A TANYARENDSZER MAI ALAKULÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK. Becsei József 1

Átírás

1 A TANYARENDSZER MAI ALAKULÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK Becsei József 1 A tanyarendszerben végbemenő jelen fejlődési tendenciákra pillanatnyilag csak következtetni tudunk, mert annak a korszakos tulajdonváltásnak az eredményeit, amely a kilencvenes években a földtulajdonban bekövetkezett, statisztikailag csak részben tudjuk nyomon követni, mert ugyan a magyar mezőgazdaság állapotáról 2000-ben készített felmérés a rendelkezésünkre áll, de a tényleges állapot, a fő fejlődési tendenciák pontos megállapításához a most végrehajtott népszámlálási adatokra van szükség. Ezért a célom az, hogy számba vegyek néhány olyan tényezőt, amelyek lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy a tanyarendszer jelenlegi fejlődésére vonatkozólag adekvát elképzelést lehessen leírni. Ezek közé az alábbiakat sorolom: 8 azokat a markáns véleményeket, amelyek a tanya kialakulásával és fejlődésével foglakoznak, amelyek megfogalmazták a tanya kialakulásának általános és konkrét feltételeit, 8 szükséges részletesebben szólni a jelen század fejlődési tendenciái közül azokról, amelyek differenciálták a tanyaterületeket a tanyapusztulás időszakában is, 8 összegezzük azt, hogy a tanyarendszer milyen állapotban érkezett el az új földtulajdonrendszer kialakulásához, 2 8 a kialakult területi különbségek jelentős mértékben befolyásolhatják a mai tanyakeletkezést, 8 számba kell venni az új birtokrendszert, amelynek megengedő, vagy kizáró hatálya lehet a tanyák keletkezésére. A tanyaprobléma A magyar településhálózat egyik legsajátosabb tartozéka az alföldi tanya, annak ellenére, hogy a klasszikus értelemben felfogott tanyavilág jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. A tanya sajátos településformája, sajátos társadalma mindig egyéni problémákkal jelent meg a településhálózattal (településrendszerrel) kapcsolatos elképzelésekben. A tanyával foglalkozó tanyairodalom és a róla való vélekedések száma terjedelmesnek ítélhető. A megjelenési időpontokat elemezve "csúcspontokat" és mélypontokat egyaránt kijelölhetünk. Ugyanakkor azt is jelzi az irodalom, hogy az elmúlt, nagyjából egy évszázad alatt, valóságos tanyaideológia született, hiszen a véleményt nyilvánítók között éppen úgy jelen vannak ezen települési - gazdálkodási - társadalmi forma dicsőítői, mint ellenzői, vagy azok, akik a realitás talaján állva a tanyát mindig, mint a településhálózat egyik tagját elemzik a saját tudományuk szempontjai alapján, de az ideológiai alapú megközelítési mód az utóbbi években nagyon is felerősödött! A tanya kérdésének jelentkezése a tudományos irodalomban a század elejéig nyúlik vissza. Az első konkrét - méghozzá földrajzi - tudományos feldolgozást SIMKÓ Gyula "Nyíregyháza és tanyáinak települése" c. dolgozatában adta 1909-ben. Az un. "tanyakérdés" jelentkezése is a század elejére esik, mégpedig a húszas években bontakozott ki erőteljesen a 1 Dr. Becsei József tanszékvezető egyetemi tanár a földrajztudomány doktora Szegedi Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszék; becsei@geo.u-szeged.hu A dolgozat az OTKA T 066 sz. kutatás keretében készült. 1

2 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására maga összes problémájával együtt. Ekkor a kérdés felvetésének módja teljes egészében álproblematikus volt, mert a tanya megítélése nem reális gazdasági és történelmi keretében és fejlődésében történt meg, hanem ezek ismerete nélkül és azoktól elszakítva. Így érthető, hogy a keresett és javasolt megoldások meddő illúziók maradtak. Feltétlenül pozitív volt azonban egyáltalán a kérdés felvetése, "felfedezése" is, mint ahogyan ugyanez elmondható a probléma második világháború utáni vizsgálatának sürgetéséről is (BECSEI J. 1966). Amikor a tanya problémáját a magyar társadalom "felfedezte" gyors és radikális intézkedéseket követeltek a tanyák és az egész tanyarendszer megszűntetésére. Ma már tudjuk, hogy ez csak illúzió volt, mert nem ismerték azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek életre hívták és minden "radikális" intézkedés ellenére továbbra is életben tartották a tanyákat. A tanyák számának és népességének maximális értéke a 20. század folyamán következett be: 1910-ben, amikortól a népszámlálások a 100 lakosnál népesebb külterületi lakott helyek népességet is nyilvántartották, a 225 tanyás helység lakosából fő, tehát az ottani népesség 2 %-a már külterületen élt, elterjedésük csúcspontját, a maximális értékét (, 0 %) csak 199-ben érték el. Azonban ez a "felfedezés" több haszonnal is járt a tanyás település-gazdálkodási rendszer megismerésében, valamint a tanyai társadalom életformájának ismeretében. Megindult a tanyai települések tudományos kutatása, melyből elsősorban a néprajz, a szociográfia és a településföldrajz vette ki a részét. Olyan ismereteket szerezhetett a magyar közönség a tanyák társadalmi problémáiról, amelyek megrendítő képekben, szociográfiai leírásokban kerültek feldolgozásra, de ezek gazdasági alapjainak megfogalmazása néhány kiváló tudós nevéhez kapcsolható (GYÖRFFY István, ERDEI Ferenc, MENDÖL Tibor stb.). Ezek a társadalmi problémák egyrészt az egész ország társadalmi berendezkedéséből, a feudálkapitalista viszonyokból következtek, s ebben a vonatkozásban általános érvényűek voltak az egész országra, minden társadalmi osztályra és rétegre. A másik oldalon viszont a tanyák speciális helyzetéből következőleg olyan jegyei voltak a tanyán élő társadalom életének, amelyek speciálisan csak a tanyai települések és azok lakói helyzetét határozták meg. Ebben a vonatkozásban döntő jelentőségűvé vált az a tényező, hogy a tanyák sajátos települési formát képviseltek. Kettős értelemben is sajátosak voltak: egyrészt külső megjelenésükben szórványok, mint bárhol a világon, s így különböztek a falvaktól és városoktól, sőt még a majoroktól is. Másrészt viszont: társadalmilag tanyák voltak, s mint ilyenek csak a Magyar Alföldön fordultak elő, az alföldi mezővárosok szerves egységeként, azokkal egy települést alkotva. Az Alföld tanyarendszerének települési-gazdasági-társadalmi egysége, a tanya, valóban nem egyszerű tagja a településhálózatnak, amit illusztrál az is, hogy a vele kapcsolatos vélemények között éppen úgy ott találjuk a néprajz, a történelem, szociológia, földrajz, agrártudományok, az építészet, igazgatás, statisztika stb. tudományok értékítéleteit, mint ahogyan számtalan politikus is hozzászólt már a kérdéshez. E sokrétegű véleményhalmazt, ha csoportosítani kívánjuk, úgy azok mégis a leglényegesebb problémákat foglalják magukban. Ezek az alábbi csoportokat alkotják: a. a tanya eredete, ki- és átalakulásának folyamata, b. a tanyai életmód, c. a tanya, mint települési forma, d. a tanya, mint gazdálkodási forma, e. a tanyapolitika, különösen napjainkban az a kérdés, hogy lesz-e új tanyarendszer Magyarországon? A tanya helyes megítélése tekintetében nagy lépést jelentett előre a tanya kialakulási folyamatának, történeti eredetének tisztázása, valamint a tanya lényegének megfogalmazása. E tekintetben elsősorban GYÖRFFY István nevét kell kiemelnünk, akinek írásai a tanyakeletkezés és eredet kérdését tudományos biztonsággal tárták fel. De ő állapította meg elsőként helyesen a tanya lényegét is. A történeti felderítésben több helyi kutatás - különböző 2

3 szerzők tollából (SZABÓ I. 1929, KRÚDY M. 191, MÁRKUS I. 19 stb.) - is szerepet vállalt magára. Ezek egy-egy tanyai terület - Debrecen, Szeged stb. - történeti kialakulását dolgozták fel, adalékokat szolgáltatva a tanya helyes megítéléséhez. További fontos állomást jelentettek ERDEI Ferenc szociográfiai tanulmány-kötetei és kisebb lélegzetű cikkei. E munkák a magyar tanyavilágot fejlődésének csúcspontján mutatták be a szociográfus szemével, s feltárták a magyar tanyák leglényegesebb vonásait. Az elvi kérdések tisztázását még konkrétabbá tette az a vita, amely ERDEI Ferenc és MENDÖL Tibor között zajlott le ben a tanya, mint önálló település kérdésének megítélésében. A klasszikus kifejlettségű tanya legáltalánosabb fogalmát és funkcióját GYÖRFFY István adta: "Tanya, vagy régebbi nevén szállás alatt a magyar Alföld szétszórt, magányos telepeit értjük, melyek ma a mezőgazdasági munkák, s általában a gazdálkodás középpontjai, régebben pedig a lábas jószág teleltető helyei voltak. A tanya azonban nem önálló településforma, hanem a hozzá tartozó földbirtokkal együtt valamely város, vagy nagyközség függvénye." Lényegében GYÖRFFY I. fogalmazását fogadta el ERDEI F. is, amikor a tanya ismérveit a következőkben állapította meg: 1. magányos telep, olyan épület vagy épületcsoport, amely kívül esik a városok, vagy falvak zárt tömbjén. 2. mezőgazdasági, ill. általánosabban őstermelői célt szolgál, tehát állattartásnak vagy földművelésnek, vagy erdőgazdálkodásnak, vagy halászatnak a színhelye,. az illető termelésben foglalkozónak a tartózkodási helye, vagy rövidebb, vagy hosszabb időre, de semmiképpen egyszerűen a letelepedési helye. A tanya fent jellemzett, s a fogalomban megadott ismérvei a XX. század folyamán, de különösen a második világháború után bekövetkezett kollektivizálás eredményeként lényegesen megváltozott. A tanya fogalom mögött lévő tartalom nem volt azonos a korábbival (BECSEI J. 199), de lényegesen módosult a tanyához kapcsolódó társadalom is, amit témánk szempontjából feltétlenül figyelembe kell vennünk. A korábbi tanyasi élet, valamint a kötődés újféle módja eredményezte azt, hogy a korábbi évtizedekben egy szemléletében és életvitelében, valamint hagyományaiban más paraszti társadalom élt a tanyákon, mint ma. Ez a társadalom a tanya alapítójának, építőjének, családi hagyományai folytatójának tudta magát. A tanyát nem, mint a kiesettség, a várostól és a civilizált életkörülményektől való megfosztottság eszközét érezte magáénak, hanem mint ősei és a maga harca jussát, az individuális lét biztos alapját és forrását. Az ősi hagyomány is más módon származott át nemzedékről-nemzedékre, továbbá a családok egy része ilyen vagy olyan, különböző kötődések alapján kapcsolódott a faluhoz vagy városhoz De ez a társadalom akkor a maga számára - a paraszti gazdálkodás és társadalom zártságából következőleg - a mezőgazdálkodáson kívül más tevékenységet és megélhetési lehetőséget elképzelni is csak nehezen tudott, így a gazdasági biztonság alapvető pillére a tanya és az ott folytatott gazdálkodás volt. Végső soron az individuális gazdálkodás által kialakított egész hagyományrend, életvitel és magatartás határozta meg a tanyához való viszonyulás összes jellemzőit. A mezőgazdaság kolletivizálása az előbbi korszakkal homlokegyenest ellentétes fejlődést emelt törvényerőre. Röviden azt mondhatjuk, hogy megszűnt a tanyák létének korábban ismert társadalmi-gazdasági alapja, s így megindult a tanyavilág pusztulási folyamata. Ez a pusztulás azonban a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználásának eredményeként lelassult. Az új birtokrend kialakulásáig több egymás hatását erősítő, illetve rontó tényezővel kellett számolni. Közülük kettő alapvetően mezőgazdasági eredetű. Nevezetesen a nagyüzemek léte, amely a tanyai település és gazdálkodási viszonyok felszámolását követelték, míg a másik a háztáji gazdaságok lehetőségeinek fokozottabb kihasználása a tanyán lakást konzerválta, sőt olykor újak építésére csábított.

4 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására Az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi átalakulása lényeges változásokat hozott a tanya szerepében és az ott élő tanyasiak, vagy még pontosabban az ott lakó emberek életében, szemléletében, kultúráltságában és az ezek által determinált jövőbeni elképzeléseikben, terveikben és vágyaikban. Az iparosodás következtében új munkafajta kínált új megélhetési lehetőséget. Ahhoz azonban, hogy ezzel a lehetőséggel élni is tudjon a tanyasi parasztság, szükség volt arra is, hogy a korábbi zártság feloldódjék. Ebben segített a térbeli és közlekedési kapcsolatok új rendje, amelyben az alapvető áramlási irányok a lakóhely és a munkahely közötti közlekedés. A szövetkezeti tulajdonba került üzemi területek tagosításuk után függetlenné váltak a kisüzemi gazdálkodás céljait szolgáló tanyai lakástól, vagyis a munkahelyek koncentrálódtak a nagyüzemekbe, míg a lakóhelyek továbbra is mozaikszerűen szétszóródva maradtak, továbbra is fenntartva, a lakás és a háztáji gazdálkodás méreteitől függően, a hozzákapcsolódó gazdasági tevékenység decentralizáltságát. Napjainkra azonban a tanyán élők foglalkozási szerkezetében is óriási változások mentek végbe, s ez a tanya és a zárt település között egy eddig nem, vagy csak alig ismert kapcsolatot hozott létre. Ugyanis ma a tanya azok számára, akiknek a tanya csak lakóhely, olyan szükségmegoldás, amelyet abban a pillanatban feladnak, amint lehetőségük nyílik arra, hogy a zárt településben lakáshoz jussanak. Ma ugyanis a tanya sokak számára csak lakóhely, míg a munkahelye a zárt településben van. Míg korábban a városban lakóknak volt a tanya a munkahelye, ma a tanyasiak egy részének a munkahelye a városban van. Gazdaság és lakóhely tehát ismét külön áll előttünk, csak éppen fordított viszonylatban. Mivel ez esetben olyan tanyasiakról van szó, akik már nem a mezőgazdálkodásban dolgoznak, ezért a munkahely által kínált és nyújtott életforma és a tanyai lakóhely által biztosított lehetőség kerül egymással ellentmondásba. A mezőgazdaságban is megjelentek a modern mezőgazdasági gépek, az új termelési és tenyésztési technológiák, s ezek átalakították a mezőgazdálkodást is, mint foglalkozást, ezzel együtt magát az embert, sőt magát a paraszti társadalmat is. Együttesen tehát lényegesen átalakult a tanyasi társadalom struktúrája, foglalkozási szerkezete, a földhöz és a mezőgazdasághoz való viszonya és ezeken keresztül a tanyákhoz való viszonya is. Eközben egy új generáció is felnövekedett a tanyákon, amelynek szemléletét a föld már nem, mint a birtoklás tárgya, hanem mint a termelés eszköze alakította. Akik, mivel iskoláik egy részét a városban járták ki, inkább vonzódnak az itteni élethez, az itteni kultúráltabb munkához. A tanyasi élet tradíciója is másként öröklődött át. Sommásan tehát azt mondhatjuk, hogy a korábban tanyán élt zárt paraszti társadalom a tulajdonviszonyok átalakulása és a gazdasági fejlődés eredményeként megmozdult, s ez a mozgás térben és a társadalom különböző csoportjai között is igen nagy méreteket öltött. A fent vázolt folyamatok felvetik azt a kérdést, hogy a mai földmagántulajdon mennyire éleszti újjá a tanyai települési-gazdálkodási formát, valójában azt kell mondanunk, hogy önmagában a föld magántulajdonba kerülése nem elegendő tényező a tanyarendszer újraéledéséhez, mert az azt létrehozó társadalom lényegesen átalakult. A tanyarendszer kialakulásának általános feltételei A tanya a szórványtelepülések csoportjába tartozik, éppen ezért létrejöttének legáltalánosabb feltételeit abban fogalmazhatjuk meg, ami a szórvány települési formát általában lehetővé teszi. Ez pedig a föld birtoklásának, használatának és művelésének a rendje. Általánosságban az mondható, hogy a föld tulajdonlásának rendje úgy befolyásolja a szórvány létrejöttét, hogy a nagybirtok (akár magán, akár kollektív: faluközösség, vagy termelőszövetkezet) kizárja a szórványtelepülés keletkezését, ellenben a magántulajdonosi

5 kis- és középbirtok azt lehetővé teszi. Ez azonban csak a lehetőséget jelenti, hogy valójában létrejön - e szórvány ilyen tulajdonforma mellett vagy nem, ahhoz egyéb tényezők meglétére is szükség van. Ezek az okok a magyar tanya története során változtak. A magyar alföldi tanya, mint a településhálózat egyik mozgékony, változásra hajlamos tagja, mindig ki volt szolgáltatva azon tényezők változásainak, amelyek a keletkezését, funkcionálását meghatározták. Így a tanyarendszer története, a folytonos átalakulásnak, pusztulásnak és újraéledésnek az egymásutániságait jelenti. Csak az utóbbi ötven évben a tanyarendszer történetének három periódusát írhatjuk le. Az elsőben, 195-től 1950-ig a birtokviszonyok és az üzemmód változása miatt nagy számú tanya keletkezett, majd a tanyarendszer minden eddiginél nagyobb leépülése vált a meghatározó folyamattá, míg napjainkban a tulajdonviszonyok s az általános urbanizációs folyamat következményeként ismételten lehetőség nyílik a tanyai települési forma revitalizációjára. A kérdés természetesen az, hogy a mai körülmények által biztosított lehetőségek mennyire eredményezik majd új tanyák létrejöttét, illetve mennyire járulnak hozzá a még meg lévők stabilizációjához, vagy a tanya jellegének átalakulásához. (Azt is meg kell mondanunk, hogy az 1990-es évek nagy változásainak a tanyarendszerre vonatkozó hatásairól jórészt csak politikai szlogenek hangzottak el, de konkrét vizsgálat alig folyt. Magam kettő ilyenről kell, hogy megemlékezzek: az egyik MOLNÁR Melinda (2000) által a nagykunsági tanyavilágban végzett kutatásai, míg a másik az általam vezetett tanszéken KOVÁCS Csaba tanársegéd irányításával és Bajmócy Péter tanársegéd közreműködésével folyik, de az egész Alföldre kiterjed, s a kérdőíves felmérésben a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszékének hallgatói is részt vettek.) Az első kérdésünk az, hogy melyek a tanya-kialakulás általános feltételei? Ezeket ERDEI Ferenc az agrártelepülések tényezői címben foglalta össze, amelyek szerinte: a. a táj b. a mezőgazdasági termelés törvényei c. társadalmi törvények d. a földbirtoklás jogrendje e. a népiség. (ERDEI F. 1976) RÁCZ István a tanya kialakulás általános és közvetlen feltételeit különbözteti meg: a. az általános feltételek: - település és népesség - nagy kiterjedésű határ - előnyös jogviszonyok - földbirtoklás és határhasználat, b. közvetlen előfeltétel pedig, hogy a földterület állandó jelleggel vagy legalábbis huzamosabb ideig egyéni birtoklásba kerüljön. (RÁCZ I. 1980) Az általános feltételek a lehetőséget, a kereteket teremtik meg, amint az - elsősorban az Alföldön - a török hódoltsággal, de egyes területeken már korábban is létrejött, s hogy e feltételek között valójában hol épült ki a tanyarendszer az a közvetlen feltétel meglététől függött. Ennek a megteremtődése azonban a különböző területeken különböző időpontokban ment végbe, ezért a tanyarendszer egyes területeken a fejlődés valamennyi szakaszát végigjárta, míg másutt csak bizonyos szakaszokat, - így jelentős táji, időbeli és jellegbeli különbségek alakultak ki (1. ábra). (ERDEI F. 1976) 5

6 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására 1. ábra. A magyar tanyarendszer történetének vizsgálata során (BECSEI J. 1996) megállapítható, hogy a közelmúltig fő funkciójában szántóföldi tanyákból álló tanyarendszer kialakulásával kapcsolatosan több nézet létezik a magyar tanyairodalomban. A szántóföldi tanyák közvetlen elődjeinek a mezei kerteket tekinthetjük, amelyek létezését a század fordulójától nyomozhatjuk (MAKSAY F. 1971). Azonban akár a hódoltság előtti időszakot, akár a 6

7 hódoltság idejét vizsgáljuk azt mondhatjuk, hogy a földművelés az intenzív szarvasmarhahízlalás és kereskedelem melléktermékeként született meg, s nem ez volt a mezei kertek fő gazdasági funkciója, de az állattartás mellé társult a földművelés is, s ennek szükségszerű velejárójaként valamiféle hajlék kialakulásának (meglétének) a szükséglete. Az as évekig fő funkciójában földműves tanyarendszer a 18. század-közepi gazdálkodási és életformaváltásnak a terméke. Ezért a magyarországi tanyarendszer alakulásának történeti folyamatát két nagy korszakra oszthatjuk. Az első a mezei kertek megjelenésétől a 18. század közepéig tartó kialakulási folyamatot foglalja magában, s három szakaszra osztható, míg a második korszak ettől az időtől napjainkig tart, s négy szakaszra tagolható. A mai fejlődésre azonban a 20. századi gazdasági - társadalmi - települési - technikai változások lehetnek hatással, ezért ezekre kell figyelemmel lennünk, azonban a most létrejövő tanyák esetében is érvényesülnek azok az általános és konkrét elvek, amelyek a tanyaalakulás különböző időszakaiban is érvényre jutottak. A tanyarendszer fő vonásai A tanyarendszer vizsgálatának is az adhatja meg az értelmét, ha a települési önkormányzatok városaik-falvaik jövőjének alakításánál figyelembe veszik az elmúlt időszakban kialakult települési társadalom struktúráját, s annak településen belüli térbeli rendjét s a változások irányait. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az a folyamat sem, ami az alföldi városok életében jelentős szerepet játszott külterületi településeken, mindenekelőtt a tanyarendszerben lezajlottak. Ezek a folyamatok időben is és térben is jelentős különbségekkel mentek végbe, s így a tanyarendszeren belül több irányú differenciálódásra került sor, ami a területi különbségekben is megjelenik. Ebből az következik, hogy a jövő előrejelzésekor olyan jelentős területi különbségekkel is számolni szükséges, amelyek az egyik helyen elősegítik, másutt pedig gátolják új tanyák létrejöttét. A fenti kérdés kifejtése kapcsán abból indulunk ki, hogy ERDEI Ferenc szerint hazánkban a jelen században a lakott tanyák különböző típusai váltak uralkodóvá, mégpedig úgy, hogy az állandó letelepedésű szórvány (vagy lakótanyák) részesedése az összes tanyából egészen az 1950-es évekig növekvő volt. E tanyatípusok mindegyike megegyezett abban, hogy általában a lakó- és munkahelyek, mégpedig őstermelő munkahelyek együttese volt, de a termelési központ jelleg volt az uralkodó a lakófunkcióval szemben. Továbbá megegyeztek abban is, hogy mindegyiket a legszorosabb társadalmi szálak fűzték "anyatelepülésükhöz", kivétel volt az állandó letelepedésű szórvány. A funkciók terjedelmében azonban - a birtoknagyság által meghatározott mértékben - nagy különbségek mutatkoztak közöttük. Azonosak voltak továbbá abban, hogy mindegyik társadalmi-gazdasági alapja az individuális gazdálkodás volt. A mai területi differenciálódás kialakulásában fontos szerepet játszott az, hogy a fent általánosan jellemzett tanyarendszernek milyen volt a század első harmadában a társadalmi strukturálódása, s az területileg milyen különbségeket mutatott. A társadalom milyenségének a jellemzésére a földtulajdonnal való rendelkezést, továbbá a foglalkoztatottsági viszonyokat használhatjuk, amelyek jelzik azt, hogy a külterületen élt társadalom milyen mértékben volt tulajdonosa a földnek, vagyis milyen mértékben tartozott a parasztsághoz, illetve megmutatják azt, hogy ennek a társadalomnak a tagjai milyen mértékben kötődtek az agrárgazdálkodáshoz. Történelmileg nézve ugyanis már jól látszik az, hogy azokon a területeken, ahol a paraszti társadalmi csoport erősebb volt, ott (egyéb tényezők eredményeként is) a tanyarendszer tartósabban fennmaradt. 190-ban az Alföld népessége fő volt s ebből fő (0, 0 %) élt külterületen. A külterületi települések között alapvetően két típust különíthetünk el: egyrészt a tanyákat, másrészt a 7

8 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására majorokat. A majorokban lakó cselédek számát mintegy főre becsülhetjük, s így a külterületi népességből mintegy fő lakott tanyákon. (Miután az adatok csak az összes külterületi lakosra állnak rendelkezésünkre, ezért a következőkben azokat így kell értelmezni.) Az összes külterületi lakosnak 2, 5 %-a volt kereső, amely nagy szóródást mutatott, hiszen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 8, 1 %-os minimum és a Csongrád megyei maximum (6, %) között 8, 2 %-os különbség volt. Az Alföld külterületi társadalmának túlnyomóan az őstermelés biztosított megélhetést, hiszen a megyék átlagában az őstermelői keresői arány 85, % volt, amelyen belül a legmagasabb értéket Bács-Kiskun megyében (90, 0 %), míg a legalacsonyabbat (67, 9 %) Hajdú-Biharban találhattuk. Mindez azt jelzi, hogy a magas átlag érték ellenére az alföldi külterületi társadalom még sem volt olyan egyértelműen paraszttársadalom, mint az a fenti értékekből következne. Sőt, ha tovább differenciáljuk a népességet az szerint, hogy kik tartoztak a parasztsághoz, akkor ez a kép még árnyaltabb lesz. Erre vonatkozólag a birtokstatisztikák adhatnak felvilágosítást. A mezőgazdaság és a kertészet önálló birtokosainak és bérlőinek az aránya ugyanis az Alföld keresőiből csupán 2, 0 % volt. (Ezen belül a 10 kh-on aluliak 1, 8 %-t, a kh-asok 79 %-t, s az 50 kh - nál nagyobb birtokkal rendelkezők, %-t értek el.) A mezőgazdálkodással foglalkozók belső strukturálódása alapján az Alföld megyéit négy nagyobb csoportba oszthatjuk. Az első csoportba Csongrád és Bács-Kiskun megye sorolható, ahol a cselédek és mezőgazdasági munkások aránya viszonylag alacsony volt, ellenben magas részesedési hányad jutott az önálló birtokosokra és bérlőkre. A másodok csoportba Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye tartozott magasabb cseléd és munkás hányaddal, s az ennek alapját képező jellemző birtokmegoszlással (a 100 kh-on felüli birtokok aránya kereken 8 % volt). A harmadik csoportot Hajdú-Bihar és Pest megye alkotta, ahol szűk paraszti réteg és alacsony őstermelői hányad volt a jellemző, vagy másként fogalmazva e két megyében volt a legmagasabb az urbánus foglalkozásúak aránya. A negyedik csoportba tartozó Szabolcs- Szatmár-Bereg megye elkülönült a többi területtől egyrészt abban, hogy itt volt a legalacsonyabb a külterületi népesség aránya (18, 6 %), másrészt itt élt a legszűkebb rétegű paraszttársadalom. Az önálló birtokosok és bérlők részesedése az összes keresőből csupán 11, % volt, ellenben a cselédek (27, %) és a mezőgazdasági munkások (6, 2 %) együttes aránya 6, 5 %-t jelentett. Az elmondottakból az tűnik ki, hogy az Alföld külterületi népessége, amelyről általánosságban az a vélemény élt, hogy az paraszttársadalom volt, csak részben és területileg differenciált mértékben sorolható a parasztság táborához, még akkor is így van ez, ha a külterületi foglalkoztatottak döntő többségének az élete a mezőgazdálkodáshoz kapcsolódott. Továbbá az is kétségtelen tény, hogy a tanyasi népesség nagyobb hányada tartozott a paraszti társadalomhoz, mint amekkora arányt a külterületi népesség az össznépességből képviselt. Az 195-ös földosztást követően a külterületi népesség társadalmi tagolódása egyértelműbbé vált. A földosztás következtében új tulajdonviszonyok jöttek létre, megszűntek az uradalmi és nagygazda majorok, s ezzel együtt a cselédség, mint társadalmi csoport, akiknek jelentős hányada kis- vagy törpebirtokossá vált. Az újonnan földhöz jutottak körében nagy arányú tanyaépítési folyamat indult meg. Az a folyamat, amely a 20. század fordulójától felerősödött, nevezetesen a tanyák szórványtanyává válása, ekkor beteljesedett, s a korábbi sajátos alföldi tanyai jelleg elenyészett, s tanyarendszer tagjai, a tanyák olyan szórványokká váltak, mint amilyenek szerte a világon léteznek. Társadalmilag a kis- és középparaszti rétegé lett a meghatározó hely. Paradox módon ekkor érte el a külterületi népesség ( ) száma és aránya (, 0 %) a maximumot (2. ábra). 8

