A FORUM KÖNYVKIADÓ BIBLIOGRÁFIÁJA

Átírás

1 Csáky S. Piroska A FORUM KÖNYVKIADÓ BIBLIOGRÁFIÁJA A kötet megjelenését a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, valamint a Szülőföld Alap támogatta Csáky S. Piroska, 2007 Forum Könyvkiadó

2 TARTALOM Előszó (Bordás Győző) A bibliográfia tanulságai (Csáky S. Piroska)

3 Névmutató

4 Csáky S. Piroska A FORUM KÖNYVKIADÓ BIBLIOGRÁFIÁJA Forum Könyvkiadó Újvidék forumkk@eunet.yu CIP A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Novi Sad /2006 CSÁKY, Piroska S. A Forum Könyvkiadó bibliográfiája : / Csáky S. Piroska. Újvidék : Forum, 2007 (Novi Sad : Verzal). 459 p. ; 23 cm Példányszám: p.: Előszó / Bordás Győző. Névmutató. ISBN a) Forum (Novi Sad) Bibliografije COBISS.SR-ID A kiadásért felel Németh Ferenc főszerkesztő Recenzens: Gerold László Szerkesztő: Németh Ferenc Műszaki szerkesztő és fedőlapterv: Csernik Előd Korrektor: Buzás Márta Példányszám: 300 Készült a Verzál Nyomdában Újvidéken, 2007-ben

5 ELŐSZÓ Ment-e A könyvek által a világ elébb? (Vörösmarty Mihály) Ötvenéves a Forum Könyvkiadó, állapítsuk meg nem kis örömmel és némi büszkeséggel. Fél évszázad ugyanis, nem kis idő. Amikor fele ennyi idősek voltunk, mint most, Bori Imre azt írta: A Forum Könyvkiadó elmúlt huszonöt esztendeje a jugoszláviai magyar irodalom és művelődés negyed évszázadával forrt össze. Nem lehet irodalmunk és művelődésünk történetéről érdemben szólni anélkül, hogy a Forum Könyvkiadó irodalmi szerepét és jelentőségét ne érintenénk Irodalomtörténeti értékű és jelentőségű szerepről beszélünk: irodalmunk alakulástörténetére kiható, karakterét alapvetően befolyásoló, az írói pályákat mintegy megszabó volt, s létezését ma is ez jellemzi a munkájával, tevékenységével összekapcsolódott anyagi és szellemi tőke és szervezettség révén Akkor ezt a néhány bevezető mondatot a kiadó addig megjelent majdnem másfél ezer címszava elé írta, igaz, biztatóbb időben és légkörben, mint ma. Ha számszerűségében vizsgáljuk az azóta eltelt újabb két és fél évtizedet, az utóbbi időszak ugyan nem hozott még egyszer annyi könyvet, de az akkor megfogalmazott lényeg nem sokat változott, mert a kiadó továbbra is vállalta az írói műhely-szerepet, s mindig helyt adott az írói, alkotói szándékoknak és elképzeléseknek, még akkor is, ha azok csak részben valósulhattak meg. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindenekelőtt a valós irodalmi értékeket támogatta, és lehetőségeihez mérten elkerülte mind az elüzletiesedést, mind pedig az eszmei és politikai tévutak veszélyeit. Bár a rendszerváltás sok újdonságot hozott, sokszor többszínűséget is a polarizálódottabb könyvkiadásban Csáky S. Piroska most kezünkbe adott bibliográfiája szerint a számszerűen 2220 könyv, azaz évi átlagot tekintve 45, bizonyítja, a kiadó mindmáig feladata magaslatán maradt. Sőt. Ha a minőség szempontjai alapján vizsgálódnánk, az igazán tartós értékeket vennénk alapul, akkor a kétszer huszonöt év objektíve is nehezen összehasonlítható. Már csak azért sem, mert számos írói pálya (s itt számos konkrét nevet említhetnénk) éppen az utóbbi két-két és fél évtizedben ért be igazán. Tehát a számbelileg kevesebb könyv szellemi, azaz irodalmi értékben jóval többet jelent. De maradjunk a tényeknél: a Forum Könyvkiadó mindenkori értékközpontúságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy olyan igazán meghatározó írói egyéniségek kiteljesedését tette lehetővé, mint s most csak a már nem élőket említenénk Sinkó Ervin, Szirmai Károly, Gál László, Majtényi Mihály, Fehér Ferenc, Herceg János, Pap József, Kalapis Zoltán, Varga Zoltán, Koncz István, Gion Nándor, Podolszki József, teljes életművet felölelő sorozatokat pedig, tisztelegve is egyben a két háború közötti irodalomalapító előtt, Szenteleky Kornélét, majd két olyan kimagasló egyéniségét, mint B. Szabó György és Bori Imre. A Forumból indult szinte valamennyi vajdasági magyar író, 5

6 az ún. huszonnyolcas írógeneráció éppúgy, mint a máig legjelentősebb Symposion-nemzedék tucatnyi írója, költője, kritikusa, irodalomtörténésze, de a náluk fiatalabbak is. Az elsőkötetesek Gemma sorozata is immáron a negyvenedik címszóhoz közeledik (itt jelentette meg első könyvét 1976-tól kezdődően többek között Szombathy Bálint, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Hódi Sándor, Harkai Vass Éva, Thomka Beáta, Sebők Zoltán, Fekete J. József, Apró István, Beszédes István, Bozsik Péter, Majoros Sándor, Lovas Ildikó, Verebes Ernő ). Ők immáron a mai középnemzedékhez tartozva befutott írók, akik könyveik révén a modern szellemi élet folyamatosságát és további létét igazolják. Viszont a sorozat tovább él, kiszélesítve immáron műfaji határait az irodalomtudomány, a történelem, sőt az antropológia irányába is. Fiatal írók, költők, irodalomtörténészek többször antológiákban mutatkozhattak itt meg először. (Emlékeztetőül: Hol, ó hol? után A varázsszobor és A szellem magánya). Ugyanakkor a kiadó a hagyományokról sem feledkezett meg soha. Ennek szellemében indult, s bontakozott ki az irodalmi és kulturális örökséget felmutató Hagyományok sorozata éppúgy, mint a zömmel még régebbi, témáiban egészen a középkorba nyúló Kövek művelődéstörténeti edíció, de sorozatot kaptak a képzőművészek, a monográfiaírók, doktori disszertációikkal egyetemi tanáraink, a nyelvművelők. A kiadó műfaji sokoldalúságára jellemző, hogy kiadott politikai, történelmi, társadalomtudományi, jogi, nyelvészeti, pszichológiai, pedagógiai, építészeti tárgyú könyveket, olykor-olykor pedig iskoláskor előtti, sőt egyetemi tankönyveket, szótárakat, vallási jellegű könyveket, írói és szakbibliográfiákat is. A legtermészetesebb, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom mindig szakavatott gondozója is volt. A könyvek jegyzékében még mezőgazdasági kézikönyvek is szerepelnek. Mára szép számban vannak s ez az utóbbi másfél évtizedre jellemző művelődéstörténeti és helytörténeti munkák. A kiadó legjobb éveiben több sorozatot is indíthatott, így például a Hagyományainkat, amely szépirodalmi és népköltészeti szöveghagyományokat közölt, rendszeresen terjedelmes, eligazító utószóval és jegyzetekkel ellátva. A Kismonográfi ák könyvsorozat olyan írói opusokat, pályákat vázolt föl irodalomtudományi igényességgel (többször Bori Imre életművébe ágyazva), mint Krúdy, Kosztolányi, Móricz Zsigmond, József Attila, Juhász Ferenc, a jugoszláv írók közül Krleža és Ivo Andrić, a vajdasági magyar írók közül Szenteleky Kornél, Sinkó Ervin, Fehér Ferenc, vagy a mások által írt Majtényi Mihály, Herceg János, Ács Károly, de itt kapott helyet pl. a nyelvész Szarvas Gáborról írt is. Nyelvművelő könyveket, sőt sorozatot is fönntartott a kiadó, s ezek közül elsősorban Kossa János és Ágoston Mihály munkáit tarthatjuk számon. A Forum Kiskönyvtár főleg művelődéstörténeti, néprajzi, régészeti, egészségügyi, sőt lélektani-szociológiai tanulmányokat közölt olyan ismert szerzőktől, mint Matijevics Lajos, Szekeres László, Hódi Sándor, Jung Károly A kép megközelítő teljessége érdekében mondjuk, hogy indultak sorozatok Életmű, Jugoszláviai magyar regénytár, Esszék, tanulmányok, Ifjúsági Regénytár címmel is, s hogy a kiadó időnként meghirdetett regény- és drámapályázatának díjazottjait sorozatszerűen adta ki. A Képzőművészeti Kismonográfi ák mára is több mint tucatnyi, főleg vajdasági magyar képzőművészt mutatott be bevezető tanulmánnyal és retrospektív képanyaggal, s köztük olyan jelentős művészeket mutatott be, mint Pechán József, Farkas Béla, Nagyapáti Kukac Péter, Oláh Sándor, Balázs G. Árpád, Sáfrány Imre, Petrik Pál, Faragó Endre 6

