NAPLÓ. Magyarországi kirándulások és??? 2009 nyara. Krauss Ottó és Zsóka

Átírás

1 NAPLÓ Magyarországi kirándulások és??? 2009 nyara Krauss Ottó és Zsóka

2 Az idei nyár alapvetően el fog térni az elmúlt öt évtől. Ennek oka, hogy Tamásék házvásárlása és az azt követő felújítás, majd a költözködés a három gyerek mellett várhatóan fokozottabb közreműködést igényel részünkről, és ez azt jelenti, hogy a szokott április végi időpontban hosszabb útra nem indulhatunk el. Ezért kisebb (2-4) napos) túrákat szervezünk itthon, és majd meglátjuk lesz-e lehetőség valami nagyobbat is csinálni valamikor a nyár végén. Ez a megoldás nem egészen idegen tőlünk, már korábban is szóba került, hogy kellene egy magyar nyarat is csinálni, csak akkor több hetes, vagy akár hónapos hazai körutakban gondolkoztunk. Ez az elképzelés azért is indokolt, mert, ha jól belegondolunk az elmúlt húsz évben alig jártunk az országban, turisztikai céllal pedig végképp nem, és azóta történt egy-két dolog. Azért korábbi hagyományainkat sem akarjuk feladni. Ezekről az utakról is készítünk naplót, csak ez most több darabból fog állni. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Most a szezon elején reméljük, hogy továbbra is lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehhez a munkához és a nyár végén egy, immáron hatodik, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk. Nem fog viszont költségkimutatás készülni, mert ez teljesen torz lenne. x x x A felkészülés az elmúlt öt év és a korábbi "hétvégézős" időszak tapasztalatai alapján történt. Jelentősen csökkentettük a kaja és vegyszer készleteket, a nem romlandó dolgokból gyakorlatilag csak az alap mennyiséget pakoltuk be és esetenként visszük magunkkal az éppen szükséges továbbiakat. Ruhaneműből is csak az éppen szükséges mennyiséget tartjuk a kocsiban és az egyes túrák után hozzuk vissza a szennyest, illetve töltjük fel a kimosott darabokkal a készletet. Ágyneműből nem visszük magunkkal a legszélsőségesebb hőmérsékletekre is számítva mind a négy féle takarót, hanem csak a várható időjárásnak megfelelő darabokat. Azért megtartottuk az elmúlt években kialakított pakolási rendet, mert ennél jobbat nem tudunk elképzelni, csak most az egyik zöldséges ládában van a sokkal szerényebb cipő készlet és a hét hátsó láda közül 4-5 üresen árválkodik, nincs se kajás, se vegyszeres, se könyves láda az asztal alatt (helyén utazik a hűtőláda). A lakóautó felkészítése idén egyszerű volt. Nem volt se vizsgáztatás, se zöldkártyacsináltatás. Télre is alig volt feladat a listán. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy tavaly nagyon sok mindent megcsináltunk és mára azért jól 2

3 beállt a felszerelés, másrészt azzal, hogy tavaly nyáron kétszer is itthon voltunk két-két hétre és ezalatt meg lehetett mindent csinálni, legyen az javítás vagy fejlesztési ötlet. Az idei szezonra felszereltük a tavaly indulás előtt időhiányában elmaradt tolatóradart és új tolatókamerát is kapott a járgány. Meg is állapítottuk, hogy kezd abba a korba kerülni, amikor már nem szabad újabb befektetéseket eszközölni rajta. Ki kell élvezni, ami van és kész. Azért számítunk rá, hogy mind több kisebb javításra lesz szükség. Ebben az évben a tervek miatt felkészülési kempingezésre nincs szükség, egyből belecsapunk a közepébe... Az induló kilométer adatokat sincs értelme rögzíteni. x x x Szarvaskő, április 11, szombat, 1/1. nap Idén a húsvét április közepére esik és bár alig egy héttel előtte még kemény hidegek jártak, eddigre az időjárás is a helyére került, sőt a sokéves átlagoknál néhány fokkal melegebb ígérkezik. Bár az utóbbi hetekben nagyon gazdag programot biztosítottak az unokák, immáron mind a három, azért el tudtunk csípni annyit, hogy a lakóautó felkészítése és bepakolása a nyárra megtörténhessen eddigre. Reggel hétkor keltünk és szokásos reggelink és a lakás egyszerűsített lezárása után a még itthon maradt holmikat, köztük pár dolgot, melyet az unokák hétfői látogatásakor tervezünk használni, felkapva, leballagtunk a garázsba és elindultunk a Hegyre. Az átpakolás és a lakóautó végső felkészítése (ablakokról a védők leszedése, szekrényajtók lezárása, vizeskannák bekötése, stb.) után fél tíz körül kigördültünk az állomás kapuján. Szokatlan volt, hogy nem az M1-M7 irányába indultunk, de azért átrágtuk magunkat a városon és az M3-as bevezetőszakaszán megvettük az autópálya matricát. Amikor elindultunk az elég erős húsvéti forgalomban, kezdtük el érezni, hogy végre megint úton vagyunk. Éppen ideje volt, mert már kezdtek a súlyos elvonási tünetek jelentkezni, és ezen a Tenerife-n töltött három hét sem segített igazán. Az ingerszegény környezetben eseménytelenül róttuk a kilométereket. A párás időben még a Mátra körvonalait sem lehetett igazán kivenni. Kál-nál tértünk le az autópályáról és egy elég rossz minőségű bekötőúton értük el Kápolná-nál a régi 3-as utat. Ezen alig volt forgalom, ami nagyon jól jött, mert bizony az út minősége, elsősorban a széleken, elég rossz volt. Kerecsend-nél váltottunk a 25-ösre, - ennek minősége hagyományosan jónak bizonyult, - és rövidesen elértük Eger-t. Itt megdobbant a szívünk, amikor megláttuk a Lidl-re utaló táblát. Az elmúlt években valahogy hozzá nőtt ezekhez a lakóautós utakhoz, hogy Lidl-ekben vásárolunk. Meg is találtuk az üzletet a 25-ös út kivezető szakaszán. Ugyan nem volt különösebb vennivalónk, azért betértünk és beszereztünk pár dolgot a lakóautóba és otthonra egyaránt. 3

4 Egy óra körül érkeztünk meg Szarvaskő-re. Itt, bár kinyomtattuk Rózsi térképét a faluról (a hölgyet nem hoztuk magunkkal), kétszer is elvétettük a kempinghez vezető letérőt. Végül egy keskeny fahídon, majd szűk utcákon értük el az Öko-park kempinget. Mivel parkolási lehetőség nincs a recepció környékén, egyből behajtottunk és beálltunk a kiválasztott parcellára. A kemping nagyon szép. Itt a szűk völgyön a 25-ös út, az Eger patak és az Eger - Szilvásvárad vasútvonal osztozik. Utóbbi kettő közé ékelődik be a kemping. Az alig másfél tucat parcellát egy középső útról lehet elérni és a leghátsó, tovább szűkülő területen még egy kalandpark és más közösségi létesítmények is helyet kaptak. A területen a fő létesítmény egy 13 szobás panzió, melyben étkezést is kínálnak, sőt konferencia terme is van. A vizes helységek és egy játszótér a panzió és a parcellák között kapott helyet. Az első benyomások alapján nagyon kellemes a hely, bár így előszezon elején az idegenforgalmi adóval 5500 forintos, szezontól független ára, - melyből nyugdíjas létünkre kaptunk 10 % kedvezményt, de az FICC kártya is ennyit ért volna, - kicsit drága. Kellemes meglepetés volt, hogy 3-4 lakókocsi és lakóautó már ott táborozott. A bejelentkezés elintézése után, kissé idényelejei formában elvégeztük az ilyenkor szükséges műveleteket és három órára átvedlettünk turistává. Egy, a kemping honlapjáról letöltött túrát terveztünk megtenni. Álljon itt a rövid leírás: "Szarvaskő Leshely Keselyű-bérc Almár Almár-völgy Villő-bérc (Baktai-tó) Egerlátó Szarvaskő Táv: 12 km Szint: 350 m Menetidő: 4 óra Az útvonal kényelmes sétával teljesíthető, és kedvező kisgyermekes családok számára is; illetve amennyiben mégis hosszúnak bizonyul Almárban megszakítható, ahonnan vonattal, vagy autóbusszal könnyedén visszajuthatunk Szarvaskőbe. Induláskor egészen a Leshelyig a piros négyzet jelzést követjük. Itt lehetőség van akár hosszabb pihenő tartására is. Innen utunkat a piros sáv jelzésen folytatjuk, és rövidesen Almár víkendházai között haladunk el, majd a völgybe leérve keresztezzük a 25-ös főutat és a vasútvonalat. Továbbra is a piros sáv jelzést követjük, mindaddig, amíg a kék kereszt jelzés nem keresztezi utunkat. (Itt, ha kitérőt teszünk a Baktai-tavak felé a piroson megyünk tovább, majd 4

5 ugyanide kell visszajönnünk.) A kék kereszt jelzésen É-i irányba folytatjuk a túrát. Egerlátót elérve metszi utunkat az OKT útvonala, melyen mi ÉK felé haladva elérjük Szarvaskőt, melynek történetéből az érdeklődők ízelítőt kaphatnak." A gyakorlat ettől kicsit eltért. Almár-ig csak egy kisebb bajunk volt, az üdülőtelepen eltűnt a jelzés és mi helyiek útmutatása szerint értük el a főutat és a buszmegállót. Ez is kicsit újszerű helyzetnek bizonyult: bárkit megszólíthattunk és szót tudtunk érteni vele A völgy nyugati oldalára kerülve nagyon szép erdei úton sétáltunk felfelé az Almár-völgyön. Egyetlen bánatunk az volt, - és ez egész túránk során megkeserítette életünket, - hogy az utat nagy erdőgazdasági gépek a sáros időszakban feltúrták, ettől nagyon egyenetlen volt és nehéz volt haladni rajta. A völgy felső részén egyszer csak eltűnt a jelzés, vagy fakitermelés áldozata lett, vagy egy olyan keskeny ösvényre tért le, melyet a "szántásban" nem vettünk észre. Ezután saját megérzésünkre hagyatkozva haladtunk és ez nem hagyott cserben. Eddigre elmúlt 5 óra, és ha nem is sötétedett, de már kezdett lemenni a nap. Mivel tíz kilométer körül járt pedométerünk, arra is vigyáznunk kellett, hogy nagyot ne keveredjünk el. Végül az egyik domb tetejéről megpillantottuk vagy másfél kilométernyire előttünk azt a mobiltelefon tornyot, mely egyben kilátó is és kempingünkből jól láthatóan magasodik a völgy fölé, nem messze a falutól. Ezt vettük célba, és ha nem is toronyiránt, de egy kisebb kanyarral el is értük. Ezen a vidéken találkoztunk ismét a szarvaskői geológiai tanösvény ferde kék sávval jelölt nyomvonalával, melyet indulásunkkor is követtünk egy rövid szakaszon. Közben elmentünk az Antenna Hungária átjátszó adója, egy elég düledező 5

6 kalyiba mellet. A kilátó alatti réten lovakat tartanak szabadon és a hétvégi délutánon a kellemes időben többen lovagoltak is. Eddigre közeledett a hat óra és eléggé elcsigázottak voltunk, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy felmásszunk a toronyba és megcsodáljuk a lemenő nap sugaraival megvilágított tájat. Miután kiélvezkedtük magunkat a kék háromszög jelzésen ereszkedtünk le a faluba. Ez elég nehéznek bizonyult, mert kimondottan meredek az ösvény és több helyen morzsalékos kő borítja. Ahogy leértünk egy szélesebb kocsiútra, mely az országos kék túra útvonala, a falu határában egy jó állapotban lévő pléhkrisztus hívta fel magára a figyelmet. Tovább sétálva az úton elértük a település egyetlen szóra érdemes épületét, a mintegy 150 éve felszentelt templomot. Eddigre már se időnk, se erőnk nem volt arra, hogy megmásszuk a kb. harminc lépcsőt. Feltűnt és kellemes meglepetés volt, hogy minden ház szépen rendbe van szedve, a magyar falvakat annyira elcsúfító düledező, málló vakolatú épületekből itt egyet sem láttunk. Érdekes színfoltja volt a napnak az az idősebb angol úr, akivel az első kilométereken találkoztunk és egy szál hátizsákkal járta a vidéket. Később a 6

7 kempingben is találkoztunk, két éjszakát töltött ott, Közben többször beszélgettünk hazai és külföldi, elsősorban angol és skót túraélményeinkről. Jól jött egy kis nyelvgyakorlás, de a fazon is jó fej volt. Fél hét lett mire jó 12 kilométerrel a lábunkban bevánszorogtunk a kempingbe. Itt gyorsan lezuhanyoztunk és neki kezdtünk Tamásék holnaputáni látogatására elkészíteni a majonézes és hagymás-ecetes krumpli salátát. Közben megfőztük és elfogyasztottuk virslinket és nosztalgiáztunk egy kicsit a korábbi "hétvégézős" időszakot emlegetve, amikor péntek este mindig ez volt a menü. Mire mindennel végeztünk kilenc óra lett és jócskán besötétedett, de a kellemes időben jól esett kint a lakóautó előtt tenni-venni. Ez már olyan igazi kempinges érzés volt. A fárasztó nap után hamar lefeküdtünk, még terveztünk olvasni egy kicsit, de egyetlen oldalra sem futotta erőnkből. Szarvaskő, április 12, vasárnap, 1/2. nap Mára ismét kirándulást terveztünk. A kemping ajánlatából választottunk egy hosszabb, 22 km-es utat, melynél megvan a rövidítés lehetősége. Vonattal felmegyünk Szilvásvárad-ra, majd onnan a Szalajka-völgy meglátogatása után Bélapátfalva felett egy Katonasírok nevű helyet érintve jó esetben gyalog visszajövünk a kempinghez, de ha elfáradunk, lemegyünk a faluba és busszal vagy vonattal jövünk vissza. Nyolckor keltünk, hogy az egyetlen értelmes időben, negyed 11-kor induló vonatot simán elérjük. Éjjel elég hűvös volt, úgy 8 fok köré hűlt le a levegő, de mi nem fűtöttünk. Nem mondom, hogy a hajnali 13 fok a lakóautóban túlzottan kellemes volt, de aludtunk más hidegebben is. Reggelinket kellemes napsütésben és egyre melegedő időben a lakóautó előtt fogyasztottuk el. Tíz óra előtt pár perccel indultunk a vasútállomásra. Ez a vonal is egyike a csendben leépülő szárnyvonalaknak. Az állomásépületben már nincs szolgálat, a miskolci vasutas turisták használják kulcsos háznak, a kitérővágányt már felszedték. A három kocsis motorvonat időben érkezett. Bár páran leszálltak a szerelvény tele volt, csak Zsókának jutott ülőhely, én végig álltam a félórás úton. Kaptunk némi ízelítőt, arról, hogy mitől veszteséges a MÁV. A vagy öt megállónyi szakaszon nem jött hozzánk a kalauz, hogy jegyet vegyünk, nem is láttuk. A vonat nagyon szép vidéken vitt minket. Csak Bélapátfalva környékén csúfította el a tájat a hajdani cementgyár még megmaradt és nagyon lepusztult területe. A település pályaudvara mutatta talán a legjobban, hogy szebb napokat is látott a vidék. A hét vágányos pályaudvaron (ha jól 7

8 emlékszem a győri személypályaudvarnak is hét vágánya van) egyedül a mi kis szerelvényünk árválkodott. Öt sin pár talán évek óta nem látott vonatot, vastagon állt rajta a rozsda. Mint kiderült a vonat azért volt annyira zsúfolt, - és ez magyarázza a 25-ös út erős forgalmát is, - mert Szilvásváradon nemzetközi kutyakiállítást tartanak a hosszú hétvégén. Ez azután rányomta bélyegét a Szalajka-völgyre is. Őrült nagy volt a tömeg. Mi még mielőtt bementünk volna a völgybe meglátogattuk a közeli kempinget. Bár a katalógusok szerint csak 15.-én nyit, a húsvét és a kutyakiállítás miatt mégis fogadott vendégeket. Bár sokkal nagyobb, mint a szarvaskői, mindössze 4-5 autó állt bent, köztük egy szlovák és egy német. Szép helyen van a kemping, de meg sem közelíti a miénket és az egész, bár rendben van tartva, nagyon lelakott. Az árai kedvezőbbek. Lehet, hogy valamikor még a nyár folyamán meglátogatjuk. Kempinglátogatásunk alatt a vonaton velünk utazók kicsit szétszéledtek, de még így is egymás lábát taposták a turisták. Mi nem is vacakoltunk sokat, a büfé és ajándékárusok kis üzletei között gyorsan nekivágtunk a völgynek. A hely nagyon szép, de nem igazán tudtuk élvezni. A völgyben közlekedő kisvasúton fürtökben lógtak, az aszfaltúton az andalgó családok között autók és motorkerékpárok cikáztak. Még a turistaösvény is fel van aszfaltozva. Elkészítettük a kötelező fotókat és siettünk tovább. A völgy bejárata felett nemrég épült kilátót is kihagytuk. 8

9 népviseletben. A völgyben szép halastavak, pisztráng nevelők és elég sok étterem várja a látogatókat. Két legjelentősebb nevezetessége a Szalajka-forrás és a Fátyol vízesés. Egy réten nemrég állíthatták fel azt a faragott faszobrot, mely egy pásztorembert mutat be. A Fátyol vízeséstől kisebb hegymászás után lehet eljutni az Istállóskő-re, melynek nevezetessége egy, már az ősember által is lakott barlang. Ezt mi most kihagytuk gondolva arra, hogy még nagyon hosszú út áll előttünk és eddigre a tömeg kezdett nagyon zavaró lenni. A völgyben, annak közepe táján található egy erdészeti múzeum, melyet nem látogattunk meg. A Fátyol vízeséstől kicsit lejjebb az erőben szép anyaggal szabadtéri erdei múzeumot alakítottak ki egy tisztáson. Itt bemutatják a Bükkben élő favágók, mészégetők munkaeszközeit, ideiglenes szálláshelyeit, 9

10 az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi tevékenységet. Talán a legérdekesebb a részben rekonstruált szilvásváradi vashámor. Ennek fujtatóját egy vízkerék hajtotta. lejtőn. A szabadtéri múzeum mellett indult tovább utunk a Katonasírok felé. Erre már csak a legelszántabbak jöttek, így az erdőben megszokott csendben kapaszkodhattunk felfelé az enyhe Ezen a részen egyetlen említésre érdemes hely van, a Mária bánya. Ennek hajdan díszes ismertető tábláját vandálok tönkretették. Ha ez a tábla nincs ott, nem is vesszük észre, hogy valami van az út mellett. A területen ma hasig érő a gaz. Mivel az ismertetőt nem tudtuk elolvasni folytattuk utunkat és rövidesen megérkeztünk a Katonasírokhoz. Itt két II. világháborúban elesett német katona sírja és mellette egy emlékkereszt található pár pad társaságában. Ezen a helyen több turistaút is találkozik. Itt volt a döntési pont: vagy az eddig megtett jó tíz kilométer után még vagy tízet megyünk egészen a kempingig, vagy lemegyünk Bálapátfalvá-ra, - olyan 3 kilométer,- és onnan busszal, vagy vonattal térünk vissza. Ugyan az idő még nem járt későre, de a tegnapi fárasztó napot is érezte még a lábunk, ezért az utóbbi megoldást választottuk azzal a módosítással, hogy nem a legrövidebb úton, hanem a piros kereszten, a Nagy-Pereszteg oldalában tértünk le a völgybe. Itt nemsokára elértük a Lak-völgyi tavat, mely még a bányászkodás idejéből származó mesterséges tó. Ma partján víkendházak és az ünnepi vasárnapon a környező réteken és a tó partján sok pik-nikező turista, baráti társaságok, családok múlatták az időt. Többen horgásztak, de fogást, azt nem láttunk. 10

11 Minket azokra az évekre emlékeztetett, - úgy éve, - amikor mi is kijártunk a gyerekekkel, néha nagyobb társasággal, ilyen és ehhez hasonló helyekre. A Lak-völgyi tótól alig negyedórányira van a Bélapátfalva Cementgyár vasúti megálló. Az úton végig a Bélkő bányászat által megcsonkított oldala uralta a tájat. Ekkor fél három körül járt az idő és fél négykor jött a következő vonat. Úgy határoztunk, hogy megpróbáljuk a buszt. Pár perces gyaloglással meg is találtuk a megállót a községháza előtt. A menetrend szerint jó fél órával a vonat előtt várható busz és a menetidő is rövidebb. Végül jó negyedórás késéssel érkezett a járgány, mi már elindultunk a vasútmegálló felé, úgy kellett visszajöjjünk. Sokan voltak a buszon és sokan szálltak fel. Megint végig állnunk kellett. Végül nem sokkal fél négy után érkeztünk a kempingbe. Pedométerünk több mint 14 km-et mutatott. 11

12 Első dolgunk volt lezuhanyozni. Utána kicsit körülnéztem a kempingben. A parcellákon túl a kalandpark talán 6-7 fa közén különböző feladatokkal várja a látogatókat. Mellette van egy mászó fal és egy 5-6 méter magas sziklán a sziklamászást is lehet gyakorolni. Még hátrább egy kis mesterséges tó kapott helyet és még egy mesterséges vízesés is gazdagítja a környezetet. A telek legvégén egy gerenda asztalokkal és padokkal felszerelt terület, mellette egy kiszolgáló épülettel akár 100 fő részére is tud pihenő-étkező helyet biztosítani. A területet nagy odaadással gondozzák, a parcellák füvére, a közös területek növényeire odafigyelnek. Éppen egy kisebb bővítést hajtottak végre, teraszosítással "elloptak" a vasúti töltés alatt egy kb. két méter széles sávot, melyet most füvesítettek és sátrasok számára ad majd területet. Még nem minden működik, de folyik a fabútorok felújítása. Beszélgettünk a tulajdonossal terveiről, a kemping és a panzió üzemeltetéséről. Ígértem, hogy írok majd egy úti beszámolót a Clubnak és esetleg a Levanter-nek is. Minden javaslatunkat szívesen fogadott. Látszott, hogy igazi gazdája a helynek. Kedves gesztus volt, hogy a kempingben 12

13 táborozó mintegy fél tucat gyereknek piros tojásokat dugott el a területen, akik nagy élvezettel keresgélték azokat egész délután. A délután és az este a gyerekek holnapi látogatásának előkészületeivel (húsok bepácolása, fagylaltkészítés) és saját első idei grillezésünkkel telt. Még világos volt, amikor mindennel elkészültünk és mivel kellemes meleg volt a fárasztó nap után kiültünk a kocsi elé gyertyafény mellett beszélgetni és elszopogatni évadnyitó pezsgőnket. Azért nem sokkal kilenc óra után bementünk és azonnal el is aludtunk. Szarvaskő, április 13, hétfő, 1/3. nap Nem siettük el a kelést már csak azért sem, mert éjjel és hajnalban a tegnapinál is vagy két fokkal hidegebb volt. Azért kilenc óra tájára felmelegedett annyira, hogy a napon nagyon kellemes volt a reggelizés. A reggeli utáni órákat karbantartással töltöttük. Én találtam pár apró javítanivalót és a téli bútorhuzat mosás utolsó fázisaként felvarrtam a gombokat az ülőpárnákra. Közben Zsóka elvégezte a tavaszi nagytakarítást. Utoljára Istria-n takarítottunk, utána ősszel még voltunk két éjszakát Bled-ben és a téliesítés és tavaszi felkészítés is elég sok piszokkal jár. És akkor nem beszéltem a téli látogatásokkor bevitt koszról és a féléves porról. Még olvasgatásra is jutott egy kis idő. A délelőtt egyetlen eseménye az volt, hogy az egyik kerti csap aknájában a szomszéd talált egy szalamandrát. Ez kicsit felbolygatta a kemping életét. A gyerekek látogatása kicsit másként alakult, mint azt terveztük. Eredetileg úgy volt, hogy tíz óra körül indulnak és akkor dél tájban érkeznek meg. Már vártuk az indulást jelző telefont, de csak 11 után csengetett és akkor is azt tudtuk meg, hogy a János kórházban vannak, mert tegnap Áron egy eséskor megütötte a kezét és még mindig fájlalja. Mint később kiderült mindkét csontja elrepedt a bal kezén csukló felett. Kapott egy ideiglenes rögzítő kötést és majd egy hét múlva begipszelik. Minden esetre elmúlt már dél, amikor indulhattak és jóval kettő után érkeztek meg elég felzaklatott állapotban. Gyorsan megsütöttük a húst, de a húsvéti ajándékok és a délelőtti események izgalma után nem nagyon ettek a kicsik. Mi azért Tamással igyekeztünk helyt állni. Azért a szép időben mindenki élvezte a szabad levegőt. A Pöttöm meztelenül viháncolt a kitett pléden és láthatóan jól érezte magát. Négy óra után egy kisebb eső bezavart minket az előtető alá és a kocsiba. A hőmérséklet is érzékelhetően leesett. Utána még körbejárták a kempinget, 13

14 játszottak a játszótéren, de Áront zavarta a felkötött keze. Végül hat óra után elindultak. Az ikrek még tettek egy kísérletet arra, hogy itt aludhassanak, de legalább is fürödhessenek, ezt a szülőkkel teljes egyetértésben leszereltük, de egy későbbi alkalomra megígértük. Miután elvonult a vendégsereg, eltakarítottuk a romokat. és bár még nem volt teljesen sötét hamar be kellett vonuljunk a hideg miatt. Számítva egy hideg éjszakára bevetettük a villanykályhát és kellemes, talán kicsit túl meleget csináltunk. Viszonylag sokáig olvastunk. Budapest, április 14, kedd, 1/4. nap Ez egy hazaindulós nap. És itt érzékelhető talán leginkább a rövid túrák hátránya. Nagy utakon ilyenkor csak tovább állunk, új kemping vár, esetleg még program is, de most arra kell felkészülni, hogy mit viszünk haza, mit kell következő alkalommal lehozni. Gond az is, - bár ez a mostani esetben nem jelentkezett, - hogy a kempinget dél körül valamikor elvileg el kell hagyni. Ez itthon, ahol 2-4 órás út van előttünk hazáig, kicsit korai, de ugyanakkor a hazatérés sürgető izgalma siettet is. Korábban sem szerettük a vasárnapot. Mára azért egy kisebb kirándulást beterveztünk. A kemping fölé magasodó sziklára tervezünk felmászni és megkeressük azt a pontot, ahonnan emlékeink szerint terepasztalként lehet látni a völgyet az úttal és vasúttal, a hidakat és az alagutakat. A nem túl korai kelést követő reggeli után elmentem fizetni és tisztázni távozási időpontunkat. Közben újabb beszélgetésbe kezdtem a tulajdonossal, ami kicsit elhúzódott. Már elmúlt 11 óra, amikor neki indultunk az országos kék jelzésen és alig negyed óra múlva fel is értünk a vár hűlt helyére. Igen nagy fantázia kell ahhoz, hogy valaki itt felismerje a vár nyomait. Azért a kilátás gyönyörű. Alattunk dél felé a település, mögötte Eger városa. A szemközti magaslaton a két napja meglátogatott kilátó. Közvetlenül alattunk nyugati irányban a kemping, még lakóautónkat is láttuk félig egy fa takarásában. Sajnos kicsit párás volt az idő és a fényviszonyok sem voltak túlzottan jók. 14

15 Mivel az eddig megtett út nevetségesen rövid volt, úgy határoztunk kicsit tovább megyünk a völgyet megnézni felülről. Sétáltunk még egy jó negyed órát, amikor elértünk egy helyre, ahol a növényzet nem zavarta a kilátást. Sajnos kicsit csalódtunk, emlékeinkben úgy élt, hogy lehet látni az alagutak kapuját is, de tévedtünk. Talán a völgy másik oldaláról volt korábban kilátás, de ma azt fiatal erdő borítja. Szerencsénk volt, mert éppen egy vonat haladt át a völgyön és ez tovább erősítette a "terepasztal" hatást. Pár perces gyönyörködés után visszafordultunk és hamar beértünk a kempingbe. A mai séta csak kb. 3 km volt. Itt átöltöztünk az úthoz, mindent összepakoltunk és egy óra körül hagytuk el a kempinget. Egerben betértünk ismét a Lidl-be, megtankoltunk és két óra után pár perccel indultunk tovább. Most Füzesabony felé mentünk. Mint kiderült ez úgy 10 km-rel hosszabb, de az út jobb. Az autópályán jól haladtunk, bár elég erős volt a forgalom. Úgy határoztunk, hogy megnézzük és kipróbáljuk az M0- ás új szakaszát és a Megyeri hidat. Idáig ment is minden rendben. A Szentendrei úton viszont ránk köszöntött a délutáni csúcs és elég sokat araszoltunk. Végül nem vállaltuk az Alagutat és a Csalogány utcán próbáltunk meg feljönni a Moszkva térhez. Ez elég soká tartott és mire mindenen átvergődtünk és felértünk a Hegyre közel fél hat lett. Itt gyorsan letettük a kocsit, amit kellett átpakoltunk. Ekkor már csúnya felhők gyülekeztek. Mire leértünk és a ház előtt kipakoltunk, el kezdett csepegni és pár perc múlva villámlás és menydörgés közepette zuhogni, amúgy bugyborékosan, amikor hömpölyög lefelé a víz a Királhágó téren. 15

16 X - X - X Hollókő, április 24, péntek, 2/1. nap Két hét kihagyással szántuk rá magunkat egy újabb kirándulásra. Most Hollókő a cél. Ez egyike a nem túl sok hazai világörökség helyszínnek, és mint ilyen, - külföldi utjaink során követett gyakorlatot is követve, - méltán lehet célpontja egy pár napos látogatásnak. Külön motivált, hogy az országban tett sok-sok hivatalos és magán utazásunk során csak egyszer, egy rövid sétára, kerestük fel a települést, és az is volt már talán 30 éve is. Az indulás kicsit szögletesen alakult. Előző este tíz óra után vette Zsóka észre a csöpögést a WC beépített szekrényében, ahol a vízelzáró csap és a vízóra van. Mint kiderült, a régi gerincvezeték repedhetett el, valahol a mennyezet alatt, ott, ahol 12 éve az általunk felújított szakaszt csatlakoztattuk hozzá. Éjjel ki kellett pakolni, - egy két cucc el is ázott és elkezdett penészedni, de semmi komoly, - és megállapítottuk, hogy a helyzet nem vészes, de meg kell csináltatni. Reggel kihívtuk a közös képviselőt és ő értesítette a szerelőt, hogy hazaérkezésünk után, kedden javítsa meg. Ez elvitt vagy egy órát és csak negyed 11 kor tudtunk indulni a Hegyről. Bár Hatvanig lehetett volna autópályán menni, úgy határoztunk, hogy most nem élünk ezzel a lehetőséggel és nosztalgiából a régi 3-as utat választottuk. Átvergődtünk az Erzsébet híd - Keleti pályaudvar - Örs vezér tere nyomvonalon, majd a tovább a HÉV mellett egész Gödöllőig. Itt felmerült, hogy benézünk a kastélyba, de nem akartuk húzni az időt. Azért a Kistarcsa és Kerepes határán lévő Lidl-be beszaladtunk venni pár dolgot. Három órát tartott a jó száz kilométeres út, túl sok újdonsággal nem szolgált, inkább csak a régi helyek felismerése, vagy fel nem ismerése adta a változatosságot. Hatvanban váltottunk a 21-es útra és egészen a hollókői leágazásig a korábban sokszor megjárt úton haladtunk. Az utolsó mintegy 15 kilométeren a Cserhát lankás dombjai között vezetett utunk és nagyon élveztük a korábban szinte ismeretlen tájat. A faluhoz vezető bekötőút torkolatánál kedves szobor fogadja az érkezőt. A kempinget könnyen megtaláltuk, az elsőként érintett Újfaluból egy jól kitáblázott, de keskeny és kicsit meredek út vezetett a domboldalban, az erdő szélén álló panzióhoz, melynek kertjében van úgy húsz lakókocsi és lakóautó számára hely. A panzió épülete nagyon szép, bár vendégük éppen nem volt és a kempingbe is mi voltunk az egyetlenek. Elég nehezen került elő a tulajdonos hölgy, aki ugyan egy kicsit el volt varázsolva, de nagyon készséges volt. A bejelentkezés után leállítottuk a kocsit és kicsit körül 16

17 néztünk. Nem voltak túlzottan jók az első benyomások. Bár a kemping adottságai nagyon jók (jó helyen van, negyedórás sétára a két nevezetességtől, a vártól és az Ófalutól, nagyon szép a kilátás a környező dombokra és a felszereltség is megfelel az alap elvárásoknak, a panzió jó hátteret biztosít) elég rendetlen, látszik a gondoskodás hiánya és a tisztaság sem éri el az elvárhatót. A területen sok minden (a különböző mezőgazdasági gépek és eszközök, elhagyott akkumulátorok, használaton kívüli bútorok) oda nem való dolog hempereg szanaszét. A főzőmosogatóhelységben nagy a rendetlenség, a vizesblokk ajtajai nem csukódnak, nem lehet bezárni, egy kicsit lelakott az egész. Ugyan három csillagos, de a vizes blokkon kívül csak a főző-mosogatóhelység áll rendelkezésre és a panzióban étkezési lehetőség és valamilyen bár (de csak a szezonban). Mivel korán volt még úgy határoztunk, bemegyünk a faluba körülnézni, megtudni hogyan látogathatjuk meg a várat és begyűjteni a szükséges információkat a következő két nap programjához. A kemping melletti úton indultunk el az Ófalu irányába. Azonnal megtetszett 17

18 két közeli modern ház (az egyik egy ugyancsak méretes víkendház, a másik egy vendégház), melyek a régi stílus jegyeit viselték magukon. Alig pár perces sétával jutottunk el a parkolóba, ahonnan a várba lehet felsétálni, vagy kis turistavonattal felmenni, illetve tovább menve elérni az Ófalu bejáratát. Mi ez utóbbit választottuk. Hollókő egy zsáktelepülés. A történelmi rész bejáratánál az út le van zárva, csak engedéllyel lehet behajtani. Innen nem is aszfaltborítású az út, hanem nagy termésköveken kell haladni, ami nem túl kellemes a lábnak, de nagyon hangulatos. Az Ófalu bejáratánál egy faragott fatábla mutatja be a területet térképszerűen. Mellette rövid leírás ismerteti a település történetét. A település mai képe az 1909-es nagy tűzvész utáni újjáépítés során alakult ki. Akkor kerültek a korábban zsúpfedeles faépületek helyére a ma is látható cserépfedeles, döntően vályogból épült házak megtartva a korábbi jellegzetes kontyos tetőszerkezetet. Az Ófalu épületeinek mintegy kétharmada, több mint 60 ház áll védelem alatt és a XX. század elejének jellemző falu struktúráját őrzi. A domboldalban épült településnek egyetlen utcája van, mely csak a templom után egy rövidebb szakaszon ágazik ketté. 18

19 A közösség nagyon oda figyel a világörökségi címből származó kötelességei teljesítésére, gondot fordít hagyományai megőrzésére és bemutatására, az idegenek odahívogatására. Nagyon szép kiadványaik vannak, több nyelven. Minden hónapban van valamilyen esemény. A védett épületek döntő többsége közösségi célt szolgál: polgármesteri hivatal, posta, információs iroda, vagy hat múzeum és kiállítás, kézműves házak, ajándéküzletek, vendéglátóhelyek. Néhány közülük vendégház, üdülő, párban ma is laknak. Talán két műemlék házon láttuk az "Eladó" táblát. Péntek délután viszonylag sokan sétáltak az egyetlen utcán és vagy hat, autóbusz állt a parkolóban, mind magyar rendszámú. 19

20 A település hegyoldalba épült, az egyetlen utca hegy felöli oldalán az utcáról pincék nyílnak, a lakóépületek vége éri el a talajszintet. mögöttük a hegyre felkapaszkodva gazdasági épületek, korábbi istállók találhatóak a már meredek oldalban. A völgy felöli oldalon több esetben egészen a völgy aljáig lehúzódó hátsó épületek találhatóak. Nagyon változatos kialakításúak, köztük többnek nemcsak oldalt, hanem elöl is van tornáca. Természetesen ma már nem folyik gazdálkodás a településen. A település jellegzetes és nevezetes épülete az 1889-ből származó zsindelyes templom. Mivel a település mindig kis lélekszámú volt (ma is alig négyszáz lakosa van, akik döntően az Újfaluban élnek) ez egy nagyon kicsi templom, máshol talán csak kápolnának neveznék. A település életét meghatározza az idegenforgalom. Évente egymillió látogatót fogadnak. Legnagyobb esemény a húsvét. (nem ok nélkül volt, hogy bár felmerült, elvetettük látogatásunk akkorra időzítését.). A vendégek fogadására az Ófalu bejáratánál külön látogatóházat építettek modern, de a környezethez illő stílusban. Ez mondható el a területen számos a közelmúltban épült házról is, de azért van szép számmal a '60-as, '70-es évek vidéki falvainak jellegzetes kockaházaiból is. 20