ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON"

Átírás

1 Tér és Társadalom XXII. évf : 1 20 Kulcsszavak: ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (Reindustrialization in the World and in Hungary) BARTA GYÖRGYI CZIRFUSZ MÁRTON KUKELY GYÖRGY újraiparosodás delokalizáció dezindusztrializáció ipar külföldi mőködıtıke Az ipar világmérető munkamegosztásában napjainkban is gyors átrendezıdési folyamatok mennek végbe. Tanulmányunk a dezindusztrializáció, a delokalizáció, az újraiparosodás és az iparosodás fogalmait és térségtípusait mutatja be. Külön hangsúlyt fektetünk Magyarország rendszerváltás utáni ipari fejlıdési pályáján keresztül az újraiparosodás értelmezésére. Bevezetı 2008-ban a Kolozsvár melletti Nemeszsukra költözött az eddig Bochumban mőködı Nokia-gyár. Alapjában véve ez az esemény is beleillik abba a delokalizációs trendbe, amely szinte mindennapossá vált az elmúlt évtizedekben Európában. Ebben az esetben viszont a külföldi tıke keletebbre költözése mellett arról is szó van, hogy a határainkhoz közel egy új ipari-technológiai központ, és akár egy új kelet-európai növekedési pólus körvonalai bontakozhatnak ki. Az ugyancsak német Schaub Lorenz International, egy plazma- és LCD-TV gyártással foglalkozó vállalat, Kínából a dél-olaszországi Nolába teszi át a székhelyét a nemrégiben megjelent hírek szerint (Pressetext 2008). Ugyancsak Kínából költözött vissza Magyarországra a vezeték nélküli telefonokat összeszerelı francia cég, a Robust Plastik Assembling (Hunya Sass 2006). Ezeket az eseteket akár visszaköltözésnek, a delokalizáció irányváltozásának is tekinthetjük. A folyamatok nem egyértelmő voltát két, egymásnak némileg ellentmondó hír segítségével illusztrálhatjuk: egyikük mintegy 150 ezer munkahely megszüntetésével járó jelentıs leépítést prognosztizál a német gazdaság egyik húzóágazatának számító autóiparban, Kelet-Európába és Ázsiába költöztetve az autógyárak (Volkswagen, Mercedes, BMW, Porsche, Opel) termelésének jelentıs részét (Dudenhöffer 2008). A Spiegel egyik februári számában (Reiermann 2008) viszont arról írnak, hogy megkezdıdött a német ipar reneszánsza, melynek középpontjában a gépipar áll. Ebben az évben, Németországban mintegy 300 ezer új munkahely létrehozását jósolják a gazdasági szakemberek, melynek egyharmada az iparban fog megvalósulni. Az innovatív német gépipar termék- és szolgáltató csomagokat, komplett termelési láncokat exportál az USA-ba; kulcsra kész acélmőveket, gépgyártó sorokat Kínába és

2 2 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf Indiába. A német ipari export jelentısen növekedett az elmúlt évtizedekben, a gépgyártás, az autóipar és a vegyipar termelésének több mint a felét külföldön értékesítik. Nem kétséges, erıteljes átrendezıdés megy végbe az ipar világmérető munkamegosztásában. A dezindusztrializáció és a delokalizáció egymással összefüggı folyamatai jelenleg is zajlanak. A nemzetközi szakirodalomban újonnan jelent meg a reindusztrializáció fogalma, melynek magyar fordítása újraiparosodás, illetve újraiparosítás 1. E fogalom tartalmi magyarázata viszont mindezidáig eléggé ködös maradt. Vajon ez a korábbi iparral összefüggı folyamatok az ipar leépülése és a gyárak, ágazatok elköltözése, áttelepülése más térségekbe megfordulását jelenti? Vagy inkább csak az ipar által elhagyott térségek, települések, épületek újra ipari funkcióval történı megtöltésére vonatkoznak? Milyen új ipari tevékenységrıl van szó, talán az elköltözött, eltőnt szakmák újraélesztésérıl? És, ha mindez így van, akkor milyen mozgatóerı képes megfordítani a korábbi folyamatokat? Tanulmányunk célja, hogy eligazodjunk ebben a kavalkádban, és megpróbáljunk választ adni arra, hogy (mi) mit nevezünk újraiparosodásnak, és ez mely térségeket jellemzi elsısorban. Nem könnyő a feladat, elsısorban azért, mert jelenleg is intenzív mozgásban van az ipar, de azért is, mert a hiányos és sokszor nem kompatibilis adatokat igen átgondoltan kell kezelnünk. Például közel sem mindegy, hogy mit választunk vizsgálatunk kiindulási idıszakának, illetve, hogy milyen földrajzi egységekre koncentrálunk. Vizsgálódásunk középpontjába az újraiparosodás bemutatását helyeztük. Az újraiparosodás véleményünk szerint a globális ipari átrendezıdés és fejlıdés egyik részfolyamata, amelynek tartalmát egyrészt a nemzetközi tendenciák, másrészt a lokális sajátosságok formálják. Nem ellentmondás tehát, hogy a szakirodalom a helyi specialitásoknak megfelelıen más és más tartalommal tölti meg ezt a fogalmat. Tanulmányunk elsı része az újraiparosodás fogalommagyarázatával, második része a nemzetközi, míg a harmadik része a magyarországi újraiparosodással foglalkozik. Az újraiparosodás fogalma és területi folyamatai Évtizedeken keresztül az érdeklıdés középpontjában állt a dezindusztrializáció (angolul de-industrialisation, franciául désindustrialisation), mint a posztindusztriális átalakulás jellemzı folyamata, amely alatt azt értjük, hogy az ipar jelentısége, részaránya csökkenni kezd a gazdasági szerkezetben, illetve, hogy az ipari munkahelyek száma abszolút és relatív értelemben vagyis a foglalkoztatottak száma és részaránya a foglalkozási szerkezetben visszaesik. A dezindusztrializációval párhuzamosan tercierizálódás, vagyis a szolgáltató szektor megerısödése megy végbe. Ez a folyamat a fejlett országokra vonatkozott vonatkozik elsısorban, bár a fejlıdı országokban is megjelenik (Manzagol 1993). Az 1980-as évek közepétıl végétıl fıleg a nyugat-európai szakirodalomban egyre gyakrabban említik az újraiparosodás (reindusztrializáció) folyamatát.

3 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és... 3 Az újraiparosodás azt a képzetet kelti, mintha egy jól ismert folyamat a tercierizálódás megállna, sıt, visszafordulna. Vagyis az ipar a korábban elvesztett terét foglalná vissza. Korántsem errıl van szó! Véleményünk szerint, az újraiparosodás összetett folyamat, amelynek különbözı elemei vannak: A technológiai fejlıdés eredményeképpen új az információs technológiai eszközök elıállításával foglalkozó iparágak jelentek meg a gazdaságban. Az információs és kommunikációs technológia (IKT) egy része a statisztika szerint a feldolgozóiparba sorolódik. Ezt akár az új gazdaság fogalmához kötıdve új iparnak is nevezhetnénk. Az IKT más része az információs és kommunikációs technológiai szolgáltatások viszont a tercier tevékenységhez tartozik. (Az információs gazdaságot természetesen tágabban is lehet értelmezni: magában foglalja azt az új technológiát, amely gyökeresen áthatja a gazdaság/ipar többi tevékenységét is, sıt, lehetıvé teszi a gazdasági/ipari tevékenység növekvı fizikai és földrajzi fragmentálódását, vagyis alapvetıen hozzájárul a gazdaság/ipar térbeli átrendezıdéséhez [Nagy 2002; Csatári Kanalas 2003; Jakobi 2007]). Az ipari szerkezetváltás korábbi folyamata is folytatódik egyszersmind: a fejlıdés során a nagyobb hozzáadott értéket termelı ágazatok kiszorítják a kisebb hozzáadott értékő ágazatokat. Vagyis a jármőipar, a gyógyszeripar, az elektronika stb. egyre nagyobb súlyú a fejlett ipari szerkezetben; visszaszorul, sıt nem ritkán el is tőnik a tömegtermelı könnyőipar, a vas- és acélipar, az építıanyag-ipar, sıt az élelmiszeripar is. A gazdasági/ipari átstrukturálódáshoz tartozik a bonyolultabb tevékenységre, a korszerő, high-tech termékek gyártására, illetve a stratégiai elemek erısítésére való törekvés. Az újraiparosodás lényege a növekvı termelékenység, amely egyaránt köszönhetı az új technológiának és az ágazati, tevékenységi, illetve termékszerkezeti változásoknak. Az újraiparosodás egyaránt jelenti tehát új ágazatok, tevékenységek, termékek megjelenését ott, ahol eddig ilyesmivel nem foglalkoztak. Egyúttal jelenti azt a szerkezeti változást, amikor tradicionális ipari tevékenységek megszőnnek vagy jelentısen visszaszorulnak, és helyüket más ipari tevékenységek veszik át. Az újraiparosodás folyamatának mérése felveti a kérdést: a teljesítményt vagy a munkahelyek számát vegyük-e alapul? Az abszolút változást vagy a struktúrában elfoglalt részarány változását mérjük? Ez korántsem csak technikai kérdés. Egyrészt a munkahelyek tömeges megszőnése, gyárak bezárása, sıt, egyes ipari ágazatok eltőnése súlyos szociális kérdés, még akkor is, ha az országos mutatók összességében növekvı foglalkoztatást mutatnak. Hiszen nem ugyanazok és nem ugyanott váltanak munkahelyet. Másrészt, ipari kultúrák tőnhetnek és tőnnek el egyes, akár országoknál is nagyobb régiókból. Az EU megkülönböztetett mezıgazdasági politikájának egyik magyarázata éppen az, hogy fenn kell tartani Európa egész térségében a

4 4 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf mezıgazdasági kultúrát de mi van az ipari kultúrával? Vajon ez nem tartozik az Európai Unió prioritásai közé? Mindez azt tükrözi, hogy az ipari munkahelyek, az ipari foglalkoztatás az újraiparosodás érzékeny a közvélemény számára legfontosabb tartalmi eleme. Az viszont kétségtelen, hogy a gazdasági/ipari szerkezetváltás a fejlıdés talán legfontosabb eszköze, módja. (A termelékenység növekedése bekövetkezhet annak révén is, hogy csökken a foglalkoztatás). Joggal állítható, hogy a korábbi évszázadok során is ágazatok, termékek tőntek el a gazdaságból. Miért ragaszkodnánk akkor most az egyes, a gazdaságokból kiszoruló ágazatokhoz, termékekhez? Választás helyett inkább kompromisszumot ajánlunk: elemzésünkben fenntartjuk mindkét a foglalkoztatást és a termelést is figyelembe vevı megközelítést. Az iparban zajló folyamatok új nemzetközi munkamegosztást alakítanak ki. A világ nagyrégiói annak révén is jellemezhetık, hogy milyen iparhoz köthetı folyamatok mennek végbe térségük gazdaságában. Területi szempontból térségeinket a következı fıbb csoportokba soroltuk: Ahol meghatározó az ipari tevékenység visszaszorulása és elköltözése az ország gazdaságából, vagyis az olyan gazdaságok, amelyeket a dezindusztrializáció és az ipari delokalizáció jellemez elsısorban. Ezekben a gazdaságokban is jelentıs ipari szerkezeti átalakulás ment végbe: a korábbi tradicionális, alacsonyabb hozzáadott értéket termelı ágazatok helyét a nagy hozzáadott értékő iparok, a high-tech, a nagy termelékenységő ágazatok, illetve az új ipar foglalta el. Ezért ebbe a körbe többnyire a fejlett országok tartoznak, ahol az ipari munkahelyek száma drasztikusan csökkent, de az iparból származó GDP akár növekedett is az elmúlt években. Jellemzı ezekre az országokra az erıteljes tercierizáció, vagyis az elvesztett ipari munkahelyeket a tercier szektorban megjelenı új foglalkozási lehetıségek pótolták; sıt, ezen országok gazdasági teljesítménye az ipari delokalizációval párhuzamosan számottevıen növekedett. Dezindusztrializáció és ipari delokalizáció ment végbe a fejlett nyugati országokban, mely az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as években, Nyugat- Európában az 1980-as években kezdıdött, és különösen az ezredfordulóra erısödött fel. Újraiparosodó térségekben, országokban az egész gazdasági fejlıdést meghatározó ipari szerkezetváltás megy (ment) végbe. Új ipari ágazatok (nem csak az IKT körébe tartozóak) jelentek meg, elsısorban a külföldi mőködıtıkeberuházásoknak köszönhetıen. Az elvesztett tradicionális ipari munkahelyeket az újonnan megjelenı ipar jórészt pótolta, de a lassúbb tercierizáció következtében a foglalkoztatási szint csökkent, és általában növekedett a munkanélküliség. Az ipar termelékenysége látványosan növekedett, sokszor annak ellenére, hogy a high-tech iparnak többnyire az egyszerő, viszonylag kis hozzáadott-értéket termelı részét (az autóiparban például az összeszerelı tevékenységet) helyezték ki a külföldi befektetık ezekbe az országokba. Az is az

5 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és... 5 újraiparosodás jellemzıje, hogy az ipari beruházások ágazatilag és területileg az ipar korábbi szerkezetéhez képest koncentráltabban, sokszor csak néhány vállalatban összpontosulva jelennek meg. Az újraiparosodás elsısorban egyes nyugat-európai periférikus országokra (Írország, Finnország, Spanyolország), valamint a gyorsabban átalakuló kelet-közép-európai országokra jellemzı (Visegrádi országok, Szlovénia, Baltikum). A gazdasági/ipari válság hosszabban tartó folyamat, vagyis a dezindusztrializációból az újraiparosodás irányába történı váltás lassabban zajlik más kelet-európai országokban (Oroszország, Románia, Bulgária stb.). Ezekben az országokban is elindult az újraiparosodás, de hogy milyen intenzitással milyen változásokat fog eredményezni, még nem lehet tudni. A dinamikusan fejlıdı országok mint Kína, a délkelet-ázsiai országok, India, a latin-amerikai országok jelenleg még az indusztrializáció folyamatát élik, ahol a tradicionális ipari ágazatok is még bıvülnek, ugyanakkor megjelent, sıt, dinamikusan fejlıdik már az új ipar és a korszerő, high-tech tevékenység is. Ezekben az országokban tömegesen jönnek létre új ipari munkahelyek, mindazonáltal már itt is lassan csökkenı tendenciát mutat az ipar részaránya a foglalkoztatásban. Delokalizáció, iparosodás és újraiparosodás a világban A dezindusztrializáció, az újraiparosodás és az iparosodás fogalmai sem térben, sem idıben nem választhatók el egymástól, tiszta típusok nem léteznek. Ezek a folyamatok párhuzamosan zajlanak egy-egy országon vagy régión belül, gyakran még azonos ágazatokban is. A karakterisztikus térségi csoportok elıbbi szerkezetben való áttekintése azonban segíthet tisztázni az újraiparosodás körüli fogalmi vitákat. A világszintő, valamennyi nagyrégiót érintı átrendezıdési folyamatok nagyságrendjét jól mutatja a világ néhány országát tartalmazó adatsor (1. táblázat), amelyben elkülöníthetıvé válnak az elıbbiekben nevesített térségtípusok is. A fejlett világ egyes országaiban már az 1960-as, 1970-es évektıl is jelentısen csökkent, vagy stagnált az ipari foglalkoztatottak száma, illetve az összes foglalkoztatottakon belüli aránya. Ehhez a csoporthoz csatlakozott 1990 után a kelet-ázsiai térség néhány országa (például a táblázatban szereplı Dél-Korea) után jelentıs visszaesés történt a volt szocialista országokban is, de egyes országokban az 1990-es évek közepétıl, máshol idıben eltolva, az ezredforduló után az ipari munkahelyek száma újra emelkedni kezdett. 2 A harmadik térségtípus az iparosodás jellemzıit mutatja: Európa határán ide tartozik Törökország, de hasonlóan nagy ütemő és több milliónyi új ipari munkahelyet eredményezı folyamatok rajzolódnak ki Kelet-Ázsiában és Latin-Amerikában is. Ezeket a térségtípusokat mutatjuk be a következıkben néhány jellegzetes országot, példát kiemelve.

6 6 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT Ipari foglalkoztatottak száma a világ néhány országában (ezer fı) (Industrial Employment in Selected Countries of the World in Thousands) Ország változás között Dezindusztrializálódó országok Japán Németország Egyesült Államok Nagy-Britannia Dél-Korea Franciaország Svájc Svédország Újraiparosodó országok Spanyolország Írország Magyarország Szlovákia Finnország Iparosodó országok változás között Kína * Indonézia Mexikó Brazília ** Törökország Megjegyzés: *2002, **2004 Forrás: OECD ALFS Database; KSH (2004); ILO (2007). Elsı csoportunkhoz a dezindusztrializáció térségei tartoznak, ahol egyszersmind általában az ipari tevékenységek más országokba való áthelyezıdésérıl (delokalizációról) is beszélhetünk. Az ipari foglalkoztatottság csökkenése az Egyesült Államokban kezdıdött: a feldolgozóiparban foglalkoztatottak részaránya az 1965-ös csúcsévrıl (28%) 2006-ra 10,8%-ra csökkent. A gazdaságszerkezeti átalakulás viszont itt is egy hullámzó, megélénkülı és lelassuló-visszaforduló szakaszokból álló folyamatot takart. Az ipari munkahelyek száma nagyjából változatlan maradt 1970 és 1994 között (Rowthorn Ramaswamy 1997), ám közel 3 millió fıvel csökkent 2000 után (Bureau of Labor Statistics 2008).

7 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és... 7 Nyugat-Európában a folyamat késıbb indult, és nem is volt olyan gyors ütemő, mint az Egyesült Államokban és 2005 között az EU-15 tagállamok körében az ipar súlya a foglalkoztatásban a legtöbb esetben százalékponttal csökkent és 2005 között a csökkenés abszolút értékben Németországban a kétmillió fıt, Nagy-Britanniában a hétszázezer fıt, Franciaországban a kétszázötvenezret is meghaladta. A dezindusztrializációs folyamatok megítélésének nem egyértelmő voltát jól mutatja, hogy az értéktermelésben szemben a foglalkoztatással az ipar részaránya nem változott a termelékenység növekedése miatt (Haahr Hansen Andersen 2006). Összességében tehát a fejlett térségekben a gazdaság olyan módon alakult át, hogy a kisebb hozzáadott értékő, alacsonyabb termelékenységő ágazatokat, termelést felváltották a termelékenyebb ágazatok. Ebbıl pedig az országok gazdasága és társadalma egyértelmően profitált. Igaz ez annak ellenére, hogy Nyugat-Európában a megszőnı ipari munkahelyekrıl szóló vállalati delokalizációs döntések bejelentését legtöbb esetben a közvélemény élénk elutasítása kíséri. A kelet-közép-európai térség átmenetet képez az elsı (dezindusztrializációs) és a harmadik (iparosodó) csoport között, jellegzetes, ám a nyugat-európaitól eltérı újraiparosodási folyamatokat mutatva. A piacgazdasági átmenet során megszőnı tradicionális ipari munkahelyeket a nyugat-európai példával szemben az 1990-es évtizedben nem tudta pótolni a szolgáltató szektor bıvülése. Viszont a felszabadult volt ipari munkaerı munkaerı-piaci szempontból is lehetıséget adott az 1990-es évek közepétıl (Oroszországban és más FÁK-tagállamokban késıbb) felgyorsuló újraiparosodásra, döntıen nyugat-európai mőködıtıke-befektetések révén. Az ipari foglalkoztatottak számának bıvülése a Visegrádi országok körében Magyarországon már 1996-tól megindult, Csehország és Szlovákia 2000-tıl, Lengyelország 2003-tól kapcsolódott be. Az ezredforduló után néhány országban (Csehországban, Magyarországon) rövid, két három éves stagnáló-visszaesı átmeneti idıszak következett be az ipari munkahelyek számának változásában, amelyet a legfrissebb 2006-os adatok alapján valóban átmenetinek tarthatunk. Hasonló folyamatok mentek végbe az Európai Unió nyugati perifériáján, Írországban, ám itt a döntıen az Egyesült Államokból érkezı befektetések már az 1990-es évek elejétıl új lendületet vettek (Breathnach 1998). A nyugatról keletre történı átrendezıdést alátámasztják a makroszintő adatok (foglalkoztatottak száma) mellett a vállalati adatok is, melyek szerint a vállalati delokalizáció következtében Nyugat-Európában megszőnt munkahelyek száma az utóbbi években döntıen az ipar (és nem a szolgáltatások) különbözı ágazataiban magas. Többek között a gép- és villamos gépgyártásban kíséri a nyugat-európai csökkenést kimutatható kelet-közép-európai növekedés. Ugyanakkor mindkét országcsoportban visszaesett a low-tech ágazatokban (élelmiszeripar, textilipar) való foglalkoztatás (Eurofound 2006), ezen szükségletek kielégítése így a jelek szerint például a gyorsan bıvülı ázsiai térségre hárul.

8 8 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf Harmadik csoportunkból az ipari tevékenységek áthelyezıdésének egyik mintaterületét vizsgáljuk részletesen, Kelet-Ázsia iparosodó országait (NIC-országok 3 ). Az országcsoport elnevezése némileg leegyszerősítı abban a tekintetben, hogy ezen államok az iparosodás elıtt is rendelkeztek kisebb volumenő és zömmel tradicionális iparral, mindazonáltal jól érzékelteti az iparosodás és újraiparosodás közötti különbségeket. A munkamegosztás révén az iparosodás több generációját különböztetik meg a szerzık (NIC1: Tajvan, Szingapúr, Hongkong, Dél-Korea; NIC2: Malajzia, Thaiföld, Indonézia, Fülöp-szigetek; NIC3: Kína, Vietnam), amelyek a gazdasági fejlettség különbözı szintjeivel társíthatók (Probáld 1998). A több generációra való felosztás ugyanakkor azt is jelenti, hogy az országok maguk is különbözı iparosodási szakaszokon mennek keresztül. Azonban ismét hangsúlyoznunk kell, hogy az ipari átalakulás nem egyszerő, lineáris pályán valósult meg ebben az országcsoportban sem (Bernard Ravenhill 1995). A kelet-ázsiai folyamatok elindításában nagy szerepe volt a japán mőködıtıkekivitelnek és a befogadó országokban rendelkezésre álló munkaerınek. Az átalakulások eredményeképpen kereskedelmi háromszög alakult ki: a kelet-ázsiai ipari termelést irányító transznacionális vállalatoknál a megszokottnál erısebb tıke- és technológiai függést írnak le a japán (tajvani, dél-koreai) anyavállalattól, a harmadik pillért pedig Európa és az Egyesült Államok adja, amelyek a késztermékek exportjának legfontosabb céltérségei (Bernard Ravenhill 1995). Ehhez hasonló kereskedelmi háromszög a kelet-közép-európai térségben nem alakult ki: a késztermékek döntı hányada visszakerül a tıkebefektetı nyugat-európai régióba. Ha az elméletek és a szakirodalom után magukat a számokat vizsgáljuk meg, kizárólag az ipari részarányok elemzése éppen a foglalkoztatottság általános növekedése miatt némileg félrevezetı lehet. Rowthorn és Ramaswamy tanulmánya (1997) például Hongkonghoz és Szingapúrhoz hasonlóan Tajvanon is dezindusztrializációt említ az elmúlt harminc évben, holott 1975-höz képest 2005-ig 1,2 millió új ipari munkahely jött létre (2. táblázat). Dél-Koreában a foglalkoztatási részarány változatlansága kétmillió új ipari munkahelyet jelentett, a Fülöpszigeteken az aránycsökkenés mellett megkétszerezıdtek az ipari munkahelyek. Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában az arányok változása összhangban van az abszolút értékek növekedésével. A régió egészét nézve az 1975 és 2005 közötti harminc évben nagyfokú átrendezıdés ment végbe. Japánban 2,5 millió, Hongkongban félmillió ipari munkahely szőnt meg, ezzel szemben a többi államban öszszesen 19,7 millió új jött létre. Vagyis minden megszőnt ipari munkahely helyett az országcsoport más tagjainál nyolc újabb létesült. A részarányok stagnálása bizonyos országokban pedig arra is utal, hogy az iparosodás mellett egyáltalán nem elhanyagolható tercier bıvülés is végbement.

9 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és TÁBLÁZAT A feldolgozóipari foglalkoztatás változása néhány kelet-ázsiai országban ( ) (Changes in the Manufacturing Employment in Selected East Asian Countries, ) Ország A feldolgozóipari munkahelyek változása (ezer fı) A feldolgozóipar arányának változása a foglalkoztatottak között (százalékpont) Japán ,2 Tajvan NIC ,1 Szingapúr NIC ,8 Hongkong NIC ,0 Dél-Korea NIC ,3 Malajzia NIC ,2 Thaiföld NIC ,1 Indonézia NIC ,1 Fülöp-szigetek NIC ,2 Forrás: Timmer de Vries (2007) adatai alapján saját számítás. Újraiparosodás Magyarországon Magyarországon a szocialista gazdaságpolitikában kiemelt szerepet élvezı ipar súlya a szocializmus utolsó éveiben már valamelyest visszaesett, majd a rendszerváltás elsı éveiben válságba került: a nagyvállalatok szétestek, jórészük csıdbe jutott és megszőnt. Az iparban foglalkoztatottak száma 1994-ig 40%-kal, félmillió fıvel csökkent, s visszaesett az ipar GDP-részaránya is ben az ipari kibocsátás mindössze az évi háromnegyedét tette ki (ez megfelel az évi értéknek). Erıteljes dezindusztrializáció zajlott, mely a rendszerváltás utáni gazdasági térszerkezetre is rányomta bélyegét. Az 1990-es évek közepétıl bár egyes térségekben a dezindusztrializáció továbbra is jellemzı maradt (pl. Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) a gyorsuló gazdasági fejlıdésben az ipar meghatározó szerepet töltött be. A gazdasági növekedés motorja az újraiparosodás lett. Az ipar fejlıdési üteme meghaladta a nemzetgazdaságét, következésképpen a legtöbb tercier ágazatét és természetesen a mezıgazdaságét. A fejlıdésben igen fontos szerepet játszottak a külföldi mőködıtıkebefektetések. Az újraiparosodás új munkahelyek létrehozásával is járt, az ezredfordulóig százezerrel nıtt az ipari foglalkoztatottak létszáma. Az 1990-es évek második felében a gyors gazdasági fejlıdésnek az ipar volt a fı hajtóereje, az ipar szerepe a GDP-növekedésben jóval nagyobb volt, mint a GDP-aránya, különösen vidéken között a GDP-növekedés egyharmadát (a fıvárost leszámítva a 40%-át) az ipar adta. A beruházások egyre nagyobb hányada az iparban valósult meg (1994: 28%, 2000: 36%). Az újraiparosodás elsısorban az észak-dunántúli megyékben

10 10 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf játszott fontos szerepet, ugyanakkor az ország többi (Budapesten kívüli) térségében is a GDP-növekedésben nagyobb szerepe volt az iparnak, mint azt az adott térség gazdasági struktúrájában betöltött szerepe indokolta volna. Az ezredforduló után döntıen a világgazdasági folyamatok begyőrőzésének hatására a növekedés dinamizmusa csökkent, a beruházások volumene visszaesett, az ipar vesztett a súlyából, s a foglalkoztatottak létszáma is visszaesett az 1990-es évek közepének szintjére. Ezzel párhuzamosan azonban jelentıs struktúraváltás zajlott az iparban: egyes munkaintenzív, alacsony hozzáadott értékő ágazatok (könnyőipar, egyes elektronikai tevékenységek, kábelköteg-gyártás stb.) leépültek (megindult a delokalizáció Magyarországról: pl. IBM, Marc, Flextronics), miközben a korábbit meghaladó mértékben emelkedett a termelékenység és növekedett a tıkeintenzív és magasabb hozzáadott-értékő tevékenységek súlya. Az ezredfordulót követı receszsziós évek után 2003-tól az ipar újra a korábbinál csekélyebb mértékő gazdasági fejlıdés motorja lett. Az ipari fejlıdés visszatért a gyorsabb, bár az 1990-es évek végi ütemet már el nem érı sebességre. Az ipar súlya a GDP-ben 2005-ben az 1994-es értéknek felelt meg (25%). Jelenleg is a feldolgozóipar az egyik legdinamikusabb ágazat a magyar gazdaságban, az export túlnyomó részét adva ÁBRA Az ipari fejlıdés különbözı szakaszainak jellemzıi (Characteristics of Stages of Industrial Development in Hungary) % % ipari foglalkoztatottak ipari beruházás ipar aránya a beruházásokból ipari termelés ipar aránya a GDP-bıl Megjegyzés: a bal oldali skálán jelzett ipari foglalkoztatottak, termelés és beruházások értékei az 1990-es szinthez képesti változást jelzik, a jobb oldali skála mutatja az ipar arányának alakulását a GDP-bıl és beruházásokból. Forrás: KSH

11 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és A rendszerváltás után tehát az ipar volumene és aránya a termelésben és a beruházások terén is változott, annak dinamikája alapján több fejlıdési szakasz rajzolódik ki (1. ábra): visszaesés (általános dezindusztrializáció) ( ), stabilizáció és beruházások ( ), ipari boom (általános reindusztrializáció) ( ), megtorpanás ( ), lassú növekedés (2003 után). E szakaszok ipari dinamikáját nagymértékben meghatározták a világgazdasági folyamatok, a privatizáció és az erısödı verseny. Az egyes szakaszokban a nemzetközi vállalati mozgások dinamikája is különbözött. Az újraiparosodás átalakította az ipar belsı szerkezetét. A szocialista gazdaságpolitikában kiemelt szerepet játszó anyag- és energiaigényes nehézipari ágazatok viszszaszorultak, majd az ezredforduló után ugyancsak visszaesett a munkaerıigényes, s az 1990-es évek második felében még felfutó könnyőipar is. A magyar ipar húzóágazataivá elsısorban a külföldi mőködıtıke-befektetések révén a gépiparhoz tartozó, új technológiával termelı, exportorientált, nagy termelékenységő, illetve korábban a magyar ipari struktúrából hiányzó ágazatok kerültek (közúti jármőgyártás, elektronikai és híradástechnikai ipar). Egyes megyékben már a gépipari ágazatok hozzák létre az ipari GDP kétharmadát (Komárom-Esztergom, Gyır-Moson- Sopron), de egy-két kivételtıl eltekintve (Budapest, Tolna, Csongrád megye) mindenhol a gépipar vált a legfontosabb iparággá (Rédei Jakobi Jeney 2002; Kukely 2004). Ez hozzájárult ahhoz, hogy az egyes téregységek ipari struktúrája hasonlóvá vált: a dezindusztrializációs szakaszhoz képest a Dél-Dunántúl és részben a Dél- Alföld kivételével minden régióban az országos iparszerkezettel többé-kevésbé analóg struktúra alakult ki (3. táblázat). A hasonló szerkezeti jelleg azonban az egyes téregységekben igen különbözı volumennel, s a külföldi tıke erısen differenciált jelenlétével párosul. 3. TÁBLÁZAT Az egyes régiók iparszerkezetének az országos átlaghoz képest számított korrelációs értékei az ipari GDP alapján (Rank Correlations between National and Regional Industrial Structures Measured by the Industrial GDP) Régió Közép-Magyarország 0,91 0,93 Közép-Dunántúl 0,80 0,92 Nyugat-Dunántúl 0,84 0,93 Dél-Dunántúl 0,43 0,57 Észak-Magyarország 0,82 0,98 Észak-Alföld 0,91 0,98 Dél-Alföld 0,82 0,84 Forrás: Kiss J. adatai alapján saját számítás.

12 12 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf Az újraiparosodás területi következményei A rendszerváltás után az ipari térszerkezet jelentıs átalakuláson ment keresztül (Nemes Nagy 1999; Barta 2002; Kiss É. 2002). A korábbi struktúrát egy attól alapvetıen eltérı, új térszerkezet váltotta fel. Az ipari termelés súlypontja nyugat felé tolódott el, a területi egyenlıtlenségek növekedtek (2. ábra). 2. ÁBRA Az ipari hozzáadott-érték területi különbségei Magyarországon (Spatial Differences of Industrial Gross Value Added on County Level) Forrás: Kiss J. adatai alapján saját szerkesztés. A budapesti ipari koncentráció csökkent, a fıváros gazdaságában a tercier ágazatok töltik be a húzószerepet. Ugyanakkor kisugárzó hatása egyre nagyobb térségre terjed ki, a metropolizálódás révén a fıváros és térsége között új, a korábbinál szorosabb munkamegosztás alakul ki: az ipari termelés egyre inkább a fıváros körüli agglomerációs győrő területére vonul ki, az új ipari beruházások itt koncentrálódnak. A vidéki térségek differenciálódásában az iparnak meghatározó szerepe volt: a legdinamikusabb észak-dunántúli megyék fejlıdésüket elsısorban ipari növekedésüknek köszönhetik. Ugyanakkor a szerkezetváltás problémáival (vagyis többnyire a leépülı iparral) küzdı térségek lemaradása fokozódott. Az ipari jellegő 4 régiók az 1990-es években a fejlettségi rangsor szélsı pólusain helyezkedtek el (Kiss J. 1998). Az ezredforduló után azonban Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön is elıre mozdult az ipar, új ipari beruházások jöttek létre, a dél-magyarországi régiók leszakadása viszont fokozódott (4. táblázat).

13 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és TÁBLÁZAT Az ipari bruttó hozzáadott érték területi koncentrálódása (%) (Regional Concentration of Industrial Gross Value Added, %) Régiók Fejlettek Közép-Mo., Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl 60,5 66,9 68,5 Kapaszkodók Észak-Mo., Észak-Alföld 21,6 18,5 19,8 Leszakadók Dél-Dunántúl, Dél-Alföld 17,9 14,6 11,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 Forrás: KSH; Kiss János számított adatai alapján. Az újraiparosodásban meghatározó ágazatok között a nagy termelékenységő, exportorientált, a külföldi tıke által is preferált tevékenységek játszottak meghatározó szerepet. Ezek területi eloszlása alapján kirajzolódó kép is rámutat az észak déli megosztottságra: az ipari termelés szempontjából meghatározó megyék az ország északi és középsı részében összpontosulnak (5. táblázat) Húzóágazatok* Komárom-E. Gyır- Moson- Sopron 5. TÁBLÁZAT A megyék sorrendje az ipar egyes jellemzıi alapján (County Rankings Using Different Industrial Indicators) Ipari export Budapest Gyır- Moson- Sopron 4. Pest Pest Ipari KMT Budapest Gyır- Moson- Sopron Pest Mediumés hightech ipar** Budapest Pest Komárom-E. Gyır- Moson- Sopron Gyır- Moson- Sopron Fejér BAZ Budapest Pest Gyır- Moson- Sopron Sorrend az összes mutató alapján Termelékenység Hozzáadottérték Komárom-E. Komárom-E. Budapest Komárom-E. Budapest Komárom-E. Komárom-E. Gyır- Moson- Sopron 5. BAZ BAZ Fejér BAZ Zala BAZ BAZ Megjegyzés: * iroda- és számítógép, villamosipari gépek, ill. híradástechnikai termékek gyártása, közúti gépjármőgyártás; **vegyi anyag és termék, gép és berendezés, iroda- és számítógép, villamosipari gépek, ill. híradástechnikai termék és mőszer gyártása, jármőgyártás. Forrás: KSH adatok alapján saját szerkesztés. Pest

14 14 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf Az ipari termelés abszolút mérete mellett az elmúlt másfél évtizedben az ipari fejlıdés dinamikájában is számottevı területi különbségek figyelhetık meg (6. táblázat). 6. TÁBLÁZAT A megyék sorrendje az ipari termelés növekedési ütemét tekintve (County Rankings on the Basis of Industrial Production Growth Rates) között* között 1 Vas Fejér között Komárom- Esztergom között Komárom- Esztergom 2 Fejér Gyır-Moson- Sopron Heves Fejér 3 Somogy Komárom- Esztergom BAZ Vas 4 Zala Somogy Pest Gyır-Moson- Sopron 5 Komárom- Jász-Nagykun- Baranya Esztergom Szolnok Somogy 6 Tolna Zala Zala Zala 7 Hajdú-Bihar Vas Bács-Kiskun Pest 8 Pest Pest Veszprém Heves 9 Bács-Kiskun- Szabolcs- Szolnok Szatmár-Bereg Hajdú-Bihar Hajdú-Bihar 10 Gyır-Moson- Jász-Nagykun- Hajdú-Bihar Budapest Sopron Szolnok Megjegyzés: * között Vas és Fejér megye kivételével az ipari termelés visszaesett, a listán szereplı megyékben kisebb mértékben. Forrás: Nemes Nagy (1999) és a KSH adatai alapján saját szerkesztés. Ötéves idıszakokat tekintve, alapjaiban különbözı kép rajzolódik ki. Ebben szerepet játszott az, hogy egy-egy nagyberuházás nagy befolyással bír egy-egy megye termelésének alakulására, másrészt a növekedés üteme általában azokban a területegységekben magasabb, ahol az ipar kisebb szerepet tölt be, mérete kisebb. Mindössze három olyan megye volt, amely mindhárom szakaszban a legdinamikusabb megyék között található (Komárom-Esztergom, Pest, Zala), s csupán négy (Békés, Csongrád, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg), amely soha nem jelent meg az ipari termelés növekedési rangsorának elsı felében. Ez egyrészt azt is jelenti, hogy a beruházók új tényezıket (pl. munkaerıt) keresve továbbléptek, s új térségek is bekapcsolódtak az (újra)iparosodásba, ami kedvezı folyamatként értékelhetı. Az újraiparosodás fázisa az egyes területegységekben különbözı idıszakban jelentkezett: Gyır-Moson-Sopron és Fejér megyében az 1990-es évek közepén, Komárom- Esztergom megyében az ezredforduló éveiben, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig csak 2003 után. Az ezredforduló után több olyan megye jelent meg a rangsor elsı felében, amely korábban nem volt jelen, köztük néhány olyan, amely tradicioná-

15 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és lisan jelentıs iparral rendelkezett, de az 1990-es években tartós dezindusztrializáció jellemezte. Az újraiparosodás tehát térben kiterjedt, így e térségekben is struktúraváltást eredményezett. Ugyanakkor a növekedési ütem mögött az egyes szakaszokban eltérı volumenek jelennek meg: az elmúlt másfél évtized ipari fejlıdésében az ipari boom idıszaka, tehát az 1990-es évek második fele volt a meghatározó, ennek megfelelıen a fejlıdési ütemet tekintve is azok a megyék emelkednek ki, amelyek ekkor markáns növekedést produkáltak (bár Komárom-Esztergom fejlıdésében az ezredforduló utáni évek a meghatározóak). Kevésbé látványos, de az 1990-es évek végétıl folyamatos növekedés zajlott a fıvároshoz közeli megyékben (Pest, Heves és Jász-Nagykun- Szolnok). A szocializmus évei alatt kevésbé iparosodott megyék közül a nyugati határ menti Vas és Zala pozíciója változott lényegesen. 5 Ugyanakkor néhány szocialista ipari fellegvárnak tartott megye megújulása máig várat magára, például Veszprém vagy Nógrád megye jelenlegi pozíciója messze elmarad a korábbitól, s itt az új beruházások ellenére még a dezindusztrializáció is jellemzı. Az újraiparosodás motorja: a külföldi mőködıtıke-beruházások A rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a külföldi mőködıtıke (KMT)-befektetések voltak és maradtak (Barta Kukely 2007). A KMT-befektetések segítettek túljutni a gazdasági transzformáció okozta válságon, biztosították a tartós és gyors növekedést, valamint szerepet játszottak a gazdaság modernizálódásában. Mára a külföldi mőködıtıke mélyen behatolt a magyar gazdaságba, meghatározó tényezıvé vált a gazdaság tulajdoni, ágazati, foglalkozási és területi szerkezetében, a technológiai fejlıdés motorja lett. A magyar gazdaság sikeressége, növekvı gazdasági teljesítménye szorosan kapcsolódik a külföldi vállalatok tevékenységéhez. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben Magyarország gazdasági növekedését az exportorientált és beruházásvezérelt szektorok, elsısorban a feldolgozóipar új elemei határozták meg ig több mint 60 milliárd dollár külföldi mőködıtıke áramlott az országba. A külföldi vállalkozások igen nagy, nemzetközi szinten is kiemelkedı (mindössze Írországgal összevethetı) súlyra tettek szert a magyar gazdaságban. A külföldi érdekeltségő vállalkozások állítják elı a bruttó hozzáadott-érték közel felét és az export több mint 80%-át. A külföldi beruházások közel fele az iparba, azon belül is elsısorban a feldolgozóiparba irányult. A feldolgozóipari termelés 70%-át külföldi tulajdonú cégek állítják elı óta azonban a külföldi tıke egyre nagyobb hányada a tercier szektorba áramlik, így bár továbbra is meghatározó, de kissé csökken a feldolgozóipar súlya mind a foglalkoztatást, mind az értékesítést, mind a vállalatok saját tıkéjét illetıen (7. táblázat). A külföldi tıke az újraiparosodás mellett a tercierizációban is növekvı szerepet játszik.

16 16 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A feldolgozóipar arányának változása a külföldi mőködıtıke-befektetésekben (%) (Changes in Manufacturing Shares of Foreign Direct Investments, %) Külföldi, feldolgozóipari cégek aránya Külföldi, feldolgozóipari cégek saját tıkéje ebbıl: külföldi tıke Külföldi, feldolgozóipari cégek nettó árbevétele Külföldi, feldolgozóipari cégek létszáma Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkezı vállalkozások. Forrás: KSH Statinfo. A KMT-befektetések számottevı szerepet játszottak a gazdaság területi szerkezetének formálásában is. A fıvárosi térségben ugyan a tercier beruházások a meghatározóak, de így is az összes ipari KMT több mint egyharmada a Középmagyarországi régióba került. Minden más régióban a feldolgozóipar volt a külföldi befektetések fı célpontja. Nyugat- és Közép-Dunántúlon a külföldi befektetések 90%-a a feldolgozóiparba került, Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön emellett az energetikai ipar beruházásai is jelentıs tıkét vonzottak. Nincs olyan vidéki régió, ahol az ipari beruházások nem tették ki a külföldi befektetések legalább háromnegyedét! (8. táblázat) 8. TÁBLÁZAT A feldolgozóipar aránya a külföldi mőködıtıke-befektetésekben 2005-ben (%) (Manufacturing Share in Foreign Direct Investments on Regional Level, 2005, %) Külföldi, feldolgozóipari cégek száma Külföldi, feldolgozóipari cégek saját tıkéje ebbıl: külföldi tıke Külföldi, feldolgozóipari cégek nettó árbevétele Külföldi, feldolgozóipari cégek létszáma Közép- Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat- Dunántúl Észak- Magyarország Dél-Dunántúl Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkezı vállalkozások. Forrás: KSH Statinfo.

17 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és A külföldi beruházásokon belül az ipar dominanciája minden vidéki régióra jellemzı, ám továbbra is a Közép-magyarországi régióban koncentrálódik a külföldi feldolgozóipari cégek több mint 40%-a. A három legfejlettebb régióba került az összes külföldi feldolgozóipari beruházás négyötöde, s az elmúlt évtizedben e térségek súlya még valamelyest nıtt is (9. táblázat). Tehát a külföldi tıkének köszönhetı újraiparosodási folyamat a regionális különbségeket tovább fokozta. A vidéki térségek közül különösen az észak-dunántúli megyék profitáltak a külföldi feldolgozóipari beruházásokból, az itt magyarországi székhellyel rendelkezı cégek tıkeállománya több mint kétszeresen haladja meg a másik négy vidéki régióét. 9. TÁBLÁZAT A külföldi feldolgozóipari cégek regionális struktúrájának változása (%) (Changes in Regional Structure of Foreign-owned Manufacturing Firms, %) Külföldi tıke a saját tıkébıl Nettó árbevétel Létszám Közép- Magyarország Észak-Dunántúl kevésbé fejlett régió legfejlettebb régió Megjegyzés: Legalább 10% külföldi tulajdonrésszel rendelkezı vállalkozások. Forrás: KSH Statinfo. A delokalizáció szerepe az újraiparosodásban Az újraiparosodásban meghatározó szerepet játszott a delokalizáció, azaz a fejlett országokból Magyarországra áthelyezett ipari tevékenység. Magyarország a delokalizációs tevékenység nyertesei közé tartozik. A delokalizáció okai között a legfontosabb szerepet az alacsony termelési költségek játsszák, mely különösen a nagy munkaerı-intenzitású tevékenységek s a könnyen exportálható termékek terén érvényesül. Magyarország (s hasonlóan más kelet-közép-európai országok), mint az európai magterülethez közel fekvı, stabil gazdasági-politikai rendszerrel jellemezhetı uniós tagország a külföldi vállalatok számára egyre vonzóbbnak bizonyult. Több cég jelentıs beruházást létesített Magyarországon, miközben Európa más térségeiben megszüntette vagy redukálta termelését, vagy adott termék bıvülı piacának ellátásához új magyarországi telephelyet létesített. A magyarországi termelés jelentıs hányada nem a hazai keresletet célozta meg, hanem nyugat-európai piacokra került. Az újraiparosodásban az új befektetések mellett a már jelenlévı vállalatok pótlólagos beruházásai válnak egyre inkább meghatározóvá. Azonban már nemcsak a kapacitások bıvítése, hanem a termékskála magasabb hozzáadott-értékő szegmensei

18 18 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf felé történı eltolódás is egyre jellemzıbb. Az ezredforduló óta a termelésáthelyezés Magyarországról is megindult. Jellemzıen az alacsony hozzáadott értékő tevékenységek terén jelent meg a Magyarországról történı kivonulás 6 (s nemcsak a tradicionális ágazatok, hanem az új ipar területén is), azaz a domináns újraiparosodással párhuzamosan, kisebb mértékő dezindusztrializáció is zajlik. A kettı eredıjeként lejátszódó technológiai és termék-szerkezetváltás hozzájárul a gazdaság és az ipar fejlıdéséhez, a nagyobb hozzáadott értékő termeléshez. Mindezek a folyamatok jelzik, hogy Magyarország az újraiparosodás egyik jellemzı példája, ahol ezek a folyamatok elıször koncentráltan jelentkeznek, majd fokozatosan kiterjednek. Összegzés Tanulmányunkkal azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az újraiparosodás semmiképpen sem jelez valamiféle új trendet a gazdasági fejlıdésben. Olyan ismert ipari folyamatok jelenleg is fontos szerepérıl számolunk be, amelyek innovativitásuk, illetve térbeli kihatásaik következtében a figyelmet újra az iparra terelték. Az újraiparosodás tartalma szerint két fontos változást jelez: Egyrészt a technológiai fejlıdéssel új ágazatok jelennek meg (IKT), amelyek részben a feldolgozóipar részét képezik, és az IKT mint új technológia átitatja, innovatívvá teszi a gazdaság/ipar más (tradicionális) ágazatait. (A statisztikusoknak kell megoldani az IKT ipari és szolgáltató kettısségének kezelését, amelyre már megoldások is születtek. 7 ) Az innovatív ipar jelenleg is a gazdasági növekedés meghatározója a fejlett országokban. Másrészt átstrukturálódási folyamat megy végbe az iparban, a dezindusztrializációs folyamatban eltőnnek a tradicionális ipar alacsony hozzáadott értékő ágazatai, és helyüket a high-tech vagy más, magasabb termelékenységő ágazatok foglalják el. A korábbi szerkezetváltási folyamatokhoz képest újdonság, hogy ennek legfontosabb mozgatói a multinacionális vállalatok. Külföldi beruházásaik révén korábban nem létezı tevékenységek, és/vagy magasabb termelékenységő, high-tech ágazatok kerülnek a kevésbé fejlett országok gazdaságába. Megemlítjük, hogy sehol sem zajlottak és zajlanak tiszta folyamatok: a dezindusztrializáció, a delokalizáció, az új innovatív ipar és a multinacionális vállalatok ipari beruházásai mindenütt egy idıben, egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve és keresztezve jelennek meg. Az ipar területi típusait a domináns folyamatok határozzák meg: a fejlett világban az ipar visszahúzódása mellett nagy az innovatív ágazatok jelentısége. A fejlett és a fejlıdı világ határán lévı kelet-(közép)-európai országokban a versenyképtelen, túlméretezett szocialista ipar a rendszer összeomlását követıen nem bírta a nemzetközi konkurenciát, viszont vonzó terepe lett a fejlett világból származó mőködıtıke-befektetéseknek. Az iparosodó térségekben (NIC) is jelen van az új ipar, az ipar innovatív ágazatai, de emellett a tradicionális ágazatok is tovább bıvülnek.

19 TÉT XXII. évf Újraiparosodás a nagyvilágban és Az újraiparosodás valójában nem is teljesen megfelelı szó e tanulmányban jelzett folyamatok átfogó megnevezésére, mivel nem az iparosodás megállásáról, majd újraindulásáról, és még kevésbé a korábbi trendek visszafordulásáról van szó, hanem egy olyan összetett folyamatról, amely egyrészt új, innovatív ipari fejlıdésre, másrészt az ipar ágazati és térbeli átstrukturálódására vonatkozik. Jegyzetek 1 Az újraiparosodás egy többé-kevésbé spontán folyamatot ír le, míg az újraiparosítás politikai beavatkozást állít a középpontba. A tanulmányban mi az elıbbire fókuszálunk. 2 Az újraiparosodás kezdete sok tényezıtıl függ. A piacgazdasági átmenet sebessége, a tradicionális (nehéz)ipari ágazatok gazdasági súlya, leépülésének üteme alapvetıen befolyásolta azt. 3 A szakirodalomban elterjedt újonnan iparosodott országok (newly industrialized countries) helyett mi az iparosodó megnevezést használjuk. Ezzel az elıbbi fogalom (a valóságos folyamatok által nem megerısített) befejezettséget sugalló tartalmát kiküszöböljük, valamint elkerüljük a kis elnevezésbeli különbségekbıl (újraiparosodó újonnan iparosodó) adódó, Kelet-Közép-Európával való esetleges összekeverést. 4 Ipari jellegőnek tekintjük azokat a megyéket, ahol a foglalkoztatottak legalább egyharmada az iparban dolgozik. 5 A statisztikákban kiemelkedı pozíciókat elérı Somogy nem tekinthetı iparosodott megyének, kedvezı pozícióját elsısorban az ország négy megyéjében termelést végzı, de tabi székhelyő Flextronicsnak köszönheti (sıt az ipari GDP alapján Somogy a legkevésbé iparosodott megye). 6 A textil-, bır- és cipıiparban 2000 és 2005 között 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak létszáma, s a külföldi tıke aránya radikálisan redukálódott. 7 A 2008-ban megújított TEÁOR-ban (A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere) a statisztikában is önálló nemzetgazdasági ágként jelent meg az Információ és kommunikáció. Ez termelı és szolgáltató tevékenységet is magában foglal, melyeket korábban az ipar, a távközlés, a gazdasági szolgáltatások stb. ágazatokba soroltak. Irodalom Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai Dialóg-Campus, Budapest Pécs. Barta, Gy. Kukely, Gy. (2007) The role of foreign direct investments in Hungary s regional development. Moravian Geography Report o. Bernard, M. Ravenhill, J. (1995) Beyond Product Cycles and Flying Geese: Regionalization, Hierarchy, and the Industrialization of East Asia. World Politics o. Bureau of Labor Statistics (2008) Industries at a glance. Manufacturing: NAICS Breathnach, P. (1998) Exploring the Celtic Tiger Phenomenon: Causes and Consequences of Ireland s Economic Miracle. European Urban and Regional Studies o. Csatári B. Kanalas I. (2003) Bevezetés. Az információs ágazat súlya a nemzetgazdaságon belül. Kanalas I. Nagy G. (szerk.) Régiók az információs társadalomban. MTA RKK ATI, Kecskemét o. Dudenhöffer, F. (2008) Autobranche verliert in 10 Jahren Jobs. Eurofound (2006) Restructuring and employment in the EU: Concepts, measurement and evidence. Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg. Haahr, J.H. Hansen, M.E. Andersen, T. (2006) Restructuring in Europe. The Anticipation of Negative Labour Market Effects. Danish Technological Institute. Hunya G. Sass M. (2006) Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel? Külgazdaság o. ILO (2007) Key Indicators of the Labour Market (KILM). Fifth Edition. CD-ROM. Jakobi Á. (2007) Az információs társadalom térbelisége. Regionális Tudományi Tanulmányok. 13. EL- TE Regionális Tudományi Tanszék, Budapest.

20 20 Barta Györgyi Czirfusz Márton Kukely György TÉT XXII. évf Kiss É. (2002) A magyar ipar térszerkezeti változásai. Földrajzi Értesítı o. Kiss J. (1998) Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon. Tér és Társadalom o. KSH (2004) Nemzetközi Statisztikai Évkönyv. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH Statinfo adatbázis. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Kukely Gy. (2004) Szerkezetváltás a magyar ipar húzóágazatában, a gépiparban. Földrajzi Értesítı o. Manzagol, C. (1993) La localisation des activités specifiques. Bailly, A. Ferras, R. Pumain, D. (eds.) Encyclopédie de Géographie. Vol. II. Economica (Suisse) S.A o. Nagy G. (2002) Nagyvállalati típusok mőködési stratégiák. Tér és Társadalom o. Nemes Nagy J. (1999) Elágazó növekedési pályák az ezredvégi Magyarországon. Nemes Nagy J. (szerk.) Helyek, terek, régiók. Regionális Tudományi Tanulmányok. 4. ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest o. OECD Annual Labour Force Statistics (ALFS) Database. Pressetext (2008) Schaub Lorenz verlegt Produktion von China nach Italien. pte.mc?pte= Probáld F. (1998) Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Rédei M. Jakobi Á. Jeney L. (2002) Regionális specializáció és a feldolgozóipari tevékenység változása. Tér és Társadalom o. Reiermann, Ch. (2008) Überraschende Renaissance. Der Spiegel o. 0,1518,534216,00.html Rowthorn, R. Ramaswamy, R. (1997) Deindustrialization Its Causes and Implications. Economic Issues. 10. International Monetary Fund, Washington, D. C. Timmer, M.P. de Vries, G.J. (2007) A Cross-Country Database For Sectoral Employment And Productivity In Asia And Latin America, Groningen Growth and Development Centre. REINDUSTRIALIZATION IN THE WORLD AND IN HUNGARY GYÖRGYI BARTA MÁRTON CZIRFUSZ GYÖRGY KUKELY Rapid change occures recently in the global industrial division of labour, with growing relocation activities after the turn of the millennium. Industry is moving from one country to another; in some cases (such as in the United States and in Western Europe) deindustrialisation, in others industrialisation became a typical process. Developing countries are increasing their shares in global industrial labour and output values, as both the traditional and the new (or high-tech) industries are showing high growth rates. The peripheries of Europe, so as East- Central-European countries are characterised by reindustrialisation where traditional industries are declining, industrial structure is changing but industry as a sector is leading the economic development further on. In these processes, foreign direct investment and international relocation have a considerable influence. The mentioned distinction (deindustrialisation, industrialisation and reindustrialisation) can be also useful when a country is examined/studied. In this paper, the Hungarian shifts are presented in particular: from the mid-1990s more and more counties show reindustrialisation patterns, most apparently the Western counties. Apart from the regional differences, industry is the key sector in the economic development in the whole country.

21 Tér és Társadalom XXII. évf : TENGERI KÖZLEKEDÉS ÉS GLOBÁLIS GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A tengerhajózás fejletlenségének következményei Kelet-Európa világpiaci kapcsolataira (Marine Transport and Global Economic Relations The Consequences of Underdeveloped of Sea Navigation on East Europe s Relations with World Economy) Kulcsszavak: ERDİSI FERENC tengeri közlekedés globális gazdaság világpiac Kelet-Európa földrajzi helyzet kereskedelmi flották tengeri kikötık A globális gazdaságba integrálódás, a világpiacon való megjelenés szempontjából még az infokommunikációs/posztindusztriálisnak titulált társadalom kibontakozásakor is meghatározó szerepe van a nagyteljesítményő tengeri szállításnak. Kelet-Európa kereskedelmi kapcsolataiban egyre nagyobb arányt képviselnek a távoli világrészek beszerzési és értékesítési piacai, azonban mind az export, mind az import áruk tengeri szállításában a hazai flották összeroppanása óta a volt szocialista országok kiszolgáltatottak az idegen hajózási társaságoknak. Kelet-Közép-Európa tengeri kereskedelmének feltőnıen nagy hányada a viszonylag távoli északi-tengeri megakikötıkön és csak kisebb részben a jóval közelebbi kelet-európai beltengeri kikötıkön keresztül áramlik. A cikk a régiónkbeli tengerhajózásban kialakult aránytalanságokkal és kedvezıtlen következményeikkel foglalkozik. Amennyire egyértelmő, hogy a kultúra uniformizálódás felé mutató mondializációjában az utóbbi évtizedekben a tágabb értelemben vett infokommunikáció (földi/tengeri és mőholdas távközlés, tömegkommunikáció írott és elektronikus médiumok) nagyobb szerepet töltött be, mint a közlekedés, annyira nehezen megválaszolható kérdés, hogy a gazdaság globalizációjára melyik ágazatnak volt és van erısebb hatása (Erdısi 2003). Korunk alapvetı jellemzıit a tudományok olyan fogalmakkal írják le, mint a posztindusztriális vagy infokommunikációs társadalom és gazdaság. E jól hangzó jelzık biblia magyarázói szerint a termeléssel szemben a magas szintő infokommunikációs szolgáltatások kerültek elıtérbe mind a foglalkoztatási/ társadalmi, mind a gazdasági szerkezetben. A tudásalapú társadalomban a képzettségen múlik a fejlıdés, a versenyképesség. A tengerhajózás hegemon szerepe a világrészek közötti kereskedelemben Kétségtelen, hogy a legfejlettebb régiókban a termelésen kívüli tevékenységek a meghatározók, de egy percig sem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a legtöbb világrészen/nagyrégióban még mindig az anyagi javak termelésén van a hangsúly,

22 22 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf és hogy Észak-Amerika, Nyugat-Európa nagy része, sıt bizonyos értelemben Japán is azért tudott ipartalanodni, mert áthelyezte (elıször a környezetterhelı, majd a többi termelési tevékenységét is) az olcsó munkaerıt és nyersanyagot kínáló Harmadik Világba. (Így lett pl. Sao Paulo Németország legnagyobb iparvárosa.) A fejlett országok outsourcingja ma már 38 70% közötti részarányokat ér el, és nem csupán az alacsony fajlagos értékő bányászat, kohászat, nehézvegyipar drasztikus zsugorodásához vezetett fıként Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hanem a magas hozzáadott értéket termelı, technológiaigényes/esetenként a hightechhez sorolható nagyértékő alágazatokat (gépkocsiipart, hajógyártást, mőszeripart, biotechnológiai ipart stb.) is. Vitathatatlan, hogy ez a termelés területi szóródásához vezetı folyamat esetenként közelebb hozta egymáshoz a termelést és a fogyasztást (amennyiben a Harmadik Világ-beli módosabb középosztály és felsıosztály fogyasztási kosarába egyre több ott termelt áru pl. autó, audiovizuális eszköz is kerül), azonban az áruk többsége a fejlett és közepesen fejlett országokba kerül a reexport keretében, azaz általában azok lakói a meghatározó fogyasztók. Még inkább polarizálódik területileg az energiahordozók termelése és fogyasztása, már nem csak a szénhidrogéneké, hanem a széné is. (Fél évszázaddal ezelıtt az Egyesült Államok lényegében önellátó volt olajból, ma a legnagyobb olajimportır, mely szinte a világ valamennyi távoli kitermelıjétıl vásárol. Románia még a II. világháború alatt a tengelyhatalmak számára meghatározó jelentıségő ellátási forrás volt, ma pedig már szintén olajimportır.) Nyugat-Európa szénbányászatának felszámolása (Nagy-Britanniában), vagy eljelentéktelenedése (Németországban, Belgiumban, Franciaországban stb.) oda vezetett, hogy a (jórészt tengerparti) hıerımővekbe Dél- Afrikából, Ausztráliából, Indiából stb. szállítják be a szenet, ahogy a vasérc és más ércek is túlnyomóan a távoli világrészekbıl (beleértve Dél-Amerikát és Fekete- Afrikát is) érkeznek a nagy ipari centrumokba (Kínába és Japánba is). A világkereskedelem többi fontos árufélesége behozatali/kiviteli mérlegének részletezése helyett célszerőbb a tengeri világkereskedelem méreteiben beállt változásokat a legtömörebben kifejezı következı globális adatokra odafigyelni. A tengeren szállított áruk mennyisége az évi 1650 millió t-val szemben 2006-ban már 7280 millió t volt, míg az olajszállítás átlagos távolsága 2460 km-rıl 6800 km-re hosszabbodott (Shipping 2006). A tengerhajózásra való rászorultság a világrészek közötti kereskedelemben a legtöbb viszonylatban (Európa Észak-Amerika, Európa Afrika, Európa Dél-Amerika, Európa Ausztrália/Óceánia, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia Ausztrália/Óceánia, Ázsia Észak-Amerika, Ázsia Dél-Amerika, Ázsia Afrika, Afrika Dél-Amerika, Afrika Észak-Amerika) totális, 99,8 99,9% közötti részarányt képvisel, miután a légi szállítás részesedése bármilyen imponáló eredményeket is ért el, csak marginális. A szárazföldi (vasúti/közúti) szállítás még a Közép- és Dél-Amerika közötti földnyakon is jelentéktelen. Egyetlen viszonylatban nagyobb valamivel a szárazföldi szállítás jelentısége, mégpedig Ázsia és Európa között, részben a Szibériából és Közép-Ázsiából induló kıolaj- és földgáz vezetékek, részben a transz-szibériai és újabban az interoperabilitás hiánya miatt még korlátozottan mőködı Kína Közép-

23 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és Ázsia Kaukázus Kelet-Európa vasúton. Azonban még a Kelet-Ázsia Európa viszonylatú szállításból is 97 98%-kal részesedik a tengerhajózás. A világrészek közötti áruáramláson túlmenıen a tengerhajózás teljesítménye még a Nyugat-Európán (az EU 15-ökön) belüli áruszállításban is domináns a mintegy 70%-os részarányával (Fehér könyv 2001). Ezzel szemben Kelet-Európa legtöbb országában a tengerhajózás csak szerény lehetıséget biztosít a világkereskedelembe való bekapcsolódáshoz, fıként a távoli világrészek eléréséhez. A tengerhajózás mérsékelt jelentıségének okai Kelet-Közép-Európa közlekedésében Kelet-Európa tengeri közlekedésének szolgáltatási szerkezete és technológiája a világban az utóbbi fél évszázadban világszerte végbement változásokat némi fáziskéséssel követve átalakulóban van. A közúti jármőveket rakományostul is szállító tengeri komphajóknak és RoRo hajóknak egyre nagyobb a szerepe a tengerszorosokon, beltengereken való átkelésben, valamint a távolsági konténerszállításban. Azonban a szolgáltatásszerkezeti és technológiai átalakulás alig változtatott a tengerhajózásnak az egész közlekedésen belüli pozícióján. Kelet-Európában a fejlett országokhoz képest a tengeri árumobilitás messze elmarad, továbbra is mérsékelt a jelentısége a tengerhajózási szektornak. Ennek fı okai: a Nyugat-Európához képest kedvezıtlenebb természeti (klimatikus, vízmélységi, partalaktani) viszonyok; nincs, vagy alig van tengerpartja 9 országnak (Csehország, Szlovákia, Belarusz, Moldávia, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Macedónia, Koszovó); a többi ország is csupán beltengeri partokkal rendelkezik (a Jeges-tenger kivételével), melyek a világtengerek, illetve a világgazdaság három meghatározó erıközpontjának elérése szempontjából (a tengerszorosok által amúgy is limitált nagyságú hajókkal) kedvezıtlenek, ez rontja a szállítás gazdaságosságát; egy-két országtól eltekintve saját nemzeti flottájuk eljelentéktelenedése miatt tengeri külkereskedelmükben erısen rászorultak az idegen hajók szolgáltatásaira; nem jöttek létre európai jelentıségő hub (csomópont) kikötık, néhány tranzitkikötı (Koper és Szczecin kivételével) kizárólag a mögöttes kelet-európai ország által keltett átmenı forgalmat kezeli. Kelet-Közép-Európa országai a más világrészekkel folytatott külkereskedelmüket a távolabbi északi-tengeri (utolérhetetlen logisztikai szolgáltatásokat nyújtó) megakikötıkön keresztül realizálják, melyekkel szemben az Adriai- és a Fekete-tenger kikötıi nem versenyképesek (Erdısi 2008) (1. ábra). Kelet-Közép-Európa gazdasága aránytalanul erısen kötıdik a szárazföldi közlekedéssel könnyen elérhetı Nyugat-Európához, kisebb a tengeri szállításra való rászorultság.

24 24 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf ÁBRA A nyugat-európai és más kikötık részesedése a kelet-európai országok tengeri külkereskedelmébıl 2005-ben (The Share of West European and Other Ports from the Marine Trade with the Countries of East Europe, 2005) Jelmagyarázat: 1 nyugat-európai kikötık, 2 saját kikötık, 3 más kelet-európai kikötık részaránya, 4 fıbb áruáramlási irányok. Forrás: Az egyes kikötık adataira alapozva saját szerkesztés. A természeti adottságok közül hátrányos helyzetet teremt a Baltikum számára, hogy a bejárati tengerszorosok viszonylagos sekélysége a Keleti-tengerbe való bejutást limitálja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy (hajófajtáktól függıen)

25 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és max ezer tonnások lehetnek azok a hajók, amelyek az Északi- és a Keletitenger között közlekednek. A parti víz sekélysége miatt a mesterséges kikötık, bevezetı csatornák építése (pl. Kalinyingrádban, Szentpéterváron) növeli a kikötık költségét. A téli jeges idıszakban a forgalom az észt és orosz Finn-öbölbeli kikötıkben (2 3 hónapig) és Murmanszk kivételével a Jeges-tenger orosz kikötıiben 3 8 hónapon át csak jégtörı hajókkal (egyes idıjárási helyzetekben még jégtörı hajókkal sem) tartható fenn. A Jeges-tenger partközeli hajóútja a nyári félévben Észak-Szibéria európai Oroszországból való ellátását, valamint a szibériai ásványi anyagok és fa exportját szolgálják, de a Bering-szoroson át a Csendes-óceán parti kikötıkkel való kapcsolatot csak ritkán. A tengeri kikötık és a mögöttes (vonzott) térségük, azaz hinterlandjuk közötti tömeges szállítás legideálisabb közvetítıi, pályái a csatlakozó belvízi utak. Az atlanti Nyugat-Európával szemben Kelet-Európában kevesebb nagy kikötı élvezi a hozzá vezetı jó vízi út elınyét (pl. Szentpétervár a Néva folyóét), mert a legtöbb ilyen folyó vagy kicsi (Pregolja Kalinyingrád/Baltijszk, Bug Mikolaiv, Daugava Riga), vagy a mederviszonyai miatt igen rosszul hajózható (Odera Świnoujście/- Szczecin, Visztula Gdansk, Dnyeper Herszon). A nagy múltú kikötık eleve valamelyik hajózható folyó torkolatában, vagy annak közelében alakultak ki, viszont a 20. században létrehozott mesterséges kikötıknél (pl. Gdynia, Bar, Juzsnij) a közvetlen folyóvízi kapcsolat már nem volt szempont. Utóbbiak közül egyeseknek a hagyományos kikötıtıl néhány km-es távolságra elhelyezkedve közvetett kapcsolatuk azért van a folyótorkolattal, vagy éppen az új mesterséges vízi úttal, mint pl. a Constanta közeli Agigea kikötınek a dobrudzsai Duna Fekete-tenger csatornával (Erdısi 2005a). Két tengerpartnak egyáltalán nincs hajózható folyóval közlekedési kapcsolata. Az egyik a teljes Adria-part, ahol mindössze a Neretva néhány km-es torkolati szakaszába úszhatnak fel Metkovicig apró hajók, a másik a Fekete-tenger bulgáriai partja. Több Fekete- és Azovi-tenger parti kikötı forgalmának táplálásában meghatározó volt az ott torkolló hajózható folyó szerepe. A Donyec-medence iparvidékével öszszekötött Don torkolatában Rosztov nagy múltú kikötı, de az eliszaposodás miatt ma már csak kisebb tengeri hajók kereshetik fel. Ezért inkább elıkikötıiben és az Azovi-tenger parti Taganrogban történik a belvízi és tengeri hajók közötti átrakás (Erdısi 2008). Miközben a kedvezıtlen klimatikus és partmorfológiai tényezık hatásának mérséklése terén mőszaki eszközökkel már látványos eredményeket könyvelhetnek el a part menti országok, tartós hátrányt kell elszenvedniük partjaiknak a globális forgalomáramlási rendszerektıl való távolságuk, a perifériahelyzet következtében. Korunkban a három nagy gazdasági erıközpont (Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Kelet-Ázsia) közötti árucsere (számításunk szerint) a világ kereskedelmi forgalmának értékben a 85%-át, tömegben (tonnában) a 32%-át teszi ki. E viszonylatokban a fizikai forgalom 99%-a tengeri útvonalakon áramlik. Az erıközpontok és a világ többi (jellemzıen periférikus) része közötti forgalom 99%-át ugyancsak a tengerhajózás hordozza. E viszonylatcsoporton belül kivétel Kelet-Európa, melynek

26 26 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Nyugat-Európával való árucseréjében a tengerhajózás értékben 18%-os, tömegében 52%-os részarányt képvisel. (Miközben a fejlett Kelet-Ázsiával folytatott kereskedelembıl a tengerhajózás 85%-os, illetve 98%-os részaránnyal veszi ki a részét.) A világgazdaság három központi térségét összekötı szélességi körök menti győrő szállítási kapacitását (egyfajta bypass-ként) a Szuezi- és a Panama-csatorna határozza meg. Kelet-Európára nézve a Szuezi-csatorna áteresztı képességének van igazán jelentısége. A legutóbbi idıkig a csatornán (melyen a világ teljes tengeri forgalmának a 7%-a áramlik át) a max. 200 ezer tonnás olajszállító tartályhajók kelhettek át. A Szuezi-csatorna 350 ezer tonnás hajók átkelését lehetıvé tevı bıvítésével (Collin 2007) a Kelet-Ázsia/Közel-Kelet és Európa közötti forgalom új dimenziót nyerhet. A Földközi-tengeren olyan méretővé válhat a K Ny irányú forgalom, hogy annak szívóhatása a délre nyíló kijárattal rendelkezı Fekete- és Adriaitengeren is érvényesül. Egyelıre azonban a globális sodorvonalban közlekedı nagy hajók és a beltengerekbe vezetı tengeri útvonalakon közlekedı kisebb feeder hajók közötti (átrakással járó) feladatmegosztás az általános (János 2007). Az euroatlanti gazdasági erıközpont, illetve az Atlanti-óceán eléréséhez távolság tekintetében a legkedvezıbb helyzetben a Barents-tenger nyugati része, Murmanszk térsége van, viszont, mert ez nem csupán földrajzi, hanem gazdasági periféria is, nem képes sokat profitálni az óceáni kapcsolatából. (Háborús helyzetben, a többi tenger blokádja által kikényszerítve nagy erıfeszítések árán igen.) A tengerszorosokkal kapcsolódó beltengerek közül a Keleti-tengerrıl a legkedvezıbb feltételek mellett Észak-Európa és az atlanti Nyugat-Európa megakikötı-családja, továbbá a világgazdaság másik nagy erıközpontja, Észak-Amerika érhetı el, de az egyre inkább élre törı harmadik központ, Kelet- és Délkelet-Ázsia csak hatalmas kerülıvel (Erdısi 2005b). Viszont a Fekete-tengerrıl és az Adriáról Dél-Európán és a Levantén kívül a közelebb esı Szuezi-csatornát használva a Távol-Keletre rövidebb az út, mint a Keleti-tenger baltikumi vagy lengyelországi kikötıibıl, miközben az atlanti Nyugat-Európa, továbbá Észak-Európa tengeri hajókkal való elérésének útja a kelet-európai beltengerekrıl jóval, esetenként többszörösen hosszabb. A világóceánhoz képest a periferikus helyzet hátránya a világkereskedelemnek a nagy gyarmatosításokkal összekötıdı kibontakozásától kezdett manifesztálódni, de a beltengerek és kijárataik így is a nagy birodalmak ütközı zónáivá váltak. (Svéd orosz, török orosz háborúk, a német lovagrend terjeszkedése a Baltikumban, magyar/ osztrák, versus olasz törekvések az Adria feletti uralomért stb.) A bel-tengeriség a történelem során a szorosok ellenséges hatalmak általi ellenırzése/blokkolása által a vízi út használati értékét rontó tulajdonságnak bizonyult. Ma ugyan a legtöbb tengerszoros nemzetközi státuszú, tehát a rajta közlekedı hajókkal szemben hovatartozásuk miatt diszkrimináció nem alkalmazható, azonban esetenként a teljesen szabad használatnak lehetnek bizonyos akadályai. A könnyen lezárható tengerszorosok használata egyre inkább a szomszédos térségeket meghódító, birodalmi méretővé váló 19. századi Oroszország számára volt létkérdés, hogy hadiflottáját át tudja csoportosítani a tengerek között, kereskedelmi flottája pedig akadálytalanul képes legyen szolgálni a modernizálódó, a hatalmas gabona- és nyersanyagexport bevéte-

27 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és lekbıl is fejlesztett ipart. Az orosz külpolitika egyik örökzöld eleme a meleg tengerek felé törekvés, mely nyertes háborúkkal, késıbb nemzetközi egyezményekkel (Montreux 1936 stb.) elérte a Boszporusz és a Dardanellák nyitottságát, szabad használatát bármely ország számára. Azonban a szabad használat relativizálódhat, mint pl. a török kormány által hozott a tankerek éjszakai közlekedését korlátozó, környezetvédelmi célú (a 12 milliós Isztambul érdekében hozott), de ezenközben az orosz tengeri olajexportot nehezítı intézkedések. Nem lehetetlen, hogy Törökország a jövıben (szükségállapot esetén) életbe léptet a Boszporuszt és környezetét még szigorúbban védı további intézkedéseket. E helyzettel számolva a Boszporuszon áthaladó hajóút kiiktatása érdekében a Feketetenger északkeleti partjának kikötıibıl (Novorosszijszk, Tuapsze stb.) hajókkal érkezı orosz exportolajat Burgasz és Constanta kikötıibıl csıvezetéken szállítanák tovább a Földközi-tenger melléktengereinek kikötıibe (Erdısi 2005a). (Részben az ottani finomítókban, részben azokból újabb tengeri út megtétele árán Olaszországban és más országokban kerülnének felhasználásra.) Egy másik geopolitikailag neuralgikus tengerszoros a Kercsi. Az Ukrajnához tartozó Kercsi-félszigetet az orosz Kubán-vidéktıl elválasztó Kercsi-szoros közepén húzódik a felségvizeket elválasztó határ, azonban az orosz oldal sekélysége miatt nagy hajókkal nem járható, ezért Oroszország kénytelen évente 15 millió USD-t fizetni az ukrán felségvizeken való átkelésért. Vitatott a szorosban levı Tusla-sziget hovatartozása. Olyannyira, hogy 2004-ben ukrán csapatok megszállták (Erdısi 2005d). Dél-Európa igen erıs horizontális tagoltsága és félszigeteinek (Pelloponeszosz, Appennini, Ibériai) az Európa belsı területeivel kialakult, az ideálistól igen messze levı szárazföldi közlekedési kapcsolatai miatt a törzsterületbe észak felé messze betüremkedı beltengerek kedvezıbb feltételeket nyújtanak a tömegáruk piacokra való eljuttatásához. A jövıben várható folyamatok tükrében az Adriai-tenger felértékelıdhet, miután az Európába korábban elképzelhetetlen mennyiségben behozott kínai áruk disztribúciós központjai, továbbá a kínai hajózási vállalatok logisztikai központjai éppen a Mediterráneum északi részén bontakoznak ki napjainkban. Az adriai feeder hajózás jövıbeni dinamikájára várhatóan kedvezı hatással lesznek a Földközi-tenger szigetein (Kréta, Málta) és a Görög-félszigeten (Pireuszban és más helyen) épülıben levı kínai logisztikai központok. Ha az olasz igényeken múlnának, Olaszország partjain létesülnének a világ ipari mőhelyévé elılépett Kínából az Európába sokmillió tonna mennyiségben áramló gyártmányok elosztására berendezkedı legnagyobb létesítmények. (Prodi elnök 2007 elején az ország gazdasági helyzetét értékelı beszédében kijelentette, hogy Olaszország jövıje gazdaságilag nem kis mértékben attól függ, hogy mennyire lesz képes a kínai áruk logisztikai központjává válni.) Természetszerőleg a beltengereken belül is kialakulhat verseny a másodlagos logisztikai központok telephelyeiért. Kérdés, hogy az észak-adriai és fekete-tengeri kikötık közül végül is melyeknek sikerül jobb pozícióba jutni.

28 28 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Két tényezı alapján úgy látjuk, hogy a másodlagos kínai áruelosztó központok kialakulására a fekete-tengeri kikötıknek (mindenekelıtt Constantának) két ok miatt nagyobb az esélye: régebbi keletőek és mindig is intenzívebbek voltak a kínai gazdasági kapcsolataik (fıként Románia részérıl), jóval nagyobb a belsı (romániai, bulgáriai, ukrajnai) piac, azaz az alacsony jövedelmő néptömeg, amely rászorul az olcsó áruk beszerzésére. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a világjelenség, hogy a globális tengeri kereskedelemben hovatovább bekövetkezik a földrajzi távolság trónfosztása, és jelentısebb tényezıvé válik a hajóutak kialakításában a gazdasági és logisztikai távolság. Ez oda vezet, hogy nagyobb arányban terelıdik a forgalom az egyenestıl alaposan eltérı, azonban jóval gazdaságosabbnak/hatékonyabbnak bizonyuló kerülıutakra. E szempontból elvileg a Panama-csatorna 2015-re megvalósuló nagyszabású bıvítése is újra rendezheti a világtengeri forgalom viszonylatok szerinti megoszlását, nevezetesen a forgalom egy részének a szuezi útvonalról való átterelésével (Zachtel 2007). E folyamat konkrét hatása azonban Kelet-Európában alig lesz érezhetı. Miniflották túldimenzionált majd összeroppanó flották (A kereskedelmi hajóállomány alakulása) Kelet-Európa országai bizonyos mértékig a balti országok és Dalmácia kivételével történelmük során nem jeleskedtek a tengerhajózásban, nem alakult ki hajózási kultúrájuk, lakói soha sem voltak igazán maritim népek. Ezeknek az országoknak még a két világháború között is csak igen kis teljesítményő és korszerőtlen, néhány esetben (Bulgária, Románia, Albánia) a kisebb gyarmati országokra emlékeztetı kereskedelmi hajóparkjuk volt. A külföldtıl elzárkózó Szovjetunió a nélkülözhetetlen külkereskedelméhez és a saját kikötıi közötti szállításhoz az 1930-as évek végén csupán akkora flottát tartott, mint Portugália. Az 1950/1960-as évektıl a fejlett kapitalista országokkal szembeni bizalmatlanság és a még mindig erıs elszigetelıdés ellenére a KGST országok és Jugoszlávia lendületes flottafejlesztésbe kezdtek azzal a céllal, hogy az ipari együttmőködés keretében egymástól (fıként a Szovjetuniótól) importálják olcsó tengeri úton az energiahordozókat, kohóipari alapanyagokat és más tömegtermékeket, illetve, hogy elınyös kereskedelmet folytassanak a jó néhány esetben a szocializmus afrikai/ázsiai módozatának bevezetésével kacérkodó Harmadik Világ-beli ( antiimperialista ) országokkal. Részben az évi Helsinki konferencia után az európai nemzetközi politikai kapcsolatok normalizáltabbá válása által is elısegítetten a Szovjetunió a távol-keleti országokra emlékeztetı gyorsaságú flottafejlesztést hajtott végre túlnyomóan külföldön vásárolt hajókból. E kampányszerő fejlesztés eredményeként az 1980-as évek végére a flották nagysága terén a világranglistán a Szovjetunió felküzdötte magát a 3 4. helyre. Mivel e flotta a világ legkorszerőbbjei közé tartozott, eredményesen be tudott kapcsolódni a más országoknak (olcsó munkaerıvel és üzem-

29 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és anyaggal) végzett bérfuvarozási tevékenységbe is. A kisebb szocialista országok (mint pl. Bulgária, ahol semmilyen múltja nem volt a hajógyártásnak) berendezkedtek közepes mérető hajók építésére és többségük export piacokon való értékesítésére. Sıt, a tenger nélküli Csehszlovákia és Magyarország külföldi kikötıkben állomásozó kereskedelmi flottát hozott létre, hazánk pedig a sokszorosára fejlesztette a Dunatengerjáró flottáját (Erdısi 1996). Miután az 1970/1980-as években már a legtöbb szocialista ország flottája bérfuvarozással, szolgáltatással is foglalkozott, nyilvánvalóvá vált a flották viszonylagos túldimenzionáltsága, azaz kapacitásuk bıven meghaladta a külkereskedelmük ellátásához szükséges méreteket (Ambler et al. 1985). Az 1989/1991. évi politikai kurzusváltást és a szintetikus államok (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia) szétesését követı gazdasági visszaesés, a termelés és ez által a szállítási igények drasztikus csökkenése, valamint az olcsó lobogók alá állás néhány éven belül a nemzeti flották kapacitása nagy részének az elvesztéséhez vezetett. A kiszervezettek aránya egészen laza korrelációt mutat a gazdasági fejlettséggel, illetve a (gazdaság-) közlekedéspolitika piacgazdaság felé igazodásának mértékével. A saját nemzeti lobogó alóli kikerülés gyorsaságára jellemzı, hogy az orosz hajóknak 1992-ben még csak a 18,4%-a, 2001-ben 58,6%-a, 2005-ben pedig az 55,8%-a mőködött idegen lobogó alatt. Századunkban erısödik a törekvés a hajók repatriálására, azaz saját zászló alá való visszaszerzésére. (Az EU évi Fehér Könyve is kívánatosnak tartja az elszármaztatott hajók visszatérését.) Korunkban Kelet-Európa hajóállománya a világ állományának csak néhány %-át teszi ki de Európa két felének teljes (az idegen lobogó alá helyezetteket is magában foglaló) hajóparkja között is méretekben többszörös a különbség (1. táblázat). 1. TÁBLÁZAT Kelet-Európa tengeri hajóállományának mennyiségi viszonya a világ és Európa állományához képest 2005-ben (The Quantitative Proportion of East European Marine Fleet to that of the World and Europe, 2005) Ebbıl Kelet-Európa részaránya Egész Mutató Világ Kelet- a világ Európa Európa Európa %-ában %-ában Hajók száma ,6 23, dwt 1000 TEU Szállítási kapacitás ,8 12,5 Szállítási kapacitás ,8 3,1 Forrás: Shipping Statistics Yearbook (2006) adatai és a szerzı saját számítása. Kelet-Európa tengeri hajóparkjának legfontosabb sajátosságai a kontinens nyugati feléhez képest a következık: nem lényegesen, de kisebb arányú (68%-kal szemben 61%) az idegen lobogó alatt mőködı hajópark;

30 30 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf több mint másfélszeresen idısebb a hajópark (a 14,3 évvel szemben 22,4 év a keletiek átlagos kora); mind abszolút mennyiségben, mind fajlagosan a korszerőbb szállítási technológiát képviselı konténer- és RoRo hajó kapacitás töredékét teszi ki a saját és még inkább a nyugati hajóparknak; az abszolút méreteknél jóval kifejezıbb fajlagos (egy millió lakosra jutó) teljes dwt kapacitás a tágabb értelemben vett Kelet-Európában alig több mint az egytizede a nyugatinak, még a legjobb ellátottságnak örvendı kelet-európai országok (Lettország, Horvátország, Bulgária, Szlovénia) is a nyugatiak közül csupán a második harmadik vonalbeliekkel hasonlíthatók össze (2. táblázat). 2. TÁBLÁZAT A kelet-európai és az ázsiai FÁK országok saját és idegen zászlók alatt mőködı teljes hajóállománya, január 1.* (The Total Fleet of East-European and Asian CIS States under Own and Foreign Flags, 1 January 2005) Anyaország db szám A teljes állomány 1000 dwt 1000 TEU átlagos kor, év Idegen zászló alatti % xx Az 1 millió lakosra jutó dwt kapacitás 1000 Az átlagos hajónagyság dwt Oroszország ,2 58,5 100, Horvátország ,7 45,2 531, Ukrajna ,9 63,9 50, Lengyelország ,9 99,1 48, Bulgária ,3 33,7 215, Lettország ,5 79,9 614, Románia ,7 70,2 49, Szlovénia ,7 100,0 292, Litvánia ,0 15,6 101, Észtország ,8 59,5 183, Albánia ,8 30,4 2, Moldávia ,0 100,0 0, Szerbia és Montenegró ,1 100,0 0, Összesen ,4 61,0 92, Azerbajdzsán ,9 1,5 49, Grúzia ,7 67,4 5, Türkmenisztán ,8 0, Kazahsztán ,0 0, Összesen ,8 50,0 8, Megjegyzés: * = az 1000 gt-nál nagyobb hajók adatai, xx = dwt-bıl számolva Forrás: Shipping Statistics Yearbook (2006).

31 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és Az egyes hajófajták országok szerinti világsorrendjében elért szerény helyezés három tényezınek, a gazdasági elmaradottságnak, a globális gazdaságba való bekapcsolódottság alacsony szintjének és az országok nagyságrendjének a közös következménye. Nagysága és sajátos gazdasági szerkezete okán Oroszország a világ élvonalában van az (exportot szolgáló) olajtartályhajók száma és kapacitása, az érc, egyéb ömlesztett áru (pl. gabona, szén) és olaj szállítására egyaránt alkalmas OBO hajók, továbbá az általános (general cargo) áruszállító hajók, valamint egykor a Szovjetunió népélelmezésében jelentıs szerephez jutott (ma a nagyobb mértékben exportra termelı halászati ipar szolgálatában álló) halászhajók tekintetében. A szovjet rendszer maradványa a nagyra fejlesztett tengeri turizmust szolgáló üdülıhajók (cruise ships) viszonylagos sokasága, mint ahogy a kutatóhajó-flotta felfuttatásának fı idıszaka is az 1970/80-as évek volt. Kelet-Európa hajóparkjainak fejlesztése, illetve a kiselejtezettek helyébe új hajók beállítása, azaz a kapacitás puszta szinten tartása ma már kisebb részben hazai, nagyobb részben külföldi (többségükben távol-keleti) gyártóktól való beszerzéssel történik. A KGST-idıkben kialakult szakosodási struktúra a hajóépítésben már a múlté, de erısen módosult formában és jóval kisebb méretekben a tengerparttal rendelkezı országok többségében folyik bizonyos szinten hajógyártás. Az új struktúrájú szakosodás pedig alig alapozódik a tényleges hazai szükségletre, inkább a külsı piaci lehetıségek a meghatározóak. Olajtartályhajókra messzemenıen a legnagyobb szüksége Oroszországnak van. Az olaj- és gázexportban erısen érdekelt, fıként az európai Oroszország és Szibéria északi régióiban tevékenykedı olajtársaságok a flottafejlesztésükben a hangsúlyt az uszadék/tábla jéggel, vagy vékonyabb összefüggı jégtakaróval fedett vizekben közlekedni képes, erıs szerkezető jégtörı tartályhajók beszerzésére helyezik, melyek a legkeményebb téli hónapok kivételével képesek elszállítani az olajat a Jeges-tenger parti kikötıkbıl jégtörı hajók igénybe vétele nélkül (Blasco 2007). Oroszország nagy olajtartályhajó igénye (Blasco 2007) azonban nem tükrözıdik szerény hajógyártási teljesítményében, miközben Horvátország egymaga nagyobb szállítási kapacitást produkál, mint a többi, e hajófajtát gyártó nagyobb ország. A teljes (a cseppfolyós gázt és légnemő vegyi anyagokra is szakosodott) kelet-európai tartályhajógyártás a világ-teljesítménynek csak az 5,2%-át teszi ki (miközben a Koreai Köztársaság egymagában több mint a felét [Shipping ]). Ugyanekkora arányt ér el Kelet- Európa a cellás konténerhajó és közel ekkorát a RoRo utas- és áruszállító hajók gyártásából (5,2%, illetve 5,0%). Kelet-Európa a legnagyobb részaránnyal (20,5%-kal) az általános áruszállító (general cargo) hajók építésében van jelen. Ezt a típust gyártják a legtöbb (7) országban túlnyomórészt egy- és sokfedélzető hajók formájában.

32 32 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf A kikötıállomány kikötıi forgalom A kikötıi infrastruktúra tekintetében a legnagyobb elmaradás Nyugat-Európától az árumozgatás, -kezelés, szortírozás telematikai irányítottságának színvonala, üzemszervezése, logisztikai megoldásai által nagymértékben befolyásolt hatékonyságuk szintjében és a nagy konténerhajók rakodását gyorsító konténerhidak ritkaságában mutatkozik. A másik hendikep, hogy számos esetben gyengébb teljesítményőek és korszerőtlenebbek a kikötıket a szárazföldi távolsági közlekedési hálózatokhoz csatlakoztató infrastruktúrák (vasút/út) is. A kikötık gazdálkodása, gazdasági versenyképessége szempontjából nem közömbös a tulajdonviszonyok alakulása (Private 2005). A nagy kikötık az alapinfrastruktúrájuk állami, a kisebbek önkormányzati kézben hagyása mellett (egyelıre csak kevés kivételtıl eltekintve) az EU-ban általános landlord típusú kikötıtulajdonlási modellt követik. Ennek során a szuprastruktúrát (raktári és rakodó berendezéseket, számítógépes irányítási központokat stb.) és a szolgáltatásokat általában már privatizálják (Presentation 2003). A kikötık közötti versenyben elvileg a jelentısen különbözı kikötıi díjaknak is szerepe lehet. A gyakorlatban azonban nincs döntı jelentısége, mert a tömeges szállítmányoknak a helyhez kötött megrendelıkhöz való eljuttatása valamelyik távoli olcsóbb kikötı(kö)n keresztül legtöbbször nem ígér megtakarítást a hosszabb szárazföldi szállítási vonalak miatt, melyeken a tengerihez képest magasabbak a fajlagos szállítási költségek. A kikötıi díjak mögött rendszer igazán nem mutatkozik. Valamennyi résztényezı alapján a legdrágább Helsinki, viszont Stockholm a svéd árszinthez képest aránylag olcsó. A balti országok kikötıi nagy általánosságban az olcsók közé tartoznak (elsısorban a foglalkoztatottak alacsony bére, másodsorban a hatékonyság és a profittal szembeni elvárások miatt), de szélsıségek mind kikötık, mind hajófajták szerint itt is bıven mutatkoznak. A nagy baltikumi kikötık üzemelése korunkban már gazdaságos, évi 15 18%-os nyereséggel dolgoznak. A kikötık üzleti sikerét kevésbé a használati díjak és egyéb bevételek, mint inkább a fejlesztések befolyásolják. A mőszaki fejlesztési munkálatok általában arra irányulnak, hogy minél több és minél nagyobb hajók számára elérhetıvé és használhatóvá tegyék a rakpartokat és medencéket, hogy a különféle árucsoportok számára elkülönített, szakosított terminálok a világtendencia követése érdekében a kombinált szállítást elısegítı RoRo és konténerterminálok, tárolóhelyek, hőtıházak, multifunkcionális és speciális raktárak álljanak rendelkezésre. Kelet-Európa gazdasági szerkezetének, külkereskedelme áruszerkezetének és szállítástechnológiájának elmaradottságát tükrözi a hasonló nagyságú nyugateurópai kikötıkhöz képest gyenge konténerforgalom. E téren azonban a növekedés felülmúlja a fejlett országokét, szinte kínai a tempó. Alig van valamire való kikötı, ahol ne folyna konténerterminál építés vagy bıvítés. Kelet-Európa tengeri konténerátrakási kapacitása a Drewry Shipping Consultant becslése szerint 2005-ben

33 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és ,1 millió TEU volt. Ez nem több, mint a hamburgi megakikötı teljesítménye. A forgalom 2011-re a másfélszeresére, 9,1 millió TEU-ra fut fel, de az igény akkor már 12,9 millió TEU lesz. A kínálat tehát hamarosan nehezen kezelhetı mértékben elmarad a kereslettıl. (Az átrakodási kapacitás kihasználtság a évi 72%-ról 2011-ben már 141%-ra növekszik [Bald zu wenig 2008].) 2007-ben az évi 1 millió TEU-t meghaladó mérető konténerátrakást régiónkban csak Constantában és a szentpétervári kikötıkomplexumban regisztráltak (Sea Port 2008). A kelet-európai kikötıkben messze a legnagyobb arányban kis fajlagos értékő folyékony és ömlesztett (nagyobbrészt export) tömegárukat raknak át. A teljes rakodási szerkezet átmenetet képvisel a fejlett és a Harmadik Világ-beli országok kikötıinek áruösszetétele között. A hazai hajók által szállított árumennyiségnek a teljes kikötıi forgalommal való összevetésébıl kiderül, hogy a különbség egyes szélsı esetekben óriási. Romániában, de Lengyelországban, Ukrajnában is az egykori flottáknak csak a torzója maradt meg, a nemzeti flották szerepe a kikötıi forgalomban ma már jelentéktelen (3. táblázat). Ez az új helyzet több szempontból értékelhetı: Nemzetpolitikai aspektusból akár olyan következtetés is tehetı, hogy az ország kiszolgáltatottá vált a külföldi hajózási társaságoknak. A vállalatgazdasági mélységő elemzés azonban azt is kimutathatja, hogy a korszerőbb hajókkal fuvarozó idegen társaság hatékonyabban és olcsóbban is elvégezheti a nemzetközi viszonylatú szállításokat. Az a változat sincs kizárva azonban, hogy a Harmadik Világ-beli társaság olcsóbban ugyan, de rosszabb szolgáltatással esetleg nagyobb környezetszennyezést okozva viszi el a célkikötıbe a szállítmányt. Azonban egy olyan alternatíva sem életszerőtlen, hogy a hazai kapacitáshiány miatti kényszerhelyzetben a fejlett országok hajói a hazaiaknál drágábban végzik a nem kiemelkedı minıségő szolgáltatásokat. A kikötıi forgalom Kelet-Európa országaiban ugyan az 1990-es években visszaesett, azonban közel sem olyan mértékben, mint a nemzeti tengeri flotta forgalma. Következésképpen a hazai tengerhajózásbeli visszaeséshez viszonyítva kevésbé csökkent a gazdasági teljesítmény, és a kikötıi forgalom változása sokkal inkább közelít a gazdaság (különösen a termelés és a kereskedelem) állapotának alakulásához. Az 1 millió lakosra jutó kikötıi forgalom messze legnagyobb Észtországban (31,1 millió t) és Lettországban (26,1 millió t), de az 5 millió tonnát Szlovéniában, Horvátországban és Litvániában is meghaladja. A legkisebb fajlagos forgalom Moldáviára és Albániára jellemzı (3. táblázat).

34 34 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT Az egyes országok hazai flottái által szállított árumennyiség és az országok (teljes) kikötıi rakodási forgalma közötti arány 2005-ben (The Share of Goods Shipped by the Home Fleet of Countries from the [Total] Amount of Goods Loaded in the Home Ports of Countries, 2005) Országcsoport/ország A flotta által szállított áru mennyisége 1000 t Az ország kikötıinek teljes forgalma 1000 t A kikötıi forgalom a flotta által szállított tömeg %-ában Az 1 millió lakosra jutó kikötıi forgalom, 1000 t Visegrádi Négyek Lengyelország , ,1 Balkán országok Szlovénia , ,0 Horvátország , ,2 Montenegró ,6 Albánia ,1 972,0 Bulgária , ,5 Románia , ,0 Szerbia és Montenegró* , ,4 Balti országok Észtország , ,2 Lettország , ,9 Litvánia , ,1 FÁK országok Oroszország , ,2 Ukrajna , ,6 Belarusz Moldávia ,6 498,8 * évi adat Forrás: A nemzeti statisztikai évkönyvek és kikötıi honlapok adataiból saját számítás. A kikötıállomány rendeltetés (fıbb szolgáltatások) szerint meglehetısen gyengén differenciált. A nagyobb kikötıvárosok közül egy sincs, amelyik kizárólag valamely meghatározott szolgáltatásra szakosodott volna. Turizmust szolgáló személyhajók közlekedésére (beleértve a távolsági közlekedésre használt komphajókat is) csak néhány kikötıváros rendezkedett be (Szentpétervár, Tallinn, Klaip da, Gdynia, Świnoujście, Fiume, Split, Zadar, Bar, Durrёs, Varna, Constanta, Iljicsivszk, Odesza, Feodoszija stb.), de e mellett teherhajók rakodása is folyik bennük.

35 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és Egy jelentısebb kikötıvároson belül viszont többféle áru rakodására és átmeneti tárolására berendezkedett terminálok, szakosított kikötırészlegek állnak rendelkezésre. Az ömlesztett száraz tömegáruktól (szén, érc, építıanyag, gabona) a folyékony és légnemő árukon (olaj, olajtermékek, vegyi anyag, sőrített földgáz, ammónia) át egészen a darabáru, konténeres áru, kamion, sıt a nagymérető berendezések be- és kirakásáig. Eddig a nagyobb kikötıvárosok nem szakosodtak olajkivitelre, még akkor sem, ha a hátország felıl távolsági csıvezeték érte el a kikötıt (pl. Ventspils, Klaip da). Viszont egy nagyobb város térségében kialakult kikötıcsaládon belül rendszerint olajterminál is mőködik. (Kivitel céljából Murmanszk, Tallinn, Szentpétervár, Novorosszijszk, Taganrog, Vosztocsni stb., behozatal céljából pedig Fiume, Omisalj, Bar, Burgasz, Varna, Odesza, Gdańsk, Szczecin kikötıjében.) A legnagyobb kapacitású szénkiviteli terminálok Tallinnban, Ventspilsben, Odeszában, a Krím félsziget kikötıiben és Taganrogban mőködnek. Az 1990-es évek eleji drasztikus visszaesés után az egyes országokbeli kikötıállomány 1995 és 2006 közötti forgalma lassan növekedett Bulgáriában, Lengyelországban, Litvániában, Oroszországban, Montenegróban és Ukrajnában, stagnált vagy gyengén visszaesett Lettországban és Észtországban, igen dinamikusan növekedett Horvátországban és Romániában (Erdısi 2008). A Kelet-Európa egyes tengerpartjaihoz, illetve szakaszaihoz tartozó kikötık kikötırégiókat alkotnak, melyek rakodási teljesítménye a hátország által keltett forgalom alapján széles skálán mozog. A megmozgatott árutömeg (2007-ben millió t) alapján a legforgalmasabb kikötırégiót még mindig a Fekete-tenger északi partján és az Azovi-tenger partjain mőködı ukrajnai és oroszországi kikötık alkotják (2. ábra). A nagy múltú Odesza és Szevasztopol kivételével a többiek viszonylag fiatal létesítmények. Apró kikötıhelyekbıl az 1930-as évek óta fejlıdtek szabályszerő kereskedelmi kikötıkké (élükön Novorosszijszkkal), melyekben a Feketetengeren belüli járatok már kisebbségben vannak a Földközi-tenger, valamint az óceánok kikötıivel összekötı járatokkal szemben. A második legnagyobb (mintegy évi 130 millió tonnát elérı) forgalmat a kiterjedt hinterland a Finn-öböl menti oroszországi kikötırégióban kelti, melynek központja Szentpétervár. Az ettıl földrajzilag ugyan távoli, de szintén Oroszországhoz tartozó Kalinyingráddal együtt a baltikumi orosz kikötırégió 2005-ben 145 millió tonna forgalmat bonyolított le, melynek túlnyomó részét a kıolaj és szilárd ásványi anyag export tette ki. A konténerforgalomban viszont ez az elsı a kikötırégiók közül. E régión belül a forgalom bı fele már az új, az utóbbi két évtizedben épített, illetve még épülıben levı kikötıkön keresztül áramlik. Az innét induló és ide érkezı teljes forgalom keltésébıl a Keleti-tenger menti országok csupán 22 24%-os arányban veszik ki a részüket, míg az Északi-tenger menti Range mega-kikötıcsalád 45 48%-kal (az olaj fıként Rotterdamba kerül). Európa többi kikötıje 8 10%-kal, Kelet- és

36 36 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Délkelet-Ázsia 12 14%-kal reprezentálja magát, a fennmaradó részen a többi távoli világrész (elsısorban Észak-Amerika, továbbá Latin-Amerika és Afrika) osztozkodik. A harmadik legnagyobb kikötırégió a balti országoké (évi közel 140 millió t forgalommal). A három ország meghatározó kikötıi között nagyságrendben nincs lényeges különbség, sıt földrajzi megoszlásuk is viszonylag egyenletes. Forgalmuk viszonylatok szerinti megoszlása tekintetében az orosz kikötıkhöz képest jóval magasabb Nyugat-Európa és Dél-Európa, viszont alacsonyabb Amerika részesedése. E kikötırégió túlnyomóan Oroszország (kisebb részben Belarusz, Kazahsztán) tengeri külkereskedelmét szolgálja. Magas arányt képvisel az olajkivitel. A negyedik kikötırégió a Fekete-tenger nyugati, romániai és bulgáriai partvidékén a forgalom tömegében (90 millió t) csak a kétharmada az elıbbinek, viszont konténerforgalomban megelızi azt. Forgalmi súlypontja az északi végén alakult ki Constantában. Forgalmának irányultsága hasonlít az ukrajnai régióhoz azzal a lényeges különbséggel, hogy nagyobb részt képviselnek a közel-keleti/észak-afrikai viszonylatok. Az ötödik kikötırégió (évi bı 60 millió t-val) a lengyelországi keleti-tengeri. Teljes jégmentességén kívül nagy elınye a Nyugat-Európához közelebbi fekvése. Bár továbbra is végez tranzit szolgáltatásokat a FÁK és más volt szocialista országok számára, ez még mindig elmarad az as évekbelitıl. Konténerforgalma gyorsan növekszik, 2007-ben már közel járt a román/bolgár kikötık forgalmához. A balti kikötıkhöz képest magasabb arányt képvisel Afrika és Amerika, miközben Európa a 3/4-ét, 4/5-ét teszi ki. A hatodik helyet az Adria hosszú, legnagyobb részben Horvátországhoz, kisebb részben Szlovéniához és Albániához tartozó északi partjának kikötırégiója foglalja el mintegy évi gyenge félszáz millió t rakodási forgalommal. E régión belül a kikötık teherforgalom nagyságrend szerinti területi megoszlása erısen aszimmetrikus, a két nagyobb kikötı (Fiume és Koper) az ÉNy-i szegletben alakult ki. Ezzel ellentétben a személyforgalom tekintetében Kelet- Európán belül vezetı helyen álló dalmáciai kikötık megoszlása jóval egyenletesebb, jeles tagjaik közül Dubrovnik a régió déli részén mőködik. E kikötırégió konténerforgalma még kelet-európai viszonylatban is a gyenge közepes mértéket üti meg. Messze a legkisebb forgalmú a Jeges-tenger melléktengerei melletti kikötırégió, melynek két jelentısebb nagyteljesítményő vasúti összeköttetésnek is örvendı nemzetközi kikötıjén, Murmanszkon és Arhangelszken kívül még néhány kisebb, inkább csak a nyári félévben mőködı kikötı (Kandalaksa, Belomorszk, Onyega, Szeverodvinszk) áll rendelkezésre a partvidék és mögöttes területének ellátásához, valamint a nyersanyag (fa, olaj, ércek stb.) kiviteléhez. A teljes régió forgalma így sem több évi 22 millió t-nál.

37 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és ÁBRA Kelet-Európa kikötırégióinak forgalma 2005-ben és a fıbb áruáramlási irányok (The Traffic of East European Port Regions in year 2005 and the Main Flows of Goods Traffic) Jelmagyarázat: 1 rakodási forgalom (millió t), 2 legjelentısebb iparvidékek, 3 fıbb áruáramlási irányok. Forrás: Az egyes kikötık adataira alapozva saját szerkesztés. Kelet-Európában évi 50 millió t feletti tömegő rakodás forgalma csak három kikötınek, Szentpétervárnak, Constantának és Novorosszijszknak van. Ezek Kelet-Európa vezérkikötıi (4. táblázat). E volumenek Nyugat-Európában a harmadrangú kikötıkre (pl. az olaszországi Genovára, a franciaországi Dunkerquere, az angol Tilburyre) jellemzık. A nagy kikötık közé a millió t közötti forgalmat bonyolítók sorolhatók (Gdańsk, Tallinn, Ventspils, Riga, Klaipeda, Odesza, Iljicsivszk, Juzsnij, Primorszk,

38 38 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Mariupol, Burgasz). A kicsiny (<1,0 millió t forgalmú) szabályos kereskedelmi kikötık száma eléri a félszázat Kelet-Európában. Kelet-Európa kikötıinek többsége fıként a nyersanyagexportot szolgálja, csak kevés a behozatalban jeleskedı, mint pl. az adriai kikötık többsége vagy Constanta, melyek a Kárpát-medence tengeri importját is közvetítik (4. táblázat). Kikötırégió 4. TÁBLÁZAT Kelet-Európa tengeri kikötırégióinak forgalma, 2005, 2006 (The Traffic of East European Sea Port Regions, 2005 or 2006) N e m k o n t é n e r i z á l t á r u E b b ı l Teljes forgalom folyékonlesztett öm- general cargo millió t áru száraz % % áru % K o n t é n e r i z á l t TEU ezer ezer tonna A konténerizáltság mértéke % A berakás részaránya a teljes kikötıi forgalomból % Oroszország északi kikötıi* Murmanszk 9,0 38,3 49,7 12, ,0 68,7 Arhangelszk 8,0 10,0 67,0 23, ,2 84,2 Kisebb kikötık 5,0 77,4 22, ,8 88,2 Összesen 22, Oroszország keleti-tengeri kikötıi Szentpétervár 57,5 8,0 58,0 34, a) ,9 46,7 Uszty-Luga 1,3 90,0 8,0 2, ,4 95,0 Vistina 5,0 100,0 100,0 Primorszk 52,3 100, ,6 98,0 Viszock 8,9 100,0 100,0 Kalinyingrád 14,6 5,9 78,5 15, ,0 57,4 Kisebb kikötık 5,4 Összesen 145, Balti országok Tallinn 36,0 64,1 25,6 10, ,0 90,7 Riga 25,9 a) 25,4 a) 60,4 a) 14,2 a) ,0 90,2 Ventspils 29,9 54,6 35,8 9, ,2 Liepaja 4,5 15,5 37,7 46,8 83,5 Kis kikötık 20,9 Klaipeda 21,8 33,1 34,2 32, ,0 79,8 Összesen 139,

39 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és Lengyelország Gdańsk 23,3 52,0 39,7 8, ,7 70,8 Gdynia 12,2 3,1 34,8 62, ,0 52,2 Szczecin** 16,1 1,3 65,5 33,2 80 a) 744 a) 12,0 a) 79,7 a) Kis kikötık 8,7 Összesen 60, Adria északi part Koper 14,9 15,5 58,9 25, ,0 44,2 Fiume 13,2 a) 42,6 a) 20,4 a) 37,0 a) 145 a) 828 a) 42,7 33,1 Sibenik 1,5 6,0 70,0 24, ,0 80,2 Zara 1,3 10,0 51,0 39, ,0 50,4 Ploče 2,8 15,0 62,0 23, ,7 48,2 Bar 2,3 13,0 60,0 27, ,2 43,3 Durrёs 3,3 18,0 67,0 15, ,2 44,6 Egyéb kikötık 7,5 Összesen 46, Fekete-tenger nyugati part Burgasz 16,3 55,6 23,3 21, ,7 Várna 10,1 10,3 72,6 17, ,6 60,5 Constanta 62,7 25,5 51,4 23, ,0 45,0 Kisebb kikötık 0,9 Összesen 90, Fekete- és Azovi-tenger ukrán és orosz kikötıi Odesza 31,7 10,0 50,0 40, ,0 76,8 Iljicsivszk 14,9 14,0 44,0 42, ,0 78,7 Juzsnij 22,1 13,7 47,9 38, ,0 62,8 Herszon 2,7 5,0 67,0 28, ,7 57,0 Mikolaiv 1,8 54,0 46, ,1 69,7 Szevasztopol 4,2 58,0 42, ,4 72,4 Mariupol 17,4 11,2 73,6 15, ,0 70,6 Taganrog 3,3 a) 85,0 15, ,0 72,4 Rosztov 4,5 78,0 22, ,6 47,0 Novorosszijszk 51,8 35,0 50,0 15, ,3 69,7 Tuapsze 3,0 85,0 15, ,8 50,2 Egyéb kikötık 16,2 Összesen 173, Megjegyzés: * Barents- és Fehér-tengeri; ** és Swinoujscie; a) évi adat; b) más adatok szerint a lengyel kikötık teljes konténerforgalma 2007-ben elérte az 1,5 millió TEU-t. Forrás: Shipping Statistics... (2006), továbbá monográfiák, tanulmányok adataiból saját számítás.

40 40 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Néhány következtetés A világgazdaságba való fizikai integráció szempontjából meghatározó szerepe van az árukat nagy tömegben és a legkisebb ráfordítással (egyúttal a legkisebb fajlagos környezeti terhelés mellett) szállítani képes tengerhajózásnak. Az egyes országcsoportok/országok gazdasági fejlıdését nem elhanyagolható mértékben befolyásolja a világtengerek globális jelentıségő útvonalaihoz, meghatározó forgalomáramlásaihoz való térbeli viszonyuk. Kelet-Európa tengerpartjainak használati és gazdasági értékét a Finn-öböltıl északra (Murmanszk kivételével) a kedvezıtlen klimatikus viszonyok, számos partszakaszon a morfológiai adottságok és a víz sekélysége, de legfıképpen a beltengeri fekvésük, a nyugat-európai magtérségtıl és az interkontinentális (Európa Észak- Amerika, Európa Kelet-Ázsia viszonylatú) áruáramlási vonalaktól való távolságuk csökkentik. Az alapvetıen kontinentális karakterő térségben eleve nem alakulhatott ki a nyugat-európaihoz hasonló hajózási kultúra. A politikai indítékú bezárkózottság, az autarchiára törekvı és ráadásul elmaradott gazdaság egyaránt ellene hatottak a volt szocialista országokban a tengeri kereskedelem és fıként a kikötık (mőszaki) fejlesztésének, a konténerizáció nagyobb arányú elterjedésének, az országok nagyságával arányos kikötıi forgalom létrejöttének. A rendszerváltás utáni idık felkiáltójeles paradoxona, hogy miközben az elzárkózottság megszőntével Kelet-Európa országai igyekeztek kihasználni a globális gazdaságba való bekapcsolódásból származtatható elınyöket, az ehhez szükséges tengerhajózási szolgáltatásokhoz (saját flottájuk kis kapacitása miatt) a nem kelet-európai hajózási társaságok igénybevételével tudtak hozzájutni. Kikötıik egy része nem anynyira az elégtelen átrakó-kapacitás, mint a rakodási igények és kínálat földrajzi elválása miatt került nehéz helyzetbe. A szintetikus államok szétesése után létrejött szuverén országok közötti érdekellentétek miatt a lehetı legnagyobb mértékő önállóságra törekvés tapasztalható a kikötı-politikában is, különösen a posztszovjet térségben. Az érdekelt felek közötti a kölcsönös érdekeket szolgáló méltányos megállapodásokkal, mérsékelt tranzitdíjak érvényesítésével meg lehetett volna takarítani a hatalmas kikötıi beruházások csillagászati összegeit. Az anyagi erık összpontosításával kialakított, kimondottan nagy kikötıknek van igazán esélyük arra, hogy nagytávolsági/interkontinentális hajójáratokat magukhoz vonzzanak, melyek révén intenzívebben be tudnak kapcsolódni a globális gazdaságba. A kelet-európai országok tengeri külkereskedelmének feltőnıen nagy része a nyugat-európai kikötıket (túlnyomóan az északi-tengeri megakikötıket) veszi igénybe ben még a tenger áldotta Lengyelország is a német és holland kikötıkön át vitte ki és hozta be áruinak 45%-át. Ez az arány a tenger nélküli Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon 82%, 71%, illetve 58% volt, de még a Balkán országaiban is eléri az 5 25%-ot (1. ábra). Az ARA kikötık, valamint Brema/Bremerhaven és Hamburg kiemelkedı minıségő kikötıi logisztikai szolgáltatásai oly erıs vonzerıt képesek kelteni, amellyel képtelenek, vagy alig tudnak versenyezni a Balti-, Fekete-, Azovi-,

41 TÉT XXII. évf Tengeri közlekedés és Barents-, Fehér- vagy az Adriai-tenger jóval közelebbi kikötıi. Korunkban a földrajzi, sıt a gazdasági távolságot is felülírja a logisztikai távolság (Erdısi 2008). Kelet-Európa országai csak együttes erıvel létrehozott, az atlanti kikötıkkel versenyképes nagy kapacitású és mőszakilag is élvonalbeli kikötı létrehozásával volnának képesek elérni, hogy külkereskedelmük túlnyomó része a saját régiójukbeli kikötıket vegye igénybe. Irodalom Ambler et al. (szerk.) (1985) Soviet and East European transport problems. Transportation Europe, Eastern Congress. Blasco betreibt wieder Schiffe. (2007) Deutsche Verkehrzeitung. (DVZ) Március 3. Bald zu wenig Umschlagkapazitäten. (2008) DVZ. Január 3. Collin, A. (2007) The Development of Sues Channel. Bulk. Október 7. Erdısi F. (1996) Ágazati és regionális kommunikációföldrajz. II. kötet. Egyetemi jegyzet. Pécsi JPTE TTK Általános Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, Pécs. Erdısi F. (2003) A kommunikáció globalizálódása. Erdısi F. (szerk.) Globalizáció kommunikáció környezet. Mandulavirágzási tudományos napok. Konferenciakötet, Pécsi Tudományegyetem, Pécs o. Erdısi F. (2005a) A Balkán közlekedésének fıbb földrajzi jellemzıi. Balkán Füzetek, 3. Pécsi Tudományegyetem TTK Földrajzi Intézet, Pécs. Erdısi F. (2005b) A Baltikum közlekedése és a kapuszerep. MTA RKK, Pécs. Erdısi F. (2005c) Tengerre magyar, de hol? Tranzit. Március. Erdısi F. (2005d) Oroszország nemzetközi infrastruktúrájának kényszerei, globális és regionális szerepei. Tér és Társadalom o. Erdısi F. (2008) Kelet-Európa országainak vízi közlekedése. MTA RKK, Pécs. Fehér Könyv (2001) Európai közlekedéspolitika 2010-ig. EKB, Brüsszel. János A. (2007) Milyen mértékben terheli felelısség a konténerhajózási ipart a világkereskedelem egyensúlyának felborulásában? Kézirat. Pécsi Tudományegyetem Agrárgazdasági, Környezetvédelmi és Területpolitikai Tanszék, Pécs. Lasco kündigt Moderniesierung der Tankerflotte an. (2005) DVZ. Április 5. Presentation of Günther Sollinger at Baltic Development Forum Summit. (2003) Oct Riga Private Hafenterminals gewinnen Marktenteile in Ukrainen. (2005) DVZ. Június 14. Sea Port of Petersburg. (2008) Deutsche Verkehrzeitung. Február 19. Shipping Statistics Yearbook. (2006) ISL, Bremen. Zachtel, M. (2007) Arktische Seewege sind keine Alternative. Bedeutung des Panamakanals steigt. DVZ. December 1. MARINE TRANSPORT AND GLOBAL ECONOMIC RELATIONS THE CONSEQUENCES OF UNDERDEVELOPED OF SEA NAVIGATION ON EAST EUROPE S RELATIONS WITH WORLD ECONOMY FERENC ERDİSI Highly efficient sea transport has a definitive role in the integration into global economy and in the emergence on world markets even in the rising period of the so-called infocommunication/post-industrial society. The acquisition and sales markets of distant continents get an increasing share in the commercial relations of East Europe but in the sea transportation of both export and import since the collapse of domestic fleets the former socialist states are largely dependant from foreign shipping companies. The majority of East

42 42 Erdısi Ferenc TÉT XXII. évf Central European sea trade flows through Far-Eastern mega-ports and only a small portion of goods is shipped through the nearby East European inner sea ports. The utilization and economic value of East European seaports is limited in the north of the Bay of Finland (except Murmansk) by their unfavourable climate and particularly by their remoteness from the West European core areas and from intercontinental (Europe North America, Europe Eastern Asia) navigational routes. A region of primarily continental (terrestrial) character was unsuitable for developing out a West European style shipping culture. The region s former isolation stemming from political motives and its backward and autarchy-oriented economy were hindering sea trade, the (technical) development of ports, the large-scale spread of container traffic and the port traffic proportionate with the size of post-socialist countries. The article gives an in-depth review on the disproportions of sea navigation in Eastern Europe with some special features of some port regions and calls the reader s attention on certain unfavourable outcomes.

43 Tér és Társadalom XXII. évf : Kulcsszavak: BALATON RÉGIÓ (Balaton Region) BUDAY-SÁNTHA ATTILA Balaton régió üdülıövezet idegenforgalom átfogó fejlesztés A tanulmány Szerzıje több évtizedes kutatásai alapján a Balatonnal kapcsolatos gondok természeti, társadalmi és gazdasági okaira keresi a választ. A minden részletre kiterjedı, a különbözı ágazatok hatását és azok kölcsönhatását egyaránt értékelı, komplex, térségi szemlélető vizsgálatok hozzásegítenek ahhoz, hogy a Balaton és üdülıkörzete állapotának, fejlıdésének alakulását jobban megismerjük, és lehetıségeink szerint azon változtatni tudjunk. A tanulmány nemcsak a szakemberek, de minden, a Balaton sorsáért aggódó ember számára is hasznos, információ gazdag olvasmányt jelenthet. A Régió lehatárolása A Balatonnak és környezetének lehatárolása napjainkig vita tárgyát képezi, mert az történhet természet- és gazdaságföldrajzi, fejlesztési és ágazati (funkcionális) szempontból is. Létezik egy vízrajzi lehatárolás, amely a vízgyőjtı területet veszi alapul. Ez az 5755 km 2 terület mélyen belenyúlik Somogy és Zala megyékbe, és Veszprém megye jelentıs részét is érinti. Ennek igazgatási és gazdasági szempontból az akadálya, hogy a vízgyőjtı terület tótól távol fekvı településeinek, népességének és gazdaságának a Balatonhoz való kapcsolódásának mértéke elhanyagolható. A vízgyőjtı területen belül a hetvenes években határolták el az üdülıövezetet (üdülıkörzetet), amely lényegében a Balaton régió területét jelenti (1. ábra). Ez a 3769 km 2 -nyi terület történelmileg három megyéhez, 1997-tıl három régióhoz tartozik, és tervezési régióstátussal rendelkezik. A régió 164 települése (16 város és 148 község) 14 kistérségbe van besorolva (1. táblázat). A 164 település közül 52 a part menti, 112 pedig az ún. háttértelepülések közé tartozik. A tervezési régió célját, indokát jelentı tó a térség tengelyében helyezkedik el, és mindenkori állapota és annak reális, illetve túlzó megítélése befolyásolja az egész térség életét és jövıjét. 1. TÁBLÁZAT A Balaton régió népességének alakulása (Number of Population in the Selected Holiday Region of the Lake Balaton) Megnevezés ezer fı % ezer fı % ezer fı % Városok Falvak Régió összesen Forrás: Hablicsek (2003, 10); A Balaton Üdülıkörzet (2006, 55).

44 44 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf ÁBRA A Balaton és kiemelt üdülıkörzete (The Lake Balaton and its Selected Holiday Region) Forrás: A Balaton Régió (2005, 18). A Balaton helyzetének megítélése A Balatonról ma kettıs kép él a köztudatban. Az egyiket az irodalmi munkák, idegenforgalmi reklámanyagok tükrözik, amelyek sok esetben nem nélkülözik az olyan túlzásokat, hogy páratlan, egyedülálló, magyar tenger a tó selymes vizét, a gyerekek számára ideális homokos fürdıhelyeket, a vízi sportok lehetıségének a gazdagságát, a táj szépségét, változatosságát, a felkínált ételek és borok finomságát, a térség gazdag kulturális örökségét emelik ki. És ez igaz is, mert a Balaton nem egy tó a tavak sorában, hiszen könnyen felmelegedı, sekély vize fürdésre kiválóan alkalmassá teszi, élıvilága rendkívül gazdag, a táj változatos vulkanikus kúpjaival sok tekintetben egyedi. A környezetében kiváló élelmiszerek és borok termelhetık, amelyek a változatos gasztronómiai kínálat alapját jelenthetik. A térség kulturális öröksége is gazdag, bár elsısorban a nemzeti vonatkozásai jelentısek. A balatoni táj nem meghökkentı természeti adottságai, egyedi építészeti értékei, hanem elsısorban szelídsége, harmóniája, emberléptékősége miatt megragadó. A maga kis városaival, falvaival, a hegyre felkapaszkodó szılıivel, gyümölcsöseivel, kápolnáival, templomaival tipikus közép-európai táj, amely egy történelmi örökséget (templomok, várromok, kastélyok) hordó agrár tájból az elmúlt másfél

45 TÉT XXII. évf Balaton régió 45 évszázad alatt alakult át idegenforgalmi tájjá, ahol az épített környezetét már a turisztikai célok alakították és alakítják. Ez az a Balaton kép, ami miatt érdemes még nagy távolságról is idejönni és azt a kikapcsolódás, üdülés helyéül választani. A térség egyedi jellegét adó elınyök azonban könnyen hátránnyá válnak. A sekély, könnyen felmelegedı víz egyben a tó nagyfokú érzékenységét is jelzi mindenféle szennyezéssel szemben. A környezet kultúrtáj jellege, agrár és idegenforgalmi jellegő hasznosítása nagy terhelést (kemikáliákkal szennyezett eróziós hordalék, települések szennye, szennyvize) jelenthet erre az érzékeny tóra. Ma már történelmi visszatekintéssel tudjuk értékelni azt a folyamatot, mely során fıleg a hatvanas évek elejétıl kezdve egyre nagyobb mértékben elszennyezıdött, majd pedig a különféle intézkedésekre bekövetkezett terhelés csökkenésének hatására ismét tisztulni kezdett a tó vize. Kezdetben a tó sorsáért való aggódás indította el, majd pedig a szenzációkeltés erısítette fel azt a folyamatot, melynek hatására a Balaton mindenféle bajt hordozó állatorvosi lóként jelenik meg a köztudatban. A Balaton egyenlıvé vált a feliszaposodással, az algásodással, a nád- és halpusztulással, az alacsony és nagy vízállással, a kultúrálatlan környezettel, a vendégek megvágásával, a bőnözés megjelenésével. Mindebben volt igazság, de a túl egyoldalúra sikerült kép erısen beivódott nemcsak a hazaiak, de a külföldiek tudatába is, és ez a térséget minden tekintetben erısen leértékelte. Az így kialakult negatív kép pontosan annak a harmóniának, nyugalomnak, biztonságnak mond ellent, amely ennek a térségnek az értékét jelenti, illetve jelentheti. A bajok eredete A bajok alapvetı okát a fejlıdés megkésettségében, komplexitásának hiányában, szabályozatlanságában, sok esetben spontán jellegében kereshetjük. A Balaton sorsát hosszú idın keresztül az agrár érdekek (földnyerés) befolyásolták, melynek hatására a nagy kiterjedéső mocsarak lecsapolásával (Nagyberek, Tapolcai-medence, Kis-Balaton, Zala-völgye), 1863 óta vízszintjének szabályozásával területének közel 40%-át, víztömegének pedig kb. 50%-át elvesztette. A Balaton térsége egy kimondottan agrártájból ahol a tó haszna (nád, hal) nem volt arányban azzal a kárral, amilyen közlekedési akadályt a tó jelentett a 19. század végétıl kezdve kezdett átalakulni üdülıtájjá. Ebben a lassú átalakulással járó folyamatban a robbanásszerő változás a hatvanas években, a tömegturizmus megjelenésével következett be, mely során az üdülıvendégek száma néhány év alatt pár tízezerrıl több százezerre nıtt, és vele együtt a növekvı munkahely kínálat miatt megnıtt a térség állandó lakossága is. A növekvı kereslettel a fejlesztési lehetıségek nem tudtak lépést tartani, és különösen a hatvanas években bekövetkezett vendégszám növekedés következtében a szolgáltatások terén olyan súlyos hiányok jelentkeztek, amelyek közegészségügyi veszélyekkel is jártak. A térség infrastrukturális elmaradottságát jól mutatja az, hogy a történelmileg legnagyobb településén, Keszthely belvárosában is csak 1941-ben épült ki a vízvezeték, és 1957-ben is csak három településen (Keszt-

46 46 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf hely, Siófok, Balatonfüred) volt, összesen csak 16 km hosszú szennyvízvezeték, amellyel a szennyvizet a nádasokba vezették. A fejlesztés így az igények után futott. Elsıdleges feladatot az egészséges vezetékes vízellátás kiépítése és a kereskedelmi szolgáltatások fejlesztése jelentette. A part menti települések vízellátását is csak a nyolcvanas évek elejére tudták megoldani, míg ezeknek a településeknek a csatornázottsága és szennyvíz kezelése csak 2007-re készült el teljes egészében, de a tóra hatást gyakorló ún. háttértelepüléseken még napjainkig sem épült ki mindenütt. Meleg nyári napokon a nyolcvanas években az üdülıkkel egy millió fıre felszaporodó népességő, part menti települések szennyvize, amely közvetlenül, illetve szikkasztókból a talajvízzel került a tóba jelentette a legnagyobb veszélyt a tóra. A helyzetet tovább rontotta, hogy az ipartelepítéssel egyidejőleg gyorsan növekvı népességő városokból a patakok (Marcali, Tapolca) és a Zala (Zalaegerszeg, Zalaszentgrót) már erısen szennyezett vizet szállítottak a tóba. A fejlesztéseknél nemcsak a komplex szemlélet (vízellátás csatornázás, szennyvíztisztítás), de a térségi szemlélet sem érvényesült, ezért épülhetett Keszthelyen Tejüzem és Vágóhíd tisztító nélkül, és ezért létesülhettek hígtrágyás állattartó telepek a tó közvetlen közelében. Sajnos a térség fejlesztése során nem törekedtek az ágazati fejlesztések összehangolására és a tó védelmét figyelmen kívül hagyták, ez súlyos gazdasági (pl. állattartó telepeket fel kellett számolni) és környezeti következményekkel járt. A következetes szabályozás hiánya, fıleg az üdülık létesítése területén hozzájárult, hogy korábbi mezıgazdasági, fıleg szılıterületeken megfelelı infrastruktúra nélkül üdülıtelepek alakuljanak ki, illetve a parti területeken a magántulajdonosok legálisan, illetve illegálisan (pl. nádasok feltöltése) olyan területek birtokába jussanak, és azokon olyan tevékenységeket végezzenek, amelyek a közösségi célú fejlesztések számára akadályt képeznek és a víz minıségére káros hatást gyakorolnak. Térség gazdasága A térség rendkívül változatos domborzati jellege, talajainak eltérı minısége alapján mozaikszerően változó, de összességében csak közepes minıségő mezıgazdasági területnek tekinthetı. A kimondottan kiváló (pl. Balatonkenese, Siófok térsége) és kedvezıtlen (pl. Nagyberek) termıhelyek mellett szinte minden növény számára található olyan terület, ahol versenyképes termelésre lehetıség nyílik. A térség egészében a természeti feltételek fıleg a szılı- és gyümölcstermesztés számára kedvezıbbek az átlagosnál. A szılı- és bortermelés a Balaton-felvidék meredek fekvéső, sekély termırétegő, sülevényes talaján nem csak lehetıség, hanem kényszer is, mert versenyképes termelésre csak ezzel az ágazattal nyílik lehetıség akkor, ha nem a mennyiség, hanem kimondottan a minıség áll a termelés központjában. Mivel a térség az építıanyagokat (kı, murva, homok) leszámítva nem rendelkezik számottevı nyersanyag forrással és olyan nagyváros sincs a térségben, amely az ipar számára vonzerıt jelentene, ezért a part menti települések ipari fejlıdése nem volt jelentıs. Számottevı ipar csak Keszthelyen (élelmiszeripar és textilipar), Bala-

47 TÉT XXII. évf Balaton régió 47 tonfüreden (hajóépítés) és Balatonfőzfın (vegyipar, papíripar) alakult ki. Az ipari fejlıdés szerencsére a vízgyőjtı parttól távolabb fekvı városokra (Marcali, Tapolca, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Nagykanizsa) koncentrálódott, és a rendszerváltás óta a part menti ipar többsége is leépült (pl. Keszthelyen a tejüzem és vágóhíd bezárt, Balatonfüreden a hajógyártás megszőnt). Így már a 19. század vége óta világossá vált, hogy a térség fejlesztése a Balatonra épülı idegenforgalomra alapozódhat, csak az idegenforgalom és az arra épülı szolgáltatások fejlıdése emelheti ki a közepes adottságokkal rendelkezı agrártérséget alulfejlett állapotából. Az elmúlt száz év azonban azt is bizonyította, hogy mivel az idegenforgalom 90%-ban a part menti településekre és ott is fıleg a városokra koncentrálódik, a térség és a népessége túl nagy és az idegenforgalom túl idényszerő ahhoz, hogy egyetlen gazdasági ágazat a terület hasznosítását, a népesség foglalkoztatását meg tudná oldani. Az agrárgazdaság (mezı- és erdıgazdaság), valamint az idegenforgalom együttélése látszólag rendkívül kedvezı, hiszen az idegenforgalom helyi piacot biztosít az agártermékek számára, a színvonalas agrártermelés viszont az ápolt kultúrtájjal megfelelı hátteret, kiegészítı szolgáltatásokat (éttermek, szállodák részére friss zöldséget, gyümölcsöt, bortúrát) nyújt az igényes idegenforgalom részére. Sajnos ez a természetes együttélés a szılı- és bortermelést leszámítva a kívánatos módon sohasem valósult meg, és csak a szılı- és borágazat volt az, amely a múltban és napjaikban is szervesen kapcsolódni tudott az idegenforgalomhoz. A mezıgazdasági termelés nem tudott az idıjárástól erısen függı szezonális kereslethez igazodni, és a térségben nem épült ki az a logisztikai bázis (hőtıházak, raktárak, nagybani piac), amely az erısen változó keresletet kiegyenlíteni és kielégíteni tudta volna. Ebben nem kevés szerepe volt a szolgáltatások, mindenekelıtt a vendéglátás igénytelenségének, amely a minıségi áruellátás javítása érdekében (pl. friss élelmiszerek) sohasem törekedett tartós termelıi kapcsolatok kialakítására. Ennek az eredménye volt az, hogy a Balaton mellett megtermelt zöldséget és gyümölcsöt többnyire a budapesti nagybani piacon értékesítették, illetve exportálták, vagy konzerv- és édesipari üzemeknek adták át, míg a térség ellátásához szükséges árut Budapestrıl és az Alföldrıl szállították a Balaton mellé. Ebbıl adódóan a térség agrárgazdasága az idegenforgalom fejlıdésének nem az elınyeit, hanem inkább a hátrányait érezte, amely a szezonális munkaerı nagyobb drágaságában és a termelést terhelı fokozott környezetvédelmi követelményekbıl adódó nagyobb termelési költségekben mutatkozott meg. Kedvezıtlen jelenség, hogy a rendszerváltás óta a nagyüzemek felszámolása, a földek privatizálása, a földspekuláció megjelenése következtében a területek mővelési színvonala romlott, nagyszámú ültetvény (gyümölcsösök, szılık) a szakszerőtlen használat miatt tönkre ment. A létrejött kisgazdaságok többsége nem képes fejlesztésre, korszerő termelésre, és ez a táj állapotán is meglátszik.

48 48 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf A régió helyzete ma A három évtizedes gyors fejlıdés után amely azonban elsısorban a városokat és a part menti településeket érintette a rendszerváltást követıen a régió válságba került. A válság a természeti környezet állapotában, a térség gazdasági teljesítményének, a népesség foglalkoztatási helyzetének, jövedelmének alakulásában egyaránt megmutatkozott. A víz minısége a nyolcvanas évek intézkedéseinek hatására (Kis-Balaton I. üteme, csatornázás, szennyvíztisztítás fejlesztése, patakmedrek erdısítése, a patakok vizének víztározókba való ülepítése, torkolati részükön szőrımezık létesítése, hígtrágyás állattartó telepek felszámolása, a talajba injektált folyékony mőtrágyák elterjesztése stb.) bekövetkezett általános javulása után ismét romlani kezdett, és 1994-re történelme során a legrosszabb vízminıséget érte el (2., 3. ábra). Az egész tó a felszaporodó algák miatt hipertróffá vált, amit az évente rendszeressé váló halpusztulások (keszeg, busa, angolna) is jeleztek. Mindez arra utalt, hogy az elızı évtized fejlesztései csak a romlási folyamat lelassítására voltak elegendıek, de kedvezı hatásuk rövid idı alatt kimerült. 2. ÁBRA Klorofill-a éves átlagok (Clorophill A-Annual Averages) Forrás: Katona İrsi (2006, 4. ábra). A kialakult helyzetet drámaian tárgyaló hazai és külföldi sajtó hatására a balatoni üdülés vonzása csökkent. A térség gazdasági alapját jelentı turizmus természeti bázisának romlása csak elmélyítette a rendszerváltással szükségszerően jelentkezı gondokat. Nagyon lényeges, hogy a határnyitással, illetve a német újraegyesítéssel a Balaton megszőnt a német turisták legális találkozóhelyének lenni, ami a külföldi turisták 60%-át adó német turisták számának kezdetben rohamos, majd lassuló, de napjainkig tartó csökkenésével járt együtt.

49 TÉT XXII. évf Balaton régió ÁBRA A Balaton vízminıségének alakulása (Changes of the Water Quality of the Lake Balaton) Forrás: Katona İrsi (2006, 26). A határok megnyitásával nemcsak a hazai, de a korábbi szocialista országok turistáinak célterületeivé az addig nehezen elérhetı tengerpartok, európai és tengerentúli országok, fürdıhelyek váltak. Ezáltal a balatoni turista-fogadás feltételei nemzetközi összehasonlításban kerültek mérlegre, és gyakran könnyőnek találtattak, mert kiderült, hogy a hazai szolgáltatások színvonala többnyire nem éri el a nemzetközi szintet és azt is viszonylag drágán, eléggé megbízhatatlan módon nyújtja. A lakossági jövedelmek csökkenése, a munkahelyek megszőnése és a váratlanul tömegessé váló munkanélküliség az üdülési szokások megváltoztatására kényszerítette az alacsonyabb jövedelmő lakosság széles rétegeit. Ezt gyorsította fel a szakszervezeti és ifjúsági üdültetés lényegében véve teljes megszőnése, melynek következtében több millióval csökkent az üdülık száma. A túlnyomórészt kereskedelmi szálláshelyekre alapozott üdülı népesség pedig rendkívül érzékenyen reagál az idıjárás alakulására, és emiatt az üdülési szezonon belül is kiszámíthatatlanul változott a szolgáltatásokat igénybe vevık száma (2., 3. táblázat). A balatoni turizmus image-nek nem tett jót a szakképzetlen vállalkozók (vendéglısök, panziótulajdonosok) tömeges megjelenése,

50 50 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf akik a váratlanul lecsökkent és az idıjárás miatt bizonytalanná vált keresletet magasabb árakkal próbálták ellensúlyozni. Különösen a külföldiek számára volt ijesztı a közrend romlása miatt a hazai és külföldi bőnözık tömeges megjelenése, amit a lopások, betörések, autólopások növekvı száma jelzett. 2. TÁBLÁZAT Kereskedelmi szálláshelyek forgalma a Balaton régióban* (ezer fı) (Turnover of Commercial Accommodations in the Balaton Region [in Thousand]) Megnevezés Vendégek száma ebbıl: külföldi Vendégéjszakák száma ebbıl: külföldi *Fizetıvendéglátás nélkül Forrás: Statisztikai Évkönyv (1980, 350); Idegenforgalmi Évkönyv (1986, ); Statisztikai Zsebkönyvek (1999, 258; 2005, 291). 3. TÁBLÁZAT A kereskedelmi szálláshelyeket igénybe vevı külföldi turisták aránya (Average of Foreign Tourists Using Commercial Accommodations) Megnevezés Külföldi turisták aránya (%) Külföldi vendégéjszakák aránya (%) Forrás: KSH adatok alapján saját számítás. A turizmus visszaesése azért is volt aggasztó, mert a rendszerváltást követıen az üzembezárások hatására az ipari foglalkoztatás is csökkent, a mezıgazdaságban pedig a nagyüzemek felszámolásával jelentıs számú, fıleg szakképzetlen munkaerı szabadult fel. A gazdaságilag kedvezıtlen folyamat az ezredfordulóra javulni kezdett. Ebben döntı jelentısége volt annak, hogy a jelentıs infrastrukturális fejlesztések (fıleg a csatornázás és szennyvíztisztítás), továbbá a Kis-Balaton II. ütemének részleges üzembe helyezésének hatására a víz minısége gyorsan javult, és a régen megcélzott, a hatvanas évek vízminıségi állapotát megközelítı vízminıség alakult ki. Ezzel egyidejőleg jelentıs szállodai és fürdı fejlesztéseket hajtottak végre, és folyamatosan javultak a gyógyvizekre épülı turizmus feltételei is (pl. Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány, Tapolca). Erre szükség is volt, mert az idelátogatók már az igényesebb szálláshelyeket (három és négy csillagos szállodákat) keresik, míg a magán szálláshelyek, panziók, kempingek, egy, illetve két csillagos szálláshelyek iránti kereslet jelentısen lecsökkent (4. ábra). Az is világossá vált, hogy a balatoni turizmus idényszerőségét és idényen belül az idıjárásnak való kitettségét csak a melegvizes fürdıhelyek számának növelésével és a szolgáltatások színvonalának, minıségének a javításával lehet elérni.

51 TÉT XXII. évf Balaton régió ÁBRA A vendégéjszakák száma a szállodák típusai szerint (Number of Guest Night by Type of Hotel) Forrás: A Balaton üdülıkörzet... (2006, 25). Az üdülési feltételek lényeges javulása sem állította meg a külföldi látogatók számának csökkenését, de a belföldi turisták száma ismét növekedésnek indult. Ez mindenekelıtt az üdülési csekk bevezetésének volt köszönhetı, de szerepet játszott benne az életszínvonal ismételt lassú emelkedése, valamint az is, hogy a külföldi utazások magasabb költségei és fáradalmai után az érdeklıdés ismét a könnyen megközelíthetı Balaton felé fordult. A belföldi vendégek számának növekedése azonban eddig csak részben tudta pótolni a külföldiek számának csökkenését, mert a magyar vendégek rövidebb ideig veszik igénybe a szálláshelyeket. A magyar turisztikai kínálat a rendszerváltással a turizmus nemzetközi kínálati piacára került és csak akkor tud versenyben maradni, ha elérhetıségében, természeti feltételeiben, szolgáltatásainak színvonalában felveszi a versenyt más üdülıhelyekkel. A rendszerváltással a turizmus minden nehézsége ellenére a térség számára felértékelıdött, mert a turizmus és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások képesek a térség gazdasági teljesítményének a növelésére, a foglalkoztatási helyzet javítására. Számottevı ipar vonzására a régió a jövıben sem lesz képes, az agrártermelés pedig a nagyüzemek felszámolása óta válságban van. A térségben egyetlen pozitív jelként a korábbi nagyüzemi ültetvények bázisán kialakult, kimondottan minıségorientált hektáros szılı- és borgazdaságokat tekinthetjük, amelyek borai jól tükrözik a térség kiemelkedıen jó termıhelyi potenciálját. Sajnos ezek a gazdaságok a térség szılıtermelésének legfeljebb 20%-ával rendelkeznek, és ez nem elegendı ahhoz, hogy a régióban a versenyképes szılı- és bortermelés feltételei létrejöjjenek. A sikerhez a termelık nagyobb mértékő együttmőködésére, kevesebb számú, nagyobb területő gazdaságokra és egy egységes bormarketingre lenne szükség, mert elképzelhetetlen, hogy a térségben jelenlévı kis termıterülető borrégió termelıi egymással versenyezve a nemzetközi piacokra ki tudjanak lépni és ott sikeresen helyt is tudjanak állni.

52 52 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf A fejlesztés indokai, gondjai Egy térség fejlesztése akkor lehet sikeres, ha a fejlesztés komplex módon, a gazdasági, szociális és ökológiai szempontok figyelembevételével, az ágazatok közötti együttmőködés által kiváltott szinergikus hatások kihasználásával megy végbe. A jelenleg jelentkezı gondok a következıkben foglalhatók össze: A Balaton vize jó minıségő, de állapota labilis, folyamatosan jelentıs szenynyezésnek van kitéve (4. táblázat). Ennek ellenére nem látszanak az elég vontatottan végbemenı csatornázástól eltekintve azok a programok, amelyek a jelenlegi jó vízminıségi állapot fenntartását, folyamatos javítását (nem kampányszerő beavatkozásokkal) biztosítanák. (Pl. meder kotrása, az erózió veszélyes területek erdısítése, a Balatonba futó vizek elıülepítése stb.) Év 4. TÁBLÁZAT A Balatont érı összes terhelés (Changes of the Water Quality of the Lake Balaton) Vízfolyások A Balaton nitrogén terhelése (t) Bemosódás városi területekrıl Közvetlen szennyvíz Egyéb közvetlen bemosódás Légköri terhelés Becsült összes terhelés % 37,3 0,1 4,5 5,7 52,4 100,0 Balaton foszfor terhelése (t) ,1 0,8 41,4 70, , , ,6 0, ,2 12, % 26,4 0,4 22,4 41,9 8,9 100,0 Forrás: Katona İrsi (2006, 23. melléklet) alapján. A fejlesztéseknél rendkívül alacsony a különbözı ágazatok, hatóságok, önkormányzatok és a vállalkozók között az együttmőködési hajlandóság, a közös fejlesztésekre való törekvés. Itt mindenekelıtt az idegenforgalom és a mezıgazdaság nagyobb fokú integrációjának, a természetvédelem, a vízgazdálkodás és a gazdaság közötti nagyobb együttmőködési készségnek a hiányát lehet kiemelni. De összefogás, közös fellépés helyett versenyeznek egymással a települések, a turisztikai szervezetek és a bortermelık is. Az elızıekbıl adódóan a fejlesztések erısen szétforgácsoltak, a részérdekektıl erısen motiváltak és alacsony hatékonyságúak.

53 TÉT XXII. évf Balaton régió 53 A térség gazdasági fejlıdése lelassult, gazdasági pozíciója az ország más térségeihez képest fokozatosan romlik. Ezért míg a Balaton régiót és Budapestet is magában foglaló 21 megye rangsorában az 1 fıre jutó GDP alapján a régió 1994-ben még Budapest után a 2. helyet foglalta el, addig alacsonyabb gazdasági fejlıdése miatt 2004-re az 5. helyre csúszott vissza (5. ábra) és 2004 között a régió súlya az ország GDP termelésében 2,9%-ról 2,5%-ra csökkent (Lıcsei Németh 2006). Ebben az idıszakban a Balaton régiót magában foglaló három megye GDP termelésében a régió súlya 35,2%-ról 31,9%-ra mérséklıdött. Míg 1994-ben az 1 fıre jutó GDP 17%-kal meghaladta az országos átlagot, addig 2004-ben annak csak 99%-át érte el, ami ugyan 26%-kal még mindig magasabb a vidéki átlagnál, de ez az érték 1994-ben még 45% volt. A pozíció vesztés a régión belül a part menti települések esetén is érezhetı, mert míg 1994-ben az 1 fıre jutó GDP 62%-kal haladta meg az országos átlagot, addig 2004-ben már csak 27%-kal (Lıcsei Németh 2006) (5. táblázat). 5. ÁBRA A megyék és a Balaton régió egy fıre jutó GDP értéke (országos átlag=100%), 2000 (GDP per Capita in the Hungarian Counties and the Balaton Region [National Average=100%], 2000) Forrás: Oláh (2007, 6).

54 54 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A térség gazdasági erejének becsült nagysága a Balaton régió területén (GDP, Mrd Ft) (Estimated Volume of the Economic Capacity of the Area in the Balaton Region) Megnevezés A régióban érintett megyék együtt az ország %-ában Becsült GDP termelés (Mrd Ft) %-ában Egy lakosra jutó GDP az országos átlag %-ában 8,2 7,9 7,8 83,2 79,7 78,9 A BR tényleges területe 126,4 343,0 507, ,4 104,0 99,0 Ebbıl: Somogy 52,6 141,0 213, ,3 95,2 92,8 Veszprém 42,8 127,0 174, ,7 108,0 95,7 Zala 30,9 74,9 120, ,4 118,0 118,6 Parti sáv 99,3 258,0 377, ,0 138,0 127,0 Háttértelepülések 27,1 84,5 129, ,4 59,5 60,3 Városok 82,4 216,0 313, ,9 122,0 114,1 Községek 44,0 127,0 193, ,7 83,3 81,4 BR tényleges területe az ország %-ában 2,9 2,6 2,5 BR tényleges területe a Budapest nélküli ország 4,4 4,0 3,8 %-ában BR tényleges területe a három megye %-ában 35,2 32,9 31,9 Forrás: Lıcsei Németh (2006, 11; 15) 1. és 3. táblázatának adatai alapján. A térség gazdasági fejlettségét, szociális és kulturális ellátottsági színvonalát tekintve rendkívül heterogén (6. ábra). Az idegenforgalom zömmel a part menti településekre és azon belül a városokba irányul, a régió 164 települése közül 31 abba egyáltalán nem tudott bekapcsolódni. Így jelentıs gazdasági fejlettségi különbség alakul ki a városok és falvak, valamint a part menti települések és a háttértelepülések között. A gazdasági fejlettség terén jelentkezı különbség a szociális jellegő ellátás színvonalára is rányomja a bélyegét. Ebbıl adódóan a háttértelepüléseken élıknek kevesebb a jövedelme, magasabb a munkanélküliség aránya, alacsonyabb a képzettsége és a rosszabb egészségügyi ellátás miatt rövidebb az élettartama.

55 TÉT XXII. évf Balaton régió ÁBRA Az egy társas vállalkozásra jutó saját tıke összege (eft) (Amount of Capital Assets per Company [Thousand Ft]) Forrás: A Balaton Régió... (2005, 65). A térség gazdaságának és a népesség foglalkoztatásának sajátos jellemzıje, hogy abban az átlagosnál nagyobb szerepe van a kis- és középvállalkozóknak, amit az is mutat, hogy a térségben a vállalkozások száma (103 db/1000 lakos) Budapest után a legmagasabb, és a vidéki átlagot másfélszeresen (62db/1000 lakos) meghaladja. Ez a helyzet már a szocialista idıszakban kialakult, mert bebizonyosodott, hogy a turizmus idényszerőségéhez a kisvállalkozások tudnak leginkább alkalmazkodni. Gondot jelent azonban ezeknek a vállalkozásoknak a tıkeszegénysége és sok esetben nem kielégítı szakmai felkészültsége, piacismerete. Ezzel magyarázható például, hogy a szálláshelyadással, vendégfogadással foglalkozó idegenforgalmi vállalkozások száma 2000 és 2006 között 4769-rıl 1948-ra csökkent (7. ábra). Már évszázados, megoldatlan gond a balatoni turizmus idényszerősége, a turisztikai idény rövidsége és a turisták alacsony költése. Ez nagyrészt összefügg a turisztikai szállás és programkínálat nem kielégítı színvonalával és hiányosságaival (pl. vitorláskikötık, horgásztanyák stb.). Az elızıekben említett gondot növeli az, hogy sem a lakosság, sem pedig az idegenforgalmi szolgáltatásokban dolgozók szakmai felkészültsége, nyelvtudása, mentalitása sok tekintetben nem felel meg a nemzetközi turizmus követelményeinek.

56 56 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf ÁBRA Az idegenforgalomban és vendéglátásban érdekelt vállalkozások számának alakulása szeptembere között (Number of Companies Engaged in Accommodation and Catering Sector, [September]) Forrás: Balaton Régió... (2005, 67). A térség lakosságának szerkezetében kedvezıtlen változások jelentkeznek. A népességet az idısebb korúak betelepülése tartja fenn. A munkahelyek idényszerő jellege és a magasan kvalifikált munkahelyek kínálatának hiánya miatt a szakképzett fiatalok elköltöznek, és ez egy kedvezıtlen korstruktúrájú lakosság kialakulását eredményezi, és az idıszakos (üdülési idényen kívüli) munkanélküliséget magasan tartja. A jövıt tekintve nagy gondot jelent a mezıgazdasági területek szétforgácsolása, jelentıs földspekuláció jelenléte. A tıkeszegény, kis területeken megfelelı szakértelem nélkül gazdálkodók nemcsak fejlesztésre, versenyképes termelésre képtelenek, de a környezetkímélı termelés feltételeinek megteremtésére sem (erózió elleni védelem, szakszerő tápanyaggazdálkodás, korszerő növényvédelem). További gondot jelent, hogy örökléssel a szılıterületek további felaprózódása várható, ami a termelésben nem érdekelt tulajdonosok esetén a földterület kivonására, telkek létesítésére vonatkozó törekvéseket erısíti, ami értékes termıhelyeket tehet tönkre. A térség megközelítése mind közúti, mind pedig vasúti szállítás esetében Dél-Dunántúl és Észak- és Nyugat-Dunántúl irányából rendkívül nehézkes. A vasúti infrastruktúra a tó körül lényegesen elmarad a 21. században kívánatostól. További gondot okoz az északi part nehéz közúti megközelíthetısége. A hulladéklerakók elhúzódó beruházása miatt több térségben megoldatlan a települési hulladékok szakszerő kezelése, lerakása.

57 TÉT XXII. évf Balaton régió 57 A fejlesztés szempontjai Mivel a térségben végbemenı mindenirányú fejlesztés a Balatonhoz kapcsolódik és a tó minıségének a megırzésével, javításával egyidejőleg kell megtörténnie, nagyon fontos annak tisztázása, hogy minek tekintjük a Balatont. Eddig minden fejlesztés a Balatont szolgájának tekintette. Az idegenforgalom tóra alapozott fejlesztésével profitot lehet termelni, de nem különbözött ettıl az önkormányzatok, a szolgáltatók, üdülı vendégek és a helyi lakosság mentalitása sem, akik a Balatonban a haszonszerzés lehetıségét látták, és a tavat olyan tárgyként kezelték, amelynek az ı igényeiket ki kell elégítenie. Ha kell, akkor még a kormányt is bepereljük, ha a kevés esı miatt alacsony a vízszint, ha pedig a sok esı miatt az magas, akkor pedig azért, mert veszélyezteti az ingatlanainkat. A lényeg az, hogy sem a gazdaság szereplıi, sem az üdülık, sem pedig a helyi lakosság nem úgy tekintett a tóra, mint egy érzékeny, sérülékeny természeti képzıdményre, amelyet meg kell védeni mindenféle károsodástól, terheléstıl. A másik véglet a természetvédelem megközelítése, amely a Balatont és környezetét egy természetes tájnak tekinti, és a gazdaság és a helyi lakosság érdekeit is erısen sértve közpénzen mocsarak létesítésével, a helyi lakosság kitiltásával valami ısi állapot kialakítására törekszik, és még olyan, a tó életét javító munkálatok elvégzését is korlátozza, mint a tó kotrása, a meredek hegyoldalak erdısítése, vagy az avas nád rendszeres eltakarítása. A Balaton a siófoki zsilip megépítése, partvonalainak kialakítása óta nem tekinthetı természetes, csak egy még nagyfokú önszabályozó rendszerrel rendelkezı természetszerő tónak, hiszen a vízszint magasságát, a partvonalának jellegét, hosszát, a tóba jutó terhelés mértékét, élıvilágának gazdagságát a környezetében élı ember tevékenysége határozza meg. Ennek a ténynek a nehéz elfogadását tükrözi a vízszint ingadozás példája, amely pedig a tó természetszerőségének egyik jele, és a partvonalak kiépítéséig fontos szerepe volt abban, hogy a tó a felesleges terhelésétıl meg tudott szabadulni (8. ábra). Ahelyett, hogy ennek a fontosságát elismernénk, már 100 éve az állandó vízszint tartása érdekében kutatják a vízpótlás lehetıségeit a Dunából, Drávából, Murából, Marcalból, holott arra 100 évbıl 96 évben a vízfelesleg miatt nincs szükség. A Balaton régió egy természetszerő állapotban lévı tóra épülı üdülıtáj, ahol a szabályozás jelentıs részének átvételével rendkívüli mértékben megnıtt az ember felelıssége. Elsıdleges feladat a szennyezés csökkentése érdekében a Balatonba jutó vizek minıségének a megırzése (települések csatornázása, szennyvizek tisztítása, településekrıl elfolyó csapadékvizek tisztítása, a hulladékok szakszerő kezelése); a Balaton hordalék termelıdésének a csökkentése (a befutó vizek ülepítése Kis-Balaton I-II., víztározók, torkolati szőrımezık); a szılıkben a teraszok kialakításával, a szılık és gyümölcsösök sorainak gyepesítésével, a meredek területek pl. Zala völgye, Balaton-felvidék erdısítésével az erózió mérséklése; a parttól távol az átmenı forgalmat lebonyolító utak építésével, a Balaton felvidéki gyepek erdısítésével a porterhelés csökkentése és a balatoni avas nád rendszeres eltávolítá-

58 58 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf sával, a tóba került iszap kotrásával a tó belsı tápanyagterhelésének a mérséklése. A térségbe érkezı turistákat nem az idıjárás miatt természetszerőleg kialakuló alacsony vagy magas víz vonza vagy taszítja, hanem az iszapos strand, a rothadó náddal, haltetemekkel szennyezett víz riasztó hatású a számukra. 8. ÁBRA Természetes vízkészlet-változás alakulása a Balatonon (Change of the Total Stock of Water in the Lake Balaton, ) Forrás: Katona İrsi (2007, 7. ábra). A térség gazdasági alapját jelentı idegenforgalom alapvetı problémája az idegenforgalom szezonális jellege, a turisták rövid tartózkodási ideje és fajlagosan alacsony költése. Erre megoldásként mindig a minıségi turizmus fejlesztését javasolják, a minıség fogalmának pontos definiálása nélkül. Ha ezen kizárólag a nagy anyagi erıvel rendelkezı rétegeket értik, akkor az ilyen irányú javaslatok elfogadhatatlanok, mert azok száma a tó nyújtotta potenciál kihasználására sohasem lesz elegendı. A Balaton korábban is és ma is elsısorban a magyar lakosság pihenı és fürdıhelye volt és lesz, és annak igényeit kell kielégítenie. A turizmus minıségi fejlesztése a magasabb fokozatú szálláshelyek számának növelése mellett azt jelentheti, hogy a vendégfogadás feltételeinek és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak a színvonala a kempingektıl kezdve az öt csillagos szállodáig meg kell, hogy feleljen a nemzetközi követelményeknek. Így a térségben egyaránt szerepe van az ifjúsági, a fürdésre alapozott hedonista, a gyógy- és családi turizmusnak és az ún. elit igények kielégítésének is, csak ezek tudatos, egymást nem zavaró módon történı elkülönült fejlesztésére kell törekedni. Ez azért is fontos, mert a térségben élı, turizmushoz kötıdı vállalkozások döntı többségét a fagylaltostól, büféstıl és szobakiadótól kezdve az éttermi szolgáltatásokig nem a magas jövedelmő, hanem a kispénzes turisták költései tartják életben.

59 TÉT XXII. évf Balaton régió 59 Az elmúlt évtizedekben a vállalkozások nehézségeit éppen a szerényebb igényő turisták számának radikális csökkenése okozta. Ezzel egyidejőleg igényesen bıvíthetı a turisztikai kínálat (horgászat-horgásztanyák, vitorlázás-vitorláskikötık, lovagoltatáslovásztanyák, golfozás-golfpályák, szervezett bortúrák, kerékpáros turizmus). Ezt egészítheti ki a háttértelepülésekre telepíthetı terepmotorozás és kerékpározás, hılégballonozás, vitorlásrepülés stb. A fejlesztés fontos részét képezi fıleg a déli parton a melegvizes, illetve hévizes fürdıhelyek (pl. Csisztapuszta, Nagyberény, Balatonszárszó) koncentrált fejlesztése. Ezek együttesen képesek az üdülési szezon meghoszszabbítására, az idıjárás érzékenységének a csökkentésére és a háttértelepüléseknek az idegenforgalomba való nagyobb mértékő bekapcsolására, és ezzel a part menti és háttértelepülések közötti fejlettségbeli és jövedelem különbségek mérséklésére. Ennek megvalósítására azonban a települések nagyobb mértékő együttmőködésére és a jelenlegi versenyhelyzettel szemben, a települések közötti partneri viszonyok kialakítására lenne szükség. Ez az együttmőködés lehetıvé tenné, hogy eddig a településeken végrehajtott kisstílő, párhuzamos fejlesztésekkel szemben több település érdekeit szolgáló oktatási, egészségügyi, kulturális és üdültetési kapcsolatok alakuljanak ki, amelyek egyszerre szolgálják a helyi lakosság és az üdülık érdekeit is. A turizmus szempontjából kiemelkedı szerepe van a térség gyors megközelíthetıségének is. Ez a déli part esetében Budapest irányából mind közúton, mind pedig vasúton (fıleg, ha ez utóbbi végre eléri a 21. századi színvonalat) jól megoldható, de az északi part megközelítése már sokkal nehézkesebb, ahhoz a veszprémi fıútvonal, valamint a Veszprém Tapolca közötti közút fejlesztésére lenne szükség. Az északi part vasúti közlekedése is elmaradott (rossz pálya, diesel vontatás, nehézkes kapcsolat a déli vonallal). Ma ennél is nagyobb gondot okoz a Balaton észak (Gyır), északnyugat (Sopron), dél (Pécs, Kaposvár) irányú megközelíthetısége, ahonnan a térségbe a legtöbb turista érkezik, és a nyugati turisták megközelítési útvonalát is jelenti. A déli parton külön gondot okoz, hogy a települések közötti összekötı utak hiányában a települések közötti forgalom a part menti utakon bonyolódik le. Minden irányból, a jelentéktelen távolságok ellenére mind a közúti, mind pedig a vasúti megközelítés nehézkes, indokolatlanul sok idıt vesz igénybe. E téren határozott javulás a külföldi turisták számára elınyt nyújtó légi közlekedés terén következett be a Balaton nyugati részén a sármelléki repülıtér üzembe helyezésével, amit a szentkirályszabadjai (északi part), illetve a siófoki (déli part) repülıtér fejlesztése egészít ki, várhatóan jelentıs mértékő konkurenciát is teremtve egymásnak. Az idegenforgalom és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások (pénzügyi, egészségügyi, sport stb.) komplex fejlesztése növelheti a térség vonzerejét és teremthet olyan munkahelyeket, amelyek a szakképzett és magasan kvalifikált fiatalok számára is vonzerıt jelentenek, ami által mérséklıdhet a térségbıl történı elvándorlás.

60 60 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf A területi irányítás korszerősítése A Balaton régió fejlesztésében visszatérı gondot okoz az elegendı tıkének és egy átfogó fejlesztési szemlélet érvényesülésének a hiánya. Ezen a pályázati rendszer sem segített, mert az egyes önkormányzatok anyagi lehetıségei erısen eltérıek, és így számottevı pályázati pénzekhez csak néhány fejlettebb település jutott. További gondot jelent, hogy a pályázatok is csak egy-egy település gondjainak megoldását segítik, kevésbé a térség egészének összehangolt fejlesztését. Ezért lenne fontos, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanács jelentısebb fejlesztési forrásokkal is rendelkezzen, amellyel az általa elkészített fejlesztési tervek megvalósítását is elı tudná segíteni. Meg kell jegyezni, hogy a térségre vonatkozó fejlesztési tervek is sokszor irreálisak, helyi érdekek által meghatározottak (lásd egyidejőleg 3 repülıtér fejlesztése, vagy a nagyberényi gyógyvíz Siófokra szállítása, egyidejőleg 5 6 gyógyvizes fürdıhely fejlesztésre kijelölése stb.), miközben nincsenek megoldva olyan alapvetı feladatok, mint pl. a balatoni kerékpárút, a hulladékkezelés, a színvonalas horgászhelyek, vitorláskikötık létesítése, a vasútvonal restaurációja, a történelmi, kultúrtörténeti értékekkel rendelkezı fenékpusztai térség rendezése, restaurációja stb. A part menti települések évszázados törekvései ellenére amiben a turizmushoz kapcsolódni nem tudó háttértelepülések már kevésbé érdekeltek a közigazgatás kialakult rendszerében egy önálló Balaton megye vagy fejlesztési régió kialakítására már nincs reális lehetıség. Az adott térségben egyszerre van jelen a fejlesztési források megszerzésében a közös érdek és a part menti és háttértelepülések eltérı fejlettségébıl adódó feszültség, ami a térség valamilyen szintő önállósodása esetén még élesebben jelentkezne. Másrészt a térség mérete, lakosság száma kicsi, gazdasági alapjai amint azt az elmúlt évtizedek is mutatják nem elég szilárdak, és a térségnek nincs egy olyan meghatározó jellegő központja, amely a terület egészének fejlıdését alapvetı módon befolyásolni tudná. Az elızıeket igazolja, hogy a régió 164 települése közül jelenleg csak 76 település vesz részt a Balatoni Szövetség munkájában, és az önkormányzatoknak csak 71%-a volt tagja egy vagy több területfejlesztési társulásnak. A turizmus fejlesztésével kapcsolatos közös érdek a part menti, üdülésben érdekelt települések között már a 19. század óta létezik és ezért fürdı egyesületeket, települési szövetségeket hoztak létre (6. táblázat). Ez kezdetben egyáltalán nem volt összhangban a régiót alkotó megyék érdekeivel, és bár ez az érdekellentét enyhült, de ma is létezik. Mind a megyéken, mind a régión belül nehéz kezelni azt a helyzetet, hogy egyes térségek nemzetközi szintre fejlıdnek, míg más térségekben az alapvetı infrastrukturális feltételek is hiányoznak. Ezen a helyzeten a térség települései közötti olyan korrekt partneri kapcsolatok kialakítása javíthatna, amely a háttértelepüléseknek a fejlesztésbe történı nagyobb mértékő bekapcsolódásával járna.

61 TÉT XXII. évf Balaton régió TÁBLÁZAT A regionális irányítás szervezetei (Organisation of Regional Administration) Megalakulás ideje Szervezet 1882 Balaton Egyesület 1898 Balatoni Múzeum Egyesület Keszthely 1904 Balatoni Szövetség 1931 Magyar Királyi Balatoni Intézı Bizottság Budapest 1974 Balatoni Intézı Bizottság Balatonfüred 1979 A Balaton Kiemelt Üdülıkörzetének kijelölése 1989 Balatoni Szövetség 1990 Balatoni Gazdasági Kamara Balatonfüred 1993 Balatoni Regionális Tanács 1994 Balatoni Gazdasági Kör (Kamara jogutódja) 1996 Államtitkár a balatoni ügyek koordinálására 1996 Balaton Kiemelt Üdülıkörzet Fejlesztési régió 1996 Balatoni Turisztikai Marketing Kht Balaton Fejlesztési Tanács Forrás: Saját szerkesztés. Balatoni Regionális Marketing Iroda Balatoni Integrációs Fejlesztési Ügynökség Siófok Turisztikai Rt. Balatoni Regionális Projekt Iroda Balatonfüred A Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége Balatoni Fıépítészi Hivatal Keszthely Balatoni Borrégió Irodalom A Balaton Régió fejlesztési stratégiája (2005) Balatoni Fejlesztési Tanács. Vitál Pro Kft. A Balaton üdülıkörzet idegenforgalma (2006) KSH Veszprémi Igazgatóság, Veszprém. ATON2005.PDF Bendefy L. V. Nagy I. (1969) A Balaton évszázados partvonal változásai. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest. Buday-Sántha A. (2007) A Balaton-régió fejlesztése. Development Issues of the Balaton Region. Saldo Kiadó, Budapest. Dombi G. Egerszegi Z. Oláh M. Retz T. (2007) A Balaton Kiemelt Üdülıkörzet hosszú távú területfejlesztési koncepciója ( ). Helyzetelemzés. Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., Siófok. Hablicsek L. (2003) A Balaton Régió demográfiai helyzete és népesség-elıreszámítása Kézirat. Budapest. Illés I. (szerk.) (1981) Tavunk a Balaton. Natura Kiadó, Budapest. Katona O. İrsi K. (2006) Jelentés a Balaton vízgyőjtıjén évben végzett vízgazdálkodási, környezetvédelmi tevékenységrıl. Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Középdunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség, Székesfehérvár. KSH Statisztikai Évkönyv. (1980) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH Idegenforgalmi Évkönyv. (1986) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. KSH Statisztikai Zsebkönyv (1999) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

62 62 Buday-Sántha Attila TÉT XXII. évf KSH Statisztikai Zsebkönyv (2005) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Lıcsei H. Németh T. (2006) A Balaton Régió gazdasági ereje. Comitatus o. Lukács K. (1931) A Balaton. Magyar Szemle Társaság, Budapest. Oláh M. (2006) (Ki)útkeresı Balaton régió. Comitatus o. Oláh M. (2007) A Balaton Kiemelt Üdülıkörzet Magyarországon belüli gazdasági pozíciói és részesedése a fejlesztési forrásokból. Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport, Balatonfüred. BALATON REGION ATTILA BUDAY-SÁNTHA The author of this paper, on the basis of his decadelong researches, wants to find answers for the natural, social and economical problems related to Lake Balaton. The detailed and complex analysis based on the evaluation of different sectorial effects and regional aspects contribute to a better recognition and possible changes of the status and development of the Balaton Region. Hence, this work could be a useful and informative literature not only for experts, but also for all those people who are worried about the fortune of Lake Balaton.

63 Tér és Társadalom XXII. évf : A TÉRSZERKEZET FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE (The Concept and the Explanation of the Spatial Structure) Kulcsszavak: SZABÓ PÁL térszerkezet területi szerkezet regionális tudomány A térszerkezet a hazai területi kutatások és területpolitika egyik kulcsfogalma, ám értelmezése elég sokféle. Emiatt számtalan tudományos elemzés, de több hivatalos dokumentum is eltérı tartalommal használja a kifejezést. Ez a tanulmány arra keresi a választ, hogyan értelmezhetı a térszerkezet fogalma regionális tudományi szempontból. Bevezetés Minden tudománynak, tudományterületeknek megvan a saját nyelvezete, szakszókincse, de míg a természettudományok esetében gyakoribb az átfedés, sőrőbben találkozunk konszenzuson alapuló fogalom-meghatározásokkal, addig a társadalomtudományoknál még az egy-egy szakterület mővelıi is másképp értelmezhetik az egyes kifejezéseket. Igaz ez a térhez köthetı fogalmak esetében is. Mivel osztjuk azt a véleményt, hogy a regionális tudomány a társadalmi tértudományok alapvetı közös fogalmait, elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a társadalmi jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló társadalomtudomány (Nemes Nagy 1998; Horváth 1999), így egyik hivatásának tekintjük a térhez kapcsolódó kifejezések vizsgálatát és különbözı szakterületi szempontból történı öszszevetését. A regionális tudományi fogalmakat a társadalomtudományok közös, a társadalmi térhez kapcsolódó fogalmaiként elhelyezve a diszciplína szótárának megalkotása nehéz feladat. Ennek oka, hogy a regionális tudomány, mint győjtıhely funkcionál (Benko [1999] szerint e diszciplína a térrel foglalkozó társadalomtudományok metszetében jött létre), így a regionalisták különbözı tudományos alapokról indulva eltérı gyökerő meghatározásokkal lépnek a színre. S így bár felmerül, hogy a regionális tudomány transzdiszciplináris tudáskészlet (Enyedi 2002), ám a kommunikációhiány és a térelméleti alapok gyengesége alapvetı társadalmi térkategóriáknál az egyes szakterületeknek egymással lényegében semmiféle kapcsolatban nem lévı, élesen elütı tartalmú, ugyanakkor a kizárólagosságra is igényt tartó meghatározásaihoz vezet (Nemes Nagy 1998). Milyen lehetne így a több szakterület nómenklatúrájára építı regionális tudományi szótár? Egyes kifejezéseknél biztosan nem lehet egyetlen definíciót adni, hanem alternatív meghatározásokat kell felsorakoztatni. Más esetekben viszont megkísérelhetı a szintézis, ám itt is tehetı egy megkülönböztetés az alapján, hogy szummatív vagy funkcionális fogalmakról beszélünk; azaz a különbözı tudományterületek meghatározásainak

64 64 Szabó Pál TÉT XXII. évf bizonyos szempontok szerinti összeadásáról van szó (egy definícióba préselésük), vagy pedig létrehozható ezekbıl egy olyan értelmezése a fogalomnak, amely egyedi, és így talán regionális tudományi. (Regionális tudományi szótár alkotására hazai kísérletet jelentett a Regionális Tudományi Tanulmányok 11. kötetének appendixe [Regionális tudományi kislexikon].) E problémákkal a térszerkezet kifejezés kapcsán, annak értelmezésekor is szembesülünk. A térszerkezet a hazai területi kutatások egyik kulcsfogalma, úton-útfélen találkozunk vele, ám értelmezése hiányos, használata pedig nem mindig helyénvaló. A területpolitikát nézve sem jobb a helyzet: a hazai területfejlesztési jogszabályoknak (és fejlesztési dokumentumoknak) immár visszatérı eleme a fogalom, de definiálása a legutóbbi idıkig elmaradt. Márpedig, ha például országos célként rögzítésre kerül a harmonikus térszerkezet elérése egy hatályos törvény alapján, akkor tudnunk kellene mit is jelent, hiszen e nélkül csak homályos jövıkép marad a kitőzött cél. Ráadásul van két, országos hatáskörő, hivatalosan elfogadott tervdokumentum, az (elsı és második) Országos Területfejlesztési Koncepció és az Országos Területrendezési Terv, amelyek a térszerkezet fogalmát használják, ám a két dokumentum bár kidolgozásuk egy szervezet (egy kormányzati háttérintézmény két részlegének) keretein belül történt eltérı szemléletben használja a kifejezést, más a két mő (és alkotói) térszerkezet-felfogása, térszemlélete. Ez a tudományban akár természetes is lehet, ellenben a területpolitikában hatékonyságcsökkenéshez vezethet. Ebben a tanulmányban arra keressük a választ, hogyan értelmezhetı a térszerkezet fogalma regionális tudományi szempontból. Ezen belül elıtérbe helyeztük a földrajzi (külsı) térszerkezet értelmezését. Hasonló, regionális tudományi szempontú fogalomértelmezési kísérletekre egyelıre kevés példa található; ilyen több fogalom esetében Nemes Nagy 1998; Benedek 2000, vagy például az információs társadalomról és gazdaságról Jakobi 2004, a klaszter fogalmáról Patik 2005, a régió fogalmáról Szabó 2005, a struktúravizsgálatról Czirfusz Több példa található viszont a földrajzi térhez kapcsolódó jelenségek értelmezésére; talán a legtöbbet firtatott esete a határ fogalma. Fontos kiemelni, hogy a térszerkezet esetében nem áll rendelkezésre sokféle meghatározás, elméleti közelítés (szemben például a régióval [ezekrıl ld. Szabó 2005]), így ezek áttekintésén túl a felettébb gyakori használat ad még támpontokat a fogalommagyarázathoz. E miatt elıbb vesszük számba a térszerkezet típusait, jellemzıit, majd ezek tükrében próbáljuk meghatározni a jelentését. A tanulmányban csak a fogalom magyar nyelvő értelmezésére teszünk kísérletet, melynek oka, hogy a térszerkezet idegen nyelvi megfelelıi attól függenek, hogy milyen tartalommal töltjük meg a kifejezést. (Így jöhet szóba angol nyelven a spatial structure fogalma, valamint a geographical pattern, spatial pattern; német nyelven pedig a Raumstruktur, Raumordnung fogalmak.)

65 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma A különbözı tudományterületek térszerkezet felfogásai A térszerkezet fogalma a köznyelvben nem használatos, mint kifejezés (szócikk) az általános enciklopédiákban, lexikonokban, értelmezı szótárakban nem található. A fogalom kötıdik bizonyos tudományterületekhez (és politikákhoz). E téren viszont abból kell kiindulni, hogy egy összetett kifejezéssel állunk szemben, amely két tagból áll: tér és szerkezet. A tér, mint fogalom esetében az általános értelmezés rendkívül gazdag, s már a szőkebb szakma több mővében is megjelenik (például Korompai 1995; Nemes Nagy 1998; Benedek 2000; Mészáros 2000; Dusek 2004), ezért ezt mellızzük, akárcsak több más tudományterület térértelmezését. A szerkezet fogalma viszont kevésbé tisztázott, ráadásul alapjaiban határozza meg a térszerkezet fogalmát, így erre ki kell térni. A különbözı közismereti mővek áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a szerkezet fogalma kapcsán egy alapvetı kettısség létezik: a szerkezet több részbıl áll, részek összessége, illetve a szerkezet az alkotórészek közötti összefüggés rendje, módja. (E különbségtétel mentén különbözı szinonimák a jellemzık: felépítés, alkat, belsı forma, belsı rend.) Az egyes mővek szemléletei abban térnek el, hogy melyik részre helyezik a hangsúlyt, illetve esetenként mindkettı megfogalmazást tartalmazzák. Azonban az értelmezéseket inkább a struktúra címszó alatt leljük fel. (A két kifejezés szerkezet és struktúra viszonya nem egyértelmő: a szerkezet hivatalos szinonimájaként is tekinthetünk a struktúra fogalmára [Magyar Értelmezı , 1226], amelyet több lexikon is alkalmaz [akár szinonimaként, akár egymás magyarázatában szerepelnek], ugyanakkor például Zoltán [1984] alaposan kitárgyalja a struktúra és a szerkezet fogalmak közötti különbségeket.) A különbözı enciklopédiák leírásainak szintéziseként a struktúra fogalma így foglalható össze (szummatív fogalomként): elemekbıl (részek, alkotóelemek, alkotórészek) áll, mely elemek különbözı elrendezıdést mutathatnak, rendezettségük van és az elemek egymással különbözı módon összefüggnek, kapcsolódnak (mely akár leírható). Mindezek (elem, helyzet, kapcsolódás) összessége egy egészt, egységet, együttest, rendszert ad, mely valamiként funkcionál, funkciója van. Ez az együttes több mint a részek puszta összessége (több mint összetétel, váz); mint egész önmagában is értelmezhetı, tulajdonságai (természete, jellege) van. Bár számos diszciplína kapcsolódik a térhez, ám a térszerkezet, vagy annak valamilyen szinonimája, formája szőkebb körben jelenik csak meg. A figyelmet a társadalomföldrajzi térhez kötıdı tudományágak fogalomhasználatára fordítjuk, így csak rövid kitérıt teszünk az ezen kívül esı körre, a térszerkezet-szemléletet kutatva. A térszerkezet fogalmának leggyakoribb használója a kémia. A kifejezés alatt egy molekulán belül az atomok, ill. atomcsoportok egymáshoz való viszonyát értik. A kémián belül a sztereokémia szakág foglalkozik a térszerkezettel, és e téren számos kapcsolódó fogalom és definíció van jelen: konstitúció, konfiguráció és konformáció (Villányi 1995); a kémia esetében a térszerkezetnél a térbeli elrendezıdésen van a hangsúly. Más természettudományok esetében is felbukkan a térszerkezet kifejezés, például a biológiánál (a kémiához való kötıdése révén, valamint például: struktúra:

66 66 Szabó Pál TÉT XXII. évf a növényzet térbeli szerkezete, a növényi populációk mint struktúra alkotó egységek elrendezıdése. [Biológiai Lexikon 1978, 85]). Nyomokban megjelenik a térszerkezet kifejezés a csillagászatban és a földtudományban is: mindkettı esetében az elızıhöz hasonlóan a szerkezet térbeli formájának (elrendezıdés) nyomatékosítása miatt. A bölcsészettudomány köreiben egy-egy szellemi alkotás esetében beszélnek szerkezetrıl: a mő elemeinek elrendezıdésébıl, összefüggéseibıl, arányaiból adódó belsı rend, felépítés. Ennek kapcsán az irodalom és a zene mellett a képzımővészet és mővészettörténet is elıtérbe kerül, valamint ennek kapcsán a kompozíció fogalma: a mőalkotás felépítése, térszerkezete. Ez utóbbi szemléletek rendre a térszerkezet: az elemek elrendezıdése felfogást mutatják. A mőszaki tudományok esetében a kifejezés leszőkül a szerkezetre, és e körben a fogalom tág értelmezése a szokványos: a szerkezet az (alkat)részek összessége és ezek elhelyezkedése. Az építészet is a térszerkezet fogalmának használója, leginkább a településtervezés és az épületek belsı terei kapcsán találkozhatunk a kifejezéssel, szintén elemek együttesére s egymáshoz való viszonyára utalva. A társadalomtudományok esetében a társadalmi térhez kötıdıen a térszerkezet fogalma sokféle értelemben jelenik meg. Ennek egyik oka, hogy a társadalmigazdasági térrel kapcsolatos felfogások mind a különbözı tudományágak között, mind az egyes tudományágakon belül nagyfokú polarizáltságot mutatnak (Horváth 1989), így a társadalmi térnek sok fajtája van, melyek különbözı módon osztályozhatók, rendszerezhetık. Ezek közül a térszerkezet gondolatkörhöz erısen kötıdik azon felosztás, hogy az objektív (reális) tér felbontható a társadalom földi térhez kötött, lokalizált külsı terére és az egyes társadalmi szférák belsı terére (Nemes Nagy 1998); a társadalmi teret a társadalom külsı és belsı terei együtt alkotják. Ezt a kettısséget Horváth (1989) gazdasági viszonylatban értelmezi: létezik az absztrakt gazdasági tér (az adott társadalmi-gazdasági struktúrában elhelyezkedı, földrajzi rendszerektıl független, ezáltal területi kategóriákkal nem jellemezhetı gazdasági viszonyok halmaza) és a konkrét gazdasági tér (a földrajzi térben elkülönülı objektumok közötti kapcsolatokat hordozó gazdasági térforma). Hasonlóan konkrét és absztrakt tereket különböztet meg Ashworth Bora (1999), valamint Faragó (2005) is. Kérdésként merül fel, hogy mindkettı esetében beszélhetünk-e térszerkezetrıl? Igen, mivel a térszerkezet általános érvényő, s így mind a földi térben egyértelmően lokalizált, mind a földi lokalizációtól független, térjellemzıket felmutató rendszerekben fellelhetı. A térhez itt a szerkezetet úgy lehet párosítani, hogy a társadalmi térnek a külsı térben (a földrajzi térben) értelmezhetı szerkezete (a társadalmi tér külsı szegmensének szerkezete, a társadalmi tér külsı szerkezete) az ún. külsı szerkezet, külsı térszerkezet (földi, fizikai, földrajzi szerkezet, térszerkezet lehet az alternatív elnevezés), a társadalmi térnek a belsı térben értelmezhetı szerkezete (a társadalmi tér belsı szegmensének szerkezete, a társadalmi tér belsı szerkezete) pedig az ún. belsı szerkezet, belsı térszerkezet. De akkor mit jelent a társadalmi térszerkezet? Ha elfogadjuk a két térértelmezést (külsı és belsı tér), akkor a társadalmi térszerkezet a kettı szerkezet együtt, tehát a társadalmi térszerkezetet a társadalom külsı és belsı térszerkezete együtt alkotja.

67 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma Miként van jelen e dualitás a tudomány hétköznapjaiban? A belsı terek kutatásában a szerkezet mellett a térszerkezet fogalom kevésbé használatos, a területi kutatásokban térszerkezeten pedig csak a külsı térszerkezetet értik. (Azonban nem szerencsés egy konkrét földrajzi tér belsı szerkezetérıl beszélni [Magyarország belsı térszerkezete], hiszen mit jelent akkor e tér külsı szerkezete [Magyarország külsı térszerkezete].) Megállapítható utóbbit nézve, hogy a területi kutatások, a külsı terek kutatásai nem nagyon kapcsolódnak össze a belsı terek kutatásával, így a különbözı térszerkezet-kutatások gyakorlatilag földrajzi szerkezet, földrajzi térszerkezet kutatások. Ennek oka, hogy a regionalisták a belsı terek elemzését tulajdonképp nem tekintik a saját tudományukhoz tartozónak, de a másik oldal sem jeleskedik e szintézisben: a belsı terek kutatói általában megfeledkeznek a területi dimenziókról (Nemes Nagy 1998). Ezek eredményeként a két tér (belsı és külsı) és a komplex térszerkezet egyidejő kutatása nagyon ritka. (Ezért számítanak üdítı kivételnek, ha a klasszikus társadalomtudományok és a földrajzi térrel foglalkozó diszciplínák közötti kapcsolati szálak kiépülnek, s így egymás tereit figyelembevevı, sıt kombináló kutatások alakulnak ki, valamint elméleti kérdéseknél, leírásoknál az összetett szemlélet jelenik meg [pl. Strassoldo 1990; Bıhm 1996].) A térszerkezet fogalmát használó számos, a földrajzi tér vizsgálatához kötıdı munka áttanulmányozása alapján részben igazolva látjuk Fodor (1985) véleményét, miszerint a földrajz a fizikai térben lokalizálja a társadalmi jelenségeket, illetıleg a különbözı társadalmi jelenségeknek a fizikai térben történı fizikai terjedését elemzi, ezáltal a hely és helyzet-meghatározás nem a társadalmi térben, hanem a fizikai térben történik, s így a földrajz valójában a társadalmi térszerkezet helyett annak területi vetületét elemzi. Ezt úgy finomítanánk, hogy a földrajz a társadalmi térszerkezet egyik szegmensét, a területi vonatkozását elemzi (azaz a külsı társadalmi térszerkezetet, avagy más néven a földrajzi térszerkezetet). Ez, úgy gondoljuk, az egyik leglényegesebb elem e kérdéskörben. Ezzel egyúttal el is jutunk egy újabb fontos különbségtételhez: tér- és/vagy területi szerkezet. Egyetértünk Nemes Nagy (1998) azon véleményével, hogy a hétköznapi szóhasználattal ellentétben a társadalomtudományokban indokolt különbséget tenni a tér és a terület, a térbeli és a területi kifejezések között (elıbbi általánosabb értelmő, míg utóbbi földrajzi térségekre vonatkozik). Így a földrajzi térszerkezet fogalom helyett talán célszerőbb lenne használni a területi szerkezet kifejezést, hiszen közöttük értelmezésbeli különbség van, és a mai területi kutatások túlnyomó többsége gyakorlatilag a területi szerkezet kutatása. De ezek a gondolatok csak akkor helytállók, ha elfogadjuk a belsı és külsı tér közötti differenciát. Azonban itt szól közbe a hétköznapok valósága, vagyis az, hogy az általános elterjedtségbıl kifolyólag a térszerkezet fogalma már nem cserélhetı le a földrajzi terek kutatásai esetén területi szerkezetre, a szokásjog erısebbnek bizonyul minden térelméleti okfejtésnél. (E szaknyelvi gondolatkörhöz tartozik, hogy a térszerkezet, a tér szerkezete és a térbeli szerkezet egyaránt értelmezhetı, és a mindennapi területkutatás gyakorlata szerint ugyanazt jelentik, valamint az, hogy a szerkezet pedig a struktúra szóval szokott felcserélıdni [térstruktúra].)

68 68 Szabó Pál TÉT XXII. évf Lényeges része e kérdéskörnek, hogy hogyan alakult a két fogalom (térszerkezet, területi szerkezet) hazai használatának életútja. Az 1970-es, 1980-as évek szakirodalmában alig-alig bukkan fel a térszerkezet fogalma, viszont a területi szerkezet számos publikációban jelenik meg. Ennek egyik okára Bartke (2006, 3) hívja fel a figyelmet: Az egykori Tervhivatal 1966-ban megalakult Tervgazdasági Intézetének Tervezési Osztálya munkatervében a következı fı kutatási témakört fogalmazta meg: «A gazdaság térszerkezetének sajátosságai, térszerkezeti modellek kidolgozásának módszertani kérdései.» A kutatási részeredmények publikálásakor természetesen használták a térszerkezet kifejezést, Az 1970-es évek elején bizonyos fordulat történt a kifejezés használatában. Egy szakmai szöveg angolra fordításának ellenırzésekor azt tapasztalták, hogy a fordító a térszerkezetet configuraton -nak feleltette meg; amelyet az atomi, molekuláris stb. térszerkezet értelmében használják. Ettıl kezdve a tanulmányokat készítık a térszerkezet kifejezést a területi szerkezettel helyettesítették, mint az elızı szinonimáját. Úgy tőnik, hogy a területi szerkezet dominanciáját követıen idıvel kezdett kiegyenlítıdni a két kifejezés használatának aránya. (Ehhez kapcsolódik, hogy van olyan szerzı, aki szinonimaként használta a kettıt, míg más szerzık vagy egyiket, vagy másikat írták le következetesen.) Az elmúlt években azonban a térszerkezet fogalma fokozatosan felülkerekedett, s ma már alig akad szerzı, aki a területi szerkezet kifejezést használná. A térszerkezet-típusok A konkrét térszerkezet eseteket tekintve kétféle csoport alkotható, amelyek a földrajzi térhez szorosan kapcsolódnak: egyik valamely jelenségnek a földrajzi térben való megjelenéséhez kötıdik (társadalmi, gazdasági, etnikai stb. térszerkezet), a másik egy-egy földrajzi térség leírásához, amelyen belül a különbözı jelenségek együttesen vannak jelen (Európa, Magyarország stb. térszerkezete). Természetesen elıbbi esetében is egy-egy konkrét földrajzi tér az alap, ám ez nem komplex módon jelenik meg, hanem csak egyik kiemelt layer -érıl van szó. A kutatók felfogásában számos jelenségnek és területnek van térszerkezete, mint az kiderül a referált földrajzi, regionális tudományi folyóiratokra, szakmai könyvekre támaszkodó győjtésünk alapján (1. táblázat). (Itt csak a térszerkezet volt a vizsgált elem, így a térbeli szerkezet, térstruktúra, területi szerkezet stb. a győjteményben nem is szerepel.) Úgy tőnik, mintha kissé parttalanná és tisztázatlanná vált volna a fogalomhasználat. Több olyan jelenség is van, amelynél véleményünk szerint a térszerkezet kifejezést nem célszerő használni, esetleg a területi szerkezet (indokát ld. korábban) vagy a területi egyenlıtlenség, területi különbség fogalmakat (indokát ld. késıbb); emellett több olyan térkategória van, ahol szintén nem igazán értelmezhetı vagy felesleges a kifejezés. (E két csoport és az elıbb tárgyalt külsı belsı tér kapcsán csak annyit jegyeznénk meg, hogy regionális tudományi körben [!], ha a jelenségek esetében nem a belsı, hanem a külsı térrıl van szó, célszerő lenne a földrajzi jelzı beemelése a kifejezésbe [pl. társadalom, gazdaság föld-

69 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma rajzi térszerkezete]; a földrajzi terek esetében viszont ez szükségtelen [pl. Magyarország térszerkezete, hazai térszerkezet], mivel itt a kifejezést mindenki a külsı térre vonatkoztatja.) 1. TÁBLÁZAT A térszerkezet (~) különbözı jelenségekhez és földrajzi terekhez kapcsolva (The Spatial Structure Connected to Different Objects, Occurents and Geographical Areas) Jelenség gazdaság ~e, társadalom ~e, társadalom és gazdaság ~e, szociálgeográfiai ~, városökológiai ~, etnikum ~e, vallási ~, ágazat ~e, bányászat ~e, mezıgazdaság ~e, agrár ~, ipar ~e, ipar földrajzi ~e, ipari területek ~e, nagyvárosi ipar ~e, feldolgozóipari ~, szolgáltató szektor ~e, termelıi szolgáltatások ~e, üzleti szolgáltatások ~e, infrastruktúra ~e, távolsági kereskedelem ~e, (kis)kereskedelem ~e, világkereskedelem ~e, közlekedési hálózat ~e, közúthálózati, vasúthálózati ~, közúti ~, európai fıhálózatok ~e, távközlési ~, infokommunikációs ágazatok ~e, idegenforgalom ~e, ökológiai ~, ingázás ~e, vállalkozások ~e, külföldi, hazai tıke ~e, a külföldi és vegyes tulajdonú cégek bevételének ~e, adóbevételek ~e, iparőzési adó ~e, pénzügyi rendszer ~e, pénzintézeti innováció ~e, mozihálózat ~e, mozik elhelyezkedésének ~e, globalizáció ~e, fejlettségi ~, versenyképességi ~ Földrajzi tér településhálózat ~e, városállomány ~e, városhálózat ~e, városok ~e, fıváros ~e, vonzáskörzet ~e, falusi terek ~e, országrész ~e, határ mente ~e, térség ~e, régió ~e, terület ~e, ország ~e, állam ~e, illetve földrajzi ~, lokális ~, agglomerációs ~, megyei ~, nagymedencei ~, regionális ~, makroregionális ~, nagytérségi ~, országos ~, hazai ~, európai ~, globális ~ Forrás: Saját szerkesztés. A jelenségek esetében, a gyakori használat mellett, alig-alig akad érdemi meghatározás az egyes térszerkezet-típusokra (pl. gazdasági térszerkezetre Varga 2005, világgazdasági térszerkezetre Golobics 2002). A térszerkezet különbözı területi szintjeinek azonosításai (pl. Süli-Zakar [1997, 7] Magyarországon hét ún. térszerkezeti szintet különít el: országos, regionális, nagytérségi, kistérségi, települési, lakókörzeti és a nehezen értelmezhetı háztartási) szintén gyakorlatilag nem tartalmaznak definíciószerő leírást. A viszonylag kevés értelmezés ellenére rendkívül elterjedt a fogalom használata, amit az elızıvel megegyezı metóduson alapuló, másik kontextus-győjtés is alátámaszt (2. táblázat). E szóösszetételek egy része véleményünk szerint itt is értelmezhetetlen, melyeket, ha kizárjuk, akkor is még jó pár marad, amelyekre akár külön szakmai szótárat is lehetne készíteni. Az eddig leírtak ismeretében immár érdemes végiggondolni, hogy mit is jelent a térszerkezet fogalma a regionális tudomány szemszögébıl.

70 70 Szabó Pál TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A térszerkezet (~) különbözı kontextusokban (The Spatial Structure in Different Contexts) Jelzıi társadalmi ~, gazdasági ~, társadalmi, gazdasági ~, urbanizációs ~, rurális ~, szociális ~, harmonikus ~, kiegyensúlyozott(abb) ~, kedvezı(bb) ~, optimális ~, elméleti ~, racionális ~, funkcionális ~, komplex ~, belsı ~, sajátos ~, markáns ~, hagyományos ~, klasszikus ~, önálló ~, dominált ~, megváltozott ~, formálódó ~, kialakult ~, felbomlott ~, átalakuló ~, problémás ~, kiforratlan ~, visszaszoruló ~, megszőnı~, szabályos ~, tagolt(abb) ~, képlékeny ~, mozaikos ~, diverzifikált ~, fenntartható ~, tágabb ~, mai ~, meglévı ~, jelenkori ~, korábbi ~, történeti ~, jövıbeli ~, távlati ~, új ~, építendı ~, mőködı ~, demokratikusabb ~, dekoncentrált ~, centralizált ~, túlcentralizált ~, övezetes ~, győrős-öves ~, sugaras ~, monocentrikus ~, egypólusú ~, egyközpontú ~, kettısséget mutató ~, hármas osztatú ~, kettıs, hármas hierarchiaszintő ~, többpólusú ~, poszt-szuburbán Cselekmények ~ kialakulása, ~ felépülése, ~ fejlıdése, ~ változása, ~ alakulása, ~ átalakulása, ~ átrendezıdése, ~ differenciálódása, ~ összekapcsolódása, ~ torzulása, ~ széttöredezése, ~ szétesése, ~ regenerálódása, ~ megmerevedése, ~ alakítása, ~átalakítása, ~ kialakítása, ~ kiépítése, ~ megteremtése, ~ létrehozása, ~ illesztése, ~ felosztása, ~ felbontása, ~ darabokra bontása, ~ kedvezı alakítása, ~ arányos fejlesztése, ~ modernizációja, modernizálása, ~ korszerősítése, ~rekonstrukciója, ~ fejlıdésének elısegítése, ~-rendezés, ~et formál, ~et átformál, ~et alakít, ~et befolyásol, ~en változtat, ~et megkettız, ~et old, ~ felé való törekvés, kapcsolódás a ~be, ~ leírása, ~ bemutatása, ~rıl tájékoztatás, ~ vizsgálata, ~ elemzése, ~ kutatása, ~ feltárása, ~ értékelése, ~ ismerete, ~ térképi ábrázolása, ~ arányosabbá válása Birtokai ~ területe, ~ csomópontja, ~ központja, ~ góca, ~ gócterülete, ~ hálózata, ~ tartópillére, ~ alapja, ~ erıvonala, ~gazdasági erıvonala, ~ sávja, ~ váza, ~ állapota, ~ egyensúlya, ~ merevsége, ~ arányai, ~ összetettsége, ~kapcsolatrendszere, ~ tér és idıbeli dinamikája, ~ jelentısége, ~ jellemzıje, ~ jegye, ~ alapvonása, ~ (negatív) vonása, ~ problémái, ~ sajátosságai, ~ erıi, ~ kötöttsége, ~ funkciója, ~ átrendezıdési irányai, ~ sokszínősége, ~ megnyilvánulása, ~ logisztikai mozgása Kapcsolódó egyéb fogalmai ~i egység, ~i elem, ~i góc, ~i vonal, ~i tengely, ~i irány, ~i váz, ~i kép, ~i dimenzió, ~i tényezı, ~i kapcsolat, ~i kapcsolatrendszer, ~i következmény, ~i típus, ~i modell, ~i szint, ~i eredet, ~i jellemzı, ~i jellegzetesség, ~i hatás, ~i változás, ~i differenciáltság, ~i sajátosság, ~i jelentıség, ~i feltétel, ~i hely, ~i helyzet, ~i elhelyezkedés, ~i adottság, ~i hiányosság, ~i válság, ~i struktúra, ~i rendszer, ~i manifesztáció, ~i paradoxon, ~i forma, ~i struktúra, ~i változás, ~i fejlıdés, ~i mozgás, ~i átrendezıdés, ~i egyenlıtlenség, ~i eszménykép, ~i vázlat, ~i elemzés, ~i analízis, ~i megközelítés, ~i gondolkodás, ~i konzekvencia, ~i javaslat, ~i irányelv, ~i feladat, ~i terv, ~i tervmővelet, ~i tervlap, ~i jövıkép, ~i koncepció, ~i szempont, ~i konfliktus, ~i probléma, ~i feszültség, ~i célkitőzések, ~i alapú fejlesztés, ~i összefüggések, ~i elızmények, ~i következmény, ~i vonatkozások, ~i bizonyíték, ~i korrekció, ~i egységek hierarchiája, ~i centrum periféria reláció, központok ~i összekapcsolódása, egységes ~i rendszerként funkcionál, ország ~i optimalizálása, komplex ~i struktúra, tengelyek a ~ben, változási irányok a ~ben, innovációs pontok, zónák a ~ben, szerep a ~ben, elhelyezkedés a ~ben, források a ~ben, terjedés a ~ben, átmenet a ~ben, ~ben elfoglalt hely, ~ben elfoglalt sajátság, ~ben egyenlıtlenség, ~ben változás, ~ben elkülönül, ~ben csoport, ~ben mőködı forma, ~ben megnyilvánuló gazdasági egyenlıtlenség, ~ben zajló koncentrációs folyamat, ~ileg meghatározó, ~et alakító jelenség, ~et alakító innováció, átmenet ~et újraformálja, átformálni ~et, optimális ~re való törekvés, változások átrajzolják ország ~ét, két ~ illeszkedése, ~ megosztottabbá válik, ~- fejlesztési lehetıség, a ~ makrogazdasági növekedésben játszott szerepe Forrás: Saját szerkesztés.

71 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma A térszerkezet regionális tudományi meghatározása A térszerkezet fogalmának regionális tudományi értelmezése során megállapíthatjuk, hogy a különbözı meghatározások a szerkezet-felfogástól függıen háromféle kategóriába sorolhatók. Az elsı típusba azok tartoznak, amelyek a térszerkezet mindkét jellemzıjére, az elemekre és azok térbeli elrendezıdésére is felhívják a figyelmet. Ilyen Nemes Nagy (1998, 40) egyenlıtlenség és rendezettség kettıse: Az egyenlıtlenség és a rendezettség adott jellemzıi egy-egy alakzatot, konfigurációt határoznak meg. A konfiguráció (jellemzıen matematikai eszközökkel) leírható. A mőködı rendszerek konfigurációja a térszerkezet. Itt arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a nem társadalomtudományi kör (például a számítástechnika és a kémia) fogalomhasználatában a konfiguráció már egy mőködı rendszer jellemzıje. Hasonlóan a kettısség (elhelyezkedés és térkitöltés) jelenik meg Mészárosnál (2000, 25) is: Felismerték, hogy az elhelyezkedés geometriájának hasznossága nem elvi kérdés, hanem tény, mert az elhelyezkedés geometriája egyben a magyarázat geometriája is. Csak éppen nem geometrikus nyelven kell elıvezetni! Ezt a bonyolult okoskodást oldotta fel tulajdonképpen a 60-as években bevezetett új fogalom, a térszerkezet. A térszerkezet valójában állapot, de egyben az a mód is, ahogyan a mőködı természeti és társadalmi folyamatok megszervezik, elfoglalják, kitöltik a teret. A fogalom maga annak a kettısségnek a felismerésébıl ered, amely megjelenik, kifejezıdik a területi (térbeli) folyamat és a térben megjelenı szerkezet között. Lényeges eleme e meghatározásnak, hogy a dinamikára is felhívja a figyelmet a szerzı. (Az idı és a térszerkezet öszszekapcsolására e tanulmányban nem térhetünk ki, de a statika dinamika végiggondolása fontos része a kérdéskörnek.) Szintén e szemléletet képviseli, de a struktúra fogalma kapcsán Kıszegfalvi (1985, 33): A «struktúra» fogalmát úgy értelmezzük, mint ami kifejezésre jutatja a területi társadalmi-gazdasági fejlıdés során az egészet A struktúra kifejezést ad az illetı egész részeinek A struktúra fogalmának ez az értelmezése a részek közötti viszonyok megjelölésére is alkalmazható., illetve a gazdaságra vonatkoztatva Zoltán (1984, 148): Az erıvonalak, erısávok, tengelyek és erıközpontok együttesen alkotják a gazdasági élet alapvetı makrostruktúráját, térszerkezetét. Ez a makrostruktúra az egyes országokra nagyon jellemzı térbeli konfigurációkat (alakzatokat) alkothat. A legtöbb ország gazdaságának térszerkezete néhány ilyen tengelybıl, ipari sávból és erıvonalból felrajzolható. A második típus jellemzıje, hogy az alkotóelemekre helyezi a hangsúlyt. Területtervezési-területrendezési gondolatkörbıl fakad Baráth (1987, 36) ilyen jellegő meghatározása: A funkcionális fejlettség alapján rangsorolt elemek osztályai alkotják a (hagyományos értelemben is vett) településhálózatot (funkcionális területi szerkezet), míg a mőszaki-fizikai tulajdonságok alapján épül fel a mőszaki-fizikai szerkezet (mőszaki hálózatok által kialakított szerkezet), területfelhasználás. E két szerkezet együtt alkotja az úgynevezett «térszerkezetet». Hasonlóan az alkotórészekre teszi a hangsúlyt, de tágabb környezetet vesz Krajkó (1989): A gazdasági térszerkezeten

72 72 Szabó Pál TÉT XXII. évf tömören fogalmazva az egymáshoz szorosan kapcsolódó gazdasági, társadalmi, természeti tényezık, folyamatok térbeli rendszerét értjük. ; a térszerkezet elemei esetében a természeti környezet, termelési szféra, népességi szféra, települési szféra. E tág szemlélet jellemzi Benedek (2000, 141) leírását is: Térstruktúra: a cselekvések eredményeként létrejött anyagi artefaktumok (településszerkezet, területhasznosítás), az ezeket létrehozó társadalmi struktúrák, valamint a természeti erıforrások alkotják. Az elsı kettıt még elsıdleges térstruktúrának is nevezzük. A természetes erıforrásokat még másodlagos térstruktúrának is nevezhetjük. A térstruktúra a tevékenységek, a cselekvés kontextusát alkotja, és mint bizonyos célok elérésére felhasznált eszköz vagy bizonyos célokat meghiúsító akadály kap jelentést. Itt érdekes, de sajátos szemlélet a természeti tényezık másodlagos mivoltának hangsúlyozása. Szintén e típusba sorolható még Bodó (2005, 115) kissé összetett és elemeiben nem tisztázott meghatározása: Térszerkezet. Itt a tér területet jelent. A szerkezet pedig társadalmi struktúrákat. A kettı együtt: természeti értékek és térségi terhelhetıség; területhasználat és térségi egységek; infrastruktúra és új funkciók; hagyomány és fejlesztés; értékek és érdekek. Az utóbbi három vélemény felfogásunkban inkább a földrajzi környezet (a külsı tér) meghatározását jelenti. A harmadik típus jellemzıje, hogy a térszerkezet (területi szerkezet) viszonyítási részére helyezi a hangsúlyt. Ilyen például Bartke (1989, 9) meghatározása: Területi szerkezeten a gazdaságot, illetve a társadalmat alkotó különféle elemek térbeli megoszlását, egymáshoz viszonyított elhelyezkedését értjük. (Bartke e meghatározása a társadalomföldrajzi környezetre szorítkozik, késıbb viszont a területi szerkezet alkotóelemeinek már a természeti környezetet, valamint a mővi környezetet, a társadalmat és a gazdaságot tekinti, sıt e szintek kiegészülnek az életmód, az értékrend és az eszmék szintjeivel, s mindezek együttesen építik fel az ún. regionális szerkezeti modellt [Bartke 2001].) (Hasonlóan a térbeli megoszlásra helyezi a hangsúlyt, igaz a gazdaságra szőkítve Varga [2005]: a gazdasági térszerkezet a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlása [egyenletes, sőrősödés]). A területrendezés esetében Baráthhal ellentétben e szemléletet látja Paksy (1997, V): Szakmánk egyaránt használja a területszerkezet, térszerkezet és területi szerkezet fogalmakat. Úgy tapasztaltam, hogy a szakma mindhárom elnevezés használatánál valamilyen társadalmi, gazdasági vagy környezeti elem térbeli elrendezıdésével összefüggı viszonyokat, a településrendezésben térbeli megoszlásának sajátosságait, a térbeli rendjét kívánja kifejezni... Rendezettségi szemléletben fogant Faragó (2004, 10) regionális tudományi definíciója is: A térben egymás mellett létezı jelenségek egymáshoz főzıdı viszonyaik, kapcsolataik alapján különbözı elrendezıdéseket (rendezettség), térstruktúrákat alkotnak. A szerzı tartózkodik a külsı (fizikai, földrajzi) környezet megnevezésétıl, sıt térszemléletébıl eredıen el is szakad ezektıl, véleménye szerint ugyanis csak az ember szemszögébıl beszélhetünk térszerkezetrıl: a térstruktúrák részben a használatból következı viszonyrendszerbıl erednek, másrészt a térszemléletünknek megfelelıen alakulnak (Faragó 2005). A különbözı térszerkezet-felfogások azonban más szempont szerint is osztályozhatók: a térszerkezet összetett tartalmához való közelítés módja determinálja a

73 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma fogalom értelmezéseit, amelyek a térszerkezet-elemekre és ezek egymáshoz való viszonyára építve választhatók szét. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy alapvetıen kétféle szemlélet van jelen. Egyrészt van egy (inkább földrajzi, területrendezési, mőszaki-fizikai), amely a földrajzi környezet elemeihez, ezen belül vagy a térségekhez, vagy az egész teret lefedı, behálózó településrendszerekhez, közlekedési, infrahálózatokhoz stb., mint térszerkezeti egységekhez kötıdik (a térszerkezet térelemekbıl és a közöttük lévı térkapcsolatokból felépülı, mőködı rendszer). A másik (inkább regionalista, területfejlesztési) szemlélet a területi egyenlıtlenségek kutatása során, a területegységek közötti mennyiségi és minıségi differenciák fel-tárása révén fogalmazza meg a térszerkezetet. Az elsı szemlélet bemutatására több földrajzi munka idézhetı, amelyekben egyrészt funkciók szerint elkülönülı lokális területegységek, vagy az ezekbıl szervezıdı regionális hálózatok, másrészt összetett tartalmú térségek jelennek meg mint térszerkezeti elemek. A térség, mint térszerkezeti egység azonosítása érhetı tetten például Mészáros munkájában (1994, 89): általában egyetértés van abban, hogy a szőkebb értelemben vett vonzáskörzet a város központi funkciói által kialakított térszerkezeti egység, vagy Gyıri (1999) esetében, aki szerint a térszerkezeti egységek hierarchiájában a legalacsonyabb fokú térszerkezeti egység a vonzáskörzet. Ennél lejjebb megy Kocsis (1996): a térszerkezet legkisebb elemei szerinte a KSH számlálókörzetek; ugyanakkor a térszerkezeti hierarchia csúcsa érhetı utol Probáld (1995, 41) tanulmányában: a gazdaságföldrajzban az országokon belüli munkamegosztás rendszerének alapvetı fontosságú elemei a különbözı mérető és rangú térszerkezeti egységek (rajonok) hierarchiájának csúcsán álló komplex (integráns) gazdasági körzetek. Külön jelenség- és kérdéskör e téren a régió és a térszerkezet kifejezések összekapcsolása. (Nemes Nagy [2003] szerint a regionális tudományi gondolkodásban a régió a térszerkezet fogalmához kötıdik, de a különbség a fogalompár tagjai között távolról sem elhanyagolható.) Egyrészt jelen van a régió térszerkezete, például Benedek (2000, 62) szerint a régiót az alkotó térstruktúra egyedisége határozza meg, illetve Süli-Zakar (1997, 7) azt mondja, hogy a régió: magasan szervezett térstruktúra. Másrészt felmerül, hogy a régió egyenlı egy térszerkezettel: Frisnyák (1996, 39) szerint Magyarországon a nagy térszerkezeti egységek a régiók. Harmadrészt megjelenik az is, hogy a térszerkezet része, eleme a régió: Rechnitzer (1999, 121) szerint az ország térszerkezetében vannak régiók ; Faragó szerint (2004, 11) pedig a régiók a térstruktúra mesterséges, adminisztratív elemei, illetve a régió a tartalom felıl közelíthetı térszerkezeti egység. (Véleménye szerint a mikro-, mezo- és makrorégiók sajátos térszerkezeti egységek [Faragó 2004, 12]). Beluszky Gyıri (2004) szerint is a régió hivatalos térszerkezeti egység lehet. (A hivatalos térszerkezeti egység itt, mint a közigazgatási térszerkezet eleme kerül elı.) Az elsı szemlélet két értelmezése együtt van jelen például Tóth munkáiban (Tóth 1993a; 1993b; 1996; Tóth Pap 2002). Véleménye szerint egyrészt a települési rendszer központi szerepkörő elemeihez idıvel egyre nagyobb terek tartoznak, létrejön egy alapvetı térszerkezeti egység : egy központi szerepkörő település és a hozzá

74 74 Szabó Pál TÉT XXII. évf kötıdı tér egysége, azaz egy központ és vonzáskörzete (Tóth 1993a, 122), mint térség; szerinte Magyarország ilyen (objektíven létezı) térszerkezeti egységekbıl áll (Tóth 1996). A kutató azonban a másik közelítést is értelmezi, miszerint hazánk térszerkezete elsısorban a közlekedési rendszer konfigurációja alapján vette fel jellegzetességeit, és a térszerkezeti vázra épül a magyar településrendszer konfigurációja (Tóth 1993b), valamint kiemeli, hogy a városhálózat a térszerkezet egyik leglényegesebb vázalkotó eleme (Tóth 1996, 571), sıt azt is megfogalmazza, hogy a térszerkezet alapkategóriája a település (Tóth Pap 2002, 295). A település, mint térszerkezeti egység szemlélet azonban ritkább a hazai térszerkezeti kutatásokban, aminek okát Beluszky Gyıri munkájában (1999, 8) lehet talán felfedezni: véleményük szerint a korábban jellemzı mozaikos térszerkezet átalakult, a települések közötti differenciák mérséklıdtek, és a régiók között kialakuló különbségek lettek a meghatározók. A településrendszer mellett a közlekedés is fontos eleme a térszerkezetszemléleteknek: például Tóth (1996) szerint a közlekedési útvonalak ( térszerkezeti vonalak ) osztják fel térszerkezeti egységekre a teret (bár megfontolandó, hogy ezek inkább tengelyek, semmint határvonalak), Erdısi (1998) pedig azt emeli ki, hogy széleskörően elfogadott, hogy az autópályák, gyorsvasutak kiépülése a térszerkezetre jelentıs hatást gyakorolnak. A mőszaki elemek mellett a társadalom mozgása, a térpályák is jelen vannak a térszerkezet elemzések esetében; Mészáros (1994) felfogásában ezek, mint térszerkezet-elemek jelennek meg, illetve Gyıri (1999) szerint a térszerkezeti kapcsolatok összessége rajzolja fel a térszerkezet vázát. E szemlélet példái kapcsán azt lehet megállapítani, hogy egy lehatárolt földrajzi térszín térszerkezete összeállhat kisebb egységek térszerkezeteinek együttesébıl, de ugyanakkor lehet értelmezni az adott térrészt átfogó, behálózó elemek (településhálózat, úthálózat stb.) együtteseként is. Elıbbi esetben a földrajzi teret és így a térszerkezetet térelemekbıl (térszerkezeti egységekbıl, itt földrajzi térrészekbıl) öszszeállíthatóként ( egymás mellé és egymásba rakható térszerkezetek ) kell értelmezni. Utóbbi esetében pedig el kell fogadni, hogy a földrajzi tér különbözı dimenziók mentén való tagolása révén külön entitásokat kapunk (például településhálózat, kistáj-beosztás), és ezek (egységeinek térszerkezetei) összekapcsolódása és a felosztások egymásra rakása jelenti a területegység térszerkezetét. A szemlélet attól függ, hogy éppen melyik térszerkezeti elemen és vizsgálatán van a hangsúly. A másik jellegzetes szemlélet a térszerkezet kapcsán a regionalista, amely a térségek, mint térszerkezeti elemek közötti mennyiségi és minıségi differenciákhoz kötıdik. A különbözı térszerkezeti vizsgálatok alapegységei általában adminisztratív térségek, mivel determináló tényezı a rendelkezésre álló területi adatbázis, vagy akár a területpolitika hivatalos hatóköre, illetve a közigazgatási fennhatóság. E térségek különbözı mennyiségi és minıségi adatainak differenciáltsága révén elıálló területi egyenlıtlenségekhez kapcsolható a térszerkezet, úgy mint az adott jellemzı szerinti területi differenciálódás, legfıképp az azonos, illetve különbözı jellemzıjő térségek egymáshoz való viszonyára (zonális elrendezıdés, centrum periféria stb.) téve a hangsúlyt. (A települési szint és adatokkal feltöltött egységeinek összevetése is megjelenhet, de

75 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma ennek kapcsán ritkábban fogalmazódik meg a térszerkezet, mivel az átfogó területi képen van a hangsúly, amihez a települési szint már túl aprólékos, mozaikos.) Az ilyen jellegő, azaz területi statisztikai adatokra épülı, különbözı térségekre készült vizsgálatokra számos hazai eset hozható példaként. Ezeknél a területi egységeket típusokba (kategóriákba) sorolják, s így áll elı az ország, a megye stb. térszerkezete. Például Rechnitzer (1998, 171) így különböztet meg Magyarországon több (megyékbıl álló) a térszerkezetben jól elhatárolható csoportot. Tipikus esetek vehetık a KSH (például Faluvégi [1995]: Kistérségi vonzáskörzetek. A regionális térszerkezet jellemzıi az átmenet éveiben. ) vagy a VÁTI által készített anyagokból (például a területfejlesztési országgyőlési beszámolók). Berey Kulcsár (2000, 7) szerint a területi folyamatok értékelésének legfontosabb és legszembetőnıbb eszköze az eltérı társadalmi-gazdasági fejlettségő és fejlıdési pályán mozgó térségtípusok alkotta térszerkezet. E munkákban rálelünk (szövegben, ábracímnél) a területi egyenlıtlenségi vizsgálatokból elıálló és leírható térszerkezet fogalmára. A lényeges kérdés e szemléletnél, hogy vajon mi a különbség egy jelenség területi egyenlıtlensége és térszerkezete között? A területi egyenlıtlenség és térszerkezet fogalma eltérı tartalmú, de úgy tőnik, számos esetben beszélhetünk a két fogalom határterületérıl, mivel a kettı nem válik el élesen, és emiatt gyakorta egymás szinonimájaként jelennek meg a különbözı munkákban. Ez valószínőleg nem helyes. Nemes Nagy (1998) azt mondja, hogy a tér és idıbeli lét nemcsak egyenlıtlenséget, hanem rendezettséget (akár rendezetlenséget) is jelent, és az egyenlıtlenség és rendezettség jellemzıi egy alakzatot határoznak meg. Véleménye szerint a regionális tudomány éppen a térbeli alakzatok, eloszlások rendezettségének vizsgálatával léphet túl a területi egyenlıtlenségi vizsgálatokon. (A rendezettség vizsgálata [pl. a területi autokorreláció, a legközelebbi szomszédanalízis módszerével] azonban kevésbé elterjedt a hazai szakirodalomban.) Ha e véleményt osztjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a két jellemzı, az egyenlıtlenség és a rendezettség együttes vizsgálata jelentené igazából a regionalista szemlélető térszerkezet-vizsgálatokat. (Emiatt kell fenntartásokkal élni egy statisztikai mutató [pl. GDP/fı] szerinti tematikus térképnél a térszerkezet fogalmának címbeli használatával szemben [ Az ország fejlettségi térszerkezete ]; a térkép tipikusan területi egyenlıtlenséget mutat.) Az itt tárgyalt kétféle térszerkezet szemlélet azonban nem mindig válik szét. Magyarország esetében például a fıváros vidék, nyugat kelet ellentét, illetve a különbözı térségtípusok (például nyertesek, nekilendülık, stagnálók, vesztesek), valamint a településhierarchia változásai, a különbözı pozíciójú (nyertes, vesztes stb.) települések stb. gyakorta együttesen (vagy különbözı kombinációkban) kerülnek leírásra; ilyen átfogó szemlélető munkák például Horváth 1995; Enyedi 1996; Faluvégi 1996; Nemes Nagy 1997; Beluszky Gyıri 1999 stb. Az egyes térkereteket (s így a térszerkezetet) valójában a kutatók választják szét, mivel azok vizsgálata eltérı módszereket kíván (Enyedi 2001), de átfogó kép megrajzolásakor a különbözı eredmények (gyakorta) együtt kerülnek bemutatásra.

76 76 Szabó Pál TÉT XXII. évf A térszerkezet a hazai területpolitikában A térszerkezet értelmezésének összetett szemlélete azonban sajnos nem jellemzı a hazai területpolitikára: ahogyan e tevékenység két része, a területrendezés és a területfejlesztés elszakadt egymástól, úgy fogalomértelmezéseik is részben eltávolodtak, s így a két fentebb ismertetett térszerkezet-felfogás külön jelenik meg. Ráadásul e téren is tapasztalható, hogy a térszerkezet és a területi szerkezet fogalmak egymáshoz való viszonya nem teljesen tiszta. Ezek igazolására számba vehetjük a fogalomértelmezéseiket és fogalomhasználatukat. Az érvényben lévı 18/1998. KTM rendelet a területrendezés kapcsán az alábbi meghatározást adja: a) Térségi szerkezeti terv A térségi infrastruktúra, a térségi területfelhasználás és a településrendszer térbeli rendjét és összefüggéseit ábrázoló terv. A térségi szerkezeti tervben az alapvetı rendeltetés szerint jellemzı területhasználat szempontjából térségi területfelhasználási egységek különböztethetık meg. A térségi szerkezet a szakmai nyelvben a térszerkezet: A térszerkezet fı összetevıi az infrastruktúra-hálózat, a területfelhasználás és a településrendszer. Ezek együttesébıl formálódik az urbanizációs és az ökológiai térszerkezet. (VÁTI 1998, 7) Ez alapján például az Országos Területrendezési Terv konzekvensen használja a kifejezést. A területrendezés terén a területi szerkezet fogalmát illetıen azt feltételezhetjük, hogy egyszer úgy tőnik, mintha nem válna el tartalmában a térszerkezettıl, például: Területszerkezet: Másképp térszerkezet. [Területrendezési fogalmak és értelmezések, 1985]), máskor pedig mintha tartalmi különbséget tennének, például a korábbi Baráth idézet (1987, 36) vagy az Országos Területrendezési Terv Koncepciója (4078/79): az ország funkcionális területi szerkezete a mőszakifizikai területi szerkezettel együtt alkotja az ország komplex térszerkezetét. A területfejlesztés szorosan összefonódik a területi kutatásokkal, így ezek kérdései, problémái megjelennek a gyakorlati életben is. A térszerkezet itt is egy központi, ám igazából nem tisztázott fogalom. Ennek kapcsán elsıként egy idézetet citálhatunk a területfejlesztés céljait, kereteit stb. meghatározó, érvényben lévı törvénybıl (1996. évi XXI. tv.): 2. A területfejlesztés és területrendezés célja: c) Az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlıdésének elısegítése. (A évi módosítás után még bekerült: 21/A. (1) a gazdaság arányosabb térszerkezetének kialakítása, ). A törvény szövege alapján hivatalos szinten elismert fogalomról van szó. Azonban itt nem lelünk rá a kifejezés értelmezésére, szemben több más hasonló fogalommal (például régió, kiemelt térség, városkörnyék, kistérség, sıt térség). E hiány megmaradt a 35/1998. Országgyőlési Határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról címő szövegben is (ahol az alábbi kontextusokban találkozunk például a fogalommal: térszerkezet felé törekvés ; a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelı térbeli szerkezet kialakítása ; a túlzottan Budapest központú térszerkezet oldása ). A kapcsolódó elsı Országos Területfejlesztési Koncepcióban, majd még inkább az ezt követı különbözı, a hazai területi folyamatokról szóló jelentésekben

77 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma is gyakorta használják a térszerkezet fogalmát, méghozzá elég következetesen: legszembetőnıbb a komplex mutatók kistérségi egyenlıtlenségein alapuló ún. társadalmi és gazdasági térszerkezet térképi bemutatása, valamint elemzése. Mindezt úgy, hogy nincs meghatározva a fogalom tartalma. Azonban a használat egyértelmően utal arra, hogy a területfejlesztés a térszerkezet regionalista szemlélető értelmezését vallja magáénak. A területi szerkezet kifejezés viszont háttérbe szorult a térszerkezet mögött, bár egyes dokumentumokban még fel-felbukkan. Azaz adott két országos hatáskörő, hivatalos területpolitikai tervdokumentum, az Országos Területrendezési Terv és az (elsı) Országos Területfejlesztési Koncepció, amelyek eltérı szemléletben használják a fogalmat, más a két mő (és alkotói) térszerkezet-felfogása. Ez a korábbi gondolatmenet alapján persze már nem meglepı, de kérdés, hogy megengedhetı-e? Valószínőleg nem, hiszen nem két diszjunkt szakterületrıl van szó, a gyakorlatban sok szállal kötıdnek egymáshoz (még a törvény is összefőzi ıket ). Azonban a területpolitika e két része mintha elszakadt volna egymástól (bár a közös tervezés nem lenne egyedi eset, például létezik a nemzetközi gyakorlatban az ún. Struktúraterv(ezés): a fejlesztési és rendezési tervezés között összekötı kapcsot képezı tervdokumentum; a fizikai tervezést összekötni a társadalmi, gazdasági folyamatok tervezésével [Fogarasi Orosz 2002]), s e különválás a fogalomértelmezések terén is megjelenik. Ezen utóbbi helyzeten változtatott valamelyest a 2005-ben elfogadott második Országos Területfejlesztési Koncepció, amely túllépett elıdje hiányosságán, mivel a mő végén gazdag fogalomtár lelhetı fel, benne a térszerkezet több kutató álláspontjával egyezı meghatározásával: Térszerkezet, területi struktúra: a térbeli objektumok és a közöttük lévı kapcsolatok, viszonyok alkotta, mőködıképes rendszer, összetett térkategória, melynek értelmezését és leírását erısen determinálja a közelítés módja, szemlélete. A regionális kutatásokban leggyakrabban a térségek lehatárolt térrészekre bontásával, s általában egy-egy kiemelt jellemzı szerinti értékelésével, térképezésével feltáruló ( regionális ) egyenlıtlenségi és rendezettségi sajátosságok összessége. A fogalmi meghatározás nem kizárólagosan területfejlesztési-regionalista szemlélető, mivel a leírás utal a másik szemléletre is, s így kísérlet a két fogalomhasználat közelítésére, vagy legalábbis a kétféle szemléletre való figyelemfelhívásként értelmezhetı. Emellett fontos elem, hogy szinonimák lettek a térszerkezet és a területi szerkezet, mert bár célszerő lenne szétválasztani a kifejezéseket: míg elıbbi a területfejlesztés fogalma lehetne (egy regionalista szemlélető meghatározással), addig utóbbi a területrendezésé (egy mőszaki-területtervezési szemlélető definícióval), ennek azonban ellentmond, hogy a területrendezésben és a területfejlesztésben is mindkét fogalom szakterületi értelmezéső tartalommal felruházott használata tetten érhetı, azaz a szokásjog itt is él. Amíg azonban ez így marad, addig egymás térszemléletének ismeretében lesz csak hatékony kommunikáció a két szakterület között.

78 78 Szabó Pál TÉT XXII. évf Összegzés A tanulmány összegzéseként elsıként az a trivialitás emelhetı ki, hogy nem egyszerő meghatározni a térszerkezet fogalmát. Ha regionális tudományi leírást kell alkotni, akkor a térelemek egyenlıtlensége és rendezettsége együttesen fogható fel térszerkezetként, de véleményünk szerint a térbeli elrendezıdésre kell inkább a hangsúlyt helyezni. Így az elrendezıdés, rendezettség kiemelésével lehet ugyanis ellépni a tér legáltalánosabb tartalma (egyenlıtlenség és rendezettség) felıl a térszerkezet felé. Lényeges megállapítás talán az is, hogy a társadalmi térszerkezetet a társadalom külsı és belsı térszerkezete együtt alkotják; így a külsı, a földrajzi térben célszerőbb lenne a földrajzi térszerkezet vagy a területi szerkezet fogalmának a használata. Ezen túl megállapíthatjuk, hogy a földrajzi térszerkezet egy összetett térkategória, s értelmezését, leírását erısen determinálja a közelítés módja, szemlélete. Alapvetıen kétféle térszerkezet-felfogás a meghatározó a hazai körökben: a) a földrajzi környezetben a különbözı térelemek, térrészek és ezek kapcsolata, kapcsolódása, valamint egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, elrendezıdése a térszerkezet; b) a különbözı térrészek (leginkább régiók, országok) mennyiségi és minıségi jellemzıinek differenciáltságából eredı területi egyenlıtlenségek és ezek rajzolatai jelentik a térszerkezetet. Irodalom Ashworth, G. Bora Gy. (1999) Fogalmi meghatározások: vállalat, tér, szervezet. Ashworth, G. Bora Gy. (szerk.) Térbeli elrendezés és a vállalat I. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajz Tanszék, Budapest o. Baráth E. (1987) Egy térszerkezeti modell. Tér és Társadalom o. Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bartke I. (2001) A területi egyensúlyok. Tér és Társadalom o. Bartke I. (2006) Bírálat Szabó Pál: Régió és térszerkezet az Európai Unióban c. (egyetemi, PhD) doktori értekezésérıl. Budapest. Kézirat. Benedek J. (2000) A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár. Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. Berey K. Kulcsár G. (2000) A területfejlesztési országgyőlési beszámoló összefoglaló ismertetése. Falu Város Régió o. Biológiai Lexikon. (1978). 4. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest. Bodó B. (2005) Kistérségek, civilek, szerkezetek. Tér és Társadalom o. Beluszky P. Gyıri R. (1999) A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. Tér és Társadalom o. Beluszky P. Gyıri R. (2004) Fel is út, le is út (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak változásai a 20. században) Tér és Társadalom o. Bıhm A. (1996) A magyar társadalom tagoltsága. Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmigazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest o. Czirfusz M. (2007) A struktúrák regionális egyenlıtlenségei. Tér és Társadalom o. Dusek T. (2004) A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok 10. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezsı Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Enyedi Gy. (2001) Tájak, régiók, települések Magyarországon. Ezredforduló o. Enyedi Gy. (2002) A regionális tudomány. MTA RKK ATI jubileumi konferenciája, Kecskemét. Elıadás.

79 TÉT XXII. évf A térszerkezet fogalma Erdısi F. (1998) A transzeurópai hálózatok hatása a területi fejlıdésre. Tér és Társadalom o. Faluvégi B. (1995) Kistérségi vonzáskörzetek. A regionális térszerkezet jellemzıi az átmenet éveiben. KSH, Budapest. Faluvégi A. (1996) A regionális térszerkezet változásának jellemzıi. Comitatus o. Faragó L. (2004) A regionalizmus hajtóerıi Magyarországon. Tér és Társadalom o. Faragó L. (2005) A jövıalkotás társadalomtechnikája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. Fodor L. (1985) A társadalmi tér elméleti kérdései a térelmélettel foglalkozó tudományok megállapításainak tükrében. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest. Fogarasi Gy. Orosz Gy. (2002) Struktúraterv, avagy egy hazánkban új tervezési mőfaj a Középmagyarországi régióban. Falu Város Régió o. Frisnyák S. (1996) Magyarország kultúrgeográfiai korszakai ( ). Tér és Társadalom o. Golobics P. (2002) A világgazdaság kialakulásának folyamata és jelenlegi térszerkezete. Tóth J. (szerk.) Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs o. Gyıri R. (1999) Térszerkezeti változások a polgárosodó Kisalföldön. Tér és Társadalom o. Horváth Gy. (1995) A magyar regionális politika erıs és gyenge pontjai. Comitatus o. Horváth Gy. (1989) A regionális gazdaságszervezés fejlıdése és intézményei. Területi és települési kutatások 4. Akadémiai Kiadó, Budapest. Horváth Gy. (1999) Elıszó a magyar kiadáshoz. Benko, G. Regionális tudomány. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs o. Jakobi Á. (2004) Az információs társadalom területi egyenlıtlenségeinek tartalma és értelmezési lehetıségei. Elıadás. II. Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged. Kıszegfalvi Gy. (1985) A magyarországi településrendszer strukturális változása. Rechnitzer J. (szerk.) Vonzáskörzetek agglomerációk II. Akadémiai Kiadó, Budapest o. Kocsis Zs. (1996) A települések belsı szerkezetének vizsgálata a lakosság térbeli eloszlása alapján. Tér és Társadalom o. Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jövıkutatási megalapozása. Regionális Tudományi tanulmányok 1. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. Krajkó Gy. (1989) A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggései. Tér és Társadalom o. Magyar Értelmezı Kéziszótár (1972) Akadémiai Kiadó, Budapest. Mészáros R. (1994) A település térbelisége. JATEPress, Szeged. Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. SZTE, Szeged. Nemes Nagy J. (1997) Régiók, regionalizmus. Educatio o. Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezsı Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái hazai tükörben. Tér és Társadalom o. Paksy G. (1997) Hét kérdés a területrendezésrıl. Falu Város Régió. 5. II VIII. o. Patik R. (2005) A regionális klaszterek feltérképezésérıl. Területi Statisztika o. Probáld F. (1995) A regionális földrajz helye a geográfiában. Regionális Tudományi Tanulmányok 2. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest o. Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. Rechnitzer J. (1999) Az állami vagyon magánosításának területi dimenziói. Tér és Társadalom o. Strassoldo, R. (1990) The Social Construction and Sociological Analysis of Space. Hamm, B. Jalowiecki, B. (eds.) The social nature of space. Panstwowe Wydawnictvwo Naukove, Warszawa o. Süli Zakar I. (1997) Régiók a földrajzi térben. Comitatus o. Szabó P. (2005) Régió: meghatározott területi egység. Regionális Tudományi Tanulmányok XII. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, o. [http://geogr.elte.hu/ref/ref_hirek_anyagok.htm] Tóth J. (1993a) A városokra épülı középszint lehetısége. Európába megy-e a megye? Konferenciakötet. Baranya Megyei Közgyőlés, Pécs o. Tóth J. (1993b) Nagyvárosok a magyar településrendszerben. Comitatus o. Tóth J. (1996) Régiók Magyarországon. Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest o. Tóth J. Pap N. (2002) Rajon- és régióelméletek. Tóth J. (szerk.) Általános társadalomföldrajz II. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs o. Varga A. (2005) Agglomeráció, technológiai haladás és gazdasági növekedés: a K+F térszerkezet makrogazdasági hatásainak vizsgálata. Akadémia Doktora Értekezés, Pécs.

80 80 Szabó Pál TÉT XXII. évf VÁTI Kht. (1998) A Készülı Országos Területrendezési Tervrıl. Falu-Város-Régió o. Villányi A. (1995) Kémia összefoglaló középiskolásoknak. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest. Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest. THE CONCEPT AND THE EXPLANATION OF THE SPATIAL STRUCTURE PÁL SZABÓ The aim of this paper is to describe and construe one main notion of geography, regional economy and regional science: the spatial structure. The research is based on the elaboration of numerous Hungarian studies (books, articles) which use this notion. The use of the notion in different areas of social science was analysed and its different types were described in this paper. In regional science and geography there are a couple of different definitions of the spatial structure and they were categorized as well. Finally we tried to describe the extension of this notion in regional science.

81 Tér és Társadalom XXII. évf : GYORS TÉNYKÉP A MAGYAR HELYHATÓSÁGOK ELADÓSODÁSA AZ EZREDFORDULÓ UTÁN (The Indebtedness of the Hungarian Local Authorities after the Turn of the Millennium) Kulcsszavak: CSISZÁRIK-KOCSIR ÁGNES önkormányzati hitelek önkormányzati kötvények adósságállomány megye A helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere már a kialakulás óta állandó vitatéma hazánkban. A rendszerváltáskor kialakított rendszer mára már kinıtte kereteit, így valódi reformok után kiált. Az állami finanszírozás részaránya csökken, miközben a feladatok növekednek, így a helyhatóságokra ruházott feladatok ellátása csak külsı finanszírozással valósítható meg. A tanulmány célja, hogy bemutassa a helyi önkormányzatok eladósodását, az alkalmazott eszközöket, mindezt megyei bontásban, rámutatva a régiók és a megyék közötti jelentıs eltérésekre. Reformokkal teletőzdelt mindennapjainkban idırıl idıre terítékre kerül az önkormányzati rendszer finanszírozásának, szerkezetének átalakítási kényszere. E kényszer mára egyre jobban erısödik, melynek számos okát lehetne megnevezni: az államháztartás rendbetétele és stabilizálása, az uniós elıírások betartása, valamint az a társadalmi elvárás, mellyel minden önkormányzatnak szembe kell néznie. A helyi önkormányzatok kialakulása óta a finanszírozás és a gazdálkodás vizsgálata állandóan viszszatérı téma. Mint ismeretes, a rendszerváltáskor kialakított struktúra hiányosságai és az egyre nehezebbé váló finanszírozás mára már szinte tarthatatlanná vált. A téma és a rendszer ismerıi erre a problémára lassan több mint egy évtizede figyelmeztetnek, azonban érdemi átalakítás eddig még nem történt, holott a helyhatóságok finanszírozása évrıl évre nehezebb. E nehézségek magyarázhatók egyrészt a nem megfelelı gazdálkodással, másrészt az állami hozzájárulások reálértékének csökkenésével. Az állami finanszírozás így több helyen a kötelezı feladatok ellátására sem elegendı, ezért az önkormányzatok a saját bevételek egy részét is ezen feladatok ellátására fordítják. Azonban önkormányzataink többsége nemcsak a kötelezı feladatok ellátását vállalja, hanem a lakosság, a település és a gazdasági-társadalmi környezet érdekében más szabadon választható tevékenységeket is végez. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján látható, hogy az önként vállalt feladatok gyakran a saját és a lakosság bevételi kapacitását felülmúlják, így kénytelenek valamilyen külsı, tıkepiaci forrást igénybe venni a vállalt feladatok teljesítése érdekében. A tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar helyhatóságok adósságállományának alakulását megyei bontásban 1, rámutatva a veszélyekre és a fıbb folyamatokra, és elemezve a fıbb kiváltó okokat és tényezıket. Az elemzés során a Központi Statisz-

82 82 Gyors ténykép TÉT XXII. évf tikai Hivatal STADAT rendszerét, tájékoztatási adatbázisát, kiadványait, a Magyar Államkincstár adatait és a Váti Kht. által üzemeltetett TEIR adatbázis adatait használtuk fel. Az adatok az elıbb említett adatbázisokban a tanulmány készítésekor a kívánt bontásban csak 2005-ig voltak elérhetıek, ezért az elemzést hat évre, 2000-tıl 2005-ig terjedı idıszakra végeztük el. A múlt és a jelen A mai önkormányzati rendszerünk a piacgazdaságra való áttérési folyamat egyik fontos mérföldköve, a rendszerváltás egyik fontos lépése. A mai rendszer azonban gyökereiben pozitív és negatív jellemzıket egyaránt hordoz. Ezen jellemzık a helyhatósági autonómiával kiegészülve magyarázzák a mai rendszer problémáit. Az új rendszer finanszírozási jellemzıi tekintetében is meglehetısen sajátos volt a nagyarányú állami finanszírozással és az igen kevés saját bevétellel, ezért a kilencvenes évek elején tıkepiaci, illetve pénzpiaci részvétel szinte nem is jellemezte az akkori önkormányzati szektort. A helyhatóságok elsıdlegesen kiegészítı állami forrásokért folyamodtak, és esetlegesen annak sikertelensége esetén vették csak igénybe a bankrendszer és a pénzpiacok segítségét. Azonban az önkormányzatok többsége nem volt képes vállalni a kilencvenes évekre jellemzı magas hitelterheket, illetve sok esetben a szükséges szakértelem is hiányzott a településen. Nehezítette a tıkepiachoz való kapcsolódást a hagyományos banki kapcsolat is (egyes bankok monopolhelyzete az önkormányzati szektorban), melyet mára az egyre élesebb banki verseny szinte teljesen feloldott, számos hitelkonstrukciót kínálva az érdeklıdı helyhatóságok számára. A rendszer mára már kinıtte közel két évtizedes kereteit, a saját bevételi kapacitás növelésére és az államtól való függés csökkentésére helyezve a hangsúlyt. Ez azonban egyes települések (elsısorban a kis lélekszámú, kevés mőködı vállalakozással rendelkezı, rossz infrastruktúrájú kistelepülések) számára szinte lehetetlen. A saját bevételek fı forrása továbbra is döntı többségében a helyi adózásban ölt testet, mely mára (néhány kivételtıl eltekintve) elérte kapacitásának maximumát, így a fejlesztési és a beruházási igények kielégítéséhez, a hatékony gazdálkodás követelményeinek teljesítése érdekében elengedhetetlen a szektor bekapcsolódása a pénzés tıkepiacok vérkeringésébe. A fent részletezett tényezıkön túl figyelemmel kell lenni a globalizálódó világ sugallta követelményekre, mely az egyre erısödı országok és térségek közötti versenyben, a külföldi és belföldi befektetık megnyerésében nyilvánul meg a települések oldaláról. Ahhoz, hogy egy település vonzóvá váljon a mőködı tıke számára, mindenképpen megfelelı gazdasági és ipari környezetet, infrastruktúrát igényel. E követelmények teljesítésére az önkormányzatok többsége önerıbıl nem képes, így támogatásért folyamodik a központi kormányzat, valamint az Európai Unió alapjai, szervei felé, illetve külsı forrást vesz igénybe.

83 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 83 Az uniós pályázatoknál az önerı elıteremtése sok esetben a települések bevételi kapacitását, erejét meghaladó feladat, így megoldást csak a bankhitel, illetve a kötvénykibocsátás jelenthet. Csatlakozásunk óta, az elsı és a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül számos lehetıség nyílt a helyhatóságok számára a pótlólagos fejlesztési források megszerzésére 2. Ezen lehetıségek a tevékenységek igen széles körét ölelik fel, néhány fontosabb pályázható célt felsorolva: egészségügyi beruházások, városfejlesztés, csapadékvíz elvezetés, szennyvízkezelés, szilárd hulladék kezelés, 3 ivóvízminıség javítás, energetikai beruházás, közösségi közlekedés, erdei iskola stb. E célok eléréséhez azonban önerı szükséges, mely átlagosan 25 50% körül mozoghat. Az Unió támogatási mechanizmusa ugyanis leszögezi, hogy az alapok csak kiegészítı támogatást biztosíthatnak, nem finanszírozhatnak teljes egészében egyetlen beruházást sem. Így a helyhatóságok, hogy pályázni tudjanak, mindenképpen kénytelenek gondoskodni a szükséges önerırıl is. Az önerı elıteremtésére szolgálhatnak saját bevételek, illetve ezek hiányában hitelfelvétel és kötvénykibocsátás is, ami tovább növeli a helyhatóságok hitelek iránti keresletét. Meg kell említeni, hogy ezen hitelek, melyek a további fejlesztési források megszerzéséhez szükséges önerıt biztosítják, megfelelı gazdálkodás mellett nem károsak a pénzügyi helyzetre, hiszen ezek a jövıben az eredeti céloknak megfelelı felhasználás mellett megtérülnek, fedezetet biztosítva a hitel visszafizetésére. A magyar önkormányzatok adósságállománya a fent részletezett tényezık miatt az elmúlt években folyamatosan növekszik. Az adósságállomány legnagyobb részét napjainkban is a hitelek teszik ki (1. ábra), ezen belül is növekszik a fejlesztési hitelek aránya. Azonban elmondható, hogy a magyar helyhatóságok az unióban megszokottnál jóval kisebb mértékben fordulnak a fejlesztési hitelekhez 4 (Szegvári 2008). A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb hitelezési felmérése 5 is a kérdés fontosságára hívja fel a figyelmet. Az eddigi felmérések nem foglalkoztak az önkormányzati szegmens hitelállományával, de az elmúlt évben produkált erıteljes növekedés miatt szükségessé vált a szektor önálló tárgyalása. A felmérés alapján kiderült, hogy az önkormányzatok adósságállománya 533 Mrd Ft-ot tesz ki, ami 50%-kal nagyobb, mint a megelızı idıszaki állomány. A válaszadó pénzintézetek változatlan hitelezési hajlandóságot jeleztek, a hitelezési feltételek csekély mértékő enyhítése és a standardok szigorítása mellett. A növekvı hitelkereslet okaként a kínálati oldal szereplıi is a saját források csökkenését, valamint a gazdaságpolitikai változások hatását jelölték meg. A hitelek mellett azonban egyre nagyobb érdeklıdés mutatkozott az önkormányzati kötvények iránt,

84 84 Gyors ténykép TÉT XXII. évf melyek mellett nemcsak a kötvénykibocsátás kínálta elınyök szólnak (1. táblázat), hanem a szereplık aggodalma, az esetleges hitelfelvételi korlátok szigorítása kapcsán. 1. ÁBRA A teljes önkormányzati hitel- és kötvényállomány alakulása, ben (The Total Municipal Credit and Bond Balance in ) mrd Ft hitel kötvény Forrás: MNB (2008). A tıke- és pénzpiaci eszközök alkalmazásának elvi és gyakorlati kérdései Az önkormányzatok számára elérhetı tıke- és pénzpiaci eszközök között a továbbiakban a banki hitelek és az önkormányzati kötvények jellemzıit mutatjuk be (2. ábra). Ezen eszközök olyan lehetıségek a magyar helyhatóságok kezében, amelyek segíthetnek elindulni a nagyobb pénzügyi autonómia irányába, felváltva ezzel a közvetlen állami elosztás szerepét (Varga 2004). Az egyre nagyobb fejlesztési, beruházási szükséglet még inkább hangsúlyozza e lehetıségek szerepét. Azonban nem szabad elfelejtkeznünk az eszközök kockázatairól sem, melyek csak megfelelı elıkészítéssel, körültekintı szakmai koordinációval csökkenthetık. A helyhatósági finanszírozás két oldalról kapcsolódhat a tıkepiachoz: a folyó mőködés hiányának fedezése, valamint a tervezett fejlesztések finanszírozása kapcsán. Musgrave (1959) aranyszabálya szerint azonban a folyó mőködés hiányát csak nagyon indokolt esetben, eseti jelleggel finanszírozhatja a tıkepiac. Ezen aranyszabály érvényesítése a magyar gyakorlatban különösen indokolt, hiszen évrıl évre a helyhatóságok egy része fizetési problémái miatt állami segítségre szorul. Emellett szinte alig akad olyan település, mely ne szorulna idırıl-idıre a folyó mőködést finanszírozó likviditási hitelre. A felvett hitelek és a kibocsátott kötvények az önkormányzatok kötelezettségét, tartozását megtestesítı eszközök. A hitelt felvevı hatóság tehát egy jelenbeli össze-

85 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 85 gért cserébe egy késıbbi többletszolgáltatást (kamatot) ígér a hitel nyújtójának, akik lehetnek bankok, vállalatok, külföldi szervezetek, illetve a lakosság. Az önkormányzatok többsége (fıleg a kisebb települések, községek) a két lehetıség közül a bankhitelt részesíti elınyben annak egyszerőbb igénylése miatt. A kötvénykibocsátás nagyobb adminisztrációs terhet (kibocsátás megszervezése, lebonyolítása) jelent, és komolyabb pénzügyi szakértelmet kíván a pénzügyi vezetéstıl, mint egy bankhitel felvétele. Továbbá számos helyhatóság nincs tisztában a kötvény pénzforgalmi és kamatteher elınyével. Ezen okok miatt a hazai önkormányzati kötvénypiac jelentısége ma még csekély 6. A kistelepülések azonban továbbra is elesnek e lehetıségtıl méretgazdaságossági indokok miatt. Azonban a kötvénykibocsátásnak vannak olyan elınyei, melyekkel a bankhitel nem tud vetekedni, mint a viszszahívhatóság egy jobb pénzügyi lehetıség kínálkozása esetén, az összeg azonnali rendelkezésre állása, a feltételek rugalmasabb alakítása, az alacsonyabb kamatköltség, a jövıbeni terhek egyenletesebb eloszlása, és még folytathatnánk a sort. 2. ÁBRA Az önkormányzati adósságállomány keletkezése (The Formation of Municipal Debt Stock) A hitelfelvétel folyamata Önkormányzat Pénzügyi intézmény (bank) Állami szabályozás A kötvénykibocsátás folyamata KÍNÁLATI OLDAL Önkormányzat Pénzügyi intézmény KERESLETI OLDAL Befektetık Állami szabályozás Forrás: Saját szerkesztés. A megyénkénti különbségeket nagyban befolyásolja az egyes önkormányzatok hitelképessége is. Az önkormányzati hitelállomány a rendszerváltást követıen az éves költségvetés alig 1%-a körül mozgott (Keményné 2005), majd alig tizenöt év elteltével ez az arány már meghaladta az 5%-ot is. A 3200 önkormányzat több mint felénél alacsony a hitelállomány, így a nagyobb, városi önkormányzatokat jellemzi elsısorban az idegen forrás bevonása. A kisebb önkormányzatok hitelfelvétele többnyire likviditású célú, és a nagyobb, anyagilag erısebb önkormányzatok vesznek fel beruházási hiteleket.

86 86 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A hitelképesség fontos kérdés hazánkban, mivel az állam nem vállal garanciát az önkormányzatok hitelei után, sıt nem is jegyzi ellen azokat, biztosítva ezzel a teljes helyhatósági autonómiát (Bernáth Jókay Szmetana 1999). Az önkormányzati hitelfelvételnek pedig csak a korrigált saját bevétel szab határt, mely számos önkormányzatnál valódi korlát, sıt kizáró tényezı is egyben. A beruházások finanszírozásánál az önkormányzatok két alapmegoldást követhetnek (Kopányi Vigvári 2003): Pay-as-you-go (folyó finanszírozás): ez esetben a tervezett fejlesztéseket a folyó bevételek finanszírozzák, ami óriási terhet ró az aktuális költségvetésre. A beruházások mivel hosszú távúak azonban nem csak egy generáció igényeit szolgálják (oktatási, egészségügyi beruházások), ezért igazságtalanok az egyszerre jelentkezı terhek. Ezen indok miatt alakult ki a másik modell, a Pay-as-you-use (külsı forrásbevonás): mely a banki eszközök alkalmazására épít, elosztva a terheket a projekt hasznait élvezı generációk között. A továbbiakban önkormányzati adósságállomány alatt a bankhitelek és az önkormányzati kötvények összességét értjük. Az 1. táblázat az egyes alternatívák elınyeit és hátrányait foglalja össze. 1. TÁBLÁZAT Az önkormányzat által felvehetı hosszú lejáratú hitelek és a kibocsátható kötvények elınyei és hátrányai (The Benefits and Disadvantages of the Municipal Long-Run Credits and Bonds) Elınyök Egyenletesebb tehereloszlás (mint folyó finanszírozás esetén); Általános jellemzık Hamarabb tud fejleszteni, mint ha a saját forrás megfelelı nagyságára várna; Több, korszerőbb fejlesztés valósítható meg; A központi költségvetés tehermentesítése; Az így megvalósult beruházások révén javul a térség versenyképessége, vonzereje, mely jótékony hatással van a helyhatóságok saját bevételi kapacitására. Hátrányok Pótlólagos költségek (díjak, kamatköltség stb.); Jelentıs kockázati faktor (csıdveszély, adósságcsapda); Hosszú idıre behatárolja az önkormányzat mozgásterét, gátat szabva az esetleges további fejlesztéseknek; A makroökonómiai tényezık esetleges változásának negatív hatása.

87 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 87 Speciális tulajdonságok Elınyök Hitel: Stabil és kiszámítható forrás; Egyszerőbb igénylés, kevesebb adminisztráció; Kevesebb szakértelmet igényel; Rövidebb idı alatt megszerezhetı forrás; A folyamatba kevesebb szereplı kapcsolódik be (önkormányzat és a bank) Kötvény: Nem szükséges a közbeszerzési eljárás; Visszahívható; Az összeg azonnal rendelkezésre áll; Rugalmasabb feltételrendszer alakítható ki; Nagyobb szabadság a felhasználásban; A helyi lakosság bevonása a fejlesztésekbe; Mivel általában bankok vásárolják meg a kibocsátott kötvényeket, így ez a sikerességet garantálja. Forrás: Saját összeállítás. Hátrányok Hitel: Magas banki szolgáltatási díjak, költségek (rendelkezésre tartási jutalék, folyósítási díj, stb.); A hitelkereslet növelésével, változatlan hitelkínálat mellett, emeli a piaci kamatlábat, emelve ezzel a vállalakozások tıkeköltségét; A felhasználás kötöttsége, és a felhasználás idıközönkénti ellenırzése; A közbeszerzési eljárás kötelezı. Kötvény: Nagyobb adminisztrációs teher; A lebonyolítása komolyabb szakértelmet igényel; A kibocsátási akció sikeressége elıre nem garantált; Több szereplı munkáját, igényét kell összehangolni (önkormányzat, pénzügyi közvetítı, potenciális befektetık). A fenti tényezık figyelembe vétele mellett azonban szólni kell még a további befolyásoló tényezık hatásáról, melyek nem megfelelı odafigyelés esetén negatívan hathatnak az önkormányzat gazdálkodására. A hitel felvétele, kötvény kibocsátása elıtt a Képviselı-testületnek / Közgyőlésnek fel kell mérnie, hogy mekkora az az optimális teher, amely egy bizonyos kockázati szint mellett még biztonságosan vállalható, melyre a folyó bevételek még fedezetet jelentenek. Továbbá figyelembe kell venni a makrogazdasági trendeket és hatásokat is, mint az infláció, a gazdasági növekedés, az adópolitika. A vállalkozások számára egy romló gazdasági környezet számos veszélyt jelenthet, így beszüntethetik a tevékenységüket, kivonulhatnak a térségbıl, mely minden esetben munkanélküliséget indulkál (növelve ezzel az önkormányzatra nehezedı szociális terheket, a segélyek iránti igényt), miközben csökkennek a helyi adóbevételek is. Az iparági trendek is meghatározóak, melyek hasonló módon gyakorolhatnak hatást közvetve vagy közvetlenül az önkormányzatra,

88 88 Gyors ténykép TÉT XXII. évf növelve a kockázatot a visszafizetés biztonsága körül. Nem szabad megfeledkeznünk az illeszkedési elvrıl és a finanszírozási stratégiákról sem, melyek az önkormányzatok esetében úgy testesülnek meg, hogy beruházásokat csak hosszú lejáratú hitellel finanszírozhatnak, mivel több, egymást követı rövid lejáratú hitel esetén a terhek és a hitelmegújítás kockázata számos veszélyt hordoz. A helyhatóságok hitelfelvételi magatartása 2000 és 2005 között Az eddigi évek elhalasztott felújítási munkálatai, a felhalmozódott beruházási igények, a kedvezı befektetıi környezet megteremtése az elmúlt években egyre hangsúlyosabban jelentkeztek. A helyhatóságok hitelfelvételi / kötvénykibocsátási magatartása az utóbbi években jelentısen módosult. Döntési szabadságuk növekedett (bankválasztás, adósságot keletkeztetı kötelezettség vállalalás felsı határa a korrigált saját bevétel), miközben a kínálati oldal is jelentıs mértékben átalakult. Azonban meg kell jegyezni, hogy az eszközök alkalmazása számos kockázatot rejt magában. Az alábbi felsorolás a lehetséges problémák okait sorolja fel Vigvári András (2003) alapján: A hitelt felvevı / kötvényt kibocsátó Képviselı-testület a kölcsönforrást azonnal felhasználja, míg a visszafizetése a következı testületre vár, ami sok esetben meggondolatlan hitelfelvételt eredményez, A nem megfelelı tervezés (kapkodás, szakmai inkompetencia, átgondolatlan projekttervek) miatt a megvalósítandó projekt kidolgozatlan, A pénzintézetek túlzott hitelkínálata nagyobb mértékő eladósodáshoz vezethet. Az adósságállomány alakulása a vizsgált idıszakban Hazánk önkormányzatainak adósságállománya korántsem egyforma. A rendelkezésre álló adatokat 2000-tıl vizsgálva azonban egyértelmő és határozott növekedésnek lehetünk tanúi. Abszolút értékben a legnagyobb adósságállománnyal 2005-re Pest megye rendelkezett (3. ábra), melynek hátterében a települések hatalmas fejlesztési igényei húzódnak meg (az ipari parkok zöme e megyében koncentrálódik, közmő beruházások, infrastruktúra építések, közösségi beruházások). Arányaiban viszont a legnagyobb növekedést Baranya megye mutatta, mintegy harmincszoros értékkel (e mögött az áll, hogy e megye rendelkezett 2000-ben a legkisebb állománnyal, mely a kilencvenes évekhez képest is kiugróan alacsony összeg volt, viszont 2005-ben már a második helyet foglalta el, miközben a megye pozíciója a saját bevételekben, illetve az elıállított GDP kapcsán nem változott). A nagyarányú növekedéshez tartozik az is, hogy a megye a Dél-dunántúli régióhoz tartozik, melyrıl köztudott, hogy sok kistelepüléssel rendelkezik (háromnegyed része aprófalu), mely magában hordozza a nagyarányú fejlettségbeli különbségeket. A régió periférikus helyzetébıl adódóan rossz gazdasági potenciállal rendelkezik (a külföldi FDI beáramlás szinte jelentéktelen), amit tovább ront a kedvezıtlen infrastrukturális ellá-

89 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 89 tottság is. A megye mintegy 300 településének közel 95%-a községi rangban volt és van, ami további finanszírozási nehézségeket sejtet. A megye településeinek mintegy 20%-a vált mőködésképtelenné és szorult állami segítségre, ami rámutat az adósságállomány folyó mőködést finanszírozó jellegére. Baranya megyét követi a sorban Vas megye hússzoros, Gyır-Moson-Sopron megye tizenötszörös, majd Komárom-Esztergom megye mintegy tízszeres növekedéssel. E megyék mindegyikére elmondható, hogy döntı többségében a vállalkozások igényeit kiszolgáló fejlesztések indukálták az adósságállomány megugrását. Mindhárom megye olyan régióhoz tartozik (Közép- és Nyugat-Dunántúl), mely nagy fejlıdési potenciállal rendelkezik, fekvése miatt vonzó a külföldi mőködı tıke számára, az infrastrukturális ellátottsága is megfelelı, ami indokolja e lehetıségek további kiaknázását a fejlesztésekbe való invesztálás révén (Országos Területfejlesztési ). Zala Veszprém Vas Tolna Szabolcs-Szatmár- Somogy Pest Nógrád Komárom-Esztergom Jász-Nagykun-Szolnok Heves Hajdú-Bihar Gyır-Moson-Sopron Fejér Csongrád Budapest Borsod-Abaúj- Békés Baranya Bács-Kiskun 3. ÁBRA A helyhatóságok adósságállománya 2000 és 2005 között (The Debt Stock of Local Authorities between 2000 and 2005) millió Ft Forrás: MÁK adatok alapján saját számítás. Pontosabb képet kapunk, ha az egy lakosra jutó adósságállomány nagyságát nézzük. A 4. ábráról egyértelmően levonható következtetés, miszerint azon megyék, melyek az ezredfordulón a legkisebb adósságállománnyal rendelkeztek, 2005-re a folyó mőködés és a fejlesztések finanszírozása érdekében egyre nagyobb arányú hitelforrás felvételhez folyamodtak.

90 90 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA Az egy lakosra jutó adósságállomány 2000-ben és 2005-ben (Ft/fı) (The Debt Stock per Capita in 2000 and 2005) Forrás: MÁK és KSH adatok alapján saját számítás. Az elmúlt években bekövetkezett egy lakosra jutó adósságnövekedés azonban önmagában nem elegendı a következtetések levonásához. Ezért célszerő megvizsgálni az adósságállomány arányát az önkormányzati összbevételhez, valamint a saját bevételhez képest ben az adósság aránya az összbevételen belül 2%-os értéket tett ki, mely 2005-re 4%-ra növekedett. A szélsı értékeket képviselı megyék sorrendje teljes egészében megegyezik a 4. ábrával, így azonos sorrendet kapunk az egy lakosra jutó adósságállomány, illetve az adósság/összbevétel arány kapcsán. Amennyiben az adósságállomány arányát vizsgáljuk az önkormányzatok saját bevételeihez képest, akkor a sorrend az arányok kapcsán változik. Az átlagértékeket vizsgálva látható, hogy az adósságállomány a saját bevételekhez képest a vizsgált 6 év alatt mintegy 2,5-szeresre növekedett, ami likviditási és visszafizetési kockázatot hordoz magában ben az elsı helyet továbbra is Baranya megye 7 foglalja el (eseti jellegő értékével), a legnagyobb arányt viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviseli (2. táblázat). E megyében a saját bevételek igen lassú növekedésének lehetünk tanúi, szemben az adósságállomány nagyobb mértékő megugrásával. Ezen érték mögött az a sajnálatos tény húzódik, hogy e megye rendelkezik a legnagyobb számú, támogatásra szoruló helyhatósággal (mintegy 100 önkormányzat, a települések 40%-a folyamodott támogatásért), tehát a hitelforrások igénybevétele a megye esetében mind a folyó mőködés finanszírozásához, mind a beruházásokhoz elengedhetetlen ben a legkisebb értékkel Budapest rendelkezett, melynek oka a fıváros preferált helyzete a mőködı vállalakozások és az önkormányzati saját bevé-

91 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 91 telek szempontjából. A fıváros helyzetébıl és jogállásából kifolyólag kiemelt helyzetben van az uniós támogatások kapcsán is. A legnagyobb értéket Csongrád megye mutatta közel 35%-kal. E megye is a saját bevételek csökkenı tendenciájával küszködik perifériális jellege miatt. Míg a saját bevételek a vizsgált idıszak alatt mindössze 50%-kal, addig az adósságállomány mintegy ötszörösére emelkedett. 2. TÁBLÁZAT Az adósságállomány aránya az összbevételhez és a saját bevételhez képest ben és 2005-ben (The Proportion of the Debt Stock Compared to the Total Income and the Own Income in 2000 amd 2005) Adósság/ összbevétel arány 2000-ben % Baranya 0,38 Adósság/ összbevétel arány 2005-ben % Veszprém 2,07 Adósság/saját bevétel arány 2005-ben % Adósság/saját bevétel arány 2005-ben % Minimális érték Baranya 1,63 Budapest 6,28 Szabolcs- Maximális Heves Csongrád Csongrád Szatmár-Bereg érték 4,26 7,26 34,55 19,66 Átlag 1,82 3,97 7,62 18,22 Forrás: MÁK és KSH adatok alapján saját számítás. Az adósságállomány és a helyi adóbevételek összefüggése Ha megnézzük Magyarország megyei statisztikai adatait, óriási eltérések tapasztalhatók a fıváros és a tizenkilenc megye között. Budapesten koncentrálódik a vállalkozások, a megtermelt GDP jelentıs hányada, ezzel szemben a periférikus megyék óriási gazdasági és társadalmi gondokkal küzdenek. Ezen tényre alapozzuk elsı feltevésünk, mely szerint azok a megyék, amelyek jelentıs helyi adóbevételi kapacitással rendelkeznek, kevésbé szorulnak külsı forrás bevonására a beruházásaik és folyó mőködésük finanszírozásához. Ez azonban nem csak a helyi adóbevételi kapacitás függvénye, mivel a fejlesztési igények a saját bevételek termelıdésétıl függetlenül jelentkeznek, ami alapján nem várható szoros együttmozgás a tényezık között. Ezen állítás igazolása érdekében elıször szemléltetjük e két tényezı alakulását, majd a korrelációs együtthatót. A 3. táblázat adatai hasonló sorrendet mutatnak, mint a 4. ábra értékei. Továbbra is Baranya, Vas, Gyır-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom 9 megye mutatja a legnagyobb értéket, vagyis ezen megyék esetén tapasztalható a legnagyobb rés az adósságállomány növekedése és a helyi adóbevételek növekedése között, az elsı tényezı javára. Ez a tény alátámasztja a fenti állítást, miszerint a nagyobb helyi adóbevételi potenciállal rendelkezı helyhatóságok kevésbe szorulnak külsı forrás igénybevételére. A legszembetőnıbb növekedést továbbra is Baranya megye mutatja.

92 92 Gyors ténykép TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT Az egy fıre jutó adósságállomány és a helyi adóbevételek változása között 8 (The Changes in the Debt Stock per Capita and the Local Tax Revenues between 2000 and 2005) Terület Adósság Helyi adó Eltérés Baranya Vas Gyır-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Jász-Nagykun-Szolnok Veszprém Budapest Hajdú-Bihar Békés Zala Bács-Kiskun Somogy Tolna Pest Fejér Nógrád Szabolcs-Szatmár-Bereg Heves Forrás: MÁK és KSH adatok alapján saját számítás. A két tényezı közötti korreláció értéke viszont minden évben abszolút értékben 0,3 alatti értéket mutat, ami gyenge összefüggést sejtet a helyi adóbevételek és az adósságállomány között. Ez igazolja a második állítást, miszerint az adósságállomány növekedése nem a helyi adóbevételek elégtelen növekedésének függvénye. A megyék adatainak változékonyságát szemlélteti a 4. táblázat is. Mivel a szórás minden évben nagy eltéréseket mutat, ezért célszerő meghatározni a szóródási együttható értékét, ez minden évben 30%-os érték felett van, ami szélsıséges ingadozást jelent. A legszembetőnıbb szóródási együttható a évi adósságállománynál mutatkozik, ami megmagyarázza az 3. és 4. ábra kiugró adatait (Baranya, Vas, Gyır-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye). A minimális és a maximális, valamint az alsó és a felsı kvartilis közötti nagy távolság is bizonyítja, hogy az egyes megyék, illetve önkormányzatok között hatalmas a különbség, ami egyben bizonyítja a rendszer olyan sokat emlegetett elaprózottságát.

93 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT Az egy fıre jutó adósság és a helyi adóbevételek 2000-ben és 2005-ben (The Debt Stock per Capita and the Local Tax Revenues in 2000 and 2005) Egy fıre jutó adósságállomány Egy fıre jutó helyi adóbevétel átlag szórás minimum Szabolcs- Baranya Veszprém Nógrád Szatmár-Bereg alsó kvartilis medián felsı kvartilis maximum Heves Csongrád Budapest Budapest szóródási együttható 0,63 0,40 0,30 0,37 Forrás: MÁK és KSH adatok alapján saját számítás. A megye gazdasági potenciálja és a felvett hitelállomány kapcsolata Hipotézisünk szerint egy megye gazdasági ereje (a megtermelt GDP) nagymértékben befolyásolja a helyi adóbevételeket, viszont az, hogy egy térség magas bruttó hazai termék elıállítására képes, nem jelenti azt, hogy az csökkenti a hitelfelvételét is. Ezen állítás igazolására ismét korrelációt számítottunk. A korrelációs együttható értéke a GDP és a helyi adóbevételek tekintetében minden vizsgált évben 0,9 felett volt, ami nagyon erıs összefüggést mutat a két tényezı között. Ezzel szemben a megtermelt GDP és az adósságállomány között a korrelációs együttható abszolút értéke ismét 0,3 alatt van, ami gyenge kapcsolatot mutat a két tényezı között. Az eladósodás településenkénti nagysága A fent vázolt változékonyság az önkormányzatok hitelfelvételi magatartása kapcsán az egy településre jutó adósság kapcsán is érvényesül. Hazánkat számos kritika éri a településszerkezet elaprózottsága, a sok, alacsony lélekszámú kisközség miatt. Ez az elaprózott településszerkezet az oka annak, hogy ha az egy településre esı adósságállományt vizsgáljuk, akkor még szélsıségesebb statisztikai számokat kapunk, mint az elızı vizsgált mutatók esetén. E változékonyságot a szóródási együttható értéke egyértelmően bizonyítja, minden vizsgált idıszakban 0,8 felett van, ami még szélsıségesebb ingadozást jelent, mint az egy fıre jutó adósságállomány esetén (5. táblázat) ben is Baranya megye képviseli a minimális értéket (a fenti indokok miatt), viszont a maximális településenkénti hitelnagysággal Csongrád megye

94 94 Gyors ténykép TÉT XXII. évf rendelkezik, amely arra vezethetı vissza, hogy itt a legalacsonyabb a településszám (ezen belül pedig relatíve magas a városállomány) ben az elsı helyen Zala megye szerepel, mely megye új szereplınek minısül az eddigi vizsgált mutatók esetében. Ezen évben is a dobogó felsı fokán Csongrád megye áll, az elıbbi helyzetkép miatt (5. táblázat). 5. TÁBLÁZAT Az egy településre jutó adósság 2000-ben és 2005-ben (The Debt Stock per Settlement in 2000 and 2005) átlag szórás minimum 650 Baranya Zala alsó kvartilis medián felsı kvartilis maximum Csongrád Csongrád szóródási együttható 0,83 0,89 Forrás: MÁK és KSH adatok alapján saját számítás. Összefoglalás Hazánk önkormányzati rendszerének elaprózottsága, a saját bevételi kapacitás korlátozott növelési lehetısége régóta probléma. Ezen tényezık vezetnek oda, hogy évrıl évre egyre több önkormányzat kerül olyan helyzetbe, hogy bevételei nem fedezik még a folyó (nemhogy a felhalmozási) kiadásaikat. Ezen önkormányzatok az ilyen esetekben nem számíthatnak mindig állami segítségre (és sok esetben az állami segítségnyújtás aránya nem is elegendı), ezért elengedhetetlen a pénz- és a tıkepiaci elemek alkalmazása. Az idegen tıke a vállalati szektor esetében szükséges, mivel segítségével javulhat a jövedelmezıség (korszerőbb fejlesztések elırébb hozásával), és adómegtakarítás érhetı el. Az önkormányzatokra nézve ez a követelmény csak akkor teljesülhet, ha a folyó mőködés finanszírozásához csak likviditási hitelt vesznek fel, míg a fejlesztésekhez hosszú lejáratú hitelt vesznek igénybe, vagy kötvényt bocsátanak ki, és a megvalósult beruházás várható bevételei fedezik a hitel visszafizetésével kapcsolatos terheket. Ez a kritérium az egyre nehezedı feladatellátás, az állami finanszírozás reálértékének csökkenése miatt nem mindig és mindenhol tartható. Így, álláspontunk szerint egyetlen kézenfekvı megoldás létezik az adósságcsapda elkerülése érdekében: a saját bevételi kapacitás növelése új helyi adónemek bevezetésével, a már meglévı adók felsı határának növelésével, ami természetesen csak a vállalatokat és a lakosságot terhelı központi adóterhek csökkentésével lehetséges.

95 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 95 Jegyzetek 1 A megyében mőködı helyhatóságok összesített adatai alapján. 2 A tanulmány készítésekor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség weboldalán az összes forrásból (Új Magyarország Fejlesztési Terv, Nemzeti Fejlesztési Terv és egyéb EU-s források keretén belül) az önkormányzatok számára több mint 80 pályázat volt található. 3 Az önerı elıteremtését szolgálta között az EU önerı alap is. 4 A szerzı is elırevetíti a fejlesztési hitelek növekedését a jövıben a pályázatok önerı szükséglete miatt, amit a kormányzat kedvezményes hitelekkel és kezességvállalással is ösztönözhet. 5 Hitelezési felmérés, március. 6 Az önkormányzati kötvénypiac napjainkban egyre jobban növekszik míg 2005-ben alig 5 Mrd Ft, addig 2006-ban 22 Mrd Ft, 2007-ben pedig több mint 50 Mrd forint értékben bocsátottak ki a helyhatóságok önkormányzati kötvényeket. A kibocsátott kötvények nagy része a tervezett beruházások finanszírozása mellett az uniós pályázatokhoz szükséges önerıt hivatott biztosítani, de nagy részük az adósság átütemezését, átváltását szolgálja (mely alapján nem nı a szektor eladósodása, de tovább hosszabbítja az adósság jelenlétét a szektor pénzügyi szerkezetében). 7 Baranya megye 1999-es adatai: hitel/összbevétel arány 2,19%, hitel/saját bevétel arány 9,44%, ami megmagyarázza az értékek eseti jellegét. 8 A kategóriákban felsorolt megyék csökkenı sorrendjében. 9 Az elmúlt évben a megye 4 Mrd Ft értékben bocsátott ki kötvényt, fıként az uniós pályázatokhoz szükséges önerı biztosításához. Irodalom Bernáth K. Jókay K. Szmetana Gy. (1999) Önkormányzatok és a tıkepiac. HVG-ORAC o. Keményné Koncz I. (2005) Hitelképesek-e ma az önkormányzatok? IDEA Szakértıi Tanulmányok, Budapest. Kopányi M. Vigvári A. (2003) Az önkormányzati szektor forrásbevonó képességének növelésével kapcsolatos gazdaságpolitikai kérdések. Pénzügyi Szemle. November o. Központi Statisztikai Hivatal, STADAT rendszer, 37,592051&_dad=portal&_schema=PORTAL Letöltve: Magyar Államkincstár. KÖZINFO adatbázis adatai, Letöltve: Magyar Nemzeti Bank (2008) Hitelezési felmérés március. engine.aspx?page=mnbhu_hitelezesi_felmeres&contentid=10803 Letöltve: Musgrave, R. (1959) The theory of public finance. McGraw-Hill, New York. Országos Területfejlesztési Koncepció (2005) Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal VÁTI Kht. Stratégiai Tervezési Igazgatóság, Budapest. Szegvári P. (2008) Fejlesztések forrásteremtés lehetıségei. III. Forrásteremtés, önkormányzati pénzügyek klubnap. ETK Zrt., , Letöltve: Varga S. (2004) Fél évszázad a helyi tanácsi és önkormányzati szabályozásban II. Pénzügyi Szemle. Június o. Vigvári A. (2003) Az önkormányzati szektor pénz- és tıkepiaci kapcsolatának szabályozási szükségessége és lehetısége. IDEA Szakértıi Tanulmányok, Letöltve: Vigvári A. (2005) Az önkormányzatok hitelfelvétele. IDEA Szakértıi Tanulmányok. Letöltve:

96 TÉR ÉS TÁRSADALOM SPACE AND SOCIETY

97 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 97 Kulcsszavak: AZ ALIGBÓL VALAMI A TAKARÉKSZÖVETKEZETEK MŐKÖDÉSE ÉS A TELEPÜLÉSI EGYENLİTLENSÉG (Something from Almost Nothing. Regional Disparities of the Capital Flow in the Savings Cooperatives) BÉRES TIBOR NAGY ANDRÁS fenntartható fejlıdés helyi gazdaság elmaradott települések fejlesztés finanszírozás A jövedelmi, vagyoni mutatók szemléletesen kifejezik az egyes térségek elmaradottságát, ugyanakkor még a legszegényebb településekbe is áramlik jövedelem. Tanulmányunkban a Dél-Dunántúl takarékszövetkezeteinek példáján arra keressük a választ, milyen magtakarítások képzıdnek az elmaradott településeken, milyen összefüggés mutatható ki a fejlettség és a betétgyőjtés, hitelkihelyezés intenzitása között. Igaz-e, hogy az elmaradott települések megtakarításai a helyi fejlesztések helyett inkább a fejlett térségek beruházásait finanszírozzák? Bevezetés Egy település fejlettségét többnyire a lakosság jövedelmi, vagyoni viszonyainak mutatóival jellemzik. A jövedelmi és vagyoni helyzetet leíró mutatók önállóan vagy összetett mutatók részeként szinte minden esetben részét képezik a fejlettségi vizsgálatoknak. De vajon igaz-e, hogy a hátrányos helyzető településeken valóban nincs pénz? Az egyszerő kérdés mögött természetesen összetettebb probléma áll, ugyanis nyilvánvaló, hogy még a legrosszabb gazdasági helyzető településre is áramlik jövedelem, ha más nem, szociális transzferekbıl, alkalmi munkavállalásból, sok esetben a feketegazdaságból. Ez a jövedelem azonban egy fıre számítva természetesen alacsonyabb, mint a jól mőködı gazdasággal rendelkezı településeken, de érdemesnek tőnik annak vizsgálata, hogy lehetséges-e felhalmozás ebbıl az alacsony jövedelembıl, s ha igen, mi jellemzi ennek a megtakarított pénznek a felhasználását. Vizsgálatunk során arra voltunk kíváncsiak, van-e összefüggés a települések fejlettsége, valamint a helyi jövedelmekbıl származó megtakarítások és a helyben kihelyezett hitelek nagysága, a betétek és hitelek aránya közt? Tanulmányunk nem foglalkozik a nem banki intézményrendszerben megjelenı megtakarításokkal, azok felhasználásával (pl. uzsora). Egyre többet kerül mind a tudományos, mind a közéleti érdeklıdés középpontjába a fenntartható fejlıdés elmélete. Jelen tanulmány nem vállalkozhat a kiterjedt elméleti háttér és szakirodalom részletes bemutatására, de érdemes a fenntartható fejlıdés

98 98 Gyors ténykép TÉT XXII. évf egyik, közgazdasági irányú megközelítését kiemelni, melynek kérdésfelvetése ösztönözte munkánkat. A leszakadó, fejletlen gazdasággal rendelkezı települések egyik fı gondja a korábban organikusan mőködı fıleg mezıgazdaságon alapuló gazdaság felszámolása, külsı szolgáltatásoktól és áruktól való függıvé tétele. Ezek a települések korábban képesek voltak az önellátásra, s a keletkezett feleslegbıl származó árbevételük olyan többletet jelentett, amely a fejlesztést és felhalmozást is lehetıvé tette (Juhász 1986; 1987). A helyben megtermelt javakhoz helyben mőködı, sokszor a cserén alapuló (Polányi 1976) piac is társult, ami lehetıvé tette az értékarányos (méltányos) árképzést, a tıke helyben áramlását így a helyi gazdaság fennmaradását. Mindez persze visszafelé is igaz, hiszen a közigazgatás mőködésével hozzájárult a helyi gazdaság mőködéséhez. A helyi árutermelés és szolgáltatások megszőntével az árukat és szolgáltatásokat a településeken kívülrıl kellett megvásárolni, ezáltal a települések sok esetben kiszolgáltatottaivá váltak annak a versenynek, amelyben az adott gazdasági, technológiai fejlettségük mellett nem tudták fenntartani önállóságukat, gazdasági életképességüket. Ehhez a globalizáció-kritikusok által leírt folyamathoz járult hozzá a volt szocialista országok kistelepüléseit sújtó számos politikai, gazdasági intézkedés, így a mezıgazdaság iparosítása, a körzetesítés (Nemes Nagy 1997), az infrastruktúra fejlesztésének hiánya (Ladányi 2005). Mindezt még a Magyarországra jellemzı második gazdaság, háztájizás sem tudta ellensúlyozni. Napjainkban ez a kiszolgáltatottság úgy jelenik meg, hogy ha nincs saját tıkéje egy közösségnek, településnek, akkor kisebb valószínőséggel fog hozzáférni a fejlesztési támogatásokhoz. Nemcsak a saját erı elıteremtése jelent gondot számukra, hanem a projektek elıkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos költségek (tervezés, pályázatírás, elıfinanszírozás) is. De igaz-e az, hogy nincs egyáltalán megtakarítás ezeken a településeken? Igaz-e az, hogy nincs lehetıség a saját megtakarításon alapuló helyi gazdasági kezdeményezések fejlesztésére, a helyi forrásból történı hitelnyújtásra? Valóban forráshiányról beszélünk, vagy rossz forrásallokációs mechanizmusok okozzák ezt a viszonylagos forráshiányt? Van-e mozgósítható tıke ezekben a falvakban, ami újabb források beáramlását indíthatja el? Képesek volnának-e ezek a települések a fenntartható fejlıdés elvének megfelelıen magasabb szintő önellátásra, hozzájárulva ezzel nemcsak fennmaradásukhoz, hanem esetleg egy lassú és nem a hatalmas ipari parkokkal büszkélkedı településeken jellemzı fejlıdési pályán való elinduláshoz? Távol áll tılünk azonban, hogy az önellátás apoteózisával egyfajta naiv, romantikus ideálképet fessünk fel a hátrányos helyzető kistelepülések számára, amely a bezárkózást jelenti. Semmiképp nem lenne szerencsés, ha a nemzetgazdasági folyamatokból való kiiratkozás ahhoz vezetne, hogy egy újfajta duális társadalom alakulna ki hasonló mechanizmusokkal, de némileg új tartalommal, mint az a rendszerváltozás (és világháború) elıtti korszak sajátja volt (Hajnal 1942; Erdei 1976). Tanulmányunkhoz az ösztönzést a kilencvenes évek végén, egy északmagyarországi leszakadó kistérség takarékszövetkezeti vezetıjével készített interjú

99 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 99 adta, ami egy kistelepülésrıl szóló tanulmányhoz szolgált információkkal. A takarékszövetkezeti vezetı elmondta, hogy pénzintézetük egyaránt fenntart fiókot leszakadó, kifejezetten fejletlen falvakban és Kecskeméten is. Amíg a fejletlen, szegény településeken bár nagyon kis összegekben és nem a teljes lakosságra jellemzı módon fıként a betétgyőjtés zajlik, addig a kecskeméti fiókot azért nyitották, mert ott tudják kihelyezni vállalkozásfejlesztési vagy fogyasztási hiteleiket. A takarékszövetkezeti hálózat A takarékszövetkezetek magyarországi jelenléte a 19. század végére (1886) nyúlik vissza. A német (elıször az erdélyi szászok körében meghonosodott) modellt Magyarország viszonylag hamar átvette, és az 1875-ös Kereskedelmi Törvény adott jogi keretet mőködésükhöz, akkor még hitelszövetkezet néven. A takarékszövetkezetek mőködésének térbeliségét nagymértékben meghatározta egy 1975-ös és egy 1985-ös stratégiai döntés: Míg az elızı alapján a takarékok bemehettek a városba, azaz ott is nyithattak fiókokat, addig a második változás lehetıvé tette a megyeszékhelyeken való megjelenést. Több évtizedes tendencia a járási-kistérségi székhely központúság, mely elv a gyakori egyesülések és az egyes (kis)térségi forráspotenciálok különbözısége miatt nem tud tisztán megvalósulni. Ma 159 takarékszövetkezet mőködik az országban mintegy fiókkal. Ezek a fiókok többnyire (90%-ban) olyan kistelepüléseken mőködnek, ahol egyedüli pénzintézetként nyújtanak szolgáltatást. Ez a helyzet a piaci szerepüket is meghatározza: a takarékszövetkezeti hálózat küldetésének tekinti a vidékfejlesztést, a kistérségek megerısítését, a hátrányos helyzető térségek fejlesztését. 1 A takarékszövetkezetek piaci helyzete egyszerre hordozza a lehetıséget és a regionális fejlettségbeli egyenlıtlenségbıl fakadó hátrányokat. Szinte minden kistérségben jelen vannak, és településeiken egyedüli szereplıkként gyakorlatilag nem kell számolniuk versenytársakkal, ugyanakkor a legelmaradottabb települések gazdasági potenciálja jelenleg nemigen kedvez a széles körő banki szolgáltatásokon alapuló klasszikus banki tevékenységnek (alacsony betétgyőjtési potenciál, hitelezhetı gazdasági aktivitások hiánya). A kutatás adatbázisa Tanulmányunk a Dél-dunántúli régióban 2006-ban mőködött összes takarékszövetkezeti fiók ötéves hitel- és betétállományára vonatkozó adatsoron alapul. Az üzleti titkok védelme érdekében munkánkban kerüljük a településekhez egyértelmően hozzárendelhetı adatok közlését 2. Az adatok a Takarékszövetkezetek Megyei Szövetségétıl származnak. Az elsı adatsor 2001-re, míg az utolsó 2006-ra vonatkozik. A 252 fiókra vonatkozó adatok a következık voltak: a takarékszövetkezetek fiókjainak településenkénti megoszlása, az említett évekre vonatkozó hitel- és betétállomány, valamint a baranyai fiókokra vonatkozóan a hitelállomány hitelfajtánkénti

100 100 Gyors ténykép TÉT XXII. évf megoszlása (fogyasztási, építési, vállalkozói stb.). Adathiányt a vonatkozó évek során csak a takarékszövetkezeti hálózatból kilépett Mecsekvidéke Tsz. esetében tapasztaltunk. Módszertan Vizsgálatunk során minden takarékszövetkezeti fiókra kiszámoltuk az egy lakosra jutó betét és hitel nagyságát, továbbá a betét- és hitelállomány egymáshoz való arányát, azaz, hogy a betétállomány hány százalékát helyezik ki helyben hitelként. Ezt vetettük össze a különbözı fejlettségi mutatókkal, melyek forrásai a KSH TSTAR és az APEH SZJA adatbázisok voltak. A kutatás során igyekeztük kizárni a takarékszövetkezetek mellett mőködı kereskedelmi bankfiókok hatását, azaz, hogy az érintett településeken más pénzintézet is folytat betétgyőjtı, hitelkihelyezı tevékenységet. A kistelepüléseken a legnagyobb vidéki fiókhálózattal rendelkezı OTP jelent legnagyobb valószínőséggel konkurenciát a takarékoknak. Mivel saját győjtésbıl az OTP honlapjáról rendelkezésünkre állt az OTP-fiókok településeinek listája, a mintánkból ki tudtuk venni ezt a 40 települést. (A Dél-Dunántúlon Sellye [2005-ben 2970 lakos] az a legkisebb település, ahol még mőködik OTP-fiók.) Két lépésben jártunk el: Elıször megvizsgáltuk az OTP nélküli települések értékeit, ezt követıen pedig visszatettük az OTP-fiókkal rendelkezı településeket. A nem formális, hagyományos bankfióki hálózatra települı banki szolgáltatások jelenléte olyan tényezı, amellyel vizsgálatunkban nem tudtunk megfelelı mélységig foglalkozni. Feltételezzük, hogy az ügynöki vagy postafiók bázisú pénzügyi tevékenység eloszlása egyenletes az érintett településeken, volumenére azonban nincs megbízható információnk. Sajátos és nehezen kikerülhetı elemzési problémát jelent, hogy a kistelepülések vállalkozói is a nagytelepülési fiókba mennek hiteleik ügyintézése céljából. Ennek a torzításnak talán valamennyire tompítja a hatását az a tény, hogy ezek a kiemelt ügyfelek számlakezelésüket, betétvezetésüket is a központi fiókban bonyolítják, így az elemzésünk szempontjából fontos településtípusonkénti hitel/betét arány eltérését ez nem befolyásolja jelentısen. Hipotézisek 1) A leghátrányosabb települések jellemzıje az alacsony egy fıre jutó jövedelem, de ennél talán még jobban sújtja ıket a fejlesztési források hiánya, az alacsony szintő (fıként szociális transzferekbıl származó) jövedelem kiáramlásának magas aránya és a megtakarítások alacsony szintje. A megtakarításokat nem helyi fejlesztési forrásként használják fel, a betétekbıl más településeken folytatnak hitelezési tevékenységet, vagy nem a helyi gazdaságban megvalósuló pénzügyi tevékenységet finanszíroznak (például állampapírokba történı befektetés).

101 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 101 2) A hitel/betét arány alacsonyabb a fejletlenebb településeken, azaz a képzıdött betétek kisebb hányadát helyezik ki helyben hitelként. 3) Az alacsonyabb hitel/betét arány a tıkekiáramlás viszonylagos gyorsaságát is jelenti. 4) Az egyébként is tıkehiánytól, illetve -kiáramlástól sújtott települések a banki rendszerben (takarékszövetkezeti hálózatban) még rosszabb helyzetbe kerülnek, mivel az igen szerény felhalmozott tıke is kifelé áramlik a településekrıl. 5) Ez a folyamat öngerjesztı módon épp a fejlesztési források hiányától leginkább érintett településeket jellemzi, leszakadásukat felgyorsítja, s a széles körő és rugalmas banki termékkör (a helyi igényhez illeszkedı hitelkonstrukciók) hiánya eltávolítja az e településeken élıket a banki szolgáltatásoktól. Fiókhálózat A vizsgált 252 fiók a Dél-dunántúli régióban mőködı takarékszövetkezetekhez tartozik, de nem feltétlenül ebben a régióban van: pl. Budapest, Kecskemét, Dunaújváros. A fiókok 26 takarékszövetkezethez tartoztak, de egy takarékszövetkezet (Mecsekvidéke) fiókjairól nem rendelkeztünk feldolgozható adatokkal, így az elemzésbe végül 25 szövetkezetet és 247 fiókot vontunk be. Ez mivel településenként elıfordulhatott több fiók is 215 települést jelentett. A régió takarékszövetkezetei leginkább Tolnában fedik le a megye területét. Itt van a legtöbb olyan település, ahol több fiók mőködik (Dombóvár, Tamási, Tolna, Paks, Szekszárd), a másik két megyében csak Kaposvár, Siófok és Pécs rendelkezik több fiókkal. A legtöbb fehér folt a Kaposvár és Pécs között húzódó sávban és Dél-Baranyában található (ugyanakkor a somogyi Dráva mente gyakorlatilag teljesen lefedett) (1. ábra). A takarékszövetkezetek mőködési területe és a kistérségek határai alig néhány esetben esnek egybe, mindössze a régió négy, igen elmaradott kistérségében mőködik egy takarékszövetkezet (Lengyeltóti, Sásdi, Barcsi, Sellyei). A legsokszínőbb kép elsısorban a tolnai kistérségekre jellemzı (4 5 szövetkezet), a Pécsi, Kaposvári, Pécsváradi kistérségekben pedig 6 különbözı takarékszövetkezet szolgáltatása is elérhetı. A lakosságszámhoz viszonyítva azok a kistérségek a legrosszabbul ellátottak takarékszövetkezeti fiókokkal, amelyek nem csak nagy népességőek, de egyéb banki kirendeltséggel is rendelkeznek (Siófoki, Kaposvári, Pécsi, Komlói, Siklósi kistérségek). Az országos viszonylatban leghátrányosabb helyzető kistérségekben az alacsony népesség eredményezi a viszonylagosan jobb mutatót, ez azonban csak kistérségi összesítésben igaz, a települések többségében hiányzik a takarékszövetkezeti fiók, valójában tehát a szolgáltatás elérhetısége jóval rosszabb.

102 102 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA Takarékszövetkezetek fiókhálózata a Dél-Dunántúl településein, 2006 (Savings Cooperatives Network in Southern Transdanubia, 2006) B'földvár és V. Keszthelyi Dél-balatoni Pincehely Dunaföldvári Siómenti Észak-tolnai Tamási Nagybajom és V. Döbrököz Zomba Fadd Nagyatád és V. Völgység-Hegyhát Nagymányok Bátaszéki Szigetvári Mecsekvidéki Drávamenti Mohács és v. több takarékszövetkezet által érintett település Szentlırinc-Ormánság Bóly és v. Siklós és Vidéke Forrás: Saját szerkesztés. A vizsgálatba bevont takarékszövetkezetek térbeni elhelyezkedése szinte teljesen egyenletesnek tekinthetı, mivel még a legkisebbnek számító településeken is találunk fiókokat (Ibafa: 235, Porrog: 259, Miszla: 317 lakos). Természetesen elıfordult, hogy egy-egy településen több takarékszövetkezet is mőködtetett fiókot. Ez jellemzıen csak a városokban fordult elı (kissé igazolva is hipotéziseink egy részét). Pécsett, Kaposváron, Szekszárdon komoly verseny van a fiókok közt, így Pécsett például kilenc takarékszövetkezeti fiók is található. A községek közül egyedüli kivétel Kozármisleny 3 volt, ahol két takarékszövetkezet is mőködtet fiókot. Hitel-betét mutatók A vizsgált fiókokban a teljes betétállomány ban 198 milliárd forint volt. Ez átlagosan 823 millió forintot jelentett fiókonként, takarékonként pedig 7,92 milliárdot. (2006-ra 4, korábban mőködött takarékszövetkezet megszőnt, illetve integráció keretében összeolvadt más takarékszövetkezettel). A legkisebb betétállomány 2 millió forint volt (egy nagyvárosi fiókban), majd a következı értékek 34, 42 és 42 millió forint voltak. A legnagyobb betétállománnyal két pécsi fiók (10 és 12 milliárd forint) rendelkezett. 6 fiókban viszont nem kezeltek egyáltalán betétet, melyek közül négy mőködik kistelepülésen, kettı az adott takarékszövetkezet központi (Pécs) fiókja volt.

103 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 103 A hitelállomány 2006-ban (június hónapban) 95,8 milliárd forint volt, ami átlagosan fiókonként 398 millió, takarékszövetkezetenként 3,73 milliárd forintot jelentett. 20 fiókban nem végeznek hitelezési tevékenységet. Ezek közül csak kettı található városban, ugyanakkor az egymillárd feletti hitelállománnyal bíró fiókok (26) mindegyike városban található. Tíz fiókban a hitelállomány kisebb mint 10 millió forint. A betétek esetében 2001-tıl 2006-ig 195%-os, míg a hitelek esetében 185%-os volt a növekedés mértéke. Külön is megvizsgáltuk azoknak a fiókoknak a mutatóit, amelyek olyan településeken mőködnek, ahol nincs OTP-fiók (így más kereskedelmi banki fiók sem). Ez esetben azt tapasztaltuk, hogy mind a betét-, mind a hitelállomány növekedett, ugyanakkor ez a növekedés nem volt egyenlı mértékő sem a településkategóriák között, sem a hitelek és betétek tekintetében. A hitelállomány bár minden településkategória esetében jelentısen növekedett, kiugró növekedésrıl (247,9%) az ötszáz fınél nagyobb, ezer fınél kisebb települések esetében beszélhetünk. A betétállomány változásánál csupán a legkisebb településkategtória növekedési üteme tér el kissé negatív irányban a többi településétıl. A betétgyőjtési aktivitás mint a takarékok tulajdonképpeni fı tevékenysége jelentıs növekedésen ment keresztül, a hitelezésé azonban ezt az ütemet némileg meghaladta. A hitelállomány mértéke így a felét sem éri el a teljes betétállományénak még az itt vizsgált legnagyobb településtípus esetében sem. A többi, kisebb településtípus esetében ez az arány még alacsonyabb. Meg kell még említeni, hogy a hitelösszegek növekedését nem indexáltuk, így az éves inflációs hatást nem vettük figyelembe. Települési szinten meghatározóan betétgyőjtı területek összefüggıen Szekszárd és Mohács környékén rajzolódnak ki, ezek zömmel olyan települések, ahol nincs más bankfiók. A nagyobb városokban, ahol más banknak is mőködik fiókja, inkább az alacsony egy fıre jutó betétnagyság jellemzı. Ugyanakkor várakozásainknak megfelelıen épp a nagyvárosok azok, ahol magas az egy fıre jutó hitelállomány. Hasonló képet mutat néhány dél-baranyai (egyéb bankfiókkal szintén nem rendelkezı) település is, melynek hátterében az állhat, hogy az adott térségben nagyon ritka a fiókhálózat. Viszonylag alacsony a hitelállomány a Balaton partján és a szintén viszonylag fejlett észak-tolnai területeken, ennek oka más fiókok jelenléte lehet. Hipotézisünk szerint a legfontosabb kérdést az jelentette, hogy a betétek és hitelek aránya mennyiben tér el az adott település fejlettségének függvényében. E célból egy mutatót dolgoztunk ki, amely azt fejezi ki, hogy a betétek mekkora részét helyezik ki hitelként, ez 2006-ban a teljes mintára vetítve 40% volt. A hitelek és betétek egymáshoz viszonyított aránya alapján a Barcsi, Szigetvári, Szentlırinci kistérségek tekinthetık leginkább hitelkihelyezıknek, de hasonlóak Baranya és Tolna más kistérségei is, míg a somogyi térségekben a betétgyőjtés a jellemzıbb (2. ábra).

104 104 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA Takarékszövetkezetek betét-/hitelállományának aránya, 2006 (Deposit/Credit Rate of Savings Cooperatives, 2006) Forrás: Saját szerkesztés. Az aprófalvas térségekben, így Somogy perifériáin, Baranya nagy részén a települések nem rendelkeznek fiókkal. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott településeken inkább betétgyőjtést végeznek a takarékszövetkezetek (ha egyáltalán jelen vannak), mindössze négy tekinthetı hitelkihelyezınek (a hitel/betét arány átlagon felüli), 3 tolnai és egy somogyi. Tolnában több, a másik két megyében kevesebb az olyan település, amely fejlettebb, és utóbbiak is inkább betétgyőjtést végeznek. A fejlettebb települések közül a hitelkihelyezık szinte mindegyike rendelkezik más bankfiókkal is (3. ábra). A hitelkihelyezés fejlettséggel való összefüggését vizsgálva megállapítható, hogy megközelítıen kétszeres különbség mutatkozik a csak takarékszövetkezeti fiókkal és az egyéb bankfiókkal is rendelkezı települések között a hitel/betét arányt tekintve. Ez nem meglepı, mivel elsısorban a nagyobb településeken mőködik egyéb kereskedelmi bank, utóbbi léte tehát egyben fejlettségi változónak is tekinthetı. Ha külön választjuk az OTP-fiókkal is rendelkezı és csak takarékszövetkezettel rendelkezı településeket, a többi fejlettségi változó már kevésbé differenciál a két csoporton belül. Az OTP-fiókkal is rendelkezı településeken belül az iparőzési adó átlagon felüli fajlagos nagysága és a nem elmaradott státusz az, ami jelentısen növeli a hitelkihelyezés arányát. A csak takarékfiókkal rendelkezı településeken pedig az

105 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 105 egyéni vállalkozások aránya jelent különbséget a hitelkihelyezés arányában, de itt is csak alig magasabb (0,42), mint a viszgálatba vont összes település hitel/betét aránya (0,4) (1. táblázat). 3. ÁBRA Településtípusok a takarékszövetkezeti ellátottság és a takarékszövetkezetek betét/hitel mutatói alapján, 2006 (Settlements Types by Savings Cooperatives Network and Deposit/Credit Rate, 2006) település, takszöv. fiók nélkül elmaradott település, betétgyőjtı takszöv.fiókkal fejlettebb település, betétgyőjtı takszöv.fiókkal elmaradott település, hitelkihelyezı takszöv.fiókkal fejlettebb település,hitelkihelyezı takszöv.fiókkal takszöv.fiókon mellett egyéb bankfiók nincs adat Forrás: Saját szerkesztés. Az OTP-fiókkal nem rendelkezı települések esetében valemelyest nagyobb a kihelyezett hitel aránya az egyéni vállalkozások száma és az iparőzési adó nagysága esetében, valamint az utolsó öt évben épült lakások száma mintegy 5%-kal alacsonyabb hitelezési aktivitást eredményez a kevesebb házat épített településeken.

106 106 Gyors ténykép TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT Hitel/betét-arány a fejlettségi változókhoz való viszony szerint (Deposit/Credit Rate by Development Indicators) Fejlettségi változó Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott település (2006) Az országos átlagot legalább 1,75-szörösen meghaladó munkanélküliségtıl sújtott település (2006) Területfejlesztési szempontból kedvezményezett település (2006) Egy fıre jutó jövedelem (2005) átlag alatt Ezer lakosra jutó regisztrált egyéni vállalkozás (2005) átlag alatt Ezer lakosra jutó regisztrált társas vállalkozás (2005) átlag alatt Száz lakosra jutó adófizetık száma (2005) átlag alatt Egy lakosra jutó iparőzési adó (2004) átlag alatt Utolsó öt évben épült lakások aránya (2005) átlag alatt Forrás: Saját számítás. OTP-fiókkal rendelkezı települések Megfelel a kritériumnak Nem felel meg OTP-fiókkal nem rendelkezı települések Megfelel a kritériumnak Nem felel meg 0,23 0,50 0,23 0,33 0,39 0,50 0,25 0,33 0,36 0,50 0,25 0,34 0,60 0,54 0,30 0,31 0,58 0,53 0,26 0,42 0,59 0,54 0,29 0,33 0,56 0,58 0,31 0,34 0,54 0,82 0,27 0,37 0,61 0,59 0,34 0,29 Az adatokból látható, hogy a települések nagysága és fejlettsége (jellemezzük azt bármilyen változóval is) egyértelmően valószínősíti, hogy a településen mőködı fiók nagyobb hányadát helyezi ki a helyben győjtött betéteknek hitelként (2. táblázat). Ha a küszöbérték fı, azaz azt vizsgáljuk, hogy a takarékokon belül mekkora az átlagos, hitel/betét arány fı feletti és alatti településeken mőködı fiókok esetében, akkor a kisebb településeken győjtött betétek átlagosan alig 29%-át helyezik ki helyben hitelként. A nagyobb településeken ez az arány 118%, tehát a győjtött betéteket meghaladó mértékben helyeznek ki hitelt. A 18%-nyi többletet tehát a kistelepülések betétesei biztosítják a nagyobb településeken végzett hitelezési tevékenységhez (3. táblázat).

107 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT Hitel/betét arány, településnagyság szerint, 2006 (Deposit/Credit Rate by Population Size Group, 2006) Településnagyság OTP-fiókkal rendelkezı településekkel OTP-fiók nélkül lakos 0,13 0, lakos 0,18 0, lakos 0,24 0, lakos 0,43 0, lakos 0, lakos 0, lakos 0, és a feletti lakosságszám 0,49 Budapest 2,86 Forrás: Saját számítás. Településméret szerinti osztályozás Küszöbérték: fı lakos Küszöbérték: fı lakos Forrás: Saját számítás. 3. TÁBLÁZAT Hitel/betét arányok takarékokon belül, 2006 (Deposit/Credit Rate by Population, 2006) Alatta Felette 0,296 1,182 0,384 1,101 Ha a küszöbérték fı, akkor a nagyobb települések hitel/betét aránya csökken valamelyest, de még így is mintegy 10%-nyi hitel-többlet mutatható ki. Azaz kimutatható, hogy a nagyobb (és fejlettebb) települések a győjtött betéteiknél (átlagosan) magasabb összeget helyeznek ki hitelként helyben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az arány folyamatosan nı, egészen addig, amíg a takarékszövetkezet teljes rendelkezésre álló szabad forrása (győjtött betétek) teljes egésze hitelként kerül kihelyezésre, hanem megáll egy 10%-os többletnél. De mi lehet az oka annak, hogy a küszöbérték növelésével ez az érték csökken, nem pedig nı ahogy a feltételezésünk alapján várhatnánk? Ennek a piaci verseny (kereskedelmi bankok a nagyobb településeken) és a takarékszövetkezetek kereskedelmi bankokhoz képest óvatosabb hitelpolitikája is lehet az oka. A nem saját hitelezési tevékenységre szánt forrásaikat a takarékszövetkezetek a takarékszövetkezeti integráción keresztül felkínálják a Takarékbanknak, de ha jobb befektetési lehetıséget találnak, önállóan is elhelyezhetik szabad forrásaikat a pénzpiacon. A szabad forrás nagyságának és az integráció szorosságának köszönhe-

108 108 Gyors ténykép TÉT XXII. évf tıen a Takarékbank ma Magyarországon a legnagyobb vásárlója az állami értékpapíroknak. Ez a fajta forrásfelhasználás bár nem illeszkedik bele teljes egészében abba a tendenciába, miszerint a fejletlen településrıl a fejlettebbre tart a tıke, mégis igaz, hogy az állami költségvetésen keresztül nem feltétlenül és kizárólag a leszakadó települések fejlesztésére fordítódik. Betétállománytól a fejlesztési hitelekig A Dél-dunántúli régió takarékszövetkezetei 2006-ban mintegy 198 milliárd forintnyi betétállományt és 96 milliárdnyi hitelállományt kezeltek. Mint korábban már láttuk, ez azt jelenti, hogy a betétek kevesebb mint fele szolgál a takarékok saját hitelezési tevékenységének alapjaként. A másik részrıl csak annyit tudunk, hogy nem helyben kihelyezett hitelek fedezetét jelenti. De miért okoz az problémát, ha a takarékok a betéteseik pénzét magasabb és biztonságosabb hozamú befektetésekben helyezik el, nem pedig a kockázatos (vagy annak ítélt) helyi hitelezést finanszírozzák? Hogyan lehetne azt elvárni, hogy az egyes takarékok maguk fejlesszenek hiteltermékeket és találjanak meg hozzá olyan hanyatló gazdaságú településeken biztos (fejlesztési célú) projekteket és ügyfeleket, ahová maguk a fejlesztési célú hitelek is csak korlátozott mértékben jutnak el (Az I. Nemzeti )? Nem az lenne-e éppenséggel a kockázatosabb és kárhoztatandóbb hitelpolitika, ha a hátrányos helyzető települések betéteseinek pénzét a megkérdıjelezhetıbb hozamú helyi projektek finanszírozására fordítanák? A kérdésekre nem könnyő választ adni, mint ahogy nem könnyő annak a fejlesztéspolitikai dilemmának a feloldása sem, hogy a területfejlesztési forrásokat vajon az elmaradott térségek felzárkóztatására vagy a már fejlettebb gazdaságú régiók versenyképességének növelésére kellene-e fordítani? A tanulmányunk tárgyát képezı ellentmondás, a betétek kiáramlása a hátrányos helyzető településekrıl a fejlettebbek irányába is hasonló jellemzıket mutat: Ha a betétállomány helyben marad, akkor (jelen állapotban) nem lehetséges vagy nincs rá takarékszövetkezeti hajlandóság, hogy helyben váljon fejlesztési forrássá. Ha viszont a banki gyakorlatban elfogadható hiteltermékek finanszírozására kívánnák felhasználni akár fejlesztésekhez, akkor az ügyleteket, projekteket nem helyben kell keresni, hanem jobb adottságú településeken. Az ellentmondás feloldására csak úgy kerülhet sor, ha megvizsgáljuk, mi az oka, hogy nem lehetséges a hátrányos helyzető településeken a betétállomány kihelyezése. Itt rögtön markáns különbséget kell tennünk a fogyasztási és fejlesztési hitelek között. A fogyasztási célú hitel nemhogy a hátrányos helyzető települések lakosságának fejlıdéséhez nem járul hozzá, hanem épp ellenkezıleg: tovább szítja a bevételekkel arányban nem álló túlfogyasztást. Ez, mivel nem termelı beruházásokról van szó, többszörösen ront az egyébként is rossz gazdasági helyzető települések pozícióján, a fogyasztás haszna végül ugyanígy a településen kívül realizálódik. A keres-

109 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 109 kedelmi bankok fogyasztási hiteltermékeik fedezeteként vagy jövedelmet, vagy rendezett és terhelhetı vagyoni hátteret követelnek meg, ami az elmaradott településeken, nehezebben biztosítható a potenciális ügyfélkör esetében 5. Ez a piac azonban lassacskán kezd összeszőkülni, a banki oldalon a kereskedelmi bankok kivonulása (átadva a terepet az obskúrus pénzügyi vállalkozások és uzsorások számára), másrészt ügyfél oldalon a korábbi nevén BAR-lista, jelenleg Bankközi Információs Rendszer mőködése miatt. A rosszhiszemő ügyfelek karrierjének végét a kereskedelmi bankok esetében az erre a listára történı felkerülés jelenti 6. Fejlesztési célú hitelnek a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos termékeket tekintettük, valamint az egyes fejlesztési projektek végrehajtásához nyújtott folyószámlahiteleket. (Ez utóbbiak elválasztása az önkormányzati hitelkonstrukciótól azonban majdnem lehetetlen, ehhez fiókszintő, egyenkénti adatgyőjtésre volna szükség, ami egy késıbbi kutatás tárgyát képezhetné.) Mindezeknek megfelelıen három hitel-kategóriát alkalmaztunk: fogyasztási-, fejlesztési- és lakhatási célú hitelkonstrukciók. A hitelek összetételére vonatkozóan csak a baranyai takarékokra vonatkozóan rendelkeztünk információkkal, így az elemzésnek ez a része nem a teljes Dél-dunántúli régióra, hanem csak Baranya megyére vonatkozik. 74 településrıl kaptunk adatokat, ugyanakkor 4 településen semmiféle hitelezési tevékenység nem volt a vizsgált idıszakban, így az elemzésben 70 település (85 fiókjának) adatai szerepelnek. 4. TÁBLÁZAT A hitelek megoszlása a három fı kategória szerint, június (Types of Credit, Jun. 2006) Hitelkategória Kihelyezett összeg (millió forint) A hiteltípus aránya a teljes hitelállományon belül Fogyasztási 8 027,4 14,1% Fejlesztési ,0 56,6% Lakhatási ,5 29,3% Forrás: Saját számítás. Ha az egyes hitelkategóriák egymáshoz való arányát vesszük figyelembe, fejlesztési szempontból kifejezetten kedvezı képet kapunk: a teljes hitelállomány több mint fele fejlesztési célú tevékenységet, projektet finanszíroz 7, míg a fogyasztási célú hitelezés mindössze 14,1% (4. táblázat). Ha azonban az adatokat bontjuk a települések fejlettsége szerint, a következı értékeket kapjuk (5. táblázat). A fogyasztási hitelek aránya mind az elmaradott, mind a magas munkanélküliségő települések csoportjában jóval magasabb mint az átlagos 14%, míg a fejlesztési célú hitelek aránya csökken. Azaz a fejletlen településeket a betétek nem helyben történı kihelyezése, a hitelezési tevékenység passzivitása, hanem a hitelezésen belül a fogyasztási célú hitelezés irányába való elmozdulás is sújtja.

110 110 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A lakhatási célú hiteltermékek esetében ilyen drasztikus változást nem, csak valamelyes csökkenést figyelhetünk meg a magas munkanélküliséggel küszködı települések fiókjainál. 5. TÁBLÁZAT A hitelek megoszlása a három fı kategória, illetve a fejlettségi változókhoz való viszony szerint, június (Types of Credit by Development Indicators, Jun. 2006) Hitelkategória Kihelyezett összeg (millió forint) A hiteltípus aránya a teljes hitelállományon belül Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések (12 település) Fogyasztási 183,4 67,0% Fejlesztési 5,9 2,2% Lakhatási 84,6 30,9% Az országos átlagot legalább 1,75-szörösen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések (25) Fogyasztási 992,3 43,8% Fejlesztési 769,8 34,0% Lakhatási 501,5 22,2 % Forrás: Saját számítás. Megvizsgáltuk az OTP-fiókok jelenlétének hatását a hitelezési tevékenységre (bár az OTP-fiókok jelenlétét vizsgáltuk, de természetesen számolhatunk más kereskedelmi fiókok jelenlétével is, illetve azzal, hogy az OTP-fiókok a népesebb, fejlettebb településekhez kötıdnek). A háromféle hitelkategória nagyjából kiegyenlítetten szerepel egymás mellett (6. táblázat). Ennek magyarázata lehet a fogyasztási hitelek terén tapasztalható nagyobb verseny, valamint az, hogy ezek jobbára nagyobb, fejlettebb települések több fejlesztési hitelnek alapot biztosító, megalapozott projekt-ötlettel. 6. TÁBLÁZAT A hitelek megoszlása a három fı kategória szerint az OTP-fiókkal rendelkezı településeken, június (Types of Credit in the Settlements with Branch of OTP Bank [National Savings Bank], Jun. 2006) Hitelkategória Kihelyezett összeg (millió forint) A hiteltípus aránya a teljes hitelállományon belül OTP-fiókkal rendelkezı települések (70 település, 85 fiók) Fogyasztási 2 215,1 33,8% Fejlesztési 2 250,9 34,4% Lakhatási 2 078,3 33,8% Forrás: Saját számítás.

111 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 111 Elmondható tehát, hogy minél fejletlenebb egy település, annál valószínőbb, hogy a helyben győjtött betétekbıl mind kisebb arány fordítódik amúgy meglehetısen indokolt fejlesztési célú hitelekre, így projektekre. Mi lehet az oka, hogy ilyen kevés fejlesztési célú hitelt helyeznek ki ezeken a fejletlen településeken? A korábban már említett konzervatív hitelpolitika csak az egyik ok. A másik és ennél sokkal valószínőbbnek tőnı ok, hogy nincs elegendı hitelkérelem, ami mögött persze további okokat kereshetünk: Vagy valóban nem léteznek olyan fejlesztési célú elképzelések, amelyekhez hitelek kellenének, vagy ismerve vagy feltételezve a rigorózus hitelelbírálási rendszert és a várható elutasítást eleve nem is fordulnak a helyi takarékokhoz hitelért. Az Európai Unió támogatási rendszere épp a területi, regionális egyenlıtlenségek felszámolására jött létre. Minél elmaradottabb egy térség, annál nagyobb valószínőséggel kellene eljutnia a fejlesztési forrásoknak ezekre a helyekre, hogy ez az I. Nemzeti Fejlesztési Terv esetében nem valósult meg tökéletesen, nem kérdéses (Az I. Nemzeti , 27). A takarékszövetkezetek, bár ideális társnak tőnnének ebben a fejlesztési tevékenységben, kockázatvállalási kedvük, készségük, támogatásosztási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatlanságuk és centralizált mőködésük visszatartja ıket attól, hogy részt vegyenek ezekben a projektekben (természetesen itt is vannak kivételek). Az is igaz azonban, hogy ezeken a településeken nem is igen találni olyan elképzeléseket, amelyek jelen formájukban életképesek volnának a túlbürokratizált támogatási rendszerben történı boldogulásra. Mégis érdemes volna megfontolni a helyi források helyi fejlesztésre történı felhasználását. Ennek elıfeltétele, hogy legyen mit fejleszteni és legyenek, akik ezt a fejlesztési tevékenységet magukra vállalják, illetve mindez egy olyan fejlesztési stratégiába illeszkedjen, amely a leszakadás strukturális okainak felszámolását is célozza (Laki 2007). Ezt a II. Nemzeti Fejlesztési Terv esetében több támogató programmal kívánják elısegíteni: tanácsadás, mentorálás, indikatív forráselosztás, helyi aktorok intenzívebb bevonása, global grant támogatási mechanizmus. Ha ezek a kezdeményezések sikeresnek is bizonyulnának, a források (tıke) kiáramlásának folyamata még nem fog nagymértékben lelassulni, és nem áll helyben rendelkezésre flexibilis és a helyi fejlesztések sikerében érdekelt pénzügyi háttér. Ha a leszakadó kistérségek esetében a helyben győjtött betétek kezelésére megtervezésre kerülne egy olyan államilag valamilyen módon garantált alap, amely kifejezetten helyi fejlesztési projektek finanszírozásával foglalkozna, lehetıvé válna a betétek helyben történı felhasználásával a tıkekiáramlás megakadályozása (lassítása), további fejlesztési források bevonása és egy átláthatóbb finanszírozási rendszer kialakítása. Ugyanis a kamattámogatás (például EQUAL és HEFOP programok) ismét csak a helyi résztvevık számára jelentenek bevételt, hiszen az végsı soron a helyi betétesek számára jelentene bevétel-növekedést. (Ellentétben a jelenlegi, kereskedelmi bankoknak kedvezı rendszerrel.) A kistérségi befektetési alapok kamattámogatást és a mőködés biztonságát jelentı, de a hitelkihelyezést nem felelıtlenné tevı állami hitelgaranciát kaphatnának.

112 112 Gyors ténykép TÉT XXII. évf Ehhez nemcsak egy transzparens és prudens hitelpolitikát kellene kidolgozni az Alap részérıl, amely számol a korábbi támogatásfelhasználás tapasztalataival is, hanem a kistérségi aktorok tényleges bevonásával valóban fejlesztı hatású, számonkérhetı és reális indikátorokat tartalmazó helyi fejlesztési koncepciókat és projekteket is. Összefoglalás Tanulmányunkban egy, a fenntartható fejlıdés kérdéséhez kapcsolódó jelenség, a fejletlen településeket jellemzı tıkekiáramlás kérdését elemeztük a dél-dunántúli takarékszövetkezeti hálózat közötti mőködésén keresztül. Azt vizsgáltuk, hogy a helyi betétgyőjtés és hitelezési tevékenység eltér-e a vizsgált települések fejlettségének függvényében. A változó értékének alakulása követi a települések fejlettségét jellemzı mutatók (munkanélküliség, jövedelem, vállalkozások száma) változását. Bemutattuk, hogy feltételezéseink megállják helyüket, amikor azt állítjuk, nem igaz, hogy a fejletlen településeken ne volna még ha korlátozott mértékben is megtakarítási képesség, ugyanakkor az itt képzıdı megtakarítások (betétek) a takarékszövetkezeti hálózaton keresztül más többnyire fejlettebb települések fejlesztéseit finanszíroznak, vagy a takarékszövetkezeti integráción keresztül passzív, állampapírokba történı befektetés hátterét jelentik. A betétek és hitelek egymáshoz képesti aránya mellett (kisebb, csak a baranyai fiókokra vonatkozó adatbázison vizsgálva) eltérést tapasztaltunk a hitelek belsı megoszlását tekintve is. Amíg a fejletlenebb településeken a fogyasztási hitelek aránya magasabb a teljes hitelezési tevékenységen belül a fejlesztési jellegő hitelekhez (vállalkozói, agrár, önkormányzati) képest, addig a fejlettebb településeken pont fordított a helyzet: a hitelezési tevékenység a fogyasztási hitelekrıl a fejlesztési célúak irányába tolódik el. E mögött nemcsak a takarékszövetkezetek konzervatív hitelpolitikája áll, hanem a helyi fejlesztési ötletek és megvalósítók hiánya is. Jóllehet, nemzetgazdasági szempontból nem jelentıs a fejletlen településeken betétként felhalmozódó összeg nagysága, egy ösztönzı és körültekintıen kialakított kistérségi alap (finanszírozási mechanizmus) jó lehetıséget teremthetne a takarékoknak a betétek fejlesztési célú, helyben és garantált módon történı kihelyezésére; a leszakadó települések további gazdasági leszakadásának megállítására vagy lelassítására (fejlesztési projektek elindítására), és a támogatásosztó mechanizmus is bıvülhet a saját erı vagy a projektek likviditási problémáinak kezelésére hivatott újabb forrással. Jegyzetek 1 a takarékszövetkezeti hálózat hivatalos honlapja. 2 Az adatokért köszönettel tartozunk dr. Kiss Györgynek, a Takarékszövetkezetek Baranya Megyei Szövetsége elnökének. 3 Kozármisleny 2007-ben, az adatgyőjtési periódus végén lett csak város.

113 TÉT XXII. évf Gyors ténykép Az adatok minden év decemberére vonatkoznak, kivéve a 2006-os évet, amikor június vége az adatgyőjtés idıpontja. 5 Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a jelenséget tendenciaszerőnek és nem törvényszerőnek kell tekintenünk, mivel saját munkánk során tapasztaltuk ennek súlyát még a legkevésbé rendezett körülmények között élık is hozzá tudnak férni fogyasztási hitelekhez (hamis munkáltatói igazolások, más nevére felvett hitelek, érvényesíthetetlen ingatlan-jelzálog stb.), ezekben az esetekben azonban a kereskedelmi bankok épp azokat a hiteleiket bukják be, amelyekhez a hátteret épp a jobb adottságú fiókokban győjtött betétek jelentik azaz épp ellenkezı irányú folyamatról beszélhetünk, mint a tanulmányunk tárgyát képezı problémakör. 6 A tanulmány egyik szerzıje többéves gyakorlatot szerzett az ún. csoportos hitel magyarországi bevezetésével kapcsolatban. E terméket fıként a leghátrányosabb településeken kívántuk bevezetni. Több esetben elıfordult, hogy a hiteligénylık (csoportok) zöme rokoni kapcsolataikkal egyetemben már fenn volt ezen a listán, így eleve nem is tárgyalhattunk vele a hitelrıl. 7 Itt ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem tudtuk elkülöníteni az egyes önkormányzati folyószámla hitelek esetében a mőködési és a fejlesztési célú hiteleket, így az adatok tartalmaznak nem kifejezetten fejlesztési célú hiteleket is. Irodalom Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv forráselosztási mechanizmusai. (2006) Kutatási összefoglaló. HBH Hungaricum Kft. Letöltés idıpontja: Erdei F. (1976) Agrárgazdasági tanulmányok 1 3. Fekete F. (szerk.) A magyar tanyák. Akadémiai Kiadó, Budapest o. Hajnal I. (1942) Az osztálytársadalom. Domanovszky S. (szerk.) Magyar mővelıdéstörténet, V. Az új Magyarország. Babits Kiadó, Szekszárd. (Reprint 1993) o. Harcsa I. Kovách I. Szelényi I. (1994) A posztszocialista átalakulási válság a mezıgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológiai Szemle o. Juhász P. (1986) Mai képünk a parasztságról és a falusi társadalom néhány jellegzetességérıl I. Medvetánc o. Juhász P. (1987) Mai képünk a parasztságról és a falusi társadalom néhány jellegzetességérıl II. Medvetánc o. Ladányi J. (szerk.) (2005) Szociális és etnikai konfliktusok. Tanulmányok a piacgazdasági átmenet idıszakából ( ). Új mandátum, Budapest. Nemes Nagy J. (1997) Régiók, regionalizmus. Educatio o. Polányi K. (1976) Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat, Budapest. Laki L. (2007) A krízishelyzető kistérségek. A falu. Tavasz o.

114 TÉR ÉS TÁRSADALOM SPACE AND SOCIETY

115 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 115 SZUBURBANIZÁCIÓ ÉS VÁLASZTÁSI FÖLDRAJZ: ÁTALAKULÓ PÁRTVÁLASZTÁS BUDAPEST TÉRSÉGÉBEN (Suburbanisation and Electoral Geography: Changing Party Preferences in the Area of Budapest) Kulcsszavak: JANKÓ FERENC KOMORNOKI MIHÁLY szuburbanizáció választási földrajz Budapest agglomeráció Pest megye Tanulmányunkban Budapest térségében statisztikai módszereket felhasználva vizsgáltuk meg az egyes nyugati példákban tapasztalható központ-bal, szuburbia-jobb pártpreferencia-modell érvényességét, amelyet több területi és módszertani közelítés után elvetettünk. Az eltérı hazai fejlıdés oka abban lehet, hogy a magyarországi jobb és bal oldali pártok, s különösen az SZDSZ, a nyugati demokráciák pártjaitól eltérı szavazóbázissal rendelkeznek, ami a hazai párttörténelemben a rövid, ám viharos rendszerváltás utáni idıszakban gyökeredzik. Másfelıl arra is utalást kaptunk, hogy a magyar szuburbanizációs folyamattal jelenleg az egykori rurális terek, az agglomerációs települések erıs átalakítása folyik, azaz a szuburbán zónákban nem érvényesül a szomszédsági hatás, hanem a kiköltözık a magukkal hozott politikai mintákat ırzik meg. Lehetséges azonban, hogy e tendencia idıvel átbillen, s a pártrendszer stabilizálódása, a párt-ideológiai paletta letisztulása esetén Magyarországon is kialakul a helyi társadalmak politikai szembenállása a központi város és környezete között. Bevezetés A budapesti szuburbanizáció már számos folyóiratcikk, könyv témája volt, lakossági, gazdasági vetületben egyaránt, ennek révén meglehetısen jól ismerjük már dinamikáját, mozgatórugóit, területi sajátosságait, a résztvevık összetételét, hatását a közlekedési rendszerekre, a természeti környezetre, területfelhasználásra. Némely vetületben az érintett településekre, ill. a helyi társadalomra gyakorolt hatásokat is bemutatták már, azonban konkrétan a szuburbanizációban részt vevı települések választói magatartásának esetleges módosulása még igen kevéssé vizsgált terület hazánkban. Számos tanulmánykötet, politikai atlasz elemzi Magyarország választási földrajzi tagolódását, és sokan rámutattak már a pártok területi beágyazódásának viszonylagos stabilitására (pl. Kovács Z. 2000; 2001; Hubai 2001; legújabban Mészáros et al. 2007). A szuburbanizációs folyamatok politikai földrajzi következményei egyes résztémákban jobban ismertek, hiszen igen fontos problémakör a központi település, jelen esetben Budapest és a szuburbán települések közötti közigazgatás-szervezési viszony, s ezen belül a városrégió finanszírozása (Dövényi Kovács Z. 1999; Perger 1999; Kovács R. 2007). Egészen pontosan már választás-földrajzi kérdés az, amely szintén ismert a hazai kutatók, sıt a közvélemény egy része elıtt is, hogy az 1990 óta változatlan beosztású választókerületekben a migrációs és a demográfiai

116 116 Gyors ténykép TÉT XXII. évf folyamatok területi sajátosságai miatt a politikai képviseletben egyenlıtlenségek alakultak ki. A rendszerváltozás óta a képviselet szempontjából meglehetısen aránytalanná vált az eredetileg sem teljesen arányos választókerületi beosztás, mind a területi, mind az egyéni mandátumok számát tekintve Budapest felül-, Pest megye pedig alulreprezentált lett. Nem véletlenül, hiszen a választásra jogosultak száma 1990 és 2006 között Budapesten 1 millió 518 ezerrıl 1 millió 379 ezerre csökkent, miközben Pest megyében 707 ezerrıl 900 ezer fölé nıtt számuk, ám a két területen kiosztható mandátumok száma változatlan maradt. Tanulmányunk tárgya a fent már megemlített konfliktushoz kötıdik. A szuburbán településeken az ıslakosok és az újonnan érkezık között ellentét merülhet fel, a térért folytatott harc megnyilvánulhat a településen belüli szegregációs problémákban, de politikai konfliktusokban is, hiszen az is elıfordulhat, hogy egy tısgyökeres és egy beköltözı vetélkedik a polgármesteri székért, vagy a képviselıi helyért, azaz a helyi elit is átalakul (Dövényi Kovács Z. 1999). Ennek fényében nem jelentéktelen kérdés, hogy vajon megváltozott-e, s ha igen, hogyan a politikai pártpreferencia a budapesti agglomerációban, és ez mennyiben hozható összefüggésbe a települések szuburbanizációban való részvételével, illetve annak mértékével. Tanulmányunk választásföldrajzi kérdése túlmutat a téma tudományos érdekességén, hiszen a városrégió politikai arculatának alakulása, annak kormányzása szempontjából nem sokadrangú probléma. Hiszen jól ismert a múltból, hogy az egyébként inkább konzervatív beállítottságú és vezetéső fıváros sokáig azért ódzkodott Nagy- Budapest létrehozásától, mert a többségében munkások által lakott elıvárosok és falvak integrálásával felborultak volna az addigi politikai erıviszonyok (Perger 1999). Közismert, hogy fıvárosunk politikai irányultsága baloldali és liberális, és ezért az utóbbi választások kulcsterülete is volt egyben. Ebbıl kiindulva vizsgálataink legelején azt vártuk, hogy az erısebben szuburbanizálódó, illetve a városiasabb településeken ezek a pártok növelték támogatottságukat, de feltételeztük azt is, hogy esetleg a szintén városi szavazóbázisú MIÉP is növelte erejét az agglomerációban. Vagyis azt reméltük, hogy a szuburbanizáció foka, minısége és a pártszimpátia átalakulása, és annak markáns vagy kevésbé markáns volta között összefüggés mutatható ki. A témához kapcsolódó elsı hazai tanulmányok tudomásunk szerint Horváth (2004; 2005) tollából származnak, aki a szuburbanizációnak az Európai Parlamenti választás eredményeire gyakorolt hatását vizsgálta az agglomerációban, egyszerő módszerekre alapozva, a népességnövekedés, a végzettség, illetve a választási részvétel és a különbözı pártok eredménye közötti összefüggést kutatva. Kimutatása szerint a jobb oldali pártok a nagyobb népességnövekményő és magasabb diplomás arányú szektorokban, ill. településeken jobb eredményeket értek el, ami hipotézisünkkel némileg ellentétes következtetés. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a fıváros körüli települések népességi növekménye nem csak a budapestiek kiköltözésébıl származik, arányuk kb. 60%. Másfelıl az is közismert, hogy területileg differenciált, szektorálisan eltérı intenzitású, jellegő folyamat, azaz legintenzívebb a budai oldalon, a nyugati és az északi szektorokban, míg a délkeleti részekbe kevésbé módos rétegek költöznek inkább (Beluszky 1999; Dövényi Kovács Z. 1999).

117 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT A vizsgálatokban használt társadalomstatisztikai mutatók és rövidítéseik (Statistical Variables and Their Abbreviations Used in Analyses) Megjegyzés: az adatok külön jelzés nélkül a 2001-es évbıl valók. Forrás: Saját szerkesztés.

118 118 Gyors ténykép TÉT XXII. évf Vizsgálati terület, adatok Vizsgálatainkhoz szükséges adatainkat Pest megye településeire győjtöttük, s a hatályos lehatárolás szerinti agglomerációt és a maradék Pest megyei településeket különítettük el egy csoportba a vizsgálatok egyes eseteiben. A vizsgált idıintervallumban bekövetkezett közigazgatás-szervezési változások miatt az újabb adatokat is az 1990-es idıpontban fennállt településállományra konvertáltuk. 1 Vizsgálatainkhoz egyfelıl településsoros, pártlistás választási eredményeket használtunk fel az 1990 és 2006 közötti öt választási idıpontra. Ahhoz, hogy az egyes pártokra adott szavazatok, illetve szavazati arányok idıben is összehasonlíthatók legyenek, s az egymással való összevetés is még inkább biztosítva legyen, a listás szavazatarányokat az országos átlag százalékában fejeztük ki. Ily módon az adatsorokból nem a gyıztes vagy éppen a vesztes, hanem a felül- vagy alulreprezentált párt eredménye tőnik ki, jelezve annak kimagasló támogatottságát, illetve szavazóbázisának hiányát. Ezzel az adat-transzformációval, végeredményben standardizálással, ki lehetett szőrni az egyes pártok aktuális támogatottságából eredı eltéréseket. A választási adatokhoz dinamikus és statikus társadalomstatisztikai adatokat rendeltünk, ezek többsége a KSH 2001-es népszámlálásából, továbbá a T-STAR, a TEIR nyilvános adatbázisából származik (1. táblázat). 2 A téma kutatásának nemzetközi elızményei A városközpontok és agglomerációk választásföldrajzi elkülönülése az USA-ban már a II. világháború után kutatott témává vált, s számos könyv és folyóiratcikk a szuburbiák jobbra, a központ balra tolódásáról számolt be, bár voltak tanulmányok, amelyek régi, belsı agglomerációs települések esetében is a baloldali pártok térnyerésérıl írtak. A tendenciák regisztrálásán túl egyik visszatérı kérdéssé vált, hogy mi okozza a politikai polarizációt. Van-e szerepe a városközpontitól eltérı szuburbán társadalmi összetételnek, a szuburbiák polgárosulásának, a jobboldali szavazók szelektív kivándorlásának, vagy éppen a szomszédsági hatásnak köszönhetı mindez? Lehetséges-e, hogy az eltérı életforma, a fogyasztási szokásokban, közlekedésben és a lakáspiacon megfigyelhetı individuális-kollektív törésvonal eltérı politikai-ideológiai fejlıdéssel jár? A késıbbi vizsgálatok, amelyek közül jó néhány egyén szintő adatbázison tesztelte a szomszédsági hatásokat, megerısítették a korábbi feltevéseket, miszerint a választópolgárok szavazata sokkalta jobban függ a térbeli helyzetüktıl, mint a társadalmi tagozódásuktól. Sıt, az USA-ban és Kanadában a szuburbanizáció úgy hozott hasonló politikai változásokat a városrégiókban, hogy utóbbi országban hiányzik a belsı városrészek gettósodásának, a városrégiók politikai szembenállásának problémája (Cox 1968; Johnston Pattie et al. 2001; De Maesschalck Loopmans 2003; Johnston Jones et al. 2004; Walks 2004; 2005; 2006). Az egyesült királysági viszonyok között elıször Cox (1968) végzett vizsgálatot és az amerikai folyamatok meglétét igazolta a londoni városrégióban is. Évtizedekkel

119 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 119 késıbb Walks (2005) árnyalta a szigetországi képet: a jobbra tolódást a külsı szuburbiákban igazolta kétséget kizáróan, míg a régebbi, belsı szuburbán zónában a baloldali pártok változó mértékő sikerét mutatta ki, s így a belsı győrő szerepét a mérleg nyelveként interpretálta. Ám a központ periféria politikai polarizáció nem csak a választói magatartásban érhetı tetten, hanem a politikai pártok éles elkülönülésében is (Agnew et al. 2002; De Maesschalck Loopmans 2003; De Maesschalck 2004). Politikai háttér Az elemzésbe bevont pártok szavazóbázisának részletes ismertetésére terjedelmi okok miatt nincs mód, azonban a pártpreferenciák és a választók lakóhelye (Budapest, városok, falvak) közötti általános összefüggések bemutatását szükségesnek tartjuk a tanulmány eredményeinek megfelelı értelmezéséhez. Az MDF támogatottságának településtípusonkénti megoszlása a vizsgált idıszak egészében kiegyenlítettnek mondható, azzal, hogy legtöbb támogatója a vidéki városok közül került ki. Amilyen nagy a MIÉP és az SZDSZ közötti távolság ideológiai értelemben, oly annyira hasonlóak abban, hogy szavazataik jelentıs többségét városi térségekben, elsısorban a fıvárosban győjtik össze. A szabaddemokraták fıvárosi befolyása közismert, a liberális párt urbánus jellege 2002 és 2006 között is növekvı tendenciát mutatott (Karácsony 2006). Az SZDSZ-hez hasonlóan a MIÉP szavazóbázisa is fıként Budapestre és Pest megyére koncentrálódik. A lakóhely szerinti megoszlás másik pólusát az FKGP képezi, melynek szavazóbázisa mind településtípus szerint, mind pedig regionálisan jól körülhatárolható. Választási eredményük országos átlagához viszonyítva meglehetısen rossz eredményt értek el a fıvárosban, illetve a nagyobb városokban, ellenben átlagon felül szerepeltek a falusias agrárterületeken, kiváltképp a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon (Szarvas Tóth 2003). Az MSZP támogatottsága az évi választások esetében az átlagosnál nagyobb volt a fıvárosban, ezt követıen azonban kiegyenlítıdött, településtípusonként viszonylag azonos mértékő támogatásban részesült. A Fidesz szavazatokat az 1990-es évek elején némileg magyarázta a városi lakóhely, a párt ideológiai váltásával párhuzamosan azonban egyre inkább jobb eredményeket ért el a községekben (Körösényi 1998; Kovács Z. 2000; 2001). A szavazóbázisok jellemzése során mindenképpen figyelembe kell venni a pártok támogatottságának nagyarányú változását is, amely hatással van a szavazótáborok összetételére. A szavazatok jelentıs mértékő növekedése néppártibb szavazótáborhoz, a szavazóbázis karakterességének mérséklıdéséhez vezethet (pl. MDF 1990, MSZP 1994).

120 120 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A pártok támogatottságának változása Budapesten és Pest megyében Az alapproblémát elıször aggregált területi szinten vizsgáljuk meg. A hivatalos választási eredményekbıl látszik már, hogy a FIDESZ az elsı választást kivéve mindig átlag alatt teljesített Budapesten, az agglomerációban már jobban, de leginkább a megye agglomeráció nélküli részében. Az MSZP az utóbbi néhány választáskor éppen ellenkezıleg, a fıvárosban volt erısebb, a többi területi relációban már gyengébb. Az is közismert, hogy az MDF és az SZDSZ nagyrészt budapesti eredményének köszönhette a 2006-os parlamentbe jutást. Egymáshoz viszonyítva a pártokat megállapíthatjuk, hogy a fıvárosban 1990-ben szoros eredménnyel, de az MDF végzett az SZDSZ elıtt, 1994 óta pedig MSZP gyızelem született. Az agglomerációban az elsı voksolás idején az MDF, s utána ugyancsak végig az MSZP végzett az elsı helyen, ám sokkal élesebb volt a küzdelem a FIDESZ-szel, különösen 1998-ban. Pest megyének az agglomeráción kívül esı részében jelentıs MDF siker született az SZDSZ ellenében (bár az FKGP is erıs volt), majd a kilencvenes évek másik két szavazásán a baloldal, a 2000-es évek választásain pedig újra a jobboldal gyızedelmeskedett (2. táblázat). FIDESZ MSZP 2. TÁBLÁZAT A pártok listás választási eredményei, (%) (Election Results of Party Lists, ) ,5 6,2 26,5 31,6 35,1 Budapest 28,4 14,9 3,7 5,3 10,8 7,0 28,2 38,5 40,0 Agglomeráció 26,8 12,0 3,7 5,4 8,4 7,0 26,7 45,9 46,2 Pest-Aggl. 24,9 12,0 3,6 4,8 9,8 7,0 27,7 41,0 42,1 Pest megye 26,6 12,0 3,7 5,2 9,0 7,0 29,5 41,1 42,0 Országos 24,7 11,7 2,8 5,0 12,9 35,2 33,1 44,1 43,8 Budapest 27,2 20,8 11,0 9,6 12,3 8,9 30,0 29,1 40,6 41,5 Agglomeráció 24,1 22,0 10,1 7,8 9,0 9,2 29,6 29,2 39,6 41,1 Pest-Aggl. 19,9 18,5 6,6 4,4 4,3 9,0 29,9 29,1 40,3 41,3 Pest megye 22,5 20,7 8,9 6,6 7,4 10,9 33,0 32,9 42,1 43,2 Országos 21,4 19,7 7,6 5,6 6,5 Forrás: valasztas.hu, vokscentrum.hu alapján saját számítás. Az egyes pártok területegységek közötti erıviszonyait, illetve mérlegét jól illusztrálja a Walks (2005) által központ szuburbia egyensúlyi indexnek (city suburban balance) nevezett mutató, amelyet a pártok adott területen kapott szavazatarányainak hányadosából kapunk meg (1 2. ábra). A két ábra összevetésébıl látható, hogy a legkiegyenlítettebb párt az MSZP, amelynek korábbi Budapest-koncentráltsága sokat oldódott. Az SZDSZ viszont mindkét relációban éles koncetrálódáson ment keresztül. A FIDESZ esetében pedig mind a Budapest-agglomeráció, mind az agglomeráció-pest megye mérleg az utóbbiak javára billent át. MDF SZDSZ

121 TÉT XXII. évf Gyors ténykép ÁBRA A FIDESZ, az MSZP és az SZDSZ területi mérlege (Budapest-Agglomeráció) (Regional Balance of FIDESZ, MSZP and SZDSZ [Budapest-Agglomeration]) 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 Fidesz Mszp Szdsz Budapest Agglomeráció Forrás: Saját szerkesztés. Az egyes pártok eredményét az országos átlaghoz viszonyítva a 3. táblázatot kapjuk, amely alapján a pártok relatív támogatottságának idıbeli változását figyelhetjük meg. A FIDESZ ingadozó teljesítményt mutatott a vizsgált régiókban, egyértelmő tendencia nem rajzolódik ki. Az FKGP 1998-ig minden területen növelni tudta támogatottságát, arányaiban legkevésbé az agglomerációban, amellett, hogy mind a négy voksolás idején magasan átlag felett teljesített Pest megye agglomeráció nélküli felében, míg a budapesti városrégióban mélyen az országos eredményei alatt maradt. A MIÉP 1994-es indulásakor a leginkább fıváros-központú pártnak bizonyult, majd szavazóbázisának folyamatos eróziója révén 2006-ra támogatottsága nivellálódott. Az MDF-et illetı tendenciák a 2002-es hiátus miatt nehezen láthatók. Annyi azonban bizonyos, hogy 1994-ig a fıvárosban növelte támogatottságának arányát, s 1998-ra a jelentıs növekedés mellett térségi kiegyenlítıdés ment végbe. A legutóbbi választás idejére viszont amellett, hogy relatív támogatottsága az országos átlag köré esett, a fıvárost övezı szuburbán győrőben vált erısebbé. A FIDESZ-hez hasonlóan az MSZP esetében sem látható világos tendencia, ez úgy tőnik a nagy pártok sajátja. Ezzel szemben viszont az SZDSZ 2006-ra az 1 2. ábráknak megfelelıen jelentısen növelte relatív támogatottságát a fıvárosban, és némiképp kisebb mértékben az azt övezı agglomerációban, mialatt a megye maradék részében fokozatosan vesztett erejébıl.

122 122 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 2. ÁBRA A FIDESZ, az MSZP és az SZDSZ területi mérlege (Agglomeráció-Pest megye agglomeráció nélkül) (Regional Balance of FIDESZ, MSZP and SZDSZ [Agglomeration-County Pest without Agglomeration]) Fidesz Mszp Szdsz Forrás: Saját szerkesztés. A pártok 3. táblázatban található értékeit egymással osztva a 3 4. ábrán látható diagrammokat kaptuk, amelyek az egymás közötti erıviszonyokat illusztrálják. 3 A 3. ábrán látható, hogy a FIDESZ relatíve 1998-ig volt erısebb az agglomerációban, az utóbbi két választásra viszont átbillent a mérleg az MSZP javára. A FIDESZ támogatottságát a liberális párt eredményéhez mérve egy kinyíló ollót láthatunk ben, amikor még a FIDESZ is liberálisnak számított, még budapestibb pártnak lehetett mondani az SZDSZ-nél re viszont a budapesti városrégió, azaz a fıváros és agglomerációja egyre inkább a szabad demokratákat támogatta (2006-ra stagnálás figyelhetı meg), míg vidéken, azaz a megye külsı részében a FIDESZ oldalára billent át a mérleg (4. ábra). Vagyis, bár a FIDESZ támogatottsága a központtól kifelé növekszik, az agglomerációban még átlag alatt marad, ahol sokkal jobban növelte pozícióját az MSZP és különösen a szabad demokraták pártja viszont míg az SZDSZ a fıvárosban méginkább erısödött, addig az MSZP eredményei nivellálódtak a területi szintek között. A FIDESZ egyre inkább rurális párt benyomását kelti, s ezzel a 2002-ig felszínen lévı FKGP-hez vált hasonlatossá. Az MDF is inkább urbánus pártnak mutatkozik, csakúgy, mint a radikális jobboldalt képviselı MIÉP, bár utóbbi párt fıváros-centrikussága a választási kudarcok révén 2006-ra elolvadt. Agglomeráció Pest megye-aggl.

123 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT A pártok listás választási eredményei az országos átlag százalékában, (Election Results of Party Lists in Percentage of Country Average, ) FIDESZ MIÉP MSZP 110,0 99,9 93,9 99,9 100,1 Pest megye 108,9 109,0 116,1 91,7 157,3 142,8 129,5 133,9 Pest megye 107,8 102,3 130,8 103, ,8 87,6 90,0 76,9 83,5 Budapest 43,3 52,1 65,2 35,8 120,2 99,7 95,7 93,8 95,1 Agglomeráció 92,2 94,9 97,5 69,0 93,9 100,3 90,4 111,6 109,9 Pest-Aggl. 135,1 131,9 150,4 135,0 226,0 161,6 159,3 131,9 Budapest 114,9 127,3 131,1 105,1 185,7 156,9 142,7 135,5 Agglomeráció 108,4 102,2 132,8 107,2 110,9 116,8 104,3 130,6 Pest-Aggl. 100,8 102,3 127,2 95,3 118,5 106,5 100,6 104,9 101,3 Budapest 126,9 105,2 145,7 171,4 188,9 Agglomeráció 81,2 91,1 88,3 96,6 96,0 112,9 111,5 133,9 140,4 138,6 84,9 89,8 88,8 94,1 95,1 Pest-Aggl. 93,0 93,9 87,1 79,1 65,8 82,7 90,6 88,5 95,8 95,7 Pest megye 105,1 104,8 117,5 119,3 114,2 Forrás: valasztas.hu, vokscentrum.hu alapján saját számítás. 3. ÁBRA A FIDESZ és az MSZP országos átlaghoz viszonyított eredményeinek hányadosa (Ratio of Election Results of FIDESZ and MSZP Compared to Country Average) FKGP MDF SZDSZ 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 Budapest Agglomeráció Pest-Aggl FIDESZ MSZP Forrás: Saját szerkesztés.

124 124 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA A FIDESZ és az SZDSZ országos átlaghoz viszonyított eredményeinek hányadosa (Ratio of Election Results of FIDESZ and SZDSZ Compared to Country Average) 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 Budapest Agglomeráció Pest-Aggl Forrás: Saját szerkesztés. FIDESZ SZDSZ Eltérı települési pályák a politikai térben A választói magatartás területi szerkezetének stabilitását korrelációszámítással vizsgáltuk meg, azaz a pártok egyes években elért eredményeinek együttmozgását tanulmányoztuk (4. táblázat). Az adatok a FIDESZ esetében jól jelzik a párt arculatváltozását, ugyanis az 1990-es eredmények mindegyik másik év adatával nagyon alacsony összefüggést mutatnak. A legutóbbi választás is csak a 2002-es struktúrával azonos, az 1998-as választások adatsorával már csak közepes erısségő az összefüggés. De a többi jobboldali párt korrelációs adatai is arra mutatnak rá, hogy a mai struktúrák csak részben fedik le a korábbiakat. További érdekesség, hogy az MDF 1990-es adatsora a FIDESZ egyetlen eredménysorával sem mutatott összefüggést, a korrelációs együttható minden év esetében 0,1 alatt maradt, sıt többnyire negatív volt. Az SZDSZ és az MSZP esetében viszont számottevıen nagyobb fokú stabilitásról beszélhetünk, a baloldali párt 2006-os adatsora még az 1994-essel is 0,6 feletti korrelációt produkált. Ám összességében az adatok a pártok területi beágyazódásának viszonylagos instabilitását jelzik; a legutóbbi két választás idıpontja között viszont már egy potenciális stabilizálódási folyamatnak lehetünk szemtanúi (Karácsony 2006). 4

125 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT A pártok országos átlaghoz viszonyított eredményeinek idıbeli korrelációi (Correlations in Time between Polls Compared to Country Average) FIDESZ ,000-0,075 0,146 * -0,186 * -0,175 * FIDESZ ,175 * 0,415 ** 0,470 ** 0,918 ** 1,000 FKGP ,000 0,673 ** 0,604 ** 0,307 ** FKGP ,307 ** 0,383 ** 0,520 ** 1,000 MDF ,000 0,442 ** 0,558 ** 0,147 * MDF ,147 * 0,163 * 0,251 ** 1,000 MIÉP ,000 0,422 ** 0,369 ** 0,226 ** MIÉP ,226 ** 0,516 ** 0,596 ** 1,000 MSZP ,000 0,556 ** 0,556 ** 0,291 ** 0,230 ** MSZP ,230 ** 0,658 ** 0,605 ** 0,905 ** 1,000 SZDSZ ,000 0,495 ** 0,406 ** 0,346 ** 0,290 ** SZDSZ ,290 ** 0,438 ** 0,608 ** 0,856 ** 1,000 Megjegyzés: * p<0,05 ** p<0,01 Forrás: Saját számítás. De vajon az egyes települések milyen politikai arculattal rendelkeznek, illetve milyen pályát futottak be a politikai térben? Erre a kérdésre klaszteranalízis segítségével kerestük a választ. Számtalan vizsgálatot lefuttattunk, hiszen az adatok kombinálási lehetıségei gyakorlatilag kimeríthetetlenek voltak. A települések tipizálása során eldöntendı volt, hogy valamennyi jelentısebb párt figyelembe vétele esetén mely évek adatát szerepeltessük. A FIDESZ, MDF, SZDSZ és MSZP esetén természetesen a 2006-os eredményekkel számoltunk, azonban az FKGP és a MIÉP 1998-as adatait tettük az alábbi modellbe, mivel a 2002-es, illetve a MIÉP esetében a 2006-os választási eredmények oly mértékig eluralkodtak a klaszteranalízisen, hogy egy-egy önálló klaszter jött létre néhány szélsıséges adattal bíró település miatt. A hat párt választási eredményét és a 2006-os részvételi arányt is figyelembe véve az alább közölt modellben hat típus alkotását kértük az SPSS programtól, amely a K-Means klaszterezési eljárással az 5. táblázatban közölt és az 5. ábrára felrajzolt csoportokat állította elı. Az elnevezésekkel is érzékeltetni próbáljuk, hogy az elsı és az ötödik klaszter az, amelyben az SZDSZ támogatottsága magasan országos átlag feletti arányú. Az elsı klaszterben ehhez erıs MIÉP-es szavazóbázis társul, azaz karakteresen urbánus szavazóbázisú települések kaptak ebben helyet. Ám még a négyes klaszter is inkább városiasnak mondható, hiszen az erıs MIÉP mellett a liberálisok eredménye országos átlag körül mozog. Az 5. ábrán jól látható, hogy az urbánus politikai arculatú települések javarészt az agglomerációban találhatók, különösen annak északi és nyugati felén.

126 126 Gyors ténykép TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A települések pártpreferencia-típusai, a klaszterközpontok értékei és a típusba tartozó települések száma (Party-preference Clusters, Values of Cluster Centres and Number of Settlements) Mutatók: Konzervatívrurális Mérsékelten Szélsıjobb Mérsékelten jobboldali és konzerva- urbánus (48) (44) tív (37) (28) Urbánus (21) Radikális (4) FKGP ,47 194,53 114,22 110,15 110,36 139,02 MIÉP ,25 99,08 91,29 179,96 111,56 364,37 Részvétel ,78 60,95 66,29 69,98 69,60 65,63 FIDESZ ,16 112,49 109,69 109,49 92,26 119,88 MDF ,73 86,44 96,77 110,60 102,20 90,32 MSZP ,03 95,69 95,45 87,47 100,20 79,36 SZDSZ ,09 60,55 63,44 93,90 137,67 63,72 Forrás: Saját számítás. 5. ÁBRA A Pest megyei települések pártpreferencia-típusai (Party-preference Clusters of Settlements in County Pest) Jelmagyarázat: 1. Urbánus klaszter (21) 2. Konzervatív-rurális (48) 3. Mérsékelten jobboldali (44) 4. Szélsıjobb és konzervatív (37) 5. Mérsékelten urbánus (28) 6. Radikális (4) Forrás: Saját szerkesztés.

127 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 127 A pártok támogatottságának dinamikája tekintetében egy olyan klaszteranalízis eredményét mutatjuk be, ahol csak három párt (FIDESZ, MSZP, SZDSZ) adatát vettük figyelembe, mégpedig a 2006 és 1994, a FIDESZ esetében 2006 és 1998 közötti tendencia mutatóját, mivel az 1990-es, illetve 1994-es eredmények még egy lényegesen más struktúrában születtek. A 6. táblázat a négy eredmény-klaszter középpontjának az adatait mutatja be, amelyek közül kettıben az elsıben és a negyedikben az SZDSZ relatív térnyerése a döntı, míg egyben inkább az MSZP-é, egyben pedig a FIDESZ-é. 6. TÁBLÁZAT A települések dinamikus pártpreferencia-típusai, a klaszterközpontok értékei és a típusba tartozó települések száma (Dynamic Party-preference Clusters, Values of Cluster Centres and Number of Settlements) Mutató Urbánus (44) Baloldalirurális (91) Konzervatívrurális (35) Erısen urbánus (12) FIDESZ 2006/1998 1,04 1,11 1,59 1,13 MSZP 2006/1994 1,04 1,21 1,00 0,95 SZDSZ 2006/1994 1,44 0,78 0,75 2,44 Forrás: Saját számítás. 6. ÁBRA A Pest megyei települések dinamikus pártpreferencia-típusai (Dynamic Party-preference Clusters of Settlements in County Pest) Jelmagyarázat: 1. Urbánus dinamika (44) 2. Baloldali-rurális dinamika (91) 3. Konzervatív-rurális dinamika (35) 4. Erısen urbánus dinamika (12) Forrás: Saját szerkesztés.

128 128 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A vonatkozó 6. ábrán az elızıhöz hasonló térszerkezetet figyelhetünk meg, talán csak a déli agglomerációs szektor az, amelynek települései a délkeletiekhez csatlakozva ehelyütt a baloldali-rurális klaszterba nyertek besorolást. Mindemellett azonban könnyen belátható, hogy az agglomerációban, annak is északi és nyugati felében az urbánus szavazóbázisú pártok, azaz mindenekelıtt az SZDSZ relatív támogatottsága növekedett. A választói magatartás és a szuburbanizáció összefüggése Az elızı eredménnyel azonban még nem kerültünk a legközelebb az elızetesen feltett fı kérdésünk megválaszolásához. Természetesen, hogy az ökológiai tévkövetkeztetés hibáját teljes mértékben kivédjük, választópolgár szintő adatbázis felépítésével és felhasználásával kellene a kérdést megválaszolnunk. Ennek hiányában település szintő adatokkal operálva próbáltuk a lehetséges válaszokat megfogalmazni, amelyre több vizsgálati út kínálkozott. Elıször a többváltozós regresszió módszerét alkalmazva azt kutattuk, hogy az egyes pártok választási eredményeinek, mint függı változóknak mely mutatók magyarázzák a szóródását, és milyen erısségő modellben teszik mindezt. A 7. táblázatban azon regressziós modellek eredményét foglaljuk össze, ahol 0,3 feletti együttható adódott. Látható, hogy a legjobban illeszkedı függvények az SZDSZ mutatói kapcsán születtek, érdekes módon a többségében 2001-es adatokkal a 2006-os eredmény produkált már igencsak erıs összefüggést. Érdemes elidızni a Backward módszerrel dolgozó többváltozós regresszió mutatószelektálásának eredményeinél, ahol a bent maradt változókat erısségük sorrendjében tüntettük fel. Eredményeink az egész magyar választói társadalomra is kivetíthetı megállapításokat sugallnak, összefüggésben a politikatudomány törésvonal elméletével és a választási magatartás szociológiai modelljével. 5 Úgy tőnik, hogy a foglalkozás, a végzettség, a családnagyság, a vallásosság továbbra is éles választóvonalat képez a magyar társadalomban, e mutatók rendre a modellek részét képezik. S jól látható az is, hogy a FIDESZ korántsem csak a gyermekes családok pártja (vö. az MSZP eredményeivel), hanem sokkal inkább a rurális térségeké, hiszen az egyszemélyes háztartások változóját rendre ott találjuk a modellekben. Az SZDSZ pedig egyértelmően az értelmiségiek, a városias életformát viselık pártjának mutatkozik, bár sokhelyütt lelhetünk a közéletbıl ismert sztereotípiákkal ellentétes értelmő mutatókra is.

129 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 129 Függı változó FIDESZ02 FIDESZ06 FKGP02 MIÉP02 MSZP02 MSZP06 SZDSZ02 SZDSZ06 SZDSZ TÁBLÁZAT A többváltozós regresszió-modellek eredményének összegzése (Summary of Multivariate Regression Models) R 2 Független változók a magyarázó erı sorrendjében 0,432 IPARI, FELNELK, GYERMEK014, EGYSZHÁZT, ÉLETTCSAL, SZEKUND, ESZELL, PRIMER, ELERES, MŐKVÁLL, ELJFOGL, FIATAL2024 0,441 IPARI, GYERMEK014, FELNELK, SZEKUND, GYERMHÁZ, MŐKVÁLL, ESZELL, PRIMER, FIATAL2024, ELERES, EP4589, ÉLETTCSAL, SZOLG, FELNOTT4059, ELJFOGL 0,331 MEZOGAZD, ELERES, IPARI, SZEKUND, ÁLTISKSEM10, ÉLTGYER 0,387 FFOK25, POP0190, MEZOGAZD, VANDKUL100, ESZELL, SZE- KUND, SZOLG, EGYEB, FURDO100, HELYDOLG, EP4589 0,363 IPARI, GYERMEK014, FELNELK, MŐKVÁLL, ESZELL, EGYSZHÁZT, SZEKUND, ELERES, 4SZOB, ELJFOGL, SZGKPOP, GYERMHÁZ, ÉLETTCSAL, FIATAL2024, EP4589 0,445 PRIMER, IDOS60X, FFOK25, FELNELK, IPARI, SZEKUND, GYERMHÁZ, MŐKVÁLL, EGYSZHÁZT, GYERMEK014, ELJFOGL, ELERES, SZOLG, EP4589, ÉLETTCSAL, EGYSZOB 0,444 FURDO100, FFOK25, ÉLETTCSAL, ÁLTISKSEM10, SZGKPOP, FIATAL2024 0,706 FFOK25, ELERES, EP9001, FURDO100, FIATAL2024, 4SZOB, ÉLETTCSAL, ÁLTISKSEM10, GYERMEK014, FELNOTT4059 0,634 FFOK25, FIATAL2024, FELNOTT4059, POP0190, ELERES, SZE- KUND, HELYDOLG, MŐKVÁLL, MUNKRAT, EGYSZOB, ÁLTISKSEM10, 4SZOB, SZOLG FIDESZ0698 0,444 MEZOGAZD, FURDO100, GYERMEK014, GYERMHÁZ, FFOK25, EP9001, SZOLG, ÉLTGYER, EGYSZHÁZT, FELNELK, SZEKUND, 4SZOB, EGYEB, SZGKPOP, ÁLTISKSEM10 Megjegyzés: Az aláhúzott változók kapcsolata fordított arányú. Forrás: Saját számítás. Ahhoz, hogy a többváltozós regresszió interpretálásának nehézségén átlépjünk, a szakirodalmi áttekintésben tárgyalt Cox (1968) eljárásához hasonlóan a mutatók sőrítése mellett döntöttünk. A komplex mutatókat nem a magyar szakirodalomban elterjedtté vált szuburbanizációs index módszerével, hanem fıkomponensanalízissel (PCA) állítottuk elı; azaz a hipotetikusan kiválasztott mutatók információtartalmát az SPSS programmal egy változóba sőrítettük össze. Ez többnyire néhány iteráció, egy-egy mutató kiszelektálása után sikerrel járt (8. táblázat).

130 130 Gyors ténykép TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A fıkomponensek komponens mátrixai (1) (Matrixes of Principal Components [1]) PCA1 PCA2 PCA3 PCA4 PCA5 Variancia % 58,84 Variancia % 70,11 Variancia % 65,92 Variancia % 73,41 Variancia % 69,68 FELNOTT4059 0,568 VANDKUL100 0,835 FIATAL2024-0,604 EGYSZOB 0,669 ELJDOLG -0,835 FFOK25 0,848 POP0190 0,899 IDOS60X 0,925 ÉLETTCSAL 0,966 PRIMER 0,835 4SZOB 0,788 FFOK25 0,797 ELERES 0,751 ÉLTGYER 0,907 FURDO100 0,853 4SZOB 0,706 GYERMHÁZ -0,903 PRIMER -0,622 EP9001 0,931 EGYSZHÁZT 0,834 VEZERT 0,857 ELERES -0,812 SZGKPOP 0,583 MUNKRAT -0,740 JÖVPOP 0,827 MŐKVÁLL 0,855 Forrás: Saját számítás. 9. TÁBLÁZAT A fıkomponensek komponens mátrixai (1) és a faktoranalízis rotált faktormátrixa (Matrixes of Principal Components [1] and Rotated Factor Matrix of Factoranalyses) PCA12 PCA345 FAKTOR1 FAKTOR2 Variancia % 53,07 Variancia % 53,16 Variancia % 33,90 19,86 FELNOTT4059 0,510 PRIMER 0,606 FELNELK 0,613 0,310 FFOK25 0,874 FELNELK -0,578 EGYSZOB 0,905 4SZOB 0,795 MUNKRAT 0,687 4SZOB 0,580-0,558 FURDO100 0,817 JÖVPOP -0,690 FURDO100 0,712-0,525 PRIMER -0,607 IDOS60X 0,782 ELERES -0,857 VEZERT 0,868 ELERES 0,863 SZGKPOP 0,509 ELERES -0,815 GYERMHÁZ -0,818 MUNKRAT -0,678 0,347 SZGKPOP 0,559 EGYSZHÁZT 0,760 JÖVPOP 0,695 MUNKRAT -0,720 ÉLETTCSAL 0,569 JÖVPOP 0,795 GYEMRHÁZ 0,600 MŐKVÁLL 0,792 FELNOTT4059 0,433-0,323 EP9001 0,772 VANDKUL100 0,543 POP0190 0,582 Megjegyzés: A faktormátrixban az abszolút értékben 0,25-nél kisebb súlyokat nem szerepeltettük. Forrás: Saját számítás.

131 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 131 A PCA1 és 2 komponens egyaránt a szuburbanizáció és egyúttal a társadalmi fejlettség mutatóit sőríti. A PCA3 a demográfiai erózió, a PCA4 a tradíció hiánya és a rossz lakáskörülmények (a vallás mutatóit nem sikerült a modellben tartani), a PCA5 pedig a ruralitás fıkomponense. Kézenfekvınek adódott, hogy egy következı vizsgálati körben az elsı kettı és a másik három fıkomponens információtartalmát egy-egy fıkomponensben foglaljuk össze (PCA12 és PCA345, urbánus rurális). Ezután a közismerten szigorúbb matematikai követelményrendszerő és eltérı célú faktoranalízissel is sikerrel jártunk, két, együttesen az eredeti változószett 53%-át magyarázó faktor jött ekkor létre, az utóbbi két fıkomponenshez hasonló jelentéssel, bár összességében kisebb magyarázott hányaddal. Az eredmény elfogadása azonban a több, bár ellenkezı elıjellel mindkét faktoron rajta levı változó miatt megkérdıjelezıdik (9. táblázat). 10. TÁBLÁZAT A választási eredmények és a többdimenziós mutatók korrelációs táblája (Correlation Matrix of Election Results and Multi-dimensional Variables) PCA1 PCA2 PCA3 PCA4 PCA5 PCA12 PCA345 Faktor1 Faktor2 Részvételi arány ,690 ** 0,512 ** -0,081-0,125-0,351 ** 0,673 ** -0,329 ** 0,446 ** -0,310 ** FIDESZ ,348 ** -0,265 ** 0,382 ** -0,058 0,244 ** -0,356 ** 0,480 ** -0,510 ** -0,117 FKGP ,445 ** -0,256 ** 0,221 ** 0,089 0,459 ** -0,423 ** 0,365 ** -0,389 ** 0,210 ** MIÉP ,532 ** 0,452 ** -0,251 ** -0,190 * -0,254 ** 0,539 ** -0,386 ** 0,476 ** -0,206 ** MSZP ,037-0,085-0,205 ** 0,135-0,088-0,042-0,195 ** 0,164 * 0,217 ** SZDSZ ,583 ** 0,543 ** -0,331 ** -0,008-0,273 ** 0,610 ** -0,503 ** 0,593 ** -0,052 Részvételi arány 0,714 ** 0,521 ** -0,163 * -0,192 ** -0,286 ** 0,693 ** -0,391 ** 0,511 ** -0,303 ** 2006 FIDESZ ,277 ** -0,194 ** 0,332 ** -0,089 0,286 ** -0,282 ** 0,419 ** -0,436 ** -0,129 MDF ,314 ** 0,240 ** -0,233 ** -0,158 * -0,055 0,307 ** -0,265 ** 0,269 ** -0,148 * MIÉP ,157 * 0,078-0,072-0,217 ** -0,204 ** 0,140-0,111 0,090-0,176 * MSZP ,126-0,177 * -0,112 0,186 * -0,111-0,135-0,098 0,075 0,248 ** SZDSZ ,749 ** 0,729 ** -0,428 ** -0,079-0,312 ** 0,791 ** -0,629 ** 0,722 ** -0,132 FIDESZ 2006/1994-0,125-0,086 0,038 0,035 0,180 * -0,123 0,090-0,068 0,068 FKGP 1998/1990-0,240 ** -0,219 ** 0,243 ** 0,280 ** 0,055-0,253 ** 0,305 ** -0,330 ** 0,082 MIEP 2002/1994-0,182 * -0,110 0,114 0,077 0,017-0,169 * 0,118-0,120 0,106 MDF 2006/1994 0,000 0,027-0,222 ** -0,007 0,030 0,012-0,135 0,075 0,000 MSZP 2006/1994-0,207 ** -0,194 ** 0,166 * 0,191 ** -0,064-0,206 ** 0,180 * -0,168 * 0,114 SZDSZ 2006/1994 0,528 ** 0,667 ** -0,246 ** -0,121-0,230 ** 0,595 ** -0,379 ** 0,436 ** -0,175 * FIDESZ 2006/1998-0,509-0,376 ** 0,273 0,126 0,360-0,508 0,433-0,450 0,159 MIEP 2006/1998-0,167 * -0,144 0,076-0,085 0,017-0,170 * 0,105-0,208 ** -0,023 MSZP 2006/1998-0,122-0,071-0,114 0,052-0,116-0,100-0,069 0,032 0,154 SZDSZ 2006/1998 0,379 0,410-0,228-0,033-0,164 0,410-0,301 0,343-0,087 Forrás: Saját számítás.

132 132 Gyors ténykép TÉT XXII. évf Az így nyert komplex mutatókat ezután korreláltattuk a választási mutatók adatsoraival (10. táblázat). Elsıre kitőnik, hogy a PCA4 és a FAKTOR2 egyik választási mutatóval sem mutat szorosabb kapcsolatot; fentebb láttuk, hogy a FAKTOR2-n épp azok a mutatók ülnek rajt nagy súllyal, amelyek a PCA4-et alkotják (EGYSZOB és ÉLETTCSAL). Másfelıl viszont az együtthatók a többi fıkomponens, illetve az elsı faktor és számos választási mutató között is közepes erısségő kapcsolatot jeleznek. Fıképpen a szuburbán tereket jelzı fıkomponensek azok, amelyek jól és erıs kapcsolattal jelzik a liberális párt területi szóródását, s ugyanígy, negatív elıjellel a FIDESZ és az FKGP területi tagolódására is utalnak. Mindez a PCA1 területi tagolódását illusztráló 7. ábra, illetve az 5 6. ábra vizuális összevetésekor korántsem meglepı. E fıkomponensnek a MIÉP 2002-es adatával is pozitív irányú a kapcsolata, azaz nem tévedett a korábbi klaszteranalízis, amikor a pozitív SZDSZ és MIÉP támogatottságú településeket egy típusba sorolta. A másik oldalról nézve jól kiviláglik az is, hogy a ruralitást, a demográfiai eróziót mutató fıkomponensek elsısorban a FIDESZ és az FKGP pártjával mutatnak pozitív irányú, s közepes erısségő korrelációt. 7. ÁBRA A Pest megyei települések fıkomponens értékei (PCA12) (Principal Component Scores of Settlements in County Pest [PCA12]) Forrás: Saját szerkesztés.

133 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 133 Összefoglalás Vizsgálataink Budapest térségében egyelıre tehát elvetik az egyes nyugati példákban látott központ-bal, szuburbia-jobb pártpreferencia-modellt, hiszen már az elsı fejezetben, a nagyobb aggregáltságú területi szintek vizsgálatakor ez látszott, ami aztán a települések politikai arculatának és dinamikájának tipizálásakor közvetetten, majd a szuburbanizáció fokát és a pártválasztást mérı mutatók sztochasztikus kapcsolatának kimutatásával közvetve is bizonyítást nyert. Az eltérı hazai fejlıdés okát a következıkben látjuk: A magyarországi jobb és bal oldali pártok, s fıképp az SZDSZ, a nyugati demokráciák pártjaitól különbözı szavazóbázissal rendelkezik, ami a hazai párttörténelemben, a rövid, ám viharos rendszerváltás utáni idıkben gyökeredzik. Másfelıl arra is utalást kaptunk, hogy a magyar szuburbanizációs folyamat erısen domináns jellegő, azaz jelenleg az egykori rurális terek, az agglomerációs települések erıs átalakítása folyik, azaz a szuburbán zónákban nem érvényesül a szomszédsági hatás, hanem a kiköltözık a magukkal hozott politikai mintákat ırzik meg. Lehetséges azonban, hogy e tendencia idıvel átbillen, s a pártrendszer stabilizálódása, a pártideológiai paletta letisztulása esetén Magyarországon is kialakul a helyi társadalmak politikai szembenállása a központi város és környezete között. Jegyzetek 1 Kerepes és Kistarcsa adataiból Kerepestarcsát állítottunk elı, a Piliscsabából kivált Pilisjászfalu, a Nagykovácsiból önállósult Remeteszılıs, és a Szıdbıl kivált Csörög adatát egyesítettük az anyatelepülésekével. 2 Az egységesség érdekében népszámlálási idıpont köré győjtöttük a többi adatot is, feltehetıleg a 2006-os választások idejére nem következett be markáns változás a települések társadalmi, gazdasági jellemzıiben, ill. a folyamatok irányában. Nem törekedtünk arra, hogy csak dinamikus mutatókat állítsunk elı, hiszen a pártválasztásban a jelen összetevık, azaz az urbanizáltsági állapot markáns szerepet játszik, nem csak a szuburbanizációs folyamat lefutása, dinamikája jelentıs. 3 Ezt a mutatót Walks (2005) ideológiai elhajlásnak (ideological leaning) nevezte, s más logikával számolta ki: az egyes pártok eredményének adott területegységen belüli hányadosát osztotta az országos szint megfelelı hányadosával. 4 Vö. Mészáros et al. (2007), akik tanulmányukban az országos választókerületek szintjén az 1994-es (MDF-KDNP-FKGP) blokk és a FIDESZ 2002-es és 2006-os struktúrája között nagyfokú összefüggést mutattak ki. 5 A Lipset Rokkan szerzıpáros 1967-es, alapmőnek számító írása szerint négy centrum periféria reláció határozza meg: domináns kultúra szubkultúrák, szekularizáció vallás, város vidék és a tıkés munkásosztály közötti törésvonal. Irodalom Agnew, J. Shin, M. Bettoni, G. (2002) City versus metropolis: the Northern League in the Milan Metropolitan Area. International Journal of Urban & Regional Research o. Beluszky P. (1999) A budapesti agglomeráció kialakulása. Barta Gy. Beluszky P. (szerk.) Társadalmigazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest o. Cox, K.R. (1968) Suburbia and voting behavior in the London metropolitan area. Annals of the Association of American Geographers o.

134 134 Gyors ténykép TÉT XXII. évf De Maesschalck, F. (2004) The impact of electoral geography on urban politics: An underresearched theme in urban politics. Research and Training Network Urban Europe o. De Maesschalck, F. Loopmans, M. (2003) Electoral geography and manifestoes of new urban parties from 1977 to 1999: how urban are they really? Belgeo o. Dövényi Z. Kovács Z. (1999) A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzıi Budapest környékén. Földrajzi Értesítı o. Horváth B. (2004) A budapesti agglomerációs győrő népességváltozásának és társadalmi átrendezıdésének hatása a politikai aktivitásra. Falu Város Régió o. Horváth B. (2005) A budapesti szuburbanizáció hatása az Európai Parlament magyar tagjainak évi választására esettanulmány. Pap N. Végh A. (szerk.) IV. Magyar Politikai Földrajzi Konferencia. A Kárpát-medence politikai földrajza. PTE TTK Földrajzi Intézet, Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, Pécs o. Hubai L. (2001) Magyarország XX. századi választási atlasza, Napvilág, Budapest. Johnston, R. Jones, K. Sarker, R. Propper, C. Burgess, S. Bolster, A. (2004) Party support and the neighbourhood effect: spatial polarisation of the British electorate. Political Geography o. Johnston, R.J. Pattie, C.J. Dorling, D.F.L. MacAlister, I. Tunstall, H. Rossiter, D.J. (2001) Social locations, spatial locations and voting at the 1997 British general election: evaluating the sources of Conservative support. Political Geography o. Karácsony G. (2006) Árkok és légvárak. A választói viselkedés stabilizálódása Magyarországon. Karácsony G. (szerk.) Parlamenti választások DKMKA-BCE PTI, Budapest o. Kovács R. (2007) A településszerkezet és a közigazgatási rendszer inkonzisztenciája a szuburbanizáció példáján, Budapest térségében. Buday-Sántha A. Lux G. (szerk.) Évkönyv Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs o. Kovács Z. (2000) Voksok a térben. A magyar parlamenti választások földrajzi jellemzıi. Bıhm A. Gazsó F. Stumpf I. Szoboszlai Gy. (szerk.) Parlamenti választások Politikai szociológiai körkép o. Kovács, Z. (2001) The geography of post-communist parlamentary elections in Hungary. Meusburger, P. Jöns, H. (eds.) Transformations in Hungary. Esseys in Economy and Society. Phisica-Verlag, Heidelberg New York o. Körösényi A. (1998) A magyar politikai rendszer. Osiris, Budapest o. Lipset, S.M. Rokkan, S. (1967) Party Systems and Voter Aligments: Cross National Perspectives. The Free Press, New York o. Mészáros, J. Solymosi, N. Speiser, F. (2007) Spatial distribution of political parties in Hungary Political Geography o. Perger É. (1999) Közigazgatási dilemmák. Barta Gy. Beluszky P. (szerk.) Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest o. Szarvas L. Tóth Cs. (2003) Pártok és pártrendszerek. Gallai S. Török G. (szerk.) Politika és politikatudomány. Aula, Budapest o. Walks, R.A. (2004) Place of residence, party preferences, and political attitudes in Canadian cities. Journal of Urban Affairs o. Walks, R.A. (2005) City-suburban electoral polarisation in Great Britain, Transactions of the Institute of British Geographers o. Walks, R.A. (2006) The causes of city-suburban political polarisation? A Canadian case study. Annals of the Association of American Geographers o.

135 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 135 AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPE A REGIONÁLIS REPÜLİTEREK FEJLESZTÉSÉBEN Kulcsszavak: (The Responsibility of Local Government at the Regional Airport Development) TIBOLDI TIBOR regionális repülıtér fejlesztés önkormányzatok koordináció regionális fejlıdés privatizáció piac kudarca A Tér és Társadalom címő folyóirat XXI. évfolyam 3. számában közölte Hegyi Fatime Barbara publikációját Marketingorientált városfejlesztés címmel. Jelen írásunkkal csatlakozni szeretnénk a megjelent írás tartalmához, valamint tovább erısíteni az önkormányzati szerep elıtérbe kerülését az infrastrukturális városfejlesztés, így a regionális repülıterek fejlesztése során. A tanulmány különleges aktualitását a korábbiakban egyértelmően sikertörténetnek vélt FlyBalaton repülıtér 2008 ıszén történt bezárása adja, mely példa rámutat a regionális repülıterek privatizációja, valamint az önkormányzati és a kalandor tıke szerepének átgondolására. Elıszó A regionális repülıtereket elsısorban az alacsonyabb utasszám különbözteti meg a nagyobb repülıterektıl, amint ezt Kramer (1990) is megállapítja. Az utasszám növekedésének hátterében a régió növekedése áll, amely egyértelmően közepes mérető, másodlagos nemzetközi repülıtérré emeli a regionális repülıtereket. A regionális repülıterek további sajátossága a menetrend szerinti forgalomban elérhetı városok alacsony száma, s ezzel összefüggésben az átszálló utasforgalom 5% alatti aránya. Ellentétben azonban a több utast kiszolgáló repülıterektıl, e repülıterek sokkal erısebb függıségi viszonyban vannak a régió gazdaságával, amely lehet akár turisztikai vagy gazdasági jellegő. Az elıbbire jó példa a Sármellék/FlyBalaton repülıtér, amely elsısorban a balatoni és hévízi turizmusnak köszönhette életben maradását, míg utóbbira a Temesvári repülıtér, amely a régió gazdasági növekedésének eredményeképpen került be utasszám alapján Európa tíz leggyorsabban növekvı közepes mérető repülıterei közé 1. A regionális repülıterek fejlesztésének alapproblémája A fejlesztés dilemmája abból ered, hogy a tulajdonlás és üzemeltetés (fejlesztés) materiális környezetben szemlélve eltérı pozíciókat alakíthat ki a piaci szereplık számára. A hazai példák egyértelmően bebizonyították, hogy az állami szféra a tulajdonláshoz ugyan rendelkezik megfelelı eszközökkel, azonban a fejlesztéshez már szükségszerő a magánszféra, ezen keresztül a magántulajdon bevonása. Elsısorban a liberalizáció hatására megjelenı külföldi légitársaságok révén egyre jobban felszerelt

136 136 Gyors ténykép TÉT XXII. évf kisebb vidéki, regionális repülıterek élednek újjá vagy épülnek ki. A regionális repülıterek fejlıdése azonban a hiányzó gazdasági háttér nélkül elképzelhetetlen, ezért értékelıdik ismét fel a köztulajdon felett tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzatok felelıssége. Légi közlekedési iparág és a régió gazdaságának kölcsönhatása Az utóbbi években a regionális repülıterek iránt megnövekedett érdeklıdés elsısorban a légi közlekedés liberalizációjával és annak hatásával hozható összefüggésbe. A diszkont légitársaságok világszintő terjeszkedésével együtt jár a menetrend bıvülése, amely a potenciális célállomások folyamatos elemzésével jár együtt. Alapvetıen tehát a regionális repülıterek piacát azok a diszkont légitársaságok alkothatják, amelyek menetrendszerinti forgalom beindítását képesek biztosítani. E tendencia és az abban rejlı üzleti megfontolások késztetik a magán- és állami tıke összefogását az addig kihasználatlan régiós vagyontárgy fejlesztésére. A regionális repülıtereknek költségeik fedezéséhez Kelet-Európában éves szinten legalább utast kell kiszolgálni, amely eléréséhez napi szinten 3 4, átlagosan 80%-os kihasználtsággal üzemelı, minimum 180 fıs repülıgépeket kell fogadniuk. Az e cél eléréséhez szükséges fejlesztéseket azonban csak akkor ajánlatos véghez-vinni, ha a regionális repülıtér mőködésével biztosítani tudja a beruházás megtérülését. Az új, alacsony költségen mőködı légitársaságok közel tíz év alatt a légi közlekedési szállítás korábbi résztvevıinek rovására növelni tudták piaci részesedésüket. A low-cost légitársaságoknak az európai légi közlekedési piac 16%-os piaci részarányát sikerült megszerezniük 2006-ra2; a Deutsche Bank (2004) elemzése alapján 2010-ig piaci részarányukat 20 25%-ra növelhetik. A nagyarányú növekedés pozitív hatással jár majd a légi közlekedési iparágra, tágabb értelemben az iparági növekedésbıl profitáló nemzetgazdaságokra. A kihívás tehát az, hogy Európa és azon belül Magyarország ne maradjon ki ebbıl a fejlıdésbıl. Legyen haszonélvezıje, és a múlt példáin keresztül olyan szabályzórendszert és környezetet alakítson ki, amely lehetıséget biztosít az iparági vertikum valamely részén való bekapcsolódásra. A nemzeti vagyon céltudatos felhasználása során a magántıkét olyan arányban érdemes bevonni, hogy közben az ország fejlıdése ne szenvedjen csorbát. Magyarország számára fontos, hogy kihasználja a légi közlekedés mőszaki fejlıdésébıl adódó gazdasági lehetıségeket. E tartalékokat a légi közlekedés, a turizmus és a régiók fejlıdése érdekében integrálni kell. A regionális fejlıdéshez szükséges regionális repülıterek fejlesztéséhez azonban csak akkor érdemes állami forrásokat is hozzárendelni, ha a repülıtér bizonyítani tudja életképességét, azaz rendelkezik a regionális repülıterek gazdaságos üzemeltetéséhez szükséges feltételekkel. Magyarország esetében a repülıterek fejlesztése az állam alacsony szerepvállalása mellett történhet (Új Magyarország ). Eközben Európa nyugati felében tudatos, országok közötti koordináció eredménye a repülıterek fejlesztése, melyhez az

137 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 137 egyes régiók jelentısen hozzájárulnak. Hazánk esetében megállapítható, hogy a történelmi regionális központok (Temesvár, Kassa, Zágráb) jelenlegi határokon kívülre való kerülésével valós, életképes régiókkal nem rendelkezik országunk. Ezért érdemes az ezen több száz éves fejlıdés során kialakult centrumokkal való együttmőködésben keresni a régiók felzárkózását és integrálását, mint egy erıltetett saját regionális repülıtérrel rendelkezı fejlesztésben. Erre vonatkozóan számos európai példa áll rendelkezésre, többek között a düsseldorfi repülıtér, melynek vonzáskörzetébe Hollandia délkeleti részei is beletartoznak. E tekintetben említésre érdemes még Stuttgart, Trieszt és a bécsi repülıtér is, melyek hasonlóan magas külföldi részarányú érkezı-induló forgalommal rendelkeznek. A monarchia korábbi regionális központjainak többsége jelenleg is centrumként funkcionál, és regionális repülıterei is jelentıs fejlıdéseken mentek keresztül. Ezért a Kárpát-medence regionális repülıterei és környezı városai között a közlekedési lehetıségek fejlesztésére kell nagyobb hangsúlyt fordítani, így a vasút, buszjáratok kiszámíthatóságára, közutak fejlesztésére 3. Nagy dilemmát okoz minden regionális repülıtérnek, hogyan tudnak kitörni az ad hoc járatok kiszolgálásából és elérni a menetrend szerinti járatok megszerzését. A repülıteret tulajdonló, üzemeltetı cégek vezetıivel, önkormányzati tisztségviselıivel folytatott interjúink során egyaránt az alacsony költségő légitársaságok menetrend szerinti forgalmában látják a kitörési lehetıségeket. E nézeteinket támasztották alá Békéscsaba, Debrecen, Gyır, Pécs, Sármellék, Veszprém repülıtereinek fejlesztéséért felelı vezetıi is. A regionális repülıterek fejlesztésének nemzetközi gyakorlata A regionális repülıterek magánosításának azért van meghatározó jelentısége, mert mint a régiókban található vagyontárgy, a régió fejlesztésének érdekében azzal szoros összefüggésben fejti ki tevékenységét, elsısorban regionális érdekeket szolgálva. Ettıl eltérı, ha a régióban lévı repülıtér nem polgári, hanem katonai, ugyanis ekkor közérdeket szolgál. A tanulmány keretében vizsgált föderalista berendezkedéső németországi és ausztriai regionális repülıterek tulajdonlása és üzemeltetése struktúrájának összefoglalását az 1. táblázat szemlélteti. A mindösszesen harminc vizsgált regionális repülıtérbıl három németországi és két magyarországi repülıtér kivételével arra az eredményre jutottunk, hogy a regionális repülıterek tulajdonosi, üzemeltetési feladatait helyben, állami feladatként végzik. Ezzel szemben Anglia és Írország szinte teljes mértékben magánosította regionális repülıtereit. Ennek egyik lehetséges oka, Horváth (2007) megállapítása alapján, hogy a föderalizált és a regionalizált berendezkedéső országokban a mezoszint közigazgatási központjai tényleges régióközpontokként mőködnek, a decentralizált és az unitárius országokban a NUTS2 egységek központjai korlátozott (tervezési, szervezési) funkciókkal rendelkeznek. Ennek ellensúlyozására és a regionális fejlıdés megindítása érdekében a regionális repülıterek magánosítása a régiók felzárkózásához vezethet.

138 138 Gyors ténykép TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A vizsgált regionális repülıterek tulajdonosi struktúrája (Ownership Structure of the Analyzed Airport) A vizsgált regionális repülıterek száma ebbıl magántulajdonban lévı repülıtér és/vagy üzemeltetés A magántulajdonban lévı repülıtér és/vagy üzemeltetés aránya Ausztria Magyarország % Németország % Forrás: Saját győjtés alapján (2006). Ausztria esetében valamennyi regionális repülıtér köztulajdonban van, azaz közvetlenül a város és megyei érdekeltségébe (Salzburg, Klagenfurt) tartozik, vagy a város érdekeltségébe tartozó vállalaton keresztül (Stadtwerke Graz) jelenik meg. Vizsgálataink egyértelmően alátámasztják, hogy az osztrák regionális repülıterek az állami tulajdonlás ellenére nyereségesen üzemeltethetık. Mind Salzburg, mind Graz esetében milliós nagyságú volt 2005-ben a repülıtér adózott eredménye (2,2 millió euró; 7,0 millió euró) köszönhetıen a városokat körülvevı ipari és idegenforgalmi létesítményeknek, valamint az alacsony költségő légitársaságokra vonatkozó stratégiának. Kétségtelen tény azonban, hogy a légi közlekedésen belül egyre inkább elıtérbe kerül a hatékonyságnövelés, és ezen keresztül a költségek csökkentésének igénye, elsısorban a nagyobb repülıterek esetében. Elemzéseinkbıl kiderült, hogy a magántıke térnyerése elsısorban a közepes és nagyobb repülıterek esetében figyelhetı meg, miközben a kisebb regionális repülıterek a szövetségi berendezkedéső államokban egy-két kivételtıl eltekintve köztulajdonban maradnak. Ezt a tényt támasztja alá a Macquire-csoport és Hochtief vállalatok akvizíciós stratégiáért felelıs munkatársaival készített interjúk eredménye is, mely során megállapítást nyert, hogy a repülıterekkel foglalkozó nagyobb befektetıi csoportok felvásárlási érdeklıdésének középpontjába a már mőködı és legalább 5 millió utas/év forgalommal rendelkezı repülıterek kerülnek. Természetesen mindkét a regionális repülıterek magánkézbe adására és a nagyobb repülıterek köztulajdonban való megtartására is találunk példákat. Az elıbbire a Lübecki repülıteret képviselı testület egy kisebb, utas/év forgalmú repülıteret üzemeltetı városi tulajdonban lévı társaságát értékesítette 90%-ban az új-zélandi Infratil-csoportnak. A befektetı a 13 millió eurós vételi ár mellett 60 millió euró fejlesztési kötelezettséget is vállalt. A 2. táblázat mutatja, hogy a nagyobb európai repülıterek közül mindezidáig melyek nem kerültek magántulajdonba (Fluggastverkehr ).

139 TÉT XXII. évf Gyors ténykép TÁBLÁZAT A nem magántulajdonban lévı nagyobb európai repülıterek utasforgalma (Passanger-traffic of the Major European Non-private Airport) Repülıtér Utasforgalom (millió utas) Változás (%) Paris (CDG) 56,4 59,9 6,2 Amsterdam (AMS) 45,9 47,7 3,9 München (MUC) 30,6 33,9 Forrás: A regionális repülıterek esetében már nem lehet egyértelmően kategorizálni az egyes országokat azok regionális repülıterekre vonatkozó tulajdonosi struktúrája alapján. Ugyanis, amint azt Ausztria példája is megmutatta, a bécsi repülıtér magántulajdona nem jelenti automatikusan az osztrák regionális repülıterek magánosítását, de a megállapítás fordítva is igaz, a franciaországi fı repülıterek állami tulajdona mellett egyre inkább megjelennek a magántulajdonban lévı regionális repülıterek, így például a Grenoble-i repülıtér, amelyet január 1-jén került magántulajdonba. Meg kell említeni az angolszász országok azon belül is elsısorban USA, Anglia és Írország példáit, ahol a regionális repülıtér-fejlesztés számos esetben magántıkébıl valósul meg. Ennek oka kettıs: a verseny magasabb érettségi foka és a tradicionálisan kisebb regionális piacszabályzó szerep. Ugyanis, amíg a légi közlekedési verseny hasonlóan magas szinten áll Németország vagy Spanyolország piacain (elıbbi 2006-ban 154 milliós utasszámával és 21%-os piaci részesedéssel az EU27 második legnagyobb piaca volt, Spanyolország esetében 150 millió utasról és 20%-os piaci részesedésrıl beszélhetünk), addig e két országra jellemzı paternalista állami szemlélet kevésbé engedett befolyást a magántıkének a regionális repülıterek fejlesztésében. Az önkormányzati és magántıke kombinációjának lehetséges optimumai Egyéni kutatásaink alapján amelyeket az európai regionális repülıterek tulajdonosi szerkezetére vonatkozóan végeztünk megállapítható, hogy a regionális repülıterek akkor tudják a régióval való kölcsönhatásukban vállalt szerepüket leginkább betölteni, ha a magán- és állami tulajdon aránya nem tolódik el jelentısen egyik fél számára sem (1. ábra). Ugyanis a magas magántıkével létrejött regionális repülıtér üzemeltetésének elsıdleges célja a profit maximalizálása és nem a régióval való aktív együttmőködés, ezzel szemben a magas állami tıke mellett létrejött regionális repülıterek a szükséges fejlesztésekhez már nem tudnak pénzeszközöket mozgósítani, valamint a repülıterek menedzsment feladatait sem tudják megfelelıen ellátni.

140 140 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA A társadalmi összhaszon alakulása az eltérı tıkeszerkezettel megvalósított regionális repülıtérfejlesztés mellett (nemzetközi példák) (Changes of Social Profit Contribution of Regional Airport Development at Different Capital Structure) Forrás: Saját számítás és szerkesztés. Mindkét szélsı érték, azaz túlzott mértékő magántıke (MT) vagy állami tıke (ÁT) bevonása elvezethet a regionális repülıtér megszüntetéséhez vagy ideiglenes bezárásához. Erre vonatkozóan példával szolgál a debreceni, a pécsi regionális repülıtér, melyek már évek óta képtelenek megfelelı arányú magántıke bevonására az üzemeltetéshez. Egy elméleti optimumhoz közeli állapotnak az a tıkekombináció felelhet meg, amelyben közel azonos arányban vesz részt az állami és a magántıke. Ebben az esetben lehet az elméleti szintő társadalmi haszon maximális. Számos fejlett ország, így Németország esetében is az elkövetkezı évtizedben a regionális repülıterek magánosításának elsı lépése lehet a magántıke és az állami tıke részarányának kiegyenlítése. A kelet-európai országok esetében a repülıtérfejlesztések kapcsán a lehetı legjobb megoldást és optimumot jelentheti e gyakorlat alkalmazása. Figyelembe kell azonban venni a tıke eredetét is, ugyanis a multinacionális tıke érdeke jelentısen eltérı lehet a hazai magántıkétıl. Ezért a repülıterek magán és állami tıkével való együttes fejlesztése során minden esetben célszerő e vizsgálatot is elvégezni. Az önkormányzatok számára fontos a helyi fejlıdés kontrollja, a fejlesztési irányok ellenırzése, a foglalkoztatottsági kérdések egyensúlyban tartása. A fejlesztések megvalósulási formája sok esetben a köz- és magánszféra közös fellépése (Public Private Partnership), ahol az állami és közszféra, a magánszektor és a hitelezık is megtalálják motivációjukat a repülıtér-fejlesztés során.

141 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 141 Elsısorban Németországban találhatunk számos jól mőködı példát a regionális és nagy nemzetközi repülıterek közös állami és magántıkébıl való fejlesztésére. Magyarország esetében a jogi bizonytalanságok kapcsán a PPP modell sok esetben a magántıkét kedvezıbb helyzetbe hozza az állami- és közszféra jelentıs és tartós elkötelezettsége mellett. A repülıtér-fejlesztés makroökonómiai és mikroökonómiai hatásai A regionális repülıterek és jövedelmi változások közötti vizsgálatot a régió és repülıtér összefüggéseinek vizsgálatával kezdjük. A 2. ábra mutatja, hogy a regionális fejlesztés alapvetıen három fı pillérre épül: a természeti erıforrásokra, az infrastruktúra é és a politikai és adminisztratív struktúrára. 2. ÁBRA A regionális repülıtér fejlesztésének feltételrendszere (Preconditions and Complexity of Regional Airport Development) Forrás: Component 3 of the EARD Project... (2006). A regionális repülıterek fejlesztésének vizsgálatát minden esetben e három elem alapos vizsgálatával kell kezdeni, de nem kerülhetı meg a további négy tényezı a képzési rendszer, a települési struktúra, a gazdasági struktúra és a tudományos struktúrák vizsgálata sem. Régió és repülıtér kapcsolata két esetben triviális: ha a régió technikai infrastruktúráit elemezzük, illetve amikor a régió gazdasági elınyeit vesszük számba.

142 142 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A repülıterek elemzése kapcsán megállapítjuk, hogy push és pull fejlıdési stratégiát lehet megkülönböztetni attól függıen, hogy a régió és a repülıtér fejlettségi szintje milyen kapcsolatban áll egymással. Ezt az összefüggést fejezi ki a régió és a repülıtér innovációs mátrixa. A mátrix egyik tengelyén a regionális repülıtér innovációs kínálati potenciálja helyezkedik el, amely az alacsony és a magas értékek között változhat. A másik tengelyén pedig a régió innovációs kínálata található, amely szintén az alacsony és a magas értékek között veheti fel értékeit. A mátrixban négy pozíciót különböztetünk meg, melybıl az optimális helyzet a regionális repülıtér és a régiók fejlesztésére nézve akkor jelentkezik, ha egyszerre érvényesül a régiók innovációs magas kereslete és a magas repülıtéri innovációs kínálati potenciál (3. ábra). 3. ÁBRA A régió és repülıtér innovációjának összefüggése (Development Contiguity between Region and Airport) Forrás: Component 3 of the EARD Project... (2006). Ebben az esetben fejlıdı, jól prosperáló régióról van szó, amelyet folyamatos fejlesztési prés jellemez, és ezzel egyidejőleg a repülıtér innovációs kínálata is magas. Ez azt jeleni, hogy technikailag és a szolgáltatások kínálatával egyaránt ki tudja szolgálni azokat az utas-szállítási vagy áruszállítási igényeket, amelyek azért jelentkeznek, mert a régió iránti érdeklıdés megnövekedett. Ebben az esetben beszélünk mindkét szereplı számára optimális (win-win) állapotról.

143 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 143 Amennyiben a két tényezı valamelyike régió és a régió repülıtere nem rendelkezik azokkal az ismérvekkel, amelyek az innovációs keresleti potenciál (régió) vagy a kínálati potenciál (repülıtér) magas szintjét lehetıvé teszik, akkor a helyzet nem optimális. A szóban forgó egyensúlyi állapot a makrogazdasági politika feladata. Az önkormányzati politika céljai között feltétlenül szerepelnie kell az innováció ösztönzésének, amely kedvezıbb beruházási környezetet igényel és elvezet a szóban forgó optimális állapotba (win-win helyzet). Véleményünk szerint a közszférának is érdeke a regionális repülıtér beruházásokban való részvétel, hiszen gazdaság élénkítı hatásaiból az önkormányzat saját maga is részesedik. Meg kell vizsgálni azt az esetet is, ha a régió innovációs kereslete magas, de a repülıtér innovációs kínálata alacsony (pull). Ez az eset jellemzı leginkább a keleteurópai országok regionális fejlıdésére, hiszen a régió fejlıdése elıbb következett be, mint a repülıtér fejlıdése. A hazai példák többsége, így például Gyır Pér, Pécs Pogány, Sármellék/FlyBalaton példái is ebbe a kategóriába esnek. Tapasztalataink egyértelmően alátámasztják az önkormányzati politika ezen helyzetben való aktív megnyilvánulását, azonban az önkormányzatok csak a lehetıségeikhez képest tudtak a regionális repülıterek innovációs kínálatának növekedéséhez hozzájárulni. Nemzetközi elsısorban német és osztrák példák alapján megállapítható, hogy azok az önkormányzatok jártak el helyesen, amelyek nem vonultak ki teljesen a regionális repülıterek fejlesztésébıl, hanem aktív részesei voltak a repülıterek innovációs kínálatának fejlesztésében. Támogatásukkal ugyanis hozzájárultak a régióba érkezı utasforgalom növeléséhez, valamint fejlesztési források bevonásával logisztikai központok kialakításába is belekezdtek. A helyi önkormányzati kontroll ugyanis katalizátorként is mőködhet, árszabályozási kérdésekben pedig támogathat olyan politikát is, amely rövid távon nem a nyereség növelését, hanem a régió fejlıdését helyezi elıtérbe. Amennyiben elıbb a repülıtér alakul ki és ennek hatására indul el a régió fejlıdése push fejlıdési stratégiáról beszélhetünk. A regionális repülıterek makroökonómiai hatását összefoglalva elmondható, hogy a régióban realizálódó jövedelmet jelentısen növeli a regionális repülıtérfejlesztése. Az ACI (2004) jelentése 59 európai repülıtéren végzett felmérésre alapozva megállapítja, hogy szoros összefüggés fedezhetı fel az utasszám és a foglalkoztatottság között. Ennek értelmében minden 1 millió utas után 1000 új munkahely jön létre közvetlenül a repülıtéren, valamint 2100 munkahely nemzeti szinten és további 1600 munkahely a régióban (www.aci.com). A munkanélküliség csökken, hiszen növekszik a kereslet a munkaerı iránt, javul a régióban a szolgáltatások minısége is, amely megtartó erıt képvisel a képzett lakosság körében. A regionális versenyképesség, a mobilitás vagy az európai kulturális és gazdasági integráció által lehetıvé tett nemzetközi mobilitás oda-vissza irányuló folyamata szintén a regionális jövedelmek emelkedéséhez vezet. A regionális repülıterek a régióra gyakorolt hatásukat helyben fejtik ki, azaz a helyi önkormányzati politika nem állhat tétlenül a repülıtér-fejlesztés kapcsán, hiszen a repülıtér és a régió közösen profitál a repülıtér fejlesztésébıl.

144 144 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A makrogazdasági hatás mérésére Keynes megközelítése a legalkalmasabb, melyet a regionális gazdaságtannal foglalkozó szakemberek is (Lengyel Rechnitzer 2004) a regionális jövedelem mérésére használnak. A képlet: Y=C+G+I+(X-M), ahol: Y = reáljövedelem, C = fogyasztás, G = kormányzati kiadás, I = beruházás, X = export, M = import. Ennek alapján a régióban keletkezı jövedelemre a fogyasztás, a kormányzati kiadás, a beruházás és az export-import egyenlege hat. Az említett alapvetı makroökonómiai összefüggésbıl megállapítható, hogy a régióban keletkezı reáljövedelem (Y) növekedéséhez egy regionális repülıtér aktívan hozzá tud járulni a régióban keletkezı beérkezı turisták, üzleti utasforgalom által létrejött pótlólagos fogyasztás (C) során. A kormányzati kiadásoknak (G) akkor van kitüntetett szerepük, ha a repülıtér létrejöttével állami beruházás is megvalósul úgy, mint például az infrastruktúra kiépítése. A beruházások (I) értelemszerően szükséges velejárói egy regionális repülıtér-fejlesztésnek, hiszen a repülıtér felépítése, bıvítése és korszerősítése beruházást von maga után, amely a régióban marad, s elsısorban a régióból származó inputokra épít. Végezetül az export és import egyenlege a repülıtér mőködésébıl származóan olyan reáljövedelmet befolyásoló tételeket takar, mint a repülıtér tevékenységével összefüggı export (X) és import (M). Ide tartoznak például azok az export termékek és szolgáltatások, amelyek külföldre kerülnek értékesítésre (például más légitársaság számára) és azok az importált javak, amelyek a repülıtéren vagy a régióban kerülnek felhasználásra. Az általunk végzett felmérés eredménye is igazolja a feltételezést, miszerint a regionális repülıtér mőködése által keletkezett utasforgalomból származó jövedelem a régióban marad. A mikroökonómia szemben a makroökonómiával nem aggregáltan vizsgálja a gazdaság szereplıit, hanem külön-külön, egy adott környezetbe helyezve azokat. A vizsgálat érdekében egy ötszereplıs modellt vezetünk be, melyet az 4. ábra mutat. A régióba a repülıtéren keresztül érkezı utasok a különbözı szolgáltatások igénybevétele, vagy a közjavak fogyasztása során kapcsolatba kerülnek az önkormányzattal, a repülıtérrel, a vállalati szegmenssel és a helyi lakossággal is. Abban az esetben, ha az önkormányzat függetleníti magát a 4. ábrán jelzett szolgáltatásigénybevételifolyamattól, és semmilyen ösztönzı, szabályzó, esetleg piacregulátori szerepet nem vállal, a régióba érkezı utasok kisebb hasznosságérzettel távoznak. Ez az állítás azzal indokolható, hogy Magyarországon szükséges a piacszabályozás azon formája, melyben a helyi önkormányzatok azokat a feladatokat is ellátják, amelyekre a magántıke nem, vagy csak olyan profitráta mellett vállalkozik, amely károsítja a fogyasztókat. A 4. ábrán folytonos nyíl jelenti a repülıtérre érkezı utasok kapcsolatrendszerét.

145 TÉT XXII. évf Gyors ténykép ÁBRA A regionális repülıtér mikrokörnyezete (Macroeconomic Environment of Regional Airport) Forrás: Saját szerkesztés. Az utasok szolgáltatásokat vesznek igénybe a repülıtértıl, a vállalati szegmenstıl, a lakosságtól, valamint a helyi önkormányzatoktól is. Tisztán piacgazdasági (tökéletes verseny) feltételek között a szolgáltatások piaci ára egy kompetitív ár. Azonban sok esetben a kisebb fejlesztés alatt lévı regionális repülıtereknél hiányzik a méretgazdaságosság, azaz a vállalati szektor nem piacosítja szolgáltatásait, amelyekre az utasok részérıl piaci kereslet jelentkezne. Ekkor van arra szükség, hogy az önkormányzat beavatkozzon a piacgazdasági folyamatokba (a 4. ábrán a szaggatott vonallal jelölt kapcsolat), és átvegye, vagy kikényszerítse azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a magántıke az említett okoknál fogva nem végez el. Erre jó oka van, hiszen mikroszinten az egyes utasok által jelentkezı kereslet kiszolgálói elsıdlegesen a repülıtér, a vállalat és a lakossági szegmens lesznek. Amennyiben a régióba érkezı utasok nem kapják meg az elvárt szolgáltatásokat, vagy csak a piaci árnál magasabb áron, akkor csalódottan fognak távozni, végsı soron az utasok a régiót túlértékeltnek tekintik, melynek következménye a csökkenı utasszám és a csökkenı árbevétel lesz. Tapasztalataink alapján az önkormányzat nem tud olyan hatékony ösztönzıt és ezzel együtt járó kontrollt kialakítani, amely alapján kevesebb erıforrásból hatékonyan látná el a kompetitív szolgáltatásokat, ezért e feladatokat a magántıkével társulva közösen sikeresen végezheti.

146 146 Gyors ténykép TÉT XXII. évf A makro- és mikoökonómiai hatásokat Graham (2001) kutatása alapján közös ábrában bemutatva látható, hogy legfıképpen a követlen és a katalizátor hatások hatnak az adóbevételekre a közvetett és indukált hatásokon keresztül (5. ábra). 5. ÁBRA A repülıtér közgazdasági hatása (Airports Economic Effect) Forrás: Graham (2001). Egyetértünk Klophaus (2006) megállapításával, miszerint a közvetlen, a közvetett és az indukált hatások eredıje a repülıtéri tevékenységek, szolgáltatások. Ezzel szemben a katalizátorhatás alatt a régió egyszerőbb és jobb elérhetıségét értjük, amely a légi közlekedés mőködésének eredményeképpen jön létre. Ebbıl következıen a katalizátorhatás csak abban az esetben fejti ki hatását, ha a repülıtér üzemel, tényleges hatását pedig csak abban az esetben, ha a forgalom menetrendszerő, melyre a betelepült vállalatok is tudnak építeni. E megállapítást Erdısi (1999) úgy fogalmazza meg, hogy a regionális repülıterek jelentısége nem annyira a foglalkoztatottságban és a bevételi hatásokban, hanem sokkal inkább a telephely funkcióban nyilvánul meg. A repülıtér üzemelése további vállalatokat vonz magával, ami a foglalkoztatottság növelésével jár együtt, azaz munkahelyteremtı beruházássá válik, növelve ez által a város adóbevételeit (mérhetı pozitív externáliák). Magyarország esetében az Audi telephelyválasztását nagyban befolyásolta a meglévı péri repülıtér, melynek

147 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 147 további fejlesztését nagyrészt az Audi biztosította. A kezdetben motorgyártással foglalkozó német vállalat megjelenése további beszállítók megjelenését vonta maga után. A péri repülıtér adatnyilvántartása szerint a meglévı utasforgalom a nyári charterforgalom kivételével szinte kizárólag az Audi németországi központja, Ingolstadt és a gyıri gyár közötti üzleti forgalmat jelenti. Az Audi a péri repülıtér kiépítése kapcsán már korábban kinyilvánította maximális támogatását, mely kapcsán 2002 és 2003 között egymillió euró értékben támogatta a jelenlegi repülıtéri infrastruktúra kiépítését. Minden bizonnyal az utolsó még önkormányzati tulajdonban lévı, valóban minden tekintetben kiváló adottságú Gyır péri repülıtér tulajdonos önkormányzatai a repülıtér fejlesztése elıtt felismerik az önkormányzati kontroll tartós szükségességét, és a FlyBalaton magánosításának rossz tapasztalatait felhasználva valóban létrejöhet Magyarország elsı önkormányzati és magántulajdon által együttesen fejlesztett és üzemeltetett regionális repülıtere. Hazánk gazdasági helyzete ugyanis predesztinálja a fejlesztéshez és üzemeltetéshez a magántulajdon részvételét, azonban a nyugat-európai példák alapján a profitabilitásnak nem szükséges feltétele a regionális repülıterek teljes magánosítása. Összefoglalás Magyarország esetében a repülıterek fejlesztése az állam alacsony szerepvállalása mellett történik, mely stratégia az Új Magyarország Fejlesztési Terv-ben (2006) is megjelenik. Eközben Európa nyugati felében tudatos, országok közötti koordináció eredménye a repülıterek fejlesztése, melyhez az egyes régiók jelentısen hozzájárulnak. Hazánk esetében megállapítható, hogy az önkormányzatok jelenleg nem rendelkeznek a regionális repülıterek fejlesztéséhez szükséges erıforrással, stratégiával és szakértelemmel. Az átgondolt fejlesztési politika hiányában, számos esetben vállnak meg az önkormányzatok a régió vagyontárgyától a regionális repülıtértıl, lemondva így az önkormányzati kontrollról, amely számos nyugat-európai országban bizonyította létjogosultságát, hazánk esetében pedig a piac kudarcához vezetett. Ezért ajánlott a regionális repülıterek piaci kudarca helyett a helyi önkormányzatok szerepének átgondoltabb részvételét ösztöözni a regionális repülıterek magánosítása során. Jegyzetek 1 A Temesvári repülıtér 2005 és 2006 között 23%-kal növelte utasszámát, 611 ezerrıl 753 ezer fıre (Airport Timisoara 2007). 2 Forrás: decemberében nincs közvetlen vasúti összeköttetés Szeged Temesvár között, annak ellenére, hogy e vonalat 1857-ben nyitották meg (MÁV Zrt).

148 148 Gyors ténykép TÉT XXII. évf Irodalom Airport Timisoara. (2007) Component 3 of the EARD Project: Strengthening of Economic Attractiveness within Airport Regions. (2006) Report from the exchange workshop Sustainable regional development in new airport region and the 5th project meeting. Spain, November. INTERREG IIIC EAST EARD PROJEKT. Erdısi F. (1999) Légi közlekedés és területi fejlıdés. Tér és Társadalom o. Fluggastverkehr in Europa im Jahr (2006) Eurostat. Graham, A. (2001) Managing airports. Butterworth Heinemann, Oxford. Horváth Gy. (2007) Regionális központok és regionális fejlıdés. Magyar Tudomány o. Klophaus, R. (2006) Volkswirtschaftliche Bedeutung von Regionalflughäfen und Verkehrslandeplätzen. Zentrum für Recht und Wirtschaft des Luftverkehrs, Berlin Schönhagen. Kramer, J. (1990) Luchthavens en hun uitsaling. Knag, Amsterdam. Lengyel I. Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. Perspectives of Low-Cost Carriers in Europe. (2004) Deutsche Bank. Új Magyarország Fejlesztési Terv. (2006) Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest.

149 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 149 KÉT RÉGIÓ, KÉT KISTÉRSÉG ÚJ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA (New Connection of Two Regions and Two Microregions) HUSZTI ZSOLT Kulcsszavak: vonzáskörzet adottságok optimális ellentét kapcsolatok híd 2007 nyarán két, egymástól adottságaiban igen különbözı kistérség egy új híd átadása révén összekapcsolódott. A dunaújvárosi és a kunszentmiklósi kistérség önkormányzatainak, gazdasági és civil szereplıinek évtizedes álma vált valóra, mely hosszú távon befolyásolja a helyi társadalmi-gazdasági fejlıdést. Ennek elsı konkrét jelei már tapasztalhatóak a mindennapi életben, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ez hogyan fejlıdik tovább, s milyen további kihatásai lesznek. Kérdés ugyanakkor, milyen járulékos hatásokra és változásokra lehet számítani az adott területek adottságainak változásában. Bevezetés Bizonyos szempontból, közvetlenül a schengeni integráció után nem sokkal nehéz komoly és megfogható publikációt írni egy másik, helyileg fontos határvonal feloldásáról. Míg a szlovák magyar, az osztrák magyar és a szlovén magyar határok esetében a régi-új térbeli és térszerkezeti kapcsolatok felelevenülése történt meg, addig jelen vizsgálat tárgyát képezı esetben egy folyamatosan meglévı közlekedési gát, a Duna két partja közötti átjárhatóság javult. Sajátosság, hogy a 2007-ben átadott híd 15 kilométeres körzetében négy közigazgatási régió ennek következtében négy megye található, így annak fekvése igen speciális. Érdekes továbbá, hogy a hídhoz majdan kapcsolódó M8-as autópálya Bács- Kiskun megye északi területén, valamint Fejér és Tolna megye határán belsı perifériákat fog össze. Ezek olyan kedvezıtlen helyzető vidéki kistérségek, melyek funkcióhiányos központtal rendelkeznek. Gyakorlatilag kimondható, hogy Dunaújváros léte nélkül egy komoly mérető városhiányos belsı periféria található Kecskemét Siófok és Székesfehérvár Kaposvár között. Dunaújváros, méretei okán e területnek jelenleg csak egy részét tudja vonzásába befogni: a Dunaújvárosi, az Adonyi, a Paksi, a Kunszentmiklósi kistérségeket, illetve a Kalocsai kistérség egyes településeit. A felsorolt területekbıl a Kunszentmiklósi és a Dunaújvárosi kistérség képezi a vizsgálat tárgyát, mivel ezeket jelenleg érinti az M8-as autópálya eddig megépített szakasza. A vizsgált terület elhelyezkedését az 1. ábra mutatja.

150 150 Gyors ténykép TÉT XXII. évf ÁBRA A Dunaújvárosi és a Kunszentmiklósi kistérség elhelyezkedése az országban (The Location of Microregions of Dunaújváros and Kunszentmiklós) Forrás: A alaptérképe alapján saját szerkesztés. A híd átadása után a térszerkezet-változási folyamatok gyakorlatilag azonnal megindultak, de természetesen korántsem zárultak le, így jelen vizsgálatban az eddigi folyamatok számba vétele és a trendek elemzése lehet a cél, meghatározva a középtávú kilátásokat. Mivel a két kistérség közötti kapcsolat igencsak friss, ezért az országos és területi statisztikában még nem jelentek meg adatok, így az eddigi folyamatok alapján helyenként csak becslésekre lehet támaszkodni. Hidak a Dunán Budapesttıl délre az ország átjárhatóságának biztosítása Amiért a Duna elválasztó szerepe nagyon erısnek mondható az az, hogy a hasonló észak déli kiterjedéső osztrák magyar határon már a schengeni csatlakozás elıtt is több átkelı volt, mint ahány híd volt (van) a Dunán Budapesttıl folyásirányban lefelé az országhatárig. Ez azt jelenti, hogy 2007 derekáig a déli M0-ás hídtól az országhatárig csupán három helyen lehetett átkelni: Dunaföldváron Baján és Szekszárdon.

151 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 151 Ezen túl, még ha azt is vizsgáljuk, hogy az ország kelet nyugati átjárhatósága hogyan alakult a különbözı közlekedési-szállítási módok esetében, akkor a vasút/közút problematika függvényében a probléma még élesebb. Egyrészt a fenti három híd, a dunaföldvári Beszédes József, a szekszárdi Szent László és a bajai Türr István-híd mindegyike kis áteresztıképességő, 2x1 közúti sávos, ami nem biztosíthatja megfelelıen az ország kellı átjárhatóságát. Ráadásul a dunaföldvári és a bajai híd a nagy terhelés miatt szinte soha sincsenek kiváló mőszaki állapotban. Másrészt, vasúti összeköttetés jelenleg csak Bajánál van, de ott is csak sebesség és tengelyterhelési korlátozással lehet közlekedni. Dunaföldvárnál volt ugyan vasúti összeköttetés, de az tulajdonképpen két zsákvonalat kötött össze, a híd felújításakor a meglévı kapcsolatot is felszedték 1. Levonhatjuk a logikus következtetést, hogy egy jó áteresztıképességő hídra szükség volt, mely közép- és hosszú távon biztosíthatja a fıvároson kívüli közúti forgalom tehermentesítését. A dunaújvárosi Pentele-híd e szerepkörre már csak a fentiek okán is alkalmas lehet, bár továbbra is hiányzik a vasúti összeköttetés kérdésének megoldása. A Dunavecse és Kisapostag között mára felépült 2x2 forgalmi sávos autópályahíd a majdan elkészülı M8-as gyorsforgalmi út részeként épült meg úgy, hogy közvetlen összeköttetést teremtsen a közép-dunántúli és a dél-alföldi régiók között. A Pentele-híd jelenleg Magyarország legszélesebb és leghosszabb fesztávolságú hídja, a mederpillérek közötti távolság több mint 300 méter. Ez a híd az ország eddigi egyik legnagyobb költségvetéső infrastrukturális beruházása bekerülési költsége 53,6 milliárd forintra rúgott a felvezetı szakaszokkal együtt. Az autópálya-szakasz Duna Tisza közén az új 51-es úthoz, a jobb parton pedig az M6-os autópályához csatlakozik. E beruházáshoz kapcsolódóan elkészült a híd keleti oldalán a Dunavecse várost és Apostag községet elkerülı kétszer egysávos új (51-es) fıút is. Az elkészült két ártéri híd és a mederhíd összesen 1682,5 méter hosszú, míg a teljes autópálya-szakasz 5,2 km. A 41 méter széles hídtest felosztása az alábbi: irányonként két forgalmi- és egy 3,5 méteres leállósáv épült, ezekhez csatlakozik az egyik oldalon egy 2,4 méter széles járda, a másikon ugyanilyen széles kerékpárút. A fıhíd pályamagassága alatt árvíz idején is zavartalan a hajóközlekedés. A két kistérség fı adottságainak ellentéte A vizsgálat alapját képezı két kistérség egymástól eddig szinte teljes elszigeteltsége és az eltérı adottságok miatt igen eltérı fejlıdési utat járt be. Míg Dunaújváros és környéke erısen urbánus ipari terület, addig a Kiskunság ezen része rurális agrár térség maradt, viszonylag kismértékő városiasodottsággal (Csatári Farkas 2006.). A fenti adottságok, azaz az eltérések mértéke megkívánja egy fogalom bevezetését, mely célozza az újonnan (vagy újra) összekapcsolódó szomszédos területek

152 152 Gyors ténykép TÉT XXII. évf adottságai és viszonyai különbözıségének kifejezését (1. táblázat). Ez a fogalom a folyamatokat a fejlıdés szempontjából nézve pozitív eredménnyel kell, hogy együtt járjon, hiszen az ellentétes adottságok megfelelıen kihasználhatók. 1. TÁBLÁZAT Az optimális ellentét a kistérségi adottságokban (Optimal Opposites in Microregional Circumstances) Dunaújvárosi kistérség Szekunder szektorra épülı gazdaság Nagy és koncentrált népesség Befektetık jelenléte K+F jelenléte Erıs civil szektor Helyhiány Munkaerıhiány Forrás: Saját szerkesztés. Kunszentmiklósi kistérség Agrárgazdaság Alacsony népsőrőség Befektetık hiánya Nincs K+F Létezı civil szektor Új, potenciális fejlesztési területek Munkaerıfelesleg A fenti folyamatok jelzésére alkalmas lehet az optimális ellentét fogalma. Ezzel kifejezhetık mindazok az új lehetıségekre épülı folyamatok, amelyek új lökést adhatnak a térségek a továbbiakban együtt történı fejlıdéséhez. Általánosítva, a fogalom alkalmas lehet minden hasonló módon létrejövı kapcsolat jellemzésére, mely, felismerése esetén a komparatív elınyök kihasználásához biztosít lehetıséget (Barkley Mark Shuming 2006). Az új híd jelentısége a két kistérségben zajló folyamatok A Pentele-híd átadására július 23-án került sor. A híd forgalomba helyezését megelızı napon igen nagy érdeklıdés mellett hídavató rendezvényekre került sor. A híd jelentısége abban áll, hogy a személyi szint felett (vállalati és nemzetgazdasági szinteken) az alábbiak valósulhatnak meg vele: 1) Javítja az ország kelet nyugati átjárhatóságát. 2) A teherforgalom számára új átkelési lehetıséget jelent, hiszen Budapesten és Szekszárdon kívül csak itt található nagy terhelést elbíró Duna-híd. 3) Hosszú távon tehermentesítheti a fıvárost az áthaladó forgalom nagy részétıl. 4) Összeköttetést jelent Dunaújváros vonzáskörzetéhez tartozó távoli települések és a centrum között ebben egy régi álmot valósít meg. 5) Tehermentesíti Dunaföldvárt az átmenı forgalomtól. 6) Bács-Kiskun megye ÉNy-i területeit bekapcsolja az autópálya-hálózatba, ezáltal oldódik annak elzártsága. 7) Térszerkezeti változásokon keresztül indukálja a helyi gazdaságot, összekapcsolja a keleti rurális agrár és a nyugati urbánus ipari térségeket.

153 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 153 A híd jelentısége persze változik a különbözı szereplık céljai és érdekei alapján. A szereplık a két különbözı kistérségben azonos érdekekkel, de részben különbözı célokkal rendelkeznek. Ezekrıl az alábbiakat lehet mondani 2 : 1) Gazdasági szereplık, vállalkozások A dunántúli oldal gazdasági szereplıinek számára a híd új piacterületeket, illetve új munkaerıbázist jelent elsı sorban. A vállalkozásoknak azonban nem lehet eltekinteniük a piaci verseny erısödésétıl sem. A kiskunsági oldal vállalkozói és gazdasági szereplıi szintén új piacokat találnak, és élvezhetik az új központ szolgáltatásait. 2) Közszolgáltatások, közigazgatás és államigazgatás A közszolgáltatások, illetve a kapcsolódó állami rendszerek a közigazgatás központilag nemigen készült fel a helyi igények fogadására. Érdekes, hogy míg helyi szinten, állami segítséggel megtörtént a felkészülés, de a meglévı keretek kihasználásához a jogi környezet nem adott lehetıségeket. 3 3) Egyéni szint és civil szervezıdések Az egyének és a civil szervezıdések érzik a legerısebben a hatásokat. Egyéni szinten a többirányú migrációs folyamatokban, az ingázás erısödésében mutatkoznak jelek a két terület összekapcsolódására. A civil szervezetek létrejötte, összekapcsolódása már a híd megépítése elıtt megtörtént, de a személyes kapcsolattartás módja nyilvánvalóan egyszerősödött. Külön érdekesség, hogy a dunántúli civilek segítenek a túlparti területek civil életének megerısítésében. A fentiekbıl látható, hogy tipikus spread és backwash hatások is egyaránt érzékelhetık, de azok aránya, pontos összetétele az eltelt idı rövidsége és a nagy mintaszámú kutatások híján még vitatható. Eddig a frissnek tekinthetı publikációk, kiadványok sem említettek létezı társadalmi-gazdasági, de fıként közlekedési kapcsolatokat a Dél-alföldi és a Közép-dunántúli régiók között, tehát a közlekedéshez kapcsolódó folyamatok is vizsgálatra szorulnak. A folyamatok gyorselemzésére az alábbiakat vizsgáltuk meg: tömegközlekedés vándorlások nem-gazdasági ágazatok (oktatás, egészségügy, kultúra) beruházások ingatlanpiaci árszintváltozások és ingadozások. A közúti közlekedési hálózatok az elmúlt években elképesztı mértékben változtak meg és változtatták meg a közúti közlekedés rendszerét a térségben. Nem csak a teherszállítás és a hálózatok kihasználtsága változott és változik folyamatosan, hanem a személyszállítás rendszere is. Az egyes vonalas infrastruktúra-beruházásokat követıen szinte azonnal új tömegközlekedési útvonalak alakultak ki, vagy erısen megváltozott azok jellege, például az M6-os Érd Dunaújváros szakaszának átadása után nem sokkal Dunaújváros

154 154 Gyors ténykép TÉT XXII. évf Budapest viszonylatban új útvonal keletkezett, egyben az expresszjáratok száma hirtelen megugrott, a menetidı is csökkent, mintegy 7 15 perccel, azaz kb %-kal. Ehhez hasonló események és folyamatok játszódtak le a közlekedésben a Pentele-híd átadásának következtében: a Dunaújváros Dunavecse belvárosai közötti távolság 17,5 km-re zsugorodott 45,8 km-rıl, ami 62%-os távolság csökkenést jelent; szinte azonnal megindult a Kunszentmiklós Dunaújváros közötti autóbuszközlekedés, ami addig nem létezett; Dunaföldvárról a tömegközlekedést biztosító autóbuszjáratok egy része Dunavecsén át jár Dunaújvárosba, két hídon át téve meg a távot; menetidıben és megtett kilométerben nézve lerövidültek a délkeleti irányba induló helyközi és távolsági járatok, mintegy 1 5%-os menetidı-csökkenést okozva; csökkent a Dunaújváros Dunaföldvár közötti tömegközlekedési viszonylat leterheltsége. Ezeknek a változásoknak a hatásai természetesen az egyéb közlekedési formákban és szegmensekben is érzékelhetıek lettek, de az egyéni közlekedés és az áruszállítás viszonyában ezek a tényezık nem igazán mérhetık. A vándorlások hátterében a következı tényezık állnak: Dunaújváros lakosságszáma folyamatosan csökken, jórészt a környezı településekre történı kiköltözések miatt; Dunaújváros kicsiny közigazgatási területén kevés megfelelı hely maradt a lakóterületek bıvítésére 4 ; Dunaújvárosban a munkahelyek száma jelenleg folyamatosan bıvül; a Kunszentmiklósi kistérségben magasabb az álláskeresık aránya; a Kunszentmiklósi kistérség települései mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások számára megfelelı területtel rendelkeznek. Az ingatlanpiaci szereplık körében végzett interjúk tapasztalata mutatta meg azt, hogy kölcsönösen erısödik az érdeklıdés a két kistérségben élık részérıl, ami az állandó vándorlásra való hajlandóság erısödését jelentheti. Ugyanakkor a jelenlegi folyamatokat feltehetıen az igencsak eltérı ingatlanárak mozgatják. A tömegközlekedési menetrendek terén két változás volt eddig (2007 nyarán és decemberében), így e tekintetben nem lehet még tartós trendet mondani az ingázás erısödével kapcsolatban 5. A nem-gazdasági ágazatok (oktatás, egészségügy, kultúra) számára a kultúra terén nincs a közigazgatási gátaknak jelentısége, így azok szabadon fejlıdhetnek. Az oktatás és az egészségügy terén már némileg más a helyzet. Az oktatásban Dunaújváros tervdokumentumaiban szerepel a középfokú iskolavárossá válás, illetve a Dunaújvárosi Fıiskola helyzetének megerısítése. A város oktatásföldrajzi vonzáskörzetébe az eddigi tanulmányok alapján régóta beletartozott a Kunszentmiklósi kistérség egy része (Bán Havellant 2007). A kérdés itt az, hogy mennyire képes a két kistérség és az azokban mőködı intézmények szorosabb kapcsolatot létesíteni és

155 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 155 fenntartani, összehangolni a meglévı oktatási rendszereket. 6 A helyi egészségügyi rendszer szintén a megyerendszer fogságában van, ott egyelıre pozitív elmozdulás nem várható, az ellátási körzet továbbra is Fejér megye egy részére korlátozódik (forrás: A beruházások szintje igen eltérı a két vizsgált kistérség régióiban. Míg 2006-ban a Közép-Dunántúlon 392 milliárd forint beruházás történt, azaz egy fıre Ft jutott, addig a Dél-Alföldön 145 milliárdnyi beruházás történt, ami egy fıre Ft-ot jelent. Ezzel Közép-Dunántúl Közép-Magyarországot követi a második helyen, míg a Dél-Alföld a sereghajtó (forrás: Potenciális lehetıséget jelentenek a beruházások trendjének változására az árszint-változások és ingadozások, azon belül az ingatlanárak. Míg a Dunaújvárosi kistérségben jelenleg igen magasak az ingatlanárak, különösképp a potenciális beruházási helyszínek, addig a Kunszentmiklósi kistérségben még a jól megközelíthetı helyeken is egy-két nagyságrenddel alacsonyabbak. 2. ÁBRA A dunaújvárosi lakóingatlan-árak változása a helyi ingatlanpiaci szereplık becslése alapján, a 2000-es évet bázisnak tekintve (%) (Price of Real Estate in Dunaújváros, by the Way of Asking of Local Real Estate Agents; Base Year is 2000) Forrás: Saját felmérés alapján. Amennyiben a lakó- és termelési célú ingatlanok árait a helyi ingatlanpiaci szakma adatai alapján összevetjük, látható, hogy ugyanúgy megvannak a két kistérség közötti árkülönbségek, de teljesen mások a trendek. A lakóingatlanok átlagárai a Kunszentmiklósi kistérségben 2007-ig alacsonyan maradtak, s csak az utóbbi szők egy évben figyelhetı meg lassú emelkedés. Dunaújvárosban és kistérségében ugyanakkor igen dinamikus változások voltak az elmúlt években, melyeket a város társadalmi-gazdasági és politikai környezete generált. A 2. ábrán láthatóak az inga-

156 156 Gyors ténykép TÉT XXII. évf dozások, amelyeket a világpiaci és a helyi trendek egyaránt befolyásolnak. Világosan látszik a Dunaferr Dunai Vasmő menedzsmentváltása és az azt követı receszszió, majd a vasmő privatizációjának lezárásával történı helyreállás, illetve a Hankook megjelenése a városban. Jövıbeni folyamatok összegzés Mivel a híd átadására csak 2007-ben került sor, így természetes, hogy a folyamatok és változások kiteljesedése még várat magára. A helyi jelentıségő híd országos jelentıségővé válása akkor következhet be, ha a további invesztíciók következtében ld. M8 továbbépítése a híd a fıváros valódi tehermentesítıjének szerepét láthatja el majd. Ekkor várható komolyabb mértékben a cégek átköltözése, letelepedése a híd környezetében, azaz az érintett kistérségek közötti különbségek lényeges mérséklıdése. Ily módon az optimális ellentét tényezıi kihasználásra kerülnek, és a vizsgált tér egy vonzáskörzetként homogenizálódik. A fentiekbıl következtethetünk a további tényszerő változásokra is. A híd környezetében néhány éven belül megerısödik a teherforgalom, az M8 keleti és nyugati szakaszainak megépültével felerısödik annak teherszállításban játszott szerepe. Ha tovább épül az M8, akkor nem csökken a helyi hatások jelentısége, de helyét egyre jobban átveszik majd az országos és nemzetközi jelenségek. A hosszú távú tervek szerint a környéken egy közlekedési góc logisztikai központ kiépítése lehetséges, mely gyakorlatilag már megvalósulóban van. Tehát a helyi jelentıség megmarad, de szerepe várhatóan csak a vizsgált területekre és a szomszédos Adonyi, Sárbogárdi és Paksi kistérséget érintıen koncentrálódik majd. A tartós trendek fennmaradása mellett ugyanakkor hosszú távon gondolni kell a jelenleg mozdulatlan rendszerek pl. közigazgatás átalakítására is, a jelenlegi helyi önkormányzati rendszerben a feladatok mennyisége és minısége miatt nem lesz értelme a vizsgált terület között a közigazgatási választóvonalaknak. Ennek alapvetıen két elméleti módon lehetséges a kiküszöbölése: közigazgatási határok (jelen esetben régió, megye, kistérség) adminisztratív megváltoztatása, az egyes közszolgáltatások és szolgáltatások leválasztása a közigazgatás rendszerérıl. Az elsı megoldás egyszeri, de jelentıs, viszonylag szők körben meghozható döntést igényel, viszont e szabályozás felülrıl jövı. A másik megoldás hosszú távú, igen sokszereplıs folyamat, melynek során a legnehezebb a szereplık szemléletváltása. Mindkét megoldás sok problémát hordoz magában, de feltehetıen mindkét út járható.

157 TÉT XXII. évf Gyors ténykép 157 Jegyzetek 1 Dunaújvárosnál egy napig állt ugyan vasúti pontonhíd, de ezt elbontották, Dunaföldvárnál a Kis-Duna felett vezetı vasúti hidat és a Solt és Dunaföldvár közötti vasúti töltést ugyan turisztikai célokra (kerékpárút, gyalogút) lehetne használni, de erre való törekvés jelenleg nincs. 2 Prominens személyektıl összegyőjtött vélemények, tapasztalatok alapján. Az egyes szereplıi körökben N=10; összesen Például Dunaújvárosban új rendırkapitányság, mentıállomás épült, több közintézmény felújítása, bıvítése történt meg, melyek képesek volnának ellátni a kunszentmiklósi területeket is, de a törvényi szabályozás értelmében az ellátási körzetek ilyen, személyi vis maior esetekben sem léphetik át a megyehatárokat. 4 Dunaújváros a legkisebb területő megyei jogú város. Területéhez nem kapcsolódnak egykoron önálló falvak, a város területénél két nagyobb területő község is van a Dunaújvárosi kistérségben. 5 Az a feltételezésünk, hogy ha nagyobbak az igények, akkor több autóbuszjárat lesz a menetrendváltozások kapcsán, azaz egyenes arányosság fedezhetı fel a két dolog között. 6 Sajnos ezt egyelıre helyi elképzelések akadályozzák, mely megjelent például a januári beadási határidejő TISZK-pályázat konzorciumának összetétele kérdésében. Irodalom Bán A. Havellant O. (2007) Dunaújváros oktatási vonzáskörzetének átalakulása ( ). Dunaújvárosi Fıiskola Térségfejlesztési Kutatócsoport évkönyve. Dunaújvárosi Fıiskola, Dunaújváros o. Barkley, D.L. Mark, H.S. Shuming, B. (2006) Land Economics. University of Wisconsin Press, Wisconsin. Csatári B. Farkas J. (2006) A magyar vidékies kistérségek új kategorizálása, különös tekintettel a városi hatásokra és a földhasznosítás változásaira. Tér és Társadalom o. Gajzágó G. Szıllısi P. (2006) Kunszentmiklósi kistérség szükségletfelmérése. HÍD Dunaújváros és Környéke Egyesület, Dunaújváros.

158 TÉR ÉS TÁRSADALOM SPACE AND SOCIETY

159 Tér és Társadalom XXII. évf : KITEKINTİ A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS A JÖVEDELMEK TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI UKRAJNÁBAN (Spatial Disparities of Unemployment and Average Nominal Vages in Ukraine) DÖVÉNYI ZOLTÁN KARÁCSONYI DÁVID Kulcsszavak: Ukrajna területi különbségek munkanélküliség lakossági jövedelmek A tanulmány Ukrajna területi különbségeit a munkanélküliség és a jövedelmek vizsgálata alapján mutatja be, méghozzá a megszokottnál sokkal részletesebb, rajon szintő bontásban. Az elhúzódó transzformációs krízis következtében a területi egyenlıtlenségek az ezredfordulón voltak a legkiélezettebbek. Azóta a különbségek csökkentek, de a magasan urbanizált térségek és a fejletlen agrárterületek közötti diszparitás továbbra is nagy maradt. Bevezetı Ukrajna mintegy 46,5 millió lakosával komoly potenciállal rendelkezik Európa elméleti munkaerıpiacán. Az ukrán munkaerıpiac általános helyzetérıl jelentıségénél fogva számos tanulmány készült már eddig is geográfusok, közgazdászok tollából mind Ukrajnában, mind külföldön (Van Zon et al. 1998; Van Zon 2001; Balabanov et al. 2003; Mrinska 2003a; 2003b; 2004). Jelen tanulmány nem ezeket az írásokat kívánja szaporítani, hanem a területi folyamatokra, struktúrákra próbál megfelelı részletezettséggel választ adni. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a magyarországi mikro- és mezorégió szintő munkaerı-piaci vizsgálatok (Dövényi 1993; 1994; 1995; 2001; Nemes Nagy 2000; 2002; 2003). Az ebbıl nyert tapasztalatokat kívántuk Ukrajnára is adaptálni. Jelentıs inspirációt adtak a vizsgálat elvégzéséhez az Ukrajna atlasz munkálatai is (Kocsis Rudenko Schweitzer 2008). Az ország egészére kiterjedıen eddig még tudomásunk szerint csupán megyeszintő (oblaszty) vizsgálatokat publikáltak. A dolgozat újszerősége éppen abban rejlik, hogy a területi felbontást tovább finomítottuk, és Ukrajnát nem a 27 meglehetısen méretes megye szintő területegységen, hanem a 669 rajonon keresztül mutatjuk be. A megfelelı területi adatbázis kialakítása és feldolgozása, az ehhez szükséges digitális alaptérképek elkészítése komoly feladatot jelentett, a munka oroszlánrészét képezte. A cikk korlátozott keretei miatt az adatbázissal folytatott munkát adatbeszerzés, feldolgozás, digitalizálás csak áttételesen érzékeltetjük. Az Ukrajnáról szóló hazai szakirodalomban újszerő vizsgálat azonban csak akkor alkothat kerek egészet, ha az általános makrotrendek bemutatásáról sem feledkezünk meg.

160 160 Kitekintı TÉT XXII. évf Elhúzódó válságban vagy már dinamikusan növekvı pályán? Ukrajnában az elmúlt bı másfél évtizedben részben eltérı, részben hasonló folyamatok és változások történtek, mint Közép- és Kelet-Európa jó néhány más poszt-szocialista, illetve posztszovjet országában. A gazdaság itt is mélypontra került a transzformáció során, azóta viszont látszólag gyors ütemő, dinamikus gazdasági növekedés kezdıdött. A legfontosabb különbség, hogy a tervgazdaságról a piacgazdaságra történı áttérés Ukrajnában Oroszországhoz képest is hosszabb idı alatt, elhúzódva ment végbe, s ennek következtében a transzformációs krízis (Kornai 1993) is késıbb, mélyebben és nagyobb intenzitással jelentkezett. Az immár önálló ukrán gazdaságpolitika elmúlt idıszaka három, a hatalmon lévı elnökök nevével fémjelzett korszakra bontható (Bodnár Karácsonyi 2005, 220): Leonyid Kravcsuk ( ) elnöksége alatt vált Ukrajna független országgá, 1992-ben kivált a rubelövezetbıl és megkezdıdött a spontán privatizáció. Az ország gazdasági teljesítménye (GDP) egyre növekvı mértékben évi 10 20%-kal! csökkent, 1990 és 1994 között alig több mint felére esett vissza (1. ábra). A hiperinfláció mértéke (1993: 4835%!) az egekbe szökött, az 1992-ben bevezetett ideiglenes fizetıeszköz, a karbovanyec használata helyett a cégek barterügyleteket folytattak, a dolgozók, ha volt rá lehetıség termékbeli juttatást kaptak. Az ország krónikus energia- és üzemanyaghiánnyal küzdött. 1. ÁBRA Az ukrán GDP nagyságának változása reálértéken, (Change in GDP Volume of Ukraine in Real Terms, ) milliárd hrivnya (2000. évi reálértéken) a GDP változása az elızı év százalékában Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. Az 1994 és 2000 közötti stabilizációs, majd a gazdasági növekedést elindító szakasz Leonyid Kucsma elnökségéhez kötıdik. A bevezetett drasztikus gazdasági intézkedések hatására 1996-ra a GDP csökkenési üteme egyszámjegyőre, az infláció pedig kétszámjegyőre csökkent. A privatizációt felgyorsították, és igyekeztek azt szabályozott mederbe terelni, megindult a vócseres privatizáció, melynek keretében dolgozói

161 TÉT XXII. évf Kitekintı 161 részjegyeket adtak ki ban bevezették az új fizetıeszközt, a hrivnyát. A reálkeresetek csökkenése lassult, sıt 1995-ben némi növekedés is tapasztalható volt. Az 1998-as orosz gazdasági válság után, 1999-ben érte el az ukrán gazdaság a mélypontot, amikor a GDP az évi szintnek csupán a 40%-át tette ki. A mintegy egy évtizedes folyamatos gazdasági csökkenés után, a évtıl indult meg a gazdaság fellendülése, azóta az ukrán gazdaság évente majdnem 10%-kal (2004-ben 12%-kal) növekszik, de az évi szintet még mindig nem érte el. A növekedés ütemét azonban az utóbbi évek bizonytalan politikai helyzete mind a belpolitikai, mind az Oroszországhoz főzıdı viszonyok rosszabbodása némileg csökkentette. Az átlagkeresetek 2001-tıl indultak reálértéken növekedésnek, 2006-ra már a mélyponti szint (2000) közel háromszorosára emelkedtek (2. ábra). Az infláció mértéke valamivel 10% alatt stabilizálódott. A munkanélküliségi ráta is csökkenı tendenciát mutat. Az ország a függetlenné válás óta eltelt idıszakban a gazdasági válság mellett annál mélyrehatóbb demográfiai válságba került. Hosszú távon ez fog jelentıs negatív hatást gyakorolni az ország társadalmára és gazdaságára, szociális ellátórendszerére (Kondor 2006). Az utolsó két népszámlálás között (1989 és 2001) az ország lakossága mintegy 7,5%-kal, azaz 3,8 millió fıvel csökkent (3. ábra). Öszszesen nettó 1 millió ember fıként hazatelepülı oroszok vagy egyéb volt tagköztársaságok lakói, zsidók hagyta el az országot, míg a maradék rész a természetes fogyás számlájára írható. A születések száma 1990 és 1999 között közel a felére esett vissza, míg a halálozási arányszám egyharmaddal növekedett. Bíztató, hogy a gazdasági fellendülés és a gyermekvállalás magasabb támogatásának hatására a születésszám 2001 óta újra növekszik, sıt a vándorlási egyenleg is pozitívvá vált az utóbbi három évben. 2. ÁBRA A fıbb fajlagos gazdasági indikátorok változása az évi bázisértékhez képest (Change in the Major Specific Indices Relative to the Reference Year of 1995) 240 % 220 GDP/fı (2000. év reálértékén) átlagkeresetek (2000. évi reálértéken) munkanélküliségi ráta (ILO) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés.

162 162 Kitekintı TÉT XXII. évf ÁBRA A lakosság korösszetételének változása Ukrajnában, (Change in Age Structure in Ukraine, ) millió fı 55 idıskorú (70-x) gyermekkorú (0-15) aktívkorú (15-70) öregedési index eltartottsági ráta % Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Az ezredforduló óta különösen felgyorsuló kedvezıtlen demográfiai szituációt mutatja az öregedési index azaz az idısek gyermekkorúak számával való összevetése. Míg 1990-ben 55 hetven év feletti jutott 100 tizenöt év alattira, addig 2007-ben már 115, tehát az országban 2004 óta több az idıs, mint a gyermek. A gyermekkorúak száma 1990 és 2007 között majdnem a felére csökkent, és azóta is folyamatosan csökken. A többi korosztály lélekszáma ilyen drasztikus módon nem változott, ami rövid és középtávon csökkenı eltartottsági arányokat jelent. Idılegesen ez a folyamat ugyan pozitívan befolyásolja a szociális ellátórendszert, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez hosszú távon természetesen katasztrofális demográfiai, társadalmi és gazdasági hatással bír. Általános foglalkoztatási tendenciák és a transzformáció A transzformáció során a gazdaság leépülésével egy idıben nagyszámú a világpiacon versenyképtelen termékeket gyártó vállalat csukta be a kapuit, így jelentıs munkaerıfelesleg alakult ki az 1990-es évek során. A lakosság gazdasági aktivitási és foglalkoztatottsági aránya ig jelentısen csökkent. A lakosság gazdasági aktivitása a munkaerı-felmérés adatai szerint a 21. század elsı éveiben már meglehetısen stabil képet mutatott. A változások azonban nem követhetık pontosan nyomon az 1990-es évek során, mivel a gazdaságilag aktív népességbe történı besorolás idıközben többször is változott. Az mindenesetre megállapítható, hogy az aktivitási arány 2002-ig csökkent. Az ezredforduló után a éves korosztályból több mint 22 millió fı számított gazdaságilag aktívnak, a munkaképes korú népességbıl (15 54 éves nık és éves férfiak) pedig 20,5 millió. A fenti adatok nagyjából 62, ill. 71%-os aktivitási rátának felelnek meg.

163 TÉT XXII. évf Kitekintı 163 Nem könnyíti meg a munkaerı-piaci folyamatok értékelését, ill. értelmezését, hogy a különbözı módszerrel kapott adatok nem egy esetben alaposan eltérnek egymástól. A statisztikai forrásokkal kapcsolatos problémákat jelzi, hogy a évi népszámlálás a munkaképes korú népesség gazdasági aktivitását csak 65,5%-ra tette. Abban viszont nincs eltérés a különbözı források között, hogy a férfiak gazdasági aktivitása Ukrajnában is magasabb, mint a nıké, a 2006-os munkaerı-felmérés szerint a különbség 7 8 százalékpont. Ami viszont nem szokványos, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint a falusi népesség gazdasági aktivitása magasabb, mint a városi lakosságé. A gazdaságilag aktív vidéki népesség jelentıs része olyan egyénekbıl tevıdik össze, akik a rendszerváltozás során munkahelyüket elveszítették és 1 2 hektáros háztáji birtokukon vagy a városból a falun lévı szülıházba, vagy dácsába kiköltözve naturálgazdálkodásba kezdtek. Ez a fajta, gazdasági kényszerbıl eredı szub- és dezurbanizáció különösen jellemzi Kelet-Ukrajna iparvidékeinek (Donec-medence, Dnyeper mente) környékét és a nagyvárosi agglomerációktól nem túlságosan távol fekvı rurális területeket. A hátterében tehát nem a vidéki térségek jobb foglalkoztatási helyzete, hanem az áll, hogy a gazdaságilag aktív népességbe bekerültek azok is, akik a létfenntartást biztosító minimális birtokkal rendelkeztek csak, s az önellátáson felül megtermelt árut esetleg eladták a piacon. Ezek száma nem elhanyagolható: a 2001-es népszámlálás adatai szerint a falusi népesség több mint negyede ide tartozott, így több, ritkán lakott agrárjellegő térség is a magas gazdasági aktivitású térségek között jelent meg. A falusi térségek a látszólag magas gazdasági aktivitás ellenére sem játszanak meghatározó szerepet Ukrajna munkaerıpiacán, mivel az aktív népesség kb. 2/3-a városlakó, s csak a maradék él a vidéki térségekben. A rurális területek népességének magasabb aktivitása nem csak összességében, hanem az egyes korcsoportok szintjén is jelentkezik: ez különösen feltőnı a évesek között, ahol az idıs falusi lakosság gazdasági aktivitása mintegy háromszorosa az ugyanilyen korú városiakénak. A nagy különbség természetesen nem a valódi állapotot fejezi ki, hanem a korábban már említett önellátó gazdaságok állnak a háttérben. A gazdaságilag aktív népesség döntı részét a foglalkoztatottak teszik ki, akik száma 2007 elején a éves korosztályban 20,5 millió (4. ábra), a munkaképes korúak között pedig 18,8 millió fı volt. Az 1990-es években Ukrajnában is drasztikusan csökkent a foglalkoztatottak száma. A leggyorsabb ütemő létszámcsökkenés 1995 és 2000 között következett be, amikor a foglalkoztatottak száma 3,5 millió fıvel csökkent. Az utóbbi idıszakban 2000 óta látható bizonyos pozitív változás, azaz tendenciájában stabilizálódni, növekedni látszik a foglalkoztatottak száma.

164 164 Kitekintı TÉT XXII. évf ÁBRA A foglalkoztatottsági viszonyok alakulása Ukrajnában, (Change in Employment Conditions in Ukraine, ) millió fı bérbıl és fizetésbıl élık (alkalmazottak) száma foglalkoztatottak száma a foglalkoztatottsági ráta alakulása (%) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Ukrajnában a foglalkoztatottakra a többféle, eltérı adatfelvételezés mellett alapjában véve kétféle egy szőkebb és egy tágabb meghatározás van. A foglalkoztatottak szőkebb csoportját a bérbıl és fizetésbıl élık, vagy alkalmazottak jelentik. Ezek az emberek valamely gyárban, mezıgazdasági vállalatban, vagy állami hivatalban, illetve egyéb szolgáltató cégeknél állnak alkalmazásban, munkájukért rendszeres havi fizetést kapnak. Ezek létszámát közlik megye és rajon szinten, sıt az átlagkereseteket is ezen csoport kereseteibıl határozzák meg. A foglalkoztatottak tágabb értelmezésébe az alkalmazottakon kívül beletartoznak többek között a kisvállalkozók és a mezıgazdasági tevékenységet folytatók, akkor is, ha csupán önellátásra termelnek és más keresetük nincs. Az 1990-es évek elején még a foglalkoztatottak több mint 90%-a bérbıl és fizetésbıl élı zömmel állami alkalmazott, azaz például gyári munkás, irodai dolgozó vagy kolhozparaszt volt. Az átalakulás során ezek létszámaránya majdnem a felére csökkent (2006: 55%), de a helyükbe számos kisvállalkozó és önálló paraszt lépett javarészt gazdasági kényszerbıl. Csak 2004 óta állt meg a bérbıl élık számának csökkenése, és indult lassú növekedésnek. Az elviselhetetlen mértéket öltı munkanélküliségi szintet úgy kerülték el, hogy az elbocsátott, bérbıl és fizetésbıl élı munkások kényszervállalkozásba, vagy az egykori kolhoztagok megkapott apró parcelláikon kényszerföldmővelésbe kezdtek, vagy azt a kolhoz utódvállalatának bérbe adva jutottak némi jövedelemhez. Különösen feltőnı az ukrán útviszonyokból élı rengeteg futómőves ( sinomontazs ) és autómosó ( avtomijka ) szolgáltató vállalkozás. A vállalkozói magánszféra kaotikus, vad elburjánzásának tekinthetı utcai bazárok is a szolgáltatások egész sorát nyújtják a pirogtól a télikabátig. A teljes foglalkoztatottsági arányszám tehát csak kis mértékben változott, ahhoz képest, hogy az alkalmazottak száma 45%-ra, így a szovjet érában még általánosan jellemzı alkalmazotti foglalkoztatottság az évi 70%-ról a felére esett vissza.

165 TÉT XXII. évf Kitekintı 165 A teljes foglalkoztatottsági arányszám a évesek esetében a 64%-hoz, munkaképes korúaknál pedig a 66%-hoz közelített 2006-ban. A gazdaság átalakulása természetesen nyomot hagyott a foglalkozási szerkezeten is, az átalakulás azonban nem volt olyan mértékő, mint az a kelet-közép-európai poszt-szocialista országokban megfigyelhetı. Ezt jelzi többek között az is, hogy az agrárszférában dolgozók aránya továbbra is elég magas. A 2001-es népszámlálás szerint a valósághoz ez áll a legközelebb a mezıgazdaság, halászat, vadászat és erdıgazdaság területén dolgozott a foglalkoztatottak közel 21,5%-a. Az OECD (2004) szerint a mezıgazdaságban foglalkoztatottak száma nemhogy csökkent, hanem egyenesen nıtt az elmúlt idıszakban. A munkaerı 25%-a függött 2002-ben a mezıgazdaságtól, mint elsıdleges munkaadótól és legjelentısebb jövedelemforrástól (OECD 2004, 3). Az ukrán statisztikai hivatal szerint a mezıgazdasági foglalkoztatottak száma akik rendszeres havi bérezésben részesülnek az elmúlt idıszakban a kolhozok és szovhozok strukturális átalakulásának következtében csökkent (5. ábra), 2006-ban már csak 18% volt. Ha csupán az alkalmazotti oldalt nézzük, akkor ez a csökkenés sokkal szembetőnıbb: 1990-ben még a bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak ötöde a mezıgazdaságban dolgozott, arányuk 2006-ra már 9%-ra csökkent. Errıl ad becslést Csáki (2005) is, aki a mezıgazdasági foglalkoztatottak arányát a FÁK európai területére általában 13%-ra teszi. 5. ÁBRA A foglalkoztatottsági szerkezet alakulása (Change in Employment Structure) primer szekunder tercier teljes foglalkoztatottsági szerkezet % 27% 51% teljes foglalkoztatottsági szerkezet % 24% 58% bérbıl és fizetésbıl élık % 33% 50% bérbıl és fizetésbıl élık % 32% 59% egyéb foglalkoztatottak % 6% 56% egyéb foglalkoztatottak % 8% 57% Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Az agrárszektorban dolgozók magas arányában elsısorban nem hatalmas területő termékeny talajok, a mezıgazdaság nagy jelentısége, hanem a gazdasági kényszerhelyzet játszik szerepet. Ezt igazolja a nem alkalmazásban álló, de foglalkoztatottnak minısülı népességen belül a primer szektor rendkívül magas aránya, amely ezen foglalkoztatottak több mint harmadát jelenti.

166 166 Kitekintı TÉT XXII. évf A gazdaság átalakulása ellenére az ipar-építıipar és a bányászat továbbra is megırizte az utóbbi idıben némileg csökkenı jelentıségét a foglalkozási szerkezetben: a foglalkoztatottak negyede továbbra is a szekunder szektorban tevékenykedik. Természetesnek tekinthetı, hogy az alkalmazásban állók között sokkal magasabb az iparban foglalkoztatottak aránya, mint az egyéb foglalkoztatottak körében, habár ez utóbbiak aránya egyre nı. Eszerint a kisipari magánszektor szerepe egyre növekvı tendenciát mutat. Ukrajnában még mindig óriási jelentısége van a hatalmas állami támogatásokat élvezı, szénre és a vasércre települt nyersanyagtermelı nehéziparnak (Donec-medence, Krivij Rih, Zaporizzsja). Emellett számos csúcstechnológiás nemzetközi szinten versenyképes iparágat is megtalálunk az országban, mint a repülıgép-, rakétatechnika-, hadi- és őripar, melyek nagy része a Dnyipropetrovszki agglomerációba, másodsorban Kijevbe és Harkivba települt. A termelı ágazatok viszonylag magas aránya következtében a tercierizálódás folyamata Ukrajnában csak lassan halad elıre. Különösen feltőnı a szolgáltatási szektor foglalkoztatási elıretörése az alkalmazotti szférában, amely a nagyobb fogyasztókört összefogó, méretgazdaságosabb, magasabb szintő, igényesebb szolgáltatások (szupermarketek, bankok) térnyerését jelzi. Képletesen szólva a bolhapiacot, az utcai bódé-közérteket lassan felváltják a bevásárlóközpontok. Ez a folyamat kisebb szélsıségek közepette a közép-európai országokban így Magyarországon is végbement az 1990-es évek második felére. A transzformáció következtében ma már jelentıs súlyt képvisel a foglalkoztatásban a pénzügy, az ingatlanközvetítés, gazdasági tanácsadás stb. is. Az átalakulás ellenére még mindig magas az állam szerepe a foglalkoztatásban, s ez különösen érvényes a városokban. Ugyanakkor kedvezı folyamatnak tekinthetı az állam fokozatos kivonulása a munkaerıpiacról, s ezzel párhuzamosan a magánszféra megerısödése. A foglalkoztatotti létszám csökkenésébıl csak következtetni tudunk a munkanélküliség valós méreteire. Ennek adatait akárcsak máshol két metódus alapján számítják: egyrészt az ILO-módszer szerint, másrészt az állami munkaügyi hivatal által közzétett regisztrált munkanélküliek számából. A két adatsor a világon sehol sem esik egybe, Ukrajnában azonban olyan mértékben tér el egymástól, hogy az ILO-módszer alapján megállapított munkanélküliség (6,8%; 2006) több mint kétszerese a regisztrált munkanélküliek (2,7%; 2006) alapján számítottnak. Az 1990-es évek eleje óta bekövetkezett munkahelycsökkenésbıl kiindulva bizonyosra vehetı, hogy a munkanélküliség tényleges paramétereihez az ILO-módszer adatai állnak közelebb. A munkanélküliség gyors felfutása Ukrajnában viszonylag késın, az 1990-es évek közepén indult meg, a maximumot 1998-ban érte el, amikor a munkanélküliek száma megközelítette a három milliót (6. ábra). Azóta a munkanélküliek száma jelentısen lecsökkent, 2006-ban alig haladta meg a másfél millió fıt. Ezzel párhuzamosan a bérbıl és fizetésbıl élık száma is nagymértékben csökkent, míg az ezen kívül esı egyéb foglalkoztatottak száma jelentısen megemelkedett. Számuk 1995 és 2005 között megduplázódott, 2006-ra megközelítette a 10 millió fıt, azaz az elbocsátott emberek többsége nem a munkanélküliek, hanem ez utóbbiak csoportját gyarapította.

167 TÉT XXII. évf Kitekintı 167 Az ezredforduló óta ennek következtében a felszínen a munkanélküliségi ráta felére csökkent, 1998 óta pedig a munkanélküliek száma is megfelezıdött. A városi és a falusi munkanélküliség között nincs szignifikáns különbség, 2006-ban az elıbbi kb. 7,5, az utóbbi pedig valamivel 6% feletti rátát mutatott. Így elıállt az az érdekes helyzet, hogy a falusi térségek magasabb gazdasági aktivitása kisebb munkanélküliséggel párosult. Az ukrajnai munkanélküliség további jellemzıje, hogy nincsenek igazán nagy vesztes csoportok. Ezt jelzi, hogy a férfiak és a nık munkanélküliségi rátája nagyjából azonos, és az egyes korcsoportok szintjén sincsenek erısen túlreprezentált kategóriák. A leginkább érintettek a fiatal munkavállalók (15 24 évesek), de ez is csak 10% körüli munkanélküliséget jelent. a munkanélküliek száma a éves korosztályból (millió fı) (ILO) 6. ÁBRA A munkanélküliség alakulása Ukrajnában, (Rate of Unemployment in Ukraine, ) 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0, munkanélküliségi ráta (ILO) % Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. A transzformáció megszokott forgatókönyve: növekvı területi egyenlıtlenségek A gazdaság átalakítása Ukrajnában mint a térség többi országában a társadalmi egyenlıtlenségek mellett a területi különbségek kiélezıdésével is együtt járt. A területi egyenlıtlenségekre általában jellemzı volt, hogy a legnagyobb ütemben a gazdasági visszaesés ( ) során növekedtek. Megyei szinten az ország gazdasági polarizáltsága az egy fıre jutó, illetve a teljes hozzáadott érték alapján (Gross Value Added; GVA/fı és GVA) 2004-ben volt a legélesebb, azóta némi csökkenés tapasztalható. Az egy fıre jutó GVA esetében a legszegényebb és a leggazdagabb megye közötti különbség durván 3-ról 6-szorosra emelkedett 1996 és 2001 között. Az elmúlt idıszakban a legnagyobb gazdasági növekedést Kijev és térsége produkálta. Az átlagkereset nagysága 2000-ben a leggazdagabb Kijevben éppen háromszor akkora volt, mint a legszegényebb Ternopil megyében. Az átlagkeresetek Kijevben

168 168 Kitekintı TÉT XXII. évf ben még alig haladták meg a tagköztársasági átlagot, 2001-ben viszont már éppen az országos átlag 1,8-szorosát adták. Azóta az átlagkeresetek terén ugyan némi nivellálódás mutatkozott, mivel 2000 és 2004 között a szegényebb megyékben jobban emelkedtek a fizetések, de az utóbbi évek lassuló gazdasági növekedésének hatására ez a nivellálódás megtorpant (7. ábra, 1. táblázat). Ne felejtsük el azonban, hogy ezeket az értékeket a bérbıl és fizetésbıl élık adataiból számítják, akiknek száma az utóbbi idıszakban a felére zsugorodott. A területi egyenlıtlenségek megnövekedése persze természetszerő a kapitalista idıszakban, a korábbi szovjet idıszak gazdasági egyenlıségen alapuló rendszeréhez képest. Az átalakulás során a megyei átlagkeresetek közötti különbségek azért nıttek meg, mert azok nagysága reálértéken megyénként jelentısen eltérı szinten csökkent. A területenként eltérı változás nagyságát az országos átlagszinthez képest bekövetkezı átlagkereseti pozíció változásán keresztül kívántuk bemutatni. Mivel az egy éven belüli megyei különbségek adott év országos átlagához viszonyított nagysága a viszonyítási alap, ezért tudjuk a nominálértéken, illetve a különbözı fizetıeszközökben rubel, karbovanyec, hrivnya mért jövedelmeket összevetni. Ezt nem torzítja sem az infláció, sem a fizetıeszközök átváltásából eredı torzulás, csak a tiszta regionális hatásról kaphattunk képet. 7. ÁBRA Az átlagkeresetek területi egyenlıtlenségének változása az évi bázisértékhez viszonyítva (Change in Regional Disparities of Average Nominal Wages Relative to the Reference Year of 1985) súlyozott relatív szórás (V) Hoover-index (h) terjedelem K relatív terjedelem (Q) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás.

169 TÉT XXII. évf Kitekintı TÁBLÁZAT A bérbıl és fizetésbıl élık megyei átlagkeresetének területi egyenlıtlensége (Regional Disparities in Terms of Average Nominal Wages) súlyozott relatív szórás (V) 9,75 8,51 20,78 27,95 27,79 26,14 24,34 24,37 24,07 24,42 Hooverindex (h) 4,10 3,65 9,02 10,63 10,46 9,81 9,11 9,19 9,02 8,84 relatív range (Q) 0,32 0,29 0,68 0,72 0,80 0,93 1,07 1,17 1,15 1,08 0,99 0,98 0,94 0,96 Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. Az átlagkereseti pozíció százalékpontos változását (J ) a következıképpen számítottuk ki: J =((J ni /J i )-(J ni0 /J i0 ))*100 (%) ahol J ni az n területegység átlagkereseti szintje i idıpontban, J i pedig az országos átlagkereseti szint i idıpontban. A jövedelmek tekintetében 1985 és 2006 között csupán Kijev 2, Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja azaz a Dnyeper menti oblasztyok tudtak javítani pozícióikon az országos átlaghoz képest. A kijevi agglomeráció az ország legdinamikusabban fejlıdı térsége, míg a másik két terület a nehézipari jelleg mellett számos csúcstechnológiai ágazattal is rendelkezik. Az átalakulás során lezajlott folyamatokat az elsı részben ismertetett három gazdaságpolitikai idıszakra lebontva vizsgáltuk (8. ábra). Az elmúlt másfél évtizedben a transzformációs recesszió hatására a jövedelmi színvonal csökkenése az egész országon diffúziószerően végigterjedt nyugatról keletre. A transzformációs visszaesés tehát legkorábban az elmaradottabb nyugati térségekben jelentkezett, innen terjedt át késıbb a fejlettebbnek számító keleti iparvidékekre. A mérleghinta analógiájára a jövedelmi szintek területi egyenlıtlensége között a nyugati területek lebillenése miatt emelkedett között ez a billenés megfordult, és az ezredforduló után már egyértelmően a keleti országrész szintén romló lefelé billenı pozíciói vezettek a területi egyenlıtlenségek nivellálódásához óta azonban már az új térstruktúra egyenlıtlenségei a meghatározóak, amely Kijev és a Dnyeper mente térségének kiugróan kedvezı pozícióiból, azaz nem a transzformáció recessziós hatásának területenként megkésı diffúziójából erednek. Az átalakulás kezdetén, 1990 és 1995 között mindenhol drasztikusan estek a jövedelmek. Az idıszak legnagyobb vesztesei éppen az akkori kormányzat támaszai a nyugati és a középnyugati megyék, azon belül is zömmel a meglehetısen rurális területek, ahol az átlagkereseti pozíciók nagymértékben rosszabbodtak.

170 170 Kitekintı TÉT XXII. évf ÁBRA A megyei átlagkereseti pozíciók változása három fı idıszakban (Change in Positions of Oblasts in Terms of Average Nominal Wages for the Three Main Periods) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Az 1995 és 2000 közötti idıszakban mely nagyjából a Kucsma-korszak stabilizációs periódusa volt a kép nem ennyire tiszta. Az addig vesztesnek látszó déli tengerparti megyék pozíciói különösen az egyre inkább dinamizálódó kapuváros jelleget öltı Odesza miatt jelentısen javultak. A nyugati határ menti területeknek Kárpátalja, Lviv a fekvésbıl eredı elıny által javuló pozíciója már ekkor kezd kirajzolódni. Emellett Kelet-Ukrajnában az ekkor lezajló gazdasági átalakulás jelentısen visszavetette a korábban relatíve kedvezıbb pozíciókat. Kijev helyzete továbbra is javult, míg a rurális Középnyugat az idıszak nagy vesztese zömmel ekkortól kezdıdik a kolhozok és szovhozok érdemi átalakítása, a földek szétosztása. Az ezredforduló utáni növekedési periódus ( ) idején a nyugati, középnyugati megyékben az országos szintet meghaladó mértékben emelkedtek az átlagkeresetek. Hozzá kell tenni azonban, hogy fıként a középnyugati megyék évi kiinduló jövedelmi pozíciója mélyen a legrosszabb volt az egész országban és az egész idıszakban, errıl a startról könnyő volt nagyot javítani. A kiegyenlítıdés tehát csak némileg mérsékelte a korábban kialakult egyenlıtlenségeket. A foglalkoztatottak száma területileg eltérı mértékben ugyan, de mindenütt csökkent. Az 1980-as évek végén a bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak abszolút száma és aránya leginkább még csak az akut válságát élı keleti, nehézipari körzetekben zsugorodott, ami a foglalkoztatottsági súlypontot idılegesen nyugatra tolta

171 TÉT XXII. évf Kitekintı 171 (9. ábra). Már 1985 és 1990 között több mint 300 ezer fıvel csökkent a túlméretezett kelet-ukrajnai iparvidékeken foglalkoztatottak száma. Az 1990-es évek eleje óta azonban a foglalkoztatottak ezen csoportjának esetében a legnagyobb arányú csökkenés a kisebb foglalkoztatási súllyal rendelkezı mezıgazdasági jellegő középnyugati, nyugati és különösen a déli területeken volt. A szebb idıket is látott kultúrtáj mai arculata szétvert öntözırendszerek, elhagyott földek Herszon megyében és Észak-Krímben az agrárszektor leépülésére utal. 9. ÁBRA A foglalkoztatottak számának súlypont-eltolódása Ukrajnában, (Shift of Gravity Centre of the Number of Employed Persons, ) bérbıl és fizetésbıl élık (alkalmazottak) összes foglalkoztatott 48, ,8 31,7 31,8 31, ,1 32,2 Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Az 1990-es évek eleji gazdasági recesszió a lecsökkenı kikötıi forgalmon keresztül áttételesen különösen érzékenyen érintette a nagy déli kikötıvárosok Odesza, Mikolajiv, Herszon jelentıs létszámot foglalkoztató iparát és ezáltal munkaerıpiaci helyzetét (10. ábra). Szevasztopol esetében a legfıbb foglalkoztató szinte kizárólag az azóta jelentısen leépült hadiipar volt. A déli területek recessziója mellett fıként a kijevi térség relatív munkaerı-piaci felértékelıdése vezetett a bérbıl élık foglalkoztatottsági súlypontjának északi irányú elmozdulásához 1990 és 1995, illetve kisebb mértékben 1995 és 2000 között. A foglalkoztatottak ezen, alkalmazotti csoportja zömmel az ezredforduló óta bekövetkezı mezıgazdasági üzemi átstrukturálódás következtében egyre inkább a nagyszámú embert foglalkoztató ipari központokba koncentrálódik. Ezt mutatja a súlypont kelet felé történı elmozdulása 2000 óta.

172 172 Kitekintı TÉT XXII. évf ÁBRA A foglalkoztatottság viszonyainak változása (Change in Employment Conditions) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Az 1995-tıl felfutó számú elbocsátott (egykori) alkalmazottakat különösen a mezıgazdaságból felszabaduló munkaerıt nem a munkanélküliek, hanem a nem bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak, azaz az önellátó agrártermelık, kisvállalkozók csoportja szívta föl és 2003 között az összes foglalkoztatott számát tekintve Kijevben és Kárpátalján már növekedés volt tapasztalható míg a bérbıl és fizetésbıl élık száma mindenhol csökkent. A legnagyobb létszámot foglalkoztató területeken Kijev, Dnyipropetrovszk, Doneck, a foglalkoztatottak összetételét tekintve mindenütt a bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak vannak többségben. A bérbıl élık aránya a keleti, magasan iparosodott megyékben a legmagasabb (Luhanszk, Doneck), míg a rurális középnyugati (Vinnicja, Hmelnickij, Ternopil), nyugati (Kárpátalja, Csernyivci, Ivano- Frankivszk) megyékben arányuk már több esetben 50% alatti. A munkanélküliség területi egyenlıtlenségei a többi transzformációs országhoz hasonlóan a többi dimenzió területi különbségeinek változásához képest eltérıen alakultak. A terjedelem (range) vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az 1990-es évek közepén a magasabb (regisztrált) munkanélküliség még csak bizonyos válságtérségeket a rurális középnyugati, nyugati megyéket érintett nagyobb mértékben, ami ebbıl a szempontból kiélezett területi egyenlıtlenséget jelentett (11. ábra, 2. táblázat). Az ezredfordulón, amikor a munkanélküliség a nyugati területeken (Lviv, Volin, Ivano-Frankivszk megye) már mérséklıdni kezdett, keleten és különösen délen (Krím, Mikolajiv, Odesza, Herszon megye) még emelkedett, ami a területi egyenlıtlenségek nivellálódásához vezetett (12. ábra).

173 TÉT XXII. évf Kitekintı 173 A déli megyékben a munkanélküliség addig országos viszonylatban alacsony szinten állt, ezért is mutattak a Hoover-index értékek a nivellálódás irányába. A munkanélküliségi ráta az ezredforduló után országosan jelentıs csökkenést mutatott, ám ez a csökkenés nem volt mindenhol jellemzı. A déli és a középnyugati (Ternopil, Hmelnickij, Vinnicja) megyékben a munkanélküliségi ráta növekedése 2003 után sem állt meg, míg másutt nagymértékben csökkent, ami újfent kiélezte a területi különbségeket. Összességében megállapítható, hogy Dél-Ukrajna korábban kedvezı, de folyamatosan romló pozíciója sok tekintetben az országos recesszió közvetett hatásainak következménye volt. A gazdasági mélypontból való kilábalás hatására azonban csak Odesza és térsége indult igazán dinamikus fejlıdésnek. Nyugat-Ukrajna helyzete az 1990-es évek során rendkívül gyengült, de az ezredforduló utáni idıszak egyértelmő nyertese, és így az országos mezınyhöz sikerült felzárkóznia. Kelet-Ukrajna mondhatnánk a rendszerváltás nagy túlélıje. Komolyabb depresszió csak Luhanszk megye szénbányászkörzeteit érinti. A fejlettebb iparral rendelkezı Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja megyék csak az utóbbi idıben kezdtek igen lassan leszakadozni az élmezınytıl. Az igazi vesztes, a rurális Középnyugat csak az ezredforduló utáni gazdasági fellendülés hatására kezdett némileg magához térni, de továbbra is az ország legkedvezıtlenebb adottságú területe. Kijev a gazdasági átalakulás nyertese, az elmúlt másfél évtizedben mindig az ország legkedvezıbb helyzető térsége volt. 11. ÁBRA A munkanélküliség területi egyenlıtlenségének változása, (Change in Spatial Disparities of Unemployment, ) % súlyozott relatív szórás (V) (2000. évi bázis) Hoover-index (h) (2000. évi bázis) terjedelem (K) (1996. évi bázis) relatív terjedelem (Q) (1996. évi bázis) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás.

174 174 Kitekintı TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A munkanélküliségi ráta területi egyenlıtlenségei (Spatial Disparities of Rate of Unemployment) súlyozott relatív szórás (V) 40,1 37, ,7 42,4 44,1 44,5 Hoover-index (h) 16,1 15,1 14,0 14,7 17,1 18,5 18,4 terjedelem (K) 15 8,33 9,75 9,571 11,2 16,3 18,8 16,5 13,25 relatív terjedelem (Q) 3,5 1,55 1,68 1,664 1,66 1,74 2,03 2 1,82 Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. 12. ÁBRA A munkanélküliségi ráta alakulása az ukrán oblasztyokban (Change in Rate of Unemployment by Oblasts) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. Rajonszintő adatok és feldolgozásuk A megyei vizsgálatok jól reprezentálják az egész országra vonatkozó munkaerıpiaci és jövedelmi viszonyokat, a fı makroregionális trendeket. Azonban ha arra gondolunk, hogy egy átlagos ukrán megye leginkább az EU NUTS2-es szintjének felel meg, akkor látható, hogy a megyei vizsgálatokból csak nagyon elmosott, elnagyolt regionális trendekre következtethetünk majdnem olyanokra, mintha Németországot a szövetségi tartományok szintjén vizsgálnánk. Ezért szükség van a vizsgálati szint finomítására, a megyén belüli járások rajonok adatsorainak értékelésére. A rajonok nagyságukat tekintve ugyan még mindig bı kétszeresei a magyar kistérsé-

175 TÉT XXII. évf Kitekintı 175 geknek (LAU1), de az ország területe félezer (501) ilyen egységre bontva már jóval kifinomultabb képet nyújt. Persze a rajonok száma több mint 501, egészen pontosan 669, ezek közül azonban 179 darab zömmel olyan rajon jogú város azaz rajonon belüli enklávé, amelyeket az azt körülvevı rajonokkal kellett aggregálnunk a megfelelıen alacsony területi méretszóródás elérése érdekében. A regisztrált munkanélküliségbıl számított ráta, továbbá a foglalkoztatottakon belül csak a bérbıl és fizetésbıl élık számának és átlagkeresetének adatbázisa rajon szinten is rendelkezésre áll. A regisztrált munkanélküliség merev szabályozásának hatására a munkát keresıknek csak egy része jelenik meg az adatbázisban. Az így kialakult 3 4%-os munkanélküliségi ráta bizonyosan nem tükrözi vissza a munkanélküliség tényleges nagyságát, a területi különbségeket azonban nagy valószínőséggel igen. A bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak nem az összes foglalkoztatottat reprezentálják. Ez önmagában még nem probléma, hiszen ezt a szegmenst lehet külön is vizsgálni. Azonban a foglalkoztatottak ezen kategóriájának aránya nyugaton jóval kisebb, mint keleten, így a tényleges foglalkoztatottsági képre ebbıl az adatból csak nagyon árnyaltan lehet következtetni. Az átlagkereseteket szintén a bérbıl és fizetésbıl élık kereseteibıl állapítják meg, ezért a teljes jövedelmi volumennek is csak egy része jelenik meg ebben az értékben, ami az egy lakosra jutó tényleges jövedelmeket csak közvetetten reprezentálja. A rendelkezésre álló nyers mutatókból (munkanélküliségi ráta, átlagkeresetek, foglalkoztatottak száma) megkíséreltük, hogy rajon szinten az aktivitási, a foglalkoztatási és az átlagkereseti különbségekre következtessünk. A 669-bıl 501 egységes adatsor elkészítése során a munkanélküliséget és az átlagkereseteket is csak a foglalkoztatottak számával súlyozhattuk. Az átlagkeresetek esetében a foglalkoztatottak száma mivel mind a kettı a bérbıl és fizetésbıl élıkre vonatkozik a legmegfelelıbb súly. A munkanélküliség esetében mivel a munkanélküliek száma sem áll rendelkezésre rajon szinten az egész országra azonban jobb híján hagyatkoztunk erre, mivel a bérbıl és fizetésbıl élık a foglalkoztatottaknak csak egy részét képezik. A súlyból eredı torzulás azonban minimális, mivel a súlyozott átlagokat egy megyén belüli szomszédos rajonokra számoltuk. A rendelkezésre álló adatokból tehát a munkanélküliségi ráta, valamint a bérbıl és fizetésbıl élık átlagkeresete az aggregálás után rendelkezésre áll. A bérbıl és fizetésbıl élık számából megadhatjuk azok foglalkoztatottsági rátáját, de csak a teljes népességre vetítve, mivel az aktív korú népesség száma rajon szinten nem áll rendelkezésre. Jóval nehezebb a helyzet az aktivitási rátával. A munkanélküliek számának csak egy részét tudjuk megadni, amelyet a bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak és a munkanélküliségi ráta adataiból számolhatunk ki. Ezt adhatjuk össze a bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak számával. Ez többszörösen is közelítı érték, mivel nem azonos a bérbıl és fizetésbıl élı gazdaságilag aktív népesség rátájával sem (3. táblázat).

176 176 Kitekintı TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT Fajlagos és abszolút munkaerı-piaci mutatók rajon szinten Ukrajnára (Absolute and Specific Indicies of Labour Market in Ukraine by Rayon) Abszolút mutatók Az összes foglalkoztatott száma (f e ) Bérbıl és fizetésbıl élı foglalkoztatottak száma (f k ) Munkanélküliek száma (m) Az összes foglalkoztatott teljes jövedelemtömege (y) A bérbıl és fizetésbıl élık teljes jövedelemtömege (y k ) Fajlagos mutatók A bérbıl és fizetésbıl élık átlagkeresetei (Y k ) Teljes munkanélküliségi ráta (U) A bérbıl és fizetésbıl élık foglalkoztatottsági rátája (F k ) A bérbıl és fizetésbıl élık aktivitási rátája (A k ) Egy lakosra jutó alkalmazotti jövedelem (J k ) Forrás: Saját szerkesztés. Forrás nem ismert és a meglévı adatokból nem számítható ki publikálták rajon szinten a teljes országra nem ismert és a meglévı adatokból nem számítható ki nem ismert és a meglévı adatokból nem számítható ki y k = f e * Y k Forrás publikálták rajon szinten a teljes országra publikálták rajon szinten a teljes országra F k = f k /teljes népesség A k = (f k +m k )/teljes népesség, ahol m k /m = f k /f 3 J k =y k /teljes népesség A munkaerı-piaci viszonyok értékelése rajon szinten A rajon szintő mutatók korrelációs mátrixából kitőnik, hogy a foglalkoztatottsági (F k ) és az aktivitási ráta (A k ) gyakorlatilag ugyanazt mutatja, ezért a továbbiakban csak a foglalkoztatottsági rátával foglalkoztunk. Az egy lakosra jutó jövedelem szorosan függ egyrészt az alkalmazottak lakosságon belüli arányától (F k ), másrészt az átlagkeresetek nagyságától (Y k ), így gyakorlatilag eme két mutató eredıjeként fogható fel, melyek azonban egymással jóval gyengébben korrelálnak. Persze 501 területegység esetében már a 0,5-ös szorosságú korreláció is szignifikáns kapcsolatot jelent. Jövedelem/népesség = jövedelem/foglalkoztatott*foglalkoztatott/népesség azaz J k = Y k *F k A munkanélküliségi ráta jellemzıen fordítottan arányos mind a foglalkoztatással, mind az átlagkeresetekkel. A legszorosabb kapcsolatban az egy lakosra jutó jöve-

177 TÉT XXII. évf Kitekintı 177 delmekkel van, azaz a magas munkanélküliség általában Ukrajnában is a rossz jövedelmi és foglalkoztatási pozíciókkal rendelkezı térségeket sújtja (4. táblázat). 4. TÁBLÁZAT A vizsgált öt rajon szintő mutató egymással való korrelációs kapcsolata (Correlation between the Values of Parameters Examined by Rayon) U Y k F k J k A k Munkanélküliségi ráta (U) 1-0,42-0,36-0,44-0,25 Átlagkeresetek (Y k ) -0,42 1 0,50 0,89 0,46 Foglalkoztatottsági ráta (F k ) -0,36 0,50 1 0,81 0,99 Egy lakosra jutó jövedelem (J k ) -0,44 0,89 0,81 1 0,78 Aktivitási ráta (A k ) -0,25 0,46 0,99 0,78 1 Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. Az országos átlagok és a mediánok összevetésébıl megállapítható, hogy minden mutató esetében a rajonok többsége az országos átlagnál kedvezıtlenebb pozícióban van, jelentıs polarizáltság mutatkozik. A legkedvezıbb a helyzet talán a munkanélküliség (U) esetében, ahol a területegységek több mint negyede esik az országos átlag alá, habár a medián nagysága alapján a területegységek felében az országos átlagnál legalább másfélszer magasabb a munkanélküliség. Az adatsorok közül a munkanélküliség szóródik a leginkább, a maximum több mint ötvenszerese a minimumnak, és a súlyozott relatív szórása is a legmagasabb. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ország egyes területein egekbe szökne a munkanélküliség, habár a maximumérték az országos átlag 4 5-szörösét jelenti. A magas szóródás annak a következménye, hogy a legalacsonyabb gyakorlatilag nulla és a legmagasabb munkanélküliségi ráta között 15 százalékpont a különbség. A nagy szóródás ellenére a területi bontás kifinomultságát figyelembe véve a legmagasabb munkanélküliségő területek sem mutatnak extrém kiugró értéket (5. táblázat). Az átlagkeresetek (Yk) esetében a területegységek alig valamivel több mint tizedében haladják meg az országos átlag szintjét ez persze kihat az egy lakosra jutó jövedelmekre is, amely megdöbbentıen alacsony érték. Csupán néhány kiugró térség húzza fel az országos átlagot, míg a területek 87%-a az átlag alatt tengıdik. A másik oldalon pedig a rajonok közel fele nem haladja meg az országos átlag kétharmadát. Az egy lakosra jutó jövedelmek (Jk) esetében a területegységek fele nem éri el az országos átlag felét sem. A munkanélküliségen túl az egy lakosra jutó bérjövedelem mutat még magasabb szóródást, mivel abban az átlagkereseti és foglalkoztatottsági különbségek összeadódnak. Az átlagkeresetek és a foglalkoztatottsági ráta szórása és terjedelme a legkisebb. Ennek ellenére az átlagfizetések közötti négyszeres különbség igencsak tetemes, ha arra gondolunk, hogy a legszegényebbekhez képest a leggazdagabb területeken a foglalkoztatottak átlagosan négyszer (!) többet keresnek havonta.

178 178 Kitekintı TÉT XXII. évf TÁBLÁZAT A rajonszintő adatsorok fıbb jellemzıi (Basic Indices of Data Sets by Rayon) Munkanélküliségi ráta (U) Bérbıl és fizetésbıl élık átlagkeresetei (Yk) Bérbıl és fizetésbıl élık foglalkoztatottsági rátája (Fk) Egy lakosra jutó bérjövedelem (Jk) Bérbıl és fizetésbıl élık aktivitási rátája (Ak ) országos átlag 3, , ,7 medián (x ) 5, ,5 20,1 medián az országos átlaghoz viszonyítva , ,7 81,4 súlyozott szórás (s) 2, ,75 77,7 6,7 mértékegység azonos az eredetivel azonos az eredetivel % azonos az eredetivel súlyozott relatív szórás (V) % maximum 15, azonos az eredetivel minimum 0, ,2 9 azonos az eredetivel adatsor terjedelme (K) dimenziótlan szóródás terjedelme (range) (P) relatív terjedelem (relatív range) (Q) átlag feletti területegységek aránya azonos az eredetivel 4,3 1,5 1,7 2,1 1,7 dimenziótlan % Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. Az öt adatsor fıbb jellemzıit megvizsgálva szintén beláthatjuk, hogy F k és A k adatsor szinte teljesen ugyanaz. Ezen utóbbi mutatók esetében tapasztalható egyúttal a legkisebb polarizáltság is, ami azonban természetükbıl adódik: foglalkoztatottak mindenhol magas arányban vannak. A Lorenz-görbe és a Hoover-index szintén azt mutatja, hogy országos szinten a foglalkoztatottsági és átlagkereseti különbségek hasonló egyenlıtlenséget mutatnak, míg az egy fıre jutó keresetek különbségeiben az elıbbi két mutató különbségei összegzıdnek. A területi koncentráltság a rendelkezésre álló abszolút mutatók (foglalkoztatottak száma [f k ], bértömeg [y k ]) esetében a számszerő érték tekintetében (501 területegység lévén) természetesen nem lehet magas, mivel az elvi minimumérték teljesen egyenletes eloszlást feltételezve is rendkívül alacsony. Azonban a legkisebb koncentráltságú népesség is ötször koncentráltabb az egyenletes eloszlásnál.

179 TÉT XXII. évf Kitekintı 179 A foglalkoztatottak és a jövedelem közötti majd kétszeres koncentráció különbség szerint a jövedelem jó része az azt megtermelı foglalkoztatottaknak is csupán egy kis részéhez kötıdik (13., 14. ábra). 13. ÁBRA A fıbb munkaerı-piaci mutatók területi különbségei a Lorenz-görbén (Spatial Disparities of Main Indices of Labour Market on Lorenz Curve) 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 foglalkoztatottsági ráta átlagkeresetek egy fıre jutó keresetek 0,3 0,2 0, ,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1 Megjegyzés: A fıbb munkaerı-piaci mutatók területi különbségei a Hoover-index alapján: F k: 11,98; Y k: 12,64; J k: 22,63. Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. 14. ÁBRA A területi koncentráltság (Herfindahl-Hirschman-index, K) nagysága a három munkaerı-piaci abszolút mutató esetében (Spatial Concentration [Herfindahl-Hirschman Index, K] by Three Absolute Indicies of Labour Market) 0,032 0,029 0,027 0,022 a koncentráció elvi minimumértéke 0,017 0,016 0,012 0,010 0,007 0,002 teljes népesség foglalkoztatottak száma teljes bértömeg Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás. A bérbıl és fizetésbıl élık foglalkoztatottsági rátája a munkanélküliségi rátához hasonlóan szintén a nagyvárosok környékén a legmagasabb, illetve ahogy az a megye szintő adatokból is látszott kelet felé emelkedik (15. ábra). A munkanélküliséghez képest sajátos, hogy Középnyugat-Ukrajnában az alapvetıen vidékies rajonokban is relatíve magas foglalkoztatottsági értékekkel találkozunk, melynek

180 180 Kitekintı TÉT XXII. évf okai a mezıgazdaság átalakításában keresendık. Máshol a magas foglalkoztatottság fıként a magas urbanizáltsággal függ össze. Így Dél-Ukrajnában fıként a tengerparti sávban Odesza, Mikolajiv, Herszon magasabb a foglalkoztatottság. A Kárpátok vidékén találjuk országosan a legalacsonyabb foglalkoztatottsági szinteket (técsıi járás), annak ellenére, hogy az EU határmente különösen Ungvár térsége még a galíciai határmentéhez képest is jobb foglalkoztatottsági pozíciókkal rendelkezik. Az olcsó munkaerıt, valamint az Európai Unió és a nagy keleti felvevıpiacok határán meglévı közlekedés-földrajzi elınyöket kihasználva számos transznacionális vállalat hozott létre itt termelıegységet (pl. a Skoda vagy a Flextronics). Egy-egy térségben egy nagyobb üzem is elegendı ahhoz, hogy magasabb foglalkoztatottsággal találkozzunk, mint a ritkán lakott nyugat-poleszjei Kuznecovszk (Volodimirec) rajonban a Rivnei Atomerımő. 15. ÁBRA A bérbıl és fizetésbıl élık foglalkoztatottsági rátája 2004-ben (Rate of Employees of Total Population in 2004) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. A regisztrált munkanélküliségi ráta 2004-ben fıleg a nagyvárosokban és környékükön volt alacsony, jelezve ezek fontosságát az általános foglalkoztatottság terén is (16. ábra). Országosan a legalacsonyabb munkanélküliségi rátákat az odeszai agglomerációban találjuk, ahol annak nagysága az 1%-ot sem éri el. Hasonlóan alacsony a munkanélküliség Kijevben és térségében. A fıváros szerepe kiemelkedı: Kijev munkaerı-piaci kisugárzása egészen nagy területet érint, amely szigetként emelkedik ki a középnyugati országrész depressziós rurális térségeibıl.

181 TÉT XXII. évf Kitekintı ÁBRA A munkanélküliségi ráta alakulása 2004-ben (Rate of Unemployment in 2004) Forrás: Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján saját szerkesztés. A mezıgazdasági vállalatok kedvezıbb túlélési esélye (a piac közelsége), illetve részben a korábban már említett kényszerő dezurbanizáció miatt, a nagyvárosi agglomerációkon kívüli, de attól relatíve nem túl távol esı alacsony jövedelmő rurális térségekben (Odesza, Kijev, Harkiv, Dnyeper-mente, Donec-medence, Vinnicja és Hmelnicki tágabb térsége) is relatíve alacsony a munkanélküliség. Az ország nyugati közvetlen határszéle különösen Kárpátalján és Lviv megyében kedvezıbb munkanélküliségi helyzető. A turizmus által érintett területeken, fıként a Krímben is relatíve alacsony a munkanélküliség, habár a Kárpátok félreesı rajonjaiban ökörmezıi járás, a hucul vidék: rahói, verhovinai járás magas munkanélküliséget találunk. Összefüggı nagyobb munkanélküliségő területek elsısorban a nagyobb foglalkoztatási központoktól távolabb fekvı munkaerı-piaci senkiföldjén alakultak ki. Ez jellemzi Kelet-Ukrajna alulindusztrializált térségeit, mint a Donecmedence ritkán lakott sztyeppei peremzónáit. Jellemzıen magas a munkanélküliség a Déli-Bug és a Dnyeper alsó folyása menti agrártérségekben, a Poleszje Rivne és Volhínia megye és Podólia nyugati, közlekedési árnyékzónában fekvı, elzártabb térségeiben. A legmagasabb munkanélküliségi értékek a vidéki lakosság által rendkívül sőrőn benépesült Felsı-Dnyeszter mentét (Ivano-Frankivszk megye: Horodenka; Csernyivci megye: Herca, Kelmenci rajonok) jellemzik, ahol a helyzetet csak nehezíti a kedvezıtlen határ menti fekvés (Románia legtávolabbi, legelmaradottabb területei és Moldva). Határ menti munkaerı-piaci árnyékterületnek számít délnyugaton a Dnyeszter menti szakadár köztársasággal határos rurális térség is,

ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 1-20. p. Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 4: 1-20 Kulcsszavak: ÚJRAIPAROSODÁS A NAGYVILÁGBAN ÉS MAGYARORSZÁGON (Reindustrialization in the World and in Hungary) BARTA

Részletesebben

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában Fábián Zsófia KSH A vizsgálat célja Európa egyes térségei eltérő természeti, társadalmi és gazdasági adottságokkal rendelkeznek. Különböző történelmi

Részletesebben

Összefoglaló. A világgazdaság

Összefoglaló. A világgazdaság Összefoglaló A világgazdaság A világgazdasági kilátásokat továbbra is jelentıs bizonytalanság övezi, ami minden jel szerint az elkövetkezı két évben is megmarad. A bizonytalanság forrása ıszi jelentésünkhöz

Részletesebben

Szegedi Gábor vezető főtanácsos Európai Országok és Külgazdasági Elemző Főosztály Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Szeged, 2009.

Szegedi Gábor vezető főtanácsos Európai Országok és Külgazdasági Elemző Főosztály Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Szeged, 2009. Szegedi Gábor vezető főtanácsos Európai Országok és Külgazdasági Elemző Főosztály Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Szeged, 2009. október 20. Ország Magyar export 1998 2003 2005 2006 2007 2008

Részletesebben

STATISZTIKAI TÜKÖR. Jelentés a beruházások 2014. évi alakulásáról. Tartalom. 1. Összefoglalás...2. 2. Nemzetközi kitekintés...2

STATISZTIKAI TÜKÖR. Jelentés a beruházások 2014. évi alakulásáról. Tartalom. 1. Összefoglalás...2. 2. Nemzetközi kitekintés...2 215. április Jelentés a beruházások 214. évi alakulásáról STATISZTIKAI TÜKÖR Tartalom 1. Összefoglalás...2 2. Nemzetközi kitekintés...2 3. Gazdasági környezet...2 4. A beruházások főbb jellemzői...3 5.

Részletesebben

Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására

Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására Túry Gábor MTA Világgazdasági kutatóintézet Válságról válságra A gazdasági világválság területi következményei

Részletesebben

Magyar tıke külföldön. Budapest 2008. nov. 6.

Magyar tıke külföldön. Budapest 2008. nov. 6. Magyar tıke külföldön Budapest 2008. nov. 6. A globalizáció eredménye a növekvı tıkemozgás a világgazdaságban A magyar közgondolkodás középpontjában eddig a beáramló mőködı tıke állt Ha komolyan vesszük

Részletesebben

A gazdasági válság hatása az ipari struktúrára Nyugat- és Közép- Dunántúl térségében

A gazdasági válság hatása az ipari struktúrára Nyugat- és Közép- Dunántúl térségében A gazdasági válság hatása az ipari struktúrára Nyugat- és Közép- Dunántúl térségében Szabó Sándor PhD. hallgató Válságról válságra A gazdasági világválság területi következményei tudományos konferencia

Részletesebben

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Kínai gazdaság tartós sikertörténet Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Főbb témák Az elmúlt harminc év növekedésének tényezői Intézményi reformok és hatásaik Gazdasági fejlődési trendek

Részletesebben

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ A negyedéves munkaerı-felmérés tapasztalatai a dél-dunántúli régióban 2009. IV. negyedév A felmérés lényege A PHARE TWINING svéd-dán modernizációs folyamat során

Részletesebben

A 2009. évi rövidtávú munkaerı-piaci prognózis felmérés fıbb tapasztalatai

A 2009. évi rövidtávú munkaerı-piaci prognózis felmérés fıbb tapasztalatai DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ MUNKAERİ-PIACI PROGNÓZIS 2009. OKTÓBER A 2009. évi rövidtávú munkaerı-piaci prognózis felmérés fıbb tapasztalatai 2009 októberében a munkaügyi központok 31. alkalommal bonyolítottak

Részletesebben

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Készítette: Bakos Izabella Mária SZIE-GTK Enyedi György RTDI PhD-hallgató Kutatási téma Az egészségügyi állapot (lakosság

Részletesebben

Készült: A Csepel-sziget és Környéke Többcélú Önkormányzati Társulás számára. Tett Consult Kft. www.tettconsult.eu. Budapest, 2009. április 16.

Készült: A Csepel-sziget és Környéke Többcélú Önkormányzati Társulás számára. Tett Consult Kft. www.tettconsult.eu. Budapest, 2009. április 16. Készült: A Csepel-sziget és Környéke Többcélú Önkormányzati Társulás számára Budapest, 2009. április 16. Tett Consult Kft. www.tettconsult.eu Készítette: TeTT Consult Kft 1023 Budapest, Gül Baba utca 2.

Részletesebben

A városi táj átalakulása Magyarországon a rendszerváltozás után

A városi táj átalakulása Magyarországon a rendszerváltozás után Dr. Kovács Zoltán 1 A városi táj átalakulása Magyarországon a rendszerváltozás után A címben jelzett városi táj alatt a városok belsı terének természeti, épített (mőszaki), gazdasági és társadalmi elemekbıl

Részletesebben

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ A negyedéves munkaerı-felmérés tapasztalatai a dél-dunántúli régióban 2009. I. negyedév A felmérés lényege A PHARE TWINING svéd-dán modernizációs folyamat során

Részletesebben

I. A VÁROS SZEREPÉNEK MEGHATÁROZÁSA A

I. A VÁROS SZEREPÉNEK MEGHATÁROZÁSA A I. A VÁROS SZEREPÉNEK MEGHATÁROZÁSA A TELEPÜLÉSHÁLÓZATBAN I. A VÁROS SZEREPÉNEK MEGHATÁROZÁSA A TELEPÜLÉSHÁLÓZATBAN... 1 I.1. Érd szerepe az országos településhálózatban... 2 I.1.1. Érd szerepe a térség

Részletesebben

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az Információs Társadalom fogalma, kialakulása Dr. Bakonyi Péter c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az információs társadalom fogalma Az információs és kommunikációs technológiák

Részletesebben

ziesedése az informáci

ziesedése az informáci NKTH Innotárs program KKVENT_8 Kis- és s középvk pvállalkozások esélyei a nemzetköziesed ziesedı tudásgazdas sgazdaságok gok korában Magyar KKV-k k nemzetköziesed ziesedése az informáci ciótechnológiai

Részletesebben

TÁJÉKOZTATÓ febr.

TÁJÉKOZTATÓ febr. TÁJÉKOZTATÓ A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ MUNKAERİ-PIACI HELYZETÉNEK ALAKULÁSÁRÓL A NYILVÁNTARTOTT ÁLLÁSKERESİK FİBB ADATAI Nevezés 2011. Változás az elızı hónaphoz képest Változás az elızı évhez képest Fıben

Részletesebben

TÁJÉKOZTATÓ ápr.

TÁJÉKOZTATÓ ápr. TÁJÉKOZTATÓ A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ MUNKAERİ-PIACI HELYZETÉNEK ALAKULÁSÁRÓL A NYILVÁNTARTOTT ÁLLÁSKERESİK FİBB ADATAI Nevezés 2011. Változás az elızı hónaphoz képest Változás az elızı évhez képest Fıben

Részletesebben

Hogyan születik az innováció? A rendszerváltás óta eltelt két évtized tanulságai.

Hogyan születik az innováció? A rendszerváltás óta eltelt két évtized tanulságai. INNOVÁCIÓS KONFERENCIA 2010. március 11. PANNON EGYETEM MŐSZAKI INFORMATIKAI KAR Prof. Dr. Mihályi Péter Tanszékvezetı Pénzügytan Tanszék Pannon Egyetem Hogyan születik az innováció? A rendszerváltás óta

Részletesebben

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ A negyedéves munkaerı-felmérés tapasztalatai a dél-dunántúli régióban 2007. IV. negyedév A felmérés lényege A PHARE TWINING svéd-dán modernizációs folyamat során

Részletesebben

4. ábra: A GERD/GDP alakulása egyes EU tagállamokban 2000 és 2010 között (%) 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 2000 2001 2002 2003 Észtország Portugália 2004 2005 2006 2007 Magyarország Románia 2008

Részletesebben

A Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Heves megyei eredményei. 2014. I. negyedév

A Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Heves megyei eredményei. 2014. I. negyedév Heves Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja A Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Heves megyei eredményei A foglalkoztatottak számának változása körzetenként 250 200 150 100 50 0-50 2014.03.31

Részletesebben

DIGITÁLIS GAZDASÁG LAUFER TAMÁS 2014. 03.21.

DIGITÁLIS GAZDASÁG LAUFER TAMÁS 2014. 03.21. DIGITÁLIS GAZDASÁG LAUFER TAMÁS 2014. 03.21. IKT szektor helye a nemzetgazdaságban 1. Forrás: KSH Kibocsátás ágazatonként 2012 folyóáron 0 5 000 000 10 000 000 15 000 000 20 000 000 25 000 000 Mezıgazdaság

Részletesebben

DR. HUBAI JÓZSEF * Magyarország természeti erıforrásainak gazdálkodása dása az Európai Unióban, 2004/2005

DR. HUBAI JÓZSEF * Magyarország természeti erıforrásainak gazdálkodása dása az Európai Unióban, 2004/2005 Elızmények DR. HUBAI JÓZSEF * Magyarország természeti erıforrásainak gazdálkodása dása az Európai Unióban, 2004/2005 Natural resources management in Hungary, a member state of the EU, in 2004/2005 Hungary

Részletesebben

Rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján

Rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján Rosszindulatú daganatok előfordulási gyakorisága Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján Lokalizáció daganatok előfordulási gyakorisága Magyarországon 2009-20011. 2009 2010 2011 Férfi Nő Össz

Részletesebben

Piac és tényezıi. Ár = az áru ellenértéke pénzben kifejezve..

Piac és tényezıi. Ár = az áru ellenértéke pénzben kifejezve.. Piac és tényezıi TÉMAKÖR TARTALMA - Piac és tényezıi - Piacok csoportosítása - Piaci verseny, versenyképesség - Nemzetgazdaság - Gazdasági élet szereplıi PIAC A piac a kereslet és a kínálat találkozási

Részletesebben

HAZAI BIOTECHNOLÓGIAI KKV-K A NEMZETKÖZIESEDİ TUDÁSHÁROMSZÖGBEN

HAZAI BIOTECHNOLÓGIAI KKV-K A NEMZETKÖZIESEDİ TUDÁSHÁROMSZÖGBEN NKTH Innotárs program KKVENT_8 HAZAI BIOTECHNOLÓGIAI KKV-K A NEMZETKÖZIESEDİ TUDÁSHÁROMSZÖGBEN Dr. Antalóczy Katalin Halász György Imre Tatabánya, 2010. november 24. IKU Innovációs Kutató Központ (Pénzügykutató

Részletesebben

SZENT ISTVÁN EGYETEM, Gödöllı. Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola. Doktori (PhD) értekezés

SZENT ISTVÁN EGYETEM, Gödöllı. Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola. Doktori (PhD) értekezés SZENT ISTVÁN EGYETEM, Gödöllı Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Doktori (PhD) értekezés A TERMELİI ÉRTÉKESÍTİ SZERVEZETEK (TÉSZ) LEHETİSÉGEI A ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS TERMELİK KOORDINÁLÁSÁBAN

Részletesebben

Autóipari befektetések támogatása Magyarországon. Szandrocha Kamilla 2010. Január 18.

Autóipari befektetések támogatása Magyarországon. Szandrocha Kamilla 2010. Január 18. Autóipari befektetések támogatása Magyarországon Szandrocha Kamilla 2010. Január 18. Az autóipar támogatása Magyarországon 1) Egyedi kormánydöntéssel megítélt közvetlen támogatás 2) EU társfinanszírozott

Részletesebben

Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulás. Közoktatás-fejlesztési Terve

Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulás. Közoktatás-fejlesztési Terve Társulási Tanács által a 126/2009. (VI. 29.) TKT és 161/2009. (VIII.31.) TKT számú határozattal elfogadva. Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulás Közoktatás-fejlesztési Terve 2009. június 29. Készült

Részletesebben

KORMÁNYZATI KEZDEMÉNYEZÉSEK, A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE. SZOMBATHELY, 2013. október 17.

KORMÁNYZATI KEZDEMÉNYEZÉSEK, A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE. SZOMBATHELY, 2013. október 17. KORMÁNYZATI KEZDEMÉNYEZÉSEK, A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE SZOMBATHELY, 2013. október 17. Az egy főre jutó bruttó hazai termék a Nyugat-Dunántúlon Egy főre jutó bruttó hazai termék Megye, régió ezer

Részletesebben

A Dél-alföldi régió gazdasági folyamatai a 2009. évi társaságiadó-bevallások tükrében

A Dél-alföldi régió gazdasági folyamatai a 2009. évi társaságiadó-bevallások tükrében A Dél-alföldi régió gazdasági folyamatai a 2009. évi társaságiadó-bevallások tükrében Készítette: Szeged, 2010. december 20. Tartalomjegyzék I. AZ ELEMZÉS MÓDSZERTANA... 3 II. ÖSSZEFOGLALÓ... 3 III. A

Részletesebben

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi

Részletesebben

Pest megye önálló régióvá válása: a vállalkozások helyzete

Pest megye önálló régióvá válása: a vállalkozások helyzete www.pest.hu Pest önálló régióvá válása: a vállalkozások helyzete A vállalkozások számának alakulása, a megszűnő és az új cégek száma, a cégek tevékenységének típusa hatással van az adott terület foglalkoztatási

Részletesebben

KKV KÖRKÉP 2010. október A Figyelı MKIK GVI Volksbank közös kutatása

KKV KÖRKÉP 2010. október A Figyelı MKIK GVI Volksbank közös kutatása s o r s z á m Milyen telefonszámon érted el a válaszolót? / körzetszám / telefonszám Kérdezés kezdete: 2010.... hó... nap... óra... perc A kérdezı aláírása:... igazolványszáma: KKV KÖRKÉP 2010. október

Részletesebben

Védjegyintenzív ágazatok Magyarországon

Védjegyintenzív ágazatok Magyarországon Védjegyintenzív ágazatok Magyarországon Simon Dorottya dr. Gonda Imre Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Európai IP kérdések: újratöltve MIE rendkívüli közgyűlés 2014. szeptember 3. Védjegyintenzív ágazatok

Részletesebben

DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS DR. KOMAREK LEVENTE

DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS DR. KOMAREK LEVENTE DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS DR. KOMAREK LEVENTE Nyugat-magyarországi Egyetem Sopron 2012 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR SZÉCHENYI ISTVÁN GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI

Részletesebben

STATISZTIKAI TÜKÖR 2012/42

STATISZTIKAI TÜKÖR 2012/42 2015. március Tartalom A GAZDASÁGI FOLYAMATOK REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI, 2013 STATISZTIKAI TÜKÖR 2012/42 VI. évfolyam 42. szám Bevezető...2 Összefoglalás...3 Gazdasági fejlettség, a gazdaság ágazati szerkezete...5

Részletesebben

A szakképzı iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása 2010

A szakképzı iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása 2010 A szakképzı iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása 2010 A dokumentum a Szakiskolai férıhelyek meghatározása 2010, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) részére

Részletesebben

A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON 2005-BEN

A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON 2005-BEN KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL DEBRECENI IGAZGATÓSÁGA A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON 2005-BEN Debrecen 2006. július Központi Statisztikai Hivatal Debreceni Igazgatóság, 2006

Részletesebben

A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások

A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások A magyar építőipar számokban és a 2015. évi várakozások Az építőipari termelés alakulása A magyar építőipari termelés hat éves csökkenés után mélyponton 2012. évben volt ~1600 Mrd Ft értékkel. 2013-ban

Részletesebben

A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban

A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban Csermely Ágnes Államadósság és Gazdasági Növekedés A Költségvetési Tanács munkáját támogató szakmai konferencia 2012. Május 15. 2 Trend

Részletesebben

Más szektorok (múltik, hazai nagyvállalatok és KKV-ék) HR trendjei és a közszolgálati emberi erıforrás menedzsment 2010

Más szektorok (múltik, hazai nagyvállalatok és KKV-ék) HR trendjei és a közszolgálati emberi erıforrás menedzsment 2010 Humán Szakemberek Országos Szövetsége Budapest, 2010. március 24. Más szektorok (múltik, hazai nagyvállalatok és KKV-ék) HR trendjei és a közszolgálati emberi erıforrás menedzsment 2010 Dr. Poór József

Részletesebben

NÓGRÁD MEGYE AZ EZREDFORDULÓ UTÁN

NÓGRÁD MEGYE AZ EZREDFORDULÓ UTÁN Központi Statisztikai Hivatal NÓGRÁD MEGYE AZ EZREDFORDULÓ UTÁN Salgótarján, 2009. február Központi Statisztikai Hivatal, 2009 ISBN 978-963-235-232-9 (internet) Felelős szerkesztő: Szalainé Homola Andrea

Részletesebben

TIOP 2.6. Egyeztetési változat! 2006. október 16.

TIOP 2.6. Egyeztetési változat! 2006. október 16. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA TÁRSADALMI INFRASTRUKTÚRA OPERATÍV PROGRAM 2007-2013 TIOP 2.6. Egyeztetési változat! 2006. október 16. Fájl neve: TIOP 2.6. Partnerség 061013 Oldalszám összesen: 76 oldal

Részletesebben

Frey Mária. Szintetizáló tanulmány. (Önkormányzati felméréssel kiegészített változat)

Frey Mária. Szintetizáló tanulmány. (Önkormányzati felméréssel kiegészített változat) Frey Mária Aktív munkaerı-piaci politikák komplex értékelése a 2004-2009. közötti idıszakban Szintetizáló tanulmány (Önkormányzati felméréssel kiegészített változat) Készült a Foglalkoztatási és Szociális

Részletesebben

2005. október 1. 2005 december 31. elsı negyedév (nem auditált mérlegadatok alapján)

2005. október 1. 2005 december 31. elsı negyedév (nem auditált mérlegadatok alapján) Az EGIS Gyógyszergyár Nyilvánosan Mőködı Részvénytársaság gyorsjelentése a Budapesti Értéktızsde számára 2005. október 1. 2005 december 31. elsı negyedév (nem auditált mérlegadatok alapján) Az EGIS Nyrt.

Részletesebben

Inaktivitás és mezıgazdasági munkavégzés a vidéki Magyarországon

Inaktivitás és mezıgazdasági munkavégzés a vidéki Magyarországon Lengyel I. Lukovics M. (szerk.) 2008: Kérdıjelek a régiók gazdasági fejlıdésében. JATEPress, Szeged, 167-173. o. Inaktivitás és mezıgazdasági munkavégzés a vidéki Magyarországon Czagány László 1 Fenyıvári

Részletesebben

Integrált rendszerek az Európai Unió országaiban Elınyeik és hátrányaik

Integrált rendszerek az Európai Unió országaiban Elınyeik és hátrányaik TÁMOP 1.3.1-07/1-2008-0002 kiemelt projekt A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése az integrált munkaügyi és szociális rendszer részeként Stratégiai irányítás és regionális tervezés támogatása komponens

Részletesebben

1.3 Gazdasági szervezetrendszer

1.3 Gazdasági szervezetrendszer 1.3 Gazdasági szervezetrendszer A rendszerváltozást követően megindult, a gazdasági szereplők számával, összetételével jellemezhető struktúra-átalakulás üteme 1996 után erőteljesen lefékeződött. Kialakult

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

AZ EURO BEVEZETÉSÉNEK RÖVID- ÉS KÖZÉPTÁVÚ HATÁSAI A MAGYAR GAZDASÁG SZÁMÁRA

AZ EURO BEVEZETÉSÉNEK RÖVID- ÉS KÖZÉPTÁVÚ HATÁSAI A MAGYAR GAZDASÁG SZÁMÁRA Pénzügykutató Rt AZ EURO BEVEZETÉSÉNEK RÖVID- ÉS KÖZÉPTÁVÚ HATÁSAI A MAGYAR GAZDASÁG SZÁMÁRA Gáspár Pál és Várhegyi Éva PÜK Munkafüzet 1999/1 Budapest, 1998 december Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 3 ÖSSZEFOGLALÁS

Részletesebben

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Gazdaságföldrajz Kihívások Európa előtt a XXI. században 2013. Európa (EU) gondjai: Csökkenő világgazdasági súly, szerep K+F alacsony Adósságválság Nyersanyag-

Részletesebben

A felnıttképzés hasznosulása a foglalkoztatásban

A felnıttképzés hasznosulása a foglalkoztatásban A felnıttképzés hasznosulása a foglalkoztatásban ( A partnerség és a párbeszéd szakmai hátterének megerısítése, közös kezdeményezések támogatása címő TÁMOP 2.5.2. program, FSZH) III/III. rész Primárius

Részletesebben

TÉZISEK. Közszolgáltatások térbeli elhelyezkedésének hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példáján

TÉZISEK. Közszolgáltatások térbeli elhelyezkedésének hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példáján Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola Budaházy György TÉZISEK Közszolgáltatások térbeli elhelyezkedésének hatékonyságvizsgálata a földhivatalok példáján Címő Doktori (PhD)

Részletesebben

A VISONKA Takarmánykeverı és Szolgáltató Nyilvánosan Mőködı Részvénytársaság idıközi vezetıségi beszámolója. 2013. november

A VISONKA Takarmánykeverı és Szolgáltató Nyilvánosan Mőködı Részvénytársaság idıközi vezetıségi beszámolója. 2013. november A VISONKA Takarmánykeverı és Szolgáltató Nyilvánosan Mőködı Részvénytársaság idıközi vezetıségi beszámolója 2013. november Alapadatok a Társaságról A Társaság cégneve: VISONKA Takarmánykeverı Szolgáltató

Részletesebben

14-469/2/2006. elıterjesztés 1. sz. melléklete. KOMPETENCIAMÉRÉS a fıvárosban

14-469/2/2006. elıterjesztés 1. sz. melléklete. KOMPETENCIAMÉRÉS a fıvárosban KOMPETENCIAMÉRÉS a fıvárosban 2005 1 Tartalom 1. Bevezetés. 3 2. Iskolatípusok szerinti teljesítmények.... 6 2. 1 Szakiskolák 6 2. 2 Szakközépiskolák. 9 2. 3 Gimnáziumok 11 2. 4 Összehasonlítások... 12

Részletesebben

BEFEKTETÉSEK ÉS A KÖLTSÉGVETÉS

BEFEKTETÉSEK ÉS A KÖLTSÉGVETÉS KOVÁCS ÁRPÁD EGYETEMI TANÁR, SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KÖLTSÉGVETÉSI TANÁCS ELNÖK MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG ELNÖK BEFEKTETÉSEK ÉS A KÖLTSÉGVETÉS 2013 ŐSZ Tartalom 1. A 2013. évi költségvetés megvalósításának

Részletesebben

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV)

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV) A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Környezeti Vizsgálata (NÉS SKV) Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás támogatásával Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány

Részletesebben

Konjunktúra kutatás - Adatbázis 1998-2015

Konjunktúra kutatás - Adatbázis 1998-2015 Konjunktúra kutatás - Adatbázis 1998-2015 A vállalati konjunktúra-felmérés az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) 1998 áprilisa óta tartó kutatássorozata, amely minden év áprilisában

Részletesebben

Agrártermékek területi árkülönbségei Magyarországon

Agrártermékek területi árkülönbségei Magyarországon Lengyel I. Lukovics M. (szerk.) 2008: Kérdıjelek a régiók gazdasági fejlıdésében. JATEPress, Szeged, 235-247. o. Agrártermékek területi árkülönbségei Magyarországon Dusek Tamás 1 - Szalka Éva 2 Egy termék

Részletesebben

Multinacionális cégek szerepe a HR-ben és a foglalkoztatásban a kelet-európai régióban

Multinacionális cégek szerepe a HR-ben és a foglalkoztatásban a kelet-európai régióban Multinacionális cégek szerepe a HR-ben és a foglalkoztatásban a kelet-európai régióban Farkas Ferenc - Karoliny Mártonné - Poór József 2011. Budapest Gödöllı 2012. november 20. Budapest Bevezetı gondolatok

Részletesebben

A magyar felsõoktatás helye Európában

A magyar felsõoktatás helye Európában Mûhely Ladányi Andor, ny. tudományos tanácsadó E-mail: ladanyi.andrea@t-online.hu A magyar felsõoktatás helye Európában E folyóirat hasábjain korábban két alkalommal is elemeztem az európai felsőoktatás

Részletesebben

DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS 2007. SZEPTEMBER 13-I ÜLÉS

DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS 2007. SZEPTEMBER 13-I ÜLÉS DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS 2007. SZEPTEMBER 13-I ÜLÉS 1. sz. napirendi pont Tájékoztató Somogy megye foglalkoztatási helyzetérıl Elıadó: Dr. Tarrné dr. Törzsök Piroska igazgató, DDRMK Kaposvári

Részletesebben

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ. Készítette: Hoffmanné Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ. Készítette: Hoffmanné Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Készítette: Hoffmanné Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETİ... 1 A MONITORING VIZSGÁLAT RÉSZLETES ADATAI TÁMOGATÁSI FORMÁK SZERINT... 1

Részletesebben

MUNKAERİPIACI ELİREJELZÉS 2008-RA

MUNKAERİPIACI ELİREJELZÉS 2008-RA SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA MUNKAERİPIACI ELİREJELZÉS 2008-RA JAVULÓ VÁRAKOZÁSOK, KISMÉRTÉKBEN NÖVEKVİ FOGLALKOZTATÁS Az SZMM és az MKIK közös sajtótájékoztatója

Részletesebben

Az IKT szektor gazdasági lábnyoma A digitális gazdaság mérésének új módszertana. 2015. július

Az IKT szektor gazdasági lábnyoma A digitális gazdaság mérésének új módszertana. 2015. július Az IKT szektor gazdasági lábnyoma A digitális gazdaság mérésének új módszertana 2015. július TARTALOM Bevezetés Az IKT és digitális gazdaság kapcsolata A digitális gazdaság mérete A digitális gazdaság

Részletesebben

5. HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEK

5. HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEK 5. HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEK Kovács Katalin Ôri Péter FÔBB MEGÁLLAPÍTÁSOK A magyarországi halandóság történeti távlatban is kedvezôtlen volt nyugat- vagy észak-európai összehasonlításban, de ez a hátrány

Részletesebben

Polgár Város. Integrált Városfejlesztési Stratégiája. (A Képviselı-testület 73/2008 (V.22.) sz. határozatával elfogadta)

Polgár Város. Integrált Városfejlesztési Stratégiája. (A Képviselı-testület 73/2008 (V.22.) sz. határozatával elfogadta) Polgár Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája (A Képviselı-testület 73/2008 (V.22.) sz. határozatával elfogadta) 2008 Polgár Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája A tanulmány kidolgozásában

Részletesebben

Fizetési trendek a magyarországi nemzetközi vállalatoknál

Fizetési trendek a magyarországi nemzetközi vállalatoknál Fizetési trendek a magyarországi nemzetközi vállalatoknál Megbízható bérezési adatok a DUIHK 2014 es Bérezési Tanulmányában Jövőre átlagosan négy százalékkal szeretnék a külföldi vállalatok munkavállalóik

Részletesebben

A Kisteleki Kistérség munkaerı-piaci helyzete. (pályakezdı és tartós munkanélküliek helyzetelemzése)

A Kisteleki Kistérség munkaerı-piaci helyzete. (pályakezdı és tartós munkanélküliek helyzetelemzése) A Kisteleki Kistérség munkaerı-piaci helyzete (pályakezdı és tartós munkanélküliek helyzetelemzése) 1 Tartalomjegyzék I. Kisteleki Kistérség elhelyezkedése és népessége... 3 A népesség száma és alakulása...

Részletesebben

A Heves megyei egyéni vállalkozók 2011. évi tevékenységének alakulása

A Heves megyei egyéni vállalkozók 2011. évi tevékenységének alakulása A Heves megyei egyéni vállalkozók 2011. évi tevékenységének alakulása Az elmúlt évek válsághatásai a társas vállalkozásokhoz képest súlyosabban érintették az egyéni vállalkozásokat, mivel azok az egyre

Részletesebben

Versenyképességi Szerzıdés Székesfehérvár Megyei Jogú Város gazdaságélénkítési stratégiájához, és ahhoz kapcsolódó fejlesztésekhez

Versenyképességi Szerzıdés Székesfehérvár Megyei Jogú Város gazdaságélénkítési stratégiájához, és ahhoz kapcsolódó fejlesztésekhez Versenyképességi Szerzıdés Székesfehérvár Megyei Jogú Város gazdaságélénkítési stratégiájához, és ahhoz kapcsolódó fejlesztésekhez mely létrejött egyrészrıl a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (8000

Részletesebben

Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Csongrád megye 2006. IV. negyedév

Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Csongrád megye 2006. IV. negyedév Csongrád Megyei Munkaügyi Központ Negyedéves munkaerı-gazdálkodási felmérés Csongrád megye 2. IV. negyedév Szeged, 2. november 2. Készítette: Fejes Ágnes elemzı Csongrád Megyei Munkaügyi Központ Koordinációs

Részletesebben

Regionális Gazdaságtan II 3. Elıadás. A téma vázlata

Regionális Gazdaságtan II 3. Elıadás. A téma vázlata Regionális Gazdaságtan II 3. Elıadás A MAGYAR RÉGIÓK, MEGYÉK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ALAPMUTATÓI ÉS ALAPTÉNYEZİI A téma vázlata Régiók sikerességének tényezıi A magyar régiók, megyék versenyképességének alapmutatói

Részletesebben

CSATLAKOZÁSUNK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ - A MAGYAR MEZİGAZDASÁG ÉS A JÁSZSÁG A LEHETİSÉGEI

CSATLAKOZÁSUNK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ - A MAGYAR MEZİGAZDASÁG ÉS A JÁSZSÁG A LEHETİSÉGEI Kis Zoltán CSATLAKOZÁSUNK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ - A MAGYAR MEZİGAZDASÁG ÉS A JÁSZSÁG A LEHETİSÉGEI Az ezredforduló felé közeledve egyre reálisabbnak és kézzelfoghatóbbnak tőnik Magyarország csatlakozása a

Részletesebben

MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály. A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013)

MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály. A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013) MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály A hazai tudományos kibocsátás regionális megoszlása az MTMT alapján (2007-2013) Projektszám: TÁMOP-4.2.5.A-11/1-2012-0001 A Magyar Tudományos Művek

Részletesebben

LOVASKOCSIVAL AZ INFORMÁCIÓS SZUPERSZTRÁDÁN. információtartalma 2006-2010 2011/1

LOVASKOCSIVAL AZ INFORMÁCIÓS SZUPERSZTRÁDÁN. információtartalma 2006-2010 2011/1 LOVASKOCSIVAL AZ INFORMÁCIÓS SZUPERSZTRÁDÁN Magyar egyetemi honlapok információtartalma 2006-2010 2011/1 LOVASKOCSIVAL AZ INFORMÁCIÓS SZUPERSZTRÁDÁN Magyar egyetemi honlapok információtartalma 2006-2010

Részletesebben

Koppány-völgye kistérség szociális felzárkóztató programja

Koppány-völgye kistérség szociális felzárkóztató programja Koppány-völgye kistérség szociális felzárkóztató programja 2008-2010 2. változat Készült a Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulás megbízásából 2009. február 9. TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék... 2

Részletesebben

A MAGYAR-UKRÁN KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK PERSPEKTÍVÁI AZ UKRÁN GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS TÜKRÉBEN

A MAGYAR-UKRÁN KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK PERSPEKTÍVÁI AZ UKRÁN GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS TÜKRÉBEN A MAGYAR-UKRÁN KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK PERSPEKTÍVÁI AZ UKRÁN GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS TÜKRÉBEN 1. Ukrajna általános bemutatása 1.1. Rövid történelmi áttekintés (1991-tıl) Szovjet elızmények. Függetlenség elnyerése

Részletesebben

SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓJA

SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓJA Törökbálint Város SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓJA 2007. 1 Tartalom Oldalszám Elıszó 3 Bevezetı 4 Elızmények 4 Elvi alapok 4 Jövıkép meghatározása 5 Törökbálint Város szociális szakmapolitikai

Részletesebben

Nyugat-magyarországi Egyetem Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola

Nyugat-magyarországi Egyetem Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Nyugat-magyarországi Egyetem Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola A HAZAI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE, TÚLÉLÉSI ESÉLYEI Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei Parragh

Részletesebben

Munkavédelmi helyzet a Vegyipari Ágazati Párbeszéd Bizottság területén

Munkavédelmi helyzet a Vegyipari Ágazati Párbeszéd Bizottság területén Mottó: Felelısségteljes élet és cselekvés a munkahelyeken (Fıcze Lajos) Munkavédelmi helyzet a Vegyipari Ágazati Párbeszéd Bizottság területén Vegyipari Ágazati Párbeszédbizottság Budapest 2009. május

Részletesebben

Működőtőke-befektetések Adatok és tények

Működőtőke-befektetések Adatok és tények Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 1. Konjunktúrafórum 13. november. Működőtőke-befektetések Adatok és tények Működőtőke-befektetések állománya Magyarországon 1.1.31., származási ország szerint,

Részletesebben

Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem

Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem A gazdasági válság hatása a szervezetek mőködésére és vezetésére Tudomány napi konferencia MTA Gazdálkodástudományi

Részletesebben

A hazai KKV-k helyzete, a várható folyamatok

A hazai KKV-k helyzete, a várható folyamatok A hazai KKV-k helyzete, a várható folyamatok MAFABE KONFERENCIA Dr. Molnár Sándor főosztályvezető Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Ipari Főosztály Telefon: (+36-1) 472-8549, E-mail: molnar.sandor@gkm.gov.hu

Részletesebben

2014/92 STATISZTIKAI TÜKÖR

2014/92 STATISZTIKAI TÜKÖR 14/9 STATISZTIKAI TÜKÖR 14. szeptember 3. 14 II. ében 3,9-kal nőtt a GDP Bruttó hazai termék, 14. II., második becslés Tartalom Bevezető...1 Termelési oldal...1 Felhasználási oldal... A GDP változása az

Részletesebben

Fejér megye munkaerıpiacának alakulása 2010. október

Fejér megye munkaerıpiacának alakulása 2010. október Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Elemzési Osztály Fejér megye munkaerıpiacának alakulása 2010. október Készült: Székesfehérvár, 2010. november hó 8000 Székesfehérvár, Sörház tér 1., Postacím:

Részletesebben

2010.04.21. Definiciók. Definiciók. Európa e-gazdaságának fejlıdése. Szélessávú hozzáférés-ezer. Web felhasználók- Európa-fejlett része

2010.04.21. Definiciók. Definiciók. Európa e-gazdaságának fejlıdése. Szélessávú hozzáférés-ezer. Web felhasználók- Európa-fejlett része Definiciók Európa e-gazdaságának fejlıdése Bakonyi Péter c. docens Definiciók Az E-gazdaság fejlıdése Európában Az IKT térhódítása miatt a hagyományos gazdaság az E-gazdaság irányába mozdul Az üzleti és

Részletesebben

Módosításokkal Egységes Szerkezetbe Foglalt Tájékoztató Az Európa Ingatlanbefektetési Alap befektetési jegyeinek nyilvános forgalomba hozataláról

Módosításokkal Egységes Szerkezetbe Foglalt Tájékoztató Az Európa Ingatlanbefektetési Alap befektetési jegyeinek nyilvános forgalomba hozataláról Módosításokkal Egységes Szerkezetbe Foglalt Tájékoztató Az Európa Ingatlanbefektetési Alap befektetési jegyeinek nyilvános forgalomba hozataláról Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyének száma:

Részletesebben

A NEVELİSZÜLİI RENDSZER KUTATÁSA PILOT KUTATÁS

A NEVELİSZÜLİI RENDSZER KUTATÁSA PILOT KUTATÁS A NEVELİSZÜLİI RENDSZER KUTATÁSA PILOT KUTATÁS MTA Gyerekprogram Iroda Delphoi Consulting A nevelıszülıi rendszer kutatása pilot kutatás Tartalom Rövid összefoglaló... 3 Háttér... 4 A nevelıszülıi rendszer

Részletesebben

BALATONFÖLDVÁRI TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS KÖZOKTATÁSI ESÉLYEGYENLİSÉGI PROGRAMJA

BALATONFÖLDVÁRI TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS KÖZOKTATÁSI ESÉLYEGYENLİSÉGI PROGRAMJA BALATONFÖLDVÁRI TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS KÖZOKTATÁSI ESÉLYEGYENLİSÉGI PROGRAMJA 2008. Q u a l y - C o O k t a t á s i T a n á c s a d ó 1141 Budapest, Fogarasi út 111. Tel. fax: (1) 239-1460; (1) 451-0391;

Részletesebben

A Gardénia Csipkefüggönygyár NyRt 2006. I. féléves gyorsjelentése

A Gardénia Csipkefüggönygyár NyRt 2006. I. féléves gyorsjelentése A Gardénia Csipkefüggönygyár NyRt 2006. I. féléves gyorsjelentése Tájékoztatásunk a Számviteli Törvény 10. (2) bekezdésével összhangban a nemzetközi számviteli (IFRS) standardoknak megfelelı szabályok

Részletesebben

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ. Készítette: Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila

Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ. Készítette: Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Készítette: Takács Szilvia Mátyás Tibor Attila TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETİ... 1 2. A 2007. I. FÉLÉVI MONITORING VIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÓ ADATAI... 1 3. A MONITORING

Részletesebben

Kinél kell gyorsabban futnunk?

Kinél kell gyorsabban futnunk? Kinél kell gyorsabban futnunk? Versenyképesség és növekedés Koren Miklós (CEU és KRTK) miklos.koren.hu privatbankar.hu Növekedés 2013 Bevezetés 1 Versenyképesség és növekedés 2011 2012 2013 Versenyképességi

Részletesebben

Fenntarthatóság és nem fenntarthatóság a számok tükrében

Fenntarthatóság és nem fenntarthatóság a számok tükrében Fenntarthatóság és nem fenntarthatóság a számok tükrében Fenntartható fejlıdés: a XXI. Század globális kihívásai vitasorozat 2007. október 18. Dr. Laczka Éva 1 Elızmények 1996 az ENSZ egy 134 mutatóból

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 1 A RÉSZ: BEVEZETÉS... 3 B RÉSZ: A RÉSZLETES ÜZLETI JELENTÉS...

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 1 A RÉSZ: BEVEZETÉS... 3 B RÉSZ: A RÉSZLETES ÜZLETI JELENTÉS... 1/67. oldal TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 1 A RÉSZ: BEVEZETÉS... 3 B RÉSZ: A RÉSZLETES... 5 I. A BÉKÉS MEGYEI VÍZMŐVEK ZRT. TEVÉKENYSÉGEINEK BEMUTATÁSA, A TEVÉKENYSÉGI TELJESÍTMÉNYEK ÖSSZEGZİ ÉRTÉKELÉSE...

Részletesebben