szél-járás irodalom irodalom - barangoló barangoló képzõmûvészet szél-járás III. évfolyam 1. szám 2010 március

Átírás

1 szél-járás III. évfolyam 1. szám 2010 március Görföl Jenõ fõszerkesztõ (Pozsony) Balassa Tamás (Mosonmagyaróvár) Böröndi Lajos (Feketeerdõ) Deák Ernõ (Bécs) Ferenczy Klára (Baden bei Wien) Farkas István (Mosonmagyaróvár) Smuk András (Bécs) Tuba László (Mosonmagyaróvár) Végh László (Somorja) Varga György (Dunasziget) Vida István (Mosonmagyaróvár) Szerkesztõség: Bratislava - Pozsony, Námestie 1. Mája 10/ 12, Brati slava. Mosonmagyaróvár, Piarista Általános Iskola és Középiskola, Fõ u Wien - Bécs, Schwedenplatz, 2/I/8. Levélcím: A-1011 Wien, Postfach becsi-naplo@aon.at. A Pro Patria Honismereti Sz övetség megbízásából kiadja: BmegB Lap-és Könyvkiadó, 9211 Feketeerdõ, Erdõalja u. 11. E- mail: borondi@rlan.hu Felelõs kiadó: Böröndi Lajos. Számlaszám: Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet: Elõfizethetõ a fenti bankszámlára való utalással, elõzetes vagy utólagos számlázással. Egy szám ára: 600 Ft, Szlovákiában1,50 euró. Elõfizetési díj egy évre: 2400 Ft, Szlovákiában (6 euró), Ausztriában és Szlovéniában 10 euró. ISSN: Készült a Duna Takarék (Halászi), a Rajkai Takarékszövetkezet (Rajka) és a Palatia Kft. (Gyõr) támogatásával. Megjelenik a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. gondozásában (9026 Gyõr, Viza u. 4. ). Felelõs vezetõ: Radek József ügyvezetõ igazgató. Görföl Jenõ Elmúlt egy év 3 Madár János Érted égek (vers) 3 Többnemzetiségû régiónk európai szószólója az Európai Néppárt Régiónk szülötte az Európai Parlamentben (Mészáros Alajos egyetemi tanár) 4 Kerék Imre Hommage á Matisse, Jöhet villogó szerszámaival, Közelítõ tél (versek) 6 S. Benedek András Itthontalanul (Hátrahagyott versek Sárándi József ajánlásával) 8 Sárközi Sándor Könnyes, paprikás népmese 14 Mészely József Sorok Márton Áronnak, odaátra 16 Böröndi Lajos rigók a hóban (vers) 17 Madár János Egyszál idõben (vers) 17 Gál Sándor Az igen és a nem között (Részlet Zdiarszky László irodalom a Rák hava címû készülõ kötetbõl) 18 Miért Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe? 20 irodalom - barangoló Németh Gyula Csoda, Húsvét elõtt 22 Gál Sándor Belsõ tájak 23 barangoló Böröndi Lajos - Görföl Jenõ Szabadka szépet álmodott 25 képzõmûvészet Angyal Sándor A mûvész is ember (Beszélgetés Lipcsey Györggyel) 30 Ferenczy Klára Arnulf Rainer Múzeum Badenben 34 Huszár Ágnes Zoboralji színek (A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében) 36 Száraz Pál Pasztell (Simek Viktor festménye alá) 35 Száraz Erzsébet Szülõföldem, Zoboralja (Simek Viktor könyvérõl) 38 Németh Gyula Tûzvirág (Nemzetközi Zománcmûvészeti Seregszemle Naszvadon) 39 1

2 színház Neszméri Sándor... Hát õk a Dráfiék 40 Böröndi Lajos Fekete-fehér (A Kölyök Óváron) 45 fotómûvészet A fény és árnyék játéka (Bemutatjuk Kalmár Mária fotográfust) 48 Jakubecz László Párolgás (Vers) 48 honismeret Lengyel Tünde Vérfürdõ Csejtén? 50 Reznák Erzsébet Kossuth-ünnep Cegléden 55 Fellinger Károly A jókai öreg cidrusfa 57 közmûvelõdés Kálóczy Katalin A piros esernyõ oltalmában 59 Duka Zólyomi Árpád Kultúránk napján 61 Varga Sándor Bemutatkozik a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége 63 szélfúvás Hornyák István Csemadok ünnep a szenci járásban 67 Neszméri Csilla Muravidéki tájakon 68 Polák Margit Mátyusföld új múzeuma 70 Sipos Anna Népi textíliák a nagybiccsei Thurzó-palotában 72 Görföl Jenõ Pereden felújították Ürge Alajos síremlékét 74 Angyal Sándor Múlt és jelen táncosai együtt ünnepeltek 74 Görföl Jenõ Mesés emberek 76 Varga Sándor Disznóvágás a horvátországi Pélmonostoron 78 Az Atelier vendégei voltunk 79 könyvismertetés Otthontalanul az itthontalanságban - Böröndi Lajos: A páva szeme Sárándi József Számkivetettségben az anyanyelvhazában 80 Mészely József Külsõ és belsõ viharnak kitéve 81 A felszívódás veszélye (Kufstein X.) 83 Köszönjük dr. Hegyi Pál (Celldömölk) anyagi támogatását! 2

3 Elmúlt egy év Görföl Jenõ S hozott mindenfélét. Ami számunkra öröm volt benne, az, hogy kedvezõ volt a szél-járás fogadtatása. Amiben bíztunk, ám azért tartottunk is tõle. Jól tudtuk, hogy a lelkes szerkesztõi gárda megléte nem elég. Szerzõk sokasága is kell, meg olyan olvasói törzsgárda, amely képes és hajlandó együttgondolkodni a térség, a mi esetünkben Burgenland, Mátyusföld, Csallóköz, Szigetköz régió (ha használhatom ezt a divatos kifejezést) közös dolgairól. A térség lakóinak együttmûködésérõl, azt is mondhatnám egymásrautaltságáról, a Kárpát-medence egyéb régióihoz fûzõdõ kapcsolatai kibõvítésének lehetõségérõl. Mert errõl lenne szó, ez volna a cél. Mi szerény lehetõségeink arányában ezt szeretnénk szolgálni. A lapot útjára indító írásomnak is ez volt a témája. Mert a köldöknézésen túl a kitekintés is célunk és feladatunk. Az év vége felé visszautasítottam egy kérdõíves közvéleménykutatásban való részvételt, mint kérdezett. A végsõ elhatározást az a kérdés váltotta ki belõlem, amely azt firtatta, hol szeretnék élni. S mint lehetséges válasz a történelmi Magyarország is szerepelt. Amit persze nyugodtan nevezhetünk Kárpátmedencének, nem hiába vörös posztó ez egyes (nincsenek is kevesen) politikusnak mondott személyek szemében. Számomra ugyanis ez lett volna a kézenfekvõ válasz, más egyébben nem is gondolkodtam. Megmagyarázni a választ azonban nem volt lehetõség. A rossz értelemben vett nemzetiek és liberálisok e válasz kapcsán örültek és átkoztak volna (mindkét oldalon én a mai Szlovákia területén élek). Holott sem a félreértelmezett liberalizmusnak, sem a nemzeti színût evõ s álmodó csoportnak nem voltam s nem is leszek tagja. Meggyõzõdésem azonban, hogy az elmúlt évszázadok közös állama (ezt területileg is gondolom) tette elsõsorban lehetõvé a térség gazdasági prosperitását, s a romokon a késõbbi nemzetté vagy nemzetekké válást. Az a földrajzi alakulat, a Kárpát-medence, ahol ez az ország létezett, ugyanis együttmûködésre volt, van ítélve. Azok, akiket érdek fûzött felbomlasztásához, jól tudták mit kell tenniük. Nemzetiségi és gazdasági ellentéteket kell kiváltaniuk, hogy (bízzunk benne: ne örökre) lemaradjunk. Legyünk elfoglalva azzal, ki volt itt korábban, ki hányas busszal érkezett, s mit talált itt. S ki kit zsákmányolt ki. Folytatott agy- és gazdasági erõelszívást. Az elõttünk álló év is bõvelkedik majd jelentõs, létünket nagyban meghatározó eseményben. Olyanokban, amelyek alapos elõkészítést, átgondolt lebonyolítást és megfontolt szereplõket feltételeznek. Felkészült szereplõket, s nem percemberkéket. Akik képesek a kedvezõ eredmény elérése érdekében évekig, évtizedekig a névtelenségbe burkolózva csendesen végezni a dolgukat. Bírva elviselni azt, hogy nevüket csak a ház elkészülte után áldják majd a majdani lakók, mint kitûnõ tervezõét, építészét, kivitelezõét. A földön maradva: magunknak valamivel jobb évet szeretnék. Valamivel, nem sokkal, de évrõl-évre több olvasót, több támogatót, több olyan elõrelátó önkormányzatot, polgármestert és civil szervezeti vezetõt, aki az elsõ jelzésre felfogta lapunk jelentõségét és magáénak tekinti ügyét. Madár János Érted égek Házamra, hazámra tavaszodik az ág. Mint a márciusi zászló, lobog velem az ég. Csillagok emelnek, a föld rám dõl. Porszemrõl beszélek, a megváltó egészrõl. Görföl Jenõ: Elmúlt egy év 3

4 Többnemzetiségû régiónk európai szószólója az Európai Néppárt A megújuló Európai Unió motorja Az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítõ Európai Néppárt (EPP ) meghatározó tényezõje az Európai Uniónak. A 27 országból 74 pártot tömörítõ közösség adja az Európai Parlament legerõsebb frakcióját. Az Európai Tanácsban 13 tagállam vezetõ néppárti, a 754 fõs parlamentben 265 néppárti képviselõ ül. Néppárti az EP elnöke is, a konzervatív lengyel Jerzy Buzek, de ennek a tömörülésnek a tagpártja jelölte az Európai Bizottság tavaly szeptemberben újraválasztott elnökét, a portugál José Manuel Barroso-t is. Sõt kereszténydemokrata politikus az Európai Unió elsõ elnöke, Herman Van Rompuy is. Szlovákiából az MKP, az SDKÚ-DS és a KDH a tagja az Európai Néppártnak, Romániából többek közt az RMDSZ, Magyarországról a FIDESZ-MPSZ és a KDNP. A decemberi bonni kongresszuson, amelynek házigazdája a tömörülés legerõsebb pártjának vezetõje, Angela Merkel német kancellár volt, újraválasztották elnöki tisztségébe Wilfried Martenst, a belgiumi kereszténydemokrata és flamand párt politikusát. Martens 1990 óta tölti be az elnöki posztot, a 10 alelnök egyike Orbán Viktor, a FIDESZ-MPSZ elnöke, akit decemberben szintén újraválasztott a kongresszus. Az Európai Néppárt konzervatív és keresztény beállítottságának köszönhetõen kevésbé változékony értékrendet képvisel kontinensükön és az Európai Unióban, mint a többi nagy politikai tömörülés. Míg korábban az európai szociáldemokrata és liberális pártszövetségek számítottak az egyetemes emberi jogok és szabadságjogok élharcosának és legfõbb védelmezõjének, mára a kocka fordult. Az Európai Néppárt védi a legkövetkezetesebben az alapvetõ értékeket, az emberi jogokat, beleértve a kisebbségi népcsoportok jogait. Nem rajtuk múlott, hogy az Európai Unió mûködésének új alapelveit lefektetõ dokumentumokba elõbb az Alkotmányszerzõdésbe, majd a Lisszaboni Szerzõdésbe etikai és kulturális hivatkozási alapként nem került be a zsidó-keresztény hagyománykör és értékrend, hiszen saját programjában az EPP és annak minden tagszervezete ezt az eszmeiséget vallja. Ebbõl fakadóan a társadalmi együttélésben is toleranciát és szolidaritást hirdet, amely az egyéni felelõsségvállalás részének tekinti a közösségért és a rászorulókért, az elesettekért érzett, cselekvõ felelõsséget is. A december eleji kongresszuson az Európai Néppárt tagszervezetei a közelmúlt és a jövõ kérdéseivel foglalkoztak, ennek tükrében határozták meg teendõiket. Felidézték a kelet-közép-európai térségben lezajlott rendszerváltást, amely lehetõvé tette, hogy a vasfüggönnyel kettészelt Európa újraegyesüljön. A tizenötök európai közössége mára a huszonhetek Európai Uniójává vált, de a közben eltelt húsz év új kihívásokkal szembesítette a szövetséget, benne a néppártokat is. Nem csupán az öreg kontinens, hanem a világ nagy kérdéseire kell megoldást, felelõs választ találni. Megújuló Európára van szükség ezt az elvárást több felszólaló megfogalmazta a bonni tanácskozáson. A megújulásban kulcsszerepet játszhat a Lisszaboni Szerzõdés, amely egyértelmûbbé, átláthatóbbá és hatékonyabbá teheti az Európai Unió intézményi mûködését. El kell nyerni hozzá mind a 27 tagország támogatását, akkor is, ha ez bizonyos nemzeti vagy nemzetinek vélt külön érdekek háttérbe szorításával jár. A jelen legnagyobb gyakorlati feladatára, a gazdasági válság megfékezésére is válaszolni akarnak a néppártok. A válságkezelésrõl szóló dokumentumuk a legfontosabb teendõnek a munkahelyteremtést, annak támogatását tartja. Ez vezethet újra növekedéshez. A pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás csak a szociális piacgazdaság elvei alapján és annak megszilárdításával valósítható meg. Több felszólaló, köztük Angela Merkel is azt hangsúlyozta: egy újabb krízis megakadályozása érdekében a keresztény értékek még határozottabb képviseletére van szükség. Ennek kell áthatnia a pénzvilág és a gazdasági élet szereplõinek magatartását, hogy tisztességes viszonyokon nyugvó, értékteremtõ legyen a munka, amelybõl meg is lehet 4 Többnemzetiségû régiónk európai szószólója az Európai Néppárt

5 élni, és amelynek köszönhetõen a régóta emlegetett fenntartható fejlõdés valóra váltásához is közelebb juthat az emberiség. Az Európai Néppárt távlatos gondolkodásának más jeleit is tapasztalhattuk már. Kiugró példája ennek a kisebbségi jogokról a bonni kongresszuson elfogadott határozat, amely jórészt az MKP és az RMDSZ munkájának köszönhetõ. A szinte egyhangúlag megszavazott határozat kimondja, hogy a kisebbségekhez tartozóknak joguk van saját nyelvüket használni, anyanyelvükön tanulni, mûvelõdni. A kisebbségi nyelvek és kultúrák éppúgy részét képezik az európai kulturális örökségnek, mint a többségi nyelvek és kultúrák. Nincs különbség kis és nagy nemzetek, illetve a többség és kisebbség nyelve és kultúrája között. Elvárásként fogalmazza meg azt is, hogy a kisebbségeket hatékonyan vonják be az õket érintõ ügyek intézésébe és általában a demokrácia folyamatába. A határozat megfogalmazza azt az igényt is, hogy ezzel a kérdéssel európai bizottsági szinten foglalkozzon az unió, és az emberi jogokért felelõs biztos tevékenységi körét bõvítsék vele. Az Európai Unióban eddig a nemzeti kisebbségek helyzetének kérdésköre nemkívánatos téma volt. Áttörésként kell hát értékelni az Európai Néppárt kisebbségi jogi határozatát. Ezzel az EPP a konzervatív-kereszténydemokrata párttömörülés nyitott meg újra egy olyan kaput, amely a harmonikus Európához vihet közelebb mindannyiunkat. Régiónk szülötte az Európai Parlamentben Mészáros Alajos egyetemi tanár Az Európai Parlamentnek két magyar nemzetiségû képviselõje van Szlovákiából. Baue r Edit aki már a második megbízatási idõszakát tölti itt és Mészáros Alajos professzor, akit tavaly nyáron választottak képviselõvé az MKP színeiben. Személyében a tapasztalt politikus, Bauer Edit mellé gazdag nemzetközi-szakmai és diplomáciai tudással bíró ember került. Mészáros Alajos egyetemi tanár, az Európai Parlament képviselõje Pozsonypüspökin született 1952-ben. Pozsonyban a Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett, majd a Szlovák Mûszaki Eg yetem Vegyészmérnöki Karának automatizáció szakán szerzett mérnöki oklevelet. Utána tanársegédként dolgozott, az osztott paraméterû rendszerek szabályozására szakosodva, 1983-ban a tudományok kandidátusa lett. Az adaptív rendszervezérlés kérdésérõl írta meg 1994-ben a docensi munkáját, majd új utakat keresve, 2005-ben tudományos teljesítményével és a mesterséges neurális hálózatok folyamatszabályozási alkalmazása terén elért eredményeivel elnyerte az egyetemi tanári címet óta a Szlovák Mûszaki Egyetem a munk ahelye. Tanít, kutat, angol nyelvtudásának köszönhetõen ben a rektori hiva tal igazgatója, majd tanszékvezetõ tanár lett ban az egyetem a külföldi diákok részére létrehozott egy angol nyelven oktató intézetet, amelynek Mészáros Alajos az alapítója és az igazgatója. Munkásságával nemzetközi sikereket ért el, elõadóként, kutatóként dolgozott Budapest, Birmingham, Zürich, Róma, Dublin, Nancy, Porto, Athén és Bécs egyetemein, a szakmai szervezetek közül többek közt tagja a New York-i Tudományos Akadémiának, az Európai Biotechnológiai Szövetségnek és az Európai Vegyészmérnöki Szövetségnek is. Politikai munkát Mészáros Ala jos a rendszerváltá s elõtt nem végzett, a demokrácia beköszöntével azonban maga is úgy érezte, az értelmiséginek kötelessége bekapcsolódnia a racionális szlovákiai magyar érdekképviselet létrehozásába, majd munkájába. A helyi politikában kezdett, innen jutott el az MKP járási, megyei és országos képviseleti testületeibe ben Szlovákia svédországi nagykövete volt, ahol gazdasági és tudományos-oktatási kapcsolatokat igyekezett kiépíteni. Most az Európai Parlament néppárti frakciójának égisze alatt az Ipari, Kutatási és Energiaügyi, valamint a Jogi Bizottság tagja. Az elõbbiben civil szaktudását tudja k amatoztatni, az utóbbiban az európai jogrend összehangolását segítheti, s ezzel a különbözõ régiók együttmûködéséhez szükséges közös törvényi alapok kimunkálásában vállal részt, szórványvidéken élõ kisebbségi magyarként pedig ahhoz is hozzájárul, hogy az Európai Unió felzárkóztatási és egyenrangúsító törekvéseibõl a soknemzetiségû határ menti régiók se maradjanak ki. 5 Régió nk szülötte az Európai Parlamentben

6 irodalom szél-járás Kerék Imre HOMMAGE Á MATISSE Matisse, a képeidrõl sz épség és nyugalom árad cicomátlanul, tisztán fölfénylõ íriszünkbe: rózsaszín-húsú nõk és paradicsomi tájak, pálmák, forró föveny a tenger sugaras tükre. Új színeket álmodtál, milyeneket sose láttunk, s a vonal visszakapta jussát a léthez tõled; a holt anyag törvényét feloldottad s világunk egysz erre súl ytalan-könnyû és lebegõ lett. Lányok és fiúk táncát, szerelmi gyönyörükbe fúló csókjaikat s az évszakok örvénylését, kristály-havat a kiboml ó tavaszi fát virágzón, közel és távol fényét egy fókuszpontba gyûjtve: ecsetedhez juházik a magasság s a mélység, s megbéklyóztad örökre az Idõt palettádon. JÖHET VILLOGÓ SZERSZÁMAIVAL a körte megrohad mind kútba ugrott a nyár sárga füvek közt csorba pléhedény tûnõdik az idõ levél pörög a fákról eres paraszttenyér madarak torkát betömte vattacsomókkal a köd ablakomban kényes darázs dünnyög gyümölcstõl jóllakottan hegyek közé süllyedt a Nap õz-szemû erdõ a sötét jöhet hûvösen vi llogó szerszámaival a tél szép lesz ha majd jászola mellõl a tavasz csikaját eloldja 6 Kerék Imre versei

7 irodalom KÖZELÍTÕ TÉL (Változat Berz senyi versére) Hervad már ligetünk. Lombok aranylanak: rõt kincs-garmada, mit szertekuszál a szél. Villanydrót fonalán fecske-zsinat zsibong, készülvén a Nagy Útra már. Vadszõlõ levelén vérszínû rozsdafolt. Rózsák ejtegetik földre a szirmukat, bólintgatva fejük. Árva rigó kutat árny-tartó lugasom körül. Fonnyadt szilvaszemek, tömpe barack után. Tõkéim csupaszok mind, venyigéiket Már nem dongja körül csíkos-arany darázs. A szüret dala csöndbe holt. Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepül. Nézzük kékbe-tûnõ röpte-ívét együtt, kedves, sejtve, mi vár még ezután reánk. Minden csak jelenés, tudod. Nézzük hát derüsen, hogy hamar elvirít tavaszunk koszorú-bimbaja Int az õsz: ízleljük piruló, zsenge gyümölcseit, nektárját, amíg élhetünk! Kerék Imre a Somogy megyei Háromfán született június 29-én. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskolán magyar, orosz és rajz szakos tanári diplomát szerzett ben a Somogyi Néplapnál újságíró, majd Sávolyon, Fertõszéplakon és Sopronban tanított, jelenleg is itt él. Elsõ önálló kötete 1977-ben Zöld parázs címmel jelent meg ben Radnóti-, 1995-ben Kormos István-díjat, majd 2003-ban József Attila-díjat kapott. Virágvölgy címmel 2002-ben a gyõri Hazánk Kiadó adta ki összegyûjtött verseit. Legutóbbi kötete Dombos út címen ugyancsak itt jelent meg 2009-ben. 7

8 irodalom szél-járás S. Benedek András ITTHONTALANUL Hátramadt versek Levélváltás Kedves Stumpfné, Rozsnyay Lívia, szívszorító érzés tudomásul vennem, hogy András befejezte földi pályafutását. Fogadja Ön is, leánya is fájdalomcsillapító együttérzésemet. Kihagyom az ilyenkor szokásos közhelyeket. Inkább néhány eml éktöredéket vetek papírra. Utol jára január 16-án, Nagy G áspár Farkasréti búcsúztatóján találkoztunk. Akkor dedik álta nekem régi barátsággal Itthontalanul címû verses kötetét. Zsiványtanyámon ol vastam ronggyá opuszát. Nem éppen terjedelmes, d e annál érzelmesebb levélben fejeztem ki átlagon felüli tetszésemet, s ha jól tévedek, mell ékeltem hozzá Birtokviszony címû kötetemet. Ennyiben maradtunk. Most, hogy végérvényessé vált András távozásának botránya, valamely sorvadó agylebenyem mélyérõl elõtolakszik egy as közös akciónk emléke-eredménye. Akkoriban a tatabányai Új Forrás antológia szerkesztõ munkatársaként folytattam bûnös üzelmeket a határon i nneni és túli magyar szép s csúnya irodalommal. Kitaláltam az antológiába a Szomszédságban rovatot. Szomszédolásaink áldozatai lettek a (cseh)szlovákiai magyar kortárs költõk-írók-kritikusok, az erdélyiek szintúgy. Volt és írt a Komárom megyei Dolgozók Lapjánál (ma 24 óra) egy Kárpátaljáról áttelepült publicista, akivel tûrhetõen jó kapcsolatban álltam: Györke Zoltánnak hívták. Sokat beszélt odaát maradt íróbarátairól. Kértem, vegye fel a fonalat velük és (a Balla László vezérelte moszkovita társaság teljes mellõzésével) a tehetséges igazak mûveib õl közöljünk i rodalmi összeállítást az Új Forrásban. A manõver sikerült, s az antológia 1973-as elsõ, áprili si, költészetnapi számában napvilágot látott a válogatás. A Farkasréti temetõ szabadtéri várócsarnokában derült ki, a közölt szépirodalmat András gyûjtötte be a szerzõktõl, il letve õ szerkesztette meg. K iss Ferenc irodalomtörténész barátunk, aki maga is kárpátaljai illetõségû, villámgyorsan produkálta az elõljáró szót. Nem volt kockázatmentes harminchat éve sem a szomszédolás. Rajtunk kívül a Tiszatájban Ilia Mihály mívelte ezt az i rodalom-és politikatörténeti jelentõségû jó szokást. Már ameddig hagyta a mi ndenhez értõ politikai rendõrség. Apropó! Fábián László sz ovjet katonai egyenruhában feszít a bély egméretû fényképen. Még rangjelzése is látszik. Elég volt ez ahhoz, hogy közlésünkkel hadititkot sértsünk. A szovjet külügy jegyzékben tiltakozott a magyarnál. Néhai Payer István fõszerkesztõt és engem behívattak a Kulturális Mini sztérium Irodalmi Fõosztályára, ahol röhögtetõ dörgedelmek között megkaptuk elsõ fegyelminket. Ha valamire, erre a fegyelmire ma is büszke vagyok. Ilyen idõket éltünk. Kedves Lívia Asszony, ne haragudjék, hogy kissé bõ lére eresztettem mondókámat. Gondoltam ugyanis, ez abszurd végkifejleten András is mosolyog a túl, a más, a fene-sem-tudja-milyen ODAÁ-ton. Tisztelettel köszönti és kezeit csókolja híve: Sárándi József, Leányvár, IX S. B enedek András hátrahagyott versei

9 irodalom Kedves Sárándi József! Elõször is elnézést kérek a hosszú hallgatásért. A temetés után, mikor hazatértem az üres lakásba, az Ön levele adott örömöt, a nagyon is jó stílusa és a küldeménye. Ugyanis ebbõl az antológiából ismertem meg Bénit. Mert az otthoniaknál csak egyszerûen Béni volt. A tág l átókörû, az éleslátású és elméjû, a folyton tevékenykedõ, a semmitõl vissz a nem ri adó, de mégis megfontolt, nagyon kedves és örömöt kisugárzó, jólelkû, segítõkész ezermesterem immár csak fényképrõl bíztat, hogy amit csak tudok, teljesítsem - a nyomdokain. Vele jó volt együtt dolgozni. Ha írt, csak a laikus véleményemet hallhatta, mégis kikérte. Ha fizikai munka volt (présház, faház építése, kertmûvelés Únyban, könyvespolc vagy más bútor készítése), nos, mindig az vezérelte, az öreg dolgokat hogyan lehet felhasználni, megmenteni. Az egész életszemléletét a szellemi és tárgyi értékek, a kultúránk megismerése, megõrzése irányította. Több emberre méretezett jóságos, idõnként harcos küzdelem vol t az élete: rész ben a sz ülõföl djéért, Kárpátal jáért, az ottmaradókért, s részben a többi magyarért és nemzetiségekért is. Oly tartalmas élete volt, amit csak csodálni lehet, utánozni nehéz, inkább lehetetlen. Az Itthontalanul utáni versei igen súlyosak, elküldöm, s bíztató mosolyát is. Üdvözlettel és tisztelettel: Lívia Bp nov. 21. Templomot, hazát Makovecz Imrének Jó egy-két évezrede már, hogy gyilkosok közt élünk, békénk békétlen, megrabolt. Ideje már építenünk templ omot, ideje már építenünk jászolt. Elvész, ki eladja talpalatnyi földjét, hisz egyetlen rög a haza maga. Futnak majd, kik vitatják e törvényt! Mienk a gyom is, s mienk a búza magva. Munkára hát építõmesterek! Segít majd a Föld, a gyors patakok, folyók a zord hegyek és végtelen terek, mint testvéreink adnak követ, fát, hitet. S ha felépül végre az ezredéves szentély, melynek tervét történelmünk rejti, indulhatunk majd a megkésett bérért, visszanyerjük az elperel t hazát. 9

10 irodalom szél-járás Corvin köz 2006 E kis tér ma itt Rákos mezeje, Fölsorakoznak a hadak mind. Elõl Lél népe, vassal veretve, Majd Muhi tépett serege. Várna és Mohács diadalmas Vesztesei közt ott Temesvár Büszke kapitánya s a hatalmas Erdélyt veszejtõ fejedel em. Ide vezet a jó kurucok útja, Itt van Ung szép fõkapitánya, És a nagy fejedelem, ki már tudja, Lator, áruló mindig adatik. Csalhat c sapdába török vagy Tököl, Lesz, aki megõrzi a zászlót, S a gazok közt ott lobog, tündököl A pipacsok gyûrött ruhája. Hiába verettünk a harangszóra Fél évszázada véres pecsétet. Európa kész a hizelgõ bókra, Majd i ktat mint tartós letétet. Ma Gertrud az úr és késik Endre. Ritterek tiporják szent ligetünket, S a lágerek álsz ent lovagrendje Gumibottal vereti Tiborcot. De templom e ház, s nem pogány bálvány. Átlõtt homlokán a tövis keresztje. Jobbján a dárdával átvert sárkány, Balján vérnöszõ moszkál medve. Míg a vén földrész, mint sárló kanca Révülten a danse macabre-ot járja, Csak itt tiszta a nemzet arca, Véres, csonkolt corpusunk felett. Elhangzott Debrecenben, a Kossuth téren, október 23-án 10

11 irodalom Vers, romlott idõben Nagy Gazsinak Itt már felrobbant az X bomba, Mely csak embert öl s megóvja Holt javainkat, míg porunkat A szélbe szórja. A Föld is halott, élõ társunk Ma teremtés elõtti jégtömb. Csak az ég ragyog s borít ránk Fényernyõt féltõn. Köröttünk, virtuális fényben Ócska, hazug show pereg, Mímel ve álmot, valóságot, Sikert, életet. S mi, kiknek a szíve tiszta és Szabad a lelkünk, mára Elmérgedt sebekkel állunk itt, Sorsunkra várva. A kódexíró kopott pultján, Lassan elfogy az utolsó fény. Mécsbe menti lepergõ könnyét és Leí rja a törvényt. Te már tudod, mi csak reméljük, Hogy szánt utat nekünk az Úr, S kicsirázik még az élet Vérzõn, konokul. Mondd, fáj e még az elrabolt Otthon, a lelkünkbe nõtt seb, És hogy ragyog e még Jékely Szemében a könnycs epp? 11

12 irodalom szél-járás Birodalmi aszály Füstködön át perzsel a nap, Elhal, porba öltöz ik a szegfûvirág. Beléd marnak, mint korcs ebek, a véres levelû labodák. Sebesre szárad szomjas szájunk. Nincs ereje már az aratóbornak. Horpadt szívünkön, átlõtt bádogpajzson rõt r endõrlovak tipornak. Csak hisszük, hogy elvetett csontjaink riadva harcra kelnek. Nem kül d Kelet új vajdát, fejedelmet, ha már csak a holtak menetelnek. Nem lehet hittel csodára várni, hol a haza naponta megaláz. Térdre borultak templomaink és beomlott a titkolt imaház. Ha a megváltó idõ elmaradt legyél te a csoda, Ö nmagad. Mint vérzõ, csonkol t szarvú szarvasok, riasszuk az alvó õrhadat. A hit Rómába menekül Miután a verdiktet kimondták, Barabásnak jó prédát kívántak, A Királyt Rómára bízták, a barbárokra, s maguk dolguk után láttak. Hisz piacnap volt és zárásidõ, József már elindult Aritmétriába, Estére hazatér minden zsidó, s az ártatlan vér bélyegét lemossák. Bûneikért ez este nem mondanak imát, hisz a Judás-pénzbõl mindenki kapott. Az egyetlen, ki meglátta Isten fiát a barbár százados volt, a római. Õ már tudta, nem csak a templom, de a Föld kárpitja hasadt meg. Átsejlik ezentúl az izzó hasadékon a nemz edékek sorát megrontó pokol.. 12

13 irodalom Aki a Tiszán nõtt fel Vári Fábián Lászlónak Aki a Tiszán nõtt fel s látta a római révet Hol óbolgár erõd pöröl játszó szigetekkel, Vagy a sodródó porondba vermel ha a késõ tavasz meghozza a tengert. A vén folyó ma vért és halált érez Nyaláb felõl, hol kard vár a lázadó pórra. Törött a kupa s az asztal véres hol dúlt Farkas dühét oldja a borba. S az ember, kit rossz tutaj vetett partra épített vázos házat, vasfából, cserélt meszet a bilkei szekeressel s nevelt gyereket, nagyvíz i dején a gorondon. Most ébren figyel, mert hadak gyülekeznek, Zsoldosok jönnek és poroszkálnak a parton. Elõveszi s élezi jó homokkövön A nádfedelébe rejtett kardot. Mert itt lesz a harc, az ezeréves révnél, innen indul a jó kuruc hódításra és halálra. Gyülekeznek hát a lovasok s a ruszin talpasok, Míg a töröksíp rákezd fojtott dallamára. Itt tépi ki majd a habzó tajték kezébõl A rozsdás szablyát a turulmadár, Mert fegyver kellett és hit. Mint mai is, mikor E kuruc föld új fejedelemre vár július S. (Stumpf) Benedek András február 1-jén szül etett Munkácson babtista lelkész fiaként májusában a családot a helyi katonai hatóságok 36 órás határidõvel kiutasították az ún.kiemelt városból, s lakásukat elkobozták. Beregszászba költöztek. A beregszászi Kossuth Lajos Középiskola elvégzése után 1965-ben felvételt nyert az ungvári egyetemre m agyar tanár szakra ban létrehozta az egyetemi írócsoportot, s ez év õszén megindult a kb. 20 példányban, írógéppel sokszorosított Együtt ben a Kárpáti Igaz Szó szerkesztõje, a mûvelõdési rovat munkatársa tõl a Kárpáti Könyvkiadóban dolgozott vezetõ szerkesztõként ben szerzett diplomát az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának Magyar Nyelv-és Irodalmi Tanszékén. Kováts Vilmossal együtt írt tanulmánya (Magyar irodalom Kárpát-Ukrajnában, Tiszatáj, sz.) a helyi kiskirályokat érzékenyen érintette, így kettejük és a Forrás Stúdió többi tagjának a helyzete ellehetetlenült. A fiatalokat azonnal elvitték katonának távoli tájakra. Leszerelése után állása - utasításra - megszûnt. Házasságkötése révén (1974) 1975-ben álláshoz jutott, utazó fényképész lett. Politikai nyomásra és családegyesítési célból 1976-ban áttelepült Magyarországra. Budapesten elõbb a Könyvtártudományi és Módszertani Központban, majd az Országos Idegennyelvû Köynvtárban dolgozott. Számtalan, a kárpátaljai magyar mûvelõdés helyzetérõl írt kiadványa mellett két verseskötete látott napvi lágot: Régi versek (1995) és Itthontalanul (2006) szeptember 8-án hunyt el. 13

14 irodalom szél-járás Sárközi Sándor Könnyes, paprikás népmese A mesélõ kitörölte a könnycseppet meg a kontaktlencsét a szemébõl... Mesét írni! Túl kerek, szabályos persze nem lehet, annyira azért nem rózsaszirmos a helyzet... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Élt itt mindenféle család, mindenfél e portákk al, nagyhangú csal ádfõkkel s a falu határában lévõ birtokokkal. Az egyik rendszeretõ, pedáns portákat alakított ki, a másik meg kóborolt, ekhós szekerekkel és mosdatlan purdékkal. A harmadik a gulyást szerette, sok paprikával, a negyedik viszont a puliszkára esküdött. Voltak jól megtermett, szõkehajúak, kékszemûek. Meg tulipánkedvelõk. Meg csatornán túli ak. De azok vol tak a legszerencsésebbek, akik a falu melletti kis tó mellett laktak, s élvezhették a dolce vitát. Sokan fel is keresték a kacsaúsztatót, hogy nyaralásképp, ráérõsen legalább belelógathassák lábukat a langyos vízbe, s közben mobil on elmondhassák tapasztalataikat, hadd pukkadjanak a többiek... A családok - és különösen a fiatalság - sokat összejártak. Szólt a nóta, dobogott a padló! És folyt a lé. De az sem volt lebecsülendõ szórakozás, amikor ordítozva egymásnak estek. És folyt a vér. Ilyenkor aztán nagy bõszen át is rendezték a porták közti kerítéseket. S volt, aki diadalmasan vigyorgott, míg a másik csak lógatta az orrát. A mulya! A legjobban viszont a nagy vonulásokat szerették, különösen az erõs családok fiai (a királynõ hajósai, meg a bikakergetõk, a belcanto-sok, a kakaskodók, sajtevõk...), a távoli csábos városok felé, és jó nagy darabokat szereztek is azok birtokaiból. A csóró feketékébõl, a harcias bronzszínûekébõl, meg ami még adódott. Zsírosodott a falu... Õ lett a legerõsebb tengeren és pusztán! Kellene már egy fõhõs, Béláim 1! Élt az egyik portán egy özvegyasszony a gyermekeivel. Nem voltak õshonosak a faluban, amint a többi család sem. Az asszony takaros teremtés volt, és bár többször is megözvegyült, mindig talált újabb kérõt. Kedvelték a gulyást meg a paprikást, és már annyi volt a gyermek, mint szitán a lik. Önérzetes, hetyke, derék paprikakedvelõ család volt. A fiúk sokszor fel is kerekedtek szerencsét próbálni, a lányok meg szolgálni, és össze és v issza is házasodtak a szomszédokkal, folyt a gancalé! És ez sokszor meg is határozta a tudatot... Még utóbb is költõ lesz belõlem. 2 Vagy szivarvégszedõ. Jöjjön most a nagy trauma. A l egutóbbi nagy verekedések alkalmával már nagyon dühösek voltak egymásra a falu lakói. Az újonnan vonulgatni kezdõ kékszemûekre meg aztán különösen! Õk lettek a bûnbakok! Jól meg is rugdosták egymást. Bele is roggyant a falu. Csak úgy röpködtek a V1-ek, V2-k és a sztálinorgonák. Volt mit szagolni... Aztán meg siratni: Sag mir, wo die Blumen sind... 3 Miután jól elbántak a kékszemûekkel, át is rendezték a kerítéseket a maradék (igen derék) falubelieknek meg a Környék Szörnyeinek szájaíze szerint, úgy hogy arról koldult mindenki. Fõleg az özvegyasszony. Ehették a fiai a kerítésen túl a puliszkát, meg a knédlit, meg a scsít... Pisloghattak egymásra! Meg még azt se. De most jön még a java! A faluközeli erdõben lakott ugyanis az Acélorrú Atyuska-Bábuska. Meg a késõbbi löttyedt-tokás reinkarnációi, generalisszimuszai. Micsoda cuppanós csókokat tudtak adni az újonnan odaállított fõgazdáknak! Nem szájra, szájba! Aztán meg tarkóba. Mármint a lövést, ha ficánkoltak. Övék volt az erdõ! Csóré nép volt, kancsuka alatt nevelt, vodkában pácolt. No szóval, az acél 4 orrú atyuska buzgó helyi fõ- és algazdákkal, no meg semmirekellõkkel - szép alaposan lefestette magának míniummal, vörös alapozóval a fél falut (áldott legyen érte az a drága neve!)... Fel is magasodott alaposan a hatalmuk: bálsój, velíkij, velicsájsij! 5 A falu másik fele meg lett az ellenség! Jó kis móka! Persze azért titokban õket irigyelte mindenki... No Bélák, gondolkodjunk! Az özvegyasszony gyermekei bizony nem találkozhattak egymással. Sem az édesanyjukkal. Csak romantikus 14 Sárközi Sándor: Könnnyes, paprikás népmese

15 irodalom vágyaik voltak a királykisasszonyok i ránt. Titokban a Szabad Európát hallgatták, nyilvánosan meg a bábuska szónoklatait... S tanulták bõszen az idegen nyelveket. De legalább voltak álmaik. E gy illatos szappan!! Szigorú ellenõrzés mell ett olykor átkelhettek a kerítésen, de azt is megemlegették. Közben s okat kellett tapsoln iuk a tapstereken, egyesülgettek a v ilág proletárjaival, építgették a vívmányokat, lobogtatták a zászlókat, siratták a holokausztot 6, és itták az egyre ócskább lõrét... A régi értékek átértékelõdtek és lassan-gyorsan le is koptak. Igencsak megszûkültünk az emberségben 7 Voltak, akik nagyon elnémultak. Miként az Isten. Neki is be kellett fogni a száját! Jó edzõterep volt ehhez a Duna-delta vagy Szi béria... Málenyki j robot, a gaz osztályell enségeknek! Mert kiderült, hogy egyre több az ell enség, még kerítésen belül i s! Éberen kezdték kutatni. K ifizetõdõ, jó állásfajta lett a kutatóé. Mármint a házk utatóé. Meg a besu-su-súgva kutatóé... Õk még a tóhoz is elmehettek, lábat l ógászni, marlbo rot szív ni a campari mellé. Szép, rendezett világ volt. Suum cuique 8. Azt hittük, nem is lesz már vége. Csekájunk! 9 Váratlan fordulat. De aztán egyre jobban l ekopott a mínium. Nem volt már pénz arra sem, hogy újrafessék. Csak az öntudat lobogott, de likas volt a gatya. Meg a tundrabugyi. A vasorrú bábuska nagyon szomorúska volt. Visszavonta az ideiglenesen öröklakásokban lakó csapatai t. A falu továrisos fele sz omorkodott: vége lesz a dolce vitá-nak? A csórébb fele meg örült: hej, most aztán végre dõl majd nekünk is a lé, a háváj! Félre puliszka, félre paprika! Továris, konyec! (Azok lettek csak az igazán szomorúak...) Hujjujjuj, örült a tavon túli másik nagyerdõben az Óriás Bigmeki, dörzsölte a tenyerét, mégiscsak õ lett a legerõsebb! A fõtökös! Az álm ok országából végre a világ ura! Örömében jól meg is pöckölte a rozsdásorrú bábuska orrát. Ám nem sokszor. Fáj(l)t. Bi ll Gates is Bush... Eljött a Világkonszernek Világuralma! S ehhez Világpiacok kellettek, balekok! Az egyre szaporodó, ám felesl eges Áruvi lágdömpingnek! Megint rendezgettek egy sort. Mint a játszogató kispajtások. Még azt i s megengedték, hadd játsszon a másik. Hadd tologasson. Ki gondolta volna, hogy ennyi önállósulni akaró család van? S hogy ennyire utálják egymást! Végkifejlet, Bélák! Szép új világ. A falubeliek persze hamar alkalmazkodtak az új helyzethez (még a rozsdásorrú bábuska is). Le a tundrabugyit, fel az adidast! Le a kolhozzal, éljenek a kft-k! Le az államszocializmussal ( nana! ), éljen a szabadság ( nanana! )! Brévnyuvõrd, vagy valami hasonló, Béla!! Bénáskodtunk, de nagyon, pedig változtatni kell ett voln a. Rendet tenni. Kicserélni a pelenkát. De maradt a pisi-kaki, és csíp és mar. Azóta is szagoljuk. Node privatizáltunk! Mármint a tehetõsebbek... Úniósodtunk! Azt mindenkinek lehetett. Úgy hírlett, hogy ez lenne a Jótündér! (Nana...nana 10...) Elérzékenyülve jöttek egymáshoz látogatóba az özvegyasszony gyermekei. (Közben az i deges fõvadászok megerõsítették egymást, hogy itt kerítésmódosításról soha szó nem lesz! Never! Jamais! Nyikágdá nyé! Niciodata! Nikdy! Nikada! Úttörõ becsületszavukra. Ami nem kis nagyképûség. Tõlük.) Jöttek a nagytestvérek (persze kisországiak) és a kistestvérek (a nemrég kreált, nagyszájú országokb ól). Mutogattuk a lekonyult bajszú határõröknek a szabad igazolványt. Meg ha nem látták, egyebet is... A kistesók közül sokan anyjuk szoknyája mellé költöztek, mások maradtak, ismét mások szerteszéledtek. A vonulások és költözések és menekül ések szép évsz ázada. Mindannyian vágytak persze az édes, anyai ölelésre, de a maman ritkán rendezett vendégséget. Nem fõzött jól megpaprikázott gulyást nyálcsorgató gyermekeinek. Írt olykor egy-két nyelvtörõ sms-t az otthoniaknak meg a távoliaknak, s vetett egy-két göncöt neki k... Aztán meg új alsónemût vett fel, l evazelinozta a füleit 11, s gazdag multi-szeretõi kényét-kedvét és pénzét l este. Bár csak vécésnéni vol t már náluk. Üc sörgött a kicsiny, higi énikus helyiségek elõtt, meggyet magozott, barack ot szopogatott meg gordonkázott. S közben gyûjtötte a pénzt a tálkába... Így aztán, az édesjóanyjuk híján, híján, híján... (Szedd össze magad, Béla!) az özvegyasszony fiai (a felkapaszkodók, a lepusztultak meg a harsogók) egyre i nkább csak ujjal mutogattak egymásra. Került vádaskodnivaló bõven s kölcsönösen. Elvesztek az illúziók... Mint a kékszemûeknél az oszik és a weszik No, kisbéla! Itt a vége. Induljunk. A legkisebb fiú újból elindul, szerencsét próbálni. Hamubasült bigmeket tesz a tarisznyájába, s kiáll az útkeresztezõdésre. Váoo. Nagy a világ és globális. Megpályázzon egy ösztöndíjat? Vagy menjen egyet az El Caminón 13, 15

16 irodalom szél-járás kicsit tök(élet)ösödni? Vár. Mobilozgat. Szotyizik. A mesélõ kitárja az ablakot, kitörli a könnycseppet meg a kontaktlencsét a szemébõl, és nézi, nézi a holdat a Hargita felett... Fel-felvonít... Persze még kell gyakorolnia. (Milyen nagy dolog, ha valaki tud még szégyenkezni... Talán már csak ez az egyedüli tisztességes magatartás, amit a szép új világban tanúsíthatunk... Vagy van egyéb?) 1 Tiszteletlen ám tiszteletteljes lopás Schwajda György szövegkönyvírótól (A legényanya, 1989, rendezte Garas Dezsõ) - 2 Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922, in: Összes versei, Magvetõ, Budapest, 1969, 197.o. - 3 Marlene Dietrich dala a világháború után, 1955-bõl - 4 Nem birom már türtõztetni magam, s a nyelvileg kevéssé kimûvelteknek el kell áruljam, az acélost oroszul sztálinnak mondják. - 5 Nagy, hatalmas, leghatalmasabb. - 6 Errõl azért érdekeseket ír Norman G. Finkelstein: A holokauszt-ipar, gondolatok a zsidó szenvedés tõkésítésérõl c. mûvében, Kairosz Kiadó, Budapest, Bessenyei György: Magyarság (1778) c. röpiratának ( nagyon megszûkültünk a magyarságba ) modernizált, korszerû változata. - 8 Kinek, ami jár - 9 A modern nyelvek közt ismeretlen, kárpátalji-magyar nyelvû kifejezés, jelentése: Ácsi! - 10 Emile Zola hasonló címû regénye (Nana, 1915). Nem jótündérrõl Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922, in: Összes versei, Magvetõ, Budapest, 1969, 197.o A kelet- és nyugatnémetek Paulo Coelho: A zarándoklat, Athenaeum 2000 Könyvkiadó, Mészely József Sorok Márton Áronnak, odaátra Szentté avatásod pápai döntés még nem hitelesíti, de erdélyi magyar néped, áldásos életû püspöki lényed már rég szentként tiszteli. Nemrég Csíkszeredában emel tek hitük ol talmára és dic sõségére egy áttört harangtornyú templomot, mely nek késlekedõ sz entté avatásod híján óhajtott névadója bár nem lehettél, néped oly védõszentet választott, a lángoló szívû Szent Ágostont, akinek augusztus végi ünnepnapja épp a te születésnapodat idézi, és egyben szeretett édesapádnak is a nevenapját. Így szeretné néped jelezni a világnak, hogy áldásos életû püspöki lényed, sugárzó szell emed szentté avatását tovább nem- elnapolva végleg lez árta. 16 Mészely József verse

17 irodalom Böröndi Lajos rigók a hóban (Kányádi Sándornak) fölizzó parázs a táj aztán elhamvad belefullad a télbe de ráégett már belül az emlékezet érzékeny szövetére egymásra fényképezett képek Kolozsvár, Zenta, Szabadka zsíros Bácska Kosztolányi jut eszembe róla mennyi kép fényt kapott emlék múlt idõ kútja filmvetítés a szem mögött rigók a hóban színük fekete mintha lenne egy szál cérna ami az egészet fogja tartja Zenta, január 17. Madár János Egyszál idõben Bomló arccal állunk az egyszál idõben. Évek múlnak bogárban, fában, kõben. Sziklák gyógyítgatják a hegyek hajszálereit. Lüktet a lét édes vize, forrása fényt és fényt terít. Ragyogtat bennünket az elfogyó föld. Romlatlan hazádat a tûztõl örököld! Mert feloldozást csak égõ, tiszta homlokod adhat. Tiszta szótlanságod, ha nyelved megmaradhat. 17 Böröndi Lajos és Madár János verse

18 irodalom szél-járás Gál Sándor Az igen és a nem között (Részlet a Rák évada címû készülõ kötetbõl) I. Bizony, lanyhul a szorgalmam. Reggeli terveimet rendre halasztgatom, a majd késõbb kimondatlan, bár tudott frázisával. És még csak megalkuvásnak sem érzem döntésemet. Persze, i gazolást sem keresek rá, mert ezen a világon senki nek sem tartozom elhatározásaim végett fellõsséggel. Ma és itt maga a felelõsség is egészem abszurdnak tûnik. Kint esik az esõ, s a februári sötétben minden a saját idejét éli. II. A konyhában ülök és hallgatom ahogy az óra percegi a másodperceket. A mért, vagy mérhetõ idõt. Sokat gondolkodtam és írtam az elmúlt évtizedekben az idõrõl. Próbáltam közelíteni hozzá több oldalról. Ám arra az egyszerû kérdésre, hogy mi az idõ lényege nincs elfogadható válaszom. Az az egységes rendszer, amit az idõrõl az embe r megalkotott és használ, csupán az emberi földi dimenzióban érvényes. Mert például a mi naprendszerünkön kívül mit kezdhetünk egy másodpercünkkel, vagy egy napunkkal?! Ami nekünk szinte örökkévalóságnak tûnik, a mindenség terein jelölhetetlen, s így használhatatlan is. Ha ez így van, akkor miért bír olyan jel entõséggel, ahogy mi ezt megéljük? S miért tartjuk számon, ha igazából se haszna, se értelme nincs?! III. Valamikor réges-régen írtam le, hogy gondolkodni annyit jelent, mint lázadni. Mostanában ez a vélekedés mintha kezdene megváltozni bennem. Mégpedig oly módon, hogy a mindenkori gondolkodás a ma, most- a nyugal om megtalál ásának és megtartásának a lehetõsége. A változás feltehetõen azzal az élettapasztalattal hozható összefüggésbe, amely egy meghatározott életkoron túl jelenik meg az emberben. Amikor már nem a változtatást hozó lázadásé a szerep, hanem a megélt ismeretek birtoklásáé és következetes használatáé. Azonban ha jobban belegondolok, lehetséges, hogy ez a l egnagyobb lázadása öregségemnek! Megtartani minden megtarathatót, amíg lehet, s ahogy lehet. Hát i gen! Megint csodásan rám esteledett... IV. Tisztában vagyok azzal, hogy bármi megtörténhet velem, s a nap bármelyik pillanatában. Ma délután is oly hirtelen jött a rosszullét, hogy alig tudtam eljutni az ágyig. Buta szédülés, hõhullámok, s nyomukban az ömlõ veríték. S percek alatt olyan gyengeség szakadt rám, hogy mozdulni is alig tudtam. Mintha hirtelen nehéz ólomcsizmát húztak volna a lábaimra. Egyebek mellett ettõl válik kockázatossá mondjuk az autóvezetés. Mert egy ilyen hirtelen szédülési roham vezetés közben rosszul is végzõdhet, hiszen nincs semmi biztosíték arra, hogy a helyzet ura tudok lenni /maradni?/. Lassan halmozottan hátrányos helyzetbe kerülök a holnapot ill etõen. Ismét hidegre fordult az idõ, havazik. 18 Gál Sándor: Az igen és a nem között

19 irodalom V. Valami módon minden nap az elõzõ folytatása. Amibõl az következik, hogy minden külön nap egy összefüggõ láncolat része. Olyan megszakíthatatlan egység, amelynek nincs se kezdete, se vége. S azt hiszem, ideje sincs, bár az ember mégis csak méri, órában, percben, mikor hogy. VI. A téli világ tovább tart. De ez február dolga. Az én dolgom meg az, hogy mindezt túléljem. Minden nap külön történelmét, s hogy folyamatosan mindezzel meg is kell küzdenem. VII. Hány féle formában változatban jön vissza a múlt, a történelem - az én történelmem? Azt hiszem, az idõ múlásával vagy elõreheladásával a tapasztalatok újabb és újabb összefüggéseket és értelmezési lehetõségeket vetnek a felszínre. És ettõl színesednek meg az egykori események és élmények újra meg újra. Tehát nem ismétlõdik semmi, hanem a létezõ tágul bennem és velem az idõben, s nyer más dimenziót. Valamit, ami egyre tisztább, s egyre inkáb csakis az enyém! VIII. Lehetséges, hogy az emberben a szellemi és a testi immunrendszer nem egységes. Lehetséges, hogy amit a szellem még képes voln a kivédeni, azt a szervezet föladja? Vagy a kettõ együtt közö sen csalja meg az emberi értelmet, valami remény-félét táplálva a ki védhetetlen elõtt is? Néha azt hiszem, hogy a halált tudom, s nem az életet! IX. Pontosan öt hónappal ezelõtt operálták ki az elrákosodott gyomromat. Azóta egyvégtében igyekszem összeszedni magamat, s úgy tûnik nem kilátástalan ez irányú igyekezetem. Más kérdés, hogy végül milyen sz inten stabilizálódik a testi és a szellemi kondícióm. De már azzal is kiegyeznék, ha a jelenlegi helyzet hosszabb távon megmaradna, ha nem fordulna rosszabbra. Mert ma már inkább az idõrõl idõre visszatérõ rohamaim az aggasztóbbak. Az elromlott érrendszer jelentheti a komolyabb veszedelm et. Minden megtörténhet, tudom ezt, ha nem is beszélek róla. X. Amikor nem történik semmi, csak eljön a reggel, a dél, s rá a korai sürvedés, ezt a nem történést miként lehet tárgyiasítani?! Ugyan hányadszor próbálok választ talál ni erre az újra és újra elém bukó kérdésre? És: miért érzem úgy, hogy ennek az eseménytelenségnek nincs története. Nem l ehetséges, hogy maga a nemtörténés az, ami bennem, vagy rajtam kívül mégis csak megtörténik? Vannak napok vannak olyan életszakaszok amelyeknek ez a legfõbb jellemzõje. S most, ahogy ezt lelírtam, mégis csak megtörtént valami. Ami lehet, hogy fontos, de lehet hogy nem az. Feltehetõen mindez értelmezés kérdése csupán, s nem érdemes vele foglalkozni. Vagy elfogadja az ember, vagy nem. Az egészben az lehet a lényeg, ami az igen és a nem között feszül... Uramisten! Micso da sötétség!... 19

20 irodalom szél-járás Zdiarszky László Miért Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe? A kiváló magyar hittudós: Gál Ferenc, egyik a keresztény életrõl szóló tanítását így fejezte be: Ugye senki sem ülne fel olyan repülõre, amelyrõl elõre tudja, hogy az le fog zuhanni. Senki sem ülne fel olyan hajóra, amelyrõl elõre tudja, hogy az el fog süllyedni. Ha pedig Jézus, az Isten Fia eljött erre a földre: emberré lett, vállalva a földi élet minden örömét és terhét, akkor ez a földi élet nem zuhanó repülõ vagy süllyedõ hajó. Ennek olyan távlata van, amit még az Isten Fiának is érdemes volt vállalnia! Gál Ferencnek ez a tanítása tulajdonképpen húsvét ünnepének a lényegére is utal. Az ember számára nem a szenvedés a legnehezebb, sõt nem is a halál. Hiszen nagy célokért képesek vagyunk súlyos szenvedéseket vagy akár a halált is vállalni. Vértanúk megszámlálhatatlan sokasága mutatja, hogy az ember az igazságért vagy nagy célok védelmében még az életét is képes feláldozni, odaadni. Ami igazán nehéz az ember számára, az a reménytelenség és kil átástalanság. Amikor nem l átjuk az életünk értelmét és minden elhomályosodik körülöttünk. Céltalanul, remény nélkül élni, az nem is igazi emberi élet. Húsvétkor Kri sztus feltámadását, ezzel az ember megváltását ünnepeli a keresztény világ. Annak tudatában ünnepel, hogy a megváltás nem a szenvedéstõl és nem is a földi haláltól való megváltást jelenti. Az ember halálakor nem elsikkad, nem elveszik az élete, hanem mindaz, ami igaz és jó volt benne, az teljesedik ki és hozza meg a maga jó gyümölcsét. - Persze, ez nem könnyen elképzelhetõ igazság. Mint ahogyan ha tapasztalatból nem ismernénk már - a búzaszemrõl sem tudnák elképzelni, hogy milyen nagyszerû búzaszál bontakozik majd ki belõle. A feltámadás - ehhez hasonlóan - számunkra még elk épzelhetetlen módon megvalósuló átalakulása az életnek. Úgy vagyunk ezzel az igazsággal, mint a születésétõl fogva vak ember a színekkel: tudja õ is a színek létezését, de elképzelni nem tudja azokat. Pontosan tudja, hogy piros jelzésre nem tanácsos átmenni a zebrán, mert abból nagy bajok adódhatnak, a zöld szí n pedig azt jelzi, hogy most nincs veszély. De elképzelni sem a piros, sem a zöld színt nem tudja: azt csak a tapasztalatból ismerik fel a látók is. Amikor Jézus feltámadt - vallják teljes hittel a keresztények, - feltámadásával nem ebbe a földi életbe lépett vissza, hanem elõre lépett abba az örök életbe, amire az Isten úgy teremtette az embert, hogy a földi élet lezárulásával a most még a képzeletünket meghaladó módon bontakozzon ki az élete. Errõl a valójában másik létrendrõl bármilyen meggyõzõen is tett tanúságot a feltámadt Krisztus, mi most még nem tudjuk elképzelni, ez majd csak a megtapasztalásban lesz nyilvánvalóvá. Szent Pál így ír errõl (1Kor 15,35-sk.) Azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elõ? S így felel: Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak elõbb meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak késõbb fejlõdik ki belõle, hanem a puszta mag, például a búzaszem, vagy más egyéb. Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelõ testet. Majd így folytatja: Ha van érzéki test, van szellemi is. Ezért, amint hordoztuk a földi ember képét, úgy hordozni fogjuk a mennyeinek képét is. Szent Pál ezzel a példájával arra is utal, hogy valójában kevéssé ismerjük még ezt a világot is, amelyben most élünk. Hiszen bármennyit megismertünk is már az anyagvilág törvényeibõl, annak lényegérõl és további lehetõségeirõl mindig is csak keveset tudunk. Egy évszázaddal ezelõtt az anyagvilágnak a mai informatikában már megszokottá vált lehetõségeit legfeljebb csak fantazmagóriának tartottuk, és most sem tudjuk feltérképezni a jövõ században feltáruló i smereteket és lehetõségeket. Shakespeare így adta Hamlet ajkára ezt az i gazságot: 20 Zdiarszky László. Miért a Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe?