10. A NYELVEK SOKFÉLESÉGE

Átírás

1 10. A NYELVEK SOKFÉLESÉGE 1. Szinte amióta felfedezték az emberek, hogy a magukén kívül más nyelvek is vannak a világon, azóta próbálnak rájönni, miért is van ez így, és hogyan keletkezhettek a különbözô nyelvek. Igaz, a magyarázatok indítóokai régebben egészen mások voltak. A monda szerint i. e. 650 körül egy egyiptomi fáraó két csecsemôt neveltetett föl egy pásztorral, szigorúan meghagyva neki, hogy ne beszéljen a gyerekek elôtt. Így kívánta kideríteni, milyen nyelven szólalnak meg elôször a fáraó szerint ez a nyelv lehetett ugyanis a legôsibb. A bibliai Bábel torony közmondásos története a nyelvek különbözôségét igyekezett megokolni. A magyar nyelv múltbeli héber és mai sumer rokonítói nyelvünk ôsi voltát törekedtek bizonygatni. Körülbelül 3-4 ezer nyelvrôl tudunk, amit most is használnak vagy valamikor beszéltek a világon. S tekintet nélkül arra, hogy egymilliárdnyian beszélik-e, mint a kínait, vagy pedig csak egyetlen ember, mint a 70-es években a szibériai kamassz nyelvet, minden nyelv teljes, egyenrangú és önálló egész, amely elsô látásra minden vonásában különbözik a többi nyelv túlnyomó többségétôl. Hogyan lehet rendet vágni az eltéréseknek ebben a rengetegében? Milyen alapon lehet a nyelveket egymással összehasonlítani? Az egyik válasz a nyelvek történetének kutatásából következik: ha két nyelvrôl kimutatható, hogy valaha egy nyelv különbözô változataiként léteztek, vissza kell menni a közös ôsig, és fel kell tárni a történetileg magyarázható szabályos változásokat. Ezek a változások azután megmutatják a hasonlóságok és eltérések mértékét és természetét is. 2. Amint a nyelvi változásban, a nyelvhasonlításban is a hangmegfelelések ötlenek leginkább szembe. Az újlatin nyelvek esetében, mivel még elôdjüket, a klasszikus latint is ismerjük, viszonylag könnyû dolgunk van. A francia és az olasz nyelv megfelelô szavaiban például a népi latin szókezdô k hangja a táblázatban bemutatott változásokon ment át. (A középsô példákat a klasszikus latinból adtuk meg, a kiejtést hozzávetôlegesen tüntetjük fel az írott formák alatt: az a n orrhangzós a-t jelöl, az u a félig ejtett u utáni a-t.) 138

2 10.1. táblázat. Példák az újlatin nyelvek rokonságára Olasz Latin Francia costa costa côte kosztá kosztá kot oldal corpo corpus corps korpo korpusz kor test chiave clavis clef kiáve klávisz klé kulcs croce crux croix krócse kruksz kr u á kereszt cantare cantare chanter kántáre kántáre sa n té énekelni caro carus cher káro kárusz ser kedves cera cera cire csérá kérá szir viasz cento centum cent csento kentumsza n száz città civitas cité csittá kívitász szité község 10. A nyelvek sokfélesége Az olasz és francia példákban a szókezdô hangok nem közvetlenül feleltethetôk meg egymásnak, hanem azokon az eltérô hangváltozási szabályokon át, amelyek a mindkettô közvetlen elôzményét jelentô népi latinból eltérô irányokba vitték az eredeti szókezdô k-t. A franciában az elülsô nyelvállású magánhangzók (i, e) elôtt a k végül is sz-re módosult, az olaszban viszont cs-re. Továbbá a franciában rövid vagy hosszú á elôtt a k-ból s lett. Az olasz viszont az összes mássalhangzó és hátul képzett magánhangzó elôtt megôrizte a k hangot. 139

3 III. A NYELV VÁLTOZATAI Az újlatin nyelvek rokonsága a napnál is világosabb, hiszen fejlôdésük szinte a szemünk elôtt zajlott le: történeti dokumentumok, a fennmaradt elôzmény, a latin és a szabályosan eltérô ugyanolyan vagy hasonló jelentésû szavak mind egyszerre bizonyítják e tényt. 3. Amikor nincs írásos emlékünk a közös ôsrôl és mondanunk sem kell, hogy ez az általános eset, de a hasonló jelentésû szavak hangalakja ugyanilyen módon mutat szabályos eltéréseket, szintén biztonsággal feltételezhetjük, hogy létezhetett egy olyan alapnyelv, amelyre az e szavakat tartalmazó nyelveket visszavezethetjük. Hasonlítsuk össze a táblázat adatait (csak a mai kiejtést jelöljük ismét hozzávetôlegesen) táblázat. Példák a germán nyelvek hasonlóságára Jelentés Angol Holland Német Dán Svéd ház ha u sz hö ü sz ha u sz hú g sz húsz egér ma u sz mö ü sz ma u sz mú g sz músz kint a u t ö ü sz a u sz ú g dz út Ennél persze sokkal több akár az efféle, akár a más típusú megfelelés, amely egy nyelven belül azonos, a nyelvek között szabályszerû sémába rendezôdik. Ésszerû tehát feltenni, hogy a mai angol, holland, német, dán és svéd (és még jó néhány) nyelv egy közös ôsgermán nyelv nyelvjárásaiként kezdte önálló életét, e nyelvek mai hangrendszerének egymástól való eltéréseit a közös ôsgermán hangrendszer szabályszerû történeti változásai magyarázzák. De milyen lehetett a szavak ôsgermán nyelvi formája? Amikor ezeket a szóalakokat a kutatók visszaállítják, rekonstruálják, akkor az egyes nyelvek történetének adataiból és a hangváltozások általános törvényszerûségeibôl kiindulva feltevéseket fogalmaznak meg, amelyekre közvetlen bizonyítékokat valószínûleg sohasem lehet majd találni, hiszen például ôsgermán nyelvi emlék szinte kizárt, hogy létezzék. A táblázat szavainak esetében valószínûnek tartják, hogy az ôsgermán formák *húsz, *músz és *út voltak (a csillag itt nem helytelen, hanem feltett, azaz nem adatolt szót jelöl). Az újlatin és a germán (valamint a szláv) nyelvek rokonságát valójában soha nem is volt szükséges nagy tudományos apparátussal bizonygatni, olyannyira hasonlítanak egymásra. A nyelvek történeti összehasonlításának tana, amely az önálló nyelvtudomány megjelenését is jelentette, az óind irodalmi nyelv, a szanszkrit felfedezésével kezdôdött. A XIX. század elejétôl fogva egyre világosabbá vált, hogy sok európai és néhány, Indiában és környékén beszélt nyelv mai és korábbról adatolható hasonlóságai nem lehetnek véletlenek. Lássunk három példát (10.3. táblázat). 140

4 10.3. táblázat. Példák az indoeurópai nyelvek rokonságára 10. A nyelvek sokfélesége Nyelv anya halál, meghal hét óangol módormordhorszeofon latin mátermorti szeptem óind mátár mr, mará szaptá tokhár mácar örmény mair ógörög mátermortósz heptá óír máthir ír marth szecht ófelnémet moutermord szíbun lett máte ószláv mati mireti szedmi litván mote n albán motre walesi marw Ha az eltérések nagyobbak is, továbbra is rendszeresek. Ez késztette a XIX. századi nyelvészeket arra, hogy egy közös indoeurópai alapnyelvre vezessék vissza a felsorolt nyelveket. Eszerint az alapnyelv az egyes népcsoportok elvándorlása, elszigetelôdése következtében tagolódott szét különálló nyelvcsaládokra, majd a népek további története során önálló nyelvekre. Néhány nyelvcsaládot, illetve nyelvet kiemelve a nyelveknek ezt a származástörténetét a táblázatban mutatjuk be. 4. Az indoeurópai nyelvek összehasonlítása nagy lendületet adott a több ezer éves írott emlékekkel nem rendelkezô nyelvek és nyelvcsaládok összefüggésének kutatásaihoz. Így találtak egyre több bizonyítékot a magyar nyelv finnugor, illetve tágabb körben uráli rokonságára. A táblázatban foglaljuk össze a megfeleléseket (kiejtés szerinti alakokban). Természetesen a nyelvhasonlítás az uráli nyelvek esetében is a szabályos hangmegfeleléseket keresi, s ennek nyomán állítja fel hipotéziseit az alapnyelvi hangrendszerrôl. Hadd adjunk erre is egyetlen példát, melyben két ugor nyelvet vetünk össze (10.1. ábra). Még ebbôl az igencsak vázlatos nyelvhasonlításból is kiderül: voltak hangváltozási szabályok, melyekben a vogul és a magyar egyenlôen vett részt (a rövidülés), és voltak olyanok is, amelyeket már csak a magyar önálló történetére tehetünk fel (zárhangból réshanggá változás). Ilyen jellegû meggondolások alapján az uráli nyelvek története és rokonsága is ábrázolható a már ismert sémában (10.6. táblázat). 141

5 III. A NYELV VÁLTOZATAI táblázat. Az indoeurópai nyelvek rokonsága INDOEURÓPAI Nyelvcsalád i. e i. e i. e./i. u. i. u Ma ind védikus klasszikus hindi, urdu szanszkrit szanszkrit bengáli indoiráni az Aveszta afgán, iráni nyelve pehlevi perzsa, kurd északi lengyel, cseh keleti orosz szláv ukrán, belorusz déli óegyházi bolgár, szláv szerbhorvát keleti gót északi óészaki norvég germán izlandi óangol angol, nyugati ófelnémet német klasszikus vulgáris portugál latin latin spanyol itáliai francia olasz román mükénéi homéroszi koiné újgörög görög görög klasszikus görög 142

6 FINNUGOR SZAMOJÉD UGOR FINN-PERMI táblázat. Példák az uráli nyelvek hasonlóságára 10. A nyelvek sokfélesége Nyelvcsalád Nyelv magyar te két szem fa megy/ tél kô/köv menobi- vogul kit sem -pa men- tel kô ugor osztják kät szem men- tal kev permi zürjén te k-ik szin pu mun- t-il ki votják ton k-ik szin pu m-in- tol kô cseremisz tenj kot szinze pu mij- tel kü finn- mordvin ton kafta szeljme telje kev volgai finn szinä kakszi szilmä pú mene- talvi kivi lapp ton k-ikt csalbme manna taleve északi nganaszan tona sziti szew fȧ men- nyenyec szigye szew minjdéli szelkup tan szitte szei pó min- MAGYAR szó hang szabály kéz hab k h elöl képzett magánhangzó elôtt megmarad hátul képzett magánhangzó elôtt réshanggá változik feltett alapnyelvi hang k VOGUL szabály hang szó jelentés kát kéz k kup hullám száz tél fa z t f szó belsejében zöngés réshanggá változik szát száz szó elején t t megmarad täl tél szó elején réshanggá változik -pa fa megmarad ravasz róka v szó belsejében zöngés réshanggá változik p p finn repo róka lök öt epe k t p rövidül rövidül -kk- -tt- -ppk t p läkwi ät tép csúszik öt epe ábra. Szabályos hangmegfelelések ugor nyelvek között 143

7 III. A NYELV VÁLTOZATAI táblázat. Az uráli nyelvek rokonsága i. e i. e i. e i. e./i. u közfinn finn alapnyelv finn- észt volgai alapnyelv lapp volgai mordvin finn- nyelvek permi cseremisz alapnyelv permi votják finnalapugor nyelv zürjén alap nyelv ugor ôsmagyar ómagyar magyar alapnyelv ôs- vogul uráli obi-ugor osztják alapnyelv északi nyenyec szamojéd szamojéd nganaszan alapnyelv déli szelkup szamojéd Természetesen nemcsak a nyelvek hangrendszere változott. Már az elôzô fejezetben is bemutattuk, hogy a módosulások a nyelv minden szintjét érintik éppen ezért ütközik néha oly nagy nehézségbe a szabályszerûségek feltárása. A birtokos jelölése például jelentôs mértékben különbözik az egyes uráli nyelvekben; mégis az egyezô vonások sokkal fontosabbak: minden nyelv végsô soron személyes névmásra visszavezethetô elemmel jelöli a birtokost a birtokon a magyar példáknak megfelelô rendben: kez-em, kez-ed, kez-e, kez-ünk, keze-tek, kez-ük. Azonos vonása e nyelveknek az is, hogy a páros testrészekre (szem, fül, láb stb.) egyes számmal utalnak (például Fáj a fülem, de nem: *Fájnak a füleim), és a számnevek után is egyes számú fôneveket használnak (például három kép, és nem: *három képek) szemben például az indoeurópai nyelvekkel. 5. A nyelvhasonlításnak e módszereit nem csak az írásos történettel rendelkezô nyelvekre lehet alkalmazni. Az eddig idézettekhez hasonló összefüggéseket a világ számos nyelvében felismertek. Az érdekesség kedvéért most két, a fentiektôl és egymástól is távol esô nyelvcsoportok közti megfeleléssort mutatunk be (10.7. és táblázat). 144

8 10. A nyelvek sokfélesége táblázat. Nyugati ausztronéz nyelvek Nyelv Feltételezett ausztronéz alap- Jelentés tagalog jávai batak nyelvi forma (Fülöp-szk.) (Szumátra) választ píli g pilik pili pilik hiány orr kúlaη iluη kuraη iruη huraη iguη kulaη iguη táblázat. Algonkin nyelvek Nyelv Jelentés fox potavatomi boldog vagyok nekesateszi nkösatösz ô boldog kesatesziva ksatszö borz sekakva skak nô ihkveva kve A fox és a potavatomi az amerikai indián nyelvek algonkin csoportjába tartozik, melyeket eredetileg az Észak-Amerika keleti felében élô ôslakók beszéltek. A kérdés már most az, hogy e kettô közül melyik tükrözi jobban a feltehetô eredeti állapotot. Mivel írásos adataink nincsenek, elvben egyaránt szóba jöhet bármelyik, hiszen mind a hangbetoldás (skak sekakva), mind a hangkiesés (sekakva skak) érvényes és valószínû lehetôség a nyelvek történetében. Hogy mégis a fox nyelvû szavakról gondolhatjuk, hogy közelebb állnak az eredeti állapothoz, az onnan következik, hogy a potavatomiból nem tudunk egy olyan szabályt megadni, amely a különbözô betoldandó magánhangzókat egyöntetûen megnevezné. Fordítva viszont egyszerûbb dolgunk van: a hangok kiejtését egyetlen szabály magyarázhatja. Ez persze így csupán feltevés. De annyi közvetett bizonyítékunk mindenesetre van, hogy az algonkin nyelvek e csoportja mind a fox nyelvre hasonlít e tekintetben. Ilyen módon tehát a legtöbb nyelv rokonsági viszonyait is meg lehet állapítani: ezt mutatjuk be a ábrán, amely a nagyobb nyelvcsaládokat helyezi el a világtérképen. 6. A nyelvek azonban legtöbbször egyáltalán nem úgy változnak mint a fajok: legfeljebb tovább osztódnak új fajokra más fajokkal sohasem keveredhetnek. A nyelveket beszélô népek viszont történetük során gyakran keveredtek más népekkel, beleolvadtak azokba, átvették nyelvüket, vagy csak nyelvi rétegeket vettek át tôlük mindez sokkal bonyolultabbá teszi a nyelvek közötti összefüggések kutatását. 145

9 III. A NYELV VÁLTOZATAI ábra. A nagyobb nyelvcsaládok 146

10 10. A nyelvek sokfélesége 147

11 III. A NYELV VÁLTOZATAI A délkelet-ázsiai nyelveknek (thai, kínai, vietnami stb.) azt a vonását például, hogy a hanglejtés fonémáját (lásd a Hangok címû fejezetet) egyaránt használják, noha eltérô nyelvcsaládokba tartoznak, azzal magyarázzák, hogy egymással tartósan érintkeztek. Érdekes hasonlóságokat találtak a Balkán környékén beszélt különféle nyelvcsaládokba tartozó nyelvek között is. A szláv nyelvek közé sorolt bolgárban, az újlatin románban és az önálló csoportot alkotó albánban például egyformán a fônév mögött van a határozott névelô : bolgár: trup-at test a, konj-at ló a ; román: om-ul férfi a, munte-le hegy a ; albán: mik-a barát a, djal-i fiú a. Újabb genetikai kutatások, amelyek során az adott nyelveket beszélô közösségekbôl válogatott személyek génállományát hasonlítják össze, nagyobb vonalaiban alátámasztják a nyelvészeknek az egyes nyelvcsaládokról szóló feltevéseit. A gének közös eredetét és az idô síkjára vetített eltéréseit megállapító tudósok azon a nézeten vannak, hogy a mai ember kb ezer évvel ezelôtt alakult ki Közép-Afrikában és onnan három nagyobb kiáramlással hozta létre a ma jórészt a kontinens déli és nyugati részében beszélt afrikai nyelvcsoportot, illetve az ázsiai irány kettéválásával kb ezer évvel ezelôtt a ma az egyenlítô körül és attól délre Óceániától Madagaszkárig tartó övezetben beszélt nyelvcsoportokat (mint például az ausztronéz nyelveket), illetve az eurázsiainak nevezhetô összes többit, beleértve az indoeurópait, az urálit, az akkor még szárazföldi hidat képezô Bering-szoroson Amerikába átvándorolt késôbb indiánoknak nevezett ôslakosok nyelveit (mint az algonkin nyelveket), és így tovább. Ez a genetikai kutatás azt is jól ki tudja mutatni, hogy a nyelvészek által rokontalannak tartott nyelveknek, mint például a Spanyolország északkeleti sarkában és Franciaország ezzel szomszédos területén honos baszknak a beszélôi genetikailag is szigetet alkotnak, és valószínûleg az indoeurópai nyelveket beszélô hódítók betelepedése elôtti európai ôslakók leszármazottai. Jóllehet a nyelvészek többnyire gyanakodva szemlélik a több tízezer évre vonatkozó feltevéseket és nem szívesen állnak a különféle nyelvcsaládok rokonításai mellé, amennyiben a módszer a már bizonyítottnak tekinthetô nyelvrokonságok esetében ezekkel azonos eredményre jut, akkor érdemes próbálkozni a pusztán nyelvészeti eszközökkel a nagy idôbeli távolság és a nyelveknek a génekhez képest rohamos változása miatt a múlt ködébe veszô kapcsolódásokkal is. 7. Mindeddig olyan hasonlóságokat vizsgáltunk a nyelvek között, amelyek ésszerûen belátható, szinte kézenfekvô okokkal voltak magyarázhatók. Természetes ugyanis a hasonlóság, ha egyazon tôrôl származó, egymással rokon nyelvek között mutatkozik, s az is természetes, ha a huzamosabb ideig tartó egymás mellett élés, a nyelvi érintkezés következtében jönnek létre hasonlóságok a nyelvek között. Mutatnak-e azonban egyezéseket, hasonlóságokat olyan nyelvek, melyek közt rokoni kapcsolat nem föltételezhetô, s földrajzilag is igen távol élnek beszélôi egymástól, s így egymásra sem hathattak? Igen, léteznek ilyen hasonlóságok. Már a XIX. században, amikor megfelelô mennyiségû ismeret gyûlt össze a távoli földrészeken beszélt nyelvekrôl is, kimutattak ilyen hasonlóságokat. Mivel akkoriban a szót tekintették a nyelv 148

12 10. A nyelvek sokfélesége alapegységének, a szavak alkatában, felépítésük természetében fedeztek fel szabályosságokat, nyelvek csoportjaira jellemzô tulajdonságokat (ezek közül néhányat más szempontból már a Szavak címû fejezetben is érintettünk). Aszerint, hogy a nyelvek milyen eszközökkel fejezik ki a nyelvtani viszonyítást, megkülönböztettek elszigetelô (izoláló), ragozó (agglutináló) és hajlító (flektáló) nyelveket. Az elszigetelô nyelvek mint például a kínai vagy olyan kelet-ázsiai nyelvek, mint a thai, a burmai vagy a khmer szavai többnyire egyszótagú tövek, amelyekben a nyelvtani viszonyok kifejezésekor, a mondatokban semmiféle változás nem történik. Az ilyen nyelvek a nyelvtani viszonyokat a szavak sorrendjével fejezik ki. A kínaiban például a tövek következô sorrendje: wo én kaoszu mondani ni te azt jelenti: én mondom neked ; a ni kaoszu wo sorrend viszont ezt: te mondod nekem. A ragozó nyelvek szavaiban a tô elé vagy mögé ragadnak különféle szóelemek (morfémák), melyek a nyelvtani viszonyokat jelölik. A török nyelvekben vagy jó néhány amerikai indián nyelvben, de a mi nyelvünkben is ez a grammatikai viszonyok kifejezésének egyik legfôbb módja. A magyarban csak kivételesen halmozható annyi szóelem egyetlen szó keretei közé, mint a megszentségteleníthetetlenségeskedéseiteket szószörnyetegbe, de van néhány olyan nyelv (ezeket a ragozó nyelvek szélsôséges típusaként bekebelezô nyelveknek is nevezik), ahol tipikusan a mondat összes nyelvtani viszonyát egyetlen szó közegében jelölik. A Nem érti, amit mondok összetett mondat például a takelma indián nyelvben így alakul: Anijokkoinehdek. (Szóelemenkénti fordításban: ani- nem ; -jokkoi- tud ; -ne- mond ; -h- -ás ; -dek enyém.) A nyelvek harmadik típusában, a hajlító vagy idegen szóval flektáló típusban a mondatbeli viszonyokat és a szavak jelentésváltozatait a szótövek hangjainak megváltozása jelöli. Tekintsük példaként az alábbi német szóalakváltozatokat jelentéseikkel együtt (további példákat a Szavak címû fejezetben adtunk): sprechen spricht sprach gesprochen Spruch Sprüche beszélni beszél beszélt beszélve mondás mondások Egy-egy nyelv többféle típus jegyeit is viselheti kisebb-nagyobb mértékben, s története során fokozatosan átalakulhat egyik típusból a másik típusba. 8. Nemcsak a szó, hanem a mondat alkata is mutat szabályosságokat, hasonlóságokat a különbözô rokonságilag és területileg egymástól távol álló nyelvekben. Az esetjelölések (alany-, tárgy- stb.) azonosítása vagy a szórend rögzített volta alapján, másrészt az alany nyelvtani kategóriájának a cselekvô fogalmával való rendszeres (bár nem kizárólagos) azonosíthatósága folytán minden nyelvben meg lehet állapítani az alapvetô mondatrészeket: az alanyt, az állítmány igéjét, a tárgyat stb. Hasonlóképpen meg lehet mondani, milyen típusú 149

13 III. A NYELV VÁLTOZATAI jelzôs szerkezetet, mellékmondatokat stb. használ az illetô nyelv. Amikor pedig már eddig eljutunk, megint csak meglepô következtetésekhez érkezhetünk el. A fôbb mondatrészek (alany, ige, tárgy) elvben hatféleképpen helyezkedhetnének el, a világ nyelvei alapszórendjükben mégis csak négy változatot használnak ki (kezdôbetûkkel rövidítve): A-I-T, A-T-I, I-T-A, I-A-T. Úgy látszik továbbá, hogy ezeken belül is két jellegzetes típus van: az IGE TÁRGY, illetve a TÁRGY IGE sorrendet következetesen használó nyelvek. A típusok felállítása nem üres játék: a mondatrészek rendje ugyanis szoros kapcsolatban látszik lenni egy csomó további sorrendi sajátossággal. Lássunk erre is példát: egyik forrásunk a szingaléz, amelyet Sri Lankában (Ceylonban) beszélnek és A-T-I sorrendû nyelv; a másik az ír nyelv, amely I-A-T rendû. (Egyébként mindkettô az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik.) táblázat. Szórendi típusok SZINGALÉZ 1. Alap- Jón ballave däkka. Chonaic Seán an madadh. szórend János (a) kutyát látta. Látta János a kutyát. A T I I A T 2. Jelzôs Jón tadi ballave däkka. Chonaic Seán an madadh mór. szerkezet János (a) nagy kutyát látta. Látta János a kutyát nagy. MELLÉKNÉV FÕNÉV FÕNÉV MELLÉKNÉV 3. Vonatkozó Mas kápu ballave Jón Chonaic Seán an mellékmondat däkka. madadh a d ith an fheoil. Húst evett kutyát János Látta János a kutyát, amely evett látta. húst. MONDAT FÕNÉV FÕNÉV MONDAT 4. Kérdôszó Jón ballave däkka de? An bhfaca Seán an madadh? János kutyát látta vajon? Vajon látta János a kutyát? MONDAT KÉRDÕSZÓ KÉRDÕSZÓ MONDAT 5. Összetett daha tune, daha hate trí déag, seacht déag számnevek tíz három, tíz hét három tíz, hét tíz 6. Névutó janéle indela ón fhuinneog vagy elöljáró ablak -ból -ból ablak ÍR Nem folytatjuk, ebbôl is látszik: minden fordítva van az egyikben a másikhoz képest. De hiszen nem is ez az igazán érdekes az illetô nyelvtípusok számára, hanem inkább az, hogy egyformán fordítva legyen: a szingalézben minden módosító értelmû kifejezés megelôzi a módosítottat, az írben min- 150

14 10. A nyelvek sokfélesége den módosító értelmû kifejezés követi a módosítottat. Ha pedig a mondat központi eleme az ige, akkor a mondatrészek az ige szempontjából módosító értelmûek, s így válik igazán érthetôvé e két ellentétes rend. 9. Az eddig elmondottakból úgy tûnhetik, hogy anyanyelvünket, a magyart (de még az általunk jobban ismert idegen nyelveket, az oroszt, a németet, az angolt és a többit is) nehéz a fönt felsorolt szóalak szerinti vagy mondatrend szerinti típus valamelyikébe egyértelmûen belesorolni. Hiszen kivételszerûen emlegettük a mintegy 15 szóelemet tartalmazó szószörnyeteget, s bár mondatbeli szavaink tipikusan több, egymáshoz ragasztott morfémát tartalmaznak, nyelvünk esetenként hajlító eszközzel is él (például szép, szebb; hó, havat stb.), s tudunk oly mondatot is alkotni, amely tövek egymásutánjából áll, s ha ugyanezeket a töveket más sorrendbe állítjuk, más jelentésû szószerkezetet kapunk vagyis föllelhetjük az izoláló típus jegyeit is nyelvünkben sok lány szép, ill. sok szép lány). Mondatrend tekintetében pedig az elôzôekben felsorolt hat mutató közül a magyar a 2., az 5. és a 6. tulajdonság tekintetében egyértelmûen a szingalézhez hasonlítható, viszont ha alapvetô mondatrészeinek sorrendjét tekintjük, a közlés igényeitôl függôen, különbözô hangsúlyozással szinte bármely sorrend elôfordulhat benne. Vonatkozó mellékmondatait megalkothatjuk a szingalézhez és az írhez is hasonló módon; ami pedig a kérdôszó helyét illeti, az -e kérdôszócska a szingalézhez hasonló helyet foglal el a kérdô mondatokban, a vajon viszont az ír rendet követi, vagyis tipikusan a mondat élén áll. Azt jelenti-e mindez, hogy a típussajátosságok csak egyes nyelvekre érvényesek, mások nem követik ôket? Nem, másképp áll a helyzet. A nyelvek összehasonlítása révén fölfedezett nyelvi típusok az összefüggéseknek, szerkezeti sajátosságoknak olyan nyalábjai, amelyek révén az egyes nyelveket tanulmányozó ember szabályszerûségeket tud megállapítani a nyelvek közt. Ritka az a nyelv, amely szélsôségesen tiszta típust valósít meg (mint például a bekebelezô nyelvek, avagy a mondatrészek sorrendje tekintetében a szingaléz, illetve az ír nyelv), s ez érthetô is, hiszen minden nyelv minden idôben változik azoknak a tulajdonságoknak a tekintetében is, amelyeket egy-egy nyelvi típus jellegzetes jegyeként emelünk ki. Hogy végül is jogosak-e azok a nyelvi típusok, amelyeket ily módon a nyelvész a nyelvek összehasonlítása révén elvon, absztrahál, azt onnan tudhatjuk meg, hogy sikerül-e segítségükkel a nyelvek állapotát és változását kielégítôen, szabályokba foglalva megmagyarázni. A magyar nyelv látszólagos összevisszasága rögtön logikussá, érthetôvé válik, ha történetileg tekintjük. A finnugor, illetve uráli nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek mai állapotának összehasonlításából, valamint más módszerekkel feltárt történeti elôzményeibôl kiderül, hogy ôsibbek, régibb állapotot ôriznek azok a típussajátosságok, amelyek a szingaléz mondatrész-sorrendi jegyeket követik, s új fejlemények azok, amelyek ettôl eltérnek. A típussajátosságok segítségével így azután meghatározhatjuk, hol tart nyelvünk a típusok közötti változás folyamatában. 151