Istenek rabszolgái. Az emberiség hajnala

Átírás

1 BIAGIO RUSSO Istenek rabszolgái Az emberiség hajnala

2 A kötet megjelenését támogatta: A családomnak 9\\ radioinrorm.com Rádió olaszul és magyarul és a CSIZMAORSZÁG MAGYAR-OLASZ KULTURÁLIS EGYESÜLET A könyvet és annak borítóját azoknak a nőknek ajánlom, akikre évezredeken át nem úgy tekintettek, mint a férfi másik felére. A kiadás alapja: Biagio Russo: Schiavi degli Dei Drakon edizioni, 2010 Fordította: FARAGÓ RITA A fordítást ellenőrizte és a magyar nyelvű ajánlott irodalmat összeállította: FÖLDI ZSOMBOR Borítókép: Burney-relief - Éj Királynője" (Inanna-ábrázolás) / Trustees of the British Museum ISBN Minden jog fenntartva Biagio Russo 2009 Drakon edizioni - Spoltore (Pescara) - Italy 2010 Kossuth Kiadó 2012 I [ungarian translation Faragó Rita 2012

3 rvo s z o ne íny íivann a s E mű megalkotása cseppet sem volt könnyű vállalkozás, de még nehezebb lett volna azok segítsége nélkül, akiknek most szeretnék köszönetet mondani. Először is Gabriel-Aldo Bertozzinak, aki 1980-ban Párizsban megalapította az I.N.I.-t, azt a művészeti mozgalmat, amely számos együttműködés után bekapcsolódva a nemzetközi áramlatokba, jelenleg főként Európában, Amerikában és Argentínában működik. A külföldi avantgárd irodalomról rengeteg kiváló írás szerzője, a Chieti pescarai Gábrielé D'Annunzio Egyetem Külföldi Irodalom és Nyelvek Fakultásának vezetője, aki megtisztelte jelen könyvemet Előszavával. További köszönet illeti Tonio Di Battista professzort, a Chieti-pescarai Egyetem Formai Tudományok Fakultásának statisztikatanárát, aki értékes segítséget nyújtott a Titius-Bode-törvény (1766) tanulmányozásához, valamint Maria Rosaria Borrellit, aki a görög mitológia és az ókori India irodalmának kiváló ismerője, és vállalkozott a kísérleti nyúl" szerepére, hogy első olvasója legyen elkészült kéziratomnak. Nagyszerű tanácsai könyvem színvonalasabbá tételét szolgálták. Hasonlóképpen köszönet Stefano Caporalénak, akit születése okán szeretettel tekintek olasznak, de lelkében angol, és igen értékes fordításaival járult hozzá a könyvemben szereplő régi szövegek megjelentetéséhez. Köszönet Giuseppe Luzzinak, a Terni-i Városi Könyvtár könyvtárosának; az ő kitartó munkája révén sikerült Olaszország különböző könyvtáraiban fellelni a megtalálhatatlannak" tűnő kéziratokat, amelyek nélkülözhetetlenül fontosak voltak kutatásaim során. Köszönet Bruno Nasutinak a szövegértelmezésben nyújtott igen értékes együttműködéséért. Külön köszönet Lorenzo Massacesinek, a fiatal rajztehetségnek, aki a mágikus" kínai sárkányt papírra vetette. Silvana Stremiznek is hála, aki számos publikáció szerzője és értékes kiadói tanácsaival segítette a munkámat. 7

4 uyu jt<)(,!. Svájcban ogy cilckcs régi kézikönyv másolásában. Nicola Trottának is köszönet, akit szándékától függetlenül belerángattam ebbe a kalandba; igen nagy segítséget nyújtott kiváló ógörögtudása, amely lehetővé tette a Szeptuaginta több szövegrészletének közlését. Alessandra Cappola, a Monzai Művészet Állami Intézetének tanára a borító tervezésében nyűjtott nagy segítséget, valamint Guido Soroldoni profeszszornak és tanítványának, Giulia Giammcnának is köszönet a kreativitásukért. Külön köszönet az ESA (Európai Űrügynökség) munkatársainak, akik hozzájárultak űrfelvételek felhasználásához. A Yale Egyetemen a babiloni gyűjteményt gondozó Ulla Kastennek köszönöm ugyancsak értékes segítségét. Kiemelten köszönöm Maurizia D'Albertónak, hogy a könyv munkálatai során türelemmel hallgatta fejtegetéseimet a sumerekről. Végül, de nem utolsósorban hálás köszönet feleségemnek, Nicolinának végtelen türelméért, mert oly soká elviselte távolléteimet, amikor egyre jobban elmélyültem témám kutatásában, és mindig mellettem állt, segítette a munkámat, akárcsak fiam, Francesco, aki a külföldi múzeumokkal tartotta a kapcsolatot. Ciabriel-Aldo Bertozzi előszava Az idő és a tér, határokon kívül és belül maradandóak. Lényegében nem változott a létezésük azóta sem, amióta Einstein kifejtette összefüggésüket. Egyszerű példával élve, az informatika fejlődésében is számot kell vetnünk a létezésükkel, és lehet, hogy a jövőben is mindig így lesz. A probléma néha csüggeszt és összezavar bennünket. Az avantgárd költők, írók, művészek a 20. század elején megpróbálták eltörölni a tér-idő kategóriát, pátosszal teli műveket hoztak létre, amelyek azonban hiányérzetet keltenek. Vajon a Homo sapiens előrehaladott stádiumában vagyunk? Ha belemerülünk az álmok világába, Freud és társai ellenére, a válaszunk pozitív. így az ember, és egyelőre csak ő, foglalkozik létezésünk nagy kérdéseivel, melyeket a miszticizmus vagy elnyom, vagy kiemelten hirdet. Az egyik ilyen nagy kérdés, amelyre elméletileg nem lehetetlen, hogy választ kapjunk: honnan származunk. Vajon csak a tudományos ismeretek iránti vágy hajt? Részben, de nem csak: ha át tudnánk lépni múltunk, származásunk határait, könnyebben tudnánk kutatni a halhatatlanság és az örökkévalóság területét is. Biagio Russo ebben a komoly műben izgalmas nyomozásba fogott az emberiség eredetéről. Egy olyan korszakban, amikor a tudományos kutatások eredményei egyre nyugtalanítóbbak, a szerző megpróbálta kezünkbe adni a megoldás kulcsát, amelyet eddig az ad hoc ezoterikus tanok hirdettek, és amelyek nehezen érthetők azoknak, akik a klasszikus nyugati világban tanultak, abban a kultúrában szerezték ismereteiket. A szerző személyes hangvételével, amelyet mindig alátámaszt tudományos dokumentumokkal, végigvezet oldalról oldalra a kutatások lépcsőin, érdekfeszítő stílusban, mintha egy krimit olvasnánk. Az eredmények nem maradnak el. Áthaladva a makro- és mikrokozmoszon, a tudomány és a mítosz világán, néhányak számára csak halvány fénysugárként kerül a középpontba a kozmogónia misztériuma. 9

5 INyilvn.Il 1 tlllszlonuill mcgmui <ui, i\ci.i:iyi;iim luvauui a is H J H - Í I I U H, «^ ezek torincszot.es kísérői a/. értelmiségi gondolkodásnak mindazok számára, akik felfedezik a dolgok analógiáját, ebben az esetben az univerzumét is. Ez a mű személyes hangvételű, tartalmában is, az egymást követő különböző teóriák ismertetésében is, de - és ez számít - állításait tudományos dokumentációval támasztja alá, tiszteletben tartva azon tudósokat, akik megelőzték a szerzőt. Az indítás" önéletrajzi ihletésű. Megtudjuk, hogy a szenvedélyes és talpraesett író egész fiatal korától ( 14 éves voltam, amikor Fabrizio barátom [...]") vonzódott minden olyan műhöz, amelyet áthatott a misztikum. Péter Kolosimo Nem földi dolgok című könyve indította el Biagio Russót. A nagy érdeklődésből, mely az évek során csak nőtt, született ez a kötet, melyben neves kutatók munkáit elemzi. Mindenki számára világos azonban, hogy nem dilettáns munkáról van szó, nem innen-onnan, véletlenszerűen válogatott összeállításról. A bevezetést a kutatás metodikájának ismertetése követi, amely nagyon ígéretes: meg fogjuk találni a válaszokat azokra a kérdésekre, melyekre az emberiség a megmagyarázhatatlan, hihetetlen dolgok, emberi aggyal fel nem érhető jelenségek láttán tesz fel évezredek óta". Mindazonáltal az elővigyázatosság és a néhol retorikus kétkedések sem hiányoznak a műből, helyenként talán mániákusan is: Legyünk elővigyázatosak: külső befolyásoktól mentesen, szabadon, előítéletek nélkül haladjunk! Bemutatjuk az igazságot, kezünkben a bizonyítékkal"... Megértem, ha valakiben nem kelt jó érzést állításom, de ez a történelem. És a történelmet nem téveszthetjük szem elől." stb. Ezért megértjük őt és társai vagyunk. Eszembe jut a francia költő/tudós, Charles Cros, a fonográf feltalálója még Edison előtt, az első színes fényképek és további fantasztikus találmányok atyja, az antik nyelvek nagy tudósa (héber, szanszkrit stb.). Tudatában volt annak, hogy tézisei értetlenségbe ütköznek majd. így fogalmazott a bolygók egymás közötti kommunikációjáról készített tanulmánya utolsó soraiban: Boldog leszek, ha nem ütközöm mindenkivel, ahogy már ez megesett velem, ha nem ütközöm a tudatlansággal, amely elítél minden olyan dolgot, amely nem a múlt pontos mása." Lehet, hogy az olvasó nem fog mindig egyetérteni 3iagio Russóval, de elsődleges célja az volt, hogy elgondolkoztasson bennünket a gyökereinkről, valamint az ismert és még ismeretlen univerzum múltjáról. /»../.< i /AJ M I M I I ii,1 iuv.ni-.in/', \.n,iiiii,i \uruni, tuiugy iviunamou Kapia Gábriel arkangyaltól. Legyen a mottó az a dőlt betűs idézet, mely a könyv zárszavában olvasható: Aki már nem tesz fel magának kérdéseket, nem növeli tovább a tudását." Kételyek? Miért ne? Azok is részei az intellektuális gondolkodásmódnak. Feltéve, ha nem a gondolkodás nélküli elutasítás vezérli őket, tehát kritika nélküliek, ahogyan Cros írta. A szerző jócskán merített a mítoszokból és a tudományból, eredetünk legkülönbözőbb verzióit veti össze. A vízözön leírásának legkülönfélébb variánsairól például ezt írja:...a vízözön, csak hogy rövidek legyünk, megtalálható a Bibliában, a babiloni, asszír, sumer, ázsiai, óceániai mitológiában, az egész amerikai kontinensen és Afrika egyes részein. Őszintén, annyi verzióját olvastam a vízözönnek, hogy már nem is tudom öszszeszámolni [...]". Az Istenek rabszolgáival betekintést nyerhetünk a Biblia előtti időkbe, azokba a történelmi korszakokba is, amelyek magát a Bibliát inspirálták. Immáron sokak által elfogadott tézis, hogy a zsidók hazájukba importálták mindazokat az ismereteket, amelyeket fogságuk idején tanultak a babiloni II. Nabú-kudurri-uszur birodalmában. Ezt állította nemrégiben René Guitton is a Le Prince de Dieu. Sur les Traces d'ábrahám (Paris, Le Livre de Poche/biblio essais 4419, 2008) című tanulmányában. Tudnunk kell viszont, hogy Biagio Russo tanulmánya elsősorban a sumerek ókori földjére koncentrálódik: Nyomozásunk helyszíne az ókori Közel-Kelet: a Termékeny Félhold területe. Mi viszont szinte kizárólag Mezopotámia területére fogunk koncentrálni [...]. Azon a területen és abban az időben mozgunk, amely egykor a babiloniaké, az asszíroké, de legfőképp a sumereké volt." Igen, Mezopotámia, a sumer kultúra kétségkívül főszereplői" ennek a műnek, nemcsak a fontosságuk miatt ( ma már a világon mindenhol elismerik a történészek, hogy a civilizáció bölcsője"), hanem azért is, mert - teszi hozzá Russo -, úgy tűnik [...], színtere volt néhány nagyon fontos özönvíz előtti történésnek, vagyis még a sumer kultúra megjelenése előtt". A cím, az Istenek rabszolgái, igazán izgalmas, tele wagneri szimbólummal, úgy tűnik, hogy költői megfontolásból született, pedig még az a kevés beavatott is, aki a témában jártas, nem érzékelné azonnal a valódi értelmét. Az írói fogást detektívünk" találta ki és csak sok oldal elolvasása után magyarázza meg, hogy részben az antik sumer szövegek elemzéséből, de nem csak azokból, kiderül: a Föld első gazdái magasabb rendű lények voltak, akik olyan teremtményeket alkottak, akik rendelkeztek a gondolkodás képességével, olyan biológiai lényeket, akik engedelmes

6 Bzlnte mint "biológiai robotokat*. Egyszóval, rabszolgákat." Majd Russo pontosít: ezt támasztja alá, hogy a sumerek következetesen vallották: életük célja az volt, hogy magasabb rendű lényeket szolgáljanak, akiket dingirnek neveztek". Mivel a mű Mezopotámia területére koncentrálódik, természetes, hogy az ókori egyiptomiakat csak érintőlegesen tárgyalja, de nem hiányoznak a tanulmányból összehasonlító elemzések sem. Mivel egyetlen nép sem mutatott olyan nagy érdeklődést a túlvilági élet iránt, mint ők, erre építették egész vallási kultuszukat, a szociális és politikai életüket is. A szerző, mint ahogy az alcím is elárulja, az emberiség hajnala után nyomozott, az olvasó kezébe adva egy olyan eszközt, amely további gondolkodásra buzdítja, akár a halhatatlanságról vagy az örökkévalóságról. A szikra 14 éves voltam, amikor Fabrizio barátom, akivel osztoztam a misztikum" iránti vonzalomban, kölcsönadta nekem az egyik témába vágó könyvét t írtunk, a címe Nem földi dolgok, és a szerzője Péter Kolosimo, aki első ránézésre külföldinek tűnt, valójában olasz volt, modenai születésű. Kolosimo, az író és tudós, a misztikus archeológia úttörője volt, aki munkásságát azon régészeti leletek tanulmányozásának szentelte, amelyekre nem találtak tudományos magyarázatot. Kolosimo 1984-ben hunyt el Milánóban, vitatott író volt, az olaszok közül külföldön a legismertebb. Ma bizonyára át kellene értékelni műveit tudományos és pedagógiai szempontból egyaránt. Ugyanettől a szerzőtől olvastam az Időn kívüli Föld című könyvet és sok más írását, melyek címeire nem emlékszem, annál inkább viszont a tartalmukra. Hogyan is tudnám elfelejteni a Húsvét-sziget moáit, az istenek városát a mexikói Teotihuacánban, a Titicaca-tavat és a Napkaput a bolíviai Tiahuanacóban, a chilei hieroglifákat, Machu Picchu elveszett városát Peruban, a Brit Királyság gigantikus építményét, a Stonehenge-et, az egyiptomi piramisokat, Cuzco erődítményeit, a mexikói Chichén Itzában található Kukulkán-piramist, a perui Nazca-völgyet és még sok mást, amit idő hiányában nem említek és nem azért, mert kevésbé fontosak. Ezek a tartalmak, melyeket jobb lenne misztériumoknak nevezni, az évek elteltével találkoztak és összefonódtak bennem, összetorlódtak, és élénken éltek elmémben olyannyira, hogy az irántuk érzett vonzalmam szenvedéllyé változott. Szenvedély, mely az évek során nagyon erős nyomozási vággyá, az igazság megkeresésének vágyává alakult. Az elkövetkező oldalakon és fejezetekben szándékom tiszteletteljes hangvételben, körültekintően és objektíven foglalkozni misztikus és misztériummal áthatott témákkal, ahogyan ezt az utóbbi években tet- 13

7 11 in i,.t l wn wiy.u I I ly W11IU/.U luui II imuvfcu, cll IlCiy SCIIIIIIII, SCI 11 1)1/, ix VClOl" lenre és semmit sem tekint biztosnak. Ugyanazt a metódust követem, melyet betartottam az évek során, olyan struktúrát létrehozva, amelynek alapja a logikus felépítés, és ehhez mindig tartottam magam: ez egyfajta nagyon sűrű hálójú szűrő. Minden megoldásra váró esetnél a következőképpen jártam el: a) szabadon és pártatlanul minél több olyan ötletet felvetni arról, hogy mely okok miatt jött létre az a bizonyos eset; b) mérlegelni minden egyes ötletet a következő kritériumok szerint: hitelesség, megbízhatóság és konkrét realizálhatóság, előtérbe helyezve azokat az ötleteket, melyeket véletlen egybeesések, illetve még nem elemzett nyomok támasztanak alá; c) ismételten ellenőrizni és ezáltal elmélyíteni mindazt, amit előzetesen kiválasztottunk, meggyőződve arról, hogy az ötlet működőképes legyen és világosan felépíthető, eljutva oda, ahol az elvont feltételezés átalakul konkrét állítássá; d) ellenőrizni a nyom helyességét, amin elindultunk, újabb bizonyítékok és hiteles dokumentumok begyűjtésével; e) összerendezni az egész begyűjtött anyagot, hogy eljussunk a végső összefoglaláshoz, amely előszava lehet a konklúzióknak; f) kifejteni az összegzést. Az a célom, hogy fejezetről fejezetre végigvezessem önöket, hogy társaim legyenek a kutatásban; szeretném, ha azt éreznék: ott vannak velem együtt a helyszínen, hogy közösen elemezzük a nyomokat, követjük a jeleket és minden olyan elemet, ami segít abban, hogy minél jobban kibogozzuk a csomókat és megvilágítsuk a rejtélyeket. Elménk gyakran előítéletek rabja, vagy gúzsba köti valamilyen dogma, vagy éppen külső behatás által más látásmód és magyarázat szab neki határt, amelyet mi passzívan elszenvedünk, ezért a misztériumokat nem engedi meglátni, értelmezni és feldolgozni, pedig azok egyszerűen" csak ott vannak az orrunk előtt. Csak a tudásunk gazdagításával tudunk elérni nagyobb önállóságot, ezzel csökkentve annak lehetőségét, hogy jó vagy rossz szándékkal mások manipuláljanak bennünket. Mi is erre az elméletre alapozva dolgozunk, hogy megtaláljuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket az emberiség évezredek óta feltesz magának, amikor megmagyarázhatatlan, hihetetlen jelenségekkel, emberi aggyal fel nem fogható dolgokkal találkozik. 1. ábra Lehetetlenség? Egyáltalán nem! Elég, ha szabadon gondolkodunk, elemzünk. Fantasztikus élmény lesz: sokkal tudatosabban tekintünk vissza, és jobban részesei leszünk, mint emberek, a múltunknak, és nagyobb figyelemmel fordulunk a jövőnk felé. Természetesen távol áll tőlem úgy feltűnni, mint az abszolút igazság" őrzője. Ez egész egyszerűen nagyképűség lenne részemről. Természetesen meggyőződéssel képviselem azt az irányelvet, hogy mindig lezárt nyomozások anyagát mutatom be most és a jövőben is, lehetőleg sok vagy netán a teljes bizonyíték birtokában, amely szükséges ahhoz, hogy lezárjunk egy ügyet". Nyomozó munkánk helyszíne az ókori Közel-Kelet lesz, a Termékeny Félhold területe. Mi viszont a mostani nyomozásunk során csaknem kizárólag Mezopotámia területét kutatjuk, a víz közötti földet, ahogy az ókori görögök 14 15

8 nivi.ak: az emdensug UUICJSUJUI,, anogy a vnag uimuuii IUHUIIUS/A; u^ysu gesen illeti. Azon a területen mozgunk majd időben és térben, mely egykor a babiloniaké volt, az asszíroké, de kiváltképp a sumereké. Miért pont Mezopotámia? Ha elolvassák a következő fejezeteket, majd világos lesz; most elöljáróban annyit mondhatok, hogy a jelek és a későbbiekben a nyomok egyenesen ebbe a térségbe vezetnek. Ezen felül - és itt a misztérium csak egyre nagyobb - úgy tűnik (és ezt még a későbbiekben ellenőrizzük és bizonyítjuk), hogy ezen a területen zajlottak nagyon fontos özönvíz előtti események, tehát még a sumer társadalom előtti időszakban. Azonban fontos leszögeznem, hogy más, történelmileg elismert civilizációkat, mint például az egyiptomit, az Indus-völgyit és a latin-amerikaiakat nem elemzem ebben a könyvben. Mivel fontosságuk vitathatatlan, és képesek eloszlatni a misztérium homályos pontjait, hogy régi kifejezéssel éljek: eloszlatni a tudás titkait", egy másik kontextusban érdemes megkülönböztetett figyelmet szentelni nekik. Azért foglalkozom kiemelten Mezopotámiával, mert a jelenlegi tényállások szerint ezen a földön jelent meg először olyan civilizáció, melyről írásos dokumentumok maradtak fenn; olyan nagy mennyiségű bizonyítékot és leletet gyűjtöttem össze, melyhez ha hozzáadjuk a világ minden tájáról érkező történeteket, a taglalásukra egy könyv nem lenne elegendő, és óhatatlanul nehezen lenne olvasható. Első rész

9 1. fejezet Az eredet Mikortól mondhatjuk, hogy létezünk? Sokféleképpen próbáltak rá válaszolni évszázadokon át. A kérdést a múltban filozofikus, spirituális és tudományos szemmel is megvizsgálták illusztris tudósok, akik hozzájárultak az emberi gondolkodás fejlődéséhez. A teóriák összetettsége, a dogmák és az évszázadok során kimondott vélemények e könyvben a lényegre sűrűsödnek, hogy helyt adjanak az egyszerűségnek, mellyel végül is megpróbálok választ adni a feltett kérdésre. Sőt, hogy pontosak legyünk, két válasz létezik. Az első szerint a kozmikus semmiségből, Isten akaratából teremtődött az Ember, és megadatott neki minden olyan szükséges feltétel, hogy egyedül is tudja folytatni az életét. 1 A második esetben, az 1859-ben megjelent, jól ismert darwini elmélet szerint az Ember jelképezi az állati eredetű evolúciós fejlődés utolsó láncszemét". 2 Mivel a kettő közül a második válasz az egyszerűbb, vagy ha úgy tetszik a legracionálisabb, a tudományos világ nagy része elfogadta mint igazságot; természetesen ezt az egyház részéről erőteljes szembenállás, kritika érte. Ma már az iskoláskorú gyerekeink tankönyveibe is véglegesen bekerült, vitathatatlanul és talán kicsit erőltetve is. Példaképpen: baloldalt találjuk a csimpánz fotóját, tőle jobbra egy meztelen ember alakját, köztük meg az evolúciós folyamat legkülönbözőbb állomásait, mint rövid szintézisét a darwini evolúciónak. 19

10 A labilis elmelet Vajon a legegyszerűbb válasz az igazság? Vagy talán csak a legkényelmesebb válasz? Másfelől igaz, hogy a mai napig a tudomány nem tudta teljesen bebizonyítani, hogy az ember és a majom közös őstől származik. Olyannyira, hogy már 1998-ban az Egyesült Államokban, a National Academy of Sciences" közzé tett egy iskolai biológia-oktatási kézikönyvet, melyben javasolta és javasolja a mai napig, hogy töröljék a tantervből azt, ami addig is úgy szerepelt a biológia tankönyvekben, mint vitatott elmélet". Gyakorlatilag a darwini evolúciós fejlődéselméletet cáfolta Amerika legnevesebb tudományos szervezete. Egyszóval: Darwin tévedett volna? Az igazat megvallva, a tudós maga is tudta és tisztában volt vele, hogy elmélete helyenként hibás. Az igaz, hogy Charles Darwin 1859-es mesterművében, A fajok eredetében a mindenki által ismert következtetésre jutott: az evolúciós változások forrása a véletlen genetikai mutáció, mely a természetes kiválasztódáshoz kapcsolódik és kizárólag csak a faj fennmaradása érdekében létezik. Ehhez a következtetéshez nagy mennyiségű anyag és fosszilis leletek tanulmányozásával jutott, ehhez hozzáadódott az a hatalmas mennyiségű bizonyíték és megfigyelés, amelyet öt évig tartó ausztráliai útja alatt gyűjtött össze, és amelyet, hogy őszinték legyünk, nem tudtak megcáfolni a korabeli akadémikus körök. Ennek ellenére a darwini elméletet több oldalról is lehet kifogásolni, hivatkozva a saját alapjaira, és ezáltal pedig megkérdőjeleződik az elmélet végkövetkeztetése. Ha az emberiség evolúciója a faj szelekciójának köszönhető, amelyet serkentett a túlélés kényszere, akkor ez esetben: 1. Miért vesztettük el a szőrzetet? Jóllehet a jégkorszak kellős közepén ez a bunda" szükséges, sőt talán nélkülözhetetlen volt a hideg elleni védekezéshez, hogy ne szenvedjünk fagyhalált. 2. Miért nincs már péniszcsontunk? Pedig ez az anatómiai konfiguráció, mely jellegzetessége az emlősöknek, tehette lehetővé a gyors párzást, előjáték nélkül, így biztosítva a faj fenntartását, minimálisra csökkentve annak esélyét, hogy közben zsákmánnyá váljanak. 3. Miért kell olyan sok év az ember teljes kifejlődéséhez a többi állathoz képest, amelyeknek rendszerint pár hónap elegendő? 4. Miért jár lassabban az ember két lábon, mint négylábú vetélytársai? 20 o. ívnen non meg jelentősen es varauanui a tiomo erecius Koponyamerete anélkül, hogy lett volna egy köztes fejlődési állapot, mely ezt megalapozta volna? (i. Miért szűkült be a szülőcsatorna a kiegyenesedett járás következményeként, mely szűkebbé tette a csípőt? Vagy más szemszögből nézve: 6/b) miért nem alkalmazkodott a szülőcsatorna a magzat megnövekedett koponyaméretéhez? Hiszen ez az új, megváltozott anatómiai felépítés volt az oka a szülő nők és a magzat nagyarányú halálozásának a vajúdás alatt. A miértek listája még folytatódhatna. De a válasz mindig ugyanaz Lenne: az ember nem ment át evolúciós folyamaton, teremtve lett!" Kzekre a kérdésekre, mint: hogyan, ki vagy mi által, kiért vagy miért", megtaláljuk a választ, ha tovább folytatjuk az alapos nyomozást. Érinteni fogjuk a vallás kényes területeit is, és nem lesz könnyű bármely vallás istenhívőjének továbbolvasni és elfogadni azt, amit írok. Ami engem illet, tudom, néha fájdalmas utakon haladunk, melyek viszont engem ahhoz a meggyőződéshez vezettek, hogy minden fölött létezik egy felsőbb energia, egy hatalmas, univerzális intelligencia, mely megalkot mindent. Megalkotta az Univerzumot, a törvényeit, a lényeit és azokat is, akik megalkották az embert", ilyennek, amilyen ma is. Ez utóbbiakat, ha csak Mezopotámia térségéből indulunk ki, mely elsődlegesen fontos az előző fejezetben kifejtett okok miatt, az ókori emberek így hívták őket: Anunnaki ( az ÉG gyermekei a Földön"], Igigi ( azok, akik látnak és megfigyelnek"), Irsirra ( azok, akik látnak és járkálnak"), Elohim ( az Urak"), Nefilim ( akiket ledobtak a Földre"), Ilu ( az, aki a magasban van"), Baál ( az úr"), Dingir ( felsőbbrendű", vagy egyszerűen isten"). Több jelentésű tulajdonnevekről van szó, de semmi esetre sem hívták őket az ókoriak isteneknek". Euhémerosz, görög filozófus, aki valószínűleg Szicíliában született az i. e. 3. században, majdnem Arisztotelész kortársa, azt mondja, hogy a felsőbbrendű lények nem igazi istenek", hanem régen vagy messze földön élt népcsoportok nagy vezetői, akik kitűntek különleges tetteikkel, erejükkel, jóságukkal és ezért divinizálták őket. 3 21

11 vtuu ui);ui, nciwiiiy evezrtjudci miraooan, a sumerek szamara az isteni 118 az emberi világ közötti különbség nem annyira az esszenciában volt, mint inkább ezen lények erejében. Csak a későbbiekben a pogányság fordította le" ezeket a terminusokat úgy, mint isteni lények", megalapozva ezzel a politeizmus születését. Ma Isten fogalma szigorúan monoteista, államérdekeknek" és merev vallási dogmáknak köszönhetően hétköznapi fogalommá vált és ezzel szándékosan megváltoztatták az eredetét. Ez a nagy igazság! Meztelen! Én felöltöztetem majd bizonyítékokkal, történelmi-tudományos bizonyításokkal, olyan nyilvánvaló dolgokkal, melyek mindenki számára elérhetőek, azaz mindenki által hozzáférhetőek; és ha valakinek ez még nem lenne elég, akkor a felöltöztetés" végén meg fogja kapni az útbaigazításokat, hogy hol találja a forrásokat. Konkrétan. De mindenekelőtt, hogy kényelmesebb legyen az olvasónak és ne kelljen egy másik könyvet most átlapoznia, nézzük végig röviden a Darwin által felállított emberi evolúciós fejlődés táblázatát. Alapvető fontosságú ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni időutazásunkat, egyfajta visszapillantó tükör: 22 Kor Nev Koponyakapacitás cm'-ben Eredet Megjegyzés Ramapithecus Majomfajta, mely úgy alkalmazkodott, hogy lejött a fáról Australopithecus anamensis Australopithecus afarensis Afrika Kenyában fedezték fel, a Turkana-tónál 500 Afrika Lucy a legismertebb példánya Homo habilis Afrika Az első, aki köböl használati tárgyakat készített Homo erectus 1000 Afrika, Eurázsia Homo (sapiens) neanderthalensis Homo sapiens sapiens vagy Cro-Magnon Elindul a népvándorlás, melynek köszönhetően Ázsiában és Európában is megjelenik 1500 Eurázsia évvel ezelőtt halt ki 1100 Afrika A modern ember 1. táblázat ív/, a tudományos aaatok v;il< >:.;i de ahogy ez noha megesik, nem kepvi seli és nem tartalmazza az egész igazságot. Ezt fogjuk most megkeresni, megválaszolva a menet közben felmerülő kérdéseket. Meg fogjuk találni, ha tanulmányozzuk az utalásokat, a nyomokat és végighaladunk rajtuk, miközben kielemezzük a tényeket. Mindenre odafigyelünk, szabadon, befolyások és előítéletek nélkül, prezentálva az igazságot, kezünkben a bizonyítékokkal. Itt az ideje, hogy megnyissuk az első aktát és feljegyezzük az egyes számú esetet, amit az eredendő ügy"-nek fogunk nevezni, pontosan azért, mert innen indul ki a nyomozási folyamat, amivel keressük az igazságot. Lássunk munkához. Az eredendő ügy Feltéve hogy: 1. az emberi evolúció, úgy, mint a többi élőlénynél, lassú folyamat eredménye, mely hosszú korszakokon át tartott; 2. minden evolúciós változás, mint már említettük, a természetes kiválasztódás eredménye és kizárólag csak a faj fennmaradása érdekében létezik; vizsgáljuk meg alaposan, jóllehet röviden, az evolúciós folyamatunkat: 15 millió évvel ezelőtt, az afrikai őserdőkben, a majmok egyik csoportja úgy döntött, hogy lejön a fáról és lassacskán megváltoztatta a testtartását, megtanult a hátsó lábain járni; 4,2 millió évvel ezelőtt ebből a majomcsoportból fejlődött ki az Australopithecus: vegetáriánus volt mindenevő hajlammal, a csimpánzok közösségéhez hasonló társadalmi formában élt; 3,2 millió évvel ezelőtt megjelent Lucy, vagy Lucy nagymama, ahogyan kedvesen becézik az antropológusok; ma ő a legismertebb képviselője az Australopithecus afarensisnek (az etióp Afar sivatagból), mely abban különbözött az előző fajtától, hogy a hím egyre nagyobb hajlandóságot mutatott, hogy segítse a nőstényt a rokoni kapcsolatok kezelésében, megteremtve a párkapcsolat alapjait, mely egészen a kicsik elválasztásáig tartott; 2,6 millió évvel ezelőtt megjelent egy új faj, a Homo habilis, melyet az első igazi embernek tartanak, mert képes volt használati tárgyakat készíteni csontból, fából és elsősorban kőből; 23

12 - i, minid cwoi o/.oiou a nomo nauuis aiaaia a noiyoi a tiomo erecíusnak, egy olyan emberi egyednek, mely stabilan elsajátította az egyenes testtartást, szervezetten vadászott, és főleg tudta használni a tüzet hússütéshez; évvel ezelőtt megjelent a Homo sapiens vagy neanderthalensis, nagyon hasonlított hozzánk mind külsőleg, mind intelligenciában, meglehetősen kifejlett szociális és interperszonális érzékenységgel rendelkezett; hitt a túlvilágban és eltemette a halottakat; rejtélyes körülmények között halt ki évvel ezelőtt; körülbelül évvel ezelőtt jelent meg a színen az a faj, amelyhez tartozunk, a Homo sapiens sapiens, úgy is ismert, mint A crömagnoni előember" (arról a francia helységről nevezték el, ahol megtalálták maradványait); azonban jóval korábban született, a Neander-völgyi ember kortársa volt, de magasabb intelligenciával rendelkezett, jobban alkalmazkodott a változásokhoz, és egy szarvakkal ékesített istenben hitt; 4 a jelenlegi embert nyilvánvalóan jól ismerjük. Vádirat Az alább következő rövid vázlatot kiindulási pontnak szánom az emberiség fejlődéséről, amelyre fel lehet építeni egy gondolatmenetet, és próbákkal igazolni, hogy ma - a technika és a tudomány fejlődésének köszönhetően - még világosabb, mint korábban, hogy a darwini elmélet hibás és hiányos: az nem az igazság! Nézzük, hogy miért. Ismertetni fogok több, de nem túl sok nyomot, amellyel alátámasztom a feltevésemet, és ami ennél is fontosabb - vagy talán alapvető -, hogy bizonyítékokkal szolgálok. 1. számú nyom A fajok eredete (ebben a konkrét esetben az emberi fejlődésről van szó), Darwin szerint egy másik, geológiai elméleten alapszik, a Lyell elven". Charles Lyell (Skóciában született 1797-ben) olyan ambiciózus volt, hogy interpretálta korának minden geológiai tudásanyagát, melyből ez az állítás született: a legősibb időktől kezdve, amire képesek vagyunk visszapillantani, egészen máig, olyan okok hatottak, melyek kivétel nél- imii,i mai napig meg működnek, es intenzitásuk sem Kulonoozott a mosla inaktól". Tehát: a föld felszínének változásait olyan állandó és folytonos, nem nagy intenzitású erők idézik elő, melyek még manapság is aktívak. Voltaképpen Darwin esetében olyan elmélettel állunk szemben, amely egy másikra, Lyell elméletére épül. Darwin állításáról az értelmező szótár elmélet címszava alatt ezt olvashatjuk: absztrakt, spekulatív gondolatmenet, mely rendszerbe szedett tételekből áll, melyek indukción és következtetéseken keresztül köthetők egymáshoz", és ezek mind egy másik spekulatív absztrakt gondolatmenetre épültek. Ezek után Önöknek nem tűnik úgy, hogy nehéz elfogadni igaznak egy ilyen körülmények között született állítást? 2. számú nyom Más lenne a helyzet és bizonyára helytállóbb, ha egy törvény lenne az alapja az elméleti tételnek, de ez nem a darwini elmélet esete. Másfelől, hogyan lehet elfogadni az emberi evolúció elméletét, amikor maga a szerző kellő paleontológiái bizonyítékok híján annyit mond, hogy egyszer majd fel fogják fedezni a híres hiányzó láncszemeket", melyek tanúi az egyik fajból a másikba történő graduális átmenetnek? Ez nem olyan kicsit, mint előre levédeni magunkat? 3. számú nyom Csak hogy éljünk egy példával: mit mondjunk a zsiráfról? Igen, hölgyeim és uraim, a zsiráfról. Ennek a szép és elegáns állatnak azért nőhetett olyan hosszúra a nyaka, mert a falevelek, melyek táplálékát képezik, azaz a faj túlélését biztosították, már csak a fák csúcsain voltak. Nem vitatom a hipotézist, viszont ebből következik, hogy kellett volna találni olyan fosszilis zsiráfmaradványokat, rövidebb nyakkal, melyek a mutáció középső szakaszából származnak. Nos, sajnos ezek a bizonyítékok nem léteznek, nem találták meg őket. Ezenkívül, anélkül, hogy a retorika eszközével akarnám alátámasztani nyomozásom, mit gondolnak, a tudósok mind tiszta lelkek? Előfordult, hogy kutyaszorítóban voltak, és bevallották, hogy megmásították eredményeiket, csak hogy célba érhessenek, hogy híresek, elismertek legyenek. Ennyi előszó elegendő, hogy megcáfoljuk objektíven azt, amit 24 25

13 ;iv. elunni, időszakokban ugy nel inia.ltak, mini. a hiányzó láncszem tudományos Ibi fedezése. Nézzünk néhány példát: 1. eset A leghíresebb eset a múlt század elején történt, 1912-ben, amikor Charles Dawson paleontológus bejelentette, hogy megtalálta az angliai Piltdownban egy hominida koponyáját a kései pleisztocén korból: ez volt annak vitathatatlan bizonyítéka, hogy a majomtól származunk. A lelet jellemzői pontosan ráillettek a hiányzó láncszemre". A hominida úgy került be az antropológiakönyvekbe, mint Eoanthropus Dawson ban viszont a British Museum egy kutatócsoportja felfedezte, hogy a koponya hamis; a felső része egy kb évvel ezelőtt élt emberé, az állkapcsa viszont egy modern orangutáné eset: Hasonló történt Ernst Haeckel fejlődéstani biológussal, aki a 19. század végén megalkotta elméletét, mely szerint az emberi embriók és a többi emlős embriói életük első pár hetében mind ugyanazon az evolúciós folyamaton mennek végig, azaz az emberi embrió először hal, majd hüllő, végül pedig emberi jellegzetességeket mutat. Ez annyira elterjedt, hogy még ma is sok ember úgy tartja, hogy az első stádiumban végzett abortusz nem olt ki kifejezetten emberi életet. Ez a teória, melyet összegzésnek" neveztek el, köztudottan hamis volt: Haeckel hozzáértő kezekkel segített magán", megfelelőképpen alakították át az embriók rajzait úgy, hogy minél jobban hasonlítsanak egymáshoz. Amikor felfedték az igazságot, azzal próbálta enyhíteni tettét, hogy más evolúciókutatók is folyamodtak már hasonló trükkökhöz. 6 (Ottak, hogy semmilyen kapcsolni nem létezett a,/ őseink es a- Neander völgyi emberek között. Ebből a fontos nyomozásból kiderült az is, hogy a két külön ág, amelyről mi származunk és a másik, amelyről a Neandervölgyi ember származik, több mint évvel ezelőtt vált ketté. Vigyázat! Az is igaz, hogy ezt az állítást sokáig bírálták, egészen addig, amíg hozzánk időben még közelebb, a glasgow-i egyetem kutatói megvizsgálták egy Neander-völgyi gyermek fosszilis maradványainak DNS-állományát, aki a Kaukázus északi részén élt kb évvel ezelőtt. Összevetve a gyermek DNS-állományát a mai modern emberével, ugyanarra a következtetésre jutottak, mint Paabo: míg a kaukázusi gyermek és a Paabo által tanulmányozott Neander-völgyi ember genetikai sorozatai nagyon hasonlóak, addig a miénkkel összevetve nagyon is eltérnek bizonyíték A Baltimore-i Johns Hopkins University antropológus kutatócsoportja, melyet dr. Christopher Ruff vezetett (megjelent a cikk a Nature magazin- 170 cm E rövid kitérő után lássuk a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a vádiratomat. 1. bizonyíték 1997-ben Svánte Paabo paleontológus és molekuláris antropológus a lipcsei Max Planck Institut munkatársa összehasonlította a Homo sapiens neanderthalensis egyik csontjából nyert genetikai állományt a modern ember DNS-ével. Arra a felfedezésre jutott: túl sok a különbség ahhoz, hogy feltételezni lehessen a Neander-völgyi ember génjeinek bármiféle nyomát bennünk. Éppen ezért ezek a genetikai tanulmányok bebizonyí- 2. ábra 26 27

14 n;m \\i\u májusi! a.nj, uj',y ven.e, nogy a Neandervölgyi einner lesuuidiia 30 százalékkal vaskosabb volt, mint a, mai modern emberé." Az evolúció egyik alapja az, hogy lényegében mindig egy irányban halad, azaz nem fordul vissza ellenkező irányba. 3. bizonyíték Ha az összes élőlény párhuzamos létezése dokumentált - beleértve az embereket is - egy bizonyos történelmi pillanatban, akkor az evolúciós elmélet eleve hibás, hisz ha megnézzük az evolúció tulajdonságait, rögtön látjuk, hiányoznak annak feltételei. Ahogy a tudományos felfedezés is bizonyítja: a Neander-völgyi emberek egy időben éltek a mi őseinkkel sok éven át, és főleg Európában az együttélés a Homo sapiens sapiensszel több százezer évig tartott, pontosan évvel ezelőttig, amikorra is a jégkorszak vége tehető és kihaltak a Neander-völgyiek. Olyan hosszú együttélésről van szó, ami az egyik legizgalmasabb talányt gerjesztette, amely valaha is lázba hozta a paleoantropológusokat: a lehetséges kereszteződéseket a két fajta Homo között. A Homo sapiens neanderthalensis és a Homo sapiens sapiens (a modern ember) ugyanabban a régióban éltek. Ezek a tények világosan rámutatnak a feltevés törékenységére, miszerint az egyik közülük a másik őse lehetett. 4. bizonyíték Beszéljünk most az emberi testtartás lassú" fejlődéséről, a négy lábról két lábra állásról. Dr. Robin Crompton 9 vezetésével a liverpooli egyetem antropológuscsoportjának sikerült először számítógépen összetett szimulációt végezni, és megpróbálták rekonstruálni az emberi evolúció történetét. A kutatók betáplálták a szükséges adatokat ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen három dimenzióban egy női modell" mozgását: megadták Lucy csontvázának méreteit, arányait. Lucy, a híres ősünk körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt élt Kelet-Afrikában, ahol 1974-ben különleges módon találtak rá földi maradványaira. A teszt megdöbbentő eredményt hozott: az első embereknek nem volt megfelelő a majmok járása, mert ha úgy kellett volna futniuk, mint egy csimpánz, akkor folyamatosan elestek volna. Nézzük tehát a két lehetőséget: a) meghajlott testtartás: a hajlott hátú, berogyasztott lábú járás nem volt életképes, túl sok energiát igényel; D egyenes janis: ez volt az egyetlen lehetséges testtartás őseink helyváltoztatásához. Végezetül: a liverpooli kutatások szerint őseink, amikor lejöttek a fáról", már egyenesen jártak. így az ember két lábon járt már jóval előbb, mint azt eddig feltételeztük" bizonyíték Néhány lehetséges fejlődési stádiumot, mint a Ramapithecus, kizárták a képzeletbeli emberi fejlődés családfájából, amikor rájöttek, hogy csak egyszerű majmok voltak bizonyíték Az Australopithecus csontvázán számos tudós által elvégzett nagy mennyiségű kísérlet bebizonyította, hogy nem helytállók az evolúcióelméletet vallók feltevései ennek a fajnak az anatómiai felépítéséről, miszerint majomformájuk volt ugyan, de mégis két lábon jártak, mint az emberek. Egy széles körű kutatás során, amikor is több Australopithecus egyedet vizsgált meg két világhírű anatómia szakértő, az angol Lord Solly Zuckerman és az amerikai prof. Charles Oxnard, fény derült arra, hogy ezek a lények nem kétlábúak voltak, és úgy mozogtak, mint a mai modern majmok bizonyíték Ha ennyi még nem elég, akkor 1969-ben az UNESCO kiadta a Four statements on the race question 13 tanulmányt, amelyet külön erre a célra készített tudományos kutatások támasztottak alá. így az UNESCO és a legfrissebb tanulmányok szerint az emberi faj egyedülálló és egy eredete van. Fel tudnék hozni még további példákat, de tekintettel a könyv tartalmára, annak az lenne a veszélye, hogy az evolúciót kritikus szemszögből taglaló témák túlsúlyba kerülnének, holott ezek csak a kiindulópontját jelentik a nyomozásunknak. Kicsit úgy hatna, mintha akkora ugródeszkát építenénk, mint maga az úszómedence, és ennek az lenne a veszélye, hogy nem tudunk rendesen beleugrani a vízbe

15 KovetKezteres Az imént felsorakoztatott nyomok és bizonyítékok után tudományosan és meggondoltan kijelenthetjük: a darwini elmélet egyáltalán nem tár elénk bizonyosságokat az ember eredetéről. Ezért bátran lezárhatjuk az ügyet. Csak még egy megjegyzés: ideje lenne elméletnek tekinteni azt, ami elmélet, feltevésnek azt, ami feltevés és tudományos bizonyosságnak, tehát bebizonyított és dokumentációval alátámasztott ténynek, ami valóban tudományos bizonyosság! Folytatódik viszont az igazság hajszolása: még csak az első állomást értük el. 2. lejezet Mítoszok, legendák vagy valóság? Bár elterjedt az a meggyőződés, hogy a történelem megállíthatatlanul halad előre az időben, vajmi keveset tudunk a miénket megelőző civilizációkról. És semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy azt feltételezzük: léteztek a múltban nagyon fejlett földi civilizációk, melyek kapcsolatba kerültek a mi első őseinkkel, és ennek könnyen elképzelhető eredménye lett. Ezek olyan meglátások, amelyeket ugyan ellenőrizni kell, de nem lehet megalapozatlan feltevéseknek tekinteni. Ráadásul ehhez hasonló esetekről találunk történelmi utalásokat, nem is olyan régről. Elég, ha visszagondolunk az amerikai indiánokra, amikor több mint ötszáz évvel ezelőtt kapcsolatba léptek Kolumbusz Kristóf és a többi európai felfedező technológiáival: akkor ismerték meg a puskát, amelyet egyszerű szókincsükkel csak úgy tudtak definiálni, mint tüzet okádó csövek" vagy dörgő csövek". Többé-kevésbé kortárs történelmi időkben megismétlődött ugyanez a tapasztalás a világ több részén. Elfogadható és racionális azt feltételezni, hogy ilyen jelenségek ma is megtörténnek, megtörténhetnek. Teljesen reális, ha feltesszük, hogy napjainkban egy primitív kultúra őslakója először lát repülőgépet. Mit gondolnak, hogyan fogja definiálni, amit lát? Dörgőszárnyú madár" vagy légörvényt kavaró sas", úgy gondolom, ezek a legvalószínűbb válaszok. Arról nem is beszélve, hogy ezek az archaikus népek milyen nagymértékű alárendeltséget és tiszteletteljes hódolatot tanúsítanak az előtt, aki ilyen, számukra teljesen ismeretlen varázserejű" tárgyakkal és eszközökkel érkezik. Például, nem is olyan régen, a húszas években James Hurley naturalista hidroplánjával Új-Guineába érkezett és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy nemcsak neki, hanem repülőjének is minden este egy állatot áldoztak a bennszülöttek, mert a repü- 31

16 .... w. 4 W w u v fcmvwn, i. >i.v i i i i v i i y ltiqk ^'^y j - ^ n - t d CL ŰUI\ H U Z i U l. CL KsOKJl I 'CtlJ deli részen található egy kicsi sziget, Tanná, il.l. egy pici állam, a Vanua.tui Köztársaság, ahol a harmincas évek végén rövid ideig élt egy amerikai katona, John Frum. M A helyi vallásos szertartások még ma is az ő alakjára épülnek: istennek tartják, és várják, hogy visszajöjjön; néhány pénzérméjét és papírpénzét ereklyeként őrzik, és tiszteletére egy kicsi templomot építettek. Ezenkívül az akkori törzsfőnököt, aki ma már nem él, és akinek álmában megjelent John Frum, nagy prófétának" nevezték. 15 Ezek az éppen felvázolt történések a culti cargo" fenomenológiába tartoznak, azaz olyan jelenségek, melyek arra késztetik a kulturálisan és technológiailag fejletlenebb civilizációkat, hogy amikor kapcsolatba kerülnek a fejlettebb civilizációkkal, azokat istenekként tiszteljék. Ez a viszony" manapság is lehetséges, mégpedig azért, mert bolygónkon egy időben léteznek technológiailag magasan fejlett társadalmak (a nyugatiak"), és olyan törzsi népek, melyek elképzelhető, hogy egyáltalán nem kerültek még kapcsolatba a modern emberrel. Ezen a ponton a dilemma az, hogy ez az istenítő folyamat létezhetett-e nagyon régi, történelmi időkben is, ha egyáltalán megtörtént, hogy fejlett civilizációk kapcsolatba kerültek az őseinkkel. Ellentétben azzal, amit sok tudós feltételezett, szeretném pontosítani, hogy szerintem ezek a civilizációk nem feltétlenül földönkívüliek lehettek. Mindenesetre jelenleg, a civilizációnk technológiai és tudományos fejlettségi szintjének köszönhetően, olyan jelenségek, amelyek ahhoz vezettek, hogy technológiailag fejlett lényeket istenítsenek, akik rendszerint különleges eszközökön érkeztek az égből, teljes mértékben beazonosíthatók és mindenki szeme előtt vannak. Például a Biblia, és nem csak az, nagyon sok olyan lénnyel való találkozást ír le, akiket isteneknek tekintettek. Természetesen valaki megjegyezheti, hogy az említett szentírás részben történelmi, részben metaforikus, helyenként meg mitologikus olvasmány. Szeretnék röviden emlékeztetni arra, hogy a mitologikus" kifejezés görög eredetű. A mythos szóból (beszéd, narráció, szó) és a logikós szóból ered, aminek a jelentése a ráció és a logika tulajdonsága". A mythosnak több jelentése van, nézzük azokat, amelyeknek közük lehet a témánkhoz: kozmogónikus jelenségek, jelentős történések, kulturális alapok, istenek és hősök eredetének és tetteinek szent narrációja: a görög mítoszok stb.; egy gonuoiai, Kiiejiese, egy atisziraki tanítás ismertetése allegorikus és költői stílusban; sematikus és leegyszerűsített megjelenítése egy eseménynek, egy szociális jelenségnek, egy személynek, amely létrejön vagy annak éli meg egy embercsoport. 16 Ebből következik, hogy a mitologikus" (mythologikós) minden olyanra vonatkozik, ami racionálisan tanulmányozza a mítoszokat". De már 1869-től olyan jelentése is volt, ami az ókoriak mitológiai találmányait jelentette, azaz minden olyat, amiről létezőként beszélünk, de valójában nem létezik abban a formában". 17 Vigyázat! Ki, de főleg miért és milyen kritériumok alapján dönti el, hogy az objektív visszajelzésekkel rendelkező leírásokat történelminek, metaforikusnak vagy legendáknak kell-e értelmezni, amikor az elbeszélés égi szekerekről és csodás jelenségekről beszél? Az elkövetkező fejezetekben sok antik történelmi, szent és nem szent dokumentumot fogunk megvizsgálni elismert tudósok értékes tanulmányainak sorozatával. Világos és definiált hozzáállással fogjuk elemezni a szövegeket, és kihagyjuk a misztikus-irodalmi-mitológiai vizsgálatukat, hogy csak konkrét szemszögből tanulmányozzuk. Ezekre a dokumentumokra személy szerint úgy tekintettem, mint megtörtént események beszámolóira. Olyan történések, melyeket szegényes szókinccsel írtak le, néhol hiányzik a megfelelő terminológia, részben azért, mert a narrátor tudása is limitált volt, meg a történelmi időszak is gátakat szabott, melyben élt. Már 1893-ban XIII. Leó pápa a Providentissimus Deus enciklikákban kifejtette véleményét a szentek életrajzíróinak egyedi stílusáról: Ok nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy kutakodjanak a dolgok természetéről, hanem megesik, hogy metaforikusán írják le és jelenítik meg a történéseket vagy hétköznapi nyelvezettel, ahogy az ő idejükben szokás volt." Az ember teremtése Miután mélyrehatóan és figyelmesen megvizsgáltuk és lezártuk Az eredendő ügy című fejezetet, logikus, kizárásos alapon nem marad más, mint nyomozni a másik fennmaradt feltevés után: Az ember isteni teremtése. Ezen a ponton a nyomozó gépezet arra késztet bennünket, hogy minél nagyobb mennyiségű információt gyűjtsünk be, nyomokat és adatokat, 32 33

17 ciiiiuiyuiv ívmviguzjixaix avi un uiyuii ei i,ui\u.i mioi nmuimni luiuiin, uniu lyek az evolúciós elmélettől távol álló következtetésekhez vezetnek, és bizonyára meghökkentőek lesznek. Hozzátartozik az objektivitáshoz és a tisztességhez, hogy megemlítsem, kutatómunkánkat megkönnyíti számos történész és tudós, akik mélyre ástak már az emberiséget végigkísérő rejtélyek talaján. Ők bátran visszaadták olyan írásos leletek fényét és megbecsülését, melyeket a politikai-egyházi erők túl gyakran és túl sokáig elrejtettek a fejlődés és az igazság kultúrája elől. Olyan erők - és itt engedjenek meg egy eufémizmust -, amelyek szerették volna megtartani a tudás status quóját és a népek feletti hatalmukat. A sok jel közül, mely arra biztat, hogy érdemes a teremtés irányában kutakodnunk, a mítoszok a legdominánsabbak. Az antik írásokról (melyeket mitológiainak definiálunk) készült összehasonlító tanulmányok arra vezetnek, hogy az emberi történelemre úgy tekintsünk, mint homogén történelemre. Olyan témák, mint a Naprendszer és benne a Föld születése, az ember teremtése, az özönvíz, az isteni lények hősies tettei, mind közös alaptémával rendelkeznek, még akkor is, ha pici helyi variánsok előfordulhatnak. Egyet lehet érteni azzal az elmélettel, mely szerint a történéseknek híre ment, de személy szerint úgy értékelem, hogy ez csak részleges feltevés. Főleg, ha figyelembe vesszük azokat az írásokat, amelyek nagyon régiek (több ezer évvel Krisztus születése előttiek), és a világ legkülönbözőbb tájairól származnak, egymástól messzi és nagyon eltérő kultúrákból. Ebből az következik, hogy az előző feltevés nem elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza a tartalmilag nagyon hasonló mítoszok létezését, melyek viszont nagyon távol esnek egymástól földrajzilag. Nézzük például az özönvizet: szerepel a Bibliában, a babiloni mitológiában, az asszírban és a sumerben, Ázsiában, Óceániában, az egész amerikai kontinensen és néhány afrikai régióban. Őszintén megvallva, az özönvíz történetének nagyon sok variánsát olvastam, de ha netán szeretnének utánaolvasni, felsorolom a kultúrákat, népeket, régiókat, amelyeknél megtalálható: hinduizmus, buddhizmus, zoroasztrizmus, konfucianizmus, a japán sintoizmus, az iszlám, az észak-amerikai indiánok, a kelták, a szlávok, az inkák stb. 18 A mítosz fogalmát már taglaltuk az előző fejezetben, nem szándékozom visszatérni rá, csak annyira, amennyi ahhoz elég, hogy ismételten hangsúlyozzam: mindaz, amit mítosznak tituláltak", valószínűleg lehetne krónika, a múlt történelme. joiionei a mítoszok loirasai gyakran pontatlanok, egyszerű nyelvezettel örökítik meg az igazság egy részét. Mindenesetre, nem minden mítosznak kell vagy lehet reális alapja. Meg kell állapítanom objektíven, hogy nemritkán némely szerző vagy kutató az antik szövegek fordítását erőltetetten" értelmezi, a pontatlan leírásoknak konkrét és végleges értelmet ad anélkül, hogy alátámasztaná dokumentumokkal vagy minimális nyomokkal. Azt vallom, hogy az ilyenfajta eljárás nem segíti elő a tudás kultúrájának fejlődését. Az igazság ereje nem csak a saját szavainkban kell hogy legyen, mert ha csak erre támaszkodna, kevés lenne, egyszerű kinyilatkoztatásokra redukálódna, amit egy értelmes gondolkodású ember könnyen meg tudna cáfolni. A képlékeny igazságot meg kell erősíteni bizonyító dokumentumokkal, tudományos vagy történelmi visszaigazolásokkal, különben inog és összedől. Főleg, ha figyelembe vesszük az akadályoztatás számos lehetőségét, melyet a szakemberek lobbikörei alkalmaznak, egyrészt szkepticizmusból, másrészt, mert félnek, hogy ha kiderülnek bizonyos dolgok, elveszítik bebetonozott és gyakran jól megfizetett pozíciójukat. Azok a szkeptikusok, akik kétségeiket fejezték ki az Ótestamentum Ninive városáról szóló írásairól, mely az Asszír Birodalom fővárosa volt, és tagadták, hogy valaha is létezett, meg kellett gondolják magukat, amikor 1840-ben Henry Layard brit felfedező napvilágra hozta a csodálatos várost, ahol a híres Assur-bán-apli-féle könyvtár is létezett (i. e. 7. század).* Ugyanígy megemlíthetjük azokat a felületes véleményeket, melyek cáfolták a hettiták létezését, jóllehet a Biblia legalább negyvenszer említi őket, egészen addig, amíg 1905-ben a berlini dr. Hugó Winckler fel nem fedezett egy hettita várost, Hattusát, Törökországban, Ankarától kb. 130 kilométerre északkeletre. Fontos kiemelnem, hogy az előbbi két példa csak a sok hasonló esetből keletkezett jéghegy csúcsa. De térjünk vissza a nyomok kereséséhez, utalásokhoz, melyek elvezetnek az igazsághoz. Ahogy már említettem, munkánkat megkönnyítik mindazok, akik már korábban elkezdték a vizsgálódást, annyira, hogy ha jól körülnézünk, láthatjuk, milyen fontos nyomokkal vagyunk körülvéve, amelyek segítik utunkat. * Ninive a Tigris folyó keleti partján található, a modern Moszul várossal szemben. A várost fal védi, mely 750 hektár területet kerít el

18 Iv/.ek a, nyomozásunkhoz alapvető elemek egyértelműen elvezetnek a Közel-Keletre. Egészen pontosan ahhoz a területhez, melynek határai egy geometriai formára emlékeztetnek, egy félholdra, melynek csúcsai lefelé néznek, a mostani Egyiptomtól a Perzsa-öbölig: az úgynevezett Termékeny Félhold". Itt találkozunk a dokumentumok dokumentumával, a Könyvek könyvével, azzal az írással, amely a világ népeinek többsége számára a kozmikus és az ember teremtésének isteni elbeszélését jelenti: a Szent Bibliával. Természetesen nem az egyetlen igazságfelfedő dokumentum, de bizonyára minden értelemben ez áll hozzánk legközelebb, és információkban, tapasztalatokban jelenleg a leggazdagabb, még ha nem is teljes, és közülük néhány hihetetlenül világos. Legalább annyira világosak, mint kényelmetlenek. Éppen ezért a Biblia tartalmát gyakran nemcsak vallásosnak tartják, hanem mitológiainak, metaforikusnak, vagy éppen valami olyannak, ami még értelmezésre vár. De ez valóban így van? A Biblia - történelem (utalások) és Exegézis Túl gyakran és felületesen hívjuk Bibliának" a több mint 1000 oldalas művet, melyet mindenhol megtalálunk, templomban vagy a szállodákban. Valójában ez a könyv tartalmazza mind az Ó", mind az Új" Szövetséget, vagyis a zsidók eredeti Bibliáját (Tanach),* és a kanonikus" keresztény Evangéliumokat. Az Evangéliumok kifejezés a görög euangélion szóból ered, vagyis aki hoz (az angelosaól»hirnök«) egy jó ujat (eú)", m tehát Krisztus jóvoltából a jó új hír". Engedjenek meg egy pici információs kitérőt: a Kanonikus Evangéliumok alatt a négy evangéliumot értik: Szent Mátéét, Szent Márkét, Szent Lukácsét és Szent Jánosét. Ezek kerültek be a Bibliába, minden keresztény egyház elfogadja és autentikusnak tekinti. De vigyázat! Ezek csak a kiválogatottak" a sok akkoriban forgalomban levő evangélium közül, tehát gondviselő választás", melyet a niceai zsinat 325-ben végzett el akkori elnöke, Constantinus császár vezetésével azért, * Tanákh (nj~, TNKh) mozaikszó, amivel a zsidó vallás szent írásait definiálják, az úgynevezett Zsidó Bibliát", mely része a keresztény Ószövetségnek. A három betű TNKh, kezdőbetűi a Torah kifejezésnek, Nevi'im, Ketuvim (min Tóra, D'íCU Próféták, trmrű Szentek életrajzírói), az írás három része. nogy az írások támogassak az uj egynazi si.raiegiai, ameiyei pom.osan a zsinat tervezett el. Talán korrektebb, ha azt mondjuk, hogy opportunista választás volt. Megértem, ha az állításom valakinek rossz érzést okoz, de ez a történelem! És a történelmet figyelembe kell venni. Mindig. Főleg a nyomozásunk keretein belül. Visszatérve a Bibliára: ez a legakkreditáltabb vallási-történelmi írás, mivel a keresztények és a zsidók szent könyve is. Pontosítanom kell: a hebraizmus nem ismeri el az Újszövetséget, mert nem látják Jézusban a bibliai írásokban jövendölt Messiást. A Szentírásnak több kevéssé világos része van, vagy éppenséggel ellentmondásban áll az isteni filozófiával: bizonyos témákra, helyzetekre és epizódokra a mai napig nincs vallásos" magyarázat; főleg olyan részekre, amelyekben Izrael istenét olyan szituációkban ábrázolják vagy büntető viselkedéssel ruházzák fel, melyek nem méltók egy Szeretett Lényhez". Harminckilenc különböző könyvből áll, a tradíció szerint az első ötöt, melyek Mózes öt könyvét alkotják, maga Mózes írta isteni sugallatra. Ezek közül a nyomok a legfontosabb könyvhöz vezetnek, a Teremtés könyvéhez. Ebben írják le sorrendben a kozmogenezist és az antropogenezist. Szintén a tradíció szerint a Teremtés és a másik négy Mózes-könyv keletkezését i. e ra teszik, de nincs róla objektív visszajelzés. Sőt, hogy pontosak legyünk, a Bibliáról nincs írásos nyom i. e. 600 előttről; és a különlegessége pici megrökönyödést kelt. Maga az író alakja is eltörpül a szerző kétes hitelessége mellett: úgy tűnik, Mózes alakja nem eredeti, hanem a híres uralkodó, Sarrukín családfájára vezethető vissza az ihlet". Sarrukín az észak-babilóni városból, Kisből származott, amelynek királyi udvarában fontos pozíciót töltött be, Úr-Zababa király pohárnoka volt. Egyszerű családból jött: apját nem ismerte, nevelőapja La'ipu, a királyi udvar kertésze volt; Sarrukín édesanyja, Inanna (mezopotámiai istennő)-papnő volt és ezért fogadalmat tett, hogy nem lesz gyereke. Jóllehet a templomokban elterjedt volt a fogamzásgátló gyógynövények használata és az abortusz, mégis megestek nem kívánt terhességek. így történt, hogy az anya papnő, miután megszülte gyermekét, mivel nem tarthatta magánál, beletette egy fonott kosárba és vízre bocsátotta, a gyermek sorsát az Eufrátesz folyó vizére bízta. A kosárra egy nádasban lelt rá a királyi udvar kertésze, aki magához vette és felnevelte. Sarrukín egész Mezopotámia királya lett, de nem világosak az őt trónra segítő körülmények

19 VM...-.I.-.->/.! wi, nw^y Iwiyia.SSUK 1, KOI. S/,(' l<' )l( ) (>SS/.Clia.S( inlll.il.sill., I.ud uk, az egyiptomi zsidó közösség egyre nagyobb létszámú volt és termékeny, igy egyre befolyásosabb és elterjedtebb lett az egyiptomi társadalomban. Ez nem kevés aggodalmat okozott a fáraónak, aki éppen ezért megparancsolta a bábáknak, hogy öljenek meg minden zsidó csecsemőt. Ez azonban azért nem sikerült, mert a zsidó nők egyedül szültek. Ezért Egyiptom királya elrendelte népének, hogy dobják be a Nílusba a születő zsidó fiúcsecsemőket. Ekkor történt, hogy egy zsidó nő fiúgyermeket hozott a világra, és egy darabig elrejtette, de mivel nem tudta végleg megtartani, három hónaposán a Nílus vizeire bízta, miután belehelyezte egy papiruszkosárba a levelek közé. Azt remélte, meg tudja menteni a kicsit a haláltól. A sors úgy akarta, hogy a fáraó lánya találjon rá, aki fiaként nevelte fel, és a következő nevet adta neki: a vízből mentett", vagyis Mózes. A két történet hasonlósága megdöbbentő és a következő táblázat még inkább kiemeli az analógiákat. Sarrukín Egyszerű családból származott Ismeretlen az apja Törvénytelen gyermek volt A királyi udvarban fogadták örökbe Ügyes hadvezér lett, területeket hódított meg, az akkád nép királya lett 2. táblázat Mózes Egyszerű családból származott Anyja, apja ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a Lévi családhoz tartoztak A papok szerint fajilag jogtalan" gyermek volt A fáraó lánya fogadta örökbe, tehát a királyi udvarban Népe, a zsidók kivonulásának vezére lett, akik Egyiptomból az ígéret Földjére vándoroltak Ezen a ponton spontán felvetődik a kérdés: ki másolt kit?" Ha iskolában lennénk, azt mondanánk, aki legelőször adja be a dolgozatát, annak megtámadhatatlan alibije" van. Pont a táblázat egyszerűsége vezet el az egyetlen konklúzióhoz: bizonyára a gyanú a Biblia szerkesztőire terelődik. Miért? 38 Sarrukín az i. e. 24. században élt, több mint 1000 évvel Mózes előtt. Származását alátámasztják konkrét utalások a sumer irodalomban, mint a Sarrukín legendája. Egy valóságos történelmi szomoiiyoi aiiurm szeműéit) emi iuiu/,1 ii, és ezt számos mezopotámiai régészeti lelet bizonyítja. Az ékírásos 'agyagtábláktól' kezdve, melyekot Ninivében találtak meg, a hircssé vált Assur-bán-apli könyvtárban (i. e ). Ezenkívül egy az újasszír korból származó írás (i. e. 7. század) leírja a születését, a gyerekkorát. Az alábbi szöveg támasztja alá a kijelentésemet: Anyám egy magas rangú papnő volt, apámat nem ismertem. Apám testvérei szerették a hegyeket. Az én városom Azupiranu, az Eufrátesz partján fekszik. Anyám, a magas rangú papnő, várandós lett velem, titokban szült meg engem. Elrejtett egy fonott kosárban, tetejét kátránnyal lefedte. Behajított a folyóba, hullámai nem nyeltek el. A folyó elsodort Akkihoz, a vízmerítőhöz. Akki, a vízmerítő magához vett, és fiaként nevelt fel. Akki, a vízmerítő kinevezett kertészének. Miközben kertészkedtem, Istár viszonozta szerelmem, és négy évig én... voltam király. " 20 Mózes származásának története mindenki által ismert, az Ószövetségben találhatjuk Mózes második könyvében. A dokumentáció érdekében lássuk az eredeti idézetet: Megparancsolá azért fáraó az ő népének, mondván: Minden férfiúi magot az folyóvízbe vessetek, minden leányzó magot pedig elevenen megtartsatok." 21 Elmené pedig egy Lévi nemzetségből való férfiú, és vőn magának feleséget ugyanazon Lévi nemzetségből. Teréhbe esetek pedig az asszonyi állat, és szüle fiat, ki mikor látta volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt három hónapig. És mikor tovább el nem titkolná, szerze annak gyékényből egy ládácskát, melyet enyvvel és fenyőviasszal megönte, és abba helyheztetvén az gyermeket, elvété az folyóvíznek partján az sásasba. Áll vala pedig az ő nénje távol, hogy meglátná, mint lenne dolga az gyermeknek. Az faraónak pedig lánya aláméne, hogy mosódnék az folyóvízben, és annak szolgálóleányi járnak vala az víznek partján, és minekutána látta 39

20 - I/»»I.UI.I»IV,...,.,,,., i i/> inni u öxuigtituieu^iycií kihozatá azt. És mikor megnyitotta volna, látá az kisgyermeket, és íme az kisgyermek sír vala, és könyörülvén rajta, monda: Az zsidók gyermei közülvaló ez." És monda az gyermeknek nénje az fáraó leányának: Elmenjek-é, hogy szoptatós asszonyi állatot híjak az zsidó asszonyi állatok közül, ki az gyermeket szoptassa?" Felele az fáraó lánya: Eredj el." Elmené azért az leányzó, és híva az gyermeknek anyját. És monda nékie az fáraó leánya: Vidd el ez gyermeket, és tartsd fel ezt énnekem, és én megadom néked az te jutalmodat;" és elvivé az asszonyi állat az gyermeket, és szoptatá azt. Felnevekedék pedig az gyermek, és vivé azt a fáraó leányának, és fia gyalánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek, mert azt monda: A vízből vettem ki őtet." 22 Végezetül, a véletlen műve, hogy Mózes annyira hasonlít Sarrukínra vagy talán egy kiváló művi kreáció, hogy felépítsenek egy legendás figurát, aki egy időben atyja és vezére is a zsidó népnek? Objektíven nézve, az idáig felvázolt elemek alapján a válasz egyértelműen nem a véletlen műve mellett szól. Egyébként, még ha csak feltevésként kezelnénk, akkor is megalapozott lenne a művi kreáció" teóriája. Elég, ha visszanyúlunk i. e. 539-ig, amíg a zsidó nép Babilonban élt, mert a király-hadvezér II. Nabú-kudurri-uszur oda deportálta őket, Mezopotámia új hódítójának, a perzsa II. (Nagy) Kürosznak köszönhetően akkor nyerte vissza szabadságát, hogy visszatérhessen Palesztinába. így Jeruzsálem papjai kezébe kerül a politikai és vallási hatalom, és ők igazgatják a Palesztinába visszatért Ábrahám népét kényszerből, mert ők lesznek a perzsa királyok kizárólagos képviselői. A későbbiekben ezek a papok lesznek illegálisan az új nemzeti egység előhírnökei és egy új ideológiai stratégia megalkotói, amely segíti az új nemzeti önállóság kivívását célzó harcot, a zsidó nemzeti-vallásos identitástudat kifejlődését; ezt támogatják a történelmi hősök legendás cselekedeteiről szóló történetek is, amelyekkel a nép azonosulni tudott. Összegezve a birtokunkban lévő dokumentumokat: nem merem kijelenteni végérvényesen, hogy Mózes sosem létezett. Nem szokásom elhamarkodott következtetéseket levonni, mindenesetre nyomatékosítani szeretném: ez az első példa arra, hogy egy bibliai szövegnek sumer az avtwie. i'.gyeion; oiogou imk iik-j- annyival, nogy ez.i az eseiei mgi.s/.irui juk és besoroljuk, mint 1. egybeesés. Innentől kezdve találni fogunk újabb úgynevezett egybeeséseket vagy más mozaikdarabokat, amelyeket ha egyszer összerakunk, teljesen világos képet adnak majd a történésekről. Térjünk vissza az ember teremtése körüli igazság kereséséhez. A Biblia továbbra is a legfontosabb tanúbizonyságunk. A mi feladatunk most megbizonyosodni a történelmi hitelességéről, konkrétságáról, hogy mennyire megbízható forrása nyomozásunknak. Természetesen a legelejétől kezdve: a Teremtéstől indulunk, a kozmogóniától, azaz a világ teremtésétől, hogy egészen pontosak legyünk, a kozmosz keletkezésétől. Majd megvizsgáljuk, hogy eredeti-e a szöveg vagy egy származék, és mi az archetípusa. Összefoglalva röviden a Bibliában megjelenő zsidó tradíciót: Isten hét nap alatt teremtette a Földet" vagy pontosabban, hat plusz egy pihenőnap, így: Kezdetben Isten megteremtette a Mennyet, a Földet és a világosságot (1. nap); majd megalkotta az égboltot és az eget (2. nap); egy helyre gyűjtötte a vizeket, hogy megalkossa a szárazföldet, füveket, növényeket, gyümölcsöket (3. nap); megalkotta az égbolt két nagy fényét és a csillagokat (4. nap); megteremtette a halakat és a madarakat (5. nap); megalkotta sorrendben a barmokat, csúszó-mászó állatokat és földi vadakat, majd az embert, aki uralkodni fog felettük (6. nap); végül megpihent (7. nap). 23 Most figyelmünket irányítsuk a részletekre. Összességében, ami a történetből logikailag kevéssé hihető, tiszteletben tartva mások vallásosságát (Isten számára minden lehetséges), az a teremtés gyorsasága: minden 24 óra alatt jött létre, hétszer ismételve. Mindenesetre az eseményeknek ez az időrendi felosztása nem befolyásolja a megvalósíthatóságát, akkor is, ha valószínűleg inkább történelmi korszakokról, mint napokról van szó; és ezt alátámasztják azok a kutatási eredmények, melyek a Föld evolúcióját geológiai korszakokra osztják fel. De lesz még módunk visszatérni a témára a későbbiekben. A másik elem, aminek kétes a pontossága az eredeti nyelvű dokumentummal szemben, a héber elohim" fordítása (hímnemű főnév többes száma, ami azt jelenti, hogy az égből jött urak"), melyet egyes számban Istenre fordítottak: 40 41