LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II."

Átírás

1 LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II.

2 Budapest, 2003 A borító Boros Attila munkája A szerzőről a fotókat Tumbász Hédi és Lőrincz Zsuzsa készítette ŠLőrincz L.László 2003 ISBN ISBN Gesta Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Herczeg Ferencné ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Halmos Ferenc Tipográfia: Szakálos Mihály A kiadvány a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA Rt.-ben készült a évben Felelős vezető: György Géza vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: Készült 20 (A/5) ív terjedelemben

3 A jeti és a villámriasztó varjú 1. A kétségbeesést, amely a táborra zúdult, meg sem kísérlem leírni. Gillmore sátorról sátorra futkosott, és bejelentette, hogy mindennek vége, vége a forgatásnak, mindenki pakoljon, mert azonnal indulnak haza. Öt perc múlva újra megtette ugyanezt az utat, csakhogy akkor már azt kiáltozta, hogy mégsem futamodnak meg, akkor is leforgatják a filmet, ha a fene fenét eszik is; megmutatják annak a rohadéknak, hogy őket nem lehet innen csak úgy elriasztani, és tartoznak annyival Miss Travolta, Miss Sinclair, és Miss Bellamy emlékének, hogy itt maradjanak. Addig futkosott, amíg Linda le nem ültette egy székre, és halkan beszélni nem kezdett hozzá. Eközben a háttérben Beata felszívott egy fecskendőnyi nyugtatót, és csak úgy, a kabátujján keresztül, Mr. Gillmore karjába nyomta. Mr. Gillmore öt perc múlva úgy aludt, mintha agyonütötték volna. Mr. Kirkpatrick más utat választott. Ültő helyében megivott egy üveg whiskyt, majd lefordult a székről. Mr. Garnes is meglehetősen részeg volt már, amikor találkoztunk, bár az öntudatát még nem veszítette el. Meghalunk valamennyien nyögte a képembe fújva egy adag whiskygőzt. Itt fogunk megdögleni a Himalájában. Tudja, miért? Miért? Mert ez egy elátkozott téma. Maga tudja a legjobban, hogy az első forgatásnál hulla hullát követett. Tudja, mit mondott Westervelt? Az ki? Tőle tanultam a rendezést. Nem volt nagy neve, bár rohadtul értette a szakmát. Azt mondta: Tom, fiam, vannak filmek, amiket nem lenne szabad megcsinálni. Tudja, miről volt híres Mr. Westervelt? He? Nem. Arról, hogy háromszor ugrott neki A szirén sikolyának. Nem hallott még róla? Egy gyilkos szirén lett volna a főhőse, mert a film arról szólt, hogy a szirének még mindig léteznek. Első nekifutásra a fél stáb sárgalázat kapott, és meghalt. Második nekifutásra forradalom tört ki Kongóban, ahol forgattak, és a főszereplőket megölték a felkelők. Harmadik nekifutáskor árvíz pusztított a környéken egy pokoli felhőszakadás után, és az operatőr belefulladt a vízbe. Westervelt ekkor megértette, hogy odafent valaki nem szeretné, ha ez a film elkészülne. Azt ne kérdezze, hogy miért. Talán valóban léteznek még szirének, és az a valaki attól tartott, hogy Westervelt felhívja rájuk a figyelmet. Westervelt ünnepélyesen összetépte a forgatókönyvet, és nem dolgozott tovább a filmen. Hát így van ezzel a Sivával is. Én végeztem vele! Mr. Garnes... Látott valami különöset a forgatás alatt? Valami figyelemreméltót, valami szokatlant? Garnes bólintott. Ma láttam a legfigyelemreméltóbb dolgot életemben, pedig nem vagyok mai gyerek. Hm. És mi volt az? Garnes elmosolyodott. Csupa ábránd volt a mosolya, mint amikor valaki rég tovatűnt gyermekkorára emlékszik vissza. Hogy mi volt az? Megmondom én magának, ha tudni akarja, meg én! Miss Bellamy feneke. Annál szebbet és figyelemreméltóbbat még nem láttam életemben. Költő kellene hozzá, hogy leírja, milyen volt. Evett már hamvas Őszibarackot? Hogy láthatta olyan messziről? Garnes nyelt egyet. Először is, nem voltam olyan messze tőle, másodszor pedig nálam volt a távcsövem. Istenem, hát kukkoltam egy kicsit. Csak azt ne mondja, hogy belátott a szikla mögé.

4 Pedig beláttam. Hogy az ördögbe? Olyan helyre álltam, hogy beláthattam. Úgy építtettem fel az állványomat. Legyen már nekem is valami örömöm. Eszerint mindent látott? Az őszibarackon kívül nem láttam semmit. Bellamy ugyanis észrevett... és beljebb húzódott. Aztán már nem kukkolhattam tovább, mert gyorsan peregtek az események. A három Morrisra is figyelnem kellett, Countrymanre is... Nem látta, honnan került elő Miss Sinclair? Ha láttam volna, biztos ráordítottam volna, hogy mit keres a forgatás helyszínén. De nem látta? Mondom, hogy nem! A jetit sem látta? Az igazit vagy Dibdint? Csakis az igazit. Garnes megvakargatta a feje búbját. Az a feneség, hogy nem tudom. Láttam ide-oda rohangálni egy szőrös fickót akkor meg voltam győződve róla, hogy Dibdin az. Gyakran kellett helyet változtatnia, naná, hogy rohangált! Felőlem lehetett az igazi jeti is. Mondja, mi a jó fenéért kellett megölnie Miss Sinclairt? Hiszen a légynek sem ártott. Sosem lett volna belőle nagy színésznő, sosem lett volna a vetélytársa senkinek, csak arra volt jó és ez így is maradt volna nyolcvanéves koráig, hogy valaki a hátán cipelje, és eltűnjön vele az őserdők vagy a Szahara mélyén. Most pedig, ha megengedi, elmegyek, lefekszem. Na, isten áldja! Az Ön sátrában vagyunk figyelmeztettem. Igazán? Valahogy nem ismerek rá. Tudja... azért kíváncsi lennék... valamire. Hogy... mit csinálhat az a jeti a barackfenekűvel...? Mit nem adnék érte, ha... megkukkolhatnám... Bár karnyújtásnyira volt az ágya, leterített magának egy kopott pokrócot a padlót helyettesítő ponyvára, ráfeküdt, és már hortyogott is. Ideje volt mennem. Miss Boyd éppen a lábát áztatta, amikor bekukkantottam hozzá. Nem tekerte le a bokájáról a fáslit, csupán az ujjait dugdosta a vízbe. Ahogy dugdosta, nemcsak a lábujjai mocorogtak, hanem a kezén lévők is úgy figuráztak, mintha imádták volna a rock and rollt. Maga az? kérdezte, amikor észrevett. Már azt hittem, a gyilkosom. Letelepedtem vele szemben egy kerti székre. Miss Boyd ügyet sem vetett a pillantásaimra. Talán észre sem vette őket. Hogy van a lába? kérdeztem. Igazán érdekli? Igazán. Nyavalyát érdekli. Magát az érdekli, hogy láttam-e valami rendkívülit, amíg odafent bóklásztam a hegyoldalban, igaz? Az is érdekel. Akkor hagyja a fenébe a lábamat, ha szépen megkérhetném rá. A lábam a magánügyem. Hogy jön maga ahhoz... eh, a fenébe is, már én is meghülyültem! Ne haragudjon rám, de úgy remeg mindenem, mintha ráznának. Az az állat engem is megölhetett volna. De nem ölte meg. Nem, mert nem találkoztam vele. Pedig ott sétáltam alig néhány száz méterre a forgatástól. Mégsem látott semmit? Nem néztem oda. 2.

