EURÓPAI PARLAMENT. Petíciós Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT 2004 ««««««««««««Petíciós Bizottság augusztus 08. KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Kerstin Häming (német állampolgár) által benyújtott 805/2000. számú petíció a gépjárművek nyilvántartásba vételéről Írországban 1. A petíció összefoglalója A petíció benyújtója leírja, hogy egy multinacionális vállalatnál dolgozik és 1997 óta Írországban tartózkodik júniusában édesapja határozatlan időre szóló használatra átadta neki vadonatúj autóját, amelyet Németországban vettek nyilvántartásba, illetve biztosítottak. Nem sokkal később az ír vámhatóságok leállították a petíció benyújtóját, és arra kérték, hogy vagy regisztráltassa az autót, vagy pedig végezze el az autó újrakivitelét, mivel ezek elmulasztása esetén az autót lefoglalnák, és büntetést szabnának ki. Arról panaszkodik, hogy az ezen követelményeknek történő megfelelés érdekében gépjármű nyilvántartásba vételi adót, valamint HÉA-t kellene fizetnie, noha a HÉA-t már Németországban megfizették, és Írország elhagyását követően ezeket az adókat nem is térítenék vissza számára. A petíció benyújtója úgy véli, hogy ezek a követelmények gátolják a személyek szabad mozgását és nemzetiség alapján történő megkülönböztetést jelentenek. Információ: - A 492/95. számú petíció hasonló kérdéseket vet fel. Ezt a petíciót július 24-én elfogadhatónak nyilvánították, és a Bizottságot felkérték információk megadására. A Bizottság írásos válasza alapján a petíció megvitatását lezárták. - A Gazdasági és Monetáris Bizottság július 9-én véleményt fogadott el a Petíciós Bizottság számára egy sor olyan petícióval kapcsolatban, amelyek egy adott tagállam állampolgára által egy másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű használatával kapcsolatosak (PE /fin.). Ezt a véleményt megküldték a Bizottságnak és a Miniszterek Tanácsának is. 2. Elfogadhatóság CM\ doc PE

2 Elfogadhatónak nyilvánítva március 26-án. Felkérik a Bizottságot, hogy az eljárási szabályzat 192. cikkének (4) bekezdése alapján nyújtson tájékoztatást. 3. A Bizottságtól augusztus 18-án kapott válasz A tények A petíció benyújtója 1997 óta egy vállalatnál dolgozik Írországban júniusában édesapja határozatlan időtartamra kölcsönadta neki Németországban nyilvántartásba vett és biztosított vadonatúj járművét. Az autót június 16-án vásárolták, és ő az autót júniusának végén magával vitte Írországba szeptemberében az ír hatóságok megállították a petíció benyújtóját, és arra kérték, hogy vetesse nyilvántartásba az autót Írországban, vagy pedig végezze el az autó újrakivitelét. Ha ezt elmulasztaná, akkor az autó lefoglalása és bírság következne. A petíció benyújtója arról panaszkodik, hogy az ír hatóságok egyaránt kérték az Írországban érvényben lévő HÉA és a regisztrációs adómegfizetését, noha a HÉA-t Németországban már megfizették. Azt is nehezményezi továbbá, hogy ezeket az adókat nem fogják visszatéríteni számára, amikor egy később időpontban elhagyja majd Írországot. Jogi elemzés 1. Elsőként azt kell elmondani, hogy a személyautókra kivetett adók szerkezetüket és mértéküket tekintve rendkívül sokfélék. Először is szükséges világosan különbséget tenni a hozzáadottérték-adó (HÉA) és más olyan adók között, amelyeket egy személyautó megvásárlásakor, vagy első üzembe helyezésekor kell megfizetni, és amelyeket a legtöbb esetben nyilvántartásba vételi / regisztrációs adóként határoznak meg, hiszen ez az a két adófajta, amelyeket az egyik tagállamból tartósan egy másikba átvitt magántulajdonú gépjárművel kapcsolatban figyelembe kell venni. A személyautókra kivetett egyéb adók, mint például az éves forgalmi adó vagy az üzemanyagokra kivetett adók ebben az összefüggésben nem játszanak jelentős szerepet, ugyanis az autók határokon át történő mozgása során nem okoznak problémákat. A. Hozzáadottérték-adó (HÉA) 2. A HÉA-t illetően elsőként azt kell elmondani, hogy van az egész Közösségre kiterjedő olyan harmonizált rendszer, amely tekintélyes mértékben határoz meg közös szabályokat. Ebben a tekintetben a gépjárművekre általában valamennyi tagállamban szabványos adókulcs vonatkozik (12. cikk, a Hatodik HÉA Irányelv H függelékével kapcsolatban 1 ). Hasonló módon közös szabályok határozzák meg az adóalap kiszámításának módját (A Hatodik HÉA Irányelv 11. cikke). 1 A Tanács május 17-i 77/388/EGK irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás (HL L 145, , 1.o.) PE /5 CM\ doc

3 3. Ha a gépjármű új, akkor a HÉA-t a rendeltetési országban kell megfizetni (például Írországban, ha a járművet egy másik tagállamban vásárolták, majd pedig állandó jelleggel Írországba vitték: A Hatodik HÉA Irányelv 28a. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjai.) Ez azt jelenti, hogy a vásárlás országában (a jelen esetben Németországban) az új járműért fizetett árnak nem kell HÉA-t tartalmaznia (az irányelv 28c. cikke). Ebben az összefüggésben tisztázni kell, hogy a HÉA szempontjából egy autót akkor kell újnak tekinteni, ha az hat hónapnál fiatalabb vagy 6000 km-nél kevesebbet futott (Az irányelv 28a. cikkének (2) bekezdése). 4. Ha e szabályok értelmében a HÉA Írországban fizetendő, ám a HÉA-t a vásárlás tagállamában (a jelen esetben Németországban) már megfizették, akkor a vásárlás tagállamában már megfizetett HÉA visszatérítését a jármű eladójától kell kérni, nem pedig a vásárlás tagállamának pénzügyi hatóságaitól. 5. Ezért a jelenleg érvényben lévő átmeneti HÉA szabályok szerint új közlekedési eszközök esetében a HÉA-t a rendeltetési tagállamban kell megfizetni, nem pedig a származási tagállamban. Ez a helyzet, amely eltér a belső piacon vásárolt egyéb fogyasztási cikkekre vonatkozó általános szabályoktól, és amely nem részesíti előnyben a személyautók esetében alkalmazott HÉA rendszer konvergenciáját, a HÉA kulcsok egymáshoz nem közelítésének az eredménye. 6. Ha az autó hat hónaposnál idősebb és 6000 km-nél többet futott, akkor azt a HÉA szempontjából nem lehet új szállítóeszköznek tekinteni, és ebben az esetben nem kell HÉA-t fizetni a rendeltetési országban (ebben az esetben Írországban), ha az autót tartósan ebbe az országba hozzák be. Úgy tűnik azonban, hogy a petíció benyújtója esetében nem ez a helyzet. 7. Összefoglalásképpen, tekintve, hogy a petíció benyújtója által hivatkozott autót HÉA szempontjából új szállítóeszköznek kell tekinteni, a HÉA-t Írországban kell megfizetni, és nem Németországban, a petíció benyújtójának pedig kérnie kell az elsőként a jármű eladójának megfizetett német HÉA visszatérítését. B. Regisztrációs adó 8. Jelenleg a közösségi jog értelmében a tagállamoknak joguk van arra, hogy nyilvántartásba vételi / regisztrációs adót vessenek ki az autókra. Ezen a területen nincs harmonizáció, ami azt jelenti, hogy néhány alapvető közösség szabály tiszteletben tartása esetén a tagállamok szabadon alkalmazhatják ezeket az adókat a gépjárművek saját területükön első ízben történő üzembe helyezése alkalmával és a kulcsokat is a saját belátásuk szerinti szinten szabhatják meg. A tagállamok többsége (köztük Írország is) ténylegesen alkalmazza ezeket az adókat 1. 1 Ebben a tekintetben az Európai Bíróság március 21-i C-451/99. számú ítéletében (Cura Anlagen-ügy, 40. cikk) a következőket állapította meg: «Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy leszámítva azokat az eseteket, amikor járműveket ideiglenesen hoznak be a Közösségbe, illetve eltekintve a 12 tonna vagy nagyobb engedélyezett terhelésű és kizárólag áruk közúti szállítására szolgáló gépjárművektől (...) a gépjárművek adózását nem harmonizálták CM\ doc 3/5 PE

4 9. Ezen a területen azonban a tagállamok jogait az EK Szerződés és a származtatott közösségi jog megfelelő rendelkezéseivel összhangban kell gyakorolni. Konkrétan: a) A Szerződés 90. cikke értelmében a tagállamok nem vethetnek ki magasabb adókat az importra, mint a hasonló és versenytársat jelentő hazai termékekre 1. b) az, elvben, hat hónapnál rövidebb időre szóló ideiglenes behozatallal foglalkozó március 28-i 83/182/EGK számú tanácsi irányelv korlátozza a tagállamok jogait arra, hogy fogyasztási adókat vessenek ki olyan járművekre, amelyeket az állampolgárok saját személyes használatukra egy másik tagállamból importálnak. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik az olyan esetre, mint amilyen a jelen eset is, ugyanis a petíció benyújtója Írországban lakik, és a 83/182/EGK irányelv egy adott tagállamban csak akkor mentesíti az autók ideiglenes behozatalát, ha az importáló nem lakik abban a tagállamban. c) A Bizottság hagyományosan azt az álláspontot képviseli, hogy a tagállamok nem jogosultak regisztrációs adót kivetni olyan autókra, amelyeket tartósan vittek be területükre egy másik tagállam területéről a lakóhely áthelyezését követően. A Bizottság álláspontja szerint az március 28-i 83/182/EGK számú tanácsi irányelv 1. cikkében megjelölt mentesítés ilyen esetekben a regisztrációs adókra vonatkozik. Az Európai Bíróság azonban két ítéletében is teljesen más álláspontot képviselt (lásd a április 29-én a C-387/01. számú Weigel-, és a július 15-én a C-365/02. számú Lindforsügyben meghozott ítéleteket). Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak joguk van regisztrációs adót kivetni az olyan autókra, amelyeket lakóhely-áthelyezés keretében egy másik tagállamból tartósan az érintett tagállam területére hoznak át. 10. Végezetül pedig a petíció benyújtója arról panaszkodik, hogy Írország elhagyása esetén számára a regisztrációs adót nem térítenék vissza. A terület harmonizálásának hiányában a Bizottság következetesen az azt álláspontot képviselte, hogy ilyen esetekben a regisztrációs adónak az érintett személyek részére történő visszatérítéséről az egyes tagállamok dönthetnek. és az a tagállamok között igen jelentős eltéréseket mutat. Ezen a területen ezért a tagállamok szabadon gyakorolhatják adóztatási hatáskörüket, feltéve, hogy ezt a közösségi joggal összhangban teszik( )». Hasznos lehet hozzátenni, hogy sem az Egyesült Királyság, sem Németország nem vet ki ilyen adókat. Ilyen típusú adókat azonban nem csak Spanyolország vet ki, hanem más tagállamok is, többek között például Dánia, Finnország, Görögország, Portugália, Írország, Ausztria és Hollandia. 1 Az Európai Bíróság a C-345/95. számú Nunes Tadeu-ügyben március 9-én meghozott ítéletében konkrétan megjelölte azokat a feltételeket, amikor a regisztrációs adónak összhangban kell lennie az EK joggal. Az ítélet szerint: 1.Gépjárműadó, amelyet megkülönböztetés nélkül alkalmaznak az olyan járművekre, amelyeket abban a tagállamban szerelnek össze vagy gyártanak, ahol az ilyen adót kivetik, amely új és használt járműve egyaránt vonatkozik, és amely se nem vám, se nem a vámmal azonos hatású díj (...) 2. Nem egyeztethető össze a Szerződés 95. cikkével az, ha egy tagállam olyan adót vet ki egy másik tagállamból származó használt autókra, amely nem veszi figyelembe a jármű tényleges értékcsökkenését, vagy amelynek mértéke meghaladja azt a maradék adót, amelyet a nemzeti felségterülen korábban regisztrált hasonló használt gépjárművek értéke már tartalmaz, és amelyet (miután az ilyen regisztráció során már megfizettek) nem adóztatnak a használtként történő értékesítés során. PE /5 CM\ doc

5 11. A Bizottság mindenesetre egy új és átfogó stratégiát dolgozott ki a személyautóknak az Európai Unióban történő adóztatásával kapcsolatban, és ezt szeptember 6-i, a személyautók adóztatása az Európai Unióban lehetőségek a nemzeti és közösségi szintű cselekvésre" című közleményében (COM (2002) 431 végleges) benyújtotta a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez. Az elkövetkező hónapok során a Bizottság egy olyan irányelvre szóló javaslatot kíván benyújtani a járművek adóztatásával kapcsolatban, amely az e közleményben foglalt alapelvekre támaszkodik. A Bizottság reméli, hogy ez a javaslat döntő előrelépést jelent majd azon problémák megoldásában, amelyekkel a járművekkel kapcsolatos adózás harmonizálásának hiánya miatt az európai állampolgárok jelenleg szembesülnek. Ezen túlmenően azt is el kell mondani, hogy egy ilyen javaslat minden bizonnyal foglalkozik majd egy olyan visszatérítési rendszerrel, amelyet a jelenleg ilyen adót kivető tagállamoknak kell alkalmazniuk a regisztrációs adó területén. Következtetés A Bizottság javasolja a petíció lezárását. CM\ doc 5/5 PE