Emberi erőforrás és munkaerő-tervezés

Átírás

1 Emberi erőforrás és munkaerő-tervezés

2 ÖSSZEFOGLALÓ 1. Emberi erőforrás 1.1 Munkaerő-terv és munkaköltség-terv 1) Az emberi erőforrás menedzsment egyik fontos eltérése a személyzeti menedzsmenttől abban áll, hogy tevékenységét az üzleti stratégiából vezeti le. Az emberi erőforrás stratégia a jövőre vonatkozóan fogalmazza meg az üzleti elképzelésekkel összefüggésben az emberi erőforrással kapcsolatos igényeket és teendőket. Az emberi erőforrás tervezés teremt kapcsolatot a stratégiában vázolt szervezeti feltételek, belső jellemzők, a külső körülmények és a többi emberi erőforrás menedzsment tevékenység között. Ebből következően olyan folyamatként foghatjuk fel, mellyel a menedzsment a stratégiában megfogalmazott kívánatos irányba viszi az emberi erőforrás mennyiségét, minőségét és összetételét. 2) A sikeres és sikertelen vállalatok között nem a műszaki-technológiai fejlettségben lelhetők fel a meghatározó különbségek, hanem a szervezetben dolgozó emberek minőségében. Az emberi erőforrások fejlettsége és a gazdaság teljesítőképessége közötti összefüggések közgazdasági vizsgálata azt mutatja, hogy a gazdasági növekedésnek meghatározó eleme a munkaerő fejlettsége, a humán potenciálja, amely azonban önmagában nem hat automatikusan, csak akkor, ha ezzel az erőforrással megfelelően gazdálkodunk. 3) Az emberi erőforrás stratégia felöleli az emberi erőforrás menedzsment valamennyi funkcióját. Az emberi erőforrás tervezés célja ebből következően olyan integrált emberi erőforrás politika és program kidolgozása, mely a szervezeti célokat az emberek céljaival összhangban kívánja elérni. A munkaerő, avagy létszám-terv: középpontjában a szervezeti célok eléréséhez szükséges számú és összetételű alkalmazott biztosítása áll. Valamennyi szervezetnek célszerű formálisan vagy informálisan, tudatosan vagy kevésbé tudatosan munkaerő-tervet és munkaköltségtervet készítenie. A terv célja megfelelő számú és szerkezetű munkaerő biztosítása a megfelelő munkakörbe, a kellő időben. (Más szóval, a megfelelő ember a megfelelő helyen.) 4) A munkaerő kínálatot befolyásoló tényezők. A belső munkaerő kínálat alakulása elemzésének szempontjai: szakértelemleltár és leltárelemzés; menedzsment-leltár és leltárelemzés, fluktuáció-elemzés kategóriánként és okonként: (nyugdíjazás, felmondás, elbocsátás, kilépés); belső mozgások elemzése (előléptetés, visszaminősítés, áthelyezés). A külső munkaerő kínálat alakulása elemzésének szempontjai: aktív keresők száma, megoszlása; szakképzettség-jellemzők; helyi munkanélküliség; oktatási intézmények kibocsátási számai; a vonzáskörzetben történő felszámolások, üzem bezárások, vállalkozás-indítások; tömegközlekedési változások; múltbeli tapasztalatok a hiányszakmákról.

3 1.2 Az emberi erőforrás (munkaerő) tervezés folyamata 1. fázis: A rendelkezésre álló munkaerő kínálat meghatározása. A jelenlegi adottságok elemzése, amely folyamatosan és alkalomszerűen is történhet, a felhasználási cél függvényében. Az időbeliségtől függetlenül elemezni kell a humán menedzsment tevékenységet; a munkaköröket és munkafolyamatokat; a menedzserek és alkalmazottak megfelelősségét. 2. fázis: A munkaerő-szükséglet meghatározása. A jövőbeni munkaerő-igények prognosztizálásához elemezni kell a külső környezetet (versenykörnyezeti tényezők); a belső környezetet (SWOT tényezők); az üzleti tervet (a stratégiai és operatív üzleti tervek által igényelt emberi erőforrások, emberi erőforrás-fejlesztések, struktúraváltozások feltárása). A prognosztizálás eredményeként határozhatók meg az emberi erőforráshoz kapcsolódó célok, melyek alapján egyrészt elkészíthetők az emberi erőforrás tervek. 3. fázis: Összevetés, akcióterv az eltérés csökkentésére. Az igények (prognózis) és a lehetőségek (adottságok) összevetése, az eltérések meghatározása és döntés a teendőkről. Ekkor kezdődik a szó igazi értelmében vett tervezés, melynek során variánsok készülnek a prognosztizált igények és a jelenlegi adottságok közötti eltérések megszüntetésére. Az alternatívákat a célok és kritériumok ismeretében értékeli a tervező csoport, ennek eredményeként megfogalmazzák ajánlásaikat a döntéshozók számára. 4. fázis: Döntés. A tervezés utolsó mozzanata a döntés, vagyis a menedzseri elkötelezettség kinyilvánítása az optimálisnak tartott variáns mellett, mely az emberi erőforrás szempontjából a leghatékonyabban kívánja szolgálni az üzleti stratégiában megfogalmazottak végrehajtását. 2. Munkaerő-tervezés 2.1 Alapvető megközelítés: létszám kategóriákban gondolkodás Az emberi erőforrás tervezés alapvető fontosságú elem, hisz a szervezeti teljesítmény azon áll vagy bukik, hogy munkafolyamatokhoz szükséges mennyiségű és szakmai összetételű munkaerő rendelkezésre áll-e. A munkaerőigény felmérésekor figyelembe vehető szempontok: szükséges létszám; iskolázottság; a potenciális munkaerő adottságai és készségei. A munkaerőigény előrejelzés során statisztikai elemzésekre is szükség van. 2.2 A munkaerő-szükséglet tervezése

4 Munkaerő-szükséglet meghatározás: A szükséges munkaerő megállapítása fajták (kvalifikáció), létszám, határidő és időtartam, továbbá esetenként alkalmazási hely szerint. Elemei: létszám-szükséglet meghatározás; mennyiségi és minőségi létszámszükséglet meghatározása; jövőbeli létszám-szükséglet meghatározása. A munkaerő-tervezés alkalmával meghatározásra kerül, hogy a jelenlegi időpontban ismert mennyiségű, minőségű és összetételű létszám, egy jövőbeli időpontra hogyan változzon meg a stratégia által igényelt módon A munkaerő-szükséglet befolyásoló tényezői A munkaerő-szükséglet a befolyásoló tényezők egész sorától függ. A munkafeladat, a munkafolyamat, a munkaeszközök jellege, az emberi tényező szerepe, a vállalti környezet hatása A munkaerő mennyiségi szükséglete meghatározásának módszerei Objektív módszerek a) Determinisztikus módszerek. A munkaerő-szükséglet determinisztikus számítása az egyes munkafeladatokból indul ki, amelyeket egy adott időszak alatt az alkalmazottaknak teljesíteniük kell. Ezt a számítást analitikus vagy összegző úton lehet elvégezni. b) Sztochasztikus módszerek, múlt-orientált módszerek. A sztochasztikus módszerekkel a létszám-szükséglet és más változók (például a munkamennyiség) közötti kapcsolatokat vizsgáljuk. c) Ökometria és szimuláció. Az ökometriában a valószínűség-számítás felhasználásával gazdaságstatisztikai adatokat vizsgálunk annak érdekében, hogy a gazdasági rendszerek jövőbeli fejlődésére vonatkozóan megállapításokat tehessünk. A szimuláció esetében ugyancsak modellek segítségével, különböző rendszerek magatartását vizsgáljuk - meghatározott befolyásoló tényezők változása nyomán Becslési módszerek a) Egyszerű becslés. A létszám-szükségletet az illetékes menedzserek becsülik meg saját felelősségi szakterületükön. b) Szakértői becslés. A szakértői becsléseknél egy kompetens személyekből kialakított csoport végzi a becsléseket úgy, hogy az egyes részeredményeket csoportos összeredménnyé vonják össze. Válfajai: az egyszerű szakértői megkérdezés és a szisztematikus (többszörös) szakértői megkérdezés A munkakör-kialakítás módszere A munkaerő-szükséglet tervezéséhez a munkakörképzési módszert akkor alkalmazzuk, ha a munkafeladatok teljesítésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre időadatok, vagy akkor, ha az egyes munkamennyiségeket nem

5 ismerjük elegendő pontossággal. A munkakörök kialakítása a feladatelemzés és a feladatszintézis segítségével hajtható végre. 2.3 Egyensúly megteremtése Amennyiben a munkaerő-szükséglet és a munkaerő-kínálat között nincs összhang, akkor egyensúlyjavító lépésekre van szükség. Ha a tervezésben létszám felesleg mutatkozik, akkor az alábbi lépések jöhetnek szóba: létszámstop alkalmazása, természetes fogyás létszámcsökkentő hatásának kihasználása, előnyugdíj ösztönzés, munkaidő csökkentés, átképzés, létszámleépítés. Ha a tervezésben létszám hiány mutatkozik, akkor az alábbi lépések jöhetnek szóba: új munkaerő felvétel, korábbi munkaerő visszahívása, átképzés, előléptetés, termelékenység fokozás, alvállalkozói szerződéssel külső forrás bevonása, túlóra alkalmazása, a részmunkaidős foglalkoztatás növelése. 3. Kedvezményt nyújtó foglalkoztatási formák 3.1 A rugalmas foglalkoztatás jelentősége A vállalkozás rugalmassága egy olyan mechanizmus, amely a versenyképesség növelését és az üzleti környezet változásaihoz való alkalmazkodást segíti elő. A rugalmasság bevezetése hozzásegít a munkaerő-piaci kereslet és kínálat nagyobb összhangjához és ezáltal növekvő eredményességet, valamint termelékenységet ígér. A munkaerő-piaci rugalmasság általános definíciója a következő: olyan üzleti cél, melynek lényege a változó környezeti igényekre történő a hagyományos foglalkoztatás melletti megoldásnál gyorsabb, eredményesebb és hatékonyabb válaszadás. E téren a vállalatok három típusú rugalmasságra törekedhetnek: 1. Funkcionális rugalmasság: a munkatársak képesek a szervezeten belül különböző feladatok és funkciók ellátására. 2. Numerikus rugalmasság: a vállalat képes meglévő munkaerő-állományát rövid időn belül növelni vagy csökkenteni, annak érdekében, hogy a munka ellátásához szükséges és a gazdaságosan alkalmazható alkalmazotti gárda közötti összhangot a lehető legnagyobb mértékben megvalósítsa. 3. Pénzügyi rugalmasság: a jövedelmek és a bérköltségek területén való flexibilitás, melynek fókuszában az egyéni és szervezeti teljesítmény áll. A numerikus rugalmasság megjelenési változatait atipikus foglalkoztatási formáknak hívjuk, csoportosításuk több módon lehetséges. Ezek: 1. részmunkaidős foglalkoztatás, 2. időszakos foglalkoztatás, 3. osztott munkavégzés egy adott munkakört két munkavállaló lát el, egymást váltva, 4. rugalmas munkavégzés, 5. terminusokhoz kötött munka, 6. sűrített munka a tipikus napi nyolc órás munkavégzéshez képest hosszabb munkanapok és ezt követő több szünnap, 7. távmunka, 8. munkaerő, 9. outsourcing, 10. önfoglalkoztatás.

6 3.2 Az atipikus foglalkoztatás terjedése és formái Napjainkban, az Európai Unióban és hazánkban egyaránt a foglalkoztatáspolitika egyik folyamatosan erősödő, a foglalkoztathatóságot javító eszközévé vált az atipikus foglalkoztatás. Az atipikus foglalkoztatási formák terjedését egyrészről a foglalkoztató igényei, a humánerőforrással való jobb gazdálkodás, az olcsóbb, rugalmasabb foglalkoztatás megteremtése, másrészt a munkavállalók igényei a különböző életciklusokhoz jobban alkalmazkodó, a munka és a magánélet összhangját jobban szolgáló foglalkoztatás okozzák. Az atipikus foglalkoztatást támogató tényezők. Érdekeltségi rendszer kiépítése ezt célozzák a különböző állami támogatások, pályázatok, például a távmunka bevezetésének támogatására. Igény a munkavállalók részéről egyre több ilyen példa van, de amíg például a részmunka esetén a munkavállaló bére olyan alacsony, hogy kevés a megélhetésre, nem várható ennek a foglalkoztatási formának a terjedése. Gazdasági kényszer, illetve a hosszú távú gazdasági előnyök megismerése, vagyis a régi megszokottól az elmozdulás azért történik meg, mert a vállalkozás így tud versenyképes maradni vagy azzá válni. 3.3 Kedvezmények és támogatások Az alábbiakban bemutatjuk a főbb kedvezményt nyújtó (támogatott) foglalkoztatási formákat. 1) A munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelésének, foglalkoztatási szerkezetátalakítás elősegítésének évi támogatására indított központi munkahelymegőrző program 2) Mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő pályázatainak támogatása 3) Bérgarancia támogatás 4) Munkahelymegőrzés támogatása 5) START kártya 5a) Start kártya 5b) Start Plusz kártya 5c) Start Extra kártya 5d) Start Bónusz kártya 6) Részmunkaidős foglalkoztatás segítése 7) Új Széchenyi Terv - Foglalkoztatási Program 8) Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásai