Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvő Alapiskola, Tornalja

Átírás

1 Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvő Alapiskola, Tornalja Az Amerikai Egyesült Államok a kulcslyukon keresztül - segédanyag a mőveltségi vetélkedıhöz - Kidolgozta: Mgr Norbert Dubovský

2 Az USA földrajza és történelme

3 Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok (röviden Egyesült Államok, angolul United States of America, röviden United States vagy USA) egy állam Észak-Amerikában, északról Kanada, keletrıl az Atlanti-óceán, délrıl Mexikó és nyugatról a Csendes-óceán határolja. Az Egyesült Államok szövetségi alkotmányos köztársaság, amelynek fıvárosa Washington, D.C.. Több mint 9,6 millió km²-es területével és 300 milliós lakosságával az USA a világ harmadik legnagyobb állama terület és lakosság alapján egyaránt. Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai, azok fıvárosai és röviditése: Alabama, Montgomery (AL) Alaska, Juneau (AK) Arizona, Phoenix (AZ) Arkansas, Little Rock (AR) California, Sacramento (CA) Colorado, Denver (CO) Connecticut, Hartford (CT) Delaware, Dover (DE) Florida, Tallahassee (FL) Georgia, Atlanta (GA) Hawaii, Honolulu (HI) Idaho, Boise (ID) Illinois, Springfield (IL) Indiana, Indianapolis (IN) Iowa, Des Moines (IA)

4 Kansas, Topeka (KS) Kentucky, Frankfort (KY) Louisiana, Baton Rouge (LA) Maine, Augusta (ME) Maryland, Annapolis (MD) Massachusetts, Boston (MA) Michigan, Lansing (MI) Minnesota, St. Paul (MN) Mississippi, Jackson (MS) Missouri, Jefferson City (MO) Montana, Helena (MT) Nebraska, Lincoln (NE) Nevada, Carson City (NV) New Hampshire, Concord (NH) New Jersey, Trenton (NJ) New Mexico, Santa Fe (NM) New York, Albany (NY) North Carolina, Raleigh (NC) North Dakota, Bismarck (ND) Ohio, Columbus (OH) Oklahoma, Oklahoma City (OK) Oregon, Salem (OR) Pennsylvania, Harrisburg (PA) Rhode Island, Providence (RI) South Carolina, Columbia (SC) South Dakota, Pierre (SD) Tennessee, Nashville (TN) Texas, Austin (TX) Utah, Salt Lake City (UT) Vermont, Montpelier (VT) Virginia, Richmond (VA) Washington, Olympia (WA) West Virginia, Charleston (WV) Wisconsin, Madison (WI) Wyoming, Cheyenne (WY) Katonai, gazdasági, kulturális és politikai befolyása leginkább a 19. és a 20. században nıtt meg. A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, a világ legjelentısebb gazdasági és katonai nagyhatalma, bár Oroszország és Kína nemzetközi tekintélye és gazdasági ereje a 2000-es évek közepére-végére jelentısen megnıtt. zászló címer

5 Nemzeti mottó: (1776-tól): E pluribus unum (sokból egy) (1956-tól): In God We Trust (Istenben bízunk) Himnusz: The Star-Spangled Banner Fıváros Washington, D.C. é. sz ny. h Legnagyobb város New York Államforma szövetségi köztársaság - Elnök George W. Bush - Alelnök Dick Cheney Hivatalos nyelv Függetlenség Szövetségi szinten nincsen, egyes tagállamoknak van. Gyakorlatban: angol, spanyol Nagy-Britanniától - kikiáltása július 4. - elismerése szeptember 3. Terület - Összes km² (.) - Víz (%) 4,87% Népesség évi becslés évi népszámlálás Népsőrőség 31 fı/km² GDP 2008 becslés - Összes millió USD - Egy fıre jutó USD PPP: millió USD PPP: USD HDI (2005) 0,951 (.) magas

6 Pénznem USA dollár (4217) Idızóna ( UTC -5-tıl -10-ig) - Nyári idıszámítás ( UTC -4-tıl -10-ig) Internet TLD Nemzetközi gépkocsijel Hívószám [[..us.gov.edu.mil]] USA +1 1 Csak az ötven tagállam Földrajz Domborzat Az USA természetföldrajz szempontjából a következı nagytájakra és nagytájcsoportokra oszlik: Appalache-hegység

7 ÉK DNY csapásirányú hegység a kontinens keleti felén, amelyet a Hudson-folyó két részre tagol. Az északi része a Kaledóniai-, a déli része a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképzıdés elsı szakasza amely az Amerikai Egyesült Államok területére esik győrıdés során keletkezett, üledékes hegységek. Majd fıleg északon gránit benyomulások alakultak ki (Newfoundland, New-Brunswick). A Variszkuszihegységképzıdés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kızetekbıl áll. Belsı- vagy Központi-síkság Az ország középsı területét zömmel tengeri üledékkel borított síkságok jellemzik. Öt-Tó-vidéke vagy Nagy-tavak vidéke Öt hatalmas tó van itt egymással kapcsolatban, valóságos kis tengert alkotva: Felsı-tó, Huron-tó, Michigan-tó, Erie-tó, Ontario-tó Mindezek mellett a vidék tagjaira jellemzı az, hogy az üledékek olykor dılt rétegeket alkotnak, a rétegek pedig olykor réteglépcsıben szakadnak meg, ami olyan csodálatos tájak kialakulását vonta maga után, mint a Niagara lépcsıje. A jégkorszak következményeként morénavonulatok (gleccserek által kivájt anyagok lerakódása a jég elolvadásával) alakultak ki itt (pl.: Oak Ridge Tennessee államban). Mississippi-medence Északi részén fıként morénák találhatók a felszínen, délen pedig elsısorban lösz. A pleisztocén kor jégtakarója a Missouri és Ohio (a Mississippi mellékfolyói) vonaláig húzódott a legkeményebb jégkorszak alatt. Préri-tábla Nyugat felé enyhén emelkedik, de igen nagy terület lévén a két széle között helyenként 1000 méteres magasságkülönbség is van. Leginkább krétakori üledék borítja egyhangú felszínét. Helyenként réteglépcsık, bazaltvulkánok találhatók. A pleisztocén jege néhol marta

8 felszínét és az olvadás is ritkán 300 méteres vízmosásokat hozott létre. Éghajlata ma is szélsıséges, így jobbára csak főfélék lepik.grand Canyon, az ország egyik legismertebb természeti látványossága Partmenti síkságok Délnyugaton a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán határolja, tengeri (harmadidıszakból), illetve folyóvízi üledék fedi. A part folyamatosan épül, a tenger dőnéket és turzásokat rak a fenékre. Lagúnái látványosak. Kordillerák A Pacifikus-hegységrendszer tagja; a part menti Nyugati-Kordillerákból, a Keleti- Kordillerákból és a köztük húzódó belsı medencébıl, illetve fennsíkból áll. A Nyugati-Kordillerák belsı vonulatának része a Cascade-hegység, amely vulkáni kúpokkal teljes, és a zömében kristályos Sierra Nevada. A külsı vonulata lényegében a Parti-hegység. A két vonulatot árkok választják el, mint a Kaliforniai-árok. Sziklás-hegység A Keleti-Kordillerák legidısebb tagja. A középidı végén elkezdıdött győrıdése, a harmadidıszakban feldarabolódott, de tőzhányók továbbra is építették, így az üledékes kızetek tetején kristályos kızetek magasodnak az egykori vulkánok helyén. A Szikláshegységben alapították a világ elsı nemzeti parkját, Yellowstone-t. Belsı medencék és fennsíkok A Kolumbia-medencén hatalmas (harmadidıszaki) bazaltplató terül el. A Nagy-medence száraz területén sós tavak és sósivatagok találhatóak (pl.: Nagy-Sós-tó). A Colorado-fennsík különleges látványt nyújt, mert a Colorado folyó bevágódása kanyonokat hozott létre (Pl.: Nagy-kanyon, angolul: Grand-canyon). Ennek különleges jelentısége van a földtörténeti korok vizsgálatában, hiszen itt több száz kilométer szélesen 1500 méter mélyen tanulmányozható az egymásrarakódás egyetlen kapavágás nélkül. Az Amerikai Egyesült Államok történelme Az Amerikai Egyesült Államok, röviden Egyesült Államok, egy szövetségi alkotmányos köztársaság Észak-Amerikában, északról Kanada, keletrıl az Atlanti-óceán, délrıl Mexikó és nyugatról a Csendes-óceán határolja. Az USA kialakulása 1773-ban Nagy-Britannia és 13 amerikai gyarmata közötti feszültségek a bostoni teadélutánban csúcsosodtak ki.

9 Tea megsemmisítése a bostoni kikötıben. Litográfia 1846-ból. A Bostoni teadélutánnak nevezett december 16-i bostoni eseménysorozat (angolul Boston Tea Party) az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen elızménye volt. A teadélután elızményei A 18. század második felében Boston az angol gyarmati politika elleni tiltakozás helyszínévé vált. A szétszórt települések jelentıs része ugyanis a keleti part közelében volt. A fehér telepesek száma ebben az idıszakban negyedmillióról hamarosan két és félmillióra nıtt. Az angolok is hasznot akartak húzni a nagymértékő kivándorlásból és jelentısen megemelték az adókat és a behozatali vámokat. Az 1765-ös bélyegtörvény (Stamp Act) és az 1767-es, számos termékre, többek közt a teára új adókat kivetı Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd Bostoni sortőz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben. Az új adók kijátszására széles körben elterjedté vált a csempészet, amelyben többek közt John Hancock, a Függetlenségi Nyilatkozat késıbbi aláírója is részt vett. Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, ıt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt. Védıje nem volt más, mint John Adams, az Amerikai Egyesült Államok késıbbi elnöke. Az ellene emelt vádakat késıbb elejtették, ám Hancock bojkottot szervezett a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából behozott teája ellen, így annak a eladásai a gyarmatokon az addigi rıl mindössze 520 fontra zuhantak ra a Kelet-indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan készletekkel. A brit kormány jóváhagyta a tea törvényt (Tea Act), amely lehetıvé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedık és csempészek árai alatt adhassa el az árut. A legtöbb amerikai kikötıben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, elıkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát. A bostoni teadélután december 16-án indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötıben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de változatlanul fenntartotta a tea vámját az észak-amerikai gyarmatokon.

10 A teadélután következményei Ez az úgynevezett bostoni teadélután volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon. Olyan teát fızünk György királynak, hogy abba belefullad! mondták. A helyzet ezután mérgesedett el, mert a Lord North által vezetett kormány a lázadást erıszakkal akarta leverni. A bostoni események is hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború évi kitöréséhez. Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom Észak-amerikai gyarmat háborúja volt Nagy-Britannia ellen. A gyarmatok népességét megosztotta a konfliktus, és míg a patrióták a gyarmatok függetlenedését támogatták, addig a lojalisták továbbra is hőek maradtak az angol királyhoz. A gyarmatok kezdetben nem is függetlenedni kívántak, hanem a számukra kedvezıtlen rendeletek, adók visszavonását követelték. A háború kitörésének számos oka volt, a folyamat már 1763-ban megkezdıdött, 1775-ben pedig fegyveres szakaszába lépett, és 1783-ban a párizsi békekötéssel zárult [2], ahol Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását. Amint Nagy-Britannia megnyerte a Franciaországgal vívott hétéves háborút ( ), hozzáfogott, hogy érvényt szerezzen korábban hozott, ám eddig be nem tartott törvényeinek és ahhoz, hogy a háború alatt felgyülemlett államadósság egy részét az amerikai gyarmatokra hárítsa. Nagyrészben ezen intézkedések vezettek el a háború kitöréséhez, egyes történészek szerint azonban, az amerikai függetlenségi háború okainak egy része már jóval korábbi eredetre vezethetı vissza: a társadalmi problémákra és ellentétekre [3]. A háború kezdetét a lexingtoni összecsapás jelentette április 19-én ban a gyarmatok megalapították a kontinentális kongresszust, megalakították a kontinentális hadsereget, és július 4-én kikiáltották függetlenségüket. A konfliktus során Nagy-Britannia versenytársai támogatást nyújtottak a gyarmatoknak, kezdetben titokban, majd nyíltan is. Franciaország az 1778-as jelentıs saratogai amerikai gyızelem után kötött hivatalos szövetséget az Egyesült Államokkal. Spanyolország és Hollandia is háborúba lépett Nagy-Britannia ellen. A harcokban az angol hadsereg kihasználta tengeri fölényét, számos parti várost tudott így megszállva tartani, ám viszonylag kis szárazföldi haderejük nem volt képes nagyobb területeket uralma alá vonni. A reguláris brit haderı a nyílt csatákban erısebbnek bizonyult, ám nem volt olyan hatásos számára kedvezıtlen terepen. A nagy távolságok miatt utánpótlási problémákkal is szembe kellet nézniük. A francia segítséggel aratott gyızelem a Chesapeake-öböl fölött megteremtette a lehetıségét annak, hogy a gyarmatok hadereje döntı gyızelmet arasson Yortownnál, amely a Lord Cornwallis vezette brit hadsereg fegyverletételéhez vezetett 1781-ben. A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok. Képviselıik ezt követıen a Philadelphiában tartott Kontinentális Kongresszuson szövetséget kötöttek, és kimondták, hogy közösen ellenállnak az angoloknak július 4-én a philadelphiai Kongresszus elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot (amit Thomas Jefferson írt) és ezzel a 13 gyarmat végleg elszakadt Nagy-Britanniától, és megalakították az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követı függetlenségi háborút a párizsi béke zárta le 1783-ban, amellyel Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államokat.