7 Hogy a kiadó fölvállalta az egykori teljes jugoszláviai magyar térség egykor majd ötszázezer, s mára háromszázezerre zsugorodott nemzeti közösség könyvekkel, tehát szellemi táplálékkal való ellátását, bizonyítható Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon három kiadást megélt, a mai horvátországi, baranyai háromszög kulturális múltját feldolgozó kötete, Utasi Mária verseskönyvei éppúgy, mint az Adria városaiba költözött Podolszki József és Holti Mária itt megjelentetett könyveivel, vagy éppenséggel Szúnyogh Sándor, vagy újabban Nagy Zsuzsa szlovéniai magyar költők válogatott verseinek kiadásával. Ha a kiadó nem is mérföld-, de kilométer-köveit kellene kijelölni, akkor az ötszázadik 1966-ban lenne, amikor Sinkó Ervin Tizennégy nap és Majtényi Mihály Garabonciás és Bige Jóska házassága című regényei jelentek meg, az könyvünket 1975-ben nyilván Burány Nándor Hadjárat című regényével, vagy az Idő, idő, tavaszidő című népköltészetünk válogatásával jelezhettük volna. Az könyvünknek a nyolcvanas évek derekán képletesen Ács Károly Kiásott kard című, Jugoszlávia népeinek költészetéből több mint száz költőt fölvonultató antológiáját tekintettük, azokban az emlékezetes években, amikor évente több mint hatvan könyv látott napvilágot. Ekkor, 1985-ben írta Tomán László: Csendes ünnepre jogosít fel ez a szám, hisz kultúránk, szellemiségünk 1500 művel gazdagodott. Olvasóink kezébe tehát hetente több mint egy könyvet adott a Forum Könyvkiadó. Ez még nagyobb lélekszámú közösség esetében is tekintélyes mennyiség. A mi körülményeink között íróink, tudósaink munkáját dicséri, és kultúránk szilárd alapját jelenti. A besorolás szerint a könyvünk 1998-ban Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom története volt, tehát éppen az a könyv, amely széles áttekintést nyújtott mindenekelőtt a kiadóban (is) született szellemi értékeiről. Időben azonban lépjünk ismét vissza, mert arról se szabad megfeledkeznünk, hogy amikor a hatvanas évek elején magyarországi könyvek politikai okokból nem jöhettek be, a Forum kétnyelvű Ady-, József Attila-, Radnóti Miklós- és Weöres Sándor-köteteket adott ki, s nyomtatta az Illyés-műveket, Déry regényeit, Móriczot, Kodolányit, Karinthy Frigyest, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Szabó Magdát S ebbe a sorba tartozott a Bán Imre Barta János Czine Mihály magyar irodalomtörténetének szerb nyelvű kiadása is. Ugyanakkor a jugoszláv irodalom reprezentánsait fordíttatta. Csak Csuka Zoltán mintegy száz irodalmi művet ültetett át magyar nyelvre, köztük több kötetben a később Nobel-díjassá lett Ivo Andrić regényeit és elbeszéléseit, Miroslav Krleža, Dobrica Ćosić, Meša Selimović, Borislav Stanković műveit, később pedig, immáron Borbély János, Ács Károly, Vujicsics Sztoján és Marietta, valamint Brasnyó István és Csordás Gábor fordításában Miloš Crnjanski, Tin Ujević, Edvard Kocbek, Slavko Mihalić, Danilo Kiš, Vasko Popa, Aleksandar Tišma, Stevan Raičković, Milorad Pavić, David Albahari stb. munkáit. Mindezek az írók a Forumnál megjelent köteteik révén váltak ismertté a magyarországi olvasóközönség előtt. Fehér Ferenc és Ács Károly évszázadokat felvonultató költészeti antológiákat is készítettek verses fordításaikból. Ha csak az utóbbi huszonöt évet vizsgáljuk, akkor az a kiadó nagy fölemelkedésének és esésének az időszaka is volt. Ugyanis az 1980-as évek második felében már évi 60, sőt 70 címszót is megjelentethettünk, a magyarországi kiadókkal, elsősorban az Európa Kiadóval még világirodalmi alkotásokat is, sokszor hatvan-nyolcvan ezres példányban (hogy csak néhány példát említsünk: Haley Gyökerek, Alberto Moravia A római lány, Stefan Zweig Nyugtalan szív, Vladimir Nabokov Lolita, John Updike, H. E. Bates, Graham Green és Stephen King regényeit), s ennek köszönhetően az anyaországgal foly- 7

8 tatott könyv-, folyóirat- és újságcsere elérte az évi dolláros összeget, köztük a Forum-könyvek címszavakként , sőt néha még ennél magasabb példányban kerültek a magyarországi könyves forgalomba. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az ország széthullásával kezdődött a hanyatlás korszaka, s a csakhamar bekövetkezett gazdasági zárlat alapjaiban rázkódtatta meg az egykoron 1200 dolgozót is foglalkoztató Forum Lap-, Könyv- és Nyomdaipari Vállalatot, amely a nevében viselteken túl, magába foglalta a lap- és könyvterjesztőt, a külkereskedelmi osztályt, a szórakoztató kiadványok szerkesztőségét is, s mi sem természetesebb, hogy alapjaiban ingatta meg a kiadó gazdasági erejét is. Ugyanakkor az állami és donátori források is apadni kezdtek, hogy 1992-re teljesen meg is szűnjenek. Máig őrizzük azt a szerbiai miniszteri levelet (Đoko Stojičić, egyébként költőként számon tartott akkori miniszter aláírásával), amelyben hivatalosan közli, kiadói tevékenységünk támogatására a továbbiakban nincs lehetőség. Bár a fölszámolás veszélye hatványozottabban jelentkezett a kisebbségi kiadóknál, ott lebegett a nagy belgrádi és újvidéki szerb kiadók feje fölött is (Nolit, Prosveta, Jugoslovenska revija, BIGZ, Matica srpska, Bratstvo-Jedinstvo), mint ahogy mára egyesek már nem is léteznek. Nagy könyvkereskedési hálózataink és boltjaink sorra alakultak át papír-, játékszer- és dísztárgyüzletekké, a gazdasági zárlat bevezetésével pedig (1992) teljes egészében megszűnt a külföldi szerzők új műveinek kiadása, mert az embargó következtében befagyasztották a nemzetközi áru- és bankforgalmat, s így könyvet sem exportálni, sem importálni nem lehetett, a szerzői jogok vásárlásáról nem is beszélve. (A nyolcvanas évek derekán, jogvásárlás tekintetében Jugoszlávia az ötödik ország volt Európában.) A Forum Könyvkiadónak és az ez időben létrejött néhány magánkiadónak, tehát a vajdasági magyar könyvkiadásnak a mentőövet a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma dobta be azzal, hogy határon túli könyvkiadási pályázatot hirdetett, amelynek első évében több mint hatmillió forintot szavazott meg a Vajdaságból érkező pályaművekre. Ez a támogatás a következő évben még jelentősebb lett, úgyhogy 1993 végére az 51 felénk irányuló támogatásból 46 könyv a Forum Könyvkiadó cégjelzését viselte. Aligha hihető írtuk akkor kiadótanácsi évi jelentésünkben, hogy e támogatás nélkül megjelenhettek volna olyan fontos művek, mint pl. Bori Imre honi irodalomtörténetének (akkor) harmadik lényegesen bővített kiadása, Ágoston Mihálynak A magyar halmaznevekről készült 800 oldalas disszertációja, továbbá Jung Károly néprajztudósunktól a Köznapok és legendák, valamint Az emlékezet útjain című könyvei, amelyek ugyancsak az egyetemes magyar néprajzkutatást gazdagították. Kalapis Zoltán ekkor tehette közzé a Régi vízivilág a Bánátban és Bácskában című fontos művelődéstörténeti könyvét, s jelentkezhetett elsőkötetesként Németh Ferenc A torontáli szőnyeg című monografikus munkájával, a múlt század derekán létrejött szövödék és szövőiskolák történetével, amelyekből később a Gödöllői Művésztelep fejlődik ki. E könyv csakhamar szerb fordításban is megjelent. Ugyanekkor elsőkötetesként lép az irodalomtörténészek körébe Toldi Éva is Herceg János írói és emberi alakját megörökítő műelemző munkájával. Viszont maga Herceg János ekkor még nagy mesélőkedvében a Régi dolgainkról című esszékötetének kéziratát tette asztalunkra. Nem véletlenül időztünk el ezeknél az éveknél, mert ma sorsdöntőeknek tartjuk. Ugyanis a színvonallal tudtuk bizonyítani létünk fönnmaradásának a szükségességét, ami megértésre talált, később s ezt se felejtsük el a jugoszláviai Soros Alapítványnál 8

9 is, amely viszont elsődlegesen két folyóiratunknak, a Hídnak és a Létünknek a fenntartását vállalta magára. S e kor lezárásául egy idézet akkori jelentésünkből: A vajdasági magyar könyvkiadás és irodalom nyilván pótolhatatlan vesztesége az a mintegy húsz Magyarországra költözött alkotó, akik azóta is zömmel ott publikálnak, így az idei Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téri pavilonokban ott láthattuk Gion Nándor, Ladik Katalin, Sebők Zoltán, Apró István, Fenyvesi Ottó és Majoros Sándor könyvét, mintegy bizonyítékául annak, hogy az alkotókedv az áttelepüléssel nem szűnt meg, s publikálási lehetőségekhez is jutottak. E szükségszerű, reméljük, sok mindent megmagyarázó kitérő után térjünk vissza az egészhez. Talán érthető, hogy a bibliográfiánkbeli több mint 2200 címszó között csak mazsolázni lehetne, ami nem célunk, de tény, hogy a fél évszázados műhelymunka a Forumnál az ezredfordulóra már olyan összegző műveket hozott létre, mint Bori Imrének A jugoszláviai magyar irodalom története és az Ezredéve itt impozáns délvidéki olvasókönyvét, Kalapis Zoltánnak a tucatnyi művelődéstörténeti tanulmánykötete mellett az ezer életrajzot felmutató háromkötetes Életrajzi kalauza, vagy Gerold Lászlónak a színházi és irodalmi tanulmánykötetei után a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikona, Szeli István Történő történelme és a nyelvi-kulturális erózió ellen való küzdelme, Bányai Jánosnak az egyetemes magyar irodalom szempontjából is meghatározó tanulmány- és kritikagyűjteményei, a kisebbségi magyarórák, Tolnai Ottó és Végel László (szépirodalmi munkáik java Forum-kiadás) neve az egyetemes magyar irodalomban is régen méltó helyet kapott. S mindez annak eredménye, hogy a kiadó többféleképpen is serkentette az írói alkotómunkát: díjakat alapított, nem egy regény- és dráma-, valamint ifjúsági művekre hirdetett pályázatot, amelyeknek a hozadéka tucatnyi kortárs regény, a színházakban is bemutatásra került megannyi drámai mű. A kiadó tehát az elmúlt ötven esztendő alatt igényeket elégített ki és teremtett, íróknál, olvasóknál egyaránt, s hogy munkája során mind az írói mesterséget, mind pedig az olvasók elvárását egy magasabb, nyugodtan mondhatjuk, professzionálisabb szintre emelte, talán természetes is. S ebben sok esetben magyarországi társkiadóktól is kapott, vagy éppen adott segítséget. Számtalan közös kiadása volt s van olyan kiadókkal, mint az egykori Szépirodalmi és Gondolat, vagy a ma is működő Akadémiával, Corvinával, Mórával, Kossuthtal, vagy a pécsi Jelenkorral. Említettük, hogy az elmúlt másfél évtizedben milyen nehézségekkel küzdöttünk től a Tartományi Képviselőház közvállalattá nyilvánította a kiadót, és azóta a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság révén fedezi a kiadóban dolgozók személyi jövedelmét és a rezsiköltségeket, valamint részben a kiadványok megjelentetését, de az anyaországi támogatásra továbbra is szükségünk lesz. E sorok írója, lévén, hogy 1992-től rendszeresen részt vett mind a vajdasági könyv-alkuratórium munkájában, mind pedig a magyarországi minisztérium bizottságának a munkájában, egy kis statisztikát is készített arról, hány könyvünk is részesült anyaországi résztámogatásban. Az adatok azt bizonyítják, több mint 200. Az ötvenedik évforduló alkalmából nyilván ide tartozik, kik és mikor vezették igazgatói-főszerkesztői minőségben a kiadót. Ezek Steinitz Tibor ( ), Németh P. István ( ), Juhász Géza ( ), Fehér Kálmán ( ), Bányai János ( ), Bordás Győző ( ), Toldi Éva ( ), Bordás Győző ( ), Németh Ferenc (2007). 9

10 Ne feledkezzünk meg a kiadó főállású szerkesztőiről és műszaki szerkesztőiről sem, hiszen nélkülük aligha lehetett volna minőséges és ízléses kivitelű könyveket létrehozni. Szerkesztőként, dolgoztak, dolgoznak a Forum Könyvkiadóban: Kovács János ( ), Fuderer Gyula ( ), Tomán László ( ), s időközben a hatvanas évek első felében, leginkább csak egy-egy évre fordításos, vagy éppenséggel a szerb nyelvű könyvek kiadására, a költők, Miroslav Antić és Pavle Popović, vegy Dejan Poznanović. Szerkesztőként viszont továbbra is Knézy Mária ( ), Ács Károly ( ), Salgó Judit ( ), Utasi Csaba ( ), Bordás Győző ( ), Szilágyi Károly ( ), Árokszállási Borza Gyöngyi ( ), Magossy László ( ), Keck Éva ( ), Toldi Éva ( ), Bognár Antal ( ), P. Nagy István ( ), Buzás Márta (1996), Németh Ferenc (2003). Műszaki szerkesztők és könyvtervezők voltak: (nyomdaigazgatóként) Horváth Gyula, majd Tomcsányi László, Kapitány László (egy rövid időre Borovics János), Illés Lajos, Maurits Ferenc és ma Csernik Előd. S itt álljunk meg egy pillanatra. Hazai és külföldi kiállításokon sokszor elhangzott a megállapítás: a Forum-könyveknek imázsuk van. A tipográfiától az esztétikus, művészi kivitelezésű védőborítóig könyveink valóban felismerhetőek voltak nemcsak Belgrádban és Budapesten, hanem Frankfurtban, Lipcsében, Bolognában és másutt, ahova könyves rendezvényre eljutottak. Természetesen egy-egy kiadó jellegét elsősorban kialakított, körvonalazható irodalmi-szerkesztési profilja adja meg, de az is kétségtelen, hogy a kiadó arra is törekszik, olyan egyedi megoldásokat találjon, amelyek megkülönböztetik őket a többiektől, hogy kiadványaik magukon viseljék a felismerhetőség jeleit. Nos, ez nem könnyű feladat, különösen nem volt az kiadónk esetében, hiszen a Forum Könyvkiadó megalapítása óta kisebbségi, nemzetiségi jellege miatt ún. mindenes, számtalan műfajt fölvállaló kiadó volt és maradt, s a műfaji sokoldalúságban kellett eleget tennie az imázs -nak is. Hogy ez mégis sikerült, az a fent említett könyvtervezőknek, tipográfusoknak az érdeme. A számos hazai és nemzetközi elismerés közül itt csak néhányat említünk. A Tomcsányi László tervezte könyvek közül elismerésben részesült Herceg János Évek és könyvek, Bányai János A szó fegyelme, valamint Németh István Zsebtükör című könyvéért. Kapitány László részesült legtöbb elismerésben, de tőle is csak a legkiválóbbakat említjük: Tolnai Ottó Agyonvert csipke és Világpor, Fehér Kálmán Fürjvadászat és Száz panasz című könyvét, valamint Sziveri János Hidegpróba, Domonkos István Áthúzott versek című kötetét. Illés Lajos munkáit az Életmű-sorozat megtervezése mellett két antológia, a Gyökér és szárny és a Különös ajándék megálmodása, s a már említett Szeli István Történő történelme dicséri a legjobban, míg Maurits Ferenc volt az, aki megadta a jellegét az egész Symposion-sorozatnak, de olyan sokszor saját illusztrációit is fölhasználva sajátos könyveket hozott létre, amelyekre a szakzsűri rendszeresen fölfigyelt. Ezek közül is csak néhány szerző és cím: Brasnyó István Macula, Tolnai Ottó Prózák könyve, Podolszki József Át, Koncz István Ellen-máglya, Böndör Pál A gázló, Balázs Attila Cuniculus, David Albahari Apám evangéliuma, Milorad Pavić Kazár szótár, legújabban pedig Bányai János kisebbségi magyarórái és Pap József Ráadás és maradvány... Csernik Előd fiatal könyvtervezőnk munkái közül emeljük ki Faragó Kornélia Kultúrák és narratívák című könyvét. 10

