Amit a hódról tudni érdemes Az eurázsiai hód Magyarországon visszatelepítés, védelem és állományszabályozás WWF füzetek 26.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Amit a hódról tudni érdemes Az eurázsiai hód Magyarországon visszatelepítés, védelem és állományszabályozás WWF füzetek 26."

Átírás

1 1986, WWF - World Wide Fund For Nature (Formerly World Wildlife Fund) WWF Registered Trademark owner A WWF a világ legnagyobb nemzetközi nem kormányzati természetvédelmi szervezete. Tagsága meghaladja a 4,7 millió fôt, nemzeti szervezet és képviselet 96 országban mûködik. A WWF küldetése, hogy megállítsa bolygónk élôvilágának pusztulását és olyan jövôt építsen fel, amelyben az ember harmóniában él a természettel. Fôbb célkitûzései: az élôvilág sokféleségének megôrzése, az erôforrások fenntartható módon történô hasznosítása, a környezetszennyezések csökkentése. Az OBI a WWF Magyarország hód-visszatelepítési programjának kizárólagos támogatója. Amit a hódról tudni érdemes Az eurázsiai hód Magyarországon visszatelepítés, védelem és állományszabályozás WWF füzetek 26.

2 Amit a hódról tudni érdemes Az eurázsiai hód Magyarországon visszatelepítés, védelem és állományszabályozás Tartalom Írta és az illusztrációkat készítette: Haarberg Orsolya Szerkesztette: Bera Márta, Gruber Tamás Bevezetés 4 Szakmai lektorok: Bakó Botond KvVM-Természetvédelmi Hivatal Márkus Ferenc WWF Magyarország Sándor István Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Nyelvi lektor: Gadó György Pál Tervezés, nyomdai elôkészítés: Ambitus Grafikai Stúdió A hódfajok eredete, elkülönítô bélyegei és viselkedési különbségei A hódállomány megfogyatkozása és újbóli felvirágzása Az eurázsiai hód Az elsô és a hátsó borítón Haarberg Orsolya fotói láthatóak. A kiadvány elkészítésében köszönjük a lektorok munkáját, a fotósok nagylelkûségét, az OBI anyagi támogatását, az adatközlôk tájékoztatását és a WWF önkénteseinek segítségét. A hód magyarországi elôfordulásának története A hód hatása a természeti környezetre Kiadta: WWF Magyarország 1124 Budapest Németvölgyi út 78/B Tel.: (1) Fax: (1) Adószám: Számlaszám: RAIFFEISEN BANK: A KIADVÁNY AZ OBI MAGYARORSZÁG TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. A hód jelenlétének ökonómiai hatásai Állományszabályozás Utószó Irodalom A SZERZÔ: Haarberg Orsolya; Budapest, március Melléklet 28 ISSN

3 A hódfajok eredete, elkülönítô bélyegei és viselkedési különbségei Te kásztor vagy hód Husomat megeszik; kivált farkamat és nyelvemet nyalánkfalatnak tartják. Nagyon különös farkam van, melly mintegy félrôf hosszú s csaknem egy fertály széles s alig van egy ujjnyi vastag; mindenütt héjakkal van beborítva, s úgy látszik a vége, mintha el volna harapva. Hát a szôröm milly nagy becsben van! Micsoda finom kalapokat, harisnyákat, és kesztyûket csinálnak abbul, mellyeket kásztorkalapok és kásztorkesztyûk nevezet alatt mindenfelé árulnak a világon. Az Indusok ruhákat is készítenek magoknak bôreinkbül; fogainkbul pedig késeket és villákat csinálnak. Még egyet mondok: farkam alatt van egy zacskóm, mellyben olyan zsíros nedv van, mellyel a szôrömet kenem be, hogy a víz róla lefollyon, s bôrömire ne hasson, s nagyon meg ne fázzam. Gyógyszertárokban is használják, a zacskómban levô zsíros nedvet sokféle dolgokra, és kásztorherének híják. Raff György (1846) A. Mohl G. Schwab Bevezetés A hódfajok eredete, elkülönítô bélyegei és viselkedési különbségei 4 Az eurázsiai hód valaha egész Európában és Ázsia nagy részén gyakori volt, de a kíméletlen vadászat következtében egyedszáma fölöttébb megfogyatkozott, sok országból a faj teljesen kipusztult. Bevezetô idézetünk Georg Christian Raff göttingeni tanítótól származik, akinek 1778-ban gyerekek számára írt mûve Magyarországon is népszerûvé vált. Ôt magát a kor divatjának megfelelôen hazánkban Raff Györgynek nevezték. A kásztor-ból készített árucikkek már a középkorban rendkívül keresettek voltak, a prémvadászat intenzitása egyre fokozódott. Nem sokkal azután, hogy 1846-ban Raff természethistoriáját Stancsics Mihál (Táncsics Mihály) a' kor kivánatához alkalmazva kijavította, Magyarországon az utolsó hód is puskavégre került. Noha Észak-Európában már a 20. század elején kísérletet tettek a hódok megtelepítésére, a visszatelepítési hullám az utóbbi évben vált igazán jelentôssé. Az egykori elterjedési területen a hódok újbóli megtelepedésének nincs számottevô akadálya. A visszatelepítési törekvéseknek különösen kedvezett, hogy néhány európai ország hódállománya elérte a hosszú távú fennmaradáshoz szükséges egyedszámot, így nem okozott problémát az áthelyezésre szánt családok eltávolítása. Hazánkban az 1990-es évek elején engedtek szabadon elôször külföldrôl származó hódokat a Hortobágyi Nemzeti Park területén, aztán az évtized második felében nemzetközi hálózatát és az európai tapasztalatokat felhasználva a WWF Magyarország az OBI támogatásával elindította tervszerû hód-visszatelepítési programját. Magyarországon ma egy kivételével minden nemzeti parkban élnek hódok. Emellett hazánk folyói mentén egyre több helyen tûnnek fel ezek a rágcsálók, a telepítés mellett tehát a hódok vándorlása is folyamatos. Egyre nô azoknak a száma, akik a természetet járva rábukkanhatnak hódokra utaló nyomokra, és a vízfolyások mentén élô lakosok is egyre több hódnyommal találkozhatnak. A kiadványban bemutatjuk a hódok morfológiai jellemzôit, a hódokra utaló nyomokat és hogy mik a hódok jellemzô viselkedési formái. Sorra vesszük a hódok hazai sorsának alakulását, valamint a visszatelepítés lépéseit, helyszíneit. Európai tapasztalatok alapján láthatunk példákat arra, hogy a hódoknak milyen hatása van a természeti környezetre, a mezôgazdaságra, és hogy milyen kérdések merülnek fel az állományszabályozással kapcsolatban. A kiadványban a részletekbe menô kérdésekre is választ talál az olvasó, de az is hasznosan forgathatja, aki általános ismereteket akar szerezni Európa legnagyobb rágcsálójáról. A hódok sikeres megtelepedése hazai vizeink mentén annak bizonyítéka, hogy számtalan olyan háborítatlan terület van az országban, ahol otthonra lelnek a hódok. A Magyarországról kipusztított hód megjelenése egyike a természetvédelem látványos eredményeinek. Az eurázsiai hód (Castor fiber) Európában és Ázsiában a hódfélék családjának (Castoridae) egyetlen ôshonos képviselôje. A közeli rokon kanadai hód (Castor canadensis) Észak-Amerikában él. Ôsük feltehetôleg a Steneofiber nemzetségben keresendô, amely az oligocénben élt (Korth 2001). Az Óvilágból származó eurázsiai hód a pliocén folyamán hatolt be az északamerikai kontinensre, ahol az új ökológiai viszonyok hatására fellépô morfológiai változások önálló kanadai faj kialakulásához vezettek (Lavrov 1983). Az eurázsiai hód maradványait Európában már a 12 millió éves, alsó pliocén üledékekben megtalálták, míg az észak-amerikai földrészen a kanadai hód jelenléte elôször az 1 millió évvel ezelôtti közép pleisztocén maradványokból mutatható ki (Hartman 1994a). Eltérô kromoszóma számuk (eurázsiai hód - 48, kanadai hód - 40) és a sikertelen keresztezési kísérletek hatására Lavrov és Orlov (1973) kimondta, hogy az eurázsiai- és kanadai hód különbözô fajok. Egyúttal megállapították, hogy az eurázsiai faj az észak-amerikai ôsi formája, s az utóbbi a földrajzi izoláció következtében válhatott külön fajjá. A kanadai rokon tehát a fiatalabb és faj. Közös eredetük megkérdôjelezhetetlen bizonyítéka megegyezô endo- és ektoparazitikus faunájuk. Az elôbbiek közé tartozik a hód bélcsatornájában elôforduló fonalféreg, a Travassosius rufus-khalil, az utóbbira példa a szimbionta életmódot folytató hód bogár Platypsyllus castoris-rits (Lavrov 1983). A hód bogár és lárvája elhalt hámrészekkel és a hód szôrzetében nagy számban élô atkákkal táplálkozik. Az eurázsiai- és a kanadai hódot morfológiai bélyegek alapján rendkívül nehéz elkülöníteni. Az utóbbi évtizedben látott napvilágot egy a gyakorlatban is jól használható módszer a fajok megkülönböztetésére, ami azon alapul, hogy a végbélmirigy váladékának színe és nyúlóssága a két faj esetében eltér (Rosell & Sun 1999). Egyébként a két faj különválasztása biztosan csak kromoszóma- vagy DNS-vizsgálattal, esetleg vérmintán elvégzett enzim-teszttel lehetséges. Az elkülönítést szolgáló eljárások ismerete fôként azokban az országokban fontos, ahol az észak-amerikai faj betelepítése miatt veszélybe került az ôshonos eurázsiai faj néhány populációja. Az 1920-as években még mielôtt fény derült volna a két különbözô faj létezésére Lengyelországban, Finnországban és Oroszországban kanadai hód is került a telepítésre szánt egyedek közé (Lahti & Helminen 1974; Ermala, Helminen & Lahti 1989; Safonov & Saveliev 1999). Ezt követôen Franciaországban (Richard 1985), Ausztriában (Sieber 1989) és Magyarországon telepítettek kanadai hódot (Schwab G., szem. közlés), de az utóbbi évek monitorozási és csapdázási eredményei szerint ezek az állatok elpusztultak vagy befogásra kerültek (Bozsér 2001; Gál L., szem. közlés; Halley & Rosell 2002). Ugyanakkor Finnországban és Oroszországban, ahol sikeres volt a telepítés, ma több ezres 5

4 6 kanadai hódállomány él az eurázsiai rokon szomszédságában, amely jó alkalmat teremt etológiai és ökológiai összehasonlító vizsgálatokra. Danilov & Kan'Shiev (1983) eredményei szerint az eurázsiai hód kevésbé hajlamos gátépítésre, és jobbára partoldalba vájt üregekben lakik. Ennél meghatározóbb különbség a két faj között, hogy a kanadai hód korábban G. Schwab A hódállomány megfogyatkozása és újbóli felvirágzása A hód valaha Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt- és hideg égövi erdeiben minden folyó- és állóvíz mellett elôfordult, de a XIX. század végére egyedszámuk mindenütt megfogyatkozott, Eurázsiában a becslések szerint mintegy 1200 példányra csökkent (Nolet & Rosell 1998). Drasztikus mértékû fogyatkozásuk csak részben magyarázható a vizes élôhelyek visszaszorulásával. A kipusztulás fô oka a túlzott vadászat volt. A hódot gereznája (prémje), húsa, és a hódzacskók váladéka, a castoreum végett vadászták. A középkorban a nagyra értékelt hódpézsma mellett a hód bôre is komoly értéknek számított, birtoklása ritkasága miatt státuszszimbólum volt. Ráadásul babonásan hittek a hódbôr reuma elleni hatásában. Végül irtották a hódot kártételei miatt is: gátépítésével olykor jelentôs legelô- és erdôterületeket árasztott el, továbbá tévesen úgy vélték, hogy jelenlétével a halállományt is fenyegeti. A XIX. századra a hódvadászat olyan méreteket öltött, hogy az észak-amerikai kontinensen a vadászok a válik ivaréretté és nagyobb a szaporulata (Danilov & Kan'Shiev 1983). Így a kanadai hód 5,2±1,4 egyedbôl álló népes családjához képest az eurázsiai hód esetében csak 3,8±1,0 a családnagyság (Rosell & Parker 1995). Ennek köszönhetôen a közös elterjedési területen a kanadai hód konkurenciát jelenthet az eurázsiai hód számára, és azt lassan kiszoríthatja élôhelyérôl. korábban érintetlen területeket is felkeresték. Az ott élô bennszülöttek indiánok, eszkimók addig sosem vadászták a hódot kereskedelmi mennyiségben, csak saját élelmezésük és ruházkodásuk biztosítására. A XIX. századi vadászat már elsôsorban anyagi javak megszerzéséért folyt. A prémek nagy részét Európába exportálták, hiszen ott az 1800-as évek elejére többé-kevésbé kipusztították a hódot, ám a vízhatlan hódnemezbôl készült fejfedô továbbra is keresett árucikk volt. Ezen a 200 évig tartó divaton gazdagodott meg a hódprém-kereskedelmérôl ismert Hudson's Bay Company ig amikor az utolsó magyarországi hódkilövést feljegyezték csupán Londonban irhát árvereztek el, majd között további három millió bôr kelt el (Barcsay 1997). A XIX. század végére a hód Eurázsiában közel került a kipusztuláshoz, és csak földrajzilag elkülönült alfajok formájában maradt fenn Franciaországtól Mongóliáig. A fennmaradt alfajok: Castor fiber ssp. fiber Linnaeus 1758 (Dél-Norvégia) Castor fiber ssp. galliae Geoffroy 1803 (Franciaország, Rhône-völgye) Castor fiber ssp. albicus Matschie 1907 (Németország) Castor fiber ssp. belarusicus (syn. C. f. ssp. vistulanus) Lavrov 1974 (Fehéroroszország: Dnyeper vízgyûjtô területén) Castor fiber ssp. osteuropaeus (syn. C. f. ssp. orienteuropaeus) Lavrov 1974 (1981) (Oroszország: Voronyezs, Don folyó mentén) Castor fiber ssp. pohlei Serebrennikov 1929 (Ny-Szibéria, ÉK-Urál: Konda- és Sosva folyókon) Castor fiber ssp. birulai Serebrennikov 1929 (Mongólia: Bulgan folyó) Castor fiber ssp. tuvinicus (Közép-Szibéria - Tuva hegység: Jenyiszej folyó felsô szakasza) A castoreum (más néven hódpézsma) a hódzacskókban termelôdô, átható szagú, morzsalékos szerkezetû váladék (Svendsen 1978), amit a vizelet árama mos ki a szervezetbôl. Korábban a castoreumnak orvosi-gyógyászati jelentôséget, valamint mágikus erôt tulajdonítottak. Nemi vágyat fokozó szerként (aphrodisiacum) is használták. Alkoholban feloldva még ma is frissítôként fogyasztják Kanadában. Szalicin tartalma miatt valóban görcsoldó hatású, de jelentôségét messze eltúlozták. Napjainkra a castoreum elvesztette szerepét, felhasználása az illatszergyártásban is jelentéktelenné vált (Pilleri 1986), ahol korábban nyersanyagként használták. A fajon belüli genetikai diverzitás megôrzése a nyolc alfaj önfenntartó populációinak megmaradásával lehetséges. Mivel az eurázsiai hód visszatelepítése során többnyire kevert állományok jöttek létre, és ezek terjeszkedésük révén hamarosan elérik a közelükben élô tiszta populációkat, különös súlyt kell helyezni a fennmaradt alfajok jelenlegi elterjedési területén való védelmére (Nolet 1997). Steiner A. A katolikus egyház a konstanzi zsinat ( ) határozata alapján a hódhúst levette a böjt idején tiltott ételek listájáról, mivel elképzelésük szerint a hód hallal táplálkozott, s így maga is halhoz hasonlatossá vált. A tilalom feloldása után klerikális körökben a hódhús különösképpen az állat farka kapós csemegévé vált, így számos hódfarok recept maradt az utókorra (Pilleri 1986). A hódállomány megfogyatkozása és újbóli felvirágzása Czabán D. A hódot egyes országokban már a XIX. században védetté nyilvánították. A sors iróniája, hogy Svédországban 1873-ban, kipusztulása után két évvel került oltalom alá. Ugyanitt történt az elsô visszatelepítés is 1922-ben, amelynek példáját az évszázad végéig több mint 20 európai ország követte (lásd melléklet) (MacDonald, Tattersall, Brown & Balharry 1995). A visszatelepítés az elmúlt 15 évben élte virágkorát, amikor Spanyolországtól Belgiumon át Romániáig megkezdôdtek a telepítési programok. Bár a hódállomány újbóli térhódítása Eurázsiában nem volt olyan gyors, mint Észak-Amerikában ahol napjainkban 6 12 millióra becslik az egyedszámát (Naiman, Melillo & Hobbie 1986), a hód az Óvilágban is terjeszkedik, és állománya több mint egyedet számlál (Halley & Rosell 2003). 7

5 Az eurázsiai hód A hódok nem alszanak téli álmot. Északon, ahol a kemény fagyok miatt az édesvizeket hosszabb-rövidebb ideig jég borítja, a hódok arra kényszerülnek, hogy hosszú heteket, esetleg hónapokat a kotorékukban töltsenek. Ilyenkor életritmusuk megváltozik. A jég fogságában, a homályosan megvilágított üregben akár órán keresztül is ébren maradnak, és ezt követôen 8 9 órát alvással töltenek. A 24 órás napok körforgását órás napok váltják fel, így a hódok számára a tél kevesebb napból áll, mint amennyit a naptár mutat (Lancia, Dodge & Larson 1982). 8 G. Schwab Az eurázsiai hód Morfológiai jellemzôk, kor és ivar meghatározása Az eurázsiai hód az Óvilág legnagyobb rágcsálója, testsúlya a 30 kg-ot is elérheti. A rágcsálók között a hódfélék családjának két faja alkalmazkodott legjobban a vízben való mozgáshoz: testük torpedó alakú, szôrzetük vízálló, úszás közben pikkelyes farkukkal és úszóhártyás hátsó lábukkal haladó és kormányzó lökéseket végeznek. Ha víz alatt úszik, a hód orra és fülei szorosan záródnak, szemét pedig átlátszó hártya borítja. Szájüregét a metszôfogai mögött le tudja zárni, így víz alatt is képes rágni és ágakat szállítani (Heidecke 1992). Maximum 15 percig tud víz alatt maradni és 7,2 km/h sebességgel is képes úszni (MacDonald et al. 1995). A hideg ellen fôként meleg gyapjúszôrbôl álló bundája védi, e fölé emelkedik akár 5 cm vastagságot is elérô ragyogó fedôszôre, amely a víz ellen véd. Koponyája masszív, állkapocsizma erôs. Metszôfogai nagyok és folyamatosan nônek. A fogak külsô felületét narancsszínû zománc borítja, belül pedig a valamivel puhább, fehér dentinbôl épül fel. Az utóbbi jobban kopik, mint a kemény zománc, s ennek eredményeként vésô alakú vágófelület jön létre. Ivarukra legegyszerûbben a végbélmirigy váladékának állagából és színébôl következtethetünk a hímek folyékony, sárgás szekrétumával szemben a nôstényeké kenhetô, szürkés (Rosell & Sun 1999). Szoptatási A hódok korát legkönnyebben a testtömegük alapján lehet meghatározni, de ez a módszer csak megközelítô pontosságú. Az egyes korosztályokba tartozó egyedek tömege elôfordulási területenként különbözhet, hiszen eltérések lehetnek az élôhely adottságaiban, a táplálékbázis minôségében és mennyiségében, sôt az állatok genetikai adottságaiban is. Dél- Norvégiában például a hódok tömege egy éves korig 1-10 kg, a második életév betöltéséig kg, két éves kor felett pedig meghaladja a 15 kg-ot, sôt akár a 30 kg-ot is elérheti. idôszakban (május-augusztus) a nôstények négy duzzadt emlôje is utal az állat nemére. Élettani jellemzôk A hódok négy éves korukra érik el kifejlett állapotukat, utána már csak testtömegük gyarapszik. Átlagos testtömegük általában északról dél felé (Hartman 1992), valamint keletrôl nyugat felé nô (Frahnert & Heidecke 1992). A testsúly az évszakkal is változik, maximumát ôsszel éri el (Djoshkin & Safonov 1972). A hód kondíciójára leginkább a farok mérete utal, amely zsírt raktároz (Aleksiuk 1970), de hôszabályozó szerepe is van. Az állatok 20 C felett könnyen túlhevülhetnek, ilyenkor farkukat vízbe mártják, így csökkentik a testhômérsékletüket (Steen & Steen 1965). Úszáskor a hódok még érzékenyebbek a közeg hômérsékletére. 20 C-nál hidegebb vízben testhômérsékletük folyamatosan csökken, akár 16 C-ra is leeshet, s csak a szárazföldön áll vissza az eredeti értékre (MacArthur 1989). Emiatt a hódok territóriuma a tél folyamán kisebb, mivel csak annyi ideig tartózkodnak a vízben és a szabadban, hogy ne fenyegesse ôket túlzott áthûlés és testsúlycsökkenés. Ha pedig a vizet jég borítja, energia-fogyasztásukat azzal minimalizálják, hogy váruk közelében maradnak, és a téli élelemraktárból táplálkoznak (Nolet & Rosell 1994). Szaporodás és társas viselkedés A hódok iránti érdeklôdést az is mutatja, hogy nagy számú tudományos munka és irodalmi mû foglalkozott velük. Ebben bizonyára szerepet játszik, hogy viselkedésükben sokan emberi vonásokat vélnek felfedezni. A hódok szexuális viselkedése egyedülálló a rágcsálók között. A hím és nôstény állatok monogám, hosszú életû kapcsolatban élnek. Párkapcsolatuk rendkívül stabil, ami az alacsony alomszámon, a magas túlélési arányon és a gondos szülôi magatartáson alapul. A nôstények 50-70%-a hoz évente egy, maximum két kölyköt a világra (MacDonald et al. 1995). A párzás vízben történik a tél végén, s a nôstények 105 napos vemhesség után május-júniusban hozzák világra a már nyitott szemû, szôrzettel borított, kb. 0,5 0,6 kg-os kölykeiket. A fiatal hódkölykök két órával születésük után már úsznak, de kis tömegük és sûrû szôrzetük megakadályozza ôket abban, hogy elhagyják a hódvárat. A kölykök három hónapig szopnak, s bár 16 naposan már fakérget rágcsálnak, szilárd táplálékot csak születésük után 30 nappal kezdenek el fogyasztani. A vár lakóhelyiségét kilenc hetesen hagyják el elôször, majd 1,5-2 éves korukban válnak ivaréretté (Pilleri 1985). A hódok egymás között kommunikálhatnak szagjelekkel, hangadással farokcsapkodással, testtartásukkal, érintkezéssel és harapással (Jenkins & Busher 1979). A hód kémiai kommunikációjában játszik szerepet a vízparton összekapart földkupacokra lerakott castoreum (a végbélmirigy váladéka), amellyel territóriumát jelöli. A szaganyagok használata akkor válik intenzívvé, amikor a populáció sûrûségének növekedésével a hódterritóriumok egymás szomszédságába kerülnek. A jelölés a mozgáskörzet határain, a kotorék bejáratánál és a hódgátakon figyelhetô meg. A hódok másik jellegzetes jelzési módja, hogy farkukat a vízhez csapják. Ez a viselkedés általában a szülôknél figyelhetô meg, amikor valamilyen ismeretlen hangot vagy más gyanús jelet észlelnek. A vízbe csapódó farok hangjára a család többi tagja a veszély elôl a víz alá bukik. Élôhelyátalakító tevékenységek A hód építô tevékenysége során tudatosan alakítja környezetét. A legegyszerûbb folyamat a csatornák ásása, amelyben az egész család részt vesz. Erre akkor van szükség, ha a hódok a parttól távolabb bukkannak táplálékforrásra, amelyet csak biztonságos megközelítési és szállítási útvonal kialakítása után tudnak kiaknázni. A csatornákon keresztül az állatok észrevétlenül mozoghatnak a táplálkozó terület és a lakóhely között. Az eurázsiai hódok nagy része partoldalba vájt üregekben lakik, ritkán épít várat. Amennyiben a partoldal lejtése túl kicsi, vagy egy áradás folyamán a vízszint megemelkedik és magas part híján az állat a felszínre kényszerül, faágakból és gallyakból várat épít. Ôsszel a vár réseit sárral tapasztja be a jobb szigetelés és biztosabb védelem érdekében. Zord klímájú élôhelyeken egyidejûleg élelemraktárt is létesít lakóürege bejáratánál (vagy az üregrendszer egy belsô csarnokában) az összegyûjtött friss hajtásokból és nagyobb faágakból. Így a fagy beálltával amikor már nem képes a jeget feltörni és elhagyni kotorékát nem marad táplálék nélkül. A család együtt tölti a telet a kotorékban, táplálékukat a télire elraktározott élelemforrásból biztosítják. A hódok akkor építenek gátat, ha a rendelkezésre álló vízfolyás mélysége és szélessége nem elegendô a tartós megtelepedéshez. Ennek megfelelôen többnyire változó vízállású, sekély és keskeny folyóvizeken emelnek gátat. Fából épült torlaszaik segítségével stabilizálják a vízszintet, és megfelelô vízmélységet alakítanak ki ahhoz, hogy váruk bejárata és téli élelemraktáruk víz alá 9

6 Az eurázsiai hód kerüljön (Nolet 1997). Zurowski (1989) Lengyelországban vizsgálta a hódgátakat: elôfordult, hogy egy territóriumon belül 24 gátat is feljegyzett. A gátak hosszúsága 1,5 és 60 m, magassága pedig 0,2 és 1,5 m között változott. Táplálkozás A hód éjjel aktív. Növényi eredetû táplálékát a vízpartot szegélyezô méteres sávon belül szerzi be, távolabbra ritkán merészkedik. Azokon az élôhelyeken, ahol májustól szeptemberig bôséges a kedvelt lágyszárúak kínálata, ezek képezik fô táplálékát. A leggyakrabban fogyasztott vízinövények közül a vízitököt (Nuphar luteum) és a fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) lehet kiemelni, amelyek tápanyagban gazdag gyöktörzseik révén a téli étrendben is szerepelnek. Egyébként októbertôl májusig többnyire fásszárú fajokat fogyasztanak, amelyek közül Magyarországon a fûz (Salix), nyár (Populus), szil (Ulmus), éger (Alnus), som (Cornus), kôris (Fraxinus), szilva (Prunus) és tölgy (Quercus) nemzetség fajai fordulnak elô a leggyakrabban. Mivel a kidöntött fásszárú növényzetnek csak a kérgét, fiatal hajtásait és leveleit fogyasztják el, nagy mennyiségû lekérgezett fát hagynak maguk után. Ezek egy részét késôbb vár- vagy gátépítéshez felhasználják. nak. A nyomban néha az egész sarok körvonala, továbbá egy különálló talppárna is látható. A hód lábnyoma leggyakrabban sétálásból származik. Ilyenkor a nyomok a középvonal felé fordulnak, s a lábnyomok között a farokvonszolásból adódó cikkcakkos vonal is feltûnik. A lépéstávolság kb. 30 cm. Téli élelemraktár: Késô ôsszel a hód kotoréka bejáratánál élelemraktárt készít. A víz alatti raktárba nagy mennyiségû, 3 15 cm átmérôjû ágat és gallyat hord össze, melyek a víznek és a hidegnek köszönhetôen tápértéküket a tél folyamán megôrzik. Amíg a jégtakaró nem válik áttörhetetlenül vastaggá, a hódok naponta megújítanak egy vagy több léket, amin keresztül éjszakánként táplálékszerzô útra indulnak. Hódfészek: Ideiglenes szálláshelyül szolgálhat egy, a vízparton kialakított, kb. egy méter átmérôjû, tányér alakú fészek, melyet a hód friss saját maga rágta faforgácsból hord össze. Igen ritka jelenség. Üregrendszer: Az eurázsiai hód általában partoldalba vájt odúban lakik. Az üreg hossza 0,8 11 méter között változik, a járat végén található lakóhelyiség átmérôje pedig cm. A kotorék bejárata víz alatt található, ezért az állat láthatatlan marad szárazföldi ellenségei elôtt, s így kölykeit is nagyobb biztonságban tudja. Vár: a hódvár 1 2 méter magas, gallyakból, ágakból és sárból összehordott, búboskemence alakú építmény, amely az eurázsiai hód esetében általában a vízparton áll. A hód maga is összehordhatja a kotorék alapjának anyagát. Ágakból és iszapból szigetet épít, s ennek belsejében található a fészeküreg. A kotorék padlószintje a vízszint fölött helyezkedik el, a vár pedig 2 3 méter magas is lehet. A legnagyobb kidöntött fák átmérôje elérheti a cm-t is, ám rendszerint az 5 cm-nél kisebb átmérôjû fákat kedvelik, ezeket kb cm magasságban rágják el. Táplálékfogyasztásuk testsúlykilogrammra számítva napi 0,06 0,1 kg, ehhez egy 3 5 fôs hódcsalád évente kb. 3,2 m 3 fát távolít el. (Stavrovsky 1997). A hód fás növényzetre gyakorolt potenciális hatása jóval nagyobb, mint bármely más európai növényevô emlôsfajé (Johnston & Naiman 1990). Ez elsôsorban a földfelszín feletti biomassza csökkentésében nyilvánul meg, de a növénytársulások faji összetételét is módosíthatják. Czabán D. Rágásnyomok: A ledöntött vagy megrágcsált fa kérgén jól látszanak a nagy metszôfogak nyomai. Kisebb ágak esetén a hód jellemzôen ferdén, kihegyezve harapja el a fát. Ha a vízszint megemelkedik, a hód a kamra mennyezetét lefaragja, az onnan származó földréteg pedig a padlót magasítja. Így a lakóüreg mind magasabbra kerül, s áradások alkalmával a teteje be is szakadhat. Ilyenkor az állat a beszakadt üreget arra ráhordott gallyakkal takarja. Ez is a várak kialakításának egy módja. Haarberg O. Csatorna: a hódok által ásott csatorna egy 0,3 0,7 méter mély, 0,5 0,7 méter széles árok, amely egy tavat vagy folyót köt össze az állatok táplálkozóhelyével. Gát: a hódok gátja faágakból, sárból és lágyszárú növényekbôl áll, az esetek többségében 0,5 1,5 méter magas és 2 20 méter hosszú. A hód jelenlétére utaló nyomok A hód vízben könnyen összetéveszthetô a vidrával, így jelenlétére leginkább egyértelmû nyomaiból következtethetünk: Várüreg: ha az üregrendszer nyílása tartósan vízszint fölé kerül, a hód gallyakból és sárból várszerû képzôdményt emel a kotorék bejárata fölé. Lábnyomok: a hátulsó talp mérete 9,5 15 cm, az elülsôé 8 9 cm. Az elülsô lábnyomokon öt külsô talppárnát (néha tompa, legömbölyített, különálló karomnyomokkal) és négy kicsi egymással összeolvadó belsô talppárnát figyelhetünk meg. A hátsó lábnyomokon öt nagy külsô talppárnát azonosíthatunk, karomnyomokat ritkán. Minden ujjközben csökevényes úszóhártyák van Czabán D. Haarberg O.

7 A hódok pusztulásának fôbb okai A hód a természetben évig, fogságban viszont évig is elélhet (Pilleri 1986). Természetes ellensége a barnamedve, a hiúz, a farkas és a rozsomák (MacDonald 1995). Hazánkban közülük csak a hiúz és a farkas él, de ôk sem jelentenek veszélyt a hódra, mivel a hód elôfordulási helyei nem egyeznek meg a fent említett ragadozók elterjedési területével. Az öregséggel járó betegségek mellett a hódok pusztulása leginkább az orvvadászatnak, hálóba akadásnak és megfulladásnak, továbbá közúti- és vízibaleseteknek, tehát az emberi tevékenységnek tulajdonítható. A víz minôségére a hódok nem különösebben érzékenyek, bár elôfordulhat, hogy szennyezés esetén rövid idôre elhagyják a territóriumukat (Haarberg Orsolya, saját megfigyelés). A fajon belüli agressziónak köszönhetô pusztulás csak ritkán, nagy állománysûrûség esetén fordul elô. Ezen kívül elhullást okozhat még kóbor kutyák harapása, tularémia, tüdôgyulladás, különbözô májbetegségek, csonthártyagyulladás, jég alatti fulladás és az állatra rádôlô fa. Emellett számos országban a faj vadászata is engedélyezett, az állomány túlszaporodása ily módon könnyen szabályozható. 1. táblázat Hódokat fenyegetô veszélyek Természetes veszélyforrás Állategészségügyi vonatkozások (Erdélyi Károly) Siposs V. A hód magyarországi elôfordulásának története A hód magyarországi elôfordulásának története A hódfajok, ezen belül az eurázsiai hód betegségeirôl igen kevés adat áll rendelkezésünkre. A rövid listán elsôsorban a természetes vizekhez kapcsolódó kórokozók szerepelnek. A hódokkal kapcsolatban leggyakrabban emlegetett emberi megbetegedés a Giardiasis, amelyet egy egysejtû bélélôsködô okoz. Mivel Észak-Amerika fertôzött vízfolyásaiban a kórokozót a hódok is terjesz- Hiúz (Lynx lynx) Kipusztulás és az élôhelyek megváltozása nem passzívan alkalmazkodik az adott élôhelyi viszonyokhoz, Barnamedve (Ursus arctos) hanem környezetét alakítja saját igényeihez. tik, ezért a betegség beaver fever azaz hód-láz néven A feljegyzések szerint eurázsiai hódot Magyarországon Például a sekély és gyors folyású patakon emelt hódgát Puma (Felis concolor) szerepel az angolszász irodalomban, annak ellenére, hogy utoljára Komárom megyében, Ács közelében lôttek, nagyobb vízmélységet és stabil vízszintet eredményez. ez a kórokozó sok más emlôsfajban is megtelepedhet ben. Ezt követôen még láttak egy-egy állatot, így A hód nagyfokú alkalmazkodóképességével magyarázható, hogy a faj egyedeit Európában éppúgy megtaláljuk Rozsomák (Gulo gulo) Az egyik legfontosabb, úgynevezett vízi ciklussal is 1856-ban Pozsony mellett, 1858-ban Ácsnál a Duna rendelkezô kórokozó baktérium a Francisella tularensis, mellett, 1865-ben pedig Zimony közelében a Duna és öntözô csatornákban, kukoricán tengôdve, mint a folyómenti ligeterdôkben. Farkas (Canis lupus) a hazánkban is ismert tularémia kórokozója. Ez a kórokozó hódra és emberre egyaránt veszélyes, és változó elterjedésére településnevekbôl is következtethetünk Az eurázsiai hód 1988 novembere óta Magyarorszá- Száva szigetein (Brehm 1889). Korábbi magyarországi Jég alatti vízbefúlás súlyosságú megbetegedést okoz valamennyi emlôsben. (pl. Hodász, Nagyhódos és Kishódos Szatmárban, vagy gon is természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi Kanadai adatok szerint egyes kisebb hódpopulációk Hódostanya a Taktaközben). értéke Ft. Veszettség kihalásáért egyértelmûen a tularémia volt felelôs. A baktériumok A hód magyarországi kipusztulása óta eltelt másfél okozta fertôzések közül számolni kell még a évszázad alatt a folyami élôhelyek jelentôsen megvál- Spontán bevándorlások és a mesterséges Tularémia (baktériumfertôzés) leptospirosis és a psedotuberculosis (yersiniosis) szórványos toztak. Az egykori széles Duna-ártéren lassabban vonult visszatelepítések kezdetei illetve gócos elôfordulásával is. A vírusos beteg- le az ár, és kisebb volt a vízszintingadozás. A múlt Természetes elhullás, ségek közül elsôsorban a veszettség jelenthet veszélyt a század végére a folyó kanyarulatainak átvágásával jócskán Az egykori kipusztulást követôen a hód újbóli magyar- hódokra, amit fertôzött ragadozóktól kaphatnak el. lerövidítették a hegyekbôl érkezô víz útját. Mivel a országi feltûnésérôl a következô adatok állnak rendel- Fajon belüli támadások Egyéb veszélyeztetô tényezôk a különbözô traumák (pl. meder megváltoztatásával egy idôben a folyót kezésünkre (lásd 2. tablazat): Mesterséges veszélyforrás közúti baleset), vízbefúlás, fagyási sérülések stb. árvízvédelmi gátak közé is szorították, az esetenként lezúduló víztömeg nagyobb gyorsasággal s nagyobb romtumban talált hódok eredete ismeretlen. A Hortobágyi Az 1980-as években a Tiszafüredi Madárrezervá- A vízminôségnél jóval nagyobb veszélyforrást jelenthetnek Halászat (halászháló, varsa használata) a táplálékukat biztosító vízparti növényzetben boló munkával hagyja el az országot. Ma a Duna ge- Nemzeti Park munkatársai az állomány dúsítása érde- felhalmozódott szennyezések. A németországi Mulde menci szakaszán a víz játéka a 8 10 méteres ingadozást kében 1991 és 1993 között hét egyedet bocsátottak szabadon Illegális vadászat a madárrezervátum területén (Dudás M., szem. folyóból származó hódok veséjében ahol valamennyi is elérheti. A vízszint ilyen mértékû ingadozását egy egyed fô táplálékforrása a part menti füzes volt kiemelkedôen partfalban lakó állat csak nagy alkalmazkodóképesség- közlés). Az áttelepített állatok legalább egy része mint Kóbor kutyák támadása magas kadmium-koncentrációt mértek. gel vészelheti át. utóbb kiderült kanadai hód volt (Schwab G., szem. Nagyjából ötször nagyobbat annál a kritikus értéknél, A vizes élôhelyek átalakítása ellenére a mai Magyarországon közlés), amelyek közül egy példány befogásra került Nehézfém szennyezés is számos terület alkalmas a hód megtelepedé- (Bozsér 2004a). A területen azóta nem észlelték hód amely az emlôsök és madarak veséjében már kimutatható károsodást okoz (Nolet & Rosell 1994). sére. Ezt az is segíti, hogy a hód bizonyos esetekben nyomát Haarberg O.

8 1985/86-ban a Szigetközben bukkantak a hódok nyomára (Márkus F., szem. közlés). Ezek az állatok minden bizonnyal az Ausztriába visszatelepített állományból vándoroltak hazánkba. A hódok megjelenését az Ausztriával szomszédos országokból a nagyobb dunai áradások után jelezték. Ez egybecseng a hód szigetközi feltûnésével is, mivel 1985-ben különösen nagy árhullámot regisztráltak az ausztriai Duna-szakaszon (Kollar 1992). Ma a szigetközi állomány kb. 80 családot számlál (Bozsér 2003) ôszén 29 Bajorországból származó hódot bocsátottak szabadon a Dráva horvátországi szakaszán (Schwab G., szem. közlés). A horvátországi visszatelepítéseket követôen a Principális-csatornán, a Kerka- és a Cserta-patakon, a Dráva mentén (Fekete-víz) és a Mura mentén tapasztalták az állatok jelenlétét (Lelkes 2004) ban jelentek meg a hódok a Csepel-szigeten, de az állatok folyamatos jelenléte bizonytalan (Nagy I., szem. közlés). Ugyanakkor Esztergom közelében a Dunán bizonyítottan megtelepedett egy család decemberében hódnyomokat találtak Paks közelében (Jantner Cs. szem. közlés) és Dunaalmás, Neszmély térségében (Buczkó Cs. szem. közlés) a Duna mentén. Az elmúlt években a Rába és a Marcal mentén is jelezték a hód jelenlétét, amely lehet akár a hansági telepítés (Czabán 2005), akár a szigetközi bevándorlás következménye ban találtak hódokra utaló rágásnyomokat a Gaja-patak partján Fehérvárcsurgó közelében (Simon A. szem. közlés). Állandó jelenlétük bizonytalan, és megjelenésük több mint 100 km-es elvándorlásra utal. A WWF hód-visszatelepítési programja A magyarországi vizes élôhelyekre (különösen az A magyarországi hód-visszatelepítések közvetlen árterekre) még nem készült hódélôhely alkalmassági elôzményéhez tartozik, hogy Bajorországban 1966-ban, modell. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy Ausztriában pedig 1976-ban megkezdôdtek a hódvisszatelepítések. az észak-amerikai (Allen, 1983), valamint az egyetlen Az osztrák és német tapasztalatok Svájcban készült európai modell (Hintermann & alapján az 1990-es évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Weber, 1997) csak módosítva, vagy egyáltalán nem alkalmazható az egykori elterjedési területen nincs akadálya a hód hazánkban. Ugyanakkor az utóbbi modell- újbóli megtelepedésének, ugyanakkor a természetes bevándorlás nek a vízfolyások partoldalára vonatkozó kritériumait a lassú folyamat, bizonytalan, hogy mennyi idô hazai felméréseknél is célszerû számításba venni. 1. térkép A hódok jelenlegi elôfordulása A hódok Magyarországon jelenlegi elôfordulása (2007) alatt érné el Magyarország távolabbi területeit. Eszerint a kiválasztott partoldal ne legyen kövezett vagy Térkép: WWF Magyarországon (2007) A WWF Ausztria minden szakmai és szervezési ismerettel betonozott, hajlásszöge helyenként haladja meg a 45%- rendelkezett ahhoz, hogy a magyarországi prog- ot (kivéve szakadópartok), felsô partéle legyen opti- ramot támogassa. Így az elôzetes élôhely-értékelések mális esetben min. 0,5-1 méterrel magasabb a vízfolyás magas vízszintjénél, és ne álljon fenn a veszélye Szigetköz (WWF Magyarország, 1996) után 1996 ôszén megérkezhettek Gemencre az elsô hódok. annak, hogy a kotorék mennyezete beomlik a partoldalt Hanság Közép-Tisza A hazai szabadon bocsátásnak vannak feltételei. terhelô gyalogos és autóforgalom következtében. Rába Szükséges az illetékes természetvédelmi hatóság engedélye Azt az élôhelyfelmérési modellek és a visszateleszeres és a terület tulajdonosának hozzájárulása. Rendpítéseket követô monitorozási eredmények is megerô- Alsószölnök Duna egyeztetés zajlik a területen illetékes vízügyi sítik, hogy egy élôhely a telepítésre csak akkor lehet alkalmas, ha tartós vízborítás és elegendô fásszárú Kerka-p. igazgatósággal és nemzeti parkkal. A korábbi években Principális-cs szükség volt az FVM Állategészségügyi és Élelmiszerellenôrzési Fôosztályának engedélyére is, és a határátlé- Mindemellett döntô fontosságú a stabil vízszint, mert táplálék jellemzi. Gemenc Alsó-Tisza pés is csak hivatalos papírok beszerzésével volt lehetséges. az áradások lehetetlenné teszik a kotorék használatát, Ma már ezekre nincs szükség, a befogott hódokat ami tartósan magas vízszint esetén a territórium Spontán betelepülés németországi állatorvos vizsgálja meg. A Magyar- elhagyásához vagy az állatok pusztulásához vezethet. Visszatelepítés országra érkezett állatok bôre alá a nyak felsô részén chip-et ültetnek, amely az egyedi jelölést szolgálja. Pusztulás vagy befogás esetén ez szolgál az egyedek azonosítására. A hódokat közúton, fémládákban szállítják hazánkba, és a megérkezést követô napon engedik szabadon. Az is a szokásos gyakorlathoz tartozik, hogy egy jó kondicióban lévô család a sajtó nyilvánossága elôtt veszi birtokba új lakhelyét. Az évek során kialakult a hódok Magyarországra szállításának gyakorlata. Az áttelepítésre szánt, vadon élô hódokat több hétig tartó csapdázással Bajorországban fogják be. A korábbi években Ausztriából és Lengyelországból is hoztak példányokat. Ezekben az országokban az elmúlt évtizedek folyamán stabil populációk alakultak ki, így a befogások nem veszélyeztetik az állományokat. Ugyanakkor a hazai vizes élôhelyekhez hasonló ökológiai környezetben élô hódok kiválóan alkalmasak a magyarországi áttelepítésre. A telepítést megelôzô élôhely-alkalmassági felmérés szempontjai A hódok a megtelepedéshez széles, mély és lassú folyású vizet igényelnek. A megfelelô vízfolyás medrének esése 0 2%, mélysége 2 3 m, szélessége legalább 5 m. A mély víz azért szükséges, hogy a hód kotorékának bejárata észrevétlen maradjon, a téli élelemraktárát borító víz ne fagyjon be mederfenékig, s hogy nagyobb legyen a menekülési és rejtôzködési lehetôség. Különösen veszélyes lehet a május-júniusi idôszakban érkezô árvíz, mert a pár hetes kölykök még képtelenek víz alá merülni és kiúszni a kotorékból. Tavak esetén a vízfelület minimális nagysága 2 3 ha, mélysége 2 3 m. Nagyobb méretû tavak felmérésekor kedvezô a tagolt partoldal, de a túl nagy vízfelület kerülendô az esetleges hullámverés károsító hatásai miatt. A telepítés szempontjából megfelelô tavak és vízfolyások partoldalának anyaga jó szerkezetû talaj, a kövessziklás, kavicsos váztalajok, valamint a homoktalajok kerülendôk. Az eltartható hódállomány nagyságát az erdôvel borított partoldal hossza határozza meg (s így ez fontosabb, mint a vízfolyás abszolút hossza). A hazai ártéri élôhelyekhez hasonló hollandiai Biesbosch Nemzeti Park területén végzett számítások szerint egy négytagú hódcsaládot kb. 3 km 6 m nagyságú erdôterület (1,8 ha) lát el elegendô táplálékkal, amennyiben a faállomány sûrû- A hód magyarországi elôfordulásának története sége 0,09-0,113 fa/m 2 (Nolet, 1994). Mivel a kedvelt fajok többsége a fûz (Salix), a nyár (Populus) és az éger (Alnus) nemzetségbe tartozik, az optimális partmenti erdôállományok társulás szinten a bokorfüzesek, a fûznyár ligeterdôk és az égerligetek közé sorolhatók. A megfelelô fásszárú táplálék maximális átmérôje 5-10 cm. Mivel a hód a partmenti méteres sávban táplálkozik, élôhelyfelméréskor a fásszárú táplálék alkalmasságát ebben a sávban kell vizsgálni. A hód számára alkalmas élôhely kiválasztásakor kerüljük az intenzíven halászott vizeket, valamint azokat a helyeket, ahol mindennapos az emberi jelenlét, különösen a motorcsónak-használat. Telepítéskor a közutaktól és vasúttól távolabb esô területeket részesítsük elônyben. A hód-visszatelepítések helyszínei 1996 és 1998 között 33 hódot telepítettek Gemencen. Ezek az állatok Ausztriából, Bajorországból és Lengyelországból származtak. Mivel 2004 telére mindössze hét család jelenlétét dokumentálták Gemenc közelében (Bozsér 2004b), kiegészítésként további 20 egyed érkezett a tájegység Sió-menti területeire és Béda-Karapancsára ben a WWF hód-visszatelepítési programja új területen folytatódott, a Hanságban 14 példányt bocsátottak szabadon. Ezt 2002 tavaszán további tíz egyed telepítése követte. Az állatok Bajorországból kerültek hozzánk. Öt évvel a visszatelepítést követôen kb. 11 család él a Hanságban (Czabán 2004). Miután a Tisza magyarországi szakaszának nagyobb részére elkészültek az élôhely-alkalmassági felmérések, 2001 ôszén a Felsô-Tisza vidékén is megkezdôdhetett a hódok visszatelepítése. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet Öreg-Túr-menti területein összesen 10 egyedet bocsátottak szabadon. Következô lépésként a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet (Tiszalúci Holt-Tisza) gazdagodott 15 hóddal, majd a Tisza Tiszaladány és Tiszadob közötti holtágaira érkezett 20, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetbe (Tiszarofftól Cibakházáig) pedig 38 példány (1. térkép). A WWF hód-visszatelepítési programja 2006-ban az Alsó-Tiszán, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben folytatódott.

9 Monitorozás A visszatelepítést éveken át tartó monitorozás követi, melynek keretében adatgyûjtés folyik az állatok élôhely- és táplálékválasztásáról, valamint az esetleges territórium elhagyások és pusztulások okairól. Elpusztult példány azonosítása esetén az egyes chip-kódokhoz tartozó telepítési információkat a WWF Magyarországnál kell keresni (elérhetôségét lásd a füzet elsô oldalán). A monitorozást a késô ôszi hónapokban célszerû végezni. Ilyenkor a hód téli élelemraktára egyértelmûen jelzi az állatok jelenlétét és a territórium centrumát. Emellett rágások, lábnyomok, kotorékok, várak, esetleg gátak utalhatnak a hód jelenlétére. Az aktív kotorékok bejáratánál friss lábnyomokat és lekérgezett faágakat találhatunk, a várakon pedig a késô ôszi tatarozás nyomai árulkodnak a használatról. A család méretét közvetlen megfigyeléssel határozhatjuk meg, esetleg a téli élelemraktár méretébôl következtethetünk rá (Rosell & Parker 1995) (hazánkban a hód nem feltétlenül épít téli élelemraktárat, ezért ez a módszer kevésbé alkalmazható). Mivel a közvetlen megfigyelés igen idôigényes, a kutatási területek kivételével Európa nagy részén átlagértékkel helyettesítik a család méretét, és ebbôl kalkulálják a populáció nagyságát. 13 európai vizsgálat alapján az eurázsiai hód családja 3,8±1,0 egyedbôl áll (Rosell & Parker 1995). A továbbiakban Magyarországon is ezt az értéket célszerû alkalmaznunk az állománynagyság számításakor. A hód territóriumának nagysága és alakja igen változó. Lehet egy 2 20 hektáros tófelület, vagy folyók, holtágak és csatornák 0,5 5 kilométeres szakasza. Mozgáskörzetük nagysága függ az élôhely jellegétôl (ezen belül a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétôl), a szomszédos hódterritóriumok számától, és az évszaktól is; nyáron nagyobb, télen amikor a vizet jég borítja a jelentôsebb energiaveszteség nélkül bejárható tó-, folyó- vagy holtágrészletnek megfelelôen kisebb. A magyar hódtelepítés sikerei és tanulságai Baranyai A. A Szigetközben a bôséges táplálék és a közel stabil vízszint paradicsomi feltételeket biztosít a hódok megtelepedéséhez, ezt bizonyítja az utóbbi másfél évtizedben megfigyelhetô populációnövekedés óriási üteme. Ám a Duna és a Tisza árterein a Szigetköz kivételével szinte mindenhol szembe kell néznünk az évente akár többször is lezúduló árhullámmal, nyáron pedig az aszály veszélyével. Ezért a Duna és a Tisza mentén jobbára csak azok a morotvák és csatornák bizonyultak alkalmasnak a telepítésre, amelyek a mentett oldalon helyezkednek el. utal, ami az egyébként katasztrofális Duna-elterelés ritkaságszámba menô pozitív hatásai közé sorolható. A nagy vízszintingadozás ellenére mind a Duna, mind a Tisza árterén megpróbálkoztak a hód visszatelepítésével, de a kiválasztott helyszínek nem minden esetben bizonyultak alkalmasnak a hódok megtelepedésére. Elsô példaként Gemenc említhetô, hiszen errôl a területrôl több évre visszamenôleg rendelkezésünkre állnak a monitorozás eredményei. Gemencen 1996-ban kezdôdött a telepítés, mely 1998-ban folytatódott. Hat évre rá az egyedszám 80%-ára esett vissza, s ennek is 30%-a a mentett oldalon talált optimális feltételeket a fennmaradáshoz (Bozsér 2004b). Az ártéren maradt egyedek olyan partszakaszokat foglaltak el, melyek legmagasabb pontján a kotorék felett vár kialakítására is lehetôség nyílt a kisebb árhullámok átvészelésére. A hódok a kivételesen nagy árhullámok idején a part mentén álló fák vastagabb ágain találtak menedéket. Többnyire azonban az árhullámok, vagy éppen az aszály a telepítési helyszín elhagyására kényszerítette az állatokat, és A mentett oldalon található Tiszalúci Holt-Tiszát (Kesznyéteni TK) kivéve a Tiszán történt telepítéseket követô monitoring jelentések is nagyarányú elvándorlásról számolnak be, és az állatok nagy részének nyoma veszett. A Tiszaladány és Tiszadob között szabadon bocsátott 20 egyedbôl 8 (Mercsák L., szem. közlés), a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetbe helyezett 38 egyedbôl pedig 15 maradt a telepítési körzetben (Puskás J., szem. közlés). A Felsô-Tisza vidékén pedig egyáltalán nem járt pozitív eredménnyel a hódtelepítés (Meszlényi L., szem. közlés). Az egyetlen igazán sikeres telepítési helyszínnek a Hanság bizonyult, ahol az állomány lassú növekedésnek A hód magyarországi elôfordulásának története indult, ami a rendelkezésre álló tápláléknak, de még inkább a nagyobb folyók ártereinél stabilabb vízszintnek köszönhetô (2. táblázat). Az elmúlt évtized hód-visszatelepítési eredményei alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ártéren történô telepítés csak a legritkább esetben jár eredménnyel, ezért a jövôben csak az árvízmentesített területeken lenne célravezetô a hódok telepítése. Ugyanakkor a pontos állománynagyság felméréséhez nemcsak a telepítési helyszínek, de a környezô vizes élôhelyek monitorozására is szükség van. 2. táblázat Magyarországi hód-visszatelepítések és elôfordulások (A WWF Magyarország adatai alapján, 2006). Hazánkban ma már közel félezres hódállomány él. Ez részben a telepítési programnak köszönhetô, részben a Dráva-mente és Zala megye (kb. 23) természetes bevándorlásnak. Az állomány legnagyobb Egyéb vízparti területek 8 (kb. 17) része a szigetközi dunai ágrendszerben fordul elô, ahová TELEPÍTÉS és VISSZA- 137 (kb. 492) az állatok természetes bevándorlással, Ausztriából érkeztek. Ez a tény a Szigetköz optimális adottságaira számos adat utal pusztulásra is. TELEPÜLÉS ÖSSZESEN TELEPÍTÉS VÁNDORLÁS Helyszín Telepítés éve Telepített egyedek száma Gemenc és Karapancsa Hanság Felsô-Tisza Tiszaladány-Tiszadob Kesznyéteni TK Közép-Tiszai TK Mátra, Domoszló Mártélyi TK TELEPÍTÉS ÖSSZESEN Szigetköz Esztergom környéke Rába- és Marcal-mente , , , , Bagosi Z. Baranyai A Családok száma (becsült egyedszám) 13 (kb. 41) 11 (kb. 42) 0 2 (kb. 8) 3 (kb. 11) 7 (kb. 24) 1 (2) 3 (8) 39 (kb. 134) 80 (kb. 304) 1 (kb. 4) 2 (kb. 8)

10 A hód hatása a természeti környezetre 18 Haarberg O. A hód hatása a természeti környezetre Ebben a fejezetben az eurázsiai és a kanadai hód jelenlétének hatásait közösen soroljuk fel. Emlékezzünk arra, hogy a kotoréképítés inkább az eurázsiai hódra, a gátépítés többnyire a kanadai hódra jellemzô! Az élôhely átalakító tevékenység következményei Hidrológia A hódgátak vízfolyásokra gyakorolt hatása a domborzattól függôen változó. Domb- és hegyvidékek keskeny völgyeiben a gát nagyobb vízszintemelkedést eredményez, de kisebb az elárasztott terület nagysága. Síkvidéken egy hasonló magasságú gát mögött jóval nagyobb terület kerül víz alá (Johnston & Naiman 1987). A gátak stabilizálják a kisebb vízfolyások vízjárását, mivel mérsékelik a lökésszerû árhullámokat, és a száraz idôszakokban nagy mennyiségû vizet tartanak vissza (Grasse 1951; Duncan 1984). Ez a gátrendszerek által megnövelt tárolókapacitás kifejezetten elônyös lehet a késônyári alacsony vízállás alkalmával. Geomorfológia Jones, Lawton és Shachak (1994) vezette be az ökoszisztémamérnök faj fogalmát, amely definíciója szerint olyan állatfajt takar, amely a környezet élettelen elemeit elsôsorban mechanikus úton módosítja. Ennek a csoportnak klasszikus képviselôje a hód. A hódok üregeket vájnak és várakat építenek lakóhely gyanánt, csatornákat ásnak a táplálkozóhely megközelítéséhez, valamint gátakat és egyben vízszintet emelnek a letelepedésre kiválasztott élôhely javítása céljából. Építményei a folyóvölgy olyan szerkezeti elemei, amelyek nagyban befolyásolják a vízben szállított üledék mennyiségét és lerakódási mintázatát, így nagy szerepük van a folyómeder formálásában. A hódgátak felvízi oldala üledék-csapdaként mûködik megállítja és felhalmozza a vízben szállított szerves és szervetlen üledéket. Utóbbiak mennyiségét jelentôsen növeli az üregek ásása és beomlása, a hódtó elsôdleges produkciója, és a hódok által kirágott, de fel nem használt növényzet. A felgyülemlett üledék mennyisége pedig a tó korától, a folyómeder lejtésétôl, a vízhozamtól, az alapkôzet minôségétôl és a vízgyûjtô erózió veszélyeztette területeinek kiterjedésétôl függ. Az üledékmennyiség növekedése maga után vonja a víz tápanyagszintjének emelkedését, így a hódgátak jelentôs hatással vannak a vízfolyások produktivitására is (Gurnell 1998). Növénytársulások A hódgát építése és pusztulása is drasztikus változást okoz az élôhely növényzetében. A gát hatására megemelkedik a vízszint, ami elpusztítja a kialakuló tó területének korábbi növényzetét, s helyette vízi növénytársulások jelennek meg. Egyidejûleg a talajvízszint is megnô, amely a parti vegetáció összetételét módosítja. Akkor is jelentôs átalakulás következik be, ha a táplálékforrások megfogyatkozásával a hód elhagyja territóriumát (esetleg vadászat, predáció vagy betegség okán elpusztul), így a gát öregedésével (vagy összeomlásával) elfolyik a tó vize, és a felhalmozott üledéken egy tápanyagban gazdag lapály, úgynevezett hódmezô marad vissza (Nummi 1989; Gurmell 1998). A víz elszivárgását követôen a hódmezô talaja és növényzete évtizedekig tartó szukcesszión megy keresztül, melynek eredményeként újra erdôtársulás veszi birtokba a hosszú ideig fátlan területet (McMaster & McMaster 2001). Állatközösségek A hódgátak útját állják a vízfolyásnak, ezért a gátak felvízi oldalán állóvízi ökoszisztéma jön létre. Ennek megfelelôen módosulnak az élôhely állatközösségei, amit itt a kiadvány terjedelméhez igazodva csak egy-egy példával illusztrálunk. Nagyobb részletességgel Rosell, Bozsér, Collen és Parker (2005) foglalkozott a hódok állatokra sôt az egész ökoszisztémára gyakorolt hatásával. A tó és környéke megfelelô életfeltételeket biztosít többek között a gémfélék (Ardeidae), a kormoránok (Phalacrocoracidae), a jégmadár (Alcedo atthis) és általában a récefajok számára (Gibbs, Longcore, McAuley & Ringelman 1991; Brown, Hubert & Anderson 1996). Az elárasztott területek pusztuló fái táplálkozó- és fészkelôhelyül szolgálhatnak a harkályféléknek (Picidae). Az elhagyott üregeket egyéb odúlakó madárfajok, valamint egér- (Muridae), mókus- (Sciuridae) és menyétfélék (Mustelidae) vehetik birtokukba (Hamilton 1991). A hódok megjelenésével javulnak a vidra (Lutra lutra), a kószapocok (Arvicola terrestris), az amerikai nyérc (Mustela vison) és a pézsmapocok (Ondatra zibethicus) életfeltételei (Balciauskas 2000) (az utóbbi két idegenhonos faj esetében ez negatív hatás, hiszen megtelepedésük nálunk nem kívánatos). Ezek a fajok egyúttal a hódok elhagyott kotorékát is hasznosíthatják pihenôhely vagy lakóhely gyanánt (Grasse 1951; Müller- Schwarze 1992; Rosell & Parker 1996). Táj A gátépítés hatása óriási területeken érzékelhetô. Az észak-amerikai Quebecben az 1 15 méter szélességû folyók hosszának akár 30 50%-át is befolyásolhatja a hódok tevékenysége (Naiman & Melillo 1984). Míg Dél- Norvégia boreális tûlevelû erdeiben a hódgátak hatása csupán a táj 0,2%-án érzékelhetô (Parker et al. 2001), addig az észak-amerikai Kabetogama-félszigeten ez az érték 1 13% (Naiman, Pinnay, Johnston & Pastor 1994). Észak-Amerikában a gátépítés eredményeként az egyébként keskeny G. Safarek folyóvölgyek a táj szélesebb, geomorfológiailag komplexebb és produktívabb zónáivá válnak (Correll, Jordan & Weller 2000). Ezen felül a hódok által létrehozott vagy módosított vizes élôhelyek akár 25%-kal is növelhetik a növényfajok diverzitását a folyóvölgyben, mert optimális életfeltételeket teremtenek a területen korábban hiányzó fajok számára (Wright, Jones & Flecker 2002). A szelektív táplálékfogyasztás hatásai A hódok a víz közelében szerzik be táplálékuk javát, ezért a táplálékfogyasztás hatása csak egy keskeny partmenti sávban érzékelhetô. Az észak-amerikai tûlevelû erdôk zónájában megállapították, hogy a vízpart azonális társulásaiban élô pionír fajok (Salix sp., Populus sp., Alnus sp.) folyamatos eltávolítása hátráltatta a szukcesszió folyamatát, amely így a hódok által nem vagy kevésbé kedvelt fajok javára módosult. Ugyanakkor a víztôl távolabb a hódok tevékenysége a már egyébként is uralkodó tûlevelûek dominanciáját erôsítette, mert a hódok csak az elegyfajként megjelenô lombhullatókat fogyasztották el (Johnston & Naiman 1990). A dél-norvégiai Telemarkban végzett vizsgálatok is megerôsítették ezeket az eredményeket (Bozsér 2002). Hollandiában ahol a hódot fûzligetekbe és bokorfüzesekbe telepítették az állatok szelektív táplálékválasztása a pionír növényfajok (Salix sp.) még nyilvánvalóbb dominanciáját eredményezte, mert az étrendi kiegészítôként fogyasztott ritkább fajok (Ulmus sp., Betula sp., Prunus sp., Cornus sp., Corylus sp.) aránya a hódok megjelenését követôen csökkent (Nolet, Hoekstra & Ottenheim 1994). 19

11 Állományszabályozás A hód jelenlétének ökonómiai hatásai A hódokról sokakban az a kép él, amint a vízpartok mentén óriási fákat döntenek. A valóságban az ebbôl adódó erdôgazdasági károk rendszerint nem jelentôsek, és a vízpartok méteres sávjára korlátozódnak. Nagyobb a visszhangja annak a károkozásnak, amelyet az állatok gyümölcsöskertekben (fôként almásban) és szántóföldeken (jobbára kukoricásban) okoznak. Lengyelországban például elôfordult, hogy a hódok cukorrépával töltötték fel téli élelemraktárukat (Zurowski & Kasparcezyk 1988). A káresetek javát a vízfolyás partjától mért 15 méteren belül lehet észlelni, ennél távolabbra ritkán merészkednek. A hódok beomlott üregrendszerei helyenként a partoldalt erodálhatják. Ám a legnagyobb kárt kétségkívül az óriási költségeket jelentene (Balodis 1994). Az oroszországi Volga-Káma Nemzeti Parkban pedig a hódtavak üledékvisszatartó és tároló kapacitásának elônyeit próbálják kamatoztatni erre a területre kimondottan élôhelyrekonstrukció céljából telepítették vissza a hódokat (Gorshkov, Easter-Pilcher, Pilcher & Gorshkov 1999). A hód pozitív gazdasági hatása figyelemre méltó a turizmus területén is. Számos európai országban (Norvégia, Svédország, Lengyelország, Franciaország) szerveznek hódszafarikat. Magyarországon elôször a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében jelöltek ki a hódokat és tevékenységüket is bemutató tanösvényt (Gemenc-Bárányfoki tanösvény). A. Mohl Állományszabályozás Az elmúlt évszázadban visszatelepített hódok az optimális, átalakítást alig igénylô természetes élôhelyek elfoglalása után ma már intenzív emberi használat alatt álló területeken terjeszkednek. A telepítés legkorábbi helyszínein a hód nem kuriózum többé, a táj részévé vált, ahol a terület gazdája tisztában van jelenlétének mind negatív, mind pozitív hatásaival, és az állomány szabályozását jól bevált módszerek segítik. Az utóbbi években szabadon bocsátott állatok azonban csak a közeljövôben érik el azokat a marginális élôhelyeket, ahol a megtelepedésük és fennmaradásuk nagyobb élôhelymódosításokat igényel. Várhatóan ebbôl fakadnak majd azok a konfliktusok, amelyek orvoslása hazánkban is csak emberi beavatkozással lehetséges. észak-amerikai faj esetében a hódpézsma kritikus helyeken történô elhelyezése meggátolja a betelepülést. Kimutatták azt is, hogy a prérifarkas (Canis latrans), az ezüsthiúz (Lynx canadensis) és az amerikai vidra (Lutra canadensis) szaganyagai, valamint az oltott és oltatlan mész, továbbá a lenolaj elriasztja a hódot táplálkozóhelyérôl (Nolet & Rosell 1998). Helyenként elôfordul, hogy a hódüregek töltéseket és partoldalakat rongálnak meg. Ezt a kártételt a veszélyeztetett partfelületre terített erôs dróthálóval, vagy mesterséges üregek kialakításával lehet elhárítani. A legnagyobb fejtörést alighanem mindig is a hódok gátépítése okozta. Észak-Amerikában a gátak lerombolásával vagy átfolyó csövek beépítésével szüntetik meg a területek elárasztását mindkét módszer egyszerû és hatékony (MacDonald et al. 1995). Ha a hód szûk keresztmetszetû átereszek útját zárja el gátjaival, akkor az építmény eltávolítása után érdemes az átfolyó csô felvízi végét félkör alakban körbekeríteni. A kerítés akkor megfelelô, ha a hossza és az ívelése lehetetlenné teszi a körbegátolást (D'Eon 1995). azzal okozzák, amikor gátjaikkal erdôket, mezôgazdasági 3. táblázat A hódok jelenléte miatt megfigyelhetô, gazdaságot is érintô hatások A hódkárok mérséklése területeket, utakat Hatások Példa az elôfordulásra Védekezés lehetôsége árasztanak el. A gátnak van Rágás vízparti Németország Gyümölcsfák törzsének bekerítése A hód okozta rágáskárok nagy része az ültetvényekhez pozitív hatása is, hiszen a gyümölcsösökben kötôdik. A felmérések szerint a veszteségek 75%-a a vizet alaposan megszûri, ami Rágás vízparti Lengyelország Gabonaföld elkerítése; gabonatermesztés víztôl mért 15 méteren belül tapasztalható (Heidecke & felhagyása a vízpart közelében Klenner-Fringes 1992), ezért célszerû a szántóföldi nö- gazdasági szempontból sem gabonaföldeken elhanyagolható. A Lettországban élô 70 ezres hódpodalt szegélyezô méteres sávban. Ebben a zónában Hódgátak miatt Lettország, Litvánia Állatok áttelepítése; vénytermesztés és kertmûvelés megszüntetése a partol- elárasztott erdô, az érintett terület lehatárolása; vagy mezôgazdasági átereszek beépítése az érintett puláció gátjai például évente terület területen a hód táplálkozásából adódó károk elkerülésére a legjobb tartós megoldás a természetes vegetáció helyreállí- 32 billió köbméter vizet tisztítanak Tudományos Több európai ország meg. Ha ugyanezt az konferencia szervezése tása. (Nolet & Rosell 1998). eredményt mûszaki létesítményekkel Hódszafari Norvégia, Svédország Ahol ez nem lehetséges, ott a rágást a mûvelt területek akarnák elérni, Tanösvényépítés Magyarország vagy a magányos fák bekerítésével lehet megelôzni. Az MEGOLDÁSRA VÁRÓ HATÁS KÖVETENDÔ EREDMÉNY Baranyai A.

12 Egyedszám szabályozás Áthelyezés és a termékenység szabályozása A hód ember konfliktusok legjobb átmeneti megoldása az állatok áthelyezése. Ez a természet háborítatlanságának szempontjából is a legbiztonságosabb módszer. Hatékonysága pedig függ a befogó ismereteitôl, amely kiterjed a hód mozgáskörzetére, a hódnyomok olvasására, valamint a hódcsapda célszerû alkalmazására. Egy tapasztaltabb csapdaállító egy hét leforgása alatt, egy tucat csapda használatával a hódcsalád minden tagját befoghatja. Ezt a módszert alkalmazzák Lengyelországban (Czech 1999) és Németországban (Schwab G., szem. közlés). Bonyolultabb módja a konfliktusok megszüntetésének a termékenység szabályozása. Mivel a hódok stabil, territoriális családokban élnek (melyekben csak a felnôtt pár szaporodik), ez a megoldás kivételesen jól alkalmazható. A szülôpár egyik tagjának sterilizálásával a szaporodás a territóriumon belül megszûnhet (Brooks, Fleming & Kenelly 1980). G. Schwab Vadászat Czabán D. növekedésével párhuzamosan megnô a pusztulási arány, csökken a vemhességi ráta, az ivaréretté válás pedig idôben kitolódik (Hartman 1994a). Miután a visszatelepített állomány elkezd szaporodni, kezdetben évi 40%-kal is növekedhet az állomány létszáma, de a növekedési arány az évek múlásával fokozatosan csökkenni fog (Nolet 1994). Ez egyrészt a denzitás-függô születési és halálozási ráta következménye, másrészt annak tulajdonítható, hogy a családok fokozatosan a kevésbé optimális élôhelyeket is elfoglalják, ahol a vemhességi arány még az átlagosnál alacsonyabb. A környezet forrásainak kiaknázása következtében ezt a szakaszt körülbelül 35 év elteltével a populáció összeomlása követi (Hartman 1994b). Ilyenkor megnövekszik a territóriumokért vívott összetûzések száma, és az állatok fogékonyabbá válnak a betegségekre, ezért az állomány egy része közvetve vagy közvetlenül az éhezés következtében pusztul el (Halley & Rosell 2002). Mivel a populáció dinamikája egy új betelepítésnél még nincs közvetlen kapcsolatban a kritikus erôforrásokkal, fontos, hogy a visszatelepítési program magában foglalja a populáció szabályozását, figyelembe véve a környezet eltartóképességét. Európában és Ázsiában számottevô természetes ellenség hiányában egy hódpopuláció addig növekszik, amíg azt a környezet forrásai lehetôvé teszik. Így a populáció összeomlásának és a források csökkenésének elkerülése érdekében az állományt már a kezdeti gyors növekedési stádiumban célszerû apasztani. Ez növeli a demográfiai stabilitást, és biztosítja egy életképes, önellátó populáció létrejöttét. történô állományszabályozásnak, amellyel elkerülhetôk a nagy állománysûrûségbôl adódó konfliktusok (Hartman 1994b). A balti országok valamint Oroszország, Finnország és Norvégia gyors növekedésnek indult hódállományát is vadászattal szabályozzák. Norvégiában a kommunális vadásztestületek határozzák meg az éves kilövési kvótát (az ôszi állománynagyság kb. 20%-a), amelyet a helyi földtulajdonosok között osztanak fel attól függôen, hogy ki-ki mekkora kiterjedésû hódélôhellyel rendelkezik. A földbirtokos azonban ritkán vadászik, ezt a jogot többnyire bizonyos térítés ellenében vadászokra ruházza (Rosell & Parker 1995). Ez az eljárás arra ösztönzi a föld tulajdonosát (aki a földterületen kívül annak élôvilágával is bír), hogy a hódot, mint a birtok önfinanszírozó részét vegye számításba. Napjainkban a vadászat már nem veszélyezteti a hódállományt, mert a hajdan oly értékes castoreum és hódprém elvesztette jelentôségét. Ennek ellenére a vadászatot minden esetben alapos egyedszámlálás és vadászati terv készítése elôzi meg (Hartman 1994b). S bár a hód húsát ma is megeszik, a vadászokat többnyire nem a hús- és prémszerzés motiválja az állatok elejtésében, hanem a hódkárok mérséklése és a vadászélmény (Lavsund 1983; Hartman 1999). A szabályozás pillanatnyi lehetôségei Magyarországon Magyarországon jelenleg a megelôzés a legjobb módszer a károk elkerülésére. Az éves monitorozási eredmények alapján ismerjük a hódok elôfordulását, így rövidtávon elôrejelezhetô az állatok terjeszkedésének iránya és a hódkárok várható helye is. Ha szükséges, elkerítéssel vagy riasztó hatású szaganyagokkal lehet elejét venni a hódok megtelepedésének (lásd A hódkárok mérséklése címû fejezetet). A megelôzésért a terület tulajdonosa vagy használója felelôs, de indokolt esetben kérheti az illetékes nemzeti park igazgatóság segítségét is (lásd évi LIII. törvény a természet védelmérôl). Állományszabályozás Ha a hód már megtelepedett, akkor a rágáskárok a megóvandó faegyedek vagy ültetvények bekerítésével (0,5 méter magas, 2,5 cm-nél kisebb lyukátmérôjû drótháló vagy elektromos kerítés) háríthatók el (D'Eon 1995). Védett faj lévén a hód élôhelyének (pl. várak, hódgátak) károsítása törvénybe ütközô tevékenység, ezért gátépítés esetén a probléma csak a gátba épített átfolyó csôvel orvosolható. Azokon a területeken, ahol hosszú távon nem fogadható el a hód jelenlétével együtt járó károkozás (pl. ha üregrendszerei gátak stabilitását veszélyeztetik, vagy gátjai értékes területeket árasztanak el), a legjobb megoldás az állatok áthelyezése. A hódok befogásához Európában többnyire Hancock-csapdákat használnak, melyek használata igazán castoreum-csalival hatékony, és célszerû a csapdák sárral-iszappal történô álcázása. A problémás egyedek befogása csak az illetékes természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhetô (lásd évi LIII. törvény a természet védelmérôl). Az állatok áthelyezése (vagy a károk megtérítése) egy idô után megfizethetetlenné válik, és ahhoz a nemkívánatos eredményhez vezet, hogy a hód kártevôként rögzül az emberek tudatában. Ezért a hosszú távú állományszabályozáshoz Utószó olyan módszerekre van szükség, amely megkönnyíti a hód jelenlétének elfogadtatását. A svéd és finn hódpopuláció körülbelül 40 év alatt A természetvédelem ritkán ér el látványos eredményeket, Magyarországon a gemenci, hansági és tiszai hód- erôsödött meg annyira, hogy szükségessé vált a további ám az eurázsiai hód visszatelepítése kétségkívül a visszatelepítéseket követôen az állatok egy része meg- növekedés korlátozása. Ezekben az országokban nagy sikertörténetek közé tartozik. Elmondható, hogy a telepedett a szabadon bocsátás helyszínein vagy azok területre viszonylag kevés állatot telepítettek. Oroszországban, visszatelepítések hatására mind az öt tiszta európai hód- közelében. Bízhatunk benne, hogy a visszatelepítések ahol egy-egy területre példányt populáció elérte a hosszú távú fennmaradáshoz szük- folytatása, a hazai állományok terjedése, valamint az helyeztek ki, ez az idôszak 20 évre csökkent (Zurowsky ségesnek tartott 2000 példányt (Nolet & Rosell 1998). A Ausztriából és Horvátországból Magyarországra bevándorló & Kasperczyk 1988). három ázsiai populáció (a nyugat-szibériai, a középszibériai egyedek és családok térhódítása idôvel meghozza Ha természetes ellenség nem szabályozza a hód és a mongóliai) kis egyedszáma miatt még ma a várt eredményt és hazánkban hosszútávon is életképes állományát, leginkább a téli táplálék az a tényezô, amely is veszélyben van, ezért ezek védelmét szükséges lenne hódállomány jön létre. meghatározza a populáció növekedésének mértékét és kiterjeszteni a jelenlegi rezervátumokon kívül a hódok az élôhely eltartóképességét. A populáció sûrûségének Svédországban ez a tudományos alapja a vadászattal által benépesített folyók vízgyûjtô területére is Bera M.

13 PILCHER B. K. & GORSHKOV D. (1999) Gewässernetzes. Pro Natura Baselland, Rodersdorf. Ecological restoration by harnessing the work of IONESCU G., IONESCU O., RAMON J., PASCA C., beavers. In Beaver protection, Management and POPA M., SARBU G., SCURTU M. & VISAN D. Irodalom Utilisation in Europe and North-America. (Ed. by (2006) 8 years after beaver reintroduction in Romania. ALEKSIUK M. (1970) The function of the tail as a fat storage depot in the beaver (Castor canadensis). Journal of Mammalogy 51: ALLEN A. W. (1983) Habitat suitability index modelsbeaver. Fish and Wildlife Service, Washington, DC. BALCIAUSKAS L. (2000) Beaver influence on amphibian breeding in the agrolandscape. In Abstracts of the 2nd European Beaver Symposium. Bialowieza, Poland. BALODIS M. (1994) Beaver population of Latvia: history, development and management. In Proceedings of the Latvian Academy of Sciences 7(8): Serbia. Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro-American Beaver Congress, Freising, Germany, September 2006, 20. CZABÁN D. (2004) Az eurázsiai hód monitorozásának eredményei a Hanságban. WWF-kézirat. CZABÁN D. (2005) Az eurázsiai hód monitorozásának eredményei a Hanságban. WWF-kézirat. CZECH A. (1999) The status of the European beaver in Poland. In Proceedings of the III. International Symposium on Semiaquatic Mammals and their Habitats. (Ed. by H. Hollmann), May 1999, Busher P. E. & Dzieciolowski R.), Kluwer Academic / Plenum Publisher, New York, pp GRASSE J. E. (1951) Beaver ecology and management in the Rockies. Journal of Forestry 49: 3-6. GRUBESIC M., GLAVAS M., MARGALETIC J., PERNAR R., ANCIC M. & KRAPINEC K. (2006) A decade of the beaver in Croatia. Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro-American Beaver Congress, Freising, Germany, September 2006, 27. GURNELL A. M. (1998) The hydrogeomorphological effects of beaver dam-building activity. Progress in Physical Geography 22: Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro-American Beaver Congress, Freising, Germany, September 2006, 30. JENKINS S. H. & BUSHER P. E. (1979) Castor canadensis. Mammalian species 120: 1-8. JOHNSTON C. A. & NAIMAN R. J. (1987) Boundary dynamics of the aquatic-terrestrial interface: the influence of beaver and geomorphology. Landscape Ecology 1: JOHNSTON C. A. & NAIMAN R. J. (1990) Browse selection by beaver: effects on riparian forest composition. Canadian Journal of Forest Restoration 20: BALODIS M. (1997) Recovery of the beaver in the Universität Osnabrück, Osnabrück, Germany, HALLEY D. J. & ROSELL F. (2002) The beaver's JONES C. G., LAWTON J. H. & SHACHAK M. inconstant Latvian landscape. In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. BARCSAY L. (1997) Hódok az üzleti életben. Élet és Tudomány 3: BERTHELSEN J. P., MADSEN A. B., SVENDESN T. B., ASBIRK S. & BAU L. M. (2006) The beaver Castor fiber in Denmark. Population development and effects on flora and fauna. Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro-American Beaver Congress, Freising, Germany, September 2006, 13. abstract, pp COLES B. (2006) Beavers in Britain's Past. Oxbow Books, Oxford. CORRELL D. L., JORDAN T. E. & WELLER D. E. (2000) Beaver pond biogeochemical effects in the Maryland Costal Plain. Biogeochemistry 49: DANILOV P. I. & KAN'SHIEV V. YA. (1983) The state of populations and ecological characteristics of European (Castor fiber L.) and Canadian (Castor canadensis Kuhl.) beavers in the north-western USSR. Acta Zoologica Fennica 174: reconquest of Eurasia: status, population development and management of a conservation success. Mammal Review 32: HALLEY D. J. & ROSELL F. (2003) Population and distribution of European beavers (Castor fiber). Lutra (Beaver special) 46 (2): HAMILTON D. (1991) Beaver benefits. Missouri conservationist 52: HARTMAN G. (1992) Age determination of live beaver by dental X-ray. Wildlife Society Bulletin 20: (1994) Organisms as ecosystem engineers. Oikos 69: KLEIN T. (1999) Hvad er det med den bæver? Weekendavisen, 29/1/99. KOLLAR H. P. & SEITER M. (1990) Biber in den Donau-Auen östlich von Wien. Eine erfolgreiche Wiederansiedlung. Verein für Ökologie und Umweltforschung, Wien. KOLLAR H. P. (1992) The beaver in Austria. In Proceedings of the Meeting Reintroduction and Reintegration of the European Beaver on the conditions BOZSÉR O. (2001) Beavers in Hungary - habitat preference D'EON R. G. (1995) The Beaver Handbook. HARTMAN G. (1994a) Ecological studies of a reintroduced of the Landscape of Central Europe. Olomouc - on the floodplain of the Danube in Gemenc area. In The European beaver in a New Millennium. Proceedings of the 2nd European Beaver Symposium. (Ed. by Schwab G. & Czech A.), September 2000, Bialowieza, Poland, pp BOZSÉR O. (2002) Az eurázsiai hód (Castor fiber) táplálékválasztása, valamint annak az erdôtársulásokra gyakorolt hatása Dél-Norvégiában. VIII. Országos Felsôoktatási Környezettudományi Diákkonferencia, Elôadások összefoglalói: 228. BOZSÉR O. (2003) Az eurázsiai hód monitorozásának eredményei a Szigetközben. WWF-kézirat. BOZSÉR O. (2004a) Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítése Magyarországon. Természetvédelmi Közlemények 11. BOZSÉR O. (2004b) Alsó-Duna-völgyi hódelôfordulások telén. WWF-kézirat. BREHM A. (1989) Az állatok világa. ÁKV-Maecenas, Budapest. Northeast Science and Technology, Ontario. DJOSHKIN W. W. & SAFONOV W. G. (1972) Die Biber der alten und neuen Welt. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg. DÚHA J. & MAJZLAN O. (1997) The first reintroduction of beaver in Horná Orava in Slovakia. In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. DUNCAN S. L. (1984) Leaving it to beaver. Environment 26: ERMALA A. (2000) Finnish beaver status at present and its controlling. In Abstracts of the 2nd European Beaver Symposium. Bialowieza, Poland. ERMALA A., HELMINEN M. & LAHTI S. (1989) Some aspects of the occurence, abundance and future of the Finnish beaver population. Suomen Riista 35: FRAHNERT S. & HEIDECKE D. (1992) Kraniomet rische Analyse eurasicher biber, Castor fiber L. beaver (Castor fiber) population. PhD thesis, Swedish University of Agricultural Sciences, Uppsala. HARTMAN G. (1994b) Long-term population development of a reintroduced beaver (Castor fiber) population in Sweden. Conservation Biology 8: HARTMAN G. (1999) Beaver management and utilization in Scandinavia. In Beaver protection, Management and Utilisation in Europe and North- America. (Ed. by Busher P. E. & Dzieciolowski R.), Kluwer Academic / Plenum Publisher, New York, pp HEIDECKE D. (1984) Untersuchungen zur ökologie und populationsentwicklung des Elbebibers, Castor fiber albicus Matschie, Teil 1. Biologische und populationsökologische Ergebnisse. Zoologische Jahrbücher Abteilung Systematik 111: HEIDECKE D. (1992) Adaptation des Bibers an aquatischen Lebensräume in der Holarktis. In Materialen des 2. Internationalen Symposiums Czechoslovakia. KORTH W. W. (2001) Comments on the Systematics and Classification of the Beavers (Rodentia, Castoridae). Journal of Mammalian Evolution 8: KOSTKAN V. (1999) The European beaver, (Castor fiber L.) population growth in the Czech Republic. Global Ecology and Biogeography Letters 6: LAANETU N. (1995) The status of European beaver (Castor fiber L.) population in Estonia and its influence on habitats. In Proceedings of the 3. Nordic Beaver Symposium. Finnish Game and Fisheries Research Institute, Helsinki. LAHTI S. & HELMINEN M. (1974) The beaver Castor fiber (L.) and Castor canadensis (Kuhl) in Finland. Acta Theriologica 19: LAHTI S. (1997) Development of populations, distribution problems and prospects of Finnish beaverpopulations. In Abstracts of the 1. European Beaver BROOKS R. P. & FLEMING M. W. & KENELLYY (Rodentia, Castoridae) Erste Ergebnisse. In Semiaquatische Säugetiere, Martin-Luther-Universität, Symposium. Slovakia, Bratislava. J. J. (1980) Beaver colony responses to fertility control: evaluating a concept. Journal of Wildlife Management 44: BROWN D. J., HUBERT W. A. & ANDERSON S. H. (1996) beaver ponds create wetland habitat for birds in mountains of southeastern Wyoming. Wetlands 16: Materialen des 2. Internationalen Symposiums Semiaquatische Säugetiere, Martin-Luther-Universität, Halle, Saale, pp GIBBS J. P., LONGCORE J. R., MCAULEY D. G. & RINGELMAN J. K. (1991) Use of wetland habitats by selected nongame waterbirds in Maine. U.S. Fish and Wildlife Service, Fish and Wildlife Research 9. Halle, Saale, pp HEIDECKE D. & KLENNER-FRINGES B. (1992) Studie über die Habitatnutzung des Bibers in der Kulturlandschaft. In Materialen des 2. Internationalen Symposiums Semiaquatische Säugetiere, Martin- Luther-Universität, Halle, Saale, pp HINTERMANN & WEBER AG (1997) Das bewertungsmodell LANCIA R. A., DODGE W. E. & LARSON J. S. (1982) Winter activity patterns of two radio-marked beaver colonies. Journal of Mammalogy 63: LAVROV L. S. & ORLOV V. N. (1973) Kariotity I taksonomija sovremennich bobrov (Castor, Castoridae, Mammalia), Zoologische Zhurnal 52: LAVROV L. S. (1983) Evolutionary development of CIROVÍC D. (2006) Distribution of the beaver in GORSHKOV Y. A., EASTER-PILCHER A. L., für die aktuelle Bibertauglichkeit the genus Castor and taxonomy of the contemporary 24 25

14 beavers of Eurasia. Acta Zoologica Fennica 174: LAVSUND S. (1983) Beaver management and economics - Europe except the USSR. Acta Zoologica Fennica 174: LELKES A. (2004) Az eurázsiai hód monitorozásának eredményei Zala-megyében. WWF-kézirat. MACARTHUR R. A. (1989) Energy metabolism and thermoregulation of beaver (Castor canadensis). Canadian Journal of Zoology 67: MacDonald D. W. (1995) Beaver comes home. BBC Wildlife November: MACDONALD D. W., TATTERSALL F. H., BROWN E. D. & BALHARRY D. (1995) Reintroducing the European beaver to Britain: nostalgic meddling or restoring biodiversity? Mammal Review 25 (4): MACMASTER R. T. & MACMASTER N. D. (2001) Composition, structure and dynamics of vegetation in environment 86, Council of Europe, Strasbourg. NOLET B. A. & ROSELL F. (1998) Comeback of the beaver (Castor fiber): an overview of old and new conservation problems. Biological Conservation 83 (2): NUMMI P. (1989) Simulated effects of the beaver on vegetation, invertebrates and ducks. Annales Zoologici Fennici 26: OFFICE NATIONALE DE LA CHASSE (1999) Statut qualtatif du Castor en France: situation Office Nationale de la Chasse, Paris. OZOLINS J. & BAUMANIS J. (2000) The current beaver status in Latvia. In Abstracts of the 2nd European Beaver Symposium. Bialowieza, Poland. PACHINGER K. & HULIK T. (1999) Origin, present conditions, and future prospects of the Slovakian beaver population. In Beaver protection, Management and Utilisation in Europe and North-America. (Ed. by Busher P. E. & Dzieciolowski R.), Kluwer Academic / ROSELL F. & SUN L. (1999) Use of anal gland secretion to distinguish the two beaer species Castor canadensis and Castor fiber. Wildlife Biology 5(2): ROSELL F., BOZSÉR O., COLLEN P. & PARKER H. (2005) The ecological impact of a riparian species: the beaver's (Castor spp.) ability to modify ecosystems. Mammal Review, in press. RUBBERS O. & VAN DEN BOGAERT J. (2006) Tourism in Beaverland (Belgium). Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro- American Beaver Congress, Freising, Germany, September 2006, 45. SAFONOV V. G. & SAVELIEV A. P. (1999) Beavers in CIS: resources, translocation and trapping. In Proceedings of the First Euro-American Beaver Congress (Ed. by Busher P. & Gorshkov Y.). First Euro-American Beaver Congress, Transactions of the Volga-Kama National Nature Zepovednik, the beaver. Journal of Mammalogy 59: THOMSEN L. R. & ROSELL F. & CAMPBELL R. D. & BOZSÉR O. (2003) Territorial display involving tool use in the Eurasian beaver. In: Proceedings of the 3. International Beaver Symposium, Arnheim, The Netherlands, Oct TROIDL C. & IONESCU G. (1997). Beaver project Romania - a reintroduction with special focus on anthropic factors. In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. ULEVICIUS A (2000) Temporal changes in an abundant beaver (Castor fiber) population. In Abstracts of the 2nd European Beaver Symposium. Bialowieza, Poland. ULEVICIUS A. & MICKUS A. & MASEIKYTE R. (1999) History and present status of semiaquatic mammals in Lithuania. In Proceedings of the III. International Symposium on Semiaquatic Mammals and their Habitats. (Ed. by H. Hollmann), May fifteen beaver-impacted wetlands in western Plenum Publisher, New York, pp August 1999, Kazan, Russia. 1999, Universität Osnabrück, Osnabrück, Germany. Massachusetts. Rhodora 103: MICKUS A. (1995) The European beaver (Castor fiber L.) in Lithuania. In Proceedings of the 3. Nordic Beaver Symposium. Finnish Game and Fisheries Research Institute, Helsinki: MÜLLER-SCHWARZE D. & HECKMAN S. (1980) The social role of scent marking in beaver (Castor canadensis). Journal of Chemical Ecology 6: MÜLLER-SCHWARZE D. (1992) Beaver Waterworks. Natural History 5: MYRBERGET S. (1967) The Norwegian population of beaver, Castor fiber. Meddelelser fra Statens viltundersøkelser 2: 26. NAIMAN R. J. & MELILLO J. M. (1984) Nitrogen budget of a subarctic stream altered by beaver (Castor canadensis). Oecologia 62: NAIMAN R. J., MELILLO J. M. & HOBBIE J. E. (1986) Ecosystem alteration of boreal forest streams by beaver (Castor canadensis). Ecology 67: NAIMAN R. J., PINNAY G., JOHNSTON C. A. & PASTOR J. (1994) Beaver influences on the long-term biogeochemical characteristics of boreal forest drainage networks. Ecology 75: NOLET B. A. (1994) Return of the beaver to the Netherlands: viability and prospects of a reintroduced population. PhD thesis, Rijksuniversitet Groningen, Groningen. NOLET B. A., HOEKSTRA A. & OTTENHEIM M. M. (1994). Selective firaging on woody species by the beaver Castor fiber, and ist impact on a riparian willow forest. Biological Conservation 70: NOLET B. A. & ROSELL F. (1994) Territoriality and time budgets in beavers during sequential settlement. Canadian Journal of Zoology 72: PARKER H., HAUGEN A., KRISTENSEN Ø., MYRUM E., KOLSING R. & ROSELL F. (2001) Landscape use and economic value of Eurasian beaver (Castor fiber) on a large forest in southeast Norway. In Proceedings of the First Euro-American Beaver Congress (Ed. by Busher P. & Gorshkov Y.). First Euro-American Beaver Congress, Transactions of the Volga-Kama National Nature Zepovednik, August 1999, Kazan, Russia, pp PARZ-GOLLNER R. & VOGL W. (2006) Numbers, distribution and recent beaver conflicts in Austria. Poster abstract, Proc. 4th European Beaver Symposium/3rd Euro-American Beaver Congress, Freising, Germany, September PILLERI G. (1985) Investigations on beavers IV., Brain Anatomy Institute, Berne. PILLERI G. (1986). Investigations on beavers V., Brain Anatomy Institute, Berne. RAFF GYÖRGY (1846) Raff György Természet Históriája gyerekek számára. Állami Könyvterjesztô Vállalat. Harmadik kiadás, RICHARD P. B. (1985) Pecularities on the ecology and management of the Rhodanian Beaver (Castor fiber L.). Zeitschrift für Angewandte Zoologie 72: RICHARD P. B. (1986) The status of the beaver in France. Zoologische Abhandlungen (Dresden) 41: ROSELL F. & PARKER H. (1995) Beaver management: present practice and Norway's future needs. Manuscripe, Telemark College, Bø, Norway. [in Norwegian with English summary] ROSELL F. & PARKER H. (1996) The beaver's (Castor spp.) role in forest ecology: a key species returns. Fauna 49: [in Norwegian with SAVELIEV A. P. & SAFONOV V. G. (1999) The beaver in Russia and adjoining countries. Recent trends in resource changes and management problems. In Beaver protection, Management and Utilisation in Europe and North-America. (Ed. by Busher P. E. & Dzieciolowski R.), Kluwer Academic / Plenum Publisher, New York, pp SCHWAB G., DIETZEN W. & VON LOSSOW G. (1994) Biber in Bayern: Entwicklung eines Gesamtkonzeptes zum Schutz des Bibers. Schriftenreihe Bayerische Ladesamt für Umweltschutz 128: SIEBER, J. (1989) Biber in Oberösterreich: eine aktuelle Bestandsaufnahme an Inn und Salzach. Jahrbücher Oberösterreichischer Museum-Verein 134: SKOV-OG NATURSTYRELSEN (DENMARK) (1999) Bæveren er tilbake. Website, SPIELMAN E. (1995) Untersuchungen zu den Möglichkeiten einer Wiedereinbürgerung des Bibers (Castor fiber) in Schleswig-Holstein. Forschungsstelle Wildbiologie, Christian-Albrechts Universität Kiel. STAVROVSKY D. D. (1997) Beaver's activities influence on the environment conditions. In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. STEEN I. & STEEN J. B. (1965) Thermoregulatory importance of the beaver's tail. Comparative Biochemistry and Physiology 15: STOCKER G. (1985) The beaver (Castor fiber L.) in Switzerland: biological and ecological problems of reestablishment. Swiss Federal Institute of Forestry Research Reports 242: [in German with English summary] STUBBE M. & DAWAA N. (1986) Die Autocthone VALACHOVIC D. (1997) Distribution of the beaver in Záhorie region (West-Slovakia). In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. WINTER C. (1997) Reintroduction of the beaver in Switzerland - a temporary or lasting success? In Abstracts of the 1. European Beaver Symposium. Slovakia, Bratislava. WRIGHT J. P., JONES C. G. & FLECKER A. S. (2002) An ecosystem engineer, the beaver, increases species richness at the landscape scale. Oecologia 132: WWF MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET (1996) Hódélôhely alkalmassági felmérés a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében. WWF kézirat. ZUROWSKI W. & KASPERCZYK B. (1988) Effects of reintroduction of European beaver in the lowlands of the Vistula basin. Acta Theriologica 33 (24): ZUROWSKI, W. (1989) Dam building activity of beavers on the mountainous streams. In Proceedings of the Fifth International Theriological Congress, Rome. NOLET B A. (1997) Management of the beaver English summary] Zentralasiatische Biberpopulation. Zoologische (Castor fiber): towards restoration of its former distribution and ecological function in Europe. Nature and ROSELL F. & PEDERSEN K. V. (1999) The Beaver. Landbruksforlaget, Oslo. [in Norwegian] Abhendelungen (Dresden) 41: SVENDSEN G. E. (1978) Castor and anal glands of 26 27

15 Ország Ausztria Belgium Belorusszia Bulgária Bosznia- Hercegovina Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Ország Hollandia Horvátország Kazahsztán Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Mongólia és Kína Nagy-Britannia Németország Norvégia Kipusztulás idôpontja _?? 17. század 11. sz. (?) _ Kipusztulás idôpontja ?? as évek 1938? sz. Melléklet Az eurázsiai hód visszatelepítése, és a fennmaradt populációk megerôsítése következtében kialakult hódállományok és populációk mérete Európában. Halley és Rossel (2000) után kiegészítve. Visszatelepítés idôpontja Faj / Alfaj C. f. ssp. fiber, C. f. ssp. belarusicus és C. f. ssp. osteuropaeus C. f. ssp. albicus (bevándorlás Bajorországból) C. ssp. canadensis (15 példány betelepítése) C. f. ssp.? Jelenlegi állomány mérete kipusztult C. f. ssp. belarusicus (fennmaradt eredeti populáció) C. f. ssp. osteuropaeus (bevándorlás Oroszországból)? ? > , C. f. ssp. belarusicus C. f. ssp. albicus (bevándorlás Németországból) C. f. ssp. albicus Kb C. f. ssp. belarusicus C. f. ssp. fiber C. canadensis (7 példány betelepítése) C. f. ssp.galliae C. canadensis (3 példány betelepítése) > kipusztult Visszatelepítés idôpontja Faj / Alfaj C. f. ssp. albicus Jelenlegi állomány mérete Kb C. f. ssp. albicus (bevándorlás Oroszországból) , , C. f. ssp. fiber C. f. ssp. osteuropaeus és C. f. ssp. belarusicus C. canadensis (néhány példány betelepítése) _ C. f. ssp. fiber, C. f. ssp. osteuropaeus és C. f. ssp. belarusicus C. f. ssp. osteuropaeus és C. f. ssp. belarusicus kipusztult > ; 1996-tól rendszeresen C. f. ssp.? (bevándorlás Belgiumból) C. f. ssp.?, C.f. ssp. albicus C. canadensis (néhány egyed betelepítése) C. f. ssp. birulai 4 Kb. 492 kipusztult , 2005 ** (bekerített területre) , , C. f. ssp. fiber C. f. ssp. albicus, C. f. ssp. fiber, C. f. ssp. galliae, C. f. ssp. belarusicus és C. f. ssp. osteuropaeus? , C. f. ssp. fiber < Forrás Sieber (1989) Kollar & Seiter (1990) Sieber J. (szem közlés) Parz-Gollner & Vogl (2006) Schwab G. (szem közlés) Rubbers & Van den Bergh (2006) Djoshkin & Safonov (1972) Safonov & Saveliev (1999) Schwab G. (szem közlés) Schwab G. (szem közlés) Halley D. (szem. közlés) Kostkan (1999) Skov- og Naturstyrelsen (1999) Klein (1999) Berthelsen et al. (2006) Laanetu (1995) Ulevicius A. (szem. közlés) Halley D. (szem. közlés) Lahti (1997) Ermala (2000) Richard (1985, 1986) Office Nationale de la Chasse (1999) Forrás Nolet (1994) Halley D. (szem. közlés) Grubesic et al. (2006) Safonov & Saveliev (1999) Saveliev & Safonov (1999) Djoshkin & Safonov (1972) Balodis (1994) Czech (1999) Czech A. (szem. közlés) Balodis (1997) Ozolins & Baumanis (2000) Mickus (1995) Ulevicius, Mickus & Masekyte (1999) Ulevicius (2000) Ulevicius (szem. közlés) Schwab G. (szem. közlés) Brehm (1889) Gruber T. (szem. közlés) Schwab G. (szem közlés) Lavrov (1983) Stubbe & Dawaa (1986) MacDonald et al. (1995) Rosell F. (szem. közlés) Coles (2006) Schwab et al. (1994) Schwab G. (szem. közlés) Spielman (1995) Macdonald et al. (1995) Myrberget (1967) Rosell & Pedersen (1999) Parker H. (szem. közlés) 28 29

16 Forrás Djoshkin & Safonov (1972) Safonov & Saveliev (1999) Saveliev & Safonov (1999) Troidl & Ionescu (1997) Ionescu et al. (2006) Schwab G. (szem közlés) Stocker (1985) Macdonald et al. (1995) Winter (1997) Djoshkin & Safonov (1972) Hartman (1994a) Schwab G. (szem közlés) Cirovíc (2006) Dúha & Majzlan (1997) Valachovic (1997) Pachinger & Hulik (1999) Halley D. (szem közlés) Djoshkin & Safonov (1972) Safonov & Saveliev (1999) EDDIG MEGJELENT WWF-FÜZETEK 1. MÁRKUS FERENC: Az intenzív mezôgazdaság és földhasználat hatása a természeti értékekre Magyarországon, NAGY SZABOLCS: Füves élôhelyek természeti értékei és védelme az Alföldön, FRED PEARCE: A világ éghajlata: Megérett az idô a cselekvésre, HARASZTHY LÁSZLÓ: Természeti értékeink megôrzésének lehetôségei az Európai Unióban, Jelenlegi állomány mérete Faj / Alfaj Visszatelepítés idôpontja Kipusztulás idôpontja Ország C. f. ssp. osteuropaeus, C. f. ssp. belarusicus , Oroszország C. f. ssp. pohlei, C. f. ssp. tuvinicus 41, több ezer C. canadensis (16 példány betelepítése, 54 példány 1964, transzlokációja, bevándorlás Finnországból) Románia 1824? C. f. ssp.? 271 Spanyolország? 2003 C. f. ssp.? >18* Svájc C. f. ssp. galliae, C. f. ssp. fiber, C. f. ssp. >350 osteuropaeus, C. f. ssp. belarusicus Svédország C. f. ssp. fiber > Szerbia? 2004 C. f. ssp.? Szlovákia C. f. ssp. osteuropaeus, C. f. ssp.? >500 (bevándorlás Ausztriából és Lengyelországból) Szlovénia? C. f. ssp. albicus (bevándorlás Horvátországból) C. f. ssp. belarusicus Ukrajna * visszatelepített egyedszám ** a telepítés elkerített területen történt, az állomány terjeszkedése korlátozott 3. DOBROSI DÉNES-HARASZTHY LÁSZLÓ-SZABÓ GÁBOR: Magyarországi árterek természetvédelmi problémái, FARAGÓ SÁNDOR: Vadon élô állatfajok fennmaradásának lehetôségei mezôgazdasági környezetben Magyarországon, MÁRKUS FERENC (szerk.): Növényvédô szerek környezeti hatásai Magyarországon Vegyszeres növényvédelem csökkentésére irányuló programok Dániában, Hollandiában és Svédországban, MÁRKUS FERENC: Extenzív mezôgazdaság és természetvédelmi jelentôsége Magyarországon, FIDLÓCZKY JÓZSEF: Erdôgazdálkodás helyzete és annak természetvédelmi vonatkozásai, HARASZTHY LÁSZLÓ: Biológiai sokféleség megôrzésének lehetôségei Magyarországon, NAGY SZABOLCS-MÁRKUS FERENC: A mezôgazdasági és természetvédelmi politika összehangolásának lehetôségei az Európai Unióban, MÁRKUS FERENC-NAGY SZABOLCS: A mezôgazdasági és természetvédelmi politika összehangolásának lehetôségei Magyarországon (Különös tekintettel a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerének hazai bevezetésére), NAGY SZABOLCS-MÁRKUS FERENC: Az agrártámogatások természetvédelmi hatásai, HARASZTHY LÁSZLÓ-MÁRKUS FERENC- BANK LÁSZLÓ: A fás legelôk természetvédelme, MOLNÁR ZSOLT-KUN ANDRÁS (szerk.): Alföldi erdôssztyepp-maradványok Magyarországon, FARAGÓ TIBOR-KOCSIS KUPPER ZSUZSANNA: Accidental transboundary water pollution: Principles and provisions of the multilateral legal instruments, HARASZTHY LÁSZLÓ: A Tisza-völgy természeti értékeinek megôrzése, BARTHA DÉNES: Veszélyeztetett erdôtársulások Magyarországon, BOZSÉR ORSOLYA: Hódok az Óvilágban, DOBROSI DÉNES-SZABÓ GÁBOR: A Tisza ártéri erdeinek változása 1990 és 2000 között, EXNER TAMÁS-JÁVOR BENEDEK: Erdôfigyelô jelentés, A védett területek kezelésérôl a WWF Magyarország felmérésének tükrében, DR. KERT ÁGOTA: A természetvédelem nemzetközi és Európai Unió-beli jogi rendszere, EXNER TAMÁS-MÁTHÉ LÁSZLÓ: A természetközeli erdôtelepítés lehetôségei Magyarországon, FIGECZKY GÁBOR: A legeltetéses állattartás szerepe és helyzete napjainkban, BERA MÁRTA: A nyílt eljárás tapasztalatai a Rába folyógazdálkodási programban,

A hód megjelenése, életmódja, táplálkozása

A hód megjelenése, életmódja, táplálkozása A hód megjelenése, életmódja, táplálkozása Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója, testének hossza 75 és 100 cm között változik, farka 30-35 cm hosszú, súlya 20-48 kg. Barna bundája tömött,

Részletesebben

Populáció A populációk szerkezete

Populáció A populációk szerkezete Populáció A populációk szerkezete Az azonos fajhoz tartozó élőlények egyedei, amelyek adott helyen és időben együtt élnek és egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodásközösséget,

Részletesebben

HÓDOK AZ ÓVILÁGBAN. Bozsér Orsolya. WWF füzetek 19. Budapest, 2001.

HÓDOK AZ ÓVILÁGBAN. Bozsér Orsolya. WWF füzetek 19. Budapest, 2001. HÓDOK AZ ÓVILÁGBAN Bozsér Orsolya WWF füzetek 19. Budapest, 2001. ÍRTA ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT KÉSZÍTETTE: BOZSÉR ORSOLYA 6347 ÉRSEKCSANÁD, ADY ENDRE U. 5. TEL./FAX: (79) 466-120 MOBIL: (30) 392-3359 E-MAIL:

Részletesebben

Tájékozódási futás és természetvédelem. Vajda Zoltán Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság biológus osztályvezető

Tájékozódási futás és természetvédelem. Vajda Zoltán Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság biológus osztályvezető Tájékozódási futás és természetvédelem Vajda Zoltán Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság biológus osztályvezető Miért van szükség védett területekre? Élőhelyek pusztulása Klímaváltozás Lecsapolás Beruházások

Részletesebben

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27.

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27. Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. január 27. 2011. év hidrometeorológiai jellemzése A 2010. év kiemelkedően sok csapadékával szemben a 2011-es év az egyik legszárazabb esztendő volt az Alföldön.

Részletesebben

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ...

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ... Tompáné Balogh Mária KÖRNYEZETISMERET Élô és élettelen természet TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK. osztályos tanulók részére............. a tanuló neve pauz westermann AZ ÉLÔ ÉS ÉLETTELEN TERMÉSZET ALAPISMERETEI.

Részletesebben

TÁJÉKOZTATÓ. a Dunán 2009. tavaszán várható lefolyási viszonyokról

TÁJÉKOZTATÓ. a Dunán 2009. tavaszán várható lefolyási viszonyokról VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft. Vízgazdálkodási Igazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat TÁJÉKOZTATÓ a Dunán 29. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató

Részletesebben

Magyarországi vadak etológiája. A vadmacska és a hiúz

Magyarországi vadak etológiája. A vadmacska és a hiúz Magyarországi vadak etológiája A vadmacska és a hiúz Macskaféle ragadozók (Felidae) Csak a korai oligocénben váltak el legközelebbi rokoinaiktól, a cibetmacskaféléktől. Rajtuk kívül még a hiénafélékkel

Részletesebben

Hidrometeorológiai értékelés

Hidrometeorológiai értékelés Hidrometeorológiai értékelés 2015 januárjában több mint kétszer annyi csapadék esett le az igazgatóság területére, mint a sok éves havi átlag. Összesen területi átlagban 60,4 mm hullott le (sok éves januári

Részletesebben

Természetmadárvédelem. gyerekszemmel

Természetmadárvédelem. gyerekszemmel Természetmadárvédelem gyerekszemmel Tiszakécske Párkereső 1 izhá csaka 2 sitéve júvar 3 héref aglyó 4 artipcsekef 5 dajármég 6 nakadrilyás b d e 7 tulipán( t betűcsere = vízimadár ) a c f g Madártotó képben

Részletesebben

A Szabadság-sziget rehabilitációja. WWF Magyarország Siposs Viktória projektvezető

A Szabadság-sziget rehabilitációja. WWF Magyarország Siposs Viktória projektvezető A Szabadság-sziget rehabilitációja WWF Magyarország Siposs Viktória projektvezető 2009 2013 LIFE+ NAT/H/00320, DUNASZIGETERDŐK 2013. november 18. Háttér, elvi alapok / Előzmények A WWF Mo. egyik kiemelt

Részletesebben

A kis lilik védelme az európai vonulási útvonal mentén

A kis lilik védelme az európai vonulási útvonal mentén A kis lilik védelme az európai vonulási útvonal mentén A kis lilik Anser erythropus n A kis lilik Európa egyik legveszélyeztetettebb madárfaja. A skandináviai költőállomány, melyet a XX. sz. elején több

Részletesebben

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről 2014. Április 2-3. Siófok Biró Marianna Simonffy

Részletesebben

Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján

Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján Szigetköz felszíni víz és talajvíz viszonyainak jellemzése az ÉDUVIZIG monitoring hálózatának mérései alapján MHT Vándorgyűlés 2013. 07. 04. Előadó: Ficsor Johanna és Mohácsiné Simon Gabriella É s z a

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 214. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 216. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

Tájékoztató. a Dunán 2015. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék

Tájékoztató. a Dunán 2015. tavaszán várható lefolyási viszonyokról. 1. Az ősz és a tél folyamán a vízgyűjtőre hullott csapadék Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Dunán 21. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

Vízlépcsők építése attraktív beruházások

Vízlépcsők építése attraktív beruházások Vízlépcsők építése attraktív beruházások USA 76 000 gát Kína 86 000 gát Duna 69 gát Duna mellékfolyók 530 gát A Föld összes folyójának 66%-a duzzasztókkal szabályozott (FAO 2000) A folyami duzzasztók terhelés-hatás

Részletesebben

2011. 234/2011. (XI.10)

2011. 234/2011. (XI.10) Jogszabályi háttér A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény a Kat. végrehajtásáról szóló 234/2011. (XI.10) Korm. Rendelet V. fejezet

Részletesebben

Tavak folyóvizek üledékeinek, valamint lejtıhordalékok talajai

Tavak folyóvizek üledékeinek, valamint lejtıhordalékok talajai Nyugat-Magyarorsz Magyarországi gi Egyetem, Erdımérn rnöki Kar Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék Tavak folyóvizek üledékeinek, valamint lejtıhordalékok talajai Nyers öntés talaj Humuszos öntés talaj

Részletesebben

A víz kincs n no a -C F W y / W a llow o t H a C

A víz kincs n no a -C F W y / W a llow o t H a C Cat Holloway / WWF-Canon kincs A földi Élet egyik alapvető feltétele folyamatosan mozgásban van folyások alakítják a felszínt Hogyan? folyások alakítják a felszínt A patakok mélyítik a völgyeket - a hordalék

Részletesebben

2012 év madara - az egerészölyv

2012 év madara - az egerészölyv 2012 év madara - az egerészölyv Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott sasok általában ennek a fajnak a képviselői.

Részletesebben

A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági

A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági A vizes élőhelyek szerepe délkiskunsági mintaterületeken Varga Ádám Szabó Mária ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék V. Magyar Tájökológiai Konferencia, Sopron,

Részletesebben

VIZEINK VÉDELME (A BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG MŐKÖDÉSI TERÜLETÉN)

VIZEINK VÉDELME (A BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG MŐKÖDÉSI TERÜLETÉN) VIZEINK VÉDELME (A BÜKKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG MŐKÖDÉSI TERÜLETÉN) Századunk elsı évtizedében szélsıséges klimatikus viszonyokat tapasztaltunk. Szembesültünk a meteorológiai tényezık (pl. csapadék,

Részletesebben

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. augusztus 14.

Hidrometeorológiai értékelés Készült 2012. augusztus 14. Hidrometeorológiai értékelés Készült 212. augusztus 14. Csapadék: Az igazgatóságunk területére 212 január 1. és augusztus 13. közötti időszakban 228, mm csapadék hullott, amely a sokéves 1-8 havi átlag

Részletesebben

MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák

MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák Mi a probléma? Az ember a világ legokosabb élőlénye. Tudja, hogyan kell földet művelni, várost építeni, különféle iparágakat létrehozni, repülőgépet készíteni. Ám ez

Részletesebben

A VÍZ: az életünk és a jövőnk

A VÍZ: az életünk és a jövőnk A VÍZ: az életünk és a jövőnk Tartalom A Föld vízkészletei A víz jelentősége Problémák Árvizek Árvízvédelem Árvízhelyzet és árvízvédelem a Bodrogon Összegzés A Föld vízkészlete A Föld felszínének 71%-a

Részletesebben

Bátonyterenye Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/2011. (XII.01.) ÖNKORMÁNYZATI RENDELETE

Bátonyterenye Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/2011. (XII.01.) ÖNKORMÁNYZATI RENDELETE Bátonyterenye Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/2011. (XII.01.) ÖNKORMÁNYZATI RENDELETE helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításról Bátonyterenye Város Önkormányzata Képviselő-testülete

Részletesebben

Gördülő Tanösvény témakör-modulok

Gördülő Tanösvény témakör-modulok Gördülő Tanösvény témakör-modulok E: Élőhelyek és életközösségeik E.1. Lombhullató erdők és élőviláguk tölgyesek bükkösök E.2. Tűlevelű erdők és élőviláguk E.3. E.4. E.5. E.6. lucfenyvesek Patakvölgyi,

Részletesebben

Tájékoztató. a Tiszán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról

Tájékoztató. a Tiszán 2014. tavaszán várható lefolyási viszonyokról Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Vízjelző Szolgálat Tájékoztató a Tiszán 214. tavaszán várható lefolyási viszonyokról A tájékoztató összeállítása során az alábbi meteorológiai és hidrológiai tényezőket

Részletesebben

VÁZLATOK. XV. Vizek a mélyben és a felszínen. Állóvizek folyóvizek

VÁZLATOK. XV. Vizek a mélyben és a felszínen. Állóvizek folyóvizek VÁZLATOK XV. Vizek a mélyben és a felszínen Állóvizek folyóvizek Az állóvizek medencében helyezkednek el, ezért csak helyzetváltoztató mozgást képesek végezni. medence: olyan felszíni bemélyedés, melyet

Részletesebben

FÜLÖP. Elhelyezkedés. Földrajz, természeti adottságok. Történelem. Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter

FÜLÖP. Elhelyezkedés. Földrajz, természeti adottságok. Történelem. Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter FÜLÖP Terület: 55,87 km 2 Lakosság: 1793 fő Polgármester: Hutóczki Péter Elérhetőség: Fülöp Község Önkormányzata 4266 Fülöp, Arany J. u. 19. Tel./Fax: 52/208-490 Fülöp község címere Elhelyezkedés Fülöp

Részletesebben

Az ökoszisztémát érintő károk. Készítette: Fekete-Kertész Ildikó Ujaczki Éva

Az ökoszisztémát érintő károk. Készítette: Fekete-Kertész Ildikó Ujaczki Éva Az ökoszisztémát érintő károk Készítette: Fekete-Kertész Ildikó Ujaczki Éva A fajeloszlás változása A fajeloszlás a változó klíma, vagy a környezetszennyezés következtében változik, az ellenálló fajok

Részletesebben

TETRA PAK VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEK 1. forduló. 2. Hol található hazánk és Európa egyik utolsó homoki tölgyese?

TETRA PAK VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEK 1. forduló. 2. Hol található hazánk és Európa egyik utolsó homoki tölgyese? TETRA PAK VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEK 1. forduló 1. Hol található a világ legnagyobb trópusi erdőterülete? a. A Kongó-medencében. b. Amazóniában. c. Pápua-Új Guineán. 2. Hol található hazánk és Európa egyik utolsó

Részletesebben

Erdei denevérfajok kutatásának felhasználhatósága a gyakorlati természetvédelemben

Erdei denevérfajok kutatásának felhasználhatósága a gyakorlati természetvédelemben Erdei denevérfajok kutatásának felhasználhatósága a gyakorlati természetvédelemben Dobrosi Dénes független kutató Ökológia és természetvédelem című műhelytalálkozó, NEKI Budapest, 2015.07.08. Kis patkósorrú

Részletesebben

A FÖLD VÍZKÉSZLETE. A felszíni vízkészlet jól ismert. Összesen 1 384 000 000 km 3 víztömeget jelent.

A FÖLD VÍZKÉSZLETE. A felszíni vízkészlet jól ismert. Összesen 1 384 000 000 km 3 víztömeget jelent. A FÖLD VÍZKÉSZLETE A felszíni vízkészlet jól ismert. Összesen 1 384 000 000 km 3 víztömeget jelent. Megoszlása a következő: óceánok és tengerek (világtenger): 97,4 %; magashegységi és sarkvidéki jégkészletek:

Részletesebben

Kivilágosodó erdők. Elhelyezkedése, éghajlata, növényei. A csimpánz és a nílusi krokodil

Kivilágosodó erdők. Elhelyezkedése, éghajlata, növényei. A csimpánz és a nílusi krokodil Kivilágosodó erdők Elhelyezkedése, éghajlata, növényei. A csimpánz és a nílusi krokodil 10-20. szélességi fokok között. Afrika > Ausztrália > India > Dél-Amerika Az esőerdők és a szavanna közötti átmenet:

Részletesebben

A turizmus következményeként jelentkező társadalmi és természeti problémák

A turizmus következményeként jelentkező társadalmi és természeti problémák A turizmus következményeként jelentkező társadalmi és természeti problémák Tények és számok A turizmus a világon az egyik legdinamikusabban bővülő ágazat: 1990 és 2004 között 4,2%-os növekedés 2004: külföldre

Részletesebben

Előzmények. Tömegszerű megjelenés Nagy távolságot érintő migrációs tevékenység Állategészségügyi és humán egészségügyi problémák

Előzmények. Tömegszerű megjelenés Nagy távolságot érintő migrációs tevékenység Állategészségügyi és humán egészségügyi problémák Implementation of nature conservation rescue center and animal health monitoring system with cross-border cooperation c. projekt Animal Health - HU-SRB/0901/122/169 Vízimadár monitoring a Kiskunsági Nemzeti

Részletesebben

2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése

2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése 2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése Szarvas, 2014.05.29 Turcsányi Béla, Nagy Gábor Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Szakmai koncepció A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.

Részletesebben

A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása

A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása A mészkőbányászat által roncsolt táj erdősítése az erdőmérnök kihívása Készítette: Ádám Dénes Okl. erdőmérnök Igazságügyi szakértő www.erdoszakerto.hu Tartalom Helyszín Domborzat Termőhely Erdőállomány

Részletesebben

Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésének tapasztalatai Magyarországon

Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésének tapasztalatai Magyarországon Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésének tapasztalatai Magyarországon Írta és a külön nem jelzett fotókat készítette: Bajomi Bálint Készült a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából,

Részletesebben

Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A)

Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) Főbb vízfolyások (43 víztest): Répce Répce-árapasztó Rábca Kis-Rába Ikva Hanság-főcsatorna

Részletesebben

KÉRDŐÍV FELNŐTT LAKOSSÁG RÉSZÉRE

KÉRDŐÍV FELNŐTT LAKOSSÁG RÉSZÉRE KÉRDŐÍV FELNŐTT LAKOSSÁG RÉSZÉRE A közönséges ürge nyílt rövidfüvű területeken lakó rágcsáló. Fokozottan védett fajnak számít, elsősorban azért, mivel ritka, értékes nagytestű ragadozó madaraink, mint

Részletesebben

2. Itató és porfürdő

2. Itató és porfürdő Gyakorlati madárvédelem a ház körül 2. Itató és porfürdő Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2011. A legegyszerűbb itató a 40-60 cm átmérőjű műanyag virágalátét: - ez nem törik el könnyen

Részletesebben

BUDAPEST VII. KERÜLET

BUDAPEST VII. KERÜLET M.sz.:1223/1 BUDAPEST VII. KERÜLET TALAJVÍZSZINT MONITORING 2012/1. félév Budapest, 2012. július-augusztus BP. VII. KERÜLET TALAJVÍZMONITORING 2012/1. TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS... 3 2. A TALAJVÍZ FELSZÍN

Részletesebben

Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához

Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához Bevezető Egyesületünk a rendkívül száraz 00-ik év után 00-ben tovább folytatta a cserháti patakok halfaunisztikai felmérését. A két év leforgása alatt a

Részletesebben

A KÁRPÁT-MEDENCE TÁJTÖRTÉNETE II.

A KÁRPÁT-MEDENCE TÁJTÖRTÉNETE II. A KÁRPÁT-MEDENCE TÁJTÖRTÉNETE II. TÁJRENDEZÉS A XIX. SZÁZADBAN Ipari forradalom hatásai Vasútépítés Vízrendezés Birokrendezés BIRTOKRENDEZÉS Célszerű méretű, nagyságú táblák kialakítása Utak építése Vízrendezés

Részletesebben

A vízi ökoszisztémák

A vízi ökoszisztémák A vízi ökoszisztémák Az ökoszisztéma Az ökoszisztéma, vagy más néven ökológiai rendszer olyan strukturális és funkcionális rendszer, amelyben a növények, mint szerves anyag termelők, az állatok mint fogyasztók,

Részletesebben

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG ÉMVIZIG 3530 Miskolc, Vörösmarty utca 77. 3501 Miskolc, Pf.: 3. (46) 516-610 (46) 516-611 emvizig@emvizig.hu www.emvizig.hu Válaszukban szíveskedjenek iktatószámunkra

Részletesebben

Az éghajlati övezetesség

Az éghajlati övezetesség Az éghajlati övezetesség Földrajzi övezetek Forró övezet Mérsékelt övezet Hideg övezet Egyenlítői öv Átmeneti öv Térítői öv Trópusi monszun vidék Meleg mérsékelt öv Valódi mérsékelt öv Hideg mérsékelt

Részletesebben

Fedezd fel és ismerd meg Óbánya titkait! Falunéző séta 2013.07.15.

Fedezd fel és ismerd meg Óbánya titkait! Falunéző séta 2013.07.15. Fedezd fel és ismerd meg Óbánya titkait! 2013.07.15. Minden feladatot ki kell tölteni! Üresen nem hagyunk semmit! Szükséges eszközök: toll, ceruza, vonalzó, színes ceruzák Hát, akkor jó munkát kívánok!

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS 2015. július - kivonat - Készítette: az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízjelző és Vízrajzi Főosztály Vízrajzi Monitoring Osztálya és az Alsó-Tisza-vidéki

Részletesebben

Natura 2000 területek bemutatása

Natura 2000 területek bemutatása Natura 2000 területek bemutatása Némethné Kavecsánszki Alexandra Ökoiskola információs nap Natura 2000 hálózat» Natura 2000 hálózat az EU ökológiai hálózata, az uniós természetvédelem alappillére.» Célja:

Részletesebben

A folyamatos erdőborítás mint a természetvédelmi kezelés eszköze és/vagy célja

A folyamatos erdőborítás mint a természetvédelmi kezelés eszköze és/vagy célja A folyamatos erdőborítás mint a természetvédelmi kezelés eszköze és/vagy célja Ugron Ákos Gábor főosztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztály A természetvédelem elvárása

Részletesebben

Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban

Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban Bankovics András Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság BEVEZETÉS A projekt a Kárpát-medence egyik legnagyobb jelentőségű időszakos szikes taván

Részletesebben

Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A)

Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) Bartal György (Öko Zrt. vezette Konzorcium megbízásából Vidra Kft.) "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) Főbb vízfolyások: Duna Szigetköznél Lajta Mosoni-Duna alsó, felső, középső Rét-árok

Részletesebben

Domborzati és talajviszonyok

Domborzati és talajviszonyok Domborzati és talajviszonyok Domborzat VIZSGÁLAT TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK Sárpilis az Alföld, mint nagytájhoz, a Dunamenti - Síkság, mint középtájhoz és a Tolna - Sárköz nevezetű kistájhoz tartozik. A Sárköz

Részletesebben

megjelenésére rható hazánkban? 2006, 2007, 2008 Páldy Anna Budapest

megjelenésére rható hazánkban? 2006, 2007, 2008 Páldy Anna Budapest A klímav maváltozás s hatása az allergén n növények n nyek megjelenésére mi várhatv rható hazánkban? 2006, 2007, 2008 Apatini Dóra, Novák k Edit, Bobvos János, Páldy Anna Országos Környezetegészségügyigyi

Részletesebben

2-1-4. Bodrogköz vízgyűjtő alegység

2-1-4. Bodrogköz vízgyűjtő alegység 2-1-4 Bodrogköz vízgyűjtő alegység 1 Területe, domborzati jellege, kistájak A vízgyűjtő alegység területe gyakorlatilag megegyezik a Bodrogköz kistáj területével. A területet a Tisza Zsurk-Tokaj közötti

Részletesebben

Hírek a nagyvilágból

Hírek a nagyvilágból 8. szám 2014. augusztus szeptember MÓRAHALMI CSAHOLÓ Hírek a nagyvilágból Párt kapott a vörös panda A Szegedi Vadaspark hím vörös pandája párt kapott maga mellé. Összeszoktatásuk után augusztus 26 tól

Részletesebben

10/b tétel. Dr. Forgó István Gerinces rendszertan II.

10/b tétel. Dr. Forgó István Gerinces rendszertan II. 10/b tétel GERINCES RENDSZERTAN II. KÉTÉLTŰEK TÖRZS: GERINCESEK (VERTEBRATA) ALTÖRZS: ÁLLKAPCSOSAK (GNATHOSTOMATA) OSZTÁLY: KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA) REND: FARKOS KÉTÉLTŰEK» CSALÁD: SZALAMANDRAFÉLÉK Testük

Részletesebben

Fedezd fel és ismerd meg Patca titkait! Falunéző séta 2014.07.07.

Fedezd fel és ismerd meg Patca titkait! Falunéző séta 2014.07.07. Fedezd fel és ismerd meg Patca titkait! 2014.07.07. Minden feladatot ki kell tölteni! Üresen nem hagyunk semmit! Szükséges eszközök: toll, ceruza, vonalzó, színes ceruzák Hát, akkor jó munkát kívánok!

Részletesebben

Üldöztetés, irtás. Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program 2007-2013. Alapvető változások. Nagyragadozók védelme 2013.03.18.

Üldöztetés, irtás. Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program 2007-2013. Alapvető változások. Nagyragadozók védelme 2013.03.18. Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program 2007-2013 Alapvető változások Terjeszkedő emberi társadalmak Az állattartás térhódítása A farkas háziasítása, a kutya színre lép Farkas (Canis lupus)

Részletesebben

Magyarországi vadak etológiája

Magyarországi vadak etológiája Magyarországi vadak etológiája VI. Előadás Menyétfélék és a borz Menyétféle ragadozók (Mustelidae) Világszerte elterjedt, fajokban gazdag csoport. Rövid lábú, talponjáró, hosszú testű ragadozók. Erős szagú

Részletesebben

A feladatlap 1. részének megoldásához atlasz nem használható!

A feladatlap 1. részének megoldásához atlasz nem használható! z írásbeli vizsga I. része feladatlap 1. részének megoldásához atlasz nem használható! 1. feladat Vulkán Utazási Iroda ajánlatából: Tegyen feledhetetlen túrákat gőzölgő, füstölgő vulkánokon, miközben az

Részletesebben

Az anyagcseretípusok fejlődése 2.

Az anyagcseretípusok fejlődése 2. Kedves Olvasó! A Természetes EgyenSúly című online magazin 6. számát tartod a kezedben. Az anyagcseretípusok fejlődése 2. Dél-India csak az egyik példa, amelyen keresztül egy anyagcseretípus keletkezése

Részletesebben

Kedves Tanárok! 1. rész: Prológus

Kedves Tanárok! 1. rész: Prológus Kedves Tanárok! Az alábbi kisfilmek a természettel, környezetvédelemmel foglalkozó emberek, szervezetek munkáját mutatják be. Az egyes fejezetek után kérdéseket teszünk fel a filmekben elhangzott kérdésekkel

Részletesebben

Szikes tavak ökológiai állapotértékelése, kezelése és helyreállítása a Kárpát-medencében n

Szikes tavak ökológiai állapotértékelése, kezelése és helyreállítása a Kárpát-medencében n Szikes tavak ökológiai állapotértékelése, kezelése és helyreállítása a Kárpát-medencében n Boros Emil Ökológia és természetvédelem: alkalmazott kutatások szerepe a gyakorlatban. FM: 2015. július 8. 1 http://www.hortobagyte.hu

Részletesebben

TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015

TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015 TOVÁBBHALADÁS FELTÉTELEI minimum követelmény 11. osztály - 2015 1.1. Európa általános természetföldrajzi képe Ismertesse a nagytájak felszínformáit, földtörténeti múltjukat Támassza alá példákkal a geológiai

Részletesebben

A földtörténet évmilliárdjai nyomában 2010.11.22. FÖLDRAJZ 1 I. Ősidő (Archaikum): 4600-2600 millió évvel ezelőtt A földfelszín alakulása: Földkéreg Ősóceán Őslégkör kialakulása. A hőmérséklet csökkenésével

Részletesebben

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN Nagy Károly és Görögh Zoltán Felső-Tisza Alapítvány Nyíregyháza, 2014.03.05. VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK SZÁMA MAGYARORSZÁGON

Részletesebben

A hazai biodiverzitás védelem. Dr. Rodics Katalin Vidékfejlesztési Minisztérium

A hazai biodiverzitás védelem. Dr. Rodics Katalin Vidékfejlesztési Minisztérium A hazai biodiverzitás védelem új szempontjai Dr. Rodics Katalin Vidékfejlesztési Minisztérium 2010-s célok 2002. Johannesburg (110 államfő)-földi méretekben csökkenteni a biológiai sokféleség pusztulásának

Részletesebben

SOLTVADKERT 1. SZÁMÚ MELLÉKLET 1. A strand mederfenék jellemzése: Homokos, iszapos. 2. A strandhoz tartozó partszakasz talajának jellemzése: Homokos, és gyepszőnyeggel borított. 3. A víz elérhetősége:

Részletesebben

A Rádi Csekei-rét Helyi Jelentőségű Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve

A Rádi Csekei-rét Helyi Jelentőségű Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve A Rádi Csekei-rét Helyi Jelentőségű Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve fotó: Richard Wesley Nagy Gergő Gábor 1 Rottenhoffer István 2,3 2012. 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti

Részletesebben

A DUNA PROJEKT VÁRHATÓ EREDMÉNYEI FONTOS FEJLESZTÉSEK

A DUNA PROJEKT VÁRHATÓ EREDMÉNYEI FONTOS FEJLESZTÉSEK Duna Projekt A DUNA PROJEKTRŐL ÁLTALÁBAN A Duna projekt egy, az Európai Unió támogatásával, közel 30 milliárd forintból megvalósuló, kiemelt állami beruházás. Magyarország eddigi legnagyobb, az árvízvédelem

Részletesebben

Horváth Angéla Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A)

Horváth Angéla Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) Horváth Angéla Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság "Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése (KEOP-2.5.0/A) 6 db kijelölt vízfolyás víztest 2 db kijelölt állóvíz víztest 5 db kijelölt

Részletesebben

Erdőgazdálkodás. Dr. Varga Csaba

Erdőgazdálkodás. Dr. Varga Csaba Erdőgazdálkodás Dr. Varga Csaba Erdő fogalma a Föld felületének fás növényekkel borított része, nyitott és mégis természetes önszabályozással rendelkező ökoszisztéma, amelyben egymásra is tartós hatást

Részletesebben

Szimulált vadkárok szántóföldi kultúrákban

Szimulált vadkárok szántóföldi kultúrákban Szimulált vadkárok szántóföldi kultúrákban Napraforgó, kukorica és őszi búza Dr. habil. Marosán Miklós iü. szakértő Dr. Király István iü. szakértő Bevezetés A termésképzés befejeződése előtt keletkező

Részletesebben

Eurázsiai borz (Meles meles)

Eurázsiai borz (Meles meles) Eurázsiai borz (Meles meles) Felismerés jegyei: A borz feje és nyaka fehér, két a szem és a fül vonalában húzódó - fekete sávval. A fej vékony és hegyes, a test és a lábak rövidek. A szemek és fülek kicsik,

Részletesebben

Központi Statisztikai Hivatal

Központi Statisztikai Hivatal Központi Statisztikai Hivatal Korunk pestise az Európai Unióban Míg az újonnan diagnosztizált AIDS-megbetegedések száma folyamatosan csökken az Európai Unióban, addig az EuroHIV 1 adatai szerint a nyilvántartott

Részletesebben

2. forduló. Matematika

2. forduló. Matematika 2. forduló Matematika 1. Három öreg bölcs alszik egy nagy fa alatt. Egy arra járó csintalan gyerkőc mindhármuk homlokára egy piros kört fest, majd kacagva elszalad. Amikor a bölcsek felébrednek, és meglátják

Részletesebben

AZ ADATOK ÉRTELMEZÉSE

AZ ADATOK ÉRTELMEZÉSE Territóriumtartó fajok Ezeknél a fajoknál az ún. territóriumtérképezés klasszikus módszerét alkalmazzuk. Ez abból áll, hogy a mintaterületünkről részletes, 1:10.000 vagy 1:25.000 méretarányú térképet kell

Részletesebben

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Fenntartható mezőgazdálkodás. 98.lecke Hosszú távon működőképes, fenntartható

Részletesebben

Érettségi tételek 1. A 2 A 3 A 4 A

Érettségi tételek 1. A 2 A 3 A 4 A Érettségi tételek 1. A Témakör: A Naprendszer felépítése Feladat: Ismertesse a Naprendszer felépítését! Jellemezze legfontosabb égitestjeit! Használja az atlasz megfelelő ábráit! Témakör: A világnépesség

Részletesebben

Aktuális pollenhelyzet

Aktuális pollenhelyzet Aktuális pollenhelyzet Budapest, 2016-02-04 Az átvonuló frontot kísérő esők csökkentették a levegőben lévő virágpor mennyiségét, ugyanakkor a csapadékos időszak elmúltával várhatóan ismét emelkedik a pollenkoncentráció.

Részletesebben

A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban

A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban Kihívások és lehetséges megoldások Tóth Péter Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Virágzó Vidékünk Európa Nap- Hogyan tovább

Részletesebben

A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai

A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai A 2015. év agrometeorológiai sajátosságai A. Globális áttekintés (az alábbi fejezet az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján közzétett információk, tanulmányok alapján került összeállításra) A 2015-ös

Részletesebben

GEMENCI ERDŐTERVEZÉSI KÖRZET KÖZJÓLÉTI FEJLESZTÉSI TERVE

GEMENCI ERDŐTERVEZÉSI KÖRZET KÖZJÓLÉTI FEJLESZTÉSI TERVE NÉBIH Erdészeti Igazgatóság Erdőtervezési és Természetvédelmi Osztály 1023 Budapest, Frankel Leó út 42-44. Tervszám: KT-5/2012 GEMENCI ERDŐTERVEZÉSI KÖRZET KÖZJÓLÉTI FEJLESZTÉSI TERVE 2 0 1 3 Tervező:

Részletesebben

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS

INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS INTEGRÁLT VÍZHÁZTARTÁSI TÁJÉKOZTATÓ ÉS ELŐREJELZÉS kivonat 2013. november Készítette az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkészlet-gazdálkodási és Víziközmű Osztálya és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság

Részletesebben

A Kormány. Korm. rendelete. a vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól

A Kormány. Korm. rendelete. a vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. 1 Melléklet a BM/ /2015. számú kormány-előterjesztéshez A Kormány /2015. (.) Korm. rendelete a vízgazdálkodási

Részletesebben

Táblázat Akcióterv a Palicsi-tó és környéke környezeti állapotának fejlesztésére vonatkozó tervhez

Táblázat Akcióterv a Palicsi-tó és környéke környezeti állapotának fejlesztésére vonatkozó tervhez Táblázat Akcióterv a Palicsi-tó és környéke környezeti állapotának fejlesztésére vonatkozó tervhez Fejezetek a platformból 1.1. A víztisztító berendezés hatékonyságának növelése és működésének stabilizálása

Részletesebben

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN

HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN HELYI JELENTŐSÉGŰ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYÉBEN Barati Sándor (Zöld Akció Egyesület) Hudák Katalin (Miskolc Megyei Jogú város Polgármesteri Hivatala) Pannónia Szálló, 2014. febr.

Részletesebben

A Duna mente örökségi potenciálja

A Duna mente örökségi potenciálja A Duna mente örökségi potenciálja az EuroVelo 6 kerékpárút a Duna mentén (Rajka Budapest) régészeti szempontból Jövőkép a Duna mentén, Rajka Budapest workshop 2014. május 30. Újlaki Zsuzsánna főosztályvezető-helyettes

Részletesebben

A világ erdôgazdálkodása, fatermelése és faipara

A világ erdôgazdálkodása, fatermelése és faipara DR. VAHID YOUSEFI, DR. VAHIDNÉ KÓBORI JUDIT A világ erdôgazdálkodása, fatermelése és faipara Az erdõ szerepe a gazdaságban és a társadalomban Az erdõ és a társadalom kapcsolata a legõsibb. Fennállott már

Részletesebben

A szegedi salátaboglárka (Ficaria verna) populációinak vizsgálata morfológiai jellemzők alapján

A szegedi salátaboglárka (Ficaria verna) populációinak vizsgálata morfológiai jellemzők alapján A szegedi salátaboglárka (Ficaria verna) populációinak vizsgálata morfológiai jellemzők alapján Szegeden sok helyen nyílik ez a kedves virág tavaszonként. Megtalálhatjuk parkokban, csendes kisutcákban,

Részletesebben

A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel

A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel A földhasznosítás változásának követése távérzékeléssel http://www.nasa.gov/centers/langley/news/releases/1998/dec98/98-098.html Verőné Dr. Wojtaszek Małgorzata Balázsik Valéria Copyright: ESA, EURIMAGE,

Részletesebben

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium ÖKO Zrt. vezette Konzorcium Vízgyőjtı-gazdálkodási tervek készítése címő KEOP-2.5.0.A kódszámú projekt megvalósítása a tervezési alegységekre, valamint részvízgyőjtıkre, továbbá ezek alapján az országos

Részletesebben

7285 Törökkoppány, Kossuth L. u. 66. Email: munkaszervezet@koppanyvolgye.t-online.hu Tel.: 84-377-542

7285 Törökkoppány, Kossuth L. u. 66. Email: munkaszervezet@koppanyvolgye.t-online.hu Tel.: 84-377-542 Tisztelt Olvasó! Ön a LEADER Hírlevelét nyitotta meg képernyőjén. A LEADER Hírlevél megjelentetésével Egyesületünk legfőbb célja, hogy a Koppányvölgye Helyi Akciócsoport tervezési területén lévő 56 település

Részletesebben

A megtelepedés okai. Városi vadgazdálkodás. A megtelepedés okai. A megtelepedés okai. A városokban előforduló fajok csoportosítása

A megtelepedés okai. Városi vadgazdálkodás. A megtelepedés okai. A megtelepedés okai. A városokban előforduló fajok csoportosítása A megtelepedés okai Városi vadgazdálkodás IV. előadás: A városi területeken előforduló fajok Alkalmazkodás az emberi civilizáció egyébként zavaró, káros körülményeihez Az urbanizálódás szelekciós tényező

Részletesebben