A kommunikáció egyes funkcióinak vizsgálata multimédiás környezetben 1

Átírás

1 Boda I. Károly Porkoláb Judit A kommunikáció egyes funkcióinak vizsgálata multimédiás környezetben 1 A kommunikáció széles körben elfogadott alapmodellje a klasszikus Shannon-Weaver modell. Ezt számos modell bővíti ki, rendszerint különböző szempontokat és megközelítésmódokat választva (például marketingkommunikációs szempontokat vettünk figyelembe az 1. ábrán és szemiotikai szövegtani megközelítést vettünk alapul a 2. ábrán). Néhány szerző, a teljesség igénye nélkül, akinek a gondolatait felhasználjuk előadásunkban: Karl Bühler (pszichológia), Karl Popper (filozófia), Roman Jakobson (nyelvészet), Jesse Delia és Barbara O Keefe (kommunikációelmélet, konstruktivizmus), Petőfi S. János, Umberto Eco (szemiotika), Füst Milán, T.S. Eliot (irodalomelmélet), Philip Kotler, Al Ries és Jack Trout (marketingkommunikáció), C.G. Jung, Thomas Gordon, Pléh Csaba (pszichológia). A különböző modellek és megközelítésmódok alapján a kommunikáció meghatározott alap- és kiegészítő funkcióihoz jutunk el (ld. 1. táblázat). Előadásunkban először röviden összefoglaljuk és rendszerezzük a kommunikáció általunk legfontosabbnak tartott funkcióit, különös tekintettel a multimédiás közeg néhány alapvető jellegzetességére. Ezután példákon keresztül elemezzük a kommunikáció fatikus, expresszív, poétikai és konatív funkcióinak sajátosságait, elsősorban a képi kommunikációt alapul véve. 1 Előadás a Multimédia az oktatásban 2009 c. konferencián. (Debreceni Egyetem, Informatikai Kar; Debrecen június 25.)

2 Bevezetés A kommunikáció alapmodellje a klasszikus Shannon-Weaver modell. Ezt egészítsük ki egy kognitív szűrővel, amely a legfontosabb kommunikációs gátakat (Kotler 1991:498), pontosabban az ezeknek megfelelő kognitív funkciókat jelöli: a szelektív figyelmet, a szelektív torzítást és a szelektív emlékezetet. Így a következő sematikus ábrát kapjuk: 1. ábra A kommunikáció leegyszerűsített modellje A modell ilyen formában aszimmetrikus, a vevőoldalra helyezi a hangsúlyt, mivel a dekódoló funkciót bővítjük (természetesen a visszacsatolási ágon szereplő dekódolót is kiegészíthetjük egy kognitív szűrővel). Egyébként érdemes megjegyezni, hogy Shannon és Weaver modellje eredetileg nemcsak aszimmetrikus, hanem egyirányú is volt: A visszacsatolás nem szerepelt Shannon és Weaver modelljében; más kibernetikusoknak kellett az olyan fogalmakat bevezetni, mint például az interaktivitás [...] (Griffin 2001:38) Ha az adó célzottan figyelembe veszi a vevőoldali kognitív szűrő működését (pl. megfelelő figyelemfelkeltő módszereket használ stb.), a kódoló is értelemszerűen kiegészíthető egy ellen kognitív szűrővel, de ettől most eltekintünk.

3 A modell tovább finomítható például a Petőfi S. János által kidolgozott szemiotikai szövegtan komplex szövegmodelljének felhasználásával (vö. Petőfi 2004), amely a verbális szövegek mellett a multimediális szövegek sajátosságait is figyelembe veszi. Eszerint a megközelítés szerint szükségesnek látszik egy rekonstrukciós funkció elhelyezése is a dekódoló funkció vevőoldalán, amely a verbálisan dekódolt üzenet gondolati képpé alakítását (az ún. relátum-imágó vagy ReIm funkciót) jelöli (ld. a 2. ábrát). Az áttekinthetőség érdekében az ábrán a vevőtől az adó felé mutató, az ábrán feltüntetett folyamattal analóg visszacsatolási folyamatot nem ábrázoltuk. 2. ábra A kommunikáció kibővített modellje Meg kell jegyeznünk, hogy a kommunikáció folyamatát szemléltető ábrák nem teljesen pontosak: a kódolási folyamat nyilvánvalóan az adó, mint általános értelemben vett megismerő ( intelligens ) rendszer részét, annak egy alapvető eljárását képezi függetlenül attól, hogy emberről vagy (esetleg) számítógépről van szó. Másképpen megfogalmazva az adó valósítja meg, implementálja kódolást, és ugyanezt mondhatjuk el a vevő és a dekódoló folyamat viszonyáról. Végezetül pedig tegyük hozzá, hogy az az adóhoz, ill. vevőhöz mint intelligens rendszerekhez megfelelő tudástartalmakat kell társítanunk, bár ezek az ábrán szintén nem jelennek meg.

4 Itt a fogalmak pontos használata érdekében fontos megjegyeznünk, hogy a kódolási folyamat inputja az üzenet, outputja pedig a kód (amelyet fizikailag valamilyen jel hordoz), a dekódolási folyamat pedig ennek az ellentéte; továbbá a kommunikáció többnyire multimediális, azaz párhuzamosan több verbális és nem verbális csatornán, médián keresztül valósul meg (ilyenek például a szöveges, audio, képi, és videocsatornák). A számítógép-számítógép közötti kommunikációt leíró és nemzetközi szabványként elfogadott OSI modell konstrukciós elveiből kiindulva célszerűnek tűnik a csatorna fogalmát az ember-ember vagy az ember-számítógép kapcsolat esetében is általánosítani, és a fizikai csatornák mellett magasabb szintű, absztrakt csatornákról (vagy rétegekről, szintekről, modalitásokról stb.) beszélni. Egyébként a közvetlen emberi kommunikáció szakirodalma is ilyen általános értelemben használja a csatorna fogalmát, beszél például az (elsősorban) érzelmek kifejezésére szolgáló nemverbális kommunikációs csatonákról (pl. Buda 2001, Fercsik-Raátz 2006). Ilyenkor multimodális kommunikációról beszélhetünk, amelynek egyik legfontosabb kritériuma a különböző csatornákon egyidejűleg megvalósuló kommunikáció koherenciája (szokás szinergikus, szinesztetikus vagy kollatív kapcsolatról is beszélni, nagyjából hasonló értelemben).

5 1. az integrált kommunikációs modell funkcióinak áttekintése Az alábbi táblázatban megkíséreltük néhány ismertebb kommunikációs modell alapvető funkcióit együtt feltüntetni és egyszersmind csoportosítani. Az így kapott, és a továbbiakban általunk használt integrált kommunikációs modell funkciói a következőek: 1.1 táblázat A főbb kommunikációs funkciók sorszám funkció modell és terminológia I.1 fatikus vagy kapcsolatfenntartó funkció I. A kommunikáció kiegészítő funkciói I.2 poétikai, esztétikai vagy művészi funkció referenciális, viszonyítási, I.3 szemantikai, jelölő vagy reprezentatív funkció I.4 metanyelvi, magyarázó vagy értelmező funkció személyes konstrukciók Jakobson Jakobson Jakobson; Guiraud; Milewski; Zawadowski; Bańczerowski Jakobson Delia II. A kommunikáció alapfunkciói II.1 II.2 II.3 II.4 expresszív, (ön)kifejező, emotív vagy affektív funkció expresszív tervező gondolkodásmód konatív, kontroll, felhívó, impresszív vagy kommunikatív funkció konvencionális tervező gondolkodásmód informatív, tájékoztató, kijelentő, leíró, ábrázoló, szimbolikus vagy közlő funkció kommunikatív funkció kritikai vagy értékelő funkció retorikai tervező gondolkodásmód Bühler; Popper; Jakobson; Rosengren; O Keefe Bühler; Popper; Jakobson; Rosengren O Keefe Bühler; Popper; Rosengren (a további szerzők felsorolását lásd a referenciális funkciónál) Martinet; Bańczerowski Popper O Keefe A modell funkcióiról itt röviden csak annyit, hogy a Jakobson-féle kommunikációs modellben eredetileg szereplő referenciális funkciót a táblázatban két funkció, a referenciális funkció (az eredetinél szűkebb értelemben) és az informatív funkció valósítja meg, valamint új funkcióként megjelenik a Karl Popper által bevezetett kritikai funkció. A többi modellben szereplő és rendszerint különböző néven szerepeltetett funkciók hozománya az egyes funkciók tartalmának részletes kifejtésekor jelenik majd meg.

6 A fenti funkciók elsősorban a legáltalánosabban a teljes megismerési folyamat részeként értelmezett kódolási és dekódolási folyamatokban érhetőek tetten (utóbbiba beleértve a kognitív szűrő és a rekonstrukciós funkció működését is). A funkcióknak többnyire egyaránt vannak verbális és nem verbális komponenseik is. A kommunikációs csatorna általános fogalmát használva a következő rétegmodellhez juthatunk el, például az ember-gép kommunikációt alapul véve: Megjegyezzük, hogy a funkcióknak megfeleltetett rétegek sorrendje a modell jelenlegi kidolgozottsági szintjén egyelőre csak hipotézis (bár természetesen vannak bizonyos fogódzóink, például az alacsonyabb és magasabbrendű funkciók szétválasztása, lásd később). A rétegmodell alapvetően statikus, a különböző kommunikációs folyamatok leírásához hasonlóan a korábban említett OSI modellhez az egyes rétegekben megfelelő protokollok leírására van szükség.

7 A különböző funkciókat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik lehetőség az ún. alacsonyabb magasabbrendű nyelvi-kommunikációs funkciók különválasztása, amely az egyes funkciók egymásra épülését fejezi ki (vö. Popper 1998:97): 1.2 táblázat alacsonyabb és magasabbrendű nyelvi-kommunikációs funkciók expresszív funkció alacsonyabbrendű funkciók konatív funkció informatív funkció magasabbrendű funkciók kritikai funkció Egy másik lehetőség egyelőre szintén hipotézisként a kommunikáció alap- és kiegészítő funkcióinak párba állítása, funkciócsoportok kialakítása (megjegyezve, hogy az egyes kiegészítő funkciók hatása a funkciók egymásra épülése miatt értelemszerűen az alacsonyabb szinten lévő alapfunkciókra is kiterjed): kiegészítő funkciók fatikus funkció poétikai funkció referenciális funkció metanyelvi funkció 1.3 táblázat funkciócsoportok kialakítása alapfunkciók expresszív funkció konatív funkció informatív funkció kritikai funkció funkciócsoport lehetséges célja KAPCSOLAT KIALAKÍTÁSA VISZONY KIALAKÍTÁSA ÜZENET MEGÉRTÉSE ÜZENET ÉRTELMEZÉSE

8 A csoportosítások egy lehetséges alkalmazása: a biológiai (genetikai) versus társadalmi-kulturális meghatározottság kérdésében (óvatosan) megfogalmazhatjuk azt a hipotézist, hogy míg az alacsonyabbrendű funkciókhoz köthető viselkedésformák főként biológiai meghatározottságúak, vagyis ezek esetében létezhetnek genetikailag kódolt ( invariáns ) kommunikációs protokollok, addig a magasabbrendű funkciókhoz köthető viselkedésformák esetében jóval több a társadalmi-kulturális meghatározottságú tényező.

9 A kommunikáció alacsonyabbrendű, affektív és konatív vonatkozásainak elemzésekor négy fő funkciót vagy réteget különíthetünk el. (1) A fatikus funkció fő célja az, hogy az adó és a vevő között kommunikációs csatornákat építsen ki, amelyeken keresztül lehetséges a kommunikáció létrehozása, fenntartása, felfüggesztése, újrakezdése, meghosszabbítása stb. Nyelvi megnyilvánulásai a megszólítás, egyes kérdések és válaszok, vagy általában valamilyen párbeszéd kialakítására való törekvés. Általánosabban mind verbális, mind nem verbális csatornákon folyó kommunikáció esetén ide sorolhatóak a figyelemfelkeltés különböző eszközei. (2) Az expresszív funkció célja az adó érzelmi állapotának kifejezése. Bár az a kultúra, amiben élünk, többnyire az érzelmek elfojtására törekszik, ezek kimutatása sokkal ősibb kommunikációs forma, mint a magasabb rendűnek tekintett funkciók. A kimutatott érzelmek komoly információs értékkel rendelkeznek, például jelezhetik azokat a problémákat, amelyeket az adó a kommunikáció folyamatában vagy általános kontextusában érzékelt. A közvetlen emberi kommunikáció során az expresszív kommunikáció nagy része nem verbális kommunikációs csatornákon (arckifejezések, gesztusok, testtartás stb.) keresztül valósul meg. Emellett az expresszív kommunikáció talán legnyilvánvalóbb formája a kifejezett érzelmek verbális kifejezése.