11 1776. július 2-án a Kontinentális Kongresszus elfogadta a tizenhárom gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét kimondó Lee-határozatot. A döntést hivatalosan bejelentı és megindokló dokumentum, az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata július 4-én került jóváhagyásra. Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a függetlenség napja a USA nemzeti ünnepe. Az Egyesült Államok Alkotmányát szeptember 17-én fejezték be, és 1789-ben lépett érvénybe. Az alkotmány az Egyesült Államok alaptörvényeit tartalmazza, megírásában nagy szerepet játszott két késıbbi elnök, John Adams, illetve Thomas Jefferson. Ez a dokumentum a történelem legrégebbi alkotmánya, ami még ma is érvényben van. Ami ezt elısegítette, az az alkotmány rugalmassága, ami kiegészíthetıségébıl fakad. A mai napig 27 kiegészítés (Amendment) van érvényben. Az Únió bıvülése Miután az 1777-ben megalkotott, majd 1781-ben elfogadott Konföderációs Cikkelyek túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy a fiatal államszövetséget egyben tartsák, 1787-ben elfogadták az azóta is érvényben lévı, új alkotmányt. Az USA elsı elnöke a függetlenségi háború sikeres hadvezére George Washington lett.

12 Thomas Jefferson George Washington A függetlenségi háborút követıen az új állam gyors fejlıdésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az ıslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követıen hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz. Amerikai polgárháború Amerikai polgárháború Dátum: április április 9. Helyszín: Fıként az Egyesült Államok déli része Eredmény: Az unió gyızelme, a rabszolgaság eltörlése Harcoló felek Amerikai Egyesült Államok ("Unió") Parancsnokok Amerikai Konföderációs Államok ("Konföderáció") Haderı Abraham Lincoln, Ulysses S. Grant Veszteségek Jefferson Davis, Robert E. Lee

13 halott (ebbıl a csaták során vesztette életét), sebesült halott (ebbıl a csaták során vesztette életét), sebesült Az amerikai polgárháború Az amerikai polgárháború ( ) Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államok területén lezajlott fegyveres konfliktus, 24 többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok Konföderációjába (konföderációsok v. szecesszionisták) tömörült 11 déli állam között. A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították az Uniótól való elszakadáshoz (szecesszió) való jogukat. A háború több mint fı veszteséget követelt (a lakosság 3,09%-a), ebbıl kb elhalálozás (1,78%), ami magasabb veszteség, mint amit az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A polgárháború okai (illetve maga a háború elnevezése is) vita tárgyát képezik. (A déli államok néhány szószólója nem fogadja el a polgárháború elnevezést, mondván független államok, államszövetségek közti konfliktusról van szó). Okok Az ipari gazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között a század folyamán egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Sértette a déliek érdekeit, hogy az amerikai iparvállalatok vámokkal védték a belsı piacot, így szabadulva meg az európai versenytıl, míg a Dél biztosította az olcsó nyersanyagot és felvevıpiacot. Északon a farmerek kis parcellák foglalásában voltak érdekeltek, ezzel szemben a déliek ültetvények kialakításában. Amikor egy új állam felvételére került sor, felmerült a kérdés, hogy engedélyezzék e ott a rabszolgatartást; hiszen ha engedélyezik, ültetvények, ha nem, farmok jönnek létre. A rabszolgatartást a lakosság nagy része ellenezte, így a század elején megjelent az abolicionista mozgalom, a feketék felszabadításáért küzdı mozgalom. Az ellentétek akkor élezıdtek ki, amikor Kansas felvételekor a 1820-ban Missouri felvételekor a megoldást kompromisszummal halogatták. A Missouri-kompromisszum nem valósult meg, nem tudtak megegyezni a terület hovatartozásáról. Elızmények - Események 1861 januárjában Abraham Lincoln köztudottan rabszolgaságellenes volt, ezért az elnökké választásában fenyegetést látó Dél-Carolina kilépett az Egyesült Államokból. Tettét hat másik állam követte, (Mississippi, Alabama, Florida, Texas, Georgia és Louisiana). A kivált államok létrehozták az Amerikai Konföderációs Államokat. Februárban a Konföderációs Államok megfogalmazták saját alkotmányukat, és elnökükké választották Jefferson Davist. Márciusban a Konföderáció elkobozta a területén található Szövetségi erıdöket, valamint visszavert egy a Sumter erıdbe tartó, utánpótlást szállító hajót, mely visszatért New Yorkba. Áprilisban Lincoln utánpótlást küldött a Charlestoni-öbölben található Sumter erıdbe. A déliek - cseltıl tartva - az erıd parancsnokát megadásra szólították fel. A visszautasítás után tüzet nyitottak az erıdre, melynek védelmét egynapos ostrom után parancsnoka, Robert Anderson ırnagy a szabad elvonulás ellenében feladott. Április 12-ével kezdetét vette a polgárháború. Májusban további négy állam csatlakozott a Konföderációhoz: (Virginia, Észak-Karolina, Tennessee és

14 Arkansas). Virginia székhelye, Richmond lett a Konföderáció fıvárosa. Júniusban Virginia nyugati megyéi nem támogatták a Konföderációt, megalkották Nyugat-Virginiát, mely ban felvételt nyert az Egyesült Államokba. Az északi csapatok tengeri blokádot hoztak létre, hogy elvágják a déli csapatok utánpótlási vonalait. Abraham Lincoln Ulysses S Grant Thomas W Sherman Szembenálló felek Bull Run A közvélemény nyomására az északiak felkészületlen sereget vetettek be a déliek ellen. A két fél a Manassas keresztezıdésnél találkozott, 40 km-re Washingtontól. Július 21-én kezdetét vette az ütközet. Az északiak kezdetben sikereket értek el a szintén zöldfülő déliekkel szemben, de az erısítéssel bıvülı konföderációs csapatok ellentámadásba mentek át. Az északiak fejvesztve menekültek, Lincoln ekkor ismerte fel, hogy hosszú háborúra kell számítani. A vesztes csata után Irwin McDowellt leváltották, és helyére George B. McClellan tábornokot nevezték ki. A déli oldalon Thomas J. Jackson ekkor nyerte el a kıfal becenevet, mert a csapatai elıtt az északiak megtorpantak, mintha kıfalba ütköztek volna.

15 A szemben álló államok. Vörös: Konföderáció, kék:unió, világoslila: Uniós államok, amelyikekben engedélyezték a rabszolgaságot 1861 novemberében északi csatahajók elhallgattatták Walker és Beauregard erıdök ágyúit, lehetıvé téve, hogy Thomas W. Sherman csapataival elfoglalja Port Royalt és a dél-carolinai szigeteket. Északi hajók elfogtak egy Angliába tartó hajót, fedélzetén két déli hivatalnokkal. Anglia háborúval fenyegette meg az USA-t, ha az nem engedte volna el a foglyokat. Egyszerre egy háború válaszolt Lincoln, így a hivatalnokok decemberben szabadon távozhattak januárjában Lincoln felszólította az USA tengeri és szárazföldi erıit egy egyesített támadásra a Konföderáció ellen. McClellan tábornok (aki ekkor már a legfıbb parancsnok) nem engedelmeskedett a felhívásnak. Lincoln leváltotta McClellant és kinevezte a Potomac hadsereg élére. Februárban Ulysses S. Grant Tennessee-ben elfoglalta a Henry, tíz nappal késıbb a Donelson erıdöt. Ekkor kapta becenevét, mely szójáték a neve kezdıbetőivel ( Unconditional Surrender Grant, azaz Feltétel Nélküli Megadás Grant). Lincoln 11 éves fia lázban meghalt. A halál oka, hogy valószínőleg a Fehér Ház szennyezett vizébıl ivott. Márciusban a történelem során elıször csapott össze két vaspáncélos hajó, név szerint a déli Merrimac (korábban Virginia) és az északi Monitor. Az ütközet döntetlen, de a Merrimac-nek egy nappal korábban sikerült elsüllyesztenie két északi fahajót, jelezvén, hogy a tengeri hadviselés végérvényesen megváltozott. McClellan tábornok csapatai élén megindult a dél ellen. Április 6-án az északiak Shilohnál visszaverték a déli támadást. 11-én az északiak bevették a Savannah folyó torkolatánál fekvı Pulaski erıdöt. 17-én David Farragut fıtiszt 17 hajóval elfoglalta New Orleanst, a déliek legnagyobb kikötıjét. Késıbb felfelé hajózva a Mississippin egy folyami aknamezın vezetve hajóit mondta híres mondatát, Pokolba a torpedókkal, teljes sebességgel elıre. McClellan tábornok megkezdi Félsziget hadjáratát, folyamatosan nyomul Richmond felé de a déli fıerıkkel nem sikerül megütköznie. Shiloh Déli csapatok április 6-án hajnalban meglepetésszerő támadást intéztek Grant csapatai ellen Tennessee-ben. A támadás felkészületlenül érte az északiakat, de kitartottak, a nap végére azonban majdnem teljesen fel kellett adniuk a csatamezıt. Éjszaka erısítés érkezett a szövetségiekhez, és másnap ellentámadásba mentek át. A déli csapatok visszavonultak, Grant csak kis számú és fáradt csapatokkal üldözte ıket, melyet a déli utóvéd visszavert. Grant feladta az üldözést. A halottak száma több volt, mint az USA addigi háborús vesztesége összesen. Az északiak oldalán a veszteség halott, sebesült és eltőnt volt, a déliek vesztesége fı. A súlyos veszteségek miatt többen követelték, hogy az elnök váltsa le Grantet de az elnök így válaszolt: Nem nélkülözhetem ezt az embert. İ harcol május-június hónapokban Kıfal Jackson a Shenandoah-völgyben megverte az északi csapatokat, akik visszavonultak Washington védelmére. Az elırenyomuló McClellan majdnem elérte Richmondot, amikor beleütközött a város védelmére érkezı konföderációs erıkbe. Csaták sorozata alakult ki, végül McClellan kénytelen volt visszavonulni. A Konföderációs seregek irányítását Robert E. Lee tábornok vette át. Seven Pines és a 7 napos csata McClellan május 31-én Richmond közelében találkozott a déli erıkkel, melyeknek fıparancsnoka Joseph E. Johnston volt. A csata rosszul indult a déliek számára. James

16 Longstreet tábornok rossz irányba indult csapataival, D. H. Hill tábornok így egyedül rontott rá az ellenségre. Az északiak könnyen visszaverték, míg végre befutott Longstreet. Mindkét fél egyre több egységet vont be a csatába, a veszteségek nagyok voltak, de egyik fél sem tudott igazi eredményt elérni. (Bár egyes vélemények szerint az északi csapatok vesztésre álltak, csak az idıben érkezı erısítés mentette meg ıket.) Johnston megsebesült a csatában, helyét Robert E. Lee tábornok vette át. A Seven Pines-i temetı Június 25-én Lee tábornok támadásával kezdıdött meg a 7 napos csata. A terv grandiózus volt, ha sikerül valóra váltani, a déliek egy cannae-i vereséget mérhettek volna az északiakra. Az elsı nap nem hozott áttörést, az északiak tartották magukat, sıt, csekély 600 métert nyomultak elıre. Június 26-án Kıfal Jacksonnak a Shenandoah-völgybıl hazatérve, A. P. Hill tábornok csapataival egyesülve kellett volna megtámadnia az északi jobbszárnyat. Jackson és a serege azonban kimerült volt és nem támadott, pedig McClellan annak ellenére nem erısítette meg a szárnyat, hogy számított a támadásra. Hill türelmetlen volt, Lee parancsa ellenére megtámadta ugyan az ellenség jobbszárnyát, de visszaverték, és csapatai súlyos veszteségeket szenvedtek. Bár az északiak taktikai gyızelmet arattak és nem volt nagy a veszteségük, McClellan azt hitte, a déliek bekerítik a jobbszárnyát, ezért visszavonult. Többé nem szerezte meg a kezdeményezést. Másnap a csata folytatódott, Lee a háború legnagyobb déli támadását indította. Jackson is támadásba lendült, és bár az északiak több rohamot is visszavertek, végül vissza kellett vonulniuk. 27-én John B. Magruder megtámadta az északiakat, akik a kereszttőz elıl visszavonultak, majd 28-án a Golding Farmnál visszaverték a délieket. 29-én Magruder folytatta a támadást, de Jackson ismét pihentette csapatait, így nem arattak döntı gyızelmet. 30-án a lassan visszavonuló északiakat A.P. Hill és Longstreet tábornokok támadták, de a tervet rosszul hajtották végre. Ennek ellenére áttörték az északi vonalat, és 2 tábornokot foglyul ejtettek, további 5 megsebesült. Július 1-jén Lee utolsó esélye is elszállt, hogy teljesen tönkreverje az északiakat. A szövetségi csapatok a csata során elıször, kedvezı pozícióba kerültek. A terület mocsaras, és egy dombon fel tudták állítani az ágyúkat, innen az egész területet kontrollálhatták. Lee elkeseredetten támadt, de a többszöri próbálkozás ellenére sem járt sikerrel. A déliek nagy árat fizettek a gyızelemért emberbıl et vesztettek, míg az északiak csak et a bıl.

17 2. Manassas vagy 2. Bull Run augusztus-szeptember között Lee megpróbálta északi területekre vinni a háborút, két tábornokával hadjáratot indított Maryland és Pennsylvania államokba. Hogy megállítsák, John Pope és McClellan tábornokok seregeik egyesítését. Lee megakadályozta a tervet, Augusztus 9-én Cedar Mountain-nél A. P. Hill és Jackson tábornokokkal megverte az északiakat, akik Manassas keresztezıdésnél (Bull Run) (ahol 1861 nyarán az északiak egyszer már veszítettek) vették fel új állásaikat. Pope 29-én indította meg támadásait Jackson ellen, de nem tudta kivetni egy befejezetlen vasútvonal töltése mögött húzódó állásaiból. Támadásai 30-án folytatódtak, mintha nem vette volna észre, hogy idıközben Longstreet tábornok is megérkezett seregeivel. Pope támadást indított a nyílt mezın keresztül, de a konföderációs tüzérség hatalmas pusztítást végzett a szövetségiek soraiban, így nem sikerült elfoglalnia a töltést. (Érdekesség: amikor a déliek a töltésen kifogytak a munícióból, kövekkel dobálták az északiakat, akik hasonló módon válaszoltak, hatalmas kıcsata zajlott le két fél között.) Longstreet eközben kezdte bezárni a győrőt, végrehajtva a polgárháború legnagyobb átkaroló hadmőveletét. Az északiak fejvesztve menekültek, csak elképesztı bátorságuknak és egy ügyes ellenakciónak köszönhetı, hogy nem semmisült meg a teljes hadsereg és egy része kijutott a győrőbıl. Pope-ot leváltották, Jackson szeptember 4-én elfoglalta Harpers Ferryt, megszerezve az ott található hatalmas mennyiségő utánpótlást. Lee serege már hónapok óta nem volt, és késıbb sem lett ilyen jól felszerelve, mint ekkor. Antietam McClellan es seregével üldözıbe vette Lee-t, és a szerencse is mellészegıdött. Kezébe kerültek Lee seregének megosztási haditervei (egyes hadtestek több tíz km-re vonulnak egymástól). Kínálkozott a lehetıség, hogy a tábornok seregét apránként semmisítse meg, teljes vereséget mérve a déliekre. McClellan azonban túl óvatos volt, és ahogy Lee, úgy ı sem tudta megszerezni a döntı gyızelmet. 14-én South Mountain-nél megverte Lee hátvédjét, ezután Lee visszavonult Sharpsburgba. Vonalait az Antietam patak mentén állította fel, itt

18 csatlakozott hozzá Jackson. McClellan 17-én megtámadta a balszárnyat, de nem tudott áttörni. Burnside átkelt a patak hídján és a jobbszárnyat támadta, melyet a Harpers Ferrybıl idejében érkezı A. P. Hill mentett meg. A csata tulajdonképpen döntetlen lett, de mivel Lee visszavonult, McClellan-t stratégiai gyızelmet aratott. A csata fıs veszteségével a polgárháború egyik legvéresebb csatája lett. ( fı északi és fı féli veszteség). McClellant leváltották, mert nem üldözte Lee-t, helyére korábbi tisztjét, Ambrose E. Burnside-ot nevezték ki decemberében Burnside üldözıbe vette Lee seregeit, és Fredricksburgnél megütközött a déli csapatokkal. Nagy nehezen átkelt a Rappahanock folyón, de a sorozatos támadások ellenére elvesztette a csatát. Az északiak ismét rendezetlenül vonultak vissza. Burnside utódja Joseph Hooker lett. Fredericksburg (1 Lee az antietami csata után kettéosztotta seregét, Jacksont ismét a Shenandoah-völgybe küldte. Longstreet Fredericksburg-öt és a város fölé magasodó dombokat foglalta el. Késıbb azonban Jackson is csatlakozott, mivel Burnside csapataival gyorsan közeledett a városhoz. Mivel nem tudták, hol akarnak az északiak átkelni a folyón, a déliek hosszasan elnyújtva helyezték el csapataikat a folyó mentén. Burnside parancsot adott három pontonhíd felverésére a folyón, de a déli mesterlövészek kilencszer hiúsították meg a próbálkozást. A tábornok ekkor parancsot adott a város lerombolására, két órán keresztül ágyúztatta Fredericksburg-öt, de a déliek továbbra is ellenırizték a várost. Burnside ekkor önkénteseket küldött át csónakokkal, akik kemény harcok árán a nap végére kiverték a városból a délieket, így a hidak végül elkészültek. December 13-án kezdıdött meg az igazi csata, az északiak 14 rohamot indítottak a jól beásott déliek ellen, de mindannyiszor visszaverték ıket. Csak Jackson vonala ingott meg egyszer, itt az északiak mélyen elıretörtek, de az utolsó pillanatban Jackson észrevette a veszélyt, és sikerült betömnie a vonalaiban ütött rést. Az északiak több mint fıt vesztettek, Burnside-ot leváltották, és Joseph Hookert nevezték ki a helyére januárjában Lincoln kiáltványában felszabadította a rabszolgákat. Ezentúl feketéket is felvettek a szövetségiek seregébe. Grant a Nyugati-hadsereg parancsnoka lett, parancsot kapott Vicksburg bevételére. Márciusban toborzási nehézségek miatt az északiak bevezették a sorozást a éves férfiak körében, a gazdagoknak azonban 300 dollár fejében nem kellett bevonulniuk. New Yorkban emiatt lázadás tört ki. A déliek hasonló intézkedéseket hoztak, melyek ugyancsak hasonló reakciókhoz vezettek. Május-július hónapokban Grant a háború legjobban sikerült hadjáratában Vicksburg felé nyomult, majd a visszavonuló délieket a városnál körbezárta. Eközben Hooker átkelt a Rappahanock folyón, de Lee sokkal kisebb seregével három oldalról megtámadta. Hooker döntı vereséget szenvedett és visszavonult, azonban ez lett a déliek legnagyobb áldozatot követelı gyızelme. (Chancellorsville) Lee ismételten északi területre szerette volna vinni a háborút. Megkezdte hadjáratát, és emberrel benyomult Pennsylvaniába. Gettysburgnél megütközött a szövetségiekkel, de elvesztette az ütközetet. Gettysburg a polgárháború talán leghíresebb, a fordulópontot jelképezı csatája. Gettysburgtıl kezdve bár a déliek még képesek voltak nyerni néhány csatát, az északiak végérvényesen átvették a kezdeményezést és irányítást. Gettysburg után egy nappal, Vicksburgnél a konföderációs csapatok megadták magukat, a város bevételével pedig a Mississippi vonalán kettészakadt a Konföderáció. Július 13-án az elsı fekete katonákból toborzott ezred (az 54. Massachusetts-i Gyalogezred) Robert G. Shaw ezredes vezetésével

19 támadást indított a Wagner erıd ellen Észak-Carolinában. Az ezredes és a 600 fıs ezred fele elesett. Chancellorsville (Vadon csata) Hooker, miután kinevezték a Potomac sereg élére, megosztotta csapatait. Egy részüket Fredericksburgnél hagyta, hogy Lee seregeit továbbra is város dombjain tartsa, ahol megverték Burnside-ot. Másik részükkel átkelt a Rappahanock folyón, és nyugatról tartott a város irányába. Serege fıbıl állt, Lee serege csupán bıl. Hooker megtámadta Lee kommunikációs vonalait, hogy elvágja Lee-t Richmondtól, emiatt a tábornok visszavonuljon, és eközben csapdába ejthesse ıket. A chancellorsville-i csata Lee Richard A. Anderson-t küldte ki felderítésre, aki látva az északi seregeket, lövészárkokat ásatott, Jackson pedig szintén a Vadon felé indult, hogy feltartóztassa a szövetséges csapatokat. A déliek nem hátráltak, ahogy Hooker tervezte. Ekkor azonban különös dolog történt, a Chancellorsville felé közeledı északiak egyszerően átcsúsztak Lee frontvonalán, anélkül, hogy észrevették volna ıket. A két csapat május 1-jén találkozott egymással. Hooker visszavonta csapatait egy sőrő erdıbe, melyet a helyiek Vadonnak hívtak. Itt védelmi pozíciót vettek fel, hogy a Vadonban a déliek rendezetlenül tudjanak csak nyomulni. Lee kockáztatott, tovább osztotta a seregét, és Jacksonra bízta a benyomulást az erdıs területre. Jackson meg is futamította az északiak jobbszárnyát, a csapatai azonban szürkületkor kezdtek összezavarodni és megálltak. Jackson elırelovagolt felderítésre, ekkor a saját embere véletlenül megsebesítette. Késıbb belehalt sérüléseibe. Utódja J.E.B. Stuart másnap a csata legvéresebb támadását indította, hogy egyesülni tudjon Lee-vel. Az északiak hátrálni kezdtek, ekkor Jubal Early befutott a hírrel, hogy az szövetségiek áttörtek Fredericksburgnél. Lee átcsoportosította csapatait, és visszaverte az áttörı szövetségieket. Mire visszatért Chancellorsville-be, Hooker is visszavonult. Lee legnagyobb gyızelmét aratta. Bár a veszteségek ijesztıek voltak ( fı déli és északi), Lee legnagyobb vesztesége mégis Jackson volt. Ráadásul, míg az szövetségiek könnyen pótolták az emberveszteséget, a konföderációsoknak ez egyre nagyobb problémát jelentett, és a tengeri blokád miatt a hadianyag-utánpótlás is egyre inkább akadozott.

20 A gettysburgi csata 1. nap Július 1. Lee benyomult Pennsylvania államba, Washington-t északról próbálta megtámadni. A déliek és az északiak egymással párhuzamosan haladtak a Kék-hegység mentén, valójában egyik fél sem ismerte a másik pontos tartózkodási helyét. Lee eredetileg Harrisburg elfoglalását tervezte, de Henry Heth tábornok június 30-án éjszaka Gettysburg mellett táborozott, és felfedezte, hogy a városkában egy csizmaraktár van. Üzenetet küldött A. P.Hill-nek, hogy ha más parancs nincs, megszerzi a csizmákat. Lee utasította, ha ellenállásba ütközik, azonnal vonuljon vissza. A Hooker tábornokot váltó George G. Meade tábornok felderítı lovasságot küldött ki, hogy kiderítse, hol vannak a déli csapatok. A két lovasdandár, élükön John Buford tábornokkal Gettysburgtıl északnyugatra felfedezte Heth hadosztályát. A tábornok felismerte a hely stratégiai fontosságát, és parancsot adott a déliek megállítására. Heth látta, hogy több mint 7400 katonájával szemben alig több, mint 2700 lovas áll, ezért a parancs ellenére megtámadta Bufordot. Buford lovasai olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy a csata hátralevı részében nem harcoltak, viszont áldozatukkal értékes idıt nyertek, és ezzel a tettükkel félig meg is nyerték a csatát. Az északi erısítés lassan, de biztosan, több hullámban futott be. (A déli erısítés szintúgy). A gettysburgi csata A konföderációs csapatok lassan nyomultak elıre, több oldalról támadva a Papneveldegerincen (Seminary Ridge) és Tölgyfa dombon (Oak Hill) levı szövetségieket. Az északiak kezdetben tartották a gerincet. John Reynolds, az egyik legjobb szövetségi tábornok is megérkezett a csapataival, ám egy déli mesterlövész lelıtte ıt. Kıfal Jackson helyébe lépett Richard Ewell tábornok megfutamította az északiakat, azonban Lee parancsa ellenére nem üldözte ıket kellı eréllyel. A megfutamodó jenkik Gettysburg-ön keresztül visszavonultak a Temetı dombra (Cemetery Hill), 3500-an azonban fogságba estek a városban. A megérkezı Winfield Scott Hancock tábornok végül megállította a visszavonuló csapatokat. A szövetségi csapatok kedvezı pozíciókat foglaltak el a várostól délre esı, kampó alakban elhelyezkedı dombokon. (Cemetery Hill, Cemetery Ridge, Big Round Top, Little Round Top). Lee gyızelme ellenére aggódott, hiszen látta, hogy az ellenség milyen kedvezı védelmi vonalat talált, de hiába küldte parancsait tábornokainak, hogy vessék ki pozícióikból az északiakat,

21 vagy nem támadtak kellı határozottsággal, vagy rohamaik sikertelenek maradtak. A konföderációs elırenyomulást megállították. 2. nap: Július 2-án megérkezett maga Meade tábornok is, és elégedetten nyugtázta a jó pozíciót, valamint látta, hogy több katonája van a csatamezın mint az ellenfélnek, és tudta, még több érkezik. A másik oldalon Longstreet tábornok megpróbálta lebeszélni Lee-t a támadásról, javaslatot tett egy átkaroló hadmőveletre. Lee nem hallgatott rá. Megparancsolta Ewellnek, hogy támadja az ellenség jobbszárnyát, de a fıcsapás a bal szárnyon indult meg Longstreet vezetésével. Az északiak balszárnyát Sickles tábornok emberei alkották, Meade itt nem számított támadásra. Sickles elhagyta pozícióját, és elırenyomult a barackos és a búzamezı irányába, hogy a déliek ne tudjanak ott ágyúkat felállítani. Ezáltal viszont sebezhetıvé vált a balszárny. Longstreet délután fél hatkor megindította támadását. Meade látta veszélyt, és a jobb szárnyól erısítést küldött. Ennek ellenére a déliek kiőzték az ellenséget a búzamezırıl és a barackosból, és kis híján elfoglalták a Round Top-ot és a Little Round Top-ot is. Az északiak csak Joshua Lawrence Chamberlain ezredesnek köszönhették gyızelmüket, aki a stratégiai fontosságú dombot megtartva, a túlerı ellenére is megállította a déli támadást. Jefferson Davis Robert E Lee 3. nap Július 3. Lee utolsó próbálkozásként az unionista közép ellen indított rohamot. A támadás Pickett rohama néven vonult be a történelembe, mert a támadás ékét George E. Pickett vezette. Most a déli csapatok ismételték meg John Pope 2. Manassas-nél elkövetett hibáját, mert közel másfél kilométert kellett megtenniük gyilkos ágyútőzben. A támadás elérte az ellenség vonalát, és rést ütött rajta, azonban az északiak ezt gyorsan betömték, és visszaverték a délieket, akik újra a nyílt mezıre hátráltak. Picket elvesztette embereinek csaknem 70%-át déli katona esett fogságba, a támadás során viszont csak 1500 fı volt az északi veszteség. A háromnapos csata végeredménye több mint elesett katona (több, mint északi a bıl, ebbıl 3155 halott és déli a bıl 3903 halott.)

22 Amerika soha nem látott és nem is lát több ilyen pusztítást a háború folyamán. Lee a csata után visszavonult déli területre. Chickamaguai csata 1863 szeptemberében a déli csapatok döntı gyızelmet arattak a szövetségiek felett a Chikamagua pataknál, Tennessee és Georgia államok határánál. Az északiak visszavonultak Chattanoogába, ahol a konföderációs csapatok bekerítették ıket. November végén Grant megérkezett Chattanoogába, és megfutamította a várost ostromló délieket. A csata legdrámaibb pontja, amikor az északi katonák parancs nélkül, bosszúvágytól főtve Chikamagua! Chikamagua! ordítással szinte lesöpörték a délieket a Missionary-gerincrıl, ahol a déli vonal áttörhetetlennek tőnt. A chickamaguai csata márciusban Grantet kinevezték az Egyesült Álaamok hadseregének élére, a nyugati seregek parancsnokságát William T. Sherman tábornok vette át helyette. Grant katonájával azonnal nekilátott Lee fıs serege üldözésének, és megütközött vele a Vadonban. A háromnapos csata döntetlenül végzıdött, az északi veszteségek nagyobbak, ugyanakkor könnyen pótolhatók is voltak. Grant ezt követıen folyamatosan támadta Lee csapatait, hogy felmorzsolja azt. Megütköztek Spotsylvania-nál és Cold Harbornál, ahol Grant 20 perc alatt fıt veszített. Ez volt Lee utolsó tiszta gyızelme, a katonái száma ekkor már rohamosan fogyott. Grant júniusban megérkezett Petersburg alá, de nem tudta rögtön bevenni a várost. Az ostrom tíz hónapig tartott. Júliusban Jubal Anderson Early tábornok benyomult Maryland területére, hogy csökkentse a Lee seregeire nehezedı nyomást. 5 mérföldre megközelítette Washingtont, de visszaverték. Sherman eközben fıvel megindult Atlanta felé, hogy megütközzön Joseph E. Johnston fıs seregével. Augusztusban George B. McClellan demokrata színekben indult az elnökválasztáson, a republikánus Lincoln ellen. Joseph E. Johnston helyére John B. Hood tábornok kerül, aki hamarosan feladta Atlantát. Szeptemberben Sherman tábornok porig bombázta Atlantát, a város megadta magát. A városban volt a déliek egyik legnagyob lıszerraktára. A gyızelem nagyban segítette Lincoln újraválasztását. Októberben Philip Sheridan lovastábornok a Shenandoah-völgyben döntı gyızelmet aratott Jubal Anderson Early tábornok konföderációs csapatai felett. Novemberben, két hónapos pihenı után Sherman tábornok megindult a tenger felé. Elszakadt az utánpótlási vonalától, ezért engedélyezte katonáinak a fosztogatást. Georgia

23 államban egy 480 km hosszú és csaknem 100 km széles sávban szinte mindent elpusztítottak. Decemberbne Sherman megérkezett a tengerhez, útközben elpusztította a McAllister erıdöt. 8 nappal késıbb bevette Savannah-t, amit karácsonyi ajándékként ajánlott Lincolnnak. Hood legyengült seregével ( fı) Nashville mellett támadásra kényszerült, de George H. Thomas tábornok fıs csapatával tönkreverte, a háború legteljesebb gyızelmét aratva. A Tennessee Konföderációs Sereg ezzel mint hatékony harcoló alakulat megszőnik januárjában az északi csapatok Észak-Carolinában bevették a Fisher erıdöt. A déli csapatok a szállítási problémák és tengeri blokád miatt éheztek, nagyszámú dezertálás vette kezdetét. Jefferson Davis megpróbálta a déli seregeket fekete katonákkal feltölteni, de erre már nem került sor. Januárban módosították az USA alkotmányát, melyben eltörölték a rabszolgaságot. Februárban Lincoln és a déli alelnök, Alexander Stephens Virginiában találkoztak, de a háború befejezésére irányuló tárgyalás eredménytelenül zárult. A háború folytatódott, bár már csak Lee serege Petersburg-nél és Johnston serege Észak-Carolinában, amelyik még képes folytatni a harcot. Az északi katonák száma meghaladta a et. Lee megindította utolsó offenzíváját. Elıször március 25-én támadt, de a támadás alig négy óra múlva kifulladt. Április 1-jén újra támadt, ismét sikertelenül. Április 2-án Grant indította meg offenzíváját, és áttörte a déli védelmet. Ambrose P. Hill meghalt a csatában. Lee evakuálta Petersburg-öt és Richmond-ot, majd nyugatra indult, hogy más csapatokkal egyesüljön. Richmondban zavargás tört ki. Az északiak bevonultak, és felhúzták a csillagossávos lobogót. Április 7-én Lee és Grant seregei ismét találkoztak. Lee utolsó kísérletet tett, hogy kimeneküljön a szőkőlı győrőbıl, de ez nem sikerült. Az északi csapatok három oldalról körülzárták. Lee 9-én megadta magát, és Appomatoxnál letette a fegyvert. Grant megengedte, hogy a déli tisztek megtartsák oldalfegyvereiket, a katonák pedig lovaikat. Washington ünnepelt. 14-én ünnepélyesen felhúzták a USA zászlaját a Sumter erıdre. a Sumter erıd Még ezen az estén egy színházi elıadás alkalmával John Wilkes Booth meggyilkolja Abraham Lincoln-t. Az elnök másnap belehalt sérülésébe. A merénylıt 11 nappal késıbb egy égı pajtába szorították, és egy északi katona agyönlıtte. A merénylet további kilenc szereplıje közül négyet felakasztottak, négyet életfogytiglanra ítéltek, egyet felmentettek.

24 Konföderációs hadifoglyok 1865 májusában az utolsó konföderációs csapatok is megadták magukat. Május 10-én elfogták Jefferson Davis-t. A polgárháború befejeztével a két országrész ismét egyesült. Több mint amerikai halt meg a harcokban, de a járványok miatt elhunytak száma ennek a kétszerese túlélı tért haza amputált végtagokkal. Lincolnt Illinois államban helyezték örök nyugalomra. Nagyhatalommá válás A század fordulóján jelentıs volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlıdés által megkívánt munkaerıt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé. Az USA területszerzı politikája az észak-amerikai kontinenst leszámítva újdonságot jelentett az európai hatalmakéhoz képest. Nem törekedtek klasszikus gyarmatosításra, hanem a gazdasági és a politikai befolyás kialakítását célozták. Ennek elsı példája, hogy az 1820-as évek elején a támogatták a dél-amerikai spanyol gyarmatok függetlenedési törekvéseit. Ekkor fogalmazta meg Monroe elnök az "Amerika az amerikaiaké" elvet, amellyel azt kívánta kifejezni, hogy az európai hatalmak tartsák magukat távol az amerikai kontinenstıl. A függetlenné vált latin-amerikai országok azonban gyorsan az USA gazdasági-politikai befolyása alá kerültek ban a spanyolok elleni kubai felkelés idején a havannai kikötıben robbanás történt az USS Maine hadihajón. (lásd: a képen az USS Main, a robbanás után) Azt ma sem tudni, hogy nem provokáció történt-e, mindesetre az USA hadat üzent Spanyolországnak. A gyors lefolyású háború eredményeként Kuba és a Fülöp-szigetek függetlenné vált, lényegében az USA gyámsága alatt, és megszerezték egyebek mellett Hawaii-t, Guam-ot és a Midway-szigeteket.

25 A 20. század elsı fele Az I. világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe, amelyektıl mindazideig távol tartották magukat. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba. A közvélemény hangulatának megváltozásában jelentıs szerepet játszott, hogy egy német tengeralattjáró megtorpedózta az angol Lusitania nevő gızöst, és a támadásnak több amerikai állampolgár is áldozatul esett közepe táján jelentek meg az elsı amerikai csapatok a franciaországi hadszíntéren. Parancsnokuk Pershing tábornok volt. Az Antant háborús gyızelmében azonban már viszonylag csekély szerepet játszottak. Noha eredetileg Woodrow Wilson elnök javaslatára jött létre, az USA kimaradt a háborút követıen megalakult Népszövetségbıl (ami az ENSZ elıdjének tekinthetı), ismét az elszigetelıdés politikáját választotta, és kimaradt az európai ügyek rendezésébıl. Pershing tábornok Woodrow Wilson A 20-as évek gyors gazdasági fellendülését (ekkor épült New Yorkban a prosperitás jelképének tekintett Empire State Building) az közötti nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra az 1932-ben elnökké választott Franklin Delano Roosevelt meghirdette a New Deal-nek ( új irány ) nevezett politikát. Ez John Maynard Keynes angol közgazdász által a húszas években megfogalmazott elveken alapult, mely szerint recessziós idıszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot, akár nagymértékő eladósodás árán is. Máig vitatott, hogy a harmincas években meginduló fellendülés a New Deal sikerének, vagy az újra meginduló fegyverkezésnek köszönhetı (mint Európában Bár a II. világháború kezdetére csökkentek valamelyest az USA-ban tapasztalható izolacionista törekvések, elıször az Egyesült Államok mégsem lépett be a háborúba, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre drámai hatást gyakorolt azonban a Pearl Harbor elleni váratlan japán támadás és a következı nap december 9-én az USA hadba lépett a tengelyhatalmak ellen.

26 A Pearl Harbor-i csata A Pearl Harbor-i csatában december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját. Elızmények Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államokkal szembeni háborút. Úgy vélték, hogy elegendı nyersanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a Kína elleni háborút, dél felé az európai országok gyarmatait elfoglalják és közben az USA-val is megküzdjenek. Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zároltata a területén lévı japán vagyont és fokozatosan megszüntette a Japánba irányuló kereskedelmet. Jamamoto Iszoroku tengernagy volt a Pearl Harbor-i támadás megtervezıje. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsok segítségével. Támadás Az 1. japán flotta amely hat repülıgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Zuikaku), 2 csatahajóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyıcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt november 26-án indult el a Kuril-szigetektıl. A flotta elıtt pár tengeralattjáró haladt, amelyek mini tengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett Pearl Harbor kikötıjébe hatolniuk. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvı útvonalat választott a flottának: a Kuril szigetekrıl induló flottának északi irányban el kellett kerülnie a Midway-szigeteket, hogy aztán észak felıl közelítse meg Hawaiit októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon és közben egyetlenegy hajóval sem találkozott.

27 Elıjelek Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erıket. December 7-én reggel a kikötı bejáratánál egy amerikai járırözı romboló egy japán tengeralattjárót észlelt, melyet elsüllyesztett. Az elsüllyesztés tényét jelentette. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledı repülıgépeket észlelt. A radarkezelık jelentették az információs központnak, amely ezt úgy értelmezte, hogy ezek a Kaliforniából erısítésként jövı B-17 Flying Fortressek, amelyeknek a megérkezését erre a napra vártak. A gépek, amit észleltek valójában a támadó japán repülıgépek voltak. Meglepı a tévedés, ha figyelembe vesszük, hogy a B-17-eseknek Kaliforniából érkeztek, ami nem északra, hanem keletre van. Ennek ellenére senki sem gyanakodott egy japán támadásra. Az elsı hullám Nagumo flottája december 7-én reggel Pearl Harbor-tól 440 kilométerre északra volt. 6 órakor 183 repülıgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezték a támadást tıl 8.30-ig támadták a kikötıt és a szigeteken lévı repülıtereket. A meglepetés teljes volt. A támadás vasárnap reggel ırségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülıgép negyede tudott csak felszállni, de a túlerıben lévı vadászgépekkel nem sokra mentek. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet. Az ekkor érkezı B-17-eseket a japán vadászgépek lelıtték. A második hullám A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. Azokat a hajókat támadták, melyek az elsı hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9.45-kor fejezıdött be. A japán gépek és között értek vissza a hordozókra. Az elsüllyesztett Arizona csatahajó a Pearl Harbor-i támadás után. A hajó a japán bombatalálat után két napig égett. Egyes darabjait kiemelték, ám a roncs a mai napig Pearl Harborben maradt. A harmadik hullám A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épen maradt hajókat és repülıket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni. De Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az ameriaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés,

28 mert az üzemanyagtartályok még épségben voltak, melyekrıl a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek és az igaziak a föld alatt vannak. Így a flottát Japán felé irányította. A pilóták nem örültek ennek a döntésnek. Veszteségek: Japán : csak 29 repülıgépet és 4 tengeralattjárót vesztett el. USA : Négy csatahajó (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia) elsüllyedt. A USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó (USS Pennsylvania, USS Maryland, USS Tennessee), valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülıgép megsemmisült an meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás idején a japánok fı céljai, a repülıgép-hordozók nem voltak a kikötıben. Következmények A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetıvé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, és Malajziát. Az USA ezzel belépett a háborúba. A második világháború során a Szovjetunió szenvedte el ugyan a legtöbb áldozatot, ám az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének is fontos szerepe volt a szövetségesek gyızelmében. A normandiai partraszállás A II. világháború egyik legfontosabb hadmővelete, a normandiai partraszállás volt. A hadmőveletet Amerika egyik legjelentısebb katonai vezetıje irányította: Dwight "Ike" Eisenhower. Az inváziót több hónapnyi tervezımunka elızte meg, a nagyhatalmakat egy táborba kellett győjteni, Németország ellen. Az acélakaratú Eisenhowernak ebben a lehetetlen helyzetben kellett összefogásra bírni a világ leghatalmasabb szövetséges vezéreit a történelem egyik leghírhedtebb csatájában Normandiában. Az 1944 júniusában lezajlott folyamatoknak köszönhetıen Franciaország és a Benelux-államok felszabadultak. Minden bizonnyal ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadmővelete.

29 Winston Churchill szavaival élve: Ha az El-Alameinnél vívott csata volt a kezdet vége, akkor minden bizonnyal a D-Day, a partraszállás napja volt a vég kezdete. Erwin Rommel tábornagy április 22-én mondta a segédtisztjének: Higgye el, Lang, a partraszállás elsı huszonnégy órája döntı lesz Németország sorsa akkor dıl el a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap. Hadmőveletek A hadmővelet az Overlord (hőbérúr) fedınevet kapta.a hadmővelet nagy részben azért lehetett sikeres mert a németek azt hitték hogy a partraszállás Somme-tól északra fog bekövetkezni ennek több oka volt: 1. Az átkelés itt volt a legrövidebb. 2. A légierı támogatása itt érvényesülhetett a legjobban. 3. A Ruhr-vidék Németország gazdasági szíve felé is itt vezetett a legrövidebb út. Épp ezért a németek ezt a részt erısítették meg a legjobban. Ez nem kerülte el a szövetségesek figyelmét és arra a döntésre jutottak hogy a partraszállás nem végezhetı el hatalmas veszteségek nélkül. A hadmővelet kezdetére 55 gyalogos-, 25 páncélos-, 2 hegyi- és 4 ejtıernyıs-, összesen 86 hadosztályt vontak össze. A légierı (RAF Royal Air Force) 5049 vadászrepülıgépet, 3467 nehézbombázót, 1645 közepes és könnyőbombázót, 698 egyéb harci repülıgépet, 2316 szállító repülıgépet és 2591 vitorlázó repülıgépet számlált. Az inváziós haditengerészeti erık állománya 6 csatahajót, 2 monitort, 22 cirkálót, 93 rombolót, 159 kisebb hajót, 255 aknaszedı hajót, 233 deszant-szállítóhajót és 853 deszant-naszádot számlált. Az expedíciós erık összlétszáma június 6-án katona volt. A Montgomery által kidolgozott partraszállási terv öt helyen irányzott elı partraszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg elsı erıinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandiai parton az Orne-ig az angol 2. hadseregnek kellett három helyen hídfıt létesítenie. A hídfık nyugatról keletre az Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword fedınevet kapták. Célkitőzések, feladatok Az 1. amerikai hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a hadmővelet elsı napján szálljon partra a Weyo-i öböl mindkét oldalán és az elsı nap végére vegyen birtokba egy 30 km széles, és 8-10 km mély hídfıt, és egyesüljön a ledobott légideszanttal. A VII. hadtestnek a hadmővelet 3.

30 napján Valognes-st Sauveur-Le Vicomte vonalat kellett birtokba vennie, és a hadmővelet 16. napjára el akarták foglalni az egész Contentin-félszigetet és Cherbourg kikötıjét. Az V. hadtest feladata az Aura folyótól északra esı körzet birtokba vétele és az ellenség ellenlökéseinek elhárítása volt. Az angol 2. hadsereg feladata az elsı napon Caentól északra való partraszállás és még ezen a napon a Beyeux-Caen-Cabourg terepszakasz elérése, majd páncélos csapatokkal a támadás kifejlesztése, és az ellenség fı erıinek lekötése, hogy az amerikai 1. hadsereg szabadon tevékenykedhessen. A partraszállási térség kiszélesítése után után bevetésre került az amerikai szakaszon az amerikai 3. hadsereg, majd az angol szakaszon a kanadai 2. hadsereg. A két amerikai hadsereg és a 12. hadseregcsoportot Bradley tábornok és a két brit hadsereget és a 21. hadseregcsoportot Montgomery tábornagy parancsnoksága alatt egyesítették. A fıparancsnokság Eisenhowerra szállt. Dwight Eisenhower Franklin Delano Roosevelt Caenban június 12-én már tizenkét hadosztály állt harcban, ezek közül négy páncélos. A légioffenzíva lehetetlenné tett minden összeköttetési útvonalat. Július 8-án egy német jelentés tudatja: "Párizstól nyugatra és délnyugatra immár minden vasúti közlekedés lehetetlen". Churchill egy beszélgetés alkalmával ezt mondta Eisenhowernek:

31 Ha Ön a tél beálltáig olyan hídfıvel rendelkezik, amely a Szajna torkolattól Cherbourgig és a Bretagne-i félszigetig terjed és a 36 hadosztálya lesz odaát, akkor ezt gyızelemnek fogom tekinteni. Ha pedig Le Havre-t is beveszi addig, akkor döntı gyızelemnek. Erre Eisenhower válasza ez volt: Karácsonyra a Rajnánál leszünk A háborúban meggyengült Nagy-Britannia helyébe Amerika lépett, és az vált a kapitalista világ vezetı hatalmává. A hidegháború ( ) A hidegháború szembeálló feleinek eloszlása. A vörös a szovjet szövetségeseket, a kék az amerikai szövetségeseket jelöli. A zöld területek jelzik az ún. harmadik világot. A II. világháborúból az USA a világ legerısebb hatalmaként került ki, amellyel csak a Szovjetunió kelhetett versenyre, az is csupán katonailag, súlyos gazdasági áldozatok árán. A szövetségesek egyetértése igen hamar, már 1945 végén felbomlott, és a következı negyven évet a kölcsönös gyanakvás, a hidegháború határozta meg. Az USA politikája a szovjet, illetve a kommunista elıretörés megakadályozására irányult ig atomfegyvert is kizárólag az USA birtokolt. A szovjet fenyegetés és mellesleg az amerikai érdekek védelmére katonai támaszpontokat hoztak létre az egész világon. Az amerikai csapatok Nyugat-Európában is jelen maradtak, farkasszemet nézve a Kelet-Európában szintén ottmaradó szovjetekkel (elsısorban a kettészakadt Németországban.) Szövetségi rendszerei szintén az egész világra kiterjedtek. (NATO: Nyugat-Európa és Kanada), SEATO: Dél-kelet Ázsia, CENTO: Közép- és Közel-kelet, ANZUS: Csendesóceáni térség. Közülük ma már csak a NATO létezik). Komoly támogatást nyújtottak a kínai polgárháborúban a Csang Kaj-sek-nek. Utóbbiak veresége és a Mao Ce Tung vezette kommunista erık gyızelme után, ENSZ-felhatalmazással amerikai csapatok szálltak partra a Koreában, hogy megakadályozzák a Kim Ir Szen vezette kommunisták gyızelmét. A Koreai háború 1953-ban fegyverszünettel és a félsziget kettéosztásával jutott nyugvópontra. Az amerikai haderı a déli országrészben továbbra is jelen maradt ben McCarthy szenátor javaslatára és vezetésével megalakult az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, amely a kialakuló kommunistaellenes hisztériában egymást követıen idézte maga elé, majd sok esetben lehetetlenné tette szakszervezeti vezetık,

32 értelmiségiek sorát, kommunistaszimpátiával vádolva ıket (Franz Oppenheimer, Charlie Chaplin stb.). A berlini blokád: május szeptember Németország gyorsan a hidegháború közepén találta magát: a második világháború befejezése óta Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió több megszállási övezetre osztotta fel. A szovjet zóna által körülvett Nyugat-Berlinbe légi úton illetve autópályán és vasúton lehetett eljutni. A Vasfüggöny kettéosztotta Európát 1948-ban a francia, a brit és az amerikai zónák egybeolvadtak és az elszabadult infláció megfékezésére ott bevezették az új német márkát. Sztálin a jaltai egyezmény ellenére Nyugat- Berlint is az irányítása alá szeretné vonni, ezért a várost június 23-ától blokád alá vonta. Az amerikaiak egy hatalmas légihidat szerveztek meg a város ellátására, és a széntıl az élelmiszerig minden szükséges anyagot repülıgéppel szállítottak Berlinbe. Több mint egy éven át óránként egy tucatnyi gép szállt le a város nyugati repülıterein május 12-én Sztálin tudomásul vette a terv kudarcát és feloldotta a blokádot.

33 A blokád elsıdleges következményeként az amerikai, francia és brit zónákból megalakult a Német Szövetségi Köztársaság, fıvárosa pedig Bonn lett. A szovjet zónából lett a Német Demokratikus Köztársaság, melynek fıvárosa Berlin volt. A két országot egy vasfüggöny választotta el, és nem ismerték el egymást. Az 50-es évek második felében némileg csökkent az USA, illetve a nyugati országok és a Szovjetunió közötti feszültség ben megkezdıdtek az elsı tárgyalások az atomkísérletek betiltásától, és szó volt egy csúcstalálkozóról Dwight D. Eisenhower elnök és Hruscsov szovjet pártfıtitkár között ban az Urál-hegység fölött a szovjet légvédelem lelıtt egy Lockheed U-2-es típusú amerikai felderítıgépet (Powers-ügy), ami miatt ismét megromlottak a kapcsolatok, és a tervezett csúcstalálkozó is elmaradt április 17-én John F. Kennedy elnöksége idején amerikai támogatással kubai emigránsok szálltak partra a kubai Disznó-öbölben a Fidel Castro vezette forradalmi kormány megdöntésére, az akció azonban három nap alatt kudarcot vallott. A szovjetek nem sokkal ezt követıen közepes hatótávolságú rakétákat telepítettek a szigetországba, ahonnan azok az amerikai szárazföldet is elérhették. Az USA válaszul október 24-én blokád alá vonta a kubai szigetet. Az atomháború kirobbanását végül az utolsó pillanatban megszületett megegyezéssel november 20-án sikerült megelızni: a szovjetek kivonták rakétáikat, az USA feloldotta a blokádot, és bár nem állította helyre a kapcsolatokat Kubával, és továbbra is támogatta az emigránsokat, megszüntette az inváziós fenyegetést ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomcsend egyezményt amely megtiltotta a légköri, víz alatti és a világőrben végrehajtott atomkísérleteket november 22-én a texasi Dallasban meggyilkolták John F. Kennedy elnököt. A gyilkosság fı gyanúsítottja Lee Harvey Oswald, akit a börtönben, november 24-én Jack Ruby lelıtt. Késıbb a börtönben ı is meghalt (a hivatalos jelentés szerint rákban). A Kennedygyilkosság körülményeinek kiderítésére, Warrennek, a Legfelsıbb bíróság elnökének vezetésével bizottság alakult, amely szeptember 27-én több mint tíz kötetben tette közzé a jelentését. Megállapításait azóta is számtalanszor kétségbe vonták, a gyilkosság háttere lényegében azóta is feltáratlan maradt. Kennedyt alelnöke, Lyndon B. Johnson követi az elnöki székben, aki a demokrata párt színeiben a következı elnökválasztást meg is nyeri.

34 John Fitzgerald Kennedy Lee Harvey Oswald A 60-as években az USA fokozatosan belebonyolódott a vietnami háborúba. Az elhúzódó konfliktus egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, az évtized közepétıl erısödı tömegmozgalom követelte a háború befejezését. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a lakosság akkor mintegy 20%-át jelentı feketék polgárjogi mozgalma. A déli jórészt az egykori Konföderációhoz tartozó államokban ekkor még hivatalos volt a faji elkülönítés július 3-án törvény született, a feketék és a nık diszkriminációja ellen. Az Apollo-program az elsı - és máig egyetlen - emberekkel végrehajtott őrkutatási program, melynek keretében 1969 és 1972 között az Egyesült Államok 12 őrhajóst juttatott a Hold felszínére. Egyben ez volt az USA harmadik emberes őrprogramja. A program fı célkitőzését 1961-ben jelentette be Kennedy elnök, május 25.-i kongresszusi beszédében (ezzel egyben hivatalosan is elindítva a programot): 9 éven belül embert juttatni a Holdra és biztonságosan vissza is hozni. A célt július 21.-én, az Apollo-11 őrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a holdra lépésével sikerült teljesíteni. İket még további öt őrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA őrhajósai. Neil Armstrong Buzz Aldrin A közelmúlt Az USA 1989 decemberében megszállta Panamát, majd pár hónap múlva már a Perzsa-öbölbe küldtek katonákat (Öbölháború). A konfliktus augusztus 2-án kezdıdött, mikor

35 Szaddam Husszein elfoglalta Kuvaitot. Az elsı Öbölháború 1991 februárjának végére Kuvait felszabadításával befejezıdött. A World Trade Center a terrortámadás után szeptember 11-én terrortámadás érte a New York-i World Trade Centert. Az USA ezután szövetségeseivel megtámadta Afganisztánt és a második Öbölháborúban Irakot. A november 4-én sorra kerülı amerikai elnökválasztás az 55. elnök- és alelnökválasztás lesz az Amerikai Egyesült Államok történetében. Az ország képviselıházának 435 és szenátusának 34 tagját is ekkor fogják megválasztani. Jelöltek: A Demokrata Párt elnökjelöltje: Barack Obama A Republikánus Párt elnökjelöltje: John McCain

36 Az Amerikai Egyesült Államok zenéje

37 Country A countryzene az Amerikai Egyesült Államok déli részén élı, fıleg skótok, írek zenéje, akik a saját népzenéjüket az Amerikában hallott blues-zal keverték. A stílusnak ezen kívül gospel gyökerei is vannak. A country amerikai farmerzene, mely elsısorban a délen élı fehérek körében népszerő. Kezdetben a gyapotföldeken dolgozók zenéje volt, munkadalok formájában. Az elsı úttörık Jimmie Rodgers (a countryzene atyja) és a Carter Family voltak (ık készítették az elsı countryzenei lemezfelvételt). Kereskedelmi verziója a szinte mérhetetlenül kedvelt és sok mai fiatal által erısen lenézett, nashville-i tömeggyártású kortárs country. Külön változata az ausztráliai country, melynek híres elıadója Slim Dusty. Ma már külön értéknek számít a klasszikus vagy 'outlaw"-nak is nevezett(1960-as, 70-es évekbeli) country (Johnny Cash, Willie Nelson, Kris Kristofferson, Dolly Parton). A countryzenére táncolás a linedance, azaz formatánc. A magyar countryzene legjelentısebb képviselıi: Bojtorján; 100 Folk Celsius. Németországgal, Csehországgal ellentétben Magyarországon a countryzene nem tudott megtelepedni, szők rétegzenévé vált. A rádiók a mai napig mellızik mősoraikról.

38 Blues A klasszikus blues tizenkét ütembıl álló dallam, amelyet akkordváltások osztanak fel a dal szövegének tagolódása szerint. Egyszerre kötött és egyszerő forma, amelyet ihletett éneklés és improvizatív játékstílus jellemez. A szerkezeten belül akkordváltások vannak. Ezek az európai hangnemek hangközeinek módosításából, nem egészen félhangnyi szőkítéssel születnek. A természetes és a félhanggal leszállított hangok közt lebegı dallam adja a blues titokzatos jellegzetességét. Napjaink blues zenéjének klasszikusai: Eric Clapton és B.B. King A blues legelsı darabjai igazi népdalok voltak. A korai elıadók éneküket leggyakrabban szájharmonikán, bendzsón vagy gitáron kísérték. A két legkiemelkedıbb blues-énekes két nı volt: Gertrude Ma Rainey és Bessie Smith. W.C. Handy ( ) zongorista és zenekarvezetı volt a világ talán legismertebb blues-remekmővének a St. Louis Blues-nak szerzıje, amit tényleg mindenki elıadott, aki számít. A blues dalban elbeszélt panasz kesergı. A hőtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a korabeli Amerika feketéinek hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága. A blues a jazz egyik forrása. Gospel A gospel egy zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére, és vallásos alternatívát nyújtani. Az eltérı típusú vallási közösségekben eltérıen értelmezhetik a gospel zene jelentıségét és elıadását, és így ugyanúgy elhangozhat nem vallásos jellegő rendezvényeken, esetleg hangversenyeken, mint a templomban, de összességében az összes gospel mő lényege a vallásosságban, Isten és Jézus tiszteletében rejlik. A zenében elıtérbe kerülnek a vokálok, a szövegek pedig vallásos színezettel rendelkeznek. Léteznek a gospelnek különbözı almőfajai, ezek a southern gospel, az urban contemporary gospel és a modern gospel, ezek mind más értelmezésben, egyéb zenei stílusok mint a country vagy a blues elegyítésével adják elı a gospel zenét.