9 2. ábra. Az ezután bekövetkezett társadalmi-gazdasági, tulajdoni és művelési változások az alföldi tanyarendszert a korábbinál sokkal élesebben differenciálta. Ezek között a legfontosabb változás az volt, hogy jelentősen csökkent a külterületi népesség (1. táblázat). Ennek eredményeként egész térségek váltak külterületi népesség nélkülivé (. ábra), vagy olyan területekké, ahol az e településekben élők száma oly csekély, hogy az elhanyagolható. 9

10 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására Ilyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területének túlnyomó része, Hajdú-Bihar és Békés megyének elsősorban a volt Bihar megyei részei, Szolnok megye jászsági részei, a Tisza mente, Pest megyének a fővárosi agglomerációhoz tartozó területei, s végül a Duna mente.. ábra. 10

11 A tanya fogalmának tisztázásakor ERDEI is és GYÖRFFY is abból a reális társadalmigazdasági alapból indult ki, mely a tanyák életre hívásában a legfontosabb szerepet játszotta, s így tudták mindketten a tanya funkcióját tudományos egzaktsággal megállapítani. Az alapvető kérdésben, a tanyai település individuális gazdasági alapjában, döntő változás következett be azzal, hogy a tanya gazdasági bázisát jelentő egyéni kisbirtokon alapuló magántulajdonosi rendszert szövetkezeti, csoport tulajdonviszonyokon alapuló nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel. Mivel a munkahely-egységek, a magántulajdonban levő kisbirtokok nagyüzemekbe centralizálódtak, viszont megmaradt a lakóhely-egységek szétszórtsága, ezért a tanya egyrészt a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó földművelők, állattenyésztők, másrészt a foglalkozást váltók, tehát a zárt településben dolgozók lakóházává vált. Gazdasági szerepe annyiban volt, hogy a háztáji gazdaság körülötte helyezkedett el, s ez olykor jelentős jövedelmet biztosított elsősorban a reá alapozott állattartáson keresztül. Nem foglalt magába szántóföldet, s így régebbi funkciójának éppen a leglényegesebb vonását vesztette el, vagyis a "gazdálkodás központja" jellegét. Év 1. táblázat. A külterületi népesség számának alakulása. 199, Összes en A külterületi népesség száma 988 arány a (%) időpont 21, 5 199/ , 1960/ , / , 1980/ /1 990 A fogyás nagysá ga (fő) aránya (%) Azokon a területeken viszont, ahol a korábbi időszakban a paraszti társadalom létszáma magasabb volt (a fent leírt első csoport), jelentős számú külterületi népesség maradt meg, mindenekelőtt a Duna-Tisza közi homokháton. Ebben a történelmileg kialakult körülményeken túl az is szerepet játszott, hogy itt munkaintenzív termelési kultúrák a honosak, amelynek a folytatásához arra volt szükség, hogy más rendszerű szövetkezést és tulajdonformát hozzanak létre, mint az Alföld monokultúrás művelést folytató területein. Ahol viszont a termelőszövetkezetek nem kedveztek a tanyák fennmaradásának, így itt a nagyobb külterületi népességgel rendelkező települések sávokban, illetve gócokban helyezkednek el. A külterületi népesség egyik legsúlyosabb vesztesége a lakosság foglalkozási átrétegződése eredményeként köszöntött be. Bár bizonyos késéssel, de a külterületen élő agrárkeresők közül is számosan, elsősorban a fiatalabbak, foglalkozást váltottak. Elsősorban az iparban és az építőiparban találtak munkát. A társadalmi átstrukturálódás területi átrendeződéssel is együtt járt. Így a fiatalabb, mozgékonyabb társadalmi csoportok elhagyták a tanyákat, s az ipart tömörítő városokba költöztek. A külterületen az idősebb generáció maradt, aminek végső következménye a külterületi-tanyai népesség elöregedése lett (2. táblázat). Ez az elöregedés olyan mértékben deformálta az itt élők korszerkezetét, hogy reménytelenné vált a népesség normális utánpótlása. 0, 25, 8, 2 6, 81, 11

12 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására 2. táblázat. Az Alföld külterületi népességének korösszetétele 1960 és 1980-ban. Név (megye) Korösszetétel (%) 15 éven aluli éven felüli é v e s Bács-Kiskun 29, 2 Békés 28, 2 Csongrád 2, Hajdú-Bihar 6, Jász-Nagykun- 29, Szolnok Pest 28, 7 Szabolcs-Szatmár- 5, Bereg Alföld 0, 1 19, 18, 7 17, 7 2, 7 21, 0 22, 2, 20, 6, 6 6, 8, 2 7, 8 6, 7, 7, 6, 7 2, 2 2, 8 1, 0 5, 6, 1 2, 9, 5 2, 9 2, 0 2, 2, 0 18, 2, 1 2, 8 17, 5 22, 5 27, 7 27, 6 28, 9 25, 5 26, 5 25, 26, 1 27, 11, 20, , 20, , 22, 9 9 7,5 15, 2 11, 19, 1 10, 19, 2 8,8 16, 1 10, 19, 7 Területi differenciálódás jött létre a külterületi népesség foglalkozási szerkezetében bekövetkezett változások eredményeként is. Ebben a vonatkozásban egyrészt meg kell különböztetnünk egymástól az egész Alföld nagyobb régióit, valamint az egyes települések tanyarendszerén belül kialakult övezeteket. Az Alföld nagyobb régiói: 1. azok az agrártérségek, ahol a külterületi népesség létszáma jelentéktelen (Tiszahát, Szamoshát, Szatmári síkság, a Nyírség délkeleti része, a Kis- és Nagy Sárrét, a Hortobágy, a Csanádi-háton és a Békési-hát keleti részein, a Duna völgye, Pest megyében a ceglédi és dabasi kistérség egy része); 2. agrártérségek, ahol nagyobb létszámú külterületi népesség él (a Kiskunság, Csongrád megye, a Nagykun városok, Gyomaendrőd és környéke);. a népesség foglalkozásában a szekunder és tercier ágazatok a meghatározóak, de alacsony a külterületi lakosok aránya ( a Jászság, Közép-Tisza vidéke, a Nyírség nyugati része, Nyíregyháza és környéke kivételével, a Rétköz, a fővárosi agglomeráció, a volt Csanád megye Makó kivételével);. jelentős külterületi népességgel, ahol a nem agrár tevékenység a meghatározó /Hajdúság, a három város, Szeged-Hódmezővásárhely, Kiskunhalas-Jánoshalma, a középbékési városok, Szarvas és környéke, a Jászság nyugati része/. Az egyes települések tanyarendszerén belüli területi differenciálódás mindenekelőtt a nagyobb területtel rendelkező települések határában írható le. A külterület egymástól jól elkülöníthető területekre tagolódik: a. az agrárövezet, általában a határ peremterületein maradt meg, vagy azokon a részeken, amelyek közlekedési kapcsolata a zárt településsel rosszak; b. egy középső átmeneti zóna, ahol a népesség egy része már nem a mezőgazdaságban dolgozik; c. a belső övezet, amelyben a népesség többsége nem agrártevékenységet folytat. Ebben az övezetben a népesség összetétele a legbonyolultabb, hiszen a többség a városban dolgozó fizikai munkás, akiknek egy része korábban a mezőgazdaságban dolgozott, de foglalkozást váltva megtartotta a tanyáját lakásnak és egyben kétlaki életet él. A másik jellemző csoport az, amelyik a városban nem tudott lakáshoz jutni, s olcsón tanyát vásárolt, amely lakóhelyül 12

13 szolgál, de bejár a zárt településbe dolgozni. A harmadik csoportot azok alkotják, akik ebben az övezetben a szuburbiát hozták létre, vagyis a zárt településből kiköltöző jobb módúak. S végezetül ebben az övezetben számos olyan tanya található, aminek a tulajdonosa, vagy bérlője a zárt településben lakik, de itt folytat valamilyen gazdasági tevékenységet (fóliázás, virágkertészet, nagyüzemi állattartás stb.). A városok növekedése, valamint a külterületi népesség foglalkozási átrétegződése következtében, továbbá az általános lakáshiány eredményeként, valamint a belterületi magas telekárak következtében, a külső lakóövezet egyre inkább kiterjeszkedett a külterületre is és elindult egy szuburbanizációs folyamat. Ez azonban csak részben jellemezhető a fejlett országokban lejátszódó szuburbanizáció jegyeivel. Hiszen ez a folyamat a belső tanyazónára terjeszkedik ki, s amint az előbbiekben láttuk, ez a terület vegyes társadalmi struktúrával rendelkezik. Jelentős különbségek figyelhetők meg a külterületi települések között az infrastrukturális ellátottság tekintetében is, amely a fenti övezetek szerint alakult ki. Általánosságban az mondható, hogy valamennyi külterületi övezet infrastrukturális ellátottsága rosszabb, mint a zárt településé, de jelentős különbségek alakultak ki a belső zóna és az agrár övezet között. A zárt település környezetében jobbak a feltételek, különösen a szuburbánus sávokban. Különbségeket fedezhetünk fel a tanyás vidékek között az szerint is, hogy milyen a tanyák települési formája. Ez szerint megkülönböztethetjük a szórt, vagy szinguláris (Singulär) tanyák területeit, amely az egész Alföldre jellemző, a legnagyobb számban így települtek a tanyák. Ezek infrastrukturális ellátása csak nagy költséggel valósítható meg, az egyes tanyák önállóan kapcsolódnak a zárt településhez, s így a legszéttagoltabb társadalmi csoportját képviselik a tanyai népességnek. A másik típust a tanyautcák (Tanyagasse) képviselik, amelyek elterjedése nem jelentős, főként a szlovákok által létrehozott tanyaterületeken (Szarvas, Békéscsaba) találhatók meg. A harmadik típust a bokortanyák adják, amelyek csak Nyíregyháza környékén fordulnak elő. E két utóbbi típus miután zártabb települési rendet valósít meg, ezért az infrastrukturális ellátás jobban megoldható, a tanyai lakos közösségben él, s ekként tart kapcsolatot a zárt településsel. Lesz-e új tanyarendszer? Napjainkban a tanyákkal kapcsolatosan a legtöbbször felvetődő kérdés, hogy az új földtulajdon-viszonyok létrehozzák-e ismét a korábbi tanyarendszert? Bár e kérdésben pillanatnyilag csak jóslásokba lehetne bocsátkozni, a várható fejlődés megítéléséhez azonban az alábbi tények mindenképpen irányadóak. Ezek között a legfontosabbak egyike a földbirtokrendszer jelenlegi helyzete. A különböző nagyságú és tulajdonú birtokok a természeti földrajzi tényezők, mindenekelőtt a talajadottságok által befolyásoltan különböző üzemszervezeti formát, valamint gazdálkodást tesz lehetővé. A kérdés az tehát, hogy milyen birtokviszonyok uralkodnak ma a korábbi tanyás területeken, tehát az Alföld túlnyomó részén. Magyarországon 2000-ben a 10 0,2 ezer lakosból a mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség 205,5 ezer fő (20, %) volt (a vállalkozások belső struktúráját a. táblázat mutatja). A mezőgazdasági tevékenységet folytató (KSH. 2000) gazdasági szervezetek száma 882, az egyéni gazdaságok száma pedig darab volt. Ebből az általam vizsgált területre 969, ezer (az összes 7,6 %-a) mezőgazdasági tevékenységet folytató népesség jutott, a gazdasági szervezetek 28,9 %-a, az egyéni gazdaságoknak pedig 9,0 %-a található az Alföldön. Ez azt mutatja, hogy országos átlagban egy gazdaságra 2,1 mezőgazdasági A használt fogalmak tartalmának magyarázatát ld. Magyarország mezőgazdasága a évben területi adatok- KSH, Budapest, pp

14 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására tevékenységet folytató egyén, míg az Alföldön 2,06 fő jut. Az eltérés tehát elhanyagolható. (Azonban, ha azt nézzük, hogy a vizsgált terület népessége az országos összesből csak 1,2 %-kal rendelkezik, akkor ez a terület túlsúlyosnak mondható.). Valójában a tanyarendszer léte, illetve újrafejlődése szempontjából elsősorban nem a birtokok száma, hanem a birtokok nagysága, s föld minősége, s a rajta folytatott mezőgazdasági kultúra a meghatározó. (A nem egyéni gazdaságok, tehát a gazdasági szervezetek a tanyakeletkezést negatívan befolyásolják, róluk ezért a következőkben nem szólok.) Ezen gazdaságok (az összes) által használt összes földterület 68 ezer hektárt tett ki, amelyből az egyéni gazdaságok 261 ezer ha-t (0,5 %), míg a gazdasági szervezetek 8 ha-t használtak (. táblázat). Az egyéni gazdaságok területéből 115, ezer ha (5,1 %) található az Alföldön, vagyis egy gazdaságra kereken ha jut, az országos átlag 2,7 ha. Ez az átlagos érték, mind az Alföldön, mind országosan erősen elaprózott birtokszerkezetet sejtet, ami önmagában azt sugallja, hogy ez nem kedvez a tanyai települési forma újbóli elterjedésének. Ezek az értékek területenként eltérőek, Békésben,5 ha, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében 2,67 ha, de a korábbi tanyás területeken csak 2,1 ha jut egy birtokra. Kistérségenként az eltérések még erőteljesebben megjelennek, mert pl. a tiszafüredi kistérségben,56 ha, míg a dabasiban csak 1,98 ha az átlagos birtoknagyság. Közelebb juthatunk a tényleges állapothoz, ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes birtokkategóriákhoz tartozó bortokok mekkora termőterületet használnak (5. táblázat). Az 5 ha-nál kisebb birtokok a mai gazdasági viszonyok közepette nem alkalmasak arra, hogy ott tanyai gazdálkodásra rendezkedjenek be, éppen ezért azokat a területeket, ahol ezek a birtokcsoportok jelentős aránnyal bírnak általában kívül hagyhatjuk azon területeken, ahol potenciálisan számolhatunk új tanyák létrejöttével.. Ezek a birtokcsoportok az Észak-alföldön a termőterület 2,8 %-t foglalják el, a Dél-alföldön 20,5 %-t. (Nagyobb kiterjedésű ilyen területek találhatók a Nyírségben, Debrecen mai határában, Csongrád megye jelentős területén, a kiskőrösi és kiskunfélegyházi kistérségben, és a vizsgált pest megyei kistérségekben.) A jövőben bizonyosan ennek a birtokcsoportnak a jelentősége, száma és területi aránya is jelentősen csökkenni fog, hiszen ekkora termőföld csak szociális gazdaságnak tekinthető. Már mai is megfigyelhető e csoportnál a birtokkoncentráció és centralizáció. Számosan vállalkozóknak bérbe adják művelésre a földjüket. (Országosan az idetartozó birtokokhoz tartozik a termőterület 22,6 %-a.) A geográfiában általában egy tizedesig szokás megadni az értékeket, mivel a KSH kettő tizedesig adta meg a mezőgazdasági adatok értékeit, s ennek e helyen is van jelentősége, ezért az onnan idézett adatokat így használom. 1

15 . táblázat. A mezőgazdasági, vad-, erdőgazdálkodási és halászati vállalkozások száma Név Ebből (régió, megye) Társas vállalkozás korlátolt felelősségű társaság betéti társaság szövetkezet Egyéni vállalkozás Vállalkozás összesen Közép-Magyarország Budapest Pest Közép-Dunántúl Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Nyugat-Dunántúl Győr-Moson-Sopron Vas Zala Dél-Duná227ntúl Baranya Somogy Tolna Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Alföld Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmás-Bereg Dél -Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Magyarország összesen

16 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására. táblázat. A települések, a népesség, a gazdaságok száma, a földterület és az állatállomány nagysága területi egységenként (2000). Területi egység tel epülések A Me zőgazdas ági öss zess tev ékenység et folytató Ga zdasághoz tart ozó ga zdasági szervezet Mezőgazdasági tevékenységet folytató eg yéni gazdaság ne m gazdaság öss zes gazdaság gaz dasági szervezet Mezőgazdasági tevékenységet folytató eg yéni gazdaság szá ma népesség (M), ezer fő száma, darab által használt összes földterület, ezer ha Bajai 20 75, 22, 28, , 2, ,9 8 1 Bácsalmási 8 17, 10, 12, , 12, 1, Kalocsai 20 55, 21, 25, , 5, 2, Kecskeméti 18 16, 55, , 68,, , 0 Kiskőrösi 15 57, 6, 9, , 6, 55, Kiskunfélegyházi 11 50, 18, 22, , 19, 27, Kiskunhalasi 9 6, 1, 19, , 8,5 29, Kiskunmajsai 16, 10, 11, , 0,8 19, Kunszentmiklósi 10 0, 12, 1, , 20, 29, Jánoshalmi 17, 8, 10, 19 2, 7,9 16, Bács-Kiskun megye ,5 9,6, ,0 7,0 5,0 Békéscsabai , 51, , 61,, , 1 Mezőkovácsházi 19 7, 22, 29, , 0, 0, Orosházi 10 6, 21, 28, , 2, 5, Sarkadi 11 26, 11, 1, , 10, 16, Szarvasi 7 1, 1, 17, , 2, 28, Szeghalom 11 7, 16, 2, , 9,, öss zes gazdaság gaz dasági szervezet eg yéni gazdaság állatállománya, számosállat Igaz gatáshatáro s terület ezer ha 11, 2 7,0 102, 9 18, 109, 81,1 76,2,6 80, 9,9 822, 7 17, 7 9, 81, 5,7 69,1 11, 0 16

17 Békés megye , 1,7 9,1, ,0 1,8 6, Csongrádi 2, 9,2 11, , 1, 11, , Hódmezővásárhelyi 59, 12, 17, , 1, 27, , Kisteleki 6 19, 10, 12, , 2,5 18, , Makói 17 50, 21, 25, , 27, 2, , Mórahalmi 6 16, 11, 1, , 1,1 18, , Szegedi ,, ,, 6, , 2, Szentesi 8 5, 1, 17, , 0, 17, , Csongrád megye , 7, 5, 2, ,0 0,2 2, Dél-Alföld ,8,0, , 8,9, ,1 Balmazújvárosi 0, 9, 12, 7 5 7, 2, 15, , Berettyóújfalui 1 65, 26, 6, , 6,, , Debreceni , 71, , 28, 60, , 7, Haldúböszörményi 58, 17, 27, , 21, 5, , Hajdúszoboszlói, 7,1 10, , 10, 12, , Polgári 6 1, 6, 8, , 6,6 11, , Püspökladányi 1 52, 19, 27, , 0, 0, , Hajdú-Bihar megye , 1,6 1,0, ,6 6, 9, Jászberényi 18 87, 2, 2, , 55,, , Karcagi 7 75, 20, 28, , 52, 7, , Kunszentmártoni 1 9, 1, 18, , 26, 19, , Szolnoki , 18, , 27, , 0, , Tiszafüredi 12 1, 12, 15, , 2, 26, , Törökszentmiklósi 10 6, 10, 17, , 2, 15, , 17

18 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására Jász-Nagykun-Szolnok m , ,7, ,9 1, 0, Baktralórántházi 1 2, 12, 16, , 2,5 12, Nagykállói 8 2, 15, 20, ,, 16, Nyírbátori 20, 19, 26, , 7, 26, Nyíregyházi , 82, , 6, , , Tiaszavasvári 5 28, 6,7 8, , 10, 9, Összesen , 1,, ,5 1,8 8, Csengeri 11 1, 7,9 10, , 1,6 12, Fehérgyarmati 9 8, 20, 2, , 8,7, Kisvárdai 0 69, 29, 7, , 7,7 2, Mátészalkai 26 66, 0, 9, ,,2 6, Vásárosnamény 29 7, 19, 2, ,, 28, Szabolcs-Szatmár Bereg m. 8 9,7 8,5, ,0 7,5 5, Észak-Alföld ,0 5,9, , 5,2 5, Ceglédi , 51, , 0, 6, , Dabasi 10 0, 1, 18, , 8,9 1, Monori 6 8, 7,1 10, , 5, 6, Nagykátai 19 7, 20, 26, , 19, 21, Összesen (Pest m.) , , 87, ,5, , Alföld összesen , 9, 8, , , Magyarország összesen 57 0,2 5,5 8, , 9 1,8 7,7 69,6 1, 8 8,2 21, 1 28,2 8,8 52,0 62,5 61,0 608, ,7 12, 2 9,9 20,5 77,9 271, 5 81, 90 18

19 5. táblázat. A termőterület megoszlása a gazdaságok termőterületének nagysága szerint kistérségenként, 2000 (Egyéni gazdaságok). A területi egység megnevezése 0,15-1,00 1,1-5,0 5,1-10,0 10,1-50,0 50,1-100,0 100,0 ha-nál több hektár termőterülettel rendelkező gazdaságok termőterületének aránya (%) Balmazújvárosi,12 16,2 12,81,7 12,62 21,0 Berettyóújfalui,7 1,1 11,68 0,06 12,11 18,9 Debreceni 7,70 20,6 1,2 5,29 1,10 10,21 Hajdúböszörményi 2,88 17,6 15,0 8,10 10,98 25,22 Hajdúszoboszlói 2,99 17,5 15,2 1,1 12, 10,9 Polgári 2,7 1,2 12,08 7,19 20,00 1,95 Püspökladányi,06 18, 1,55 0,7 12,5 10,79 Hajdú-Bihar megye,61 17,2 1,50 7,90 12,75 1,91 Jászberényi,9 15,19 12,86 2,68 1,11 10,76 Karcagi,1 9,88 8,22,09 17,8 28,01 Kunszentmártoni 5,8 1,69 9,82,77 11,95 2,7 Szolnoki 2,80 11,19 9,65 9,88 16,26 20,2 Tiszafüredi,10 9,80 8,00 29,85 17,87 1,7 Törökszentmiklósi,96 15,0 1,51 1,20 11,6 1,7 Jász-Nagykun-Szolnok megye,7 12,22 10,1 6,77 15,8 21,77 Baktalórántházi 9,7 2,77 1,51 2, 9,0 9,51 Csengeri,65 2,22 17,52 7,92 8,22 7,7 Fehérgyarmati,2 19,1 16,1 2,02 11,18 6,85 Kisvárdai 9,26 26,65 15,7 5,05 7,19 6,9 Mátészalkai 6,55 2,78 16,21 5, 10,05 7,07 Nagykállói 8,58 26,9 12,7 29,7 9,96 12,05 Nyírbátori 6,85 20,29 12,58,79 15,19 10,29 Nyíregyházi 9,16 22,1 12,62,11 10,8 11,1 Tiszavasvári,75 11,15 11,7,92 21,82 16,99 Vásárosnaményi 5,10 16,87 1,05 0,12 1,01 11,8 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7,11 21,91 1,18 5,9 11,26 9,59 Észak-Alföld 5, 17,95 12,9 6,80 12,79 1,10 Bajai 5,18 1,8 11,1 8,19 12,61 19,51 Bácsalmási 6,8 17,51 12,16,97 17,56 11,7 Kalocsai 5,09 15,26 12,8 9,8 11,5 15,98 Kecskeméti 5,5 17,2 1,17 5,80 9,1 18,1 Kiskőrösi 5,2 20,75 1,1 29,66 10,7 19,85 Kiskunfélegyházi 6,01 21,56 1,96,78 1,19 10,50 Kiskunhalasi 5,55 12,58 10,87,26 12,0 25,72 Kiskunmajsai,21 19,51 18,66 8,5 9,99 10,10 Kunszentmiklósi 2,59 12,1 9,17 29,56 12,19,5 Jánoshalmi,00 17,0 1,00 1,66 1,88 9,06 19

20 Becsei József: A tanyarendszer mai alakulására Bács-Kiskun megye 5,00 16,86 1,09,85 11,5 18,67 Békéscsabai,09 16,61 1,7 9,91 9,05 16,59 Mezőkovácsházi,56 18,12 15,09 8,7 12,9 11,92 Orosházi,1 19,58 16,77,88 7,28 8,58 Sarkadi,61 1,70 9,80 7,7 1,07 21,6 Szarvasi,18 12,6 11,0 2,10 1,9 16,95 Szeghalmi 2,68 8,56 8,5,9 1,66 1,81 Békés megye,66 15,1 12,97 9,59 11,2 17, Csongrádi 8,8 26,7 15,79 29,91 7,26 12,19 Hódmezővásárhelyi,10 1,82 12,21 6,12 1,58 21,18 Kisteleki,10 2,59 18,81 6, 7,26 9,90 Makói 8,67 2,99 16,60 5,00 6,76 8,97 Mórahalmi 5,1 27,21 22,2 2,11 6,75 6,20 Szegedi 5,65 2,6 18,60 2,76 9,11 10,2 Szentesi 6,1 18,66 12,52 28,85 11,00 22,8 Csongrád megy 5,68 22,00 16,7,1 9,1 1,0 Dél-Alföld 6,95 1,59 9,90,55 10,29 25,79 Ceglédi 9,11 19,7 12,0 27,88 11,22 16,8 Dabasi 10,6 18,19 1,1 29,17 11,15 16,76 Monori 7,52 1,0 11,29 5,10 11,70 20,99 Nagykátai 6,95 1,59 9,90,55 10,29 25,79 Magyarország összesen 6,75 15,71 11,61 5,06 12, 18, 20

21 Családi gazdálkodásra berendezkedő gazdaságokkal általában az ha közötti birtokok esetében számolhatunk. Az országban ebbe a birtokkategóriába tartozik a termőterület 59,1 %-a, az Észak-alföldön 65,52 %, a Dél-alföldön 5,7 % (az Alföld pest megyei kistérségeiben is hasonlóak az értékek). Az Alföld két nagy területi egysége (körzete) közötti különbség abból adódik, hogy a Dél-alföldön a 100 hektár feletti birtokok a termőterület 25,79 %-t, míg az Észak-alföldön csak 1,10 %-t foglalják el. A birtokok életképességének nagysághatárát jelentősen meghatározza a föld minősége, s a mezőgazdasági kultúra. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy 50 hektárnál nagyobb földterület már a monokultúrás földművelés mellett is alkalmas árutermelésre, a munkaintenzív zöldség-gyümölcstermelő területeken, valamint az állattenyésztő gazdaságokban ennél kisebb birtokok is elegendőek árutermelésre való berendezkedésre. Ahol ez a birtokkategória foglal el jelentősebb területeket, ott minden bizonnyal számolhatunk tanyák születésével. Azonban legalább a tanyák három csoportja között különbséget kell tennünk. Az egyik, ami a legvirulensebbnek ítélhető - az a farmtanya, nyugodtan nevezhetjük farmnak. Ebben a formában a külterületi település, a farm az árutermelés céljaira jön létre, tehát mindenekelőtt és uralkodóan gazdasági szervezet, a tulajdonosa legtöbbször bérmunkát is alkalmaz, s ő maga nem lakik a farmon, hanem a zárt településbeli lakásában. A másik típus a családi gazdálkodásra berendezkedő, de újonnan születő tanya, amely elsősorban nem árutermelést folytat, hanem önellátásra aspirál, de mindenképpen a tulajdonos, esetleg a családnak is fő tevékenységi köre a tanyai gazdálkodáshoz kapcsolódik. A harmadik típust a már meglévő tanyák adják ki, amelyeken belül el kell különítenünk a vegetálókat, amelyek minden bizonnyal belátható időn belül (a tulajdonos, vagy tanyalakó halálával) megszűnik, vagyis a létező, de megszűnő tanyákat; a másik csoportba azok tartoznak, amelyek képesek a megújulásra, s a tanyarendszer törzsgárdáját adják, vagyis a létező és megújuló tanyák. Az előzőekben összefoglalt, a tanyák eddigi életét jellemző és meghatározó tényezők a klasszikus magyar tanyarendszer kifejlődését az Alföld területének túlnyomó részén lehetővé tették. A birtok-, jogi- települési stb. viszonyok az ország más területein kizárták a tanyakeletkezést, a jelenlegi tulajdonviszonyok azonban az ország egész területén lényegében hasonlónak mondható, s ez elvileg nem zárja ki az Alföldön kívüli területeken sem a tanyák keletkezését. Azonban a területi differenciálódás, a különböző tényezők (pl. paraszti gazdaság erőssége, különböző termelési kultúrák jelenléte stb.) máig érvényesülő hatásának különbözősége, de mindenekelőtt a tanyapusztulás mértéke erősen befolyásolja a tanyák újrakeletkezését. Mivel ezek a tényezők területileg jelentősen különböznek, ezért a birtokviszonyok által lehetővé tett tanya-újraalakulási folyamat is, akár a mennyiséget, akár az előzőekben leírt típusokat vesszük figyelembe, területileg differenciált lesz. Azokon a területeken ugyanis, ahol megszűnt a tanyai települési forma, minden bizonnyal, amennyiben a birtokviszonyok ezt támogatják, a farmgazdaságok számának szaporodásával kell számolnunk, azokon a területeken viszont, ahol továbbéltek a tanyák nagyobb számban, ott a családi és farmgazdaságok revitalizációja egyaránt végbe mehet. Összegzés Az előzőek alapján néhány fontos megállapítást tehetünk: 1. A néhány hektáros földbirtokok már is életképtelenek, különösen azokon a területeken, ahol döntően szántóföldi gabonatermesztés folyik. Várható a kisbirtokok megszűnése, főleg a földterület eladásával, aminek következtében, nagyobb, rentábilisan üzemeltethető gazdaságok születnek. Ennek következtében a tulajdonosok száma jelentősen csökkenni fog. A másik lehetőség, ami már ma is gyakori, hogy a kis földterületű birtokokat bérlőkkel 21