NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP. 3. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Böjtmás hava. 30, Sk 210, Ft 1,

Átírás

1 NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 3. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Böjtmás hava 30, Sk 210, Ft 1,

2 Képek az es szabadságharc csatáiból. Fent: Than Mór A budai vár visszavétele, lent: Than Mór A tápióbicskei ütközet

3 Szoros a szó értelme Húsvét Húsvét táján elmereng az ember lelke: de jó lenne tudni, látni az utat, amely a feltámadáshoz vezet! Az újrakezdéshez, az ébredéshez -- a magunkéhoz és a népünkéhez. Ki ezekből a poros, nehézkes, gonddal, bajjal, fáradsággal, konfliktussal teli kopár, böjtös mindennapokból, ki a megalázó politikai huzavonákból, megfosztottságokból és rosszul megoldott feladatok terhéből! De jó lenne jó úton járni, és amikor lejár az idő, oda, ama hazába érkezni! Címlapunkon a 160 évvel ezelőtt kitört forradalom és szabadságharc katonája. (Zászlótartó altiszt a Vilmos-huszárezredből) lej Krisztus feltámadt! Él az Úr! Ez volt az őskeresztyének legrövidebb himnusza! Suttogták fültől fülig, országról országra vándorolva vitték ezt a pár szót, akik tudtak Valamit. Feltámadt! Él! Nagyon nagy szavak. Megmozgatják bennünk is testünk-lelkünk alélt pórusait és a vér is pezsegve megindul a gondolatra, hogy az, ami halott, élettelen és reménytelen volt, egyszer csak megmozdul, megropogtatja szundító csontjait és kinyújtózkodik. Ó, de nagyszerű annak, aki minden reggel ezzel a reménnyel ébred és így alszik el! Húsvétkor Krisztus újra kinyújtja a kezét és azt mondja: gyere, elvezetlek ezen az úton, amely a feltámadásba, az Atyához vezet. Én vagyok az Út. 37. old. Köszönjük a Csemadok nagymegyeri, érsekújvári, nánai, ipolysági, jókai, zonci, szepsi, ipolyszakállasi, százdi, ímelyi, szalkai, vágai, komáromi, udvardi, ipolynyéki, pozsonypüspöki, losonci, hontfüzesgyarmati, kalondai, vajáni, ekecsi, apácaszakállosi, zsélyi alapszervezetének valamint a Csemadok Területi Választmányainak, hogy részt vesznek lapunk terjesztésében. Köszönjük Varga László, Kajtor Pál, Baranyai Anna, Dániel Erzsébet, Duray Éva, Jámbor Mónika, Vincze Julianna, Takács András, Bodzsár Gyula, Czékus Péter, Farkas Róbert, Duba Ernő, Pekár József, Vendégh Piroska, Szőke Istvánné, Nagy Rozália, Solymos László, Mede Vencel, Morvay Péter, Balla Igor, Máté László, Tarcsi Imre, Pázmány Péter, Petheő Attila, Lajos Zoltán, Czékus Péter, Deminger László, Pálinkás Márta, Lukács Béla Mihályi Molnár László, Molnár Bence, Babindák István és Ernő, Böszörményi István, Urbán Aladár, Urbán Árpád és Őszi Eszter áldozatos munkáját, illetve támogatását.. Köszönjük magyarországi barátaink: Balczó András, Rókusfalvy Pál, Kellermayer Miklós, Nemes Andrásné, Hanga Éva, Szidiropulosz Archimédesz, Kolczonay Katalin, Bodosi György, Kondor Katalin, Sunyovszky Sylvia és Fekete György önzetlen segítségét. Az Itthon a Felvidéken a Madách Posonium boltjaiban és a Csemadok Területi Választmányai irodáiban kapható. Szeretnénk, ha a lap mindegyik településünkre eljutna. Továbbra is várjuk azok jelentkezését, akik nem pénzért, hanem magyarságtudatuk megéléseképpen hajlandók (szívesen) terjeszteni az ITTHON-t! Tisztelt Szerkesztőség! Az Itthon kulturális havilap első számának megjelenésekor határoztuk el a férjemmel, hogy előfizetők leszünk. Megrendeltük a lapot és azóta is hű olvasói vagyunk. Mitagadás, nagyon megörültünk, amikor ez az év januári számában szervezetünk Dalosköre és községünkben Itthon Nemzeti Kulturális havilap. Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony Főszerkesztő: Batta György Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szülóföld Alap támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR program Kultúra národnostných menšín 2007 Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 Megjelenik 5000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, Bratislava Telefon: , , itthon.press@gmail.com Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: Dream Pictures, s. r. o. A lap olvasható a honlapon is OTP Banka Slovensko havilapunk hivatalos támogatója A tartalomból: Kellermayer Miklós: Csak az igazság tesz szabaddá Árpád-házi Szent Erzsébet karitatív munkásságáról Monika Gurínová írása Hrubík Béla: Hol sírjaink domborulnak Sáska Sándor szabadságharcos honvéd története Interjú Vincze Lászlóval Az európai kisebbségek szakértője nyilatkozik Íme, egy teremtő magyar: Csáji Attila festőművész, grafikus, fényművész és holográfus Batta György interjúja Ne hagyjátok a templomot, az iskolát Felvidéki magyar hívek és lelkipásztorok nyílt levele Hazatalálás A Kárpát-medence olyan, mint a Noé bárkája működő Apró Szőttes magára ismert a lapban. Köszönjük az Itthonnak, hogy a cikkek íróinak és a fotósoknak a segítségével hozzájárult kultúrcsoportjaink erkölcsi támogatásához, ami erőt ad ezen sokszor nehéz és nem egyszer akadályokba ütköző munkához. Mindezt azzal szeretném meghálálni, hogy megpróbálkoztam új előfizetők szerzésével. Mivel Béke elég kicsi község, nem számíthattam nagy eredményre. Mindemellett ezzel a kevéssel is szeretnék hozzájárulni a lap terjesztéséhez. A mi kis községünk is tisztában van azzal, hogy a magyar kultúra terjesztése, apáink örökségének megőrzése mindannyiunk ügye. Kívánunk a Tisztelt Szerkesztőségnek az igényes munkához sok sikert, kitartást és jó egészséget! Üdvözlettel a békei kultúrcsoportok nevében, Bódis Éva, a helyi Csemadok alapszervezete kultúrfelelőse ITTHON 3

4 SORSKÉRDÉSEINK Kellermayer Miklós: Meg kell ismernünk az egyetlen igazságot! Csak az igazság tesz szabaddá Ami a lényegünket illeti, közülünk az első is pontosan az volt, mint mi. Élőlény, aki tudhat, aki megismerheti az igazságot, aki szabadon dönthet, mit cselekszik. Igen, ilyen élőlények vagyunk mi emberek, kivétel nélkül mindannyian. És ez az élőlény mostanra bajba, nagyon nagy bajba jutott. Nem azért, mert van, hanem azért, amit tesz. Nem azért, mert sok van belőlünk, mert túlnépesedett emberrel a Föld, hanem azért, ahogyan élünk. Hiszen úgy élünk, úgy cselekszünk, hogy közben ártunk, közvetlenül is és közvetetten is önmagunknak is és utódainknak is egyaránt. Mindannyian ártókká lettünk! Úgy élünk, hogy mindenki árt! Próbálnánk tagadni, de sajnos nem lehet. Így a kérdés, hogy miért következhetett ez be, miért élünk ártó életet, lett a jelenünk és a jövőnk legfontosabb kérdése. Részleteire bontva így kérdezhetünk: Miért irtjuk az éltetőnket, az erdőségeket? Miért öljük meg magzatainkat, Magyarországon fél évszázad alatt következetesen kettőből az egyiket? Miért botránkoztatjuk, miért nyomorítjuk meg testileg és lelkileg azokat, akik megszülettek, akik megmenekültek az anyaméhen belüli legyilkoltatásuk elől? Az első válasz: talán az, hogy gondolkodás nélkül cselekszünk, csak azért tesszük, mert mindenki ezt teszi. A második válasz az lehetne, hogy bár tudjuk, bajt teszünk, és akarnánk is mást cselekedni, de nincs hozzá se erőnk, se bátorságunk, se tudásunk, se méltó vezérünk. Végül az is lehet a válasz, hogy nem fogjuk fel, mit is cselekszünk. 4 Egy biztos: a bajbajutottságunk ténye. Sőt, a baj akkora, hogy ha nem következik be rövid időn belül lényegi változás az emberiség életvitelében, ha minden így halad tovább, az erdőségek pusztítása, a talaj eróziója, a védő ózonpajzs tönkretétele, a környezet, a talaj, a vizek és a levegő elszennyezése, mérgezése, akkor 30, 50, 80 év múlva, amikorra az összes fosszilis energiaforrás (kőszén, kőolaj, földgáz) mind elfogy, a Föld az ember számára lakhatatlanná, vagy csak különös kínok közt lakhatóvá válik. Ami a mát, a jelent illeti, a feltornyosuló bajok elszenvedésében óriási különbségek vannak az egyes országok, az egyes népek, az egyes egyének között. Vannak nyomorgó, éhező szegények és vannak lázítóan gazdagok. Ez a különbség azonban csak időleges, mert a végeredmény, a Föld ember számára lakhatatlanná válása egyformán lesz érvényes gazdagra és szegényre. Az életforma, amiben az emberiség ma él, országtól függetlenül, egyértelműen diktatúra, életellenes diktatúra. Nem kétséges, hogy az egész földre kiterjedő, egyre mélyülő életellenes diktatúra 250 év óta a kőszén, a kőolaj és a földgáz igazságtalan kisajátításából táplálkozik. Az, hogy mikor jött, mikor élt közülünk az első itt a Földön, vitatott. Egyik nézet szerint , a másik szerint 2-4 millió évvel ezelőtt. Lényegileg mindegy, mert a kőszén a millió évvel ezelőtt itt burjánzó növényekből, erdőségekből, míg a kőolaj és a földgáz a 2-4 milliárd évvel ezelőtt élő parányi élőlényekből származik. Vagyis sokkal korábbról, mint ember élt a Földön. Az embernek tehát semmi köze sincs a létrejöttéhez. Következésképpen a föld mélyén felhalmozódott fosszilis energiaforrások vagy senkié, vagy mindenkié egyformán. Senki, senkik nem sajátíthatták volna ki. Senki, senkik nem gazdagodhattak volna meg belőle. Nem ez történt! Sőt tényként kell kijelenteni, hogy minden életellenes ártás,

5 SORSKÉRDÉSEINK SORSKÉRDÉSEINK az emberiség nagy bajba jutottsága erre az igazságtalanságra vezethető vissza. Az elmúlt 250 évben bekövetkezett értékválság, az óriási pénz- és tőkefelhalmozás, ami valójában nem más, mint a bankokban nyilvántartott, fegyverrel védett felhalmozott semmi, felhalmozott eladósodottság, egyértelműen a fosszilis energiaforrások igazságtalan kisajátításából és zabolátlan égetéséből ered. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse erre a globalizált életellenes diktatúrára, életellenes zsarnokságra is érvényes. Egy rövid idézet ebből a versből örök figyelmeztetés lehet: hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; Döbbenetes, de sajnos igaz! Életellenes diktatúra, életellenes zsarnokság tombol a világon, különösen Magyarországon és mi mindannyian cselekvő részesei vagyunk. Mindannyiunk szemmé válása az életellenes diktatúra láncában csak úgy képzelhető el, hogy valójában nem tudjuk, nem fogjuk fel, hogy mit is cselekszünk. Szeretnék rámutatni, hogy ma minden tudományos konferenciát, minden tudományos előadást, minden tudományos közleményt illik, sőt kötelező azzal kezdeni, hogy a tudomány az utóbbi időben óriásit fejlődött. Ha ez így van, akkor a Föld kitüntetett értékének, az élővilágnak és benne az emberiségnek egyre nagyobb biztonságban kellene élnie. Ha ez nincs így, akkor a szavak és a valóság között ellentmondás van. A fejlődés fogalma ugyanis minőségi gyarapodást, jobbá, tökéletesebbé válást is jelent. Tehát, ha igazán fejlődött a tudomány, akkor ennek eredményeként az életnek, az élővilág minden tagjának, de leginkább az egyes emberek életének egyre biztonságosabbnak kellene lenni. De ez sajnos nincs így! Olyannyira nincs, hogy - ahogy korábban már közlésre került - a Föld lakhatatlanná válása az ember számára karnyújtásnyira, egy-két emberöltő közelségébe került. A tudomány fejlődik, közben pusztul az élővilág, pusztul az ember, a halál dáridózik. Próbálnánk mi is az ősidőktől elfogadott nézetet ismételni, nevezetesen azt, hogy a tudomány szent, ártatlan világ. Művelői, a tudósok mindenkor igaz kutatók, csak az igazságot keresik és ha valami újabb igazságot, a világmindenséget átfogó törvényi rend újabb részletét tárják fel, azt önzetlenül közzéteszik. Az ártásokban, az élővilág, s azon belül az emberiség bajbajutottságában a tudománynak, a tudósoknak semmi szerepük nincs. Csak a politikusok, a végrehajtók a felelősek, ők a bűnösök. A baj jellege és súlyossága miatt azonban ez a nézet, ez az állásfoglalás ma már tovább nem tartható. Az életellenes ártásokban, az élővilág pusztításában, a népirtásokban, a magzatgyilkolásban, a humán embriók kísérleti felhasználásában a tudomány, különösképpen az élettudomány fő áramlatának ( the main stream -nek), a pályázati pénzekkel támogatott, vagyis a pénzforrásoktól függő tudománynak sajnos cáfolhatatlanul közvetlen szerepe van. Sorrendben a bizonyítékok ezek lehetnek: 1./ Mindenki ellenőrizheti, nap, mint nap tapasztalhatja, hogy az elfogadott ( established ), vagyis a média által közvetített tudományos világban, a tudomány főáramában kötelező tagadni magát a tényt, az élővilág és benne az emberiség bajba jutottságát. Amikor a tények súlya alatt a bajbajutottságot, már végképp nem lehet tagadni, elkezdik jelentéktelennek nyilvánítani. A minden ismétlődik, mindig voltak bajok, majd magától minden rendbe jön hamis jelszavak alatt kisebbítik a bajt és különösen azt hallgatják el, ami visszafordíthatatlanul károsodott. 2./ Azt a bajt, amit végképp nem lehet letagadni, a tudomány nevében törvényszerűnek, a túlnépesedésből fakadónak állítják. 3./ A tudomány mindenhatóságát hirdetik és mindentudást tettetnek! (Magyarországon, ahol a bajbajutottság a legnagyobb, ahol az élet elleni ártások különösen súlyosak Mindentudás Egyetemére járatják- a TV csatornáin keresztül- az egész országot.) 4./ Elméleteket,- döntő többségükben hamisakat - tényként, feltárt igazságként hirdetnek és tanítanak a felnövekvő ifjúságnak. 5./ Megtévesztésül hamis fogalmakat, idegen szavakat, idegen neveket csempésznek be a fogalomtárba. Ezzel már el is érkeztünk a hogyan? megvilágításához is. Időrendben a megtévesztő, hamis fogalmak becsempészését a fogalomtárba megelőzi az elméletek (döntő többségükben hamisak!) ténnyé, feltárt igazsággá varázsolása, ITTHON 5

6 SORSKÉRDÉSEINK majd az iskolákban, az egyetemeken az ártatlan fiataloknak ilyetén való tanítása. Azért, hogy ez az állítás is bizonyított legyen, kötelező megvizsgálni az elméletek lehetséges változatait. Az elméleteknek valójában 3 változata van: 1./ A munkaelméletek (munkahipotézisek). Ezek nagyon fontosak! Ezek tulajdonképpen a kutató képzeletének megfogalmazásai. A kutatási szándék, a kutatási terv felvázolásai, amely nélkül a kutatás valóban elképzelhetetlen. 2./ A tudáshiányt, a tudás hézagait pótló elméletek. Ezek addig nem ártalmasak, amíg elméletként, szigorúan a kitalálójuk elméleteként kezeltetnek. Viszont felettébb ártókká válnak, ha feltárt igazságként, sőt bizonyított tényként, dogmává emelt igazságként kezdik őket kezelni, hirdetni, tanítani. Sajnos az élő sejtekről tanított tananyag, az 1000 oldalt is meghaladó kézikönyvek hemzsegnek az ilyen dogmává változtatott elméletektől. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, az élővilág lényegéről, az elemi egységéről, az élő sejtről ma oktatott tananyag a dogmává változtatott, dogmává merevített elméletek (döntő többségükben hamis elméletek!) halmaza. Hiszen, úgy, ahogy tanítják, elmélet a sejtfelszíni membrán és minden membrán a sejt mélyebb rétegeiben. Elmélet a membránba ágyazott összes pumpa, csatorna és receptor is. A tényen, nevezetesen azon, hogy ezek mind, mind elméletek, semmit sem változtat, hogy az elmúlt fél évszázadban 6 majdnem mindegyiket Nobel- díjjal jutalmazták. Rendkívül elszomorító, hogy a legmagasabbnak elfogadott tudományos díjat hogyan lehet elméletért odaítélni. De, ami sokkal elszomorítóbb és a helyzet súlyosságát többszörösen alátámasztja, hogy a díjazott elméletek döntő többségükben, mindenki által bizonyíthatóan hamisak is. 3./ Az elméletek harmadik csoportja a tudomány számára soha meg nem ismerhető, soha át nem léphető határ elhomályosítását, letagadását hivatott szolgálni. Ilyen határ pedig van. Az elméletek, ahogy taglaltuk, igazsággá, ténnyé, tényként oktatott tananyaggá válhatnak, majd az ártás befejezéseként egyetlen fog a l o m m á koncentr á l ó d - h at n a k. S z á m o s példa van erre, de az írásom megkívánt szűk t e r j e d e l m e miatt csak egyetlen példa bemutatására kerül itt sor. A bemutatásra kiválasztott fogalom az evolúció. Így magyarosítva, ahogyan használjuk a közbeszédben, a tanításban, a média csatornáin, vagyis mindenhol. Kevéssé gondoljuk végig, hogy ez a fogalom nem egy, hanem két elméletet, sőt mi több, két elmélethalmazt koncentrál egyetlen fogalommá. Az elméleteket eggyé koncentráló evolúció fogalom egyik oldalról az élettelen anyagi világ és az élővilág, másik oldalról az emberi személy és minden más élőlény közti lényegi különbséget próbálja elmosni. Élő sejtet, nem, hogy a 4 milliárd évvel ezelőtt valahogy egyszer létrejött egyetlent, a progenitort nem tudta az ember létrehozni, de semmilyent, a legegyszerűbbnek véltet se, soha. Sőt, elpusztult sejtet se tudott soha újraéleszteni. A molekuláris evolúciós elméletek ezt a legdöntőbb tényt, igazságot hallgatják el, holott az élővilág védelmének parancsa éppen ebből a tényből fakad, illetve kellene, hogy fakadjon. Hiszen mi emberek nem tudunk élőt létrehozni, ezzel szemben az élővilág, leginkább a zöld növények, a fák, az erdőségek eltartottai vagyunk.

7 SORSKÉRDÉSEINK Ami a másik elméletet, az ember fajba sorolását ténynek hirdető fajelméletet illeti, a közvetlen és a közvetett ártások listája óriási. Ide sorolhatók a népirtások, különösen a zsidó nép kiirtására tett kísérlet, a holocaust is. Hiszen, ha tudományosan indokolt az embereket fajba, alfajokba sorolni, és az egyes élő fajokat magasabb és alacsonyabb rendűeknek tarthatjuk, a nagyobb katonai hatalommal rendelkező nép magát fejlettebbnek fogja tartani és a másikat fejletlenebbnek ítélve belekezd, tisztán nemesítési szándékkal a kiirtásukba. Ez történt, pontosan ez! Mégsem erről beszél a világ. Miért? A művi abortuszok is a fajelméletre vezethetők vissza, éppen tudományosnak hazudott elméleti alapon. Hiszen ennek az elméletnek keretében azt hazudják, ezt kell az ártatlan fiataloknak, mint tényt bemagolni, hogy az egyes élőlények az egyedfejlődésük során megismétlik a törzsfejlődés fő lépéseit. Vagyis, hogy a méhen belül megölt magzat valahol a törzsfejlődés alacsonyabb fokán leledző élőlény, nem emberi személy. A humán-embrió kísérletek engedélyeztetése is a hamis fajelmélet alapján történik ott, ahol megtörténik. Végül a Föld túlnépesedése, mint a bajok oka is a hamis evolúciós fajelméletben gyökerezik. Ez a rövid írás nem akart más lenni, mint figyelemfelkeltés: hogy a fogalmak, amelyeket ártatlanul nap, mint nap használunk, nem feltétlenül egyértelműek, nem feltétlenül igazak! A fogalmak igazi jelentését mindenkinek magának kell ellenőrizni! Mindenkinek csak egyetlen igaz saját szerzeménye, saját kincse van: az igazság, a valóság alapú saját világképe. Ez nem más, mint a saját fogalomtára, amelyben csak igazság van! A saját világképét mindenkinek magának kell kiépítenie úgy, hogy csak igazságot rak igazság mellé. A már elfogadott és elraktározott igazságokkal kell minden alkalommal ellenőrizni az újabb fogalom igazságát. Ha ekkor ellentmondást fedez fel, nem raktározza el az újonnan megismert fogalmat, mert igazság, nem mondhat ellent igazságnak. A saját valóság alapú világkép kiépítését már a felnövekvő korban kell elkezdeni! Erre a felelősségre kellene minden fiatalt tanítani. Azt is fontos tudni, hogy nincs külön igazság a templomban és külön igazság az iskolában, a munkahelyen, a mindennapi életben. Csak egyetlen igazság van és ez örök! Csak az az ember cselekedhet szabadon, aki igazságban él. Erre figyelmeztet Krisztus a Szentírásban: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. A fordítottja is pont így igaz: csak az igazság tesz szabaddá! Ez az, amit a bajbajutottságunkkal mindannyian egyre inkább megtapasztalunk. Végre világosan látnunk kell, hogy a tudomány vívmányának tanított hamis elméletek mostanra többségükben fogalmakká koncentrálódtak. Ezért olyan nehéz a leleplezésük. Hogy mikor következik be az élővilágról, az élő sejtekről, az élőlényekről, és legfőképp rólunk, emberi személyekről oktatott tananyag megtisztítása a hamis elméletektől és a belőlük formált hamis fogalmaktól, megmondhatatlan. De hogy ennek be kell következni, az biztos! Magát az igazságot, nevezetesen azt, hogy az élettudomány telítve van ténynek tanított hamis elméletekkel, hamis fogalmakkal, mindenkinek tudnia kell! Ez ma az emberiség első és legfontosabb lépése a gyógyuláshoz vezető úton. Simon András rajzai. ITTHON 7

8 SZENT ERZSÉBET MAI TÜKÖRBEN Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális és karitatív munkássága A 2007-es év többek között Árpád-házi Szent Erzsébet éve is volt. Az ezzel kapcsolatos egyik kiemelkedő rendezvényre november 16-án került sor Esztergomban. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és az esztergomi Árpád-házi szent Erzsébet Középiskola szervezésében tudományos emlékülésre került sor, amelyen a kiemelkedő tudósok között egy szlovák kislány is előadóként szerepelt. Monika Gurínová a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola PhD hallgatója. Bár nem történelmet végzett testben, lélekben történész és elkötelezett kutatója az árpád-házi szentnek. A történelemhez, amely a hobbija, a civil foglalkozása is közel áll: várnagyi posztot tölt be a trencséni várban. A konferencián témavezetőként és előadása fordítójaként beleborzongtam az elhangzott gondolatokba: a kimondott igazságok a 2007-es év elmúltával is érvényesek és irányadóként szolgálhatnak. De nemcsak az! A témához való hozzáállása, a magabiztos fellépése, a magyar történelem ismerete élő bizonyítéka, hogy a Szent Korona eszmében foglaltak át tudják hidalni a nemzetek közti ellentéteket. Jó lenne mindnyájunknak vissza nyúlni hozzájuk. Csámpai Ottó Szent Erzsébet szobra Marburgban 2007-ben emlékeztünk Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójáról. Megemlékeztünk a szentről, aki egyfelől a szegények, nyomorékok, koldusok és betegek pártfogója, másfelől az ápolóknak, karitatív intézményeknek, de ugyanúgy védőszentje a menyasszonyoknak, feleségeknek, özvegyeknek és a nőknek általában. Megemlékeztünk az asszonyról, akiben összefonódott a nőnek, a jelleme minden erényében: gyöngédség, jóság, odaadás, alázat és könyörület egyszóval az, amit manapság a felebaráti szeretetben lehet kifejezni. Erzsébet 1207-ben született az Árpád-házi királyi családban, II. András és Merániai Gertrúd gyermekeként. Valószínűleg Pozsonyban, amely a királyi család egyik székhelye volt, más történelmi forrás Sárospatakot jelöli meg, amely ugyancsak királyi család kedvelt tartózkodási helye volt. Az, hogy két város vetekedik születésének színhelyéért, arról tanúskodik, hogy ennek a nőnek nagy hatása lehetett az akkori emberek és mai csodálóinak gondolkodására. A királyi család szigorú szabályai szerint nevelték őt, ahol jó alapot és kimagasló vallási nevelést kapott. Azt mondják, hogy az első szava az ima, az első cselekedete a segítőkészség volt. A kor, amelybe beleszületett, nem volt egyszerű. A 13. század a változások kora is. A gazdaságban a hagyományos árucserét véglegesen felváltja a pénz nemcsak mint fizető eszköz, hanem a meggazdagodás forrása is. Többen figyelmeztettek arra a helytelen útra, amelyre sok nemesi család lépett hivalkodó költekezéssel és pazarlással. Néhányan igyekeztek változtatni a Jézusról alkotott képen is. Krisztust, a királyt, az uralkodót felváltotta Krisztus a Megváltó, a megfeszített, a szegények és üldözöttek barátja. Erzsébetet mint négy éveset politikai okokból egy számára teljesen idegen világba vitték, a Wartburgi vár fejedelmi udvarába, mint thüringiai Herman gróf majd IV. Lajos menyasszonyát. A magyar királyi udvar nehezen vált meg tőle, mert az emberek már akkor a szeretet angyalát látták benne. A thüringiai fejedelmi udvar olymódon gondoskodott a neveléséről, amint az akkoriban szokás volt, hogy az életre, mint jó feleség legyen felkészülve. Erzsébet már gyermekként nagy érdeklődést mutatott a vallás iránt. Tanulékony volt, buzgó és kitartó a tökéletességhez vezető úton, tehát nevelésével nem volt sok gond. Gyengéd, szófogadó és szerény volt, nem idegenkedett a sokszor nehéz kézi munkától sem font és szőtt, s a szövetet aztán szétosztotta a szegények között. Később, amikor maga is ínségbe került, ez a tevékenység hasznára vált. Lajossal, a későbbi férjével úgy nőttek fel, mint testvérek. Tökéletesen ismerték, jól megértették és nagyon szerették egymást. Lajos rokonai tanácsainak ellenére, hogy Erzsébetet paradox módon éppen a jósága miatt menesszék, mivel féltették a vagyonukat, akkor kötöttek házasságot, amikor Erzsébet betöltötte a 13-ik életévét. A thüringiai udvarban ugyanis sokan voltak olyanok, akik nem értették a furcsa életvitelét és segítőkészségét a szolgák és szegények iránt. Lajost legszívesebben valamelyik német hercegnőhöz adták volna. De ő nyíltan tudomásukra adta, hogy számára Erzsébet a legkedvesebb és nem változtatta meg elhatározását, hogy nőül veszi őt. Erzsébet így folytathatta a szegények gyámolítását, amiben Lajos nagyban támogatta. Sok legenda létezik életéről, melyeknek bizonyára van valós alapjuk. A legismertebb, hogy a kenyér a kötényében rózsákká változik. Amikor a férje rajtakapta, hogy eledelt visz a rászorultaknak és megkérdezte, mi van a kötényében, azt felelte rózsák. Rózsák télen? És valóban, amikor szétnyitotta kötényét, tele volt friss rózsával. De ez a szigorúság bizonyára nem Lajosra vonatkozik, hanem inkább apjára, Hermannra, aki valóban nagyon szigorú volt. A boldog házasélet nem tartott sokáig, mert Lajos a keresztes hadjáratra indulván a Szentföldre, 1227-ben meghalt. Ekkor Erzsébet még csak 20 éves volt és éppen harmadik gyermekét várta. Lajosban elvesztette nemcsak a férjét, hanem barátját és segítőtársát is a bajbajutottakon és rászorultakon. Egyedül maradt egy olyan or- 8

9 SZENT ERZSÉBET MAI TÜKÖRBEN Monika Gurínová szágban, amelyben nem fogadták be őt. A házassággal létrejött társadalmi helyzetével nem került be abba a közegbe, amelyet a kor elvárt volna. De ő ezt nem is kívánta. Rövid életét a szolgálat, az örömök és gyötrelmek töltötték ki. Adakozása, alázata és barátsága azokkal, akiknek szükségük volt a segítségére, Wartburg udvarán botrányt okozott. Nem illett közéjük. Keresztre feszítette őt az a társadalom, amelyből kinőtt, de amelybe valójában sosem tartozott. Az a társadalom, amely nem ismerte az alázatot, az önmegtagadást, az odaadó szeretetet. Még férje életében és beleegyezésével, megismerkedett gyóntatójával, Marburgi Konráddal. Valószínűleg azért választotta őt, mert ő is szerény volt és szegénységben élt. Sok tanácsot kapott tőle, melyeket alázattal be is tartott. De Konrád kegyetlen is tudott lenni ha Erzsébet hibázott, kegyetlenül megkorbácsolta őt. A várkapunál, de sokszor benn a várban is, összegyűjtötte a szegényeket és nyomorékokat, akiket mindig megajándékozott. Sőt, saját lakosztályában ápolta őket és nem félt magához venni a leprás betegeket sem, ami felháborodást keltett Lajos rokonságában. Férje távolléte alatt, amikor az országban éhínség volt, kinyittatta a magtárakat és szétosztott mindent, amit nem zártak el előtte, csakhogy megetesse a szegényeit. Férje hirtelen és váratlan halála után nem talált földi örömöt másban, csak a szegények és elesettek megsegítésében. Egyhamar azonban ő is közéjük került. De nem vett erőt rajta az önsajnálat, hanem ellenkezőleg, összeszedte minden maradék erejét, hogy aztán hatalmas cselekedetté változtassa a szegényekről való mindennapi gondoskodásban. Nem volt képes azonosulni az udvarban eluralkodott rossz erkölcsökkel, s ezért elhatározta, hogy elhagyja Wartburg várát. (Sőt azt is mondják, hogy pici gyerekeivel együtt kiűzték őt a várból a fagyos hideg közepette.) Ekkor a legkisebb lánya csak két hónapos volt. Elhatározásához az is vezethetett, hogy férje rokonai kizárták őt az örökségből, de ő is tudatosította, hogy férje halála után a várban nem tartja őt senki és semmi. Bátran mondhatjuk, hogy az élet abban az időben, amelyben élt, egy nő számára, amilyen Erzsébet volt, sokkal nehezebb volt, mint ma, az emancipált és önellátó nők világában. De ennek ellenére ellen tudott szegülni minden írott és íratlan szabálynak. Sőt a lelki életet is, amelyet a nők csak a kolostor falain belül gyakorolhatták, kivitte az utcára, az emberek közé, akiknek arra valóban szükségük volt. A mai világ embere, aki nem tudja elképzelni az életét olyan szokásos dolgok nélkül, mint a mindennapi étel, tiszta víz, az otthon melege, csak keveset tud elképzelni abból, hogy egy nő, aki a világ legnagyobbjai közé született, hatalmas vagyonnal, nagyon fiatalon meg tudta különböztetni a magasabb értékeket és lemondani a földi javakról. Bizonyára az is szerepet játszott ebben, hogy olyan férjhez ment nőül, akit szeretett, és aki őt is szerette. A kölcsönös szerelem és egymás iránti tisztelet és támogatás, tovább vitték őt az evilági élet teljes értékű beteljesedéséhez. Erzsébet elhatározta, hogy az életét Marburgban tölti. Tudatában volt annak, hogy az intézményesített karitász sokkal hatékonyabb és tartósabb. Még férje életében hozzájárult egy-egy kórház felépítéséhez Eisenachban és Gothában. Halála után, az özvegyi vagyonából Marburgban további ispotályt építtetett, amelyet saját költségén berendezett. Barátaival és szolgálóival létrehozott egy betegápoló közösséget, amelynek tagjai levetették fényes világi ruhájukat, s ehelyett egyszerű szürke darócruhába öltöztek. Együtt imádkoztak, dolgoztak, együtt látogatták a szegényeket, együtt hordták az ételt a rászorulóknak. Vezetése alatt szolgálták a társadalom peremén élőket, betegeket, nyomorékokat. Visszatérhetett volna Magyarországra, a királyi családba. Hisz édesapja követeket küldött érte. De ő elhatározta, hogy életét aszkétaként, szegénységben éli le, szolgálva a betegeket és rászorulókat. Természetesen, az ilyen odaadás, amikor nap mint nap ragályos betegekkel találkozott és elfojtotta saját szükségleteit, odáig vezetett, hogy 24 éves korában elhunyt. Halálhírére jöttek az emberek közelről és távolról. A hagyomány szerint sírjánál több csoda történt. Gyóntatója, Marburgi Konrád, az 59 csoda leírásával elküldte a hivatalos kérelmet szentté avatása érdekében. IX. Gergely pápa egy külön bizottságot hozott létre, és május 27-én szentté avatta őt. Már 1244-ben IV. Béla király templomot építtetett tiszteletére a Nagyszombat melletti Kápolnán. Erzsébet személyisége és karitatív tevékenysége hatalmas szerepet töltött be a rászorulókkal foglalkozó intézmények létrehozásánál. 400 évvel halála után Radermecher Apollónia Áchenben létrehozta a Szent Erzsébet irgalmas rendet. A bécsi kolostor vezetője Josef Rupe kezdeményezésére 1738-ban, Pozsonyban is létrejött a Szent Erzsébetről elnevezett betegápoló apácák zárdája. A zárda első főnökasszonya Schiller Mária Erzsébet volt. Mi több, gróf Esterházy Imre, esztergomi érsek segítségével sikerült templomot is építeni és kibővíteni a kolostort ban pedig saját patikát nyithattak. Erzsébet semmit nem tett a saját dicsőségért, hanem Isten dicsőségéért. Kiskorától a játékaival, álmaival, imáival készült az evilági élet utánra. Tevékenységének szociális méretei a posztmodern társadalmunkban is teljesen időszerűek. Sokan bolondnak tartották őt, jobb esetben zavarodottnak. De egyedülálló és provokatív szentsége segített őt átvinni minden evilági akadályon. Erzsébet egyeztetni tudott a két hajlam: az Istenhez való áhítat és a szegények szolgálata között. Teljes egészében érvényes volt rá: Mariam induit, Martham non exuit Úgy öltözik, mint Mária, de nem vetkőzi le magáról Mártát. Az olyan ellentétek elviselésére, mint egyfelől a családi boldogság, fejedelmi csillogó palota, drága öltözetek válogatott ételek másfelől, sárkunyhó, darócruha, ízetlen ételek, valóban emberfeletti önmegtagadás szükségeltetik. Ismert a mondása, amikor meglátogatta a szegényekkel foglalkozó szerzeteseket és meglátta a templomban az aranyozott tárgyakat: Az ilyen pompát hasznosabb dolgokra használhatnátok, az ételre, ruházatra, és ami a szobrokba van vésve, azt a szívetekbe kéne vésni. A szociális és karitatív munka nemcsak a rászorultakon segít, hanem gazdagítja azokat is, akik szolgálnak. Mert ez szolgálat. Az egészséges embernek sok kívánsága van. A betegségben, a nyomorban, ínségben csak egy. Nem szabadna elfelednünk, hogy ha nem tudjuk életünket további napokkal kitölteni, akkor a hátralévő napjainkat élettel kell kitöltenünk. Ez Árpád-házi Szent Erzsébet üzenete a mának és a jövőnek. Monika Gurínová ITTHON 9

10 I. évfolyam, 3. szám. A Csemadok Országos Választmányának kulturális rovata Hol sírjaink domborulnak... A 2008-as esztendőben ünnepeljük az es forradalom és szabadságharc kitörésének 160.évfordulóját. Azt gondolhatnánk, hogy az elmúlt, több,mint másfél évszázad elegendő idő volt arra, hogy ennek a magyar nemzet történelmében oly kiemelkedő eseménynek a történetét, csatáinak leírását, mellék- és főszereplőinek tevékenységét, életét, megfelelően feldolgozzák a történészeink és helytörténet íróink, mégsincs így. Nem is lehet, hiszen mindig, a történelmi események leírásait forgatva, újabb és újabb fejezetek nyitódnak meg, melyek lehet, hogy a nagy egészhez,csak egy parányi, apró részlettel járulnak hozzá, helyben mégis újra írják egy-egy kis közösség kötődését, kapcsolatát az egykori eseményekhez, teszik az ünnepet még magasztosabbá, közelibbé, fontosabbá. Ezek az ünnepek, események a nemzet hajszálgyökerei, melyek akkor is megkapaszkodnak, elrejtőznek, megbújnak a haza földjében, az emlékezés talajában, amikor a nagy fát már régen kitépte a vihar, vagy villámsújtotta törzsét felemésztette a pusztító tűz. Ebből a gyökerekből lesznek azok az új hajtások, melyek fiatal, erős fává cseperednek, hogy szolgálják ezt a nemzetet az idők végezetéig. Mert a fák mindig nőnek... A gyulai Sáska-család A család örmény gyökerű ősei valamikor a 11. század közepén vándoroltak be Örményországból, pontosabban Aniból, mely városnak abban az időben kb lakosa lehetett, és az örmény nép keresztény hitét bizonyítandó, ennyi lakosra mintegy száz templom esett. Az örmény nép története sokban hasonlít a magyarokéhoz, hiszen üldözték, pusztították, gyilkolták őket, városait felélgették többször is az idők folyamán, idegen megszállók igáját nyögték, mégis megmaradtak. A Sáska-család tehát ilyen, mélyen keresztény, örmény gyökerű ősök hitét hordozza génjeiben, melyhez a történelem évszázadain keresztül erdélyi szászok, székelyek konoksága és tudása 10 keveredett. A mi történetünkbe a család erdélyi, pontosabban nagyenyedi ága kerül be oly módon, hogy Nagyenyeden született 1828-ban az a gyulai Sáska Sándor, akit 1907-ben, az ipolynyéki temetőben helyeztek örök nyugalomra. De mielőtt történetünk szálait felgöngyölítenénk, ismerkedjünk meg a korabeli Nagyenyeddel. Nagyenyed virágzása... Nagyenyed Kolozsvár és Gyulafehérvár között, a Maros jobb partján fekszik, az erdélyi Érchegység aljában, az Őrhegy lábánál. II. Rákóczi György emelte a nemes városok sorába 1658-ban. Lakosságának száma 1848 elején, a Bethlen főtanoda és a rendesen itt állomásozó egy század lovasság létszámát ide nem értve, lehetett 5000 fő, mely telken volt elhelyezkedve. Ezen lélekszám nemzetiség szerint kb. ekképp oszlott meg: 4200 magyar, 200 szász, 600 oláh. A lakosság túlnyomó része kézműiparral foglalkozott. A várost körülvevő jó termőföldet és a kiváló minőségű A Gyulai-család címere bort adó szőlőhegyeit a lakosság szakértelemmel és odaadással művelte. A magyarok többsége református volt. Ami híressé tette Enyedet, a Bethlen Kolégium, Alsó- Fehérmegye székhelye, és a református püspökség. A XIX. század 30-as éveiben kaszinó is nyílt Enyeden, mely a harmadik volt,,magyar és Erdélyországban. Az enyedi híres kollégiumból indult Kőrösi Csoma Sándor, itt tanított és írt a híres bölcsész Köteles Sámuel, valamint a szónok, tanár és államférfi, Szász Károly. A fő- és középnemesség s a székelyek itt tanultak jogot, bölcsészetet, teológiát. Itt fejlődött és összpontosult az erdélyi nagy nemzeti reform szelleme, mely végül is a 48-as eseményekhez is vezetett....és pusztulása. Balázsfalván, 1848 szeptember 16.-a és 18.-a között a románok gyűlést tartottak. Itt határozták el, hogy elszakadnak a magyar kormánytól, külön nemzetőrséget állítanak fel, miután a császár megengedte, A Gyulai-család nemesi címere

11 hogy az oláh nép magát felvegyverezze. Ezen az országgyűlésen az egész erdélyi románságot prefektúrákra osztották (római modell szerint). Kinevezték a prefekteket, alprefekteket, tribunokat, altribunokat, centuriókat és dekuriókat. Igy lett elkészitve Dél-Erdély magyarságának, s ezen belül Enyednek az elpusztítása. Szeptember végén elkezdődött a románok felfegyverkezése. November 8-án az addig ott székelő magyar haderőt, 2 század gyalogságot, 50 aranyosszéki székely huszárt, valamint 420 nemzetőrt, Kolozsvár védelmére kivonták, így a város teljesen védtelen maradt. November 10-én Avram Iancu fős csapatával átvonult Enyeden, de akkor még a városban és az ott rekedt lakosokban nem tettek kárt, egészen 1849.január 8-ig. Enyed főparancsnoka egy Prodan nevű román prefect volt, aki maga is a városban volt elszállásolva néhány katonájával, de tábora Felenyeden helyezkedett el. Bár Prodan megígérte az enyedieknek, hogy úgy fog a városra vigyázni, mint a szeme fényére, sajnos ő sem tudta megakadályozni, hogy a Maros bal partján, a mínusz fokos hidegben felvonuló Xeverus Axenti prefect, mintegy 9000 fős serege január 8-án meg ne támadja a várost egyszerre három irányból is. A mészárlás éjjel 11 órakor kezdődött. Először a Magyar utcában, majd a Szentkirály utcában, később a Tövis utcát támadták. A házak kapuit, ablakait betörték, az épületeket kirabolták, az álmukból felriadt embereket legyilkolták. Egyeseknek puskájuk volt, de a többség dorongokkal, lándzsákkal és baltákkal, vasvillákkal volt felfegyverkezve. Voltak akik egy szál hálóingben menekültek a mjnusz 26 fokos hidegben a közeli Bükkös erdőbe, vagy a Farkaspatak erdőibe. A gyilkoláshoz és fosztogatáshoz január 9-én, 10- én és 11-én csatlakoztak Prodan és Buttyán prefekt seregei is. Három napon keresztül raboltak, gyújtogattak és fosztogattak, pedig a lakosság védtelen és fegyvertelen volt. Felgyújtották és kirabolták a református és a katolikus templomot egyaránt, valamint a Bethlen Kollégiumot is. Annak könyvtárának és kézirattárának mintegy példányát kidobálták az ablakon és fegyújtották. Ekkor pusztult el a híres természetrajzi- és éremgyűjtemény is, amely ritkaság volt Erdélyben. Hiteles beszámoló a Sáskacsalád meneküléséről Szilágyi Farkas egykori túlélő, refor- Gyulai Sáska Sándor, Kossuth huszárhadnagya Mátyás-huszárezred Gyulai Sáska Dezső és felesége Ludovika, szintén Ipolynyéken vannak eltemetve mátus pap, Nagy-Enyed pusztulása ben című, 1891-ben Nagyenyeden kiadott könyvében, ekképpen szólaltatja meg Gyulai Sáska Sándort az akkori eseményekről:,,gyulai Sáska Mihály, alsófehérmegyei és enyedi birtokos, Nagy-Enyed városnak sokáig főjegyzője, családjával együtt szintén a jan. 9.-ére virradó éjjelen menekült. Ezt Gyulai Sáska Sándor alsófehérmegyei árvaszéki ülnök így beszéli el. ITTHON 11

12 Én és öcsém Farkas, gróf Mikes Kelemen és Bethlen Gergely felhívásukra már elein, az általuk megalakított Mátyás huszár szabadságharczi csapatba állottunk be. Szülőim, leánytestvérem, a 16 éves Klára, öcsém, a 14 éves Robert, egy másik öcsém, a 9 éves Gyula, továbbá Mohai Juli rokonunk Enyeden maradtak. Ott találta őket a magyarutczai lakásunkban a város pusztulása is. Miután a katasztrófa kezdetét vette, szülőim, testvéreim és Mohai Juli, a leghiányosabb öltözetben mindannyian, a mi akkori lakásunkkal ép átellenben fekvő Lozstájner telken végig a,,malomárok -hoz futottak. Mindenütt a malomárok mellett jöttek felfelé, míg a Czinege István telkéhez értek. Ide elérkezvén, az öreg Czinegéhez húzódtak be azon számítással, hogy ott vagy együtt lehetnek, vagy együtt menekülhetnek. Miután a városba betört oláh tábor zaja perczről preczre növekedett s a vész nagy mérveket öltött, szülőim meggyőződtek, hogy e helyen nem maradhatnak. Felszólították Czinegét is, hogy csatlakozzék hozzájuk s meneküljenek együtt, merre a jó Isten vezérelni fogja. Czinege, házából távozni nem akart, mert Ágnes nevű ágyban fekvő leányát nem tudta egymagára hagyni, Czinege Karolina azonban csatlakozott szüleimhez s heten, folyton a patakmentén húzódtak felfelé, míg kiértek a városból. A város felsővégén, a Herzsa nevű szőlők felé vették menekülési útjok irányát s ott egy nyomorú pásztor lakban vonták meg magukat. Csak pár negyedóráig lehettek itt is csendesen. A portyázó oláhok rájuk törtek, a pásztor lakból őket kiűzték s közülök egyik, szegény atyámat lőfegyverével czélba vette, a többi meg láncsáival fenyegette. A legveszélyesebb pillanatban Klára testvérem az atyámat czélba vett oláh eleibe borult, a durva oláh kezeit csókolta, könnyeivel áztatta, s a gyermeki szeretet szívet repesztő hangján kérte, hogy kegyelmezzen jó atyámnak és ne lője meg. Ezen esdeklés az oláhot gondolkozóba ejtette s a fegyver elsütésével perczről perczre késett. A gondviselés úgy akarta, hogy a legválságosabb pillanatokban oda vetődött egy Jáger Vaszilika nevű m.-szntkirályi oláh, aki atyámat még a rég idők óta jól ösmerte. Jáger, a lőfegyver csöve előtt térdeplő szerencsétlen emberben atyámat ösmervén fel, atyám érdekében azonnal erélyesen közbe lépett s követelte, hogy ne bántsák, mert mind mondá,,én ezt az em- 12 bert jól ösmerem s jól tudom, hogy mint megyei és városi tisztviselő sok szegény emberrel tett jót. Kijelentette továbbá, hogy atyámért kezességet vállal s a tribunok parancsára előállítja bár mikor, de hogy ezt tehesse, engedjék meg, hogy vigye magához Szentkirályra. Jáger erélyes fellépése használt. Nem csak azt eredményezte, hogy atyám kegyelmet kapott, hanem eredményezte azt is, hogy vele szülőim, akkor mindjárt elindulhattak Szentkirály felé. Az utazás, a nagy hóban és hidegben kínos, a folyton jövő menő fegyveres oláhok miatt pedig felette veszélyes volt, de azért Jáger fedezete alatt, hajnal körül, nagyobb baj nélkül megérkeztek Szentkirályra. Alig néhány percz multával, czirkáló fegyveres oláhok vették körül Jáger házát, meg tudván, hogy abban enyedi menekülők vonták meg magukat. Közülük néhány a házba is behatol s a herzsai pásztor lakban imént előfordult jelenet ismétlődik. Ez alkalommal is Klári testvérem rimánkodása és Jáger erélye mentették meg atyám életét. A sok rimánkodás és alkudozás után abban állapodtak meg, hogy atyámat és a vele levőket, a Jáger Vaszilika és még 10 fegyveres oláh fedezete alatt szállítsák Balázsfalvára s ott adják a főkomité kezébe, ez aztán tegyen velök amit jónak fog látni. Hajnalban, azon hiányos öltözetben, milyenben Enyedről menekültek, Czinege Karolina kivételével, 10 oláh láncsái között gyalog elindultak Balázsfalva felé. Követte őket Jáger Vaszlilika is. Még az nap megérkeztek Balázsfalvára, hol őket szintén a Jáger ajánlatára egyenesen a püspöki rezidencziába szállították. Ez atyám óhajára történt így, mert remélte, hogy Mán János professzort, itt megtalálja, ki jó ismerőse volt. Reményében nem is csalódott. A derék tanár akkor ép a püspöki lakban volt s szerencsétlen atyám személyében egyik jó ismerősét azonnal fölösmerte. Gyulai Sáska Klára, a huszárhadnagy huga Mán elszállásolta késedelem nélkül az egész családot s tisztességes ellátásukról folyton gondoskodott. Balázsfalván, a kiállott iszonyú hideg és lelki rázkódások miatt ágyban fekvő betegek lettek mind a hatan. Ilyen állapotban találták őket a január közepe táján Balázsfalvára érkezett magyar honvéd csapatok. Miután egészségük valamennyire helyre állott, egy Verebélyi Károly nevű honvéd főhadnagy Balázsfalváról elszállította Székely Kocsárdon keresztül Tordára, honnan később, sok más menekülőkkel együtt Kolozsvárra húzódtak. Enyed gyakran esett áldozatul a romboló történelemnek, de,,nagyenyed pusztulása a közbeszédben 1849 óta a január 8-i és az azt követő napok tragédiáját jelenti. Erdélynek e kis Athenaeje akkor elpusztult. A halottakat is csak január 17-e után kezdték el temetni. Nagy részüket a várfal tövében levő meszesgödörbe hordták, s a város a halottak emlékére egy kis márványtáblát állított a várfalba, a Bethlen Gábor kastélyának szomszédságába, mely kastélyban július 21-én nyugodott utoljára nemzeti király kezén a magyar Szent Korona.,,S a mártír város magához méltóbb emléket nem állíthatott volna nehéz, meg nem szolgált halálának és lassú feltámadásának, mint azt tette ama egyszerű kőtáblával, melyet a várárok meszesgödrébe hantolt halottai fölé helyezett falba a puszta dátum-

13 mal: január 8. Mennybeható gesztusa a vádtalan kegyelemnek! A Mátyás-huszárok között Egy rövid történelmi kitekintés után, térjünk vissza történetünk főhőséhez, Sáska Sándorhoz. Tudjuk, hogy 1848 augusztusában Kolozsváron beállt a Kossuth önkéntes lovascsapathoz. Ezen szabadcsapatokból lettek később megalakítva a huszárezredek július végétől már hadnagyként szolgál a 15. Mátyás-huszárezred létszámában és parancsőrtiszt Peretzi ezredes mellett a Délvidéken. De kik is voltak a Mátyás-huszárok? Az ezred Erdélyben alakult, a Berenczey László által szervezett önkéntes lovasságból, majd a Székelyföld, utoljára pedig egész Erdély területéről sorozott legénységből.az önkéntes csapatot egy öt osztályból álló ezredként kellett volna megszervezni, s bár 1848 októberében megkezdődött a reguláris huszárezreddé való átszervezés, teljesen egyedülálló módon ötosztályos, tehát tíz századból álló ezredet szerveztek. Nevük a kezdeti Kossuth-lovagokról, Hunyadi-, majd Mátyás-huszárokká változott. Ekkor már felszerelve, felfegyverkezve harcrakészen állt 1. százada - amely teljes egészében önkéntesekből állt. Rövidesen még egy századot állítottak fel, s Mikes Kelemen, majd Bethlen Gergely őrnagy alatt az Erdély határvidékére kiszoruló magyar hadtest sorait erősítették. Ebben szolgált Sáska Sándor is többek között. December közepén, a felszabadító hadjárat megindulásakor már egy harmadik század is a hadtesthez tartozott, s a Mátyás-huszárok már december 20-án az első jelentősebb ütközetben, Zsibónál kitüntették magukat. Január elején a harctérre vonult a negyedik század is ( a 2. osztály parancsnoka Pálffy Domokos őrnagy lett), így két osztály vívta meg a hadjárat legjelentősebb ütközeteit, mint Nagyszeben megrohanását január 21-én, ahol az ezred parancsnoka, gróf Mikes Kelemen ezredes hősi halált halt. Január végétől újult erővel folytatódott az ezred szervezése, amit a Székelyföldön Gál Sándor ezredes irányított. Február 26-án már újabb négy század felállításáról tehetett jelentést. Ezek a századok már részt vettek Erdély felszabadításának utolsó márciusi hadműveleteiben. E századok közül került ki az az osztály, mely áprilisban Bem csapataival a Temesközbe indult, s részt vett a terület felszabadításában. A későbbiek során nem tértek vissza Erdélybe, az itt maradt hadosztály állományába, majd pedig a IV. hadtestbe tartoztak, s a szabadságharc bukásáig végigharcolták a legjelentősebb délvidéki ütközeteket. Közben Erdélyben felállították az 5. osztályt is, bár már nagyon vontatottan. Ezek már nem is igen kapcsolódtak be a hadműveletekbe. Legnagyobb részük felmorzsolódott az orosz csapatokkal szembeni harcokban, maradékuk Zsibónál tette le a fegyvert augusztus 25-én. Gyulai Sáska Sándor a szabadságharc bukása után befejezte jogi tanulmányait Budapesten, majd a kiegyezés után törvényszéki bíró lett Nagyenyeden. Később Alsó-Fehér megye árvaszéki ülnöke,majd elnöke. Felesége, Garamvölgyi Giczi Szidónia egy dévai örmény-szász gyökerű földbirtokos család sarja volt. Házasságukból két fiúgyermek, Gyula és Dezső, valamint egy leány, Klára született. Sáska Sándor tagja volt a Fehér-megyei Honvédegyletnek ban vonult nyugalomba. Fia, Dezső, orvosi egyetemet végzett, többek között Ipolynyéken is megfordult körzeti orvosként, később tiszti főorvos Budapesten. Ipolynyéki tartózkodása során vette magához édesapját, Sáska Sándort, akit 1907-ben itt ért utol a halál. Dezső egyébként megfordult politikai körökben is, a,,vörös gróf Károlyi Mihály, Magyarország egykori miniszterelnöke,majd első köztársasági elnöke közvetlen baráti köréhez tartozott. Emmiatt a család fekete báránya volt. Felesége Ludovika, öt leány és egy fiúgyermeknek adott életet. Fia, szintén Dezső, később főszolgabíró, Léván vármegyei alispán volt 1938 után a II. világháború befejezéséig, majd a család Balassagyarmatra került. Sáska Dezsőnek két leszármazottjáról vannak információink. Fia, Sándor, 17 éves korában betegségben hunyt el. Leánya, Sáska Edith, Balassagyarmaton él. Nyolcvanhetedik életévét tapossa. Ő a néhai huszárhadnagy Sáska Sándor, utolsó, még élő leszármazottja. Utószó Nem tudhatom, hogy ez a kis történet jelent-e valamit a nagy történelemben. Talán nem sokat. Csak egy dologban vagyok biztos: a halottainkról, a nemzet hőseiről illik megemlékezni. Ők jelentik számunkra a márciusi tüzet. A tüzet, melyet el-el lobbant már a szél. A tüzet, melynek melegénél már csak alig tudunk felmelegedni. Amit lehet, már eltékozoltunk. Nincs már olyan sok eltékozolni valónk. Illik hát tartani a gerincet, nehogy megrogyjon a láb, nehogy megremegjen a száj.,,...jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországon dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Életet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Élet. (Ady) Hrubík Béla Sáska Sándor sírja az ipolnyéki temetőben. ITTHON 13

14 Szakértők, szagértők, szekértők köszönjük! Hát ez is megvolt. Megcsináltuk! Hogy ne legyek kis-stílű. Legalább az eszmerendszert igazítsam azokhoz, akikhez közel áll a szlogen. Hogy mit csináltunk meg? Szép csendben lezajlottak az SzK kulturális minisztériumában azok a bizottsági ülések, ahol szép csendesen, de annál nagyobb szakértelemmel, vagy szagértelemmel elosztották az ideit. Mi, magyarok az idén sokkal több szakértőt küldtünk harcba, mint tavaly, mert tavaly csupa amatőr volt mindenki, és nem voltak hajlandók szekértelem szerint osztani. De bezzeg idén! Megcsináltuk! Végre igazi, vérbeli profik osztottak. Egyetemi tanárok, nyelvészek,szociológusok, újságírók, hivatalnokok meg volt, vagy nem volt(?) különbejáratos állami besúgók, ha az egykori ügynöklista nem dzsal, vagy nem hamis. Bár! Ma már semmit nem lehet tudni! Igaz, még nem végleges az eredmény, de a szagértők már megtették a magukét. Megérezték a szagot, no nem a könyvét, vagy az újságét. Másnak is lehet és van is szaga.,,pihen a komp, kikötötték, s benne alszik a sötétség. Tavaly a kisebbségi kultúrákra 80 milla jutott, ebből cirka 52 a magyar kultúrára. Idén 104 millát irányoztak elő a szolgáriumból (új magyar szó, szolga = miniszter, minisztérium = szolgárium) ugyanerre, ebből a magyar cirka 54. Ez valahogy nem jön össze. Közel tíz százalékkal kevesebb. És mindenki hallgat. A mediális zseniálisok is, a szlovákiai magyar újságírók koronázatlan királya is, meg csendben mondom a politika is. Ezek szerint ez rendben van. Nincs főcím, nincs botrány, nincs amatőrözés. Csak pénz van. Mindenkinek, akinek (nem) jár. A szája! Odahaza, a Palócföldön öt éve küszködünk magyar nyelvű havilapunk, a Kürtös megtartásáért. Bárminemű összetétele volt a bizottságnak, megértették, hogy a peremvidéken a magyar szó az egyre fogyó közegben mennyire fontos. Mindenki, a szerkesztők, a terjesztők, a külsősök ingyen dolgoznak. Évek óta. Csak arra a kis nyomdaköltségre pályáztunk másfélszázezer koronát. Eddig. Mert ennek vége! A szagértők úgy döntöttek NEM KELL A PEREMVIDÉ- KEN MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ!!! És nem támogatták egy fillérrel sem. Majd inkább írnak még egy szociológiai tanulmányt, a saját maguk által megszavazott támogatásból, mondjuk Magyarnak lenni...vagy nem lenni címmel. Vagy egy regényt, egy újabb Kossuth-díj reményében. Vagy jön a nyelvész és felméri, miért nem beszélnek jól magyarul a palócok. S ha ez meglesz, jön a besúgó és az egészet leadja úgy, ahogy van a SIS-nek. Azt, hogy kulturális havilapunkat két havi nyomdaköltség erejéig értékelték, s Fáklya mellékletét, mely a legnagyobb felvidéki kulturális szervezet tagjaihoz szól közel egy évtized hallgatás után (HÉT), nullára, azért nem kifogásolom, nehogy már azt az örömet szerezzem meg valamelyik bértollnoknak, hogy panaszkodáson kap... Túléljük! Mert a fák túlélik a gazt, s túl is nőnek rajta, csak idő kérdése. Mint ahogyan az is, ki hull át a rostán, tisztelt magyar értelmiség! Azért köszönjük. Ezt vártuk! A kutya ugat, a szekértők meg haladnak. Palócz Szervusztok, Magyarok, megyünk haza! Négy erdélyi család költözött vissza szülőföldjére november óta a magyarországi Nagykovácsiból - írja a Magyar Hírlap riportjában. Önmagában ez nem számottevő; ám ez a kistelepülés csak egy a sok közül. Megindult a visszavándorlás. Ügyvédek, akik évekig segítették a Romániából érkezett magyarok letelepedését, most a visszatelepülésükben segédkeznek. Országunk, tudomásul vesszük vagy sem, elveszítette korábbi vonzerejét. Fordul a trend: már ma is sok magyar vendégmunkást lelni Romániában. Ott tavaly tizenhat százalékos volt a reálbér-növekedés. Mindenki megtalálja a számítását. Ferenc sok éve él nálunk. Dolgos ember, megbecsült ezermester. Mindenhez ért. Csapata mindent tud, ami egy építkezésnél kell, az alapozástól a tetőfedésig. Amit nem tudunk, azt megtanuljuk. A munka a szenvedélye. Kora este felmérjük, milyen munkafázisnál célszerű abbahagyni. És ha kell, csináljuk még két-három órát. 14 Sohasem folyamodott állampolgárságért. Csak nem gondolja, hogy leülök kínaiak közé magyarból vizsgázni... Most búcsúzik. Keserű monológgal. Szervusztok, magyarok, megyünk haza! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. Eleget hallgattunk azoktól, akik a kocsmapultot támasztják egész nap, hogy mi csak amolyan megtűrtek vagyunk. Pedig mi egy szelet kenyeret sem vettünk el tőletek, mindenért megdolgoztunk, minket nem láttatok a szerszám nyelét támasztani soha december 5-e óta úgysem éreztük magunkat itthon. Kilenc évig éltünk, dolgoztunk és adóztunk itt, de tőlünk féltettétek a nyugdíjatokat. Azt hiszitek, ti vagytok a magyarok, csak mert idepottyantott titeket az Isten? December 5-én felmondtátok velünk a szolidaritást. Most március 9-én egymással is felmondjátok majd. Mert egy szelet kenyérért eladnátok az anyátokat is. Nem vagytok ti se magyarok, se mások. Csak önmagatok vagytok, s egymásnak ellenségei. Született itt egy kislányunk a párommal, aki ugyanolyan magyar, mint én, de hiába tettem apasági nyilatkozatot, úgy adták a kezembe a kórházban a saját gyermekemet meg az anyakönyvi papírt, hogy apja ismeretlen. És persze ő sem lehet magyar állampolgár, mert nekünk csak tartózkodási engedélyünk van. Hát így gyártjátok ti a románokat. Ti mindent fordítva csináltok, mint ahogy a józan ész diktálja. Panaszkodtok a kormányra, rítok, mint a malac, de megválasztjátok, s egy tál lencséért újra megválasztanátok holnap is. A druszám elfecséreli a hazátokat. Eladják a földjeiteket, az útjaitokat, a vasútjaitokat, a kórházaitokat, eladnak mindőtöket, ti meg szótlanul tűritek. Kormányhivatal itt jót még nem tett mivélünk. Akadékoskodtak, amiben csak lehetett. Odahaza a kormány nem ellensége a románoknak. Most meg minket is várnak, sőt hívnak. Épülnek. Épül Erdély is, mégpedig gyorsan. Aki nem lusta, dolgozhat, a kormány nem üt agyon mindent. Szóval mi megyünk, szervusztok! És fojtsátok meg egymást nyugodtan egy kanál vízben. De nélkülünk. (forrás: Magyar Hírlap - Nyiri János)

15 Rendületlenül... Kéménd, Nyári Ifjúsági Tábor, Balról Duka Zólyomi Árpád jövendő európaparlamenti képviselő, Dobos László, napjaink Kossuthdíjas írója, Duray Miklós, az MKP mai alelnöke; hátul Kiss Mihály, akiből jelentős közéleti személy vált. Kiss Mihály példája Szerette a faluját, Búcsot, sohasem szakadt el tőle, mert nem lett volna rá képes; szerette az embereket, mindig szót értett velük; eszmélésétől kezdve, nem egészen hatvanöt évesen bekövetkezett haláláig hűséges volt hozzájuk, hiszen őket szolgálta, az ő múltjukra vigyázott és az ő jövőjüket építette. Szerette a szőlőt és a pincét, a valamikori hosszú telek után kipattant első rügyeket és az őszt, amikorra aranyszínűvé meg kékké édesedtek a szemek. Szerette a családját, a barátait, a kollégáit, a városát, Komáromot; de mindenekelőtt a magyarokat, a saját népét és nemzetét szerette, különösen azt az egyre fogyó, mára már talán csak félmilliós közösséget, amely a Felvidéken él. Nem szerette a diktatúrát, a zsarnokokat és a hazugokat; a képmutatókat; a gyűlölködőket, s amikor a történelem alkalmat adott rá kétszer is százszoros energiával vetette bele magát a hazai magyar szervezetek, ifjúsági és művelődési táborok, hagyományápoló műsoros rendezvények megteremtésébe. Nem szerette a pályázati űrlapokat; nem tudott megalázkodni és undorítónak tartotta, hogy vadidegenek döntik el meszszi irodákban, mely térségben milyen magyar megmozdulás rendezhető. Nem volt barátja a számítógépnek sem, mert azt tartotta, hogy néhány barátságos mondat, borozgatás közbeni beszélgetés és nótázás százszor többet ér, mint a ridegen fénylő képernyő előtt kuporogni és kommunikálni. Kiss Mihály mindnyájunkért dolgozott, mindnyájunkért élt és közben hiányzott a családi ebédekről meg vacsorákról. Talán észre sem vette, hogy elnyüvi az idegrendszerét, kifejlődik betegsége. Bele ontotta a vérét a mi képzeletbeli Déva várunk falába, s úgy halt meg, hogy biztos volt benne: nem omlik le a fal. Életének tanulsága: szolgálni rendületlenül. Temetésén sokan összejöttek, hogy tisztelegjenek életműve előtt. Nyugodj békében Miska jócselekedeteid itt maradnak, példád ösztönözhet. Batta György Szamák Mihály és Mihályi Molnár László felvételei ITTHON 15

16 Számadás Nagyidán Nagyidán az egyik legrégebben működő hagyományőrző csoport működik a Csemadok kereteiben. Annak idején ebből nőtte ki magát az Ilosvai Néptáncegyüttes is. Az elmúlt év számadásában erről is beszélt Demko András, az alapszervezet elnöke. Sajnálattal kell azonban arról beszámolni, hogy már néhány éve megszűnt a magyar tannyelvű iskola, de ugyanakkor öröm az ürömben, hogy a műsor elején azok az ügyes nagyidai tanulók adtak műsort (igazgatónőjük, Mohnyánszky Csilla kíséretében), akik a buzitai alapiskolába járnak Nagyidáról. Emlékezetes marad a budapesti Experidance fellépése a Nagyidai cigányok című tánckompozícióval. Snyír Ferenc polgármester arról is tájékoztatta a megjelenteket, hogy itt tartotta felvidéki közgyűlését a Magyarok Világszövetsége. Az évzáró keretében a hagyományőrzők és az Ilosvai fellépése mellett a műsort előadás gazdagította a 100 éve megjelent Nyugat c. lapról, melyhez helyi szavalók járultak hozzá Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula és Babits verseinek kiváló tolmácsolásával. Mihályi Molnár László felvételei 16

17 A legnagyobbak felelősségével Február utolsó vasárnapján tartotta évzáró tagygyűlését a Csemadok ipolynyéki alapszervezete, amely a régióban nemcsak létszámában, de teljesítményével is a legnagyobb jelzővel illethető. Az ülést a Balassi Bálint Alapiskola mellett működő Gyermeklánc gyermekcsoport fellépése nyitotta meg, akik a Duna Menti Tavaszra készülve adtak ízelítőt műsorukból. A csoport vezetője Nagy Teréz pedagógus. Az elnöki beszámolót követően, melyet Gyurász Gábor, a szervezet elnöke tartott meg, főleg az idei feladatokról esett szó.a szervezet szeretné elérni, hogy év végéig a taglétszám elérje a háromszázat. Örvendetes tény, hogy a most bevezetésre kerülő Ifjúsági kártyát már közel ötven kis csemadokos vehette át, ami a jövőre nézve nagyon biztató adat. A munkatervben szerepelt az Ipolynyéki lakodalmas folklórműsor bemutatása, valamit a Hont néptánccsoport tevékenységének beindítása. Mindkét feladat teljesítése folyamatban van. Határozat született arról is hogy a Mics Károly nevét viselő színjátszó csoport benevez az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra. A tartalmas vitát követően került sor, immár második alkalommal az Ipolynyéki Magyar Kultúráért Díj átadására, melyet ebben az évben Juhász Béla, nyugalmazott pedagógus kapott a szervezetben végzett sok évtizedes kiváló munkájáért. A díj kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az ipolynyéki kezdeményezés a maga nemében egyedülálló az országban, hiszen ilyen értékes elismerést tudomásunk szerint egy alapszervezetben sem jegyeznek. Az emlékérmet az az Oláh Szilveszter, budapesti szobrászművész készítette, akinek a nevéhez fűződik az ipolynyéki Szent István-szobor megalkotása, valamint a helyi alapiskolában évente átadásra kerülő Balassi-emlékérem, mely szintén páratlan a szlovákiai magyar iskolák életében. Sajnálatos dolog, hogy a felvidéki magyar sajtót, főleg egyetlen napilapunkat, ezen,,apróságok nem nagyon érdeklik. Legalábbis nincs hírétékük a regionális tudósítójuk számára. Talán ideje lenne kimozdulnia tornaljai,,fizetett magányából, mert lehet, hogy máshol is találna értékeket a régióban. Az évzáró jó hangulatban, a március 15-i ünnepségek szervezésének megbeszélésével ért véget. Palócz Az Ipolynyéki magyar Kulturáért Díj, Oláh Szilveszter alkotása. A díjat Gyurász Gábor helyi elnök és Hrubík Béla országos elnök adja át. Lent: Juhász Béla megköszöni a kitüntetést. A Gyermeklánc tánccsoport bemutatkozása ITTHON 17

18 A közösség élni akar 18 Lassan araszolgatok a esti szürkületben a fehérre fagyott, kacskaringós országuton, a Csermosnya patak völgyében. Úticélom Barka község Csemadok alapszerveztének évzárója, melyre kedvesen invitáltak a helyiek. A táj gyönyörű, egybeolvad a csenddel, mely körülveszi. Isten paradicsoma valahogy így nézhetett ki a Teremtés után. Barka lakóinak száma a félezret sem éri el: szlovákok, romák, magyarok lakják, ez utóbbiak egyre fogyóban, egyre őszülőbb halántékkal. A helyiek legnagyobb ünnepe a narkai búcsú, melyet minden évben július 16-án tartanak, vagy az azt követő hétvégén. A búcsút szervező Skapulárés Társulat ebben az évben ünnepli megalakulásának 250. évfordulóját. Ők itthon vannak, mint ahogyan azok a csemadokosok is, akik a szombat esti évzárót társadalmi eseménnyé tudták emelni. Megérkezésemkor a helyiek polgármestere, Ičo Béla siet elém, majd a gyönyörű kastélyban lévő közösségi házban, melyben a hivatal is székel, a köszöntéshez csatlakozik a Csemadok korosodó, de lelkében mindörökké fiatal elnöknője, Bernáth Valéria. A nagyteremben cserépkályha ontja a meleget, csodálatos illata betölti a termet.eszembe jut gyermekkorom szülői háza, az otthon illata. Meghittség és nyugalom árad mindenből. A helyiek kiállítást rögtönöztek a helyi hímzésekből, a vitrinben ott vannak a múlt féltve őrzött ereklyéi, melyekről büszkén mesél az elnöknő. Barkán 1951-ben alakult a Csemadok; formálta és alakította a helyi kulturális életet. Az 1972-ben alakult folklórcsoport először csak a helyiek szórakozására, később 1979-ben, már a Tavaszi szél járási versenyében is bemutatkozott a fonóval. Ezt követően 1982-ben Bernáth Valéria eljutottak az országos döntőbe, ahol a jeles napok babonáival, az András és Luca napi szokásokkal, a 2. helyen végeztek. Három évvel később az aratással összefüggő szokások bemutatásával folytatták munkájukat. A csoport ben nyerte el a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja címet ben a májusfa állítás szokásait elevenítették fel, mellyel Zselízen, Gombaszögön, Komáromban és Kassán is felléptek. A legutolsó összeállítása a folklórcsoportnak az 1995-ben színre vitt Lakodalmi szokások voltak, amelyet csak Pelsőcön sikerült bemutatniuk. A hírre, hogy a Csemadok országos elnöke közéjük látogat, újra összeállt a folklórcsoport, A fonóban című műsorral. Az elnöknő csendesen jegyzi meg, hogy Barkán még országos Csemadok elnök soha nem járt. Boldog vagyok, hogy én lehetek az első. A zsúfolásig telt kultúrház élettel, örömmel, vidámsággal telik meg. Mosolyogva száll a szó, lélektől-lélekig. A

19 gazdag kultúrműsort a helyiek folklórbemutatója indítja, majd a szomszédos dernőiek gyermekcsoportjai és óvódásai adnak csodálatos ízelítőt abból a gömöri kincsből, melyet az őseiktől tanultak. A habot a tortára a Szivárvány leánykórus és tánccsoport teszi fel Barka a Szepes Gömöri Érchegységet a Torna Gömöri Karsztól elválasztó Csermosnya patak völgyében található, Rozsnyótól 23 km re, délkeleti irányban. A falu határa sok természeti szépségben bővelkedik. Ide tartozik a Szádellői völgy nagy része, Hólyuk, Hollókő. gyönyörű énekeivel és táncaival. A műsor végeztével az emberek kisebb csoportokba verődnek, majd a beszélgetés lassan nótázásba fordul. Magyarnóta szól, magyar szó száll a völgyben. Mélyen megérint ez a nagy családi harmónia. Kézenfog, mint nagymama az Az első írásos emlék a községről 1409 ből maradt fenn, ahol a Tornai váruradalom tartozékaként említetik. A történelem folyamán a Tornaiak, Gyulaiak, Rákóciak, Keiglevicsek, Zicki Ferarisok, Károlyiak és a Horthy családoknak voltak birtokai a községben és annak a határában. Jelenleg a lakosság száma 488 főt tesz ki. Nemzetiségi összetétele vegyes, vagyis magyarok, szlovákok és romák lakják, akik római katolikus és református vallásuaknak unokáját. Megsimít. Mint a láthatatlan lobogó, mert az élet élni akar. Érezni minden mozdulatban, minden mosolyban, hogy Barkán a Csemadok évzáró társadalmi esemény, üzenet haza, a cserbanhagyott szülőföld apró, elárvult, pusztulásnak ítélt, de élni akaró, az életért, a mindennapok apró kis örömeiért keményen megharcoló, küzdő kis magyar falvaiba:,,...ha egyenlővé is teszik a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot, s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Úgy indulok haza, hogy valami nagyot, valami maradandót kaptam. Erőt, hitet egy közösségtől, amely küzd, amely nemet mond a pusztulásra. Magasan, ragyogón ég a tűz, a fáklya tüze. Melegít engem is, s világít mindnyájunk előtt. Köszönöm, hogy ott lehettem. Hrubík Béla Képeinken az évzáró eseményeit örökítettük meg. vallják magukat. A község legnagyobb ünnepe a barkai búcsú napja, melyet minden év július 16 án /ha hétvégére esik/ vagy az azt követő hétvégén szombaton és vasárnap tartanak meg. Látogatóinak vonzáskörzete Királyhelmectől Losoncig terjed, és fokozatosan újra kiterjed Ěszak Magyarország területére is. A búcsút szervező Skapulárés Társulat ez évben, 2008 ban ünnepli megalakulásának 250. évfordulóját. ITTHON 19

20 Wass Albert-emlékest Perbetén Március 1-jén, szombaton, a Rákóczi Szövetség Perbetei Alapszervezete filmvetítéssel egybekötött Wass Albert-emlékestet rendezett Perbetén. A viharos időnek köszönhetően csupán mintegy 50 érdeklődő gyűlt össze a község kultúrházának felújítás alatt álló nagytermében. 16: 00-kor Szabó Edit tanárnő üdvözölte az egybegyűlteket, majd Maticsek Krisztina szavalta Wass Üzenet haza című versét, aztán Ölveczky Balázs olvasott fel az író Adjátok vissza a hegyeimet című regényéből. Ezek után került sor Koltay Gábor filmjének vetítésére, melyben a nézőt Rékasi Károly kalauzolja végig az erdélyi arisztokrata származású író életén, neves irodalomtörténészek segítségével. A vetítés során az érdeklődők számos versrészletet, valamint Wass Albert üzenetét is hallhatták, amelyben arra figyelmeztet, hogy a magyarságnak a fél évszázados elnyomás után újra nemzetté kell kovácsolódnia. A rendezvény során megvásárolható volt a régebben méltatlanul mellőzött, az utóbbi időben méltán népszerű író néhány regénye is. (RP) Komáromban is tömegeket mozgatott az Ismerős Arcok Több, mint félezer ember volt kíváncsi a Te Ügyed Kör február végi rendezvényére, mellyel a felvidéki magyarok második világháború utáni kitelepítésére és deportálására emlékeztek. Simó József és a magyar nemzeti rock egyik legnépszerűbb képviselője, az Ismerős Arcok együttes Wass Albert-estje méltó emléket állított az íróóriásnak halála tizedik évfordulóján. A résztvevők nagy száma egyszersmind jelzi, hogy a felvidéki magyar közösség ki van éhezve a nemzeti szellemű kultúrálódásra. A rendezvényt immár harmadik éve hagyományosan a társulás által szervezett mécsesgyújtás zárta a Meghurcoltak emlékművénél. A Te Ügyed Kör Felvidéken 2005 februárjában elsőként vitt embereket az utcára, hogy csendesen emlékezzenek a kitelepítések, a Beneš-dekrétumok kárvallottaira. 20