11 Ne feledkezzünk meg az ugyancsak nem egy elismerést szerző ismertebb illusztrátorainkról sem, könyv- és borítólap-tervezőinkről: Hangya Andrásról, Boldizsár Ivánról, Mirko Stojnićról, Eszter Józsefről, B. Szabó Györgyről, Miodrag Nedeljkovićról, Ács Józsefről, Milan Konjovićról, Sáfrány Imréről, Benes Józsefről, Csernik Attiláról, Baráth Ferencről, Szajkó Istvánról, Penovác Endréről, Léphaft Pálról... A fotósok nevét sem szabad elhallgatni: Brezsán Gyuláét, Bora Vojnovićét, Dormán Lászlóét, Németh Mátyásét, Ifjú Gáborét, Dávid Csilláét... Megpróbáltunk lépést taratani az idővel is. E sorok írója az ott eltöltött több mint harminc évében még érezhette az írógépek csattogását, a szedőgépek óraműszerű zaját, az ólom szagát, látta a klisék prégelt levonatának kontrasztjait, beleszagolhatott a frissen kinyomtatott könyv bódító festékillatába, s ha nehezen is, bele kellett tanulnia a számítógépek révén ma már a munkát megkönnyítő, egyszerűsítő, új előkészítő- és nyomtatótechnológiába. S büszkeséggel tölti el, hogy mindaz, amit kiad, ír, azonnal fönt lehet a világhálón, s ma már nem csodálkozik, ha elektromos postán Kanadából vagy Ausztráliából hamarabb reagálnak egy-egy könyvre, folyóiratszámra, mint Óbecséről, Topolyáról vagy Szabadkáról. Büszkeséggel tölti el, hogy kiadónk honlapját havonta immáron több mint másfél ezren látogatják. Sőt, örül neki, mert akarja-e, avagy sem, ez a jövő. Még akkor is, ha tudja, csak a könyv marad meg a jövőben is. Végezetül mert máig kiadó-nyomda-terjesztés-(internetes)olvasó képezi az eszményi egységet ne feledkezzünk meg a velünk egy időben született, s fennállásuk ugyancsak ötvenedik évét ünneplő Forum Nyomda dolgozóiról, akik könyveink szedésén, korrigálásán, tördelésén és nem utolsósorban kivitelezésén dolgoztak, és a boltokban vagy a ponyvákról terjesztőkrők sem. E bibliográfiát lapozgatva, keresgélve benne nyilván a szakembereken túl ők is, de mindenekelőtt olvasóink saját múltjukat, olvasmányélményük révén múltjuk egy szeletét is felidézik. S legyen utánanézni kitől, melyik, mikor, mi... Többek között ezt a célt is el szeretnénk érni könyvünkkel. S bizonyítani, ha kiadónkról beszélünk, irodalomtörténeti értékű és jelentőségű szerepről beszélünk, irodalmunk, a vajdasági magyar irodalom alakulástörténetére kiható, karakterét alapvetően befolyásoló, az írói pályákat mintegy megszabó volt, s létezését ma is az jellemzi. Előszónk legvégén idézzük B. Szabó György gondolatát, amelyet Csáky S. Piroska, gondos bibliográfusunk annak idején a Vajdasági magyar könyvek ( ) című munkájának mottójául is választott. Egy-egy irodalmi periódus valóságos eredményeinek a számbavétele nemcsak a jeles és kiváló írók és irodalmi alkotások adatainak felsorakoztatását jelenti, hanem a kevésbé jeles és nem egészen kiváló írók és irodalmi alkotások adatainak gondos rögzítését is feltételezi: az irodalmi élet mozgástörvényeinek a felismerése pontos, megbízható és dokumentálható adatok egybevetése alapján lehetséges: ez zárja ki a konstrukciókat, foszlatja szét az irodalmi legendákat, számolja fel az illúziókat, megszüntetve mind a kizárólagosságot, mind az ötletszerűséget február BORDÁS Győző 11

12 A BIBLIOGRÁFIA TANULSÁGAI Egy kiadó történetét, tevékenységét kiadványai tükrében tudjuk megismerni. E célból készítettük el a Forum Könyvkiadó könyveinek bibliográfiáját 1957-től 2006-tal bezárólag. Kötetünk ötvenéves kiadói munka dokumentumtára. A vajdasági magyar könyvkiadásban jelentős dátum február 8. Ekkor alakult meg a Forum Könyvkiadó létrehozva az intézményesített magyar könyvkiadást. A Forum Könyvkiadó megalapításával új fejezet kezdődik könyvkiadásunk történetében. Az új kiadó feladata, hogy sokoldalúan, intézményesen ápolja a magyar könyvkiadást Jugoszláviában, hogy egységesítse a könyvterjesztést, ellássa a könyvbehozatal és -kivitel körüli teendőket is olvashatjuk Fehér Kálmán bevezető sorait a Forum Könyvkiadó bibliográfiájának előszavában ben már fél évszázados múltra tekintünk vissza. Bibliográfiánk ötven év könyvtermését rögzíti. A kiadó tevékenysége sokoldalú volt. Ha a kiadványok tükrében megkísérelnénk korszakosítani az elmúlt időszakot, akkor beszélhetnénk: az indulás éveiről, az irodalmi művek kiadójáról, a gyermek- és ifjúsági irodalom népszerűsítőjéről, a képzőművészeti albumok, hely- és művelődéstörténeti munkák, sorozatok és alapozó művek kiadásának beindítójáról. Nem mellőzhetjük politikai kiadványait sem. Szembetűnő, hogy volt idő, amikor a politikai művek nagy száma jellemezte működését főleg az indulás éveiben. Idővel (1988-tól) azonban ez a tevékenység csökkent, mígnem 2000 elejére szinte elenyésző lett a számuk. Az indulás éveiben mindenes kiadó volt a Forum: a tankönyvek mellett pedagógiai segédkönyveket, gyermekkönyveket, mezőgazdasági munkákat, politikai tárgyú műveket, képzőművészeti albumot adott ki. Azzal a célkitűzéssel hozták létre a kiadót, hogy a vajdasági magyar irodalom eredeti alkotásait publikálja, serkentse íróink alkotótevékenységét. A vajdasági magyar szerzők műveit 1959-től kezdték megjelentetni: Ács Károly Csönd helyett vers című könyve, Fehér Ferenc Övig a földbeásva, vagy az induló költő Dóró Sándor Koratavaszi felhők című füzete jelzik a vajdasági magyar szerzők jelenlétét. Mellettük ott találjuk Gál László, Debreczeni József, Csépe Imre, Herceg János, Major 1 Előszó / Fehér Kámán = A Forum Könyvkiadó bibliográfi ája: / Összeállította Csáky S. Piroska. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1984, 557. p. 13

