Öt év az Európai Unióban

Átírás

1 Öt év az Európai Unióban 2009

2 Öt év az Európai Unióban 2009

3 Kiadja: Külügyminisztérium, Kommunikációs és Közkapcsolati Fõosztály, EU Tájékoztató Szolgálat,

4 Az Európai Unió értékei 9 A Lisszaboni Szerzõdés 10 Magyar részvétel az uniós intézményekben 12 Az EU költségvetése 14 Lisszaboni stratégia a növekedésért és foglalkoztatásért 19 Kohéziós politika 21 Strukturális és kohéziós alapok magyar felhasználása 23 Közös agrárpolitika 30 Adózás 36 Személyek szabad mozgása 38 SOLVIT 40 Magyarország a schengeni térségben 41 Foglalkoztatás és szociálpolitika 43 EURES: európai állásközvetítõ rendszer 47 EUROPASS: a szaktudás elismertetése 48 Oktatás 50 Ifjúságpolitika 53 Az áruk szabad mozgása 55 Fogyasztóvédelem 58 Élelmiszerbiztonság 63 Kereskedelempolitika 66 Vámunió 68 Versenypolitika 70 Kisvállalkozások 73 A tõke szabad áramlása 76 Gazdasági és Monetáris Unió euróövezet 79 Pénzügyi szolgáltatások 81 Szolgáltatások szabad áramlása 84 Távközlés 86 Kutatás-fejlesztés 90 Közlekedés 93 Energia 99 Környezetvédelem 103 Audiovizuális politika 105 Kultúra 110 Közös kül- és biztonságpolitika 116 EU-bõvítés 118 EU-kommunikáció 120 EUROJUS Jogi Tanácsadó 124 3

5 4 ÖT ÉV AZ EURÓPAI UNIÓBAN

6 Kedves Olvasó! Magyarország már öt éve tagja az Európai Uniónak. Nem kérdés, hogy május 1-jén, EU taggá válásunk napján beérett annak a kemény, közös munkának a gyümölcse, amelyet nemzeti egyetértésben és egységben hosszú éveken keresztül végeztünk. A csatlakozással Magyarország politikai és gazdasági értelemben is visszailleszkedhetett abba az európai, természetes, földrajzilag, történelmileg és kulturálisan is meghatározott kapcsolatrendszerbe ahonnan korábban kiszakadt. A beilleszkedés hoszszú folyamata során a tagság, az azzal járó jogok és kötelezettségek, az új helyzetünkbõl fakadó cselekvési lehetõségek a mindennapok részévé, és egyre inkább megszokottá is válnak. A lakossági kommunikációs eszközöknek köszönhetõen mindenkinek lehetõsége van a tájékozódásra. Magyarországon sokan felismerték már, hogy az Európai Unió mi vagyunk. Az Európai Unió a magyar politika és cselekvés legfontosabb külkapcsolati kerete. Eszközt és anyagi támogatást kínál gazdasági és társadalmi modernizációnkhoz, felzárkózásunkhoz, a magyar érdekek megjelenítéséhez a világban. Magyarország tagsága révén politikaalakító szerephez jutunk, miközben mozgásterünket befolyásolja, hogy mennyire leszünk képesek a közös erõfeszítések támogatásával hozzájárulni a szervezet további erõsödéséhez, globális alkalmazkodásának sikeréhez. Érdekünk és felelõsségünk, hogy aktívan befolyásoljuk az unió mûködését és jövõjét meghatározó közös döntéseket, az integráció fejlõdésének irányát. Magyar szakemberek szép számmal találtak helyet az uniós intézmények apparátusaiban és szereztek elismerést színvonalas munkájukkal. Az Európai Bizottság által 2010-ig kitûzött 523 fõs kvótánkat nagyrészt feltöltöttük, és ezzel élen járunk az új tagállamok között. Állampolgáraink felkészültsége és tudásszintje jelentõsen segíti intézményes integrációnkat. Az elmúlt idõszak globális problémái nem hagyták érintetlenül Magyarországot, és a legsúlyosabb kihívást ma már mind a 27 tagállam számára a pénzügyi válság terjedésének megakadályozása, a gazdasági visszaesés kezelése jelenti. Nagyon keményen kell dolgoznunk, ha el akarjuk kerülni, hogy a romló gazdasági helyzetben komolyan gyengüljön az unión belüli szolidaritás. Uniós politikánk megalapozottsága, koherenciája és átláthatósága szempontjából kiemelkedõ jelentõségû a kormányzat Európa-politikájának irányait és feladatait összegzõ stratégia. Átfogó külkapcsolati stratégiánk szintén foglalkozik EU-politikánk legfontosabb kérdéseivel, egyúttal szélesebb keretbe foglalja azokat. 5

7 Ha valaki megkérdezi, mi az, amibõl Magyarország polgárai a legjobban érzékelik uniós tagságunk hozadékát, egyértelmû a válaszom: az, hogy december 21-ével a schengeni térség teljes jogú tagjává váltunk. A határok lebontása, szabad átjárhatósága valódi mérföldkõ integrációnk folyamatában. Az elmúlt év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy felkészülésünk, csatlakozásunk és a magyar konzuli szolgálat schengeni átállása sikeres volt. Külpolitikánkban ezzel egy idõben kiemelt kérdésként kezeltük a határon túli magyarok beutazásának egyszerûsítését, mindent megtettünk annak érdekében, hogy minél többet élvezhessenek õk is abból a mozgásszabadságból, amelyben nekünk részünk van. Az Európai Uniónak a közös értékek szem elõtt tartásával számos globális kihívásra kellett és kell választ adnia. Azzal, hogy küzd az éghajlatváltozás ellen, és közös energiapolitikát alakít ki, szolgálja minden európai polgár biztonságát, jólétét de nem csak az övéket. Magyarország elemi érdeke, hogy együttmûködjön a megújuló energiafajták elõállítását, az energiahatékonyságot szolgáló technológiák, eljárások fejlesztésében. A globális és egyben európai feladatok mellett a közeljövõ meghatározó kérdése az unió költségvetésének félidõs áttekintése és a 2014-tõl kezdõdõ új költségvetési szakasz elõkészítése. Osztjuk azt a megközelítést, hogy kiemelten kell kezelni a tudásalapú gazdaság, a versenyképesség, a vidékfejlesztés, a környezet- és éghajlatvédelem, az energiapolitika és a migráció kérdéseit. Kitüntetett érdekünk, hogy e következõ idõszakban is biztosítva legyenek hazánk felzárkózásának feltételei. A közös európai jövõ meghatározó kezdeményezése a Lisszaboni Szerzõdés. Ez tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a vitákban alapvetõ fontosságúnak tartottunk: megõrzi és kiegészíti az uniós értékeket és célokat (az unió alapértékeit a kisebbségekhez tartozó személyek jogaival bõvíti, az Alapjogi Chartának kötelezõ erõt ad); fokozza az unió mûködésének hatékonyságát; biztosítja a megerõsített együttmûködés lehetõségét; szavatolja a tagállamok egyenlõségét. A közeljövõ egyik meghatározó feladata, amely egyaránt jelent kihívást és lehetõséget, az Európai Unió soros elnöki tisztének ellátása lesz, amelyre 2011 elsõ félévében kerül sor. A magyar elnökség eredményességéhez ugyanarra a közös munkára, egyetértésre és egységre van szükség, amely megalapozta csatlakozásunk sikerét is. Az elnökség ugyanakkor kiváló alkalmat ad arra, hogy az EU tagországaiban jól láthatóvá tegyük a magyar értékeket és arra is, hogy újra átérezhessük európaiságunkat, de remélhetõleg az eddigieknél is mélyebben, hiszen az Európai Unió immár nem elérendõ célt jelent, hanem 2004 óta saját létünk, cselekvésünk, erõfeszítéseink színterét. 6

8 A Külügyminisztérium kiadványa, amelyet Ön, kedves Olvasó, a kezében tart, arról szeretne képet adni, hogy a csatlakozásunk óta eltelt öt év milyen fontos változásokat hozott az unióban. Milyen globális és regionális kihívásokkal kell közösen szembenéznünk, hogyan érintették ezek a változások Magyarország társadalmát, gazdaságát. Remélem, hogy kiadványunkat hasznosnak találja majd, és bízom benne, hogy egyet fog érteni öt évvel ezelõtt és ma is vallott tételünkkel: magyarként és európaiként nincs alternatívája uniós tagságunknak; ez felel meg értékeinknek, érdekeinknek, ez szolgálja boldogulásunkat. Budapest, május 1. Dr. Balázs Péter külügyminiszter 7

9 8 ÖT ÉV AZ EURÓPAI UNIÓBAN

10 Az Európai Unió értékei Az európai nemzetállamok egységének megteremtésére irányuló, korábban is fel-felbukkanó gondolat szükségszerûen erõsödött fel a második világháború után. Ez a törekvés mára önálló intézményekkel rendelkezõ integrációhoz vezetett elõbb a gazdaság, majd a politikai kapcsolatok területén. A múlt század ötvenes éveiben kezdõdött fokozatos és különbözõ mélységû egységesülési folyamat elõbb az Európai Közösségek, majd az Európai Unió égisze alatt mára szerteágazó intézményrendszert eredményezett. Egyes területeken az európai integráció föderatív jellegû (közösségi), másutt a tagállamok egyenjogú együttmûködésén alapuló (kormányközi) viszonyokon alapul. Mindeközben tagjainak száma az alapító hat nyugat-európai országról fokozatosan huszonhétre bõvült, és a több évtizedes megosztottság megszûnésével jelenleg Európa mind a négy égtájára kiterjed, még ha nem is foglalja magába a kontinens valamennyi országát. Az intézményesített európai integráció sikereit, eddig elért eredményeit a földrész megosztottságának megszûnése mellett alapvetõen Európa közös kulturális, vallási és humanista öröksége, az ebbõl kibontakozó egyetemes értékek tették lehetõvé. Elõbbi a görög-római kultúrán és civilizáción, továbbá a zsidó-keresztény valláson és filozófián alapul, utóbbit az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlõség, valamint a jogállamiság alkotja. A jelenleg hatályos alapszerzõdés ezeket az értékeket a közösségi jog általános alapelveiként tartja tiszteletben, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló évi európai emberi jogi egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek. Az alapelveket súlyosan megsértõ magatartás veszélye esetén az adott tagállam felé ajánlás tehetõ, végsõ soron a tagállam egyes jogai, akár szavazati jogai is felfüggeszthetõek, miközben kötelezettségei továbbra is fennmaradnak. A Lisszabonban aláírt ún. reformszerzõdés a közös értékeket újrafogalmazza és egyúttal ki is bõvíti. Életbe lépése után ez lesz a jelenleg hatályos Római, illetõleg Maastrichti Szerzõdést felváltó új alapszerzõdés. A Lisszaboni Szerzõdés 2. cikke szerint: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlõség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nõk és férfiak közötti egyenlõség társadalmában. A kisebbségekhez tartozó személyekre történõ utalás magyar kezde- 9

11 ményezésre szerepel a közös értékek között. Az unió által vallott értékek, továbbá a béke és a társadalmi jólét elõmozdítása az új alapszerzõdés 3. cikkében kinyilvánított uniós cél. A Lisszaboni Szerzõdés Az európai egységfolyamat legújabb állomását a Lisszaboni Szerzõdés jelenti, amelyet a 27 tagállam vezetõi december 13-án írtak alá a liszszaboni Jeromos-kolostorban (mivel ekkor Portugália töltötte be az EU soros elnöki tisztét). Ez a szerzõdés az EU legátfogóbb reformja az 1992-es Maastrichti Szerzõdés óta, amely számos intézményi változást és új uniós szakpolitikát vezet be. A Lisszaboni Szerzõdés nem összekeverendõ a liszszaboni stratégiával, amely egy 2000-ben elfogadott, tízéves uniós versenyképességi program (a névhasonlóság oka, hogy 2000 elején is épp portugál elnökség volt). A szerzõdés elõélete A szerzõdés hatálybalépésével pont kerülhet egy jó évtizedes reformfolyamat végére, és az EU a polgárok számára követhetetlen és sokszor érdektelen intézményi kérdések helyett a mindennapokat is közvetlenül érintõ problémákra fordíthatja minden erejét. Ehhez azonban az uniónak olyan eszközökre van szüksége, amelyek biztosíthatják az összehangoltabb, hatékonyabb és átláthatóbb döntéshozatalt. Az unió alapvetõ reformjára legutóbb az 1992-es Maastrichti Szerzõdéssel került sor, így (az azt követõ Amszterdami és Nizzai Szerzõdés után) immár elkerülhetetlenné vált egy újabb, átfogó szerzõdésmódosítás, amely figyelembe veszi az EU 2004 óta csaknem megduplázódott taglétszámát, megváltozott szerepét, és az új belsõ és nemzetközi kihívásokat. A reformfolyamat eredetileg az Európai Alkotmányszerzõdés megalkotását célozta. Mivel azonban a 2004 októberében aláírt alkotmányszerzõdést 2005-ben a francia és a holland választók elutasították, más megközelítést kellett találni a szükséges reformok megvalósítására (miközben az EU-t érõ kihívások természetesen jórészt azonosak maradtak). A változtatás szükségessége és az alkotmányszerzõdés eredményeinek megõrzése között a elsõ félévi német elnökség találta meg a kompromisszumot (amelyet a második félévi portugál elnökség ültetett át a gyakorlatba). A szöveg összhangban Magyarország álláspontjával megõrizte az alkotmányszerzõdés legfontosabb tartalmi elemeit, de eltávolítottak belõle minden olyan cikket, ami egyfajta európai szuperállam képét vetítené elõre (alkotmányos elnevezések, formák, jelképek), és megerõsödtek a demokratikus ellenõrzés 10

12 csatornái is (például a nemzeti parlamentek szerepe). Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Lisszaboni Szerzõdés az alkotmányszerzõdés tartalmi reformjait valósítja meg, de egy attól szemléletében egészen eltérõ módszerrel. Az írországi vétó hatása Ahhoz, hogy a szerzõdés hatályba léphessen, a dokumentumot mind a 27 tagországnak jóvá kell hagynia. 26 tagállam a parlamenti ratifikáció mellett döntött, közülük elsõként, 2007 decemberében a magyar Országgyûlés fogadta el a szöveget. Egyedül Írországban rendeztek népszavazást, ahol azonban 2008 júniusában a választók 53%-a elutasította a szerzõdést. Ugyan 25 tagállam 2008 végéig lényegében befejezte az eljárást, ám az ír jóváhagyás nélkül a szöveg nem léphet hatályba. Csehországban kiadványunk lezárásáig formálisan nem ért véget a ratifikációs folyamat, ugyanakkor a elsõ félévi elnökséget adó ország világossá tette, részükrõl nem várható akadály. Egy rövid elemzési idõszak után a tagállamok 2008 decemberében Írország javaslatára úgy döntöttek, hogy jogilag kötelezõ erejû garanciákat fogadnak el az ír választók legfontosabb aggodalmainak (adózás, abortusztilalom, katonai semlegesség) tisztázására, valamint megegyeztek arról is, hogy az Európai Bizottságban továbbra is minden tagországnak lesz biztosa. A garanciákat a legközelebbi szerzõdésmódosítással építik be az uniós jogba, ez például a horvát csatlakozási szerzõdés lehet majd. A részletek tisztázása után várhatóan 2009 õszén Írországban ismét népszavazást írnak ki a garanciákkal kiegészített szerzõdésrõl, így az már 2009 végén hatályba léphet. A szerzõdés legfõbb vívmányai Az állam- és kormányfõk negyedévente ülésezõ testületének, az Európai Tanácsnak állandó, két és fél évre választott elnöke lenne. A soros elnökség helyett szintén állandó elnök, a kül- és biztonságpolitikát irányító külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõ vezetheti majd a külügyminiszterek üléseit, aki egyben a Bizottság külkapcsolatokért felelõs alelnöke is lenne: tehát egy személyben három mai posztot fogna össze és vezetné az új Európai Külügyi Szolgálatot is. Megmaradna ugyanakkor a soros elnökség intézménye is. Ugyan a szerzõdés szerint az állam- és kormányfõk, valamint a külügyminiszterek üléseinek levezetése már nem a soros elnökség feladata lenne, ám valamennyi egyéb miniszteri tanácsülést és más munkacsoportot a soros elnökségnek kellene vezetnie, az elnökség feladatai számos területen pedig meg is sokszorozódnának. Az Európai Parlament összetétele megváltozna. A biztosok száma tõl a tagállamok kétharmadára csökken majd (jelenleg 27 fõ, azaz minden tagállam delegál egy tagot az Európai Bizottságba). A Tanácsban pedig egy- 11

13 szerûbb szavazási szabályok lépnének életbe. Emellett kiszélesednének az együttdöntési eljárás és a minõsített többségi döntéshozatal területei, átláthatóbbá válnának az unió hatáskörei, megújulnának a megerõsített együttmûködés szabályai. Az EU egységes jogi személyiséget kapna, ami a nemzetközi fellépést teheti hatékonyabbá. Az egyik legnagyobb változás, hogy a Lisszaboni Szerzõdéssel megszûnne az EU híresen bonyolult hárompilléres szerkezete. Noha a kül- és biztonságpolitikára ezután is számos külön szabály vonatkozna, a mai harmadik pillér, a bel- és igazságügyi együttmûködés lényegében teljesen a rendes döntéshozatal keretei közé kerülne át. Az intézményi változások miatt az uniós külpolitika szervezésében is jelentõs átalakulás menne végbe (pl. fõképviselõ, Európai Külügyi Szolgálat). Emellett a szerzõdéssel számos új politikaterület jönne létre vagy fejlõdne tovább, mint az éghajlatváltozás, az energiapolitika, vagy a kutatás-fejlesztés. Az új lehetõségek révén az unió összehangoltabban tudna cselekedni számos, manapság kiemelten fontos területen (pl. energiaügy, bevándorlás, terrorizmus, szervezett bûnözés, klímaváltozás, ûrpolitika). Egymillió polgár jogszabályjavaslat kidolgozására kérhetné a Bizottságot. Erõsödne az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és az európai ombudsman hatásköre, illetve ellenõrzõ szerepe is. Az EU Alapjogi Chartája amely számos emberi, politikai és szociális jogot garantál az uniós jog kötelezõ részévé válna. Magyar szempontból különösen fontos, hogy az EU értékei közé bekerült a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása is. Mivel az eredeti szöveg egy bonyolult, kereszthivatkozásokkal tûzdelt jogi dokumentum, a Külügyminisztérium honlapján nemcsak a szerzõdés hivatalos szövege érhetõ el, hanem közérhetõbb (ún. egységes szerkezetû vagy konszolidált) változata is megtalálható: kum/hu/bal/eu/lisszaboni_ szerzodes/. A Lisszaboni Szerzõdés a gyakorlatban címû kiadvány elérhetõ a rek5/30.pdf címen. Az Európa-szerveren magyarul is aktuális információ található a szerzõdéssel kapcsolatban: Magyar részvétel az uniós intézményekben Magyarországnak május 1-jei uniós taggá válásával joga, erkölcsi kötelezettsége, ugyanakkor elemi érdeke is, hogy az uniós intézményekben, lehetõség szerint minél nagyobb számban, minden területen és minden szinten képviseltesse magát. Erre párhuzamosan két lehetõség nyílt. Magyarország tagállamként jogosulttá vált intézményesített keretek között képviselõket/tagokat jelölni az unió intézményeibe. Emellett az uniós állampolgárok alanyi jogon jelentkezhetnek a meghirdetett álláshelyekre. 12

14 Tagállami jelölés uniós intézményekbe A tagállami jelölések zökkenõmentesen lezajlottak, több intézmény tekintetében a megbízatás idõtartamának lejárta miatt már tagmegújítás is történt. Magyarország tagot jelölt az unió intézményeibe: az Európai Bizottságba, az Európai Közösségek Bíróságába, az Elsõfokú Bíróságba, és az Európai Számvevõszékbe; az unió pénzügyi szerveibe: az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap intézményeibe; valamint az unió tanácsadó szerveibe: a Régiók Bizottságába, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságba. A június között megrendezett európai parlamenti választásokon Magyarország teljes jogú tagként vehetett részt, így megválasztásra került az Európai Parlament 24 magyarországi képviselõje is. Öt évvel a magyar csatlakozást követõen, 2009 második felétõl egyes uniós intézmények (az Európai Bizottság és az Európai Parlament) immár második ciklusukat kezdik meg. Magyarországnak ekkortól 22 helye lesz az Európai Parlamentben. Emellett ülnek magyar tagok a szerte a tagállamokban mûködõ ügynökségek igazgatótanácsában is. Az unió már csatlakozásunk idején is számos közösségi intézménnyel rendelkezett, melyek mindegyikébe delegáltunk magyar képviselõt. A közösségi célok hatékonyabb megvalósítása érdekében a tagállamok újabb európai ügynökségek létrehozásáról is döntöttek, a helyszínek kiválasztásánál az Európai Tanács decemberi határozata az új tagállamoknak adott prioritást. Ezzel Magyarországnak lehetõsége nyílt az újonnan felállításra kerülõ intézmények elhelyezéséért versenybe szállni. A kormány az új ügynökségek elhelyezésére és a vezetõi posztok elnyerésére kínálkozó alternatívákat figyelemmel kíséri, a kérdés a két- és többoldalú találkozók során folyamatosan napirenden szerepel. Magyarország eredményes lobbi tevékenységének köszönhetõen magyar igazgatót választottak meg a svédországi székhelyû Európai Betegségmegelõzési és Ellenõrzési Központ igazgatótanácsa élére. Szintén a kitartó érdekérvényesítésnek köszönhetõ, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet budapesti székhellyel került felállításra, ami mind a lisszaboni célok teljesítése, mind a nemzeti fejlesztési törekvések tekintetében kiemelkedõ jelentõséggel bír. Az EPSO álláshirdetései A pályázható álláshelyek között kiemelkedõ az Európai Bizottság által meghirdetett posztok köre. A Bizottság rendkívül szerteágazó tevékenységet folytat, így óriási apparátussal mûködik. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által kiadott, az Európai Bizottság létszámára, a tisztviselõk állampolgárságára vonatkozó legfrissebb, októberi statisztikai kimutatás alapján a Bizottság saját menetrendjéhez és célkitûzéseihez képest jól halad 13

