Rebecca Lang Őzikeszemek

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Rebecca Lang Őzikeszemek"

Átírás

1 Rebecca Lang Őzikeszemek Clay Sotheby doktor maga sem érti, miért viselkedett oly faragatlanul Sophie nővérkével, amikor az egyszer nem a megfelelő műszert nyújtotta oda neki. Ám hiába kér elnézést modortalanságáért, meglepetéssel tapasztalja, hogy ezt a nőt nehezebb lesz levenni a lábáról, mint futó kalandjaiban eddig megismert társait. Szerencsére egy tombolán nyert randevún a véletlen összesodorja az őzikeszemű Sophie-val

2 1. FEJEZET - Kérem, Sotheby doktor, vegyen részt benne! Csak ártatlan játék. És jó célt szolgál. Legfeljebb húsz dollárjába kerül, és ha szerencséje van, randevúzhat valamelyikkel ezek közül az izgató hölgyek közül. Clay Sotheby fáradtan elmosolyodott, és enyhe malíciával nézett a buzgó fiatal ápolónő kedves arcára. A nővérke a nagyteremben sorakozó asztalok egyike mögött állt a kórház jótékonysági estjén. A doktor futólag megnézte a hölgyek fotóit, melyek az asztalon hevertek. Csak véletlenül keveredett ide, hogy valahogy agyonüsse a várakozással töltendő időt. Nagy hangzavar uralkodott a teremben. A színpadon egy együttes játszott. Sok pár pörgöttforgott a táncparketten. Kiabálás és nevetés töltötte be a termet. Képtelenség ekkora zsivajban beszélgetni. - És ezek a hölgyek mind szabad akaratukból szálltak be a játékba? - kérdezte az orvos hitetlenkedve. - Hát persze! - felelte nevetve a nővér, és hátravetette szőke fürtös fejét. - Ki kényszerítette volna őket? Végtére is zsákbamacskáról van szó - fűzte hozzá, és jelentőségteljes pillantást vetett a doktorra. A ápolónőnek nagy, gyermeki, égszínkék szeme volt. - Meséljen még valamit erről az egészről! - kérte Clay. Azért jött el ide ma este, mert másnap reggelig készenléti ügyeletben lesz az egyetemi klinikán. Hosszú évek tapasztalatából tudta, hogy nincs sok értelme éjfél előtt hazaindulni, mert olyankor mindig az történik, hogy behívják még egy beteghez. Egész nap operált, és könnyen előfordulhat, hogy valamelyik betegnél komplikációk lépnek fel, tehát szükség lehet rá. Mindenképpen a frissen műtött betegei közelében akart maradni. Ráadásul nem is volt miért hazamennie. Egyedül élt, senki nem várta, legfeljebb a macskája, amely néhány hónapja jelent meg az életében egy hűvös, esős estén. Amikor kiszállt a kocsijából, és a szakadó esőben sietős léptekkel igyekezett lakása bejárati ajtaja felé, a cica észrevétlenül utána lopakodott. Még ki sem nyitotta teljesen az ajtót, a fürge jószág máris besurrant a szűk nyíláson, majd eltűnt a jó meleg lakásban. Clay nevetett is, bosszankodott is ezen, és ki akarta rakni a hívatlan vendéget. De amikor meglátta, milyen sovány szegény állat, meggondolta magát, kiment a konyhába, tejet töltött neki egy tálkába, és figyelte, milyen mohón lefetyeli. Nem sokkal később vissza kellett mennie a kórházba, és amikor reggel teljesen kimerülten belépett a hálószobájába, a cica ott aludt az ágya kellős közepén. Amint megpillantotta, dorombolni kezdett, s igen elégedettnek látszott. Mit volt mit tennie, megtartotta. Azóta megosztotta magányos otthonát Victoriával. Ugyanis így nevezte el a fekete macskát. Úgy gondolta, megérdemli ezt a büszke nevet. Hiszen pillanatok alatt meghódította őt, és ez eddig még egyetlen nőnemű lénynek sem sikerült. A fiatal nővér készségesen mosolygott, és kissé előrébb hajolt, hogy jobban érvényesüljön csábító dekoltázsa. - Nagyon egyszerű - kezdte. - Olyan, mint a lottó. Vesz egy sorsjegyet, és a jövő héten húzzuk ki a nyerő számokat. Tizenöt nyertes lesz, mert tizenöt hölgy vállalkozott a játékra. Clay kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Lehet közülük választani? A nővérke a fejét rázta. - Sajnos, nem. Mindenki azt a högyet kapja, akit kihúznak neki. - Hm... Nem veszélyes kissé az ilyen zsákbamacska? Mármint a hölgyeknek. Hiszen sejtelmük sincs, kit szán nekik a sors. Az ápolónő elmosolyodott. - Nem, teljesen veszélytélen. Csak megbízható férfiaknak adunk el sorsjegyet. Kizárólag olyanoknak, akiket jól ismerünk. Akiknek tudjuk a nevét, tudjuk, hol laknak, hol dolgoznak...

3 - A nővérke megrezegtette hosszú szempilláját. - Csak olyanoknak, mint maga, Sotheby doktor! - Köszönöm! - mosolygott az orvos. - Örülök, hogy ilyen jó hírem van. - Összehúzta a szemöldökét, és alaposabban szemügyre vette a csinos, fiatal hölgyet. - Maga ismer engem? - kérdezte egyre növekvő kíváncsisággal. A nővérke felszabadultan nevetett. - Hát persze. A sürgősségi osztályon dolgozom, doktor úr. Az orvos bólintott. - Igen, de a magánéletemet nem ismeri. Lehet, hogy feleségem van, meg öt gyerekem. A nővérke megrázta szöszi fürtjeit. - Tudom, hogy nem így van, Sotheby doktor. Maga egyedülálló, tehát szabad préda. - Megrántotta a vállát. - Sajnálom, de minden kórházban dívik a pletyka. Az orvos belenyugvóan nevetett. - Milyen igaz! Mondja csak, nővérke, maga is a megnyerhető hölgyek között szerepel? - Nem. Őszintén szólva nem mertem jelentkezni. - Ezen igazán csodálkozom. Nem tűnik szégyenlősnek, bár törékenynek látszik, és olyannak, aki védelemre szorul. - A doktor csábosán elmosolyodott. A fiatal lány elpirult. Clay nem csodálkozott rajta. Tudta, milyen hatással van általában a nőkre. Munkája kapcsán sokukkal találkozott. Vonzó, önálló nőkkel. A legtöbbjüknek semmi kifogása sem volt az ellen, hogy flörtöljön, vagy futó kalandba bocsátkozzon egy sebészorvossal. Claynek pedig ennél több nem is kellett. Egyelőre nem vágyott állandó társra vagy családra. Majd talán később... Valamikor... De semmi esetre sem a közeljövőben! Meglátott egy kis kitűzőt a nővérke ruháján. Suzie állt rajta. Elmosolyodott, amint meglátta ezt a nevet. Szemügyre vette a lágy, elefántcsontszínű vállakat, az izgató dekoltázst, amely elég keveset takart... Érdeklődése egyre nőtt, de mint mindig, énjének egy része most is érzéketlen maradt. Igazi ínyenc volt, ami a női szépséget illeti, de a lelke mélyén többet keresett egy vonzó testnél. A legtöbb nő bizonyos idő után untatta. Csak a munkájában talált igazi kielégülést, csak az kötötte le igazán... - Még mindig nem árulta el, hogy végül játszik-e vagy sem, Sotheby doktor - emlékeztette Suzie. - Minimum húsz dollár a részvételi díj. A felső határ pedig a csillagos ég. Kérem, vegyen részt a játékban! - Szólítson csak Claynek! - kérte a férfi. - A Sotheby doktor olyan hivatalos. A nővér arca ismét vérvörös lett. - De akkor maga is szólítson a keresztnevemen! - kérte, és a kitűzőjére mutatott. - Rendben, Suzie! Egyébként nagyon illik magához ez a név! Suzie egyre jobban zavarba jött. - Köszönöm, doktor Soth... Azaz Clay. Szóval vesz egy sorsjegyet? - Hát persze! - Az orvos előhúzta zsebéből a csekkfüzetét. De nem megyek el a randevúra, ha nyerek, döntötte el. Majd átadom valamelyik ismerősömnek a nyereményt: Valamelyik fiatal asszisztensem biztosan szívesen helyettesít... Kiállított egy kétszáz dolláros csekket. Mialatt írt, azon tűnődött, felkérje-e Suzie-t egy táncra. Aztán a tánc után majd elnézést kér, és lemegy elintézni néhány telefont. Rick Sommersszel kell beszélnie, aki harmadik évét tölti a kórházban orvosgyakornokként. A frissen műtött betegekről akarta kifaggatni. Aztán fel kell hívnia a sürgősségi osztályt. Hátha szükség van ott rá. Ha minden rendben van, szépen hazamegy. Nagyon hosszú és fárasztó napja volt... Ami Suzie-t és a táncot illeti, elkésett. Megelőzte egy orvosgyakornok a gyermekosztályról. Clay vállat vont, amikor Suzie a láthatóan jóval fiatalabb kollega oldalán távozott a táncparkett irányába.

4 Hirtelen nagyon öregnek érezte magát. A maga harmincöt évével fiatal még ugyan, de a kórházban betöltött pozícióját tekintve mégis túl öreg ahhoz, hogy egy húsz év körüli nővérkével önfeledten ropja a táncot. Karórájára pillantott. Azt kívánta, bárcsak már otthon lenne. Türelmetlenül megfordult. Összeütközött valakivel. - Aúúú! - nyüszített egy bosszús női hang. - Elnézést! - mondta gépiesen. - Kicsit szűk itt a hely, nem gondolja? Ösztönösen a nő karja után kapott, hogy az el ne essen. Az idegen ekkor megfordult, és felemelte a fejét. Ez a nő pont az ellentéte a sugárzó, elragadó Suzie-nak. Pár évvel talán idősebb is nála, és mindennek mondható, csak elragadónak nem. Arcán nyoma sincs mosolynak. Igencsak komor. Clay alaposabban szemügyre vette. Milyen kár! Mert egyébként finom, klasszikus vonásai vannak. Igazi szépség lehetne, ha nem vágna ilyen elutasító képet. Magas, hosszú lábú, karcsú, kerek mellű nő. Ezt Clay már az első pillanatokban megállapította. Csillogó, vörös selyemruhát viselt, amely szorosan a testéhez feszült. Vonzó jelenség... A haja is nagyon tetszett a doktornak. Gesztenyebarna, vöröses árnyalattal. Elegánsan hátrafésülve hordja. Megengedheti magának az ilyen szigorú frizurát, hiszen jól áll előkelő, sápadt arcához. Clay próbálta megállapítani a szeme színét, de ez egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak. Túl sötét volt a teremben. De hiszen én ismerem ezt a nőt, eszmélt rá a doktor. Már láttam valahol. Valami annyira ismerős rajra. Az a nagy kifejező szem... Őzikeszem... - Minden oka megvan rá, hogy elnézést kérjen - jegyezte meg ingerülten a hölgy. - Annyira fáj a bokám, mintha eltört volna. A hangja is ismerősnek tűnt. A doktor a homlokát ráncolva alaposabban szemügyre vette a nőt, mialatt az lehajolt, és a bokáját masszírozta. - Tényleg nagyon sajnálom - mondta türelmetlenül a férfi. - Felkérhetem egy táncra? -Nem is tudom... - Kérem! - Félek, hogy rálépne a lábamra, Sotheby doktor! - Ismerjük egymást? - kérdezte udvariasan Clay a homlokát ráncolva. - Ismerősnek tűnik. De a nők mindig annyira mások estélyiben. Hogy hívják? - Dunhill - felelte a hölgy. Elengedte a bokáját, és felegyenesedett. - És a keresztneve? - faggatta tovább az orvos. - Sophie - felelte a nő a szívélyesség legcsekélyebb nyoma nélkül. - Sophie Dunhill. - Á, maga Dunhill nővér a műtőből? - Igen, az vagyok. A doktornak most végre kinyílt a szeme. Eszébe jutott egy néhány héttel ezelőtt történt, nem éppen kellemes eset. Sophie volt a műtősnője a hosszú, bonyolult beavatkozásnál, s nem bizonyult olyan tökéletes asszisztenciának, amilyenhez ő hozzászokott. Elvesztette a türelmét, és ráförmedt. Hosszú éjszakai műszak volt mögötte, csakis a fáradtságának és az ingerültségének tudható be a goromba viselkedése... Ismét felhangzott a zene, egy érzelgős sláger egy vörös ruhás hölgyről. Ezt az alkalmat meg kell ragadnom, hogy békét kössek Miss Dunhill-lal, gondolta Clay. Nem az ő stílusa volt, hogy haragot tartson a munkatársaival. Aki jól akar műteni, annak jó asszisztenciára és békés légkörre van szüksége. - Kérem! - ismételte a sebész, és Sophie meztelen felkarjára tette a kezét. - Ezt a táncot nem hagyhatjuk ki, nem gondolja?

5 Nem várta meg a nővér válaszát, hanem magával húzta a táncparkettra, és védelmezőn átkarolta. Suzie és a partnere ott táncolt mellettük szorosan összebújva, mintha attól tartanának, hogy valaki elszakítja őket egymástól. Miss Dunhill arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Tánc közben is merev és megközelíthetetlen maradt, és ez nagyon zavarta a férfit. Görcsösen megpróbálta visszaidézni a múltkori, műtőbeli esetét. Biztosan gorombább voltam, mint ahogy emlékszem rá, gondolta. Mással nem tudta magyarázni a hölgy feltűnő ellenszenvét. Feltételezte, hogy hajadon. Nem viselt jegygyűrűt, ezt azonnal észrevette. - Bármit követtem is el a múltkor és most - sóhajtott fel -, szívből sajnálom, és minden lehetséges módon elnézést szeretnék kérni. Clay közelebb húzódott a nővérhez, és a fülébe susogott, hogy az pontosan hallja minden szavát. Közben meg hirtelen arra vágyott, hogy megcsókolja a nyakát. Már saját magát sem értette. Általában remekül tudott uralkodni az érzelmein. Öregszem, gondolta szomorúan. Sophie Dunhill makacsul hallgatott. Nem szólíthatom kisasszonynak, gondolta Clay. Ez manapság már nem szokás. Minden nő nő, függetlenül attól, hogy tizenhat éves-e vagy nyolcvan, hajadon-e vagy férjezett. Ezt mindenki tudja. Biztosan szakbarbárnak tartana, akinek fogalma sincs, hogyan viselkedik egy úriember. Clay visszafojtott egy feltörő sóhajt, majd még szorosabban magához húzta Sophie-t. A vonzó Suzie képe egyre jobban elhalványult. Most egy elegáns, hűvös, rejtélyes nőt tartott a karjában, aki felkeltette az érdeklődését. Nem ártana még egy békítési kísérletet tenni, gondolta. - Ha már egyszer elkezdtem, szeretnék minden jövőbeli bűnömért is előre bocsánatot kérni. Bár remélem, nem adok többé okot panaszra. Clay érezte, hogy a nővér kezdi megadni magát. Merev, visszafogott testtartása lazábbá vált, majd halkan felnevetett. - Ne erőlködjön ennyire, Sotheby doktor! A végén még megárt! Szép, telt és dallamos volt a hangja. - Hívjon Claynek! - ajánlotta fel az orvos. - Nem. - A nővér határozottan megrázta a fejét. - Az nem fog menni. Megbántott. S aki ilyet tesz velem, azt képtelen vagyok a keresztnevén szólítani. - Most komolyan beszél? - Komolyan. Sophie még mindig mosolygott, de Claynek az volt az érzése, hogy gúnyolódik vele. - Maga tényleg ilyen kemény, Miss Dunhill? Vagy hívhatom Sophie-nak? - Ne fáradjon, Sotheby doktor! Sophie összerezzent, amikor a férfi a halántékához nyomta az arcát. - Fantasztikus illata van a hajának - suttogta. Semmi más nem jutott az eszébe. Végigsuhantak a táncparketten. Sophie hallgatott. Clay görcsösen próbálta felidézni, mi is történt pontosan azon a napon a műtőben. Hetek teltek el azóta. Rengeteg műtét, rengeteg műtősnő. Nehezen tudta felidézni azt az esetet. Igen, hosszú, fárasztó hasműtét volt. Sophie Dunhill asszisztált a beavatkozásnál. Clay már ismerte a nővért. Nem először dolgoztak együtt. Nagyon jó műtősnő volt, soha nem adott még okot panaszra. De aznap zavarodottnak tűnt... - Adjon egy hosszú, hajlított Lahey-fogót! - kérte. Sophie a kezébe adott valamit, de nem a megfelelő eszközt. Egy nagyon hasonlót ugyan, de nem azt, amit kellett volna.

6 - A fenébe! Ne ezt! A másikat, nővér! A Lahey-fogót! Remélem, tudja, mire gondolok! Ezután a dühös kitörés után még nagyobb csend lett a műtőben, mint általában. - Bocsánat... Hogyne, doktor úr. A nővér elvette a nem odaillő fogót, s odaadta a megfelelőt. Ezzel le is zárulhatott volna az ügy. De a doktor fáradt és ingerült volt. Le akarta valakin vezetni a felgyülemlett feszültséget. - Mindnyájan iszonyúan fáradtak vagyunk, nővér, de szeretném megkérni, hogy csak a műtét után szundikáljon! - Azonnal meg is bánta ezt a megbocsáthatatlan megjegyzést. A hallgatás elviselhetetlenné vált. Senki nem nézett fel. - Bocsánat! - ismételte Dunhill nővér halkan. A doktor szégyellte magát. Bármit megtett volna azért, hogy meg nem történtté tegye ezt a modortalanságát. De már elkésett... Végre befejezték a műtétet. A beteget áttolták a szobájába. Clay a műtőben maradt, hogy kiengesztelje a nővért. Az a műszerek elrakodásával foglalatoskodott. Még rajta volt a szájmaszk, a fejkendő és a védőszemüveg. Fel sem pillantott, amikor a doktor megszólította. - Elnézést szeretnék kérni - kezdte Clay. - Nagyon sajnálom. Általában nem vagyok ilyen. Nyilván a hosszú éjszakai műszak miatt történt. Mással nem tudom magyarázni. A nővér vállat vont, és felnézett a doktorra. Nagy, kifejező szeme fáradtnak tűnt a szemüveg mögött. De a doktor észrevette, milyen szép ez a szempár a fáradtság és a szemüveg ellenére is. - Én is elnézést kérek - szólalt meg végül a nővér, majd elfordult. - Persze, tudom, hogyan néz ki egy Lahey-fogó. Csak... Csak egy pillanatra ellankadt a figyelmem. Tudom, hogy ilyesminek nem szabad megtörténnie. Ezért inkább nem is magyarázkodom. - Magyarázkodjon csak nyugodtan, nővér! - kérte békítő hangon a doktor. A nővér megrázta a fejét. - Nem, nem... Soha többé nem fog ilyesmi előfordulni, doktor úr. - Kérem, felejtse el, amit mondtam! - kérlelte nyomatékosan az orvos, és a nővérke vállára tette a kezét. Az bólintott, majd ismét a munkájára összpontosított. Az orvos néhány pillanatig még tanácstalanul álldogált a műtőben. Nyomott hangulatban volt. Bántotta a viselkedése. Végül átment az öltözőbe. Közönségesnek és modortalannak érezte magát. Túl beképzelten kértem bocsánatot, vádolta magát. Eszébe jutottak fiatal évei, amikor még jelentéktelen orvosgyakornok volt. Mennyire gyűlöleteseknek látta annak idején a fehérköpenyes isteneket", akik durván, gátlástalanul bántak a beosztottjaikkal. Akkor megfogadta, hogy ő sohasem fogja elveszíteni az önuralmát, ha egyszer vezető beosztásba kerül... Most, úgy tűnik, hamarosan valóra válik az álma. Jerry Claibourne, aki tíz éve a sebészet főorvosa, nem vállalja tovább ezt a felelősségteljes megbízatást. Nemsokára más lép a helyébe. És nem titok, hogy Jerry őt szeretné utódjául. Ám ez nemcsak rajta múlik. A végső szót a bírálóbizottság mondja ki. Clay azonban tudta, hogy jó esélyekkel indul. Persze, van néhány komoly vetélytársa. Idősebb kollégák, akik a korukkal érvelnek, és úgy gondolják, Clay túl fiatal ehhez a pozícióhoz. De őt ez egyáltalán nem zavarjta. Tudja, hogy jól áll a szénája. Mindez eszébe jutott most, miközben Sophie Dunhill-lal táncolt. És nagyon sajnálta, hogy olyan bárdolatlan volt vele, és megalázta mindenki előtt. Csodálkozott az egészen. Máskor egyszerűen megbánta volna, amit tett, elnézést kér, és ezzel lezárja magában az ügyet. Most miért nem tudja elfelejteni a történteket? Talán érzelgős lettem, ahogy öregszem? - tűnődött.

7 Általában annyi a dolga, hogy nem ér rá ilyesmiken töprengeni. A tettek embere, nem nagyon szokott álmodozni. Gondolatainak és vágyainak egyetlen meghatározott célja van. A greshami Egyetemi Klinika sebészeti osztályának főorvosa akar lenni! És nem akármikor, hanem hamarosan! - Remek ez a parti, ugye? - törte meg a kettejük közé telepedő csöndet. Még mindig a karjaiban tartotta Sophie-t, és a zene ütemére táncoltak. - Igen - felelte a nővér, és felnézett. Clayt megint elbűvölte nagy, kifejező szeme. - Szívesen jött el ide? - Nem lazított a szorításon. Valahogy csak a bizalmába lehet férkőzni ennek a Sophie Dunhillnak. - Jó ügyet szolgál a rendezvény, nemde? Clay nagyot nyelt. Sophie Dunhill nem az a fajta nő, akivel olyan könnyű flörtölni. Ez már biztos! Érezte a haja illatát. S ez izgatta. Ösztönösen közelebb húzta magához. Ebben a pillanatban elhallgatott a zene. Sajnos... - Köszönöm! - mondta Miss Dunhill udvariasan. Mielőtt a férfi még válaszolhatott volna, Suzie közéjük furakodott. - Helló, Sotheby doktor! Felkérhetem egy táncra? Meg kell jutalmaznom nagyvonalú adományáért. - Suzie arcát sugárzó mosoly ragyogta be. - Szeretném, ha jó emlékei maradnának erről az estéről. - Kedves ötlet - felelte Clay mosolyogva, majd meghajolt. - Viszontlátásra, Miss Dunhill! És köszönöm a táncot. - Viszontlátásra! Hangos, gyors, tüzes zene hangzott fel. Suzie azonnal pörögni kezdett. Clay nem tehetett mást, igazodott hozzá. A szeme sarkából még látta, hogy Miss Dunhill szórakozottan mosolyog, majd elfordul, és lassan elhagyja a termet. Clay igen vonzónak találta hosszú, vörös ruhájában... Nemsokára ő is kiment a teremből. Elintézte a telefonjait, s megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy minden rendben van, és végre hazamehet. Kellemesen meleg júniusi éjszaka volt. A lágy szellő felfrissítette, mialatt odament a kocsijához. Beszállt, és indított. Fáradt volt, aludni szeretett volna. Már messziről felismerte Sophie-t. A buszmegállóban állt, egy utcai lámpa alatt, egyedül. Senki más nem volt az utcán. Nyilván a buszra várt. Könnyű kabátkát viselt vörös estélyije fölött. Clay fékezett, majd megállt. - Hazavihetem, Miss Dunhill? - kérdezte. Kinyitotta az anyósülés melletti aitót. - Köszönöm! Busszal megyek. - Lehet, hogy sokára jön - vetette ellen Clay. - Szeret a buszra várni? Látta, hogy a nővér elbizonytalanodik. - Köszönöm! - Sophie beszállt, és bekapcsolta a biztonsági övet. - A Linden Parknál lakom. Remélem, nem nagy kerülő. - Nem, a Linden Park útba esik. Elindultak. Sokáig egy szót sem szóltak egymáshoz, végül a férfi törte meg a csendet. - Rég nem láttam a műtőben - jegyezte meg. - Lehet. Részmunkaidőben dolgozom. Csak hétfőn, szerdán, pénteken vagyok benn. - Hm... Én is pont ezeken a napokon szoktam operálni. - Igen... - Mintha sóhajtott volna. Clay elhatározta, hogy nem feszegeti tovább ezt a kérdést. - Miért nem dolgozik teljes munkaidőben? - próbált témát váltani. - Tudom, hogy mindenhol takarékoskodnak, de azt is tudom, hogy mindig kevés a jól képzett nővér.

8 - Van egy hatéves lányom. Ezért. Azon a három napon, amikor dolgozom, az anyám vigyáz rá. De nem tudná egész héten át a gondját viselni. És en sem szeretném. Ha az embernek gyereke van, szánjon rá időt. - Értem - felelte Clay. Meglepte, mekkora csalódás volt számára, amikor kiderült, hogy Sophie foglalt. Egészen összezavarodott. Mi van ebben a nőben, ami ilyen ellenállhatatlanul vonzza? Még csak nem is az esete. Neki a könnyed, életvidám nők tetszenek. Miss Dunhill viszont hallgatag és zárkózott. És még csak nem is próbálja véka alá rejteni, milyen ellenszenvvel viseltetik iránta. - Nem tudtam, hogy férjezett - jegyezte meg végül. - Özvegy vagyok. - Özvegy? - lepődött meg Clay. - Nem túl fiatal ahhoz, hogy özvegy legyen? Ez csak úgy kicsúszott a száján, mielőtt végiggondolta volna. - Az ember bármikor elveszítheti a párját - mondta nyugodtan a nővér, majd Clayre nézett. - Egyébként, Sotheby doktor, miért is kellett volna tudnia, hogy van-e férjem, vagy nincs? Véletlenül a sebészeti osztályon dolgozom, néha éppen a maga műtőjében. Ennek maga persze nem nagyon örül, ugye? - Bárcsak elfelejtené már azt az esetet! - Megpróbáltam. Általában nem vagyok ennyire érzékeny. El tudom fogadni a jogos kritikát. Azon a napon tényleg nem voltam a helyzet magaslatán. A lányom beteg lett, nem tudtam kellőképpen a munkára figyelni. - Ó... Bár tudtam volna! - Vannak gyerekei? - Nincsenek. Nem vagyok nős. Egyedül élek. Sophie hallgatott, de Clay pontosan tudta, mire gondol. Arra, hogy akinek nincs gyereke, az nem is tudja elképzelni, milyen egy szülőnek, ha a gyereke beteg. Csakhogy ebben nagyon téved! Hiszen ő sebész, gyerekeket is szokott műteni, és közvetlen közelről látja, mennyire féltik őket a szülők. Maga is virrasztott már beteg gyerekek ágya mellett. Jobban érti ezt, mint Sophie gondolja. - Helyesebb lett volna, ha aznap be sem megyek dolgozni - folytatta a nővér. - De már két napig otthon maradtam, és... - Felejtse el, Sophie, ez már a múlt, nem igaz? Hallgattak. Clay nem tudta, mit mondjon. Végül megkérdezte a házszámot. - Kettő - felelte Sophie, és egy vörös téglaházra mutatott. Kellemes környék. Kis utcák, öreg fák, kertes családi otthonok. Clay megállt a kettes számú ház előtt. - Köszönöm, Sotheby doktor. Örülök, hogy hazahozott. Igaza van, sokat kellett volna várnom a buszra. Talán még mindig az utcai lámpa alatt állnék, ha véletlenül nem jön arra. - Örülök, hogy segíthettem. És kérem, felejtse el a velem kapcsolatos fenntartásait! Szentül megfogadom, hogy soha többé nem leszek olyan undok. Belenézett a nővér szemébe, és hirtelen rájött, milyen színű az. Barna, világosbarna, és nagyon komoly, még akkor is, amikor az asszonynak futó mosoly suhan át az arcán. - Sophie, maga azóta nem asszisztált nekem a műtőben. Szándékosan osztatta be magát úgy, hogy ne kelljen velem dolgoznia? Ezért nem találkoztunk az utóbbi időben? - Igen - felelte Sophie halkan. Kezét összefonva nyugtatta az ölében. Lehajtotta a fejét. Clay hátradőlt. Lehunyta a szemét, majd nagyot sóhajtott. - Tehát így állunk - jegyezte meg rövid hallgatás után. Egyre növekedett a kocsiban a feszültség. Clay maga sem értette, miért nem száll ki már és kíséri Sophie-t az otthona ajtajáig. Így véget vethetne ennek a kínos helyzetnek. És mégsem tette.

9 - Ne higgye, hogy túl érzékeny vagyok! - kérte Sophie. - Erről szó sincs. Általában hamar túlteszem magamat az ilyen ügyeken. Ebben az esetben azonban úgy éreztem, hogy ehhez kell némi idő. Szükségem volt egy kis változásra. Maradjunk ennyiben, jó? - Mi történt a férjével? - váltott témát Clay. Tulajdonképpen már éppen el akart köszönni, de ehelyett valahogy kicsúszott a száján ez a személyes kérdés. Sophie is búcsúzni készült, már nyitotta volna is az ajtót, amikor Clay feltette ezt a kérdést. - Rákos volt - felelte kurtán. - Egy teljes évig szenvedett. Clay bólintott. - Szörnyű lehetett. Neki is, magának is. - Nem jutott eszébe semmi okosabb. Nem találta a megfelelő szavakat. Nem tudta, hogyan fejezhetné ki őszinte együttérzését anélkül, hogy ez hamisnak vagy erőltetettnek hangozna. - Az volt - erősítette meg Sophie. - Négy és fél éve történt. De itt van nekem a lányom. Ő az életem értelme. Mindig nagyon kiborulok, ha beteg. Az eszemmel persze tudom, hogy túl érzékenyen reagálok, de a veszteségtől való félelmem egyszerűen erősebb. Rögtön eszembe jut Peter, a férjem, és újra átélem mindazt a szörnyűséget. A rettegés ilyenkor teljesen eluralkodik rajtam... - Ez érthető - próbálta vigasztalni Clay, de úgy látta, Sophie nem is figyel rá. - Most csodálatos az életem - folytatta az asszony. - Élvezem a mindennapokat, a sok apró, láthatatlan dolgot, amit az emberek olyan természetesnek vesznek. Én mindezt ajándéknak érzem. A lányomat, a szüleimet, a munkámat... Az életnek ezek a látszólag magától értetődő dolgai más megvilágításba kerülnek, amikor az ember megismeri az élet árnyékos oldalát, nem gondolja? - Igaza van. Clay megint nem tudott mit mondani. Pedig a szíve teli volt érzésekkel! Telidesteli! Szerette volna megmondani Sophie-nak, milyen nagyra becsüli mint ügyes műtős asszisztenst, mint embert, mint nőt... De nem találta a megfelelő szavakat. Pedig ez általában nem jellemző rá. Főleg nem olyan nők esetében, akik tetszenek neki. Sophie Dunhill-lal viszont más a helyzet. Ez a nő mélyen megérintette, és ez igencsak összezavarta. Tehát csak hallgatott... - Mennem kell. Jó éjt, Sotheby doktor! És még egyszer köszönöm! Sophie kinyitotta a kocsi ajtaját. - Váljon! - szólt rá Clay ijedten. Odafordult Sophie-hoz, és megcsókolta az arcát. - Jó éjt! Sophie kiszállt, és lassan elindult a ház felé. Clay nézte, hogyan nyitja ki a kertkaput, és hogyan megy a keskeny úton a bejárati ajtó felé. Aztán beindította a motort, és elhajtott. Sophie elmélázva nézett a sötétkék autó után. Még mindig érezte Clay csókját a forró arcán. Ennél nagyobb meglepetés nem is érhette volna. Minden erejét össze kellett szednie, hogy megőrizze nyugalmát. Ösztönösen a férfi felé akarta fordítani a fejét, hogy a száját is megcsókolhassa... Értetlenül csóválta a fejét, már semmit nem értett. Hiszen ki nem állhatja ezt a fickót! Ez az igazság. Azok közé a felsőbbrendű lények közé sorolta, akik az egyszerű földi halandókban félelmet és kiszolgáltatottsági érzést keltenek. Clay Sotheby befutott ember. Olyan körökben mozog, ahová Sophie nem is kívánkozik: a szépek és gazdagok köreiben. Ott van például Dawn Renton, Clay csinos szeretője. A kórházban mindenki tudja, hogy viszonyuk van. Sophie szíve hangosan kalapált. Felgyorsult a pulzusa. Ismeretlen félelem fogta el. Óvatosan megérintette az arcát, azt a helyet, amely még most is égett. Clay Sotheby megcsókolta! És a legrosszabb az egészben az, hogy neki ez még tetszett is. Szorongva gondolt a jövőre. Ez a csók mindent megváltoztatott. Hogyan leszek képes ezek után együtt dolgozni Clayjel? - tűnődött el.

10 Mindig is vonzónak találta. Akárcsak a nők többsége. Pedig az effajta férfiak egyébként nem tetszenek neki. Az ilyenek mindent megszereznek, amit akarnak, nincsenek tekintettel senkire, és tudják, hogy ellenállhatatlan vonzerejükkel bármit elérhetnek. Sophie tisztában volt vele, hogy ő nem az a fajta nő, aki a doktornak tetszhetne. Félt, hogy gyenge lesz. A férfi mágnesként vonzza, akár akarja, akár nem. Ez pedig meglehetősen megrémítette. Másfelől viszont érezte, hogy Clay Sotheby nemcsak sikeres, jóképű sebész. Senki sem veheti rossz néven tőle, hogy vonzó férfi. Nem tehet róla, hogy magas és jó alakú, hogy dús, fekete haja van, és lebilincselő, kék szeme. A műtőbeli emlékezetes esetig Sophie-nak semmi baja sem volt a doktorral. Még az egészséges önbizalma sem zavarta. Épp ellenkezőleg, tetszett neki az a gunyorosság, mellyel a férfi mindig igyekezett élét venni a kínos helyzeteknek. Ezenkívül csodálta tudását, határozottságát és a felelősségteljes munkát, melyet nap mint nap végez. Elismerte, hogy csak olyan ember képes erre, aki nagyon bízik magában. Egy jó sebész esetében elengedhetetlen a magabiztosság. Sophie ismerte a kórházban terjedő pletykákat, melyek szerint Clay Sotheby legjobban a munkáját szereti, becsvágyóan építgeti a karrierjét, és ezért nem marad ideje nősülésre, családalapításra, pedig rátarti feleségjelöltek egész hada ostromolja. Persze a jóképű sebész nem szerzetes. Mindig voltak nőügyei. Pillanatnyilag a kissé erőszakos Dawn Rentont, Jerry Claibourne titkárnőjét részesíti kegyeiben. Sophie kinyitotta az ajtót, és belépett a házba. Nos, nem fogok Sotheby doktor vonzerejének áldozatul esni, még ha alkalom kínálkozna is rá, döntötte el. Igaz, táncoltam vele, átölelt, éreztem a testét. Megcsókolta az arcomat. És őszintén be kell ismernem, hogy mindez nem hagyott hidegen. De miért lenne ez különös? Hiszen ő fiatal, huszonhét éves, hús-vér nő. A Clayjel való találkozás döbbentette rá, mennyire hiányolja egy férfi gyengédségét. Peter betegsége teljesen felemésztette érzelmi tartalékait. Mindent megtett, hogy enyhítse szenvedését, és közben legbelül meghalt benne valami. Férje halála után a kislányára, Mandyre irányult minden figyelme és szeretete. Halkan felosont a falépcsőn, benyitott a kisszobába. Elnézegette a lányát és az édesanyját, aki ott aludt Mandy mellett a heverőn. Minden rendben. Megnyugodva ment át a saját szobájába. Mandy iránti szeretetem megóv attól, hogy meggondolatlanul cselekedjem, gondolta. Clay belépett a hálószobájába. Lezuhanyozott már, és csak arra vágyott, hogy végre lefekhessen. Victoria szokás szerint dorombolva hevert a puha ágy kellős közepén. - Sipirc, Victoria! - szólt rá a cicára, és gyengéden odébb tuszkolta. Aztán lehallgatta az üzenetrögzítőjét. Többen is keresték, köztük Dawn. - Nagyon csalódott vagyok, hogy nem találkoztunk, Clay! - Dawn rekedt hangja betöltötte a szobát. - Iszonyúan vágyakozom utánad! Kérlek, hívj fel, amint hazaérsz! - Ma már nem, bébi - mondta hangosan Clay. Kikapcsolta az üzenetrögzítőt. Aztán leoltotta a villanyt. Lehunyta a szemét. De a piros ruhás hölgy és szomorú sorsa nem hagyta elaludni. Maga előtt látta nagy, kifejező őzikeszemét, szép száját, bársonyos bőrét, csillogó haját... Clay megfordult, és cirógatni kezdte a cicát. Victoria elégedetten dorombolt. Végül elaludt.

11 2. FEJEZET Másnap reggel Clay hétkor lépett be a kórházba. Tudta, hogy az aznapra kiírt első műtétje nyolckor kezdődik. Meglehetősen szigorú volt a napirendje, ami egy sebésznél nem is csoda. Általában fél nyolc körül átöltözött, majd váltott még pár szót a műtétre váró beteggel, aztán bemosakodott. Végül a műtősnővér segítségével felvette a kesztyűt és a maszkot. Clay rengeteg műtétet végigcsinált már, mégis mindig bizsergető izgalom fogta el, amikor belépett a műtőbe. Ilyenkor általában megnövekedett benne a feszültség. Erre szüksége is volt ahhoz, hogy bátran és határozottan el tudja végezni a rá váró nehéz feladatot. Ezen a hétfőn is minden a megszokott módon történt. Több műtét is várt rá, bonyolultak és kevésbé bonyolultak egyaránt. A műtő felé tartva találkozott a segédorvosával. - Jó reggelt, Rick! Minden rendben? - Jó reggelt, doktor Sotheby! Minden rendben. Hamar megiszom még egy kávét. - Jól van, a műtőben találkozunk... Clay barátságosan intett, s tekintetével egy darabig követte kollégáját. Rick Sommers magas fiatalember. Bár még harmincéves sincs, máris kopaszodik, ugyanakkor szinte gyerekarca van. Clay nagyra értékelte a tehetséges, szorgalmas, teherbíró és rokonszenves ifjút. Kevés szóból is jól megértették egymást. És ez nagyon fontos a műtőasztalnál. - Jó reggelt, Sotheby doktor! - köszönt egy fiatal nővérke tisztelettudóan. - Jó reggelt, nővér! - fogadta az üdvözlést mosolyogva. Bekukkantott az altatóorvos szobájába. Meg akart még beszélni vele valamit. - Jó reggelt, Claude! Hogy van Annie Lewowski? Sajnos, ma reggel már nem tudtam bemenni hozzá. - Helló, Clay! Dr. Claude Moreau, a magas, nyugodt, francia-kanadai orvos ellenőrizte, hogy minden eszköz a helyén van-e az altatáshoz, majd felnézett. Annie a nagynénje volt. - Nemrég benéztem hozzá. Határozottan jobban van, mint tegnap. Mrs. Lewowski már jócskán elmúlt hatvanéves. Előző nap agyvérzést kapott egy néhány nappal korábbi bélműtét szövődményeképpen. - Szóval jobban van. Ez nagyon jó hír, Claude! - mondta örömmel Clay. - Majd én is benézek hozzá. Clay a kiszolgáló helyiségen át ment a műtő felé, és így fültanúja lehetett két nővér sutyorgásának. Ösztönösen megállt az ajtó előtt, amikor bentről a saját nevét hallotta. - Azt reméltem, hogy ma még nem kell Clay Sothebyval dolgoznom - mondta az egyik nővér. - Pár hete volt egy kis nézeteltérésünk. Nem bánt éppen kesztyűs kézzel velem. Még nem hevertem ki teljesen. Sophie Dunhill! Ezer közül is felismerné kedves, dallamos hangját! - Ne vedd annyira a szívedre, Sophie! Sotheby doktor nagyon rendes ember. Nyájas, mint egy kandúr. - Ez pedig a főnővér, Rhona May volt, aki ma a hármas és négyes műtő műszakvezetője. - Tudom, mit beszélek. Régóta dolgozom együtt vele. Sophie elnevette magát. - Hát ilyet én semmi esetre nem mondanék róla! A kandúr még rendben van, de hogy nyájas?! Nem, inkább tigris. Éles körmű, veszélyes vad. A két nővér halkan kuncogott. Aztán nyílt az ajtó, és kilépett Sophie Dunhill. Majdnem egymásnak ütköztek. - Jaj! - sóhajtott fel ijedten Sophie, s szinte kővé dermedt. Clay is összerándult. Sophie a műtősnővérek szokásos halványkék köpenyében volt, kék főkötőt és szájmaszkot viselt. Szívesebben látnám a piros ruhájában, állapította meg. Bár a munkaruha is jól áll neki. - Jaj! - ismételte Sophie zavartan. - Maga az, Sotheby doktor?

12 - Igen, Sotheby doktor, a veszélyes vad, illetve a tigris. Clay elégedetten figyelte, hogyan kerekedik el a nővérke szeme. Végre valami érzelem ezen a fegyelmezett arcon! De Sophie zavara nem tartott sokáig. Hamar összeszedte magát. - Hát csakugyan nem látok magában nyájas, doromboló kandúrt. - Még az is lehet belőlem. Adjon rá esélyt, Miss Dunhill! Ezért ragaszkodtam hozzá, hogy maga asszisztáljon a mai első műtétemnél. - Felnézett a faliórára. - Ideje bemosakodni. Pontban nyolckor kezdünk. Bélelzáródás. - Jelentőségteljes pillantást vetett Sophie-ra. - De hát maga mindezzel tisztában van, ugye? - Persze! - Sophie magabiztosan szembenézett vele. - Akkor egyszerűen csak rossz napom volt, amint ezt most már tudja. Clay bólintott. - Spongyát rá! Egyszer s mindenkorra! Jó? Azt hiszem, ez a műtét érdekelni fogja, Dunhill nővér. Egy fiatalemberről van szó, aki Crohn-betegségben szenved. Szomorú sors egy fiatalnak, ugye? - Igen - felelte Sophie. - De még mindig jobb, mint a rák. Mesterséges kimenetet kap? - Remélem, csak átmenetileg. Talán néhány hónapra. Akkor majd vissza kell jönnie a kórházba, hogy megszüntessük a mesterséges kimenetet, és összevarrjuk a belet. Sophie együttérzően bólintott. - Ez a Crohn-betegség szörnyű dolog, nagy fájdalmakkal jár. Rhona May lépett oda hozzájuk. - Sophie, elkésel! Jó reggelt, Sotheby doktor! - Jó reggelt, Rhona! Hogy van? - kérdezte Clay jókedvűen. - Köszönöm, doktor, remekül! Clay rákacsintott. - Meg akarom győzni Sophie-t, hogy tudok én kedélyes, ártatlan kandúr is lenni. Amint befejezte a mondatot, sarkon fordult, és elbaktatott. A szeme sarkából látta Rhona döbbent arcát. Dr. Alex White aneszteziológus ott állt a műtétre váró, huszonnyolc éves fiatalember ágya mellett. - Jó reggelt, Clay! - nézett fel egy pillanatra. Éppen egy második kanült helyezett be a műtendő betegbe. - Hogy van? - Jól, Alex, tényleg jól. És Clay tényleg jól volt. A hétfő gyakran nehéz nap, főleg ha ügyeletes volt hétvégén. Ilyenkor sokszor kialvatlannak érezte magát. De ma nem ez a helyzet! - Jó reggelt, Mike! - köszönt Clay a betegnek, és szemügyre vette sápadt, sovány arcát. Mike Dolby hétköznapjainak hónapok óta elmaradhatatlan része volt a fájdalom. Elég sokáig tartott, mire megállapították a kórképet. Ugyanis a Crohn-betegség tünetei kezdetben nehezen felismerhetők, sok minden más is szóba jött, és ezeket a lehetőségeket sorra ki kellett zárni. Mike először a háziorvosához fordult, mivel megmagyarázhatatlan állandó fáradtságérzete, súlyvesztése és múlni nem akaró heves hasfájása pokollá tette az életét. A háziorvos azonnal beutalta a kórházba kivizsgálásra. A vizsgálat aztán végül tisztázta a helyzetet. És most megműtik, remélve, hogy utána jobban lesz. - Jó reggelt, Sotheby doktor! - köszönt vissza Mike álmosan. Clay a fiatalember sovány vállára tette a kezét. - Nem kell félnie, Mike! Ez rutinbeavatkozás, nagyon gyakran csináljuk. Mégpedig kitűnő eredménnyel. A műtét után sokkal jobban lesz. Ezt megígérem. Mike bizakodva mosolygott. - Rendben, doki. Mikor kezdünk?

13 - Pár perc múlva. Előbb még nyugtatót kap White doktortól. Rögtön el fog aludni. Még mielőtt bevinnék a műtőbe. Clay megszorította a fiatalember kezét, odabólintott Alexnek, majd belépett a mosdóba. Azonnal megpillantotta Sophie-t, aki még nem készült el a bemosakodással. Ezt a műveletet mindenkinek el kell végeznie, aki a műtőben dolgozik. Clay szemügyre vette az asszonyt, akin már rajta volt a védőszemüveg, így nem láthatta a szemét. Sophie éppen a karja és a keze beszappanozásával foglalatoskodott, és lehajtotta a fejét. Clay kissé elutasítónak érezte a testtartását. - Elkészül öt perc múlva, Miss Dunhill? - kérdezte nyugodt hangon. - Gondolom, szüksége lesz még egy kis időre, hogy elrendezze a műszereket. Szeretném, ha minden zökkenőmentesen menne. Clay felkötötte a szájmaszkot, és felvette a védőszemüvegét. Sophie hűvös pillantást vetett rá. - Elkészülök, Sotheby doktor. Hét percre van még szükségem, jó? Sophie a könyökével megnyitotta a vízcsapot, hogy lemossa a szappanos fertőtlenítőszert. - Rendben, akkor hét perc múlva. - Clay megfogott egy kefét, és elkezdte a bemosakodást. - Szólíthatom Sophie-nak? - Persze. Hiszen mindenki így szólít. Miért kérdezi? - Szeretem, ha a műtőben baráti a légkör - magyarázta Clay. - A munkánk minősége nagyban függ ettől. - Ezzel egyetértek. Közben befutott Rick Sommers. Látszott rajta, hogy rohant. Érkezése félbeszakította társalgásukat. - Sajnálom, uram! A sürgősségi osztályra hívtak. - És? Szükség van talán ránk? - Nincs, megoldják maguk is. - Rick feltette a szájmaszkot és a szemüveget. - Helló, Sophie! Isten hozott kis csapatunkban! Odaállt Sophie mellé, és elkezdett bemosakodni. - Szia, Rick! Örülök, hogy újra látlak. Hogy vagy? Clay hallgatott. Csodálkozott, hogy ezek ketten ilyen szívélyesen üdvözlik egymást. Úgy viselkednek, mintha a balsors évekkel ezelőtt kegyetlenül elválasztotta volna őket egymástól. Pedig Sophie csak pár hétig dolgozott egy másik sebészcsoporttal. - Eléggé kikészültem - ismerte be Rick. - Egész hétvégén ügyeletes voltam. Csak az ágyikómra vágyom. - Ezek szerint ma este szabad vagy? - érdeklődött Sophie. Lehet, hogy viszonyuk van? - tűnődött Clay. - Mint a madár! - nevetett felszabadultan Rick. - Akkor elmehetsz szórakozni, élvezheted az estét, a jó levegőt. Kerthelyiség, jó konyha, hideg sör! Nem csigáz fel? Rick hevesen rázta a fejét. -Mostnem! Egyetlen vágyam: hazamenni és aludni... legalább tizenkét óra hosszat. Sophie halkan kuncogott. Clay gyanakodva méregette őt és Ricket. Legnagyobb meglepetésére valami irigységfélét érzett, irigyelte a könnyedségüket, a fesztelenségüket, amely belőle az évek során kihalt már. Sophie befejezte a bemosakodást, és bement a műtőbe. Clay utána nézett. Miért akarok tetszeni Sophie Dunhillnak? - tűnődött. Nem, nem is akarok tetszeni neki, rázta meg a fejét. Csak meg akarom mutatni, hogy nem vagyok az a vérszomjas tigris, akitől úgy megijedt, hogy elszaladt.

14 - Remélem, csak átmenetileg kell a mesterséges kimenetet alkalmaznunk - szakította félbe Rick a doktor gondolatait. - Annyira sajnálom szegény fickót! Annyi idős, mint én. Ha elképzelem, hogy úgy kellene élnem... - Jók az esélyei - mondta óvatosan Clay. - Mindent megteszünk érte, ami csak tőlünk telik. Örülök, hogy ma maga áll mellettem, Rick. Még akkor is, ha tudom, hogy csak a magas adrenalinszint tartja már ébren. Rick felnevetett. - Igaz, uram! De mindenképpen itt akarok lenni! Kezdettől fogva érdekelt az eset. Ma délelőtt tulajdonképpen Claibourne doktornak kellett volna asszisztálnom, de megkértem, hogy vegyen maga mellé valaki mást. Megértő volt, és elengedett. - Rendes tőle - bólintott Clay. - Igaz is, uram... Ha már Claibourne doktorról esett szó... Valóban maga lesz az utódja? Ugyanis ez a pletyka járja a klinikán. - Nos, valóban érdekel a dolog - felelte távolságtartóan Clay. - Most nem mondhatok erről többet. És kérem, ne terjessze, Rick! Nem szeretném, hogy mindenki vesztest lásson bennem, ha valaki más kapja meg az állást. - Értem - bólintott Rick. - Manapság többet nyom a latban az összeköttetés és a cselszövés, mint a tudás és a teljesítmény, ugye, uram? Clay vállat vont. - Gyakran tényleg így van. Sajnos. Ez a szűkös költségvetés egyik következménye. Beléptek a műtőbe. Sophie fehér kendőket nyújtott oda nekik, hogy megtörülközzenek. Aztán egy fogóval felemelt egy steril köpenyt, és odatartotta Claynek, hogy belebújjon. A második műtősnővér, Cathy Stravinsky hátulról bekötötte a doktor köpenyét. Ezután Sophie odatartotta a kesztyűt, és Clay belebújtatta a kezét. Rhona May a falnál állt, az ajtó közelében. Várta, mikor lesz szükség rá. Clay készen állt a műtétre. - Köszönöm, Miss Dunhill! - mondta halkan. Sophie sietve odabólintott, majd Ricknek is segített beöltözködni. Mick Dolbyt már elaltatták. Dr. Alex White ott állt a műtőasztalnál. - Kezdhetem, Alex? - kérdezte Clay. - Igen, minden rendben - felelte White, és az alvó beteg életfunkcióit mutató műszerekre pillantott. - Készen áll, Miss Dunhill? - Igen. Kezdheti! Cathy Stravinsky lehúzta a zöld takarót a betegről. Clay közelebb lépett, megragadta a tamponos fogót, és belemártotta a piros folyadékkal teli edénybe, majd gyors, magabiztos mozdulatokkal elkezdte fertőtleníteni a beteg altestét. Aztán Sophie odanyújtott neki négy kicsi, steril, zöld kendőt, és a doktor ezeket fémkapcsokkal a beteg bőrére erősítette. Aztán egy nagy, vízálló kendőt borított a betegre, melyen pontosan a beavatkozás helye fölött volt egy nyílás. Erre még egy másik nagy steril kendőt fektetett. Clay gyorsan dolgozott, a nála megszokott alapossággal. Ezzel megtörtént a beavatkozáshoz szükséges minden előkészület. Ricken kívül még két segédorvos állt a műtőasztalnál, akik szükség esetén tartották a csipeszeket és a kampókat, vagy levágták a cérnát, de legfőképp azért voltak ott, hogy tanuljanak. Rhona és Cathy az előírt helyzetbe állította a műszerekkel teli kocsit. Aztán a műtőasztalnak a beteg lába felőli végéhez odatoltak egy második kocsit is, melyen a többi műszer, illetve a kötszerek voltak. Minden mozdulatnak és minden segédeszköznek megvolt a

15 maga szerepe. Semmit sem bíztak a véletlenre. Az egész úgy festett, mint egy tökéletesen rendezett színdarab, melyben minden színész követi a maga pontosan előírt szerepét. Clay kérdő pillantást vetett Sophie-ra. - Kész, Miss Dunhill? - Igen. -Mehet, Alex! - Igen. - Szikét! - mondta Clay, és odanyújtotta a jobb kezét. Tökéletes csend uralkodott a műtőben, amikor Clay elvégezte az első vágást. A vágás vonala mentén kis vércsíkok képződtek, melyeket Rick Sommers óvatosan letörölgetett. Sophie elvette Claytől a használt szikét, és tisztát adott helyette. A sebésznek meg sem kellett szólalnia, ő tudta, mikor mire van szüksége. Érezhető volt, hogy mindenki a munkára összpontosít. Clay nyugodtan és biztos kézzel dolgozott. A cél ott lebegett a szeme előtt, de nem tudhatta, sikerül-e azt megvalósítania. A feszültség egyre nőtt. Minden a hasüreg állapotán múlik. És hogy milyen a hasüreg állapota, azt Clay csak akkor tudja megállapítani, ha saját szemével látja. Még a legtisztább röntgenképekből és a legmegbízhatóbb ultrahangos vizsgálatokból sem derül ki minden. A sebész csak akkor szerezhet végső bizonyosságot, amikor betekint a hasüregbe!

16 3. FEJEZET Ugyanaznap délelőtt tizenegy tájban az egész csapat bevonult a társalgóba kávézni, hogy a hosszú és kimerítő műtét után kicsit felfrissítsék magukat. Csak Alex White nem tartott velük. Mike Dolby mellett maradt. - A műtét terv szerint folyt le, ugye, uram? - kérdezte Rick, miközben két kanál cukrot tett a kávéjába. - Mike nagyon meg fog könnyebbülni, ha megtudja, hogy a mesterséges kimenetre csak átmenetileg lesz szüksége. - Igen - felelte Clay, miközben kávét töltött magának. - Majd bemegyek hozzá, és beszélek vele. - Az órára pillantott. - Lehet, hogy közben már fel is ébredt. Sophie Dunhill a társalgó egy távoli sarkában állt, és néhány munkatársnőjével csevegett. Clay csodálkozott, milyen erős hatással van rá Sophie jelenléte. Ilyesmi még sohasem esett meg vele. Próbált minél kevesebbet feléje tekingetni, de ez kimondhatatlanul nehezére esett. Ismét a faliórára pillantott. Negyedóra múlva kezdődik a következő műtét... Rick felhajtott egy második csésze kávét is. Aztán mély lélegzetet vett. - Ez jólesett! - állapította meg meggyőződéssel. - Persze - bólintotta Clay. - Ha minden rendben megy, két óra múlva már az ágyában lehet, Rick! Jerry Claibourne lépett be a terembe, s egyenesen odament hozzá. - Jó napot, Clay! Hogy van? Jerry átlagos magasságú, erős testalkatú férfi volt. Mindene csupa izom. Akár erdésznek vagy kőművesnek is nézhette volna bárki. Az ilyen emberre mondják, hogy kisugárzása van. A jó megjelenésű orvos a férfiak és a nők körében egyaránt nagy népszerűségnek örvendett. Alighanem a természetességével és a tisztességével hódította meg őket. Mindenesetre a világ legjobb főnöke volt. Nagyon értett a szakmájához, és igazságosan bánt beosztottjaival. - Kösz, Jerry, jól vagyok! - válaszolt Clay. - Örülök. Azt szeretném kérdezni, hogy eljön-e a holnap reggeli megbeszélésre? Fél nyolckor lesz a tárgyalóban. - Igen, elmegyek. - Rendben. Ugyanis az utódlásomról akarok beszélni magával. A kórház vezetősége két hét múlva kiírja a pályázatot. Ez kötelességük, de mi természetesen reméljük, hogy a kórházból is lesz pályázó az állásra. Tudja, hogy én magát szeretném utódomul, Clay, és remélem, hogy komolyan átgondolta már a dolgot. - Igen, Jerry. - Jó, akkor holnap találkozunk. Jerry búcsúképpen odabólintott a többiek felé is, majd kiment a társalgóból. Clay észrevette, hogy Sophie az ajtó felé indul. Erre gyorsan megitta a maradék kávéját, és követte. Közvetlenül a műtő előtt érte utol. - Sophie! - szólt oda. - Csak azt akarom mondani, hogy tökéletesen dolgozott ma délelőtt. Sophie felpillantott. Szemében csodálkozás tükröződött. Hiszen csak a munkáját végezte. Clay megcsóválta a fejét. - Tudom, mire gondol: csak a munkáját végezte. Mégis szükségét érzem, hogy megköszönjem. Tudja, miért. - Egy darabig habozott. - Lehetnénk újra barátok? Sophie elmosolyodott, majd kinyitotta a műtő ajtaját. - Mikor voltunk mi barátok, Sotheby doktor? Én nem emlékszem... - Ha a múltban ezt elmulasztottuk, akkor itt és most kellene elkezdenünk - vélte Clay, és odanyújtotta a kezét Sophie-nak. - Barátok leszünk? Sophie belecsapott a tenyerébe. - Rendben, Sotheby doktor! Ha tényleg ezt akarja - vont vállat -, hát legyünk barátok. - Van talán valami kifogása ellene? - kérdezte Clay.

17 - Nem jó a kérdés. A hímnemű főnökeim általában nem a barátaim. Valahol fenn a magasban trónolnak... Inkább a fiatal segédorvosokat és orvosgyakornokokat részesítem előnyben. Rick Sommers például barát. Ám ha ragaszkodik a barátsághoz, Sotheby doktor... Semmi kifogásom ellene. De most sietek, fel kell készülnöm a következő műtétre. - Megint velem dolgozik? Az én következő műtétem egy epehólyag-eltávolítás. Sophie a fejét rázta. - Nem. Cathy fog magának asszisztálni. Én ezúttal másodnővérnek vagyok beosztva. - Jó. Benézek még gyorsan Mike Dolbyhoz - bólintott Clay. - Remélem, jól van - mondta Sophie. - Nagyon érdekes beavatkozás volt. - Igen. És a műtét talán elejét veszi a betegség súlyosbodásának. Ezzel elváltak. Clay bement Mike Dolbyhoz. A fiú már ébren volt, de még nem nagyon tudta kinyitni a szemét. A doktor odahajolt fölé. - A műtét jól sikerült, Mike! - Lassan, tagoltan beszélt, hogy a még kábult beteg megértse. - Minden a megbeszéltek szerint történt. Eltávolítottam egy darabot a bélből, és behelyeztem egy mesterséges kimenetet. De, mint tudja, ez csak átmeneti megoldás. Már néhány nap múlva sokkal jobban fogja érezni magát. Mike kinyitotta a szemét, és bólintott. - Később még visszajövök - ígérte Clay. - Aludjon! Clay óvatosan megszorította a fiú kezét, majd kiment. Most már a következő műtétre kell összpontosítania. Jól kezdődött a nap! Először Mike Dolby sikeres műtétje, aztán Jerry Claiboourne biztató szavai, majd a Sophie Dunhill-lal kötött újdonsült barátság, melyet kézfogással is megpecsételtek. Clay elégedetten mosolygott, amint határozott léptekkel sietett bemosakodni. Úgy tűnik, valóra válnak a jövőre vonatkozó terveim, gondolta elégedetten. Elérhető közelségbe került az előléptetésem. Elkezdte beszappanozni a kezét és a karját. Délután háromkor Clay a büfébe sietett, hogy bekapjon valamit. Nem maradt sok ideje. Csak félórája volt, hogy erőt gyűjtsön a nap hátralevő részére. Ebéd után a magánrendelőjébe kell sietnie, mely ott van a közelben, az egyetemi klinika mellett. A büfé előtt összefutott Suzie-val, a csinos, fiatal nővérkével, akivel a jótékonysági esten ismerkedett meg. - Ó, Sotheby doktor! - kiáltott rá örömmel Suzie. - Micsoda véletlen! Épp magához indultam! - Sugárzóan mosolygott, arca kipirult az izgalomtól. - Biztosan tudja, miért akarok beszélni magával. Clay elbűvölőnelc találta a nővérkét. A világoskék egyenruha remekül illett szőke fürtjeihez. És ez a ragadós jókedv... Clay megvonta a vállát. - Nem, fogalmam sincs! Mondja gyorsan! Sietek. Suzie nem kérette magát sokáig. - Maga nyert a zsákbamacskán - közölte. - Hát nem nagyszerű? Nyert egy remek vacsorát egy remek nővel! Biztos remek estéje lesz! Remekül fog szórakozni! - Ez nekem kicsit túl sok egyszerre a remekből! - mondta nevetve Clay, de nem tudta leplezni félelmét. Suzie nagy, kék szeme elkerekedett a meglepetéstől. - Nem értem, Sotheby doktor... - Nézze, Suzie, nem fogadhatom el a nyereményt. Átadom valaki másnak. Az ilyen randevúk egyszerűen nem valók már nekem. - De doki... - kezdte Suzie döbbenten. - Ez nem fog menni. Minden elő van készítve. Már asztalt foglaltunk a nevére, és a hölgy ott fogja várni! Nem bánja meg! Guido olasz éttermében nagyon jól főznek. Mindent megszerveztünk. Guido és a munkatársai...

18 Clay a fejét csóválta. - Suzie, én csak pénzt akartam adományozni. Semmi kedvem ehhez a randevúhoz. Nem is vettem komolyan az egészet, sőt már rég el is felejtettem. De Suzie-t nem lehetett olyan könnyen lerázni. Makacskodva húzta össze a szemöldökét. - Nem kell ezt ennyire komolyan venni, Sotheby doktor! Esznek egy jót, aztán taxit hív a hölgynek, és elbúcsúznak. Ennyi! Nincs semmi kötelezettsége vele szemben! - Suzie elmosolyodott, és oldalra hajtotta a fejét. - Ha máshogy alakulna... Nem folytatta, de Clay így is tudta, mire gondol. Megadóan sóhajtott. Nem jutott eszébe semmi jó ellenérv, és egyébként sem lenne könnyű Suzie-t meggyőzni. Aligha fogadna el bármiféle kifogást is. Milyen bájos és gyengéd nő, s mégis ilyen kőkemény tud lenni! - Majd tájékoztatom a további részletekről - folytatta Suzie. Felhúzta a szemöldökét, vetett még egy szigorú pillantást a doktorra, aztán elbúcsúzott, és ment a dolgára. Clay utánabámult. Majd hazudok valamit, határozta el. Igen, felhívom az éttermet, és lemondom a vacsorát. Esetleg egy sürgős műtétre hivatkozom. Persze, ez nem túl szép dolog egy hölggyel szemben, de az illető egyedül is megeheti a finom vacsorát. Szerette volna elfelejteni a kellemetlen hírt. Próbált inkább a nap kellemes eseményeire összpontosítani. Belépett a büfébe, és szendvicset meg egy nagy csésze teát rendelt. Az egyik sarokban telepedett le, az ablak mellett. Mégsem tudta olyan könnyen kiverni a fejéből a Suzie-val való találkozást. Előtte nagyon éhes volt, de most elment az étvágya. Kedvetlenül eszegette a szendvicsét. Egyetlen porcikája sem kívánta ezt a randevút, hiszen az ő számára a hivatása a legfontosabb. Olyan munkát végez, amilyenről mindig is álmodozott. Tudta, mit akar, és azt is, milyen árat kell ezért fizetnie. Aki karriert akar csinálni, annak meg kell tanulnia lemondani az élvezetekről. Saját maga óhajtotta eldönteni, mikor, hol és kivel akar szórakozni. Nem akarta, hogy bármit is ráerőltessenek. Igen, ez a helyes szó. Suzie megpróbálja ráerőltetni ezt a randevút. - Üdvözlöm, Clay! Hogy van? Az egyik kollégája telepedett le mellé. Clay megkönnyebbülve felsóhajtott. Munkatársának megjelenése megszabadította vegyes érzelmeitől és gondolataitól. Legfőbb ideje, hogy ismét tárgyilagos legyek, gondolta. Felpillantott. - Nagyon jól, Philipp - felelte mosolyogva..-nincs okom panaszra. Clay este hétkor ért haza. Victoria rögtön eléje szaladt, és hangosan dorombolt, amikor a férfi lehajolt hozzá és a hátát vakargatta. - Szia, Victoria, öreglány! Éhes vagy, ugye? Én is! Gyere, nézzünk körül, mit találunk. A konyhában étvágygerjesztő illat fogadta. Alice biztosan valami finomat főzött. Ő az a jó szellem, aki a távollétében elvégezte a háztartási munkákat, és mindennel ellátta, amire csak szüksége volt. Épp egy macskaeledel-konzervet akart kinyitni, amikor megcsörrent a telefon. A számkijelző elárulta, hogy Dawn Renton keresi. Clay most bizonytalanodott el először Dawnnal kapcsolatban. Akart is vele találkozni, meg nem is. Szívesen lett volna végre egy kicsit egyedül. Victoria megnyugtató társasága tökéletesen kielégítette, másfelől viszont... Vállat vont, és felvette a kagylót. - Helló, Dawn! Hogy vagy? - A hangodtól mindjárt jobban, Clay - felelte a nő szándékosan rekedtes hangon, azt remélve, hogy ez leveszi a lábáról a férfit. Dawn feltűnő szőke szépség volt, és nagyvilági, elegáns ruhái alatt kifejezetten nőies formák rejtőztek. Egy sebész főorvos titkárnőjének elegánsan kell öltözködnie!

19 - Szívesen találkoznék veled - folytatta, nagyon ügyelve arra, hogy ne hasson követelődzőnek. Azt akarta, hogy Clay úgy érezze, maga irányítja a kapcsolatukat, nem pedig ő. Valójában Dawn a befolyásolás nagymestere volt, és általában meg is kapta, amit akart. Egy kivétellel... Ez a kivétel pedig Jerry Claibourne. Megpróbálta elcsábítani, de kudarcot vallott. Mindenki tudta, hogy Jerry boldog férj és négy gyerek apja. Jerry ezek után persze felmondhatott volna Dawnnak, de nem tette. Dawn tökéletes titkárnő volt, s ő nagyra értékelte a munkáját, nem akart lemondani róla. Abban is biztos volt, hogy Dawnnak semmi esélye nála, hiszen otthon várja álmai asszonya, és senki nem veszélyeztetheti a boldogságukat. Clay tudott minderről, és csodálta Jerryt a viselkedéséért. Őt már könnyen csábíthatta el a szőke szépség. Igaz, maga is kívánta Dawnt, és élvezte izgalmas, erotikus találkáikat. De a lelke mélyén fenntartásai voltak vele kapcsolatban. Ha erre gondolt, lelkiismeret-furdalás gyötörte, alattomosnak és hazugnak érezte magát. Aztán győzött a józan esze. Dawn tökéletesen tisztában van a kapcsolatunk jellegével, gondolta. Kezdettől fogva nyílt lapokkal játszottam, tudhatja, hogy nem vágyom komoly kapcsolatra. Ez csak egy laza viszony, semmi több. - Jól van - felelte Clay. - Átjössz? Együtt vacsorázhatnánk. Alice főzött valamit. Nem tudom még, hogy mit, de az illata felséges. Van hozzá kedved? - Hát persze! Hogy is kérdezhetsz ilyet? Húsz perc múlva ott vagyok. Clay letette a kagylót, megetette a cicát, majd lezuhanyozott. Arra gondolt, hogy legkésőbb vacsora után lefekszik Dawnnal. Ez mindig így történik, amikor találkoznak. Leggyakrabban a nappaliban a díványon vagy a kandalló előtt a szőnyegen szeretkeznek. Még soha nem tették ágyban. Érdekes, morfondírozott törülközés közben. A hálószobám tiltott terület Dawn számára. De nemcsak Dawn számára, az összes nő számára, akivel együtt voltam. Ez most jó jel, vagy rossz? Elgondolkodva öltözködött. Azon tűnődött, vajon Dawn többre vágyik-e, mint laza szexuális kapcsolatra. Tudta, hogy nagyon becsvágyó, és vasakarattal küzd céljai eléréséért. Elismert, sikeres férjet akar, hogy kielégítse társadalmi becsvágyát. Clay összehúzta a szemöldökét. Dawn nem gyenge ellenfél. Na jó, a Jerryért vívott háborút elveszítette. De vajon feladta-e a céljait is? Nem valószínű. Mint Jerry jobbkeze biztosan tudja, hogy őt is érdekli a főorvosi állás... Clayt kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Résen kell lennem, de lehetőleg úgy, hogy meg ne sértsem, gondolta. Csöngettek. Clay ajtót nyitott. Tetőtől talpig végigmérte Dawnt. - Úristen! - kiáltotta. - Nem túl meleg ez júniusban? Dawn ugyanis bokáig érő fekete bundát viselt. Hosszú, csillogó, szőke haja a vállára hullott. Szája vérvörös, akárcsak hosszú körme. Sminkje tökéletes. Gyémánt fülbevalót viselt. Magas sarkú cipőjében óvatosan lépte át a küszöböt. - Nem, ha a bunda alatt meztelen az ember. Dawn mosolyogva dobta le kis, fekete lakktáskáját a díványra. Clay kérdően felhúzta a szemöldökét. - Te mindig tartogatsz valami meglepetést, Dawn - ismerte be. Érezte, hogy gyorsabban ver a szíve. A titkárnő felnevetett, sejtelmes, csábító nevetéssel. - Remélem, nem vagy nagyon éhes, Clay. Várjunk még a vacsorával! - Megfordult, és szembenézett a férfival. Lassan kigombolta a bundáját. Tényleg meztelen volt alatta. Clay nagyot nyelt, elakadt a lélegzete. Bámulta a nőt, és nagyon vágyott rá. Itt és most meg akarta kapni! Dawn gyönyörű volt. Igazi nő. Izgató mellek, puha, fehér bőr, gömbölyű csípő...

20 - A vacsora megvár - mondta rekedten. - Enni mindennap lehet. De nem mindennap állít be hozzám egy ilyen csodaszép, kívánatos nő. - Közelebb lépett, és átölelte vendége derekát. - Nem akarom megvárakoztatni ezt az izgató jelenséget. Dawn a padlóra dobta a bundáját. Megfogta, majd a mellére tette Clay kezét. A férfi lehunyta a szemét, és átengedte magát az érzéseinek. - Ezt a... ezt a bundatrükköt Jerrynél is bevetetted? Ha igen, nem értem, hogyan tudott ellenállni. - Nem, nem vetettem be - felelte furcsa, kissé hűvös hangon a nő. - Talán hiba volt. Clay hevesen magához ölelte. - Felejtsd el, amit mondtam, szépségem! - suttogta a fülébe. - Felejts el mindent, amit mondtam! - A haját simogatta. - Akarlak - suttogta szenvedélyesen. - Kívánlak... Nagyon örülök, hogy átjöttél. Megcsókolta Dawnt. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a nő megadja magát. Lefeküdtek a padlóra, a puha bundára, és szenvedélyes ölelkezésbe kezdtek...

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte,

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, I. Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, fivére, Fritz Herbig üzemét. Ebédidõ volt. A gyár kürtje

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

MagyarOK 1.: munkalapok 3

MagyarOK 1.: munkalapok 3 1. Mi a tárgy neve? kártyák telefon lámpa számítógép / laptop kulcs pénz igazolvány toll nyomtató asztal szék szemüveg könyv kávéfőző bögre buszjegy papír zsebkendő mobiltelefon ceruza Szita Szilvia és

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! 10/2. Képzeld el ezt a szituációt: Megismerkedtél egy nagyon vonzó pasival. Úgy érezted magad vele, mintha már ezer éve ismernétek egymást.

Részletesebben

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk 12 A NYERŐ ÉNKÉP Egy országnak, egy iparágnak, egy cégnek, egy szervezetnek, egy terméknek, vagy egy személynek, mind van hírneve és imázsa. Nagyon fontos az, hogy mint cég, vagy személy, milyennek látnak

Részletesebben

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene 1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség Pótnászút Hárman álltak a megállóban autóbuszra várva. Pista, a kefefrizurás, kigyúrt izmú, jóképű, harmincas fiatalember, Feri, a dérütötte ötvenes, meg Zsiga, az üllepig érő homlokú, nyugdíjba készülő

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Betty apósa túl volt már a 86.

Betty apósa túl volt már a 86. A nyughatatlan Betty apósa túl volt már a 86. évén. Nyugdíjas volt. Tevékeny, szorgalmas ember lévén a nyugdíjas életformát unalmasnak tartotta. Elég erőt érzett magában ahhoz, hogy még valamit, valahol

Részletesebben

A beteg és az orvos. Simon doktor rutinosan végezte a vizsgálatokat,

A beteg és az orvos. Simon doktor rutinosan végezte a vizsgálatokat, A beteg és az orvos Az orvosi rendelő várójában még mindig hatan ültek, pedig közeledett a rendelési idő vége. Az influenzajárvány már novemberben elkezdődött, s a napok óta tartó ködös idő kedvezett a

Részletesebben

Mit keresitek az élőt a holtak között

Mit keresitek az élőt a holtak között Isten szeretete csodálatosan ragyogott Jézusból. - Olyan tisztán, hogy emberi életek változtak meg általa. - Akik találkoztak Jézussal, s engedték, hogy megérintse őket az Ő szeretete, azok elkezdtek vágyakozni

Részletesebben

Jarabin Kinga. Kedves Olívia!

Jarabin Kinga. Kedves Olívia! Jarabin Kinga Kedves Olívia! Kedves Olívia! Mire levelem megérkezik hozzád, már biztosan újra nyugodt leszek és békés, de most pipa vagyok, haragos és mérges! Már megint hadat üzent nekem az a makacs és

Részletesebben

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK SZKB_207_05 FELKÉSZÍTÉS A FELNÔTT SZEREPEKRE TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK KIBÔL LESZ A JÓ BARÁT? A modul szerzôi: Simon Gabriella Nagy Ilona SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 7. ÉVFOLYAM

Részletesebben

Gárdonyi Géza. Az ablak

Gárdonyi Géza. Az ablak Gárdonyi Géza Az ablak Egy tizenöt éves fiú is járt az iskolába. Daninak hívták. Leány is volt három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak és kedvesek. Csak ez a Dani! Ült fakó arccal az első helyen,

Részletesebben

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc Az alábbi történet a képzelet szüleménye. A történet szereplői az 1865-ös év eseményeinek szereplőit leszámítva kitaláltak. A könyvben megjelenő helyszínek azonban az esetek többségében valóságosak. Bárminemű

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN oral history 186 [ ] SÁRAI SZABÓ KATALIN Változatok az identitásra Az utóbbi években Magyarországon is egyre több kutató fordul a nôtörténet (gender) felé, és szaporodik az egyes nôi csoportok vizsgálatával

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül

Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül 1 Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül karimával; örült a látványnak, de ez csak az első fejezet,

Részletesebben

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet Teremtés utazói Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet - Képzeljük el, hogy az időnek nincs eleje és vége, végtelen folyamként halad önmagába visszatérve. Elméleti síkon lehetséges,

Részletesebben

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs Copyright 2012 Kate Brooks & Duncan Shelley A könyv bármely részének sokszorosítása, akár elektronikus, akár mechanikus úton ideértve az információtároló és visszakereső rendszereket is, a kiadó írásbeli

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Most akartam éppen letenni a kalapomat. Hogyan tegyem le az ön dicséretei után? Ön azt gondolná, hogy leénekelte a fejemről.

Most akartam éppen letenni a kalapomat. Hogyan tegyem le az ön dicséretei után? Ön azt gondolná, hogy leénekelte a fejemről. GYORSVONATON Budapest A vonat öt perc múlva indul. Ma alig van utazó: az idő borongós. Lehet, hogy esik is. Az én kocsimban egy fiatal házaspár ül. A szomszéd fülkében foglaltak helyet. Ahogy bepillantottam,

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben