irodalom honismeret barangoló Tóth Elemér Vallomás 3 Gál Sándor Feljegyzések elmenõben 4 (Napló 2011) Böröndi Lajos Hirtelen esni kezd a hó, Rózsák,

Átírás

1 V. évfolyam 2. szám június Görföl Jenõ fõszerkesztõ (Pozsony) Balassa Tamás (Mosonmagyaróvár) Böröndi Lajos (Feketeerdõ) Deák Ernõ (Bécs) Ferenczy Klára (Baden bei Wien) Farkas István (Mosonmagyaróvár) Hornyák István (Pozsony) Kepe Lili (Lendva) Tuba László (Mosonmagyaróvár) Végh László (Somorja) Vida István (Mosonmagyaróvár) Szerkesztõség: Bratislava - Pozsony, Námestie 1. Mája 10/ 12, Bratislava. Mosonmagyaróvár, Piarista Általános Iskola és Középiskola, Fõ u Wien - Bécs, Schwedenplatz, 2/I/8. Levélcím: A-1011 Wien, Postfach becsi-naplo@aon.at. A Pro Patria Honismereti Szövetség megbízásából kiadja: Mosonvármegye Lapés Könyvkiadó, 9211 Feketeerdõ, Erdõalja u borondi@rlan.hu Felelõs kiadó: Böröndi Lajos. Számlaszám: Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet: Elõfizethetõ a fenti bankszámlára való utalással, elõzetes vagy utólagos számlázással. Egy szám ára: 600 Ft, Szlovákiában1,50 euró. Elõfizetési díj egy évre: 2400 Ft, Szlovákiában (6 euró), Ausztriában és Szlovéniában 10 euró. ISSN: Németh Gyula Készült a Duna Takarék (Halászi), a Rajkai Takarékszövetkezet (Rajka) és a Palatia Kft. (Gyõr) támogatásával. Megjelenik a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. gondozásában (9026 Gyõr, Viza u. 4. ). Felelõs vezetõ: Radek József ügyvezetõ igazgató. Varga László Tóth Elemér Vallomás 3 irodalom Gál Sándor Feljegyzések elmenõben 4 (Napló 2011) Böröndi Lajos Hirtelen esni kezd a hó, Rózsák, Még ömlik rád, Magyar Húsvét (versek) 10 Burda Zsuzsa Elvetélt idill, Csend a nyárban (versek) 12 Vizsy Ferenc Katonadolog (elbeszélés) 14 Csáky Anna Varjúidõ (vers) 15 Sárándi József Az idill utolsó pillanatai, Kiáltvány, A porond és környéke, Ezredforduló, Kísértõ régi bûnök, Hódolat Kleopátrának (versek) 16 Tóth Elemér Kaszással a sarkamban (vers) 19 Kerék Imre Körbe csak, Anakreoni, Megint (versek) 20 Cseh Károly Õsz-Delelõ (vers) 21 Lõcsei Péter Ugyanarról másképpen (Két beszélgetéstöredék Weöres Sándorról) 22 honismeret Dr. Rétvári László Északnyugat - Dunántúl környezeti állapota 33 Alexy Lajos Napló, rész (Magyaróvár) 38 Száraz Erzsébet barangoló A szabadság szigetén jártam (Kuba) 49 képzõmûvészet Igézõ nõi szemek bûvöletében (Bemutatjuk Fekete Zoltán festõmûvészt) 58 közmûvelõdés A nagymegyeri énekkari mozgalom 120 éve p65 1

2 Görföl Jenõ Mérföldkövek (helytörténészek országos konferenciája) 65 Szakál Júlianna Évforduló dallal, tánccal Jóka 69 szélfúvás Bence Lajos Új együttmûködési megállapodás született 71 Száraz Erzsébet A község volt plébánosára emlékeztek (Nagyfödémes) 73 Székely Zoltán Balatoni KOMP 76 Mészely József Anyanyelvi vetélkedõ 77 Polák Margit Mezey László Miklós Élet a határ két oldalán (Múzeumok éjszakája a Szenci Városi Múzeumban) 81 A lap megjelenését támogatja recenzió Egy szerelem dokumentumai (Sárándi József: Fabatka) 83 Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata p65 2

3 Tóth Elemér Vallomás Anyanyelvem magyar. Örökül Katona Margittól kaptam. Ha hallom a szavak csodás muzsikáját, vén szívem örül, akár kincses-szép játékának a gyermek, akivé leszek, változom, ha megcsap õsi dallama, íze. Ámde gyásznak hajlik a szívem, mert örömünk egyre sivárabb. A szánkat, jaj!, fölsebzi az idegen beszéd, és hiába õrködünk örökségünk dús kincse fölött, az ördög naponta csábít: Add fel! Ne tiltakozz, ne sírj, nem segít a könnyel öntözött árulás. Se más! A templomok igaz szava megvéd, megóv? Talán! No és az iskolánk? Te ékesség! Jó anyánk forog sírjában, s az együgyû világ észre sem veszi nyomorunk, a díszes mézesmadzagot, s azt, hogy fájó lelkünkben mi rág?! Anyanyelv, te szél-kaszabolta, te árva, fölséges virág, fájó szívünk érted zúg, zsong, kiált. Magányodban ragyogva, ne engedd félni, elvetélni a jövõt. Ruházd át másra a szemfedõt, hogy ragyoghass a vakoknak, miként az régi kincsekhez illõ. Mert ki a mát eladja, mindünk haragja, megvetése sújtson le rá, jövõnkre vet az üszköt, halált. Anyanyelv. Te gyönyörû, magyar. Jó anyám, Katona Margit hagyta rám örökül, s õrzöm, míg Gömör földje be nem takar. Tóth Elemér: Vallomás p65 3

4 irodalom Gál Sándor Feljegyzések elmenõben NAPLÓ 2011 ( E napló néhány fragmentumát felhasználtam a Kitágult nap c. munkámhoz is. ) Február 18. péntek. Mert valamitõl begyulladt a szemem, s eléggé vacakul látok, úgy döntöttem, hogy a számítógépnek pihenõnapot engedélyezek. Aztán meggondoltam magamat, s vagy 7-8 oldalnyi szöveget mégis csak kijavítottam. Lassan de milyen lassan! - megtanulok néhány új fogást is a számítógépen pl. a sorok elrendezését le- és felfelé stb. Ahogy ezeket a hetvenes években írt riportokat olvasom, egyrészt szinte elbeszélésekként, novellákként követem a történéseket, másrészt egy történelmi kor dokumentumaiként élednek meg elõttem. És hogy ma most valamennyit ki kéne egészítenem azokkal a tényekkel, valóság-elemekkel, vallomásokkal, amelyeket akkor nem írtam mert nem írhattam le, hiszen a hármas-osztatú cenzúra törölte volna az egész sorozatot. Ami pedig még ennél is döbbenetesebb a számomra, hogy ezek közül az emberek közül már senki sem él. S hogy mindabból, amit megéltek, csupán az és annyi maradt, amit ezek a róluk szóló riportjaim tartalmaznak. Egészen elképesztõ, ha arra gondolok, hogy az Egybegyûjtött XI. kötetébõl mindazok, akikrõl ezt a pár száz oldalnyi valóságot rögzítettem, valahányan az agyag-mély birodalomba költöztek azóta. Délután aztán oda jutottam, hogy mindezt általánosítva- és kibõvítve irodalommal, történelemmel stb., össze kéne foglalni, hogy az én megérintett századomat véglegesen lezárhassam. Február 19. szombat. Riportok javítás. Ha így haladok, a jövõ hét végére de a hónap végére úgy tûnik, be is tudom fejezni ezt a munkát. Akkor ahogy anyám mondaná Izsán lakunk, ott is a falu közepén. Van egy új vers-embrió is, de hogy verssé épül-e, most még teljes bizonyossággal nem merném állítani. Több idõ, csend és nyugalom kellene hozzá, s nem csupán szellemi, de fizikai erõ is. Mert folyamatosan tapasztalom az utóbbi nélkül az elõbbi se megy. Így mutatja meg magát az öregség jelzõrendszere kétfelõl figyelmeztet folyamatosan minden könnyelmûsködésre. S erejével szinte parancsolóan jelzi a ritmusváltást, a lassúbb cselekvés szükségét. Olykor még az izmaimat is elzsibbasztja, akadályozván a munkában. Az az igazság, hogy nem szeretem ezeket a jelzéseket, nem szeretem a fékeket, azt, ami visszafog Mert a versírás nem holmi szellemi sétatempó, de mint a vulkánkitörés, vagy egy gejzír-sugár kilövellése Csak utána következhet a felesleg elhagyása, a megigazgatás, a szöveg költészetté emelése. De még így is eléggé bizonytalan erõfeszítésünk eredménye. Különben kivéve a délután pár óráját egészen jól megvoltam, s megvagyok most is. Az elõbb kint voltam az udvaron meghallgatni a böjti szelet, ahogy a diófákkal a közelgõ tavasz érkezését igyekezett elhitetni Február 20. vasárnap. Sándor reggel visszautazott Lõcsére, így a vasárnapi napkezdet elkülönbözött a megszokottól. Délelõtt a Riportokból egy részt átszemléztem, hogy haladjak, jól is ment a munka, csak délutánra megint jött az én vissza-visszatérõ, rák utáni infernóm. Ha még elhúzom két-három évig e-földi nyomorúságomat, akkor már ha van, egyenesen a mennyországba röpít, ha nem is a jobbjára, de jó közelre magához a teremtõ, ebbõl az általa rám mért mostani pokolból Ám, ha nincs mennyország, akkor a további szenvedés milyen létezõ bûneimnek a jutalma?! De ne komolytalankodjunk! A böjt ideje egyféle megtisztulás 4 Gál Sándor: Feljegyzések elmenõben p65 4

5 irodalom misztériumában zajlik, s minden vonatkozásban. Odakint most is akár csak tegnap este suhog e tisztító áramlat legõsibb hangja a szél. Február 21. hétfõ. Az elsõ és legfontosabb: a Változni és változtatni javítását befejeztem. Már csak a Volt egyszer egy osztályt kell rendbe tennem, s ezzel legalább egy esztendõ idõelõleghez jutottam. Így lényegében a XI., XII., XIII. és a XIV. kötet mintegy 1500 oldalnyi szöveg a számítógépben van. A XI. kötet: Riportok és interjúk, a XII. Az Egy és az Egész (1), a XIII. Az Egy és az Egész (2), a XIV. pedig a Feljegyzések elmenõben (Napló 2005??). Amit pedig mostantól még képes leszek megírni, vers, próza, az már a kegyelmi állapot záró része, vagyis a lehetséges XV. kötet lesz, vagy lehet. De gyorsan hozzá kell tenni azt, hogy mindennek végbeviteléhez ki kell bírnom még legalább négy-öt évet, ami ezen a februári estén még reményként sem gondolható el komolyan. De hátha! Mert minden megtörténhet, hiszen szûk két és fél évvel ezelõtt pár hónapra zsugorodtak az esélyeim, ennek ellenére még mindig megvagyok, s dolgozni is tudok. És vannak tavaszi terveim. Például ma az egyik polcon megtaláltam Szerb Antal Világirodalom -ját, gyorsan ki is vittem a verandára, mert feltehetõen szükségem lesz belõle néhány adatra. Most ott didereg az irodalmi kupac tetején az egyik Hemingway-kötet társaságában. Csak mellékesen: Szerb Antal a maga idejében valamelyik Hemingway-regényt elég kételkedõn fogadott. Persze, akkor még hiányzott az Akiért a harang szól, meg Az öreg halász és a tenger is Nemkülönben a Nobel-díj. Most pedig Camus-val folytatom és búcsúztatom ezt a mai jó napot! Február 23. szerda. Amikor mindnyájan vétkesek leszünk mondja Camus, az lesz a demokrácia. (A bukás 421. o.) Ezt valamikor 1956 elõtt fogalmazta meg, nem sejtvén, hogy alig ötven évvel késõbb vagyis ma, ez a jóslata kezd beteljesülni, de nem úgy, s nem az által, ahogy õ gondolta, hanem az által, hogy vétkeink általában globalizálódnak. S az lesz a demokrácia, amikor olyan rabszolgaság következik be, amely nem korbáccsal büntet, hanem elhiteti, hogy e kor látszatvalósága a szabadság Mindezt azzal a jövõperspektívával és reménnyel közli, megnyugtatván az olvasót, hogy a rabszolgaság sem valósulhat meg máról holnapra. (213.o.) Itt élve az általa elképzelt majdanban, igaznak látszik ez a jóslat azzal, hogy a máról holnapra sokkal, de sokkal hamarabb elkövetkezett, mint ahogy Camus feltételezte. Elismerve és beismerve a XXI. századi rabszolga-létet, azzal nyugtatom magamat a végleges beismerés birtokában, hogy valóban: A halálban magunk vagyunk, a szolgaság viszont közös. Összefoglalva, tehát: a halál pillanata ahol magunk vagyunk mégis csak elhozza számunkra a szabadságot De ma már ebben sem vagyok biztos. Február 24. csütörtök. Mátyás-nap, Laci öcsém születésnapja. Ma lett 59 éves, vagyis folyamatosan fiatalabb nálam 15 évvel. Ha igaz a mondás, hogy Mátyás jégtörõ, és hoz, vagy visz, akkor a reggel-indult havazás, és a mínuszos éjszaka után van mit törnie és vinnie. Én pedig folytattam délelõtt a riportok rendbetételét, haladtam is, de hamar elfáradok, s fáj a szemem. Délután lementünk sétálni a Kanyapta mellé. Huzatos hely a patakpart ilyenkor, jól meg is fáztam, de kell a mozgás, hogy a szervezetünk egyensúlya úgy-ahogy mûködni tudjon. Csak az a baj, hogy akárcsak tegnap, estefelé olvasás közben megint rosszul lettem, s most is cudarul érzem magamat. Holott kezdett körvonalazódni egy tavaszi tervem. Ha azonban ilyen bizonytalan állapotban haladok a tavasz felé, az elképzelésekbõl nem lesz semmi. Idõnként úgy érzem, nem jó a holnap felõl gondolkodni Fõleg nem az ilyen estén, mint a mai. Február 25. péntek. Az utóbbi idõben újraolvastam egy tucatnyi második világháborúról szóló memoárt, s több okból. De most csupán egyetlen fragmentumról gondolkodom, mégpedig az emberi történelem úgynevezett nagy csatáinak-háborúinak az arányairól. Az egyik ilyen legnagyobb csatának a görögök Nagy Sándor és Dáriusz harcát mondják, ami ugye a Perzsa Birodalom végét jelentette Onnantól számítva egyvégtében ölték egymást a népek, a Mongolok háborúi, ott a Bibliában olvasható csaták, a keresztes hadjáratok sorozata, soksok ezer áldozattal, és így tovább p65 5

6 irodalom De az elmúlt mondjuk öt ezer esztendõ összes csatáinak áldozatai meg se közelítik a mi huszadik századunk két háborújának az emberveszteségét, ami ugye, együtt bõven meghaladja a hatvan-hetven milliót. Ezzel szemben a görög-perzsa összecsapásban a két egymással harcoló hatalom együttes létszáma alig érte el a kétszáz ezret. Igazában ennek az ütközetnek a hatása az emberiség történelmére, annak alakulására máról nézve elhanyagolható eseménynek számít. Meglehet híre mondjuk Kínába el se jutott A huszadik század két háborúja ezzel szemben az iszonyú emberáldozatokon túl, amit a nemzetek pár év alatt kihevertek azt az abszurditást hozta magával, amely az egész emberiség önfelszámolásához vezethet el a teljes pusztuláshoz! Ha például a ma meglévõ nukleáris fegyverek valami véletlen folytán ami bármikor bekövetkezhet felrobbannának, bolygónkon az élet megszûnne. Vagyis a történelem összes csatája, háborúja a mi huszadik századunkéval szemben kisded kalamajkának tekinthetõ a veszteségek és a következmények viszonylatában. Egyéb részletekrõl és arányokról majd késõbb és másutt Február 26. szombat. A tegnapi felvetéseket újra kell gondolni és rendbe foglalni, mert az egész így csupa kuszalék. De erre lesz idõ tágabb relációban majd tavaszra. Remélem! Mára elég is ennyi. Fáradt vagyok. Február 28. hétfõ. A Riportok teljes anyagát véglegesítettem és kijavítottam. Már csak a tartalomjegyzéket kell bepötyögtetni a számítógépbe. Szinte hihetetlennek tûnik, de hirtelen elfogyott a dolgom, s olyan idõelõleghez jutottam, amirõl álmodni se mertem. Közel ezer oldalnyi szöveget írtam - szerkesztettem - javítottam az idén megjelenõ ha ugyan a kiadók kapnak rá támogatást két kötetben. Az Egybegyûjtött további kötetei már a számítógépben vannak, s akkor hívom elõ azokat, amikor a kiadó kéri De megtehetem azt is, hogy amiként az idõ engedi megszerkesztem azokat is. Ha pedig kitavaszodik, folytatom az utolsó elõtti verseskötet világra segítését. Egyéb öröm is ért. Ha egy közel három ezer kötetes könyvtár helyét kell megváltoztatni, az bizony sok bajjal jár. Az elsõ, hogy a kassai tizenkettedik emeletrõl vagy negyven zsák könyvet Buzitára kellett szállítani, mégpedig olyan helyzetben, amikor a buzitai ház teljes rekonstrukcióját végeztük a tetõtõl a padlóig. Azzal megtoldva, hogy azokban a napokban szabadítottak meg az elrákosodott gyomromtól. Vagyis számomra akkor a szó szoros értelmében gond volt lenyelni egy kanál ételt A zsákokba pakolt könyvek rendezése pedig szinte fizikai lehetetlenségnek tûnt. Sándorral, ennek ellenére, karácsonyra mégis csak a polcokra pakoltuk a könyveket ahogy jött, sorba, rend és rendszer nélkül, s még ma is ez a kuszaság néz vissza rám a polcokról. Ebbõl következik, hogy ha valamit keresek, olykor komoly meglepetések érnek. Mint ma is! Errõl szólt a hosszú elõljáró beszéd. Két könyvet kerestem, s ma is azokat próbáltam megtalálni, amikor helyettük Katona József kéziratos verseinek hasonmás és nyomtatott díszkiadása került a kezembe. A Kecskeméti Katona József Társaság számára készült 200 számozott példány belõle. Az enyém, ahogy jelzik: Ez a kötet a 90. számozott példány, s 1991-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Én ugyan nem vagyok tagja a Társaságnak, viszont tagja voltam a bicentenáriumi emlékbizottságnak, s így több alkalommal megfordultam abban az idõben Kecskeméten. Feltehetõen akkor kaptam meg ezt a számomra nagyon becses ikerkötetet. A sötétzöld bársonybevonatút és a másik, gazdag történelmi eligazító jegyzetekkel ellátott veretes munkát De Reed: A modern képzõmûvészet (azt hiszem ez a címe) és Szacharov tábornok emlékirata a cseh légió szibériai rablóhadjáratáról készült dokumentuma máig nem került elõ Valamikor majd csak rájuk találok! Merthogy szükségem lesz mindkettõre. És nem is soká! Március 2. szerda. Kint kezdtem a napot, szinte már hagyományosan, a kerítés melletti lugas metszésével, és ugyancsak hagyományosan meg is betegített a sok hajlongás. A rák utáni harmadik tavaszt kezdtem ezzel, s biztos voltam benne, hogy mi lesz a vége. Úgy tûnik fel elõttem, hogy az ismétlés nem okvetlenül a tudást jelent Mert ha tudom, akkor miért vágok bele?! A kérdés helyénvaló, csak használható válaszom nincs rá. Jobb, ha nem is keresem. Március 3. csütörtök. A visszatérõ bajok! Dehidratáció és rövid eszméletvesztés, s ami ezt követte: az egész p65 6

7 irodalom napos kínlódás. Most is erõs fájdalmaim vannak, s nehezemre esik minden mozdulat Pedig szerettem volna folytatni a tegnap megkezdett kinti munkát. De teljesen használhatatlanná nyomorított az a délelõtti néhány perc, ami váratlanul (?) szakadt rám. Március 4. péntek. A jövõ héten esedékes évenkénti ellenõrzésre kértem beutalót az új szemorvosomtól. A mérések igen magas szemnyomást jeleztek, s az orvosnõ azt mondta: ha folyamatosan naponta kétszer nem használom a szemcseppeket, esetleg elveszíthetem a látásomat is. Azt hittem, hogy a rák után már nagyobb veszedelem nem érhet, legfeljebb a halál, ami azonban nem veszedelem, hanem egyszerû tény. ( Lesz majd!) Most azonban szemem világának feltételezett elvesztése borzongatott meg. Egyszer úgy öt-hat évvel ezelõtt már voltam valami hasonló bajban, de egy kezelési ciklus után a szemnyomás normalizálódott, s az évenkénti vizsgálat eredménye eddig az állapota változatlan (stav bez zmeny) volt. Azt hiszem, ehhez a mostani romláshoz némi köze lehet a számítógépemnek is. A továbbiakban számolnom kell azzal, hogy a folyamatos számítógépes munka másolás, javítás stb. egyáltalán nem javít majd a helyzetemen. Ha pedig ehhez hozzá veszem, hogy az Egybegyûjtött következõ három-négy kötete több, mint ezer oldalnyi szöveg, hát a kilátásaim aszó szorosabb értelmében eléggé sötétek! Mindebbõl kiviláglik, hogy öreg embernek lenni felettébb veszedelmes állapot Mert például verset írni még ma is tudok, de verset diktálni merõ képtelenség! Ismét oda jutottam, hogy van, ami folytatható, s van, ami folytathatatlan. Március 6. vasárnap. Huszonharmadikán Székesfehérváron szerzõi estem lesz, hát arra készülve, úgy-ahogy egybeszerkesztettem egy összeállítást, amelynek egy régebbi jegyzet-sor címét Az idõ árkai-t adtam. Arra gondolva, hogy egyféle keresztmetszetét adjam több mint ötven év munkájának. Csak az a kérdés, hogy, mondjuk egy, vagy akár másfél órányi idõbe mi fér bele ebbõl az öt évtizedbõl? Majd kiderül, mégpedig hamarosan. Ezzel együtt gyógyítom a szememet, igyekszem korlátozni az írást és az olvasást is, hogy a szemnyomás elfogadható szintre húzódjék vissza. Délután kiadós sétát terveztünk, de olyan vad, viharos északi szél támadt, hogy lemondtunk a kirándulásról. Még egy rövid szösszenet az irodalomról: amikor annak idején Camus A pestis-ét olvastam, sokkal izgalmasabbnak találtam a regényt, mint most. Érdemes volna elgondolkodni azon, hogy miként változik meg az ember vélekedése egy adott alkotásról az évek, vagy évtizedek során?! De: A bukásra pedig ez is Camus mûve a fenti változás nem vonatkozik! Az, most olvasva is, ugyanúgy volt izgalmas ha nem fokozottabban, mint a hatvanas években Mindez pedig szinte kényszerítõ erõvel oda hat, hogy pl., újra kellene olvasni, mondjuk Hemingway-t és mások munkáit (Coldwel, Saroyan Sagan, Moravia stb.) hogy bennük ma mi jelentené az olvasásukra fordított idõ ellenértékét? Már ha még létezik ilyen Egyébként tele van ragyogással a márciusi éjszaka. (Ahogy késõbb utána gondoltam a fentieknek, ez az egész ma már szinte lényegtelen és elhanyagolható kérdésnek tûnik, hiszen minden gondolkodó ember számára egyértelmûvé vált, hogy ötven, vagy jobb esetben, száz év múlva éhen, vagy szomjan pusztul az emberiség. Ezt még ezt kellene megírnom! Hogy hiába való volt a kultúra, a tudomány, a háborúk, a hatalom megszerzése és birtoklása, az uralkodás önkénye, vagy demokráciája önmagunkat pusztítottuk eddig is, s ez az önpusztítás megállíthatatlan.) Március 7. hétfõ. A riportkötet utolsó revízióját végeztem el délelõtt. Utána eldöntöttem, hogy folytatom a lugas metszését, de a dühös északi szél negyed órán belül visszakényszerített a házba. Felhívtam Bobory Zolit a 23 ai jelenés részleteit megbeszélni, s meg is állapodtunk. Az est címe: Az idõ árkai. Három részben csinálom meg, két rövidebb zenei szünettel. Arányában egyharmad próza, kétharmad vers. Csak az utazástól tartok egy kicsit, mert Alba Regiáig az út közel négyszáz kilométer meg persze hazafelé is ugyanennyi érelemszerûen. De két pihenõvel valahogy csak megoldom. Arról is döntöttem magamban, hogy tavasszal, ha már a verandán dolgozhatok, nekifogok egy terjedelmesebb munkának. Egyelõre a munkacím: EGYETLEN NAP. Ez a keret, amelyben megpróbálom összegezni az én huszadik századom eddig megíratlan eseményeit, tapasztalatait, mélységét, magasságát, szépségét és barbárságát együtt! p65 7

8 irodalom Ha sikerül! De még ha kudarcot vallok, akkor is jó szórakozásnak ígérkezik Az ember abba pusztul bele, hogy gondolkodik. De abba is belepusztul, ha nem gondolkodik! Március 8. kedd. Kassa az évenkénti ellenõrzés a kórház szemészetén. A múlt heti vizsgálat egy kicsit megijesztett. Most azonban nyilván a kezelés következménye ez a vizsgálat eredménye megnyugtató. Az azonban már kevésbé megnyugtató, hogy néhány orvosságért több mint 20 eurót kellett kifizetnem. Azt hittem, hogy a két évvel ezelõtt kezdõdött romlást átvészeljük, de úgy tûnik, ez csak valaminek a kezdete volt, s az igazi feketeleves ezután következik. A fél Afrika háborúban áll a világgal és önmagával a kõolaj ára a Himalája csúcsait ostromolja, s lassan, az onnan felénk leloccsanó ember-áradat hullámai fél Európát elsodorják. Valamiféle ember-sáskajárás kezdõdött el, ami az itteni, még elviselhetõ nyomorúságot is letarolja. Valamikor úgy a hatvanas évek közepén arról olvastam, hogy földünk hozzávetõlegesen 16 milliárd embert képes eltartani. Ma ezzel szemben még csak hat és fél milliárdan vagyunk itt, s ennek az óriási tömegnek több mint a kétharmada éhezik és szomjazik, s így ezrével pusztul Az a bizonyos biológiai pokolgép, amelyben Taylor elõrevetítette az ezredforduló emberi lehetõségeit, egyre hangosabban ketyeg. És hiába tudjuk a ránk váró közeli pusztulást, nincs hatalom, amely az emberiség e-földi totális kudarcát képes lenne visszafordítani! Ha mindezt tudom, akkor minek, s kinek írom estéli gondjaimat, gondolataimat? Ha általunk, velünk és bennünk ér véget a világmindenség legnagyobb csodája az ember Március 10. csütörtök. Egy mai jegyzet két változatban: l. Sokkal több az, amit nem tudok annál, amit tudok. (De ma már a kettõ közötti különbség elhanyagolható.) 2. A tudottnál sokkal több a nem-tudott! (A kettõ közötti különbség ma már elhanyagolható, mert hisz a tudás is értelmét veszítette.) Biztosan lehetne errõl még néhány változatot készíteni, de mire mennék vele? Semmire! Hát nem folytatom. Legalább is nem most. Kassán is voltunk újabb szem-vizsgálat. Itthon pedig a kert gereblyézése közben rosszul lettem, alig tudtam betámolyogni a konyhába. Cudar órákat élek olykor. A nap- és az est végén még azt jegyzem ide, hogy a HATODIK FÜZET is betelt, mégpedig itt a 88. oldalon. Holnap, ha rám virrad, a következõ füzetben folytatom, hátha sikerül a tudott és a nem tudott arányai és árnyai között eligazodnom S végül egy füzetzáró töredék: virág-sors / illat-ár /és hervadó enyészet. Március 11. péntek. Szõlõmetszés közben, ahogy a levágott venyigéket néztem, a tavalyi betegségek, fertõzések nyomai világosan láthatók voltak barnás-szürke foltok, elszáradások -, ami elõrejelzi az idei gyengébb termést. Az elsõ tennivaló, hogy az éjszakai fagyok megszûntével permetezni kell lemosó-permettel s a fákat is. Van permetezõm, s megfelelõ permetszerem, csak a csontjaimnak nem tetszik a tíz-valahány kiló emelgetése. De nincs egyéb megoldás amit el kell végezni, az alól nincs kibúvó. A mai nap tragédiája: Japánt soha nem tapasztalt erejû földrengés rázta meg, s a nyomában támadt szökõár ezrek pusztulását okozta. Döbbenetes látvány volt, ahogy tangeri hajókat ragadott magával és sodort a szárazföldre, s ahogy, akárha gyufásdobozokat, autók százait hömpölygették a hullámok tajtékozva Március 12. szombat. Hátborzongató képek Japánból felrobbant egy atomerõmû Mindez a tegnapi földrengés következménye, vagy ami mostanáig abból látható és tudható. Évusék tegnap éjszaka érkeztek meg, ma délutánig síztek Eprestetõn, Dénes pedig itt volt velünk, s mamával sétáltak egy nagyot. Délután pedig együtt gereblyéztük a kertet. Fáradt vagyok és nagyon öreg. Március 16. szerda. Dénes unokám az anyjával beszélget. Anya, a mi házunk miért emeletes? Éva: Csak ilyenre volt pénzünk. Dénes: És a papáé miért lapos? Éva: A papának meg olyanra volt pénze. Dénes: Te anya! A papáéknak akkor lapos pénzük volt?! Dénes az idén lesz három éves. Nekem pedig valamelyik reggel azt énekelte, hogy Gábor Áron rézágyúja Aztán eljátszotta, hogy a rézágyúval hogyan kell lõni. A történelmi p65 8

9 irodalom lecke lezárásaként pedig rám nézett és így oktatott: Tudod papa, Gábor Áron már régen meghalt! Tudod papa?!... És egész nap így szövegel. El tudom képzelni, hogy a bölcsödében micsoda gondokat okozhat váratlan kérdéseivel. Mert például a nevelõ-néni ugyan mit válaszolt volna az olyan kérdésre, amelyet a mamának szegezett a fürdõkádban ülve: Te mama! A láva miért bugyog és miért vörös? Még szerencse, hogy a mama vegyészmérnök, s van némi tudása a láva természetérõl Endre pedig sízik, korcsolyázik, úszik és focizik. Ma kapott egy vadonatúj labdát és negyed órán belül kivégezte: telibe találta a futórózsabokrot, s a rózsa tövisei szitává luggatták a lasztit pogácsa-formára laposodott. Közben pedig mert õ itt marad velünk egész hétre azt magyarázta, hogy szárny- és propeller nélküli repülõgépet készít, és nem motor, hanem ekrazit hajtja majd. De figyelmeztetett nem rakéta lesz Hebert Spencer írta le az Alapvetõ elvek c. munkájában, hogy Ami elképzelhetõ lehetséges. Endre az idén lesz öt éves hát akármi megtörténhet Délelõtt például meg tanult metszõollóval ágakat metszeni de csak a vékonyát. Mindezt pedig azért írtam le, mert látható! nagyapának lenni ma nem akármilyen kihívás Március 19. szombat. Igen rideg József nap. Fájdalmak, epe, s a kínok tetejére, megint a v í z! Tele apince. Fáradt vagyok, levert, tele sokféle veszteség-szindrómával, már ha létezik ilyesmi. A bomlás milyen lehet odalent. Továbbá: fáznak-e a halottak? A történelmet visszafelé kellene megírni. A halállal kezdeni, s élni a születésig, a fogantatás-elõtti létig mondjuk, hogy esetleg megismerjük: mi volt a kezdet elõtt!... Iszonyúan fáj a tarkóm, a gondolatot nem tudom pontosan összefogni. De lehet, hogy eleve összefoglalhatatlan. Elveszett a logika az értelem szervezõ ereje. Március 26. szombat. Délután érkeztünk haza. A Buzita Veresegyház Izsa Székesfehérvár, oda- s vissza, jól elfárasztott. A többirõl majd holnap. Március 28. hétfõ. Évusunk születésnapja. Kassán voltunk anyjuk-évával orvosnál. Amióta haza jöttünk, csak a pakolás, elrendezése a magunkkal hozottaknak. Egy sor dolgot le kéne írni, de eltemet az idõ. És ott a kert is! Vetni kéne a borsót, répát stb. Majd holnap, vagy azután. Csak az a baj, hogy megint fájdalmaim vannak a rák egyfolytában visszaüzen! Március 29. kedd. Van, amikor azt gondolom, hogy nincs értelme egy betût se leírni Március 30. szerda. Kassa. Évával orvosnál. P. doktornõ nagyon kedves és készséges volt. Délután borsót, petrezselymet, sárgarépát és hónapos-retket vetettem. Nagyon kellemetlen és kimerítõ a sok hajlongás. Fõleg a tegnapi éjszaka után. Éjfél körül felébredtem, s kimentem a lugas alá, de hirtelen erõs szédülést éreztem, befelé menet az ajtóban térdre estem, akár egy elhasznált colstok. Éva szerencsére meghallotta hívásomat, jött, fölemelt s az ágyig támogatott. A gyakori eszmélet-vesztés azt jelzi, hogy nem a rák, de egy buta agyvérzés visz le vagy föl? a pokolba!... Valóban: a halál után hol van (lesz) a fönt és a lent?! Ugyan melyik a mennynek és a pokolnak az igazi iránya? p65 9

10 irodalom Böröndi Lajos Hirtelen esni kezd 1. Fûszereidet élvezem Minden érzékszervem téged éltet Az álomba hulló szobában alámerülök illatodban Tövig pirul egy rózsatõ Az alkonyba hulló délutánban Aztán hirtelen esni kezd Tegnap tavasz volt s most már nyár van! 2. Nem kérdezem, szeretsz-e nem szeretsz-e a kérdéseknek értelme nincsen. Fekszünk mint két hajótörött a fölénk boruló kettõs csöndben. S hallgatunk, mert beszéd már nincsen, elvirágzott a mozdulat. Elpihen lassan kezemben, széjjelfolyik a pillanat Gondolat sincsen, eggyé váltunk. Most ismét magunkra találunk. Egymásban keressük másikunkat. Az élet értelme ez lehet. Egyedül semmi, önzõ lesz az ember. Megmaradunk végül magunknak. Rózsák A rózsák elhullajtották szirmaikat Illatuk elszállt ami maradt A romlást juttatják eszedbe A mindenben ott munkáló Múlandóságot De az igazi kert belül virágzik Rózsái belül illatoznak S az utolsó lélegzetvételig A szépségrõl s az élet Nagyszerûségérõl tesznek tanúbizonyságot 10 Böröndi Lajos versei p65 10

11 irodalom Még ömlik ránk ömlik ránk a fény még a délután mézei becéznek ilyen lehet amikor elnyel a tenger s vége van a télnek még egy simogatás elindul aztán elakad az is elalszik a kéz is szívdobogás hallatszik csak az elpirult csöndben s fénylik a pillanat mélyén a gyönyör mint a föltört kagyló gyöngye így ragyogsz bennem te is mindörökre üveggolyó a pillanat: zsebre vágom majd titokban újra elõveszem s fölidézem az aszályban azt a délutánt, s átjár a szerelem Magyar Húsvét Majd hazatalál a pásztor nyáját követve szépen. Összehúzza magát a kétségbeesésben. Befogadja az akol, alkonyodik lassan. Megfürdik, dörzsöli magát durva szappanokkal. Elalszik aztán szépen, de megváltatlanul ébred. Húsvét ragyog, akár a megélezett kések p65 11

12 irodalom Burda Zsuzsa Elvetélt idill Ismeretlen kávéházban ablaknál ültem, fáztam. Cigarettád füstje körbejárt, magamba zártam. Nagyot szívtál a cigarettavég semmibe, átnéztél a csenden: elvetélt idill. Mi vonzott hozzám, nem tudom. Nem kérdeztél semmit tõlem, két kávé volt egyedül az asztalon. Csend a nyárban Úgy vágyom az igazi természet régi nagy nyarát! Barackvirágos tavaszról álmodom, illatát a kertek alján várom: látom a dinnyeföldeket, Apám nyarát: dinnye ízû kacagást! Gyermek lettem: a lepkeszárnyú nyárban, búzatáblák aranyában. Délibábos országúton szaladok Anyám elé: virágruhában! Talpam a púder finom porban. Delelõ gulya az itatónál. Csend van: Jaj! Mekkora csend. 12 Burda Zsuzsa versei p65 12

13 irodalom Vizsy Ferenc Katonadolog Velem esett meg, vagy más mesélte el, netán olvastam valahol? Már nem emlékszem. De talán mindegy is, miként tettem szert a történetre, a lényeg, hogy tudom, sõt abban is bizonyos vagyok, hogy ez dolog a valóságban is megesett, mégpedig éppen úgy, ahogy ezt a következõkben elõadom. Azon a télen nem igen lehetett félcipõben kimenni a lakásból, még csizmában is bajosan, mert az utcákon térdig, a határban pedig kötésig ért a hó. A nagy hóhoz nagy hideg társult, minden élõ reszketett abban a kutya idõben. Béke honolt a tájon, de béke volt az egész országban. Katona azonban mégis kellett. Kellett, hogy a béke megmaradjon. Én szeretem a békét, így hát örömmel lettem katona. Meg egy kicsit muszájból is, mert, hogy besoroztak. Ha meg ott a kikerülhetetlen kényszer, miért ne vágna jó képet hozzá az ember. Így lettem én kényszerû örömkatona. Akkoriban még mindig a mókásabb végét fogtam meg a dolgoknak. Vagy legalábbis ma ezt mondom magamról. Senki sem örült ilyen idõben az õrségnek, még a laktanya körzetében sem, pláne, ha a lõszerraktárnál vagy a külsõ telephelynél kellett szolgálatot teljesíteni. Ha a hõmérõ higanyszála mínusz tíz fok alá csökkent, megváltozott az õrszolgálati rend is: egy óra õrség, egy óra benti készenlét, egy óra pihenés, a kétóránkénti szisztéma helyett. Fiatalok voltunk, még a húszon innen, így aztán mindent kibírtunk. Nem véletlenül említettem a külsõ õrszolgálatot. Nyáron felért egy balatoni kiruccanással, hanem farkasordító hidegben nem igen kívánkozott oda senki. Én szerettem a kihívásokat, mindenki tudta rólam. Utólag mondták el, hogy így tudta a giliszta nyakú írnok is, mert neki köszönhettem, hogy tizedmagammal 24 órás szolgálatra a laktanyától tíz kilométerre lévõ telephelyre osztottak be. Telephely? Papíron! A valóságban tanya volt, néhány lövegnek és egy lokátornak kiképzett hellyel, amelyet harci készültség esetén használtak megfelelõ álcázással kiegészítve. Szóval õriztük a semmit, de azt teljes fegyverzetben. Talán két kilométerre lehettünk az objektumtól, amikor egy hóbuckában elakadt a teherautónk. Gyalogolhattunk tovább teljes menetfelszereléssel. Naná! Hiszen 1972-ben különösen kellett tartanunk egy atomtámadástól, ezért magunkkal hurcoltunk egy gázálarcot és egy sugárvédõ köpenyt is! A helyszínre érkezve, gyorsan összecsomagolt az elõzõ csapat, s a leváltott kamerádok örömmel vágtak neki a bakancsaink által szeplõtlenségét elveszített hómezõnek. Nyolc óra körül járhatott az idõ. Az éjszakai sötétséggel együtt a felhõk is oszladozni kezdtek. Tíz óra tájban már a nap is kisütött, és sziporkázó ezüst szõnyeggé változtatta a végtelen fehérséget. A teleptõl déli irányban egy erdõsáv húzódott. A fák kopasz ágain, mint tussal festett fekete pettyek gubbasztottak a varjak. Kelet-északkelet felé, úgy másfél kilométernyire, egy másik tanya sötét foltja szakította meg a hómezõt. Az õrszolgálat vezetõjeként kijelöltem az elsõ három embert, akiket elõírásszerûen felvezettem posztjukra, egy másik hármat készenlétre osztottam be, a többiek pihenésképpen fát vágtak a pajtában. Így múlt el a délelõtt, majd eljött az ebédidõ is. Elõvettük a konzervet, felmelegítettük, s jóízûen (hm!) megettük. Alig raktuk rendbe a körletet, amikor szinte egy csapásra elkomorult az ég, feltámadt a szél. Mi lesz itt éjszaka?! Én már vagy ötödik alkalommal voltam ehelyütt, s hallottam egyet-mást azon kívül is az öregkatonáktól. Hej, de sokszor elmondták, segíts magadon, az Isten is megsegít! Én sem sokáig töprengtem. Én is megteszem azt, mit megtettek mások is elõttem! Én sem vagyok cukorkából! Na, fiúk, mondtam, mindenki elégedett volt a babfõzelékkel? Nem éppen egyetértést kifejezõ morgás volt a válasz. Van köztetek bátor ember, vagy gyáva nyulakkal van dolgom? rontottam nekik. Egyívásúak voltunk mind a heten, egyetemre készültünk mindannyian az õsztõl, mégpedig ugyanarra a karra. Ez adta az alapot ahhoz, hogy õrvezetõség ide, õrvezetõség oda, kis híján laposra vertek. Mikor kissé elült a csatazaj, én meg élve maradtam, megkérdeztem, hogy szeretik-e a disznótorost, jóféle borral leöblítve? Meg sem kellett szólalniuk, már tudtam a választ. Röviden szóltam, elmondva a tervemet. Vizsy Ferenc: Katonadolog p65 13

14 irodalom Ebben a farkasordító idõben ellenõrzést nem várok. Makkos õrnagy az ügyeletes tiszt, s kényelmesebb az annál, minthogy nekivágjon az ilyen útnak. A konyhán beszélték, hogy a Szilágyi-féle tanyán disznót vágtak a héten. Nekik is kínáltak megvételre hurkát-kolbászt, de a Hadtáp csak a központi beszerzést engedélyezte. A lényeg, hogy a tanyaszomszédnál nagy disznóság van! Ti ketten menjetek el, s az összedobott pénzen hozzatok, amit adnak. Nem ehetünk vacsorára is babot! Általános helyeslés fogadta õrparancsnoki javaslatomat. Az elgondolást tett követte, a fiúk elindultak. Közben feltámadt a szél is, így aztán az útra kelõknek jól fel kellett kötniük a gatyát, hogy épségben megjárják az utat. De mentek jó szívvel, s ígérték, hogy hurka, kolbász, demizson és széplány nélkül nem is jönnek vissza. Hordta, fújta a havat a szél, ezért a három szerencsétlen õrszemet bevontam. Egyiküket odaállítottam az ablakhoz, ahonnan az utat meg lehet figyelni, mert az ördög azért nem alszik. A posztoló barátunk sokat nem láthatott, hiszen a dobkályha annyi meleget sem adott, hogy az ablakról leolvassza a jégvirágot. Folyamatosan lehelnie kellett, ha valamit látni akart. Nem a dobkályhával volt baj, hanem takarékosak voltunk a tüzelõvel, mert õszintén szólva, lusták voltunk kimenni fáért. Eltelt egy óra, aztán még egy, majd egy fél. Víg kedélyünk alábbhagyott, a sakkot meguntuk, a kártya az asztalon hevert. Mint bombaérte háztetõ hullott ránk a csend. Egyik pillanatban még tutult a szél, verte-rázta az ablakot, a másikban meg egy pisszenés se. Ekkor hallottuk meg a motorzúgást. Nyüzsgõ méhkassá változott az õrszolgálati helyiségnek kikiáltott egykori tisztaszoba. A pihenõsök elpakolták az intim magazinokat, az ulti pénzt, az elõzõ õrségtõl ránk maradt üres (!) pálinkásüveget. A készenlétesek surranót húztak, szerelvényt igazítottak. Õrparancsnokként a korom sötétben a lassan közeledõ szentjánosbogarak felé vettem az irányt. Pár perc múlva jelentést tettem, a beteg Makkos õrnagy helyett ügyeletes tisztként beugrott Frech õrnagynak, és szakaszparancsnokunknak, Tarnai századosnak. Szóval tízen vannak? És semmi rendkívüli esemény nem történt? Jelentem nem. Hárman õrségen, hárman készenlétben, hárman pihennek. Az õrszoba elõtt posztoló honvéd vigyázzállással, a fegyvere szíját vállán meghúzva, feje felvetésével tisztelgett az elöljáróknak, akik hanyagul viszonozták, majd a havat veregetve magukról benyitottak. Meglehetõsen hûvös levegõ fogadta õket. Miért van itt ilyen hideg? Miért nem fûtenek jobban? Most mit mondjak, hogy a pálinkaszagot szellõztettük ki? Inkább az ajtónál lévõ repedésekre, meg a dobkályhára fogtam az egészet. Az õrnagy hitte is, meg nem is. Apró szúrós szemeivel körbevizslatott. Még az egérlyukba is belenézett. Nagy hibát nem találhatott, mert akkor már üvöltött volna. Na, õrvezetõ, a készenlétesek közül egyet helyezzen szolgálatba, s négyesben látogassuk végig a másik két õrt! Hol is teljesítenek szolgálatot? A szomszéd tanyán gondoltam, de hangosan ezért nem mondtam. Járt az agyam mindenfélén. Ha a bajtársaimat baj érte, a hadbíróságot nem kerülöm el. Ezzel aztán pont is kerül el sem kezdõdött karrierem végére. Ha meg részegen állítanak be, õk is és én is futkosóra kerülünk. A legjobb esetben is laktanyafogság lesz a vége, s oda az engedélyezett szabadságnak. Mi lehet velük? Már három órája, hogy elmentek. Lassan, igen lassan készülõdött kijelölt társunk, de a végtelenségig nem húzhatta az idõt. Õ lépett ki elõször a csillagfényes éjszakába. Csodálkoztam is erõsen, hová lett az ítéletidõ. Elindultunk a legtávolabbi poszt felé, amely a tanya túloldalán volt, egy kis erdõs ligetben felállított fészernél. Mi lesz most?! Mi lesz, ha rájönnek, hogy nincs ott senki, hogy az õrnek semmi nyoma a hóban, hogy órák óta nem járt arra a kutya sem. Csak lépésben haladhattunk, mert az elemlámpa fénye alig hatolt két-három méterre a sötétbe. Bármilyen nehezen is jutottunk elõre, egyszer csak odaértünk. Legnagyobb meglepetésemre a sötétbõl, onnan, ahol elvileg nem lehetett senki, egy harsány hang kiáltott ránk: Állj! Ki vagy?! Nem hogy megnyugodtam volna, hanem majd összeestem félelmemben. Ki a csuda ez?! Alig tudtam magam megnevezni, kibökni a jelszót. Az erõsen havas katonának csak az orra látszott, meg a fegyvere, ahogy lövésre készen irányította felénk mindaddig, míg felismerhetõvé nem váltunk. Eseménytelenségrõl tett jelentése után Frech, vagy, ahogy mi neveztük Szimat, elemlámpájával tüzetesen megvizsgálta az õr által kitaposott ösvényt. Uramisten, mintha egy kaszárnya vonult volna arra néhány perce. Micsoda mázli, hogy ez nem keltett gyanút tisztjeinkben. Majd hanyatt estem, amikor a másik õrszem felé közeledve ugyanolyan határozott megálljt parancsoló hangot hallottam. Itt is minden rendben találtatott. Se élõ, se holt nem voltam mire visszaérkeztünk az õrszobára. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. A dobkályha vörösen izzott, s rajta p65 14

15 irodalom sistergett a teavíz. Parancsnokaink elfogadták a citrompótlóval ízesített italt. A gõzölgõ csészét maga mellé téve, a rettegett ember elismerõ szavakat írt az õrszolgálati naplóba, s jutalomszabadságra javasolt bennünket. Hangosan felolvastam a katonáknak a mindkét inspiciáló által aláírt bejegyzést. Mintha karmester vezényelte volna, egyszerre hangzott fel: A dolgozó népet szolgálom! köszönõ formula. Ezt követõen az õrnagy és a százados elköszöntek tõlünk. Én a távolmaradt kocsijukig kísértem õket. Menet közben Tarnai százados elmesélte, hogy bent a laktanyánál két õrt nem találtak a helyükön, a készenlét aludt, az õrparancsnok pedig kigombolt zubbonyban cigarettázott a nyitott ajtóban. Másnap már széltében, hosszában az járta, hogy valamennyi laktanyafogságot kapott. A feszültség még mindig nem engedett ki. Úgy támolyogtam vissza, mint aki se élõ, se holt. Levetettem magam egy székre. A vállamról a földre csúszott a géppisztoly, a kezem remegni kezdett. Ezt megúsztuk! De hogyan? Amikor a belém diktált kisüsti oldani kezdte a görcseimet, katonáim elmesélték a történteket. Ahogy elindultunk a fõmuftikkal, rögvest felöltöztek mind az öten, majd a tanya másik oldala felé kerülve a fészerhez rohantak. Így megelõztek bennünket, mert gondolták, annyi eszem talán van, hogy annál a távoli pontnál kezdek. Ott aztán az embereim berendezték úgy a helyszínt, mintha a két õr szabályos csapát taposott volna. Még arra is ügyeltek, hogy a hóba mélyesztett nyomok éppen a kijelölt találkozási pontig vezessenek. Hárman dolguk végeztével visszarohantak, ketten pedig elfoglalták a hiányzó õrök posztját. Kevéssel a három katona visszaérkezése elõtt toppant be rogyásig megrakodva a két misszionárius. A szajrét elõbb az egyik farakás mögé rejtették, majd besurrantak az õrszobára. Óriási szerencse, mondták, hogy idejekorán felfigyeltek a motorzajra, meg az õrök üvöltésére, így aztán elkerülték az ellenõrzésre indult díszkompániát. Amint egymás szavába vágva ki-ki befejezte mondókáját, hirtelen síri csend lett. A gyõzelem mámoros érzése kerített bennünket hatalmába: egymásra néztünk, és artikulálatlan hangokat hallatva kurjongatni kezdtünk. Hamarosan sült kolbász illata töltötte be az õrszobát, és egyre-másra koccintgattunk a szép estére. Majd mind a kilencen nótára fakadtunk. Kilencen bizony, mert a tizedik pajtásunk õrségben állt az épület elõtt, ami természetes is, hiszen a légvédelmi alakulat kettesszámú telephelyét nem lehet õrizet nélkül hagyni! Csáky Anna Varjú-idõ Csupasz ágakon bölcsek a varjak, zúzmara-csipke rájuk hull, pereg, fekete szárnyak havat kavarnak, a tél kabátba ûzi a szelet. A jégtáblák éle összekoccan, amint beáll télre a nagy hajó, egykedvû fák üzennek fagyottan: most mély-ölû, lágy- meleg volna jó. Az éj didergõ mellel tündököl, puha hó hull álom-édenünkre, a nyár-hevület tovatûnt gyönyör, zúzmarás szerelmünk kékre hûl le. A jeges szél zúg, sikoltva nyargal csontkemény, derengõ, zord ég alatt, sivár, eszelõs, kopasz a hajnal, a hold is tavában halálra fagy. Csáky Anna verse p65 15

16 irodalom Sárándi József Az idill utolsó pillanatai A Sors megtalálja a (ki)utat Még együtt vagyunk romló romboló szerencsevadászok Keverjük a zsugát mintha nyertesek lehetnénk az egyenletesen gyorsuló világomlásban Tét nélkül játsszuk el életünk tudván : a cinikus kártyavetõk rég cinkelik sorsunk lapjait távoli városokban s mert semmi nem múlik rajtunk legföljebb kibicelhetünk lepusztult üdvözítõink -nek Kiáltvány Hitványak voltak uraink. (T. a szabályerõsítõ kivételeknek.) Hitványak ma is: vérrel kitömött bûnözõ bábuk! Taszítsuk le erkölcsi hulláikat a számukra intézményesített magyar Tajgetoszokról! Szigeti János polgármester 16 Sárándi József versei p65 16

17 irodalom A porond és környéke Lám mennyi ájtatos újhitû tolong a cirkuszbejáratnál, a régi sereglet avantgard bemutatójára várva. Nem minden modern, ami elavult, de izgibb a tegnap még tiltott dolgokat legitim voltukban megcsodálni. Például, miközben a cirkuszhercegnõ rivaldalámpák pászmájában lovászlegényével üzekedik, majmok onanizálnak a trapézokon. A látvány, mondhatni lenyûgözõ, s a közönség katarzistól borzong. Ez igen mormogom a tévé elõtt. Hála tenéked, Mennyei Gengszterváltozás Ezredforduló Dolgoznak a szócséplõgépek Etetni kell a magyar népet Vegyes rögeszmék kerülnek garatba rémült a molnár s ujjába harapna Rémült az is ki e sorokat rója Szalasztott esélyek futóbolondja Mutass valamit mi valahol Éden Pokollá fajul a Kárpát-medencében Önhit önbecs s akarat nélkül Don Quijotéknak szélmalom épül Szélmalomharc derûre-ború Gyakorlótér s újabb háború p65 17

18 irodalom Kísértõ régi bûnök A Duna folyékony államhatár. Szilárdítaná minden oldal. Csoda-e hát, ha kutyáink együtt vonítanak - itt is ott is - a némán delelõ teleholddal. Léhaság volt jobbakra várni. Megfogant a trianoni átok. Kísértenek régi bûneink, és temetni földünk sem marad: magyarok, bozgorok, cigányok. Hódolat Kleopátrának Mikor az érdek és a vágy tarkód alá helyezi bokáidat az lesz a tökéletes megadás a behatolás diadala. Abszolut gyõzelmed egy hanyatló világbirodalom fölött / p65 18

19 irodalom Tóth Elemér Kaszással a sarkamban Megtörténik-e? Nem tudom, mikor esik meg rajtam. Megyek a bûnnel szõtt úton kaszással a sarkamban. A dombokon Gömör szíve dübörög vagy dorombol?! Kinek romokban a hite, ki védi meg a rossztól. A Sajó völgye Álmaim Szétszéledt lám a nyájam. Sózott sebben lobogó kín, fölhígult minden vágyam. A világ mocska émelyít. A gonosz szeme lángol. Ki váltja meg a vétkeit? Régen üres a jászol. Halállal élek, ébredek, fejem emelem égnek. A messze zengõ énekek lelkemben már nem égnek. Megtörténik-e? Meg bizony! Elleng az élet: álom. Már nincsen bennem félsz, iszony, csak reszketek és fázom. 2012/ p65 19

20 irodalom Kerék Imre Körbe csak csak mindig ugyanazon a röppályán mint a gombostûre szúrt cserebogarak csak a megszabott övezethatáron belül csak semmi véletlen ami a komputeragyakba táplált adatok sorrendjét megbontaná s a zökkenéstelenné finomított szárnycsapások ballisztikus görbéjét eltérítve legalább egy centivel följebb mozdítana csak mindig ugyanazon a röppályán mint a gombostûre szúrt cserebogarak csak semmi veszélyt ne jelezzen a szem radarja körbe csak a láthatatlan centrum körül Anakreoni Aranysörényû, fürge csikócskám, míg ficánkolsz tigrisszem-villanású bor lángjától hevülten karomban, s õsz hajamba túr pillekönnyû ujjad: nem érzem éveimnek roskasztó mázsa-terhét; hintázó melled, bársony öled rõtszín bozótja fölszítja újra lankadt vágyamat s jonhaimban elárad ifju tested megfrissítõ varázsa; mit bánom én ilyenkor: meddig mulathatunk így s a Halál gyors kaszája mikor suhintja ketté alig-kinyílt szerelmünk törékeny vadvirágát p65 20