KÉT VÁROS TÖRTÉNETE AZ ÚJ MONOGRÁFIÁK TÜKRÉBEN

Átírás

1 KÉT VÁROS TÖRTÉNETE AZ ÚJ MONOGRÁFIÁK TÜKRÉBEN Balogh István A magyar várostörténeti kutatás mind módszertani, mind szemlélet tekintetében a felszabadulás után újult meg. E megújulásnak köszönhet ően ma már világosabban látjuk azokat a tényez őket, amelyek a korai Árpád-korban és azt követ ően a XIV- XV. században a magyarországi városok létrejöttében közrem űködtek. A két világháború között a korai magyar városi fejlődés megindítójának a kiváltságleveleket tekintették. Ezekkel a kiváltságlevelekkel az uralkodók ruházták fel a nagyrészt idegenből, főleg Itáliából betelepül ő vendégeket (hospeseket) akik részben bizonyos mesterségeket ű ztek, vagy az árucsere lebonyolítói voltak.' Az els ő árucsere-központok a tatárjárás előtt a királyi székhelyeken, Esztergomban és Székesfehérvárott alakultak ki, de létrejöttek ilyenek a várispánsági központokban is. A tatárjárás után IV. Béla tudatos országépítő politikája számos, korai, városi funkciót ellátó települést ruházott fel a fehérvári hospeseket megillet ő kiváltságlevelekkel. A sárospataki hospesek 1201-ben kelt kiváltságlevele. alapján meg lehet állapítani a korai városok lakóinak szabadsága mértékét, amely' elsősorban a bíráskodást és a helyi egyház feletti patronátust jelentette. A tatárjárás után számos település kapott ilyenféle kiváltságlevelet, ezek egy része a fehérvári hospesek privilégiumát tekintették mintának. Az bizonyos, hogy az Árpád-kori városi kiváltságokkal.felruházott települések általában magas szintű igazgatási központok voltak, ahol már a társadalmi munkamegosztás fejlettebb fokot ért el és a közlekedést elősegítő szárazföldi és vízi utak metszéspontjában állottak. 2 A hospes szó jelentése vendég, e névvel illették a korai Árpád-korban az önként betelepül ő idegeneket, akik a magyarországi városfejl ődés kezdeti szakaszában a vásárhelyeken, az árucsere központokban letelepedett, nagyrészt kereskedelemmel és kézműiparral foglalkozókat, akik e név mellett a XIV. század elejétől kezdve gyakorta használják a cívis nevet is. Ez a kettős elnevezés azután általánossá vált, majd a XV. században az oklevelekből elt űnik a hospes szó. A XIV. században nemcsak a királyi birtokok, hanem a nagyobb földesurak birtokigazgatási központjaiban, a jobbágyfalvak tömegéből jogilag is kiemelkedő helyek, mezővárosok lakóit is e névvel illetik. Mivel a korai oklevelekben emlegetett hospesek nagyrészt idegen, itáliai és nyugati területekről betelepülő jövevények voltak, a két világháború között - els ősorban a német településtörténeti irodalomban hangoztatott vélemény nyomán - általánosan 1 Hóman Bálint : Magyar városok az Árpádok korában. Bp Magyarország története I/2. (Szerk. : Bartha Antal) Bp , old.

2 elfogadott volt az a nézet, hogy a magyar városok~,kialakulása és létrejötte ezeknek a betelepül ő idegeneknek tulajdonítható.3 A XIV. század első felében a korai királyi városok mellett részben királyi, részben földesúri birtokokon az egységesülő jobbágyság településeinek tömegéből részben nagyságuk, részben jogállásuk, de még inkább a környék gazdasági életében vitt funkciójuk révén feltűnnek egyes olyan települések, amelyek még névben is különböznek a különféle szabadalomlevéllel bíró civitásoknak nevezett helyektő l. Ezeket a településeket a korabeli és későbbi okleveles gyakorlat oppidumoknak, magyarul mezővárosoknak nevezte. Kialakulásuk és létrejöttük körülményeit Molnár Erik tisztázta és véleményét a mezővárosok XIV--XV. századi történetével foglalkozó irodalom is elfogadta. Szerinte a mezővárosok, elsődlegesen mint vásárközpontok, nem alapítás révén jöttek létre, keletkezésük összefügg azzal a folyamattal, amely a paraszti önellátást felbomlasztotta. A mezőgazdasági termelést folytató parasztság elsőrendű szükségletei kielégítésére megkezdődött a kézműipar kialakulása, azaz a termelés specializálódása és e specializálódási termékek árucseréje egyes helyekre koncentrálódott. 4 A XIV. században már a magyar lakosságú területen is nagyszámban megjelen ő mezővárosokat a kézműiparosok jelenléte jellemzi és az árucsere zavartalan lebonyolítására mindenütt gyakorlatban van a vásárszabadság elve, amely szerint az ilyen vásárközpontokba árukat vivó7c ellen nem lehet represszáliákat alkalmazni, azaz áruikat, más, azonos helyen lakótársaik tartozása fejében lefoglalni s A vásártartás korábban a király monopóliumát jelentette. Az uralkodó ezt a jogot különleges kegyképpen adományozta egyes földesuraknak, vagy a királyi birtokon alakulóban levő árucsere központoknak. Ez a vásártartási jog azonban, nem megindítója, hanem betetőzése volt a korábban megindult fejlődésnek.6 Jogi helyzetüket tekintve a XIV. századi mezővárosok közvetlen királyi uralom alatt vagy földesúri hatalom alatt állottak, kialakulások és további fejlődésük részben földrajzi tényezőktő l (út, rév), határvidéki helyzet, vagy kiváltságtól (vámszedés joga) vagy pedig a mezőgazdasági termelés specializálódásától (sző lőművelés) függött. Ez áll a földesurak birtokain keletkezett mezővárosokra is, azzal a különbséggel, hogy a földesurak a királytól kapott regále jogok egy részét (vásártartás, mészárszék, bormérés, malomtartás) vagy egészét is ráruházták a mezőváros lakóira. A királyi tulajdonban lev ő mez ővárosok ebben a tekintetben kedvez őbb helyzetben voltak, de a XIV. század végén sok jel mutatja, hogy maguk a földesurak is igyekeztek az ilyen helyek fejlődését előmozdítania A mezővárosok lakóinak létalapját továbbra is a mezőgazdasági termelés jelentette, ami a népesség gyarapodásával párhuzamosan a hatáí szüntelen bővítésére kényszerítette őket. Az iparűző kézművesek céhszerű tömörülését csupán a század második felétől és az élénkebb külkereskedelmet folytató királyi mezővárosokban tudjuk igazolni.$ Akár királyi, akár földesúri hatalom alatt állottak a mezővárosok, a jobbágyfalvak tömegétől az különböztette meg ő ket, hogy bizonyos mértékben függetlenek voltak 3 Schünemann, Konrad: Die Entstenung des Stádtewesens in Südosteuropa. Breslau-Oppeln. é. n. (1929). Nézetével annak idejében Mályusz Elemér és Szabó István erőteljesen vitába szállott és azt meg is cáfolták. 4 MolnárErik : Amagyar társadalom történeteazárpád-kortól Mohácsig. Bp s köv. old. 5 Mályusz Elemér : Mezővárosi fejlődés. In : Tanulmányok a parasztság történetéhez Magy~rországon a XIV. században. (Szerk. : Székely György) Bp old. 6 Uo old. 7 Uo. 154., 173., 175. old. 8 Uo , old.

