Forde, június 30, szerda, 34. nap

Átírás

1 Forde, június 30, szerda, 34. nap Derűs napra ébredtünk és kihasználtuk az alkalmat a lakóautó jó átszellőztetésére és az ágynemű és a törölközők kiszárítására a napon. Ezért csak délben indultunk tovább. A 2000-ben átadott és a világ leghosszabb közúti alagútjának hirdetett 24.5 kilométer hosszú Laerdal alagúton történő áthajtással kezdtük a nap érdemi részét. A dolog kicsit félelmetes. Tessék elképzelni, hogy a Margit-hídtól Szentendréig az ember egy alagútban halad. Az 5-10 kilométeresek itt mindennaposak, már nem is számoljuk őket, ma is átmentünk vagy négyen ötön. De a 25 kilométer az valami más. Ez az alagút jobban ki van világítva, mint a többi, ezért a szellemvasút hatás kisebb. Kb. kilométerenként van egy keresztirányú rövid szakasz, ahol Y tolatással meg lehet fordulni, Mindkét oldalon úgy 500 méterenként egy kis leálló technikai problémák esetére. A legérdekesebb azonban az az egyenletesen elosztott három darab talán ötven méter hosszú és harminc méter széles ovális alakú terem, ahol teljes megfordulásra van lehetőség. Ezek éles kék fénnyel vannak kivilágítva, így már messziről látszanak és valószínűleg legfőbb feladatuk a monotonitás oldása. Láttunk ezen kívül 2-3 technikai letérőt, amelyek valószínűleg a szellőzés és a fenntartás céljait szolgálják. Személyzetet, vagy üzemeltetési központot nem láttunk. Az alagút végétől 6 kilométerre van Laerdal település. Nem volt tervezve, hogy megállunk, hiszen egyetlen útikönyv sem tesz említést róla. Amikor múzeumfalúra célzó út jelzőtáblát láttunk a megállás mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. A település magjában 161 épületet a XIX. századi állapotában konzerváltak. Ez nem azt jelenti, hogy ezekben nincs élet, majd mindnek van funkciója, de nem engedélyeztek változtatást. Sajnos néhány épületen azért látszik a modern kor hatása, láttunk hullámbádog tetőket, természetesen fent vannak a TV antennák és hasonló dolgok. Mind ezzel együtt egy nagyon szép és érdekes séta végigmenni ezen a részen. 103

2 Laerdal-ban van egy Lazac-centrum is (ezt 1996-ban adták át) ahol a lazaccal kapcsolatos dolgokat mutatják be. Egyik útikönyvünk szerint a völgy kisebb folyója a Laerdalselva a világ lazacban leggazdagabb vízfolyása. A kis település modern része is impresszív és ismét csak a hazai viszonyokra gondoltunk. Mindezek jelentős turista forgalmat generálnak, itt is számos csoport megáll hosszabb rövidebb időre. A turista információs irodában és a Lazac-centerben begyűjtött prospektusok hívták fel a figyelmet az innen nem egész 30 kilométerre lévő Borgund mintegy 800 éves fatemplomára, mely állítólag Norvégia legjobban konzervált fatemploma. Ehhez vissza kellett autózni 6 kilométert az alagútig, majd egy másik úton a Laerdal folyó mellett felfelé. Nagyon szép úton mentünk, de ennek a modernizálása is folyamatban van. Egy kanyargós részt már átvágtak egy jó másfél kilométeres alagúttal és egy még hosszabb építése is a vége felé tart. A régi úton a karbantartást évekkel ezelőtt abbahagyhatták, így hazai pályán érezhettük magunkat a lassan kátyúsodó szűk úton. Nagy dilemma ez. Nyilván az áruszállításnak kell a gyorsabb út, egyértelmű hogy biztonsági szempontok is a modernizálás mellett szólnak, de ugyanakkor gyönyörű útszakaszok kerülnek ki a forgalomból. A még nem kész szakaszon a régi út egy keskeny, néha szurdokká szűkülő folyóvölgyben halad melyet számos zubogó és kisebb vízesés tarkít. Ha jövőre járnánk erre, megcsodálhatnánk a nem tudom hányadik, öt, vagy hat, vagy akárhány kilométeres alagutat 104

3 A templom csodálatos, megérte a hatvan kilóméteres kitérőt. Sokkal sokkal kisebb, mint arra számítottunk. Belül szinte csak egy kápolna és teljes sötétség van. Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy szemünk megszokja a sötétséget és valamit lássunk. A belső méretet csökkenti, hogy az amúgy is kis épületet egy tornácszerű valami veszi körül. A templom anyaga olyan benyomást kelt, mintha elszenesedett volna. Ez lehet, hogy csak a sok évszázad hatása, de lehet, hogy az impregnáló anyagtól van. A Borgund-ból ugyanazon az úton mentünk vissza Laerdal-ba. Itt át akartunk kelni a Sogne fjord északi oldalára. Erre két lehetőség van, vagy a Laerdal-ból induló és a Laerdal fjord hosszában szerintünk kb. egy órás úttal, vagy az új 5-ös úton két egyenként 5-6 kilométeres alagúttal és köztük egy 15 perces kompozással. Mi az utóbbit választottuk. Amikor a kikötőbe értünk a beszállás éppen befejeződött a kompba, de kedvünkért a már éppen leeresztés alatt álló sorompót felnyitották. A beállás izgalmában egy komoly baj történt. A komp felső fedélzetének konzolosan kinyúló peremére szerelt tábla rögzítő csavarja lebontotta a lakóautó markizéjét. A fő gond az volt, hogy ez a terület nem látható a tükörből és kizárólag a beszállást vezénylő kompszemélyzet irányítására voltam kénytelen hagyatkozni. Egy fiatal gyerek vezényelte a dolgokat és teljesen értelmetlenül olyan jelzést adott, hogy 105

4 húzódjak jobbra. Őrült recsegés volt, utána többen szedegették a szerteszét hulló műanyag darabokat, összejött egy zacskóra való. A gyerek is és én is olyan idegesek lettünk, hogy alig tudtuk lehozni a kocsit az akadályról. Az eredmény lehangoló volt, a markize egyik része kb. 80 centit hátrafelé elcsúszott, lekaszálta a hátsó felső helyzetjelző lámpát, az egyik kifeszítő rugós karja olyan szárnya szegetten lógott kifelé, gyakorlatilag mindkét oldali záró elemek, köztük a zár- és hajtószerkezetek apró darabokra törtek. Szerencsére a lakóautóval magával a lámpán kívül nem történt semmi, de ebben az állapotban közlekedni nem lehetett vele. A nagy izgalomban sajnos elfelejtettem lefényképezni. A komposok is érezték, hogy sárosak, mert elfelejtettek jegyet váltatni velünk, de ez sovány vigasz egy vadonatúj kb. 180 ezer forintos szerkezetért. Ott semmilyen felelősséget nem akartak vállalni, emlegették a biztosításomat, hogy az majd fedezi. Nem hatotta meg őket, hogy nincs casco a kocsira és amúgy sem fedezte volna, mert ez tartozék. Az első tiszt javasolta, hogy menjünk vissza velük és segítenek csinálni vele valamit. Mi inkább a kiszállás mellett döntöttünk és a túloldali parkolóba kiálltunk. Itt elővezettük legendás vészhelyzeti akcióink eddigi csúcsát. Leszereltük a két méter nyolcvan centi magasan lévő harminc kilós szerkezetet, úgy, hogy az közben nem ugrott szét és nem sérült jobban, visszavarázsoltunk mindent úgy a helyére, hogy a szerkezetet össze lehessen kötni, és ha használni nem is, de legalább közlekedni vele lehessen, és visszatettük a helyére. Közben a kompunk kétszer fordult. Az első fordulóban kijött egy gépész, akiről kiderült, hogy apja magyar, de ő nem beszélt egy szót sem magyarul, és mondta, hogy a mintegy száz kilométerre lévő Forde-ban van lakókocsi telep. Szerintem azért küldték ki, hogy egyrészt megnézze mire jutottunk, másrészt a hangulatot oldja. Az elsővel nem volt baj, mert addigra csak a visszaszerelés volt hátra. Ebben talán segített volna egy második létra és egy markos férfiember, de már csak sportból sem kértünk segítséget. A hangulatot illetően kicsit lenyugodtunk, hiszen láttuk, hogy tovább tudunk menni, de ugyanakkor céltudatosabban is kezdtünk gondolkodni. Az első tisztből kipasszíroztam egy jegyzőkönyv félét, de addigra indult vissza a hajó. Mondtam neki, hogy a következő fordulóban (ez 45 perc) a kapitánnyal szeretnék beszélni. Mire újra visszajöttek, mi már kész voltunk a szereléssel, visszapakolással, sőt a vércukorszintem helyreállítása érdekében egy jó adag tejberizst is bepakoltam. A kapitány nagyon kedves és megértő volt, ő is emlegette a biztosításomat, meg azt, hogy az én felelősségem a baleset, mert ugyebár a kormány és a pedálok az én irányításom alatt voltak. Kérésemre megadta cégük központjának címét, mely Forde-től további mintegy ötven kilométerre lévő Floro-ban van. Mivel úgyis arrafelé terveztünk menni és láttam, hogy belőlük itt többet nem lehet kicsikarni, kölcsönös barátságos elnézéskérések mellett elbúcsúztunk és mi indultunk tovább. Eredeti terveink szerint valahol a közelben egy parkolóban vagy kis kempingben éjszakáztunk volna. Bár az affér elvitt vagy jó másfél órát úgy döntöttünk elmegyünk Forde-ig, ott holnap megnézetjük a szerkezetet és ennek ismeretében még legkésőbb pénteken Floro-ban is megpróbálunk 106

5 valamit tenni. Hogy hangulatunk milyen volt, azt hiszem, nem kell ecsetelni. Nem is tudtuk igazán élvezni a tájat, pedig lett volna mit. Két közel egyforma hosszú útvonal között választhattunk. Az 55-ös úton egy kisebb kompozással a Sogne fjord partján, vagy az 5-ösön kompozás nélkül egy útdíjas szakasszal. Az adott helyzetben azt hiszem érthető, hogy nem volt kedvünk kompozni. Bár mint később kiderült az útdíj a szokásos korona helyett 150 volt, ami a megfelel kompdíj mértékének (jól ki van ez találva), nem csak a rövidebb útidő, hanem egy kivételes útszakasz miatt is érdemes volt ezt az utat választani. Az út ugyanis egy gleccser mellett megy el és a késői idő és a sietség ellenére is rászántunk egy fél órát a Boyabreen gleccser megnézésére. Az út egy viszonylag széles, de mély katlanban haladt, amikor szemünk elé tárult a gleccser. Már előre sejtettünk valamit, mert a völgyben lévő folyó színe a gleccser patakokra jellemző tejszerű kékeszöld volt. Az esti megvilágításban (nyolc óra körül járt az idő) a katlan oldalain lezúduló vagy egy tucat kisebb vízesés csodálatos volt. Itt lett is volna megfelelő parkoló éjszakázni, de másnapi teendőink és a hideg miatt ez érdemben szóba sem jöhetett. Kilenc órára értünk Forde-ba. Itt eredeti terveinktől eltérően kénytelenek voltunk a kempingben éjszakázni. Egy jellegtelen környezetben lévő átlagnál jobb kempinget találtunk korlátlan meleg víz használattal, az átlagot kicsit meghaladó áron. A recepciós kislányból harapófogóval sikerült kihúznom információt a helyi lakókocsi műhelyekről (kettő is van). Gyorsan letettük a lakóautót, lekaptam a bringát és elmentem felderíteni a terepet a holnap reggeli akcióhoz. A kempingtől alig több mint egy kilométeres körzetben megtaláltam mindkettőt. 107

6 Még megvacsoráztunk, a magunkkal hozott tojásos nokedlit melegítettük fel melyet sajtlevessel tettünk változatosabbá, megírtam a napló egy részét erről a nagyon hosszú és eseménydús napról, Zsóka még éjfélkor is pucolta a rákocskákat a szabad ég alatt, és jóval éjfél után tértünk nyugovóra egy korai kelés tervével. Hyen, július 1, csütörtök, 35. nap Fél hét körül ébredeztünk és nemcsak gyűröttek voltunk, de nagyon nyomott volt a hangulatunk is, reggelizni sem volt kedvünk. Fél kilenckor már a tegnap este komolyabbnak ítélt cég parkolójában voltunk. Ezek csak mellékesen foglalkoznak lakókocsival és lakóautóval (Dethleffseket, Hobby-kat és LMC-ket láttunk a parkolóban) fő profiljuk vagy három autómárka képviselete. A legelegánsabb pesti autószalonok és -szervízek színvonalán álló cégről van szó. A recepciós hölgy először nem tudott mit kezdeni velem és ennek nem nyelvi okai voltak. Később sikerült átpasszolnia egy munkafelvevő szerű fiúkának, aki megnézte a szerkezetet és elszörnyedt, pedig sokkal jobban nézett ki, mint előző délután a kompon. Közölte, hogy ők csak Fiamma-val foglalkoznak (ez Omnistor) és alkatrészük ahhoz sincs, gyorsan rám akart sózni egy új Fiamma-t. Erre nem voltam vevő és kierőszakoltam, hogy egy másik kissé álmos fiúhoz irányítson, aki talán anyagbeszerző lehetett. Mivel az már világos volt, hogy itt a szerkezetet megjavítani nem fogják (eredetileg sem bíztam benne igazán) a célom az volt, hogy kicsikarjak valamilyen árajánlat félét a javításra, hogy aztán azt lebegtethessem Floro-ban a hajósok előtt. Többszöri unszolásra a srác felhívott mindenféle cégeket és kiderült, hogy az Omnistor disztribútora Hagesund-ban van (arra már jártunk és nincs szándékunkban visszamenni), de neki sincs ilyen alkatrésze, azt rendelni kellene és lehet, hogy hetekbe telik. Kicsikartam, hogy tudja meg, mennyibe kerülhet a javítás anyag és munkadíja. Kapott egy szóbeli becslést, hogy korona. Nagy 108

7 nehezen rávettem a gyereket, hogy ezt írja le nekem egy céges papírra olyan ajánlatszerű formában. Végül kézzel írva kaptam három sort norvégul, amiből csak a két számot értettem A kocsi rendszámának és a dátumnak a feltüntetését már külön kellett kérni, viszont magától rábiggyesztett egy jókora céges bélyegzőt. Hogy valami üzlet is legyen a cégnek a dologban vettem náluk az összetört hátsó lámpa pótlására mindjárt kettőt, mert természetesen ugyanolyan nem volt és bár hazáig nem tervezem kicserélni mindkettőt, nincs kedvem otthon ismét kettőt venni az egyformaság érdekében. Kértem a 244 koronáról szép hivatalos számlát, hátha ez, mint konkrétum legalább figyelembe vétetik a hajósoknál. Még átmentünk a másik lakóautósokhoz, amely kicsit kóceráj jellegű, Adriákkal és valószínűleg használt kocsikkal foglalkozik. A koma itt is megnézte, ő is elszörnyülködött és közölte, hogy csak Fiamma-val foglalkozik, javasolta, hogy vegyek egy új Fiamma-t tőle, de nem volt hajlandó semmilyen ajánlatot, vagy akár csak becslést adni. Tíz órakor már úton voltunk Floro felé és reményeink szerint 11-re oda is értünk volna és még ebéd előtt beérhetünk a hajósokhoz. Alapjában véve nem igazán reménykedtünk bármilyen kompenzációban, de úgy éreztük tartozunk magunknak annyival, hogy mindent megpróbáljunk. Az út egy nagyon szép, a nyugati partra jellemző területen halad. Itt a hegyek sokkal alacsonyabbak, mondhatnám laposabbak, a fjordok szélesebbek, és sok sziget tarkítja a tájat. Kevesebb és sokkal rövidebb alagút szükséges az utakon, de itt is számtalan keskeny útszakasszal találkoztunk. Naustdal-nál egy hosszabb alagút használata címén újabb útdíjat szednek (itt csak 45 koronát). Mivel volt időnk felmerült, hogy kerüljük meg az alagutat nemcsak spórolási, de városnézési okokból is. Rafináltak a fiúk: a régi utat lezárták, nincs kerülés, vagy csak Kamcsatkán és három kompon keresztül. Beleszaladtunk egy több szakaszban kb. 2 kilométeres útépítésbe is. Itt látszik, hogy milyen embertelen erőfeszítések árán tudják csak fejleszteni, korszerűsíteni az úthálózatot. Terelési lehetőség nincs, hatalmas sziklafalakat kell lerobbantani a legkisebb korrekcióhoz is. Olyan ideiglenes útszakaszokon kellett autózzunk, ahol a legbátrabbak sem mertek óránként 10 kilométernél többel menni, váltott irányban halad a forgalom és félelmetes munkagépek és félig leomlott sziklafalak között araszol mindenki. Ez a nem várt akadály kicsit késleltetett minket, így mire megtaláltuk a hajóstársaság irodaházát és helyet találtunk a parkoláshoz (egy magánház parkolójában) már háromnegyed tizenkettő volt. Magabiztosan bementem és a recepciós hölgynek előadtam a problémát. Ő nagyon kedvesen meghallgatott, nem hajtott el, mint a nem kívánt terhességet, hanem elment megkeresni az illetékest. Mint kiderült a koma éppen ebédelt, de a hölgy hajlandó lett volna elrángatni az asztaltól. Mondtam ne tegye, mert rossz lesz a kedve és az nem jó nekem, inkább visszajövök fél óra múlva. A megadott időpontban egy idősebb, lazán öltözött úriember invitált be egy szokásos irodahelységbe. Itt előadtam a dolgot, bemutattam a tegnap és ma 109

8 reggel begyűjtött papírokat és mondtam, hogy valami kompenzáció kellene. Azt hiszem jól tudtam kamatoztatni az Alcatelnél szerzett tárgyalási tapasztalatomat és kellően magabiztos voltam (legalább is kifelé). A koma megint előadta, hogy az egész az én felelősségem, mert én nálam volt a kormány és a pedálok, és én ismerem a saját autómat (nem akartam mondani, hogy vadi új és szinte azt sem tudom, hol van az eleje és hol a vége), és az ő üzletszabályzatuk szerint az ilyenért nem vállalnak felelősséget és amúgy is azok az emberek a hajón csak a legyeket hessegetik amikor mutogatnak, stb., stb. De azért megértik az én problémámat is, és nagyra értékelik az országot felkereső turistákat és nem akarják, hogy rossz emlékekkel távozzanak, stb., stb. Hajlandó adni nekem 4000 koronát. Azt hittem nem hallok jól. Csak azon szenvedett, hogy készpénz nem áll rendelkezésre. Mondtam, hogy tudok adni Euró bankszámla számot, ha kell kettőt is, vagy bankkártya számot. Végül kiment és konzultált valami pénzügyessel és azzal jött vissza, hogy tudnak adni egy csekket a 4000 koronáról, és akár a sarkon is beválthatom. Ebben maradtunk és alig tíz perc múlva kint voltam. Azt hittem, hogy álmodok, a reggel kapott kézzel írt 3 soros valamire (a 244 koronás konkrét számlát undorral félretolták) adtak 120 ezernél is több forintot Megjegyzem előre sejtettem, hogy rendes emberek: az autószervizben is és a hajósoknál is Alcatel alközpont volt Gyorsan elindultunk, hogy ne hívhassanak vissza, és elhagytuk a várost. Az első nagyobb településre, Eikefjord-ba bementünk és kiváltottuk a csekket nehogy közben letiltsák vagy valami, és ámultunk - bámultunk. Megállapítottuk, hogy ez sem semmi, azt a markizét, amit még ki sem fizettünk a Suwenornak nemcsak leamortizáltuk, de el is adtuk a hajósoknak Hogy ezután mit fogunk csinálni a megjavítás, vagy pótlás érdekében azon elkezdtünk gondolkodni, már vannak elképzelések. Mivel az elmúlt 24 óra elég stresszes volt, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk már túl sokat, hanem valahol a közelben keresünk egy jó pihenőhelyet, vagy kempinget és kicsit összeszedjük magunkat. Először megreggeliztünk (úgy délután két óra körül), majd az útépítésekkel tarkított szakaszon visszatérve (most félórás útzár is volt), de még a fizetős szakasz előtt észak-keletre fordulva folytattuk utunkat. Ez egy három számjegyű út. Ennek megfelelően kellően keskeny és kanyargós. Szerencsére a forgalom is kicsi, de így is volt néhány alkalom, amikor a szembejövőknek vissza kellett tolatnia a kitérőig. Egyszer egy utánfutós személykocsi, - - aki még a kanyart is szűken vette, miatt nekünk is tolatnunk kellett. Mindezek mellett szép tavak mellett és völgyeken keresztül jutottunk el egy Hyen nevű kis településre az azonos nevű fjord partjára. A terület, amin áthajtottunk szinte lakatlan, az út mellett nemhogy pihenőhelyek, de gyakorlatilag leállási lehetőségek sincsenek és kempinget sem találtunk. A turisták sem járják a vidéket, Forde-t elhagyva alig találkoztunk lakóautóval, lakókocsit pedig nem is láttunk mozogni. 110

9 Hyen-ben jelzett a térkép egy kempinget (a kemping katalógusok azt sem), mely gyakorlatilag egy motel melletti táborozási lehetőség nagyon szép kilátással és nagyon szerény felszereléssel. Itt éjszakázunk, sütjük meg következő kenyerünket és főzzük meg a következő két napra a paprikás krumplit (norvég újkrumpliból). Időközben az eső is eleredt és igencsak nagy hiányát érezzük a markizének, de úgy látjuk, hogy a lehetőségekhez képest jól jöttünk ki a dologból, de a második forduló, - a pótlás vagy javítás, - még hátra van. Addig is kiemelt szerephez jutnak esernyőink. Ma napközben nem készült felvétel részben egyéb irányú lekötöttségünk, részben témahiány, részben a megállási lehetőségek hiánya miatt. Megérkezésünkkor azért a lakóautóból készítettünk egy panoráma képet. Hornindals tó partján, július 2, péntek, 36. nap A tegnap este kezdődő eső egész éjjel folytatta, sőt ma egész nap is. Így nagyon nem akaródzott elindulni. Egy kis reggeli olvasgatás után fél 12 körül keltünk fel és fél kettő táján tudtunk elindulni nem túl heves, de folyamatos esőben. Hyen-től a fjord partján halad az út. Ez is egyike azoknak az utaknak, melyek a 11 évvel ezelőtt vett térképen még nem szerepeltek. Sandane-nál rátértünk az E39-es útra, de nem Alseund felé, hanem visszafelé Bergen irányába. Ezt azért választottuk, mert így ugyan hosszabb úton, de három helyett csak egy kompozással lehet eljutni Alesund-ba és néhány érdekes helyet is érint. Sandane-től pár kilométerre letértünk az Eidsfossen vízeséshez. Ez egy három lépcsőből álló rendszer középső, de legmagasabb vízesése. Az áthidalt magasság ugyan csak 33.5 méter, de jelentős a vízhozam. Ezt is kihasználják energetikai célra már 1917 óta. Az akkor 317 kw-os kapacitást az 1986-os bővítéskor 4.5 MW-ra emelték. Mivel ez a folyó is jelentős a 111

10 lazacok szempontjából, a vízeséseket lazaclépcsőkkel e- gészítik ki. Az Eidsfossen lazaclépcsője több mint 70 szakaszból áll. A terület kiváló lett volna egy kisebb kirándulásra (minden különösebb megerőltetés nélkül mind három vízesést be lehetett volna járni), de még ez alatt a rövid körbenézés alatt is bőrig áztunk. Bjornerheim-nél északra letértünk a 60-as útra, mely elvisz minket Alesundig. Innen egy 630 méteres hágón át jutottunk egy sípályákban is gazdag széles magashegyi völgybe, majd leereszkedtünk az Innkvik fjordhoz, és ennek partján folytattuk utunkat. Itt egy baleset miatt másfél két órás kényszerpihenőre voltunk kárhoztatva. Érdekes volt, hogy a döntően egysávos, itt ott kitérőkkel kiegészített, nagyon kanyargós úton hogyan kezelték a rendkívüli eseményt. Kb. tíz kocsival előttünk történt a baleset, de a kanyarok miatt nem láttunk semmit. Mint később kiderült egy szembejövő svéd turistabusz (melynek bal eleje sérült) ütközött egy felismerhetetlenségig összetört személykocsival. Szerencsére előttünk vagy száz méterrel egy kanyarban észrevettük, hogy leállt a forgalom, le tudtunk húzódni egy elég nagy kitérőbe és ezért semmi gondunk nem volt az akció során. Érdekes volt, hogy a feltorlódott kocsik vezetői milyen öntevékenyen tették szabaddá az utat egy sávon. Rövidesen 112

11 megérkeztek mögülünk a tűzoltók és a helikopteres mentők. Legutoljára a rendőrök jöttek. Nem tudjuk hány és milyen súlyos sérült volt, de a helikopter legalább egy órával később szállt csak fel, majd egy mentőautó is érkezett szemből. Amikor elindult a forgalom először szemből mintegy száz kocsi, köztük több különböző nemzetiségű turistabusz és lakóautó jött. Aztán mi mehettünk és láthattuk, hogy még vagy 4-5 különböző kocsi (tűzoltó, rendőr, stb.) volt a helyszínen A további torlódások elkerülésére az első olyan helyen ahol az út elég széles volt lezárták a szembejövő forgalmat és itt is vagy száz kocsi várakozott. Közben végig esett az eső, de a feltorlódott kocsisorban senki sem volt türelmetlen és minden nagyon fegyelmezetten zajlott. Mivel elég későre járt, elkezdtünk szálláshelyet keresni. Kemping nincs a környéken, így egy alkalmas pihenőhely után néztünk. Erre vagy további 30 kilométert kellett várnunk. Először átkeltünk egy 245 méter magas hágón, majd a tengerszintnél 52 méterrel magasabban lévő Hornindals tó partján álltunk meg egy ritkás fenyőerdőben. Alesund, július 3, szombat, 37. nap Az eső csak hajnalban állt el, de továbbra is borult maradt az idő és napközben többször szitált, vagy enyhén esett. A tavat elhagyva az út egy széles völgyben haladt felfelé. Itt komoly mezőgazdasági termelés folyik, mind szántóföldi, mind állattenyésztés. Szép bordó és sárga farmházak, tanyacsoportok között haladtunk. Később egy széles magashegyi (ami itt csak párszáz métert jelent) völgyben vezetett az út. A környező hegyoldalakon számos sífelvonót és pályát láttunk hatalmas parkolókkal, elszórtan kis házakkal (hytta). Több helyen áthajtottunk olyan szakaszokon, melyeket télen le-lezárhatnak. Erre utaltak az útba beépített kiemelhető, mintegy egy méter széles rácsok. 113

12 Egy pihenőben lakókocsi leürítőt is találtunk és itt megszabadultunk WC-nk tartalmától. Itt láttuk azt a nyolclukú, ma már nem használt kőhidat, melyre egyik útikönyvünk is utalt (de amikor kerestük, nem találtuk). Valószínűleg nagyon régi lehet, mert még nem boltíves technikával készült. A hágó túloldalán a másik völgy Hellesylt-nél érte el a fjordot. Eredetileg nem terveztük meglátogatni ezt a települést, de a- hogy közelébe értünk, nagyon ígéretesnek tűnt és az eső is éppen szünetelt. Egy nagyon aranyos kis településre jutottunk. Van egy nagyon szép, de nem túlzottan különleges vízesé- 114

13 se, egy nagyon szép és hangulatos kompkikötője, egy modern turistainformációs irodája, egy Per Gynt múzeuma, számos kedves háza és egy csodálatos környezete. A templom előtt egy szép népviseletbe öltözött idősebb hölgyet láttunk, aki kérésemre, ha nem is szívesen de megengedte, hogy lefényképezzem. A kissé kellemetlen helyzetben nem volt pofám megkérni, hogy az esernyőt tegye le, de legalább színben illett a ruhához. Innen indulnak a kompok a Geiranger fjordba. 115

14 Az útikönyv szerint a Geiranger fjord a legfjordabb fjord, 18 kilométer hosszú és kétszáz méter széles. Kb. ugyanilyen mély is. A híres hét nővér vízesésben és még más jelentős látványosságokban gyönyörködhetnek a fjordon hajózók. Ennek megfelelően sok a turista és szokatlanul magasak a kompdíjak. A kompút egyébként kb. másfél óra. Gondolkodtunk rajta, hogy ha nem is lakóautóval, de csak magunk oda-vissza megjárjuk, de elsősorban a bizonytalan időjárás (a felhők egész nap alacsonyan voltak) miatt lemondtunk róla. Így megelégedtünk azzal, hogy a tempósan emelkedő út két kilátóteraszáról gyönyörködjünk a fjord első néhány kilométerében. 116

15 Vagy harminc kilométeres autózással értünk el a következő jelentősebb településre Stranda-ba. Ez túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy hangulatos legyen, viszont túl kicsi ahhoz, hogy érdekes legyen. A jó félórás séta során egyszer sem volt ingerem arra, hogy fényképezzek Innen egy gyenge félóra alatt elértük a kompot Aursnes-nél és rövid várakozás után behajthattunk. Szerencsére a középső sávba vezényelt egy kis mosolygós vörös lófarkas leányka, így nem történt újabb bonyodalom. A komptól Alesund felé autózva láttunk egy nagy lakókocsi telepet, majd Alesund határában egy másik kisebbet. Hétfőn felkeressük ezeket, hátha valamilyen csoda folytán tudunk megoldást találni a markizénk beüzemelésére, mert az esős időben nagyon hiányzott. Alesund-ban simán megtaláltuk azt a kempinget, amit kinéztünk. Egy kicsit lehangoló, sokban alig különbözik a Bergen-ben látott parkolótól. Viszonylag elfogadható áron (már ami a városi kempingek árszintjét illeti) fogunk eltölteni két éjszakát itt. Nekünk sikerült egy elfogadható helyet szereznünk, de kilátás az nincs, eddig valamennyi vadkempingezésünkkor sokkal szebb helyeken aludtunk. Ezen a környéken nem láttunk ilyen lehetőséget. Alesund, július 4, vasárnap, 38. nap Már tegnap este elkezdett szakadozni a felhőzet és ma hajnalban fél négy körül, amikor felébredtem teljes világosságban (ez itt nem meglepő) teljesen tiszta égre tekinthettem. Ehhez reggel napsütés párosult és már hét órakor húsz fok feletti értékeket mutatott külső hőmérőnk. Amikor fél nyolckor felkeltem felbátorodva a műszer adatain egy szál pólóban és rövidnadrágban indítottam. Amint kiléptem rá kellett jöjjek, hogy csak a nap sütötte meg az érzékelőt és, mint azt a motortérben lévő másik hőmérő jelzi, úgy fok van igazából. Azért korán felkeltünk és kihasználva a napsütést és a később tényleg felmelegedő időjárást a szabadban elfogyasztott reggeli után jól kiszellőztettünk mindent a napon és a kocsit is kitakarítottuk. Ezzel együtt fél 12-kor el tudtunk indulni. Előtte készítettem pár felvételt a kemping más részeiről látható panorámáról. 117

16 Mivel a város mindössze fél óra sétára van a kempingtől sem a bringákat, sem a robogót nem vettük le (az oda vissza szerelés több lett volna). Alesund vasárnap nagyon csendesnek bizonyult. A ezer lakosú kisváros fő nevezetessége a fölé magasodó Aksla hegy, ahonnan nagyon jó kilátás van a városra, egy akvárium (ami nem dobogtatja meg a szívünket) és talán a templom. Norvégia legnagyobb halász flottáját, melynek itt van a bázisa sem láthattuk (megjegyzem 11 éve ugyanez volt a tapasztalat). Annak rendje és módja szerint végig sétáltuk a várost. Nagyon jó benyomást tett a két sziget közötti keskeny csatorna, mely Hollandiát idéző képet mutatott. Láttunk néhány nagyon szép házat, nem túl régieket, mert az as évek elején egy tűzvész az egész várost elpusztította és azt követően került újjáépítésre. Kellemes benyomást tettek a városban mindenhol megtalálható változatos köztéri plasztikák. A bevásárló utca teljesen kihalt volt vasárnap délután. Számos irodaházat láttunk, melyek látszatra komoly cégek székházai. Összességében egy nagyon hangulatos várost ismertünk meg. 118

17 nem voltak elég erősek a biztonsági intézkedések. A kikötőben egy hatalmas, Queen M nevű jacht vesztegelt angol zászlóval. Lehet, hogy az angol királyi család jachtja, bár ahhoz Találtunk egy lakóautó parkolót is, ahol óránként 14 koronáért, de 24 órára max. 140-ért le lehetett tenni a lakóautót. Itt volt ürítési lehetőség is, és ha jól 119

18 láttuk WC és zuhanyzó is. Ez vasárnap nem egy igazán szükséges dolog, mert a városban szinte mindenhol volt szabad parkolóhely és a parkolóórák sem működtek. Mindenesetre vagy lakóautó ezt a lehetőséget választotta. Találkoztunk olyanokkal, akikkel az elmúlt napokban, más városokban már beszélgettünk. Kicsit megnyugtatott, hogy egy angol és egy olasz kocsi hátán is ott láttam a kismotort. A belvárosban eltöltött jó két óra után nekiveselkedtünk az Aksla hegy megmászásának. Mint minden útikönyv, prospektus és a helyi út jelzőtáblák is fennen hirdetik 418 lépcső megmászásával lehet feljutni a kilátóhoz. Ez kb. 150 méterrel lehet a tenger szintje felett, kicsit olyan, mint a Gellérthegy otthon. Nagyon szép kilátást nyújt mind a városra, mind a környező szigetekre. Készítettem is pár sorozatot panoráma képekhez. Az Aksla hegyről egy merész döntéssel nem a belvárosba tértünk vissza, hanem a hegyen lévő számos turistaút közül találomra választottunk ki egy olyat, mely a kemping irányába indult. Nagyon kellemes erdei sétával jutottunk vissza a lakóautóhoz. Egy rövid pihenő után a kemping környékét jártuk be egy kicsit. Párszáz méterre egy strandot találtunk, ahol a bátrabb helybéliek nemcsak fürdőruhában napoztak, hanem néhányan a vízbe is bemerészkedtek. Bár 120

19 itteni viszonyok szerint kimondottan jó idő volt, a napot is csak időnként takarták el az egyre sűrűsödő felhők, a hőmérséklet úgy 20 fok körül lehetett és a nem túl erős szél is rontott ezen a hőérzeten. Mi mindenesetre pólóban és flanelingben kisé fáztunk. Visszatérve a sétáról kicsit olvasgattunk, Zsóka megfőzte a lencselevest a következő napokra és palacsintát is sütött, majd megnéztük a foci EB döntőjét. Itt volt rálátás a műholdakra és kimondottan jó volt a vétel. A mérkőzés szünetében jót zuhanyoztunk abban a fülkében, melyet tegnap valahogy sikerült, nem szándékosan, örökmozgóvá tennünk. Valle, július 5, hétfő, 39. nap Ez a nap megint a markizéről szólt, de reméljük utoljára. Felhős, de nem hideg reggelre ébredtünk, eső veszély nem igazán látszott. Nyolc óra után felkeltünk, és úgy tíz körül elindultunk. Mint azt már szombaton elhatároztuk, az Alesund felé autózás során látott két lakókocsi centrum meglátogatása volt a cél a markize ügyének előbbre vitele érdekében. Az első helyen udvariasan elutasítottak, de a nem túl nagy boltban láttunk egy olyan étkészletet, melyre már régen áhítoztunk és ára kb. fele volt a szokásosnak. Meg is vettük gyorsan egy pár rámpa (ez a lakóautó beszintezéséhez kell, és ami van nekünk az kevés) és a bringák számára egy takaró ponyva társaságában. Ez utóbbi nagyon kellett, mert szegény bringák folyamatosan csak áztak ebben az esős időben. Haladva a másik hely felé egy eddig nem látott lakókocsi centrumot találtunk. Ezek ugyan javítással és alkatrészekkel nem foglalkoztak, de jelezték, hogy utunkon, a szombaton látotton túl, egy további telephely is van. Mindez a 40 ezer lakosú Alesund 15 kilométeres körzetében csak egyetlen irányon. Nem tudom, mi lenne, ha a norvégok annyira mobilak lennének, mint a németek vagy a hollandok? A következő hely nagyon profi volt, hatalmas bolt, de ilyen apróság, mint alkatrészek a markizéhez az nem igazán az esetük. Ezek inkább új eladásra, kellékekre és felszerelési tárgyakra koncentráltak. Mindenesetre felhívták a figyelmünket a mintegy száz kilométerre lévő Andalsnes-ben lévő telepre, melyet korábbi utunkon már felfedeztünk és most is benne volt a programban. Mindenesetre a gazdag választékban megtaláltuk azt az asztalt, mely Zsóka vágya volt már évek óta és korábban Belgiumban és Hollandiában is kerülgettük. Meg is vettük. Az eddigi mérleg egy csomó új cucc, de a célfüggvény realizálásából még nem látszott semmi. A negyedik hely, amelyet szombaton már láttunk nem messze a komptól, inkább szervizelésre volt beállítva, bár volt egy kisebb, elég zsúfolt boltja is és számos új és használt lakókocsi és lakóautó állt a telephelyen. Az egész kicsit rendezetlennek tűnt, de látszott, hogy itt ténylegesen foglalkoznak lakókocsi és lakóautó javítással. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi (ez utóbbi szerintem meleg volt) vezette az üzletet, nagyon készségesek voltak és megtörtént a 121

20 csoda. Volt nekik egy sérült ugyanilyen típusú markizéjük. Bár a sérülés hasonló jellegű volt, mint a miénk, kevesebb alkatrész és kisebb mértékben roncsolódott. Megengedték, hogy a számunkra hasznosítható alkatrészeket kiszereljük. Ezt a múlt szerdán szerzett tapasztalat birtokában igen összehangoltan és magabiztosan gyorsan el is végeztük. Kérésünkre még ragasztót is adtak a törött alkatrészek megreparálásához. Ez, mint később kiderült nem volt egy jó húzás, mert a ragasztó döglöttnek bizonyult. Az összes begyűjtött alkatrészért mindössze 250 koronát kértek. A csodaszámba menő akció után úgy döntöttünk, hogy mivel az időjárás elég kedvező, gyorsan keresünk egy csendes kis kempinget és előadjuk legújabb attrakciónkat, a markize generálozását. Alig húsz kilométer után rá is leltünk a megfelelő helyre, egy kimondottan horgászok számára fenntartott kempingre. A felszerelés talán kissé szegényes, nem is minőségében, hanem választékában, de a mi célunkra tökéletesen megfelelt. A lakóautó letétele után neki is láttunk gyorsan. A törött alkatrészek megragasztásával kezdtem. Ekkor derült ki, hogy a kapott ragasztó döglött. Gyorsan lekaptam a bringát, hogy a közeli településen vegyek ragasztót. Ez a közeli település hegyen völgyön keresztül több mint tíz kilométerre volt, és csak egy benzinkút boltjában volt kapható valami olyasmi, amit jónak reméltem. A több mint egyórás kiruccanás után kezdtünk neki a három és fél órás műtétnek. Az elemek megragasztása után leszereltük a saját markizénket, az új alkatrészeket felszereltük, majd visszaszereltük helyére a szerkezetet és következhetett a beszabályozás. Az eredménnyel nagyon meg voltunk elégedve, úgy néz ki, hogy a szerkezet tökéletesen működik. Ugyan néhány alkatrésze még mindig törött vagy ragasztott, de mindenképpen használható. A nagy siker és az egész ügy ilyeténképpen szerencsés lezárása örömére gyorsan benyakaltuk a Glen Ord whisky maradékát. Ha jól számoljuk eddig úgy százezer forint plusszal állunk a témában, nem számítva a sok idegeskedést és az elvesztegetett vagy két napot. És később is lesz még tennivaló. Később beüzemeltük az újonnan vásárolt holmikat és elvégeztük a soros rendezkedésünket. Napközben fényképet nem készítettünk, hiszen nem egész 35 kilométert haladtunk csak. Most este 11 óra van és a lemenő nap nagyon szépen világítja meg a szemközti parton lévő hegyek csúcsát. 122