(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: C07D 223/00 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/US 04/0194 () Elsõbbségi adatok: P US (72) Feltalálók: PATEL, Mona, Belle Mead, NJ 0802 (US); RYBCZYNSKI, Philip, J., Branchburg, NJ (US); XIANG, Min, Amy, Bridgewater, NJ (US) (73) Jogosult: JANSSEN PHARMACEUTICA N. V., 23 Beerse (BE) (74) Képviselõ: Molnár Imre, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Szubsztituált spirobenzazepinszármazékok HU T2 A leírás terjedelme 22 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A találmány területe A jelen találmány új, nem peptid típusú, szubsztituált spirobenzazepinszármazékokra vonatkozik, amelyek felhasználhatók például vazopresszin receptor antagonistákként. 4 0 A találmány háttere A vazopresszin egy olyan nonapeptid hormon, amelyet elsõsorban a hipofízis hátulsó lebenye választ ki. A hormon hatásait a vaszkuláris V¹1 és renális V¹2 receptor szubtípusokon át fejti ki. A vazopresszin funkciói közé tartozik többek között a méh, a hólyag és a simaizomzat összehúzása; a májban a glikogén lebontásának serkentése; a vérlemezkék összetapadásának kiváltása; a hipofízis elülsõ lebenyébõl a kortikotropin kiválasztása; és a renális, azaz vesebeli vízújrafelvétel serkentése. A központi idegrendszeren (angolszász rövidítéssel: CNS) belül mint neurotranszmitter a vazopresszin befolyásolhatja az agresszív viselkedést, a szexuális viselkedést, a stresszre adott választ, a szociális viselkedést és a memóriát. A V¹1a receptor közvetíti a központi idegrendszeri hatásokat, a simaizmok összehúzódását és a vazopresszin májbeli glikogenolitikus hatásait, míg a V¹1b receptor közvetíti a vazopresszin hatásait a hipofízis elülsõ lebenyében. A V¹2 receptor, amely feltételezhetõen csak a vesében található meg, kihat a vazopresszin vizeletképzést gátló hatásaira az adenilát-cikláz ingerlése útján [Liebsch, G. és munkatársai: Neurosci., 217, 1 (1996)]. A vérplazmában a vazopresszin megnövekedett szintjei vélhetõen szerepet játszanak a pangásos szívelégtelenség kórfejlõdésében [Van Zwieten, P. A.: Progr. Pharmacol. Clin. Pharmacol., 7, 49 (1990)]. A pangásos szívelégtelenség kezelése vonatkozásában haladásként a nem peptid típusú vazopresszin V¹2 receptor antagonisták alacsony ozmolalitású vízkiválasztást váltottak ki elektrolitveszteség nélkül, és csökkentették a periferiális ellenállást pangásos szívelégtelenségben szenvedõ, ébren lévõ kutyákban [Ogawa, H.: J. Med. Chem., 39, 47 (1996)]. Bizonyos patológiás állapotokban a vérplazmában a vazopresszin szintjei elfogadhatatlan módon megnövekedhetnek egy adott ozmolalitás vonatkozásában, miáltal a vesében vízvisszatartás és sóhiány (alacsony vérnátriumszint) alakul ki. A vizenyõs kondíciókkal (zsugor, pangásos szívelégtelenség, vesemûködési elégtelenség) együtt járó sóhiány megjelenhet az antidiuretikus hormon (SIADH) nem megfelelõ kiválasztásának szindrómájával együtt. SIADH¹t tartalmazó patkányok egy vazopresszin V¹2 antagonistával való kezelése javította esetükben a fennálló sóhiányt [Fujisawa, G.: Kidney Int., 44(1), 19 (1993)]. Az érrendszerben annak V¹1 receptoránál a vazopresszin által kifejtett összehúzó hatások következtében a vazopresszin V¹1 antagonisták csökkentették a vérnyomást, a magas vérnyomás egy lehetséges kezelési módjaként. Az ismert vazopresszin receptor antagonisták közé tartoznak a következõ kódjelûek: YM¹087 (Yamanouchi); VPA-98, WAY-1288 és CL¹38004 (American Home Products); SR¹ (Sanofi-Synthelabo); és OPC 312, OPC 461 és OPC (Otsuka). Így tehát a vazopresszin receptor antagonisták hasznosíthatók mint gyógyászati hatóanyagok magas vérnyomás, sóhiány, pangásos szívelégtelenség/nem megfelelõ szívmûködés, koszorúéri érgörcs, szívischaemia (helyi vérelégtelenség), májzsugor, veseérgörcs, veseelégtelenség, diabetikus nefropátia, cerebrális ödéma és ischaemia, sztrók, trombózis és vízvisszatartás esetén. További kezelhetõ állapotok közé tartozik a nefrotikus szindróma, központi idegrendszeri sérülések, fájdalmas menstruáció, agresszió, szorongás és rögeszmés jellegû kényszeres rendellenességek. A találmány összefoglalása A jelen találmány az (I) általános képletû vegyületekre vagy ezek gyógyászatilag elfogadható 1 6 szénatomos észtereire, 1 6 szénatomos amidjaira vagy di(1 6 szénatomos)alkil-amidjaira vagy mindezek sóira vonatkozik. Az (I) általános képletben (I) R 1 és R 2 közül az egyik hidrogénatomot és a másik hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1 6 szénatomot tartalmazó alkoxi¹, hidroxil- vagy NR R 6 általános képletû csoportot jelent, és az utóbbi képletben R és R 6 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1 3 szénatomos alkilcsoportot jelent; R 3 jelentése klóratom; és R 4 jelentése klór- vagy fluoratom vagy metoxi- vagy metilcsoport. A találmány szerinti vegyületek vazopresszin receptor antagonisták, és így felhasználhatók általában a belsõ fül rendellenességei, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, nem kielégítõ szívmûködés, sóhiány, koszorúéri érgörcs, szívischaemia, májzsugor, veseérgörcs, veseelégtelenség, diabetikus nefropátia, alacsony vérnátriumszint (sóhiány), cerebrális ödéma és ischaemia, sztrók, trombózis, vízvisszatartás, agresszió, rögeszmés jellegû kényszeres rendellenességek, fájdalmas menstruáció, nefrotikus szindróma és központi idegrendszeri sérülések kezelésére. Elõnyösen az említett betegségek közül a magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, szívmûködési zavar és sóhiány kezelhetõ. 2

3 A találmány továbbá olyan gyógyászati készítményre vonatkozik, amely a fentiekben ismertetett (I) általános képletû vegyületek bármelyikét és egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot tartalmaz, továbbá úgy állítható elõ, hogy egy vagy több (I) általános képletû vegyületet és egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot összekeverünk. A találmány továbbá ilyen gyógyászati készítmények elõállítására vonatkozik, amelynek során a fentiekben ismertetett vegyületek bármelyikét és egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot összekeverünk. A leírásban ismertetünk továbbá módszereket a találmány szerinti vegyületek vagy készítmények alkalmazására. Így például a leírásban ismertetünk módszereket vazopresszin receptor aktivitással kapcsolatos állapotok kezelésére, így például vazopresszin antagonizmus által közvetített állapot kezelésére olyan személyeknél, amelyeknek ilyen kezelésre szükségük van, mely kezelés során a kezelendõ személynek az ismertetett vegyületek vagy ismertetett gyógyászati készítmények bármelyikének terápiásan hatásos mennyiségét adjuk be. A leírásban ismertetünk továbbá egy módszert vazopresszin receptor aktivitással összefüggõ állapot kialakulásának vagy elõrehaladásának meggátlására, amelynek során egy adott, ilyen kezelést igénylõ személyt valamely (I) általános képletû vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény profilaktikusan, azaz megelõzõ módon hatásos mennyiségével kezeljük. A leírásban további ismertetésként utalunk olyan módszerre, amellyel magas vérnyomásból, pangásos szívelégtelenségbõl, nem megfelelõ szívmûködésbõl, sóhiányból, koszorúéri érgörcsbõl, szívischaemiából, májzsugorból, veseérgörcsbõl, veseelégtelenségbõl, diabetikus nefropátiából, agyi ödémából, agyi ischaemiából, sztrókból, trombózisból és vízvisszatartásból adódó állapotot kezelünk egy ilyen kezelést igénylõ személynél, mely kezelés során a fentiekben ismertetett bármely találmány szerinti vegyületbõl vagy gyógyászati készítménybõl terápiásan hatásos mennyiséget adunk be a kezelt személynek. Elõnyösen a beadott vegyület terápiásan hatásos mennyisége a fentiekben említett bármely kóros állapot kezelésére mintegy 0,0 g és mintegy 1 g között van naponta. A találmány más megvalósítási módjait és jellemzõit a következõ részletes leírásban, beleértve a példákat, és a kapcsolódó igénypontokban ismertetjük. 4 0 A találmány részletes ismertetése A jelen találmány olyan, nem peptid típusú szubsztituált spirobenzazepinszármazékokat biztosít, amelyek felhasználhatók mint a vazopresszin receptorok antagonistái. Közelebbrõl ezek a szubsztituált spirobenzazepinszármazékok gátolják a vazopresszin kötõdését V¹1a, V¹1b és/vagy V¹2 receptorokhoz, elõnyösen V¹1a és V¹2 receptorokhoz. A találmány szerinti vegyületek továbbá funkcionális aktivitást is mutatnak azzal a képességükkel, hogy gátolják az intracelluláris, azaz sejten belüli kalciummobilizációt és a camp arginin-vazopresszin (AVP) hatására fellépõ akkumulációját transzfektált, emberi V¹1a, illetve V¹2 receptorokat expresszáló HEK-293 sejtekben. A találmány szerinti, nem peptid típusú szubsztituált spirobenzazepinszármazékok vazopresszin receptor antagonisták. Egy elõnyös kiviteli alak szerint a vegyületek orálisan aktívak. Egy másik elõnyös kiviteli alak szerint a vegyületek képesek a vazopresszinnek a V¹1a és V¹2 receptorokhoz való kötõdését nagyobb mértékben gátolni, mint a V¹1b receptorokhoz való kötõdést. Miként a késõbbiekben ismertetésre kerülõ farmakológiai tanulmányok eredményei bemutatják, a vegyületek képesek a vazopresszinnek a rekombináns V¹1a és/vagy V¹2 receptorokhoz való kötõdését gátolni, ezért felhasználhatók gyógyszerhatóanyagként, illetve profilaktikumként olyan állapotok ellen, mint például az agresszió, rögeszmés jellegû kényszeres rendellenességek, magas vérnyomás, fájdalmas menstruáció, sóhiány, pangásos szívelégtelenség/nem kielégítõ szívmûködés, koszorúéri érgörcs, szívischaemia, májzsugor, veseérgörcs, veseelégtelenség, ödéma, ischaemia, sztrók, trombózis, vizelet-visszatartás, nefrotikus szindróma, szorongás és központi idegrendszeri sérülések. A) Definíciók A következõ kifejezéseket az alábbiakban definiáljuk, és a teljes leírásban e definíciók szerint használjuk. Alkil alatt adott esetben szubsztituált, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyûrûs szénhidrogéneket értünk, amelyeknél legalább egy hidrogén eltávolításra került, így gyököt képezve. Az alkilcsoportok közé tartozik például a metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, izobutil¹, terc-butil¹, 1¹metil-propil¹, pentil¹, izopentil¹, szekpentil¹, hexil¹, heptil- és oktilcsoport. Az alkilcsoportok közé tartoznak a cikloalkilcsoportok, így például a ciklopropil¹, ciklobutil¹, ciklopentil- és ciklohexilcsoport. Így például a 3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport magában foglalja az n¹propil¹, izopropil- és ciklopropilcsoportot; a 4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport magában foglalja az n¹butil¹, izobutil¹, terc-butil¹, ciklobutil¹, ciklopropil-metil- és metil-ciklopropil-csoportot. Az alkoxicsoport kifejezés alatt adott esetben szubsztituált, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyûrûs alkilcsoportot értünk, amelynek esetében egy terminális oxigénatom köti össze az alkilcsoportot a molekula többi részével. Alkoxicsoportként megemlíthetjük a metoxi¹, etoxi¹, propoxi¹, izopropoxi¹, butoxi¹, terc-butoxiés pentoxicsoportot. Az amino-alkil, tioalkil és szulfonil-alkil csoportok analógok az alkoxicsoporttal, az alkoxicsoport terminális oxigénatomját NH (vagy NR), S, SO, illetve SO 2 csoport helyettesíti. A halogén kifejezés alatt fluor¹, klór¹, bróm- és jódatomot, elõnyösen fluor- vagy klóratomot értünk. Ha egy alkilcsoport szubsztituense, akkor a halogénatom jelen lehet mono¹, di¹ és triszubsztituált csoportokban, példaképpen megemlíthetjük a trifluor-metil¹, trifluormetoxi¹, trifluor-metil-tio¹, difluor-metoxi- vagy fluor-metil-tio-csoportot. A gyógyászatilag elfogadható sók, észterek és amidok kifejezés alatt karboxilátsókat, aminosavakkal 3

4 képzett addíciós sókat, észtereket és amidokat értünk, amelyek esetében elfogadható az elõny/kockázat arány, azaz ezek gyógyászatilag elfogadhatók, és alkalmasak a betegek szöveteivel való érintkezésre anélkül, hogy nemkívánatos mértékû toxicitás, irritáció vagy allergikus válasz jelentkezne. Ezek a sók, észterek és amidok lehetnek például 1 8 szénatomos alkil¹, 3 8 szénatomos cikloalkil¹, aril¹, 2 szénatomos heteroaril- vagy 2 szénatomos nem aromás heterociklusos sók, észterek és amidok. A találmány szerinti gyógyászatilag elfogadható észterekre reprezentatív példaként említhetjük az 1 7 szénatomos alkilésztereket, 7 szénatomos cikloalkil-észtereket, fenilésztereket és a fenil-(1 6 szénatomos)alkil-észtereket. Az elõnyös észterek közé tartoznak a metil- és etil-észterek. Más további példaként említhetünk 1 6 szénatomos alkil¹, 1 szénatomos alkil¹, 1 4 szénatomos alkil- vagy 1 3 szénatomos alkil-észtereket vagy amidokat. A dialkil-amidokat illetõen megjegyezzük, hogy mindegyik alkilcsoportot egymástól függetlenül választjuk meg. A reprezentatív sók közé tartoznak hidrobromidok, hidrokloridok, hidrojodidok, perklorátok, szulfátok, biszulfátok, nitrátok, acetátok, oxalátok, valerátok, oleátok, palmitátok, sztearátok, laurátok, borátok, boronátok, benzoátok, laktátok, foszfátok, tozilátok, citrátok, maleátok, fumarátok, szukcinátok, tartarátok, naftilátok, mezilátok, glikoheptonátok, laktiobionátok, metánszulfonátok, pamoátok, szalicilátok, szacharinátok és lauril-szulfonátok. A reprezentatív sók közé tartoznak továbbá alkálifém- és alkáliföldfém-kationokat, így például nátrium¹, kálium¹, kalcium- és magnéziumkationokat, továbbá cinkatomokat, valamint nem toxikus ammónium¹, kvaterner ammónium- és aminkationokat, így például tetrametil-ammónium¹, metil-amin¹, trimetilamin- és etil-amin-kationokat tartalmazó sók. Ilyen vonatkozásában a következõ publikációkra utalunk: Berge, S. M. és munkatársai: Pharmaceutical Salts, J. Pharm. Sci., 66, 1 19 (1977); Handbook of Pharmaceutical Salts Properties, Selection and Use, a könyv megjelent Stahl, Heinrich O. és Wermut, Camille G. szerkesztésében a Wiley-VCH Publishers zürichi, svájci kiadó gondozásában. A találmány szerinti gyógyászatilag elfogadható amidokra reprezentatív példaként megemlíthetjük az ammóniával, primer 1 6 szénatomos alkil-aminokkal és szekunder di(1 6 szénatomos)alkil-aminokkal képzett amidokat. A dialkil-amidoknak két alkilcsoportjuk van, amelyeket egymástól függetlenül választhatunk meg (lásd például metil-propil-amid) A szekunder aminok közé tartoznak vagy 6 tagú heterociklusos vagy heteroaromás gyûrût tartalmazók, például olyanok, amelyek legalább egy nitrogénatomot és adott esetben egy vagy kettõ további heteroatomot tartalmazó morfolinilcsoportot tartalmaznak. Az elõnyös amidok ammóniából, 1 3 szénatomot tartalmazó primer alkilaminokból és di(1 vagy 2 szénatomos)alkil-aminokból származtathatók le. A beteg vagy kezelt egyed kifejezések alatt emlõsöket, például embereket és állatokat (kutyákat, 4 0 macskákat, lovakat, patkányokat, nyulakat, egereket és embertõl eltérõ emlõsöket) értünk, amelyeknek szükségük van megfigyelésre, kísérletezésre, valamint a releváns megbetegedés vagy állapot megelõzésére és kezelésére. Elõnyösen a beteg vagy a kezelt egyed ember. Készítmény alatt olyan terméket értünk, amely a meghatározott komponenseket meghatározott mennyiségben tartalmazza, illetve bármely olyan terméket, amelyek meghatározott komponensek meghatározott mennyiségekben való kombinálásából származnak. A terápiásan hatásos mennyiség vagy hatásos mennyiség vagy profilaktikusan hatásos mennyiség kifejezések alatt a hatóanyagnak vagy a gyógyászatilag hatékony ágensnek azt a mennyiségét értjük, amely kifejti azt a biológiai vagy gyógyhatást egy szövetrendszerben, állatban vagy emberben, amelyet egy kutató, állatorvos vagy orvos vár, beleértve a kezelendõ állapot vagy megbetegedés szimptómáinak enyhítését (vagy megelõzését vagy késleltetését vagy kialakulásának meggátlását). A profilaktikusan hatásos mennyiség kifejezés alatt a hatóanyagnak vagy a gyógyászatilag hatékony ágensnek azt a mennyiségét értjük, amely egy szövetrendszerben, állatban vagy emberben azt a biológiai vagy gyógyhatást fejti ki, amelyet egy kutató, állatorvos vagy orvos vár, beleértve a kezelendõ állapot vagy rendellenesség szimptómáinak megelõzését vagy a kialakulás késleltetését vagy meggátlását. A leírásban és az igénypontokban említett különbözõ csoportokkal kapcsolatban három általános megjegyzést teszünk. Az elsõ a vegyértéket illeti. Miként az összes szénhidrogéngyökkel legyenek ezek telítettek, telítetlenek vagy aromásak, illetve gyûrûsek, egyenes láncúak vagy elágazó láncúak és hasonlóan az összes heterociklusos csoporttal kapcsolatban, mindegyik csoport magában foglal ilyen típusú szubsztituált csoportokat, illetve miként az igénypontok megfogalmazása jelzi egyértékû, kétértékû és többértékû csoportokat. A kontextus fogja jelezni, hogy a szubsztituens egy alkilén- vagy szénhidrogéncsoport, amelynek legalább két hidrogénatomja eltávolításra került (kétértékû), vagy több hidrogénatomja eltávolításra került (többértékû). Másodszor, az itt definiált csoportok vagy szerkezeti részek úgy értendõk, mint amelyek kiterjednek szubsztituált csoportokra vagy szerkezeti részekre. A hidrokarbilcsoportok közé tartoznak szén- és hidrogénatomokat tartalmazó egyértékû csoportok, így például alkil¹, alkenil¹, alkinil¹, cikloalkil- és cikloalkenilcsoportok (akár aromásak, akár telítetlenek), valamint a megfelelõ kétértékû (vagy többértékû) csoportok, például az alkilén¹, alkenilén- és feniléncsoportok. A heterokarbilcsoportok közé tartoznak egyértékû és kétértékû (vagy többértékû) csoportok, amelyek szénatomokat, adott esetben hidrogénatomokat és legalább egy heteroatomot tartalmaznak. Az egyértékû heterokarbilcsoportokra példaképpen megemlíthetjük az acil¹, aciloxi¹, alkoxi-acil¹, heterociklusos, heteroaril¹, aroil¹, benzoil¹, dialkil-amino- és hidroxi-alkil-csoportokat. Példa- 4

5 ként egy alkil kifejezést használva, az alkil alatt azt értjük, hogy magában foglal egyszeresen vagy többszörösen, például 1 és közötti, 1 és 3 közötti vagy 2 és 4 közötti számú szubsztituenssel szubsztituált alkilcsoportokat. A szubsztituensek lehetnek azonosak (dihidroxi, dimetil), hasonlók (klór és fluor) vagy különbözõk (klóratommal és benzilcsoporttal vagy amino- és metilcsoporttal szubsztituáltak). A szubsztituált alkilcsoportokra példaképpen megemlíthetünk halogénalkil-csoportokat (így például a fluor-metil¹, klór-metil¹, difluor-metil¹, perklór-metil¹, 2¹bróm-etil¹, trifluor-metilés 3¹jód-ciklopentil-csoportot), hidroxi-alkil-csoportokat (így például a hidroxi-metil¹, hidroxi-etil- és 2¹hidroxipropil-csoportot), amino-alkil-csoportokat (így például az amino-metil¹, 2¹amino-etil¹, 3¹amino-propil- és 2¹amino-propil-csoportot), nitro-alkil-csoportokat és alkil-alkil-csoportokat. Egy di(1 6 szénatomos)aminocsoport egymástól függetlenül megválasztott alkilcsoportokat hordozhat, ilyen csoportokra például a metil-propil-amino- és izopropil-metil-amino-csoportot említhetjük, de tartalmazhat ugyanabból az alkilcsoportból kettõt, ilyen például a dimetil-amino- vagy dietil-amino-csoport. Egy elõnyös kiviteli alak értelmében az (I) képletben a gyûrûkhöz kapcsolódó hidrogénatomok, amelyek nincsenek jelölve (például nem az R 1,R 2,R 3 vagy R 4 ), szubsztituálva sincsenek. Harmadszor, csak stabilis vegyületekre terjed ki szándékunk szerint az oltalom. B) Vegyületek A jelen találmány tehát a találmány összefoglalása során ismertetett (I) általános képletû szubsztituált benzazepinszármazékokra vonatkozik, amelyek gyógyhatásúak, például duális V1a/V2 antagonisták. Ezekre a vegyületekre példaképpen megemlíthetjük azokat, amelyek (I) általános képletében a helyettesítõk jelentése a következõ: (a) R 2 jelentése aminocsoport; (b) R 1 vagy R 2 (vagy elõnyösen R 2 ) jelentése 1 6 szénatomos alkoxicsoport vagy 1 szénatomos alkoxicsoport vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport vagy 1 3 szénatomos alkoxicsoport; (c) R 1 vagy elõnyösen R 2 metoxi¹, etoxi¹, propoxi¹, izopropoxi¹, ciklopropoxi¹, butoxi¹, izobutoxi¹, ciklobutoxi¹, ciklopropilmetoxi- vagy terc-butoxi-csoportot jelent; (d) R 2 jelentése metoxi- vagy etoxicsoport; (e) R 4 jelentése fluorvagy klóratom vagy metilcsoport; (f) R 4 jelentése fluorvagy klóratom; (g) R 4 jelentése fluoratom; (h) R 2 jelentése metoxi¹, etoxi- vagy izopropoxicsoport és R 4 jelentése fluor- vagy klóratom vagy metilcsoport; (i) R 2 jelentése metoxi- vagy etoxicsoport és R 4 jelentése fluorvagy klóratom vagy metilcsoport; (j) R 2 jelentése metoxi- vagy etoxicsoport és R 4 jelentése fluor- vagy klóratom; (k) R 2 jelentése metoxi- vagy etoxicsoport és R 4 jelentése fluoratom vagy metilcsoport; (l) R 2 jelentése metoxi- vagy etoxicsoport és R 4 jelentése fluoratom; (m) a vegyület valamelyik (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója vagy észtere; (n) a vegyület valamely (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója; (o) az (I) általános 4 0 képletû vegyületek nincsenek továbbszubsztituálva; (p) a vegyület bármely alkil- vagy alkiléncsoportja szubsztituálva lehet halogénatommal vagy metil¹, metoxi¹, hidroxi¹, amino- vagy cianocsoporttal; (q) R 2 jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy hidroxil¹, amino- vagy 1 4 szénatomos alkoxicsoport; (r) R 1 jelentése hidrogénatom; (s) ahol (q) és (r) alkalmazandó; (t) ahol szubsztitúciók csak a karboxilcsoporton fordulnak elõ; (u) csak R 2 és R 4 helyettesítõkön; (v) csak az tagú spirogyûrûn; (x) ahol (t) és (u) alkalmazandó; (y) ahol (t), (u) és (v) alkalmazandó; (z) R 1 vagy R 2 (vagy elõnyösen R 2 ) jelentése amino¹, metil-amino¹, etil-amino¹, n¹propil-amino¹, ciklopropil-amino- vagy izopropil-amino-csoport; (aa) R 1 vagy elõnyösen R 2 jelentése dimetil-amino¹, metil-etil-amino¹, metil-(n¹ vagy izopropil)-amino¹, dietil-amino¹, etil-(izo- vagy n¹propil)-amino- vagy dipropil-amino-csoport; (bb) R 2 jelentése metil-amino¹, dimetil-amino- vagy etil-amino-csoport; (cc) a fenti (a) (bb) pontok bármelyike közül kettõ, három vagy négy kombinációi. A találmány szerinti vegyületek közé tartoznak továbbá azok, amelyeknél R 4 hidrogénatomot is jelent, vagy amelyeknél R 3 lehet ugyancsak fluor- vagy brómatom vagy metil¹, amino¹, metil-amino¹, dimetil-amino¹, halogén-metil¹, hidroxil¹, metil-tio (CH 3 S¹), ciklopropilvagy metoxicsoport. Az elõnyös vegyületekre példaképpen a következõket említhetjük: (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-metoxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-etoxi-4-amino-benzoil)- 4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-izopropoxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-hidroxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-4-amino-benzoil)-4-aza-3 - (karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-amino-4-amino-benzoil)- 4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-3-klór-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-2-klór-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-2-amino-4-amino-benzoil)- 4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-2-hidroxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--fluor-benzoil-2-metoxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metil-benzoil-3-metoxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metil-benzoil-3-hidroxi-4-amino-

6 (R)-4-(2¹klór--metil-benzoil-4-amino-benzoil)-4-aza- 3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--metil-benzoil-3-amino-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metil-benzoil-3-klór-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--metoxi-benzoil-3-metoxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metoxi-benzoil-3-hidroxi-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metoxi-benzoil-4-amino-benzoil)-4-aza- 3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4-(2¹klór--metoxi-benzoil-3-amino-4-amino- (R)-4-(2¹klór--metoxi-benzoil-3-klór-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (R)-4¹(2,-diklór-benzoil-3-metoxi-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4¹(2,-diklór-benzoil-3-hidroxi-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4¹(2,-diklór-benzoil-4-amino-benzoil)-4-aza-3 - (karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (R)-4¹(2,-diklór-benzoil-3-amino-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- és (R)-4¹(2,-diklór-benzoil-3-klór-4-amino-benzoil)-4- aza-3 -(karboxi)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec-. Még elõnyösebben a találmány a 6. és 7. példák célvegyületei közül megválasztott vegyületre vonatkozik; vagy ez a vegyület a 7. példa szerinti célvegyület; vagy még elõnyösebben a találmány szerinti vegyület a 6. példa szerinti célvegyület. A találmány többek között azzal a felismeréssel jellemezhetõ, hogy egy terminális 2¹klór-fenil-csoport az ¹helyzetben való további helyettesítéssel különösen elõnyösnek tûnik duális V¹1a/V¹2 aktivitás szempontjából, például egy monoszubsztituált 2¹klór-fenil- vagy egy 2¹metil¹,-fluor-szubsztituált fenilcsoporthoz képest. Elõnyösen a vegyület szelektív, jó biológiai hozzáférhetõséggel és alacsony hepatobiliáris toxicitással. A találmány továbbá jellemezhetõ azzal a felismeréssel, hogy a spirogyûrûnek elõnyösen (R)-konfigurációja van, miként ez az (I) általános képlet alapján elvárható. Amennyiben a találmány szerinti vegyületeknek legalább egy sztereogén központjuk van, akkor ezek ennek megfelelõen enantiomerek formájában lehetnek. Ahol a vegyületek két vagy több sztereogén központtal bírnak, járulékosan mint diasztereomerek is létezhetnek. Szakember számára érthetõ, hogy mindezek az izomerek és ezek keverékei a jelen találmány oltalmi körébe tartoznak. Azonban az (I) általános képlet specifikálja a spiroszénatom geometriáját, ez (R) és csak ez az (R) jelenti a találmány elõnyös kiviteli alakját. 4 0 Rokon vegyületek A találmány az ismertetett vegyületeket, továbbá az ismertetett vegyületekkel szorosan összefüggõ, gyógyászatilag elfogadható formákat, így például ezek sóit, észtereit, amidjait, hidrátjait vagy szolvatált formáit ismerteti; továbbá maszkírozott vagy védett formákat; és racém keverékeket, vagy enantiomerszerûen vagy optikailag tiszta formákat. A rokon szerkezetû vegyületek közé tartoznak a találmány szerinti vegyületeknek olyan származékai, amelyek kimutatható módon módosításra kerültek, így például izotóppal, közelebbrõl 18 F izotóppal jelzettek abból a célból, hogy pozitronemissziós tomográfiában (PET) vagy egyetlen foton emissziója alapján számított tomográfiában (SPECT) mint minta hasznosításra kerüljenek. A találmány oltalmi körébe tartoznak az ismertetett vegyületeknek olyan változatai, amelyek egy vagy több funkcionális csoportjukban (például a hidroxil¹, amino- vagy karboxilcsoportjukban) védõcsoporttal maszkírozottak. Lásd ilyen vonatkozásban Greene és Wuts Protective Groups in Organic Synthesis címû könyvének 3. kiadását, amely megjelent 1999-ben a John Wiley & Sons New York¹i kiadó gondozásában. Az ilyen maszkírozott vagy védett vegyületek közül egyesek gyógyászatilag elfogadhatók; mások mint köztitermékek hasznosíthatók. Szintetikus köztitermékek és ezek elõállítására szolgáló eljárások, valamint kisebb módosítások is ismertetésre kerülnek a leírásban. Hidroxilcsoport megvédésére alkalmas csoportok A hidroxilcsoportok megvédésére alkalmas csoportok közé tartoznak metil-éterek, szubsztituált metiléterek, szubsztituált etil-éterek, szubsztituált benziléterek és szilil-éterek. Szubsztituált metil-éterek A szubsztituált metil-éterek közé tartoznak például a metoxi-metil¹, metil-tiometil¹, terc-butil-tiometil¹, benzil-oxi-metil¹, p¹metoxi-benzil-oxi-metil¹, (4¹metoxifenoxi)-metil- és terc-butoxi-metil-csoportok. Szubsztituált etil-éterek A szubsztituált etil-éterekre példaképpen megemlíthetjük az 1¹etoxi-etil¹, 1¹metil-1-metoxi-etil¹, 1¹metil-1- benzil-oxi-etil¹, 2,2,2-triklór-etil¹, terc-butil¹, allil¹, p¹klórfenil¹, p¹metoxi-fenil- és benzilcsoportot. Szubsztituált benzil-éterek A szubsztituált benzil-éterekre példaképpen megemlíthetjük a p¹metoxi-benzil¹, 3,4-dimetoxi-benzil¹, p¹halogén-benzil¹, 2,6-diklór-benzil¹, p¹ciano-benzil¹, p¹fenil-benzil- és difenil-metil-csoportot. Észterek Az éterek mellett egy hidroxilcsoport védve lehet mint egy észter. Az észterekre példaképpen megemlíthetjük a formiátokat, benzoil-formiátokat, acetátokat, triklór-acetátokat, trifluor-acetátokat, metoxi-acetáto- 6

7 kat, fenoxi-acetátokat, p¹klór-fenoxi-acetátokat és benzoátokat. Szulfonátok A szulfonátokra példaképpen megemlíthetjük a szulfátokat, metánszulfonátokat (mezilátokat), benzilszulfonátokat és tozilátokat. Aminocsoport megvédésére alkalmas csoportok Az aminocsoport védésére alkalmas csoportok közé tartoznak a karbamátok, amidok és speciális NH védõcsoportok. A karbamátokra példaképpen megemlíthetjük a metil- és etil-karbamátokat, szubsztituált etil-karbamátokat, asszisztált lehasadásra képes karbamátokat, fotolitikus lehasadásra alkalmas karbamátokat, karbamid típusú származékokat és különbözõ karbamátokat. Karbamátok A metil- és etil-karbamátokra példaképpen megemlíthetjük a metil- és etil¹, 9¹fluorenil-metil- és 4¹metoxifenacil-származékot. Szubsztituált etil-karbamátok A szubsztituált etil-karbamátokra példaképpen megemlíthetjük a 2,2,2-triklór-etil¹, 2¹fenil-etil¹, terc-butil¹, vinil¹, allil¹, 1¹izopropil-allil¹, benzil¹, p¹metoxi-benzil¹, p¹nitro-benzil¹, p¹bróm-benzil¹, p¹klór-benzil¹, 2,4- diklór-benzil- és difenil-metil-karbamátokat. Fotolitikus hasítás A fotolitikusan hasítható csoportokra példaképpen megemlíthetjük az m¹nitro-fenil¹, 3,-dimetoxi-benzil¹, o¹nitro-benzil¹, 3,4-dimetoxi-6-nitro-benzil- és fenil- (o¹nitro-fenil)-metil-csoportokat. Amidok Az amidokra példaképpen megemlíthetjük a következõ csoportokat: N¹formil¹, N¹acetil¹, N¹triklór-acetil¹, N¹trifluor-acetil¹, N¹fenil-acetil¹, N¹3-fenil-propionil¹, N¹pikolinoil¹, N¹3-piridil-karboxamid¹, N¹benzoil¹, N¹pfenil-benzoil- és ftaloilcsoportok. A karbonilcsoport megvédése Gyûrûs acetálok és ketálok A gyûrûs acetálokra és ketálokra példaképpen megemlíthetjük az 1,3-dioxánokat és az ¹metilén-1,3- dioxánt. A karboxilcsoport megvédése Észterek Szubsztituált metil-észterek A szubsztituált metil-észterekre példaképpen megemlíthetjük a 9¹fluorenil-metil¹, metoxi-metil¹, metiltiometil¹, metoxi-etoxi-metil¹, 2¹(trimetil-szilil)-etoxi-metil¹, benzil-oxi-metil¹, fenacil¹, p¹bróm-fenacil¹, ¹metilfenacil- és p¹metoxi-fenacil-csoportot. Az észterekre példaképpen megemlíthetjük továbbá az egyenes vagy elágazó láncú alkil-észtereket, így például a terc-butil¹, etil¹, propil¹, izopropil- és butil-észtert. 4 0 Szubsztituált benzil-észterek A szubsztituált benzil-észterekre példaképpen megemlíthetjük a trifenil-metil¹, difenil-metil¹, 9¹antrilmetil¹, 2,4,6-trimetil-benzil¹, p¹bróm-benzil¹, o¹nitrobenzil¹, p¹nitro-benzil¹, p¹metoxi-benzil¹, 2,6-dimetoxibenzil¹, piperonil¹, 4¹pikolil- és p¹p-benzil-csoportot. Szilil-észterek A szilil-észterekre példaképpen megemlíthetjük a trimetil-szilil¹, trietil-szilil¹, terc-butil-dimetil-szilil¹, izopropil-dimetil-szilil¹, fenil-dimetil-szilil- és di¹tercbutil-metil-szilil-csoportot. C) Szintézismódszerek A találmány módszereket biztosít a fentiekben ismertetett vegyületek elõállítására hagyományos szerves szintetikus eljárásokkal, valamint mátrix- vagy kombinatorikai szintézismódszerekkel. Az 1 3. reakcióvázlatokban javasolt szintézisutakat ismertetünk. Az említett reakcióvázlatok kapcsán ismertetetteket, az alábbiakban megadott irányelveket és a példákat követve az adott területen jártas szakember képes lehet analóg vagy hasonló módszerek kifejlesztésére a találmány oltalmi körén belül lévõ konkrét vegyület elõállítására. Az elõállítást illetõ általános kitanítást adunk meg a következõ részben; részletes kísérleti protokollokkal specifikus példákat adunk meg az E) jelölésû, a példákra vonatkozó részben. Háttér-információ található továbbá a 02. január 12¹én közrebocsátott WO 02/031 A1 számú nemzetközi közrebocsátási iratban, amelyre mint referenciaanyagra hivatkozunk. Az adott területen jártas szakember számára érthetõ, hogy a jelen találmány szerinti vegyületek elõállítását elõsegítheti a következõkben ismertetésre kerülõ reakcióvázlatokban leírt köztitermékek vagy védett köztitermékek kereskedelmi forgalomból való beszerzése. Az adott területen jártas szakember számára továbbá az is érthetõ, hogy a találmány szerinti vegyületek elõállítására szolgáló eljárások bármelyikének végrehajtása során szükséges és/vagy kívánatos lehet az eljárásokban részt vevõ molekulák bármelyikén az érzékeny vagy reakcióképes csoportok megvédése. Ez elérhetõ hagyományos védõcsoportokkal, például a John Wiley & Sons kiadó gondozásában 1991-ben megjelent Protective Groups in Organic Synthesis címû könyvben ismertetett védõcsoportokkal. Ezek a védõcsoportok eltávolíthatók egy megfelelõ mûvelet során a szakirodalomból jól ismert módszerekkel. Az ismertetett szintézisutakra példákat találhatunk az szintézispéldákban. Az ezekben a példákban ismertetett célvegyületekkel analóg vegyületek elõállíthatók és sok esetben elõállításra kerültek hasonló módszerekkel. Az itt ismertetett vegyületek felhasználhatók az alapkutatásban és miként a késõbbiekben ismertetjük gyógyhatású anyagokként. A késõbbiekben ismertetésre kerülõ 7 képletû vegyület elõállítását a WO 02/031 A1 számú nemzetközi közrebocsátási iratban ismertetett kémiai módszerre alapítottuk, és röviden a következõképpen hajtjuk végre. 3¹Benzil-3-formil-metil-ciklohexént (kereske- 7

8 4 delmi forgalomból beszerezhetõ vagy elõállítható az 73 7 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 1. reakcióvázlata szerinti reagáltatást követve) oxidáltunk a megfelelõ savvá. A sav intramolekuláris gyûrûzárása 3¹oxo¹[,]-spiro[4,]benzoundec- 2 -ént adott. A keton oximon át végbemenõ Beckmannátrendezõdése regioizomer laktámokat adott, amelyeket oszlopkromatográfiásan szétválasztottunk, 4¹aza- 3-oxo¹[6,]-spiro[,6]benzoundec-2 -ént kapva. A laktámot ezután redukáltuk, amikor az analóg benzazepint kaptuk. A benzazepin megvédhetõ mint tozilát tozil-klorid és egy savmegkötõ anyag, például piridin vagy trietil-amin használatával oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban. Ozonolízis útján ezután 3 ¹formil-spirobenzazepint kaptunk. A formilcsoportot karboxilcsoporttá oxidáltuk egy ismert oxidálószerrel, így például piridinium-dikromáttal dimetilformamidban végzett kezelés útján, majd ezt követõen a tozilcsoportot eltávolítottuk egy ásványi savval, például hidrogén-kloriddal vagy hidrogén-bromiddal végzett kezelés útján. A kámforszulfonsavsó szelektív kristályosítása (R)-spirobenzazepinkarbonsavat ad, amely azután az 1. példában ismertetett módon a megfelelõ etil-észterré alakítható Fischer-észterezés útján. Az R 1 vagy R 2 helyén hidrogén- vagy halogénatomot vagy alkoxicsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek elõállíthatók az 1. reakcióvázlatban bemutatott kémiai módszerekkel. Egy 1 általános képletû karbonsav kereskedelmi forgalomból beszerezhetõ vagy a szakirodalomból jól ismert módszerekkel szintetizálható, ezt követõen megvédhetõ úgy, hogy egy 2 általános képletû észterré alakítjuk például egy alkilezõszerrel, így például dimetil-szulfáttal és egy bázissal, például kálium-karbonáttal egy oldószerben, például acetonban a környezet hõmérséklete és visszafolyató hûtõ alkalmazásával végzett forralás hõmérséklete közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Alternatív módon a 2 általános képletû észter elõállítható metanollal és egy ásványi savval, például sósavval vagy kénsavval a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleteken. Egy 2 általános képletû vegyületben a nitrocsoport redukálható megfelelõ körülmények között egy 3 általános képletû aminná, például katalitikus hidrogénezés körülményei között egy oldószerben, így például etil-acetátban, metanolban vagy etanolban, katalizátorként például szénhordozós palládiumkatalizátort használva, 1 és atmoszféra közötti nyomású hidrogéngázzal a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleteken. A 3 általános képletû amin átalakítható a megfelelõ általános képletû amiddá egy megfelelõen szubsztituált 4 általános képletû benzoil-kloriddal és egy szerves bázissal, például trietil-aminnal oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleteken végzett reagáltatás útján. A 4 általános képletû benzoil-klorid-származék kereskedelmi forgalomból beszerezhetõ vagy a szakirodalomból ismert módszerekkel elõállítható, úgymint egy savklorid vagy mint egy megfelelõ karbonsav, amelyet azután savkloriddá alakítunk egy megfelelõ reagenssel, például tionil-kloriddal vagy oxalil-kloriddal oldószer nélkül vagy oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Az általános képletû észter azután a 6 általános képletû savkloriddá alakítható két lépésben. Elõször az észtert elszappanosítjuk a megfelelõ karbonsavvá egy bázissal, például lítium-hidroxiddal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal vízben és egy kooldószerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy oldószerek alkalmas kombinációjában a környezet hõmérséklete és körülbelül 80 C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Másodszor, a karbonsavat egy 6 általános képletû savkloriddá alakítjuk egy reagenssel, például tionilkloriddal vagy oxalil-kloriddal oldószer nélkül vagy oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végrehajtott kezelés útján. A kapott savkloridot a 7 képletû vegyülettel kezeljük egy enyhe szerves bázisban, például trietil-aminban és egy oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleteken, amikor egy 8 általános képletû vegyületet kapunk. A 9a általános képletû termékek elõállíthatók a 8 általános képletû vegyületekbõl egy bázissal, például lítium-hidroxiddal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal vízben és egy alkalmas kooldószerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy oldószerek adott kombinációjában a környezet hõmérséklete és körülbelül 80 C közötti hõmérsékleten végrehajtott elszappanosítás útján. Egy ásványi savval, például sósavval végzett vizes feldolgozás egy 9a általános képletû végterméket eredményez. 1. reakcióvázlat

9 a Az R 1 vagy R 2 helyén hidrogén- vagy halogénatomot vagy alkoxicsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek elõállíthatók a 2. reakcióvázlatban bemutatott szintézisúton is. Egy 1 általános képletû karbonsav kereskedelmi forgalomból beszerezhetõ vagy a szakirodalomból jól ismert szintetikus módszerekkel elõállítható, majd a megfelelõ általános képletû savkloriddá alakítható egy reagenssel, például tionil-kloriddal vagy oxalil-kloriddal oldószer nélkül vagy egy oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Egy általános képletû vegyület ezután a 7 képletû vegyülettel és egy szerves bázissal, például trietil-aminnal kezelhetõ oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten, amikor egy 11 képletû vegyületet kapunk. Egy 11 általános képletû vegyület nitrocsoportja redukálható egy 12 általános képletû aminná olyan reagensekkel, mint például az ón(ii)-klorid egy alkoholos oldószerben, például metanolban, etanolban vagy 4 propanolban, azzal a megkötéssel, hogy ha R 2 jelentése egy alkoholátcsoport, akkor a reakciótermék lehet az eredeti alkoholát és az alkoholos oldószerbõl leszármaztatható alkoholát keveréke. Egy 12 általános képletû vegyület átalakítható a megfelelõ 9a általános képletû termékké két lépésben. Elõször, az amint a megfelelõ amiddá alakítjuk át egy 4 általános képletû savkloriddal (az átalakítás módja az 1. reakcióvázlat szerinti leírásból ismerhetõ meg) és egy szerves bázissal, így például trietil-aminnal egy oldószerben, így például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Az így képzõdött köztitermék azután egy bázissal, például lítium-hidroxiddal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal kezelhetõ vízben és egy alkalmas kooldószerben, így például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy ilyen oldószerek egy kombinációjában a környezet hõmérséklete és legfeljebb 80 C közötti hõmérsékleten. Egy ásványi savval, például sósavval végzett vizes feldolgozás a 9a általános képletû végterméket adja. 2. reakcióvázlat

10 4 12 9a Az R 1 vagy R 2 helyén hidroxilcsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek elõállíthatók a 3. reakcióvázlatban bemutatott kémiai reagáltatások útján. Egy 13 általános képletû savat egy 4 általános képletû savkloriddal (lásd az 1. reakcióvázlattal kapcsolatos ismertetést) és egy szerves bázissal, így például trietil-aminnal egy oldószerben, így például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten kezelünk, amikor egy 14 általános képletû vegyületet kapunk. Egy általános képletû vegyület elõállítható egy reagenssel, például tionil-kloriddal vagy oxalil-kloriddal oldószer nélkül vagy egy oldószerben, például diklór-metánban vagy diklóretánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. Egy általános képletû vegyület a 7 képletû vegyülettel és egy szerves bázissal, például trietil-aminnal kezelhetõ oldószerben, például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten, amikor egy 16 képletû vegyületet kapunk. A 9b általános képletû termékek elõállíthatók a 16 általános képletû vegyületekbõl elszappanosítással, e célra egy bázist, például lítium-hidroxidot, nátriumhidroxidot vagy kálium-hidroxidot használva vízben és egy alkalmas kooldószerben, így például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy oldószerek egyes kombinációiban, a környezet hõmérséklete és 8 C közötti hõmérsékleten. Egy ásványi savval, például sósavval végzett vizes feldolgozás a 9b általános képletû végterméket biztosítja. 3. reakcióvázlat b

11 Az R 1 vagy R 2 helyén aminocsoportot vagy szubsztituált aminocsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek elõállíthatók a 4. reakcióvázlatban bemutatott kémiai átalakításokkal. A 17 általános képletû vegyületek a szakirodalomból jól ismertek, illetve átalakíthatók a 18 általános képletû vegyületekké metanollal és egy ásványi sav, például kénsav vagy sósav katalitikus mennyiségével a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. A 18 általános képletû vegyületek ezután a 19 általános képletû vegyületekké alakíthatók 0 0%¹os vizes hidrazinnal a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. A 19 általános képletû vegyületek ezután átalakíthatók a általános képletû vegyületekké egy reagenssel, például (BOC) 2 O reagenssel a környezet hõmérsékletén végzett kezelés útján. A általános képletû vegyületek 21 általános képletû vegyületekké redukálhatók hidrogénezéssel, e célra egy katalizátort, például szénhordozós palládiumkatalizátort, valamint 1 atmoszféra és atmoszféra közötti nyomású hidrogéngázt alkalmazva egy oldószerben, például metanolban, etanolban vagy etil-acetátban a környezet hõmérséklete és körülbelül 0 C közötti hõmérsékleteken. A 21 általános képletû vegyületek acilezhetõk a 4 általános képletû vegyületekkel (ezeket az 1. reakcióvázlat kapcsán ismertettük) és egy szerves bázissal, így például trietil-aminnal oldószerben, így például diklór-metánban vagy diklór-etánban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján, egy megfelelõ 22 általános képletû vegyületet kapva. Az utóbbiak 23 általános képletû vegyületekké elszappanosíthatók egy bázissal, például lítium-hidroxiddal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal vízben és egy alkalmas kooldószerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy oldószerek egyes kombinációiban a környezet hõmérséklete és körülbelül 80 C közötti hõmérsékleten végzett kezelés útján. A 23 általános képletû vegyületek és a 7 képletû vegyület közötti kapcsolási reakciót a 24 általános képletû vegyületek elõállítása céljából végrehajthatjuk egy karbodiimid típusú kondenzálószerrel, így például DCC vagy EDC alkalmazásával egy oldószerben, így például diklór-metánban, diklór-etánban vagy benzolban a környezet hõmérséklete és C közötti hõmérsékleteken. R és R 6 helyén egyaránt hidrogénatomot hordozó általános képletû vegyületek állíthatók elõ a 24 általános képletû vegyületekbõl egy ásványi savval, például sósavval vagy kénsavval egy oldószerben, például metanolban, etanolban vagy etil-acetátban a környezet hõmérséklete és körülbelül C közötti hõmérsékleteken végzett kezeléssel. Az R és R 6 helyén metil¹, etil- vagy propilcsoportot hordozó általános képletû vegyületek elõállíthatók az elõzõekben ismertetett 24 általános képletû vegyületek kezelése, majd az ezt követõ reduktív aminálás útján olyan körülmények között, amelyek monoalkilezésnek vagy dialkilezésnek kedveznek, e célra például formaldehidet, acetaldehidet vagy propionaldehidet használva, majd egy redukálószerrel, például nátrium-ciano-bór-hidriddel egy oldószerben, például metanolban, etanolban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban 0 C és körülbelül C közötti hõmérsékleteken végzett kezelés útján. A általános képletû vegyületekbõl a 9c általános képletû termékek elõállíthatók egy bázissal, például lítium-hidroxiddal, nátrium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal vízben és egy alkalmas kooldószerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etanolban vagy oldószerek egyes kombinációiban a környezet hõmérséklete és körülbelül 80 C közötti hõmérsékleten végzett elszappanosítás útján. Egy ásványi savval, például sósavval végzett vizes feldolgozás eredményeképpen a 9c általános képletû végterméket kapjuk. 4. reakcióvázlat

12 24 9c 4 0 D) Alkalmazás és formulázások Az (I) általános képletû vegyületek felhasználhatók olyan kóros állapotok kezelésére, mint például a magas vérnyomás, sóhiány, pangásos szívelégtelenség/szívmûködési zavar, koszorúéri érgörcs, szívischaemia, májzsugor, veseérgörcs, veseelégtelenség, diabetikus nefropátia, agyi ödéma, agyi ischaemia, szélütés, trombózis és vízvisszatartás. A gyógyászati hasznosíthatóság kimutatható a szakirodalomból jól ismert módszerekkel, így például a késõbbiekben ismertetésre kerülõ 1 3. biológiai példákban ismertetett módszerekkel. A jelen leírásban tehát ismertetünk módszert a fentiekben említett megbetegedések kezelésére ilyen kezelést igénylõ egyedekben, mely módszer abban áll, hogy valamely (I) általános képletû vegyületet adunk be terápiásan hatásos mennyiségben. A vegyület beadható egy betegnek hagyományos beadási módszerekkel, beleértve korlátozás nélkül az intravénás, orális, szubkután, intramuszkuláris, intradermális és parenterális módszereket. A jelen találmány továbbá olyan gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek egy vagy több, például kettõ, három vagy négy találmány szerinti vegyületet tartalmaznak gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal együtt. A találmány szerinti gyógyászati készítmények elõállítása céljából egy vagy több (I) általános képletû vegyületet vagy például ezek sóit mint hatóanyagot vagy hatóanyagokat bensõségesen összekeverünk egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal a hagyományos gyógyszergyártási módszerek valamelyikével. A hordozóanyag formája a beadás módjától függ, így például lehet orális vagy parenterális, például intramuszkuláris. Ha ilyen készítményeket orális dózisegységek formájában kívánunk elõállítani, akkor bármely szokásosan alkalmazott gyógyászati hordozó- és segédanyag hasznosítható. Így például folyékony orális készítményeknél, például szuszpenzióknál, elixíreknél és oldatoknál a célszerûen alkalmazható hordozó- és egyéb adalék anyagok közé tartozik a víz, glikolok, olajok, alkoholok, ízesítõszerek, konzerválószerek és színezékek; szilárd halmazállapotú orálisan beadható készítmények, így például porok, kapszulák, tabletták és zárókupakos csomagolóegységek esetében a célszerûen alkalmazható hordozó- és egyéb segédanyagok közé tartoznak keményítõféleségek, cukrok, hígítószerek, granulálószerek, csúsztatószerek, kötõanyagok és szétesést elõsegítõ anyagok. Beadásuk egyszerûségére tekintettel a tabletták és a kapszulák jelentik a leginkább elõnyös orális dózisegységeket, melyek esetében szilárd gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokat hasznosítunk általában. Kívánt esetben a tabletták be lehetnek vonva szokásos módszerekkel cukorral vagy a gyomorban oldódó bevonattal. Parenterálisan beadható készítmények esetén a hordozóanyag rendszerint steril víz, bár más komponensek, így például az oldhatóság elõsegítése vagy konzerválás céljából alkalmazott komponensek is hasznosíthatók. Injektálható szuszpenziókat is elõállíthatunk, ezek esetében megfelelõ folyékony hordozóanyagokat és szuszpendálószereket alkalmazhatunk. Az itt ismertetett gyógyászati készítmények dózisegységenként, így például tablettánként, kapszulánként, porként, injekcióként vagy teáskanállal beadott készítményként a hatóanyagból olyan mennyiséget tartalmaznak, amely a fentiekben említett hatékony dózis biztosításához szükséges. A találmány szerinti gyógyászati készítmények dózisegységenként, például tablettánként, kapszulánként, porként, injekcióként, kúpként vagy teáskanálnyi mennyiségenként mintegy 0,1 mg és mintegy 1 g közötti mennyiségben tartalmazhatnak hatóanyagot vagy hatóanyagokat. Nem korlátozó példaképpen utalunk a 0,2 mg, 0, mg, 0,7 mg, 1 mg, 1,2 mg, 1, mg, 2 mg, 3 mg, mg, 7 mg, mg, mg, 0 mg, 0 mg, 0 mg és 00 mg nagyságú dózisokra. A dózisok azonban változhatnak a betegek igényeitõl, a kezelendõ beteges állapot súlyosságától és az alkalmazott vegyület jellegétõl függõen. Hasznosíthatunk továbbá napi beadást vagy periódus utáni beadást. Elõnyösen ezek a készítmények olyan dózisegységek formájában vannak, mint például a tabletták, pilulák, kapszulák, porok, granulák, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, adagolható aeroszolok vagy folyékony permetek, cseppek, ampullák, autoinjektálásra alkalmas berendezések, vagy kúpok orális, parenterális, intranazális, szublinguális vagy rektális beadásra, vagy pedig inhalálással vagy belélegzéssel való beadásra. Alternatív módon a gyógyászati készítmény lehet olyan formában, amely heti egyszeri vagy havi egyszeri beadásra alkalmas; így például a hatóanyag egy oldhatatlan sóját, például a dekanoátsóját alkalmazhat- 12

13 juk intramuszkuláris injektálásra alkalmas depotkészítmény elõállítása céljából. Szilárd halmazállapotú készítmények, így például tabletták elõállítása céljából az alapvetõ hatóanyagot összekeverjük egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal, így például hagyományos tablettázókomponensekkel, például kukoricakeményítõvel, laktózzal, szacharózzal, szorbittal, talkummal, sztearinsavval, magnézium-sztearáttal, dikalcium-foszfáttal vagy gyantákkal, és egy másik, gyógyászatilag alkalmas hígítóanyaggal, például vízzel, amikor olyan szilárd halmazállapotú elõformázási készítményt kapunk, amely homogén keverékben tartalmaz egy találmány szerinti vegyületet vagy ennek valamelyik gyógyászatilag elfogadható sóját. Amikor az ilyen elõformázási készítmények homogén voltáról beszélünk, ez alatt azt értjük, hogy a hatóanyag egyenletesen diszpergálva van az egész készítményen belül úgy, hogy a készítmény könnyedén felosztható azonos hatékonyságú dózisegységekre, például tablettákra, pilulákra és kapszulákra. Ezt a szilárd halmazállapotú elõformázási készítményt azután a fentiekben említett típusú, a találmány szerinti hatóanyagból 0,1 mg és 00 mg közötti vagy ennél nagyobb mennyiségû adagot tartalmazó dózisegységekre. Az említett összetételû tabletták vagy pilulák el lehetnek látva bevonattal, vagy más módon lehetnek kialakítva abból a célból, hogy a nyújtott hatás elõnyét biztosítsák. Így például a tabletta vagy pilula tartalmazhat egy úgynevezett belsõ dózist és egy külsõ dózist, az utóbbit egy bevonat formájában az elõzõn. A két komponens elválasztható egy, a gyomorban oldódó réteggel, amely azt szolgálja, hogy ellenálljon a gyomorban való szétesésnek, és lehetõvé tegye a belsõ komponens eljutását érintetlenül a nyombélbe vagy felszabadulásának késleltetését. Az ilyen bélben oldódó bevonatok vagy rétegek elõállítására a legkülönbözõbb anyagok hasznosíthatók. Az ilyen anyagok közé tartozik számos polimer sav, olyan anyagokkal együtt, mint a sellak, cetil-alkohol és a cellulóz-acetát. A találmány szerinti új kompozíciókat tartalmazó folyékony halmazállapotú formák lehetnek orális vagy injektálás útján történõ beadásra alkalmasak, így például lehetnek vizes oldatok, célszerûen ízesített szirupok, vizes vagy olajos szuszpenziók és emészthetõ olajokkal, így például gyapotmagolajjal, szezámolajjal, kókuszdióolajjal vagy földimogyoró-olajjal készült ízesített emulziók, valamint elixírek és hasonló gyógyszerészeti hordozóanyagok. A vizes szuszpenziókhoz célszerûen alkalmazható diszpergáló vagy szuszpendáló ágensek közé tartoznak szintetikus és természetes gyanták, például a tragakantgyanta, akáciagyanta, alginát, dextrán, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, metil-cellulóz, poli(vinil-pirrolidon) vagy zselatin. Ha a találmány szerinti vegyületek elõállítására szolgáló eljárások sztereoizomerek keverékének képzõdéséhez vezetnek, akkor ezek az izomerek szétválaszthatók hagyományos módszerekkel, például preparatív kromatografálással. A vegyületek lehetnek racém formában vagy az egyes enantiomerek formájában, mely utóbbiak elõállíthatók enantiospecifikus vagy 4 0 enantioszelektív szintézissel vagy rezolválás útján. A vegyületek például rezolválhatók enantiomer komponenseikre standard módszerekkel, így például úgy, hogy sóképzés útján diasztereomer párokat állítunk elõ. A vegyületek rezolválhatók továbbá diasztereomer észterek vagy amidok képzése, az ezt követõ kromatográfiás szétválasztás és a királis segédrész eltávolítása útján. Alternatív módon a vegyületek rezolválhatók sztereogén HPLC oszlopot használva. Elõnyös módon a találmány szerinti vegyületeket beadhatjuk egyetlen napi dózisban vagy a teljes napi dózis beadható megosztottan, napi kettõ, három vagy négy alkalommal, vagy pedig egyszer egy héten, kéthetenként egyszer vagy egy hónapban egyszer. Továbbá a találmány szerinti vegyületek beadhatók intranazális formában megfelelõ intranazális hordozóanyagokkal történõ topikális alkalmazással, vagy transzdermális bõrtapaszok útján, melyek mind jól ismertek az adott területen jártas szakember számára. Transzdermális leadási rendszerek formájában történõ beadás céljából az adagolt dózis természetesen inkább folyamatos lesz, mint szakaszos. Így például tabletta vagy kapszula formájában történõ orális beadás esetén a hatóanyag mint komponens kombinálható egy orálisan beadható, nem mérgezõ, gyógyászatilag elfogadható közömbös hordozóanyaggal, így például etanollal, glicerinnel vagy vízzel. Továbbá amennyiben kívánatos vagy célszerû a keverék tartalmazhat például megfelelõ kötõanyagokat, csúsztatóanyagokat, szétesést elõsegítõ anyagokat és színezékeket. A célszerûen alkalmazható kötõanyagok közé tartozik korlátozás nélkül a keményítõ, zselatin, természetes cukrok, például glükóz vagy ¹laktóz, kukoricaalapú édesítõszerek, természetes és szintetikus gyanták, például az akáciagyanta, tragakantgyanta vagy nátrium-oleát, nátrium-sztearát, magnéziumsztearát, nátrium-benzoát, nátrium-acetát vagy nátrium-klorid. A szétesést elõsegítõ anyagok közé tartozik korlátozás nélkül a keményítõ, metil-cellulóz, agaragar, bentonit vagy xantángyanta. A folyékony halmazállapotú formák célszerûen ízesítve lehetnek, továbbá szuszpendáló- vagy diszpergálószereket, így például szintetikus és természetes gyantákat, például tragakantgyantát, akáciagyantát vagy metil-cellulózt tartalmazhatnak. Parenterális beadás céljából steril szuszpenziók és oldatok célszerûek. Ha intravénás beadás kívánatos, akkor izotóniás készítményeket használunk, amelyek rendszerint tartalmaznak alkalmas konzerválószereket. A találmány szerinti vegyületek beadhatók továbbá liposzóma beadási rendszerek, így például kisméretû egylamellás vezikulumok, nagyméretû egylamellás vezikulumok és többlamellás vezikulumok formájában. A liposzómák elõállíthatók a legkülönbözõbb foszfolipidekbõl, így például koleszterinbõl, sztearil-aminból vagy foszfatidil-kolinokból. A találmány szerinti vegyületek beadhatók továbbá monoklonális antitestek, mint individuális hordozóanyagok alkalmazásával, amelyekhez a találmány szerinti 13

14 vegyületek molekulái kapcsolódnak. A találmány szerinti vegyületek kapcsolhatók továbbá megfelelõ polimerekhez, mint célirányosan alkalmazható gyógyszerhordozóanyagokhoz. Az ilyen polimerek közé tartoznak például a poli(vinil-pirrolidon), piránkopolimer, polihidroxi-propil-metakril-amido-fenol, polihidroxi-etil-aszpartamid-fenol vagy polietilén-oxid-polilizin, palmitoilmaradékkal szubsztituálva. Továbbá a találmány szerinti vegyületek hozzákapcsolhatók biológiailag lebontható polimerekhez, miáltal elérhetõ a hatóanyag szabályozott leadása. Az ilyen biológiailag lebontható polimerekre példaképpen megemlíthetjük a politejsavat, poliepszilon-kaprolaktont, polihidroxi-vajsavat, poliortoésztereket, poliacetálokat, polidihidropiránokat, policiano-akrilátokat, továbbá hidrogélek térhálósított vagy amfipatikus blokk-kopolimerjeit. A találmány szerinti vegyületek beadhatók az elõzõekben ismertetésre került készítmények bármelyikének formájában, továbbá a szakirodalomból jól ismert beadási módszerekkel, valahányszor vaszkuláris ellenállással kapcsolatos rendellenességek kezelésére van szükség. Az optimális dózisok könnyen meghatározhatók az adott területen jártas szakemberek által, nagyságuk függeni fog a konkrét esetben alkalmazott vegyülettõl, a beadás módjától, a készítmény erõsségétõl, valamint attól, hogy a megbetegedés mennyire elõrehaladott. Továbbá járulékosan a kezelendõ konkrét személlyel kapcsolatos tényezõk beleértve a beteg korát, testtömegét, étrendjét és a beadás módját fogják befolyásolni a dózis nagyságát. A következõ példákkal kívánjuk a találmányt bemutatni. E) Példák 1. példa (R)-3-(Etoxi-karbonil)-4-aza¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (7) vegyületet kaptuk színtelen olajként (elméletileg kapható mennyiség 4,47 g, 9%¹os hozam). 1 H NMR (CDCl 3 ) 7,0 (m, 2H), 6,8 (m, 1H), 6,7 (m, 1H), 6,6 (s, 1H), 4, (q, 2H), 3, (m, 1H), 3,0 (m, 1H), 2,9 (m, 1H), 2,7 (m, 1H), 1,8 (m, 4H). MS (ES) m/z 272 (MH) példa (R)-4-(3¹Metoxi-4-nitro-benzoil)-4-aza-3 -(etoxikarbonil)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (26) 4,2 g ( mmol) 7 észter és 6 g ( mmol) trietil-amin 0 ml diklór-metánnal készült oldatához 0 C hõmérsékleten hozzáadtunk 6,6 g (,7 mmol) 4¹nitro-3-metoxi-benzoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahõmérsékleten két órán át kevertük, miközben hõmérsékletét szobahõmérsékletre emeltük. A reakcióelegyet ezután hideg 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntöttük, majd 0-0 ml diklór-metánnal kétszer extraháltuk. Az egyesített diklór-metános extraktumokat nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így,2 g mennyiségben a 26 vegyületet kaptuk színtelen olajként (elméletileg kapható mennyiség 6,7 g, hozam: 77%). MS (ES) m/z 41 (MH) példa (R)-4-(3¹Metoxi-4-amino-benzoil)-4-aza-3 -(etoxikarbonil)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (27a) és (R)-4-(3¹etoxi-4-amino-benzoil)-4-aza-3 -(etoxikarbonil)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (27b) 4 4 g (16, mmol) (R)-spirobenzazepinkarbonsav 0 ml etanollal készült oldatához hozzáadtunk 3, g (33 mmol) tömény kénsavat, majd az így kapott reakcióelegyet szobahõmérsékleten 16 órán át kevertük. Ezt követõen a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, majd a maradékot felvettük 0 ml diklór-metánnal. A kapott oldatot 0 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal, majd 0 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, ezt követõen pedig a diklór-metános extraktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuum alatt bepároltuk. Szilícium-dioxidon % etil-acetátot tartalmazó hexánt mint eluálószert használva végrehajtott kromatografáláskor 4, g mennyiségben a a 27b,2 g (11, mmol) 26 vegyület etanollal készült oldatához hozzáadtunk 7,7 g 38 mmol) ón(ii)-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával keverés közben 16 órán át forraltuk. Ezután a reakciót megszakítottuk ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat adagolása útján, majd di- 14

15 klór-metánnal extrahálást végeztünk. Az egyesített diklór-metános extraktumokat vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot szilícium-dioxidon kromatográfiás tisztításnak vetettük alá, eluálószerként 0% etil-acetátot tartalmazó hexánt használva. Így 1, g mennyiségben a 27a vegyületet szürkésfehér színû, szilárd anyagként [MS (ES) m/z 421 (MH) + ] és 1 g mennyiségben sárga színû, szilárd anyagként a 27b vegyületet [MS (ES) m/z 4 (MH) + ] kaptuk. 4. példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-metoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(etoxi-karbonil)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (28) 2,26 g (3,92 mmol) 28 etil-észter 7 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához szobahõmérsékleten hozzáadtuk 1,2 g (28,6 mmol) lítium-hidroxid 0 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 24 órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet 7 ml 1 N vizes sósavoldatba öntöttük, majd 0-0 ml etil-acetáttal háromszor extraháltuk. Az egyesített etil-acetátos extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 1,7 g mennyiségben 29 vegyületet kaptunk halványsárga színû, szilárd anyagként (elméletileg kapható mennyiség 2, g, 81%¹os hozam). 1 H NMR (CDCl 3 ) 8,7 (s, 1H), 8, (d, 1H), 7, (m, 1H), 7,4 (m, 1H), 7,3 7,1 (m, 2H), 7,0 (s, 1H), 6,9 (s, 1H), 6,7 (m, 1H), 4,9 (m, 1H), 3,7 (s, 3H), 3,1 (m, 1H), 2,7 (m, 3H), 2,1 (m, 2H), 1,7 (m, 2H). MS (ES) m/z 49 (MH) példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-etoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(etoxi-karbonil)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- () Szobahõmérsékleten 4,16 g (9,9 mmol) 27a vegyület és, ml (39,6 mmol) trietil-amin 0 ml diklór-metánnal készült oldatához hozzáadtunk 2,8 g (14,8 mmol) 2¹klór--fluor-benzoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 16 órán át kevertük. A reakcióelegyet ezután 0 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntöttük, majd diklór-metánnal extraháltuk. Az egyesített diklór-metános extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A maradékot szilícium-dioxidon kromatográfiás tisztításnak vetettük alá, eluálószerként 0% etil-acetátot tartalmazó hexánt használva. Így 2,26 g mennyiségben a 28 vegyületet kaptuk fehér színû habként (elméletileg kapható mennyiség,70 g, %¹os hozam). MS (ES) m/z 77 (MH) +.. példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-metoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (29) mg (1 mmol) 27b vegyület és 0,6 ml (4 mmol) trietil-amin 0 ml diklór-metánnal készült oldatához 0 C hõmérsékleten hozzáadtunk 229 mg (1, mmol) 2¹klór- -fluor-benzoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahõmérsékletre melegítés közben 2 órán át kevertük. A reakcióelegyet ezután 1 N vizes nátriumhidroxid-oldatba öntöttük, majd a vizes elegyet 0-0 ml diklór-metánnal kétszer extraháltuk. Az egyesített diklór-metános extraktumot telített vizes nátriumklorid-oldattal mostuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 00 mg mennyiségben a vegyületet kaptuk fehér színû, szilárd anyagként (elméletileg kapható mennyiség 91 mg, 8%¹os hozam). MS (ES) m/z 91 (M) példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-etoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -karboxi¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (31)

16 Szobahõmérsékleten 0 mg (0,68 mmol) etilészter ml tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadtuk 64, mg (2,7 mmol) lítium-hidroxid ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 16 órán át kevertük. Ezt követõen a reakcióelegyet ml 1 N vizes sósavoldatba öntöttük, majd 0¹0 ml etil-acetáttal háromszor extraháltuk. Az egyesített etilacetátos extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 0 mg mennyiségben a 31 vegyületet kaptuk gyantás szilárd anyagként (elméletileg kapható mennyiség 381 mg, 79%¹os hozam). 1 H NMR (CDCl 3 ) 8,9 (s, 1H), 8, (d, 1H), 7,6 (m, 1H), 7,4 (m, 1H), 7,2 (m, 1H), 7,1 (m, 1H), 7,0 (m, 1H), 6,9 (s, 1H), 6,8 (s, 1H), 6,7 (m, 1H), 6, (s, 1H), 4,8 (m, 1H), 3,9 (m, 2H), 3,3 (m, 1H), 3, 2,9 (m, 1H), 2,8 2,6 (m, 3H), 2, 1,9 (m, 2H), 1,8 1, (m, 2H). MS (ES) m/z 63 (MH) példa 3-Metoxi-4-nitro-benzoesav-metil-észter (32) el) bemértünk g, tömeg% palládiumot tartalmazó szénhordozós palládiumkatalizátort, 800 ml etil-acetátot és 1, g (0,7 mol) 32 vegyületet, majd a reakcióelegyet font/négyzethüvelyk nyomású hidrogéngázzal feltöltöttük a Parr-berendezésben. A hidrogéngázzal való feltöltést folytattuk óvatosan néhány alkalommal mindaddig, míg a nyomás állandó nem maradt. Ehhez mintegy három órára volt szükség. A reakcióelegyet ezután további 0, órán át rázattuk. A hidrogénezés befejezését követõen a reakcióelegyet etil-acetáttal hígítottuk a kicsapódott termék oldása céljából, majd közvetlenül átbocsátottuk Celite márkanevû szûrési segédanyagból készült vékony szûrõrétegen, végül etil-acetáttal mostuk. Az oldószer elpárologtatása után a 33 4¹amino-3-metoxibenzoesav-metil-észtert kaptuk fehér színû, szilárd anyagként. 1 H NMR (0 MHz, CDCl 3 ) : 7, (dd, 1H), 7,4 (d, 1H), 6,66 (d, 1H), 4,21 (s, 2H), 3,90 (s, 3H), 3,86 (s, 3H). MS (ES) m/z 182,1 (MH) +.. példa 4-(2¹Klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxibenzoeasav-metil-észter (34) Felülrõl benyúló keverõvel és 0 ml¹es adagolótölcsérrel ellátott, l térfogatú háromnyakú gömblombikba bemértünk 122 g (0,66 mol) 3¹hidroxi-4-nitro-benzoesavat, 1, l reagens minõségû acetont és 18 g porított kálium-karbonátot. Az így kapott szuszpenzióhoz keverés közben cseppenként hozzáadtunk 127 ml dimetil-szulfátot. A szuszpenziót ezután szobahõmérsékleten 18 órán át kevertük, majd szûrtük. A szûrletet csökkentett nyomáson körülbelül térfogatának felére (mintegy 70 ml) betöményítettük, majd egy háromliteres edénybe áttöltöttük, és keverés közben 1 l vizet adtunk hozzá. A kicsapódott terméket szûréssel elkülönítettük, majd vákuumban szárítottuk. Így a 32 cím szerinti vegyületet kaptuk C olvadáspontú, fehér színû, kristályos szilárd anyagként. 1 H NMR (0 MHz, CDCl 3 ) : 7,77 (d, 1H), 7,68 (d, 1H), 7,63 (d, 1H), 3,94 (s, 3H), 3,90 (s, 3H). MS (ES) m/z 212,1 (MH) példa 4-Amino-3-metoxi-benzoesav-metil-észter (33) 2 l térfogatú, nagynyomású Parr-féle hidrogénezõlombikba (üvege 80 font/négyzethüvelyk nyomást bír 4 0 Hõmérõvel és adagolótölcsérrel felszerelt, száraz, 3 l térfogatú, háromnyakú gömblombikba bemértük 96 g (0,3 mol, 1,0 ekvivalens) 33 vegyület és 88 ml (0,64 mol, 1,2 ekvivalens) trietil-amin 1,2 l diklór-metánnal készült oldatát, majd az oldatot jeges fürdõben 0 C hõmérsékletre lehûtöttük, és ezután ugyanezen a hõmérsékleten perc leforgása alatt cseppenként hozzáadtunk 1 g (0,7 mol, 1,0 ekvivalens) 2¹klór- -fluor-benzoil-kloridot. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 0 C hõmérsékleten további másfél órán át kevertük, majd a szerves fázist telített vizes nátrium-klorid-oldattal háromszor mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk, szûrtük és bepároltuk. Így fehér színû, szilárd anyagként a 34 4¹(2¹klór-- fluor-benzoil-amino)-3-metoxi-benzoesav-metilésztert kaptuk. 1 H NMR (0 MHz, CDCl 3 ) : 8,84 (s, 1H), 8,61 (d, 1H), 7,7 (dd, 1H), 7, (d, 1H), 7, (dd, 1H), 7,4 (dd, 1H), 7, 7,13 (m, 1H), 3,97 (s, 3H), 3,93 (s, 3H). MS (ES) m/z 338,0 (MH) +. 16

17 11. példa 4-(2¹Klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxibenzoesav () 4 perc leforgása alatt szobahõmérsékleten 180 g (0,3 mol, 1 ekvivalens) 34 vegyület 1800 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához cseppenként hozzáadtuk 14,1 g (0,9 mol, 1,1 ekvivalens) lítium-hidroxid 0 ml vízzel készült oldatát, majd a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 16 órán át kevertük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtattuk, majd a maradékot körülbelül 3 l vízben újraoldottuk. Az oldhatatlan szilárd anyagot kiszûrtük, majd a vizes szûrletet intenzív keverés közben megsavanyítottuk 37%¹os vizes sósavoldattal 2 ph¹érték eléréséig. A képzõdött fehér színû, szilárd csapadékot kiszûrtük, majd vízzel mostuk. A nedves szûrõlepényt ezután egy lombikba áttöltöttük, majd 0 C hõmérsékleten vákuum alatt forgóbepárlóban egy éjszakán át szárítottuk. Így száraz, finom szemcsés fehér porként 4¹(2¹klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxi-benzoesavat kaptunk. 1 H NMR (0 MHz, DMSO-d 6 ) : 12,90 (s, 1H),,01 (s, 1H), 8,22 (d, 1H), 7,6 7,4 (m, 4H), 7,4 7, (m, 1H), 3,88 (s, 1H). MS (ES) m/z 322,0 (MH) példa 4-(2¹Klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxi-benzoilklorid (36) 2 g (0,4 mol, 1 ekvivalens) vegyület 1, l diklór-metánnal készült szuszpenziójához hozzáadtunk 1 ml dimetil-formamidot, majd 0 C hõmérsékleten perc leforgása alatt cseppenként 71,6 g (0,6 mol, 1,2 ekvivalens) oxalil-kloridot. Az adagolás befejezése után a hideg fürdõt eltávolítottuk, majd a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 3, órán át tovább kevertük. Az oldószert és az esetleg jelen lévõ reagálatlan oxalil-kloridot elpárologtattuk, majd a kapott fehér színû, szilárd anyagot C hõmérsékleten vákuum alatt forgóbepárlóban tovább szárítottuk. Így fehér színû, szilárd 4 0 anyagként a száraz 36 4¹(2¹klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxi-benzoil-kloridot kaptuk. 1 H NMR (0 MHz, CDCl 3 ) : 8,97 (s, 1H), 8,71 (d, 1H), 7,91 (dd, 1H), 7, (d, 1H), 7,7 (dd, 1H), 7,47 (dd, 1H), 7,21 7, (m, 1H), 3,99 (s, 3H). MS (ES) m/z 339,9 (MH) +. A 12. példában ismertetett eljárással analóg módon 4¹(2¹klór--fluor-benzoil-amino)-3-metoxi-benzoesavat diklór-etánban szuszpendáltunk, majd reagáltattunk, amikor fehér színû, szilárd anyagként 4¹(2¹klór--fluorbenzoil-amino)-3-metoxi-benzoil-kloridot kaptunk. 13. példa (R)-1 2,3,-Tetrahidrospiro[4H-1-benzazepin- 4,1 ¹[2]ciklopentén]-3 -karbonsav (37) Légpumpakeverõvel ellátott, l térfogatú, háromnyakú gömblombikban 2 l vízben 00 g (1,0 mol) (4R)-2,3,4,-tetrahidrobenzazepin-4-spiro-3 -ciklopent- 1 -én-karbonsav-(1r,4s)-7,7-dimetil-2-oxobiciklo[2.2.1]heptán-metánszulfonátot szuszpendáltunk, amikor mintegy 3¹4 ph¹értékû reakcióelegyet kaptunk. Ezután a reakcióelegyhez egy adagolótölcséren át lassan telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldatot adagoltunk addig, míg a reakcióelegy ph¹értéke a 6¹ot el nem érte. Ezután 1 l diklór-metánt adagoltunk, majd a kapott szuszpenziókeveréket egy órán át kevertük. A reakcióelegyben esetleg visszamaradt kiindulási anyagot kiszûrtük. A fázisokat szétválasztottuk, majd a vizes fázist 0-0 ml diklór-metánnal kétszer extraháltuk. Az egyesített szerves fázist nátrium-szulfát fölött szárítottuk, szûrtük és bepároltuk, amikor sötétszürke szilárd anyagként a (4R)-1,2,3,-tetrahidrospiro[4H-1-benzazepin-4,1 ¹[2]ciklopentén]-3 -karbonsavat (37) kaptuk. A visszamaradt kiindulási anyaggal az eljárást megismételtük mindaddig, amíg a só teljes mennyisége át nem alakult szabad savvá. A nyers (4R)-1,2,3,-tetrahidrospiro[4H-1-benzazepin- 4,1 ¹[2]ciklopentén]-3 -karbonsav teljes mennyiségét kombinálás után etil-acetát és hexán 1:1 arányú elegyében szuszpendáltuk, majd a kapott szuszpenziót szobahõmérsékleten egy éjszakán át kevertük, és ezután szûrtük, amikor 88%¹os hozammal szürke színû, szilárd anyagként (4R)-1,2,3,-tetrahidrospiro[4H-1- benzazepin-4,1 ¹[2]ciklopentén]-3 -karbonsavat (37) kaptunk. 1 H NMR (0 MHz, CDCl 3 ) : 7,09 7,01 (m, 2H), 6,76 (t, 1H), 6,77 (s, 1H), 6,72 (d, 1H), 3,17 3,14 (m, 1H), 3,07 3,0 (m, 1H), 2,82 (dd, 2H), 2,71 2,4 (m, 2H), 1,92 1,68 (m, 4H). MS (ES) m/z 244,1 (MH) +. 17

18 14. példa (R)-4-(3¹Izopropoxi-4-amino-benzoil)-4-aza-3 - (etoxi-karbonil)¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec- (38) Szobahõmérsékleten 0 mg (0,12 mmol) 38 vegyület és 0,08 ml (0,6 mmol) trietil-amin ml diklór-metánnal készült oldatához hozzáadtunk 39 mg (0,23 mmol) 2¹klór--fluor-benzoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 16 órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet 0 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntöttük, majd a vizes elegyet diklór-metánnal extraháltuk. Az egyesített diklór-metános extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Ezután szilícium-dioxidon kromatográfiás tisztítást végeztünk, eluálószerként 0% etil-acetátot tartalmazó hexánt használva. Így 80 mg mennyiségben a 39 vegyületet kaptuk fehér színû habként, amelyet további tisztítás nélkül felhasználtunk a következõ lépésben. 16. példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-izopropoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(karboxi)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- () 0 mg (0,34 mmol) 7 nitrovegyület 0 ml izopropanollal készült oldatához hozzáadtunk 128 mg (0,68 mmol) ón(ii)-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával végzett forralás közben 16 órán át kevertük. Ezután a reakciót ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat adagolása útján leállítottuk, majd diklór-metánnal extrahálást végeztünk. Az egyesített diklór-metános extraktumokat vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk, majd vákuumban bepároltuk. Ezután szilícium-dioxidon eluálószerként etil-acetátot használva kromatografálást végeztünk, amikor 6 mg mennyiségben szürkésfehér szilárd anyagként a 38 vegyületet kaptuk (elméletileg kapható mennyiség 190 mg, %¹os hozam). MS (ES) m/z 449 (MH) +.. példa (R)-4-(2¹Klór--fluor-benzoil-3-izopropoxi-4-amino- benzoil)-4-aza-3 -(metoxi-karbonil)¹[6,4]- spiro[,6]benzoundec- (39) 4 0 Szobahõmérsékleten 80 mg (0, mmol) 39 etilészter ml tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadtuk 18 mg (0,7 mmol) lítium-hidroxid ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet 24 órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet ml 1 N vizes sósavoldatba öntöttük, majd 0¹0 ml etil-acetáttal háromszor extrahálást végeztünk. Az egyesített etilacetátos extraktumokat telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 1 mg mennyiségben halványsárga színû, szilárd anyagként a vegyületet kaptuk (elméletileg kapható mennyiség 64 mg, 80%¹os hozam). 1 H NMR (CDCl 3 ) 8,7 (s, 1H), 8, (d, 1H), 7, (m, 1H), 7,4 (m, 1H), 7,3 7,1 (m, 2H), 7,0 (s, 1H), 6,9 (s, 1H), 6,7 (m, 1H), 4,9 (m, 1H), 4,4 (m, 1H), 3,1 (m, 1H), 2,7 (m, 3H), 2,1 (m, 2H), 1,7 (m, 2H), 1,3 (d, 3H), 1,1 (d, 3H). MS (ES) m/z 77 (MH) biológiai példa (A) In vitro megkötési vizsgálat A vizsgálati puffer olyan 0 mm Tris-HCl, amely mm magnézium-kloridot, 0,1% BSA¹t (ph=7,), g/ml aprotinint, leupeptint, pepsztatint, 0 g/ml bacitracint és 1 mm Pefablocot [4¹(2¹amino-etil)-benzolszulfonil-fluorid-hidroklorid, a Roche Diagnostics Corporation, Indianapolis, Indiana állam, Amerikai Egyesült Államok, gyártja és a Boehringer Mannheim cég forgalmazza] tartalmaz. A H3 vazopresszin a 3 H-arginin-8-vazopresszin (a NEN Life Sciences, Boston, Massachusetts állam, Amerikai Egyesült Államok, gyártja, a vizsgálatban végsõ koncentrációja 0,6 0,7 nm). 96 gömbölyû formájú lyukat tartalmazó polipropilénlemezek lyukaiba beadagoljuk a puffert, a kísérleti vegyületet, a membránt (humán V1a vagy V2 receptort tartalmaz) és a H3 vazopresszint. A lemezeket szobahõmérsékleten egy órán át állni hagyjuk. 18

19 A mintákat ezután átszûrjük 0,3%¹os polietilénimin-oldatban elõáztatott Unifilter GF/C lemezeken (a PerkinElmer Life Sciences, Boston, Massachusetts állam, Amerikai Egyesült Államok, gyártja). A lemezeket ezután ötször mossuk 0,0% Tween felületaktív anyagot tartalmazó, hideg fiziológiás konyhasóoldattal. Szárítás után a szûrõlemezek fenekét lezárjuk, majd mindegyik szûrõhöz hozzáadunk 0,0 ml Microscint folyadékot (a Packard Instrument Co., Meriden, Connecticut állam, Amerikai Egyesült Államok, gyártja). A lemez tetejét lezárjuk, majd a lemezt számlálásnak vetjük alá. A nemspecifikus kötést a megfelelõ lyukakba 1, M arginin-8-vazopresszin adagolása útján határozzuk meg. A százalékos gátlást a következõképpen számítjuk ki: Százalékos hatóanyag utáni csúcsválasz gátlás=0 0 hatóanyag elõtti csúcsválasz (B) V1a vazopresszin receptor funkcionális aktivitás A V1a receptor olyan, G¹fehérjéhez kapcsolt receptor, amely aktiválásakor az intracelluláris kalciummobilizáció növekedését váltja ki. Funkcionális V1a receptor aktivitásuk tekintetében a kísérleti vegyületek kiértékelése céljából HEK-293 sejteket humán V1a receptorral transzfektáltunk (V1a-HEK sejtek). HEK-293 sejteket % FBS és glutamin alkalmazásával kiegészített DMEM¹en (Dulbecco-féle módosított Eagle-táptalaj) növesztettünk. HEK-sejteket kiválasztottunk kéthetenként tripszinizáció útján, majd 96 lyukú lemezekre ojtottuk sejt/lyuk arányban. HEK-293 sejteket transzfektáltunk humán V1a receptor DNS-sel, a Life Technologies, Carlsbad, Kalifornia állam, Amerikai Egyesült Államok, által szállított DMRIE¹C reagenst használva. Stabil sejtvonalakat generáltunk geneticint tartalmazó táptalajon tenyészõ sejteket választva. Packard Clear-View fekete 96 lyukú lemezeken 4 6 napon át tartó növesztés után V1a-HEK sejteket FLUO¹3 AM jelölésû, kalciumérzékeny fluoreszcens festékkel töltöttünk fel. Az intracelluláris kalciummobilizációban bekövetkezõ változásokat mértük, FLIPR (Fluorometric Imaging Plate Reader; a Molecular Devices, Sunnyvale, Kalifornia állam, Amerikai Egyesült Államok, terméke) alkalmazásával az intracelluláris fluoreszcenciát meghatározva. A kísérleti vegyületeket elõször hozzáadtuk a sejtekhez, majd a fluoreszcenciában bekövetkezõ változásokat mértük a receptor agonista aktivitás észlelése céljából. Öt perccel késõbb a sejteket ingereltük vazopresszinnel, hogy teszteljük a vegyületek antagonista aktivitását. A receptor antagonisták gátolják a vazopresszinnek az intracelluláris fluoreszcencia növekedését fokozó képességét. Kiszámítottuk az IC 0 -értékeket biológiai példa V2 vazopresszin receptor funkcionális aktivitás A V2 receptor is egy G¹fehérjéhez kötött receptor, amely aktiválása esetén növekedést vált ki a camp átalakításában. A V2 receptor elleni antagonizmus meghatározható humán V¹2 receptort expresszáló, transzfektált HEK-293 sejtekben (V2-Hek-sejtek) a camp felhalmozódásának mérésével. A kísérleti vegyületeket teszteljük a vazopresszinnek camp felhalmozódásában kifejtett serkentõ hatásai gátlására vonatkozó képességükre. A camp sejtbeli mennyiségét úgynevezett NEN flashlemezeket használva radioimmunvizsgálatban mérjük. 3. biológiai példa Patkányoknál vazopresszinnel kiváltott magas vérnyomás megszüntetése Egy kísérleti vegyület magas vérnyomás elleni aktivitása kiértékelhetõ vazopresszinnel kiváltott magas vérnyomás érzéstelenített modelljén. 0 és 40 g közötti testtömegû, hím, normális vérnyomású Long Evans patkányokat mg/kg dózisban intraperitoneálisan beadott pentobarbitállal érzéstelenítünk és a kísérlet során mg/kg/óra arányban adagolt intraperitoneális infúzióval folyamatosan ilyen állapotban tartunk. Stabil magas vérnyomásos állapot (körülbelül 0 Hgmm növekedés az átlagos arteriális vérnyomásban) kiváltása céljából ng/kg/perc arányban infúzióval arginin-vazopresszint (AVP) adunk be. A vizsgálni kívánt vegyületeket növekvõ dózisokban adjuk be, és feljegyezzük az átlagos arteriális vérnyomásban jelentkezõ maximális csökkenést. Mindegyik állat esetén a dózis-válasz függvény lineáris szakaszából az ED 0 meghatározható. 4. biológiai példa Számos állatmodellrõl feltételezik, hogy utánozza az embernél fellépõ diabetikus vesebaj különbözõ komponenseit, közelebbrõl ilyen patkányoknál a streptozotocinnal kiváltott 1. típusú diabétesz modellje, a 2. típusú diabétesz db/dg genetikus egér modellje és patkányoknál a veseelégtelenség /6 veseeltávolítás modellje. A JNJ kódszámú kísérleti vegyületünket elsõdlegesen a streptozotocin diabétesz modellen értékeljük ki úgy, hogy a vegyületet 12 héten át 1, 3 vagy mg/kg napi dózisban adjuk be, és monitorozunk számos olyan végpontot a kísérlet során, amely jelzi a diabetikus vesebetegséget, beleértve a vizeletben a csökkent albuminszintet és különbözõ citokinek szintjét, továbbá a vérplazmában a csökkent kreatininszintet. A vizsgálat végén a vesében a morfológiai változásokat hisztológiailag kiértékeljük normálvesékkel összehasonlításban. Hasonló tanulmányokat végezhetünk a másik két modellen az aktivitás igazolására.. biológiai példa Ischaemiás rohamot (sztrók) és fejsérülést követõen az arginin-vazopresszin (AVP)-szintek drámaian megemelkednek, és hozzájárulnak a szövetek gyulladásos válaszához. Az AVP receptor antagonistákról kimutatták, hogy traumás agysérülést és ischaemiás rohamot (sztrók) követõen jelentkezõ agyi ödéma kifejlõdését gátolják a cerebrovaszkuláris belhámon keresztüli víz- és elektrolittranszport szabályozása (az endo- 19

20 teliális V1a receptor gátlása útján) és a fokozott vízkiválasztás elõsegítése (a renális V2 receptoron át) útján. A neuronális V1a receptorok gátlása útján az AVP receptor antagonisták járulékos neuroprotektív hatásai közvetíthetõk. Így a találmány szerinti vegyületek hasznosak lehetnek ischaemiás rohamok (sztrók) és traumás agysérülés esetén. A V1a/V2 antagonisták csökkenthetik az ischaemia utáni gyulladásos válaszreakciót, és ischaemiás rohamot követõen az agyi szövetek infarktusos térfogatát is csökkenthetik. Tekintettel arra, hogy az AVP receptor antagonisták neuroprotektív és ödéma elleni hatásai közül sok közvetítésre kerül a cerebrovaszkuláris belhám vagy a vese szintjén, nem lényeges, hogy a vezérvegyületek átjussanak az agy/vér gáton. Mint korábban jeleztük, a központi idegrendszerbe való behatolás elõnyös lehet az AVP hatásainak korlátozására a neuronális V1a receptoroknál. Egy vegyület farmakokinetikai tulajdonságai meghatározhatók abból a célból, hogy optimalizáljuk a vérplazma felezési idõt, és meghatározzuk az optimális adagolási rendet. Ebbe beletartozik a találmány szerinti vegyületeknek a vér/agy gáton való átjutási képességének kiértékelése, továbbá az agyszövetekben a hatóanyag koncentrációinak és a felezési idõnek a közvetlen mérése. A találmány szerinti vegyületek neuroprotektív és ödéma elleni tulajdonságai meghatározhatók embóliás rohamon (sztrók) átesett rágcsáló modellen. Ennél a modellnél a kísérleti állat vérének egy aliquotját elvesszük, majd egy éjszakán át hûtõszekrényben tartjuk, trombinban gazdag alvadék képzõdését lehetõvé téve. Az alvadékot vagy vérrögöt ezután a középsõ cerebrális artéria kezdeténél sebészeti úton elhelyezzük, és 2 4 órán át ott tartjuk elõrehaladott agyi ischaemia kiváltása céljából. Ennél a pontnál a vérrögöt otthagyhatjuk állandóan a helyén, vagy a vérrögöt feloldhatjuk rekombináns szöveti plazminogén aktivátor (rt¹pa) intravénás beadása útján, reperfúziót lehetõvé téve. A találmány szerinti vazopresszin receptor antagonisták beadhatók intravénásan különbözõ idõpontokban a vérrög elhelyezését követõen, és beadhatók bolusz dózisként, bolusz dózisként az azt követõ folyamatos intravénás infúzióval vagy csak folyamatos intravénás infúzióval. Az optimális kezelési idõszak megállapítása céljából a kísérleti vegyület beadható az ischaemia kialakulását követõ 2 óra és egy hét közötti idõpontokban. Az optimális kezelési idõtartam megállapítása céljából az akut intravénás adagolást követheti a kísérleti vegyület orális beadása is. A találmány szerinti vazopresszin receptor antagonisták vizsgálhatók traumás agysérülés rágcsáló modelljén. E modellnél a dura matter agyképlet feltárása céljából csatornát kell nyitni a koponyán. Ezután ellenõrzött, mért súlyt ejtünk a dura felületére sérülés okozása céljából. Ez a modell jól jellemezhetõ, és a neuronális sejtveszteség és gyulladás meghatározott mintáját eredményezi. Ödéma, gyulladás és neurovédelem meghatározhatók a következõ megközelítések közül egy vagy több alkalmazásával: ischaemiát követõ különbözõ idõpontokban, 24 óra és 4 hét között, állatokat könnyû halálba juttathatunk, majd az infarktus és az agyi ödéma térfogatát meghatározhatjuk standard hisztológiai és hisztokémiai módszerekkel. Az állatokat MRI leképzésnek is alávethetjük, hogy ugyanazon az állaton belül az infarktus és az ödéma kifejlõdését mérhessük. Végül a vér/agy gát integritásának hisztológiai és hisztokémiai méréseit és a gyulladásos sejtek (például monociták, makrofágok, mikrogliasejtek) infiltrációját meghatározhatjuk, és kvantitatív elemzésekre felhasználhatjuk. Végül az összes állatot kiértékelhetjük viselkedési tesztek átfogó sorozatában abból a célból, hogy kiértékeljük a vazopresszin receptor antagonisták hatásait a neurológiai funkciókra és a viselkedésre. Ezek a viselkedésbeli vizsgálatok magukban foglalhatnak egy globális neurológiai kiértékelést, a motoros aszimmetria kiértékelését és a szenzomotoros integráció kiértékelését olyan vizsgálatokat használva, mint a talpsértési, forgórudas és harangegyensúly-vizsgálatok. Az alábbi I. táblázatban V1a/V2 értékeket adunk meg. Az A racém szerkezet a WO 02/031 számú nemzetközi közrebocsátási irat 43. oldalán ismertetett 9. vegyület, azaz 4¹(2¹fenil-benzoil-4-amino-benzoil)- 3 -[2¹(N,N-dimetil-amino-etil-karbonil)]-4-aza¹[6,4]-spiro[,6]benzoundec-. 29 vegyület 31 vegyület Kötési IC 0 ( M) 0,00/0,011 0,013/0,03 0,00/0 0,008/0,071 Funkcionális IC 0 ( M) 0,004/ 0,38/0, 0,038/0,02 0,0/0, A korábbi leírásban a jelen találmány elveit tanítottuk ki, ezek illusztrálását szolgáló példákkal együtt.