Világirodalmi folyóirat Alapítva: október TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Világirodalmi folyóirat Alapítva: 1956. október TARTALOM"

Átírás

1 Világirodalmi folyóirat Alapítva: október LI. évfolyam, szám november december TARTALOM ORHAN PAMUK A Boszporusz vizének visszahúzódása idején (Tasnádi Edit fordítása) DANIEL KEHLMANN Ölni (Tatár Sándor fordítása) SYLVIA PLATH versei (Galácz Karolina és Imreh András fordításai) MURIEL SPARK A szeráf és a Zambézi (Kovács István fordítása) ALICE WALKER és QUINCY TROUPE versei (Gyukics Gábor fordításai) PETER CAREY Amerikai álmok (Csák Gyula fordítása) NAGÍB MAHFÚZ Zaabalavi (Fázsy Anikó fordítása) RADEK SIKORSKI A szentek porai (Illés Pál Attila fordítása) FELIKS NETZ versei (Zsille Gábor fordításai) MAURICE BLANCHOT Halálnak halála (Bende József fordítása)

2 TÁJÉKOZÓDÁS TASNÁDI EDIT Nobel-díj 2006: Orhan Pamuk DUNAJCSIK MÁTYÁS Velencei fejezet KOVÁCS KATÁNG FERENC Nórák és Heddák Oslói Ibsen-fesztiválok Nem egy magányos sziget Zsille Gábor katowicei beszélgetése Feliks Netz íróval VIHAR JUDIT Ady japánul MARX JÓZSEF Testaccio bolondja, avagy Róma elsajátítva KÜLFÖLDI SZERZŐINK Látogasson el web-lapunkra: A Nagyvilág támogatója: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap

3 ORHAN PAMUK A Boszporusz vizének visszahúzódása idején Semmi sem lehet meglepőbb az életnél. Csak az írás. Ibn Zerhani Észrevették, hogy a Boszporusz vize visszahúzódik? Nem hinném. Napjainkban, amikor akár a vakációzó gyerekek, olyan hévvel és olyan élvezettel öldössük egymást, ki olvas, ki vesz tudomást a világban történtekről? Még tárcaíróink sorait is csak a hajókikötői lökdösődésben, az embereket egymás nyakába borogató autóbuszperonokon, a betűket összevissza ugráltató iránytaxiüléseken olvassuk. Jómagam egy francia geológiai folyóiratban olvastam a hírt. Eszerint a Fekete-tenger melegszik, a Földközi-tenger pedig hűl. Ennek következtében a táguló kontinentális talapzat mélyén lévő hatalmas barlangokba áramlik a víz, s ugyanezen tektonikus mozgások következtében a Gibraltári-szoros, a Dardanellák és a Boszporusz medre magasabbra kerül. Az egyik halász, akivel nemrégiben beszélgettem, azt állította, hogy ahol régen egy minaretnyi mélységbe kellett ledobnia a vasmacskát, most megfeneklik a bárkája, majd ezt kérdezte: A miniszterelnökünk foglalkozik egyáltalán ezzel a kérdéssel? Nem tudom. Azt tudom, hogy ez a tendencia amelynek egyre gyorsuló előrehaladására számítanak mit eredményezhet a közeli jövőben. Nem kétséges, hogy az a paradicsomi hely, melyet egykor Boszporusznak neveztünk, rövid időn belül szurokfekete mocsárrá változik, benne fehérlő fogaikat mutogató kísértetekként ragyognak majd a fekete sár borította fregatt-tetemek. Nem nehéz elképzelni, hogy egy meleg nyárutón ez a mocsár, akár egy kisvárost átszelő szerény patak medre, helyenként teljesen kiszárad, azokon a lejtőkön pedig, amelyeket az ezernyi széles csőből szökőkútként előhömpölygő szennyvíz öntöz, füvek és százszorszépek nyílnak. És ebben a mély és vad völgyben, amelyből egy domb tetején valódi és félelmetes toronyként emelkedik ki a Lány-torony, új élet kezdődik. A valaha Boszporusz-partnak nevezett helyen keletkezett sáron büntetőcédulákkal futkosó közterület-felügyelők pillantásai közepette születendő új negyedekről beszélek: szegénynegyedekről, viskókról, ivókról és mulatóhelyekről, körhintás vidámparkokról, játékkaszinókról, dzsámikról és marxista frakciók rejtekeiről, műanyagból tákolt műhelyekről és nejlonharisnya-gyártó üzemekről... Ebben az apokaliptikus zűrzavarban a Jóutat Rt. felborult hajótetemeivel üdítőüveg-kupakok és medúzák tengere tárul majd a szem elé. A víz visszahúzódásának legutolsó napján zátonyra futott amerikai tengerjáró hajók és moszatos jón oszlopok között nyitott szájukkal ismeretlen történelem előtti istenekhez könyörgő kelta és líkiai csontvázak bukkannak elő. Elképzelem, hogy a kagylólepte bizánci kincsek, ezüst- és pléhvillák és kések, ezeréves boroshor- 981

4 dók, üdítős palackok és hegyes orrú gályák roncsai között megjelenő új civilizáció az antik tűzhelyeihez és lámpáihoz szükséges energiát egy propellerével a mocsárba fúródott ősrégi román tankhajóból nyeri. De ebben az átkozott majdani gödörben, amelyet az egész Isztambul sötétzöld szennyvízzuhatagai fognak öntözni, legfőképpen egy vadonatúj ragályos betegségre kell felkészülve lennünk, amely a történelem előtti idők föld alól felfakadó gázai, a száradó mocsár, delfin-, pajzshal- és kardhaltetemek és az új paradicsomot felfedező patkányseregek közül támad. Tudom, és ezért figyelmeztetek: akkor, ezen a szögesdrótokkal frissen karanténba zárt dögvészes területen bekövetkező csapások mindannyiunkat érintik majd. Azokról az erkélyekről, amelyekről a Boszporusz selymes vizét ezüstbe vonó holdfényben gyönyörködtünk, a temetések lehetetlenné válása miatt sietve elégetett halottakból felszálló kékes füst világosságát fogjuk bámulni. Azoknál az asztaloknál, amelyek mellett a Boszporusz-parti begunviliák és loncok mámorító hűsének illatát beszíva ittuk a rakit, rothadó hullák savanykás-kesernyés szaga csavarja majd az orrunk. A rakpartokon, ahol a halászbárkák sorakoztak, nem a Boszporusz áramlatainak és a tavaszi égbolt madarainak megnyugtató hangjait, hanem ezer év házkutatásaitól való félelemből a tengerbe vetett kardokat, handzsárokat, megrozsdásodott szablyákat, pisztolyokat és puskákat előrángatók halálfélelemről árulkodó kiáltozását hallani majd. A valaha volt tengerparti falvakban élő isztambuliak este fáradtan hazatérvén már nem tépik fel az autóbuszablakokat, hogy beszívják a tengerillatot; épp ellenkezőleg, hogy ne érezzék a rothadó tetemek és a sár szagát, a városi autóbuszok ablakait, amelyekből azt a lenti, lángokkal megvilágított félelmetes sötétséget láthatnák, újság- és rongydarabokkal tömik el. A parti kávézókban, ahová régen a léggömb- és a nápolyiárusokkal együtt gyülekeztünk, már nem a flottaünnepségeket, hanem a kíváncsi gyerekek által megpiszkált és velük együtt a levegőbe repülő aknák vérvörös fényét fogjuk szemlélni. A parti guberálók, akik egykor a viharos tenger által partra vetett bizánci rézpénzek és üres konzervdobozok összegyűjtéséből éltek, a hajdani árvizek által a parti falvak faházaiból elsodort és a Boszporusz mélyében felhalmozott kávédarálók, bealgásodott madarú kakukkos órák és kagylóhéjpáncélos fekete zongorák között keresik a mindennapit. És akkor egy napon én éjfélkor a szögesdrótok közül ebbe az új pokolba lopódzom, hogy megtaláljak egy fekete Cadillacet. A fekete Cadillackel egy beyoğlui vagány flancolt (nem áll a szájam arra, hogy gengszternek nevezzem), akinek a kalandjait harminc évvel ezelőtt, kezdő tudósító koromban figyelemmel kísértem. A tulajdonában volt egy kupleráj, s annak a bejáratánál két Isztambul-kép, amelyektől el voltam ragadtatva. Egyegy hasonló kocsija volt még a vasútépítésből akkoriban meggazdagodott Dağdelennek, meg Marufnak, a dohánykirálynak is. Vagányunk, akinek az élettörténetét egy héten át folytatásokban ismertettük, és akit mi, újságírók legendás alakká növesztettünk, egyszer, amikor éjfélkor a rendőrök üldözőbe fogták, a szeretőjével egyes állítások szerint kábítószeres mámorban, mások szerint 982

5 tudatosan, ahogy a régi betyárok lovukat a szakadékba irányították az Áramlás-foknál a Boszporusz sötét vizébe repült a Cadillackel. A kocsit, amelyet a búvárok napokon keresztül hiába kerestek a tengeráramban, majd az újságok és az olvasók is elfelejtettek, most én fogom felfedezni. Ott kell lennie a valaha Boszporusznak nevezett új völgy mélyén, a rákok lakhelyévé vált hétszáz éves fél pár cipőkkel és csizmákkal, tevecsontokkal és ismeretlen kedvesnek írt szerelmes levelekkel teli üvegekkel jelzett szakadék alján, a szivacs- és kagylóerdőkkel fedett, gyémántokat, fülbevalókat, üdítősüvegkupakokat és arany karkötőket ragyogtató lejtőktől innen, de túl azon a homokos részen, ahol egy korhadt dereglye roncsai között hevenyészve kialakított heroinlaboratórium meg az illegális kolbászkészítők által levágott lovak és szamarak vére öntözte az osztrigákat. Miközben a régen parti útnak nevezett, de ma inkább hegyi útnak tűnő aszfalton haladó autók dudálását hallgatva ereszkedem lefelé a dögszagú sötétben az autó keresésére, zsákban vízbe fojtott, még mindig térben behajlított szerájbéli nyomdászok, meg keresztjükbe és pásztorbotjukba kapaszkodó ortodox pópák bokában golyóbissal megnehezített holttesteire bukkanok majd. Miután az Ágyúöntőműhely rakpartról a Dardanellákhoz katonákat szállító Gülcemal nevű gőzös megtorpedózására készülő angol tengeralattjáró propellere halászhálóba akadván, majd orra a moszatos sziklákba ütközvén a tengerfenékre süllyedt, a kályhacsőként használt periszkópjából felszálló kékes füstöt meglátva rájövök, hogy az oxigén fogyta miatt nyitva maradt szájú angol csontvázakat eltakarítva, a bársonyborítású ezredesi székben a kínai porcelánból a liverpooli műhelyekben készült új otthonukat teljesen a magukénak érezve már az én honfitársaim isszák az esti teát. Valamivel arrébb az ott a sötétben Vilmos császár egyik monitorának rozsdás horgonya lehet; még távolabbról egy televízió gyöngyházfényű képernyője kacsint rám. Amott Genovából rablott kincsek maradékait, sártól eltömődött végű mozsárágyút, összeomlott birodalmak és eltűnt törzsek kagylóborította bálványait és egy felfordított sárgaréz csillár törött ampulláit látom. Egyre lejjebb ereszkedve, sárban és sziklák között haladván, a leláncolt evezőlapátok mellett ülve türelmesen a csillagokra bámuló gályarabok csontvázaival találkozom. Moszatágakról csüngő nyakéket pillantok meg. A szemüvegekre és esernyőkre talán nem figyelek oda, a még mindig konokul négy lábon álló pompás lócsontvázakon páncélban, teljes fegyverzetben ülő keresztes lovagokra azonban félénk, de figyelmes pillantást vetek, s akkor veszem csak észre, hogy kagylóval borított jelvényeikkel és fegyvereikkel a keresztes csontvázak a közvetlenül mellettük álló fekete Cadillacet őrzik. A valami ismeretlen forrás révén időről időre felderengő fekete Cadillachez akárha engedélyt kérve a mellette álló keresztes testőreitől lassan, félve, tisztelettel fogok közelíteni. Próbálkozom az ajtókilincsekkel, de a kagylókkal és tengeri sünökkel elborított jármű nem nyílik meg nekem: beszorult, zöldes ablaküvegei sem mozdulnak. Ekkor előveszem a zsebemből a golyóstollamat, és szárával óvatosan lekapargatom az egyik ablakról a pisztáciazöld algaréteget. 983

6 Éjfélkor gyufát gyújtva fogom meglátni a félelmetes és mégis bűvöletes sötétben a keresztesek páncéljához hasonlóan még mindig ragyogó kormány, a nikkelezett műszerek, mutatók és órák fémes fényében a vagánynak és szeretőjének karkötős vékony karjával, gyűrűs ujjaival egymást ölelő, csókolózó csontvázát. Nem csak az egybeforró állkapcsok, de a koponyák is halhatatlan csókban forrtak össze. És akkor, miközben úgy indulok vissza a város felé, hogy nem gyújtok még egyszer gyufát, arra gondolok, hogy ez a legboldogabb módja a halál fogadásának a katasztrófa pillanatában, s egy messzi kedvest szólítok fájdalmasan: Szívem, gyönyörűm, bús kedvesem, eljött a katasztrófák ideje, jöjj hát, bárhol vagy is, akár egy cigarettafüstös irodában, akár egy nagymosásszagú ház hagymás konyhájában, akár egy szanaszét világoskék hálószobában, akárhol vagy is, gyere; itt az ideje, hogy megfeledkezve a közelgő katasztrófáról egy behúzott függönyű félhomályos szobában minden erőnkkel ölelve egymást várjunk a halálra. TASNÁDI EDIT fordítása Orhan Pamuk

7 DANIEL KEHLMANN Ölni Mindenekelőtt ott volt ez a kutya. Mindig ott volt, s nem lehetett mást gondolni, mint hogy öröktől fogva ott van. Nagy termetű juhászkutya, világos szőre enyhén hullámos, hegyes füle feláll, hosszúkás vörös szemében semmi mást nem látni, mint bárgyú, de fenyegető gonoszságot. És persze a fogak; micsoda fogak! Már három éve is ott volt. Öt éve is. Sőt már tíz éve is. Mindig ott állt a kerítés mögött, rámeredt az emberre, majd lassan visszahúzta a pofáját a fogairól, s a torkában alig hallható sötét vibrálás indult. Ez beárnyékolta a napokat; minden napot és minden éjjelt (éjszaka ugyanis az ugatását kellett hallgatni; megugatta az autókat, az újholdat és az álmában látott alakokat). A kutya a szomszédé volt, egy kövér, folyton izzadó emberé, aki keveset beszélt és büszke volt rá, hogy a kutyája gyilkolni tud. Tőle is félni kellett, de alighanem csak azért, mert a képe mintegy egybeforrott a kutyáéval; a kutya volt a gonosz, a látótér peremén örökké ott leselkedő veszély. Az ember azt remélte, egyszer majd eltűnik vagy elpusztul, de szó sem volt ilyesmiről. Úgy tűnt, a kutya halhatatlan. A nyári szünidő volt a legrosszabb. Amikor a fű sárga hőséget lehelt ki, az égbolt alacsony és nehéz volt, mintha forró fémből volna, az idő egyszerűen nem múlt, és semmi nem mozdult: semmi, sehol a világon. Az ember a padlón ülve képregény-füzeteket lapozgatott (a Mickey egyszerűen idióta volt) és fél füllel hallgatta a tévét; a képernyőre pillantani nem volt érdemes. A híd alatt elhaladó autók zaja monoton volt, mint a folyó vízé. Hozzájött az ugatás és időnként egy-egy repülő. Így volt ez tíz-, tizenegy- és tizenkét évesen. Mintha eleve ki lett volna zárva, hogy bármi is változhasson. És tizenhárom évesen. És tizennégy évesen. Ásított. Majd még egyszer ásított és az órára nézett: alig volt később, mint az imént, vagyis egy negyedórája. Izzott a nap, és visszatükröződött az ablakpárkányon; egy kis pók szaladt fölfelé a falon. A fiú újra ásított. A nővére lapozott egyet az újságjában. A televízió mormogott. Most a nővére is ásított. Két évvel volt idősebb a fiúnál, rövid szoknya és ujjatlan blúz volt rajta, fehérlő melle nem volt nagy, de már világosan kirajzolódott. A fiú lassan fölnézett a comicsából. De a nővére nem figyelt oda rá. A pók elérte a plafont, ott megállt, tétovázott, mintha a tapéta egy foltjává változott volna. A televízióban egy zenés mosóporreklám ment: egy háziasszony mosolyogva lengetett egy törülközőt 985

8 Mikor eszünk? kérdezte a fiú. Hogy? kérdezte a nővére anélkül, hogy fölpillantott volna. Lapozott az újságban. Mikor lesz ebéd? A nővére nem válaszolt. A közelből behallatszott a kutyaugatás. Az ablakpárkányon feltűnt egy négylábú árnyék, élesen kirajzolódott az ellenfényben: egy macska. Nyilván valamelyik szomszédé. Farka végigsúrolta az ablaküveget, puhák, furcsán, gyengéden kecsesek voltak a mozdulatai. Leugrott a párkányról és eltűnt a kinti fényességben. A képernyőn egy férfi: sápadt, sovány; magas nyakú pulóverben. A szomszéd helyiségben, a konyhában, valami csörömpölve eltörött. Kérdések, mondta a férfi a televízióban, amelyek mintegy elénkbe toppannak, s amelyeknek elébe kell állnunk. Hiszen mi mindnyájan Valahogyan túl magas és furcsán érdes volt a hangja. Mintha valami gond volna a hangszóróval. Szent Ágoston egyfajta hiányról beszél, valaminek a jelen nem létéről, ha úgy tetszik, valami betöltetlen űrről. Ezt nevezzük»gonosz«-nak, csakhogy az elnevezés megtévesztő. Ugyanis amit mi»gonosz«-nak nevezünk, az csupán a jó jelen nem léte, nem pedig valami önálló, valami hogy is mondjam? valami valóságos. És ha Kapcsold ki! mondta a nővére, és lapozott. A pók eltűnt. A konyhából súrlódó-kaparó hang hallatszott: lapátra söpörték a cserepeket. Épp ezért nem mondhatjuk, hogy a gonosz létezik. Hiszen lényege a hiány, a jelen nem lét. Ennélfogva nincs saját ereje, saját valósága, ahogyan nincs Kapcsold már ki! A fiú azonban nem akarta. Nem mintha érdekelte volna, csak éppen soha nem tette azt, amit a nővére mondott neki. Egy lepke csapódott az ablaküvegnek, szárnyai sötétpirosan ragyogtak, ezüstös por örvénylett utána a napsugárban. A fiú akkorát ásított, hogy könnyek szöktek a szemébe; a szobában a körvonalak szétfolytak a fényes ködben. A távkapcsoló után tapogatózott; nem érte meg huzakodni a nővérével; emiatt nem. Megnyomta a kikapcsoló gombot; a képernyő felvillant és elnyelte a pulóveres férfit. Utána ismét fekete volt, az ablak s alatta a heverő tükröződött benne, meg saját guggoló alakja: egy kis növésű (mindenki szerint túl alacsony) kamasz, fésületlen haj, gyűrött ing. Fölállt. Fájt a lába, a bal bizsergett is; kis híján elzsibbadt. Az ajtóhoz ment nővére nem nézett föl, amikor elment mellette, és kilépett. A kertbe. Összehúzta a szemét, melybe valósággal beleszúrt a vakító fényesség, égett belül a feje. Érzetre olyan volt a meleg levegő, mint valami alvadó folyadék, mely lustán áramlott a lábszára, a karjai, a nyaka körül. Megtorpant, várta, hogy hozzászokjon. Előtte pázsit terült el, ötször tíz méter, amögött zöld drótkerítés. A kerítés mögött (nem nézni oda!) valami mozgott: a kutya. A kerítésen innen tulipánok; ide-oda hajladoztak, pedig nem fújt a szél. Jólesett volna egy kis szellő. A gyepen, pontosan a közepén, ott feküdt a macska. 986

9 Valójában nem is feküdt, hanem kúszott. A földhöz lapulva, leszorított fejjel, enyhén hajlított lábakkal. Különös, úszó mozgással kúszott, nesztelenül, villogtak a bajuszszálai, akárcsak a füle szőre, mancsán pedig, bár ez lehet, hogy csak érzékcsalódás volt, messzire kimeredtek a karmok. A piros lepke leszállt a fűbe, egy pillanatig tétovázott, majd tovább repült; úgy villant föl, mint egy apró lángocska. És ott volt a másik macska. Nagyobb volt az elsőnél, hosszú és bozontos volt a szőre. Tágra nyílt szemmel nézték egymást, a földhöz lapulva. Nagyjából két méter vagy még kevesebb választotta el őket egymástól. Mindehhez a hőség, a kápráztató fényesség és a mozdulatlan levegő; az egyik macska halkan fújt, a másik egy kissé visszahőkölt, nem nagyon, csak egypár centimétert... Hallotta, hogy a nővére nevet. Hátrafordult: a nővére félretette az újságot, hátradőlt ültében, és vigyorogva nézett kifelé a nyitott ajtón. Játszanak egy kicsit mondta. Fiú és lány. Jópofa, nem? Ekkor az egyik macska ugrott egyet a másik fújva hátrált, de ezúttal sem sokat, azután egy pillanatra egyetlen sziszegve-sivalkodva görgő prémgombolyaggá változtak, majd az egyikük kivált a gombócból, és a bokrok felé iramodott, a másik a nyomában; eltűntek, a bokor levelei zizegve mozogtak még egy darabig, apró levelek peregtek a földre, a szomszédban ugatott a kutya azután vége volt az egésznek. Minden elcsendesedett, csak a kutya morgott, s valahol az utcán bőgött föl egy autó: rosszul váltott sebességet a sofőr. És ott volt, újra, a lepke. A nővére még mindig nevetett, ő vállat vont, és...ment. Át a kertkapun, ki az utcára. Sehol senki; csillámlott az aszfalt, a parkoló autók hűtőjének tetején napok tükröződtek. Minden kerítés előtt fekete szemeteskuka. A levegőben enyhe ételszag terjengett, pecsenye és zöldség illata: mindenütt főztek épp. Zsebre vágta a kezét és tovább-ballagott. Pár lépés erejéig elkísérte, a kerítés túloldalán, a kutya. Némán és figyelmesen követte lépteit az állat; ő igyekezett nem odanézni. A kutya valamilyen mély hangot adott ki magából; csak félig volt morgás. A fiú meggyorsította lépteit: másik, majd még újabb kerítés következett megkönnyebbülten sóhajtott föl. Kisvártatva megállt, lehajolt, és fölemelt valamit a földről: egy hosszúkás vörös téglát. Fájt a lába; éles, égető fájdalom volt, mi az ördögöt keres itt ez a kő!?, el akarta dobni, de aztán...ment tovább. Kezében a téglával. Durva és kemény, s furcsa módon kellemes volt a tapintása. Az utca emelkedni kezdett, s egy hídba torkollt. A híd közepén pontosan a közepén; ezt a vékony fehér csíkról lehetett tudni, amelyet még évekkel ezelőtt ő maga mázolt a korlátra megállt. A híd alatt futott az országút, mindkét oldalán fáktól, göcsörtös, zöld szilfáktól szegélyezve; a szillevelek csillámlottak, de a fakoronák, egészen a láthatárig mozdulatlanok voltak, s ez már-már szép volt. Most jött egy autó: növekvő pont, fokozatosan kirajzolódik a formája, körvonala, brummogva közeledik, szippantásszerű hangot hallatva mint amikor levegőt szív be valaki eltűnik a híd alatt, a másik oldalon ismét kibukkan, a motor brummogása most mélyebb, az autó zsugorodik, beleoldódik a fénybe; eltűnt. Egy darabig nyugalom volt, míg nem jött a következő autó. Mintha valaki szabályozta volna, gondoskodott vol- 987

10 na arról, hogy rendre egyperces időközökben kövessék egymást. Legalábbis általában tartották ezt az ütemet. Nem izzadt, a forróság ellenére sem, mert a hőség egészen száraz, párátlan volt, csak fénnyel átitatott meleg. Egy kis szél azért így is jó lett volna. Rátámaszkodott a korlátra; ijedten rántotta vissza a karját: fájdalom mart a bőrébe s csak lassacskán enyhült. A vas (még egyszer hozzányúlt, immár óvatosan, csak egy ujjal) sütött; nem lehetett hozzáérni. Az úttól jobbra házak álltak, piros kéményekkel, tetejükön tévéantennákkal, balra mezők, bevetetlen földek, azokon túl dombok, dombok egészen a láthatár pereméig, mintha enyhe zöld hullámokat vetve fagyott volna meg a föld színe. A város pereme. Itt soha nem történt semmi. Mindig minden békés, csendes és eseménytelen volt; nagyjából ilyen lehet ott, ahol a halottak vannak, és ahol semmi sem történik, semmi, soha többé... Jobb kéz felől a város. Kisváros; ismeri minden utcáját és minden házát, de ez nem sokat jelent. El innen! Csak tudna elmenni innen; mindegy, hogyan, mindegy, hová...! Csak innen el! Leült. Kemény és meleg volt az aszfalt; átlátott a korlát vasrúdjai közt, mintha rácson nézne át, akárha be lenne zárva (miért, talán nem volt?!), lábát lelógatta a hídról a mélybe, s ahogy harangozott velük, érezte a levegőt; ez már majdnem olyan volt, mint a szél, kellemesen hűsített. Autó közeledett, surrogó abroncsokkal, majd távolodott és eltűnt. Repülőgép berregett, ívet írt le a nap felé, és elparázslott, nyoma veszett. Azután csend. Balra tőle, a földeken ciripeltek a tücskök: hatalmas sokszólamú kórus. Az órájára nézett. Továbbra sem akart telni az idő. Behunyta a szemét. Az volt az érzése, nincs többé idő. S egyszeriben föltűnt neki, hogy az ember soha nem léphet ki a jelenből, egyetlenegyszer sem; örökre foglya az egyetlen, végtelenített, soha nem változó pillanatnak. Nyögésnek is beillőt sóhajtott. S ekkor bizonyosan tudta, hogy valami történni fog. Valaminek történnie kell. Hamarosan. Nem akaródzott kinyitnia a szemét. Jó volt így: egyszerre világos és sötét, ciripeltek a tücskök. A közelben, balra, ugatott a kutya. Mélyet lélegzett. Majd kifújta a levegőt. Azután ásítania kellett. Egy pillanatig érezte, milyen volna, ha ő nem lenne. Ha nem volna itt. A világ, tágasan és változatlanul: ugyanaz az égbolt és ez az út, és ugyanaz a hullámos horizont, és a nővére meg az anyja a konyhában, no meg a cserepek (most éppen már nem) a konyhakövön, és a két macska a kertben, a kutya a szomszédban, meg ez a tégla, sőt a hangya is, amely sok lábával épp most mászott végig a kezén. Minden és mindenki, csak ő nem. Lélegzett, ki-, be-, s érezte, hogyan áramlik át rajta, a belső semmin, a meleg levegő. Viszketett a keze; kinyitotta a szemét: megint ott volt a hangya. Kinyújtotta és megrázta a kezét; a hangya eltűnt. Bizonyára leesett, le az útra; az egy ilyen hangyának óriási zuhanás, majdhogynem végtelen. Önkéntelenül elmosolyodott, majd ismét komoly lett. És hirtelen megborzongott, mint aki fázik. Egyszeriben tudta, mi fog történni. 988

11 Visszahúzta a lábát a korláton keresztül, és lassan felállt. Fájt a térde. És most már izzadt is, noha fázott. Szóval ezért vettem föl a földről és ezért tartottam meg, gondolta. Ezért...? Körülnézett. Sehol senki, se jobbra, se balra; csak alvó autók, szemeteskukák, ember egy szál se. Az országút mentén pedig csak fák. Délidő: ilyenkor nem jön ide senki, az itt lakók pedig az ebédnél ülnek a nappaliban. Náluk is mindjárt asztalhoz ülnek. Sietnie kell. Most tehát várt. Remegett a keze. Tudta, hogy valamilyen belső erő az utolsó pillanatban meg fogja próbálni visszatartani, elszalasztatni vele a pillanatot, megpróbálja majd arra kényszeríteni, hogy az maradjon, aki volt. Még erősebben izzadt. Hevesen lüktetett a halántéka, zúgott a füle, az utca (akárcsak az ég meg a fák) vibrált a szeme előtt, mint egy rossz tévé képernyőjén, őbenne pedig, lassan végigkúszva az ereiben, valami éles, furcsán elektromos fájdalom terjedt szét. Hallotta a saját lélegzetét és szívdobogását. Lépni akart egyet, de aztán letett róla, mert úgy érezte, nem bízhat a lábaiban. Nehezére esett a kezében tartani a téglát. Azután szédülés fogta el; lába alatt a talaj elvesztette a színét, és kezdett szétfolyni... Ekkor valami hang ütötte meg a fülét. Egy autó távoli, közeledő zaja. Fölegyenesedett. Szorongás, remegés és fájdalom: mindennek egyszeriben nyoma sem volt. Az autó hosszú volt és fehér, villogott a napfényben a hűtőjét díszítő Mercedesembléma. A fiú most világosabban látta az utat; kontúrjai élesebben rajzolódtak ki a tájban. Ott voltak a fák, még mindig nem rezdült levél se (de, mégis: most lassan, széles ívű spirálban vitorlázva közeledett egy a földhöz), ott voltak a dombok, ám amúgy sehol egy teremtett lélek. Helyes. Beszívta a levegőt, és tudta, csak akkor fogja kilélegezni, ha már túl lesz a dolgon. Az autó már majdnem odaért, elég gyorsan jött; tetején sorra végigcsusszantak a fák árnyékai: ritmikus villódzás; a szélvédőn mélykéken tükröződött az ég. Vajon ki ülhet benne, gondolta És rögtön tudta, hogy ez a kérdés immár örökre, egész életében kísérteni fogja. Kinyújtotta a kezét, a jobbot, a téglával; messze a híd korlátján túlra. El kellett találni a megfelelő pillanatot, pontosan fölbecsülni minden tényezőt és célozni, mint célba lövéskor vagy lökésnél a biliárdban; mondjuk, ő történetesen sosem csinálta egyiket sem. Fél szemét résnyire húzta, ettől mintha közelebb jött volna az út, súlytalanul úszott a nap az autó tetején, most már mindjárt itt lesz; a tégla meglehetősen nehéz volt és érdes tapintású, húzta a karját lefelé; még nem, de most, most már tényleg mindjárt, még nem; eszébe jutott a nővére és miért, miért nem a férfi a televízióból; még nem most! Egy pillanatig attól félt, hogy nem fog engedelmeskedni a keze, egyszerűen nem nyílik ki, de aztán nagyon is könnyen ment. Utána úgy tűnt, mintha a kő képes volna itt fönt, egy helyben maradni; egyszerűen nem zuhanni le... Még ott volt... még mindig... sőt még mindig. Aztán mégis aláhullott. Az autó közeledett, a kő zuhant; két világos mértani mozgás, két vonal, amelyek találkozni fognak, máris ugyanafelé a pont felé tartanak, ámbár most egy- 989

12 szeriben valószínűtlenül lassan. A tégla zsugorodott, az autó nőttön-nőtt; talán, gondolta még, nem fogja eltalálni, túl korán ér le vagy túl későn... De telitalálat volt. Növekvő sötét árnyék a szélvédő kékje fölött, majd furcsa éneklő hanggal... Lepattant. Mintha valami puha, ruganyos felületre érkezett volna. Kis ívet írt le a levegőben, és az út szélére gurult. És az üvegen tükröződő ég hirtelen meghasadt, földarabolódott; a vonalak igen! repedések voltak....s most az üveg, csörömpölés közepette, megszűnt üvegfelületnek lenni, elnyelte egy rohamosan növekvő fekete lyuk közben az autó jobbra sodródott, oldalvást, az út másik széle felé. Azután eltűnt a híd alatt. A fiú még mindig nem fújta ki a levegőt. Megfordult és átrohant az úttesten a híd túlsó korlátjához. Az autó gyorsabb volt nála; mire odaért, az már tíz méterrel vagy még többel odébb volt és egészen balra, s csak most csikorogtak és sivítottak föl a fékek. Ott állt egy fa, és nem tért ki, s a motorház egy csattanással (a fiúval egy értelmetlen reflex behúzatta a nyakát) a fának ütközött, összegyűrődött, eldeformálódott, mintha csak valami puhából, mondjuk, gyurmából lenne. A hátsó kerekek után két ívelt fekete csík maradt a talajon; még forogtak, nyomultak volna előre; az autó hátulja a csomagtér, a kocsi fara egy idegesen vibráló antennával félkört írt le a fa körül, fordulni kezdett, majd még tovább; egészen kifarolt, kavicsok fröccsentek föl a földről, az egyik ablakon megcsillant a nap, a fék még mindig csikorgott, majd az autó elvált a fától, farolva tovább siklott egy kerítés felé; az nyikorogva-recsegve ledőlt, mégpedig egyszerre (az egyik faoszlop függőlegesen a levegőbe repült, egy pillanatig mintha lebegett volna, utána pedig az út közepén landolt, és hosszában kettéhasadt); madarak röppentek föl, hangosan civakodva és szapora szárnyverdeséssel függtek a levegőben az autó, a mozdulatlan autó fölött. A kocsi egy előkertben állt meg: hátsó kerekei egy virágágyásban, az elsők a füvön, alatta a kidöntött kerítés. A motorház körívesen, mélyen behorpadt, a szélvédő hiányzott. Kis kerek füstfelhő, mintegy gazdátlanul, s nem tudni, honnan, szállt csillámlón az ég felé, s beleoldódott a kékjébe. Teljes volt a csend. Már a tücskök sem ciripeltek. Körös-körül semmi sem mozdult, sem sehol a kerek világon. Vakítóan fényesen táncolt a levegő; olyan volt, mintha apró hullámok futnának át az aszfalton. A madarak, hárman voltak, leszálltak egymás mellé a mezőre. Kifújta a levegőt. Érezte, amint lassan be- és kilélegzik. S érezte, hogyan ég bele a kép, amelyet lát, az autó, a kerítés és a három feketerigó, az emlékezetébe. Mostantól ott lesz, egyszer s mindenkorra. Biztos volt benne. A fa is elferdült; megroppant mint egy szalmaszál. Az egyik madár most felröppent a levegőbe. S hirtelen kinyílt, egészen lassan, semmi mástól, mint egyedül a saját súlyától, a kocsi jobb első ajtaja. Kitárult, és úgy maradt. A fiú sarkon fordult és elrohant. Szeme sarkából látta, amint a házból kilép egy asszony és az autóhoz szalad; ugyanakkor a távolban feltűnt egy másik autó. S 990

13 egyszeriben a kutya is megint ugatott, hallani lehetett a tücsköket is; a világ újra működésbe jött. Ő pedig rohant. Leszegett fejjel, pillantását a lábaira, a felváltva talajt érő tornacipőkre szegezve; nem szabad, hogy fölismerjék az arcát. Eh, gondolta aztán, hiszen ez felesleges. Úgysem látta senki. Az órájára nézett: nemigen tartott még húsz másodpercig sem az egész. S mindössze tíz perce jött el hazulról. Már itt is volt újra a kertkapu. Megállt, kinyitotta és belépett. A ház mellett ragyogtak a tulipánok, az egyik macska átgurult a gyepen, a hátán fekve karmolászta maga fölött a levegőt, és halkan dorombolt. A fiú lehajolt, megvakargatta a nyakát, a macska a kezéhez törleszkedett. Mozgott a fű, mozogtak a bokrok és a tulipánok. Fölegyenesedett. Szél! Az volt, hűsen legyező áramlat, kelet felől; tompa motorzajt és (máris?) szirénák hangját hozta. És, persze, kutyaugatást. Mozdulatlanul állt, és átkémlelt a szomszédba. Azután elmosolyodott. A garázsban sötét volt az első ajtón behatoló fény nem volt elég; a két villanykörtéből egy kiégett dohos, nedvesség- és benzinszagú volt a levegő. Mégis hamar megtalálta, amit keresett: a fapolcon mindenféle régi eszköz és szerszám, kesztyűk, dróttekercsek egy felriadt pók a fal felé iramodott és eltűnt egy repedésben; hálója a fiú ujjára tapadt; összeszorította a fogát, hogy émelygő undorát leküzdje, ami meglepően könnyűnek bizonyult; még sosem sikerült ilyen könnyen legyűrnie. Megvan: egy még félig teli kartondoboz. Szúrós szagú fehér por. Gyermekektől távol tartandó! És van itt egy régi műanyag tányér is; kicsit piszkos, de annyi baj legyen. Azután visszament, be a házba. A tévé ki volt kapcsolva, a nővére már nem volt ott; az asztal meg volt terítve. Bement a konyhába. Anyja, kötényben, főzőkanállal és prémes papucsban, a tűzhelynél állt; a fiú nem nézett rá. El a hűtőtől! ripakodott rá az anyja. Rögtön eszünk! Mit matatsz ott? Semmit! mondta, és visszacsukta a hűtőszekrény ajtaját. Úgy tartotta a kolbászt, hogy az anyja ne láthassa. Semmit! mondta gyorsan még egyszer, és kiment. Leült a fűbe, a nyers-gubancos meleg fűbe, hátát a ház falának vetve elkezdte vékonyan fölszeletelni a kolbászt. Nem lettek igazán vékonyak a szeletek, s még majdnem meg is vágta magát. Azután nagyon óvatosan, hogy semmi ne szóródjék mellé, patkánymérget töltött a tányérba a dobozból. Halk súrlódó-csusszanó hanggal pergett a por a dobozból; csillogott a napfényben. Megkeverte a mutatóujjával, a port és a kolbászszeleteket jól, egyenletesen elkeverni, mint a főzésnél. Csak éppen főzni még sohase főzött. Felállt. Megélénkült a szél; a tányér fölé kellett tartania a kezét, de a szél így is fölkapott róla egy kevés port: kis fehér porfelhő a fényben. Nagyon erős lett a tulipánillat. A macska egy piros lepke után vetette magát; talán még ugyanaz a lepke volt. A fiú áthajolt a kerítésen. Ilyet még sohasem tett. Hé! kiáltotta. Hallod!? Hé! Egy pillanat alatt ott volt. Egy odarobbanó, morgó árnyék; olyan erővel ugrott neki a kerítésnek, hogy a dróthurkok mind élesen felcsikordultak. 991

14 Jól van! mondta. És letérdelt a kutyához. Éhes vagy? Keskeny rés volt a kerítés alatt; úgy ötcentis lehetett. Korábban mindig attól félt, hogy átkúszhat rajta hozzájuk a kutya. Mindenesetre egy tányérnak elég nagy volt. Meg ahhoz is, hogy utána visszaszerezze a tányért; semmiféle nyomot nem fog hátrahagyni. Fölállt. A kutya nézte őt; ráfüggesztette vörös szemeit. Már nem vicsorgott, és a morgást is abbahagyta. Most utoljára. Ennyi idő után: utoljára. Az állat lehajtotta a fejét, hegyes fülei fölmeredtek. És enni kezdett. A fiú megfordult, zsebre dugta a kezét, és a ház felé ballagott. Még hallani lehetett a szirénákat, hullámzó hangerővel; s ha jól odafigyelt az ember, két szirénát tudott megkülönböztetni: a rendőrségét és a mentőkét. Szó se róla; a következő néhány nap izgalmas lesz, még nincs kizárva, hogy megcsípik. De legrosszabb esetben egyszerűen tagadni fog, mindent tagadni, rábizonyítani pedig semmit nem tudnak. Túl durva valami ahhoz a tégla, hogy ujjlenyomatok maradjanak rajta. Egyszeriben bizonyosan tudta, hogy nincs eszközük vele szemben. Egyiküktől sincs miért félnie. A macska nagyot ugrott és a lepke után kapott, az pedig magasabbra kerengett, villódzva, és eltűnt a napban. Ki ülhetett vajon az autóban? Akárhogyan is, ha kiszálltak a mentők, az minden bizonnyal annyit jelentett, hogy a férfi vagy nő, lehet, hogy nő volt nem halt meg, legalábbis még nem. Ha így, hát így. Ez már nem tartozott rá. Nyitva volt az ajtó; belépett a házba és megállt. Hátában érezte még a kinti meleget, s a szemének pár másodpercbe tellett megszoknia a szoba sötétjét: három árnyék vált ki, már amennyire, a sötétből, és szótlanul feléje fordultak Azután már világosabban látta: csak a szülei és a nővére voltak. Az asztalnál ültek. A nővérére nézett, mosolygott, és észrevette, hogy a nővére kerüli a tekintetét. Ülj le! mondta valaki, valószínűleg az anyja. Jó mondta. De egy pillanatig még állva maradt. Furcsa zaj hallatszott kintről; siránkozásszerű magas hang, de nem igazán tűnt úgy, mintha ember adta volna ki. Micsoda hang! mondta az anyja, biztosan a kutya. Na, ülj már le! És tényleg leült. Egy ideig még azt teszi, amit mondanak neki, itt marad, velük, ez már mit se számít. Erősebb náluk. Erősebb a legtöbb embernél, akivel valaha találkozni fog. Hátradőlt, mélyen be-, majd kilélegzett; érezte maga körül a hideg ragyogást: valamiféle hatalmat, valamiféle szentséget. Volt valami, amit a többiek nem ismertek, ő azonban már igen, és ez a valami egy fontos és nagy dolog volt. Még mindig mosolygott; most már semmiféle erőfeszítésébe nem került. Csodálatos időnk van, nem? mondta az anyja, miközben a fia tányérjára tett valamit. Igazi vakációs idő! Hát nem volt szép ez a délelőtt? Egyenesen az anyjára nézett, rezzenéstelenül, az anyja azonban hirtelen félrekapta a tekintetét. A fiú kezébe vette a kést és a villát; jólesett a fém hűvös és kemény tapintása. Egy pillanatra elgondolkodott. De bólintott aztán, hát persze. Egész jó volt. TATÁR SÁNDOR fordítása 992

15 SYLVIA PLATH Kastélykert A kút kiszáradt és a rózsák már sehol. Haláltömjén. Közel a te napod. A körték mint kövér kis buddhák. Kék köd vonszolja a tavat. Átkelsz a halak korszakán, Majd a disznó öntelt századain Fejed, lábad és kezed Kimossa az árnyékból a fény. A múlt Táplálja e pár törött fuvolahangot, Akantuszcsúcsot, És a varjú kisimítja köpenyét. Örökséged fehér hanga, méhszárny, Két öngyilkosság, a család farkasai, Órák, kitöltetlenül. Néhány kemény csillag Sárgája már az égen. A pók saját fonalán Kel át a tavon. A giliszták Elhagyják szokásos lakhelyük. A madarak szállnak, egyre szállnak: Ajándékokat visznek egy fájdalmas szüléshez. Éjszakai táncok Mosoly esett a fűbe. Pótolhatatlan! És éjszakai táncaid hogy Merülnek majd el. A matematikában? Milyen pontos lépések és forgás Biztos szüntelen 993

16 A világot járják. Én sem ülök egészen Megfosztva a széptől, apró lélegzeted Ajándéka, álmod ázott fű illata: Liliomok, liliomaid nélkül. Mesebeliek. Az én hideg redői, a kontyvirág És a szépítkező tigris Pettyek és izzó szirmok kitárt legyezője. Micsoda űrt szelnek át Az üstökösök, Micsoda hideget, feledést. Így szitálnak mozdulataid is Melegek és emberiek, majd rózsaszínű fényük Peregve vérzi át A sötét égi amnéziát. Miért adták nekem E lámpásokat, e bolygókat, Zuhognak, mint az áldás A hatoldalú, fehér pihék, Szemem, szám, hajam Érintik és elolvadnak. A semmibe. GALÁCZ KAROLINA fordításai 994

17 Indulás A fügefán a kertben zöld fügék; Zöld a szőlő is a zöld venyigén Árnyat vet a téglavörös cserepekre. Nincs több pénzünk. Kotyvaszt a természet: keserűt keserűhöz. Távozásunkat nem kíséri részvét. Süt a nap éretlen kukoricára. A tarlón macskák játszanak. Emlékünkben sem enyhül ez az ínség A bronz nap, a hold acélpatinája, A világ ólomhamuja, Sosem veszti kontúrjait A kék öblöt lezáró szirtes földnyelv, Ahogy veri, veri a nyílt Tenger, végtelenül brutálisan. Sirálypiszkos kőkunyhó tárja Alacsony ajtaját a korhasztó időknek: A sárga marton a tenger felé Mogorva, drótszőrű kecskék csoszognak Nyalogatni a sót. Téli hajó Nincs semmi említésre méltó mozgás a parton. A dokkban félredőlt piros uszályok Pattogzanak, ósdiak, szedett-vedettek Úgy tűnik, elpusztíthatatlanok. Lüktet a tenger, olajbőr alatt. Sirály áll helyt egy bódé tetején, Hivatalos, hamuszín öltönyében, A széldagályban, akár egy cövek, A kikötő egész lapálya Ott horgonyoz szembogarában. 995

18 Valami duzzatag úszik fel a halasvíz Fölé: mint nappali hold, vagy bádogszivar. Unalmas látvány, mint egy régi rézkarc. Három hordóból rákokat rakodnak. A móló bármikor összeomolhat, Vele a raktárak, daruk, hidak, Hajókémények kártyavára A távolban. Körülöttünk a víz Loccsanva, laza köznyelven locsog, Hoz-visz döglött hal- és kátrányszagot. Még kijjebb a hullámok jégtortákat szopogatnak Csavargók, szerelmesek holt idénye. Még az árnyékunk is kék a hidegtől. Járt volna még nekünk egy napfelkelte Ez a jégbordás hajó lett belőle, Szakállas, puffadt, mint albatrosz a fagyban, Zord idő címer: üveges héj feszül Csörlőkre, drótkötelekre. De meghámozza a nap nemsoká: A hullámok villognak, mint a kés. IMREH ANDRÁS fordításai Ibsen Nórája Indiában

19 MURIEL SPARK A szeráf és a Zambézi Talán hallottak már Samuel Cramerről, a félig költő, félig újságíróról, akinek egy Fanfarlo nevű táncosnőhöz is köze volt. Látni fogják azonban, hogy ha nem hallottak róla, az sem számít. Állítólag igen felkapott volt Párizsban a tizenkilencedik század elején, és még mindig igen felkapott volt 1946-ban, mikor találkoztam vele csak ekkor másképp. Ugyanaz a férfi volt, de megváltozott. Abban az időben például, több mint száz évvel ezelőtt Cramer, anélkül, hogy erőltette volna, sok évtizeden keresztül megmaradt körülbelül huszonöt évesnek. De amikor én ismertem, már egyértelműen benne járt negyvenkét éves korszakában. Akkoriban egy benzinkutat működtetett a Zambézitől délre, négy mérföldre onnan, ahol a Viktória-vízesés zuhog le a szirtről. Cramernek volt néhány kiadó szobája, ahol a vízeséshez látogatókat szállásolta el, ha tele volt a szálloda. Engem azért küldtek hozzá, mert karácsony hete lévén nem volt szoba a hotelben. Hullámlemezből épült műhelyénél találtam, amint épp egy ormótlan, ütöttkopott Mercedest próbált beindítani. Első ránézésre a Kongó környékéről származó belgának ítéltem. Küllemében összeolvadt észak és dél: világos haj és vászonfakó bőr. Később azonban elmondta, hogy apja német volt, anyja pedig chilei. Sokkal inkább ezért, nem pedig az ajtó fölötti S. Cramer névtábla miatt rémlett úgy, mintha már hallottam volna róla azelőtt. Meglehetősen forró december volt kevés esővel. Egyik éjjel, karácsony előtt három nappal a szobám előtti verandán ülve a szakadt szúnyoghálón át a távoli villámlást figyeltem. Mikor tartósan ilyen rekkenő a hőség, mintha valami történne az élet természetes neszeivel. A hang a szokásosnál lassabban terjed, és valahogy fojtottan, gúzsba kötve jut el az emberhez. A szkarabeuszbogarak, amik általában hátuk éles koppanásával esnek a lépcsőre, azon az éjszakán mintha szivacsra hullottak volna. Láttam, amint lepottyan egy, ám hangja csak némi késéssel ütötte meg a fülem. A kisebb termetű vadállatok hangját is elnyelte a levegő. Igazából csak olyankor vettem észre, hogy egyáltalán körülvesznek a különféle zörejek, mikor a bozótos minden neszezése egyszerre hallgatott el, mint általában, mikor leopárd járja a környéket. Az általános, csendes motoszkáláson át kihallatszott, mint folyik kissé távolabb Cramer esti összejövetele. A forróság eltorzított minden szót. A poharak hangja olyan volt, mintha nem is üvegtárgyak, hanem selyempapírba csomagolt palackok csörömpölnének. Néha pillanatokig lógott tompultan egy-egy kiáltás vagy harsány nevetés a levegőben, de ezek nem voltak valódi hangok. 997

20 Mintha valahonnan nagyon távolról jöttek volna; mint amikor az ember a londoni ködön át látja egy zseblámpa fényét. Cramer átjött a verandán az én oldalamra, és hívott, hogy csatlakozzam a társasághoz. Őszintén feleltem, hogy örömömre szolgálna, igaz, jólesett egyedül üldögélni. Hogy felszívja a hőség az ember akaratát! Öt ember ült a fonott karosszékekben koktélozgatva és sós mogyorót rágcsálva. Megismerkedtem egy vörös hajú livingstone-i katonával, aki nemrég érkezett Angliából, és Cramer két vendégével: egy bulawayói dohányültetvényessel és feleségével. Ottani szokás szerint az utóbbi kettőt keresztnevén mutatták be nekem. Mannie, az alacsony, szögletes arcú, zömök testfelépítésű, sötét hajú férfi portugálnak tűnt a keleti partról. A nő, Fanny a kirojtosodott nád karosszéket csipkedte, és ahogy felemelte poharát, kissé reszkető kezén csilingeltek a karperecek. Ötven körüli lehetett, jól szituált, csinos asszony. Kékes árnyalatú ősz haja frufruban végződött malária nyomait viselő arca fölött. Úgy ütöttem el velük az időt, ahogy azon a vidéken az idegenekkel szokás. Az ültetvényesekkel a hatszáz mérföldes körzetben élő ismerőseink neveinek listáiból összeállítottunk egy újabbat, melyen már csak a közös ismerősök szerepeltek. A katona megosztotta velünk a Lusaka és Livingstone közötti térség híreit. Eközben vita volt kialakulóban Cramer, Fanny és Mannie között, melyben szemlátomást Fanny kerekedett felül. Úgy tűnt, egy közelgő karácsonyi pásztorjátékról vagy hangversenyről van szó, amin mindhárman részt vesznek. Többször elkaptam egy-egy beszédfoszlányt, mint angyalok kara, pásztorok, nevetséges ár és a lányaim. A jelek szerint ezek voltak a vita kulcsszavai. Mikor a katona egy nevet említett, Fanny hirtelen elhallgatott egy pillanatra, majd hozzánk fordult. Az a lány az egyik tanítványom volt mondta. Három évig adtam neki leckéket. Mannie indulni készült, és Fanny, mielőtt követte volna, elővett egy névjegyet a táskájából, és körmei közé csippentve felém nyújtotta. Ha bármelyik barátodat érdekelné mondta bizonytalanul. Mikor a férfival autóba ültek és elhajtottak, a kártyát néztem. Egy tőlünk a folyó mentén úgy négy mérföldre lévő cím fölött ez állt: Mme La Fanfarlo (Párizs, London) Táncoktató. Balett. Báli tánc. Utazás megállapodás szerint biztosítva Másnap, mikor Cramerrel összefutottam, még mindig a Mercedest bütykölte. Maga az a férfi, akiről Baudelaire írt? kérdeztem. A vállam fölött a kiégett szavannát bámulta, és nyugalmat erőltetett arcára. Igen felelte. Miből gondolta? Fanny névjegykártyáján a Fanfarlo név áll mondtam. Nem ismerte őt Párizsban? 998

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Iskolakód 2008/2009. S ZÖVEGÉRTÉS 4. év f olyam. Az MFFPPTI nem járul hozzá a feladatok részben vagy egészben történő üzleti célú felhasználásához!

Iskolakód 2008/2009. S ZÖVEGÉRTÉS 4. év f olyam. Az MFFPPTI nem járul hozzá a feladatok részben vagy egészben történő üzleti célú felhasználásához! Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet 1088 Budapest, Vas utca 8-10. Iskolakód 5 Évfolyam Osztálykód Naplósorszám Nem 2008/2009. S ZÖVEGÉRTÉS 4. év f olyam Az iskola bélyegzője:

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla!

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla! ÚJ LAKÁSBAN Kedves Csilla! Képzeld el! Új lakásban lakom! Ez a legszebb ház a környéken! Egy mesés társasházban, gyönyörű lakásban élek! Képzeld el! Van benne egy csendes hálószoba, világos nappali szoba,

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek

Részletesebben

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek.

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek. Elmore Leonard: Dinamit (részlet) Fordította: Totth Benedek Chris Mankowski utolsó munkanapja, délután kettő, még két óra van hátra a műszak végéig, amikor befut a riasztás, hogy hatástalanítania kell

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE.

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. Program: Közös imádkozás. A hét folyamán feldolgozott A HÁROM FA LEGENDÁJA

Részletesebben

HOGY MENT A HEGY? ~ 40 ~

HOGY MENT A HEGY? ~ 40 ~ HOGY MENT A HEGY? Hogy ment a hegy olyan magasra? Hogy görgött fel a szikla rajta? Hogy ment az út a hegyre fel, mikor még út se volt? Hogy lett a csúcs, hogy lett a bérc oly furcsa zord? Hogy nőtt a hegy

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám:

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: Jelentkezési lap.. NÉV Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: 1.Feladat TOTÓ (Húzd alá a helyes választ!) 1. Mibe lépett bele Kópé, amikor vérzett a lába? egy hegyes szögbe egy süni

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Kirsch Ákos. Szirének éneke

Kirsch Ákos. Szirének éneke Kirsch Ákos Szirének éneke Prológus Medúza komphajó Ötven kilométerre a pireuszi kikötőtől Melissza Florakisz fázósan húzta össze magán kardigánját, ahogy a hajóorrban lévő padon üldögélt, és figyelte

Részletesebben

ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE

ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE A kiadványt összeállította: Laskó Zoltánné, Rosta Helga, Szirmai Nóra Grafika: Varga Gábor Farkas, Tunyogi Gábor Kiadja: Városi Képtár - Deák Gyűjtemény,

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK SZKB_207_05 FELKÉSZÍTÉS A FELNÔTT SZEREPEKRE TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK KIBÔL LESZ A JÓ BARÁT? A modul szerzôi: Simon Gabriella Nagy Ilona SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 7. ÉVFOLYAM

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

34 tiszatáj. Közönséges történet

34 tiszatáj. Közönséges történet 34 tiszatáj NAGY KOPPÁNY ZSOLT Közönséges történet Amikor Virág hazaérkezett, Gábor a pamlagon feküdt, behúzott sötétítőkkel. Nem mozdult akkor sem, amikor felesége már a cipőiből lépett ki. Virág mint

Részletesebben

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig.

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig. Gesztenyefaág A kórház hűvös, steril levegője körülölelte az idős asszonyt. A szoba fehér berendezése és a csempézett fal tisztaságot sugárzott. Négy ágy volt benne, közülük egy üresen állt, a mellette

Részletesebben

VAKTÜKÖRBEN BERETKA FERENC

VAKTÜKÖRBEN BERETKA FERENC VAKTÜKÖRBEN BERETKA FERENC Most már mindegy, most már megtörténhet bárhogyan és bármi, a dolgok folytonossága egyszer űen kényszerít, nem maradhatok tovább, téged sem kényszeríthetlek arra, hogy így maradj,

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben