Veszélyeztetett dolgozók a globális gazdaságban

Átírás

1 FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 Veszélyeztetett dolgozók a globális gazdaságban Tárgyszavak: káros hatás; veszélyeztetés; globalizáció; fejlődő országok; egészségvédelem; munkavédelem; szabályozás. A gazdaság globalizálódását követően a fejlett országokból számos ipari munkahelyet a fejlődő országokba költöztettek. Ezeknek az országoknak a munkásait egyre inkább fenyegetik a vegyszerek és a zaj okozta ártalmak, a nem biztonságos gépek és más munkahelyi ártalmak. Az elmúlt évtizedben az ipari termelés drasztikus átalakuláson ment keresztül a globális gazdaságban: a termelés jelentős része a fejlett világ viszonylag jól szabályozott, magas béreket fizető, gyakran erős szakszervezetekkel rendelkező üzemeiből a fejlődő országok rendkívül roszszul fizető, gyakorlatilag törvényi szabályozás és szakszervezetek nélkül működő üzemeibe került át. Az elmúlt évben pl. az Egyesült Államokban eladott televíziókészülékek 100%-át, az egyéb elektronikai eszközök 80%-át, a játékok 75%- át, a 180 Mrd USD piacot képviselő ruházati termékek kétharmadát a fejlődő országokban állították elő. Az ezekben a gyárakban dolgozó munkások gyakran ellenőrizetlen vegyszerek hatásainak, zajártalomnak és magas hőmérsékletnek vannak kitéve. A gépeket sokszor nem szerelik fel a megfelelő védőberendezésekkel, a megterhelő kézi összeszereléssel töltött hosszú munkaórák pedig különféle ergonómiai veszélyekkel járnak. A dolgozók gyakorlatilag semmiféle munkavédelmi képzésben nem részesülnek ezeknek a veszélyeknek a mibenlétéről és elkerülésük módjáról. Számos államban, például Indonéziában és Guatemalában csupán néhány általános munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi jogszabály létezik, míg más országokban, például Mexikóban és Kínában, megfelelő törvények vannak érvényben, csak éppen nem tartják be őket.

2 A munkavédelmi törvények be nem tartásának okai A munkavédelmi és foglakozás-egészségügyi törvények figyelmen kívül hagyásának részben az az oka, hogy a fejlődő országokban nem rendelkeznek a megfelelő humán, pénzügyi és technikai erőforrásokkal. A nemzetközi pénzügyi szervezetek által előírt költségvetési megszorítások következményeként a kormányok kénytelenek például az ellenőrök foglalkoztatásával, képzésével és megfelelő felszerelésével kapcsolatos közkiadásokat is korlátozni. Az egészséges és biztonságos munkahelyek fenntartását az általánosan elterjedt korrupció is nehezíti. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy hiányzik a politikai akarat a meglévő szabályok betartatására, illetve újak kidolgozására. Számos fejlődő ország, például Mexikó, súlyosan eladósodott (főleg amerikai) magántulajdonban lévő bankoknak, a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak. Ezek az országok teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a külföldi befektetőknek, hogy legalább az adósságok kamatait törleszteni tudják, a tőketörlesztésről nem is beszélve. Minden olyan politika tehát, amely elrettenti a külföldi befektetőket gazdasági öngyilkosság lenne, politikailag pedig egyszerűen elképzelhetetlen. Az amerikai székhelyű nemzetközi társaságok, amelyek uralják a globális fogyasztói piacot, már nem tulajdonosai és üzemeltetői saját gyáraiknak. Ehelyett ők állnak annak a hosszú termelői láncnak a felső végén, amely a beszállítókon, alvállalkozókon, alkuszokon, ügynökökön keresztül elvezet egészen a bedolgozókig. Azok a vállalati etikai kódexek és a társaságok társadalmi felelősségével foglalkozó osztályok, amelyek a ruházati, sportcipő- és játékipar munkásokat kizsigerelő műhelyeiről szóló beszámolók nyilvánosságra kerülése óta jöttek létre, nem elégségesek ahhoz, hogy jelentős befolyást gyakoroljanak a világ különböző részein lévő üzemcsarnokok működésére. Ezeknek az etikai kódexeknek és nyomon követési mechanizmusoknak jó része nem több a nyilvánosságnak szánt reklámnál. A dolgozók gazdasági szükségletei A fejlődő világban sok munkás gazdaságilag annyira kilátástalan helyzetben van, hogy bármilyen veszélyes és egészségtelen is a számukra felkínált munka, nem utasíthatják vissza. A világ népességének

3 40%-a, majdnem 3 milliárd ember, napi alig 2 dollárból él, közülük 1,3 milliárdnak még ennél is kevesebb, csupán napi 1 dollár jut. A segélyakciók, a kereskedelmi kapcsolatok és a fejlesztések ellenére az elmúlt 30 év során megkétszereződött (25-ről 49-re) azoknak az országoknak a száma, amelyek a legelmaradottabb kategóriába tartoznak, vagyis ahol az egy főre jutó reáljövedelem nem éri el az évi 900 (havi 75) USD-t. Az elmúlt 10 évben 80 országban csökkent az egy főre jutó reáljövedelem. A világon mintegy 150 millió dolgozó csak Kínában legalább 70 millió ingázó vagy bevándorló munkás, akik a hazájukon vagy a régiójukon kívül dolgoznak. Világszerte több mint 30 millióan dolgoznak azokban a hivatalos export feldolgozó zónákban, ahol a nemzeti jogszabályokat és a nemzetközi egyezményeket kifejezetten korlátozzák vagy teljes egészében figyelmen kívül hagyják. Emellett a független szakszervezetek hiánya egyes országokban, például Kínában, Mexikóban és Vietnámban, azzal jár, hogy nincs jelen az a pozitív hatás, amelyet a szakszervezetek általában gyakorolnak a munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi jogszabályok betartatására. A dolgozói jogok és a politikai szabadságjogok hiánya számos, a globális piacra termelő országban azt jelenti, hogy a dolgozók semmilyen szinten sem szervezkedhetnek annak érdekében, hogy megvédjék magukat. Azok a dolgozók, akik nem szervezkedhetnek a munkahelyükön, az üzemek egészségügyi és munkavédelmi bizottságaiban sem igazán tudják képviseltetni magukat, nem tudják elérni, hogy reális munkaidőt és termelési célokat tűzzenek ki, és hogy visszaszorítsák a fizikai bántalmazást és a szexuális zaklatást. A három kulcsszereplő Ebben a társadalmi-gazdasági kontextusban a fejlődő országok munkakörülményeinek javítását célzó munkavédelmi stratégiák három kulcsszereplőre összpontosulnak: a munkaadókra, a kormányokra és a munkavállalókra. Ahhoz, hogy a munkafeltételeket javítani lehessen, a munkaadóknak a multinacionális cégektől az alvállalkozókig be kell vezetniük egy etikai kódexet, be kell tartaniuk a nemzeti törvényeket és a nemzetközi normákat, és az iparág legjobb gyakorlatát kell alkalmazniuk. A szabályok betartását a termelési lánc egészében motiválni lehet azokkal az egyértelmű

4 bizonyítékokkal, amelyekkel a munkavédelem már hosszú ideje szolgál, illetve szükség esetén a negatív reklámkampányok által gyakorolt nyomással. A termelő országok kormányainak rendelkezésre kell bocsátaniuk a szükséges erőforrásokat, hogy megfelelő jogszabályi kereteket alakítsanak ki, és be is tartassák saját törvényeiket. A célok eléréséhez szükséges politikai akarat megteremtése és a források rendelkezésre bocsátása érdekében olyan nagy horderejű kérdésekkel is foglalkozni kell, mint az adósságelengedés, a technológiák átadása, és a fejlődő országok szakmai fejlesztése. Ezen felül a kormányoknak a megkötendő kereskedelmi és beruházási megállapodásokba is bele kell foglalniuk a munkavállalók jogainak védelmét. Ezeknek olyan munkavédelmi előírásokat kell tartalmazniuk, amelyek legalább olyan kötelező erejűek, mint a szellemi tulajdont védő nemzetközi szerződések rendelkezései. A globális munkahelyi biztonsági normák kialakításához logikus kiindulópontként adódnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető egyezményei, és fontosabb foglalkozás-egészségügyi egyezményei. Minden hatékony munkavédelmi program nélkülözhetetlen eleme, hogy a dolgozók tájékozottak legyenek, felismerjék a veszélyforrásokat, és a vezetőkkel együttműködve igyekezzenek kiküszöbölni azokat. Ehhez arra van szükség, hogy a munkaadók és a kormányok támogassák a dolgozók oktatását, és biztosítsák tényleges részvételüket az üzemi munkavédelmi bizottságokban és egyéb olyan szervezetekben, amelyek célja a munkafeltételek javítása. A munkavédelmi szakemberek szerepe A foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi szakembereknek központi szerep jut abban, hogy a globális gazdaságban elősegítsék ennek az elfogadhatatlan gyakorlatnak a felszámolását célzó sokszintű megközelítésnek az elterjedését. Technikai segítségnyújtással, tájékoztatással és képzéssel segíthetik az üzemek vezetőinek, munkafelügyelőinek és dolgozóinak a felkészítését. A szakmai szervezetek mobilizálhatják és összefoghatják a tagjaik szakértelmét és tapasztalatait a technológiák átadásában, a legjobb gyakorlati módszerek megismertetésében, és kutatásokat végezhetnek az új, és újonnan felismert veszélyforrásokra vonatkozó hatékony intézkedések kidolgozására.

5 A munkavédelmi szakemberek mint fogyasztók és mint állampolgárok arra ösztönözhetik a munkaadókat és a kormányokat, hogy tegyenek eleget törvényi és morális kötelezettségeiknek, és indítsanak új kezdeményezéseket, hogy a folytatódó gazdasági globalizáció során a munkavédelem és a foglalkozás-egészségügy ne kerüljön az utolsó helyre, miközben a munkavállalóknak egyre újabb veszélyeztetett csoportjai áramlanak a világ gyáraiba. Összeállította: Csépán Lilla Brown, G.: Vulnerable workers in the global economy. = Occupational Hazards, ápr. p Antunes, R.: Global economic restructuring and the world of labor in Brazil. = Geoforum, 32. k. 4. sz nov. p