39 Több fajtája tartalmazhat zongora vagy orgona, ritkábban basszus- és elektromos gitár kíséretet. A dzsessz A King & Carter Jazzing Orchestra Houston-ban, (Texas, USA) január A dzsessz (angolul: jazz) egy zenei stílus, amelyre jellemzı a blue note-ok (az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szőkítésébıl született hangok), szinkópák, szving (szving) és párhuzamos ritmusok alkalmazása. Az elıadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára (kérdés felelet) vagy improvizálnak az elıadások alatt. Ez az elsı olyan mővészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki. A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afro-amerikai közösségekbıl indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentıl kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentıs hatással volt/van a többi zenei irányzatra is. A dzsessz ma is folyamatosan fejlıdik, új stílusok folyamatosan jelennek meg. Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afro-amerikai zeneszerzı, klasszikus- és dzsessztrombitás a következıt mondta a dzsesszrıl:

40 A dzsessz olyasmi, amit a négerek találtak ki a legbensıbb gondolataik kifejezésére nem csak rólunk és a mi szemszögünkbıl, hanem arról, hogy mirıl is szól valójában a számunkra új demokratikus élet. A fajunk méltóságát foglaltuk zenébe megvan benne minden a rideg valóságtól a bonyolult belsıségig. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében. Maga a jazz szó, a dzsessz eredeti alakja, az amerikai szlengbıl ered és valószínőleg szexuális tartalommal bír, bár számos más magyarázata is van. A dzsessz és a rock együtt: jazz fusion Miles Davis dzsessztrombitás Carlos Santana Az 1960-as években a rock and roll elıtérbe kerülésével együtt kialakult a hibrid a jazz-rock fusion. Egyik elsı képviselıje Miles Davis volt az 1968-ban kiadott In a Silent Way és a Bitches Brew albumaival. Ebben az idıben a dzsessz már nem örvendett akkora népszerőségnek, azonban megújulását nem fejezte be újabb és újabb formákat öltve fel. A 60- as és a 70-es évek jazz fusion stílusának jellemzı elıadója volt Carlos Santana, Chick Corea, Herbie Hancock és zenekara a Headhunters, John McLaughin és zenekara a Mahavishnu Orchestra, Al Di Meola, Blood, Sweat & Tears, Joni Mitchell, Sun Ra, Peter Skellern, Soft Machine, Caravan, Narada Michael Walden (aki késıbb zenei producerként hatalmas karriert futott be), Wayne Shorter, Jaco Pastorius, a Pat Metheny Group és a Weather Report. Sokan közülük egészen a mai napig ebben a mőfajban maradtak segítve annak folyamatos fejlıdését. Napjaink eseményei A 70-es évektıl kiindulóan dzsessz közönsége folyamatosan fogyatkozott. Többnyire az idısebbek voltak azok, akik a hagyományos dzsesszstílusokat kedvelték. Kisebb csoportok folyamatosan próbálkoztak új, modern dzsesszstílusok kialakításáva mint az acid jazz, amely a 70-es évek diszkóelemeire építkezik; acid szving, amely a 40-es évek nagyzenekari stílusát dolgozza át egy gyorsabb, rockosabb zenére dobot és elektromos gitárt használva; és a nu jazz, amely a dzsesszt és a modern elektronikus zenei stílusokat ötvözi. Az acid jazz Angliából indult ki, jelentısebb képviselıi a Brand New Heavies, James Taylor Quartet, Young Disciples és Courdoy. Az Atlanti óceán másik oldalán, az Egyesült

41 államokban a Groove Collective, Soulive és Solonics követte ezt az irányt. Az eredetitıl poposabb formában a smooth jazz is újjáéledt a 80-as években és Pigbag valamint a Curiosity Killed The Cat dalai még a slágerlistákra is felkerültek. A smooth jazz legjellemzıbb hangja azonban Sade Adu volt. A 2000-es években több dzsesszelıadó szerzett világszerte hírnevet, köztük a populáris, mainstream jazz képviselıjeként ismert, fıként jazz standerdeket feldolgozó, kanadai származású, Grammy-díjas zeneszerzı-zongorista-énekes Diana Krall, a pop, folk, soul, jazz világát követı, indiai Ravi Shankar szitáros lánya, a többszörös Grammy-díjas Norah Jones, a kétszeres Ivor Novello-díjas Amy Winehouse, valamint a popot és jazzt egyaránt képviselı Jamie Cullum. A rock zene Diana Krall Norah Jones Sade Adu A rock egy könnyőzenei mőfaj, mely a II. világháborút követı politikai feszültségek korában tört utat magának, egész kulturális forradalmat indítva április 12-én Bill Haley Rock Around The Clock címő számával egyszerre küldte múzeumba a klasszikus zenét és a korra jellemzı énekes elıadókat, mint például Frank Sinatra. Bill Haley Frank Sinatra Buddy Holly A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvı tinédzserek és szüleik között. Lehetıséget adott a fiatal generációnak a bennük lévı lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ı életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra

42 megváltozása. A rock futótőzként terjedt az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britannia után egész Európában, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot. A rockzene alapvetıen az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a behurcolt fekete rabszolgák zenéje a blues keveredett az európai telepesek fıleg country stílusú zenéjével. Mindez ráadásul egy technikailag és társadalmilag rohamosan változó környezetben történt. Elvis Aaron Presley amerikai énekes, zenész és színész. Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock 'n' Roll királya, vagy a Király néven is ismerik. Elvis Presley Tupelóban született január 8-án, Gladys Love Smith és Vernon Elvis Presley gyermekeként. Ikertesvére, Jessie Garon halva született ban Memphisbe költöztek. Elvist gyerekkorában sokat csúfolták érdekes hajviselete miatt, melyet már akkor "belıve" hordott. 12 évesen kapta elsı gitárját édesanyjától. Elsı lemeze 1956-ban jelent meg, mellyel azonnal elsöprı sikert aratott. Az embereknek rendkívül tetszett Elvis zenéje, mellyel egy új mőfajt teremtett: a Rock and Rollt. Elvis augusztus 16-án szívroham következtében hunyt el, a mentısök már nem tudták megmenteni az életét. Milliók zarándokoltak el temetésére Memphisbe, amelyen Jimmy Carter elnök is beszédet mondott. Az USA államaiban félárbócra eresztették a lobogókat. A 90-es évek nagy sikerő rock zenekarai: a Guns n Roses és a Metallica

43 Popzene leggyakrabban használt összefoglaló kifejezés a könnyőzene, illetve a szórakoztató zene modern stílusirányzataira. Nem tartozik a fogalma alá: A dzsessz, de a határterületen a jazz-rock (pl. Herbie Hancock) igen; A népzene, de a folknak nevezett irányzat (pl. Joan Baez, Bob Dylan korai számai) igen; A blues, de bizonyos irányzatai (pl. R & B) igen; A klasszikus zene átdolgozása általában (pl. Swingle Singers), de bizonyos feldolgozások (pl. Bartók Béla Allegro barbaro címő mőve vagy Muszorgszkij Egy kiállítás képei címő ciklusa az Emerson, Lake and Palmer elıadásában (Pictures at an Exhibition), vagy akár Johann Sebastian Bach mőveinek elemei a Procol Harum vagy az Ekseption elıadásában) igen. A popzene kialakulása Amerikában A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövı szórakoztatóipari ág, a popkultúra része és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkezı, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnıttekre alapozott szórakoztatóipart. A kifejezés utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétıl az 1960-as évek elejéig vezetı stílusirányzat volt és amely az ipari formatervezés és az ergonómia eredményeinek elterjesztésével elérhetı áron, korszerő árukhoz kívánta juttatni a kisembert is. Michael Jackson Michael Joseph Jackson (Gary, Indiana, USA, augusztus 29.) amerikai popénekes, elıadómővész, pop ikon. Három gyermeke van: Michael Joseph Jackson Jr. (Prince néven ismert), Paris Michael Katherine Jackson, és Prince Michael Joseph Jackson II (Blanket néven ismert)

44 Sokgyermekes családban nıtt fel, nyolc testvére közül négy fivérével pályája kezdetén Jackson Five néven lépett fel, majd késıbb a The Jacksons néven. Leánytestvérei közül a leghíresebb a húga, Janet Jackson, de két nıvére, Rebbie és LaToya is több albumot megjelentett. Az utóbbi években egészsége stabilizálódott, jó fizikai állapotban van újra. Korábban számos plasztikai mőtéten esett át. Bıre kifehéredését az énekes vitiligo nevő betegsége okozza. Hosszú ideig barátságot ápolt Liz Taylor színésznıvel. Excentrikus viselkedése közfigyelmet keltett (pl. egy videofelvétel, amelyen egy kislány nyers tojást tör össze az énekes fején). Kétszer is pedofíliával vádolták meg. Az elsı alkalommal, 1994-ben peren kívül megegyezett vádlójával, Jordan Chandlerrel, így az ügy nem került bíróság elé. A második alkalommal, 2005-ben amikor Gavin Arvizo megrontásával vádolták az esküdtszék felmentette az összes vádpont alól. Gavin Arvizo édesanyját azóta letartóztatták több rendbeli csalás vádjával, tehát a Michael Jackson elleni per célja is csak a pénzszerzés volt. Azóta Michael stúdióban van, legújabb Akon-al közös duettje a Hold My Hand a legkeresettebb dalok között van az internetes portálokon. Idén, 50. születésnapja alkalmából pedig sokak szerint új lemezt fog kiadni, és újra világ körüli turnéra indul legendás színpadi elıadásával! Rap Bad (1987) Thriller (1982) Dangerous (1991) A rap egy, a 20. században létrejött könnyőzenei irányzat. Jellemzıje az elektronikus, monoton zene, és a jellegzetes ének-, és beszédstílus. Korántsem igaz, hogy a rap monoton beszéd lenne, hiszen a ritmika, a rímek, a sebesség és a hangsúlyok sokat számítanak. A rap történetileg három zenei stílusból merítkezik: a jazz, a funky és a jamaicai négerek zenéjébıl fejlıdött ki. A kezdet A Hip Hop igazi atyja Robert Moses. İ volt azaz ember, akinek terve szerint egy Manhattant körülvevı autópálya épült volna érintve az elıvárosokat így Bronxot is. Ekkor Moses egy tollvonással olasz és zsidó családot kényszerített az elıvárosokba költözéshez. Helyüket az afro-amerikai és Puerto-Rico-i családok vették át. Moses emeletes torony parkot álmodott meg, amely akár több száz lakást is magába foglalhatott. Bár ez mind szépen hangzott, de a gond ott kezdıdött, hogy a zsidó és olasz családok nem csak vagyonaikat, hanem munkahelyüket is magukkal vitték. A '70-es évek közepére ipari munkahelyet veszített és több mint 40% elvándorolt. A fiatalok körében a munkanélküliség a 60 néhol a 80%-ot is elérte. Ez egy sajátos iparágat szült. A ház tulajdonosok összefogtak és a lepusztult

45 házakat felgyújtották, így mindenki jól járt. Ez olyan méreteket öltött, hogy 1973 és 1975 között tőz esetet jelentettek Bronxból. A kiégett épületeket tulajdonukba vették a bandák - amelyek már a '40-es években megjelentek - és a drogosok. Dél-Bronx egy háborús övezetre hasonlított, ahol házakat, háztömböket uraltak a bandák. Többek közt a Savage Skulls, Savage Nomads vagy a Ghetto Brothers uralták az utcákat. Néha elég volt egy rossz utcába fordulni vagy rosszat mondani és az illetı életébe került. A bandák kedvenc idıtöltése egymás gyepálása vagy ártatlanok kirablása volt. A három keresztapa A nehéz körülmények jó táptalaja egy új kultúrának a születéséhez. A blues a rabszolgasors miatt fejlıdött ki, a jazz a faji elnyomás miatt és a hip hop is ezen a táptalajnak köszönheti megszületését. Afrika Bambaataa szerint a hetvenes évekre az emberek, fıleg a nık belefáradtak a bandákba, a folyamatos háborúzásba, a növekvı kábítószerezésbe. Az önkifejezés új útjait próbálták felfedezni. Pár ember azt mondta: elég ebbıl az értelmetlen erıszakból, a pusztításból, és megpróbáltak valami pozitívat alkotni. Amikor a hip-hop születésérıl beszélünk, három embert szokás a keresztapákként emlegetni: Afrika Bambaataát, Kool Hercet és Grandmaster Flasht, és széles körben elfogadott 1973, mint az új kultúra születési éve. Az 1980-as évek A következı fontos állomás Ekkor adta ki a Run D.M.C. az "It's Like That" címő kislemezüket, ami forradalmat indított el. Ez után az 1986-os Raising Hell követte, amint megtalálható az Aerosmith-szel közösen felvett számuk. Ez az album hozta meg az igazi sikert a Run D.M.C.-nek és a hip hopnak. A sikerhez nagy köze volt az MTV Yo és MTV Raps! címő csak a Hip Hop zenével foglalkozó mősoroknak is, amelyek 1986-ban indultak. A csapat alapító tagját Jam Master Jayt október. 30-án meggyilkolták az Aerosmith és Kid Rock-kal közös turné befejezése után. A RUN-D.M.C., azaz Joseph "Run" Simmons, Darryl "DMC" McDaniel és Jason "Jam Master Jay" Mizell - teljesítménye példátlan: Az elsı rap zenekar #1 helyezéssel az R&B album charton Az elsı rap zenekar a Top10- ben a pop album charton Az elsı rap zenekar RIAA arany, platina és többszörös platina

46 albumokkal Az elsı rap zenekar a Rolling Stone magazin címlapján Az elsı Grammy Awardra jelölt rap zenekar Az elsı rap videoklip az MTV-n Az elsı rap formáció a Saturday Night Live címő mősorban Az egyetlen rap elıadó az 1985-ös Live Aid-en Az elsı rap zenekar, amely sporttermékek gyártójával kötött szerzıdést Beastie Boys Public Enemy Akiket utánuk érdemes még megemlíteni az a Beastie Boys, az elsı fehér csapat. Kezdetben gátlástalan idiótizmusukkal, késıbb kifinomultabb szövegelési és zenei technikájukkal hódítottak. A csapat 1981-ben 4 taggal alakult, de hamar 3 tagúra apadt. A hírnevet az os Licensed to III volt. Ezt 1989-ben követte a Paul's Boutique, 1992-ben Check Your Head, a '94-es III Communication, a '98-as Hello Nasty és a 2004-es To the 5 Boroughs. Utánuk a '80- as évek talán legextrémebb csapata akiknek munkássága már átnyúlik a '90-es évekbe - a Public Enemy. A csapat nem csak egy szimpla RAP együttes volt, hanem szövegeik nagyon komoly mondanivalót hordoztak magukban. Általában politikai szövegeik voltak. Ezek mellett senki nem tudott szó nélkül elmenni, még ha valaki utálta is ıket, de ez leginkább Amerikára vonatkozott. Az 1990-es évek A '90-es években olyan elıadók/csapatok léptek elı a RAP árnyékából, mint Snoop Dogg, Dr. Dre, NAS, NWA, Bone Thugs-N-Harmony, 2Pac, Notorius B.I.G., Wu-Tang Clan, Cypress Hill, Ice Cube, Ice-T, Redman és még rengetegen. Többeket ki lehetne emelni, de most csak a Wu-Tangget fogom. Kezdjük a Wu-Tanggel, amely talán a Hip-Hop történetének legnagyobb családja, hisz durván 40 fıt számlál. Eredetileg 9-en alapították az együttest, név szerint: Masta Killa, Method Man, Genius / GZA, U-God, Inspectah Deck, Shallah Raekwon, Ghostface Killah, RZA / Prince Rakeem és Ol' Dirty Bastard. A Wu-Tang név eredete egy Shaolin kung-fu sorozatból ered, ugyanis mind a 9 tag ennek a harcmővészeti és filozófia elkötelezett követıi. Zenéjük elég egyszerő: csupasz, kemény ütemeket, szürreális és fenyegetı hangmintákat tartalmaz.

47 Tupac Shakur Wu-Tang Clan G-Unit A G-Unit egy amerikai hip-hop együttes, amely New York-ra "orientált". A band mixtapejeivel emelkedett ki, valamint Beg for Mercy albumával. A G-Unit-ot mondják: Gorilla-Unitnak, Guerilla-Unit-nak, valamint Gangsta-Unit-nak is. Tagjai: 50 Cent, Tony Yayo, Lloyd Banks G-Unit Records 50 cent G - Unit A G-Unit Records egy 2003-ban alapított amerikai lemezkiadó, amely 50 Cent és managare, Sha Money XL tulajdonában van. A cég az Universal Music Group's Interscope Records tagja. Székhelye Rochester, New York. 50 Cent, a Get Rich Or Die Tryen' lemeze után egyre nagyobb sikereket ért el, ezért Dr. Dre felajánlotta neki, hogy dolgozzon együtt és vegye be a csapatába The Game-t. A nagy sikerő lemezek sora után több nagy rapper és mővész is csatlakozott a kiadóhoz, mint Mobb Deep, a M.O.P., Spider Loc, Lil' Scrappy, Olivia, Young Hot Rod, Mazaradi Fox, Nyce vagy éppen,ma$e.

48 Amerika kedvenc sportjai

49 A jégkorong - National Hockey League A National Hockey League (NHL) (franciául Ligue Nationale de Hockey (LNH)) az északamerikai jégkorong ligák legfelsı osztálya, a világ legerısebb jégkorong ligája, a nagy északamerikai profi sportligák egyike. Az NHL két 15 csapatos konferenciára oszlik, ezek további három divízióra, amelyek 5-5 csapatot foglalnak magukba. A ligát 1917-ben a kanadai Montrealban alapították. Akkor még csak négy csapat alkotta, de az idık folyamán jelentıs fejlıdésen ment keresztül. Ma a ligát 30 csapat alkotja, ezek közül 24 amerikai, 6 kanadai. A ös lockout után a liga helyzete rendezıdött, és mind anyagilag, mind nézettség szempontjából megerısödött. A bajnokság legtöbb játékosa kanadai származású, ami annak köszönhetı hogy Kanada a hoki ıshazája, ahol a sportág nemzeti sportnak számít. Az elmúlt 25 évben az NHL nyitott az európai tehetségek felé, így egyre több európai játszik a ligában (fıleg csehek, finnek, svédek és oroszok), akik szép sikereket érnek el. Csapatok Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idık folyamán a csapatok létszáma növekedett, de más változások is történtek, sok megszőnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 csapat alkotja az NHL-t, ezek közül 24 csapat található az USA-ban és hat Kanadában. A csapatok között a Montreal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley Kupa gyızelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az USA-ban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet (kettıvel). A második legsikeresebb csapat a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de 1967 óta nem nyertek. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legsikeresebb 11 gyızelemmel. [14] A leghosszabb kupagyızelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956 és 1960 között ötször diadalmaskodtak. [15] A liga két konferenciára oszlik: egy keletire és egy nyugatira. A két konferencia további három divízióra oszlik, a divíziókban pedig öt csapat található. A jelenlegi rendszer gyökerei az es szezonig nyúlnak vissza, amikor újabb két divíziót alapítottak, és így lett meg a mai hat. A es szezonban csatlakozott a ligához a Minnesota Wild és a Columbus Blue Jackets, így lett meg a mai összesen 30 és a divíziónkénti öt csapat. Az amerikai foci - National Football League A National Football League (NFL) a legnagyobb amerikaifutball-szövetség az USA-ban ban alakult meg American Professional Football Association néven. Mai nevét június 24-én vette fel. A világ legnézettebb bajnoksága, 2005-ben az átlagos mérkızésenkénti nézıszám volt, ami rel nagyobb, mint a második helyet elfoglaló Bundesligáé volt abban az évben.

50 A bajnokságában 32 csapat vesz részt. A bajnokság két fı konferenciából áll, az AFC-bıl (American Football Conference), és az NFC-bıl (National Football Conference). Ezeket 4 további csoportra osztják (Észak, Dél, Kelet, Nyugat), így egy csoport 4 csapatból áll. 2 fı szakaszra különíthetı el a bajnokság, a 17 fordulós alapszakaszra, illetve a 4 fordulós rájátszásra a legjobb 12 csapat között. A bajnokság döntıje a Super Bowl, amelyet az AFC, és NFC konferenciabajnokai játszanak egymás ellen. A Super Bowl után egy héttel rendezik az All-Star gálát (1980 óta Hawaii-on), ami a Pro Bowl névre hallgat óta az NFL-ben ún. fizetési sapka (salary cap) van érvényben, ami azt jelenti, hogy a játékosok összfizetése egy csapaton belül nem haladhat meg bizonyos összeget. Ezt a sapkát egy bonyolult formula alapján számolják ki, mely az elızı évi bevételeken alapul. Ez folyamatosan növekvı tendenciát mutat, 2003-ban 75,082, 2004-ben 80,582, 2005-ben 82,5 millió dollár volt a határ. A 2006-os szezonra ez számottevı növekedést mutatott, 102 millió dollár lett az összeg. A rendszernek természetesen megvan az elınye, és a hátránya is. A fı elıny elég nyilvánvaló: nem fordulhat elı, hogy a gazdagabb csapatok felvásárolnak rengeteg nagy sztárt (mint azt az európai labdarúgásban a Real Madrid, vagy a Chelsea teszi), mert egyszerően nem képesek annyit költeni fizetésekre. Ezáltal fennmarad az egyensúly a csapatok között, nem alakulnak ki tartós egyeduralmak. Jó példa ennek ellenkezıjére a Major League Baseball, az NFL baseball-beli megfelelıje, ahol nincs salary cap, és pár csapat, többek között a New York Yankees (198,7 millió dollár a játékosok összfizetése, 78,6 millióval több, mint a második legköltekezıbb csapatnál), vagy Boston Red Sox dominálja a ligát. Egy NFL játékos minimális fizetése dollár az elsı évében, a másodikban , majd folyamatosan nı, egészen 765 ezerig 10 év tapasztalat után. Fontos kiemelni a minimális szót, mivel a minimumot a tartalékok közül is csak a leggyengébbek kapják, a többiek ennél lényegesen jobban keresnek, például Donovan McNabb, a Philadelphia Eagles quarterbackje 2002-ben dollárt keresett mindenféle bónusszal együtt. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb játékos jóval többet keres szponzori pénzekbıl, reklámszerzıdésekbıl, mint a rendes fizetésük által. A baseball National Baseball A baseball (ejtsd: bézból a.m. bázislabda ) két csapat által játszott labdajáték. A játék során a pitcher névre hallgató labdadobó egy ökölnyi mérető labdát hajít a másik csapat

51 játékosa felé, akinek azt egy ütıvel kell megütnie. A játék pontozása futásból és a játékterületen található jelzések (bázisok) megérintésébıl adódik. Magát a labdát baseball labdának hívják. Az amerikai angolban a a baseball-t még hardball-nak, azaz kemény labdának is hívják. A játék egyik variánsát softball-nak nevezik, ami nagyjából a baseball szabályait követi, de a pl. puhább és nagyobb labdával játsszák (innen az elnevezés, ami magyarul puha labdát jelent), illetve a labdát is mindig alulról dobják. A baseball ötvözi a csapat és az egyéni sportokat. Egy-egy játékos védekezésben nem számíthat társai közvetlen segítségére, egyedül kell megoldania a feladatát. A többiek ilyenkor a jó helyezkedésre figyelnek, hogy társuk a védekezés után megjátszhassa ıket a labdával. Ütésnél szintén egyedül kell teljesíteni, senki nem tud érdemben segédkezni. Ám vannak helyzetek, mikor egy ütıjátékos pl. feláldozza magát a csapatért, (buntol) ilyenkor a csapattárs következı bázisra juttatása a legfıbb cél. A kosárlabda National Basketball Association A National Basketball Association vagy NBA (Nemzeti Kosárlabda Szövetség) a világ legjelentısebb férfi kosárlabdabajnoksága. A ligát New Yorkban alapították június 6-án Basketball Association of America (BAA) (Amerikai Kosárlabda Szövetség) néven. Jelenlegi nevét a rivális National Basketball League-gel (Nemzeti Kosárlabda Liga) való egyesülés után kapta. A liga nemzetközi és belsı hivatalait a New York-i központból irányítják. Az NBA egy-egy idénye két részbıl áll, az alapszakaszból és a rájátszásból.