II. A BÖRTÖNRENDSZER KIALAKULÁSA A HAJDÚVÁROSOKBAN. I. rész NAGY SÁNDOR ÉS A KERÜLETBEN. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 109

Átírás

1 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 109 A BÖRTÖNRENDSZER KIALAKULÁSA A HAJDÚVÁROSOKBAN ÉS A KERÜLETBEN I. rész NAGY SÁNDOR I. A hajdúvárosok börtönei és a kerületi börtön építése II. Mátyás április 1-én Pozsonyban kelt oklevelével elismerte Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs, Polgár városok hajdújogát és szabadságuk megvédését Felsőmagyarország akkori, valamint jövendőbeli főkapitányaira bízta. Forgách Zsigmond kassai főkapitány ennek az oklevélnek az alapján adta ki június 4-én Vámospércs, június 7-én pedig Polgár kapitányához címzett, szinte szó szerint azonos szövegű Instructioját. 1 Joggal állítható, hogy az Utasítást Szoboszló, Böszörmény Nánás, Dorog és Hadház hajdúvárosok kapitányai is kézhez kapták, de azok a példányok -mint sok más korabeli irat- a XVII. század hadieseményei következtében megsemmisültek. Az Instrukció a katonai és közigazgatási feladatok ellátása mellett arra is kötelezte a kapitányokat, hogy az alájuk rendelt hajdúvitézeket olyan fegyelemben tartsák, hogy lopást, tolvajlást és csatázást - fővesztés terhe alatt- ne kövessenek el. Hatáskörükbe utalta továbbá a közrendet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető gonosztevők elfogását és megbüntetését is. A büntető bíráskodást azonban a kapitányok nem egyesbíróként, hanem a törvény meglátására esküt tett 12 legénnyel együtt, mint társas bíróság gyakorolták A büntető bíráskodás működésének megkezdése érdekében szükséges teendőkre Forgách Zsigmond utasítása nem tért ki, de nyilvánvaló volt, hogy e tekintetben is a városok kapitányainak kellett intézkedniük. Elsősorban a városok bel- és külterületein a köz és vagyon biztonság védelmére alkalmas személyekből megfelelő számú, éjjel-nappal szolgálatot teljesítő fegyveres, lovas őrségről kellett gondoskodni. Az elkövetett bűncselekmények ismeretlen tetteseinek felderítése, továbbá a bűnügyekben feltétlenül szükséges írásbeli teendők ellátása is, megfelelő képességű személyek közreműködését igényelte. Már a XVII. század elején általános volt az a gyakorlat, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeket -mai szakkifejezéssel- előzetes letartóz- 1 HBML. Hajdúkerületi vegyes iratok. IV.A.502/h. fasc.vii.42. és fasc.ii.18.mindkettő Forgách Zsigmond saját kezű aláírásával és pecsétjével.

2 110 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban tatásba helyezték és csak az eljárás jogerős befejezése s büntetésük kitöltése után szabadultak a börtönből. Erre a gyakorlatra utalt Forgách utasítása, amikor is a kapitányok kötelességeként említette, hogy a bűnözők fogattassanak el. Ez azt is jelentette, hogy a kapitányoknak sürgősen gondoskodniuk kellett a letartóztatott személyek -férfiak és nők- elhelyezésére alkalmas börtön helyiségekről, azok felszereléséről, a rabok ottani őrzéséről, valamint a napi ellátásukat intéző személyekről. Gondoskodniuk kellett a büntető tárgyalások megtartására megfelelő méretű tárgyaló teremről, valamint az írásbeli munkák és az egyéb hivatalos teendők elvégzéséhez alkalmas helyiségekről. Mindezek megvalósításához a pénzügyi fedezet előteremtése szintén a kapitányokra hárult Arra nincsenek levéltári adatok, hogy az egyes városokban hogyan és mikor biztosították az említett személyi és tárgyi feltételeket. A városok köz- és bírósági ügyeiről megmaradt legrégibb jegyzőkönyvet, a Szoboszlóit is csak 1629-től kezdve vezették. Ekkor a hajdúk közel negyedszázada éltek a nekik adományozott városban és a Forgách Instrukciójának keltétő1 is eltelt már 16 év. Időrendben a következő jegyzőkönyvet Böszörményben 1667-től, Hadházon 1674-től, Vámospércsen től, Nánáson 1695-től, Dorogon pedig 1712-től vezették. Nyilvánvaló azonban, hogy a hajdúvárosokban, ha korábban nem is, de az 1613 júniusában kézhez vett Utasítás alapján készültek írásbeli feljegyzések, mivel Forgách Zsigmond elrendelte, hogy a kapitányok az alattuk való azokat a vitézeket, akik Bocskai támadásától fogva a zászlók és kapitányságok alatt laktak, mindjárt tizedenként írassák össze. Alaposan feltehető, hogy az utasítás egyéb rendelkezéseinek a végrehajtásáról, így a büntető ügyek tárgyalásáról és az ítéletekről is készültek pár soros feljegyzések. Az azonban szinte bizonyos, hogy a városok a közügyekről nem a felsorolt időpontoktól, hanem jóval korábban, éspedig az Instrukció kiadását követően feljegyezték a közügyekben és a bíráskodásban hozott döntéseik lényegét is, eleinte pár soros, a jegyzők alkalmazása után pedig egyre részletesebb jegyzőkönyvek készültek. Ezek az iratok azonban a török-tatár dúlások martalékául estek. Ez a magyarázata annak, hogy az egyes városokban a börtönök kialakításának időpontjára nincsenek adatok. A rendelkezésre álló közgyűlési jegyzőkönyvekben azonban, főként Szoboszló városéban, a röviden bejegyzett büntető ítéletekben és kötelezvényekben a börtönökre, a büntetések ottani végrehajtására és egyéb körülményekre is, figyelemre méltó adatok olvashatók. Kis Balázs lator cselekedetéért kemény fogságban (volt) Szoboszló városában. 2 Szakács Mihály, Rákóczi Ferenc katonája, Szoboszlón a város lovát ellopta. Törvénytelen cselekedetéért igen nehéz fogságban tartották. 3 Tóth Józsefné szoboszlói asszony ellen a tiszti ügyész több rendbeli paráznaság miatt emelt vádat, Mivel a vádlott tagadta bűnösségét, ezért az ügyész tortúra elrendelését és ennek végrehajtásáig erős árestomban, vasban tartását indítványozta. 4 2 HBML Szoboszló közgyűlési jegyzőkönyvei. V.A.402/a április 6.(16.old.) 1.kötet. 3 Uo hónap és nap megjelölése nélkül. 4 Uo. Szoboszló város bűnvádi eljárás nyomozati irtatai. V.A.402/n. 1.köteg május 18.

3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 111 Ezek a bejegyzések arról tanúskodnak, hogy az előzetes letartóztatás végrehajtásának is voltak fokozatai aszerint, hogy a vádlott szökési kísérletétől tartani lehetett-e pünkösd havának (május hó) első napján a szoboszlói strázsák három nagyszombati embert bekísértek és fogságba helyeztek, de mivel nem volt bizonyíték arra, hogy bűncselekményt követtek el, június 9-én szabadon engedték őket. Több mint egy hónapig a börtönben gondoskodni kellett élelmezésükről. 5 A Böszörmény város tömlöcében őrzött bűnös rabok tartásának napi költségét a tanács 40 pénzben állapította meg, de a büntetlen raboktól egy pénzt se vegyenek -olvasható a határozatban. 6 Ez azt jelentette, hogy ha a vád alól jogerősen felmentették a vádlottat, rabtartási költség megfizetésére nem kötelezhették. A börtönök főként a bíróságok ítéleteivel kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtására szolgáltak. Több esetben előfordult, hogy a tömlöcöt azért támadták meg, hogy onnan büntetését töltő barátjukat kiszabadítsák, vagy az elítéltek a falat belülről ásták meg és így szöktek el. Kis András szoboszlói szolga például a város tömlöcét feltörte, onnan Kesely Jánost kiszabadította. 7 Kerékjártó György szoboszlói lakos elítélt viszont a nemes város közönséges tömlöcét felbontotta s belőle elszökött. 8 Jegyzőkönyvi adatok tanúsítják, hogy az első fokon elítéltek éltek fellebbezési jogaikkal. Rácz Mihályné szoboszlói lakos ellen varázslás és bűbájosság miatt indított ügyben az június 23-i bejegyzés szerint a Kassai Székről a döntéssel együtt visszaérkeztek az iratok. 9 A szoboszlói jegyzőkönyvek egy évi bejegyzéséből állapítható meg, hogy a város börtöne kétszintes építmény volt. Nagy Mihályt lopás miatt már két ízben szabadságvesztésre ítélték Kiszabadulása után a város jegyzőjének a jószágát lopta el, ezért ismét tömlöcbe zárták. Ottan, félvén a dolognak kimenetelétől, nem csak a tömlöcöt, hanem azon fejűl lévő házat violalnii (megrongálni) és igy hamis úton módon elebálni (megszökni) nem írtózott. 10 Aligha kétséges, hogy a fejűl lévő ház nem lakás, vagy valami más, hanem börtön céljaira épült és a hajdúvárosokban a XVIII. században az ilyen kétszintes börtönök alsó részét pince börtönnek nevezték. A hajdúvárosokat összefogó új szervezet, a Hajdúkerület létrejötte a városok igazságszolgáltatását csak annyiban érintette, hogy 1704-től ítéleteik ellen a Kerület közgyűléséhez lehetett fellebbezéssel élni. Az alapvető változás akkor következett be, amikor Mária Terézia 1757-ben a városokat eltiltotta a jus gladii, a pallosjog további gyakorlásától és az avval való szabados élés jogát a városok összességének, vagyis a Kerületnek adta meg. 5 Uo június 9. (17.old.) 6 Uo. Böszörmény város jegyzőkönyvei. 1.kötet április 26. (15.old.) 7 Uo március 12. (82-83.old.) 8 Uo augusztus 29. III.kötet. ( old.) 9 Uo. Szoboszló város közgyűlési jegyzőkönyvei. V.A.402/a. 1.kötet.1640.június 23. (20.old.) 10 Uo. Szoboszló város közgyűlési jegyzőkönyvei. V.A.402/a.3.kötet.1743.szeptember old.

4 112 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban A Hajdúkerület közgyűlése április 14-én Hadházon tartott ülésén hozta meg a városok megegyező akaratyából a pallosjoggal felruházás következtében szükséges következő határozatokat: 1. Mivel Mária Terézia mind a hat hajdúvárost eltiltotta a pallosjog gyakorlatától, ennek utána Böszörmény városa legyen az a helység, ahová a minden névvel nevezendő malefactorok (bűncselekményt elkövetők) bekísérendők. 2. A közönséges letartóztatott bűnözőkre egy porkoláb, vagyis tömlöctartó, négy fegyveres hajdúval együtt, letett esküjük szerint, éjjel és nappal kötelesek vigyázni. Fizetések lészen e szerént: 1. készpénz fizetés ft 12 denár világoskék pádovai posztóból való dolmány és nadrág, 3. világoskék köpönyeg, 4. két pár bornyúbőr csizma, 5. két pár fehér ruha, 6. egy fekete süveg, 7. sóra adnak 1.70, 8. szalonnára 6.12, 9. egy véka kása, 10. egy véka lentse, 11. száz font hús, 12. négy köböl búza, négy köböl rozs. 3. Mely malefactorok, hogy annyival is inkább in securitate (biztonságban) megtartathassanak, két tömlöcök, belső és külső része hasogatott vastag fákból, közepe kőből fog építtetni, azokon felyűl erigálandó (állítandó) két különös házakkal együtt, melynek építtetésére és a szükséges bilincseknek és egyéb kívántató készségeknek csináltatására interimaliter 300 vonás forintok repartialtattak. Böszörmény Szoboszló Nánás 3 63 Hadház Dorog Vpércs A fenti, megjegyzés nélkül kiírt számok azt jelentik, hogy a 300 vonás forintból az egyes városokat milyen összeg terheli. 4. Kötelesek lesznek hajdúvárosi hadnagy uraimék és a bármely városokbéli Ns. Tanács minden névvel nevezendő malefactorokat investigalni (nyomozni), pseqvalni (üldözni), megfogattatni, ellenek inqvisitiot (vizsgálatot) peragaltatni (végrehajtani) is minden kedvezés nélkül, a megfogattattakkal pedig semmi szín és ptextus (ürügy) alatt megegyezni, annyival is inkább elbocsátani hatalmok nem lészen. Sőt intra triduum (3 napon belül) múlhatatlanul Böszörmény Várassában lévő közönséges tömlöczben, jó őrizet alatt beküldeni és az ott lévő Tömlöcz tartónak Böszörmény Várassa Magistratussa assistentiájával (közreműködésével) resignaltatni (átadni) tartoznak. 5. Jóllehet Őfelsége kegyelmesen parancsolni méltóztatott, hogy a malefactoroktól desumalandó penalitas a rabok intertentiojokra és más közönséges szükségekre fordíttassék, mindazonáltal minthogy még magát olyas itten elő nem

5 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 113 adta, ahoz képest a Várassok további dispositiójáig modoprovisorio (csupán ideiglenesen) az három nagyobb Várasok két-két véka lisztet, az apróbb Várasok pedig Vámospércsen kívül, egy-egy vékát, hogy mennél elébb lehet Böszörmény Várassába a Rabok Számokra bé küldjenek, unanimi Voto concludaltatott (egyhangúlag elvégeztetett). 11 A pallosjoggal összefüggő kérdések rendezése után került sor a büntető hatáskör megállapítására. A Hajdúkerület május 17-én tartott közgyűlésén a főkapitány bejelentette, hogy a helytartótanács rendelete értelmében a nagyobb jelentőségű ügyek, mint a gyilkosság, nős paráznaság, tolvajság, kivált melyek a pásztorok közt eshetnek és más ehhez hasonló criminalitások nem szabad lészen különösen egyik városban is revidealni, más egyéb aprólékos causák pedig in particulari (helyben) minden városokbeli magistratus által fognak végződni. 12 Ez a rendelkezés azt jelentette, hogy a nagyobb jelentőségű bűncselekmények elsőfokú elbírálása a hajdúkerületi bűnfenyítő törvényszék, az aprólékos ügyek elbírálása pedig a városi tanácsok hatáskörébe tartozik. Böszörményben a város börtöne a Városháza épületében volt. Itt kapott helyet a kerületi börtön is ideiglenesen, mert hiszen április 14-én a közgyűlés -3. sz. határozata szerint- kifejezetten börtön céljára szolgáló épület létesítése mellett foglalt állást. Arra nincsenek levéltári adatok, hogy a Városháza épületében hogyan helyezték el a két börtönt, de a 2., 4. és 5. sz közgyűlési határozatból kitűnően egymástól teljesen függetlenül működtek, a kerületi börtönben elhelyezett rabokat egy tömlöctartó és négy fegyveres hajdú őrizte. A pallosjog rendezése után két évvel júniusában érkezett a Hajdúkerülethez Csáky Antal kassai kamarai direktor június 12-én kelt levele, amelylyel meg küldte a Magyar Királyi Helytartótanácsnak a tömlöcökben raboskodó személyek sérelmére elkövetett gondatlanságok megszüntetése végett kiadott utasítását. Csáky egyúttal arra kért genuine informatiot -őszinte jelentést, hogy a Kerület melyik városában és minémű helyen őrizteti a maga rabjait és vagyon e ezekben elégséges securitasok (biztonságuk) avagy sem. A Hajdúkerület közgyűlése június 12-én a következő jelentést küldte el Csáky Antalnak: Kegyes parancsolattyát, abban rekesztett Felséges Királyi Helytartó Magyar Tanács Intimátumának valóságos mássával együtt alázatosan elvettük evégett: Hogy a Magistratualis Tömlöcben raboskodó személlyek eránt olly provisioval legyünk, hogy a gondatlanság miatt némellyeknek egészségtelenségek, vagy éppen halálok is ne történnyék. Annak felette mellyik városban és minémű hellyen szoktuk tartani a Magistratualis rabokat és minémű securitassok vagyon az olyatén raboknak. Kegyelmes urunk! Még 1757-dik Esztendőben közönséges Hajdú Városok Gyűlésében elvégeztük, hogy Böszörmény várossában a Magistratualis Rabok számára oly capacitású tömlöczöt tsináltassunk, a mellyben (minden Városokról a Rabokat oda hordatván) elférjenek. De mivel mostani circumstantiákhoz képpest 11 Uo. Hajdúkerületi közgyűlés jegyzőkönyvei. IV.A.502/a (a továbbiakban: ker. kgy. jkv.) 3.kötet 1757 április old. 12 Uo. Büntető ügyek pertestei IV.A.505/e.1757 fasc.e.no.3.

6 114 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban gyakorta a katonák állítása rajtunk lévén (mellyet Excellenciád is bőltsen méltóztatik tudni) tellyes erőnkből azon igyekeztünk, hogy Eö Felségéhez vonyzó igaz jobbágyi kötelességünket mentűl serényebb iparkodással lehet megmutatthassuk és a reánk adrepartiáltt katonákat és lovakat mindennémű apparámentumokkal (felszerelésekkel) együtt mennél előbb kiállíthassuk. Már most az elébbi Determinationk szerint azon igyekezünk, hogy a közönséges Tömlöczhöz megkívántató Materiálék eránt serény Dispositiokat tévén, felépíttetthessük, úgy nem külömben az utóbbi Semestrumra is a Raboknak Tabelláját felküldhessük. Melyrőlis Excellentiádat alázatos kötelességünk szerint informálni kívántuk. 13 Csáky Antal a jelentést bizonyára tudomásul vette, a kerületi börtön építésének ügyében azonban közel három évig nem történt semmi. Majd csak az március 17-én tartott közgyűlésen foglalkoztak az építkezés költségeinek a biztosával és úgy döntöttek, hogy a költségekből, az egyes városok a rájuk eső összeget fizessék be a Kerület házipénztárába, az építkezéshez szükséges anyagok beszerzésével a közgyűlés két tagját bízták meg, az április 5-én megtartott közgyűlésen pedig már bejelentették, hogy Jenovaji János debreceni kőműves mesterrel megállapodtak egy közönséges tömlöcnek Böszörmény városában égetett téglából leendő megcsinálására. A megállapodás értelmében a Tömlöcznek hosszassága legyen tizenegy s fél öl, s szélessége pedig hat és fél öl lészen, Alsó Tömlöcz kettö, mindenik bólt hajtásrafog készíttetni. Felyűl két szobát, egyiket a Porkoláb, a másikat a hajdúk számára, ismét a Raboknak két fogházat hasonlóképpen felyül csinálni tartozik. Ugyan ezen felső épület között helyeztetik a konyha, melynek hátúlsó részén a terménytartó kamra csináltatik. Az épületnek egyik végeiben Hajdú Városok Archivum Háza és mellette egy kamara. Úgy nem különben az egész Tömlöcz háznak elől hoszszára Tornácza lészen. Öli pedig az egész épületnek 21 garassával fog fizettetni és minden Kőmíves Legénynek napjában egy egy icze ser assignáltatik, több Intentiojokról pedig magok provideálnak. Én is más részrűl Jenovai János obligálom magamat, hogy a fent írt Conventio szerint, a specifikált épűletet tartozom jó, alkalmatos, ahoz értő Mester Legények által elkészitetnit, s olly jó munkát fogok tetetni, valamint a Nemes Hajdú Városnak teczeni fog, ha pedig ezen munkámban a Nemes Városok valamely tetemes hibát találnának, ezt a Nemes Városok teczése szerint meg igazítani és helyre hozni tartozom. Midőn pedig a fundamentumot be teszem, ahhoz a Nemes Városok által arra rendelendő Deputátusoknak hírt adni köteleztetem Kinek is állandóságára és mind két részről lejendő megtartására ki adtuk ezen Conencentionális Levelünket Subscriptionkkal és pecsétünkkel megerősítvén. Datum ex Particulari Privilegiarum Oppidorum Hajdonicalium Congregatione die 5a mensis Aprilis In oppido Böszörmény celebrata. 14. A szerződés alapján elkezdett kivitelezési munka azonban lassan haladt, ezért a közgyűlés 1760-ban elrendelte, hogy a városok hetente felváltva küldjenek egy szekeret Böszörménybe mindenféle szerszámmal ellátva, kapákkal, ásókkal, lapáttal 13 Uo. Hajdúkerületi közgyűlési iratok IV. A.502.b. fasc. XVI. No Uo. fasc.14.no

7 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 115 felszerelve. A kőművesek mellé pedig a mészkeveréshez és téglahordáshoz két segédmunkást adtak. 15 Arra nincs adat, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően elkészült épületet mikor adták át rendeltetésszerű használatra. Ez volt egyébként az első kerületi épület, amelyben az ún. pincebörtönnel együtt nagyrészt a rabok elhelyezéséhez szükséges helyiségek voltak s ebben kapott helyet a kerületi levéltár is. A hajdúkerület egyre szaporodó igazgatási feladatainak ellátása már az as évek legelején indokolttá tette a meglévő épület bővítését. Az ennek megvalósítása végett szükséges intézkedések megtételéhez csak II. József reformjainak visszavonása után amikor a Kerület újra önállóvá vált térhettek vissza. A szükséges előkészítési eljárás befejezése után azonban a helytartótanács értesítése szerint Őfelsége a közönséges törvényház megépítését mivel a mostani rendkívül való szükség miatt ezen nemes megyének mind lakosai, mind járó barmai legnagyobb tehetetlenségre jutottak, a kívánt építtetést a boldogabb időkig kegyesen elhalasztatni kívánja. 16 Miután a közgyűlés 1799-ben már eredmény nélkül kérte az engedély megadását, július 2-án a helytartótanács útján újból előterjesztette a kérelmet, de ennek megadására még mindig várni kellett, így az építési szerződés megkötésére csak május 20-án kerülhetett sor. Most már hamarosan hozzáfogtak a kivitelezési munkához. 17 Az épület hivatalos átadása augusztus 2-án történt meg Vécsey Miklós hajdúkerületi királyi biztos jelenlétében, aki több érdemi észrevételt tett. A régi de most már emeletes épület földszintjén levő árnyékszéket az épülettől távolabb kívánta elhelyeztetni, mert annak a tartalma beszivárgott a pincebörtönbe, s ezt a királyi biztos elfogadhatatlannak tartotta. A földszinti részen pedig a tisztességesebb személyeknek való lágyabb árestom létesítését javasolta. A kerületi tisztikar elrendelte a királyi biztos által előírt javítások, pótlások és változtatások végrehajtását. 18 A székház építésénél a kerületi börtönben őrzött rabok segédmunkát végeztek. Az egyik vállalkozó -az 1810-ben kötött szerződés szerint- csak úgy vállalta ezer darab tégla vetését, ha a rabok a kemencébe való be- és kirakásban segédkeznek. Az épületben lévő kemencék fűtését is a rabok végezték, de gyakran előfordult, hogy túlságosan befűtötték azokat és hosszabb fákkal a kemencék végét kiütötték, ezért a közgyűlés határozata értelmében a rabok közül két állandó fűtőt jelöltek ki. 19 A helytartótanács 1810-ben és 1811-ben jelentést kért a hajdúkerülettől a tömlöc állapotáról, de a választ csak az március 15-én kelt újabb felhívására küldte el a közgyűlés május 12-én. A tömlöc nagy részében a föld alatt van olvasható a jelentésben már ezért is alkalmatlan a majd minden esztendőben szaporodó rabok elhelyezésére, mert kevés szobából áll és nem oldható meg a kisebb bűnözőknek a nagyobb gonosztevőktől különrekesztése sem. A tömlöcnek ezt a fogyatkozását és hibáját már ezelőtt 15 Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése. In: Hajdúsági Múzeum Évkönyve VII. (szerk.: Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 1990.) Uo. IV.A.502/a 12. Kötet Karácsony hó 19. No Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete. In.: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve VI. (szerk.: Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény 1987.) 127. Szerző a HBM levéltárban felkutatott iratok alapján igen részletesen foglalkozik az építkezés minden lényeges mozzanatával 18 Uo Uo. Nyakas Miklós VI

8 116 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban is érezték és elhatározták, hogy a Pretorialis Ház végébe a helytartótanács engedélyével új és alkalmas fogházakat építtetnek s ennek a terve elkészült. Azonban ama sok tekintetben szerencsétlen 1811-dik esztendő ránkjövén, annak sok viszontagságai közt semmi jó módját nem láthattuk, hogy ezen épülethez, különben is igen elerőtlenedett szegény adófizető népünket elviselhetetlen terheltsége nélkül csak hozzá is kezdhessünk. Eszerént a szándék végrehajtását boldogabb időkre halasztottuk! De azóta sem voltak az idők jobbak, mint akkor, sőt, a terhek rajtunk és népünkön még inkább szaporodtak, sujjosodtak. Igy mivel az építtetés mind a készen lévő planumnak felküldése ez ideig elmaradt. Megvalljuk, hogy mi most sem látjuk lakosainkat arra elég tehetősöknek, hogy az ezen épületre szükséges költségeket magok megerőltetése nélkül teljesíthessék. Minthogy azonban a helytartótanács parancsolni méltóztatott, az újonnan építendő tömlöcök terveit a most folyamatban lévő árakhoz kidolgozott költségvetéssel együtt felterjeszteni, egyszersmind alázatosan jelentjük, hogy ha ezen épület planuma Őfelsége tetszését megnyeri, azon esetben mi az adófizető nép terheltetése elkerülése végett az arra szükséges költségeket több esztendőkben és apródonként kívánjuk repartiálni. 20 A pincebörtön azonban nemcsak azért okozott gondot, mert a rabok száma szaporodott, hanem főként azért, mert Csiszár András assesor szeptember 1-én kelt jelentéséből kitűnően már korábban feltört a talajvíz s akkor homokkal és lapjára helyezett téglával a szintet felemelték. Most azonban ismét feltört a víz. Amikor ennek vizsgálata végett a Kerület adószedőjével és főügyészével a károk felmérése végett a pincebörtönbe lementek, feladatuknak nem tudtak eleget tenni, az ottani büdösség miatt kénytelenek voltak sietve távozni. Később azonban Csíszár András a kőművesekkel újra lement a börtönbe s megállapították, hogy nemcsak a négy kamrát, hanem a pitvart is szükséges lesz homokkal és élére rakott téglával ismét feltölteni. A korábban élére rakott téglákat a patkányok jobbára összejárták és felturkálták. Csíszár jelezte, hogy a börtön helyreállításához szükséges homok, mész és tégla beszerzése, valamint lerakása jó summába fog kerülni. Azt azonban megállapították, hogy a kamrákat reparatio nélkül használni a rab egészsége veszedelme nélkül nem lehet. A javítás költségvetése el is készült s annak figyelembe vételével, hogy a kőműveseknek szüntelen gyertyánál és büdösségben kellett dolgozniuk, erre 97 ft 30 denár többletköltséget előirányoztak, így a költségvetés végösszege 300 forintot tett ki. 21 A szükséges munkálatokat elvégezték és a pincebörtön négy kamráját változatlanul rabok őrzésére használták. A levéltári adatok alapján a pincebörtön mérete a következők szerint volt megállapítható: A pitvarból négy börtöncella nyílott. Mindegyik egyenlő alapterületű. Hoszszuk egyenként három klafter, szélességük 11 sukk, alapterületük pedig ugyancsak egyenként 22 négyszögöl. A korabeli mértékegységeket méterre átszámítva a börtöncellák hossza 5.67 méter, szélességük 3.47 méter, a pitvar hossza 7.59 méter, szélessége 3.79 méter. Rendelkezésre áll az 1978-ban betömött pincebörtön Uo. A hajdúkerület közgyűlésének iratai IV.A.502/b. (a továbbiakban ker. kgy. ir.) fasc. 5. No Uo. fasc. 4. No.70.

9 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 117 ban készült alaprajza. Eszerint a cellák szélessége 3.25 méter, hosszúsága 5.65 méter. A pitvar hossza 7.55 méter, szélessége 4.9 méter. A levéltári adatok alapján rekonstruált börtön méretei és a tényleges állapot közötti különbség tehát elhanyagolható, mert a legnagyobb eltérés, mintegy 20 centiméter. Ez azonban a bármely korszakban történt esetleges mérésbeli pontatlansággal, illetve a méterrendszer előtti mértékek használatával magyarázható. 22 A kerületi székház további bővítését a közgyűlés december 6-án határozta el. Az első tervet Baltazár János hajdúkerületi mérnök készítette el, de ezt a Belügyminisztérium módosította. Ennek következtében a kerületi közgyűlés egy új börtön építési tervet is beépített az eredeti tervbe. Az új épület csak 1871-ben készült el s akkor a börtönszárny modern épületnek volt tekinthető. Ezt az épületet a hajdúkerület törvényszéke már nem vehette használatba, mert az első folyamodási bíróságok rendezéséről szóló évi XXXI. tc. 30 -a értelmében az eddig fennálló első folyamodási bíróságok december 31. napján megszűntek s január 1 napján az újonnan szervezett királyi bíróságok kezdték meg működésüket. II. A Hajdúkerületi Börtön Rendszer kialakulása A hajdúkerület közgyűlése az elsőfokú büntetőbíráskodás megkezdése május 17-e után a helytartótanács rendeletei és a saját, nem mindig kedvező tapasztalatai alapján időnként foglalkozott a kerületi börtönben őrzött rabok tartását, bánásmódját illető ügyek kivizsgálásával és ezek alapján ha szükséges volt, a közgyűlés meghozta a határozatot. Ilyen körülmények között a helytartótanács rendeleteiből, a királyi biztosok utasításaiból és a hajdúkerületi közgyűlés határozataiból lehet megállapítani, hogy miképpen alakult a rabokkal való bánásmód szabályozása. Ezért legcélszerűbb időrendi sorrendben a vonatkozó rendeletek, utasítások és határozatok áttekintése. Csáky Antal királyi biztos július 18-i levelével küldte meg a helytartótanács június 12-én kelt rendeletét, amely szerint félévenként jelentést kellett tenni arról, hogy a rabokat milyen bűncselekmény elkövetésével vádolták, mióta vannak fogva és milyen büntetéssel sújtották június 8-án a helytartótanács már újabb rendelkezést adott ki, amely szerint minden év január 1-től június végéig és július 1-től december 31-ig terjedő időről kell az úgy nevezett rabtabellákat felterjeszteni. Amikor Csáky Antal ezt a rendeletet megküldte, egyúttal arra kérte a hajdúkerület főkapitányát, hogy a rabtabellák egy példányát közvetlenül neki is küldje el augusztus 24-én azt közölte a Kerülettel, hogy a helytartótanács őt szigorúan megrótta azért mert, a törvényszék rabtabelláját mindeddig nem terjesztették fel. A levél szerint ezt egyedül kegyelmetek rendetlenségének és minden dolgokban késedelmeskedésének tulajdonítom. S egyúttal sürgette a tabellák felterjesztését. A hajdúkerület azonban ezt követően sem tett eleget felterjesztési kötelezettségének. Csáky Antal október 8-án kelt levelében már arról tájékoztatta a Kerületet, a 22 Ezek az adatok Nyakas Miklósnak a 17. sz. lábjegyzetben írt tanulmányában a 115. és 117. oldalakon olvashatók

10 118 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban rabtabellák felterjesztésének elmulasztása miatt kemény feddést kapott a helytartótanácstól. Szánjon meg ezért Kegyelmed (ti. a főkapitány) és a három elmúlt semesterről most és nekem hova hamarább felküldeni ne terheltessék. Csanády Sámuel főkapitány október 12-i jelentésében elnézést kért a késedelemért és megígérte, hogy a jövőben serényebbek lesznek. Egyben felterjesztette a rabtabellákat. A királyi biztos március 15-én kelt levelében közölte, a rabtabellákat megint nem kapta meg és megkérdezte, ennek mi az oka április 23-án a rabtabellákat felküldték, de a késedelem okáról egy szót sem ejtettek december 17-én a helytartótanács újból szabályozta a rabok tabelláját s a nyomtatott mintát Csáky Antal február 1-i levelével küldte meg. Egyébként a tabellát ugyanúgy, mint eddig, január 1-től június 30-ig és július 1-től december 31-ig terjedő időre vonatkozólag kellett felterjeszteni től kezdve a rabtabellák felküldése általában kellő időben megtörtént. A helytartótanács május 2-án kelt rendelete szerint Mária Terézia legidősebb fiának, József trónörökösnek április 3-án római királlyá koronázása alkalmából a közgyűlés javaslata alapján a hajdúkerületi törvényszék által lopás miatt elítélt Barna Mária, Hintós János, Török Péter és Papp György rabokat kegyelemben részesítette. Ezért őket azonnal szabadlábra kellett helyezni azzal a figyelmeztetéssel, a lopással okozott károkat térítsék meg és a jövőben a törvények szerint éljenek. 23 Bodnár Mihály hadnagy május 30-án reggel arról tett jelentést, hogy az éjszaka folyamán a rabok a tömlöcöt fúróval, vésővel felbontották, megvájták, és mind ők, mind pedig a hajdúvárosok közönséges rabjai eltávoztak, magukat asylumba recipiálták és most is ott vannak. Ő ugyan az éjszaka folyamán 12 strázsával leste az épületet, hogy a szökésüket megakadályozzák, de a plébános körüljárta a parókiát és a vigyázókra rátalált, azokat keményen megfenyegette. Utasítást kért arra, hogy mit cselekedjen vagy írjon a kerületi plébánosnak, mert ezen az éjszakán a rabok bizonyosan elszöknek. Az ügyre vonatkozóan további irat a Levéltárban nem található. 24 A helytartótanács a felterjesztett rabtabellákra, ha szükséges volt, az észrevételeket megtette, és ezekkel kapcsolatban jelentést kért a Kerülettől. Előfordult ugyanis, hogy pl. a rabnál nem volt bejegyezve a büntetés mértéke és a börtönből szabadulás ideje vagy a rabon a Királyi Tábla ítéletén túlterjedően még további 20 pálcaütést is végrehajtottak. Egy ilyen esetben a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy a húsz pálcaütés következtében az elítélt szabadságvesztés büntetését egy hónappal csökkenteni kell. A helytartótanács arra is figyelmeztette a Hajdúkerületet, hogy az ítéletek végrehajtására, a rabokkal való bánásmódra szigorúbban vigyázzanak és az elkövetett hibákért azokat, akiknek vigyázatlanságából ez bekövetkezett, komolyan feddjék meg. A rabtabellákkal kapcsolatban a hajdúkerületi törvényszék működésének későbbi időszakában is merültek fel észrevételek, amelyek nem egy esetben arra voltak visszavezethetők, hogy a rabtabellákat készítő írnokok vigyázatlanságból téves adatokat jegyeztek be. 23 Uo. ker. kgy. ir Fasc. 16. No Uo. ker. kgy. ir fasc. 16. No. 8.

11 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 119 A XVIII. század vége felé a helytartótanács érdeklődése egyre inkább a rabokkal való bánásmód vizsgálatára irányult. A hajdúkerületi közgyűlés jegyzőkönyveiben is egyre több ilyen természetű bejegyzés található, mert a helytartótanács ide vonatkozó rendeleteit okulás végett az üléseken ismertették májusában egy rab azt kérte a közgyűléstől, hogy az alsó tömlöcből helyezzék át a földszinti börtönbe. A közgyűlés azonban csak azt engedélyezte, hogy nappal feljárhasson a földszintre június 22-én Szalai István elítélt bejelentette, hogy már öt éve a pincebörtönben van s kérte, változó egészsége miatt innen vegyék ki és engedélyezzék, hogy dolgozni is járjon. A közgyűlés a kérelmet azzal az indoklással utasította el, hogy korábban már két ízben is kapott ilyen engedélyt, de mindkét esetben megszökött. Előfordult, hogy a büntetésüket töltő rabok a nyári mezőgazdasági munkák idejére kérték szabadlábra helyezésüket. Az ilyen kérelmek engedélyezését is általában megtagadta a közgyűlés januárjában a főkapitány megállapította, hogy a kerületi börtön mellett szolgálatot teljesítő hajdúkat a rabok megvesztegették, ezért elbocsátásukat és helyettük új hajdúk alkalmazását indítványozta. A közgyűlés ennek teljesítését elrendelte és a szükséges teendőket az alkapitányra és a főjegyzőre bízta. A helytartótanács május 16-án kelt rendelete szerint a több évi rabságra ítéltek tartása a házi pénztárak nagy megkárosítását eredményezte és az sem volt helyes, hogy az ártatlanok táplálták a vétkeseket. Nem vált be a II. József alatt próbált rendszer sem, hogy minden rab, akinek valami betegsége volt, magát táplálni tartozott, mert ez a vétkes rabok famíliájának a terhére volt. Nem volt törvényes akadálya annak, hogy az egy vagy több évre ítélt rabok, ha erre a munkára alkalmasak, Bács megyében, a Tiszát a Dunával egyesítő csatornaásásnál dolgozzanak. A helytartótanács rendelet szerint ott a munka az egész évben folyamatos volt, kivéve kinek-kinek a vallása szerinti ünnepnapot és a kegyetlen hideg vagy záporeső miatt okozott akadályokat. A dologtételre alkalmazott rabok étellel és ruházattal ellátva, biztos őrizet alatt vettek részt a munkában. A rendelet értelmében Kerület tömlöcében lévő, több évre elítélt olyan rabokat, akiknek a rabságuk idejéből még egy egész év volt hátra, biztos őrizet alatt Bács megyébe szállították át. Annak érdekében, hogy a rabok az odaszállítás alkalmával meg ne szökhessenek, a lábukra jó bilincset kellett készíttetni. A Hajdúkerület ennek a rendeletnek az alapján hat rabnak az átszállítását rendelte el. 25 A helytartótanács április 12-én kelt rendeletében megállapította, hogy olyanokat is küldtek a csatornaásáshoz, akik erre alkalmatlanok voltak, ezért elrendelte, hogy jövőben a rabokat előzetesen seborvossal meg kell vizsgáltatni. Megállapította ennek kapcsán a helytartótanács, hogy a hajdúkerületből eddig két olyan rabot küldtek oda, akik munkára alkalmatlanok, ezért elrendelte a kerületbe visszaszállításukat azzal, hogy büntetésük hátralévő részét az ottani tömlöcben töltsék el október 24-én a helytartótanács rendeletére a közönséges tömlöcben lévő rabokat, kivéve a nagyobb, halálos bűnösöket, Wurmser gróf osztrák tábornok 25 Uo. ker.kgy.jkv május k. 26 Uo. ker.kgy.jkv pünkösd hó 27.No k.

12 120 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban seregébe a katonák közzé kellett átadni. A kerületi közgyűlés ennek következtében hét rabot küldött a Debrecenben működő, katonákat szedő bizottsághoz. 27 A helytartótanács február 21-én kelt rendelete szerint a szorgos katonaadás miatt a Dunát a Tiszával egyesítő csatornaépítésnél a dolgozók megfogyatkoztak, ezért azt ajánlotta a Kerületnek is, hogy ezután a kisebb vétkű rabokat is, akiket egy vagy fél esztendőre ítéltek, szállítsa át a csatornaépítéshez. A Kerület úgy döntött, hogy ha a körülmények megengedik, a rendeletnek eleget tesznek. 28 Az alsó (pince) börtönben büntetését töltő rab március 3-án kérte, hogy legalább nappal a közönséges pitvarban lehessen. A közgyűlés azzal utasította el, hogy az ítéleti rendelkezéssel ellenkező kérése nem teljesíthető. Ugyanebben az időpontban testvérei terjesztették elő azt a kérést, hogy a rab kezéről legalább nappalra vegyék le a bilincset. A közgyűlés további rendelkezésig az engedélyt megadta. Ibrányi Farkas királyi biztos december 5-től 9-ig Böszörményben tartózkodott s távozásakor egy levelet adott át a Kerület főkapitányának. Ebben többek között a következőket írta: A kerület a népet szabad tetszés és akarat helyett a törvények szerint virtussal, példával és szeretettel kormányozza. Közelebbről nem indokolta ezt a kívánságát. Közölte azt is, hogy a tömlöc mellett őrt állók fegyvereire kevés gondot fordítanak, s puskák kovák nélkül állanak. A közgyűlés ezzel kapcsolatban a szükséges intézkedéseket megtette. 29 Az április 13-án megtartott közgyűlésről készített jegyzőkönyv szerint a Kerület tudomást szerzett arról, hogy a Böszörményben lakó főtisztek a tömlöcből a rabokat szabad tetszésük szerint kibocsátják és a mezőkön a maguk számára végeztetnek velük munkát. Jelenleg is az egyik, gyilkosságért elítélt rab, Kéki Demeter, a kerületi alügyésznek szántani van kint. A közgyűlés a főtiszteket a hozott határozat szerint megfeddte és felhívta őket, hogy a jövőben a törvénnyel és a közgyűlés határozataival ellentétes cselekedetektől tartózkodjanak. A strázsamesternek pedig meghagyták, hogy Kékit haladék nélkül vitesse be a tömlöcbe. Ezután pedig az ilyen rabságra büntetett személyeket a Kerület engedélye nélkül kibocsátani ne merészelje. 30 Ennek azonban nem sok foganatja volt, mert már az július 31-én tartott közgyűlésen a böszörményi magistratus jelentését tárgyalták, amely szerint Kéki Demeter rab Kovács András alügyésznél kint volt dolgozni és szabadon járt. Így július 15-én este a Novella csapszékbe ment, ott verekedésbe keveredett, s amikor a város cselédei és a kerületi hajdúk a Kerület székházába akarták kísérni, őket is megtámadta. A közgyűlés határozata szerint megbotránkozással hallották, hogy Kovács András alügyész több megintés után is bátorkodott a tömlöcből magához rabokat kivinni és azokat vas és felvigyázás nélkül napokig dolgoztatta. Emiatt a az alügyészt rosszallásukról értesítették. Mivel a rabok kivitele az egész népet megbotránkoztatta, elrendelték, ha a jövőben magistratualis tiszt a börtönből rabot kivinni merészel, hivatalából elbocsátják. A strázsamestert pedig, mivel a rabok kieresztésekor kötelességét megszegte, hivatalából elbocsátották és helyébe más alkalmas sze- 27 Uo Mindszent hó 24.No k. 28 Uo Szent György hó 27.No k. 29 Uo Karácsony hava k. 30 Uo Szent György hó 13.No k.

13 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 121 mélyt rendeltek, aki a rabokat szorosabb fenyíték és vigyázat alatt tartja. Kéki ellen pedig a verekedésért a fenyítő per megindítását elrendelték. 31 A helytartótanács szeptember 22-én jelentést kért arról, hogy a rabok a tömlöcben naponként milyen ellátásban részesülnek. A közgyűlés jelentése szerint a Kerületben vannak rabok, akik magukat élelmezik és ezek semmiféle ellátást nem kapnak. Akik viszont a maguk élelmezésére nem képesek, naponta két font kenyeret, és vizet kapnak, amikor pedig közmunkában vannak, húsételben is részesülnek. Egyébiránt a kerületben született rabokat többnyire a szüleik és atyafiaik is segítik az élelmezésben. 32 A rabokat illetően a visszaélések csak nem szűntek meg, mert november 23-án a kerületi közgyűlés a jövőre vonatkozólag a következőket rendelte el: A rabokra való szoros felvigyázást és rendelkezést egyenesen a főügyészre bízták. Ennek megfelelően senkinek, még a kerületi tisztviselőknek sem volt szabad rabot a tömlöcből kivinni. Ha valakinek akármely munkák elvégzése végett rabra volt szüksége, köteles ezt a főügyésznek bejelenteni és tőle engedélyt kérni. Ha a főügyész a kérelmet alaposnak találja, meghatározza az őrzés feltételeit és azt az időpontot, amelyre a rabot vissza kell kísértetni a börtönbe. A rabok éjszakára kint maradását, a mezőre vagy más határra kivitelét azonban a főügyész semmi szín alatt nem engedélyezhette. Ha valaki ennek a rendelkezésnek bármelyik részét megsértené, azt a főügyész a Kerületnek köteles bejelenteni, mivel a rabok elszökéséért vagy kintlétük alatt bármilyen kihágás elkövetéséért egyenesen a főügyész tartozik felelősséggel. 33 A helytartótanács október 26-án annak érdekében, hogy a rabokkal való bánásmód egyforma legyen, a következőket rendelte el: 1. Minden rabnak naponta két font jóféle kenyeret és elegendő főtt ételt kell kiszolgáltatni, ha ruházata nincs, azt is kell részére adni. Azok a rabok, akik hetenként egy vagy több napi böjtölésre vannak ítélve, ezt szorosan meg kell tartaniuk. 2. Az ítélet meghozatala előtt megengedhető a raboknak, hogy ha van miből, jobban is élelmezhessék magukat. 3. Ha a rab adófizető is és van valamilyen vagyona, köteles a rabtartási költségeket megtéríteni még abban az esetben is, ha ezt az ítéletben nem mondták ki. 4. Akit csupán gyanú alapján tartóztattak le és bizonyítékok hiányában később szabadlábra helyezték, vagy pedig bizonyítékok hiányában felmentették, rabtartási költség megfizetésére nem kötelezhetők. A továbbiakban a rendelet részletesen szabályozta a gyanúsított vagyonának bírói zár alá vételére vonatkozó szabályokat. A rab keresményének kezelését illetően úgy rendelkezezett, hogy a részére félretett összeget kiszabadulásakor kezébe kell adni, így legalább lesz útravalója és kiszabadulása után nem kényszerül lopásra. Erre is tekintettel a rabokat a Magistratualis Tiszteknél ingyen dolgoztatni nem lehet. A rendelet külön is kiemelte, hogy minden rabot, az asszonyokat is nemükhöz illő foglalatosságra kell kényszeríteni. A rendelet végrehajtása végett a kerületi közgyűlés is kiadta a rendelkezést. Ennek értelmében a rab vagyontárgyait magának a rabnak vagy feleségének, szüleinek, atyafiának jelenlétében kell összeírniuk a 31 Uo. ker. kgy. jkv Szent Jakab hó 31. No k 32 Uo Mindszent hó 21.No.21 c. 19.k. 33 Uo. ker. kgy. jkv november 23. No k

14 122 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban hatósági kiküldötteknek. A napszámának fele része a rabot illeti. A tiszti ügyészek felügyelete mellett a strázsamester köteles gondoskodni arról, hogy munkavégzés esetén a dolgoztatók a rab napszámát befizessék, ezért jegyzőkönyvet kell vezetni arról, hogy kihez vitték ki és naponta milyen összegű napszámot fizettek be. Fizetés nélkül a rabot senki sem dolgoztathatja. A strázsamesterre bízta a közgyűlés, hogy a rab asszonyokkal a lakosság részére fonattasson, varrattasson és az ezért befolyó pénzt ugyanúgy kezelje, mint a férfiakét. 34 A gazdáknál dolgozó cselédek 1816-ban az idő mostohaságát nem tekintvén, magoknak mérték és érdem felett való béreket kívántak. Ezért a közgyűlés részletesen szabályozta a kifizethető bérek összegét. Egyúttal elrendelte, hogy ha a gazda sérti meg a szabályozásban írt rendelkezéseket, 100 ft pénzbüntetésre ítélendő, ha pedig a cseléd sérti meg, elveszti a részére kifizetett bér összegét és 50 kemény pálcaütéssel, ismételt elkövetés esetén pedig katonának adással büntettessék. A közgyűlés elrendelte, hogy mind a büntetésként kiszabott 100 ft-ot, mind a cseléd által felvett bér összegét a rabok élelmezésére fordítsák. 35 Az április 9-én tartott kerületi közgyűlésen ismertették a helytartótanács rendeletét, miszerint a Szegedi Fenyítőháznak nemcsak a büntetés a célja, hanem az is, hogy a rabok megjobbuljanak. Ezért elbocsátásukkor az illetékes elsőfokú bíróságot erkölcsi megjobbulásuk felől értesíteni kell. A rabok megjobbulását akadályozza, ha a Szegedi Fenyítőházba olyan rabokat is küldenek, akiket minden fórumon halálra ítéltek, ám kegyelem folytán a megállapított mértékű börtönbüntetést kell rajtuk végrehajtani, vagy akiket akár a Curia, akár az elsőfokú bíróságok halállal egyforma, vagy más nagyobb büntetésre ítéltek. Az ilyen rabokat büntetésük elszenvedése végett a jurisdictiok börtöneibe kell rekeszteni. 36 Egyébiránt a helytartótanács még november 6-án elrendelte, hogy a Szegedi Fenyítőházba csak a helytartótanács előzetes engedélyével lehet rabokat befogadni. 37 Az szeptember 24-én tartott közgyűlésen kedvetlenül tapasztalták, hogy kerületi tisztek a fennálló rendelkezések ellenére a tömlöcben raboskodókat magukhoz munkára kivitetik, lábukról a vasakat leszedik és vas nélkül szabadon járnak kelnek, a börtönbe éjszakára nem viszik vissza őket, sokszor pedig mezei munkára is hosszabb időre kiküldik. Az ebből származó tolvajságoknak és a nép méltó megbotránkozásának elhárítása érdekében elrendelték, hogy a tömlöcben lévő rabokat soha senki részére vas nélkül városi munka végzésére kiereszteni nem lehet. A városon kívül semmilyen esetben sem vihetők ki és mindenféle munkából éjszakára a tömlöcbe vissza kell kísérni őket. Mivel a tömlöcben lehetnek vagy vannak is olyan veszedelmes tolvajok, akiket dologra sem lehet kiereszteni, ezért a Tisztiügyészi Hivatal minden büntető tárgyalás befejezése után az ilyen rabokról köteles feljegyzést készíteni és a strázsamesternek a kezébe adni, aki az ebben felsoroltakat - állása elvesztésének terhe alatt- nem eresztheti ki. Ha pedig valamely kerületi tiszt az ilyen rabot kivinné, a strázsamester hasonló büntetés terhe alatt köteles jelenteni. Az ellen a kerületi tiszt ellen pedig, aki a rabot kiviszi, vagy a vasat levágja róla, s 34 Uo. ker. kgy. jkv október 26. No k 35 Uo Karácsony hó 16. No k 36 Uo április 9. No k 37 Uo. ker. kgy. jkv január 4. No k

15 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 123 engedi kint járni és hálni, - az ellen a rendelkezés áthágásáért ügyészi eljárást kell indítani. 38 Szintén ezen a közgyűlésen rendelték el annak elkerülése végett, hogy elfogásukkor a raboknál talált javakat el ne sikkaszthassák, a jövőben kihallgatásukkor jegyzőkönyvbe kell foglalni, milyen javak és mennyi pénz volt náluk s azokat ki vette el tőlük és kinek adta át. Az elvett ingóságok és pénz szabadon engedésükig letétként tartandó és szabadulásukkor visszaadandó vagy pedig a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére fordítandó. 39 A kerületi főkapitány álláspontja szerint a közgyűlésnek az a határozata, hogy semmiféle rab a kerületi börtönből a közgyűlés vagy a törvényszék engedelme nélkül kezességen nem bocsátható ki, a városi tanács által előzetes letartóztatásba helyezett rabokra is kiterjed. Ezt az álláspontot azonban egyesek vitássá tették, ezért a főkapitány a közgyűlésen óvást jelentett be. A kérdés eldöntése végett az ügyet a közgyűlés elé terjesztették. 40 Az 1810 és 1836 közötti években gyakran előfordult, hogy a jogerősen kiszabott börtönbüntetéseket töltő rabok házastársai vagy szüleik a büntetés hátralévő részének elengedését vagy kezesség mellett a végrehajtás felfüggesztését kérték. A kérelmeket sokféle indokra alapították. Nyári munkák idején élelemszerzés, előrehaladott életkor, betegég, stb. A törvényszék a kérelmeket körültekintően bírálta el. A büntetés elengedésére vonatkozókat azzal utasította el, hogy a törvényesen meghozott ítélettel rendelkezni a Kerület közgyűlésének nem áll hatalmában. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését azonban méltánylást érdemlő okok alapján a törvényszék teljesítette. Így pl. a tavaszi szántás idejére kezesség mellett egy hónapra azért helyezte a rabot szabadlábra, hogy számos gyermekének jövő évi ellátásáról gondoskodni tudjon. 41 Betegség miatt több esetben kérték a rabok gyógyulásukig büntetésük végrehajtásának felfüggesztését. Ezeket a kérelmeket a Kerület orvosának írásbeli véleménye alapján bírálták el és rendszerint kezesség mellett azért engedélyezték, nehogy a többi rabot megfertőzzék. A helytartótanács december 21-én elrendelte, hogy a kerületi közgyűlés a protestáns rabok részére, a katolikusoktól elkülönített szobát biztosítson Istentisztelet céljára. A lelkész hetenként kétszer oktassa a rabokat a király, felebarátaik és a maguk iránti kötelességre. Az Úrvacsorát is ki kell szolgálni. A lelkésznek át kell adni a rabok névsorát és vétkét tartalmazó jegyzéket, hogy ennek megfelelően oktassa őket. A közgyűlés elrendelte, hogy amíg a különszoba elkészül, az Istentiszteletet a kis kerületi házban kell megtartani, a különszoba kialakítására pedig kőművessel tervet kell készíttetni október 5-én Pély Nagy Gábor kerületi alkapitány jelentést tett a közgyűlésnek a rabok ügyében. 38 Uo szeptember 24. No k 39 Uo. No. 8. d 40 Uo. IV.A. 505/d. A kerületi büntető törvényszék jegyzőkönyve (a továbbiakban: ker. B. tszék jkv.) 1840 november 27. No k 41 B. tszék jkv március 2. No k 42 Uo. ker. kgy. jkv február 12. No. 65.

16 124 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban Nehezen lehetne olyan tárgyat találni, amelyről a Kerületnek több rendelése lenne, mint a rabok tömlöcből ki nem eresztése felől. Ennek ellenére a rabokkal való bánásban oly szembetűnő, sőt botránkoztató rendetlenségek uralkodnak, amilyet az egész országban nehezen lehetne találni. Gyilkosok, útonállók, igen sok veszedelmes tolvaj és más hasonló nagy vétekű gonosztevők a rájuk kimért büntetést vagy csaknem egészen, vagy nagyobb részt elkerülik, akik egy, két s három esztendei rabságuk alatt ugyanannyi hetekig vagy hónapokig sem raboskodnak, hanem vagy kezességen kint lévén, vagy mint rabok némely Magistratualis Tiszt uraknál éjjel-nappal, kertben, mezőn, egyforma szabadságban kint tartatván, ragadoznak, tolvajkodnak, sokszor a kocsmában dorbézolnak, vérengzenek, születésük helyére éjszaka zsiványkodni hazajárnak, gyakorta az egész publikum méltó félelmére el is szöknek, eszerint a jámbor polgárok bátorságát (biztonságát) veszélyeztetik. Ezeknek a rendetlenségeknek a megszüntetésére az alkapitány bemutatta hét pontból álló előterjesztését. A közgyűlés az előterjesztésre a következő -itt rövidre fogottan ismertetett- határozatot hozta: 1. A tömlöcben lévő akár elítélt, akár előzetes letartóztatásban lévő rabot semmiféle magistratuális tiszt, még a Kapitányi Hivatalok sem engedhetik ki kezességen, sem másképpen. A szabadlábra helyezésre egyedül a Kerület közgyűlésének és a rabokat ítélő törvényszéknek van joga és ha kezességen kibocsátják a rabot, tudtára kell adni az illetékes magistratusnak és Ügyészi Hivatalnak, hogy az ilyen rabot tartsa szemmel. Ha valamelyik magistratualis tiszt e határozat ellen vétene, ügyészileg idézzék meg és minden mentség félre tételével hozzanak ítéletet. 2. A rabokat az ítéletben rendszerint munkára is kötelezik, de a velük dolgoztatást a Felsőbb Rendelések is bizonyos napszámfizetés ellenében engedik meg. Ezért amikor a rabot közmunkára nem veszik igénybe, bárkinek megengedik, hogy a tömlöcből rabot kérjen munkára és vihessen ki, de csak a következő feltételek betartásával: A rab vasban dolgozzon, éjszakára a tömlöcbe okvetlenül visszavigyék. A munkára kivitt rabért a dolgoztató minden tekintetben felelősséggel tartozik. A rabért minden napra -az érvényben lévő határozat szerint- a munkáltató köteles 10 xr-t fizetni a strázsamester kezéhez, aki a hónap végén a beszedett összeget köteles a Domestica Cassaba befizetni. Aki a rabokról a vasat levéteti, vagy éjszakára a tömlöcbe nem viteti vissza, ha a rab csak egyetlen éjszaka is a tömlöcön kívül hálna, az olyan Magistratualis tiszt ipso facto kasszáltasson és a rab által okozott kár megtérítésére köteleztessék. Ha a rab a munkából nappal szöknék el, a munkáltató a gondatlanságért 25, 50, 100 vagy több s kevesebb forintot tartozzon fizetni. 3. Avégett, hogy a strázsamester a rabok kenyér portiójáról, azok hollétéről és a kint dolgozók keresetéről számot adhasson, köteles minden hónapban a megadott forma szerint elszámolást készíteni. 4. Amennyiben a strázsamester az elszámolást pontosan nem vezetné, hivatalából azonnal elcsapandó. 5. Somosi Péter táblabírót a közgyűlés állandó inspektornak nevezte ki a Rabtabellák adatainak, valamint a strázsamester számadásainak a rabok kikérdezésével történő ellenőrzésére.

17 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 125 A városi vagy kerületi tisztviselők az olyan foglyot, aki a Kerület büntető hatáskörébe tartozó bűncselekményt követett el, sem kezességen, sem más szín alatt szabadlábra nem engedhetik és a nyomozás befejezése után köteles azonnal a kerületi tömlöcbe kísértetni.. Az ez ellen vétőket szintén az ügyész köteles megidézni és ellenük minden mentség félre tételével hozzanak ítéletet. 6. Figyelemre méltó még a határozatnak az a rendelkezése, amely szerint a lakosság a rabok kintlétéhez, ide-oda kóborlásához már annyira hozzászokott, hogy azt a Magistratusnak bejelenteni szükségesnek nem tartja, ezért a nép előtt ki kell hirdetni, hogy ezentúl a kezességen kieresztendő rabok száma igen csekély lesz. Ha tehát a lakosok akár éjjel, akár nappal olyan embereket látnak szabadon, akiknek a tömlöcben kellene raboskodni, vagy a kint dolgozók közül valakit vas nélkül lát, vagy éjszaka tömlöcön kívül talál, haladéktalanul jelentse be, a Tanács pedig köteles lesz az ilyeneket befogni és a kerületi börtönhöz az ok megjelölésével bekísértetni. A közgyűlés határozatát Kerületi Tiszteknek és a Városi Tanácsoknak azért adták ki hogy ennek nem tudásával senki magát ne menthesse. 43 Pély Nagy Gábor január 3-án bejelentette a közgyűlésen, hogy a napokban Kovács András alügyész udvaráról egy rab megszökött. A közgyűlés elrendelte, hogy a Kerület főügyésze a rabot kivivő és gondját nem viselő Kovács András alügyészt büntetésének elvételére állítsa elő. Az alkapitány április 10-én a közgyűlésen bejelentette, hogy az Ügyészi Hivatal egy Pipó nevű rabot felsőbb rendelés nélkül a börtönből kiengedett. A főügyész azzal mentette magát, Pipó igen beteg volt, ezért bocsátotta el. A közgyűlés határozatával eltiltotta a Főügyészi Hivatalt attól, hogy a praesidium jogába helyezze magát és meghagyta, hogy Pipót ismét fogassa le. Görög János elítélt rab decemberében a szolgálatban volt börtönőrt úgy megütötte, hogy az elszédült. A törvényszék ezért két óráig tartó rövid vasra verését rendelte el. Ezt erőszakkal igyekezett megakadályozni, miközben a törvényszéket és a törvénytevőket szidalmazta. A törvényszék mind a példaadás, mind pedig megfenyítése végett harminc pálcaütés elszenvedésére ítélte november 24-én a közgyűlésen Kállay bejelentette, hogy a kerületi börtönt megtekintette és annak ajtaját nyitva találta. Megállapította továbbá, hogy a beteg rabokat az egészségesekkel együtt őrzik. Elrendelte, hogy ezeket a rendetlenségeket azonnal szüntessék meg. A közgyűlés határozata szerint a beteg rabok elkülönítése végett a fogház bővítésére lenne szükség, de amennyire csak lehet, a betegeket elkülönítve őrzik december 12-én Kazinczy Sámuel kerületi orvos javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy a kerületi ház udvarának hátulján, a hajdúk háza mellett lévő szobát a beteg rabok részére engedik át. A közgyűlés december 9-én Karap Sándor és Orosz András táblabírókat azzal bízta meg, hogy szedjék össze a helytartótanácsnak a rabokkal kapcsolatban a Kerülethez küldött valamennyi rendeletét, a közgyűlési határozatokat és ezek alapján dolgozzák ki a rabokkal való bánásmódra vonatkozó javaslatukat. 45 A királyi biztos három nap múlva, december 12-én újabb levelet küldött a Kerülethez. Ebben azt tanácsolta, hogy a kirendelt bizottság a véleményében 43 Uo. H ker. kgy. jkv Mindszent hó 5. No Uo. B tszék. jkv december 5. No k 45 Uo december 9. No k

18 126 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban fogalmazza meg a Tisztiügyészi Hivatalnak a rabok illendő tartására vonatkozó kötelességeit is. Ezeket összesen -az itt röviden ismertetett- 11 pontban foglalta össze: 1. A rabok tartása és őrzése. 2. A rabtól elfogásuk alkalmával elvett ingóságok és pénz visszaadása a szabadlábra helyezéskor. 3. A rabtabellák félévenkénti felterjesztése a helytartótanácshoz. 4. A kiszabadult rabokról készített jegyzéknek a kerületi törvényszékhez benyújtása a rabtartási költségek behajtása végett. 5. Annak elkerülése, hogy rabot a törvényszék végzése nélkül a börtönből ki ne engedjenek. 6. A kerületi orvos köteles a fogházban lévő rabok egészségére felügyelni és a betegeket gyógyítani. 7. A Tisztiügyészi Hivatal köteles a törvényszék hatáskörébe tartozó bűnügyekben gondoskodni arról, hogy a beterjesztett iratok alapján a törvényszék a tárgyaláson az ítéletet meghozhassa. 8 Nemcsak a tiszti főügyész, de a védelmet ellátó tisztiügyész, a megbízott védő is nevüket és az írásbeli beadványuk dátumát a perbe beírni kötelesek. 9. Arra is ügyeljen a Tisztiügyészi Hivatal, hogy a rabok a reájuk kiszabot testi büntetéseket is rendesen és időszakosan elvegyék. 10. Tartozik ügyelni, hogy a közmunkákra kibocsátandó rabok biztos őrizettel hagyják el,a börtönt és hogy a meghatározott időn túl kint ne maradjanak. 11. Ügyelni köteles arra is, hogy a rabokat se a tömlöctartó, se pedig a börtönőrök ne üldözzék és az ez ellen vétő tömlöctartót vagy börtönőrt azonnal tartozik a Kapitányi Hivatalnak bejelenteni. A közgyűlés háládatos tisztelettel elfogadta a királyi biztos levelében írtakat, minthogy azonban azoknak egy utasításban kidolgozása hosszabb időt vesz igénybe, ezért a rendelkezéseket haladék nélkül azonnali hatállyal történő alkalmazás végett a Tisztiügyészi Hivatalnak kiadta. 46 Egyébként később Kállai személyesen arra is megkérte a két táblabírót, hogy a börtön bővítésére vonatkozó véleményüket is fejtsék ki a javaslatukban. Fejér András szoboszlói lakos december 12-én arra kérte a törvényszéket, hogy mivel ő a Kerület tömlöcében csak azért raboskodik, mert a Csongrád vármegyei gonosztévő Márton Józsefért kezességet vállalt, - bocsássák szabadon. A törvényszék végzése szerint a kezes a következményeket vállalni köteles. Ezért kérelme nem teljesíthető, de hivatalból elrendelte Csongrád vármegye megkeresését avégett, hogy a vásárhelyi lakos Márton Józsefet a hajdúkerületi börtönbe kísértesse át büntetésének elvétele végett. 47 Kállay István február 20-án kelt levelében azt kérte, hogy addig is, amíg az erre kijelölt kerületi bizottság kidolgozza a kerületi tisztviselőkre vonatkozó Hivatali Utasítást, a helyi adottságok figyelembe vételével alkalmazzák az általa összeállított -leveléhez csatolt- tervezetét. 46 Uo december 12. No k 47 Uo december 12. No k

19 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 127 Az igen részletes tervezetnek a Főkapitányi Hivatalra vonatkozó része szerint a rabok tartásának módja, a rabokra való főfelvigyázás a főkapitány gondoskodására tartozik. Ezért ügyelni tartozik, hogy mikor mennyi a tömlöcbeli rabok száma, gyakrabban köteles megvizsgálni a rabok tartására, gyógyítására és a reájuk való felvigyázásra milyen gondot fordítanak és milyen rendszabályokat alkalmaznak. Minden hónapban egyszer maga is vizsgálja meg a fogházat és a tömlöctartótól is mindezekről írásbeli jelentést kívánjon. A castellanus vagyis tömlöctartó kötelességeit a következők szerint foglalta össze. 1. A legfőbb kötelessége a fogházban lévő rabokra felvigyázni. 2. Vigyázzon, hogy a közmunkára kibocsátott rabokat biztos őrizet alatt vigyék ki, a meghatározott időn túl kint ne maradjanak 3. A hasznavehetetlen kéz- és lábvasak kicseréléséről a főkapitány útján intézkedjék. 4. Ügyeljen, hogy a rabokat a hajdúk, vagy mások ne üldözzék. 5. A rabok megkapják a Kerület által meghatározott élelmet. 6. Ügyeljen a hajdúk erkölcsére. 7. Minden két hónapban vizsgálja meg a hajdúk fegyvereit és ruházatát. 8. Ügyeljen a Kerületi Székház tisztaságára. 9. A fa és gyertya szükségletről a Főkapitányi Hivatalnak adjon be kimutatást. 10. Ügyeljen a gyűlésterem tisztaságára. 11. Ügyeljen a jegyzék mellett neki átadott felszerelésekre. 12. A rabok számáról naponta jelentést készítsen s hetenként a főkapitányi hivatalnak adja be. A kerületi bábára nézve előírta a tervezet, hogy ha a fogházban lévő rabaszszonyoknak bábai szolgálatra van szükségük, köteles őket azonnal megvizsgálni, ezért szükséges, hogy állandó lakása Böszörményben legyen. Abban az esetben, ha a rabasszonyon nem segíthet, köteles a kerületi orvost hívni. A kerületi közgyűlés a királyi biztos tervezetét teljes egészében elfogadta. 48 Ugyanezen a közgyűlésen a királyi biztos bejelentette, hogy a rabokkal való bánásmódban újra tetemes visszaéléseket fedezett fel. Az elítélt rabok közül némelyek kint vannak, sokan pálcabüntetésüket annak idején nem veszik el, a végrehajtás is csak egy írnok jelenlétében történik. Két, név szerint is említett rabot a tiszti főügyész kieresztett a tömlöcből, némely rabot szököttként írtak be a vonatkozó naplóba, de kézre kerítésük iránt sem az Ügyészi Hivatalnak, sem a közgyűlés elnökének, sem a Kerületnek jelentést nem tettek. Ezért kérte, hogy a Kerület a rendetlenségek megszüntetése iránt intézkedjék. A közgyűlés még ezen az ülésen hozott határozatában úgy döntött, hogy mivel a rabok kieresztése a Kerület többrendbeli határozata értelmében kizárólag a Kerületi Törvényszék joga és ennek pontos megtartására már minden Kerületi Tisztet hivatala elvesztésének terhe alatt megintettek, legyen már egyszer ennek foganatja, a jövőre úgy rendelkeztek, ha az Ügyészi Hivatal tagját a legkisebb ilyen hibában találják, a vétkest hivatalából tüstént elmozdítják Uo. ker. kgy. jkv február 22. No k 49 Uo. ker. kgy. jkv február 22. No k

20 128 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban Kállay István királyi biztos a Törvényszék december 9-én tartott ülésén kijelentette, hogy a Kerületben igen rendetlenül tartják a rabokat, minden különbség nélkül vagy bent szabadon járnak, vagy kint kezességen tartózkodván még azok is, kiknek mint gyilkosoknak a fogházban lenne a helyük. Az efféle visszaélések valósággal nagy okai azon féktelenségeknek és zabolátlanságoknak, amelybe ez a Kerület jelenleg süllyedez. Helytelenítette azon rossz szokást is, hogy a módosabb rabokat hazulról élelmezik, még a dobzódásban ( tobzódásban) is módjuk van. Így azonban a büntetés nemesebb célja, a rabok lehető jobbítása, nem érhető el. Azt kérte, hogy ezeknek a visszaéléseknek a megszüntetése végett a törvényszék hozzon célszerű rendelkezéseket a rabokkal való bánásmódra és tartására. Meghagyta, hogy azokat a rabokat, akik szabadlábon vannak, haladék nélkül kísértessék be a kerületi börtönbe. A törvényszék december 9-én hozott határozatával Karap Sándor és Orosz András táblabírákat bízta meg, hogy a rabok tartása körüli visszaélések megszüntetése végett gyűjtsék össze az ide vonatkozó felsőbb rendelkezéseket és a Kerület határozatait. Ezek alapján a célra szükséges Javaslataikat terjesszék elő. A munka megkezdése után Kállay István királyi biztos személyesen arra kérte őket, hogy a rabok létszámának megnövekedése miatt a tömlöc ideiglenes bővítésére vonatkozó álláspontjukat is fejtsék ki jelentésükben. Karap Sándor és Orosz András az 1836.február 23-án kelt Javaslatukban a jogerősen kiszabott büntetésüket töltő rabokra vonatkozóan pontokban rögzítették véleményük lényegét, részletesen kifejtették ezeknek indokait és a következő rendelkezések elfogadását javasolták: 1. A rabok naponként - de az ítéletben megállapított böjtölés megtartásávalkapjanak két font egészséges kenyeret és főtt ételt. 2. Az előzetes letartóztatásban lévő rab az ítélet kihirdetéséig a saját költségén, vagy mások adakozásából élelmezheti magát a tömlöcre felügyelő ellenőrzése mellett. 3. A vétkesnek ítélt, bármely sorsú rab, a tartásával felmerült költségeket szabadon bocsátása előtt, a fennálló arány szerint, lehető vagyonából köteles megtéríteni. 4. A gyanú alapján befogott, vagy büntetés nélkül szabadon bocsátott rab élelem megfizetésére nem kötelezhető. 5. Mihelyt a vétkest elfogják és a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a büntetést nem kerülheti el, vagyonát tüstént nyomozzák ki, írják össze s a körülményekhez képest tilalom, sőt valóságos zár alá kell helyezni. Arra azonban vigyázni kell, hogy gyermekeiket és feleségüket a szükséges táplálástól meg ne fosszák. A feleségek bizonyított hozományát zár alá venni nem lehet. 6. Annak érdekében, hogy az ilyen nyomozások, összeírások és zár alá vételek önkényesen ne történjenek, ezeket az ügyész előterjesztésére a törvényszék elnöke által kirendelt tiszti és a rabhoz közel álló személy jelenlétében kell elintézni. Az erről készült iratot haladék nélkül a Kerülethez be kell nyújtani.. 7. Amikor kárpótlás vagy vér bér (homagium) fizetés esete forog fenn, amelyet különben is ítélet határoz meg, ezek a pénztár követelését megelőzik és csak azt lehet a pénztár kielégítésére fordítani, ami fennmaradt.