15 az új tagállamokból származó tisztviselõk felvételével. A Bizottság összlétszámából ( fõ) a tíz új tagállam összesen 3375 álláshelyet töltött be, így már akkor majdnem elérte a 2010-ig tartó hétéves átmeneti idõszakra elõirányzott 3441 fõt. A tíz új tagállam közötti megoszlást tekintve Magyarország 556 fõvel a négyszer nagyobb népességû Lengyelország után a második helyen áll, mellyel a 2010-ig elõirányzott 523 fõs indikatív kvótát már meg is haladja. Különösen elõkelõ helyen állnak a magyarok a vezetõi és középvezetõi posztok körében. Fõigazgatói/fõigazgató-helyettesi, illetve igazgatói szinten október 1-jéig a 2004-ben csatlakozott új tagállamok 44 tisztviselõjének kinevezésérõl született döntés, mely az új tagoknak elõirányzott 41 fõs indikatív keretet szintén túllépi. A fõigazgatói/fõigazgató-helyettesi szinten elõirányzott egy, illetve az igazgatói szinten elõirányzott hat fõs indikatív keretet az új tagállamok közül Magyarország elsõként töltötte ki, jelenleg két fõigazgató-helyettesi és nyolc igazgatói posztot tudhat magáénak. Az Európai Bizottságnál betöltött álláshelyeken túl természetesen az Európai Parlamentben és az Európai Bíróság apparátusában, valamint az ügynökségeknél és más uniós intézményeknél is dolgoznak szép számmal magyarok. A Tanács Fõtitkárságán az új tagállamok számára meghirdetett posztok egyikét szintén magyar pályázó nyerte el. A nemzeti szakértõk A tagállami részvétel egy speciális formája az úgynevezett nemzeti szakértõ intézménye. Õket a tagállamok kormányzati szervei küldik ki meghatározott idõre (maximum négy év) az unió intézményeibe. Alapvetõ kormányzati érdek, hogy az uniós intézményekben minél több nemzeti szakértõ dolgozzon, és ismerje meg e szervek napi mûködését, hiszen a tevékenységük által megszerzett jártasság, tapasztalat és kapcsolati háló a magyar közigazgatást gazdagítja. A magyar EP-képviselõkrõl a honlapon található információ. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal honlapja: A nemzeti szakértõ intézményérõl bõvebben: Az EU költségvetése Az Európai Unió tagállamai közös céljaik elérése érdekében bizonyos feladatokat és a hozzájuk szükséges jogosítványokat fokozatosan átruháztak az unióra, amelynek költségvetése ezeknek a tevékenységeknek és politikáknak a finanszírozását szolgálja. 14

16 Az Európai Unió többéves (jelenleg hétéves) költségvetési kereteket (pénzügyi perspektívákat) fogad el. A közös költségvetés legfontosabb reformjai közé az 1998-as Delors I. csomagot (amely a negyedik forrást is bevezette), az 1992-es, a bevételi oldalt és a strukturális kiadásokat növelõ Delors II. csomagot, valamint az 1999-ben elfogadott, a kibõvítés kiadásait is magába foglaló AGENDA 2000-t sorolhatjuk. Emellett minden évben részletes éves költségvetéseket is készítenek. A jelenlegi, 2007 és 2013 közötti végleges költségvetés elfogadására hosszas vita után 2006-ban került sor. A régi tagállamok nagy része az uniós költségvetés jelentõs reformját tûzte célul a as idõszak tervezési vitája során. A nettó befizetõ régi tagállamok legfõbb problémája az volt, hogy a kibõvített unióban a mezõgazdasági és kohéziós támogatások változatlanul tartásával jelentõsen megnövekedtek volna terheik. Ez a csoport az EU versenyképességének fokozása szempontjából közelítette meg a közös költségvetést is. A közös költségvetés kiadási tételei között a mezõgazdaság mellett a legnagyobb hangsúlyt a kohéziós politika kapja. A kohézió barátai nevû ad hoc csoport a tárgyalások során abból a célból szervezõdött, hogy a kohéziós politika a jövõben is nagy hangsúlyt kapjon a közös költségvetésben. A Spanyolország által 2004 novemberében kezdeményezett csoportnak 13 rendes tagja (a tíz új tagállam, valamint Spanyolország, Görögország, Portugália) és négy megfigyelõ tagja (Olaszország, Finnország, Írország, Belgium) volt. A kohézió barátai a brit elnökség utolsó szakaszáig, 2005 decemberéig együttmûködtek, és viszonylag sikeresen megóvták nemcsak a kohéziós politika alapelveit, de költségvetési támogatásának nagyságát is. A tagállamoknak végül sikerült kompromisszumra jutniuk: a jelenlegi pénzügyi perspektíva új szerkezetben jelenik meg a korábbiakhoz képest, így a versenyképesség fokozása külön fejezetként szerepel. Ugyanakkor a kohéziós és a mezõgazdasági kifizetések nagy aránya is fennmaradt, bár utóbbi nem külön fejezetként jelenik meg. Az Európai Tanács még 2005-ben arra kérte fel a Bizottságot, hogy folyamán tegyen javaslatot a költségvetés felülvizsgálatára. A testület a felülvizsgálatot meg is kezdte, ennek keretében még 2007-ben konzultációs sorozatot is kezdeményezett. A tagállamok közötti nézetkülönbségek nem csökkentek, csak idõleges kompromiszszum született. Így várható, hogy a 2009-es EP-választások és az új Bizottság felújítása után a költségvetés reformja újra a viták kereszttûzébe kerül. Az Európai Unió bevételei több forrásból származnak. Vannak közvetlenül az unió kasszájába befolyó pénzek és olyanok, amelyek a tagországokon keresztül kerülnek befizetésre. Ez utóbbiak esetében a tagállami hozzájárulások meghatározásánál mind a szolidaritást, mind a fizetõképességet figyelembe veszik. Fontos szempont, hogy a nemzeti költségvetésekkel ellentétben az uniós költségvetés abszolút kiadási plafont jelent, azaz nincs lehetõség deficitre. 15

17 A as pénzügyi keret Bevételi oldal: 1. Tradicionális saját források, amelyek az unió vámunió jellegébõl fakadóan a külsõ határokon keletkeznek. Ide tartoznak a harmadik országokkal folyatott kereskedelembõl származó vámok, amelyeket bár tisztán uniós bevételek a tagországok szedik be. A tagállamok a bevétel 25%-át megtarthatják a beszedéssel kapcsolatos költségeik fedezésére. Ez a költségvetés 15,5%-át adta ban. 2. Hozzáadott-érték alapú saját forrás, amely a tagállamok harmonizált áfa-alapjának 0,3%-át jelenti. Ugyanakkor a harmonizált áfaalap nem haladhatja meg a tagállami GNI 50%-át. Ez 2008-ban a bevételek 15,9%-át tette ki. 3. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú forrás egy olyan közvetett bevétel, amelyet a tagországok a nemzeti jövedelmükre vetített egységes kulcs alapján havonta fizetnek be. Az egységes kulcsot mindig az éves költségvetési eljárás során határozzák meg. Ebbõl a forrásból származott az unió bevételeinek 67,4%-a 2008-ban. 4. Egyéb bevételi forrásnak minõsülnek bizonyos egyszeri vagy ad hoc jellegû bevételek, amelyek nehezen tervezhetõek (2008-ban a bevételek 1,2%-a). Ide tartoznak például a bírságokból származó uniós bevételek. Kiadási oldal: Az unió kiadásait a különbözõ tagországok, régiók, illetve ágazatok fejlesztésére szánt, valamint az adminisztrációra fordított összegek jelentik. Az országok költségvetésének jelentõs hányadát kitevõ szociális területek tagállami hatáskörben vannak, ezért ilyen tételek nem, vagy csak elhanyagolható arányban jelennek meg az uniós költségvetésben. 1. A Fenntarható növekedés a lisszaboni célokat, tehát a növekedést és a foglalkoztatást szolgálja. E tétel mintegy 80%-át a kohézióra, vagyis a strukturális alapokra és Kohéziós Alapra fordítják. A fennmaradó rész olyan versenyképességi célokat szolgál, mint például a kutatás-fejlesztés, az innováció, a közlekedés, vagy az oktatás és képzés. Erre a fejezetre bõ 433 milliárd eurót szánnak. 2. A természeti erõforrások megõrzése és kezelése fejezet legnagyobb részét a közvetlen támogatások teszik ki. Emellett ide tartozik a vidékfejlesztés, a halászat és a környezetvédelem is. A teljes ráfordítás itt meghaladja a 418 milliárd eurót. 16

18 3. A Polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése körében kiemelkedõ az uniós polgárság (a fejezet forrásainak több mint egyharmadát fordítják erre), ahová többek között a kultúra támogatását, a Media 2007 programot és a tájékoztatási tevékenységet is sorolják. E fejezetben tartoznak még az alapvetõ jogokra, a biztonságra, a szolidaritásra és migrációs áramlások kezelésére fordított összegek is. Mindezekre 12 milliárd euró feletti összértékben nyílik a hét év alatt lehetõség. 4. Az Európai Unió mint globális partner fejezetbe tartoznak olyan területek, mint az elõcsatlakozási források, a közös kül- és biztonságpolitika, az európai szomszédsági és partnerségi eszközök, a fejlesztési együttmûködések, vagy a humanitárius segélyek, összesen csaknem 56 milliárd euró értékben. 5. Az Egyéb kiadások fejezetben az igazgatásra (tehát az uniós intézmény fenntartására, a hivatalnokok nyugdíjára és uniós iskolákra) fordított rész a legnagyobb, meghaladja az 56 milliárd eurót. Az Európai Unió költségvetésébe a befizetések a tagállami költségvetésen keresztül történnek, hiszen nincs olyan uniós adó, amelyet az állampolgárok közvetlenül az Európai Unióhoz fizetnének be. A 2008-as költségvetés a tagállami GNI 1,1%-át tette ki, ami az unió szintjén hozzávetõlegesen 133,8 milliárd euróra rúgott. A tagsággal természetesen Magyarország is kiveszi ré- 17

