KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 14.

Átírás

1 KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 14. EURÓPA HARCA A VÁLSÁG ELLEN: NEMZETÁLLAMI MEGOLDÁSOK ÉS UNIÓS KIÚTKERESÉS Ablak a világra április 17.

2 Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Frank Tamás, lapigazgató A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. Jelen kiadvány tartalma a Kitek Média Tartalomszolgáltató Kft. ("kiadó") szellemi tulajdona. A kiadó előzetes írásos hozzájárulása nélkül tilos a kiadvány egészének vagy részeinek feldolgozása és értékesítése, természetesen számítógépének merevlemezére mentheti vagy kinyomtathatja, de ebben az esetben sem jogosult az így többszörözött részek további felhasználására, terjesztésére, adatbázisban történő tárolására, letölthetővé tételére, kereskedelmi forgalomba hozatalára. A jogosulatlan felhasználás büntető- és polgári jogi következményeket von maga után. A kiadó követelheti a jogsértés abbahagyását és kárának megtérítését. Az elemzésből értesüléseket átvenni csak az arra való hivatkozással lehet, azzal a feltétellel, hogy az átvevő nem módosítja az eredeti információt, ill. a kiadványra utaló egyértelmű hivatkozást minden közlésnél feltünteti. A Kitek Média Tartalomszolgáltató Kft. pontos és hiteles információk közlésére törekszik, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállal. Budapest, április 17. Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2

3 3

4 Írták Epresi Judit Gömöri Roland Győri Hajnalka Matus Dóra Márton Balázs Szabó Dóra Szeghalmi Zsolt Szirják Bianka Ugrósdy Márton Szerkesztette Zgut Edit (rovatvezető) Lezárva: április 4

5 TARTALOM Bevezető: az európai válságkezelés margójára... 6 Tíz éves az euró... 7 Görögország: az európai adósságválság állatorvosi lova Portugália és Spanyolország kálváriája Melyik lesz a következő dominó? Németország gazdasági kilátásai a válságban Válságkezelés francia módra Olaszország gazdasági zuhanórepülése A kelta tigris talpraállítása, avagy Dublin jövője az eurózónában Nagy-Britannia válságkezelése és az Európai Unió Mennyiben fenntartható az északi jóléti állammodell? Lopakodó európai szuperállam vagy a nemzetek győzelme? Intézményi változások az Európai Unióban A magyar EU-elnökség és az uniós válságkezelés A Kitekintő Elemzések eddig megjelent füzetei

6 Zgut Edit Bevezető: az európai válságkezelés margójára Ez nem a vége. Még csak nem is a vég kezdete. De talán a kezdet vége hangzott a retorikai fordulat Winston Churchill brit miniszterelnök egyik 1942-ben elmondott beszédében. Az adósságválság sújtotta öreg kontinensen minden bizonnyal sokan remélik, hogy Churchill akkori megállapítása a mai recsegő-ropogó eurózónára is igaz lesz. A közös valuta tízedik születésnapján egyelőre vajmi kevés ok van az ünneplésre. Miközben a tagállamok többségére gazdasági recesszió leselkedik, az eurózóna jövője továbbra is képlékeny. Nem tudni például, hogy a csőd szélén álló Görögország tagja marad-e a valutaövezetnek, s hogy az EU mentőcsomagjaival egyáltalán képes lesz-e felszínen tartani az égei államot. Pesszimista hangok ezen felül az egész övezet felbomlására számítanak. Az sem világos, hogy szigorúbb gazdasági koordinációt és költségvetési fegyelmet előirányzó fiskális paktumot végül mely tagállamok fogják ratifikálni; Írországban például májusi népszavazás dönt majd a megállapodáshoz való csatlakozásról. A kormányközi megállapodást övező bizonytalanságok mellett azt sem kizárt, hogy a szóban forgó dokumentum hosszú távon nem lesz elegendő a közös valuta illetve az unió gazdaságának helyrerázásához, s az átmeneti időszakot talán újabb megállapodások követik majd. Egyedül az tűnik biztosnak, hogy az unió jelenlegi gazdasági-politikai válsága mindenképpen cezúrát jelent az integráció fejlődéstörténetében. Churchillnek, az Európai Egyesült Államok egyik megálmodójának szavaival élve: a kezdet végét jelentheti ez a korszak, amikor az integrációnak a túlélés és a gazdasági versenyképesség érdekében szükségképpen át kell alakulnia. Ennek megfelelően a korábban laza fiskális fegyelmet folytató tagállamoknak is szakítaniuk kell régi beidegződéseikkel. A szorosabb gazdasági koordináció ráadásul a tagállami szuverenitás részbeni feladásával jár, amely kiélezte a szupranacionális uniót és az államköziséget pártolók közti hagyományos vitát. Maguk a tagállamok ugyancsak drámai időszakon mennek keresztül; Görögországban egyre többen alszanak az utcákon, Spanyolországban a több mint 20 százalékos munkanélküliség elsősorban a fiatalokat sújtja, s a társadalmi elégedetlenség Európa déli részén olyan kétségbeesett formákat ölt, mint például az egyre gyakoribbá váló öngyilkosságok. A válságkezeléssel járó megszorító intézkedések néhol kormányváltásokban, s legfőképpen nagyfokú civil ellenállásban manifesztálódtak. A nyugat-európai tagállamok eltérő gazdaságpolitikai megoldásokkal igyekeznek orvosolni gondjaikat; a Kitekintő legújabb elemzőfüzetében ezeket a mechanizmusokat veszi sorra. Mindemellett bemutatja az eurózóna válságának kibontakozását, az ezzel párhuzamos intézményi változásokat, valamint felvázolja az integráció gazdasági-politikai jövőjét illető esetleges forgatókönyveket. 6

7 Matus Dóra Tíz éves az euró A kezdeti eufóriától napjaink fragmentációjáig, avagy mi lesz a közös valuta jövője? Vitathatatlanul nehéz körülmények között érte a közös valutát tíz éves születésnapja. Három évvel azt követően, hogy az elektronikus tranzakciókban bevezették az eurót, január 1-jén jelentek meg a mindennapi forgalomban az euróbankjegyek és az euróérmék. Bár a politikusok egy része sikersztoriként aposztrofálta az egységes fizetőeszköz bevezetését, mára sokan az euró megszűnéséről beszélnek. Az egyik legtekintélyesebb brit gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBSR) 2012-re vonatkozó elemzésében például közölte; 99 százalék esélyt lát az euróövezet egy évtizeden belül történő teljes szétesésére. Mára gyakorlatilag három ország is elvérzett az évek óta húzódó gazdasági válságban: a portugálok és az írek korábban kénytelenek voltak nemzetközi pénzügyi segítséget kérni, a görögöket pedig mindhiába próbálja menteni Európa a csőd széléről. A görög miniszterelnök nemrég már egy harmadik mentőcsomag lehetőségét vetette fel. Nem kizárt, hogy szükség lehet még pénzügyi támogatásra, de mindent meg fogunk tenni, hogy ez ne következzen be - nyilatkozta Lukasz Papademosz az Il Sole 24 Ore című olasz lapnak. A kormányfő arra utalt, hogy Görögország számára a tőkepiacok vélhetően még 2015-ben sem lesznek elérhetők. A France Press francia és a Spiegel német napilap is arról írt korábban, hogy a hellén államot idáig rendre kisegítő trojka, azaz az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió által kiadott jelentés szerint Athén harmadik, 50 milliárd eurós mentőcsomagra fog szorulni. Görögország 2010-ben kapta az első, 110 milliárd eurós mentőcsomagot, a második, 130 milliárdos programot márciusban hagyták jóvá. A második világháború óta a legmélyebb válsággal nézett szembe Európa és ez a válság még nem múlt el, idézte Nicolas Sarkozy francia elnök szavait ezzel összefüggésben a The Wall Street Journal című vezető gazdasági napilap. A francia elnök ezzel részben arra utalt, hogy az euróválság megoldására hozott közelmúltbeli lépések nagyrészt az időnyerést szolgálták. Az euróövezeti adósságválság terjedése ellen felhúzott és nemrégiben megemelt tűzfal elsősorban a piacok megnyugtatására szolgál azzal kapcsolatban, hogy megvan a biztonságosan hozzáférhető tőke az eladósodott nagy euróövezeti gazdaságok problémáinak kezeléséhez. Az euróövezeti pénzügyminiszterek tanácsa Koppenhágában 7

8 megegyezett az európai stabilitás mechanizmus (ESM) forrásainak 800 milliárd euróra emelésében. Az új megállapodás 500 milliárdot juttat az ESM-nek, amit az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) Görögországnak, Portugáliának és Írországnak a kétoldalú megállapodások alapján. Úton egy többsebességes unió felé Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a fiskális paktum létrehozásával egy többsebességes Európa felé haladnak a tagállamok: az elitmagon kívül körvonalazódik az euróövezet gyenge láncszemeinek csoportja, valamint az euróövezeten kívüli tagállamok önálló köre, az európai integráció másodosztályú tagjai. Jóllehet a krízis hatására több vezető európai politikus belátta, hogy sikeres monetáris politika nem képzelhető el közös fiskális politika nélkül, a tagállamok között nincs egyetértés az integráció fejlődésének irányáról. Ennek ellenére a Commerzbank elemzőinek számításai szerint ez a kapacitás ahhoz lesz csupán elegendő, hogy az euróövezeti járvány által veszélyeztetett Olaszország és Spanyolország három évig biztonságosan a felszínen maradhasson. Egy ország megerősödése azonban nem a támogatási alap méretétől függ, hosszú távon gazdaságuk versenyképességét kell helyreállítaniuk, éppen ezért az euróválság kezelésben sokkal előremutatóbb a fiskális paktum létrehozása. A gazdasági integráció szakaszai 1. Preferenciális kereskedelmi övezet (csökkentett vámtételek az egyes országok között) 2. Szabad kereskedelmi övezet (a résztvevő országok között nincsenek belső vámok néhány vagy minden árucikk esetében) 3. Vámunió (azonos külső vámtarifák alkalmazása harmadik országok felé és közös kereskedelmi politika) 4. Közös piac (általános termékszabályozás, valamint az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgása) 5. Gazdasági és monetáris unió (egységes piac egységes valutával és monetáris politikával) 6. Teljes gazdasági integráció (az előzőek együttvéve és összehangolt fiskális politika) Az euró az elmúlt évtizedig stabil árfolyammal működött, hiányosságaira a krízis mutatott rá világosan: a monetáris unió tökéletlensége abban rejlik, hogy megalapítása széleskörű gazdasági, fiskális konvergencia nélkül történt meg, mutatott rá a The Economist című brit hetilap. A válság nyomására huszonöt uniós tagállam vezetői márciusban megkésve írták alá a költségvetési fegyelem szigorítására hivatott kormányközi szerződést, vállalva ezzel a költségvetés kiigazítására vonatkozó, alkotmányban is rögzített kötelezettséget, s ennek megszegése során az automatikus szankciókat. 8

9 A Spiegel című német napilap szerint az új egyezmény egyik döntő hibája, hogy a jelentős befolyással bíró Nagy-Britannia nincs a fedélzetén. Noha sokan London elszigetelődéséről beszélnek az eset kapcsán, a britek jelentős többsége támogatta David Cameron miniszterelnök vétóját az uniós pénzügyi fegyelem egységes szigorítása ellen. A The Times című konzervatív napilap közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 57 százaléka helyeselte Cameron elzárkózását a megegyezéstől, és csak 14 százalékuk rosszallta a kormányfő lépését. A fiskális paktum egyik főkolomposaként fellépő francia elnök a történtekre reflektálva azonban úgy nyilatkozott; egyértelműen két Európa létezik, amióta Nagy- Britannia kivonta magát a harmonizációs törekvések alól. Sarkozy erről a Le Monde című francia lapnak adott interjúban beszélt, az EUobserver brüsszeli hírportál pedig arról számolt be, hogy bár az új uniós paktumtól való elzárkózás elsősorban gazdasági elszigetelődésnek tűnhet, mindezzel az integráción belüli politikai szakadék is egyre szélesedik. A kialakult feszültségek okai igen árnyaltak: Az egységes fizetőeszköz különböző gazdasági fejlettségű tagállamokat köt össze. Az adósságválság megoldásához elengedhetetlen a gyengébb tagállamok versenyképességének erősítése, mélyreható szerkezeti reformok meghozatala, azonban a konszolidációs intézkedések súlya meghaladja egyes tagországok és a lakosság teherbíró képességének határát. Számottevőek a tagállamok közötti ellentétek a válságkezelés terheinek megosztása tekintetében is. Ez késlelteti a hatékony válságkezelési intézkedéseket, hiszen azok általában lépéskényszerben, megkésve követik az eseményeket. Az egykoron elképzelt integrációs folyamat, miszerint egy stabil gazdasági uniót majd egy politikai unió teljesít be, jelenleg csupán álomnak tűnik, hiszen a tagországoknak eltérő és helyenként összeegyeztethetetlen Európa-elképzeléseik vannak. Tovább bonyolítja a helyzetet a régi és az új tagállamok közötti gazdasági különbség. A csatlakozó, viszonylag elmaradott országokkal nehezen valósítható meg egységes integráció. A gazdasági integráció előfutárai Az államok közötti gazdasági integráció nem újkeletű; a világ különböző részein eltérő célokkal alakultak gazdasági közösségek. A Franciaországot, Belgiumot, Svájcot, Olaszországot és Görögországot magába foglaló Latin Monetáris Unió vagy Éremunió 1865-től 1927-ig működött. A Skandináv Monetáris Unió Svédország, Dánia és Norvégia közreműködésével 1873-tól 1924-ig maradt fenn. A német vámunió minden példa közül az egyik legeredményesebb, amely 1834-ben a német fejedelemségek vámuniójának megalakulásával kezdődött, s eredményeként ben létrejött a központi bank, a Reichsbank, valamint megszületett az egységes pénz, a Reichsmark. 9

10 Közgazdász-szakértők a lehetséges forgatókönyvekről A szorosabb együttműködés mégis a túlélés kulcskérdésévé, a közös valuta fennmaradásának zálogává vált. Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója szerint négy forgatókönyv képzelhető el az eurózóna jövőjével kapcsolatban: az egyik, hogy a kormányzás megerősítésével és komolyabb szankciók bevezetésével erősebb koordináció jön létre az uniós tagállamok között. Szerinte jelenleg is ebbe az irányba mutatnak az intézkedések és ez a legesélyesebb alternatíva, ugyanakkor a gazdasági növekedés szerényebb lenne, mint a harmadik és negyedik alternatíva esetén. A szakértő további lehetőségként tekint arra, hogy az eurózónavégül felbomlik, s visszavezetik a nemzeti valutákat a piacra. A szétválásnak persze nagy lenne az ára, a bizonytalanság pénzpiaci káoszhoz vezetne, ráadásul erkölcsi kockázatot hordoz magában, hiszen az európai projekt máig egyik legfontosabb szimbóluma maga az euró. A harmadik opció a valós költségvetési integráció lenne, korlátozott nemzeti szuverenitással, amelyben egy központi költségvetési szervnek a jelenleginél jóval nagyobb szerep jutna. Darvas Zsolt véleménye szerint a negyedik szint az Európai Egyesült Államok, vagyis a politikai-gazdasági integráció kiteljesedése lehetne, amelyre jelenleg azonban nem sok esély látszik, legalábbis nem a mostani 27-es felállásban. A történelmi példák azt mutatják, hogy egy valutaunió sikeréhez szükség van politikai szövetségre is, de egy erős gazdaságpolitikai integrációra mindenképpen, véli Marján Attila, a Magyar Külügyi Intézet európai kutatási igazgatója. A közgazdász szerint mindez egy európai szintű pénzügyminisztériumot, európai pénzügyminisztert, közös kötvénykibocsátást, egységes pénzügyi felügyeletet, s megnövelt közös költségvetést foglal magába, hozzátéve, hogy a politikai feltételek leginkább a válság további mélyülésével teremtődhetnek meg. Marján Attila annak a véleményének adott hangot, hogy egy esetleges kudarc esetén, még az előre eldöntött eurókivezetés is komoly negatív gazdasági és pénzpiaci következményekkel járna. Szerinte egy kaotikus euró-megszűnés hosszú évekre súlyos gazdasági és társadalmi válságba sodorná Európát; a reálgazdaság és az életszínvonal zuhanna, a pénzügyi rendszer pedig gyakorlatilag állami kézi-vezérlés alatt tudna csak működni. A válság ellenére nem kizárt ugyanakkor, hogy Európa, egy sikeres görögországi válságkezeléssel és az eddig elfogadott reformok hatályba léptetésével (fiskális paktum) túlélheti a válságot. Marján mégis nagyobb esélyt lát arra, hogy mindez nem lesz elég, és Görögország tervezett kiléptetése mellett az EUnak komolyabb lépéseket kell tennie a gazdasági föderalizmus felé. Egy szorosabb európai integráció létrehozását már sokan szorgalmazták Európa geopolitikai súlyának megőrzése érdekében, a krízis pedig világossá tette, hogy a valutaközösség politikai, pénzügyi és gazdasági konszenzus hiányától is szenved. Emiatt a 17-ek társasága folyamatosan megkésve követi a piaci 10

11 eseményeket, amelyek egyre mélyebb válságba taszítják a rendszert. A válság egyik hozadékaként értékelhető, hogy a fiskális unió felé tereli az integrációt, és arra ösztönzi a politikusokat, hogy lépjenek át saját árnyékukon, vagyis hogy proaktívan és közösen kezeljék a valutaközösséget fenyegető válságot. A tagállamok felbecsülhetetlen politikai tőkét fektettek a közös valuta megmentésébe, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy az általuk kifejtett erőfeszítések feleslegessé, az európai projekt pedig kudarccá váljon, még a britek és a görögök várható távolodása ellenére sem. Matus Dóra Görögország: az európai adósságválság állatorvosi lova Hányszor lehet megmenteni egy tagállamot? Görögország válságával összefüggésben a piacok gyakorlatilag az első fejlett államban bekövetezett csődöt árazhatták be, amelynek részeként a magánhitelezők 50 százaléknál is nagyobb leírást nyeltek le a görög kormánnyal szemben fenntartott követeléseikre. A több éve húzódó gazdasági válság nyomán az Európai Unió (EU) vezetőinek tulajdonképpen azzal a ténnyel kellett szembe nézniük, hogy Athén mentése kapcsán eddig minden válságkezelési törekvés kudarcot vallott. A hellén államot idáig rendre kisegítő trojka, azaz az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió hitelei, illetve a görögök által végrehajtott konszolidációs intézkedések ellenére Athén nem mászott ki a gödörből, mivel ezek csupán a tűzoltásra voltak elegendőek, a talpra álláshoz az országnak ismét növekedési pályára kellene lépnie. A mélyben gyökerező problémák megértéséhez azonban tudni kell, hogy Görögország korábban is az Európai Unió beteg emberének számított. Bár a dél-európai ország csatlakozásakor még sejteni sem lehetett, hogy tagsága milyen mély nyomot hagy az európai gazdasági közösségben, részvétele kapcsán már akkor is felmerültek kételyek. Noha 1981-ben Görögország csatlakozásával tízre bővül az EU tagjainak a száma, gazdaságilag és társadalmilag is az egyik legelmaradottabb elemét alkotta a közösségnek; szabályaihoz is csak lassú ütemben tudott alkalmazkodni. A fejlettebb nyugat-európai országokhoz képest lemaradását jól mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős részét tette ki a bruttó hazai összterméknek, emellett a piacosítás, a pénzügyi piacok és a munkaerőpiac reformja is későn kezdődött meg. Az égei államot 11

12 az 50-es évektől a 70-es évekig fokozatos fejlődés jellemezte, azonban a 80-as évektől erős stagnálás következett. Korai eladósodásának egyik legfőbb oka, hogy az országot vezető kormányok jóléti gazdaságpolitikát vezettek be anélkül, hogy ehhez a versenyképesség adott lett volna: növelték a béreket, a nyugdíjakat és egyéb juttatásokat, ennek eredményeként a költségvetésben évről-évre egyre nagyobb lyuk tátongott, az infláció pedig egyre magasabbra kúszott. A 90-es években ugyanakkor pálfordulás következett, az első komolyabb gazdaságstabilizációs törekvések a maastrichti feltételeknek való megfelelést és az integrációban való szorosabb részvétet célozták. A 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére meglepően jó eredményeket mutatott fel Athén, s mint azóta kiderült, erős csúsztatásokkal, a statisztikai adatok meghamisításával sikerült belépniük az immár 17 tagot számláló elitklub résztvevői közé. A korrupciós listán azóta is vezető pozíciót betöltő tagállam tényleges modernizációjához és a megkezdett reformok gyorsabb ütemű végrehajtásához nem maradt elegendő idő a 2008-as világválság hatásaira meggyengült Görögországban. A pénzpiacokról elinduló negatív folyamatok reálgazdasági válsággá fajultak: Athén több éve nem képes a piacról finanszírozni magát, nemzetközi magánhitelezői a hellén kormánnyal szemben fennálló követeléseik több mint 50 százalékáról lemondtak, ezzel együtt is Görögország mára a világ második legeladósodottabb országává vált. Az eurózóna tagjai az IMF-fel együtt immár két mentőcsomagot is odaítéltek a hellén félsziget számára. Az első görög mentőövre március 25-én bólintottak rá az euróövezet tagállamai, a 110 milliárd eurós kölcsönből csupán 30 milliárdot finanszíroz a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap, a többi részét az eurózóna tagállamai adják össze. Kimagasló Németország hozzájárulása, amely az egész csomag több mint 20 százalékát adja. Az első mentőöv azonban nem orvosolta a problémákat, az államadósság nem csökkent, Görögország újabb megmentésre szorult. A februári újabb mentőcsomag az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközön keresztül 2014-ig összesen 130 milliárd eurót folyósítana a hellén államnak, tehát addig hivatott felszínen tartani a súlyosan eladósodott országot. A bizonytalanságot erősítő elemek egyébként kiemelt szerepet játszanak a görög válság elmélyítésében: itt nem csupán a makrogazdasági adatok hiteltelenségéből fakadó aggályokra kell gondolni, hanem arra a politikai hazárdjátékra, amelyet még a szakértői kormány előtt regnáló Papandreou görög miniszterelnök kezdeményezett. A hírre, miszerint népszavazást tartanak a valutaövezet tagállamai által egyébként is nehezen elfogadott második görög mentőcsomagról, az Athént addig sem kímélő tőzsde azonnali zuhanással reagált. A Le Monde francia napilap tudósítása szerint több vezető politikust, köztük Nicolas Sarkozy francia elnököt is megdöbbentette a görög bejelentés, amit irracionálisnak és veszélyesnek nevezett. 12

13 A határok feszegetésének azonban nemzetközi nyomásra hamar vége szakadt, amikor világossá tették a görögök számára, hogy az eurózónával kapcsolatos referendum megtartása esetén, az EU-ból is ki kellene lépniük. A tagság felbontásának lehetősége egyértelműen morális kérdéssé vált, miszerint a monetáris unió felelőtlen tagjai számára nem engedélyezhető a szabad költségvetési politika. Egyre kétségbeesettebb a görög társadalom A kölcsönöknek azonban súlyos ára van, a görög kormánynak komoly megszorításokat kell eszközölnie a mentőövért cserébe; a közalkalmazottak számának drasztikus csökkentését, a bérek befagyasztását, a nyugdíjak csökkentését, adóemelést, tömeges elbocsátásokat. A húsbavágó intézkedések heves társadalmi reakciót váltottak ki: a sztrájkok, tüntetések és összecsapások gyakorlatilag mindennapossá váltak, a megmozdulásoknak halálos áldozatai is voltak egy fővárosi gyújtogatás során. A The Guardian című brit napilap tájékoztatása szerint a görögök életszínvonala az elmúlt két évben jelentősen csökkent és a lakosság kétségbeesése sosem látott mértékben nőtt: az állástalanok száma Görögországban rekordszintet ért el, a 20 százalékos munkanélküliségi ráta nem sokkal marad el a listavezető spanyolokéhoz képest. Áprilisban végleg elharapóztak az események, amikor öngyilkos lett a parlament előtt egy 77 éves görög nyugdíjas, aki búcsúlevelében a kormányt okolta tettéért. Az eladósodott férfi emlékére több százan tüntettek és randalíroztak az athéni Szintagma téren, nem sokkal később pedig pokolgép robbant egy minisztériumi épületnél a görög főváros központjában. Az eurózónában az államadósság GDP-hez mért aránya, % Forrás: Eurostat EU Belgium Németország Észtország Írország

14 Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Luxemburg Málta Hollandia Ausztria Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország A feszültség nem csupán Athénban hág a tető fokára: a németeknek minden tagországnál nagyobb terhet kell vállalnia a közös projektből, amelyet sok német állampolgár és politikus is nehezen fogad el, ráadásul a mentőakció sikere hosszú távon kérdéses. A Bild am Sonntag című német lap az Emnid közvélemény-kutató szervezet felmérésére hivatkozva közölte, a válaszadó német polgárok 62 százaléka ellenzi a görögöknek nyújtandó újabb segélyeket, s csak 33 százaléka támogatja. Közben Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter a Der Spiegelnek nyilatkozva nyíltan vállalta abbéli nézetét, hogy Görögországnak ki kellene lépnie az euróövezetből. Ugyanakkor az osztrák Die Presse arra figyelmeztet, Angela Merkel kategorikusan kijelentette, hogy Görögországnak a valutaunióban kell maradnia. A német kancellár a BBCt-nek nyilatkozva elmondta, hogy Németország mindent meg fog tenni az eurózóna egyben tartásáért és hatalmas politikai hiba lenne hagyni, hogy az adósságválsággal küzdő Görögország elhagyja az eurózónát. Angela Merkel eközben folyamatos harcot vív a honi döntéshozók akaratával, s népszerűsége a válságkezelés időszakában jelentősen csökkent. A Görögországot vezető új kabinet vállán sem lesz könnyebb a teher: a májusi országos választásokat követően felálló új kormánynak júniusig véglegesíteni kell a 14

15 középtávú pénzügyi tervet, írja a Der Spiegel. Az előrehozott választásokon a kutatások újabb nagykoalíciós kormányt ígérnek. Várhatóan a jelenlegi kormánykoalíciót adó Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) és a konzervatív Új Demokrácia (ND) sem tudna egyedül abszolút többséget szerezni, ezért a megfigyelők újabb közös kormányzást jósolnak. (A legfrissebb közvéleménykutatások szerint egyébként jelenleg a konzervatívok vezetik a népszerűségi listát a szerk.) Az ND elnöke, Antonisz Szamarasz és a görög szocialista párt (PASZOK) elnöke, Evangelosz Venizelosz is a kormányzás élére készül. A volt pénzügyminiszter esélyeit erősíti, hogy amióta átvette a párt vezetését a népszerűtlenné vált előző miniszterelnök Papandreutól, támogatottságuk közel öt százalékkal emelkedett. Válságkezelés másként Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, a New York Times publicistája a görög válságkezelés módszerével összefüggésben kifejtette: ha nem lenne euró, akkor most Görögország leértékelhetné a drachmát, és az olcsóbb deviza segítségével felfutó export kihúzhatná az országot a bajból. Athén ugyanis az euróövezeti tagságból következően jelenleg nem élhet a fizetőeszköz leértékelésének eszközével. A lengyel jegybankelnök, Marek Belka ezt kiegészítve úgy véli, Görögországnak meg kellene fontolnia a párhuzamos valutarendszer bevezetését a versenyképesség helyreállítása érdekében. A szaktekintély a Financial Times Deutschlandnak úgy nyilatkozott, nem osztja azt a véleményt, hogy Görögországnak el kell hagynia az euróövezetet, de úgy látja, reménytelen a jelenleg követett válságkezelési stratégia. Szerinte belső használatra új fizetőeszközt kellene alkalmazni, így a megtakarítások euróban maradnának, de a belső kereskedelem az új fizetőeszköz révén olcsóbbá válna. A magyar származású amerikai befektető, Soros György szerint Németország eddig rosszul kezelte a görög válságot: a német Der Spiegel hetilapnak adott interjújában kifejtette, Merkel rossz irányba vezeti Európát, ugyanis a válság leküzdésének csupán az egyik lépése a takarékossági és strukturális reformok végrehajtása. Ezt követné az ösztönzési program, ugyanis pénz és növekedés híján a kritikus térségek adósságspirálba kerülnek. A két mentőcsomag képe még nem is halványult, a görög miniszterelnök pedig már egy harmadik mentőcsomag lehetőségét vetette fel. Nem kizárt, hogy szükség lehet még pénzügyi támogatásra, de mindent meg fogunk tenni, hogy ez ne következzen be - mondta Lukasz Papademosz az Il Sole 24 Ore című olasz lapnak. A miniszterelnök arra utalt, hogy Görögország számára a tőkepiacok vélhetően még 2015-ben sem lesznek elérhetők. 15

16 Ezzel összefüggésben Angela Merkel német kancellár a BBC Newsnight című műsorában elmondta, hogy Európában egy ideje a mechanizmus újragondolása zajlik. Néhány ország elfogadta ugyan a mentőcsomagot, de nem különösebben volt kedvére. Mégis követniük kell a valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság által meghatározott feltételeket - fogalmazott. A valutacsoport és az unió talpra állásának feltételeit biztosítják a gazdasági felügyeletet rögzítő, közelmúltban megerősített EU-s szabályok, valamint a tagállamok által a költségvetési fegyelem szigorítása érdekében elfogadott új fiskális paktum is. A szigorított szabályok értelmében az euróövezeti országok vállalják, hogy államháztartásuk szerkezeti hiányát a GDP-hez képest legfeljebb 0,5 százalékon tartják. Emellett minden állam automatikus kiigazítási mechanizmus életbe léptetését helyezi kilátásba arra az esetre, ha a rájuk vonatkozó célkitűzéstől jelentősen eltérnek. Az aláíró országoknak alkotmányukban vagy más kiemelt törvényükben kell rögzíteniük a költségvetési fegyelemre vonatkozó rendelkezéseket. Újdonság, hogy a vállalások betartásának ellenőrzésében és ezek megszegése esetén a szankcionálásában a korábbinál nagyobb szerep jut az Európai Bíróság számára. Görögország több éve tartó kálváriája ellenére nincs arra forgatókönyv, hogy mi is történhet egy esetleges összeomlás után. Még nem volt példa arra, hogy egy tagállam kilépett volna az eurózónából, ezért annak veszteségeit sem lehet teljes biztonsággal felmérni, de feltételezhető, hogy mára nem roppantaná meg a közös európai valuta rendszerét. Az elmúlt két-három évnek három fontos tapasztalata van. Egyrészt a monetáris unió tagjai számára nem engedhető meg a szabad költségvetési politika. Másrészt a valutazóna vezetői nem voltak felkészülve egy ilyen méretű krízisre. A tagállamok közötti ellentétek miatt nem képesek a már egységes közösséget veszélyeztető válság kezelésére, a megkésett válaszreakciók pedig tovább mélyítik a problémákat. Továbbá az eurózónának a mentőakció erkölcsi dimenzióival is szembe kell néznie, nevezetesen, hogy egy ország éveken át költekező, felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott, ám amikor bajba került, az EU az eredeti szabályok felpuhításával megsegítette. Kérdés, hogy a többi tagállamot mi ösztönözné takarékosságra annak tudatában, hogy úgyis bizton számíthat a többiek segítségére. 16