3 a királyi hatalmat képviselő ispánok vagy a földesúr, esetleg a földesúri hatalmat gyakorló officiálisok közvetlen bíráskodásától. Bármely kicsiny volt is a függetlenség mértéke, a későbbi mezővárosi autonómia csíráját hordozta, ezáltal szűnt meg a mez ő - városi polgárok személyes függése a földesúri hatalomtól. 9 Ezt a függetlenedést elő segítette az is, hogy legtöbb mezőváros a század folyamán mentesült a földesúr vagy király officialisainak vendégül látásától (descensus) és lakói személyes adófizetésétől. A földesúri beszállásolás és az őt illető természetbeni vagy pénzbeli szolgáltatásokat a mez ővárosi lakosok egyetemét alkotó communitás egy összegben, census cím alatt fizethette.' A XIV. században a földesúri hatalom már rávetette árnyékát a mezővárosi fejlődésre, mégis a királyi hatalom elég erős volt, hogy megakadályozza a gyarapodó mezővárosok földesúri hatalom alá való hajtását. Zsigmondvárospolitikájaanagybirtoknövekvő hatalmával szemben éppen a fejlő dő mez ővárosokban vélte az ellensúlyt megtalálni és a királyi hatalmat erő síteni., Sok mezővárost Buda királyi városjogával ruházott fel, valódi városokká akarta tenni őket. t t A várostörténetünk XV. századi kórszakának kérdései is nagyjából tisztázottak. E században megnövekedett a piaci árutermelés, a korábban fejlődésnek indult mező - városokban kialakult a céhes kézműipar, n őtt és szélesebb kör ű lett a vásárok forgalma, a mezővárosok nagyrésze bekapcsolódott a nemzetközi árucserébe és legtöbb mezőváros, napi járóföldre terjedő körzet piacközpontjává vált. Specializálódott a mez őgazdasági termelés, létrejöttek a bortermelő és állattenyésztő oppidumok főbb típusai.tz A XVI-XVII. századi városi fejlődést nagymértékben befolyásolták az ország három részre szakadása következtében kialakult politikai viszonyok, amelynek hatása az ország újraegyesítéséig tartott. A szatmári békét követő új államberendezkedés másfélszáz éve alatta centralista abszolút államhatalóm társadalom és várospolitikája az előző korszakban bekövetkezett fejlődés által létrehozott eltérések következtében minden egyes várós esetében más-más kérdéseket vetett fel. Az utóbbi években megjelent Szeged és Debrecen város monográfiája a kezdetektől 1848-ig, e két város 700 éves történetében felmerült kérdésekre próbál választ adni. Összehasonlító tárgyalásukkal az azonos és eltérő vonásokat, azok okait és megjelenési formáit próbáljuk összegezni.ts Szeged és Debrecen történetének modern feldolgozói a két város történetét tekintve nem azonos szintr ől indulhattak el. Debrecen múltjának első és mindmáig egyetlen tudományos igényű feldolgozása 1872-ben jelent meg. Ez a maga idején,,az akkori történettudománynak megfelelő 9 Uo old. 10 Uo s köv. old. 11 Uo s köv. old. 12 Bácskai Yera : Magyar mezővárosok a XV. században. Bp (Értekezések a történettudomány köréből. 37.) 13 Debrecen története II. k. (Szerk. : Rácz István) Db : Szeged története 1. k. (Szerk. : Kristó Gyula) Szeged Debrecen története 1. k. (Szerk. : Szendrey István) Db. 1984: Szeged története II. k.(szerk. : Farkas József) Szeged 1985.

4 szinten, elméleti és módszertani elő készítés nélkül ; nagyrészt publikálatlan forrásokra támaszkodhatott. ta A város múltjának sok homályos zugába bevilágító források egy része 1916-ig hozzáférhetetlen volt. Bár a város titkos levéltárának megnyitása után a páratlan szorgalmú kutató, Zoltai Lajos sok ismeretlen részletet publikált a város történetéből, annak sok fejezete a monográfia megjelenéséig ismeretlen maradt. Szeged történetének első monográfusa, Reizner János, már szerencsésebb helyzetben volt, mert a múlt század végén fellendülő várostörténeti kutatások, adatközlések rendelkezésére állottak és a feldolgozás módszerei is finomodtak. Ennek eredményeként jöhetett létre a jelen század első éveiben, az akkor legkorszerű bbnek számító, négykötetes várostörténet, amelynek ugyancsak korszerűen publikált - az idő tájt ismertté vált - forrásanyagára a mostani feldolgozás szerző i is bátran támaszkodhattak, ts A feldolgozási módszer finomodása és a felvetődő kérdések sokrétűsége miatt egyegy ilyen városmonográfia megírására egyetlen ember nem vállalkozhat. Az eddig megjelent feldolgozások is egy szerkesztő irányítása alatt dolgozó, több munkatársat egyesítő kollektíva munkájával jöttek létre. Szeged és Debrecen történetét feldolgozó két kötet is változó létszámú munkatársi gárda együttes munkájáról tanúskodik. Ez a közlési módszer fokozott felelő sséget ró a szerkesztőre, nemcsak a munkatársak összeválogatásában, hanem a különböz ő készültségű, szemléletű szerző k által létrehozott résztanulmányok egyfiást sokszor fedő, máskor egymástól eltérő megállapításainak összehangolásában. A szegedi monográfia két kötete huszonöt szerző együttes munkájából áll össze, Debrecenénél a közreműködők száma valamivel kevesebb, tizenkilenc volt. Debrecen esetében mindkét kötetnél azt a módszert követték, hogy a tárgyi tagolású fő fejezeteket egy szerző írta, ettől az elvtől csak a második kötet egyetlen témakörében tértek el. Szeged monográfiájában nem egy esetben olyan megoldáshoz folyamodtak, hogy a fő fejezeteket két-három tematikus alfejezetre tagolták és az alfejezetek megírását más-más szerzőre bízták. A többszerző s megoldás azzal az 0lőnnyel kecsegtet, hogy egy-egy főtárgykör több oldalú és részletes megvilágításban kerül ugyan feldolgozásra, de a szerzők elvesznek a számukra fontos részletekben és nehéz az átfedéseket elkerülni. Az olvasó pedig éppen a részletek adathalmazából nehezen tudja a tárgykör főmondanivalóját kibontani. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk azt is, hogy Szeged monográfiájának tervező i, már az összefoglalás megszületése előtt, a város történetének jóformán minden korszakára új, modern és tervszerűbbnek tűnő előmunkálatokra támaszkodhattak. A debreceni monográfia szerző i mindezeket nélkülözvén, ezeknek hiányában magukra az eredeti forrásokra kellett támaszkodniok. Csak példaként említjük, hogy Debrecen XIV-XV. századi történetére vonatkozó, csupán a város levéltárában található kilencvenkét Mohács előtti oklevél és az országos levéltárnak ugyancsak ide vonatkozó okleveleinek közreadása máig várat magára. Ezt a hiányt nem pótolja a levéltár középkori okleveleit tartalmazó regeszta és az a néhány alkalomszerű közlés, amely az 1916-ban megjelent regesztaközlés óta nyomtatásban megjelent.tb Szeged esetében ezt a gyűjtést és kiadást Reizner János alapvető műve tartalmazza, 14 Szu"cs István : Szabad királyi Debrecen város története. Db Előszavában alig tucatnyi előtanulmányra hivatkozhatott. Néhány már akkor is hozzáférhető XV-XVI. századi oklevél mellett, csupán az 15x17-tel kezd ődő, többé-kevésbé hiánytalannak tekinthető városi jegyzőkönyvek és Barta Boldizsárnak évek eseményeit tárgyaló krónikáját használhatta. 15 Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város diplomagyűjtemények regesztár. Db

