LIMDAUER ANDRÁS MINDEGY - KIS ROMANTIKUS LEVÉLREGÉNY - KÉZIRAT

Átírás

1 LIMDAUER ANDRÁS MINDEGY - KIS ROMANTIKUS LEVÉLREGÉNY - KÉZIRAT a@limdauer.com

2

3 SOMETIMES I DON T KNOW WHERE THIS DIRTY ROAD IS TAKING ME SOMETIMES I CAN T EVEN SEE THE REASON WHY I GUESS I KEEP ON GAMBLIN LOTS OF BOOZE AND LOTS OF RAMBLIN IT S EASIER THAN JUST WAITIN AROUND TO DIE BE GOOD TANYAS/TOWNES VAN ZANDT: WAITING AROUND TO DIE

4

5 Előszó Az életben az a fontos, hogy mindent a priori ítélettel illessünk írta Boris Vian a Tajtékos napok előszavában. Pár sorral alább hozzátesz még két dolgot: a jazz zenét, a New Orleans-i és a Duke Ellington félét, és a szerelmet mindenféle csinos lányokkal. Főleg ez utóbbiról szól ez a regény, a dolgok azóta sokat nem változtak. Fontos azonban felismernünk a tényt: míg Vian meséje igaz, hiszen az elejétől a végéig ő találta ki, addig ilyen levelekből szőtt történetek milliónyi ember közt milliárd formában íródtak és íródnak szerte a világ irodáiban, otthonaiban és szórakozóhelyein nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, évszakról évszakra. Tehát nyugodt szívvel vonhatjuk le a következtetést, mely szerint ez a könyv ellentétben a zseniális Tajtékos napokkal szükségszerűen fikció, csupán ártatlan elírás. Kivéve persze a telepátia létezését. Richmond, Surrey november

6

7 2005. JÚNIUS HEJ, TE SZEGÉNY, HETYKE LEGÉNY, FEJJEL MÉSZ A CSIPKERÓZSA SÖVÉNYNEK KARÁDY KATALIN JÁVOR PÁL: SZERENÁD 16. CSÜTÖRTÖK 22:19 A margitszigeti Chachacha terasz kis faházának bárpultjánál két ismerős szempár akad össze. Egy tengerzöld és egy óceánkék. Nem is ismerősök még, ezt megelőzően csak egyszer találkoztak egy filmpremier utáni társas összejövetelen, a Petőfi híd budai hídfőjénél, a Zöld Pardon Szeparéban. Ezeket a bulikat akkoriban a pesti köznyelv simán össznépi berúgásnak hívta, elsősorban a korlátlan italfogyasztás miatt, meghívóhoz nyilván korlátozott számban lehetett hozzájutni. A fiú emlékszik a bájos arcra, és emlékszik a kis kézre is, ami a meglepően erős szorítás után még hosszú másodpercekig olvadozott jobb kezébe zárva. Néhány pillanat múlva eszébe jut a lány neve is, Bíbor. Ő volt az első Bíbor, akivel életében találkozott. Cili mutatta be őket egymásnak. 7

8 A film, a Galaxis útikalauz stopposoknak, nem volt rossz, sőt. Utána a Szeparéban folytatódott az este, ahol a bemutatkozás után ittak együtt közösen Unicumot és egyetértettek, hogy Marvin volt a legjobb színész. E könnyed, mondhatnánk semmilyen csevej után mindenki ment a saját társaságához, bár az este folyamán még többször - talán véletlenül, talán készakarva - egymás mellé sodródtak. Beszélgettek hát tovább, de a szavakra, sőt már a témára sem emlékszik a fiú most a Margitszigeten, régen történt mindez, talán két hónapja. A zöld írisz csillogása emlékezteti csak, milyen sokszor kapták el és állták egymás tekintetét, nem egyszer hosszú másodpercekig. Mondhatjuk, kölcsönösen szimpatikusak voltak egymásnak. Fél tucatnyi Unicummal később a fiú szeme Bíbor vonalain pihent, és Cili rajtakapta ezen. - Tetszik? - kérdezte a lány fülig érő szájjal. A fiúnak nyilván nem volt más lehetősége, mint megemlíteni, hogy Bíbor olyan lány, így első pillantásra, akibe könnyedén bele tudna szeretni. És mivel Cilivel barátokból lettek szeretők, majd szeretőkből egy pár, ez a mondat természetes egyszerűséggel hagyta el a száját. Furcsa páros voltak, Cili és ő. Nem nagyon illettek össze, de szerették egymást, hiszen régi kapcsolat volt az övék, olyasmi, ami talán évtizedekig megmarad. Barátságukat, majd hirtelen jött szerelmüket véget nem érő játékként élték meg, és mindketten okos játékosnak tartották magukat, a másikhoz képest legalábbis mindenképpen. Bonyolult játékok voltak ezek, apró alkuk, észrevétlen szívességek hálózták be kapcsolatukat. Valamilyenformán örökösen a másik legyőzése volt a cél, ám semmiképp sem annak megalázása. Nem fiatal fejjel ugrottak neki viszonyuknak, a második randin 8

9 világossá tették egymás számára, hogy bár egyikük sem tartja már elképzelhetetlennek a monogámiát, ez nem azt jelenti, hogy egy cseppet is hinnének a féltékenység fogalmában, ha úgy tetszik annak létjogosultságában. Szabadok voltak, szerelemben, ebben egyeztek meg három héttel később. Minderre Cili emlékeztette egy részeg estén, miután a fiú kiakadt egy házibuliban a Ráday utcában. - Flörtölni másokkal szabad - mondta neki a lány négyszemközt a lépcsőházban. A fiú akkor már túl részeg volt, hogy ezt csak úgy elfogadja, sértődötten hagyta ott a lányt és hazaindult egyedül. Ám mikor hazafelé beugrott a Nagymami palacsintázójába, valahogyan beszédbe elegyedett két lánnyal, és kelletlenül, de belátta, hogy ebben kivételesen Cilinek volt igaza. Az üzlet másnap megkötetett egy csókkal. Azóta szemtelenül flörtöltek, akár a másik jelenlétében is. Mindketten voltak annyira hiúak, hogy örökösen szükségük legyen megerősítésre az ellenkező nemtől. Emellett viszont nem elhanyagolható az a tény, hogy mindig együtt mentek haza, mindig együtt aludtak, és ez így is volt rendben. Az kimondatlan maradt a későbbiek folyamán, hogy pontosan meddig mehetnek el, de nem voltak hülyék. Egy csókig vagy illetlen érintésig sem merészkedtek soha, a másik jelenlétében, nyilvános helyen legalábbis biztosan nem. Fél órával és még két Unicummal később a fiú fülét a férfi mosdó felé ütötte meg Cili jellegzetesen felszabadult, harsány nevetése. Ösztönösen odakapta a fejét és meg sem lepődött, hogy a lány Bíborral beszélget az egyik asztal mellett állva. Kényelmetlen érzés szurkálta a bőre alatt, elöntötte a hirtelen verejték. 9

10 Természetesen elmondta Bíbornak, gondolta. Nem tudta nem megosztani, hogy mit mondott neki félig viccből, félig részegen arról az első pillantásról, ami könnyedén szerelemmel végződhetne. Csontjaiban érezte, tudta, hogy Cili csak elmondta. Elárulta őt, mert Cili olyan lány, aki mindig is szerette húzni, zavarba hozni és ez rendszerint sikerült is neki. Egyszerűen okosabb játékosnak tartotta magát. 22:20 A találkozás a bárpultnál zavarba hozza mindkettőjüket. A fiú elmosolyodik, biccent a lánynak, keze tétova intésre szánja el magát. Bíbor bíztatóan visszamosolyog. Lépj már mégiscsak te vagy a fiú gondolja Bíbor és a fiú lép mert mégiscsak ő a fiú. Folyosót nyit a lány felé és odafurakszik mellé. 22:21 Hellót mond, és puszi vagy kézfogás helyett megérinti a lány alkarját. Bíbor beleremeg az érintésbe, ám ez valószínűleg pusztán részeg képzelgés a részéről. Mindketten tudják, hogy barátnője van, a lánynak pedig talán barátja, de mindenképpen nagy baráti társasága, így kimondatlanul is ehhez tartják magukat. {Mit kér?} kérdezi a fiú szavak nélkül. {Nem iszunk egy pálinkát?} kérdez vissza a lány gondolatban. - Kérsz nekem egy gintonicot? - szólal meg a lány Bíbor mellett. A fiú ránéz, eddig észre sem vette. Pedig csinos, kihívó, hosszúkás 10

11 arc, buja ajkak, formás cicik. Kár, hogy nem vagyok az esete, konstatálja. - Pálinka? - kérdezi tőle egykedvűen. - Nem, köszi. A fiú bólint, és nem egészen negyvenhárom másodperc múlva elkap egy ismerős tekintetet a pult mögött. Négy barackpálinkát rendel, egy gintonicot és fél liter szódát. Mindjárt jövök vissza hallja fejében a fiú hangját és ezt valahogy olyan természetesnek érzi. Rámosolyog és utánanéz ahogy elveszik a tömegben két tömzsi felespohárral kezében. Barátnője belekortyol a gintonicba és valamiről elkezd beszélni a másik két pálinka a szóda társaságában a pulton marad érintetlenül. Hét méterre onnan, a fiú belekóstol, Cili egy hajtásra lehúzza a pálinkát, hogy utána fintorgó szájjal csókolhassa meg. Nagy beszélgetésben van, méri fel a fiú barátnője környezetét és állapotát, részeg beszélgetésben. Nem tud és nem is akar csatlakozni, így másfél percig csendben nézi a táncoló fényeket a lányok ruháján, majd észrevétlenül otthagyja őket. Visszamegy a bárpulthoz, a másik két pálinkához, Bíborhoz. {Amúgy ismeritek egymást?} kérdi tekintetével a lány a másik felé pillantva. - Azt hiszem, még nem ismerjük egymást - szólal meg a fiú. - Anton vagyok. - Dóra. - Nagyon örülök. Dóra vagy Dóri? - Inkább Dóri. 11

12 - És hogy vagy kedves Dóri? - Kösz jól. - Pazar - válaszolja szórakozottan. Mindeközben csak azért sem pillant a dekoltázsára többdször. A lány elfordul tőle és folytatja a sztorit, amit elkezdett, múlt héten defektet kapott a Smartja egy Zala-megyei kis faluban, Kustánszegen. A fiú félfüllel, inkább a stílusra, mintsem a mondandóra figyel. Szeme olykor gyakran Bíborra kalandozik, és amikor a lány ezen rajtakapja, úgy kétpercenként, állja tekintetét, és összemosolyognak. A harmadiknak mindez fel sem tűnik. Anton megkönnyebbül, amikor Dórit egy ponton felkapja és elsöpri a tömeg a táncparkett irányába. Kettesben maradnak több száz ember közt, és bár nem zavarja a csend, tudja, hogy kérdeznie vagy mondania illik valamit. A kérdés mellett dönt. {Mikor csókolózott először?} Meglepően hamar jön a válasz. {Későn. Tizennyolc évesen azt hiszem, még a gimiben. Egészen pontosan az iskolaudvaron. Emlékszem, hogy utána matekóra volt.} {És hányasra érettségizett? Úgy értem matekból.} {Ötösre.} {Stréber} gondolja Anton egy gúnyos grimasz kíséretében. Csönd. {És te?} kérdez vissza a zöld szempár. {Nekem hármas, két pont híján négyes. A matektanárom eleve nem akart érettségire engedni} bonyolódik bele a gondolatmenetbe. {Végül tantestületi döntéssel mehettem. Ahhoz képest egész jó lett.} {Értem. Mindenkinek megvan az érettségi története} vág vissza a 12

13 lány könnyedén. {És az első csók mikor volt?} érdeklődik ártatlan szemekkel. Anton zavarba jön amiért félreértette a kérdést. Édes ahogy elpirulsz de te kezdted gondolja Bíbor önkéntelen nem is sejtve hogy ezzel csak még jobban zavarba hozza a fiút. {Korán.} {Mennyire?} {Tizenkettő, nyári tábor. Laurának hívták. Emlékszem, nagyon megijedtem, amikor átdugta a nyelvét, mintha egy meztelen csigát szopogattam volna. Brrrrrr.} Bíbor a fiú arcát látva felnevet, Anton hirtelen arra gondol, bűbájjal áll szemben, képtelen levenni szemét az előbukkanó csontfehér farkasfogakról. A lány hirtelen hagyja abba a nevetést mintha zavarba jött volna. {Még egy pálinka?} kérdezi a fiú. {Benne vagyok. Kapok én is szódát?} {Naná. Külön, vagy megfelel az enyém is?} {Külön, ha kérhetném.} {Ahogy gondolja.} {Azért mutatta be Dórit nekem, és nem engem neki, mert nem emlékezett a nevemre} tűnődik Anton. {Ez félig kijelentés, félig kérdés volt} teszi hozzá vigyorogva. {Ez hülyeség. Dorka a barátnőm, vagy legalábbis valami olyasmi, így illett bemutatnom. Amúgy pedig nem, nem emlékeztem a nevedre.} 13

14 A fiú vigyora még szélesebbre húzódik, a lány folytatja. {Csak azt tudtam, hogy a Cila barátja vagy.} Egy férfi lép oda hozzájuk, kezét bizalmasan Bíbor dereka köré fűzi miközben arconcsókolja. Bíbor finoman elhúzódik már nem először az elmúlt pár hónapban. Anton felé fordul. - Ismeritek egymást? - kérdezi hangosan. - Még nem. Anton - nyomja meg a nevét a fiú. - Ádám. - Örülök. - Nem jössz táncolni? - fordul Ádám a lányhoz. {Ez ki?} Bíbor megrázza a fejét: - Később, még nincs a boogie a lábamban. {Senki. Egy kollegám.} Olykor újabb ismerősök érkeznek, mindegyikkel váltanak pár szót, főleg Bíbor. Anton egyiket sem ismeri, ezért fél tucatszor legalább elismétli a nevét. Ismét magukra maradnak a táncparkett szélén állnak kettesben két vidám szóda és fél tucat üres műanyag pálinkáspohár társaságában. A lány azon veszi észre magát hogy szereti ahogy a fiú kisfiúsan mosolyog a kisfiúnak márpedig fülig ér a szája. Bíbor régen érzett ilyen pimaszságot. 14

15 {Kutya vagy macska?} {Kutya. Egyértelműen kutya.} Anton sejtette, a lány egyértelműen kutyás típus volt. {És te?} {Macska.} {Ó, miért?} {Nem is tudom, gondolom a szokásos. Hedonista, egoista, és ellentétben a kutyával sokat megőrzött vadállat mivoltából. Nyiltan elvárja, hogy ezt tiszteld, sőt szeresd benne. És becsületére legyen mondva ezt el is éri, a dorombolásnak nehéz ellenállni, függőséget okoz.} {Ezek szerint te is egoista hedonista vagy.} {És függőséget okozok, ezt ne felejtse.} {És mi van a hűséggel és a ragaszkodással?} {Túlértékelt fogalmak... Csak viccelek. A macska is hűséges és ragaszkodó. Legalább annyira, mint egy kutya, csak máshogy.} {Ez bullshit.} {Persze, hogy az.} {Volt macskája?} {Soha, mindig a szomszédok macskáit etettem. Nem lett bajuk, mielőtt még megkérdezi.} {Nem állt szándékomban.} A fiúnak még mindig fülig ér a szája. A lány fejében tűnődő hang a fiú hangja felnevet jó lenne macskaként újjászületni gondolja lehetőleg valami déli országban. Miért pont ott? Jobb a házi koszt és a klíma. Ajánlom Olaszországot ott jó dolgod lenne. Nem voltam még Olaszországban. Mindenképpen el kell menned, Róma a kedvenc városom szállingózik a tengerzöld szemek 15

16 mögött megannyi emlék érzés illat mint konfetti képeslapok. A város augusztusi fülledtsége épületeinek évezredes fanyar illatával keveredik a zaj egyfajta városokra hangolt örökös lüktetés még este is szavak autók dudálása hallatszik mindenhonnan. A városnak szíve van jut eszébe egy piciny templom melynek üres csendjébe menekült a zajok elől és csak ült ott egy órán át mikor először járt ott és amit soha többet nem talált meg újra pedig mennyit kereste... Anton beleszédül a képeslapok hullásába. {És maga?} kérdezi nagy nehezen. {Miért magáz?} {Szeretek magázódni.} {Végülis magázódhatunk.} {Megtisztel. Szóval?} {Mi szóval?} {Mi szeretne lenni, ha újjászületik?} {Nem is tudom. Hóvirág?} {Tényleg, a Római vakációt látta?} kérdezi kisvártatva Bíbor. {Nem} a lány vonásai felháborodottan hullámoznak és ő azonnal érzi, hogy nem kellett volna őszintének lennie. Gondolatban nehezen hazudik az ember, vígasztalja magát a fiú, mégis, legalább meg kellett volna próbálnia. {Most itthagy?} kérdezi megszeppenve. {Ha leteszi a nagyesküt, hogy megnézi, akkor maradok. Talán.} {Esküszöm. Arra a csillagra ott, látja?} {Az egy műhold.} {Nem arra. Felette. A nagygöncöl utolsó csillagára.} {Honnan nézve utolsóra?} {Az mindegy most...} 16

17 - Nézd, hullócsillag! Láttad? - kiált fel hangosan Bíborban a kislány. Csend cseppen közéjük egyszerre lélegzik be. Pár száz méterrel odébb a Váci úton egy lány bámul ki a szélvédőn keresztül az anyósülésről. Bal keze a férfi jobbján pihen a sebességváltón, hazafelé mennek, hozzá haza. A műszerfalon az óra éjfélre vált. Luca a mögöttük lévő estén és az előttük álló éjszakán mereng, amikor a megpillantja a hullócsillagot. Gyermek módjára derül fel az arca - csakúgy, mint Bíboré ugyanabban a pillanatban. Becsukja szemét, és kíván: Bár minden éjszaka ilyen varázslatos lenne. Odahajol és arcon csókolja a férfit. - Ezt most miért kaptam? - kérdezi amaz mosolyogva. - Csak úgy. {Volt egy pókom pár éve} vallja be a fiú. {Undorító!} {Jól van, nem az én pókom volt, csak együtt laktunk egy ideig. De nem volt neve vagy ilyesmi.} {Miért nem?} kérdezi a lány és tényleg nem érti, hiszen még az autóját is nevén szólította. {Na jó, volt neki. Póknak hívtam, néha pókincának, de nem is ez a lényeg.} Hatásszünetet tart, elmorzsol egy képzelt könnycseppet. {Szomorú vége lett az együttélésnek. Elkövette azt a hibát, hogy bemászott a zuhanytálcára. Bizonyára szuicid hajlamai voltak, hát segítettem neki. Azóta sem tudtam megbocsátani magamnak.} {Ez eutanáziának számít vagy keresztelésnek. Attól függ, hogy 17

18 megáldotta-e a vizet.} {Aha, és zsolozsmáztam alatta. Posztumusz a Jószomszéd nevet kapta.} Isszák egymás szemét a tenger az óceánt az óceán a tengert. Hirtelen rántja őket vissza a valóságba a zene a körülöttük táncoló testek surlódása. {Mióta is vannak együtt Cilivel?} érdeklődik félvállról a lány. {Egy, talán másfél éve} válaszol a fiú óvatosan. {Nem tudja pontosan?} {Már hogyne tudnám. Tavaly április elsején csókolóztunk először, igen, pont bolondok napján. Egy gyönyörű csütörtöki nap volt, esti harangszó szállt szerte a városban, az emberek vacsorához készülődtek otthonaikban, miközben mi alaposan berúgtunk a Hattyúházban. Nagy beszélgetésben voltunk, tudja, az élet, a világmindenség, meg minden, ahogy ezt Douglas Adams találóan megfogalmazta, bár nem feltétlenül pont ilyen esetekre.} {És?} {Nála kötöttünk ki, másfél hét múlva ott ragadtam, azóta együtt élünk. Mielőtt azt gondolná, hogy elsiettük, nem. Régi kapcsolat a mienk, mindig is jól megértettük egymást.} {Értem.} {És magácskának van valakije?} kérdez vissza ártatlanul a fiú, mintha nem is érdekelné. {Az előzőt heverem ki.} {Sokáig tartott?} {Hét év.} {Ezt igennek veszem. Hét év? Baszki, miért lett vége?} 18

19 {Nem szeretnék róla beszélni.} A lány szünetet tart, mérlegeli, hogy tegyen-e még hozzá valamit. Anton kivárja. {Azt hiszem, a végén mind a ketten magányosak voltunk.} Félrelépett és lelépett, fut át a fiú fejében önkéntelen, nem számolva azzal, hogy a lány hallja gondolatait. {Ne haragudjon, nem úgy gondoltam.} {Igen, lényegében ez történt.} Anton kínosan érzi magát. {Nem akartam tolakodó lenni.} {Nem volt az.} {Még egy pálinka?} zárja le végre a fiú. {Legyen} és a lánynak tényleg nincs ellenére. Egy asztalnál ülnek a sarokban a tömegnek háttal, fák lombjai alatt. Antont teljesen magával ragadják a lány gondolatai, néha ugyan csak töredékét érti-hallja, mint a tenger morajlását, amikor egy hullám épp nekicsapódik a szikláknak. - Hát ti mit csináltok, tubicáim? - karolja át nyakukat hirtelen Cili hátulról. A fiú utálja, amikor ezt csinálják emberek, a frászt hozza rá. - Épp rólad beszélgetünk. - Hogy mennyire szeretsz? - ül ölébe egyből a lány. Anton jobbjával átöleli, sejti, mire megy ki a játék. - Pontosan. - Nem is tudtam, hogy te is itt vagy - fúj Cili a fiú karja alól a másik lányra. - Szokásos csapatos megmozdulás, aztán hogyhogynem, véletlenül belefutottam a barátodba - tisztázza Bíbor az erőviszonyokat. - Nem jöttök táncolni? - húzza vissza karmait Cili. 19

20 - Később. Még nincs a boogie a lábamban - válaszol Anton készségesen, és valahogy ismerősen hangzik neki ez a beszélgetés. - És nem baj, ha én megyek? - harapja meg a fülét a lány. - Menj csak cicám - suttogja a lány hajába -, jól elvagyunk. - Akkor jó - csókolja szájon Cili mindenesetre. - Ma te vezetsz, azt hiszem, becsiccsentettem. Itt a kulcs, legyen nálad. De itt ne hagyj! - Nem foglak. {Sportol valamit?} vált könnyedebb témára Bíbor a bárpultnál állva ismét. {Frizbizem.} {Nyilván. Gondolhattam volna.} {Komolyan frizbizem, amatőr szinten persze. Csak dobálunk} hajlik dereka oldalra, jobb keze kifelé derékszögben hajít egy képzeletbeli korongot a tömegbe. {Tudja, mi a fantasztikus a frizbizésben?} folytatja a fiú. {Hogy repül?} {Az is, persze. De mondjon még egyetlen sportot, amiben nincs benne az ellenfél totális, végleges megsemmisítésének, ha úgy tetszik megalázásának vágya.} {Azért kicsit túloz.} {Egy kicsit, na mindegy. Maga mit sportol?} {Fallabdázom.} {Látja?} ragadja meg a témát. {Ott meccsek vannak és a meccseken győzni kell. A frizbizésben az a jó, hogy akkor játszol jól, ha pontosan a másik kezébe dobod a korongot, úgy, hogy neki meg sem kell mozdulnia. Csodálatos, nem?} {Az.} {Egyszer eljön velem frizbizni?} 20

21 {Lehet róla szó.} {Erre igyunk} emeli poharát Anton. Ebben a pillanatban egy részeg férfi tör utat a tömegen át és véletlenül meglöki a fiút. A pálinka a pólójára fröccsen, de ő úgy tűnik nem bánja, szabad kezével óhatatlanul belekapaszkodik Bíborba. Ölelésről csókról szó sem lehet, szalad át a mondat csupa NAGYBETŰVEL az agyán. Zavartan mosolyognak. {Bocsánat} szabadkozik Anton. {Semmi baj. Viszont ahogy elnézem, leitta magát. Kér még egyet?} {Azt hiszem, nem. Hallotta, ma én vezetek.} A kisfiú nem adja fel hirtelen újra odahajol de ezúttal nem ér hozzá. {Nem megyünk ki egy hamburgerre?} {Benne vagyok.} {Pompás, találkozzunk a bejáratnál. Mindjárt jövök.} {Oké.} Bíbornak hirtelen fogalma sincs hogy mit keres ebben és egyátalán hogyan került ebbe a szituációba. Azt tudja hogy rengeteget ivott és ez most egy csapásra józanná teszi. Rágyújt egy cigarettára elnézét kér az éppen mellette állótól es kezét feltartva minél előbb ki szeretne jutni a tömeg öleléséből. Közben a fiú célirányosan néz keresztül az ember-tömegen, ráérez, merre keresse szemével Cilit, ami párok és jó barátok sajátja csupán. Látja felvillanni a dj pult előtt, felszabadult részegen táncol egy barátnőjével, négy idegen egyenpólós srác fogja körbe őket 21

22 finoman. Külföldiek, talán angolok, méri fel a helyzetet, valószínűleg legénybúcsún. Rohadékok. Ezeknek is pont magyar lányra fáj a foguk. Egy vad hétvége Budapesten, mi? - gondolja és elvigyorodik. Tökéletesen megérti őket. Az éjszaka tele van meglepetésekkel, kellemesekkel kellemetlenekkel egyaránt. A maga részéről nem félti a lányt; angolul, ami azt illeti, németül és olaszul is könnyedén elküldi őket a fenébe, ha nagyon tolakodnának. A magyar lányok tudnak magukra vigyázni, ha akarnak. Megvonja a vállát és a kijárat felé indul, ahol a kőlépcsőn ülve Bíbor várja. Magasztos gondolatok kíséretében majszolják a város közmegegyezéssel legjobb hamburgerét. {Mi volt a jele az oviban?} talál a fejében egy kérdést a fiú. {Lóka.} {Micsoda?} {Lóka. Kicsinek raccsoltam. Rohadt róka!} Anton felnevet, és érzi, ahogy a térdük véletlenül összeér egy pillanatra. A lány gondolatai témáról témára csúsznak, míg a fiú azon kapja magát közben, hogy bamba mosollyal számolja a szeplőket az orrán. Még mindig részeg, később így magyarázza magának, hogy hirtelen mozdulattal jobb tenyerébe fogja a lány arcát, és hüvelykujjával megérinti az egyik szeplőt. A lány, ha meg is meglepődik, nem kapja el a fejét, ám néhány másodperc múlva finoman megfogja és leveszi a fiú kezét. 22

23 {Azt hiszem, most megyek. Reggel össze kell még szednem néhány kósza grp-t} gondolja fegyelmezetten, míg a telefonja után kezd kutatni táskájában. Anton két ujjal szalutál. Az estében nincs több, kihozták a legtöbbet belőle. Talán kicsit többet is, mint illett volna, gondolja magában. {Viszontlátásra} vigyorog közben. Bíbor miközben taxit hív a telefon mögött végre újra biztonságban érzi magát és megereszt egy mosolyt. Túl gúnyosra sikeredett rémül meg egy pillanatra de nem a kisfiú még gúnyosabban mosolyog vissza és ettől valahogy megnyugszik. Nem ma kezdték ezt a játékot egyikük sem de nem lett volna szabad idáig fajulnia. Barátnője van ráadásul én is ismerem bár nem vagyunk valami nagy barátságban de a maga módján még kedvelem is. Ez így buta hülyeség nem vezet sehová nem vezethet nem fog. Itt tart éppen mikor Anton megtöri mélyből suttogó gondolatoktól terhes csendet a lány fejében. {Megadja az lcímét? Hazudhat is, ha akar.} A lány magában mosolyog a tisztesség kedvéért tétovázik végül kotorászik egy keveset a táskában majd a fiú kezébe ad egy névjegykártyát. {Utálom a hazugságokat} gondolja szomorúan. {Én is} válaszolja őszintén a fiú, úgy érzi, most mindketten Cilire gondoltak. Megérkezik az autó, Anton kinyitja a jobb hátsó ajtót. Sosem volt az a kimondott puszilkodós fajta, és szájon mégsem csókolhatja, fut át a fején, ezért inkább még egyszer hozzáér 23

24 búcsúzóul, ezúttal a jobb könyökéhez. Bíbor beszáll és bemondja a címet. Anton hosszan néz az autó után a bíbor pirkadatban félmosollyal az arcán, kavarog a lelke. Milyen csalóka, számol utána, hogy mindössze ötször értek egymáshoz az este folyamán. Miután a taxi fényei beleolvadnak Buda fényeibe, és végleg elveszik szeme elől a kora hajnali forgalomban, visszafordul. Kihúzza magát, összeszedi arcvonásait, és lebaktat a hangzavar felé, hogy megkeresse és hazavigye minden bizonnyal picsarészeg barátnőjét. Reméli, hogy Cili nem fog tiltakozni. Mindeközben a taxiban ülő lány azon mereng vajon telihold volt-e? Kicsit sajnálja hogy már hajnalodik. 24

25 >>> AA > 11:15 > másnap >> 17. PÉNTEK Jó reggelt! Megvannak a fránya dzsíárpík? És a fejed? >>> BB > 12:50 > re: másnap>> meg! a fejemet viszont tartani kell. jól indult a reggel. pizsamában, kiszáradt szájjal és nagyzenekarral a fejemben Tavasz Krisztina kosár-méretéről értekeztem, ami azért bizarr. végül épségben hazavezetted Cilát? >>> AA > 13:23 > re: másnap >> Bizony haza, bár útközben csúnyán elgázoltunk néhány fekvőrendőrt. (Na nem mintha felébredt volna rájuk.) Nekem reggel (délben) 5 gombóc fagyi után tért vissza az életkedvem. Mesés a kiszáradt szájnak, és csodásan cirógatja a gyomrot! Munka után, de inkább közben, feltétlenül próbáld ki! A Nagyzenekar pedig miért nem ad ki egy cédét? Ha ma este is bulizol (igen?), holnapra összejöhet egy dupla album.. 25

26 Várj csak, pizsamában alszol?? Na ez a bizarr. U.i.: Csak a kíváncsiság kedvéért: 85B? >>> BB > 17:09 > re: másnap>> nem nyert, de meglesz az a dupla album. míg a gyógyító sztrapacskám alatt azon gondolkodtam, hogy elég jó cselekedetem volt már mára, és tán hazamennék, addig a buzi (nagy multinacionális cég neve törölve) bemondta a tutit: elvesznek 18 milkát a jövő évi büdzséből. azóta udvarolok/hízelgek/üvöltök velük, és nem értem, hogy a kis hülye cintányéros mé az elsőhegedűs helyén állva nyomja. szép este lesz, érzem. elindulok a lejtőn. a pizsamás beszólást kikérem magamnak. hétfőn tegyük ezt helyre. most mentem, legyetek jók! 26

27 JÚLIUS ÉN? SZÁMÍTOK IS ÉN! ILYENEK VAGYUNK. RÉSZEGEK. HÜLYÉK. ÖRÖKKÉ RÉSZEGEK. SENA: PLATONOV >>> AA > 11:50 > őszinteség >> Szép jó napot, 7. CSÜTÖRTÖK tudom előre, hogy ezzel a levéllel talán meggyalázom közös hamburgerezésünk amúgy felejthetetlen emlékét. Előre is elnézést kérek, nem szép tőlem, de nincs más választásom. Ki szeretnélek használni. Tudnod kell, hogy egy ember van, akire felnézek. Már gyerekkoromban csodáltam őt, a sötét lovagot: Batmant! Gyűjtöttem a képregényeket. Imádtam a filmet. (Csak az elsőt!) Bruce Wayne-ként mutatkoztam be. Tudnom kell, hogyan kezdődött! Tehát, ha valóban Te Vagy Az A Lány aki tud jegyet a premierre valamilyen, bármilyen, úton vagy módon, kérlek, könyörgöm, megvesztegetlek, kompenzállak. Ha rám bízod, pálinkával. Én, Bruce 27

28 >>> BB > 16:51 > re: őszinteség >> te, hétfő, 19.00, Lurdy. gyertek előbb, hogy legyen helyetek! pálinka mikor? üdvdök 10. VASÁRNAP >>> AA > 21:17 > re: őszinteség >> Köszönöm jóindulatod, bocs, hogy csak most reagálok, de volt a Volt, ami még egy napra is szar volt. Ezért, mármint a hülye szóviccért, már tényleg bocsánat. Plusz tegnap beszippantott a füstös pesti éjszaka, és csak reggel hatkor köpött ki - még szerencse, hogy a lakásom ajtajánál. Köszönöm, köszönöm ismét, és akkor talán holnap ismét találkozunk! Pálinkáról el ne felejtsünk beszélni, de most nem bírok rágondolni sem. Csoda, hogy le tudtam írni. Üdvdök (ez valami ősi avar köszönés?) 28

29 11. HÉTFŐ >>> BB >> 11:16 > vasárnap >> kiheverted már? >>> AA >> 12:12 > re: vasárnap >> Mit is? A pá-li-linkát ki, a vörösboron még dolgozunk. Veled milyen volt a hétvége? >>> BB > 14:00 > re: vasárnap >> béna kemping volt. az is szar volt. >>> AA > 14:39 > kemping >> az esőben? Bátor, talán kiscserkész vagy? A Tűzraktár (kékmetró, Klinikák, volt már?) viszont nagyon kellemes. Mázlink volt szombaton, hogy pár óráig épp annyira nem esett. Ittunk sok-sok azt, megváltottuk a világot, megoldottuk a nagy képletet, utána meg szépen elfelejtettük hazafelé, ahogy azt illik. Ki séta közben, 29

30 ki a taxiból kifele hányva. Ez utóbbi, teszem hozzá, nem én voltam. Lényeg a lényeg, megnézhetnénk a héten újra, akár hármasban, akár kettesben, hisz bár csak kóserszilva van, a harmadik után már nem is tűnik az annyira rossznak. >>> BB > 15:22 > re: kemping >> béna kemping: a lakásból nézed ahogy esik az eső. és egyre mélyebbre süllyedsz. tűzraktár??? >>> AA > 16:12 > re: kemping >> Áááááá, hogy Béna Kemping?? Így már megvan, szoktam én is menni, jót tesz a lélek háborgásának. A Tűzraktár lehet, hogy ilyen esőben nem annyira vicces, nyitott hely lévén könnyen eláznak a lángok. De nem vagyok semmi jónak elrontója, egy próbát igazán megér. >>> BB > 16:17 > re: kemping >> nem fog egész héten esni. nem eshet! 30

31 >>> AA > 16:39 > re: kemping >> Szívemből szólál! Most megyek mettingre okoskodni, este ugye találkozunk? Én kb. negyed-fél7re érek oda, Cili siet. Legalább lesz időnk kedves gondolatokat váltani élőben. 12. KEDD 23:23 Cili és Anton egy lassan szokásosnak mondható este, két üveg szekszárdi rosé és fél üveg Finlandia után összekapnak, mint mostanában majdnem minden másnap. Hogy hol kezdődött, nem számít most a történet szempontjából, nem szoktak rá emlékezni amúgy sem. Ez a kedd esti veszekedés csak azért érdekes, mert ezúttal olyan szavakhoz lyukadnak ki, amelyekhez ezt megelőzően még soha. - Akkor vége? - Szakítsunk, ezt akarod? - Tőlem elmehetsz a büdös kurva anyádba! - Ezen ne múljon, te hülye picsa! A fiú taxit hív. A lány sír. Anton, részben a vodkától, hajthatatlan. - Szép életet - sziszegi a mondatot búcsúzóul, hogy bántsa a lányt. Mindketten tudják, hogy ezt holnap meg fogja bánni, Cili mindenesetre bevágja az ajtót utána. 31

32 Anton másfél év együttélés után, fogkefe nélkül egy hátizsákban mindössze négy napnyi váltás ruhával, másfél doboz cigivel és a maradék vodkával áll a ház előtt. Várja a taxit, hogy az visszaköltöztesse ritkán látogatott albérletébe. Rágyújt egy cigire, visszaindul, de megtorpan, nem megy vissza. Látja, hogy a lakásban kialszik a villany, erre teátrálisan eldobja a félig szívott cigit, és megereszt egy káromkodást a lány érzéketlenségével kapcsolatban. - Hosszú nap, mi? - jegyzi meg némi aggodalommal, de barátságosan a taxisofőr, utalva a fiú nyilvánvaló részegségére. - Lehetne, hogy nem beszélgetünk? - válaszol a fiú fagyosan. Majd mosolyt erőltet az arcára. - Hálás lennék érte. - Ahogy gondolja, uram - vonja meg a vállát a sofőr. - Köszönöm mondja és kényelembe helyezi magát az ülésen. A szélvédőn a Szilágyi Erzsébet fasor fényei tükröződnek vissza, míg ő bent, a fejében, az elmúlt tizenöt hónapon tűnődik. Érzi, hogy ez most nem játék, egy pillanatra megijed. Ritkán, nagyon ritkán aludtak külön, csak ha valamelyikük elutazott, munkaügyben mondjuk, a másik nélkül. Itt vagy ott, néhány hét múlva szinte csak a Bimbó úton, Cilinél éltek. Kényelmesebb volt mindkettejüknek, mert bár a fiú albérlete óriási volt, ráadásul a Víziváros szívében, összességében egy egyszerű, puritán legénylakás volt. Anton mégis szerette azt a lakást, az olyan apróságok ellenére, hogy a hűtő olyan hangos volt, hogy már akkor is ki volt húzva, amikor még ott lakott. A sütőt pedig csak egyszer használta, de hamar elzárta, és utána napokig égett szagot érzett. Cili egy időben mondogatta, hogy adja fel, de a fiú mindig eleresztette a füle mellett az erre vonatkozó megjegyzéseket. A lány 32