A Habsburgok származása

Átírás

1 A Habsburgok származása A "Pesti Napló" karácsonyi és újévi számában rendkívül érdekes közleményt olvashattak a budapesti fajvédık (ha ugyan olvassák a Miklós Andorék lapját), amelyben, prágai tudósítás alapján Masaryk elnöknek egy nyilatkozatáról volt szó. Masaryk elnök írók és újságírók körében a faji kérdésrıl beszélt. Abból, amit Masaryk mondott, a "Pesti Napló" számára egyetlen mondat volt csupán érdekes: Masaryk megemlítette ugyanis, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversations lexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette ezt a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak. Persze, lehetne beszélni arról, hogy a mai magyar világban a Habsburg családnak nem kellene anyagi áldozatokat hoznia a lexikon megvásárlására és megsemmisítésére, mert a magyar uralkodó osztály fajvédı mentalitása mellett igen egyszerően a "királyi család" ellen elkövetett becsületsértés vagy halottgyalázás címén a független magyar bíróság rendelné el az ország területén található összes Meyer-lexikon-példányok elkobzását és megsemmisítését. Kissé tisztultabb felfogással, arról is lehetne beszélni, hogy a Habsburgok valószínőleg sohase áldoztak volna egy árva forintot sem a lexikonpéldányok felvásárlására, ha a tulajdon családfájukat kellıképpen ismerve nem tudták volna, hogy a zsidó származás foltja valóban menthetetlenül rajtuk tapad, úgy, hogy ettıl csakis állhatatos Wass Albert zászlóalj 1 /

2 hallgatással lehet szabadulni. Minderrıl azonban ne legyen itt szó. Hanem lássuk: mi volt hát a Habsburg-család zsidó származásáról abban a felvásárolt lexikonkiadásban. Masaryk, aki nemcsak politikus, hanem tudós is, a tudós pontosságával és óvatosságával hozzátette fenti kijelentéséhez, hogy ı a felvásárolt lexikon kiadást sohasem látta és ezért nem is tudja, helyes-e és igaz-e a lexikon elıadása a Habsburgok származásáról. E sorok írója azonban felkutatta az elkobzott lexikonkiadásnak egy példányát. A Meyer-féle Konversations lexikon negyedik kiadásáról van szó, amely ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülrıl számított 8. sor) szó szerint a következı mondatok állnak: "A Habsburgok leszármazását a ház késıbbi történetírói a XIII. és XIV. században, a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a XII. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok ıseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleonenemzetség zsidó származású volt." Itt meg is lehetne állni, mert a Meyer-féle lexikon történelmi adatait a történettudomány szempontjából kifogástalanoknak szokás tartani. A Habsburg-család zsidó leszármazásának kérdése ezzel elintézettnek volna tekinthetı. Azonban menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük meg azt a lépést is, amit Masaryk elnök Wass Albert zászlóalj 2 /

3 nem tett meg, mert nem látta a lexikon szövegét; ellenırizzük, hogy igaz-e és helyes-e a lexikon elıadása a Habsburgok származásáról? Erre nézve, miután egy középkori római nemzetség történetérıl, a Pierleone család származásfájáról van szó, forduljunk egyenesen ahhoz a forráshoz, amely a középkori Róma történetére nézve a legnagyobb elismert tekintély, olyan tekintély, amelyet eddig soha senki nem vont kétségbe: forduljunk Gregoroviushoz. Ferdinand Gregorovius "Róma városának története a középkorban" címő grandiózus, minden emberi kort túlélı munkájában, eltekintve késıbbi részektıl, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás oldalait.) Ebbıl a fejezetbıl a következıket tudjuk meg: A római zsidók Pompeius óta a Trastevere városrészben éltek, gettói elzártságban, nyomorult viszonyok között. A VIII. és IX. században sikerült valamelyes hatalomhoz jutniuk, mert Róma legjobb orvosai és pénzváltói (bankárai) zsidók voltak. IX. Leó pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfıbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezıje. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leó pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leó névre. A kitért zsidó bankár Leó fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelıkelıbb Wass Albert zászlóalj 3 /

4 rómaiakhoz adta férjhez, ı maga pedig -mint Gregorovius írja - "a renegát fanatizmusával és okos számításával" Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott. A fiát Petrus Leonis - olaszul: Pierleone - névre keresztelték. Ez a Pierleone, akirıl azután késıbb az egész családot nevezték - "Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erıd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája katonai védelmezıje és ırzıje lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg hitelezıje is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természetesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone "protekcióját" - Gregorovius használja ezt a szót - a nép ellenben győlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt. Ezek után szó szerint így ír Gregorovius: "A pápák barátsága, a családi összeköttetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatalma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonék zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik legfönségesebb hercegi nemzetsége tett szert hírnévre. Már Leó (a zsidó bankár fia) óta a "Rómaiak Konzula" címet viselték, olyan büszkén és természetesen, mint a legısibb patríciusok. Viszálykodtak a Frangipaniakkal, mert ez utóbbiak most önzésbıl és győlölségbıl császárpártiak és ghibellinek voltak, míg a Pierleonék a pápai párt vezérei. Mindkét ellenséges Wass Albert zászlóalj 4 /

5 nemzetségnek egy-egy Leó volt az alapítója és mindkét nemzetség ugyanabban az idıben virágzott fel. Késıbb azt mesélték, hogy úgy a Frangipaniak mint a Pierleonék az Aniciusoktól származnak. A XV. században azt beszélték, hogy a Pierleone család egy tagjának, Massimo Pierleonenak két testvére, két úgynevezett "Aventinusi gróf", Németországba vándorolt és ott a Habsburg-házat alapította. Még maguk az osztrák császárok is megtisztelve érezték magukat, hogy a Pierleone-nemzetség rokonai lehetnek, míg aztán a Habsburgok felfedezték, hogy ebben az esetben bizony a római gettóban kell keresni az ıseiket. Elmondjuk még Gregorovius nyomán, hogy Petrus Leo (Pierleone maga) júniusában halt meg. Nagy pompával temették el. Az akkori pápák síremlékei elpusztultak, ellenben ennek a "zsidó Crassusnak" mauzóleumát csodálatosan épen megırizte a véletlen - mint Gregorovius mondja. A római Szent Pál-templom kolostorudvarán áll egy óriási márványkoporsó, Pierleone koporsója: a sírfelirat "igazi zsidó módra azt mondja el róla, hogy mennyire páratlanul és mérhetetlenül nagy ember volt Pierleone úgy gazdagságát, mint gyermekeinek számát tekintve". Népes család maradt utána, még pedig igen szerencsés család, mert egyik fia Gregorovius szerint pápa, egy másik fia római patrícius lett, egy leánya pedig Rogeriusnak, Szicília királyának, felesége. Az a fia, amelyik késıbb pápa lett, ugyanabban a római városrészben, Trasteverében, lett bíbornok (1120. decemberében), Wass Albert zászlóalj 5 /

6 amelybıl a zsidó család származott. A pápai trónt a zsidó bankár unokája II. Ince pápával szemben karddal hódította meg. Testvérei, Leó, Jordán, Rogerius és Huguizon segítségével, valamint számos adójának fegyveres segítségével megrohanta a Szent Péter-templomot, feltörte a kaput, pápává avattatta magát, megrohanta a Lateránt, beleült az ottani pápai székbe, megrohanta a Santa Maria Maggioret és lefoglalta az egyházi kincseket. II. Anakletus néven lett pápa ez az "arany meteor" (mint Gregorovius nevezi), aki szórta a pénzt a sóvár kezek ezrei felé. És a tömegkörmeneteknél, amiket Anakletus Pierleone pápa tartott, "ott látjuk a zsidók zsinagógáját, a Chromatius-palota elıtt sorakozik a zsidók gyülekezete, élén a rabbival, aki a pentateuch nagy, eltakart tekercsét tartja kezében- és elgondolhatjuk, hogy soha még semmiféle pápát nem köszöntöttek Izrael gyermekei a kárörvendı szerencsekívánatoknak olyan ıszinte himnuszaival, mint ezt a pápát." A legérdekesebb azonban az, hogy az ellenpápa, II. Ince, ugyancsak trasteverei zsidó unoka volt, akárcsak maga Pierleone- Anakletus. És amikor Ince pápának menekülnie kellett Anakletus pápa elıl, akkor II. Ince "trasteverei egykori hitsorsosainak tornyaiba" vonult vissza (Gregorovius). A sors nemsokára úgy fordult, hogy a császárság és a katolikus világ Ince pápának kedvezett. Neki elnézték zsidó származását, ellenben Anakletussal szemben "egyszerre csak" tele megvetéssel jutott eszébe a világnak a Pierleonék zsidó származása. Wass Albert zászlóalj 6 /

7 Római hatalmát nyolc éven át megtartotta sógorának, Rogeriusnak, segítségével, akit ennek fejében Szicília királlyává koronázott. A harc január 25-én bekövetkezett halálával ért véget. Az ellenpápa, II. Ince, újra bevonult Rómába, fogadta Pierleone Anakletus testvéreinek hódolását, békét kötött velük, megerısítette ıket a pápai udvarnál viselt tisztségeikben és hatalmukban, s nemsokára Rogerius király is az ı pártjára állott. Ezzel úgy fiági, mint leányági részen mindenkorra végleg megalapozták a Pierleonék elıkelıségét és hatalmát. A Habsburgoknak immár nem volt okuk szégyenkezni a rokonság miatt. Gregoroviusnak ez az elıadása elegendı világosságot derít a Pierleone-család és a Habsburgok rokonságára - magyarul: a Habsburgok zsidó származásának kérdésére. Így kerekedik ki a felvásárolt Meyer-Lexikon szőkszavú képe, így nyernek világosságot Masaryk szavai, így nyer jelentıséget a "Pesti Napló" rövid prágai távirata. Ez a jelentıség, immár becsületes magyar fajvédı szemmel tekintve, abban áll: A fajvédı mentalitás zsidónak minısít mindenkit, akinek családfájában csak egyetlen csepp zsidó vér is kimutatható. Más, kevésbé szigorú szemléleti módok nem ragaszkodnak ennek a csepp zsidó vérnek a kimutatásához, hanem azt mondják: a fajvédı mentalitás lehet bár igen célravezetı eszköz, mint egy, a magyar uralkodó osztály hatalmának alátámasztását és igazolását segítı politikai elmélet, ellenben mint tudományos elmélet Wass Albert zászlóalj 7 /

8 ostobaság; mert hiszen ki és hol állapíthatná meg évezredek során a fajok keveredésének határait?! A fajvédı elmélet azonban ragaszkodik ahhoz a bizonyos kimutatandó csepp zsidó vérhez. Nos, a Habsburg-család esetében, úgy vehetjük, ez a bizonyos kimutatandó csepp a történettudomány mai eszközeivel éppen eléggé ki van mutatva. Hogy ebbıl a kimutatásból aztán a fajvédık milyen gyakorlati fajvédelmi következtetéseket vonnak le a Habsburgokkal szemben, azt intézzék el részben egymás között, részben a legitimistákkal és Serédi hercegprímással. Zilahi László, Forrás: google.co.hu Wass Albert zászlóalj 8 /