5 de az idézett irodalomjegyzék tanúsága szerint a hiányokat a szegediek szorgos és tervszer ű munkával igyekeztek pótolni. Úgy tűnik, mintha Szeged és a város közelebbi környékének középkori történetére vonatkozó írásos források feltárása tervszerű munka eredményeként előzetesen megtörtént volna. Szeged török uralom alatti történetét - bár erre a helyi források nagyon hiányosak - az újabb évtizedek alatt fellendült, török levéltárakban folytatott forrásfeltáró munka eredményeként, részleteiben szinte jobban ismerjük, mint Debrecen e korszakának másfél évszázadát. Annak ellenére, hogy Debrecen e korbeli életére nemcsak a helyi levéltár anyaga, de jóval szélesebb körben található források is bőséges tájékoztatást nyújtanak. A város XVI-XVII. századi történetének feldolgozása azonban - két fejezet kivételével - sajnálatos módon nélkülözi a szélesebb körű kitekintést. Világos tagolás és a tényleges változásokat figyelembevev ő korszakbeosztás híján Debrecen mez ővárossá fejlődésének XIV-XV. századi korszaka egybemosódik az igazgatási és kulturális autonómia kialakulását lehetővé tevő XVI-XVII. századi korszakával. Amint a fentebb idézett várostörténeti kutatás megállapította, a magyar mezővárosok nem tervszerű telepítések következtében jöttek létre. Ez derül ki Szegednek és Debrecennek a korai korszakát tárgyaló tanulmányokból is. Mindkét helynek a magyarság megtelepülése előtti korszakára vannak bizonyítékok, hogy korábban ember által lakottak voltak, de régészeti leletek nem használhatók közvetlen bizonyítékul a magyarság előtti lakosság kontinuitására.'' A régészeti leletek és a helynevének - kétségtelen hitelű - feltűnése között 2-3 évszázadnyi időköz áthidalására a kutatók a helynév eredetének elemzésével, a megtelepülést elősegítő és a további fejlődést befolyásoló földrajzi energiák kutatásával, az utcahálózat kialakulásának nyomon kísérésével, sőt néhány esetben a középkori maradványok feltárása nyomán nyert régészeti és építéstörténeti megállapítások figyelembevételével próbálnak fényt deríteni. Szeged és Debrecen történetírói egyaránt alkalmazták ezeket a módszereket - Szeged esetében ugyan korai középkori ásatások megejtésére nincs lehetőség -, de Debrecen XII-XIII. századi korszakát a birtoklástörténeti elemzés mellett az utóbbi években. a'ref. Nagytemplomnál folytatott régészeti feltárás segített tisztázni. Szeged és Debrecen helyneveinek történeti elemzése nem hagy kétséget afelől, hogy mindkét település megülése a honfoglalást követ ő id őre nyúlik vissza. Az els ődleges telepít ő energia Szeged esetében a vízi út, a vízi úton folytatott sószállítás volt. Debrecen pedig sok más kis településsel együtt, két eltérő földrajzi adottságú terület, a homokos, erd ős Nyírség és a termékeny lösztalajú Mezőség érintkező vonalán keletkezett. A kés őbbi Szeged nevét viselő település létrejöttét a királyi monopóliumot képező sókirakó és -elosztó központ határozta meg, Debrecen pedig több más környékén keletkezett korai, Árpád-kori településsel együtt, a királyi várbirtok egyik faluja volt. Az eltér ő birtoklás már a mezővárossá fejl ődés fokát megel őző korszakra is reányomta bélyegét, a későbbi századok során Szeged királyi birtokként, az Alföldön egyetlen településként kapott a királyi városokéval vetekedő szabadalomlevelet. A szegedi hospeseket már a tatárjárás elő tti oklevelek is említik, míg Debrecen ezek- 1 7 Szeged története I old. ; Debrecen története I old.

6 ben az évtizedekben, mint a várszervezetbő l kiemelkedő birtokos lakóhelye jelenik meg a váradi regestrumban. Szeged lakóit IV. Béla már a tatárjárás után Fehérvár és Buda kiváltságaival ruházta fel, tehát a mezővárosi fejlődés kezdetétől kezdve királyi birtok. Vele ellentétben Debrecen a XIII. század végétő l fokozatosan országos szerephez jutó földesúri család lassan terjeszkedő uradalmának központjaként indul fejlődésnek. A mezővárosi jogállás alapvet ő kritériumát alkotó, szabad bíróválasztási jogot biztosító oklevél 1361-ben I. Lajos király egyenesen aföldesurak közbenjárására állítottá ki a debreceni hospesek részére. De sem Szegeden, sem Debrecenben, semmi támpontunk nincs annak feltételezésére, hogy ezek a vendégek idegen eredetűek lettek volna.t 8 A mezővárosi fejlődés útjára lépett mindkét település utcahálózatának, topográfiájának kialakulását tárgyaló fejezetek szerzői, a legújabb kutatási módszerek alkalmazásával fejtették meg. A XIV-XV. századi topográfia mind Szeged, mind Debrecen esetében meglepő hasonlóságot mutat. Szeged kora középkori településszerkezete a Tisza árteréből kiemelked ő ármentes szigetek földrajzi elhelyezkedéséhez igazodott. A három sziget egyikén állott a királyi udvarház, amelynek megerő sítésével a tatárjárás után épült fel a vár. A vár alján alakult ki a település magja, itt épült fel az els ő templom, talán a XI. század els ő harmadában. Ennek kőmaradványai is megmaradtak. A XIII- XIV. század folyamán az északra és délre fekvő két szigeten kialakult településck (Asszonyfalva, később Felszeged és Alszeged) - ezekben külön-külön templom is állott - a XIV. század közepén már egybeolvadtak és egyetlen hosszú utcából álló várost alkottak.t9 Debrecen korai, XIII-XIV. századi topográfiáját a földesúri castellum központi helyzetének az eredetileg különálló birtokrészeken keletkezett településrészek, valamint az önálló településként a XII. század végén keletkezett Szentlászló falva egybeolvadására gyakorolt hatását a mez őváros és az uradalom viszonyát tárgyaló fejezet tisztázta. A közelmúltban végzett régészeti feltárás a korábban csak hagyományokban élő korai, Árpád-kori egyház létezését erősítette meg, de a mezőváros egyetlen plébánia templomának építési fázisaihoz is meggyőző érvekkel szolgál? A mezőváros települési képének XV. századi alakulását a vonatkozó fejezet csak vázlatosan tárgyalja, holott a mez őváros déli utcahálózata telekformái által az északi résztől feltű nően eltér ő, s meglétére már írásos források is utalnak. Abban azonban igaza van, hogy a XIII-XIV. század fordulóján megépült Szent András-templom és a közelében levő földesúri kastély a piactér (Forum- vagy Theatrum) kialakulására hatással volt?t Szeged XIV-XV. századi sorsának alakulására a jogi állása gyakorolta a döntő hatást, 1498-ig királyi tulajdonban levő mez őváros volt. Bár írott források történetének e korszakára nem túlságosan nagy számban maradtak fenn és az idevonatkozó fejezetek szerző i nagyrészt analógiás következtetések és.a XVI. század elején keletkezett összeírásra támaszkodva tudják megrajzolni a demográfiai fejlődésének alakulását, annyit mégis biztonsággal lehet mondani, hogy lélekszámát tekintve népes város, gazdasági életét a mezőgazdálkodás, az állattenyésztés, az aradi Hegyalján, késő bb a szerémségi szőlővidéken folytatott bortermelés és a sószállításban nélkü- 18 Szeged története I , , old. Debrecen története I old. HBmL IV. A. 1021/a Meo. ad. 7. Herpay : Diplomák Szeged története I , old. 20 Debrecen története I old. 21 Uo old. ; Mályusz Elemér Debrecent jellegzetesen piacutcás településnek mondja. I. m: old. 12

7 lözhetetlen hajózás jellemezte. Királyi szabadalomlevéllel - a településrészek egyesülése után - biztosított autonómiája, vásárszabadalmai és a kisebb királyi haszonvételek birtoklása, lehetővé tette, hogy már a XV. század els ő felében városra jeljellemz ő funkciót" töltsön be. Egyházi intézményei (templomok, kolostorok, ispotályok) is jelentékeny helynek mutatják. Jól lehet időnként az uralkodók, földesúri min őségben magánföldesúri zálogba adták, ez nem akadályozta meg fejlődését és 1498-ban II. Ulászló országgyűlési végzéssel iktatta be a szabad királyi városok sorába. Mint szabad királyi város, csak az 1520-as években kezdett hozzá a várost körítő fal építéséhez : Ezt a jogállását meg őrizte 1543-ig, amikor a budai pasa a török uralom alá hajtotta? 2 Debrecen az uradalmat megalapító Debreceni család fiágon való kihalta után csak hat évig volt királyi birtokban és a földesúri fennhatóság csak 1618-ban szűnt meg végleg felette. Az 1552-ben bekövetkezett meghódolásig, a földesúri uralom alatt álló mezővárosok XV-XVI. századi fejlődésének példája lehetne. Sajnos a monográfiának ezt az időszakot tárgyaló fejezetei, az ez időben már jól megszerveződött nagybirtok és a mezővárosi fejlődés éppen e korszakában válságba jutott viszonyát mind a gazdasági élet, mind az autonómia szempontjából meglehetősen homályban hagyta. Pedig ekkor alakult ki a városhatár nagy kiterjedése, nagyrészt a földesurak támogatásával megszerzett pusztákkal. A város akkori földesurai adják ki a debreceni posztóm űvesek 1398-ban keletkezett céhszabályát - az els ő hiteles magyarországi céhlevelet. A Mohács előtti korszakból fennmaradt 14 céhszabály közül a földesurak állítottak ki hatot ; egyet a debreceni bíró ad ki, azt is földesúri utasításra ; nyolcnak pedig önálló hatáskörben maga a bíró volt a kiállítója. Az autonómia tehát széleskörű, a földesúr érdeke nem áll ellentétben a mezőváros fejlődésével, sőt inkább igyekszik azt előmozdítani. Különösen és egészen világosan mutatja Zsigmond várospolitikájának céltudatos voltát, hogy uralkodása alatt tizenhat oklevelet adott ki a mez ővárosi autonómia és gazdasági élet előmozdítására. Ugyanez a várospolitika folytatódott a Hunyadi család földesurasága idején. Erre a korszakra már a földesúr officiálisai és a mezőváros viszonyait megvilágító forrásaink is vannak?s Szeged és Debrecen XIV-XV. századának története azt bizonyítja, hogy mind a két hely részese a magyar társadalom általános fejlődésének, Szeged igen korán- talán már a XV. század második felében bekapcsolódik a nemzetközi árucsereforgalomba. A kun puszták használatát lehet ővé tevő királyi adománylevelek ( ) azt bizonyítják, hogy a pusztai nagyarányú állattartás már kinőtte a szűkre szabott ősi határ kereteit. A XV-XVI. század fordulóján a szegedi tőzsérek nagy részt vállaltak a Velence felé irányuló szarvasmarha kivitelben.z a Az egyházi szervezet, a bizonyíthatóan XV. században megjelenő széles literátus értelmiség, a csupán töredékeiben ismert építészeti maradványok a városi lét magasfokú fejlettségét bizonyítják?s 22 Szeged története I old. 23 A céhszabályokat a város iparával foglalkozó fejezet ugyan felsorolja, de közlésük módja révén, éppen a céhfejlődés korai szakaszára vonatkozó részek kiemeletlenül maradtak. Mályusz Elemér az 1398-i oklevelet a mezővárosok céhes iparának fejlődésében részletesen tárgyalja. I. m old. A Hunyadi uradalom és a város viszonyára Levéltári Közlemények 1928 : 246 és OL : Dl , , , , , , , , , , , , , , , Szeged története I , 472. old. ZS Uo. I: , old. 13

8 Debrecen mezővárosi fellendülése is a XV. század második felére és a XVI. század elejéié tehető. Sajnos a vonatkozó fejezetek e száz év alatti fellendülést csupán futólag érintik, az idevonatkozó források tüzetesebb elemzése nélkül. Makkai László idejében elhangzott figyelmeztetése ez időszak kutatóinál visszhang nélkül maradt. Pedig a mez őváros lakói használatában levő határterület közel fele rendszeresen vagy alkalmilag legelőül szolgált. Annyit mégis bizonyossággal mondhatunk, hogy.debrecen a XV-XVI. század fordulóján a mezővárosok állattartó-földm űvelő típusához tartozik, a távolsági áruforgalom fontos átmen ő állomása, élénk vásárok központja és nagy terület kézművesipari szükségletének kielégítője. De mind egyházi intézményei, mind igazolható kulturális kapcsolatai tekintetében messze elmarad Szeged mögött?6 A két város történetében az ország három részre szakadásával bekövetkezett változás közel másfél évszázadra terjed ő új korszakot jelentett. Szeged 1543 után. török uralom alá került, a mohácsi csatát követő hadvonulás legfeljebb átmeneti pusztulássaljárt, de az azt követő zavaros évtizedek idején a királyi uralom alatt maradt városokkal kapcsolatot tartó gazdagabb polgárai végleg elhagyták a várost. A török által meger ősített vár katonai őrséget kapott, a vár alján a hódítást nyomon követő, nagyrészt Balkánról származó, népelem élt. Szeged gazdasági helyzete megrendült, de a közel 3000 főnyi lakosságával a hódoltság legjelentősebb települései közé számított"?~ Bár jogilag hódolt területen feküdt, a magyar uralom tényleges elismerése következtében nem szakadt meg a királyi területen át ausztriai és délnémet városokkal folt'- tatott kereskedelme sem. Csupán az áruforgalom iránya és összetétele.változott meg. A török pénzügyi adminisztráció révén keletkezett összeírásokból, a török uralom alá került város képe az eddig ismertnél jóval plasztikusabban bontakozik ki. A város e korszakának írója a rendelkezésére álló összes forrásokat követésre méltó módon használta fel. A kötetnek e fejezete nemcsak a város, de a török uralom alá esett magyarság történetét is új világításba helyezi. A korábbi korszakban itt élt lakosság életfolytonossága sem szakadt meg. A XVIL század utolsó harmadában a betelepültekkel megszaporodott népesség száma elérhette az főt.a szerző valószínűnek tartja, hogy a helyi szükségletet kielégítő kézművesek és kereskedők nagy része azonban délszláv volt.s a A XVI. században Szeged mint ártucsere központ továbbra is megtartotta jelent ő- ségét, a kereskedelmi összeköttetéseit csak a 15 éves háború zavarai zilálták össze. Különösen áll ez a nyugatra irányuló állatkereskedelmére. Lakóinak gazdasági léte a saját határaikon kívül, a Duna-Tisza közi, kun pusztákon álló szállásokon folytatott pusztai állattartáson nyugodott. A fejezet szerzője által közölt számszerű adatok valószínűsítik azt a nézetet, hogy a tizenöt éves háború előtt nyugatra irányuló szarvasmarha kereskedelemben a szegedi tőzsérek az Alföld más vidékeit meghaladó mércékben részesültek. Jelentős volt a borkereskedelem, az 1570-es évek óta Szeged határában is folyt már bortermelés?9 26 HBmLÉ III. (Szerk. : Gazdag István) Db , 25., 27. old. ; Debrecen története I. k , 497. old. 27 Szeged története I. 499 s köv., old. 28 Uo. I old. 29 Uo. I , 597., 601. old. 14

9 A török uralom alatti város igazgatási szervezetéről nem sok adat maradt fent. De ezekből is meg lehet állapítani ; város jogait biztosító okleveleit féltő gonddal őrizte és ezáltal is elismeri a magyar uralom jogfolytonosságát. 3 o Még erősebb kötelék csatolta a várost a korszak magyar mű velődéséhez a korábbi korszakból átment ődött egyházi szervezet és a helybenmaradt ferences rend missziós működése. A XVI. század első harmadában - els ősorban Szegedi Kis István reformátori működése révén gyökeret vert és a század folyamán mindvégig erős maradt a reformáció kálvini iránya, de ennek hatását ellensúlyozta az a tény, hogy a ferences rend működése sohasem szűnt meg és a XVII. század folyamán ez még szélesebb körű és mélyebbre ható lett. Annyi bizonyos, hogy a korábbi kolostori kultúra visszaesése ellenére Szegeden a katolikus egyház fennállása egy pillanatra sem szakadt meg s' Szegedt ől eltérően Debrecen az 1552-ben bekövetkezett meghódolással közvetlen török megszállás alá nem került ig, Várad visszafoglalásáig szultáni khász lett, amely a hódolást summaadóval váltotta meg. Mint Szapolyai János magánbirtoka a keleti országrész politikai változásait követte, de 1538 óta (Várai béke) vitathatatlanul Erdélyhez tartozott 1686-ig, anélkül azonban, hogy a királyi Magyarországgal való kapcsolata egy pillanatra is megszűnt volna. E kapcsolat fenntartására nemcsak gazdasági érdeke kényszerítette, hanem az a tény is, hogy a királyi végvárvonal Ónodtól Tokajon át Kápóig közvetlen szomszédságában húzódott és ezek vár őrségének a várossal szembeni magatartását Erdélynek a királysággal fenntartott viszonya határozta meg. A három hatalomhoz fűződő másfélszázados viszontagságai alakulását és a védtelen helyzetéb ől következ ő politikáját s a város vezetőinek magatartását az idevonatkozó fejezet új szempontokkal is gazdagítva tárgyalja.3z, Ugyancsak részletes képet kapunk a három hatalom által a városra rótt különböző terhek alakulásáról, a török, a királyi és erdélyi részre teljesítend ő adózás és egyéb terhek mértékér ő133 ' A politikai viszonyok változása 1618-ig nem változtatott Debrecen jogi helyzetén, mert eddig az időpontig változó földesura hatalma alatt álló mez őváros maradt, majd az erdélyi fejedelemség fennállásáig fejedelmi mezőváros. Ennek ellenére mind gazdasági, mind igazgatási, mind pedig művelődési tekintetben messze felülmúlta mind az erdélyi, mind a királyi Magyarország városait és sikerült elkerülni azokat a vitákat, amelyek során a XVI-XVII. században a királyi uralom alatt álló városokban a nemesség túlsúlyának növekedésével jártak és végső soron a városok külön renddé szerveződésének útját szegték. 3 a A XVI-XVII. századi városigazgatás szervezetét az előzményeivel együtt a kötet részletesen tárgyalja, de a vonatkozó utalások szétszórtsága miatt homályban marad az a folyamat, amely révén a földesúri hatalom meggyengülésével az autonómia teljességét jelentő bíráskodás és igazgatás szervezetének XVII. századi teljességéhez vezetett. Az bizonyos azonban, hogy Debrecen XVI-XVIL századi városigazgatását és autonómiáját minden e korbeli magyar városénál részletesebben lehet e fejezetb ől megismerni. Ez az autonómia Debrecent ténylegesen a királyi terület városaival egyenrangúnak mutatja. 3 s A XVI-XVII. században- a háromfelé adózás és a sokféle sarcolás ellenére a város gazdasági élete fejlődött és a század végén Debrecen a közvélekedés szerint 30 Uo. I , old. 31 Uo. I , 723. old. 32 Debrecen története I old. 33 Uo old. 34 Uo. 138., , , 218., old. Vö. Szekfű Gyula-Hónian Bálint : Magyar történet III. k old. Bp Debrecen története I , old. 1S

10 nemcsak Tiszántúl, hanem az egész Magyarország és Erdély legnépesebbnek és legvagyonosabbnak tekintett városa volt. Ez ugyan külső képén nem látszott meg, de a tizenöt éves háború alatt árokkal, sövénnyel kerített és kapukkal ellátott rész teljesen beépült. Az árkokon kívül, a nyugati oldalon már az 1570-es években telepítik az első szőlőskerteket, az árkon kívül major- és szérűskertek állanak. A határ szántóföldi művelés alá nem fogott részén, s a földesurak engedelmébő l a mezővárosi polgárok használatába engedett és a háború alatt elnéptelenedő pusztákon emlegetett mezei kertek (hortus ca.mpestis, allodium campestre) arra utalnak, hogy az extenzív, pusztai állattartás Szegedhez hasonlóan nagy arányokban bontakozott ki. A város mez őgazdálkodását tárgyaló fejezet olyan széles körű forrásanyagra nem támaszkodhatott, mint Szeged e korbeli agrárviszonyait tárgyaló szerző é, de a publikált, még inkább a közre nem adott helyi források mélyebb kihasználásával Debrecen agrárviszonyairól (határhasználat rendszere, földközösség alakulása) árnyaltabb képet lehetett volna adni, az eredeti városhatárt megkétszerező pusztai birtokok megszerzésének bővebb tárgyalásával. Szegedtő l eltérően ezeket a pusztákat az egyes sőrésgazdák a legritkább esetben vették zálogba, megszerzésük és használatuk szabályozása a városkommunitás általtörtént. A város körüli sző lőskertek kialakulása és a XVII. században oly jelentős gazdasági szerepet vivő érmelléki szőlőtermesztés is csak vázlatosan van tárgyalva. s6 Oláh Miklós Debrecent 1536-ban gazdag, évi hat országvásárral bíró helynek mondja, amelynek kiterjedt marhakereskedelme van : Az államjogilag Erdélyhez tartozás nem vetette vissza Debrecen kereskedelmét a XV században már megindult fejlődésében. A városi jegyző könyvek 1547-tő l megmaradt sorozatai már korábban kiépült nyugati (bécsi és sziléziai), valamint lengyel kapcsolatokról tanúskodnak. A város történetének a kereskedelem XVI-XVII. századi alakulását tárgyaló fejezete szerint a Szolnokon s Vácon keresztül nyugatra vivő kereskedelmi út mellett, az Erdélyb ől Kassán át Lengyelországba vezető pedig a korábbi időszakénál fontosabbá vált. A nemzetközi áruforgalomba közvetlenül - Szegedhez viszonyítva - kevesebben kapcsolódhattak be, bár az egyes kereskédő kompániák igen jelentős méretű forgalmat bonyolítottak le (Szabó Máté és társai). Igazában azonban Debrecen e másfél évszázadában az országhatárokon is túlnyúló körzet vásárközpontja volt, mely nagy mértékben elősegítette a céhes kézműipar differenciálódását és az iparnak a város gazdasági életében vitt szerepét. A monográfiának a céhes kézműiparral foglalkozó fejezete nagymértékben hozzájárult a magyarországi - azonbelül pedig a magyar ethnikumú iparűzők által kialakított céhszervezet ismeretéhez. A gondos feltáró munka huszonhétféle iparág működését igazolja, a XV. században még csak csírájában levő kézműipar a XVI-XVII. században virágzott fel, köztük a művészi fokra emelkedett ötvösművészet. 3~ A kötet művel ődéstörténetét tárgyaló fejezete, nemcsak új, eddig kevésbé ismert, vagy inkább a gazdasági, társadalmi és politikai összefüggés nélkül felsorolt tények és események európai szellemi áramlatokba való illesztésével tárgyalja a késő középkori Debrecen egyházi szervezetét, kulturális életét. A reformáció előtti időszakról, az egyházi építkezésről, az egyetlen szerzetesrend, a ferencesek működésér ől, kevés adat maradt fent. A XV--XVI. század fordulóján már néhány debreceninek nevezhető diák is feltűnik a krakkói egyetemen, de kevés számuk Debrecen középkori művelődésének viszonylagos szerénységére vall". 36 HBmL IV. A. 1011/a. 2. k old., 8. k old., IV. A. 1021/b sz., IV. A. 1021/f. Szepesi iratok 68., 72., 150. sz. Debrecen története I old. 37 Szamota István : Régi utazások Magyarország és a Balkán félszigeten. Bp old. Debrecen története I old. 16

11 A reformáció kezdetén, annak lutheri irányzata nyilván a földesúri hatalom árnyékában vagy éppen annak támogatásával kezdett gyökeret verni, de a kálvini irányzat megerősödése, majd végleges meggyökeresedése összefonódott a keleti országrészben bekövetkezett politikai változásokkal, Erdély önálló fejedelemséggé alakulásával. A reformáció lutheri irányzatának, és az Erdélyben fejedelmi támogatással kibontakozó antitrinitarizmus terjedésének Méliusz Juhász Péter működése vetett véget, aki rövid 14 éves működése alatt a földesúri függés alól felszabaduló mezőváros polgárságát és a város magisztrátusát is megnyerte a helvét irányzatnak. Méliusz teológiája és társadalomszemlélete a mezővárosi polgárság életérzését, életeszményét és autonómiára való törekvését támogatta. Méliusz működése Debrecen közgondolkodására századokon át maradó hatást gyakorolt... a debreceni cívis értékrendszerét beépítette reformátori művébe... ez az örökség változó formákban és viszonyok közt minden ellenhatást legyőzve nemcsak túlélte őt, hanem tovább is fejlődött".., a Az új egyházi szervezet és az iskola, amelyről első hiteles adatunk 1549-ből való, a városi communitás anyagi támogatásától függött és az 1580-ban alakult coetus létalapját is a lakosok támogatása, a város által átengedett malomjövedelem, valamint a céhbű"ságokból járó részesedés adta.41 A város művelődéstörténetében oly nagy szerepet vivő nyomda működését tól tudjuk nyomon követni, ennek befogadása is Méliusz érdeme, kiadványaiban nyomon lehet kísérni a kálvinizmus XVI-XVII. századi irányzatainak változását. A XVII. század eleje óta közös egyházi és városi felügyelet alatt állott as Az Erdélyhez való államjogi tartozás a várost megóvta attól, hogy a királyi uralöm alatt álló területen a XVI. század végén kezdődő és a következő században erőteljesen kibontakozó ellenreformáció a vallási egységet megbontsa. A másfél évszázad alatt beköltöző lakosok (nemesek és jobbágyok) a már korábban is meglevő tiszta magyar ethnikai egységét sem veszélyeztették. A tizenöt éves háború alatt között megismétlődő tatárjárások, a II. Rákóczi György bukásával és Várad elfoglalásával (1660) végződő hadvonulások sarcolásait nagy anyagi áldozatokkal ki tudta védeni. A korszak végén a kétszer is végigpusztító járvány ellenére lakóinak száma meghaladta a főt. Lakói gyarapodása a következő korszakban sem esett vissza, de a XVII. század végén évtizedekig tartó politikai bizonytalanság, az évet követő katonai beszállásolás, az 1692-ig tartó török- és tatárpusztítások gazdasági életében pótolhatatlan károkat okoztak. Anyagi téren hanyatlása abban az időben kezdődik meg, amikor jogi állása rendeződik és 1693-ban királyi kiváltságlevél által lehetősége nyílik szabad királyi városként a negyedik rend sorába való belépésre as V. Buda visszafoglalását követő, közel másfél évtizedig tartó felszabadító háború hadieseményei a két város politikai népi összetételére és gazdasági életére eltérő módon hatottak. Szeged békés feladása után (1686-ban) a megszűnt török uralommal 38 Uo. I old. 39 Uo. I old. 40 Uo. I old. 41 Uo. I. 572., 583. old. 42 Uo. I old. 43 Uo. I. 240., old. 17

12 szoros életközösségben élő népelemek elhagyták a várost, a másfél évszázadot átvészelt magyar lakosság megfogyatkozott számban ugyan, de helyben maradt. Az 1719-ig tartó katonai és kamarai igazgatás egyaránt kedvezett az idegenek beköltözésének, a beköltözők első, német nyelvű rétege ekkor jött a városba. A demográfiai fejezet szerzőjének megállapítása szerint azonban a jövevények zöme magyar etnikumú területről származott.` Debrecen a háború évei alatt Várad visszafoglalása előtt (1692) ismételt had-- vonulások és éveken át tartó téli katonai beszállásolások terheit nyögte. Védtelen helyzetében csak óriási pénzáldozatokkal válthatta meg megmaradását. A Rákóczi-szabadságharc sem egyformán érintette a két várost. Szeged a várat mindvégig kezében tartó várőrség jelenléte miatt, viszonylagos védettséget élvezett. : A fejedelem által vezetett rövid ostromtól eltekintve nagyobb hadvonulások sem voltak a környékén és a felkeléssel szemben ellenséges magatartást tanúsító délvidéki; rácok beütésétől is mentes maradt as Debrecen ellenben a szabadságharc kezdetétől fogva pénzzel, fegyverrel, élelemmel, és kézműiparosainak munkájával segítette a felkelés ügyét. Lakossága az ismételt hadvonulások miatt hosszabb-rövidebb időre - négy ízben is - kénytelen volt a kurucok és labancok prédájára hagyni városát. Az 1708 óta dühöng ő pestis lakóinak közel negyedét pusztította el. A zavaros időszak elmúltával népessége mégis mintegy lélekre menő lakosságával nemcsak Szegedet előzte meg (kb ezer fő),. hanem az ország legnépesebb városa volt. 4ó A szatmári békével beköszönt ő nyugodtabb időszak és az új társadalmi és államberendezkedés folytán mindkét helyet á közjogi állapotok tisztázására kényszerítette.. Szeged a katonai és kamarai igazgatás közvetlen gyámkodása alól a középkori jogállására hivatkozva igyekezett az új rendi társadalom kiváltsággal felruházott tagja lenni. Ezt 1719-ben el is érte. A vonatkozó kiváltságlevélnek, a királyi városok autonómiáját, igazgatási és igazságszolgáltatási szervezetét megállapító szabályozása jellemző módon tükrözi a centralista-abszolutista államhatalom várospolitikáját. Ez messzemenően biztosította a központi kormányszékeknek és uralkodóknak közvetlen befolyását a királyipeculiumnak tekintett város - felett. A kiváltságlevélnek két pontja a Debrecenétő l eltérő további fejlődése szempontjából kiemelkedő. Az egyik kimondotta, hogy polgárai mentesek a katonai beszállásolás. alól, a másik pedig az, amelyik eltiltotta, hogy a polgárok közé más vallásút, mint katolikust felvegyenek a' Szegednek az államhatalommal és a másik három rend - de különösen a katolikus. klérus - ellenállásával, a rendi korszak fennállás alatt sohasem kellett harcolni. Vele szemben Debrecen e korszakbeli történetét a mindvégig változó intenzitással folytatott küzdelem tölti ki. Az Erdélyt Magyarországhoz visszacsatoló Diploma Leopoldinum nemcsak különleges voltát, de a XVI-XVII. század folyamán kialakult kizárólagos kálvinista jellegét is elismerte. Az 1693-ban kiadott királyi diploma, amely a szabad királyi városok közé emelte, a katolikus klérus igényei éjvényesítése érdekében tartalmazta azt a késértelmű feltételt, hogy a fennálló egyházak joga fenntartásával". Ez akkor nem látszott veszélyesnek, de az országgyűlési becikkelyezésnek ez a kitétel bizonyult a legfőbb akadályának. Valóban az 1715 : 108. tc. csak a plébánia felállításától és a ferences rend visszafoglalásától függően járult hozzá a 44 Szeged története II. k. 21., 24., 64., old. 45 Uo. II , Debrecen története II old. 46 Szeged története II old. 47 Uo. II , old. 1 8

13 királyi adománylevél törvénybeiktatásához. Az uralkodó államvallás érdekeinek, az ezzel szoros kapcsolatban álló, megbízható, katolikus és nagyrészt német betelepülők különleges jogállásának elismertetéséért folytatott vita összekapcsolódott az autonómia fokozatos korlátozásával. Ez a város vezet őit, a szenátust és a választott hites közönséget hangolta a központi kormányszékek és az uralkodóház ellen, míg a katonai beszállásolás nyomán időnként zavargásokig menő súrlódások a legszélesebb körök ellenszenvét vívta ki. A város vallási, etnikai és igazgatási autonómiája a református egyház és kollégium védelméért folytatott harc szülte kölcsönös bizalmatlanság a rendiség fennállásáig nem szűnt meg aa A két város fejlődése gazdasági téren is különbözik"egymástól. Szeged mezőgazdaságának fejlődését nem kötötték meg a földközösségnek olyan erős formái, amelyek Debrecenben a XVI-XVII. század folyamán kialakultak. Szegeden a határhasználatban a telekrendszer (házutáni földek) nem alakult ki, a határbeli szállások szabad foglalása, a`xviii. század folyamán isi fennállott. Ahatár ki nem osztott része- nagyrészt közlegelőként - a communitás rendelkezése alatt maradt. Szegeden a birtokperek lezáródása (1750) és a szőregi kincstári uradalom zálogba vétele (1781), valamint az új adományok révén kialakult nagyhatárának közel fele legelő volt. A szántás-vetéssel nem művelt határrészen (Homok) továbbra is fentmaradt - vélhető leg szabad foglalás által- XVI-XVII. században kialakult szállásos-mezei kertes rendszer. Ezeken a szállásokon előbb szarvasmarha, majd a XVIII. század végi gyapjúkonjunktúra hatására juhtenyésztés folyt. Némi szántóföldi termelés mellett nagyobb arányokban itt bontakozott ki a szőlőtermelés is. A földközösség hiánya és a XIX. század elejétől már megállapítható birtokpolitika (bérletrendszer, kertségek alapítása) a kedvez ő szállítási lehetőséggel (hajózás) párosulva Szeged mezőgazdálkodását már a XIX. század első harmadában az intenzív fejlődés irányába lendítette.49 Debrecen mezőgazdálkodása és határhasználati módját a XVIII-XIX. században - egészen 1872-ig - a XVI. század második felében már meglevő telekszervezet és a communitás által szabályozott másodlagos földközösségi gyakorlat határozta meg. Ezt a telekszervezetet az ben végrehajtott szabályozás konzerválta és ezt az 1819-ben végrehajtott korrekció sem változtatta meg. A szabályozások révén a városlakók polgárjoggal - háztulajdonnal - bíró kisebbsége a nagy többség felett nagy előnyöket élvezett a szántóföldek birtoklásában, az osztatlan legelők és erd ők használatában. Szegeddel ellentétben - ahol a megismétlőd ő bérbeadások az agrárnépességet földhöz juttatták- Debrecen birtokviszonyai alapjában véve az egész korszak folyamán nem változtak. A legelő bősége párosulva a polgárjog nyújtotta előnyökkel segített konzerválni a századok óta fennálló gazdálkodási rendszert, a nagyarányú extenzív pusztai állattartást. A debreceni cívis polgárok gazdálkodásának súlya továbbra is az állattartáson nyugodott, gabonatermesztéssel legfeljebb a saját szükséglet kielégítéséig foglalkoztak. A különbség világosabban kitű nik, ha a két város tanyásgazdálkodását vesszük szemügyre. A debreceni tanyák a korszak végéig megőrizték korábbi állatteleltet ő ideiglenesen lakott szállás jellegüket, míg a szegedi tanyák már a korszakfordulón állandóan lakott farmtanyákká alakultak át, a város lakosainak közel fele már a határbeli tanyákon és zárt településű kertségekben lakott.so 48 Sz űcs L : i. m ; Debrecen története II. k old : 49 Szeged története II old. 50 Debrecen története II. k , ; Szeged története II. k old. 1 9

14 A mezőgazdasággal foglalkozó és ebből élő lakosság területi elkülönülése (Alsóváros és külterület) még jobban kiemelte Szeged XIX. századi külső képén is felismerhető városias jelleget. A XIX. század els ő felében Szeged kedvez ő közlekedésföldrajzi helyzete, a hajózás kifejlődése nemcsak a nyugatra irányuló kereskedelmi forgalmat (gabona, gyapjú, dohány) lendítette fel, hanem a korábbi, déli, most már Fiume felé is élénkebbé vált. Debrecen ez idő beli kereskedelmi viszonyait az országos vásárok förgalmának megnövekedésével lehet jellemezni, de az árucsereforgalom már nem nyúlik túl az országhatárokon. Ennek ellenére Debrecen a keleti országrész legfontosabb árucsereközpontja marad. Tőkeerő s, nagy forgalmat lebonyolító kereskedők itt is vannak, de Szegeden már a polgári-tőkés fejlődés elején nagyszabású, igazi korakapitalista vállalkozások csírái bontakoznak ki. 5 t A kézműipar céhes szervezete mindkét városban töretlenül élt, a polgári átalakulás kezdetén, 1828-ban az iparágak száma tekintetében Debrecen a magyar városok között jól megelő zte Szegedet, de itt az iparűzők gondolkodása nem szakított a századok óta uralkodó tisztes megélhetés" normájával és a határhasználati rendszer megmerevedése miatt az iparűző polgárok a mezőgazdasági termelésre is kényszerültek. Szeged iparosainak körében a korszak végén már felismerhetők a tőkés vállalkozásra való hajlandóság jelei is.s z Debrecen cívispolgári gondolkodását az államhatalommal és nemesi rendi magatartással folytatott szüntelen küzdelem sajátos konzervatív irányba terelte és ez a reformkorban - amikor már a polgári fejlődés kérdései kerültek napirendre, a bizalmatlanság, a reformellenzék törekvéseinek megnemértésében is megnyilvánult. Ez világosan kiderült a 40-es évek országgyűlési tárgyalásaiból is. Éppen ebben az időben fellépő Balázsházi János nemzetgazdasági nézetei is inkább konzervatívabban, minta Szegeden működővedres Istváné, akinek átfogó terveiben a polgárosodást előrevivő áruforgalom és közlekedés fejlesztése központi helyet foglal el.ss Szeged művelődését, a város külső képét is emelő és irodalmi életét a XVIII. században államvallás rangjára emelt katolikus egyház szabta meg. A korábban oly meghatározó szerzetes rendek közül, a ferencesek vezető szerepüket csupán a vallásosság népi megnyilvánulásai ápolásában tartották meg,avárosipolgárság nézeteit a piarista rend rformálta. A legjelentősebb piarista író, Dugonics Andrással foglalkozó tanulmány ezt részleteiben is igazolja.sa Debrecenben ugyanez időben az államhatalom kultúrpolitikájának szüntelen nyomását korlátozó intézkedéseit érző kálvinista egyház védekezésbe szorulva, ortodoxiába merevedett. Ennek ellenére szertartásrendje, etikai normái, részben az iskola, részben a moralizáló irodalom, de nem utolsósorban a mindennapi igehirdetés és magyarázatok révén, a cívis társadalom legmélyebb rétegeit is átjárták. Ennek köszönhetően alakult ki már a XVIII. század végére a zárt, etnikailag egységes, kultúrájában autonóm debreceni cívis-polgári társadalom. Ez is megtalálta irodalmi kifejeződését Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály műveiben. A két város monográfiájának megjelenése nemcsak a magyar várostörténet kutatói számára kínál további kutatásra ingerlő kihívást, hanem a rendi korszak történetének megvilágításához is nagymértékben hozzájárul. 51 Szeged története II ; Debrecen története YI. k old. 52 Szeged története II ; Debrecen története II. k , old. 53 Szeged története II ; Debrecen története II. k , old. 54 Szeged története II ; Debrecen története II. k. 394., 435., old. 20

15 The histories of two towns as reflected by new monographs István Balogh Town history research in Hungary has fortunately been prospering and widening with new points of view for the last decades, being enriched with the monographic elaboration of the history of two ancient and vinerable towns (Debrecen, volumes 1-2, ; Szeged vol. 1-2, ). As a result of the collectives 'authorial works we can follow the progress of two towns which-in contrast to most of the towns in Central-Middle Europe-do not exist as a result of foundation but grew out of the mass of adjacent villages by primarily effecting geographical energy (trade routes, areas of different products), bythe division of labour gradually developing since the 13-14th centuries (divergence of agriculture and handicraft) and by the exchange of goods. It is interesting that there are no documentational sources about their early histories (11-12th centuries), and a 250 years' period is reflected only by archeological excavations, research on local names and by the analysis of the topography of the twovon-plans. Szeged is first mentioned in a document in 1183 as the site where salt-as the monopoly of the sovereign-coming from Transylvania on the river Maros, was transferred. The inhabitants of the town obtained the essential liberty of town burghers (hospes) of the Middle Ages, the privilege to elect judges in the last third of the 13th century. Szeged remained a royal town (civitas) from the beginning on, being the only one in the central Hungarian settlement area. As the town of significant crafts and trades, dealing with cattle breeding and merchanatry in large areas even outside its territory, it was occupied by the Turks in 1543 and remained so for 143 years. After being liberated from the Turkish occupation (1686) it regained the right of free royal town in 1719, hence its burghers formed the fourth privileged estate of the state until the end of the feudal ages (1848). The two volumes of the monography discuss the economic, social and cultural development of the town in each period in detail.. Debrecen reflects, in contrast to Szeged, the other type of town development in Hungary. Starting from a village of the crown lands it developed into the administrational centre of the secular tenures, formed around the turn of the 13-14th centuries. It gained, with the help of big landowners who played important roles in the country, the right to elect judges, meaning the liberation from vassalage, in It was followed by several other privileges during the 15th century (holding fairs, rules of guids, patronate right). The persónal dependence of its inhabitants on the landlord's power was assured by the definite sum of annual tax (census). At the beginning of the 16th century it was the largest market-town (oppidum) of the country, the only market centre within kms' circle, with textile, leather and iron industry, supplying the surrounding area. In its 480 km2 it developed, with the help of its landlords, large-scale livestock breeding took place in the puszta. Its tradesman dealing with cattle also participated insupplying South-German towns with meat during the 16-17th centuries. After the country was divided into three parts (1542), the town belonged to the independent principality of Transylvania until It payed taxes to the royal court, to Transylvania and to the Turks. In 1618 it was liberated from the rule of landlords and, due to its bordering position, became the centre of an important international trade route (From the Balkans to Poland). After the middle of the 16th century the Calvinist direction of Reformation was accepted in the town and through its church organization and school remained the greatest intellectual centre of Calvinism in Hungary until the end of the feudal ages. During the 16-17th centuries its administrational autonomy was better developed than that of the royal towns remaining under royal power. In 1693 it became a royal town itself by the royal charcter and this right was accepted by the parliament after Liberation movements ( ) and the war of independence led by Rákóczi ( ) were harmful for the welfare of its burghesses, but at the end of the 18th century it stillhad the largest population in Hungary, though trade was declining and handicraft was stagnant. Large-scale cattle breeding and extensive agriculture were organized in the landsmortgaged during the 17-18th centuries, and this agricultural feature of the town became even stronger during the 19th century, actually being maintained till the end of the century. On the other hand, Szeged, due to its favourable geographic position (shipping traffic on the river Tisza) could be connected to the long-disctance trade, formed as a result of the wool-, to baccoand cereals-boom. There was an even grater difference between the two towns in the field of culture, Debrecen preserved, in spite of every effort of the state power, its Calvinist character having formed after the middle of the 16th century, while Szeged, sponsored by state power,,became the largest Catholic centre of Hungarians in the Great Plain. 21