A sport- és szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó egyes kártérítési kérdések 1

Átírás

1 A sport- és szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó egyes kártérítési kérdések 1 Gondolatok egy Kúriai döntés kapcsán Szántó Krisztina (V. évfolyam, nappali tagozat) A felelősségtan és a kártérítési jog néha nagyon érdekes tud lenni, mert az élet olyan eseményeket produkálhat, amelyekre nagyon nehéz megtalálni az alkalmazandó jogszabályt. Éppen ilyen, a kártérítési jog körébe eső eset történt meg egy nyári bobpályán, amely jogesetben 2 azt kellet a jogalkalmazóknak eldönteniük, hogy a bobozás az veszélyes üzemi tevékenységnek minősül-e, vagy sem. Továbbá meg kellett válaszolni azt a kérdést is, hogy beszélhetünk-e sporttevékenységről a bobozás kapcsán. Az ügy folytán felmerülő mindkét kérdés jelentőséggel bír, hiszen ha fokozott felelősséget párosítanak a bobozáshoz, akkor az az egész eljárást megváltoztatja, ugyanis nem mindegy, hogy a felelősség kit terhel és az milyen mértékű. A sport és az egyszerű szórakoztató tevékenység megkülönböztetése a felelősség alóli mentesülés szempontjából fontos, mivel a sport során az azt folytató személy beleegyezik az esetlegesen keletkező károkba. A károsult beleegyezése pedig jogellenességet megszüntető és így kártérítést kizáró ok. A következőkben tehát a BH számú döntés kerül bemutatásra, kiemelt figyelmet szentelve a sporteszköznek valamint a veszélyes üzemnek minősítés témakörére. 1 A kutatás a TÁMOP A/2-11/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 2 BH

2 1. Tények Az ügy alapját az képezte, hogy a felperes balesetet szenvedett egy bobpályán, melynek következtében kórházi kezelésekre és műtéti beavatkozásokra szorult. A felperes az alperessel szemben indított pert a veszélyes üzemi felelősségre és a kártérítési felelősség általános szabályaira alapította, vagyoni és nem vagyoni kára megtérítése iránt támasztott igényt. A felperes keresetével szemben az ellenérdekű fél vitatta a bobozás és a bobpálya üzemeltetésének veszélyes üzemi jellegét, valamint tagadta a felróható magatartás tanúsítását is. 2. Pertörténet 2.1. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság az eset összes körülményét figyelembe véve a keresetet elutasította. A bizonyítási eljárás lefolytatása után megállapította, hogy az alperes a szükséges óvintézkedéseket megtette, hiszen mind a bejáratnál, mind a pálya elején figyelmeztető táblákat helyezett el az utazás feltételeiről és a pálya használatáról. A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperes minden előzetes intézkedést megtett annak érdekében, hogy a bob helyes használatára és veszélyeire felhívja a figyelmet. Így ebben a körben jogellenesség nem mutatható ki. A perben szakértő kirendelésére is sor került. Azonban a szakértői bizonyítás sem a baleset okát, sem a bobpálya működési rendellenességét nem tárta fel, ezért az általános szabályok alapulvételével szintén nincs lehetőséget az alperes kártérítési felelősségének megállapítására. Ezért az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az ismertetett objektum a veszélyes üzem törvényben meghatározott, valamint a bírói gyakorlat által kimunkált kritériumainak nem felel meg, így az alperes objektív felelőssége sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a sporteszköz kérdésével kiterjedten nem fogalakozott, a döntése annyit tartalmaz, hogy a bobkocsi egyszerű felépítésű játékszer, amely egyszerűen, különösebb előképzettség nélkül is használható. 2

3 2.2. A másodfokú ítélet A másodfokon eljáró bíróság az elsőfok döntésével szemben megállapította az alperes felelősségét a keletkezett károk miatt. Továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a bobpálya veszélyes üzemnek minősül. Ennek megállapítása során a mérlegelés körébe vonta, hogy a baleset pontos lefolyását megállapítani, valamint a balesetet szenvedett bobkocsit megtekinteni nem lehetett, továbbá lecsúszás közben a bobkocsi haladását emberi beavatkozással befolyásolni nem lehet, annak során csak a fizika törvényei érvényesülnek, illetőleg a bobkocsi viselkedését és egyensúlyi helyzetét a rajta ülők reakciója jelentősen befolyásolja. Ennek alapján igazoltnak látta, hogy csekély hiba is aránytalanul nagy kár okozására képes. A másodfokú bíróság a döntésében kiemelte, hogy nem látja annak lehetőségét, hogy a károkozás során a felperes viselkedése is közrehatott volna. Megállapítását a szakértői vélemény azon pontjára alapozta, miszerint az ügy szempontjából releváns kanyar fékezés nélkül is bevehető, így a kocsi mozgására adott pillanatban a benne ülő cselekvése ily módon nincs hatással. A veszélyes üzemnek minősítés perbeli következményeit is kiemelte a bíróság, mivel veszélyes üzem szabályaihoz igazodóan az alperes kötelezettsége, hogy igazolja, a baleset működési körön kívül eső és elháríthatatlan ok következménye. Ennek azonban az alperes nem tudott eleget tenni. A másodfokon eljáró bíróság nemcsak azt emelte ki, hogy a bobozás veszélyes üzem, és éppen ezen veszélyesség miatt nem tekinthető játékszernek, hanem azt is, hogy a bobozás a rendeltetése alapján sporttevékenységnek nem minősül. Ez azért fontos, mert így nem vonható le olyan következtetés, miszerint a használat egyben valamilyen veszély vállalásával is együtt járna. 3

4 2.3. A Kúria ítélete A másodfokú bíróság döntése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria viszont megállapította, hogy ez nem alapos. A pálya veszélyes üzemi jellegének elbírálása során a Kúria figyelembe vette azt a tényt, amire az elsőfokú bíróság is alapította a döntését, tehát, hogy a bobpálya több pontján, így a bejáratnál, a lesiklás kezdetén és a kanyarokban is táblák figyelmeztetnek a veszélyre, valamint a fékezésre és a megfelelő követési távolság betartására. Ennek célja nyilvánvalóan az előbbiek elmulasztásából származó veszélyhelyzetek elkerülése. Ebből minden kétséget kizáróan az következik, hogy alperes is számításba vette a bob használata során felmerülő veszélyes helyzetek lehetőségét és ezek bekövetkezését a táblák kihelyezésével kívánta elkerülni. A fokozott felelősség megállapításánál figyelembe kellett venni a bobkocsi mozgását, irányíthatóságát és fékezhetőségét is. A perben felmerült az a kérdés is, hogy a bob mennyire fékezhető. Az alperes védekezése szerint a bob jól lassítható és ezt erősíti meg a szakértő által kimutatott tény, hogy a bobkocsi elvileg jól fékezhető, de annak viselkedését és egyensúlyi viszonyait a rajta ülők reakciója jelentősen befolyásolja. Mindezek alapján a Kúria úgy foglalt állást, hogy helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor az alperes által üzemeltetett bobpálya objektumot veszélyes üzemnek minősítette. Továbbá szintén megerősítette a másodfokú bíróság döntését a tekintetben is, hogy az alperes a kimentési lehetőségének nem tett eleget, hiszen nem tudta bizonyítani, hogy a kár elháríthatatlan és külső ok következménye lenne. A Kúria is egyszerű játékszernek minősítette a bobot, ezzel kiemelte, hogy a felperes a bobkocsi használatával semmilyen kockázatot nem vállalt át. 4

5 3. Sporteszköz vagy sem? A polgári jogi felelősségnek négy alapfeltétele van, amelyeknek valamennyi (általános és speciális) felelősségi alakzatnál is fenn kell álljanak ahhoz, hogy a felelősség megvalósuljon. Ezek a feltételek a kár, a jogellenesség, a felróhatóság és az okozatosság. A polgári jogi felelősségre vonás feltételei közül a jogellenesség nyer az ügy szempontjából kiemelt relevanciát. Azt mondhatjuk, hogy minden olyan magatartás jogellenes, amit a jogszabály nem enged meg, vagy kifejezetten tilt. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek a jogellenességet feloldják. Ezek a jogos védelem, szükséghelyzet, a károsult beleegyezése és a rendeltetésszerű joggyakorlás. A Ptk (2) bekezdése szerint nem jár kártérítés, ha kárt a károsult beleegyezésével okozták. Feltéve, hogy a károkozás társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A károsulti beleegyezés tipikus esete a sportolással együtt járó károkat magára vállaló sportoló beleegyezése. 3 Ez a hozzájáruló jognyilatkozat történhet kifejezetten vagy ráutaló módon is. 4 Ráutaló magatartással vállalja magára az adott sporttevékenységgel együtt járó kockázatot az, aki meghatározott sportágban részt vesz. 5 Azonban a sportoló beleegyezése csak a szabályos sporttevékenységgel együtt járó, valamint az általában előforduló szabálytalanságokkal okozott károkra terjed ki. 6 Nem jelent beleegyezést a felróható károsításba, azonban szándékosság hiánya esetén, a játék hevében történt szabálytalanság folytán sérülést szenvedett sportoló nem élhet kártérítési igénnyel. 7 Ennek megfelelően a sporttevékenység során elszenvedett sérülésből eredő kárért általában nem jár kártérítés, mivel a sportolónak eleve számolnia kell a károsodás lehetőségével. 8 A BH számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy a sporttevékenység kifejtésére való vállalkozás magába foglalja ráutaló magatartással annak kifejezésre juttatását is, hogy a sportoló beleegyezik a tevékenységek együtt járó kockázatok viselésébe is. Láthatjuk tehát, hogy a sporteszköznek minősítés releváns a felelősség megállapítása szempontjából az olyan sporteszközök esetén, amelyek igénybevétele szükségképpen együtt 3 UJVÁRINÉ ANTAL EDIT: Felelősségtan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002., DR PETRIK FERENC: A Kártérítési jog, HVG-ORAC Könyvkiadó, 2002., 34. oldal. 5 Legf. Bír. P. III / UJVÁRINÉ ANTAL EDIT: Felelősségtan, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002., Hajdú- Bihar Megyei Bíróság, Pf.I / BH

6 jár a károsodás bizonyos kockázatával és ez az önként vállalt kockázat kihat a kártérítési felelősség kérdésére is. A bobpálya azonban ezekkel nem hasonlítható össze sem a tevékenység felkészültségi igényét, sem pedig annak jellegét illetően. A bobpálya ugyan nem játékszer, de nem is sporteszköz, nem fejleszt semmilyen emberi képességet vagy készséget, továbbá igénybevételére a rendszeresség nem jellemző. Annak célja az alkalmi jellegű, szabadtéri szórakozás és kikapcsolódás, aki abba beül, semmilyen kockázatot nem vállal. 9 A bobbal ellentétben sporteszköznek minősítette például a Legfelsőbb Bíróság a vitorlázó repülést 10 vagy a Fővárosi Ítélőtábla a búvárúszást 11, illetőleg a siklóernyőt 12. A Kúria gyakorlatát vizsgálva azt mondhatjuk, hogy ha az adott sporttevékenység szükségképpen együtt jár fokozottan veszélyes sporteszköz igénybevételével, akkor az ilyen sporteszköz használata elválaszthatatlan alkotóeleme a sporttevékenységnek. Ebből az következik, hogy a sportoló a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója akkor is, ha a sporteszközt más szervezet bocsátotta rendelkezésére. Tehát a kockázatot a sportoló viseli. 13 Ez egyezik Eörsi Gyula nézetével, miszerint a sportolót minden esetben a veszélyes üzem üzembentartójának tekintjük, tehát ő a kártérítésre kötelezhető alany. 14 Ebbe a kockázatviselési körbe tartozik az is, ha a károsodás a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében felmerült rendellenességre vezethető vissza. 15 Abban az esetben viszont, ha a károsodás nem a sporteszköz veszélyességével, hanem valamely szervezet felelősségét megállapító magatartással áll okozati összefüggésben, akkor az általános kártérítési szabályok érvényesülnek. 16 Ezek után nyilvánvaló válik, hogy lehetséges és érvényes az olyan megállapodás, amelyben a károkozó más testi épségében esetleg okozandó károsodásért való felelősségét kizárja, a károsult pedig beleegyezik abba, hogy neki kárt okozzanak, és annak következményeit saját maga viselje. 17 Azonban jelen esetben a Kúria ettől elzárkózott, mivel a sporttevékenység kizárásával megvonta a károsulti beleegyezés lehetőségét és így megvalósul a jogellenesség az alperes oldaláról. 9 BH BH Pf /2006/ Pf /2011/4. 13 DR PETRIK FERENC: A Kártérítési jog, HVG-ORAC Könyvkiadó, 2002., 37. oldal Legf. Bír. P. III / BH DR PETRIK FERENC: A Kártérítési jog, HVG-ORAC Könyvkiadó, 2002., 36. oldal. 6

7 4. Veszélyes jelleg megállapítása A vizsgált jogeset kapcsán felmerülő másik fontos kérdés a bobozás veszélyes jellegének megállapítása, ami szintén nehéz helyzet elé állította az eljáró bíróságokat. A polgári jogi kártérítési felelősség rendszerében markáns helyet foglal el a tárgyi (objektív) felelősség, mely mind a felelősségi alakzat, mind a mentesülés tekintetében eltér a vétkességi felelősségtől. A kártérítési felelősség alapja a veszélyes üzemi tevékenység kapcsán a különleges védekezés elmulasztása, amely az üzemben tartó kötelezettsége. Kár bekövetkezésekor pedig a károkozónak nem elegendő azt bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, hanem csak egyféleképpen mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívüli külső és elháríthatatlan ok miatt következett be. 18 A fokozott veszéllyel járó tevékenységeket röviden veszélyes üzemnek nevezzük. E fogalom alá tartozik minden olyan tevékenység, mely önmagában veszélyeket hordoz a környezetére. Noha konkrét törvényi meghatározást vagy taxatív felsorolást nem találunk arra vonatkozóan, hogy mely tevékenységek tartoznak a definíció alá, a bírói gyakorlat és a jogértelmezés mégis kimunkálta azoknak a magatartásoknak a körét, amelyeket fokozott veszéllyel járónak tekinthetünk. Ilyenek például gépi erővel hajtott járművek; gépi erővel működő üzemek; vízlépcső, zsiliprendszer, vízerőmű; robbanó anyagok, sugárzó anyagok és készítmények, mérgező anyagok, vegyi anyagok előállítása, tartása, felhasználása, lőfegyver tartása; kezdetleges körülmények között folytatott tevékenység. A nyílt láng használata önmagában nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, de tűzveszélyt okozó eszközök (pl.: pirotechnikai eszközök) használata igen. A jelenlegi bírói gyakorlat alapján nem sorolhatók ide a háztartási gépek, valamint az orvos által a gyógykezelés során használt gépek. Ez a példálózó felsorolás is jól mutatja, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység valamikor a legfejlettebb technika alkalmazását jelenti, máskor pedig épp a kezdetleges körülmények között folytatott tevékenység. Mint az a Ptk. idevágó szabályozásából kitűnik 19, a hangsúly a veszélyes tevékenységen van, és csak másodlagosan a veszélyes dolgon. Ezzel szemben a doktrína, azt mutatja, hogy a dolog sajátossága, helyzete is generálhat veszélyes 18 MARTON MÁRIA: Okozatossági problémák az objektív felelősség körében, Glossa Iuridica, I. / 1., Ptk aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat 7

8 üzemi felelősséget, a veszélyes üzemeknél nem csak a veszélyes tevékenységek a relevánsak. 20 Nemcsak a magyar jogi szabályozás, de a például a francia jog sem tartalmaz tételes felsorolást a veszélyes üzemnek tekinthető tevékenységekről. Ehelyett úgy fogalmaz, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység velejárója a veszélyes dolog vagy üzem, mely akkor jár tárgyi felelősséggel, ha e dolog helyzetére vagy állapotára való tekintettel fokozott kárveszélyt jelent, illetve ha működésénél fogva jelent fokozott veszélyt, valamint más jellemzője miatt kárveszélyt hordoz. 21 Általánosságban elmondható, hogy a fokozott veszélyesség, tehát az emberi teljesítőképességet meghaladó erő felhasználásában, az átlagos emberi tevékenységgel együtt járó hatást meghaladó eredményben fejeződik ki. A veszélyes tevékenység az átlagost meghaladó védekezési rendszer kiépítését követeli meg, s a fokozott felelősség e tevékenység folytatóját készteti ilyen védekezés kialakítására. 22 Az ügy kapcsán a Kúria kimondta, hogy minden esetben a vizsgálat körébe kell vonni az adott tevékenység tárgyait, eszközeit és nyersanyagait, valamint a tevékenység teljes folyamatát és ezek elemzésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, miszerint az ennek során bekövetkező esetleges rendellenesség milyen hatást gyakorol a környezetére, valamint az ott tartózkodókra. 23 Fokozott felelősség párosul például a sárkányrepülőgépekhez is. A Legfelső Bíróság a BH ügy 24 kapcsán kiemelte, hogy a sárkányrepülő a földön, üzemen kívül, részben szétszerelve is megtartja a veszélyes üzemi jellegét. Jelen esetben a történeti tényállás szerint a tömegsport egyesület rendelkezett egy ilyen kisrepülővel, melyet a felperes javított. A szerelés közben a légcsavar három ujját levágta a felperesnek. A Bíróság szerint a felperes tévesen vitatta a szerkezet veszélyes üzemi jellegét. Mivel a balesetet okozó szerkezet az adott helyzetben valóban nem minősült légi járműnek, nem ez volt tehát a veszélyes üzemi jelleget megalapozó mozzanat. A balesetet a beindított robbanómotor és az azáltal működtetett légcsavar okozta. Maga a motor, illetve az azzal felszerelt szerkezetek pedig a bírói gyakorlat szerint egyértelműen veszélyes üzemnek minősülnek. 20 SZALMA JÓZSEF: Alanyi és tárgyi felelősség, Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Budapestinensis XXXVIII-XXXIX, 2001/2002, SZALMA JÓZSEF: Okozatosság és polgári jogi felelősség, Novotni Kiadó, Miskolc, 2000., DR PETRIK FERENC: A Kártérítési jog, HVG-ORAC Könyvkiadó, 2002., 104. oldal. 23 BH BH

9 Veszélyes üzemnek nyilvánította a Kúria a bobozást is, mivel az eszköz minden elemére, rendeltetésszerű használatára és a külső tényezők jelentős befolyására figyelemmel megállapítható, hogy csekély mértékű hiba is nagy kárt okozhat a bob használata során. Ez illeszkedik ahhoz az általános megfogalmazáshoz, hogy veszélyes üzemnek minősül minden olyan tevékenység, amelynél az embernek nincs feltétlen, s abszolút uralma a veszélyforrások felett. 5. Összegzés és az eset jelentősége A fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló felelősségnek a polgári jogi kártérítési alakzatok között kiemelkedő jelentősége van. 25 Láthatjuk, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi viszonylatban a bírói gyakorlat az, ami kimunkálja a veszélyes üzemek körét. Nem is lenne arra lehetőség, hogy egy taxatív felsorolást adhassunk az ebbe a körbe tartozó tevékenységekről, hiszen a technika fejlődésével egyre bővül, változik a veszélyes üzem definíciója alá tartozó tevékenységek halmaza és a bírói gyakorlat az, ami egyedi mérlegelés alapján lépést tud tartani a változó világgal. A feldolgozott eset jelentőségét is az adja, hogy bővítette a fokozott felelősséggel járó tevékenységek körét. Emellett a bírói gyakorlatnak, nézetem szerint, kulcsszerepe van a sporttevékenységek illetve sporteszközök körülhatárolásában is, mint ahogyan ez jelen esetben is történt. 25 EÖRSI GYULA: A Polgári Jogi kártérítési felelősség kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966.,