19 szét a Közösség mûködtetésének költségeibõl: úgy a nemzetijövedelem-arányos befizetések, mint a hozzáadottérték-alapú befizetések terén. Mivel Magyarországon az újonnan csatlakozott tagállamok túlnyomó többségéhez hasonlóan az egy fõre vetített GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át, ezért több fejlesztési forrás áll a rendelkezésére. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap keretében olyan fejlesztési és beruházási támogatásokban részesül Magyarország, amely felzárkózását segíti elõ. Ezek jellemzõen olyan támogatások, amelyek Magyarország, egyes régiók, illetve magyarországi gazdálkodók számára vannak elkülönítve és különbözõ fejlesztési projektekhez lehet felhasználni õket. Hasonló nagyságrendû támogatás áll Magyarország rendelkezésére az agrár- és vidékfejlesztés területén, amely a szektor versenyképességét és a minõségi termelést hivatott elõsegíteni. Emellett idõlegesen, 2004 és 2006 között költségvetési visszatérítésben is részesült az ország, ami a tagsággal beinduló projektek és azok kifizetései közti idõszak finanszírozását célozta. A befizetések és támogatások egyenlege Magyarország számára kedvezõ, mivel az uniós felzárkóztatás révén az ország több forráshoz jut, mint amennyit befizet. Az uniós támogatással megvalósuló fejlesztések várhatóan jelentõs mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország és a magyar gazdaság sikeresen felzárkózzon az uniós átlaghoz, és versenyképessége javításával erõs és stabil tagja legyen a Közösségnek. 18

20 A kiadásokat belsõ ellenõrzésnek és külsõ értékelésnek vetik alá. Az EU független vizsgáló szerve, az Európai Számvevõszék jelentéseket készít a kiadásokról, és ha bárminemû gyanú merülne fel, a független, csalás elleni uniós hivatal, az OLAF a megkérdõjelezett tisztaságú kifizetéseket megvizsgálja. Az unió költségvetésérõl bõvebben: Az OLAF honlapja: Lisszaboni stratégia a növekedésért és foglalkoztatásért Európa állam- és kormányfõi március i lisszaboni ülésükön hívták életre a Lisszaboni stratégia címû dokumentumot. A stratégia egy átfogó reformprogram, amely fõ célként azt tûzte ki, hogy Európa 2010-re a világ legdinamikusabban fejlõdõ tudásalapú gazdaságává váljon, képes legyen a fenntartható fejlõdésre, több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére. Ezt 2001-ben a göteborgi csúcstalálkozón kiegészítették a környezet iránti tisztelet alapelvével, amelynek lényege, hogy az unió jövõstratégiáját a környezetvédelem, a gazdasági növekedés és a szociális elõrehaladás hármas egységére kell építeni. A lisszaboni stratégia végrehajtása azonban néhány év alatt túlságosan bürokratikussá vált. A problémákra legélesebben a Wim Kok volt holland miniszterelnök vezette magas szintû csoport és az általa 2004-ben elkészített jelentés mutatott rá. Az Európai Bizottság a tapasztalatok alapján átdolgozta, és 2005-ben újraindította a stratégiát. Az elsõdleges prioritás azóta a növekedés és foglalkoztatás (Growth and Jobs), amelyet az infrastruktúra, a társadalmi és gazdasági kohézió és a kutatás-fejlesztés erõteljesebb támogatásával kíván az EU elérni. A lisszaboni csúcs értelmében az egy évtizedre szóló stratégiát a tagállamok állam- és kormányfõi a rendszeres tavaszi csúcstalálkozóikon vizsgálják felül és egészítik ki. A lisszaboni stratégia új hároméves ( ) ciklusának elõkészítése keretében az Európai Bizottság 2007 decemberében jelentette meg a stratégiáról szóló átfogó jelentését és az új ciklusra vonatkozó javaslatait, továbbra is a növekedés és foglalkoztatás kettõs célrendszere mentén õsze, a világgazdasági válság kibontakozása óta az Európai Bizottság hangsúlyosabban felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy a megváltozott körülmények között még inkább fontos a lisszaboni célok követése, valamint a megoldások közös keresése, az együttmûködés. A es idõszakra vonatkozó Nemzeti Akcióprogramot a magyar kormány 2008 novemberében készítette el, amely a Bizottság országértékelését és ajánlásait is figyelembe veszi. Prioritásaink a es Nemzeti Akcióprogramban definiált prioritásokon alapulnak, ugyanakkor alkalmaz- 19