanom sem kell, hogy ott voltam mögötte, míg O'Brian és 011y az én nyomomban lihegtek. Egyedül a pucér fenekű lány maradt a helyén; még sikoltozni sem mert a rémülettől. A hold vakítóan ragyogott a tábor felett; úgy látszott, mintha egyenesen a derült égből szakadna a hó. A sátor oldalának támaszkodva sötét alak állt mozdulatlanul, mintha megejtette volna a bhutáni éjszaka varázsa, az ezüstösen ragyogó holdfény és a féktelenül száguldozó hópehelyrajok. Baransky megtorpant, leeresztette a stukkerét, és halkan szólongatni kezdte. 1? Mr. Blake! Hall engem, Mr. Blake? Ennek... már beszélhet, főnök mondta Miro, és nagyot csuklott. Olyan... halott, mint a pinty! Alighanem az a láma... nyírta ki! A szentségit, hol az a fickó? Baransky megtörölgette a képét. Mintha a kelleténél hosszabb ideig tartotta volna a tenyerét az arcán. Amikor elvette, határozott és kemény volt a tekintete. Hozzák be! Hová? jajdult fel pocakját rázva 011y. Ezt nem gondolhatja komolyan, Mr. Baransky! Blake halott... meggyilkolták! Meg... gyil... kolták! Felcsuklott, s a hold felé fordította az arcát, mintha a békésen ragyogó égitestet tenné felelőssé Blake haláláért. Hozzák be! Senki sem igyekezett megérinteni a halottat, így aztán ram hárult a feladat, hogy bevigyem a sátorba. Megragad tam merev, kemény karját, de a sárga, műanyag síruhár tapadt jégkéreg olyan síkossá tette, hogy mindegyre kiug rott a kezemből. Ugy viaskodtam vele, mint tibeti varáz lók a rolanggal, a megelevenedett holttesttel, aki" mind varázslat ellenére sem akar visszafeküdni a sírjába, ah nan kiröppent egy könnyű szellővel illatozó márciusi szakán. Blake megpördült, rám nézett hideg, kifejezéstelen sz mével, aztán végigvágódott a havon. 011y felsivított, beugrott a sátorba. O'Brian pedig elt a hólepkék forgatagában. Baransky hatalmasat káromkodva behajította pisztoly a nyitott ajtón, és elkapta Blake merev lábát. Gyerünk! Blake azonban megmakacsolta magát. Ismét kiugrott kezünk közül. A természet pedig mintha csak vele küzdö volna, újabb és újabb hólepkéket vágott a nyakunkba. Itt nem maradhat! zihálta Baransky. Szóljon a 1 mának, hogy segítsen! Eleresztettem Blake kezét, és megdörzsöltem az orro Mit akar vele odabent? Nem érti? Mégiscsak a stábom egyik tagja volt! Halálra rémíti a lányt! Akkor mi az ördögöt csináljak? Egyelőre maradjon itt! Húzzuk a sátor mellé! Engedelmesen lehajolt, és együttes erővel becibáltuk Blake-et a sátor árnyékába. Lába azonban még így is kilógott a holdfényre. Csak reménykedhettem, hogy nem bukik fel benne senki, és nem hal szörnyet a rémülettől. Beugrottunk a sátorba; a szél dühödten bevágta mögöttünk az ajtót. A többiek az üres üveg körül kuksoltak. Senki sem mer-te felemelni a fejét, amikor Baransky oroszlánhörgéssel

20 megállt a sátor közepén. Mi történik itt, emberek? Néma csend fogadta az ordítást, csak a rémült lány zokogott hang nélkül a takaró alatt. Baransky leroskadt az ágyra, és újabb whiskyt kotort ki a ládából. Remegett a keze, ahogy kinyitotta. _ Mi történik itt, emberek? ismételte meg a kérdést, mielőtt ivott volna. Mi történik... itt? Éreztem, ha nem csinálok vele valamit, összeroppan. Aztán a többiek is, és akkora pánik lesz itt pillanatokon belül, amekkorát még nem látott a bhutáni királyság fennállása óta. Jondon! A fiatal szerzetes rám emelte komoly tekintetét. Hol találtad meg a holttestet? Olyan tökéletes angolsággal válaszolt, hogy felkapták a fejüket. Még a lány is abbahagyta a szipogást a takaró alatt. A sziklák között. Milyen messze attól a helytől... ahol a jeti megölte a lányt? Körülbelül száz méterre. Hogyan találtál rá? Követtem a jeti nyomát. Mit találtál még? Megtaláltam a jeti... öltözékét. Valamivel feljebb, egy másik szikla mögött. 011y és O'Brian kimeredt szemmel bámulták a szerzetest, aki sapkáját a hóna alá szorítva mozdulatlan arccal állt a fal mellett. Miro lehunyta a szemét, és nehezen lélegzett, mintha kevés lenne az oxigén a sátorban. Tehát... amikor rátaláltál, Mr. Blake már levetette a jetimaszkot? Jondon megrázta a fejét. Fel sem vette. Baransky meghökkent. Hogyhogy nem vette fel? A halott... Mr. Blake nem vette fel sem a jetiruhát, sem a maszkot. Világosan mutatják a nyomok a hóban. Mr. Blake-et megölték. Megölték, mielőtt átöltözhetett volna. q Úristen! suttogta Miro. Ha ez igaz! És én az egészből semmit sem vettem észre! Baransky felállt, és megpróbált rendet teremteni a zűrza varban. Csak nyugalom, nyugalom! intett, és vánkosa dugta a fegyverét. A magáé hol van, Miro? Az operatőr anorákja alá nyúlt, és kivette a Magnumo Oké! Tegye vissza! Es csak... Tudom, főnök, az engedélyével. A producer Jondonhoz lépett. Timothy Baransky vagyok, a film producere. Jondon Gyamco. Kitűnően beszél angolul. Őfelsége, Dzsigme Dordzse Vancsuk, Bhután királya abban a szerencsében részesített, hogy Oxfordban végezhettem a tanulmányaimat. Eeegen morogta Baransky tétován, amiből kiderült, hogy alighanem akkor hallotta életében először a bhutáni király nevét. Es... hm... mit tanult a szigeten? Filozófiát és közgazdaságtant. Akkor mi ez az izé...? és a szerzetes piros palástjára bökött. Mint szerzetest választott ki őfelsége, és küldött Oxfordba mondta Jondon mosolyogva. Mit óhajt