Brenda Joyce. Halálos csókok

Átírás

1 Brenda Joyce Halálos csókok

2 Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictitious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental. Brenda Joyce, 2006 Harlequin Magyarország Kft., 2013 A mű eredeti címe: Deadly Kisses (Mira Books, Toronto) Magyarra fordította: Várnai Péter Nyomtatásban megjelent: MIRA-könyvek, Harlequin, 2013 Átdolgozott kiadás ISBN Kép: Tipografik Art A kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. Felelős kiadó: dr. Bayer József Főszerkesztő: Vaskó Beatrix Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u Levélcím: 1535 Budapest, Pf Telefon: ; Fax: ; cím: harlequin@eharlequin.hu Ügyfélszolgálat: elofizetes@axels.hu; Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: Az e-book-formátumot előállította és terjeszti: readbox publishing, Dortmund

3 1. FEJEZET június 2., hétfő Kevéssel éjfél előtt Julia Van Wyck Cahill átnyújtotta az inasnak könnyű, rubinvörös kabátját. A karcsú, szép és elegáns asszony egy híres nyakéket viselt, amely egykor egy Habsburg hercegnő tulajdona volt. Nagyon örülök, Francesca, hogy kész vagy elvállalni az elnöki tisztet a Citizens Union hölgytagozatának jótékonysági bizottságában mondta. Arca elégedettségről árulkodott, miközben lányával Ötödik sugárúti házuk előcsarnokában állt. Francesca viszont szórakozottnak tűnt. Ő is levette vékony anyagból készült köpenyét, amelynek türkiz árnyalata tökéletesen illett az estélyi ruhájához. Igazából nem vállaltam el, mama felelte. Úgy sejtem, te és Mrs. Astor egyszerűen eldöntöttétek, hogy én leszek az elnök. Julia asszony ártatlanságot színlelve elkerekítette kék szemét. Hogy jut ez eszedbe, drágám? A bizottságnak persze még soha nem volt olyan fiatal elnöknője, mint te vagy, de tudom, hogy nagyszerű munkát fogsz végezni. Ahogy mindig mindenben. Francesca idejébe valójában belefért, hogy ellássa az elnöki teendőket. Az ügy, amelyen éppen dolgozott, rutinfeladat volt. A szomszéd házban lakó Mrs. Channing felfedezte, hogy több minden eltűnt a padlásáról, köztük olyan értékes tárgyak is, melyek a családi örökséghez tartoztak. A hölgy olvasott az újságban Francesca legutóbbi, sikeresen megoldott esetéről, és felkérte a nyomozásra. Ő pedig mostanra szinte már biztos volt abban, hogy a tolvaj nem más, mint az idős asszony veje. Tudom, hogy nemes célról van szó, és valakinek mindenképpen fel kell hajtania a pénzt a bálra mondta, és nagyot sóhajtott. Mégis jobb lett volna, ha előtte megkérdezel, van-e kedvem és időm ehhez a munkához tette hozzá. Édesanyja csitítóan megsimogatta a karját. Sajnálom, kedvesem. Természetesen igazad van. Meg kellett volna kérdezzelek. Francesca nagyon is jól tudta, mi áll a dolog hátterében. Julia Van Wyck Cahill a New York-i társaság befolyásos tagjaként az első perctől fogva ellenezte lánya magánnyomozói tevékenységét. A Citizens Union javára történő adománygyűjtéssel azt akarta eléri, hogy Francescának a vőlegényén kívül másra már ne maradjon ideje és energiája. A lány szíve azonnal hevesebben kezdett verni, amint Calder Hartra gondolt. Már az első találkozásukkor sem tudta kivonni magát a jóképű és megnyerő férfi hatása alól, noha ezt akkor még nem akarta elismerni. Calder Hart mára az egyik leggazdagabb férfi lett New Yorkban, noha az Alsó East Side szegénynegyedében született, ráadásul törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot. Nőcsábász híre dacára nemrégiben még a város egyik legkapósabb nőtlen fiatalemberének számított. A jobb társaságbeli mamák szabályosan versengtek azért, hogy felhívják a figyelmét eladósorban lévő leányaikra. Ő azonban inkább rossz hírű nőkkel és özvegyekkel kezdett, s nem kért a komoly kapcsolatokból. Francesca még mindig nem igazán akarta elhinni, hogy Calder Hartot éppen neki sikerült kifognia magának. Igaz, ő is közismert személyiség volt a városban, és nem csak azért, mert fiatal nő létére magánnyomozónak állt. Különc kékharisnyának is tartották, és manapság, ha megjelent egy partin vagy bálban, összesúgtak a háta mögött, és nem kevesen köszörülték rajta a nyelvüket. Eleinte bántották a pletykák és a pusmogások, de mostanra szinte már élvezte a közfigyelmet. Sejthetően azért, mert a vőlegénye többnyire ott volt mellette, és suttogva arra biztatta, hogy

4 bátran sütkérezzen a reflektorfényben. Minden azért nem alakult tökéletesen. Az édesapja az első perctől fogva ellenezte, hogy Francesca feleségül menjen Calder Harthoz, és több mint egy hónapja hatalmi szóval érvénytelennek is nyilvánította az eljegyzésüket. A felesége annyira feldühödött ezen, hogy jó ideig csak végszükségben állt szóba vele, Andrew Cahill azonban nem engedett a negyvennyolcból. Julia asszony viszont a társasági eseményeken továbbra is tüntetőn menyasszonyként és vőlegényként beszélt a lányáról és Calderről. Nélküle Francesca elképzelni sem tudta az életét, így hát meg kellett nyernie magának az édesapját. Andrew Cahill a város egyik leghaladóbban gondolkodó férfiújának számított, aki adományozóként is sokakon segített. A lánya őszintén csodálta, ezért fel sem merült benne, hogy a tudta nélkül megszökjön a szerelmével. Életében most először nem sikerült keresztülvinnie az akaratát az édesapjánál. Calder azt javasolta, hogy egyelőre ne nyaggassák leendő apósát. Francesca vőlegénye most egyébként nem volt a városban, és szörnyen hiányzott a lánynak. Mikor jön vissza Calder? kérdezte az édesanyja váratlanul, mintha csak olvasott volna a gondolataiban. Holnap vagy holnapután, mama. Üzleti ügyben Bostonba kellett mennie. Calder Hart vagyonokat keresett hajózási, biztosítási és vasúti vállalkozásaival. Emellett világszerte elismert műgyűjtő is volt, aki Amerika egyik legnagyobb és legértékesebb gyűjteményét mondhatta a magáénak. Néhány hónapja portrét rendelt Francescáról, akinek ez felettébb hízelgett. A festmény végül akt lett, és a lány sokat kockáztatott azzal, hogy modellt ült hozzá. Nem sokkal az elkészülte után azonban a képet ellopták. Francescát ez túlságosan felzaklatta ahhoz, hogy ő maga kezdjen nyomozásba, ezért Calder magándetektívet fogadott az eset felderítésére. A fickó azonban semmire sem jutott, mintha csak a festmény levegővé vált volna. A lány természetesen tisztában volt azzal, hogy örökre búcsút mondhatna a jó hírének, ha az aktképe valaha is megjelenne egy nyilvános galéria falán. Ugyanakkor ez nagy örömöt okozna az ellenségeinek, akik közül jó néhányat már rács mögé juttatott. Most azonban nem akart a nyoma veszett festménnyel foglalkozni. Inkább elképzelte, milyen csodás lesz, ha Calder hazajön, ő pedig újra a karjában fekhet, és szenvedélyes csókokat válthat vele. Megyek, mama, és lefekszem aludni. Szép este volt mondta, és arcon csókolta az édesanyját. Az volt, ugye? felelte Julia asszony, aki még mindig roppant elégedettnek tűnt. Miután utasításokat adott másnapra a kocsisnak, Andrew Cahill is belépett a tágas előcsarnokba. Miközben letette a cilinderét, fehér kesztyűjét és sálját, Francesca mosolyogva figyelte az alacsony, kövérkés férfit, aki dús oldalszakállt viselt. Tetszett a rendezvény, papa? kérdezte végül tőle. Jótékonysági vacsoraestről értek éppen haza, amelyet Francesca nővére, Connie adott, aki ugyanolyan sikeres vendéglátó volt, mint az édesanyja. Az összejövetellel pénzt kívánt gyűjteni egy nagy közkönyvtár számára, amelyet az Ötödik sugárút és a 42. utca sarkán akartak megépíteni. A Waldorf Astoria Hotel báltermében több mint száz meghívott vendég költötte el a pompás fogásokból összeállított vacsorát, és öblítette le kiváló pezsgővel, hogy aztán a tánc élvezetének adja át magát. Természetesen tetszett, elvégre jó ügyet szolgált válaszolta Andrew Cahill kifejezéstelen arccal. Örömmel várom a napot, amelyen majd megnyílik a könyvtár. Mielőtt nyugovóra térnél, Francesca, még beszélni szeretnék veled a dolgozószobámban.

5 A lánynak rossz előérzete támadt, és megfeszítette magát. Nem várhatna ez holnapig, papa? kérdezte. Biztos volt benne, hogy az édesapja Calderről akar beszélni vele. Egy teljes hónapig gondosan kerülte ezt a témát, és nem akarta újra azt hallani, hogy a család fejének véleménye nem változott az ő eljegyzésével kapcsolatban. Úgy gondolom, elég rég tart már közöttünk a feszültség felelte a férfi határozottan. Francesca jól ismerte ezt a hangot. Megvárta, hogy az édesapja csókkal kívánjon jó éjszakát a feleségének, aztán belekarolt, és elindult vele a dolgozószobája felé. Lépteik hangosan kopogtak az üres előcsarnokban, mert a személyzet már tapintatosan visszavonult. Azt hiszem, Hart újra a városban van mondta Andrew Cahill. Nem, legkorábban holnap jön meg, de valószínűbb, hogy csak holnapután felelte Francesca. Ben Garret látta ma délután az utcán közölte az apja nyersen, de aztán szelídebben folytatta: Legalábbis úgy gondolja, hogy őt látta. Ma együtt ebédeltem vele, és közben szóba hozta az eljegyzésedet. Most már egészen nyilvánvaló volt, miről akar beszélni a férfi. Apa és lánya megállt a dolgozószoba küszöbén. A fával burkolt falak előtt könyvszekrények sorakoztak, amelyek többsége politikai és filozófiai művek sokaságát őrizte. A magas, halványzöld mennyezetről kristálycsillárok lógtak alá, mert a házba már bevezették a villanyt, s ebben a helyiségben helyezték el az egyetlen távbeszélő-készüléket is. Már felbontottad az eljegyzésünket, papa emlékeztette a lány az apját, és forgatni kezdte az ujján az eljegyzési gyűrűjét, amelyet nem volt hajlandó letenni. Édesapja szigorúan nézett rá. Igen, fel akartam bontani. Édesanyád azonban bolondot csinál belőlem, mert fűnek-fának nagy örömmel beszél a jegyességedről. Velem viszont szóba sem áll tette hozzá nagy sóhajjal. Egyébként pedig nem vagyok vak. Látom, hogy még mindig viseled Hart gyűrűjét. A lány arcát pír öntötte el. A csodálata és a tisztelete jeleként kaptam tőle. Nem tehetem le csak úgy. A család feje megint felsóhajtott, aztán a kandallóhoz sétált. Reggelig mesélhetnék neked történeteket olyan könnyelmű lányokról, akik bedőltek egy jóképű aranyifjúnak. Tudom azonban, hogy ugyanúgy nem hallgatnál rám, ahogy azok a fiatal és naiv teremtések sem hallgattak az okos szóra. Ehelyett azt képzeled, hogy te majd nem úgy jársz, mint ők, hanem sikerül meghódítanod annak a gazembernek a szívét. Francesca odament az apjához, és idegesen összefonta az ujjaikat. Azoktól a gazemberektől eltérően Hart soha nem állította, hogy meghódítottam a szívét. Azt viszont elmondta, hogy csodál, tisztel engem, szüksége van a barátságomra, és úgy gondolja, mi ketten tökéletesen összeillünk. Ezek szerint nem szerelemből akarsz férjhez menni? kérdezte Andrew Cahill kétkedőn. Csak azért mennél hozzá Harthoz, mert tisztel téged és jó barátok vagytok? A lány most egyenesen az apja szemébe nézett. Szeretem Caldert. Senkit sem szerettem még ennyire. Neki jó oldala is van, papa, és nem igaz, hogy csakis önzés vezérli, ahogy állítják róla. Igaz, azt mondja, hogy nem hisz a szerelemben, de engem igenis nagyon kedvel. Soha nem állítottam, hogy ne lenne így. Éppen ellenkezőleg, biztos vagyok benne, hogy nagyon is kedvel téged. Mi másért akarna feleségül venni? A pénzedre aligha szorul rá. Nem adhatom azonban áldásomat rátok, mivel tudva tudom, hogy Hart egy nap majd szörnyű fájdalmat fog okozni neked. Akkor, amikor majd félrelép. Hogy ez mikor lesz, az csupán idő kérdése.

6 Francesca reszketve félrefordult. Calder örök hűséget ígért neki, és azt állította, hogy elege lett a korábbi életmódjából. A lány hitt neki, titokban mégis félt, hogy a férfit egyszer majd rabul ejti egy másik nő, aki sokkal szebb, mint ő. Ez volt élete legnagyobb félelme. Nem akarok veszekedni veled, papa. Ismerem a kifogásaidat, és mind a ketten tudjuk, hogyan bánt Calder eddig a nőkkel. Azt is tudod azonban, hogy korábban egyiknek sem kérte meg a kezét. Kétes esetben pedig a vádlott javára kell dönteni, igaz? Egyedül én leszek a felelős, ha hibát követek el. A férfi két keze közé fogta a lányáét. Nagyon büszke vagyok rád. Szép vagy, gondoskodó és együtt érző. Jobban örülnék, ha kevésbé veszélyes foglalkozást űznél, de tudom, sok emberéletet mentettél meg, és sokaknak szolgáltattál igazságot. Benned és Hartban semmi közös nincs! csattant fel Andrew Cahill. Megértem, hogy most elcsavarta a fejed, de mi lesz tíz év múlva? Te a rászorulóknak és azoknak a boldogtalanoknak szentelted az életedet, akikhez nem volt olyan kegyes a sors, mint hozzád. Hart viszont a legönzőbb ember, akit valaha ismertem. A szenvedély önmagában nem elég egy jó házassághoz, Francesca. Hosszú távon semmiképpen sem. A lány elhúzta a kezét. Igazságtalan vagy. Kizárólag a híre alapján ítéled meg Caldert. Nem is ismered őt, papa. Velem mindig is tisztességesen viselkedett. Ha őt elítéled, engem is elítélsz. Kérlek, bízz bennem tette hozzá. Az édesapja szemét hirtelen könny lepte el. Már gyerekként is állandóan kóbor kutyákat és macskákat hoztál haza, Francesca. Túlságosan is nagylelkű voltál, és mindenkiben megbíztál. Én viszont továbbra is gazembernek tartom Hartot. Komolyan úgy gondolod, hogy a szerelmeddel megmentheted? A lány tudta, mert Calder maga mondta neki, hogy ő az egyetlen igaz barátja. Abban is biztos volt, hogy egészen másként érez iránta, mint annak idején a kóbor állatok iránt érzett. Ha ez nem szerelem, akkor elképzelni sem tudta, mit lehetne annak nevezni. Ha így megmenthetem, azt kell tennem válaszolta. Azt is jól tudod azonban, papa, hogy a finom társaság egészen az eljegyzésemig nem fogadott el engem. A mama barátnői és a lányaik különcnek tartottak, és kizártak a köreikből. Arra még nem gondoltál, hogy éppen Calder az, aki megment engem? Andrew Cahill meglepetten nézett a lányára. Francesca kérlelőn felemelte a kezét, és gyűrűjén megcsillant a gyémánt a villanyfényben. Jól érzem magam Calderrel. Nem a szenvedély miatt, hanem mert a legjobb barátom lett. Könyörgök, adj neki esélyt. Tedd meg a kedvemért, hogy bizonyíthasson előtted! A férfi sokáig szótlanul nézett a lányra. Ő mozdulatlanul állt, és magában azért imádkozott, hogy az édesapja adja a beleegyezését. Egész életedben egyenjogúként kezeltelek kezdte végül lassan a férfi. A szívem ugyan mást súg, mégis engedek neked. Értelmes ifjú hölgy vagy, és bízom benne, hogy észre térsz, mielőtt még késő lenne. Addig azonban hajlandó vagyok esélyt adni Hartnak. Azzal a feltétellel, hogy egy évet vársz az esküvővel. Egy évet! kiáltotta a lány elszörnyedve. Egy évet erősítette meg az apja higgadtan. Tudom, hosszú időnek tűnik, de valójában nagyon is rövid, ha belegondolsz, hogy életed végéig el akarod kötelezni magad. Amennyiben jövő júniusban is ugyanúgy érzel még, ahogyan most, áldásomat adom rátok. Francesca nagy nehezen leküzdötte a csalódottságát, és mosolyt varázsolt az arcára. Köszönöm, papa. Nagyon szépen köszönöm felelte, és szorosan odabújt az édesapjához. A férfi a mutatóujjával felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen.

7 Mindig is büszke voltam az önálló szellemedre mondta mély sóhajjal. Hiba volt tőlem, hogy ebben az ügyben rád kényszerítettem az akaratomat, miután egész életedben önálló döntésekre buzdítottalak. Francesca őszintén meghatódott. Te neveltél olyanná, amilyen vagyok, papa. Mindent neked köszönhetek mondta, és csókot nyomott az édesapja arcára. Egyszeriben szabadnak és gondtalannak érezte magát. Ha sikerül féken tartania a vágyait, talán nem is lesz olyan nehéz az egy év türelmi idő. Közben az édesapja is igazán megismerheti Caldert, és megtanulhatja becsülni őt. Jó éjszakát, papa! köszönt el, és visszament az előcsarnokba. Kisasszony! szólította meg a szobalánya, aki egy levéllel a kezében várt rá. Mondtam, hogy ma már nem lesz szükségem rád, Bette. Miért nem alszol még? kérdezte Francesca meglepetten. Miatta soha nem kellett késő éjszakáig fent maradnia a komornájának. Meglehet, más hölgyek nem tudnak egyedül megszabadulni a ruhájuktól, neki azonban ez soha nem okozott gondot, és nem szorult a személyzet segítségére. Bette, aki egyidős volt vele, mosollyal ajándékozta meg Francescát. Jaj, kisasszony, tudom én, hogy nehéz megküzdenie azzal a sok gombbal! Az én dolgom, hogy gondoskodjam önről. Meg aztán ezt is hozták itt, és a kocsis, aki átadta, azt mondta, szörnyen sürgős. Francesca elképzelni sem tudta, ki küldött neki levelet kevéssel éjfél előtt. Kíváncsian elvette a szemlátomást jó minőségű borítékot, amelyet neki címeztek, feladó viszont nem szerepelt rajta. Egy kocsis hozta? Igenis, kisasszony. Francesca feltörte a pecsétet, és egy kis összegöngyölt pergament húzott elő a borítékból. A levél rövid volt, és láthatóan ideges kézzel írták. Francesca, szörnyű nagy bajban vagyok! Kérlek, amilyen hamar csak tudsz, gyere el Daisy lakására. Rose Nem sokkal később Francesca várakozón előrehajolt a bérkocsiban. Kicsit sem volt nehéz éjnek évadján kilopóznia a házból. Édesapja még a dolgozószobájában tartózkodott, édesanyja pedig már valószínűleg elment aludni. A portás úgy tett, mintha nem vette volna észre a lányt, aki hetente tisztes borravalót adott neki azért, hogy ilyen alkalmakkor eltökélten másfelé nézzen. Miután elhagyta a házat, Francesca először a Metropolitan Clubhoz ment, amely csak egysaroknyira volt a házuktól. Egy érkező vendégre várt, de sokáig hiába, mivel hétfő éjszaka volt. New York azonban, ahogy mondják, soha nem alszik, és végül az impozáns bejárat előtt megállt egy bérkocsi, amelyből egyetlen úr szállt ki. Francesca lehajtotta a fejét, hogy ne ismerjék fel, de így is magán érezte a férfi bíráló pillantását. Úrinők ilyenkor nem jártak egyedül az utcán. Miután az úr bement a klubba, a lány beült a felszabadult bérkocsiba. Most erősen markolta a kapaszkodót a konflisban, amely Daisy Jones háza felé tartott vele. Elképzelni sem tudta, mit akarhat tőle Rose. Daisy valamikor Calder szeretője volt, és az egyik legszebb nő, akivel Francesca valaha is találkozott. Amikor megismerte, Daisy a város egyik legkeresettebb és legdrágább kurtizánjának számított. Akkoriban Francesca éppen egy eseten dolgozott, és közben sokszor akadt dolga Calder féltestvérével, Rick Bragg-gel, aki New York rendőrfőnökének a tisztét töltötte be. Caldert annak idején a lány valójában még alig ismerte, magáról pedig úgy hitte, hogy Rickbe szerelmes. Egyáltalán nem lepődött meg, miután értesült Calder Hart és Daisy Jones viszonyáról. Meg

8 tudta érteni, miért talál a férfi kívánatosnak egy ilyen nőt. A nyomozás során egyébként ő maga is összebarátkozott vele. Barátságról azonban nem lehetett többé szó közöttük, miután Calder házassági ajánlatot tett Francescának. Daisy enyhén szólva nem vette jó néven, hogy egy másik nő miatt adták ki az útját. Francesca már látta a nagy udvarházat, amelyet Calder hat hónapra bocsátott Daisy rendelkezésére. Úgy sejtette, most Rose is itt élhet, aki nemcsak Daisy legjobb barátnője, hanem a szeretője is volt. A bérkocsi megállt, s miközben felvette az ülésről a táskáját, Francesca látta, hogy a két külső lámpán kívül csak az első emeleten ég fény két ablakban. Ezt furcsának találta, mert a földszinten még ezen a kései órán sem kellett volna teljes sötétségnek lennie. Sietve kifizette az utat, köszönetet mondott a kocsisnak, aztán kiszállt. A konflis elhajtott, ő pedig pár pillanatig a hatalmas téglaépületet tanulmányozta behatóan. Életnek semmi jelét nem látta odabent, ám ezt késő éjszaka lévén nem találta meglepőnek. Bizonytalanul kinyitotta a kertkaput, mert nem tudta, mi vár rá, és a kikövezett úton a házhoz indult. A gondosan ápolt előkertben, amely teljes virágpompába borult, óvatosan körbenézett. Idegei pattanásig feszültek, és arra számított, hogy a háta mögött bármelyik pillanatban előugorhat valaki a bokrok közül. Éppen csak megnyugodott valamelyest, amikor észrevette, hogy nyitva van a bejárati ajtó, és riadtan megállt. Egyszeriben eszébe jutott, hogy kapkodva indult el otthonról, és nincs nála a pisztolya. Gyertyát és gyufát sem hozott, pedig máskor az is mindig volt a táskájában. Vigyázva belesett az ajtórésen. Az előcsarnokban teljes sötétség uralkodott. Francesca tarkóján felborzolódtak a pihék, miközben egészen kinyitotta az ajtót, és belépett rajta. Egyáltalán nem voltak jó érzései. Hol van Daisy? Hol lehet Rose, és miért nincs sehol a személyzet? Francesca már járt itt, és a fal mellett lassan eltapogatózott egy kisasztalig. Megkapaszkodott benne, és a neszeket fülelte, de körülötte teljes volt a csönd. Szívesen lámpást gyújtott volna, mégis visszafogta magát. Várt még egy keveset, amíg a szeme hozzászokott a sötétséghez, aztán lassan továbbosont. Jobbra az ebédlő nyílt. A zsanérok megnyikordultak, amikor Francesca kinyitotta a szárnyas ajtót. Ijedten összerezzent, de a tágas helyiségben senkit sem látott. Nem fáradt azzal, hogy visszacsukja az ajtót, csak gyorsan átvágott a hallon, és közben ideges pillantást vetett az ívelt lépcsőre. A következő ajtó az egymásba nyíló két szalon közül a kisebbikbe vezetett. Az is üres volt. A lány megállt, és visszagondolt azokra a percekre, amikor egyszer ugyanitt állt, fülét a nagyobbik szalon ajtajára tapasztotta, s kihallgatta Calder és Daisy beszélgetését. A férfit akkor még alig ismerte, rá mégis nagy hatást gyakorolt, és úgy vonzotta, mint fény a lepkét. Azon a napon még ahhoz is volt bátorsága, hogy a kulcslyukon át kilesse Calder és Daisy szerelmi játékát. Közben természetesen tökéletesen tisztában volt azzal, hogy megbocsáthatatlan, amit tesz. Mégsem tudta levenni a szemét a párról. Ez sok hónapja volt, még azelőtt, hogy Calder először megcsókolta őt. Mielőtt a férfi szakított Daisyvel, s mielőtt ő, Francesca a szépséges kurtizán ellenségévé és vetélytársnőjévé vált volna. Francesca elhessegette magától az emlékképeket. Ma már semmi jelentőségük nincs, s ha Daisy vagy Rose bajba került, akkor ő segíteni fog nekik, ha tud. Ugyanazon az ajtón át, amelyen bejött, elhagyta a szalont. Alig lépett be újra a hallba, amikor megdermedt, mert nyögések ütötték meg a fülét. Pár pillanat múlva újra hallotta őket, és akkor már biztos volt abban, hogy egy nőtől származnak. A hangok nem az emeletről jöttek, hanem valahonnan a lépcső mögül, a ház hátsó részéből. Francesca minden óvatosságról megfeledkezett, és beszaladt a lépcső mögé. Daisy? Rose? szólongatta őket. Közvetlenül maga előtt lobogó fényt látott egy kis helyiségben, talán egy gyertya fényét. Az

9 ajtó sarkig ki volt tárva, s odabent egy üres íróasztal, egy szék és egy kanapé állt, vagyis a dolgozószoba volt az. Francesca belépett oda, és felsikoltott. Rose a padlón ült, s miközben egy nő fölé hajolt, aki platinaszőke haja alapján csakis Daisy lehetett, hangosan és panaszosan fel-felnyögött. Francesca odasietett hozzá, és most már tisztán ki tudta venni, hogy Rose a barátnőjét tartja a karjában. Daisy világos szaténruhát viselt, amelyen friss vér csillogott ijesztően. Francesca gyorsan letérdelt mellé, és látta, hogy nagy, kék szeme üresen mered a világba. Daisy meghalt. Rose megint felnyögött, és gyengéden ringatta a karjában fekvő halottat. Francesca egy pillanatra egészen bódult lett. A vérrel bemocskolt ruha arról árulkodott, hogy Daisyt meggyilkolták, talán késsel. Testét iszonytató sebek borították. Ki akarhatta holtan látni, és miért? Francesca felidézte magában, hol és mikor látta utoljára Daisyt. Ez akkor volt, amikor Rose-zal együtt váratlanul megjelent Kate Sullivan temetésén, aki az ő utolsó esetének az egyik áldozata volt. Daisy azonban nem a végtisztességet kívánta megadni a halottnak, hanem csakis azért ment oda, hogy belőle, Francescából gúnyt űzzön. Vetélytársnője ellenséges és keserű volt vele. Nem csinált titkot abból, hogy vissza akarja szerezni Caldert. Minden tőle telhetőt elkövetett, hogy viszályt szítson Francesca és a vőlegénye között, s ügyesen kihasználta az ő kételyeit és bizonytalanságát. Azon a napon heves szóváltás alakult ki közöttük ott, a templom előtt. Francesca már nem emlékezett pontosan a beszélgetésükre, arra viszont igen, hogy Daisy elérte a célját. Ő pont olyan sértetten és dühösen reagált, ahogyan azt Calder egykori szeretője akarta. Bármit tett is azonban Daisy azért, hogy szétválassza őket a vőlegényével, ezt itt semmiképpen sem érdemelte meg. De ki ölte meg, és miért? Rose még mindig a barátnőjét ringatta, de most már csak halkan sírdogált. Nagyon sajnálom suttogta Francesca. Rose lassan felemelte a fejét. Zöld szemében könny csillogott. Megszólalni nem tudott, csak némán ingatta a fejét. Francesca gyors mozdulattal lezárta Daisy szemét, aki még holtában is hihetetlenül szép volt a kék szemével, a platinaszőke hajával, az alabástromfehér bőrével és törékeny, kecses termetével. Valamikor csodálatos mellén azonban most véres seb tátongott. Francesca tudta, hogy soha nem fogja megszokni a halált, és végképp nem az emberöléseket. Reszketve felállt, és úgy döntött, nem gyújt több fényt. Nem akarta, hogy Rose-nak tovább kelljen néznie Daisy borzalmas sebeit, mert a gyilkosságot rendkívül brutális módon hajtották végre. Ezért elvett egy puha kasmírtakarót a kanapéról, és leterítette vele a halottat. Ki fogom deríteni, ki tette suttogta mély együttérzéssel. Rose vádló pillantást vetett rá. Ne csinálj úgy, mintha kicsit is érdekelne! Mind a ketten tudjuk, hogy gyűlölted Daisyt, mert Hart szerette. Már azért is gyűlölted, mert egyáltalán Hart szeretője volt. Francesca a fejét rázta, és érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán. Tévedsz. Le vagyok sújtva. Daisy nem érdemelte meg ezt. Ilyen halált senki sem érdemel mondta, és gyengéden a sötét hajú nő vállára tette a kezét. Gyere, engedd el őt! Kérlek. Rose azonban csak nemet intett a fejével, és zokogva még erősebben átölelte Daisy testét. Barátnője vére már őt is elborította. Értesítenem kell a rendőrséget mondta Francesca, és azonnal Rick Braggre gondolt. Ők ketten remek párost alkottak, vagy fél tucat nehéz és veszélyes ügyet oldottak meg együtt, s bár a régi kapcsolat megszűnt közöttük, továbbra is jó barátok maradtak. Közös erővel Daisy gyilkosának is a nyomára fognak jutni. Francesca lelki szemei előtt egyszer csak Calder arca jelent meg. A férfi azt mondta, Daisybe

10 sem volt soha szerelmes, de vajon hogy fogadja majd a meggyilkolása hírét? Francesca tudta, hogy mielőbb értesítenie kell őt az egykori szeretője haláláról. A rendőrséget? Rose hangja éles és keserű volt. Nekünk kell megtalálnunk Daisy gyilkosát! Megbízlak a nyomozással, Francesca. Felejtsd el a fafejű hekusokat! Őket kicsit sem érdekli Daisy. Ösztöne ugyan azt súgta Francescának, hogy ne vállalja el a megbízást, mégis bólintott. Megfogta Rose kezét, felhúzta a padlóról, és átkarolta. Gyere, ülj le a szalonban! mondta neki, és ki akarta kísérni a szobából. Rose azonban nem mozdult. Nem hagyom itt magára. Értesítenem kell a rendőrséget mondta el újra Francesca. Be fogom jelenteni a gyilkosságot, de nem akarlak egyedül itt hagyni. Rose lerogyott a kanapéra, és megint könnyekben tört ki. Ki tehette ezt Daisyvel? És miért? Jóságos ég, miért? kiáltotta. Hogy megnyugtassa, Francesca leült mellé. Miután elmúlt az első döbbenete, lassanként a feje is kitisztult. Rose üzenetét jó félórája kapta meg, vagyis pár perccel éjfél előtt. Bette azt mondta, hogy a levelet nem sokkal korábban hozta egy kocsis. Daisy házáig a csekély forgalom mellett ő nagyjából fél óra alatt tette meg az utat, Rose tehát fél tizenkettő tájban küldhette el az üzenetet. Hogy érzed, tudsz válaszolni néhány kérdésre? fordult hozzá Francesca. Rose végre felállt. Megkeresed a gyilkost? A rendőrök biztosan nem fogják különösebben törni magukat. Nem bízom bennük. Francesca habozott egy pillanatig. Arra gondolt, hogy Daisy rettenetesen ellenséges volt vele, amikor utoljára találkoztak. De hogyan utasíthatná vissza Rose-t, aki őszintén szerette a megboldogultat? Elvállalom a megbízást felelte végül. Annak ellenére, hogy gyűlölted Daisyt? Nem gyűlöltem. Féltem tőle. Rose kihúzta magát, és egyenesen Francesca szemébe nézett. Jól van. Mit akarsz tudni? Mi történt itt ma este? Mikor találtál rá? Hogy mi történt, azt nem tudom. Nem voltam itthon, és amikor hazaértem, sötét volt a házban. Ebből azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. Daisyt kezdtem szólongatni, de nem kaptam választ. Rose elhallgatott, amikor tompa zajt lehetett hallani a sötét előcsarnokból. Egy pillanatra Francesca is megdermedt, és a nyitott ajtóra meredt, aztán felkelt a kanapéról. Hol van a személyzet? kérdezte. A komornyik a konyha mögötti cselédszobák egyikében alszik, akárcsak a szobalány. A házvezetőnő öt órakor mindig hazamegy felelte Rose. Az arca hamuszürke volt, a szeme hatalmas a félelemtől. Felmentél a lépcsőn, miután hazajöttél? Rose a fejét rázta. Nem. Éppen az emeletre akartam indulni, amikor megláttam a fényt ebben a szobában mondta. A szája remegett, amint odapillantott Daisy letakart testére. Mélyeket lélegzett, és szemlátomást nehezére esett, hogy visszafojtsa a könnyeit. Várj meg itt! szólította fel Francesca.

11 Gyorsan végignézett az íróasztalon, majd felvette róla a levélbontó kést. Mindjárt vissza is tette azonban, mert meggondolta magát. A Daisyvel történtek után elképzelni sem tudta, hogy kést döfjön valakibe. Ezért inkább egy kristály levélnehezéket vett magához, és azzal a kezében lépett ki a dolgozószobából. Tüstént rájött, hogy valaki van a konyhához és a cselédszobákhoz vezető sötét folyosón. Aligha a gyilkos, mert ő már rég kereket oldhatott. Valószínűleg csak a személyzet egyik tagja. Az is igaz viszont, hogy a bűnözők sokszor az ellenkezőjét teszik annak, mint amire számítanak tőlük. Francesca megint mérgesen gondolt arra, hogy nem hozott magával pisztolyt. Minden bátorságát összeszedte, és amilyen nesztelenül csak tudott, továbbindult. Hallotta, hogy valaki lassú, óvatos léptekkel közeledik hozzá, és eresebben megmarkolta a levélnehezéket. Átfutott a fején, hogy megfordulhatna és elfuthatna, de tudni akarta, ki tart feléje. A falhoz lapult, és várt. A következő pillanatban már ki tudta venni egy férfi körvonalait. Az illető gyertyát tartott a kezében, és amikor meglátta a falhoz tapadó lányt, feljebb emelte. A fény így mindkettőjük arcát megvilágította, és kiderült, hogy aki Francesca előtt áll, az nem más, mint a vőlegénye.

12 2. FEJEZET június 3., kedd 0 óra 45 perc Francesca döbbenten meredt Calderre. Mindenkire számított, csak rá nem. Azt sem tudta, hogy New Yorkban van. Zakója nem volt begombolva, és fehér ingén a lány sötét foltokat vett észre. Calder? kérdezte ij edten. Vőlegénye arca elkomorult. Francesca! kiáltotta bosszúsan. Miért is nem lep meg, hogy itt vagy? Megsérültél? kérdezte a lány. Közben azonban már szörnyű gyanúja is támadt. Valamiért egészen biztos volt abban, hogy a vér Calder ingén Daisytől származik. Nem, nem sérültem meg. A férfi megfogta Francesca karját, mintha támogatni akarná. Daisy meghalt. Tudom felelte a lány, és megpróbált úrrá lenni a zavarodottságán. Ez nem az én vérem, hanem az övé. A dolgozószobában találtam rá. Leszúrták. Találkozott a pillantásuk, és Francesca feje egyszeriben teljesen kitisztult. Caldernek még Bostonban kellene lennie. Mikor jött vissza New Yorkba, és miért nem hívta fel őt? Mit keres Daisy házában, ráadásul a konyhában és a személyzet lakrészében? Az összevéreződött inge arra engedett következtetni, hogy Rose-hoz hasonlóan ő is magához ölelte Daisyt. Francescán félelem hatalmasodott el. Calder, Rose azt mondta, hogy ő talált rá a barátnőjére. Értem Rose üzent, és arra kért, hogy jöjjek ide. Amikor én megérkeztem, Rose nem volt itt. A férfi a zavar leghalványabb jele nélkül állta a menyasszonya pillantását. A dolgozószoba padlóján találtam Daisyt. Egyedül volt itt. Calder csak most fordult félre. Általában sztoikus nyugalom jellemezte, most azonban láthatóan küzdenie kellett az önuralma megőrzéséért. És már nem élt. Kitapintottad a pulzusát? akarta tudni Francesca. Kínosan érezte magát, már-már úgy, mintha egy gyanúsítottat hallgatna ki. Erről persze szó sem volt. Igen felelte a férfi. Mikor értél ide? kérdezett tovább Francesca. Calder metsző pillantást vetett rá. Tizenegy óra körül indultam el otthonról válaszolta. Nem szeretném tette hozzá aztán, hogy közöd legyen ehhez az ügyhöz. A lány ettől csak még feszültebb lett. Már köze volt az ügyhöz, hiszen Calder korábban Daisy szeretője volt, ő maga pedig a barátnője, mielőtt a vetélytársává vált volna. Francesca! sürgette a férfi nyersen, és erősen átfogta a lány csuklóját, aki erre egyenesen a szemébe nézett. Daisy meghalt, Calder. Meggyilkolták! mondta. Úgy gondolom, elkéstünk azzal, hogy kimaradjunk ebből. A férfi hirtelen elfordult, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy elrejthette volna a szemében megjelenő fájdalmat. Francesca megdöbbent. Nem tudta, csak ő képzeli-e, vagy a vőlegénye még most, ennyi idő után is érzett valamit Daisy iránt. Calder lassan megint feléje fordult. Miért nézel így rám? Hangja most lágyabb volt. Megsimogatta a lány karját. Én is le vagyok sújtva. Értesítenünk kellene a rendőrséget mondta.

13 Ha az előbb még látszott is a bánat a szemében, most már nyomtalanul eltűnt. Mit keresel itt? szegezte neki a kérdést Francesca, bár nem volt biztos abban, hogy hallani akarja a választ. A férfi habozott, mielőtt megszólalt volna, és zárkózott lett az arca. Hamarabb sikerült elintéznem az üzleti ügyeimet Bostonban, mint gondoltam, és este háromnegyed hétkor szálltam le New Yorkban a vonatról. Calder már nem kerülte a menyasszonya pillantását. Miután rátaláltam Daisyre, nyomokat akartam keresni, de elrejtőztem, amikor hamarosan megjött Rose. Nem viselt kabátot vagy köpenyt, vagyis csak kis időre hagyhatta el a házat. Egyenesen a dolgozószobába ment. Meglepődésnek nyomát sem mutatta, amikor meglátta Daisy holttestét. Francesca fejében egymást kergették a gondolatok. Calder nem adott választ a kérdésére, és nem mondta meg, miért jött el ma este Daisyhez. Kettejük között állítólag már csak anyagi ügyek vártak tisztázásra. Azok pedig tovább várhattak volna, elvégre időközben már éjfél is elmúlt. Ha a férfi este tizenegykor jött el otthonról, akkor nagyjából egy órája érhetett ide. Mit csinált egész idő alatt a házban? Francesca szívverése felgyorsult a félelemtől. Nem kellett nyomozónak lennie ahhoz, hogy arra gondoljon, Calder összeütközésbe került a törvénnyel. Elkezdtem átkutatni a házat mondta a férfi, és elengedte a lány kezét. Érthető, hogy zaklatott vagy, akárcsak én. De ne aggódj, együtt ezt is át fogjuk vészelni. Francesca bátran megpróbálkozott egy mosollyal, de érezte, hogy az eredmény szánalmasra sikeredett. Persze, Calder, úgy lesz, csakhogy Daisy meghalt. Bármilyen gonosz volt is velem, velünk, azt nem érdemelte meg, hogy meg kelljen halnia. És végképp nem ilyen szörnyű módon. A férfi arca elfelhősödött. Így van. Sok bosszúságot okozott nekünk, de erre semmiképpen sem szolgált rá. Francescának egyszeriben megint arra a napra kellett gondolnia, amelyen a templom előtt állt Daisyvel. Vetélytársnője kigúnyolta, aztán emelt fővel elvonult. Utána Calder dühösen és nagyon határozottan felszólította Francescát, hogy ne aggódjon. Gondom lesz Daisyre. Szó szerint ezt mondta. A lány most ijedten azt találgatta, hallotta-e valaki más is ezt a kijelentést. Calder természetesen nem arra gondolt, hogy meg fogja ölni Daisyt. Csakhogy néhány hónapja még a nő szeretője volt, és anyagilag azóta is támogatta. Francesca éppen elég szenvedélyből elkövetett bűncselekményt derített fel már ahhoz, hogy tudja, a vőlegényének ki kell maradnia ebből az ügyből. Azonnal el kell menned innen, Calder, én pedig küldöncöt menesztek Bragghez. Látott itt téged Rose vagy valaki más? A férfi megütközve nézett a menyasszonyára. Te most védeni próbálsz engem? kérdezte szelíd hangon. A lány megfeszítette magát, de hiába, mert így is valósággal elolvadt Calder pillantása alatt. Jól van, elismerem, szeretnélek megvédeni válaszolta. Minél előbb el kell hagynod ezt a házat, vagyis a tetthelyet. Francescát nyugtalanság fogta el, mert rádöbbent, hazudnia kell a rendőrségnek, ha azt akarja, senki ne tudja meg, hogy Calder ma itt járt Daisynél. Csak abban nem volt biztos, hogy képes lesz ilyen hazugságot feltálalni Rick Braggnek. Már beszéltem Homerral, a komornyikkal, és a szobalánnyal is mondta a férfi. Ők tehát tudják, hogy itt vagyok. Azt nem hiszem, hogy Rose látott volna. Daisyt azonban már holtan találtam, Francesca. Nem én öltem meg. A lány érezte, hogy a vőlegénye dühös. Megfogta a kezét, a férfi azonban elrántotta. Tudom, hogy nem te ölted meg! kiáltotta Francesca, és ebben valóban nem is kételkedett.

14 A gyilkosság estéjén azonban itt voltál, és belekeveredhetsz az ügybe tette hozzá. Titokban abban reménykedett, hogy a törvényszéki orvos majd azt fogja megállapítani, Daisy már háromnegyed hét előtt meghalt. Nem kell védened, Francesca jelentette ki Calder. Egyébként is, a fél város tudja, hogy én tartottam ki Daisyt. Nem tagadhatom le, hogy kapcsolatban álltam vele. Azt viszont ne felejtsd el, hogy Rose valószínűleg már hamarabb itt volt, mint én. A te szavad áll majd az övé ellenében mondta a lány. Tisztában volt azzal, hogy Calder nehéz helyzetben van. Ha ő nem talál nagyon hamar másik gyanúsítottat, a rendőrség a vőlegényét fogja meggyanúsítani. A férfi vonásai hirtelen ellágyultak. Ne vitázzunk, Francesca! mondta. Nem kell megvédened, mert semmi rosszat nem tettem. Amúgy pedig mindig is ki tudtam állni magamért, már azóta, hogy kisfiúként ennivalót loptam. És nagyon hiányoztál tette hozzá ellenállhatatlanul megnyerően. Te is nekem suttogta a lány, és a vőlegénye karjába bújt. Még mindig zavarodott volt, mégis megkönnyebbülten simult oda a férfi erős testéhez. Erre vágyott a legjobban. Közben azonban attól az érzéstől sem szabadulhatott, hogy ennek az ügynek ijesztő következményei lesznek. Féltette Caldert, kettejüket, de bármennyire is félt, soha nem szerette még annyira a vőlegényét, mint most. Calder sokáig tartotta átölelve, és ő érezte, hogy a férfinak felgyorsult a szívverése. Akárcsak az övé, mint mindig, ha a vőlegénye a karjába zárta. Felnézett rá, Calder pedig óvatosan megcsókolta. Egyszer, kétszer, aztán harmadszor is. Francesca tudta, hogy a férfi kívánja, és az ő vére is felforrt. Calder azonban egészen váratlanul elengedte, és hátrált egy lépést. Tekintettel kell lennünk a halottra mondta komolyan. Igazad van. Francesca karba fonta a kezét, és megpróbált újra a fontos dolgokra összpontosítani. Rose még ott van Daisynél. Lehet, hogy ő ölte meg? kérdezte Calder. Mikor küldött üzenetet neked? Francesca ugyan nem hitte, hogy Rose gyilkolta volna meg a legjobb barátnőjét, de eleve ezt a lehetőséget sem zárhatta ki. Kevéssel éjfél előtt adták le a levelet a házunkban. Tegyük fel, hogy tíz perccel tizenkettő előtt érkezett meg az üzenet! Rose tizenegy óra tájban küldhette, vagy valamivel később. Valószínűleg akkor adhatta át egy bérkocsisnak, amikor te megérkeztél, és ő éppen nem volt a házban. A gyanút természetesen nem volt nehéz Rose-ra terelni. Ő találta meg a halottat, és ő járt először a tetthelyen. Calder egy pillanatig hallgatott. Soha nem bíztam meg Rose-ban mondta végül. Miért éppen hozzád fordult segítségért, amikor pedig már nem is vagytok jóban? Francesca elgondolkodott, de nem válaszolt. Kitalálom, mit akart tőled folytatta Calder gúnyosan. Megbízott a gyilkos felkutatásával? A lány idegesen az ajkába harapott. A vőlegénye mindig is támogatta a nyomozásait, és büszke volt a sikereire, ő mégis tudta, miért nem akarja most Calder, hogy elvállalja ezt az esetet. Daisy miatt. Szenvedélyből elkövetett gyilkossággal van dolgunk mondta Francesca. Nem hiszem, hogy nehéz lesz megtalálni a tettest. Annak alapján, amit láttam, valaki felindulásból többször is kést döfött Daisybe tette hozzá, és közben újra megjelent előtte az áldozat véres melle. Még nem tudhatod, mi és hogyan történt! emelte fel Calder a hangját. Ne érts félre, Francesca, de nem akarom, hogy közöd legyen ehhez az ügyhöz. Csakhogy már közöm van hozzá. Daisy valamikor a szeretőd volt, én pedig a menyasszonyod

15 vagyok felelte a lány, s azon igyekezett, hogy egyszerre legyen kedves és határozott. A férfi bosszús morgással megfogta a karját. Csak most az egyszer kérem tőled, hogy ne nyomozz egy ügyben. Francesca lopott pillantást vetett Calder dühös arcára. Tudta, ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy közölje vele, senki nem tántoríthatja el attól, még a vőlegénye sem, hogy megtalálja Daisy gyilkosát. De miért akarhatja Calder ennyire, hogy maradjon ki ebből az ügyből? Ez az eset mindkettőnket személyesen érint. Túlságosan is mondta a férfi higgadtan, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. Valójában azonban semmire sem szolgált magyarázattal. Igen, mindkettőnket személyesen érint válaszolta Francesca. Érezte, hogy a vőlegénye még mindig mérgesen néz rá, ő azonban most Rose-ra gondolt. Meg kell kérdeznie tőle, pontosan mikor talált rá Daisyre. A barátnője halála porig sújthatta, és nem elképzelhetetlen, hogy sokáig tartotta a karjában, mielőtt útnak indította a levelét. Ez este tizenegykor vagy fél tizenkettőkor volt, Daisyt tehát korábban ölték meg. Francesca és Calder visszament a dolgozószobába, ahol még mindig égett a gyertya. Minél közelebb értek, annál lassabbak lettek a lépteik. A férfi eresebben szorította a lány kezét, és bátorító mosolyra húzta a száját, kék szeméből azonban a lány így is fájdalmat olvasott ki. Sokkal jobban megviselte, ami történt, semmint azt mutatja, gondolta Francesca döbbenten. Jóságos ég, lehet, hogy Daisy még mindig nem volt közömbös neki? Rose a kanapén ült, térdét felhúzta a melléhez, és átkulcsolta. Úgy kuporgott ott, mint egy rémült kisgyerek. Sötétzöld estélyi ruhája csupa vér volt. Amikor meghallotta a lépteket, felemelte a fejét, aztán felugrott, és remegő kézzel Calderre mutatott. Te voltál, aljas gazember! Tudhattam volna! Te ölted meg! Kötelességmulasztással vádolják a rendőrfőnököt A rendőrfőnök cserbenhagyja a reformereket A lakosságot felháborítják a rendőrség módszerei Rick Bragg undorodva lesöpörte az íróasztaláról a három hírlapot, és tenyerébe temette az arcát. Fájt a feje, és rettenetesen fáradt volt. Soha nem érezte még elcsigázottabbnak magát, de ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a régi állóóra a nappaliban éppen elütötte az éjjel egyet. Ebben a pillanatban szinte már bánta, hogy a polgármester rendőrfőnökké nevezte ki, noha annak idején még örült ennek, és remények töltötték el. Teddy Roosevelt óta ő volt az első ebben a tisztségben, aki a korrupt rendőri apparátus megreformálásának szentelte magát. A mai újságok főcímei azonban tétlenséget vetettek a szemére. Nem hitte volna, hogy ez valaha is előfordul majd, a polgármester azonban megkötötte a kezét, és nem engedte, hogy úgy végezze a munkáját, ahogyan ő szerette volna. Rick nagy sóhajjal a whiskyjéért nyúlt. Low polgármester félt, hogy elveszíti a nagy létszámú német közösség szavazatait. Ezért azt kérte tőle, hogy a rendőrség a továbbiakban ne tartassa be a vasárnapi törvényt, amely erre a napra a vendéglátóhelyek zárva tartását írta elő. A város reformerei helyeselték ezt a rendelkezést, ám az első razziák után Tammany Hall mindent elkövetett, hogy minél több akadályt gördítsen a törvény betartatásának útjába. A német származású munkásokat ugyanis felháborította az intézkedés, és tüntetéssel meg beadványokkal követelték a jogaikat. Low attól tartott, veszélybe kerül az újraválasztása, ezért meghátrálásra kérte rendőrfőnökét. Low jó polgármester volt. Elkötelezte magát a szociális és a politikai reformok mellett, s elég bátor volt ahhoz, hogy szembeszálljon Hall-lal. Az alárendeltjeként Rick természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül az utasításait, akkor sem, ha a törvényesség képviseletére tett esküt. Most pedig már senkinek a támogatására nem számíthat.

16 A papság és a haladó értelmiség vezetése alatt álló reformerek éppúgy a visszavonulását követelik, mint a rendőrségi apparátus fele. Az utóbbi öt hónapban a szervezeten belül is elégedetlenséget váltott ki, mert számos vezetőt lefokozott, hogy felszámolja a korrupciót, a megvesztegetések és zsarolások hálózatát, amely az egész várost fojtogatta. Egyedül Low állt ki mellette, aki kimondottan elégedett volt a rendőrség belső megtisztításának eredményeivel. Komolyan ugyan Rick még nem fontolgatta a lemondását, de a maihoz hasonló napokon már megfordult a fejében a gondolat. Éjt nappallá téve dolgozott, alig volt otthon, pedig a családjának soha nem lett volna annyira szüksége rá, mint éppen mostanában. Egy hajtásra kiitta a whiskyjét, és máris még egyet töltött magának. Ahogy a családjára gondolt, szépséges felesége és örökbe fogadott két kislányuk képe jelent meg előtte. De kit is akar áltatni? A sürgető papírmunkát már egy órája elvégezte, ám aztán az átkozott újságcikkek vádaskodásaival kezdett foglalkozni, mert félt felmenni az emeletre. Félt, mert ott be kellett volna lépnie feleségével közös hálószobájukba, és lefeküdnie mellé az ágyba. Tenyerébe támasztotta az állát, és lehunyta a szemét. Olyan fáradt volt, hogy az íróasztalánál is el tudott volna aludni. És nem a munkája viselte meg ennyire, nem a korrupció elleni küzdelem, nem a politikai csatározások, hanem a személyes gondja. Nem tudta, meddig lesz még képes így élni. Idegen lett a családjában, idegen a kislányai számára, akiknek szükségük lenne rá, és a felesége számára is. Azért, mert az asszony így akarta. Nyugtalanság fogta el, és nem bírt tovább ülve maradni a székén. Egy belső hang arra buzdította, hogy menjen fel a lépcsőn, bújjon be az ágyba, és egyszerűen szorítsa magához a feleségét. Akkor is, ha Leigh Anne úgy tenne, mintha aludna. Ahogy mindig, most is elfordulna tőle, amikor ő kinyújtaná utána a kezét, mert nem akar alkalmat adni neki arra, hogy vigasztalja és közelebb kerüljön hozzá. És ezt ő még csak rossz néven sem veheti tőle. Leigh Anne ugyan számtalanszor elmondta, hogy nem őt hibáztatja a balesetéért, amelyben megbénult a lába, Rick mégis súlyos szemrehányásokkal illette magát. Lelke mélyén azt is tudta, hogy a felesége is őt okolja. Egyszer már azt hitte, vége van a házasságuknak. Ez még évekkel a baleset előtt volt. Leigh Anne akkor elhagyta őt, hogy Európában utazgasson, és ő szenvedélyesen gyűlölte ezért. Közben azonban még mindig szerette is, ám fájdalmas módon rá kellett ébrednie, hogy a szerelmük már nem kölcsönös. Természetesen meg kellene adnia Leigh Anne-nek a szabadságot, amelyre az asszony vágyik, de hogy adhatná meg? Ki viselné akkor a gondját, és mi lenne a kislányokkal? De őt is veszteség érné. Ha elhagyná a feleségét, elveszítené a családját. Már a puszta gondolatra elszorult a szíve. Búskomoran meredt az üres, sötét kandallóba, és arra a napra gondolt, amelyen először látta meg Leigh Anne-t, akibe azonnal beleszeretett. Felidéződött benne a házasságuk, a közös boldogságuk. A saját váratlan döntése, hogy szögre akasztja jól fizető ügyvédi állását, s az igazság bajnokaként a szegények és elesettek pártjára áll. Feleségét megdöbbentette, hogy lemondott jelentős jövedelméről, és helyette heti nyolcvan órát dolgozott. Aztán Leigh Anne árulására kellett gondolnia. Az asszony egyszerűen elhagyta őt. Véget vetett a házasságuknak, ő pedig túl későn bánta meg, hogy elfogadta ezt a nyavalyás állást. És azt is elmulasztotta, hogy könyörögve arra kérje a feleségét, térjen vissza hozzá. Négy éve voltak már külön, amikor egy este az ő életébe belépett Francesca Cahill. Rick egyre szomorúbb lett, most mégis elmosolyodott. Vajon mi történt volna, ha Leigh Anne végül nem jön vissza hozzá? Még mindig mély érzéseket táplált Francesca iránt, és tudta, hogy ez soha nem is lesz másként. Kis híján egymásba szerettek, de ez most mintha egy örökkévalósággal korábban lett volna. Ő azóta megint a feleségével él, és most már a gyerekekkel is, Francesca pedig

17 elkötelezte magát. Az ő féltestvérének. A gondolatra Rick arcáról leolvadt a mosoly. Egészen biztos volt abban, hogy Calder Hart össze fogja törni a lány szívét, márpedig ha megsebzi Francescát, azzal őt is megsebzi. Gondolatait egyszer csak hangos zörgetés zavarta meg. Valaki megrázta a kopogtatót a bejárati ajtón. Rick megkönnyebbült, mert nem szívesen gondolt együtt Hartra és Francescára. Ezen a kései órán csakis hivatalos és halaszthatatlan ügyben kereshetik. Felvette a szék karfájáról a zakóját, belebújt, és a viktoriánus bérelt ház keskeny folyosóján az ajtóhoz sietett. Odakint egy fiatal egyenruhás rendőr állt, akit ő még látásból sem ismert. Kezében lámpást tartott, és nagyon komoly volt az arca. Mi történt? kérdezte Rick. Gyilkosság, uram. Newman felügyelő úgy gondolja, jó volna, ha a rendőrfőnök úr azonnal bejönne a főkapitányságra. Rick örült, hogy nem kell folytatnia komor tépelődését. Kurtán bólintott, aztán kilépett a házból, és becsukta maga mögött az ajtót. Éjszakára lehűlt a levegő, de nem kellemetlenül. Ki az áldozat? Egy nő, uram. Miss Daisy Jones. El kellett telnie egy pillanatnak, mire Rick felfogta, hogy a féltestvére egykori szeretőjét ölték meg. Newman a főkapitányságon van? Nem a tetthelyen? kérdezte meglepetten. Nem, uram. Természetesen több nyomozó kiszállt már oda, de a felügyelőnek a tanúkkal kell beszélnie. Arra kért, tájékoztassam önt, hogy most éppen Calder Hartot és Miss Cahillt hallgatja ki. Rick hirtelen megállt, mert megdöbbentette, amit hallott. Hart a főkapitányságon van Francescával. Ez pedig csakis azt jelentheti, hogy ennek a gyilkosságnak más katasztrofális következményei is lesznek. Francesca a vőlegénye mellett ült a főkapitányság tárgyalójának hosszú, összekaristolt asztalánál. A helyiség a második emeleten volt, közvetlenül a rendőrfőnök irodájának szomszédságában. Az asztal másik oldalán Newman felügyelő foglalt helyet. A testes, őszülő hajú, barátságos férfival Francesca már többször dolgozott együtt. Most noteszt tartott a kezében, és a lehető leghivatalosabb arcát öltötte magára. Francesca sejtette, hogy ennek ő az oka. Newman tudja róla, hogy jó viszonyban van a rendőrfőnökkel. A lány már a Daisy házától a Mulberry utcáig vezető rövid úton elmeséltette magának Calderrel a történetét. Most mégis megint éber figyelemmel hallgatta a szavait. Ezt kellett tennie, mert a nyomozásai során megtanulta, hogy minden részletet ellenőrizzen, és nem is csak egyszer. A tanúk sokszor összekeverik a tényeket, a bűnözők pedig ugyanolyan gyakran szándékosan félrevezetik a rendőrséget. Ő természetesen nem gyanúsította Caldert, és arra számított, hogy a férfi mindenre kielégítő magyarázatot fog adni. Arca kifejezéstelen volt, a hangja nyugodt, Francesca azonban egészen biztos volt abban, hogy erősen megviselte, ami ma este történt. Pár perccel hét óra előtt hagytam el a pályaudvart. Mivel hamarabb tértem vissza Bostonból, mint terveztem, nem vártak, így aztán bérkocsival mentem haza. A sűrű forgalom miatt jó egy óráig tartott az út. Egy órával később üzenetet találtam az íróasztalomon Daisytől. Vagyis kilenc órakor, számolta ki magában Francesca. Mi állt benne? kérdezte Newman. Azt írta, a hazatérésem után sürgős ügyben azonnal beszélnie kell velem. Calder rezzenéstelen arcáról még mindig semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni, Francesca azonban érezte rajta a feszültséget. Ösztönösen megérintette a kezét, mire a vőlegénye

18 elmosolyodott, de a szeme hideg maradt. Sejti, mi lehetett az a sürgős ügy? akarta tudni a felügyelő. Biztos voltam benne, hogy anyagiakról van szó felelte Calder habozás nélkül. Newman gyors pillantást vetett Francescára, és szemlátomást roppant kínosan érezte magát. A lány a segítségére sietett. Tudom, hogy Daisy korábban a vőlegényem szeretője volt, felügyelő mondta. A detektív halványan elpirult, amikor megint feléje fordult. Sajnálom, Miss Cahill, hogy ilyen kínos ügyet kell szóba hoznom. Ha jól értem, annak a viszonynak már vége van. Azon a napon vetettem véget neki, amelyen Francesca beleegyezett, hogy feleségül jön hozzám szólt közbe Calder. Egészen pontosan február 24-én reggel. Francesca meglepve hallotta, hogy a vőlegénye ilyen pontosan emlékszik a dátumra. Ebben a pillanatban kinyílt a tárgyaló ajtaja, és Rick Bragg lépett be rajta. Amint meglátta, a lány megkönnyebbülten felugrott a székéről. A két férfi kicsit sem hasonlított egymásra, mert Ricknek aranyszőke haja volt, mint a családjában mindenkinek, Caldernek pedig éjfekete fürtjei, de egyébként ugyanolyan jóképűek voltak. Miközben beljebb lépett, Rick levette a szemét Francescáról, és a féltestvérére szegezte. Calder tekintete azonnal kifürkészhetetlenné vált. Francesca érezte a féltestvérekből feléje áradó feszültséget, miközben kezet fogott Rickkel. Nagyon örülök, hogy itt vagy mondta. Calder éppen tanúvallomást tesz. Nyilván tudod már, hogy Daisy meghalt. Igen, tájékoztattak felelte a rendőrfőnök, és arcon csókolta a lányt. Te jól vagy? Francesca bólintott. Igen, Rose viszont egészen összetört. És tette hozzá rövid habozás után Caldert is felkavarta, ami történt. Rick ebben szemlátomást kételkedett. De te miért vagy itt? kérdezte Francescától. Tanúja voltál a gyilkosságnak? Valójában nem felelte a lány sietve. Észrevette, hogy Rick még mindig nem engedte el a kezét, és szelíden visszahúzta, mert látta, hogy Calder héjaként figyeli őket. Rose talált rá a holttestre, és elküldött értem, hogy a segítségemet kérje. Amíg ezt intézte, Calder is odaért, és meglátta a halottat. Amikor megérkeztem, Rose a megboldogult mellett volt, Calder pedig a gyilkost kereste a házban. Éppen az alkalmazottakkal beszélt. Rick a féltestvéréhez fordult. Nem akarom félbeszakítani a vallomásodat mondta. Calder csak megrántotta a vállát, mint akit kicsit sem zavar a dolog. A rendőrfőnök belepillantott Newman jegyzeteibe. Mr. Hart üzenetet kapott Miss Jonestól, uram, amelyben a hölgy sürgős találkozásra kérte őt. Ez állítólag kilenc óra körül volt mondta a nyomozó buzgón. Rick bólintott, és megint a féltestvérére nézett. Szóval megkaptad az üzenetet, és elindultál a szeretődhöz? kérdezte. Calder hűvös és ellenséges mosolyt villantott rá. Pontosan tudod, hogy véget vetettem a viszonyunknak, amikor eljegyeztem Francescát. Newman arcáról megütközést lehetett leolvasni. Az áldozat Mr. Hart házában élt, uram jegyezte meg. Igen, tudom. Szóval teljesítetted Daisy kérését, és azonnal elindultál hozzá? kérdezte újból Rick. Francescát elképesztette, hogy Rick ilyen támadóan lép fel a féltestvérével szemben, és

19 védelmezőn elébe lépett. Calder azonban továbbra is nyugodtan ült a székén, és idegességnek halvány jelét sem mutatta. Nem, nem indultam el azonnal. Hosszú napom volt, ezért előbb megittam egy pohár italt, vagy talán kettőt is. Csak utána döntöttem el, hogy megkérdezem Daisytől, miről akar beszélni velem. Rick gúnyos hangot hallatott. És miről akart? Felteszem, anyagiakról, mivel más már nem kötött össze bennünket felelte Calder, és lassan felemelkedett a székéről. Továbbra is kitartottam Daisyt, ugyanis abban állapodtunk meg, hogy július közepéig gondoskodom róla. De te ezt nyilván már mind tudod, Rick tette hozzá, és rezzenéstelenül állta a féltestvére tekintetét. Nem találom hihetőnek mondta Rick, hogy azért mentél el azonnal Daisyhez, miután éppen csak visszajöttél New Yorkba, mert ő számlákról akart beszélni veled. Felőlem azt gondolsz, amit akarsz felelte Calder most már bosszúsan. Sosem érdekelt a véleményed, és soha nem is fog. Rick megvető mosolyra húzta a száját. Tekintettel arra, hogy a szeretődet gyilkolták meg, jobban tennéd, ha érdekelne, mit gondolok. Calder ugyanolyan megvetőn mosolygott vissza a féltestvérére, és Francesca egy pillanatig attól tartott, hogy a képébe fog vágni. Szörnyen zavarta a két fivér ellenségeskedése, és határozottan megfogta a vőlegénye karját. Borzalmas gyilkosság történt, és senkin sem segít, ha ti egymás torkának estek mondta. Meg kell találnunk Daisy gyilkosát. Tartozunk neki ezzel. Rick rejtélyes pillantást vetett a lányra, aztán elfordult tőle, és beletúrt a hajába. Calder is a menyasszonyára nézett, és lágyabbak lettek a vonásai. Nem kellene itt lenned mondta. Dehogynem! felelte Francesca. Azt már nem tehette hozzá, Newman és Rick füle hallatára végképp nem, mennyire nyugtalanítja, hogy a vőlegénye belekeveredett ebbe az ügybe. Együtt jöttünk ide, és együtt is fogunk hazamenni tette hozzá. Mielőtt Calder még megszólalhatott volna, Rick, aki időközben láthatóan visszanyerte az önuralmát, megint a féltestvéréhez fordult. Jól van, egyelőre ne foglalkozzunk azzal, miért mentél el azonnal Daisyhez! Meséld el inkább, hogy mi történt ott! Calder sem tűnt már annyira feszültnek. Fél tizenkettő körül indulhattam el otthonról. Amikor odaértem, a házban sötét volt a földszinten. A kopogtatásomra senki nem válaszolt, amit furcsának találtam, és rossz érzés fogott el. Lenyomtam a kilincset, és mivel kinyílt az ajtó, bementem. Francescának elakadt a lélegzete, és szaporábban kezdett verni a szíve. Tisztán emlékezett arra, hogy a vőlegénye neki azt mondta, tizenegy óra körül jött el otthonról, nem pedig fél tizenkettőkor. Szándékosan akarja félrevezetni a rendőrséget, vagy egyszerűen csak téved, mint sok másik tanú is szokott? És ha valóban tizenegykor indult el Daisyhez, akkor mit csinált közel egy órán keresztül a házában? Te mikor értél oda? kérdezte Rick a lánytól, mintha kitalálta volna a gondolatát. Francesca nem válaszolt azonnal. Hazudni természetesen nem akart, de közben kétségbeesetten védeni is szerette volna a vőlegényét. Francesca? Mikor értél oda? kérdezte meg újra Rick. A lány megnedvesítette az ajkát. Éjfél előtt. Valószínűleg pár perccel Calder után felelte, bár maga sem akarta elhinni, hogy

20 hazudik annak a férfinak, akibe valamikor szerelmes volt, és aki még mindig sokat jelent neki. Rick megdörzsölte az állát. Folytasd, Calder! kérte. Miután beléptem a házba, hamar rátaláltam Daisyre felelte Calder, de közben nem nézett a menyasszonyára. Láttam, hogy többször is szíven szúrhatták. Tudtam, hogy ezt aligha élhette túl, de a biztonság kedvéért kitapintottam a pulzusát tette hozzá. A hangja higgadt volt, mintha csak arról beszélgetnének, milyen idő várható másnapra. Közben azonban olyan erősen szorította a széke karfáját, hogy a kezén kifehéredtek a csontok. Lefelé nézett, ezért a lány nem láthatta az arcát, de nem akarta tovább áltatni magát. Most már egészen biztos volt abban, hogy a vőlegényét lesújtotta, ami történt. Daisy még mindig nem volt közömbös neki. Francescát féltékenység mardosta, ugyanakkor azonban vigasztalni is szerette volna Caldert, és közelebb húzódott hozzá. A férfi azonnal ráemelte a tekintetét. Francesca érezte, hogy meg akarja nyugtatni őt, és ezért rejti maszk mögé a bánatát. Calder aztán Rickre nézett. Pár pillanatig ott ültem Daisy mellett mondta nyugodt hangon. Sokkolt, amit láttam, és el sem akartam hinni. Rick bólintott. Véres az inged jegyezte meg. Miközben vallomást tett, Calder kibújt sötétszürke zakójából. Finom pamutingét megszáradt vér foltjai borították. A karodban tartottad Daisyt? Francesca megdermedt. Miközben eltelt egy végtelenül hosszú pillanat, elképzelte, hogy a vőlegénye éppen felidézi magában azt a pillanatot, amelyben holtan találta egykori szeretőjét. A lány megérintette Calder karját, de ő ezt láthatóan észre sem vette. Azonnal megláttam, amint beléptem a dolgozószobába. Az ajtó félig nyitva állt. Mindenütt vér piroslott, rengeteg vér. Nyilvánvaló volt, hogy Daisyt megölték. Calder a féltestvérére pillantott. Mégis meg akartam győződni arról, hogy már nem lélegzik folytatta, és úgy beszélt, mintha előadást tartana. Igen, a karomba vettem tette hozzá, és lesütötte a szemét. Francesca elgyötörten félrefordult. Folytasd! szólította fel Rick a féltestvérét, mintha nem vette volna észre, hogy az éppen most árulta el az érzéseit. Mindjárt arra gondoltam, hogy a gyilkos talán még a házban van. Éppen körül akartam nézni, amikor Rose belépett az ajtón. Köpeny vagy hasonló nem volt rajta. Nyilván csak kis időre ment ki. Gyanú ébredt bennem, és elrejtőztem előle. Ő egyenesen a dolgozószobába sietett, és kicsit sem tűnt meglepettnek, amikor ott meglátta Daisyt, viszont kétségbeesettnek láttam. Ő nem vett észre téged? kérdezte Rick. Calder megrázta a fejét. Mindnyájan tudjuk, hogy Rose nagyon szerette Daisyt. A viselkedését furcsának találtam, de nem törtem ezen a fejem, inkább átkutattam a házat. Éppen a komornyikkal és a szobalánnyal beszéltem, amikor Francesca megérkezett. És ez éjféltájban volt szólt közbe Rick. Úgy gondolom válaszolta Calder, és egyszeriben fáradtan szólt a hangja. Végeztünk? Francesca máskor szégyellte volna magát azért, mert hazudott, most azonban sok minden más bántotta és nyugtalanította. Nem tudta túltenni magát azon, hogy Calder a karjába vette a halott Daisyt, mert lesújtotta a halála. Amit egyébként neki, Francescának meg kellene értenie, hiszen ő sem közömbös Rick iránt. Ha vele történne valami, élete végéig gyászolná. Akkor viszont miért nem képes elfogadni, hogy Calder is érzett még valamit Daisy iránt? Azért, mert mindig is féltékenységet ébresztett bennem, hogy Calder a kitartott szeretőjévé tette Daisyt, válaszolta meg a saját kérdését. Most azonban nem akart arra gondolni, mennyire