13 Nándor, Majtényi Mihály, Németh István és mások nevét. A műfaji változatosság megfigyelhető már az indulás éveiben: versek, novellák sorakoznak egymás mellett. A tanulmányok megjelenését 1960-ban Bori Imre kötete indította el. 2 Ugyancsak ő szerkesztette az első antológiát is a jugoszláviai magyar költészet szerzőinek műveiből. 3 A meginduló tanulmánykötetek sorában találjuk a hatvanas évek elején Sinkó Ervin Magyar irodalom (1961) című művét, később tanulmányok jelentek meg jeles kritikusok tollából (Bori Imre, Bányai János, Bosnyák István, Gerold László, Utasi Csaba és mások) ban rendhagyó kötetet találunk. Ebben az évben látott napvilágot a két költő, Fehér Ferenc és Miroslav Antić Színek és szavak című könyve. Rendhagyóságát nem a formája miatt emeltük ki (16 14 cm), hanem azért, mert első és ez ideig egyedülálló, amikor két barát egymás versét ülteti át más nyelvi közegbe. Mindkét költő versét egyaránt olvashatja a magyar és a szerb olvasó. Az irodalom serkentése érdekében 1968-tól időnként regény-, majd drámapályázatokat írtak ki. Ennek eredményeként jelentek meg a díjazott regények és a kiadásra javasolt kötetek. Így vált ismertté az irodalmi köztudatban a 12 vajdasági magyar regény ben és 1992-ben ugyancsak olvashatók a regénypályázatokra beérkezett és díjazott vagy kiadásra javasolt művek. Ezek a kiadványok jelöletlen és számozatlan sorozatoknak tekinthetők. Az adat csupán a kolofonban van feltüntetve. Ugyancsak kötetben olvashatók a díjazott drámák is. A gyermek- és ifjúsági könyvek kiadása 1958-ban két terjedelmes kötettel, az Ezeregyéjszaka legszebb meséivel és a Túl az Óperencián című könyvvel vette kezdetét 4, ezt képeskönyvek sora váltotta fel. Különösen népszerűek voltak a gazdagon illusztrált, más jugoszláv kiadóval közösen készített meséskönyvek. 5 Fehér Ferenc kézbe véve a kiadó bibliográfiájának első kötetét, megállapította, hogy elenyészően kevés az eredeti, gyerekeknek szánt mű. Pedig nagyon fontos, hogy az olvasásra nevelés már a legkorábbi gyermekkorban megkezdődjön. A későbbi években megnőtt a gyermekkiadványok száma. Megemlíthetünk néhány sorozatszerű vállalkozást: képeskönyvek, Grimm-, Andersen-mesék, lapozók (Fehér Ferenc és Domonkos István néhány soros szövegével), a népszerű Marika-sorozat (több kiadásban, más jugoszláv kiadókkal közösen), a jugoszláv népek meséi stb. A későbbi évek termése volt a magyar népmesék kiadása a regeés mondavilágból (Mátyás király országlása, Tündér Ilona stb.). A jugoszláviai magyar népmesék begyűjtését és tudományos feldolgozását Penavin Olga vállalta fel. A kétkötetes munka a budapesti Akadémiai Kiadóval közös vállalkozásban látott napvilágot. Az anyag népszerűsítő, gyerekeknek átírt változata is megjelent Szélördög címmel, és ajánlott olvasmánya lett az alsós tanulóknak. Tudományos igénynyel elkészült a népmesék diakrón közlése és feldolgozása is. Az ifjúsági irodalom csoportjába sorolhatók Az én olvasmányaim sorozat darabjai, ezek házi olvasmányok voltak, a magyar és világirodalom klasszikusainak munkái meg vajdasági szerzők ifjúsági regényei. 2 Az ember keresése (1960) A vajdasági ég alatt (1960) Mindkét könyv több kiadást megért a későbbi években 5 A jugoszláv népek meséi (1964-től), Grimm-mesék (1964), Történetek a népfelszabadító háborúból (1965), Andersen (1967-től), Delahaye Marika-könyvei (1967-től), Burroughs Tarzankönyvei (1966) és mások 14

14 1970 és 1972 között a Forum Könyvkiadó ifjúsági regénypályázatot hirdetett meg, amelynek célja a vajdasági szerzők népszerűsítése és megmérettetése volt. Résztvevői a vajdasági magyar irodalom neves írói voltak, akiknek könyveit 1984-ben újra kiadták az Ifjúsági Regénytár 6 sorozatban. Vajdasági viszonylatban aránylag kevés a több kiadást megért mű, azért jelentős, hogy egyes ifjúsági regényeknek volt második kiadása is. A Forum Könyvkiadó egyik alapvető célkitűzése a vajdasági magyar irodalom serkentése volt, emellett azonban különös figyelmet fordítottak a fordításirodalomra. Nemcsak a szerb, horvát, szlovén és macedón írókat tolmácsolták a magyar olvasók számára, hanem a kisebbségi sorsban mellettünk élő román, szlovák, ruszin és román irodalmat is. Bár ezeknek a kiadványoknak a száma nem nagy, mégis fontos lépésnek kell tekinteni a kezdeményezést egymás kultúrájának megismerése céljából. A könyvkiadás beindítása után hamarosan sor került a legrangosabb vajdasági irodalmi díj megalapítására. A Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadói tanácsa 1959-ben hozott határozata alapján évente ítélik oda a Híd Irodalmi Díjat az előző évben kiadott jugoszláviai később vajdasági magyar szerző művéért. Az első Híd-díjat Major Nándor Vereség (1959) című novelláskötete érdemelte ki. 7 Egyedi megjelentetés volt Bordás Győző Fűzfasíp című regényének német nyelvű kiadása 1999-ben. A vajdasági magyar költők és prózaírók könyve mellett drámaköteteket is találunk a Forum könyvei között. Eredeti drámaszövegeket 8, filmforgatókönyveket és tévédrámákat 9, drámakalauzt 10 és színháztörténetet is. 11 Sárga fedőlappal, 17 cm gerincmagasságú kismonográfiák jelentek meg től vajdasági magyar szerzőkről (Kázmér Ernőről, Ács Károlyról, Herceg Jánosról, Majtényi Mihályról, Sinkó Ervinről és másokról), valamint a sorozatban helyet kaptak az egyetemes magyar irodalom alkotói (Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula) csakúgy, mint a horvát irodalom nagyja, Miroslav Krleža is. Néhány írói monográfia nem ebben a sorozatban készült. 12 A nyolcvanas évek végén Esszék, tanulmányok (ET) jelzéssel jelöletlen sorozatot indított útjára a kiadó. Számozatlanul, csupán az ET-jelzés utalt grafikailag a művek jellegére. Ebben a sorozatban elméleti filozófiai értekezések, esszék, tanulmányok láttak napvilágot Deák Ferenc, Domonkos István, Fehér Kálmán, Gion Nándor, Németh István művei 7 A díjazottak névsora 1999-ig Gerold László Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon című kötetében (Újvidék, 2001) 8 Varga Zoltán: A tanítvány (1985) 1567.; Végel László: Judit (1989) Deák Ferenc: Árnyjáték (1986) Gerold László: Drámakalauz (1998) Franyó Zsuzsanna: Az Újvidéki Színház 20 éve (1994) 1916.; uő: Az Újvidéki Színház harminc éve (2004) 2153.; Gerold László: Meglelt örökség (1994) 1918.; Gerold László: Léthuzatban (2004) 2154.; Káich Katalin: A nagybecskereki színjátszás története 1., 2. (2002, 2003) 2098., 2134.; Brestyánszki Boros Rozália: Decennium : a szabadkai Népszínház Magyar Társulata (2004) Bori Imre: Ivo Andrić (1992) Losoncz Alpár (1911), Sebők Zoltán (1720), Végel László (1734), Mák Ferenc (1808) a kötetek szerzői 15

15 Epikurosz Könyvek megjelöléssel ugyancsak elméleti jellegű munkákat publikáltak. Ez sorozatnak indult, első száma 1985-ben került az olvasók elé. 14 Sorozatkiadási kísérletnek tekinthetjük Fehér Ferenc Vállalt világ címmel 1988-ban megjelent, esszék, jegyzetek alcímmel jelzett könyvét, amelyet a Kilátó Könyvek sorozat megjelöléssel láttak el, mivel a szerző írásai eredetileg a Magyar Szó Kilátó mellékletében jelentek meg. Néprajzi tárgyú kiadványok a nyolcvanas években kerültek a kiadói tervbe. Főleg a szellemi néprajz köréből találunk gyűjteményes munkákat: erotikus meséket, népi mondókákat és gyermekjátékokat 15, nemcsak a mi vidékünkről, hanem a Drávaszögből és Szlavóniából is 16 ; az esztendő néprajzát feldolgozó műveket 17, jugoszláviai magyar népmeséket 18, bunyevác meséket 19, diakrón népmeseközléseket 20 és tanulmányköteteket. 21 A népköltészeti gyűjtemények (kottákkal) Bodor Anikó és Király Ernő munkái. Említésre méltó még Silling István munkássága, aki összegyűjtötte és közreadta a vajdasági archaikus népi imádságokat. 22 Nyelvészeti tárgyú kiadványokat 1962 óta jelentetett meg a Forum. A magyar nyelvet tanulók számára Juhász Géza Lako i brzo mađarski című könyve jelent meg, amely annyira népszerű lett, hogy öt kiadást ért meg. Keck Zsigmond Kossa János néven jelentette meg nyelvművelő írásait Így írunk mi címmel. Ezt a kötetet az azonos című második kötet követte (1965), majd a Magyarul magyarán (1968) és A mi nyelvünk (1978). Matijevics Lajos Az utca nyelve (1979) című könyve a Forum Kiskönyvtár sorozatban jelent meg. Ugyanebben a sorozatban találjuk 1982-ből a Vizeknek szarváról című munkáját is. Nyelvészeti kötetet aránylag kevesen írtak. Láncz Irén 1982-ben Szarvas Gábor monográfiáját jelentette meg, Ágoston Mihály közzétette A földrajzi nevek írásmódját (1984), ezt követően Rendszerbomlás? címen nyelvhasználatunk zavarairól értekezett (1990), majd a magyar halmaznevekről (1993). A kiadó Nyelvművelő Füzetek sorozatában nemcsak hivatásos nyelvészek írásai jelentek meg, hanem más nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó szerzőké is. 23 E munkák közül megemlítjük még Kosztolányi Dezső két kiadást megért (magyarországi terjesztésre is szánt) Nyelv és lélek című művét 24, valamint Molnár Csikós László Hogy is mondjam című, a Nyelvművelő Füzetek sorozatban közölt írásait 25 és Láncz Irén Szó, szöveg, jelentés című kötetét Lukić, Sveta: A mai intellektuális próza (1985) 1542.; Grlić, Danko: Művészet, esztétika, tudomány (1986) Burány Béla: Szomjas a vakló (1984) 1447., uő: Nádsípot fújtam (1987) Szedem szép rózsámat (1986) Penavin Olga: Népi kalendárium (1988) Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék 1 2. köt. (1984) Aranyhajú testvérek (1988) Penavin Olga: Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény (1993, 1995) és A tanulmányírók közül Jung Károly több kötete foglalkozik tudományosan a vajdasági magyar folklórral és összehasonlító folklorisztikával 1985-től napjainkig. 22 Silling István: Kínján esék esete (1995) Szeli István: Nyelvhasználatunk etikája (1985) 1559., uő: Nyelvünk, kultúránk (1997) 1992.; Gubás Jenő: Egészség(ügy)ünk nyelve nyelvünk egészsége (1993) Első kiadása 1990-ben a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadóval közösen Molnár Csikós László: Hogy is mondjam? (1993) Láncz Irén: Szó, szöveg, jelentés (1994)

16 A hely- és művelődéstörténeti alkotások kiadójaként is nyilvántartjuk a Forum kiadót. Majtényi Mihály A magunk nyomában címen megjelentetett emlékezéseit, írói arcképeit 27, melyet a helytörténeti, helyismereti művek beindításának tekinthetünk. Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon meg Borbély Mihály meséi (1976) tekinthetők a folytatásnak. Kalapis Zoltán számos munkáját soroltuk ebbe a csoportba, bár a szerző némelyik írását szociográfiai riportnak jelölte, és az 1980-as évek elején még nem azzal a szándékkal publikálta, hogy beindítsa a művelődéstörténeti könyvek sorát. 28 Tágabb értelemben a Kövek sorozatban megjelentetett dokumentumok szintén a helyismereti, helytörténeti ismereteket gazdagítják, ezért soroljuk őket ebbe a csoportba. 29 A sajtótörténetnek látszólag nincs semmi köze az építészettörténethez, mégis mivel mindkét témakör kiegészíti helytörténeti és helyismereti tudásunkat ide sorolhatók. 30 A néhány útleírást, úti élményeket tartalmazó kötet színesebbé teszi a kiadói palettát. Székely Tibor 31 könyvei mellett indiai útinaplót és indiai úti élményeket rögzítő kötetek is találhatók. Ez utóbbi a szépirodalomhoz is sorolható. 32 Nem jellemző a kiadó tevékenységére, mégis megemlítjük, hogy néhány szakácskönyv is van a kiadványai között: az igénytelen külsejű Spán Aranka befőzőkönyvétől a luxuskivitelű Jugoszláv konyháig, vagy a több nyelven (szerbül, szlovénul, macedónul) publikált Lajos Mari Hemző Károly szerzőpáros képekkel illusztrált 99 tál ételéig. 33 A Forum Könyvkiadó egyik alapvető célkitűzése a vajdasági magyar irodalom serkentése volt, mellette azonban különös figyelmet fordítottak a fordításirodalomra. Nemcsak a szerb, horvát, szlovén és macedón írókat tolmácsolták a magyar olvasók számára, hanem a kisebbségi sorsban mellettünk élő román, szlovák, ruszin és román irodalmat is. Bár ezeknek a kiadványoknak a száma nem nagy, mégis fontos lépésnek kell tekinteni a kezdeményezést egymás kultúrájának megismerése céljából. A szépirodalom és tudományos ismeretterjesztő művek mellett a Tankönyvkiadó megjelenéséig a magyar oktatási intézmények számára tankönyveket és házi olvasmányokat jelentetett meg. Az alapozó a kutatásban nélkülözhetetlen kiadványok (bibliográfiák, lexikonok, életrajzi kalauzok) 1973-tól látnak napvilágot. Művészeti kiadványai képzőművészeti alkotók főleg festők életművét és munkásságát bemutató albumok. Az első ilyen jellegű kiadványa a Forumnak Miodrag B. Protić Milan Konjović 40 színes reprodukciót tartalmazó albuma volt. Ez a kiadvány 27 Majtényi Mihály: A magunk nyomában (1961) Kalapis Zoltán: Vándorok és letelepülők (1985) 1536.; uő: Régi bácskai és bánáti utazók (1987) Nagy Sándor: Dombó (1985) 1548.; Szekeres László: A hunok és Attila (1985) 1558.; Takács Miklós: A bélakúti/péterváradi ciszterci monostor (1989) és mások. 30 Petkovics Kálmán: A 7 Nap útja (1986) 1608.; Harkai Imre: Topolya építészete (1991) Székely Tibor: Vihar az Aconcaguán 1., 2. kiad. (1960, 1980) 93., 1247.; uő: Gyambo, rafi ki (1965) 440.; uő: Brazília őserdeiben (1970) 768. és a többi kötete: 1182., 1485., Vankó Gergely: Napot görgető dzsungelek (1985) 1566.; Molnár Rózsa Mária: A baniana árnyékában (1997) Aranka néni befőzőkönyve (1960) 90.; Olga Novak Marković: Jugoszláv konyha (1985) 1551.; Katičić Jelena: Balkán ételek (1988); Lajos Mari Hemző Károly: 99 jela od (1986-tól) szárnyasok, előételek, húsételek stb. 17

17 még ma is reprezentatív műnek számít. 34 Számos album követte a későbbi években, amelyek lehetővé tették, hogy az olvasók megismerjék művészeink életét és alkotásait. Ilyen volt a Hangya Andrást bemutató szerb nyelvű album, majd Bíró Miklós (1984), Nagyapáti Kukac Péter (1985), Ács József (1986), Oláh Sándor (1986), Bosán György (1987), Faragó Endre (1988) és mások munkásságát bemutató kismonográfia. Ebbe a csoportba kiállítási katalógusokat is besoroltunk, mint B. Szabó György retrospektív tárlatának katalógusa (1973), Moják Aranka (1991), Szombathy Bálint (1987) és Csernik Attila (2006) kiállítási katalógusa. Néhány mappa is a képzőművészeti kiadványok szakágát gazdagítja: Penovác Endre Vajdasági íróportréi (1993) és képzőművészeti mappája (1998), vagy Bela Duranci munkája, amely a Szabadkai Képzőművészeti Találkozóra rendezett kiállítás katalógusa: Nagybánya és a vajdaságiak (1996), illetve Maurits Ferenc Balkáni mappa címen kiadott alkotása. Ide sorolható Barcsay Jenő több kiadást megért munkája, amelyet tankönyvként használnak több európai egyetemen, a szerb nyelven megjelent Művészeti anatómia. 35 Bibliofil kiadványok megjelentetését 1962-ben kezdeményezte a Kiadói Tanács. Első ilyen jellegű könyv Marko Ristić Bez mere című 240 oldalas kötete volt Oskar Davičo szerkesztésében. Bibliofil jellegét a különleges papír és betűszedés határozta meg: baskervill garamond betűtípussal szedték, és Szlovéniában külön erre a célra készített bordás papírra nyomtatták. Ezer példányban jelent meg, ebből háromszáz számozott. A számozott példányok a szerző kézjegyével voltak ellátva és bőrbe kötve, míg a többi selyemkötésű volt. A hatvanas évek díszkiadásait a kiadó nem sokáig tudta fenntartani. Mindössze négy jelent meg: Marko Ristić, Stanislav Vinaver, Srečko Kosovel és Kocso Racin könyve. A fordításirodalom jelentős szerepet kapott a könyvkiadásban. A délszláv irodalom klasszikusai mellett (Ivo Andrić, Miroslav Krleža és mások) kisebbségi alkotók is helyet kaptak: Florika Štefan (1961), Mihail Avramescu, Vitazoslav Hronec és Radu Flora. Szlovák és ruszin nyelvű antológiák is napvilágot láttak. Nem szokványos feladatot vállalt a kiadó, amikor megkísérelte a szerb olvasók számára hozzáférhetővé tenni a jelesebb magyar írók műveit. Az első ilyen jellegű mű 1960-ban jelent meg: Goda Gábor regénye, A planétás ember. 36 Ezt 1961-ben kétnyelvű verseskötet követte, a huszadik századi magyar költészet legismertebb költőinek munkái. 37 Ugyanakkor jelent meg Bábor Andor Doktor Senki című regénye 38, majd Weöres Sándor versei ugyancsak két nyelven (1965), Illyés Gyula két könyve (Ebéd a kastélyban, Puszták népe) meg Déry Tibor Niki című kisregénye (1963). Ezt követte Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Veres Péter, Karinthy Frigyes, Kolozsvári Grandpierre Emil és Szabó Magda egy-egy műve. A magyar irodalom megismertetése szándékával készült el szerb nyelven A magyar irodalom története című könyv 1976-ban példányban, gazdag bibliográfiával. 34 Életrajzi és bibliográfiai adatokkal, francia és orosz nyelvű rezümével készült. A művész tevékenységének 40. évfordulójára jelent meg október 15-én. 35 Barcsay Jenő: Anatomija za umetnike (1988) Sreća za groš (1960) címen 37 Ady Endre: Krv i zlato; József Attila: Noć predgrađa, Radnóti Miklós: Strmom stazom (1961) 38 Doktor Niko (1961) 39 Imre Ban, Janoš Barta, Mihalj Cine: Istorija mađarske književnosti. Preveo s mađarskog Sava Babić. Novi Sad, Matica srpska Forum,

18 Bár a Forum Könyvkiadó a magyar nyelvű könyvek kiadását vallotta fő feladatának, néhány kétnyelvű kötet megjelenése mellett és a magyar irodalom szerb nyelvű népszerűsítése mellett 1988-ban Domaći pisci elnevezéssel szerb alkotók műveit tervezte megjelentetni. Csupán Pero Zubac verseskötete jelent meg a sorozatban. 40 Szerb nyelven még egyetemi tankönyveket, mezőgazdasági ismeretterjesztő műveket és közlekedési segédkönyvet készítettek. Néhány művelődéstörténeti mű is olvasható szerb nyelven a Forum jóvoltából, mint például Németh Ferenc Torontáli szőnyege 41 vagy Ózer Ágnes Élet és történelem 42 című könyve ban ismét olvashattak a szerb olvasók a Forum jóvoltából magyar prózát szerbül. 43 Hasonmás kiadásokat, reprinteket is készített a Forum az eltelt fél évszázad alatt. A teljesség igénye nélkül említünk néhányat: Stevan Sremac Búrok és angolok (2005), Bajza József Crnogorsko pitanje A montenegrói kérdés (2006) címmel megjelent kétnyelvű kiadványa stb. Megtartotta jellegét a kiadó a huszonegyedik században is. Állandó szerzői mellett nem sok új névvel találkozunk. Műfaji változatosság jellemzi továbbra is a kiadványokat: a szépirodalom (próza és versek) mellett aránylag sok tanulmányt, esszét ad ki, de megjelenteti a vajdasági magyar népdalokat, írók vallomásait, művelődéstörténeteket, családszociológiát, egyháztörténetet, óvodapedagógiát, karikatúrákat, publicisztikát és egyéb műfajt. Már az előző időszakban beindították a kutatáshoz nélkülözhetetlen alapozó művek kiadását (bibliográfiák, irodalomtörténetek, kapcsolattörténeti munkák, szövegforrások [móringlevelek] stb.), amit 2000 után kiegészítettek lexikon jellegű adattárakkal, mint Gerold László Jugoszláviai magyar irodalmi lexikona vagy Kalapis Zoltán háromkötetes Életrajzi kalauza 44, ugyancsak kézikönyvnek számít a 2005-ben megjelent Híd-repertórium (2188). A könyvkiadó 1957-ben együtt kezdte működését a Forum Nyomdával. Egészen a nyolcvanas évekig főleg a Forum Nyomda végezte a könyvek nyomtatását, kivéve a sorozatokét, amelyek gyakran más kiadókkal közösen készültek. A Grimm-meséket és más képeskönyveket a belgrádi Novi dani (1961-től), a Színes mesevilágot a zágrábi Ognjen Prica (1961), a Jugoszláv népek meséit, a Történetek a népfelszabadító háborúból című kötetet (1964) a ljubljanai Mladinska knjiga nyomtatta ban indították útjára a népszerű többnyelvű Marika-sorozat füzeteit. Ehhez a kiadványhoz a képanyag Belgrádban készült, a Radiša Tomotić nyomdában, és minden akkori köztársaság erre vállalkozó kiadója hozzányomtatta a saját nyelvén a szöveget. Ez a módszer biztosította a minőséges képnyomatot. Mivel több kiadó volt érdekelt, az előállítási költségek is csökkentek. Néhány tudománynépszerűsítő könyv is megjelent közös (többnyelvű) kiadásban. A Walt Disney-stúdióban készített igényesen illusztrált kiadványok (Barátunk az atom, 1962, vagy A természet világa 1966) Ljubljanában készültek az Umetnički zavod za litografijo nyomdájában. A Disney-képeskönyvek pedig 1968-ban a belgrádi Grafički zavodban. 40 Zubac, Pero: Podešavanje čula (1988) Németh Ferenc: Torontalski ćilim (1995) Agneš Ozer: Život i istorija u Novom Sadu (2005) Jedina priča: Antologija... (2003) Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (2001) 2076.; Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz 1 3. (2002, 2003) 2099., 2136.,

19 Romániában és Olaszországban is nyomtatott könyvet a kiadó ban a Marikakönyvek készültek Romániában, majd 1969-ben a regénypályázat néhány kötete. 45 Olaszországban 1969-ben vadnyugati szórakoztató füzetek jelentek meg Forum-jelzettel. Nyomdai szolgáltatást végzett még a kiadónak a kilencvenes évek végéig az újvidéki Budućnost, a Dániel Print, az Agapé, a szabadkai Minerva, a becsei Proleter és más nyomda. Az elmúlt évtizedekben az újvidéki Agapé, a Verzál Nyomda, az Ideál és a temerini Temerini Újság nyomdája is. A fél évszázados múltra tekintő kiadó könyvtermését két ízben adtuk közre: 1984-ben és 2000-ben. 46 Ezúttal egy kötetben összegeztük a könyvek leírását a kezdetektől 2006-ig. Tanulságos megvizsgálni a kiadó kiadványainak számát is. Ebből derül ki, mikor volt a kiadványok száma a legnagyobb, mikor kezdődött a visszaesés, mióta tart a stagnálás. Ez nem jelent színvonalesést, csupán a gazdasági függőséget, az anyagi támogatás hiányát tükrözi. Az évente kiadott könyvek száma változó. Főként anyagi lehetőségek befolyásolták, és nem a kézirathiány. Nem szándékozunk statisztikát mellékelni, mégis megjegyezzük, hogy az indulás évében, 1957-ben csupán egy tankönyv jelent meg, 1958-ban 15, ben 49, a hatvanas évek után átlag 60, sőt több címszó is elhagyta a nyomdát. Ezek a termékeny évek az 1980-as évek végéig tartottak. A társadalmi és politikai változások nyomot hagytak a kiadó munkáján is. Mégis sikerült az ínséges, pénztelen időszakban évente (magyarországi alapítványok támogatásával) könyvet az olvasó asztalára tenni. Bibliográfiánk leírja a Forum kiadásában megjelent köteteket, függetlenül attól, hogy társkiadványként láttak-e napvilágot, vagy sem, s függetlenül attól, hogy milyen nyelven jelentek meg az elmúlt ötven évben. Éppen ezért nemcsak magyar nyelvű műveket találunk benne, hanem szerb és szlovén nyelvű könyveket, sőt többnyelvű kiadványokat is. Célkitűzésünk szabta meg a bibliográfia műfaját. Munkánk a kiadói, retrospektív bibliográfia kategóriába sorolható. Ezért alkalmaztunk időrendet az anyag elrendezésénél. Azon belül betűrendben következnek a szerzők. Besorolási elemnek a szerző vezetéknevét alkalmaztuk (verzállal kiemelve), háromnál több szerzős művek, antológiák esetében (ha nem kötődik az antológia a szerkesztő nevéhez) meg a szerző nevét fel nem tüntető alkotásoknál címrendszót alkalmaztunk. A leírásban a nemzetközi szabványos dokumentumleírást alkalmaztuk (ISBD). A megjegyzések szakaszában igyekeztünk tágabb tájékoztatási lehetőségeket nyújtani, azzal, hogy a tanulmányköteteknél, az antológiáknál és a gyűjteményes köteteknél tartalmi leírást adtunk. A leírás analitikus (elemző), esetenként azonban csupán a kötetben tárgyalt írók, szerzők nevét tüntettük fel. Fontosnak tartottuk a nemzetközi azonosító szám (ISBN) közlését, és 1986-tól folyamatosan alkalmaztuk. Akkor kezdte a belgrádi Bibliográfiai Intézet a kiadványok nyilvántartását ban ugyan még nem minden könyvön szerepel a nemzetközi azonosító szám, de később éppen a számok segítették eldönteni kételyünket, hogy a Forum név a kiadót jelöli-e, vagy a nyomdát. 45 Bányai János, Domonkos István, Gion Nándor, Major Nándor, Tolnai Ottó regénye 46 Csáky S. Piroska: A Forum Könyvkiadó bibliográfi ája Újvidék, 1984, 557. Csáky S. Piroska: A Forum Könyvkiadó bibliográfi ája Újvidék, 2000,

20 A felhasználók pontosabb tájékoztatása végett szükségesnek véltük minden tételnél feltüntetni a szakrendi jelzeteket is, az ún. ETO-számokat. Amennyiben a mű tartalma több témakörhöz is besorolható, ez esetben több szakszámot is írtunk egymás alá, hogy érzékeltessük a tartalmi árnyaltságot. A szakjelzetek alapján figyelemmel kísérhető a kiadó tevékenységének műfaji változatossága. Kötetünkben a módosított, új táblázat alapján történik a tartalmi meghatározás. A kiadó tevékenységének jellemzői a kiadványok tartalmi ismeretében kísérhetők figyelemmel. Az egyedi kiadványok mellett hagyományfeltáró munkát kezdeményező és támogató szerepe 1961-ben vette kezdetét Munk Artúr posztumusz regényének, a Bácskai lakodalomnak a kiadásával. 47 A hagyományfeltáró célkitűzést még számos mű követte: Szenteleky Kornél, Milkó Izidor és mások könyvei. Ezt a célt szolgálta a Hagyományaink sorozat (1973), amely elsősorban szépirodalmi jellegű szöveghagyományt tesz közzé terjedelmesebb utószó és jegyzetek kíséretében 48, majd a Kövek megjelöléssel közzétett művelődéstörténeti, régészeti és dokumentumszövegek. Ezeket számos sorozat beindítása követte: a Symposion Könyvek 49 (1963), a Gemmasorozat (1976), a Forum Kiskönyvtár (1979) és mások. A sorozatok megjelentetése nem szűnt meg, de egyes sorozatokból az elmúlt években ritkábban kerül kiadásra újabb kötet (lásd: Hagyományaink, Kövek, Gemma). A mellettük beindított Életmű sorozatok (Sinkó Ervin, Gál László, B. Szabó György, Herceg János, Bori Imre, Kalapis Zoltán stb.) olykor jelöletlenek, csupán a könyvek stílusa, hasonló fedőlapja utal arra, hogy a művek vagy kiadványok sorozatnak tekinthetők. Az életművek mellett az azonos témakörű munkák, mint például a tizenkét regény a regénypályázat után, később a regénytár vagy a művelődéstörténet tárgykörébe tartozó könyvek is ilyen típusúak. Az anyagban való könnyebb eligazodást általános névmutató könnyíti meg. Ebből derül ki, kik voltak a kiadó leggyakrabban publikáló szerzői, és kikről írtak tanulmányokat. A mutató tételszámokra utal. Külön tárgymutató készítését nem tartottuk szükségesnek, mivel a tartalomban felsorolt nevek, a tanulmányok tárgyát képező személyek neve is bekerült az egységes névmutatóba. Csupán a szakrendi jeleket, az ETO-számok mutatóját közöljük, hogy követhető legyen a tartalmi és műfaji meghatározás. Az időrendi anyagelrendezést régebbi hagyomány alapján alkalmaztuk, mivel ez az elrendezési mód lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérjük a kiadó tevékenységét, fejlődését vagy stagnálását a gazdasági és kiadópolitikai szempontok alapján, azok függvényében. A feldolgozott időintervallum 1957-től 2006-ig terjed. Az elmúlt ötven évben 2220 mű jelent meg a Forum Könyvkiadó gondozásában. Kevés kivétellel de viso (láttomozás) alapján történt a nyilvántartásba vétel. A példányszámot és a kötés módját nem tüntettük fel, bár valószínűleg azok az információk is hasznosak, hiszen tükrözik az anyagi 47 Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története. Újvidék, 1999, Uo A Symposion Könyvek sorozat számozatlanul indult. Tolnai Ottó Homorú versek és Domonkos István Rátka című verseskötete 1963-ban jelent meg Symposion Könyvek megjelöléssel, számozatlanul, míg a következő évben napvilágot látott Kontrapunkt már a 3-as számot viseli ugyanebben a sorozatban (1964). Ettől kezdve már számozva jelentették meg. Utolsó jelölt kiadványa, Bicskei Zoltán rajzfüzete, a 63-as számú (1990). 21