5 De hiszen maga szakember! Akkor sem néztem oda. Nem érdekelt. Én már kiestem belőle. Annyira sajnálja, hogy le kellett mondania a szerepről? Látszik magán, hogy sosem volt színésznő. Mit csinált azalatt, mialatt... úgy értem... Mialatt Rafaelát megölték, és Miss Bellamyt elrabolták? Nem fogja elhinni: növényeket keresgéltem. Találtam két egészen érdekes virágot, ha akarja, megnézheti, ott vannak a mappámban. Meg aztán... néha sírtam is egy kicsit. Lepottyant talán a virágja szirma? A nyomorult, szaros kis életemet sirattam. De ezt maga úgysem érti. Egyszer hullik csak az ölembe valami, azt sem tudom kihasználni. Tudja... most itt, lábáztatás közben, feltettem magamnak a kérdést, hogy ha előre tudom, hogy megölnek vagy elrabolnak, hogy megerőszakoljanak, vagy bezárjanak egy hárembe, akkor is vállaltam volna-e a szerepet, ha nem nyiffan ki a lábam? És tudja, mit válaszoltam magamnak? Hogy igen. Igenigenigen! Akkor is vállaltam volna. Hát ezért vagyok ennyire kiborulva. És sajnálom is őket. Az a Rafaela még gyerek volt. Miért kellett meghalnia? Le kell lőni azt az átkozottat! Ha hittem volna benne, hogy a jeti a tettes, talán magam is hasonló következtetésre jutottam volna. Alig hagytam el a sátrat, Mr. Countrymanbe botlottam. A színész két sátor között állt a holdfényben, és az arcát tapogatta. Ahogy észrevett, megperdült a tengelye körül, s amikor ismét az arcát mutatta felém, már a markában volt a pisztolya. Akárki is vagy, ember, ne közeledj! Lawrence vagyok. A fenébe is... maga se közeledjék, ha jót akar! Jól van, itt maradok a helyemen. Countryman tovább tapogatta az arcát. Kikészítettek a rohadékok. Kicsodák? hökkentem meg. A gurkhák. Mit akart tőlük? Hogy azonnal kerekedjenek fel, és indítsanak hajtóvadászatot a gyilkos után. De ők meg sem moccantak. Mintha süketek lettek volna. Megpróbáltam mozgásra ösztökélni a mocskos disznókat... de ők voltak az erősebbek. Megverték? Jól a képemre másztak. És az a röhej, hogy a filmben nekem kellett volna parancsolnom nekik. Csak hát ezeknek nem parancsol az isten sem. Vagy ha mégis valaki, akkor csakis ő. Holnap fogok egy puskát, és magam indulok a rohadék nyomába... Mit gondol, él még Miss Bellamy? Bólintottam. Pedig egyáltalán nem voltam biztos benne. A nepáli katonák a táboron kívül, attól mintegy háromszáz méternyire verték fel a sátraikat. Lehettek vagy harmincan: éppen a tábortüzük körül ültek, és a lángokba bámultak. Olyan egyforma volt az arcuk, mintha klónozták volna őket. Csak jó néhány percnyi szemlélődés után voltam képes megkülönböztetni őket egymástól. A gurkhákról annyit kell tudni, hogy Nepál középső részének hegyi törzsei közül származnak, s elsősorban katonáskodással foglalkoznak. Mivel bátrak, sőt vakmerők, mind az indiaiak, mind pedig a britek szívesen alkalmazzák őket zsoldosként a hadseregükbe. Régebben legendák keringtek a gurkhák kegyetlenségéről. Képesek voltak észrevétlenül megközelíteni az ellenség előőrseit, és görbe késükkel elvágni a torkukat. A leszerelt, obsitos gurkhákat azóta is szívesen alkalmazzák biztonsági szolgálatok objektumok Őrzésére, vagy a Himalájába induló kutatócsoportok, expedíciók védelmük biztosítására. 3.

6 Amikor megtorpantam mellettük, fel sem néztek rám. Mintha észre sem vettek volna. Pedig biztos voltam benne, hogy még fel sem tűntem a tábortűz fénykörében, már tudták, hogy feléjük közeledem. Mivel meghívás nélkül a legnagyobb tiszteletlenség lett volna odaülni hozzájuk, megálltam a tüzük mellett, és én is a lángokba bámultam. Szó nem hagyta el az ajkam. Úgy illett, hogy ők szólítsanak meg. Ötpercnyi álldogálás után mintha kaparászást hallottam volna a hátam mögött. Biztos voltam benne, hogy egy gurkha áll mögöttem. Nem lettem volna meglepve, ha a kését is a kezében tartja. Nem fordultam hátra, pedig úgy bizsergett a tarkóm, mintha hangyák potyogtak volna rá az égből. Szinte a nyakamon éreztem a lopakodó meleg leheletét. Aztán halk morgást hallottam. Ekkor fordultam csak meg. Egy alacsony gurkha figyelő tekintetével találkozott a szemem. A jóarcú férfi khakiszínű ruhát viselt, mint a többiek. Okos, meleg, barna szeme volt. Csak a kezében szorongatott görbe kés nem sugárzott melegséget. Fordulj felém! parancsolt rám a férfi kitűnő angolsággal, aztán felém nyújtotta a kését. Vedd el! Tettem egy gyors mozdulatot, de a gurkha még gyorsabb volt. Kése hegye ott cikázott a csuklóm körül. Szinte éreztem a fém hidegét. Áááááá! ordítottam egy nagyot, és térdre roskadtam. Sértetlen kezemmel elkaptam a csuklómat, és úgy szorongattam, mintha ki tudja, milyen súlyos sebet kaptam volna. Életemben nem láttam még értetlenebb képet annál, mint amilyet a gurkha vágott. Előbb kése pengéjére nézett, aztán rám, végül a többiekre. Még a száját is eltátotta nagy rémületében. Remegő kézzel a nyakamhoz nyúltam. Letéptem róla azt a kis amulettzacskót, amellyel még Ene mama ajándékozott meg Mandzsúriában. Egészen pontosan az amulett egyik felét, amelyben... Megsebesültem nyögtem. Teszek rá egy kis... orvosságot... A gurkha leeresztett késsel, megbabonázva figyelte, mit csinálok. Úgy fordultam, hogy láthassa, amint fél kézzel kibontom Ene zacskócskáját, és a csuklóm fölé tartom. A gurkha nem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Előrehajolt, és igyekezett a sebemre bámulni. Egyszerűen nem értette, hogy Ő, a kés művésze, hogy sebezhetett meg. Szisszentem is egyet a becsület kedvéért. Erre még jobban előrehajolt. Sóhajtottam, és könyörtelenül a képébe szórtam a méregerős csiliport, amivel Ene mama egy szarvas vacsora után ajándékozott meg. A gurkha hátratántorodott és menekülni próbált, de már késő volt. Ököllel jó nagyot ütöttem a karjára. A kés kihullott a kezéből. Felemeltem és köpenyem ujjába dugtam. A gurkha becsületére legyen mondva, nem ordított. Összegörnyedt és némán a szemét törölgette. A patak mondtam neki. Menj a patakhoz, és mosd ki! Nesze a késed! Nem a markába nyomtam, hanem lehajítottam a lába elé a fűre. Amíg felveszi, legyen ideje gondolkodni. Ekkor tört ki az eget-földet rázó nevetés. Ketten is odaléptek hozzám, és szépen megkértek rá, hogy üljek közéjük. Amikor a legény visszatért még mindig vörösek voltak a szemei, mint a nyúlé hangos derültség fogadta. Lala így hívták odasétált hozzám és megcsóválta a fejét. Becsaptál mondta. Csak védekeztem mentegetőztem. Nem volt tisztességes a harc. Nem hát, mert nem volt fegyverem. A fickó elmosolyodott. A fene vigyen el... Újra megcsóválta a fejét és a vállamra vert. Igaz, amit rólad beszélnek, Leslie száhib. Mit beszélnek rólam? Hogy ravasz vagy, mint a kígyó.

7 Ez utóbbit egy idősebb, bajuszos gurkha mondta a tűz mellől. Tudtam, hogy egy menetet megnyertem, de a java még hátravolt. Ismeritek Kapilát? kérdeztem. Kapilát senki sem ismeri mondta a bajuszos gurkha. Kapila szent. A szenteket nem ismeri senki. Én ismerem. Honnan ismernéd? Két hónapot töltöttem vele egy barlangban. Kapila meghívott, hogy imádkozzam végig vele a meditációs idejét. A csend önmagáért beszélt. Ahogy végignéztem rajtuk, sorban lesütötték a szemüket. Pontosan tudtam, mit jelentenek a lesütött szemek. A gurkhák udvariasak voltak, elvégre munkaadójukhoz közel állónak hittek: ostoba sem voltam, hiszen szemük láttára vettem el a kését Lalától, és mégis biztosak voltak benne, hogy hazudok. Márpedig kínos dolog valakinek a szemébe vágni, hogy nem mond igazat. Tudod, ki volt Kapila? kérdezte egy mindeddig hallgató gurkha. Hogyne tudnám mondtam. Tábornok volt. Kapila tábornok. Tudod, hol harcolt? Afrikában például. Szudánban, majd az öbölháborúban... Ha együtt meditáltatok, látnod kellett levetkőzve is. Láttál a testén valami említésre méltót? Egy mandalát mondtam. És egy imahenger rajzát. A hátán és a csípején. Rövid, döbbent csend után a férfi bólintott. Valóban Kapila tábornokkal meditáltál. Hogy ismerkedtél meg vele? Néhány szóval elmeséltem, hogy Indonéziában találkoztunk, amikor próbáltam a nyomára bukkanni néhány eltűnt botanikusnak. Az indonéz elnök utasítására gurkhák is részt vettek az akcióban Kapila tábornok vezetésével. Ez volt Kapila utolsó akciója. Amikor később aztán, csak úgy levezetésképpen, meditálni indult a Himalájába, vele tartottam. Ő végleg ott is maradt, én viszont két hónap után visszatértem Londonba, mivel közeledett a szemeszter kezdete az egyetemen, ahol tanítottam. Amikor kifogytunk Kapila tábornok méltatásából, témát váltottam. Tudjátok, mi történt ma délután? Szomorúan bólogattak, mint egy harmincfejű sárkány. Bizony, hogy tudják, jól tudják. Gyilkosság történt, mint ahogy gyilkosság történt három nappal ezelőtt is. A jeti megölt két színésznőt. A jeti néha csinál ilyet, ha nem is túl gyakran. Ki látott közületek már jetit? tettem fel a kérdést. Senki nem jelentkezett. Aztán néhány hosszú másodperc után egy tétova kéz emelkedett a magasba. Te láttál? A bátyám látott. Hol? Kint a földeken. Ellopta az elemózsiáját. Rövidesen kiderült, miképpen történt a dolog. Bátyja köveket görgetni ment a hegyoldalba. A kőgörgetés ez esetben annyit jelent, hogy új földterületet próbált kikanyarítani magának a mindeddig hasznosítatlan hegyoldalból. Ahhoz viszont hogy ezt megtegye, meg kellett szabadulnia a hegyről már korábban legördült kisebb-nagyobb kövektől. Ilyenkor az a legegyszerűbb, ha az elszánt gurkha nekifeszül a szikladaraboknak többnyire egy farúddal és lefelé görgeti őket. Annyit hagy csupán magának belőlük, amennyiből kerítést építhet a földje köré. Nos, ilyen kőgörgetésnek állt neki a bátyja, amikor a jeti kibabrált vele. Szegény gurkha, holtfáradtan és éhesen, elrejtett ebédjéhez ballagott, de annak csupán hűlt helyét találta. Talált viszont néhány óriási, meztelen talpnyomot, amelyből arra következtetett, hogy a jeti vendégelte meg magát az ételével.

8 Magát a jetit nem látta? Csak a lábnyomát. De nem is akarta látni. A jeti félelmetes és szent. Tudod, hogy született ajeti? Hogy? A gurkha megnyalta a száját, és többiekre pislogott. Apámtól hallottam a történetet: Állítólag maga Buddha teremtette meg az embert. Csakhogy az első ember valahogy túl szőrösre sikeredett, és ez nemigen tetszett Buddhának. Elment hát egy meleg forráshoz, telemerte a vödrét forró vízzel, és leforrázta a szőrös első embert. Az ember ordított, mint a sakál, hiszen nagyon égette a forró víz. Buddha ekkor gyorsan lecsillapította a fájdalmát. Boldog volt az első ember, hiszen már nem is fájt a forró víz nyoma, a szőr meg egyszerűen lepotyogott róla, mint ahogy a disznóról is lejön, ha leforrázzák. Elégedett volt immár Buddha a művével, és az ember is elégedett volt, bár itt-ott egy kicsike még maradt rajta. Buddha őrizte egy darabig az embert, aztán magára hagyta. Az ember beteg volt még és erőtlen, de Buddha azt hitte, hamarosan összeszedi magát. Nem is lett volna baj, ha egyszer csak fel nem bukkan az ördög, mert az meg folyton csak azon töri a fejét, hogy tudná összebarmolni Buddha művét. Na, amint az ördög megpillantotta a mezítelen embert, gonosz cselt eszelt ki magában. Elkapta, kihúzta kezétlábát, mint amikor valaki elkap egy legyet, és kitépkedi a lábait. Ezután fogságba ejtett egy nagy majmot, annak is kitépkedte kezét-lábát, odavitte az emberhez, és odaragasztotta hiányzó végtagjai helyére. Ezután megkereste a szőrt, amit Buddha leforrázott róla, és azt is visszaragasztotta rá. Végezetül elkapott egy medvét, lecsavarta a fejét, és az ember feje helyére ragasztotta, azt meg behajította egy szakadékba. Ezért van az, hogy akármerre is járunk a Himalájában, a hegyoldalak telis-tele vannak emberfejnyi kövekkel, mert hiszen az ember leszakított feje kővé vált, és azon nyomban szaporodni kezdett. Látjátok ott azokat a köveket? Hát azok is az ember fejéből keletkeztek, de úgy ám! Az ördög majomkezet-lábat, medvefejet, és szőrt adott az embernek, majd erőt fújt belé. Amikor Buddha visszatért a teremtményéhez, alig akart hinni a szemének. Egy szörnyet talált a helyén, aki ráadásul vicsorgott rá, és nem akarta elismerni teremtő atyjának. Inkább az ördögöt tartotta annak. Buddha gyorsan elkergette magától a szőrös lényt, és nevet is adott neki, amely az angyalok nyelvén annyit jelent, hogy elűzött. Hát ez a jeti. Az embert meg úgy teremtette meg, hogy még egyszer nekigyürkőzött, s amikor kész volt vele, egy imamalmot adott a kezébe. Megparancsolta neki, hogy ha megpillantja az ördögöt, azonnal kezdje el forgatni, és imádkozza el ezerszer az om marti padme hum-ot. Az ördög erre összecsinálja magát, és nem mer közeledni hozzá. A jeti azóta magányosan a Himaláját járja, bár ez a magány azért nem jelenti azt, hogy ne lennének társai. A társakat állítólag egy bodhiszattva készítette, de ez már egy másik történet. A jeti azért magányos, mert szeretne emberré lenni, de nem lehet azzá. Az emberek elűzik maguktól, mivel gyakran betör a falvaikba, és elrabolja asszonyaikat, jószágaikat. De hát mit is tehetne, amikor a Himalája zord hidegében másképpen nem juthat élelemhez, és az asszonyi ölelést is többre becsüli a jetiasszonyok durva ölénél. Ezért bölcsen teszi az, aki kikerüli. Ha megsebzi, vagy megpróbálja fogságba ejteni, nagy veszélynek teszi ki magát; A jeti soha nem felejt. Sőt, ismer mindenkit jól, tudja kinek ki a rokona, fia, felesége. Ha te megdobod kővel, vagy megpróbálod lelőni, az apádon vagy a feleségeden áll bosszút. Esetleg elrabolja a fiadat. Ezért mindenki fél tőle, és senki nem akarja magára vonni a haragját. Ebből aztán megérthettem, hogy hiába meditáltam együtt a később szentté vált Kapila tábornokkal, nem tudnám rávenni őket, hogy indítsanak hajtóvadászatot a havasi ember ellen. De nem is ez volt a célom. Egészen addig ücsörögtem közöttük, amíg el nem készült a vacsorájuk. Amint megérkeztek a tábori konyháról az étellel teli kondérok, a hajdani katonák felpattantak a helyükről: ki-ki ment a tányérja és az 4.

9 evőeszközei után. A bajuszos gurkha azonban a helyén maradt. Ahogy a többiek leléptek, hozzám fordult. Óhajtasz valamit tőlünk, száhib? Szeretném, ha segítenétek nekem. A gurkha megcsóválta a fejét. Megpróbálhatom, száhib, de nem fog menni. Odahaza van a családjuk, nem akarják magukra vonni a jeti haragját. Nekem másféle segítségre lenne szükségem. Éspedig? Egy elektronikai szakemberre. Van valaki közöttetek, aki ért hozzá? A bajuszos elmosolyodott. Gupta. Mi volt a seregben? Azt nem mondhatom meg, uram. Azt sem, hogy hol dolgozott. De aranykeze van, száhib. Megöltek két szép színésznőt. Tudom, száhib. És talán még többet is megölnek, ha nem teszek ellene valamit. Ezért lenne szükséged Guptára? Ha nem a jetiről van szó, segíteni fog. Megszorítottam a kezét. Tíz perc múlva odajött hozzám Gupta, és leült mellém. Jó egy órát beszélgettem vele, majd elköszöntem a gurkháktól, és visszasétáltam a kolostorba. Kezdett elegem lenni belőle, hogy csak úszom az árral, miközben sorra öldösik a színésznőket a közelemben. Adtam magamnak negyvennyolc órát, hogy elkapjam a gyilkost. Nyima maga volt az élő lelkiismeretem. A lhakangban bukkantam rá, amint éppen füstölőpálcikát gyújtott Avalokitésvára, az Eljövendő Idő Buddhája előtt. Nem is bántam, hogy találkozom vele, pedig eredetileg azért vonultam be az imaterembe, hogy gondolkozzam egy kicsit. Számtalan mozaiklap volt a birtokomban, csak éppen nem volt elég időm összerakni őket. Nyima, amint meglátott, odalépegetett hozzám. Volt valami szokatlanul komoly a tekintetében. Nagy baj lesz itt rövidesen, rinpócse morogta, miközben belenyúlt egy bhumpába, hogy megnedvesítse az ujjai végét a megszentelt vízzel. Még ennél is nagyobb? sóhajtottam. Még ennél is nagyobb. Micsoda? hökkentem meg. Padma Gyamco holnap visszatér. Honnan? Nem tudom, rinpócse. Padma Gyamco nem köti senki orrára, hogy merre jár. Van, aki azt mondja, hogy nem is megy sehova. Itt bujkál a kolostorban? Nyima szemében igazi riadalom ült. Hogy beszélhetsz így róla, rinpócse? Padma Gyamco nem közönséges ember, de nem ám! Padma Gyamco élő isten. Egy hajdani szent lelke költözött belé. Különben abban igazad lehet, hogy bujkál, csak éppen a gonoszság elől rejti el magát. Azt beszélik, hogy a kolostor alatt van egy titkos cellája, ahova néha hetekre is beveszi magát. Kitől hallottad, hogy visszatér? A helyettesétől, a csosztimpától. Akkor aztán nagy baj lesz, rinpócse! Kinek lesz baj? Neked is, rinpócse, de nekem biztosan. Leharapja talán az orrodat? 5.

10 Hát, ha azt nem is, rinpócse, de azért nem szeretnék a saját bőrömben lenni. Ugyan mit követtél el? Rosszul ösztökéltelek, rinpócse. Mit csináltál? hökkentem meg ismét. Nyima megnyomkodta a szemét, ami nála a keserű bánat jele volt. Padma Gyamco azzal bízott meg, hogy ösztökéljelek téged, ne hagyjak békét neked addig, amíg meg nem találod a szent baltát és a tarisznyát. Te pedig mit tettél mind ez idáig, rinpócse? A színészek körül koslattál, gyilkosok után nyomoztál, ahelyett hogy a szent balta, a graszta után vetetted volna magad! Enyhén pofátlanság volt, amit mondott, mert hiszen, ha valaki naphosszat a filmforgatás helyszíne körül csellengett, akkor éppen ő volt az. Ez az én nagy bajom, rinpócse. Megérkezik Padma Gyamco, magához hívat, és megkérdezi, hogy áll az ügyünk. S akkor én mit felelek majd, rinpócse? Hogy az ügyünk sehogy sem áll, viszont meggyilkoltak két színésznőt a patak partján. Mindkettőt a jeti gyilkolta meg. Padma Gyamco erre azt fogja mondani, hogy inkább a grasztát kerestük volna, minthogy a forgatásnál fontoskodtunk. A jetit majd elkapják a rendőrök vagy a katonák. Látszott rajta, hogy valóban tart Padma Gyamcótól. Már én is éppen beszélni akartam veled mondtam, és jómagam is meggyújtottam egy füstölőt, csak éppen nem Avalokitésvára, hanem Congkapa elé tettem. Tíz órakor indulunk. Hova? hökkent meg a szerzetes. Talán a pokolba mondtam. Azt hittem, megijed, de Nyimán nem látszott, hogy megrettent volna az alvilágtól. Még az is jobb, mint üres kézzel állni Padma Gyamco elé morogta, és elővette köpenye öbléből az olvasóját. Avalokitésvára elégedetten mosolygott rá. Tudtam, hogy Bob McKinley nagyon ideges lesz, de hogy ennyire, arra nem számítottam. Hol a fenében csavargott? támadt rám, ráadásul a saját cellámban. Sosincs kéznél, amikor szükség lenne magára! Olyan dühös és elkeseredett volt, hogy szinte belefogyott. Sovány volt az arca, mintha jó néhány kilót veszített volna az elmúlt órák során. McKinley szokása szerint nekem esett. Lehordott, hogy szerencsétlenséget hozok rá, hogy bárhol is bukkan rám, a világ bármelyik pontján, nyakig ülök a bajban, és azon nyomban őt is magammal rántom. De most véget vet a dolognak. Ha kell, maga gyalogol be Timpuba még az éjjel, és addig nem nyugszik, amíg ide nem csődíti fél ország rendőrét. Ők majd hajtóvadászatot indítanak a jeti után, darabokra szaggatják, Miss Bellamyt pedig kiszabadítják a fogságából. Gyanús volt nekem, ahogy Miss Bellamy nevét kiejtette. Valahogy lágyabban szólt a hangja, mint szokott. Óvatlanul fel is kaptam a fejem. Erre úgy elvörösödött, mint a pipacs. Mit bámul? förmedt rám. Talán nem tetszik valami? Dehogynem helyeseltem. Tökéletes a terve. Hadd jöjjenek csak a rendőrök. Lőjék le a gazfickót! Bob McKinley gyanakodva pislogott felém. Tapasztalatból tudta, hogy nincs sok köszönet benne, ha gyorsan egyetértek vele. Magának talán más a véleménye? mordult rám. Nem, dehogy emeltem fel a kezem. Kettő már úgyis meghalt, kit érdekel a harmadik? Tessék? Mondom, hogy nem érdekes, ha Miss Bellamyt is megöli a jeti. Az a fontos, hogy elpusztítsuk. Bob eltátotta a száját, és ökölbe szorította a kezét. Talán nekem akart ugrani, de még idejében 6.

11 meggondolta magát. Hogy beszélhet így, maga... maga... szörnyeteg? Én? csodálkoztam. Hiszen maga szövegel itt rendőrökről, nem én! És? Attól még nem kell Miss Bellamynak meghalnia. Pedig meg fog. Miért halna meg? Mert nem biztos, hogy rátalálunk. Ha a katonák vagy a rendőrök megölik a jetit, nem lesz, aki elvezessen hozzá. Ki mondta, hogy öljék meg? Elég lesz, ha elfogják vonult vissza. És ha mégiscsak megölik? Megvakargatta a feje búbját, és hallgatott. Közben apró lámpácskákként lángoltak a szeplők az arcán. Követjük a nyomát. Ezen a köves talajon? Akkor meg mi a fenét csináljunk? Én mást javaslok. Mit, ha szabad kérdeznem? Először is, szervezünk egy betörőbandát. Erre már Miss Drinkwaternek is megrebbent a szeme. Augusta az ágyán ücsörgött, ezúttal tréningruhában, és a körmeit sem festette. Ebből is látszott, hogy nagyon nagy baj szakadt ránk. Jól hallottam? Betörőbandát mondott? rándult meg Bob arca. Jól hallotta. És... hova törünk be? A timpui nemzeti bankba? Ahogy Bhután anyagi helyzetét ismerem, csak akkor lenne érdemes betörnünk oda, ha tenni akarunk bele valamit. Azt hiszem, néhány árva egéren kívül aligha találnánk mást a páncéltermükben. A kutatóállomásra. Te jó isten! És mit akarunk ellopni onnan? Néhány információt. Mivel kapcsolatban? Egy szent baltával és egy tarisznyával kapcsolatban. Bob megvakarta a füle tövét. Már sokkal békülékenyebbnek látszott, mint korában. Nem baj, ha nem értem, amit mond? Rövidesen meg fogja érteni. Joan? Őt is magával hozhatja. És ha lebukunk? Meg kell próbálnunk. Ha a rendőrség megtudja... kitiltanak az országból, pedig rengeteg még itt a tennivalóm. Joan disszertációja, Augusta disszertációja... Már tudja. Kicsoda? A rendőrség. Tudja, hogy betörünk. Beszéltem róla Rüpel hadnagynak. Akkor én megyek, és szólok Joannak. Álljon meg, hé! Mit akar mondani neki? Hogy csomagoljon meleg ruhát, mert holnap bevonulunk a timpui börtönbe. Rüpel nem veszélyes. Nem fog elárulni bennünket senkinek. Már miért ne árulna el? Mert ő is velünk jön. Bob szeme fennakadt azt hittem, mindjárt rosszul is lesz. Éppen ugrottam volna, hogy merjek neki az ivóvödörből egy pohárral, de addigra már a fehérje

12 helyett ismét a szeme színét mutatta. Tudja egyáltalán, mit csinál? Remélem. Csak reméli??! Te jó isten! Mikor indulunk? Tízkor. Bob az órájára nézett. Akkor van még egy kis időm. Lemegyek a lhakangba, és imádkozom egyet Cugtor Nampargyalma előtt. Tudja, ki ő? Kicsoda? Ha megerőltettem volna az agyam, biztos beugrott volna, de a nap eseményei annyira kilúgozták a szürkeállományomat, hogy sűrű ködbe burkolódzott előttem az istenvilág. A megvilágosodás egyik istennője mondta. Ő világosítja meg az emberek agyát, hogy képesek legyenek befogadni az égi fényt. Azt hiszem, a maga agyának is szüksége lenne egy kis fényre. Na, megyek, és elintézem a megvilágosodást maga helyett is. Egyedül maradtam Augustával. Miss Drinkwater rettenetesen meg volt ijedve. Ezt már akkor láttam rajta, amikor beléptem közös cellánkba. Bob handabandázása még csak tovább rontott a hangulatán. Szerencsére nem festette a körmeit, mert alighanem absztrakt mintákat rajzolt volna rájuk félelemtől remegő ujjaival. Odaültem mellé, és átkaroltam a vállát. Augusta a mellemre hajtotta a fejét, és sírva fakadt. Miért, Leslie, miért? Valóban nehéz lett volna megmagyaráznom, hogy miért ölték meg a két lányt, és miért rabolták el a harmadikat. Természetesen az a feltevés, hogy a jeti létezik, és az ő nyakába varrható a rémtett, egyszerűsítette volna a dolgot. Én azonban ódzkodtam tőle, hogy elfogadjam ezt a nagyon is valószínűnek tűnő magyarázatot. Valóban... be akarsz törni... a kutatóállomásra? Valóban. Dehát... miért? Szükségem van bizonyos információkra. A doktornő... nem segíthetne? Azt szeretném, ha Ő sem tudna róla. Veletek... menjek? Képesnek érzed magad rá? Augusta bólintott, majd eltolt magától, és nagyot nyelve a szemembe nézett. Nem szeretném... ha azt hinnéd, hogy gyáva nyúl vagyok, és... megrettenek már az árnyékomtól is... de valami azt súgja a lelkem mélyén, hogy... kinézett magának engem is. Kicsoda? Talán a halál. A gyilkos szemén keresztül. Hogy jutottál erre az ostoba feltételezésre? Attól tartok... nem is olyan ostoba. Először megölték Miss Travoltát. Senki nem tudja, miért. Mégis... biztos vagyok benne, hogy valahogy kapcsolatban van a filmmel, amiben játszott. Aztán... Miss Boydot baleset érte. Végül idehívták Miss Bellamyt... a többit tudod. Talán... annak a filmnek nem lenne szabad elkészülnie. Olyan ez, mint a... fáraó átka. Aki megpróbálja elkészíteni... belehal. Egyelőre csak a színésznők halnak bele. Miss Bellamy meg talán még bele sem halt. Tudod, mire gondolok én? Mire? Augusta lehajtotta a fejét. Estefelé... beszélgettem Derával. Ismered Derát? 7.

13 Éppen ez az, hogy nem ismerem. És mégis olyan, mintha ismerném. Kimentem vízért, és... a folyosón találkoztam vele. Köszöntem neki, ő pedig, hm... furcsán viselkedett. Dera már nagyon öreg. Nem azért viselkedett furcsán. Hanem, mert... szóval, odajött hozzám, és a fejemre tette a kezét. Meg akart talán simogatni. Aztán egyszerre csak lekapta rólam, és hátraugrott. Olyannyira megrémült, hogy nekikoppant a falnak, és ha el nem kapom, talán még el is esett volna. Azt mondta... a halált érzi rajtam. Fel nem foghattam, miért ijesztgette Dera a lányt, de ekkor eszembe jutott, hogy Dera valamikor vörös süveges szerzetes volt, és maga is gyakorolta a démonűző szertartásokat. Ki tudja, mi villant be kilencven-éves agyába, amikor megpillantotta Augustát? Nem kell Dera szavát készpénznek venni. Én nem is vettem volna annak... de olyanokat suttogott, hogy... egyszerűen beteg lettem tőle. Anélkül, hogy mondtam volna neki valamit a filmforgatásról, megkérdezte, vajon miért haragszik rám Siva? Mivel sértettem meg a nagy hatalmú istent? Nem ismerem valami jól a hindu mitológiát, de azért Siváról hallottam egy s mást. Tudom, hogy szelíd és teremtő tulajdonságai mellett vannak kegyetlen, véres vonásai is. Nem volt valami jó érzés, amikor Dera azt mondta, hogy megsértettem. Mert... Siva bosszúálló is. Ezt is Dera mondta? Ő. Ismét a fejemre tette a kezét, és azt morogta, biztos benne, hogy Siva megharagudott rám. És hogy vigyázzak, ne én legyek a harmadik kígyó. Az meg mi? Dera gyerekkorában hallott egy történetet. Egy jógi azt mesélte neki, hogy Sivának: kígyók tekergőznek a hajában, és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A kígyók szeretnek Siva hajában élni, mert az isten tejjel és saját vérével táplálja Őket. Történt egyszer, hogy három kígyó megelégelte az isten hajában való rejtőzést, mivel utálták a vizet. Sivának pedig állandóan nedves a haja. Hallottál már erről, Leslie? Természetesen hallottam. Dera nem mesélte el neki, mi köze Sivának a vízhez talán már el is felejtette öregségében. Nos, a Gangesz a tibeti fennsíkon ered, s valamikor, az emberiség hajnalán hatalmas vízesések szabdalták a testét. Az emberek féltek a zuhatagok dübörgő hangjától és a víz fenyegető erejétől. Siva, hogy megnyugtassa őket, bedugta hosszú haját a vízbe, csökkentve vele a folyam erejét és a hullámok magasságát. A kígyók megunták a vizet folytatta Augusta, és kicsusszantak Siva hajából. Siva, amikor észrevette, szörnyű haragra gerjedt. Elhatározta, megöli a szökevényeket. Figyelsz rám, Leslie? Három kígyóról van szó. Háromról. Két kígyót elkapott, és kitörte a nyakukat... a harmadikat csak nagy sokára sikerült elkapnia. Akkor az övét is kitörte... Dera azt mondta... hogy én vagyok... én vagyok... én vagyok a harmadik kígyó! Zokogás hullámzott rajta. Könnyei nem folytak, csupán belső zokogás rázta. Az a legborzasztóbb, hogy... én is azt gondolom, amit Dera. Hogy Siva kígyónak néz bennünket. Elkészítették a szobrát... ami olyan borzalmasra sikeredett, hogy ha én lennék Siva... hát nekem se tetszene. Valami szörnyűséget... akarunk leforgatni róla... visszaélni a nevével, hiszen ez szörnyűség... nem méltó hozzá. Elvégre Siva egy hatalmas isten. Az a legszomorúbb, hogy én is belekeveredtem... elvégre én írtam a forgatókönyvet, és játszani is akartam a filmben egy nyúlfarknyi szerepecskét. Én is felelős vagyok érte, hogy... méltatlan helyzetbe hoztuk őt. Képzeld csak el, ha kész lesz a film, és játszani kezdik a mozikban, az emberek nevetni fognak a vigyorgó, szerencsétlenül toporgó Siván. Ezt pedig egy isten nem engedheti meg magának. Nem hagyhatja, hogy kigúnyolják. Három éve sem hagyta, ezúttal sem fogja hagyni. Gondolj csak a három kígyóra! Az első Miss Travolta volt... aki kígyóként viselkedett, hiszen az volt a feladata, hogy majdnem mezítelenül táncoljon az isten előtt. A második kígyó Miss Sinclair... a harmadik pedig én vagyok. Kettő már meghalt... a harmadik még él, de már nem sokáig. Ha jól tudom, a két lányt nem Siva Ölte meg, hanem a jeti.

14 Miss Drinkwater megcsóválta a fejét. Hát nem érted? A jeti maga Siva! Az istenek szeretnek alakot váltani. Gondolj csak Zeuszra: hol hattyúvá változott, hol bikává. Az indiai isteneknek is számtalan avatárája, megjelenési formája van. Hátha Siva is szeret jeti alakba bújni. Így ölte meg a két lányt, és így fog megölni engem is. Sok mindenre gondoltam a jetivel kapcsolatban, arra azonban még nem, hogy esetleg Siva avarátája. Ha nem lettünk volna nagy veszélyben, talán még örültem volna is a feltételezésnek. Új magyarázat a tudomány számára. A titokzatos jetiben magát a nagy hatalmú urat, Sivát kell tisztelnünk. Ez azonban még mindig nem magyarázta meg, hogy ki lövöldözött rám már két alkalommal is. Mert átváltozások ide vagy oda, azt azért már nehezen hittem el, hogy Siva puskává változtatott egy hajában rejtező kígyót, és csak úgy, szórakozásból körbelövöldözött vele. Órámra pillantottam. Igencsak a tízes felé közeledett a kismutatója. Készülj! intettem a lánynak, és lecsusszantam az ágyról. Indulnunk kell. Éppen akkor értünk a Négy Világtáj Őreinek a szobrai elé, amikor felkúszott a hold az égre, fehér fénnyel öntve le a hegyoldalakat. Megkezdődött a betörők éjszakája. Bob McKinley ezúttal is mogorva volt, miként az utóbbi napok bármelyikén. Vörös haja sziporkázva világított a holdfényben, akárcsak a szeplők az orra körül. Mozdulatai is türelmetlenek és idegesek voltak: a felületes szemlélő akár azt is hihette volna, hogy fél. Sok éve múlt, hogy először találkoztam Bobbal, így volt szerencsém megismerni, mint a saját tenyeremet. Ezért nem a szeplőit néztem, még csak nem is a mozdulatait, hanem az orrát. Nos, Bob orrlyukai enyhén kitágultak, mint a harci paripáé, aki megérzi az ellenség lovainak a szagát. Bob McKinley veszélyt szimatolt, és ez akaratlanul is lázba hozta. Merthogy Robert McKinleyben két személyiség lakott egyszerre mondhatnám úgy is, hogy két lelke volt. Az egyik a szelíd tudósé, aki kizárólag tudományos vitákban csillogtatja harci kedvét ha például néhány ostoba, vaskalapos kollégának meg kell magyaráznia, hogy a maori társadalomban a nők korántsem voltak olyan alávetettek, mint sokan hiszik, vagy hogy Burmában sok száz éves hagyományai vannak a gyermekkereskedelemnek. Bob természetesen meghallgatta mások érvelését is, s ilyenkor szelíd nyugalom trónolt a tekintetében. Volt azonban McKinley barátomnak egy másik énje is: tömören szólva, egy Indiana Jones rejtezett benne. Ez aztán arra késztette, hogy szelíd tudósból néhány pillanat alatt oroszlánná változzék, ha a helyzet úgy kívánja. Ilyenkor gyakran megcsillogtatta karatetudását, amelyet még egyetemi hallgató korában szedett fel. Bob fekete, és még ki tudja, milyen öves karatemester volt nemegyszer megtapasztaltam, hogy nem véletlenül kötötték a derekára a tiszteletet parancsoló övet. Barátjának tekintett, ez azonban nem akadályozta meg benne, hogy könyörtelenül rám támadjon, ha úgy gondolta, hogy eltérítettem attól az úttól, amelyen végigmenni szándékozott. Az volt a megingathatatlan meggyőződése, hogy őt semmi más nem érdekli, csupán a tudományosabbnál is tudományosabb kérdések esze ágában sincs a poros földi valóság problémáival bíbelődni. Fenn jár a fellegek magasában, s úgy érzi magát közöttük, mint Ádám a paradicsomban a csúszómászó megjelenése előtt mígnem felbukkanok én, és belerondítok a paradicsoma közepébe. Eléje toppanok néhány rejtéllyel és hullával a hátam mögött ő pedig kiszakadva az édenkertből, mást sem tesz, csupán a lelkem és testem megmentésén fáradozik. Természetesen engem okolt mindezért, még azért is, hogy egy levegőt kell szívnia velem. Ilyenkor sértett kifejezéssel az arcán napokig szótlanul caplatott mellettem, és ha kérdeztem valamit tőle, úgy vakkantott vissza, mint a kutya. Az orra azonban mindent elárult nekem. Ilyenkor kitágulva szívta magába a veszély szagát, amelyért élthalt, bár a világért be nem vallotta volna senkinek. Ezekben a napokban kalandor énje kerekedett felül, és a lelke mélyén meghúzódó szekrényébe zárta a tudóst. Ilyen volt Bob McKinley, aki most is kelletlen képpel, harapós kedvvel várakozott rám. 8.