10 (3) A poétikai funkció célját Jakobson már a funkció bevezetésekor igen általánosan értelmezte, azaz nem szűkítette le a költői nyelv sajátosságaira. Ezért javasoljuk a következő meghatározást: A poétikai funkció célja a fatikus funkció által létesített kommunikációs kapcsolaton túlmenő viszony kialakítása az adó és vevő között például esztétikai hatás elérése céljából. A viszony legfontosabb jellemzőire (közvetlen, intenzív és többcsatornás kapcsolatként határozzuk majd meg), a funkció tárgyalásakor majd visszatérünk. A poétikai funkció egyrészt az üzenet megformáltságára, megfelelő formai kialakítására vonatkozik, másik alapvető eszköze pedig a szimbólumhasználat. (4) A konatív funkció célja az, hogy az adó kiváltsa a vevő valamilyen reakcióját vagy cselekvését, azaz valamilyen módon közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a vevőt. A konatív kommunikáció sémája: illokúció lokúció perlokúció (az adó szándéka, célja) (átvitt információs tartalom) (a kiváltott hatás) A marketingkommunikációban ezt a funkciót valósítja meg a megcélzott potenciális vásárló vásárlásra késztetése. Ennek alapvető eszköze az, hogy egy reklámüzenet segítségével felkeltik a vágyat a vásárlóban az adott termék (azaz egy meghatározott szükséglet kielégítése) iránt. A formatervezés ( design ) során a tárgyak funkcionalitása és ezzel összefüggésben használhatósága általános értelemben szintén konatív jellegű, mivel egy jól megtervezett tárgy mintegy önmaga használatára készteti a tárgy (leendő) birtokosát.

11 A kommunikáció magasabbrendű, kognitív vonatkozásainak elemzésekor szintén négy fő funkciót vagy réteget különíthetünk el. (1) A referenciális funkció adja a kiindulópontot, a kontextust, aminek alapján lehetséges az adott szituáció leírásához rendelkezésre álló tudástartalom aktivizálása. Ha feltételezzük, hogy a kognitív funkciók működéséhez egy általános kontextusnak mindig rendelkezésre kell állnia, a referenciális funkció egy olyan konkrét kontextus értelmezési keret vagy paradigma kiválasztását eredményezi, amelyre például az informatív funkció ráépülhet. Alapvetően ehhez a funkcióhoz kapcsolható a kognitív sémák (továbbá a keretek és az általánosan értelmezett forgatókönyvek) fogalma is. (2) Az informatív funkció a közlés lényegi tartalmát, az üzenetet, tipikusan új információk közlését foglalja magába leszűkítve az adott kontextusban elvileg lehetséges szituációk körét egy meghatározott szituációra. Ez összhangban áll azzal, hogy az átadott információ mennyisége az adott szituációban elvileg elképzelhető lehetőségek leszűkítésének, azaz a bizonytalanság csökkentésének mértékével áll kapcsolatban (pl. Pléh 1998:33).

12 (3) A metanyelvi funkció segítségével a kommunikáció résztvevői a kommunikációs szituációt minősítik, azaz mintegy kívülről szemlélve általános, társadalmi/kulturális keretbe helyezik a kommunikációs folyamatot: meghatározzák a kommunikációs szituációt és a résztvevők alapvető célját, és mindezekből levonják a szükséges következtetéseket. Ezáltal lehetséges az üzenet átvitele során használt nyelvi kód, azaz a (szociolingvisztikai értelemben vett) stílus vagy regiszter meghatározása; az üzenet tényleges tartalmának megértése és értelmezése (dekódolása), amely magában foglalja a lehetséges tartalmak feltárását. A funkció aktivizálja az üzenet megértéséhez, ill. az értelmezéséhez szükséges háttértudást, amely a résztvevőkről (szándékaikról stb.) kialakított ún. kölcsönös tudást is magába foglalja. Lényegében arról van szó, hogy tiszta, az emberi-társadalmi viszonyoktól mentes információcsere nagyon ritkán fordul elő (de ilyen lehet például a tudományos, pl. matematikai kommunikáció). A legtöbb közlésnek valamilyen rejtett, másodlagos célja is van. (4) A kritikai funkció a közlés (az üzenet) igazságtartalmát vizsgálja. A kritikai funkció egyik legfontosabb feladata az, hogy az információk folyamatos kiértékelésével egyfajta kognitív szűrést végez; ez eredményezheti például az üzenet (teljes) elfogadását, az üzenet részleges elfogadását, az üzenet (teljes) elutasítását, vagy az üzenet átértelmezését. Az üzenet részleges elfogadása magában foglalja az üzenetben észlelt kognitív disszonanciák kiküszöbölését is. Ez megvalósulhat egyszerűen az üzenet problémás részének figyelmen kívül hagyásával, vagy egyfajta rejtett tényezők feltételezésével, amelyek mintegy megmagyarázzák az észlelt ellentmondásokat (lásd pl. Boda Benediktsson 2006:9).

13 A magasabbrendű kommunikációs funkciókhoz kapcsolható verbális és nem verbális csatornák szerepével szorosan összefügg a megismeréstudomány egyik alapkérdése, az ún. vitája. (vö. Pléh 1998:125 sköv.) analóg versus propozicionális tudás (1) A propozicionális felfogás vagy álláspont szerint minden, amit tudunk, kijelentések formájában van a fejünkben. [...] Vagyis az «élményszerű», perceptuális dolgokra vonatkozó tudásunk is kijelentések alapján szerveződik. (uo. 125) (2) Az analóg felfogás szerint a perceptuális tudás nem kijelentések formájában, hanem analóg reprezentációkban, általánosan (azaz nem csak vizuálisan) értelmezett képekben jelenik meg. Másképpen megfogalmazva az analóg felfogást, a perceptuális tudás egyfajta szemléletes belső térkép. (uo.) Ebben a metaforában az is benne rejlik, hogy a perceptuális tudás mint olyan nem egészleges, hanem felbontható kisebb, elemi (vagy még tovább bontható, nagyítható ) képekre (pl. helységek ), amelyek között meghatározott, analóg módon reprezentálható kapcsolatok (pl. utak ) állapíthatóak meg. (3) Az analóg és propozicionális álláspont összeegyeztethető, például Allen Paivio kettős kódolási elmélete alapján. Paivio azt mondta, hogy tényleges kísérleti tapasztalatok szerint tudásunk kettős, van egy nyelvi (absztrakt) és egy képi tudásunk. [...] A kettős kódolási felfogásnak az a kritikus mozzanata vagy érdekessége, hogy magukra a nyelvi dolgokra is jobban emlékszünk, ha képileg támogatva jegyezzük meg őket. (uo. 125) Ha az emberi tudást konzisztensnek tekintjük, akkor fel kell tételeznünk, hogy az emberi megismerő rendszeren belül a különböző tudásfajták nem elkülönülten léteznek, hanem kapcsolatban állnak. Vagyis a kétfajta propozicionális (vagy deklaratív) és perceptuális tudás közti kapcsolatot is érdemes figyelembe venni. Pylyshyn azt mondja, hogy a leíró típusú absztrakt tudás áthatja az úgynevezett képi, analóg tudás világát is. Nem igaz az, hogy az embernek olyan térképei lennének, amelyek elhalványodott fényképek. [...] Az ember mindig «fogalmilag átgyúrva» reprezentálja a szemléletes dolgokat is. (uo. 130)

14 Pléh Csaba tömör megfogalmazásában: Megfigyelni annyi, hogy letapogatom és átteszem kijelentésekbe. Az analóg, képi és az absztrakt, propozicionális tudás közti konverziót, a képi tudás egyfajta digitalizálását és a propozicionális tudás képi formában történő megjelenítését valósítják meg a korábbi, 2. ábrán A/D átalakításként és D/A átalakításként ábrázolt funkciók. Egyébként a propozicionális és analóg álláspont összeegyeztetését támasztják alá azok az elméletek is, amelyek szerint az emberi gondolkodás fejlődése során a képi reprezentációból fokozatosan alakult ki a szimbólumhasználaton alapuló absztrakt gondolkodás. Ezt a Peirceféle ikonikus, indexikus és szimbólum típusú jelek reprezentációs (és kommunikatív) szerepének változása is mutatja, például a gyermek pszichés fejlődése során (vö. Pléh 1998: ). A köztes, indexikus szint ilyen értelemben az analóg, képi és az absztrakt tudás közti átmenetnek felelhet meg.

15 A kommunikáció fentebb vázolt integrált modellje számos területen alkalmazható: például megkísérelhetjük, hogy a költői művek vagy a képzőművészeti alkotások létrehozásának és befogadásának folyamatát vagy annak egyes részeit a modell segítségével írjuk le. A képzőművészeti alkotásokkal számos hagyományos és modern tudományterület foglalkozik, egyebek közt az esztétika, a művészettörténet, a pszichológia különböző ágai, és újabban a formatervezés elmélete és gyakorlata, divatos szóval a design. Utóbbi sokkal több, mint a tárgytervezés vagy különösen az ipari formatervezés folyamata. Jelenti magát a tervezés és a gyártás eredményeként létrejött tárgyat is, de jelentheti általában azt a környezetet, amelybe az ember élettevékenységével beavatkozott, és ily módon átalakította azt. Tágabb értelemben véve a design jelenhet minden olyan elrendezést, amellyel a személy interakcióba lépve figyelmet fordít annak formai jellemzőire és használhatóságára. Továbbá jelenthet a design egyfajta arculatot vagy stílust is [...] (Farkas 2001:7-8) Érdemes megfigyelni, hogy a design általános meghatározása a tárgy ( elrendezés ) és a vele kapcsolatba kerülő személy aki lehet a tárgy alkotója, tervezője, vagy befogadója közötti kommunikációt ( interakciót ) írja le, amelyben a kommunikáció szinte minden funkciója megjelenik. a tárgy formai jellemzői a kommunikáció formanyelvét, azaz a kommunikációban használt kódot írják le (ez megjelenhet akár poétikai, akár metanyelvi szinten), az arculat vagy stílus az expresszív funkció megjelenését jelzi, és a tárgy mint termék használhatósága általános értelemben a konatív funkció jelenlétét mutatja. A formatervezés fenti definíciójában nem szerepel explicit módon a jelentés fogalma, de ha a formatervezett tárgyat gondolatban egy műalkotással helyettesítjük (azaz a formatervezést a művészi alkotó folyamattal), akkor ez válik a legfontosabb kérdéssé, mivel a jelentésteliség és az esztétikai preferencia között szoros kapcsolat van [...] Az esztétikai preferencia legalábbis Martindale és munkatársai szerint növekszik a jelentésteliséggel. (Farkas 2001:13) A jelentés fogalma pedig elsődlegesen a magasabbrendű kommunikációs funkciókhoz kötődik, és ezáltal az informatív és ezzel összefüggésben a kritikai funkció megjelenését is maga után vonja.

16 2. a fatikus réteg vagy funkció A funkció célja az adó és vevő közötti kommunikációs csatornák kezelése: a kommunikatív kapcsolat felépítése, megszakítása, folytatása és bontása, ún. kommunikációs primitívek alkalmazása. A funkció a kontaktusra irányul, ez a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között. Ezek [a csatornák] teszik lehetővé az interakciót. (Fercsik-Raátz 1999:13) Példák a konatív funkció megvalósítására: A legnyilvánvalóbbak a megszólítások, köszönések, búcsúzások; de ide tartoznak a közhelyszerű, szokásos, sztereotip kérdések is (amelyekre hasonlóan sztereotip válaszokat várunk, ezért ezeknek a kérdéseknek elsődlegesen kapcsolatépítő funkciója van). A párbeszédekben valós idejű interakció valósul meg, ami feltételezi a kommunikációs csatornák folyamatos kontrollját. Ennek hatékony felhasználását írja le Thomas Gordon a munkahelyi konfliktusok kezelésében. (Gordon 1993:63 sköv.) Az ajtónyitogatók, passzív meghallgatás és biccentők tipikusan, az értő figyelem pedig részben fatikus jellegű tevékenységek. A reklámkommunikáció során nagy hangsúlyt fektetnek a figyelemfelkeltés különböző eszközeire. Ezeknek rendkívül sok fajtája ismert, pl. a váratlanság vagy szokatlanság, meghökkentés, meglepetés stb. (vö. Brochand-Lendrevie 2004:91-93). Az alkalmazható módszerek jó része azon alapul, hogy valamilyen érzelmet kell kiváltani a vevőben azaz az expresszív funkciót kell aktivizálni. Az irodalmi művekben az időkezelésnek pontosabban a ritmusváltásnak, például az előadási és befogadási (olvasási, újraolvasási vagy körüljárási ) idő szándékos lelassításának vagy éppen felgyorsításának sok esetben figyelemfelkeltő funkciója (is) van. Ha valami fontos vagy izgalmas van készülőben, kultiválnunk kell a halogatás művészetét. (Eco 2002:72) o Ennek egyik alapvető eszköze a részletezés, a részletek aprólékos kidolgozása például a formagazdagság a képzőművészetben, a díszítés az építészetben, vagy az aprólékos leírások az irodalomban. A különböző retorikai-stilisztikai alakzatok mint barbarizmusok (vö. pl. Szathmári 2008:20) egyik funkciója éppen a beszélt nyelv szabályaitól való szándékos eltérés, amelynek nyilvánvalóan figyelemfelkeltő funkciója (is) van.

17 A Trisztánnal ültem... Radnóti-versszöveg egy párbeszédes kommunikatív helyzetet ír le, amely feltételezi a résztvevők az egyes szám első személyben megnyilatkozó költő és Trisztán közötti folyamatos interakciót. Lássuk a vers első versszakát: 2.1 táblázat példák a fatikus funkcióra Trisztánnal ültem egyszer ott a part fölött, hány éve már? hisz akkor épp a Kingen hősködött! Vörösborunk világitott az asztalon, feljött a hold. A vízre csillagok csorogtak, mert este volt. Trisztánnal ültem... (1939) (költői) kérdés egymásba fonódó alliterációk (h-v-cs) szokatlan költői kép o metonímia: A CSILLAG FÉNY o metafora: A FÉNY VÍZ

18 A részletgazdagság funkciója: (The Cathedral of Chartres 2 ) 2

19 a részletgazdagság funkciója: (Albrecht Altdorfer: The Battle of Alexander at Issus 3 ) 3

20 a részletgazdagság funkciója: (Hieronymus Bosch: The Last Judge 4 ) 4

21 3. az expresszív réteg vagy funkció A funkció célja az adó érzelmeinek (például öröm, bánat vagy szomorúság, félelem, harag, undor, meglepődés stb.) kifejezése a vevő számára. Az expresszív funkció feltételezi, elvárja és optimális esetben aktivizálja is a vevő beleérző (empatikus) képességét. A konstruktivista szemléletű kommunikációelmélet expresszív tervező gondolkodásmódról beszél; az így kommunikáló emberek Egész egyszerűen azt közlik, amit gondolnak és éreznek, hogy mások abból megtudják, mit gondolnak és éreznek. Egyetlen céljuk a nyílt és őszinte kommunikáció [...]. (Griffin 2001:116) Az ilyen típusú kommunikáció egyik jellemző példája lehet a költői vagy művészi önkifejezés. Példák az expresszív funkció megvalósítására: Az expresszív kommunikáció tipikus formái a felkiáltások (Rosengren 2004:62). A tisztán emotív réteget az indulatszók képviselik a nyelvben. (Jakobson 1993:100) Az expresszív személyközi kommunikáció során tipikus az egyes szám első személy ( én ) használata pontosan azért, hogy az adó aktivizálja a vevő empatikus funkcióját. Ennek jellegzetes formái az ún. én-üzenetek, amelyek egyenesen közlik a kommunikáció címzettjével, hogy (1) mi az a problematikus, elnemfogadható szituáció, amire az üzenet vonatkozik, (2) ez a helyzet a beszélőből milyen negatív érzelmeket vált ki, és (3) ha a szituáció továbbra is fennáll, ez milyen negatív következményekkel fog járni a beszélőre nézve. (Gordon 1993:114). A közvetlen emberi kommunikáció során az expresszív kommunikáció nagy része nem verbális kommunikációs csatornákon (például arckifejezések, gesztusok, testtartás stb.) keresztül valósul meg. Az expresszív kommunikáció legnyilvánvalóbb formája a kifejezett érzelmek explicit, képi vagy verbális kifejezése. Az érzelmeket explicit módon kifejező képi (pontosabban audio-vizuális) elemek, ill. szavak és kifejezések gazdagsága felveti ezek összegyűjtését és hierarchikus (de legalábbis tezaurisztikus ) elrendezését.

22 Az érzelmek egy lehetséges csoportosítása (3.1 táblázat; vö. Oatley-Jenkins 2001:303): boldogság szomorúság harag félelem 3.1 táblázat az érzelmek egy lehetséges csoportosítása érzelmek, amelyek alkalmanként szabadon lebeghetnek pl. célok elérésekor érzett elégedettség kötődés, kötődési szeretet gondoskodás, gondoskodó szeretet szerelem, (szexuális) vágy undor megvetés pl. fontos, alapvető cél (végleges) elvesztése pl. a cél útjában álló akadály leküzdése pl. fenyegetés, veszély előérzete érzelmek, amelyeknek mindig van tárgyuk pl. a gyermek érzelmei a szülők iránt pl. a szülők érzelmei ( szerelme ) a gyerekek iránt pl. Radnóti Miklós szerelme Fanni, Vajda János szerelme Gina, vagy Juhász Gyula szerelme Anna iránt pl. beszennyeződés elkerülése (szó szerinti vagy átvitt értelemben) pl. csoporton kívüli személy vagy áruló kiközösítése

23 példa a félelem kifejezésére: (Edward Munch: Scream 5 ) 5

24 A tárgyhoz kötődő érzelmek rendszere olyan alapvető jelzőrendszert alkot, amely például adott cselekvések vagy cselekvéssorok (elvárható) sikerességéről, ill. sikertelenségéről tájékoztat. Ez a kommunikáció folyamatára, mint cselekvéssorra is alkalmazható. Vizsgáljuk meg például néhány érzelem lehetséges értelmezését a fatikus jellegű kommunikáció kontextusában: 3.2 táblázat az érzelmek lehetséges értelmezése fatikus jellegű kommunikáció esetén érzelmek, mint markerek jelleg lehetséges értelmezés meglepődés + enyhe bosszúság becsapottság érzete, csalódás (pillanatnyi) zavarodottság - érdeklődés, kíváncsiság + figyelem felkeltése, kapcsolat megnyitása - kapcsolat lezárása kapcsolat (időleges) felfüggesztése [további kommunikációs funkciók aktivizálása, pl. a félreértés okának megértése] kapcsolat fenntartása [további kommunikációs funkciók aktivizálása, pl. kontextus felismerése stb.] elutasítás, visszautasítás - kapcsolat lezárása kívülhelyezkedést jelző érzelmek (amelyek pl. kapcsolat felfüggesztése, a humorban vagy egy ásításban, félrenézésben stb. - kísérlet a kapcsolat lezárására jelennek meg vö. közléssorompók alkalmazása) elégedettség + (a kapcsolat lezárása után: a kommunikáció sikeres volt) elégedetlenség, frusztráció - (a kapcsolat lezárása után: a kommunikáció sikertelen volt) A fenti érzelmek érdekes vizsgálatokhoz vezethetnek, például megkísérelhetjük összeállítani a kommunikáció lehetséges fatikus protokolljainak jellemző érzelmi mintázatait. Azonban ilyenkor óvatosan kell eljárnunk, mivel az érzelmek a kommunikáció egész folyamatát végigkövetik, és értelmezésük mindig attól függ, hogy a kommunikáció melyik szakaszában fordulnak elő, azaz éppen melyik kommunikációs funkció aktív. A különböző funkciók egymásra épülése a kommunikációs folyamatban adja a kommunikáció sémáját, amely szintén különböző mintázatokat követhet. Egy meghatározott kommunikációs szituáció és cél esetén a séma konkretizálható, és kialakítható a kommunikáció egy lehetséges forgatókönyve. Ez egyebek közt az adott kommunikációs cél megvalósítása érdekében konkrétan követendő kommunikációs eljárások leírását foglalja magába (amely például a vevő pozitív vagy negatív érzelmeitől függően különböző elágazásokat, azaz alternatív kommunikációs eljárásokat is tartalmazhat).

25 A marketingkommunikáció esetében egy lehetséges kommunikációs séma a következő lehet az adó szempontjából (vö. Boda-Benediktsson 2006): 3.3. táblázat a marketingkommunikáció egy lehetséges sémája konkrét cél általános cél aktivizált funkció figyelemfelkeltés, kapcsolat felépítése fatikus funkció szinkronizáció az adó és vevő között (pl. adott ritmus felvétele) érdeklődés felkeltése, megfelelő kontextus kialakítása (pl. ismert környezet) közös kód kialakítása (pl. jellemző stílus vagy regiszter) szimbolikus, archetipikus kapcsolatok felépítése egy egyedi jellemző kiemelése (az üzenet tárgyának megkülönböztetése más, hasonló tárgyaktól) pozitív asszociációs holdudvar kialakítása információs tartalom átvitele (pl. termék főbb jellemzőinek felsorolása) pozitív érzelmi tartalom hozzákapcsolása a termékhez (pl. egy elégedett, prototipikus vásárló érzelmeinek ábrázolásával) vásárlásra késztetés (pl. a szükségletek kielégítésére irányuló vágy felkeltésével) vásárló meggyőzése, garanciák adása (pl. valós referenciák bemutatása) kapcsolat lezárása, csatornák felszabadítása fókuszálás a vevőre (címzett megszólítása, személyre szabott üzenet küldése) fókuszálás az üzenet tárgyára, üzenet pozícionálása (egy szó vagy szlogen bevitele a vásárlók koponyájába ) üzenet tényleges tartalmának átvitele, kommunikációs cél megvalósítása poétikai funkció referenciális funkció metanyelvi funkció poétikai funkció informatív funkció metanyelvi funkció informatív funkció expresszív funkció konatív funkció kritikai funkció fatikus funkció