Nagy Imre és kora. Az 1956-os forradalom és a megtorlás

Átírás

1 Nagy Imre és kora Az 1956-os forradalom és a megtorlás A pályázatot készítette: Surenbaator Darisuren 8. osztályos tanuló Felkészítő tanár: Kondor Ágnes Szárcsa Általános Iskola Budapest, Szárcsa utca 9-11 Tel:

2 Tartalom A vihar előtt 1 Tüntetésből felkelés 3 Forradalom és szabadságharc 5 A forradalom leverése 8 Ellenállás és megtorlás 9 A Nagy Imre per 10 A felhasznált szakirodalom 12

3 A vihar előtt Magyarországon október 23 án forradalom tört ki. Az elégedetlen emberek a pártállami diktatúra ellen lázadtak fel, a jobb élet reményében vettek részt a felkelésben. A forradalom előzményei azonban egészen 1945 ig nyúltak vissza. Kelet Európát a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg szabadította fel, és hazánk a jaltai megállapodás alapján a Szovjetunió érdekszférájába került. Kezdetben többpárti koalíciós kormány irányította Magyarországot és a kommunisták aktív részvételével megvalósult a földreform, óriási áldozatok árán sikerült újjáépíteni az országot. Ám hazánkban néhány év alatt a sztálini modellt követve egypárti diktatúra épült ki a Magyar Dolgozók Pártja irányításával. Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára és társai antidemokratikus módszereket alkalmaztak és elhibázott döntéseik 1956 ra, politikai és gazdasági válságot idéztek elő az országban. Torz gazdasági struktúra épült ki. Eltúlzott ipari beruházások folytak, miközben a könnyű és élelmiszeripart háttérbe szorították, így a lakosság ellátása romlott. A parasztság ellehetetlenült a rendkívül súlyos adóterhek, a padlássöprések miatt, ráadásul erőszakkal kényszerítették őket a termelőszövetkezetekbe. Az 1950 es évek elején a lakosság mindennapjait nemcsak a hazai adottságokat figyelmen kívül hagyó tervutasításos gazdaságpolitika keserítette meg, de a féktelenül alkalmazott terror is. Rákosi saját hatalmának és a párt egyeduralkodó szerepének fenntartására a sztálini példát követve a gyanakvás és félelem légkörét teremtette meg. Az Államvédelmi Hatóság Rákosi akaratának hűséges végrehajtója volt: mindennaposak voltak a letartóztatások, a kitelepítések, az internálások és a koncepciós perek. Parasztok tömegeit érintette a kuláküldözés. Az MDP vezetői, elsősorban a négyesfogat Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József diktatórikusan, a szovjet érdekeket szem előtt tartva döntöttek nemcsak politikai és gazdasági ügyekről, de a kultúráról is őszére több tényező együttes hatására forradalmi helyzet alakult ki Magyarországon ban meghalt a Szovjet Kommunista Párt első titkára: Sztálin. Utóda, Hruscsov reformokat kezdeményezett, enyhült a diktatúra, melynek hazánkban is következményei lettek. A szovjet pártvezetés az június közepén tartott moszkvai megbeszélésen komolyan bírálta Rákosit önkényeskedései, illetve a gazdaságban tapasztalható súlyos bajok miatt. Hruscsovék döntöttek: Magyarországon változások szükségesek, és új miniszterelnök kell a reformok megvalósításához. A szovjet tanácsoknak megfelelően az MDP következő Központi Vezetőségi ülése politikai és gazdasági változásokról határozott, ám e reformokról csak július

4 4 én, Nagy Imre újonnan megválasztott miniszterelnök kormányprogramjából értesült az ország. A kormányfő a gazdasági fordulat mellett, a törvényesség helyreállítására is ígéretet tett, kijelentette, hogy kormánya a népgazdaság fejlesztése terén feltétlenül számol az ország gazdasági erőforrásaival 1. Célul tűzte ki a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának állandó emelését 2. A Nagy Imre nevével azonosított új szakasz elnevezésű reformprogram várakozást, reményt keltett a lakosság körében. A törvényesség helyreállítása is elkezdődött: felszámolták az internálótáborokat, megszűntek a kitelepítések, közel 16 ezren szabadultak börtönökből (köztük olyan régi kommunisták, mint Kádár János, Donáth Ferenc és Losonczy Géza). Rákosi és hívei azonban sikerrel lassították a reformok megvalósulását. A Szovjetunióban zajló hatalmi harcok, a gazdasági gondok és Rákosi aknamunkája végül a sztálinista csoport felülkerekedését hozták. Sztálin legjobb magyar tanítványa elérte, hogy Moszkva hozzájáruljon Nagy menesztéséhez. Az MDP KV 1955 áprilisában minden párt tisztségéréről és a miniszterelnöki posztról is leváltotta Nagy Imrét, sőt mivel nem ismerte el hibáit, hamarosan kizárták a pártból. A Nagy kormány politikája azonban erjedést indított el az országban. Az új szakasz ugyanis egy demokratikus szocializmus lehetőségét vázolta fel, melynek támogatói köre nőttön nőtt. Nagy Imre programját sokan helyeselték és egy reformtábor szerveződött antisztálinista kommunista politikusok és értelmiségiek részvételével. A kommunista újságírók, írók, költők egyre nyíltabban írtak az országban tapasztalható problémákról, bírálták a rákosista vezetést. Sokan gondolták azt már 1955 ben is, hogy a megtisztulás viharára van szükség 3. Az ellenzék megszerveződésében döntő szerepe volt az Írószövetségnek és az Irodalmi Újság írásainak. Az ellenzéki hangok felerősödtek, miközben a pártvezetés egyre inkább elbizonytalanodott. A Rákosi csoport meggyengüléséhez a Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa is hozzájárult. E kongresszuson 1956 februárjában Hruscsov harcot hirdetett a pártban mutatkozó dogmatizmus ellen, és zárt ülésen bírálta a sztálini időszak rémtetteit. A Moszkvából érkező hírek megrendítették a diktatúra helyreállítására törekvő Rákosi helyzetét tavaszán és nyarán a közvélemény újabb fórumon, a Petőfi Kör nyilvános vitáin értesülhetett a reform kommunisták követeléseiről. A Petőfi Kör rendezvényei Rákosi ellenes 1 A Nagy Imre vonal. Dokumentumválogatás. Bev. és válogatta: Dér Ferenc, Szerk. Kovács Lajos Péter. Budapest, Reform, o. 2 A Nagy Imre vonal o. 3 Aczél Tamás Méray Tibor: Tisztító vihar. Szeged, JATE Kiadó, o.

5 személyeknek biztosítottak nyilvánosságot, és az ott elhangzottak a lakosság többségének véleményét tükrözték. A Petőfi Kör nyilvános vitáin több előadó Nagy Imre nézeteit népszerűsítette. A hatalom erkölcsi válságát tovább mélyítette a koncepciós perek elítéltjeinek rehabilitációja, mivel az ártatlanul bebörtönzöttek kiszabadulásakor hazugságok és törvénysértések egész láncolata derült ki. Az erkölcsi és morális válság a párt tekintélyének olyan hanyatlását hozta, hogy végül a szovjetek kezdeményezésére eltávolították Rákosit a párt éléről júliusában Gerő Ernő lett a párt első titkára, ami felháborította az ellenzéket, hiszen ő is a sztálinisták vezéralakja volt. Október 6 án temették újra az ártatlanul kivégzett Rajk Lászlót és társait. A temetés után tüntetés zajlott. Rá egy hétre hosszú egyezkedés után visszavették a pártba Nagy Imrét, mely Gerő vereségével ért fel. Október 15 én párt és kormányküldöttség utazott Jugoszláviába, miközben itthon egyre feszültebbé vált a helyzet, mint Andropov szovjet nagykövet írta a veszélyt az jelenti, hogy az elégedetlen hangulat egyre erősebben terjed a munkások körében, nem is szólva a parasztságról, amely szemmel láthatólag lázong 4. A szovjeteknek nem csak a magyarországi helyzet, de a lengyel események is fejtörést okoztak. A szovjet pártvezetés 1956 júniusa óta ugyanis egyre nyugtalanítóbb híreket kapott Lengyelországból. Nyáron a poznani munkások felkelését ugyan gyorsan vérbe fojtották, ám ez politikai válságba torkollott. Moszkva először került szembe egy demokratikus változásokat és nemzeti követeléseket hangoztató mozgalommal a fennhatósága alá tartozó országok egyikében, melyet nem tudott néhány nap alatt megoldani. Végül a lengyelországi helyzet békésen rendeződött, amikor néhány nappal október 23 a előtt a reform kommunistaként ismert Gomulkát választották a Lengyel Munkáspárt első titkárává. Ám a lengyel utat a magyarok is követték. Tüntetésből felkelés október 22 én a Budapesti Műszaki Egyetemen a diákok pontokba foglalták követeléseiket, melyek között Nagy Imre miniszterelnökké választása, a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonása, többpárti választások megtartása, a sztálinista időszak bűnös vezetőinek elítélése, március 15 e nemzeti ünneppé nyilvánítása és a Kossuth címer 4 Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB Levéltárából. Válogatta: Vjacseszlav Szereda, Alekszandr Sztikalin. Budapest, Móra, o.

6 visszaállítása is szerepelt. Az egyetemisták a lengyel nép iránti szolidaritás kifejezésére október 23 ára tüntetést szerveztek, melyhez az ELTE bölcsészei is csatlakoztak. A fiatalok békés demonstrációra készültek, ám a hatalom mégis megrettent és a tüntetés betiltásáról döntött. A Rádióban belügyminiszteri rendeletként olvasták be az erről szóló közleményt. Sokan nem tudtak e tilalomról és a pártközpontba olyan hírek érkeztek, hogy a demonstrációt mégsem tudnák megakadályozni, ezért végül mégis engedélyezték a megmozdulást. Budán a tüntető diákok békésen vonultak a Rakparton a Bem szoborhoz, míg Pesten a Petőfi szobortól indultak a tüntetők. Útközben egyre többen csatlakoztak demonstrálókhoz, tízezres tömeg hömpölygött Budapest utcáin, a jelszavak egyre radikálisabbá váltak: Vesszen az önkény, éljen a törvény! Ruszkik haza!. A Bem téren megjelent a forradalom jelképe a lyukas zászló. Az emelkedett hangulatú beszédek és a koszorúzás után a sokaság egy része a Kossuth térre vonult és azt követelte, hogy Nagy Imre beszéljen hozzájuk. Mikor 9 óra körül Nagy Imre végül szólt az összegyűltekhez, a szerencsétlen Elvtársak! megszólítással kezdte beszédét, ám a hallgatóság nem ezt várta tőle. Ekkor még nem találta meg Nagy a megfelelő hangot a tüntetőkkel, noha érzékelte, hogy az ott összegyűlt tömeget a múlt vezetésének súlyos hibái és bűnei keserítették el 5 Október 23 án az esti órákban egymással párhuzamosan a főváros több pontján is fontos események zajlottak. Nagyjából öt óra körül a Rádió épületénél is megjelentek a tüntetők, mivel el akarták érni, hogy olvassák be a diákság által megfogalmazott követeléseket. A rádió vezetői azonban a 16 pont nyilvánosságra hozatalát elutasították, mire az épület körül szinte ostromállapot alakult ki. Itt dördültek el az első lövések, amikor a Rádiót védő ÁVH s őrség tüzet nyitott az épületbe bejutni szándékozó fiatalokra. A tüntetők hamarosan fegyvert szereztek a közeli fegyverraktárakból. A Városliget szélén állt Sztálin óriási bronzszobra, amelyet a 16 pontban is megfogalmazott követelést teljesítve, a felbőszült tömeg az esti órákban ledöntött. A felkelés órák alatt kiterjedt az egész fővárosra. A fegyveres harcok híre megdöbbentette a magyar pártvezetést. A Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség tagjai nem egységesen ítélték meg az eseményeket. A sztálinisták élükön az első titkár Gerővel a fasiszta, ellenforradalmi csoportok elleni fegyveres fellépést tartották célszerűnek, ám a reformerek inkább a felkelők néhány követelésének azonnali teljesítésével szerettek volna nyugalmat teremteni. Az SZKP Elnöksége Jurij Andropov nagykövet és a Budapesten tartózkodó szovjet 5 Nagy István: Nagy Imre és Erdei Ferenc 1956 ban. In Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések I. Szerk.: Sipos József, Sipos Levente. Nagy Imre Alapítvány, o.

7 katonai tanácsadók jelentései alapján, valamint Gerő Hruscsovot tájékoztató telefonjai után döntött: a szovjet csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre 6. A szovjetek Budapestre küldték az SZKP elnökségének két fontos tagját Mikojant és Szuszlovot, illetve Szerovot a KGB vezetőjét, hogy helyben tájékozódjanak, illetve, hogy segítsék Gerőéket a döntések meghozatalában. Forradalom és szabadságharc A szovjet Különleges Hadtest csapatai október 24 én hajnalban jelentek meg Budapest utcáin, és itt nem várt ellenállásba ütköztek. A demokratikus népfelkelés az idegen hadsereg beavatkozásával nemzeti szabadságharccá változott. A fegyveres ellenállók a város több pontján főként a fontos közlekedési csomópontoknál (pl. Corvin köz, Széna tér, Móricz Zsigmond körtér) ellenállási gócokat hoztak létre. A Központi Vezetőség már 24 én kora reggel kényszerintézkedéseket hozott, ám a szovjet katonaság megjelenése a felkelők elszántságát erősítette, így a kihirdetett rendeteket nem tudták betartatni. A KV másik fontos döntése Nagy Imre miniszterelnökké történő kinevezése volt. Nagy már 23 án este a parlamenti beszéde után megérkezett az Akadémiai utcai Pártközpontba és ott szemtanúja volt, amint Gerő bejelentette a szovjet segítségnyújtást. A tétova pártvezetés elvetette a gyökeres változtatási javaslatokat, mivel ekkor még bíztak a szovjet csapatokban és féltették saját hatalmukat. A válság fegyveres megoldásának irányítására a Központi Vezetőség Katonai Bizottságot hozott létre. Amikor 24 én hajnalban Nagy Imrét kormányfővé választották, az ő népszerűségét próbálták felhasználni a felkelők lecsillapítására. A Központi Vezetőségbe és a Politikai Bizottságba is beválasztottak néhány reformert, köztük Nagy Imrét is, ám a Gerő és Révai leváltására tett kísérletek nem jártak sikerrel. Október 24 én reggel a rádióban kihirdették a statárium bevezetését. Még ezen a napon a kormányfő rádióbeszédben próbálta a népi elégedetlenséget mérsékelni az 1953 as kormányprogramhoz való visszatérés bejelentésével. 6 Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz II Budapest, 1956 os Intézet, o.

8 Október 25 én reggelre úgy tűnt, elcsitulnak a harcok. A Rádió közzétette, hogy az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták 7. A Minisztertanács a közlekedés megindítására, a mindennapi munkához való visszatérésre szólította fel a lakosságot. Ám délelőtt a Kossuth téren több ezres békésen tüntető tömegre ismeretlenek tüzet nyitottak. A vérfürdő közel hatvan ember halálát okozta, a felháborodott lakosság a felelősnek tartott ávósokat és a szovjeteket hibáztatta. A fegyveres harcok újra fellángoltak, országszerte tüntetésekre, a kommunista hatalom elleni megmozdulásokra került sor. A tekintélyét vesztett pártvezetés ezen a napon leváltotta Gerőt és helyette a reformernek tartott Kádár Jánost választották az MDP élére. A forradalom napok alatt vidékre is kiterjedt, a hatalmi apparátus néhány nap alatt mindenhol összeomlott. A lakosság a felbomló tanácsok helyett mindenhol új hatalmi testületeket választott, ezek voltak a nemzeti vagy forradalmi bizottságok. A rendfenntartásra sok helyen megindult a nemzetőrség megszervezése. A gyárakban, üzemekben a munkások a termelés megszervezésére, a valódi munkás önigazgatás megvalósítására munkástanácsokat választottak. Nagy Imre kezdettől a megbékítési politikát látta célra vezetőnek, de az első napokban a pártfegyelem a fegyveres megoldás elfogadására indította. A miniszterelnök a forradalom első napjaiban nem vállalt kezdeményező szerepet, ez részben azzal magyarázható, hogy a fontosabb döntések moszkvai jóváhagyással a KV vagy a PB ülésein születtek, illetve, hogy kormánya október 27 ig a régi Hegedűs kormány tagjaiból állt. Végül a hozzá érkező küldöttségekkel folytatott megbeszélések meggyőzték őt arról, hogy a Losonczy Géza és Donáth Ferenc által már 24 e óta javasolt módszerrel, az események gyökeres átértékelésével, valódi reformok kezdeményezésével élére álljon a demokratikus népmozgalomnak. 27 én a Rendkívüli Bizottság ülésén Nagy részvételével döntöttek arról, elfogadják a forradalmi követelések egy részét. Nagy és Kádár a szovjet küldötteket több órás tárgyaláson győzte meg a fordulat szükségességéről. Október 28 án a szovjetek jóváhagyása után Kádár és Nagy a magyar pártvezetéssel elfogadtatta az új politikai irányvonalat. A rádióban kora délután bejelentették az azonnali tűzszünetet, és Nagy Imre kormánynyilatkozatban hozta a lakosság tudomására, hogy az október 23 a óta zajló történéseket egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalomként 8 értékelik. A kormányfő bejelentett egy sor változást: szociális problémák rendezését, a termelőszövetkezeti mozgalom 7 A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások október 23. november 9. Összeáll.: Varga László. Szerk.: Kenedi János. Budapest, Századvég Kiadó Nyilvánosság Klub, o. 8 A forradalom hangja o.

9 során elkövetett törvénytelenségek felszámolását, a szovjet csapatok kivonását a fővárosból, az ÁVH megszűntetését, új karhatalom szervezését, a Kossuth címer visszaállítását. Nagy Imre kijelentette, hogy a kormány üdvözli az üzemi dolgozók kezdeményezését az üzemi demokrácia kiszélesítésére, s helyesli a munkástanácsok megalakítását 9. Ám a tűzszünet meghirdetése ellenére nem szűntek meg az utcai harcok, a vidéki városokban sortüzek dördültek. A kormánytól a fegyveres csoportok és a munkástanácsok is további reformokat vártak. Október 30 án a kormányfő bejelentette az egypártrendszer eltörlését, ezzel a többpártrendszer helyreállítása megvalósulni látszott. Másnap a teljesen hitelét vesztett MDP helyett új kommunista párt szervezése kezdődött meg, Magyar Szocialista Munkáspárt néven. Az ország függetlenségének alapja a szovjet csapatok teljes kivonása lett volna. A szovjetek október 31 re az utolsó alakulatokat is kivonták Budapestről, ám a Magyarországról történő teljes csapat kivonást az SZKP KB Elnökségének megbeszélésén e napon Hruscsov javaslatára elvetették. Mint a szovjet első titkár indokolta: a csapatok távozásával pozícióink gyengeségét demonstrálnánk 10. Ekkor döntött a szovjet vezetés a már 28 a óta lehetőségként fennálló vészforgatókönyv megvalósításáról: bábkormány felállításáról és a magyar forradalom leveréséről. A szovjet csapatok fenyegető beáramlása miatt november 1 jén Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és kinyilvánította Magyarország függetlenségét, melyről az ENSZ et is értesítette. A magyar semlegesség elismerését várta a nyugati hatalmaktól, ám a nemzetközi helyzet nem kedvezett a független Magyarország megvalósulásának. Az Amerikai Egyesült Államok nem vállalta a fegyveres segítségnyújtást, csak szép szólamokban bátorították a magyarok szabadság küzdelmét. Franciaország és Nagy Britannia e napokban az ún. szuezi válság rendezésével volt elsősorban elfoglalva, így tényleges segítségre tőlük sem számíthattunk. November 3 án délelőtt a szovjet katonai küldöttség tárgyalásokat kezdett a magyar delegációval a teljes magyarországi csapatkivonásról. Szovjet részről azonban ez csak időhúzás volt. A tárgyalásokat este Tökölön tervezték folytatni, de a magyar küldötteteket a nemzetközi jog szokásait durván megsértve Szerov KGB főnök letartóztatta. E napok másik rejtélyes története Kádár János eltűnése. Mint később kiderült, Kádárt Münnich Ferenccel együtt Moszkvába szállították, ahol értesült a készülő szovjet intervencióról. Kádár ekkor elfogadta a neki felajánlott tisztséget, a szovjetek által létrehozott 9 A forradalom hangja o. 10 Döntés a Kremlben, A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. Szerk.: Vjacseszlav Szereda, Rainer M. János. Budapest, 1956 os Intézet, o.

10 bábkormány vezetését. Nagy Imrét megdöbbentette az eset, napokig nem is hitte el igazán, hogy Kádár megteszi azt, hogy szembefordul az MSZMP ideiglenes vezetőségével és a Nagy Imre vezette kormánnyal, amelynek ő is tagja volt. 11 Közben november 3 án új koalíciós kormány alakult Nagy Imre vezetésével. E kormány létrejöttével nemcsak a meghatározó politikai erők a munkástanácsok, a fegyveres csoportok, az újjáalakuló pártok, de a közvélemény is biztos volt benne, hogy a forradalom alapvető célkitűzései megvalósulhatnak. A forradalom leverése Október 31 i moszkvai döntés után a szovjetek rögtön hozzákezdtek Magyarország katonai lerohanásának előkészületeihez. A Vihr ( Forgószél ) fedőnevű hadművelettel a szovjetek november elején már valódi háborúra készültek. Villámháborút terveztek és november 4 én, hajnalban megindították a támadást Budapest és néhány nagyobb város ellen. Csapataink csak szórványosan álltak ellent a hatalmas túlerőnek, a leghevesebb harcok a fővárosban folytak. Nagy Imre miután rádiószózatban tudatta a lakossággal az újabb szovjet támadást, több hívével együtt a felajánlott menedékjogot elfogadva, a jugoszláv nagykövetség épületébe ment. E nap reggelén Szolnokról sugárzott rádióadásból értesülhetett az ország népe arról, hogy Kádár János vezetésével megalakult a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány. Nagy Imre elutasította, hogy átadja a hatalmat Kádárnak, továbbra is magát tekintette a törvényes magyar miniszterelnöknek. Magyarország önállósága e napokban teljesen megszűnt, mivel szovjet katonai hatóságok döntöttek mindenről. Az új kormányt szinte senki nem ismerte el, Kádárékat árulónak tartotta a nép. November 7 én szovjet páncélosok szállították Budapestre, a Parlamentbe a Kádárkormány tagjait, akik Dobi István előtt esküt téve elfoglalták hivatalaikat. A lakosság megfélemlítése, és a forradalom vezető személyiségeinek letartóztatása a november 4 ei szovjet támadással párhuzamosan megkezdődött. A szovjet megszálló erők 11 Nagy István: Nagy Imre és Erdei Ferenc 1956 ban. In Nagy Imre és kora o.

11 által végrehajtott megtorló intézkedések között gyilkosságok, kivégzések, tömeges letartóztatások és a letartóztattak erőszakos külföldre hurcolása is szerepelt. Ellenállás és megtorlás A kádári vezetésnek a legsürgősebb feladat az új kormány hatalmának elfogadtatása volt, ám ezt a lakosság általános ellenállása miatt igen lassan sikerült megvalósítani. Kádárék a harcok befejezésével megkísérelték, hogy ígéretekkel, meggyőzéssel, minél kevesebb erőszakkal konszolidálják hatalmukat. A béke megteremtése azonban nem sikerült, a forradalom politikai síkon ugyanis tovább folyt. A fegyveres ellenállás elfojtása után a magyar társadalom kiállt a forradalom vívmányaiért. A munkások sztrájkja, utcai tüntetések, ellenállásra felhívó röplapok, illegális újságok megjelenése, az írók és a Nagy csoporthoz kötődő pártellenzék felhívásai jelezték a tiltakozást. A munkástanácsok által szervezett sztrájk szinte megbénította a gazdaságot, így a hatalmat tárgyalásokra kényszeríttették. November végére Kádárék belátták, hogy terror nélkül lassan valósulhat csak meg a rendteremtés, miközben Moszkva gyors eredményt várt. A Kádár kormány első intézkedései között visszaállította a forradalom előtti államigazgatási szerveket, ám a ténylegesen hatalmat gyakorló forradalmi bizottságok, munkástanácsok feloszlatását csak később kezdeményezte. Karhatalom szervezése is megkezdődött, melynek feladata a rend helyreállítása volt. Tagjait a nép öltözékük alapján pufajkásoknak nevezte, kiválasztásukkor a legfőbb szempont a politikai megbízhatóság volt. A hadsereg tisztjeinek megbízhatósága kétséges volt, így Tiszti Nyilatkozat aláírására kötelezték őket, mellyel a Kádár kormány iránt feltétlen hűségüket bizonyították. Több mint hatezer tiszt nem írta alá a Nyilatkozatot. A rendőrségen belül megkezdték a Politikai Nyomozó Főosztály szervezését az ellenforradalomi bűnök kivizsgálására, és a vétkesek felkutatására. A megtorlás gépezete 1957 elejére készen állt december elejére az ellenállás erőszakos megtörésének koncepciója került napirendre. Megkezdődtek az értelmiségi vezetők és munkástanácsi vezetők letartóztatásai, sortüzek dördültek, betiltották a területi munkástanácsokat. A társadalom ellenállását erőszak alkalmazásával január közepére sikerült megtörni, az utolsó nagy tömegtüntetés Csepelen, január 11 én zajlott le.

12 Kádár János a megtorlás előkészítéseként az MSZMP vezetésével átértékeltette a forradalom eseményeit. Szerevezett ellenforradalommá minősítették a történteket, hozzákapcsolva ehhez a Nagy Imre csoport tudatos árulásának vádját. A kádári konszolidáció alapja végül a széles körű és kegyetlen megtorlás lett, mellyel az egész népet megfélemlítették. A terror méreteit jelzi, hogy a forradalomban való részvétel miatt 229 személyt végeztek ki, és több mint 16 ezer embert ítéltek hosszabb rövidebb börtönbüntetésre. A politikai perek túlnyomó része 1957 és 1959 között zajlott. Az eljárások egy részét katonai bíróságok folytatták le, ám a perek többségét a megtorlás végrehajtására létrehozott népbírósági tanácsok tárgyalták. Tömegesen hoztak halálos ítéletek a fegyveres felkelés résztvevői, illetve a novemberidecemberi ellenállás szervezői ügyében. A fegyveres ellenállók jelentős részét egyszerűen gyilkosság vádjával ítélték el. A reményüket vesztettek közül 200 ezer ember távozott külföldre a forradalom leverése után, ők lábbal tüntettek a kommunista diktatúra ellen. A Nagy Imre per A megtorlás során különleges szerepe volt a forradalmat mintegy megszemélyesítő miniszterelnök, Nagy Imre elítélésének. November 4 e után nem volt egyértelmű, hogy a forradalom miniszterelnöke és munkatársai milyen bánásmódra számíthatnak. Nagy Imre és társai (Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Tánczos Gábor, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Fazekas György, Szilágyi József, Erdős Péter, Rajk Lászlóné, Nádor Ferenc, Újhegyi Szilárd, Lukács György, Szántó Zoltán és Vas Zoltán), valamint családjaik a budapesti jugoszláv nagykövetségen kaptak menedéket. Kádár János első nyilatkozatai alapján úgy tűnt, Nagy Imre sorsa erőszak nélkül is rendeződhet. A jugoszláv követségen menedéket talált miniszterelnök lemondására, a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány törvényes kormányként való elismerésére tett kezdeményezések azonban sikertelennek bizonyultak A Nagy Imrekérdés végül a szovjetek forgatókönyve szerint oldódott meg. A Nagy csoport, Kádárék büntetlenségi ígéretében bízva november 22 én kora este hagyta el a követség épületét, ám a magyar kormány által rendelkezésükre bocsátott autóbusz nem haza, hanem a szovjet városparancsnokságra vitte, majd egy mátyásföldi katonaiskolába szállította őket. November

13 23 án a szovjetek repülőgépen Romániába deportálták az egész csoportot. A jugoszlávok hiába tiltakoztak a magyar kormánynál Nagyék elhurcolása miatt. A Nagy Imre elleni per a Kádár rendszer megszilárdításának az egyik alappillére volt, mivel Nagy Imre személye az új hatalom törvényességét kérdőjelezte meg. A közvélemény áthangolására 1957 januárjától a hivatalos nyilatkozatokban elkezdték árulónak minősíteni Nagy Imrét és társait, azzal vádolva őket, hogy az ellenforradalom előkészítői és irányítói voltak. A forradalom vezetőinek a sorsa azonban nem kizárólag magyar belügy volt, ugyanis a szovjetek szocialista táboron belüli érdekei is döntően meghatározták az események alakulását. A budapesti ügyészség hosszas előkészítés után január 28 án vádat emelt Nagy Imre és csoportja ellen. Az ügyész Nagy Imrét és társait a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, ezen kívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maléter Pált katonai zendülés bűntettével 12 vádolta meg. A Nagy Imre csoporthoz tartozó Losonczy Géza már nem állhatott a bíróság elé, mivel 1957 végén börtöncellájában meggyilkolták. A per a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott. Dr. Szilágyi József ügyét elkülönítve, gyorsított ütemben letárgyalták, őt már április 24 én kivégezték. A sztálini időszak koncepciós pereit idézte a bírósági tárgyalás. Az ítélethirdetésre június 15. én került sor. A bíróság a forradalom miniszterelnökét bűnösnek találta a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntettében, ezért halálra és teljes vagyon elkobozásra ítélték. Ugyanez az ítélet született Maléter Pál és Gimes Miklós esetében, a többi vádlottat Kopácsi Sándort, Donáth Ferencet, Jánosi Ferencet, Tildy Zoltánt és Vásárhelyi Miklóst börtönbüntetésre ítélték. Nagy Imre igazságtalannak tartotta ugyan az ítéletet, kegyelmet azonban nem kért, hisz mint mondta meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment Úgy érzem, eljön az idő, amikor igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is június 16 án hajnalban, végrehajtották a halálos ítéleteket. Nagy Imre, amíg élt, a nemzeti egység megtestesítője volt 14, több évtizedes kommunista meggyőződése ellenére 1956 októberében nem habozott, amikor a magyar nép és a kommunista párt között kellett választania, neki fontosabb volt a nép akarata, mint a párt egyeduralmának fenntartása. Amikor felidézzük az 1956 os forradalom és szabadságharc eseményeit, tisztelettel adózunk a sok sok szabadságharcos és mártír emlékének. 12 Az igazság a Nagy Imre ügyben. Főszerk.: Gyurgyák János. Budapest, Századvég Kiadó Nyilvánosság Klub, o. 13 Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz II o. 14 Faludy György: Mindhalálig. In Nagy Imre és kora. Tanulmányok 448. o.

14 A felhasznált szakir odalom Aczél Tamás Méray Tibor: Tisztító vihar. Szeged, JATE Kiadó, Döntés a Kremlben, A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. Szerk.: Vjacseszlav Szereda, Rainer M. János. Budapest, 1956 os Intézet, A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások október 23. november 9. Összeáll.: Varga László. Szerk.: Kenedi János. Budapest, Századvég Kiadó Nyilvánosság Klub, Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB Levéltárából. Válogatta: Vjacseszlav Szereda, Alekszandr Sztikalin. Budapest, Móra, Az igazság a Nagy Imre ügyben. Főszerk.: Gyurgyák János. Budapest, Századvég Kiadó Nyilvánosság Klub, Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések I. Szerk.: Sipos József, Sipos Levente, Nagy Imre Alapítvány, A Nagy Imre vonal. Dokumentumválogatás. Bev. és válogatta: Dér Ferenc, Szerk.: Kovács Lajos Péter. Budapest, Reform, Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz II Budapest, 1956 os Intézet, Ripp Zoltán: 1956 Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Budapest, Korona Kiadó, 2002.