15 Amikor Nyimával és Augustával együtt felbukkantam a holdfényben, tüntetőn az órájára pislogott. Késett mondta sokat sejtetőn. Csak Öt percet védekeztem. Jellemző, hogy magának öt perc az nem idő. Ha én naponta öt percet késnék az óráimról, már rég kirúgtak volna, és igazuk is lenne. A munkatársaimat is arra nevelem, hogy pontosak legyenek. Persze, ez magára nem vonatkozik. Maga nevelhetetlen. Joan a kapucnijába rejtette az arcát. Nem tudtam, a nevetését rejti-e el, vagy igazat ad felhevült professzorának. Hova megyünk? folytatta támadó kedvvel Bob. A kutatóállomásra. Már megbeszéltük. Bob erre csak legyintett egyet. Ez magánál nem jelent semmit. Megbeszélünk valamit, de maga öt perc múlva már mást gondol. Nem jellemzője az állandóság. Felemelte a fejét, és a levegőbe szimatolt. Elégedett mosoly költözött az arcára, amit nem is próbált palástolni. Két-három év koplalása után végre ismét bent volt valaminek a közepében. Vigyázzanak, jön valaki! Intettem, hogy csak nyugalom, és megvártam, amíg Rüpel hadnagy is holdfényre bukkan. Rüpel terepszínű ruhájában dokkmunkás sapkával a fején mindenre elszánt kommandósra emlékeztetett. Ő Rüpel hadnagy. Rüpel bólintott, és a többiek is biccentettek. Remélem, az egész bhutáni hadsereget nem vezényelte ki? tudakolta Bob. Rüpel hadnagy felér egy egész hadsereggel mosolyogtam. Képzelem. Rüpel végigmérte Bobot. Az volt az érzésem, hogy Bob McKinley ezen a kiránduláson nem szerez új barátokat magának. Meg tudná mondani, mi a szándéka? kérdezte Bob a holdfényre bámulva. A haditervére gondoltam. Átfésüljük az épületeket? Nem tudom mondtam. Bob meghökkent. Nem tudja? Akkor mit tud? Jószerével semmit. Akkor... miért megyünk a kutatóállomásra? Valami azt súgja a lelkem mélyén, hogy oda kell mennünk. Te jó isten! És ha az én lelkem mélyén meg azt sugdossa valaki, hogy fagylaltoznom kell? Méghozzá pisztáciát ennék mogyoróval? Akkor induljak neki az éjszakának fagylaltost keresni a Himalája tövében? Látja, ez különböztet meg bennünket egymástól. Én felelősen nézem az életet, maga felelőtlenül. Én képes vagyok mérlegelni cselekedetem következményeit, maga nem. Én képes vagyok... Maga mindig ennyit beszél? kérdezte tőle összehúzva keskeny szemét Rüpel. Csak ha bhutáni zsaruk vannak a társaságomban. Ezt hogy értsem? tudakolta Rüpel. Úgy, hogy sosem találkoztam még világhírű bhutáni zsarukkal. Ha egy ilyennel találkoznék, befognám a számat. Bár... az az igazság, hogy eggyel mégiscsak találkoztam. De csak egyetleneggyel. Hol? kérdeztem nekiindulva a domboldalnak. Los Angelesben mondta Bob. Van ott egy tibeti templom. Tudja? Tudom. Egyszer arra jártam, és... hm... véletlenül benéztem. Nehogy egy pillanatig azt higgye, azért mentem be, mert magára akartam emlékezni hogy milyen jó volt magával itt, a hegyek között sétálni, meg ilyesmi, erről szó sem volt, elég bajt hoz maga minden egyes alkalommal rám ahhoz, hogy ne emlékezzek szívesen vissza a Csomolharira... Szóval, mégiscsak bementem abba a templomba, és elüldögéltem egy kicsit. Ez akkor volt, amikor maga eltűnt a burmai őserdőben, és az a hír járta, hogy odaveszett, levágták a fejét, vagy micsoda. Egyetlen pillanatig ne higgye, hogy

16 magát sajnáltam, és hogy füstölőt gyújtottam az istenek előtt, és arra kérleltem Őket, hogy hozzák vissza magát, és ha kell, a fél karomat és a fél lábamat odaadnám, hogy visszatérjen, ez szemenszedett hazugság, eszembe sem jutott volna ilyen ajánlatot tenni Maitréja buddhának, sőt még meg is könnyebbültem egy kicsit, hogy eztán legalább nem kell felesleges kalandoktól tartanom, ha a Himalájában járok, szóval, akkor, ott, a templom mellett történt egy tússzedés. Már azt hittem, maga is ott lapul valahol a közelben, esetleg megszökött az emberrablók fogságából, merthogy ha a közelembe kerül, azonnal kitör valami balhé, de szerencsére maga nem volt ott. Egy pasas elkapott egy busznyi gyereket, és azzal fenyegetődzött, hogy felrobbantja őket, ha nem engedik ki néhány haverját a börtönből. Gondolhatja, micsoda ordítozás támadt. Fél óra múlva ott volt valamennyi gyerek szülője, könyörögtek a zsaruknak, hogy engedjenek a túszejtő kívánságának, mert képes, és megöli a csemetéiket. Ebben igazuk is volt, mert később láttam a rohadékot: úgy nézett ki, hogy ha sarokba szorítják, biztosan megölte volna őket. A zsaruk körbefogták a buszt, és tárgyalni kezdtek a pasassal. Közben meg szervezték volna a kiszabadítási akciót gondolom én, csakhogy pokoli nehézségbe ütköztek, mivel a busz pontosan a templom előtti tér legközepén állt. Ha bárki is közeledett volna felé, a szemétláda azonnal észrevette volna. Később aztán megtudtam, hogy éppen a templomban imádkozott egy bhutáni zsaru, aki kétségbeesett ötlettel állt elő. Bár, hogy őszinte legyek, nekem is eszembe jutott hasonló kár, hogy engem nem kérdeztek meg. Ez a pasas azt javasolta... A busz éppen egy telefonkábel alatt állt mondta eltűnődve Rüpel hadnagy. Maga honnan tudja? Olvasta? kapta fel a fejét Bob. Tudom. Valóban úgy volt, ahogy mondja. Ott húzódott egy telefonkábel a tér felett, majd harminc méter magasságban. Fél óráig nem történt semmi valaki tárgyalgatott a fickóval, aztán megjelent odafent ez a bhutáni fickó egy görgős ülőkével. Tudják, mi az? Senki nem szólt egyetlen szót sem. A szerkezet felső részét egy peremes tárcsa alkotja, amely a vezetéken fut végig. Erről lóg le egy ülőke; ezen ült a pasas. Képzelhetik, hogy nem veszélytelen dolog ezzel az ingatag tákolmánnyal lecsorogni egy lefelé lejtő dróton, kockáztatva, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhat, és halálra zúzhatja magát. Nem tudom, hogy ezen a fickón kívül na, és természetesen rajtam kívül akadt volna-e valaki, aki vállalkozni mert volna erre az istenkísértő mutatványra... A rohadék a buszban természetesen nem vett észre az egészből semmit. A zsaru lassan elkezdett lecsorogni a szerkezetével a dróton néha-néha megbillent, és ilyenkor azt hittük, lezuhan a magasból. Majd harminc méter magasból! De nem zuhant le. Óriási mázlija volt, talán ő is Maitréjához imádkozott, és az isten megsegítette. Én ugyanis hozzá imádkoztam, hogy segítse haza magát... A fenébe is, összevissza fecsegek mindent... Ezt ne vegye komolyan, nem is volt szó magáról az imámban. Szóval, lehet, hogy a fickó is Maitréjához imádkozott... Mahákálához mondta Rüpel. Kedveli Mahákálát. Az se rossz. Szóval, a zsaru lecsorgott a dróton, majd pontosan a busz felett megállapodott. Leeresztett egy kötelet, amely addig a derekára volt csavarva. Jó erős műanyag kötél lehetett... Egyszerű kenderkötél volt helyesbített Rüpel hadnagy. Hirtelenében nem találtak másikat. Ne szóljon mindig közbe, kérem! A pasas leereszkedett a kötélen, és ráhuppant a busz tetejére. Képzeljék el, milyen óvatosan kellett mozognia, hogy a gané észre ne vegye. Hirtelen néhány villanást láttunk, nem tudom, mit használhatott a pasas... Fénygránátot mondta Rüpel. Úgy kiterült tőle a pofa, mint a helikopterből kihajított macska. A zsaruk megrohanták a buszt, és kiszabadították a kölyköket. Hát az a bhutáni zsaru zsaru volt a javából, nem olyan, mint... mások. Mondja maga, izé, hadnagy, mindig bele szokott dumálni mások szövegébe? Csak akkor, ha ki kell igazítanom őket mosolygott Rüpel. Hol kellett engem kiigazítania?

17 Néhány helyen. Honnan tudja, hogy rosszul mondtam valamit, nagyokos? Talán ismeri azt a zsarut? Ismerem bólintott Rüpel. Nofene. Kije magának? Jó ismerősöm. Azt is tudja talán, mi a neve? Rüpel hadnagy. És magának? Mintha hasonlót mondott volna bemutatkozáskor. Mi is a maga neve? Rüpel hadnagy. Bob McKinley eltátotta a száját, mégis elfelejtett jó darabig levegőt venni. Aztán egyszerre csak akkorát szusszant, mintha a tenger mélyéről bukkant volna fel. Kinyújtotta a mutatóujját, és Rüpel hadnagy mellének szegezte. Maga... maga... csak nem... maga? Én voltam mosolygott szerényen Rüpel hadnagy. Bob McKinley megcsóválta a fejét. Úgy látszik, ez nem az én napom. Hát ha még tudta volna, mi következik ezután! A kutatóállomás fehéren világított a holdfényben. Ezúttal nem láttam sétálgatókat az udvarán; ennek ellenére nem lehettem biztos benne, hogy nem élvezi-e valaki a bokrok köré húzódva a varázslatos estét. Az épületet körülölelő park szélén haditanácsot tartottunk. Rüpel hadnagy körülnéz az udvaron mondtam. Azt hiszem, nála senki nem tudná jobban felderíteni a környéket. Bob elhúzta a száját. Gondolja? Rüpel biccentett, és belemerült a holdfénnyel vert bokrok közé. Úgy vártunk, hogy még a lélegzetünket is visszafojtottuk. Kénytelenek is voltunk vele, mert alighogy Rüpel eltűnt, felbukkant valaki az orrunk előtt. Megtermett férfi, kosárral a kezében. Vörös szakálla úgy lángolt a holdfényben, mint McKinley haja. Bo Larsson volt, aki szabadidejében kőgyűjtéssel foglalkozott. Bo Larsson ártalmatlannak nézett ki már ami a kosárkáját illeti, a vállán nyugvó távcsöves puska azonban már közel sem tűnt olyan ártalmatlannak. McKinley kérdőn nézett rám. Mutattam, hogy csak nyugalom, és a földhöz lapultam. Bo? hangzott fel hirtelen egy női hang a közelünkben. Te vagy az, Bo? Én vagyok mondta Larsson. Hol vagy? Egy fa mögül White doktornő bukkant elő. Itt vagyok. Ebben a pillanatban érkeztem. Mi a helyzet? Azt hiszem, jó nyomon járok. Ezt hogy érted? Egészen a szakadékig vezetnek a nyomok. Ott aztán eltűnnek. Kell lennie egy víznyelőnek vagy bejáratnak valahol. Nem láttad a jetit? Hál' istennek nem. A végén még le kellett volna lőnöm. Előbb-utóbb úgyis az lesz a vége, hogy lelövi valaki. De hiszen nem tehet semmiről! A tigris sem, mégis lelövik. Mit kellene tennünk, Ruth? Gyere be hozzám, majd megbeszéljük. 9.

18 Azt hiszem... ez a Lawrence sejt valamit. Nekem is az a véleményem. Amióta megtalálta Frenak tálját a kolostorban... Nem kellene elmondanunk neki mindent? Eszedbe ne jusson! Ha megtudják, végünk. A bhutániak felmondják a szerződést. De hát ezek már régi dolgok. És a jeti? Én nem is tudom... Néhány perc múlva már nem hallatszott a hangjuk. Ez meg mi volt? kérdezte Bob. Mintha magáról beszéltek volna. Tiszta a levegő dugta ki a fejét a bokrok közül Rüpel hadnagy. Ezután következett a neheze. Meg kellett magyaráznom nekik, hogy számukra csak a passzív szemlélődő szerepe jut. A munka dandárját nekem kell elvégeznem, és... Joannek. Joanről eddig még alig beszéltem. Bár csinos volt és kedves, mintha icipicit kilógott volna közülünk. Látszott rajta, hogy egyáltalán nincsenek ínyére a kalandjaink, sokkal szívesebben üldögélt volna a kolostor könyvtárában régi fóliánsokat nézegetve. Joan azonban nem mindig volt ilyen. Éppen három nappal ezelőtt mesélt róla McKinley. Nem kívánom ecsetelni a lány családi tragédiáinak a sorát, annyit azonban el kell mondanom, hogy több ízben is magára vonta már a rendőrség figyelmét, sőt a vendégszeretetüket is élvezte. Joan nem volt született bűnöző, a szükség vitte a bűnbe. Alig volt túl a tízen, amikor; már úgy ismerte a számítógépeket, mint a tenyerét. És nemcsak bíbelődni szeretett velük, hanem programokat is szerkesztett. Ez még nem is lett volna baj, az már viszont igen, hogy Joan belenyúlt más programokba is. Pénzt utalt át számlákról számlákra. Idegenek számláiról a saját számlájára. Sokáig vadászott rá a rendőrség, mígnem elkapták. Több évet töltött a fiatalkorúak börtönében, majd sok hányattatás után ráköszöntött a szerencse. Egy gazdag, gyermektelen házaspár örökbe fogadta, így búcsút mondhatott a rácsok mögötti életnek. És Joan élt is a lehetőséggel. Soha többé nem használta másra a számítógépet, mint amit a törvény megengedett. Tanult, majd McKinley barátom tanítványa lett. Ő intézte a tudományos intézetek nyilvántartásait, amivel már hallgatóként is jó pénzt keresett. Nem kevés energiámba került, amíg sikerült megnyernem magamnak. Szerencsére nem vett részt sem a forgatásokon, sem a forgatókönyvírásban, így sikerült becserkésznem. Már nem is emlékszem rá, mi mindent hordtam össze neki, végül szegény ráállt a dologra. Azt azért kikötötte, hogy pénzről nem lehet szó. Információkat szerez, de pénzt nem. Ezzel természetesen jómagam is egyetértettem. Néhány perc múlva Ruth doktornő rendelőjének az ablaka alatt álltunk. Berúgjam? kérdezte Bob. Csörömpölni fog az üveg figyelmeztette Rüpel hadnagy. Bob ekkor hozzám fordult. Felkészült maga egyáltalán arra, hogy ki kell nyitnunk egy bezárt ablakot? Azt hittem, nyitva hagyják éjszakára mentegetőztem. A fenébe is, akkor most mit csináljunk? Természetesen kínálkozott egyéb lehetőség is, hogy bejussunk az épületbe, de ez lett volna a legcélravezetőbb. Magam részéről meg voltam győződve róla, hogy nyitva találom az ablakot. Ruth doktornő tegnap még arról áradozott, hogy amíg a tél be nem köszönt, éjjel-nappal nyitott ablaknál élvezik a friss, hegyi levegőt. Várjanak mondtam. Itt a pipaszurkálóm... Blobzang rinpócse... hallottam ekkor egy félénk hangot. Nyima állt mögöttem az orrát törölgetve. Mi a helyzet, Nyima? Én kinyitnám. Mivel?

19 Nyima imahengert húzott elő a ruhája Öbléből. Ezzel. Bob csak legyintett egyet. Ezt nem mondod komolyan. Komolyan mondom, rinpócse! Rüpel hadnagy nem szólt semmit, Augusta és Joan is hallgatott. Joant nyilván az elkövetkező percek nyomasztották. Közben észre sem vettem, hogy Rüpel eltűnik az éjszakában. Csak akkor figyeltem fel rá, amikor a bokrok közül odahajolt hozzánk. Baj van suttogta. Minden ajtó és ablak zárva. Én kinyitom, rinpócse! ajánlkozott makacsul Nyima. Az imamalmoddal? kérdezte fitymálóan Bob. Azzal, rinpócse. Csak megforgatod? Imádkozom is mellé, rinpócse. Ötször elmondom az Öt Drágakő tiszteletére az om mani padme humot. Bob, aki mellesleg nagy tisztelője és csodálója volt a lámahitnek, ezúttal nem mutatkozott készséges hívőnek. Mondhatnám úgy is, hogy beleszállt az ördög. Lehetetlen! mérgelődött. Arról már hallottam, hogy a hit hegyeket mozgat, de hogy egy imamalom ablakot nyisson... Én mégis kinyitom. Rendben van mondta Bob. Ha kinyitod... kérhetsz tőlem, amit csak akarsz. Nem lehetne előbb megegyeznünk? tudakolta Nyima. Jól van. Mit kérsz, ha kinyitod? Egy terepjárót mondta Nyima. Bobnak kivörösödött a feje. Biztos voltam benne, hogy közel jár ahhoz a pillanathoz, amikor elveszíti a józanságát. Bob! próbáltam meg a lelkére beszélni, miközben megfogtam a könyökét, Bejutunk az egyik ajtón. McKinley dühösen rántotta ki a karját a szorításomból. Hagyjon már, az ördög vigye el! Olyan hangosan kezdett rikácsolni, hogy már attól tartottam, rövidesen csúfos véget ér az éjszakai kalandunk. Figyelj ide, Nyima! Ha kinyitod az ablakot az imamalmoddal, ünnepélyesen, itt, mindenki előtt megígérem, hogy kapsz tőlem egy vadonatúj terepjárót. Rendben? Nyima szeme felragyogott a holdfényben. Hallottad, rinpócse? A címzett én voltam. Sóhajtottam, és bólintottam. Kezdhetem, rinpócse? Bob nagyvonalúan legyintett. Kezdd! A hold lehajolt az égről, mintha velünk izgulna. Én is izgultam, bár egyáltalán nem azért, amiért a többiek. Tartottam tőle, hogy amíg Bob és Nyima a fogadásukkal vannak elfoglalva, valaki felfedez bennünket. Azonkívül, a jelenet bizarrsága is letaglózott. Itt állunk néhány gyilkossággal a hátunk mögött, ki tudja, minek a közepén, egy betörés előtt, és ketten közülünk azon vitatkoznak, hogy ki lehet-e nyitni imamalom segítségével egy bezárt ablakot. Őrültekházába való jelenet volt, nem is vitás. És mégis úsznom kellett az árral. Ha végére akarok járni ennek az elátkozott ügynek, szükségem lesz a segítségükre. Nyima az ablak felé fordult, és előrenyújtotta az imamalmát. Közben úgy hajlongott, hogy eltakarja előlünk az ablakot. Om mani padme hum! Om a hum! Hum, hum, hum! Az imamalom monoton, pattogó hangja újabb aggodalommal töltött el. Nyima legalább

20 megolajozhatta volna ugráló tengelyét. Hogy haladsz, Nyima? kérdezte csúfondárosan a minden egyébből megfeledkezni látszó Bob. Kész van, rinpócse. Micsoda?! Nyisd ki magad, rinpócse! Bob egyetlen ugrással az ablaknál termett. Úgy taszította félre Nyimát, hogy a boldogan vigyorgó szerzetes arcáról lefagyott a vigyor, és a földre ejtette az imamalmát. Bob a csukott ablakszárnynak támasztotta a tenyerét. Ez ki van nyitva?! rikácsolta. Azt állítod, hogy ki van nyitva?! Aztán bennakadt a szó a torkában. Az ablakszárny olyan hevesen nyílott ki, hogy majd beesett tőle a szobába. Bob megállt, eltátotta a száját, és Nyimára nézett. Te jó isten! Az az igazság, hogy csaltam egy kicsit, rinpócse mondta szerényen Nyima. Hogy... csaltál? nyögte Bob. Elfelejtettem megemlíteni neked, hogy ez az imamalom nem közönséges imamalom. Hát... milyen? Egy szent... bizonyos Demba Dordzse lelke költözött belé. Ez a Demba Dordzse életében ügyes kézműves volt, mígnem egyszer elérte a megvilágosodás, és... Elég! mordultam rájuk. Nyima és Rüpel hadnagy itt maradnak az ablak alatt. Te jó isten! nyögte Bob. Két perc alatt veszítettem egy terepjárót! Sorban bemásztunk az ablakon. 10. Augusta a folyosó falához lapult, Bob a kintről beszűrődő hangokat figyelte. Nem lett volna kellemes, ha meglep bennünket valaki. Bár Rüpel hadnagy velünk volt, megüthettük volna a bokánkat a betörésért. A számítógép a sarokban állt, mintha csak ránk várt volna. Önkéntelenül is Joan ujjaira pislogtam. Nem is csodálkoztam rajta, hogy remegnek az idegességtől. Amint megbeszéltük, Joan. A lány biccentett, leült a gép előtti székbe, aztán elkezdett játszani a billentyűkön. Két percre volt szüksége, hogy életet leheljen a masinába. Kész? Kész csoda, hogy működik biccentett. Megérett a kidobásra. Indulhat a vonat, Leslie. Odaálltam mellé, és a képernyőre néztem. Legelőször egy Vincent Frenak nevű pasasra lennék kíváncsi. Nézze meg az Egyesült Államok kutatóintézeteit, vagy a tudományos folyóiratok tartalomjegyzékét... Joan mosolygott. Ezt bízza csak rám. Pontosan két perc múlva megjelent a képernyőn Vincent Frenak professzor képe. Ahhoz képest, ami a hálózsákban maradt belőle, kifejezetten jóképű férfinak tűnt. Sovány, markáns arcú, éles tekintetű. Mire kíváncsi igazán? Mondhattam volna, hogy mindenre, de mégsem mondhattam. Időnk véges volt, bármelyik pillanatban lebukhattunk. Iskolái? Biológiai főiskola. Oregon. Biztos benne?

LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II.

LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II. LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL II. A jeti és a villámriasztó varjú 1. A kétségbeesést, amely a táborra zúdult, meg sem kísérlem leírni. Gillmore sátorról sátorra futkosott, és bejelentette, hogy mindennek

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL MESTEREKRŐL Sok szó esik a régen élt és önmagát felismerő mesterekről, ám gyakran egyfajta misztikus ködbe burkolóznak bennünk, mintha elérhetetlenek, legendák volnának, amivé mi sosem válhatunk. Számtalan

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Szerintem vannak csodák

Szerintem vannak csodák Brjeska Dóra Szerintem vannak csodák De neked is tenned kell értük 2015 Bevezetés Ajánlom ezt a könyvet valakinek, aki már egy másik, sokkal békésebb helyről vigyáz ránk és segít nekünk. Így kezdődik egy

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Mit keresitek az élőt a holtak között

Mit keresitek az élőt a holtak között Isten szeretete csodálatosan ragyogott Jézusból. - Olyan tisztán, hogy emberi életek változtak meg általa. - Akik találkoztak Jézussal, s engedték, hogy megérintse őket az Ő szeretete, azok elkezdtek vágyakozni

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11.

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11. 2. tanulmány A Fiú július 5 11. SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 7:13-14; Máté 11:27; 20:28; 24:30; Lukács 5:17-26; János 8:58 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem

Részletesebben

Hamis és igaz békesség

Hamis és igaz békesség Hamis és igaz békesség Lectio: Jer 1,1-15 Textus: Jer 1,14 A lelkipásztor így szólt egy asszonyhoz: - Asszonyom, szokta önt kínozni a Sátán? - Engem? Soha! - No, akkor ez annak a jele, hogy ön még a Sátáné,

Részletesebben

CSUKÁS ISTVÁN SAJDIK FERENC POM POM MESÉI FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ. Könyv moly kép ző Ki adó

CSUKÁS ISTVÁN SAJDIK FERENC POM POM MESÉI FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ. Könyv moly kép ző Ki adó CSUKÁS ISTVÁN SAJDIK FERENC POM POM MESÉI FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ Könyv moly kép ző Ki adó Pom Pom ült az ágon, leskelődött, nézelődött, várakozott, hogy mikor jön már Picur. Jött egy fekete kutya,

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

Szabó Noémi: A Szív ébredése

Szabó Noémi: A Szív ébredése Szabó Noémi: A Szív ébredése Élt egy szív, mely nem tudott úgy szeretni, ahogyan az benne élt. Egyszerűen nem emlékezett, mi szerepe van ezen a Bolygón. A harsány világ zaja taszította, s nem tudott mit

Részletesebben

A kötetet keresse az Alexandra Könyváruházakban!

A kötetet keresse az Alexandra Könyváruházakban! Élettitkok 1 Mi a szeretet? Mi a szerelem? Hogyan lehetek boldog, sikeres ember? Sokan keressük a választ az élet legnagyobb kérdéseire nap mint nap. Ranjeet Singh Dhillon segítségével azonban új nézőpontból

Részletesebben

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67 AZ ESZEE SZES NAGYMAMA Szávai Géza humoros fordulatokban bõvelkedõ, vidám könyve nem csupán a gyerek érzelmeire, hanem az értelmére, fogékony intelligenciájára alapoz, amikor meghökkentõ történetekben,

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak: Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy Zágonyi Mónika Jég és gyöngy JÉG ÉS GYÖNGY Első fejezet Uramisten úristen csak ennyit bírtam kinyögni, miközben az űrhajóban lévő számítógép monitorjára meredtem. Mi van? kérdezte Alain, az egyetlen társam,

Részletesebben

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos Bevezetés Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos élményem eredményeként született. Nem egy olyan személy túlfûtött képzeletének vagy ábrándozásának terméke, aki valami jobb után vágyódik,

Részletesebben

Juhász Bence. A nagy litikamu

Juhász Bence. A nagy litikamu Juhász Bence A nagy P litikamu Parlamentből a Parlamentbe Viszontválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Köszönöm Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Ház. Amint az előző felszólalásomban is ismertettem

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Csukás István A LEGKISEBB UGRIFÜLES. Könyv moly kép ző Ki adó

Csukás István A LEGKISEBB UGRIFÜLES. Könyv moly kép ző Ki adó Csukás István A LEGKISEBB UGRIFÜLES Könyv moly kép ző Ki adó Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl. Vagyis az az igazság, hogy ott, azon a bizonyos réten több nyúl is volt; hogy egészen pontosak

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

100 női önismereti kérdés. 100 önismereti kérdés azoknak a nőknek, akik javítani akarnak magukon, a párjukon és a párkapcsolatukon

100 női önismereti kérdés. 100 önismereti kérdés azoknak a nőknek, akik javítani akarnak magukon, a párjukon és a párkapcsolatukon 100 női önismereti kérdés 100 önismereti kérdés azoknak a nőknek, akik javítani akarnak magukon, a párjukon és a párkapcsolatukon Kedves Olvasó! Talán az Ön fejében is megfordult a kérdés: vajon miért

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig.

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig. Gesztenyefaág A kórház hűvös, steril levegője körülölelte az idős asszonyt. A szoba fehér berendezése és a csempézett fal tisztaságot sugárzott. Négy ágy volt benne, közülük egy üresen állt, a mellette

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben