Világirodalmi folyóirat Alapítva: október TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Világirodalmi folyóirat Alapítva: 1956. október TARTALOM"

Átírás

1 Világirodalmi folyóirat Alapítva: október LIV. évfolyam, 12. szám december TARTALOM PÁLFALVI LAJOS A fehérorosz irodalom tapintatos távolléte MAKSZIM BAHDANOVICS versei (Körner Gábor fordításai) VASZIL BIKAU A fal (Tempfli Péter Oszipovics fordítása) RIHOR BARADULIN versei (Körner Gábor és Keresztes Gáspár fordításai) ALESZ BADAK A tükörkép túloldalán (Tempfli Péter Oszipovics fordítása) SZJARHEJ ZAKONNYIKAU versei (Deák László fordításai) ANDREJ FEDARENKA Bljaha (Íjgyártó Judit fordítása) IHAR SZIDARUK A holló (Keresztes Gáspár fordítása) IHAR BABKOU Adalékok Adam Klakocki életrajzához (Pálfalvi Lajos fordítása) NYIL HILEVICS versei (Körner Gábor és Keresztes Gáspár fordításai)

2 V. S. NAIPAUL Pantomim ((Tárnok Attila fordítása) SEAMUS HEANEY versei (Ferencz Győző, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika fordításai) MŰHELY GORILOVICS TIVADAR Guillevic Anna örök-fordítása és ami mögötte áll TÁJÉKOZÓDÁS ROGER SCRUTON A művészi szép (Orosz István fordítása) LŐRINSZKY ILDIKÓ A második nap (Jacques Duquesne: Judas, le deuxième jour) KÜLFÖLDI SZERZŐINK Látogasson el weblapunkra: A Nagyvilág támogatója: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap

3 PÁLFALVI LAJOS A fehérorosz irodalom tapintatos távolléte Az ukrán Jurij Andruhovics szerint a birodalom azért volt életképtelen, mert egy országba zárta az észtet és a türkmént. A ma már abszurdnak tűnő párosítás jó négy évtizeden át Magyarországon is megszokottnak tűnt: az orosz mellett számos alárendelt kultúra termékei forogtak a közvetlen kapcsolatot szinte teljesen kizáró, moszkvai közvetítéssel és irányítással folytatott kulturális cserében. Ebben a fehéroroszoknak is volt helyük. A balti és a kaukázusi nemzetek kulturális eredetisége ilyen keretek között sem sikkadt el teljesen, az akkor még beloruszoknak (sőt alulképzett orosztanároktól tanult hibás russzicizmussal bjeloruszoknak) nevezett fehéroroszok viszont az ukránoknál is jobban beleolvadtak a vörös-szürke keleti szláv összképbe, így néhány szakértőn kívül senkit sem érdekelt Magyarországon, hogy a breszti, minszki, vityebszki alattvalók identitása nem teljesen azonos a permi, volgográdi vagy más provinciális orosz változatokkal. A tagköztársaságnak voltak határai, volt fővárosa, messze földön híres traktorgyártása, az egyetemeken és a magyarországi intézményrendszernek pontosan megfeleltethető akadémiai kutatóhelyeken pedig főállásban foglalkoztak azzal a nyelvvel, amelyet még ma is beszélnek valamennyien, főként az ország nyugati részén és a határ túlsó oldalán, a Lengyelországhoz vagy a balti államokhoz tartozó fehérorosz vidékeken. Volt irodalma, két szokatlanul kései alapító klasszikussal, Janka Kupalával ( ) és Jakub Kolasszal ( ), akik Magyarországon is szerepeltek a megfelelő kézikönyvekben, antológiákban. Nem hiányoztak az irodalom tömegrendezvényeiről, de sohasem léphettek egyedül színre, nem vonhatták magukra a figyelmet külön kötetekkel (igaz, ez nem is lett volna könnyű). Azokban az évtizedekben sok fordítás készült (természetesen oroszból), de az anyag elsöprő többsége olyan kiadványokban jelent meg (például a Szovjet Irodalom című folyóiratban), amelyek valójában be sem kerültek az irodalmi kommunikációba. Egy kivétel azért volt, Vaszil Bikau (oroszosított névalakkal, Bikovként) közismert háborús író lett. És ez az egyetlen használható információ, amelyet érdemes átmenekíteni innen a jelenbe. Bikau legalább elhelyezte valahol az ország területét, bár nem Európa 1029

4 kulturális térképén, hanem a Berlin Moszkva hadiút egy szakaszán jelölte ki a helyét. Bármilyen kritikus is volt, amit mondott erről, az még beilleszthető volt a nagy szovjet háborús eposzba. De a birodalom csak addig tekintette a magáénak az írót, amíg el nem kezdett dolgozni egy sokkal hálátlanabb témán, a fehérorosz kiseposzon. Hazája hatalmasságait magára haragította, de melléálltak Közép-Európa legnagyobb szellemi tekintélyei, Václav Havel és Czesław Miłosz, még Nobel-díjra is javasolták. Halála után Rihor Baradulin foglalta el a vezető pozíciót. * A fehérorosz irodalom legkiválóbb művei az eltűnő identitásról szólnak. Ennek előzményei megtalálhatók a középkori északi szláv fejedelemségekben. Az Igor-énekben is szerepel a mai főváros területén, az azóta föld alá kényszerült Nyemiga partján vívott véres csata: A Nyemigánál mint kévék hevernek a fejek, ottan acélcsépekkel csépelnek, a szérűn az életet szétterítik, kifújják a lelket a testből. A Nyemiga véres partját búbánattal vetették be. (Képes Géza fordítása.) A fehérorosz identitás a Litván Nagyfejedelemségben bontakozott ki, de hordozói néhány évszázaddal később abban a zónában találták magukat, ahol a Jagellók lengyel litván mítosza ütközött a harmadik Róma orosz mítoszával. A pravoszlávok nagy része a breszti unióval elfogadja a pápai fennhatóságot, aztán a terjeszkedő Orosz Birodalom Moszkvához köti őket. A XVII. század közepén I. Péter apja, Alekszej Mihajlovics cár dúlja fel az országot, elpusztítva népessége felét és gazdasági potenciáljának majd háromnegyed részét. A vityebszki járás felperzselt falvaiban és városaiban alig kétszáz lakost találtak az invázió után. Amputálták a fehérorosz társadalom felsőbb rétegeit, a helyi népesség társadalomszerkezetét eztán már csak jobbágyok alkották. Ezt a csapást tulajdonképpen sosem heverte ki az ország. I. Péter kora után alakul ki az a gyakorlat, hogy tekintettel az épülő birodalom munkaerő-szükségletére tömegesen telepítik át a lakosságot, különös tekintettel a mesteremberekre. A napóleoni háborúkban minden élelmiszert eltüntettek a hadseregek, még kannibalizmusra is volt példa. A sztálinizmus és a háború alatt a tízmilliós ország majd hárommillió embert veszített, ezt a hiányt csak a hetvenes évek végére sikerült pótolni. 1 Persze ezek az áldozatok így külön soha nem szerepelnek, a moszkvai centrumnak holtukban is szüksége van rájuk, velük is növelni akarja tekintélyét és zsarolási potenciálját. 1 S. Janowicz: Az urak és a parasztok komplexusai június

5 A fehérorosz identitás fejlődését évszázadokon át a kettős, keleti és nyugati kolonizáció akadályozza. Ezt a Litván Nagyfejedelemség hagyományaihoz a legnagyobb történelmi katasztrófák idején is ragaszkodó vilnai lengyel író, Józef Mackiewicz fogalmazta meg a legpontosabban egy regényében: Időtlen idők óta tiporták már ezt az ingoványos, nem túl termékeny földet, mintha hirtelen mindenkinek útjában lett volna, csak ezen keresztül tudnák elérni távoli, idegen céljaikat. Pedig mintha olyan félreeső hely lett volna: sűrű erdők védelmezik, az utak is rosszak, nyáron túl szárazak, ősszel túl sárosak, télen túl nagy a hó, tavasszal pedig még az is előfordul, hogy egyszerűen járhatatlanok. Nincsenek ásványkincsek, világfelforgató tervek, még fajtiszta marhák sincsenek a közönséges korcs kutyákkal őriztetett szalmatetős falvakban. És mégis! Állandóan hadsereggel, ágyúkkal, eszmékkel, idegen joggal nyomultak ide; hol fogpasztareklámmal, hol szögesdróttal jöttek, hol lövészárkot ástak a rozstábla közepén. 2 * Ekkora nyomás alatt nem mehetett végbe a modern nemzetté válás. A Lengyelország felosztása után orosz kézre került terület a különböző formákat öltő oroszosítási hullámokban elveszíti korábbi európai vonásait (a minszki műemlékek pusztítása a legutóbbi időkig folyt), a kommunista utópia kiépítése pedig olyan kulturális rombolással járt együtt, amilyet a centrumban nem tapasztalhattak. Így lett Minszk Artur Klinau metaforájával nekro-romantikus erotikájával csábító, múltjától megszabadult Napváros. A műveket olvasva joggal támadhat olyan érzésünk, hogy bizonyos folyamatokat a függetlenség elnyerése után sem sikerült visszafordítani. A fehérorosz identitás most is rejtett, kísérteties. De aki ezen a nyelven ír mint az összeállítás szerzői, az nem adta fel, és tesz is valamit a fennmaradásáért. Vaszil Bikau egyetemes érvényű parabolát ír a zsarnokságról, a minszki egyetemen filozófiát tanító Ihar Babkou olyan történelmi apokrifet teremt, amelyben felismerheti magát a múltját kereső, európai műveltségű fehérorosz értelmiség. Alesz Badak olyan különleges irodalomkultuszról ír, amelyet talán az anyanyelv elvesztésétől való félelem is táplál. Andrej Fedorenka a realizmus horrorisztikus változatával mutatja be a Csernobil utáni agóniát. Az elmúlt években jelentek meg érdekes fehérorosz anyagok különböző magyar folyóiratokban. De ez az első olyan összeállítás, amely több oldalról próbálja bemutatni a fehérorosz irodalom jelenét, így akarván elősegíteni azt, hogy véget érjen több mint két évtizede tartó tapintatos távolléte. 2 J. Mackiewicz: Kontra. Pálfalvi Lajos fordítása. Attraktor, Máriabesnyő,

6 MAKSZIM BAHDANOVICS Vágta Hogyha néha balsejtelem jár át, S egyre kémlelem földem egét, Felidézem a szent Osztra Brámát, S a rohanó lovagok seregét. Lovaiknak hab lepi hátát, Jöhet éj, pokol szállanak ők. Ezt az ősörök, százados Vágtát Meg nem állítják démonerők. Az idő repül, s egyre ügetnek, Sose fogy ki alóluk az út Lovagok, hova, merre siettek? Hova visz ez az éj-alagút? Belarusz! Fiaid, kit az éjben Hajtnak-űznek e bősz lovasok: Mert hűtlen mind s feledékeny, S mert sorsára hagyták a rabot. Ó, a csalfa szivükre ha ütne, Lovasok, kezetekben a kard! Bárcsak jutna zokogva eszükbe Otthonuk, a sehogyse-akart! Ki hazáját veszti el, annak Jobb a sír is, amely betemet. Bocsáss meg, anyám, a fiadnak, Vagy hadd adjam az életemet! A lovaknak hab lepi hátát, S egyre szállanak, szállanak ők. Ezt az ősörök, százados Vágtát Meg nem állítják démonerők! 1032

7 Tercinák A régiség az embert megigézi; Letörölvén a tűnt idők porát, Oly jó a szép, dicső múltat idézni, S a múlt ködén ha visszfény hatol át! A régieknél nem dall senki szebben, Ha szomjazunk, isszuk a múlt borát. Így hát az ódon rondóban s szonettben Komor versemre szép nap fénye száll. A hold is így világít kint a kertben. A versben így igéz a régi báj! KÖRNER GÁBOR fordításai 1033

8 VASZIL BIKAU A fal Rihor Baradulinnak A megfeketedett kőfal nagyon régi volt, akárcsak az egész börtönépület, amelyet a mostani diktátor vett át az őt megelőzőtől, az pedig a még korábbiaktól. Ebben az országban mindig is voltak diktátorok. Itt valaha tombolt az erőszak, vérfürdőt rendeztek, összeesküvést szőttek, merényleteket szerveztek a kormány, a nemzet vagy egy olyan figura ellen, aki épp győzedelmeskedett a hatalomért folyó szüntelen harcban. Esetleg az ellen, aki épp vesztett. Most pedig itt ült ő meg a hozzá hasonlók. Voltak, akik már sokkal régebb óta ültek, ő nem olyan rég került be. Az előző éveket és hónapokat egy másik helyen töltötte, amely egyébként nagyon hasonlított erre. Nem is érdekelte különösebben a helyváltoztatás, itt is, ott is öt lépés hosszú, három lépés széles, nedves és sötét kőverem várta. Vasajtó tolózárral, bűzölgő kübli a sarokban, mint mindenhol. Egyetlen dolog érdekelte, a fal. Szemben az ajtóval. Mindig is érdekelték a falak, függetlenül attól, hogy hol és mióta ül, miből és hogyan épültek. De azt szerette volna tudni a legjobban, mi van a túloldalon, a falon túl. Rendszerint a csábító, ám elérhetetlen szabadság volt, mégis mindig vágyódott utána. A legkisebb hiba nélkül építették a falakat, úgy, ahogy a régi időkben volt szokás: kő, mész és tégla. Sziklaszilárd és áthatolhatatlan, még a kopogás sem hallatszik át rajta. Már az első nap próbálkozott a börtönábécé lekopogásával, de nem hallott választ. Lehet, hogy nem is volt senki a fal túloldalán. Vagy azt is jelenthette, hogy véget ér a börtön a falnál, azon túl már a szabadság kezdődik. Galagonyabokor és fű zöldell a napsütésben, a fal mellett pedig a kastélypark évszázados fái pompáznak... Leguggolt a rongyaira és a fülét hegyezte. De csend volt mindenhol. Alig haladt el az ajtó előtt az őr, máris elhaltak a léptei. Alig törte meg a homályt a sötét padlón a fekete plafonról lógó gyenge fényű körte; nyilván éjszaka volt, néma börtönéjszaka. Lassan, négykézláb kezdett mászni az ajtó felé a fal mellett, megtapogatta és végigsimította, próbálta kiismerni. Az alsó sor stabilan és szorosan egymás mellett álló óriási kőtömbjei közönyösen reagáltak a kopogtatásra, akár az ujjával, akár ököllel próbálta. Feljebb is hasonló volt a helyzet. A köveken sok bevésés és más, embertől 1034

9 származó jel volt, de ezek nem sokat mondtak neki. Feliratok is lehettek, a félhomályban nem tudta kivenni. Egyébként meg nem is nagyon érdekelte. Miért keresné idegen sorsok nyomait, amikor az övé is épp elég gyötrelmes, hálátlan és kegyetlen? Nehezen tudta elképzelni, mi egyebet tartogat számára még, ezen a vermen kívül. Az a legvalószínűbb, hogy már semmit, itt ér véget az élete. Minden remény nélkül. De úgy vágyott valami jobbra, valami változásra! De milyenre? Persze tudta jól, hogy nem lehetnek illúziói, jobb, ha beletörődik a legrosszabba, és itt éli le Isten és a bírák által kimért hátralévő napjait. De ezzel együtt sem tudott ellenállni a remény kísértésének. A remény kérlelhetetlen volt, és úgy érezte, most már teljesen elhatalmasodott rajta. A fal hideg volt és kemény. Érdes gránitfelület és megdermedt mészlefolyások. Csak helyenként talált kagylós mészkőből lévő puhább részeket. És csak a sarokban, a vizes, átnedvesedett sarokban, lent... Az idő, vagy talán a víz végül még a sziklát és a mészkövet is legyőzte úgy tűnt neki, ott valamivel puhább a fal. Persze annyira azért nem, hogy könnyen ki lehessen törni akár egy kis darabkát is. De valahogy mégis neki kell veselkedni... Mindenesetre érdemes megpróbálni. Meg is próbálta hát. Először körömmel esett neki, de hamar letört az összes. A puszta ujjaival próbálkozott tovább. Persze nem ment sokra, de mégis... Újraéledt a remény, most már valamiféle célja is volt az életének. Egyre kevesebbet gondolt a múltra, és egyre ritkábban esett kétségbe. Mostantól arra várt, hogy elhaljanak a folyosón az őr léptei. Ekkor a sarokba vetette magát, összekuporodott és túrni, vájni, kaparni kezdett. Igazából nem is nézett oda, nem volt szüksége fényre, az ujjai a legkisebb kőtöredéket is fölismerték, de mind túl keménynek tűnt ahhoz, hogy boldoguljon vele. Azzal áltatta magát, hogy a sarokban, legbelül lesz a legkönnyebb itt puhább volt, vagy legalábbis úgy érezte. Tehát oda összpontosította minden akaraterejét és a hosszú évek alatt gyűjtött reménységet. Nem sokat, alig néhány órát aludt naponta, mindig csak ébresztő előtt nyomta el az álom a szárazabb falnál, rongyain összekuporodva, de ez is csak addig tartott, amíg el nem ért hozzá az ébresztőt jelző távoli gong hangja. Várta a reggelit, egy tányér híg lencselevest, aztán egy pillanat alatt be is kanalazta. A maradék időt a sarokban töltötte, és vájta a követ, ahogy a szú rágja a fát. Már olyan világosan kirajzolódott a sziklatömb széle, hogy hamarosan megpróbálhatja kimozdítani. Akkor talán lesz egy nyílás, vagy legalább vékonyabb lesz a fal. Elég egy parányi lyuk, majd valahogy átfurako- 1035

10 dik rajta. Így volt gyerekkorában is, amikor a barátaival átmásztak a kerítésen a szomszéd kertjébe. Őt küldték elsőnek az idősebbek, mert ő volt a legsoványabb egy kicsi, fürge kölyök, aki mindenhová bemászik, ahová csak lehet. Még oda is, ahová lehetetlennek tűnik. Azóta tudta, hogy ahol a feje átmegy, oda már az egész teste is befér valahogy. Ilyen komisz kölyök volt. Amíg csak fel nem nőtt és be nem szállt a politikába. Ott nem így mentek a dolgok. Volt, amikor senki sem fért át. Ő sem. Ezért bukott le. Nem számolta a napokat, nem tudta, hány telt el, amióta beletemetkezett ebbe a véget nem érő munkába. Az ébresztőkkel, a napi két étkezéssel és az ajtó mögött le-föl járkáló őr lépteivel mérte az időt. Amikor lett cél, türelmetlenkedni kezdett. Néha olyan kegyetlenül elkapta a hév, hogy már félt ettől a türelmetlenségtől. Tudta, hogy ez nem vezet sehova. De még ha ki is jut innen, az sem mostanában lesz, rengeteget kell még küszködnie a kővel és az idővel. Ez napokig, hónapokig, talán évekig is tarthat. Türelmet kellett magára erőltetnie, meg kellett tanulnia megzabolázni az időt. Türelmesen megtanulta, hogyan kell lassúnak és módszeresnek lennie, megszabadult a sietségtől. Nem volt könnyű megszokni, elfogadni ezt a lassúságot, ezt a már ördögi konokságot, nehéz volt elérni, hogy mindez a vérévé váljon. De küzdött, hisz enélkül elvesztette volna a reményt. A türelmetlenség elpusztítja, ezt nagyon jól tudta. Néha elvesztette a reményt, máskor meg elviselhetetlenül égette. Egyszer, miközben kitartóan kapart a kő mellett, a falon túlról mintha az élet hangjait, talán egy kismadár csicsergését hallotta volna. Lelki szemeivel már látta is maga előtt a közeli fészket, valahol a galagonya ágai között, és benne a fiókákat. Tudta, hogy ez jó jel. A türelem hiánya viszont kétségbe ejtette. Le kellett higgadnia, hogy úrrá lehessen a türelmetlenségén. Lehet, hogy nem egy kismadár csicsergett, hanem, mondjuk, egy egér cincogott. De ugyanúgy lehetett ott a börtönben lakó undorító patkányok tanyája is. De még ott is kell lennie valamilyen kijáratnak. Nem kizárt, hogy a szabadsághoz vezet. Egy nagyrészt álmatlanul töltött néma éjszaka végén, amikor a sötét sarokban kaparászott, egyszer csak érezte, hogy megmozdult a kő az ujjai alatt. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy kitapintsa érzékeny ujjaival. Hol lejjebb billent, hol följebb emelkedett. Ekkor érezte, hogy hatalmas energiák szabadulnak fel benne. Megfeszült és rántott egyet a kövön, de aztán rögtön lecsillapodott: nem ma. Ma hadd maradjon minden úgy, ahogy van. Jobb lesz majd sötétben kirántani a darabot, hajnaltájt semmi értelme. Sötétben több az idő és a lehetőség. Reggel felé általában jönnek az őrök. Aggódott az őrök érkezése előtt, nehogy észrevegyenek valami változást az arcán, valami élénkséget, a remény árnyékát. Tudta jól, hogy a cellában 1036

11 uralkodó félhomály ellenére tükröződhet valami túlságosan is kifejező a szőrös arcán, ők pedig minden alkalommal alaposan megnézték maguknak. Kíváncsiságból vagy kötelességből. Ezért arra törekedett, hogy nyugalmat sugározzon az arca, álmosnak, elmélyültnek látsszon, ne tudjon olvasni belőle a külső szemlélő. Nem tudta, mennyire sikerült, de feltételezte, hogy egyelőre nem vettek észre semmit. Ez pedig már komoly sikernek számított. Most semmi sem kellett jobban neki, mint a siker. Nagyon vágyott már rá ebben a dohos zugban. Úgy tűnt, igazán kegyes hozzá a sors. Hamarosan ki tudta rántani a kődarabot: keskeny volt, és éles végű, de nem nyitott meg előtte semmit. Mélyebben is csak kemény, érdes, hideg kő volt. De a töredéket szerszámként használva tovább lehetett vésni a falat. Véste is, morzsolta, kővel csiszolta a követ. Ütni nem üthette, figyelnie kellett minden hangra, nehogy meghallják az ajtó vagy a fal mögött. Hiszen továbbra sem tudta, mi vár rá a falon túl, szabadság vagy újabb rabság. De a remény nem hagyta nyugodni, a szabadság újabb meg újabb lehetőségeivel ámította: kijut a városba, találkozhat a barátaival és vele... Csak le kell győznie a kőfalat. Folytatta hát a vésést, halkan, óvatosan, egész idő alatt fülelve az ajtón túlról érkező kis neszekre. Időnként fölugrott és a cella másik felében lévő fekhelyéhez rohant. Éjszaka ez nem fordult elő gyakran, ilyenkor szinte soha nem néztek be a cellákba, inkább estefelé jöttek. Nyilván az őrök is fáradtak voltak reggel felé, így ritkábban jártak, lassabban lépkedtek. Egyszer eszébe jutott, hogy közelebb kéne húzni az ágyát a sarokhoz, hogy fekve is tudjon dolgozni, ráadásul így a lebukás veszélye is kisebb lenne. De hogyan csinálja? Ha egy méterrel arrébb húzza a fekhelyét, az aligha kerüli el az őrök figyelmét. De ha csak apránként, mindennap csak pár hüvelykkel? Rögtön hozzá is látott. Először csak három hüvelykkel, aztán öttel. És még egy kicsit. Minden alkalommal, amikor bejöttek az őrök, titokban leste a pillantásukat, hogy biztos lehessen a dolgában: nem vettek észre semmit. Úgy tűnt, tényleg nem. Vagy csak ilyen ügyesen titkolták a gyanújukat? Rágondolni is szörnyű, hogy észrevettek valamit, és csak arra várnak, hogy elkapják az utolsó pillanatban. Hátulról ragadják meg a lábát, éppen akkor, amikor már szabad lenne. A nyár végére szinte már a sarokban voltak a rongyai. Az őrök öltözékéből következtetett arra, hogy vége a nyárnak, mert melegebb ruhát viseltek. Előfordult, hogy bejött valaki a cellába, egyenesen az udvarról, és ilyenkor érezni lehetett az őszi szél üdeségét, az egyenruha váll-lapjain pedig esőcseppek csillogtak. A cellában mindig egyforma volt a hőmérséklet. Nyáron alacsonyabb, mint kint, télen meg kicsit magasabb. Fűtés nem volt. 1037

12 Egy idő után szűk hasadékot vájt a kövek közé, ahová befért négy ujja. Tényleg volt valamilyen üreg a falban, alighanem egérlyuk, elég keskeny, és mintha mély lett volna. Az összes, éjjel kitúrt kőtörmeléket beleszórta nyomtalanul eltűnt mind. Reggel felé, ébresztő előtt gondosan befedte a nyílást a kődarabbal. Pontosan illett a korábbi helyére, közelről sem lehetett észrevenni semmi gyanúsat. Bár nem mert hinni terve sikerében, óvatlanabbá vált, így kis híján tönkretette az egész vállalkozását. A keze miatt történt. Amikor egy már nem fiatal, beteges kinézetű őr hozta neki a tál lencsét, megakadt a szeme a kezén. Rögtön észrevette, de már nem tudta elrejteni előle, mert két kézzel tartotta a tálat. Csak nem kőműves? találgatott az őr a kezére mutatva. De igen felelte a lehető legnyugodtabban, bár belül megdermedt a félelemtől: mi van, ha rájön? Nem, mégsem, mert az őr egy pillanat múlva már együtt érzőn mondta: én is kőműves voltam. Amikor végre egyedül maradt, figyelmesen megnézte eldurvult, bőrkeményedésekkel teli kezét. Azelőtt nem így nézett ki, kint sosem végzett fizikai munkát. Itt lett kőműves, ebben a cellában. Csak éppen nem épített, hanem bontotta az öreg kőfalat, ez pedig jóval nehezebb volt az építésnél. De mit meg nem tesz az ember a szabadságért! Ezt csak itt értheti meg, amikor már elvesztette. Jobb lett volna, ha elpusztul, meghal, eltemetik a bajtársai, ő pedig megsiratja és a szerelmét is vele temeti. Sokkal jobb lett volna, de nem így alakult. Valami sokkal rosszabb történt, valami, ami úgy gyötör, ahogy csak a bizonytalanság, a hiányérzet és valami elhallgatása képes gyötörni. Azon az őszi estén úgy gondolták, csak pár órára válnak el megígérte neki, hogy éjfélre visszaér a városi park szélén álló ház padlásszobájába. Emlékszik, a nő nem akart lefeküdni, azt mondta, megvárja. El sem búcsúztak rendesen, csak megölelte egy pillanatra, aztán kitárta az ajtót: indulj már! Ő meg kiment. Sietett, mert el kellett jutnia a város másik végére, nem volt már sok ideje, és késésben is volt. Ha tudta volna, hová siet annyira! Azt hitte, szent harcuk ügyében tartanak összejövetelt egy barátjánál, ehelyett a legborzalmasabb árulás várta! Nem tudott semmiféle jelt adni a szerelmének, a legváratlanabb pillanatban szakadt rá a szerencsétlenség. Örökre eltűnt. Akár még azt is hihették róla, hogy megszökött. Sorsukra hagyta a barátait, őt, a várost. Elárulta őket. Könnyen lehet, hogy az ellenségei árulónak állították be a barátai és a szerelme előtt. És akkor gyűlöletté változott a nő szerelme. Hisz lehet-e szeretni egy árulót? Ráadásul sose ejtette ki előtte a legfontosabb szót. Persze gondolt rá, készülődött, de végül mindig későbbre halasztotta. Nem volt olyan hangulatban, vagy az alkalom nem volt megfelelő. Azt gondolta, majd máskor. 1038

13 Sosem vágyott még jobban a szabadságra. A magánzárkában vagy a gyűjtőcellában töltött sok év alatt gondolni sem mert arra, hogy egyszer még kijut. Persze várakozhatott amnesztiára vagy a diktátor halálára. Ebben az országban azonban ritkán haltak a diktátorok, makkegészségesek voltak, ahogy azt már megszokhattuk tőlük. Előbb hal meg ő, úgyis folyton csak betegeskedik. Kint még csak bírta valahogy, erőt adott neki a küzdelem és a nagy eszme. A börtönben viszont megromlott az egészsége, sokat köhögött, fájdalmat érzett a tüdejében. Amikor viszont újraéledt a remény, jobban lett, mintha teli tüdővel lélegezne. Most már csak akkor köhögött, amikor a rongyain feküdt. Munka közben soha. Nem engedhette meg magának. Egyszer, amikor késő éjszaka elnémultak az őr léptei az ajtó mögött, újabb formát tapogatott ki a nyílásban. Új kőszegély volt, él, amelyet meg lehet ragadni. Még csak egy kézzel ugyan, de kis kínlódás után a másik is befér. Nagy hatással volt rá ez a felfedezés. Munkájának köszönhetően új lehetőségek nyíltak előtte, a remény pedig egyre közelebb hozta az áhított célt. De belátta, hogy nem szabad sietnie. Nem mostanában boldogul a kővel, nincs elég ereje hozzá. Addig kapar, amíg ki nem tágítja a nyílást, talán még egy másikat is ki kell vésnie mellette. De alighanem túlértékelte a lehetőségeit, hamar kiizzadt és egyre kínzóbb fáradtságot érzett. Különösen hajnaltájt. Mert szinte nem is aludt. Csak két órát este vagy egy keveset ébresztő előtt, ez pedig nyilván nem elég arra, hogy kipihenje a fáradtságát és erőt gyűjtsön. Az utolsó cseppig kikanalazta a lencselevest a tányérjából, de ez már kevés volt neki. Egy nap repetát kért, de csak értetlenkedő tekintetbe ütközött: micsoda igényei vannak. Többször nem kért. Kénytelen volt beérni azzal, amit kapott. Sokkal többet gondolt a nőre azóta, hogy sikerült kitapintania a második kő szélét. Maga előtt látta bájos arcát, miközben a sarokban dolgozott, egyre csak véste, kaparta és rángatta a követ. Megjelent előtte álmában. De mindig csak boldogtalannak látta szomorú volt és elgyötört. Nem pedig vidám és jókedvű, amilyen a valóságban volt, amikor kettesben maradtak a padlásszobájában. A falon túl zúgtak a fák a viharban, be-benéztek az ablakon a juhar girbegurba ágai, és olyan jó volt ott együtt abban a kis szobában! Még akkor is, amikor meg sem szólaltak. Amikor csak aggódtak egymásért és a közös szent ügyükért. Most csak annyit akart mondani neki, hogy szereti és nem árulta el. Hogy ő lett árulás áldozata, és szeretné, ha ezt ő is tudná. Ez az igazság, ne gondoljon róla semmi mást, hiszen nem szolgált rá! Ha tudja, hogy ez lesz a vége, mindent másképp csinál. Százszor jobban. Bátrabban. Bölcsebben. És min- 1039

14 dennap elismétli, mennyire szereti. Mint még soha senkit. Ha tudta volna! De nem tudta és nem mondta. Gyötörte ez a ki nem mondott szeretlek. Most pedig még a remény is... De egyelőre egész jól mentek a dolgok. Úgy tűnt, a börtönőrök nem vettek észre semmit, nem jöttek rá semmire. A mindig nedves sarokban nagy volt a huzat, a kövek kihűltek, az ujjai elgémberedtek a hidegtől. De ebből arra következtetett, hogy egyre közelebb kerül a célhoz. Még néhány kő, és szabad lesz. Egy nap, amikor a rongyain feküdt, hangokat hallott a fal túloldaláról. Valahol a közelben beszélgettek, nem tudta ugyan kivenni, miről, de egész biztosan szabad emberek voltak. Nagyon közel volt a szabadság. És akkor hirtelen elfogta a rémület. Reggel kezdődött. Az ajtón túlról kiáltást hallott valakit vertek. A következő pillanatban már halkult a kiáltás, mintha most egy cellából jönne. Mozdulatlanul ült, hallgatózott és várakozott, miközben a torkában dobogott a szíve. Érezte, hogy ez valamiképpen őt is érinti. És nem is tévedett, mert rögtön ezután szélesre tárult a cellája ajtaja, egész csapat őr nyomult be, és káromkodva lökdösték ki a folyosóra. Megkezdődött a cella átkutatása. Áttúrták a rongyait, végigtapogatták a falakat. Baljós előérzete támadt, mert úgy tettek, mintha tudnának valamiről. Megdermedt, talán még el is sápadt, attól rettegett, hogy ezt is észreveszik. De nem vettek észre semmit kivonultak, őt meg visszalökték széthányt és összetúrt rongyaira. Azon az éjszakán nem kapart a sarokban. Hallgatózott és várt. Az éjszaka valahogy nyugtalan volt, reggelig rohangáltak az őrök a folyosón, újabb kiáltások, káromkodások és szigorú parancsok hallatszottak. De hajnalra minden elcsitult, néma csend lett. Kicsit szundított még ébresztőig. A következő nap nyugodtan telt, ezért úgy vetette magát a munkába, mint az éhező egy tál ételre. Próbálta mélyebbre vájni a nyílást szélesítés helyett. Ha mélyebben tudná megragadni mindkét kezével, ki tudná forgatni, ráncigálni a nagy követ, és átjáró nyílna a falon. Egy rés is elég, azon már átnyomakodik valahogy. Kicsit vésett még, de most nem tudott mit kezdeni a kőporral. Nem hagyhatta a sarokban, mert rögtön észrevették volna. Kétszer beleszórta a küblibe, amit az őrök feügyelete alatt hordtak ki a rabok. De ez túl kockázatos volt. Talán meg kéne ennie? Egyelőre a cipőjébe szórta a törmeléket, azt pedig az ajtónál tartotta, látszólag szem előtt, de a félhomály miatt nem lehetett látni, mi van benne. Mezítláb járt, mintha melege lenne. Egy reggel, még reggeli előtt, a sarokba pillantott, és majdnem elájult: a sötétben, egy keskeny résen fény szűrődött be, mintha egy világos szilánk mélyedne a fal halott feketeségébe. Megrémült, hogy az őrök észrevehetik, 1040

15 a sarokba hajította rabzubbonyát, hogy eltakarja a derengő nyílást. A legcsekélyebb figyelmet sem fordították rá az őrök, mégis arra a következtetésre jutott, hogy legfőbb ideje befejezni. Különben minden elveszik. A következő éjszaka újabb sikert hozott. Annyira kitágította a rést, hogy mindkét kezét átdughatta, és megragadhatta a követ a túloldalról. Most már csak maga felé kellett húznia. De vajon biztosan sikerül kitépni? Lesz hozzá elég ereje? Nem, nyilvánvalóan kevés lesz. Ezért inkább megpróbálta kimozdítani a sziklát, ide-oda taszigálta, billegette. Időigényes munka volt, de jobb eredménnyel járt. Úgy tűnt, lassanként úrrá lesz a kő természetén, legyőzi maradék erejével és óriási akaratával. Végül kitépte azt a követ, bár színes karikák jelentek meg a szeme előtt az erőfeszítéstől, és elállt a lélegzete. Szűk és mély átjáró jelent meg a falban, a holdtalan éjszaka hidegét árasztotta. Nem maradt sok ideje. Bármelyik pillanatban kezdhet világosodni az ég, tudta, hogy nem végez. És akkor megtörténhet a szerencsétlenség, az utolsó pillanatban. Nagyon óvatosan helyezte vissza a követ a helyére, sokáig forgatta, mire sikerült ugyanoda visszaállítania. Úgy-ahogy álcázta a nyílást a rongyaival. Még közelről sem volt könnyű észrevenni bármit is. Persze ha átkutatják a cellát, akkor mindennek vége. Másnap mintha egész nap tűkön ült volna. Időnként felugrott és le-föl járkált a fagyos cellában. Amikor meghozta az őr a lencselevest, vizes volt a kabátja és átázott a cipője, ez pedig azt jelentette, hogy kint a szabadban esik az eső. Kétségkívül beköszöntött az ősz. Tehát csak fél év kellett ahhoz, hogy elérje a célját. És nem bukott le. Már ez is hihetetlen nagy sikernek számított. Próbált nem gondolni rá, hogy még az utolsó pillanatban is elveszhet minden. Az utolsó percben. Csak tudja kivárni az éjszakát... Végre eljött az éjszaka. Az őrök úgy viselkedtek, ahogy szoktak, meghozták a vacsorát, kicserélték a küblit. Sem a viselkedésükben, sem a pillantásukban nem volt semmi ijesztő. Azt biztos észrevette volna. Nagyon éles volt a látása és a hallása, olyan feszült volt, mint egy húr, és precíz, mint a lézer mindent látott és mindent hallott. Ettől a perctől fogva sok minden már nem rajta, hanem másokon múlt. Ráhangolódott másokra az őreire. Ő már mindent megtett, ami csak tellett tőle. Még annál is többet, amennyit várt magától. Idegeskedett. Este nem tudta megenni a kenyéradagját (nem ment le a torkán) és nem tudta, hová rejtse. A megmaradt kenyér gyanút kelthetett, elárulhatta. A cipőjébe dugta, már úgyis félig tele volt törmelékkel. Már sikerült megszoknia, hogy mezítláb jár. Jobbnak látta nem gondolni arra, milyen lesz kint cipő nélkül. Először ki kell jutnia. Amikor teljesen besötéte- 1041

16 dett, és a fal mögött elhalt minden nesz, letérdelt és keresztet vetett. Távol állt tőle a hitbuzgalom, de akkor is... Minden eszközt fölhasznált volna a nagy cél eléréséhez, ördögit és istenit egyaránt. Csak segítsen. Kihúzta a követ, összegörnyedt és lehajolt a feje mindenesetre befért. Erősen horzsolta a fülét és a homlokán a bőrt. Nehezebb volt átnyomni a többi testrészét. Nem fért át a válla együtt a karjával, akárhogy forgolódott is a lyukban. Ide-oda rángatózott, aztán halálra rémült, mert mi van, ha teljesen beszorult. Már nem volt visszaút. Emberfeletti erőfeszítéssel átnyomta a karját, lehorzsolta a bőrt a trikója alatt, alighanem véresre. Az volt a legrosszabb, hogy semmivel sem volt könnyebb továbbhaladni. Úgy érezte, egyszerűen nincs elég ereje ahhoz, hogy előrébb vagy hátrább mozduljon. Tudta jól, hogy el kell pusztulnia, ha képtelen elég erőt gyűjteni az utolsó erőfeszítéshez. Pánikba esett, és alighanem ez a rémület adott neki új erőt, ez kényszerítette újabb nekirugaszkodásra. Megragadott valamit elöl, és előrecsúszott valamennyit. Aztán újból megfeszült, és megint előrébb jutott valamivel. Meg még egy kicsivel. Amikor végre kiszabadult a kőabroncsból, már könnyebb volt továbbcsúszni. Aztán kint találta magát a vizes, hideg kőburkolaton, ahol ritkás fű nőtt a kövek között. Sötét volt, elég hideg, de minden csendes. Egy darabig hanyatt feküdt a kövön és pihent. Nem volt ereje fölállni. Fölemelte a fejét, és megpillantotta a sötét ég alatt a szürke falat, amelyből félkörben egy másik is indult az a régi épület tornya lehetett. Közvetlenül mellette, a zárkája fölött is fal emelkedett, lent a lábánál pedig egy fekete nyílás tátongott. Körülötte pedig éjszaka és szabadság volt, végre elérte. De hová lett az öröm? Valami elvette az örömét, talán a környezet sötét bizonytalansága lehetett az. Miféle hely ez, utca, udvar, elhagyott tér? Fák nem voltak. Pedig lenniük kellene az ódon börtönfal mellett. Helyettük sötét bástya tornyosult fölé, mögötte pedig ugyanannak a falnak a szürke felülete derengett a sötétben. Baljós előérzetektől gyötörve tápászkodott föl, és botladozó léptekkel indult el a fal mellett, miközben véresre horzsolt tenyerével tapogatta. Hideg és csúszós követ érzett meztelen talpa alatt. Gyorsan elért a sarokig, itt más irányt vett a két emelet magas fal. Szinte futva indult el mellette, folyamatosan tapogatva érdes, vakolt felületét. Arra várt, hogy előbb-utóbb talál egy kaput, árkádot vagy kijáratot, de hiába. Nem futott túl sokáig, kis híján beleütközött egy régi gyaloghíd kiugró szegélyébe, amelyen túl még valami más is kirajzolódott. Széles és magas beugró volt, ahonnan kijárat nyílt a kőkelepcéből. És valóban, a beugróban óriási vasalt ajtó feketéllett, de a legkisebb nyílás sem látszott rajta, kilincset sem talált. Párszor meglökte, nekifeszült a vállával, de meg sem mozdult a gyenge nyomás alatt. Így az ellenke- 1042

17 ző irányba rohant, belebotlott valamibe a sötétben, aztán elterült a kövön. Fájdalmas ütést érzett a térdén, de rögtön fölugrott, aztán kővé dermedt a rémülettől és a döbbenettől. Fölötte, a sötétszürke ég alatt az akasztófa jól ismert sziluettje magasodott, közvetlenül a feje fölött lógott a hurok. A fadobogóba botlott bele a sötétben, amelyen az akasztófa állt. Innen már nem volt kijárat. Kábán és kimerülten, szótlanul rogyott a földre. Kelepcébe került, foglyul ejtette a csapda. Oly sokáig éltette a remény, de most a szeme láttára hunyt ki és vált hamuvá egy pillanat alatt. Még élt, de már csak lényének egy kis darabjával. A börtönben nem volt értelme az életnek, mint ahogy a halálnak sem. Legjobb lett volna meg sem születni. De ez, sajnos, nem rajta múlt... TEMPFLI PÉTER OSZIPOVICS fordítása 1043

18 RIHOR BARADULIN Az első levél Eső, eső És felhők, és magány, És kelettől nyugatig Süket csönd. A szív Valakik puha érintésére vágyik. A szomorúság pedig rácsap a fejedre, Mint a medvére a farönk Az odúnál, hol Szorgos méhek élnek. S csak nézheted, Hogy vonít a lélek július 3. KÖRNER GÁBOR fordítása Tizennyolcadik levél (171-dik*) Fehéroroszország Mint briliáns egy gyűrűben úgy van Európában. A koldusoknak Európa nem ad kezet. És a kéregetők folyton A briliánsra kapnak Akár tyúk a kendermagra április 3. KERESZTES GÁSPÁR fordítása * A levél Rihor Baradulin és Vaszil Bikau több mint öt éven át folytatott levelezését zárja le. Bikaut, a világhírű belorusz prózaírót a Lukasenka-rezsim hazájának elhagyására ítélte. Élt Finnországban, Németországban és Csehországban június 22-én halt meg Minszkben. 1044

19 ALESZ BADAK A tükörkép túloldalán Juzik bácsikám bolond volt. Az ilyen rokonokról általában hallgat az ember. Bár ha összegyűjtenénk a világ összes bolondját, talán egy egész ország is kitellene belőlük. És ki tudja, lehet, hogy ez teremtené meg az általános összhangot (legalábbis egy országon belül), amely máig is elérhetetlen maradt az emberiség számára, noha állandóan erre törekedik. Voltak olyan napok is, amikor a bácsikám esze váratlanul visszatért és észrevétlenül újra megtöltötte elméjét, éppen úgy, ahogy a viharban kifáradt felhők töltődnek fel újra csapadékkal. Ilyenkor ez általában Szviszlocsparti sétáinkon történt, nem messze a Janka Kupala utcától, ahol akkoriban laktunk a bácsi gyakran mesélt nekem közeli és távolabbi, élő és már halott rokonaimról. És bár egyes történetei túlságosan is valószerűtlenek voltak ahhoz, hogy kétkedés nélkül elhiggyem őket, miközben meséit hallgattam, nemegyszer azt mondtam magamban: Néha a Jóisten az ember eszét kéri cserébe a bölcsességért. Az egyik történetre máig is emlékszem, bár már tizenkilenc év telt el azóta, hogy a bácsikám itthagyta ezt a világot anélkül, hogy végül megtalálta volna egykori házát, amelyet még a németek bombáztak szét a legutóbbi háborúban. Majdnem mindennap elindult keresni a Szviszlocs partján, velem vagy valaki mással. Juzik bácsinak apámon kívül volt még egy édestestvére, Vaszil, Opaszan Matuszevics és Marija Zagorszkaja legidősebb gyermeke. Könnyen megjegyeztem Vaszil Matuszevics születési évét, 1908-at, sosem felejtettem el, mert épp ebben az évben készült el a hatemeletes Európa Szállóban Minszk első liftje, nagyapámat pedig édesapja révén közvetlenül érintette ez a város számára igen fontos esemény. Ilyenformán bizonyos mértékben én is felelős vagyok a fővárosi felvonórendszerért. Legalább annyira, hogy illendő legyen egy kicsit ismernem a minszki felvonók történetét. Egyébként is, a családunkban minden férfi valamilyen úton-módon kapcsolatba került a technikával vagy az építőiparral, kivéve Vaszil bácsit. Ő verseket írt. Ezt megelőzte nála a korai felnőtté válás, amit erősen siettetett a 1045

20 kor, egyik viharos változást a másik után küldve Minszkre, amelyek oka egyrészt az első világháború, másrészt pedig az orosz forradalom volt. Alig szokták meg a város polgárai a bolsevik jelszavakat, melyeket ugyanúgy le lehetett olvasni az arcokról, mint a falragaszokról; nem egészen négy hónappal azután, hogy kihirdették, ezentúl minden hatalom a városi Munkástanácsé és a katonák küldötteié, február 18-ról 19-re virradó éjszakán a bolsevikok kénytelenek voltak feladni a várost, és két nap múlva bevonultak a németek. Miután Németország kapitulált a szövetségesek előtt, és kivonta a katonákat az elfoglalt területekről, tizennyolc decemberében a bolsevikok visszatértek Minszkbe, hogy a következő év augusztus 8-án ismét lemondjanak róla igaz, most már a lengyelek javára. Egy hónap múlva a lengyelek átadják a várost a bolsevikoknak, de szeptember 15-én megint megjelennek, pontosan egy hétre, ezzel végleg összezavarva a város polgárait, csoda, hogy nem őrülnek meg ebben a katonai és politikai kavalkádban. Mindezek után egyesek számára teljesen rendellenesnek tűnt a következő jelenség (pedig valójában épp ellenkezőleg, a nemzet gyógyulásáról tanúskodott). A húszas évek elején ugyanis Minszkben olyan sok önjelölt költő tűnt fel, hogy a magát oly könnyen elragadtató Kupala, aki nem sokkal azelőtt még kétségbeesetten vetette papírra hogy a fehéroroszoknak nincs senkijük, és aki úgy tudott lelkesedni a színre lépő új tehetségekért, szinte nem is látott az örömkönnyektől. Bár a költők túlnyomó többsége isten háta mögötti falvakból és poros kisvárosokból érkezett, nagy számuk miatt tényleg úgy tűnt, hogy a fehérorosz nemzet irodalmiasodása előtt már csak egyetlen leküzdendő akadály áll, nevezetesen az, hogy a nagyvárosok lakossága nem igazán ért beloruszul. Vaszil Matuszevics elől főként ez a körülmény, valamint veleszületett szerénysége zárta el az újságok és folyóiratok hasábjaira vezető utat. Miután verseiről végighallgatott egy durva hangvételű kritikát az egyik szerkesztőségben, még papírra vetésükkel is felhagyott, és különálló, gyakran befejezetlen sorok formájában hurcolta őket magával. Ezek a félkész sorok sebesebben születtek és haltak el benne, mint ahogy az ég változik szeles időben, és oly gyakran változtatták értelmüket, hogy a végén teljesen el is vesztették. Úgy összemosódott a fejében az elképzelt, költői képekből álló világ és a valóság, hogy gyakran nem is lehetett megmondani, melyik világból származnak a szavai: Láttam ma egy kétnyelvű embert. Az egyikkel lángokat nyalt le egy égő templomról ők maguk gyújtották fel, a másikkal pedig az anyját örvendeztette meg. Vaszil nem tudta, hogy időnként meg kell szabadulni a rímekbe szedett 1046

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS SZEVERÉNYI JÁNOS Isten halott? Azokra való tekintettel adtam előadásomnak ezt a címet, akik mernek kérdezni, akik fenntartják maguk és embertársaik számára a kételkedés jogát, kockázatát, gyötrelmét és

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

ISTEN NEM HALOTT! JÉZUS NEM HAL MEG SOHASEM!

ISTEN NEM HALOTT! JÉZUS NEM HAL MEG SOHASEM! Dr. Egresits Ferenc ISTEN NEM HALOTT! JÉZUS NEM HAL MEG SOHASEM! Kérdések és megfontolások Jézus passiója kapcsán az irgalmasság évében. - Az esetleges párhuzamok és áthallások nem a véletlen művei! -

Részletesebben

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011 EÖTVÖS KÁROLY Magyar alakok 2011 A KIS MARISKA (Gróf Széchenyi István nőtlen korából) Széchenyi István Íróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő arcképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörű

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Fetykó Judit Durbincs

Fetykó Judit Durbincs Fetykó Judit Durbincs Így karácsony előtt, mikor az asszony a konyhában félnapokat zörgette a tepsiket, azzal volt elfoglalva, hogy melyik aprósüteményből mennyit süssön, Berti kimenekült a konyhából.

Részletesebben

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam 2014 február 02. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Pintér Attila nem tagadja, hogy a Ferencváros élete meghatározó klubja.

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Mítoszok és Legendák Könyve Magyariné Elek Andrea 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A tanító Benned hatalmas teremtő erő van. suttogta a mágus. Feladatod van az életben. Világok teremtője vagy.

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek.

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. Jelige: whattrip PILLANGÓ A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. I. A deszkák közt csakugyan poloskák éltek. Annyi verejték csöpögött le már a feszült homlokokról és észrevétlen

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22.

Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22. Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22. Kedves Felvételiző! Aláhúzással válaszd ki, melyik idegen nyelvet szeretnéd tanulni! angol német - A feladatlapok mindegyikére írd rá a kódszámodat!

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE 41

JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE 41 IGAZSÁG ÉS ÉLET Lectio continua Bibliaolvasó kalauz alapján 2011. OKTÓBER 23. VASÁRNAP HAMAR ZOLTÁN Jismáél megöli a helytartót és híveit 41,1 A hetedik hónapban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája,

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!

Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Tanuló neve: Dátum: Olvasd el a következő regényrészletet, majd válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Egérszegi Cincin más volt, mint a többi egér. Ilyen kicsi egeret még életemben nem láttam! jegyezte

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja

A Biblia gyermekeknek. bemutatja A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus és Lázár Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org BFC

Részletesebben

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Sosem láttam oly termőfát, Mint Krisztusnak keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel illatozik. (Erdélyi népének) É letfa A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Minden kedves

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin TEREMTÉSEINK TISZTA ÍGÉRETE

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin TEREMTÉSEINK TISZTA ÍGÉRETE Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó! 2015. XI / 31. szám November hónap - érzésem szerint - a letisztulást, az átláthatóságot, és az elcsendesedést hozza el számunkra, amire szükségünk is van, hiszen

Részletesebben

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben