Biológiai fogalmak 5. osztály

Átírás

1 Biológiai fogalmak 5. osztály Állatok: olyan élőlények, melyek testüket már csak más élőlények testének szerves anyagából képesek felépíteni, és helyüket vagy helyzetüket aktívan képesek változtatni. Állkapocs: a táplálék megszerzését és feldolgozását szolgáló szájszerv. A táplálkozásmódtól függően eltérő alakú és felépítésű lehet. Áltermések: azok a termések, melyek kialakításában a termőn kívül más virágrészek (vacok, kocsány) is részt vesznek. Legfontosabb típusai: almatermés (alma, körte), csipkebogyó (rózsák), szamócatermés, szedertermés, eperfatermés, fügetermés. Anyaszéna: az első kaszálásból származó széna. Átváltozás: az átalakulással történő egyedfejlődésnek az a típusa, amikor a lárva más élőhelyen él, mint a kifejlett egyed. A lárvák a kifejlett egyedekhez nem hasonlítanak és speciális lárvális szervekkel rendelkeznek. Így fejlődnek pl. a szitakötők és a kérészek. Bak: a kisebb testű szarvasok (pl. őz) hím egyede. Belső váz: a gerincesek mozgási szervrendszerének része. Csontok és porcok alkotják. A csontokhoz tapadnak az izmok, a porcok pedig a csontok kapcsolódásánál (ízesülésénél) valamint a fülkagylóban találhatók meg. Bizonyos halaknál (cápák és ráják) az egész belső vázat porc alkotja. Bibe: a virágok termőjének felső, kiszélesedő része. Felépítése olyan, hogy elősegíti a virágporszem megtapadását. Bojtos gyökérzet: a gyökérzetet több, azonos fejlettségű gyökér alkotja. Egyszikű növényekre jellemző. Bugavirágzat: gazdagon elágazó összetett virágzat, melyben a főtengelyen füzérkevirágzatok találhatók. Ilyen virágzata van a nádnak, zabnak, ciroknak, rizsnek és az orgonának. Csáp: az ízelt lábú állatok fején található, többnyire hosszú, mozgatható első pár tapogató. Legfontosabb feladata az érzékelés. Csészelevél: a virágokban kívül, a sziromlevelek tövén elhelyezkedő kis, zöld színű takarólevelek. Csíra: a virágos növények magban található embriója. Csírázás: azoknak a folyamatoknak az összessége, melynek során a magban található csíra növekedni kezd, és a magból kilép. Csonthéjas termések: többnyire húsos termések, melyekben a külső termésfal bőrnemű, a középső húsos, a belső pedig elfásodott, kemény. Csőr: a madarak és a kacsacsőrű emlős szájnyílását határoló, a táplálkozásmódnak megfelelően módosult két szarukáva. Alakjuk a táplálkozásmódnak megfelelően alakul. Megkülönböztetünk: ár alakú csőrt (rovarevő madarak), kúpos csőrt (magevők), véső alakú csőrt (harkályok), tépőcsőrt (ragadozó madarak), lemezes csőrt (ludak, récék, hattyúk) a gázlómadarak hosszú csőrét stb. Csüd: a madarak megnyúlt és összenőtt lábtő- és lábközépcsontja. Egylaki növény: a porzós és termős virágzatok ugyanazon a növények találhatók meg. Ilyenek pl. a különböző tölgyfák, kukorica és a bükkfa. Egynyári növények: olyan növények, melyek az egész életciklusukat maximum egy év alatt befejezik. Egysejtű: egyetlen sejtből álló élőlény, mely önállóan minden életműködés elvégzésére képes. 1

2 Egyszikű növények: magjukban egy sziklevél található, így egy sziklevélen csíráznak. Jellemző rájuk a mellékgyökérzet, mellékeres levelek és sok esetben a leples virág. Életközösség: egy élőhelyen meghatározott növények és állatok együttélése. Az életközösségben megtalálható élőlények között bonyolult, kölcsönös kapcsolatok állnak fenn. Élőhely: az a terület, melyen egy adott életközösség megtalálható. Élősködő állatok: más állatok testén vagy testében élő, a gazda testével vagy annak bizonyos részeivel táplálkozó állatok. A testen belül élősködők sokszor a gazda halálát okozzák Élősködő állatok: más állatok testén vagy testében élő, a gazda testével vagy annak bizonyos részeivel táplálkozó állatok. A testen belül élősködők sokszor a gazda halálát okozzák. Emlősállatok: az utódaikat tejmirigyeik váladékával tápláló állatok. Érzékszerv: az állatoknak a környezetük ingereinek felfogására módosult szerve. Legfontosabb fajtái: szaglószerv, látószerv, halló- és egyensúlyozó szerv, ízlelőszerv. Évelő növények: kettőnél több évig élő és fejlődő növények. Jellemző rájuk a periódikus növekedés és szaporodás. Ilyenek a fák és a cserjék, a páfrányok és sok lágyszárú növény is. Faggyúmirigy: a vízi madarak farktövében található mirigy, melynek váladéka (faggyú) vízhatlanná teszik a tollazatukat. Fatest: az edénynyalábok kambiumtól (osztódószövet) befelé eső része. A gyökerek által felvett ásványi sókat és vizet szállítja. Féregmozgás: a férgek bőrizomtömlőjének megnyúlása, majd összehúzódása eredményeképpen megvalósuló, haladó mozgás. Fészekhagyó fiókák: a tyúkfélék és vízimadarak már tollasan kikelő, jól látó és önálló táplálkozásra képes fiókái. Fészeklakó fiókák: a madarak nagy részének csupaszon, vakon, önálló táplálkozásra képtelen fiókái, melyek még bizonyos ideig a fészekben maradnak. Fogak: a gerinces állatok egy részének a szájüregében található kemény képződmények. Részei a foggyökér, korona és a kettő között található fognyak. Alapanyaguk különleges csontszövet, a dentin. Fogazat: a táplálék feldarabolását végző képlet. Felépítése fajonként, egyedenként és életkoronként is eltérést mutat. A fogazat felépítése alkalmazkodott a táplálék minőségéhez és megszerzésének módjához. Foggyökér: a fognak a fogmederbe ágyazódó része. Felületén cement réteg található, ami a fog beágyazódását segíti elő. Fotoszintézis: a zöld színtestekben lejátszódó folyamat, melyben a növény fényenergia segítségével vízből és szén-dioxidból (szervetlen vegyületek) cukrokat (szerves vegyületek egyik csoportja) épít fel. A fotoszintézis során a növény a gázcserenyílásokon keresztül oxigént ad le és szén-dioxidot vesz fel. Gerinces állatok: olyan állatok, melyek testét belső szilárd vár merevíti, amelynek központi tengelye a gerincoszlop. Gerincoszlop: a gerincesek csigolyákból álló, hajlékony és rugalmas központi tengelyváza. A csigolyák között porckorongok találhatók. A gerincoszlopon megfigyelhető két görbület, mely a felegyenesedett járással kapcsolatban alakult ki. Az embernek csigolyája van, ebből: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya, ágyéki csigolya-5 keresztcsonti csigolya (ezek egységes csonttá, az un. keresztcsonttá nőttek össze), és 3-6 farokcsigolya. A gerincoszlopban húzódik végig a gerincvelő. Hagyma: nagy, húsos levelekkel rendelkező raktározó és áttelelő föld alatti hajtás. Alsó részén gyökerek erednek. Egyszikű növények között fordul elő. 2

3 Hajtás: a gyökerekkel ellentétes növekedésű leveles szár. Hernyó: a lepkék többnyire növényekkel táplálkozó lárvája. Elöl három pár járólába, a potroh végén egy pár tolólába található. Hímpor: a lepkék szárnyát borító apró kitinpikkelyek összessége. Az eltérő színű pikkelyek okozzák a lepkék szárnyának sokszor igen feltűnő és tarka mintázatát. Humusz: a talaj élőlények testének lebomlásából származó speciális szerves anyaga Húsos termések: azok a termések, melyek fala éretten húsos, nagy a víztartalma. Legfontosabb típusai: bogyótermés (szőlő), kabaktermés (tök, dinnye), narancstermés (narancs, citrom), csonthéjas termés (szilva, cseresznye). Ivadékgondozás: az utódokról történő gondoskodás az állatvilágban. Ízeltlábúak és gerincesek között egyaránt előfordul. Ízelt lábú állatok: ízekre tagolt, nagy mozgékonyságú lábakkal rendelkező állatok. Testüket kemény kitinpáncél borítja, ehhez belülről tapadnak a mozgásban szerepet játszó izmok. - Kan: a disznófélék hím egyede. Karéjos levél: a levél szélének bemetszései nem terjednek a fél levéllemez felezővonaláig. Karom: a madarak és emlősök ujjának utolsó ízén létrejövő, hegyes és görbült szaruképződmény. Kérődzés: az egyszer már lenyelt táplálék újra a szájba kerül, ahol az állat ismételten megrágja. A páros ujjú patásokra (pl. szarvasmarha, őzek, szarvasok stb.) jellemző. Kétlaki növény: egy növényben vagy csak porzó, vagy csak termős virágok találhatók. Kétnyári növények: két évig fejlődő növények. Az első évben csak a vegetatív szervei (hajtások), a második évben a szaporítószervei (virágok, termés) fejlődnek ki. Kétszikű növények: a magvak csírázása két sziklevéllel történik. Főgyökerük és többnyire hálózatos erezetű (főeres) leveleik vannak. Kitin: az ízelt lábú állatok külső vázának felépítésében jelentős szerepet játszó anyag. Ez eredményezi a kitinváz keménységét és a különböző hatásokkal szemben ellenálló képességét. Koca: a disznófélék női egyede. Kocsány: a virágtengely alsó, a szár és a vacok közötti része. Konda: a disznófélék együtt élő csoportja. Korhadás: a növényi anyagoknak általában gombák hatására történő lebomlása Korhadékevők: bomló növényi anyagokkal táplálkozó állatok Költöző madár: fiókáit nálunk felnevelő, de ősszel a téli hideg elől sokszor nagy távolságra elköltöző, majd tavasszal visszatérő madár. Kunhalmok: régi időkben őrhelyként vagy temetkezési helyként használt kiemelkedések. Legelő: állatokkal rendszeresen legeltetett sík mezőterület. 3

4 Lemezes csőr: vízből történő táplálkozáshoz módosult csőr. A szarukávák hát-hasi irányban lapítottak, a szélükön szarulemezek találhatók, melyek a táplálékot bent tartják, a vizet viszont kiengedik. A kacsákra, libákra és hattyúkra jellemző csőrtípus. Lepel: az egyszikű növények egy részében az azonos alakú és színű szirom- és csészelevelek összessége. Lepellevél: bizonyos egyszikű növények virágjának takarólevelei. A csészelevelek és sziromlevelek azonos színűek és nagyságúak (pl. tulipán). Lombkorona: a fának a törzs feletti, ágakat és leveleket viselő része. Mag: a virágos növények magkezdeményéből fejlődő szaporítószerve. Magház: a virágos növények termőjének alsó, kiszélesedő része. Benne található a petesejt és benne fejlődik a magkezdemény. Maghéj: a magnak a magkezdemény falából képződött kemény burka. Magkezdemény: a termőben, illetve a magházban található egy vagy több tojásdad alakú képződmény, mely a petesejtet tartalmazza, és a megtermékenyítés után maggá fejlődik. Magvak: a központi idegrendszer fehérállományában található sejtcsoportulások (sejttestek). Megporzás: az a folyamat, mely során a virágporszem a termő bibéjére vagy közvetlenül a magkezdeményre (pl. nyitvatermőknél) kerül. Lehet szél, víz és állatok (rovarok) általi megporzás. Mellékeres levél: a levéllemezen több, azonos vastagságú, egymással párhuzamosan futó ér található. Egyszikű növényekre jellemző. Mindenevő: növényekkel és állatokkal egyaránt táplálkozó állat. Mindenevők fogazata: egyik foguk sem kifejezetten erős. Mindig gumós zápfogaik vannak. Nektár: a zárva termő növények virágaiban található édes, nagy cukortartalmú nedv, melynek szerepe a megporzást végző rovarok odacsalogatása. A megporzó rovarok ezért keresik fel a virágokat (és nem azért, hogy beporozzák). Növények: olyan élőlények, melyek a testüket szervetlen anyagokból, többnyire fény, ritkán kémiai energia felhasználásával képesek felépíteni. Növénynemesítés: azoknak az eljárásoknak az összessége, melyekkel a fajták örökletes tulajdonságainak megváltoztatása révén igyekeznek jobb termés eredményeket elérni. Olajok: növényekben előforduló raktározott tartalék tápanyagok. Állatokban csak ritkán fordulnak elő (halmájolajok). Összetett levél: egy közös levélnyélen különálló levélkék találhatók. Összetett szem: az ízeltlábúaknál előforduló, több, igen gyakran nagyon sok egyszerű szemből felépülő látószerv, mely már az alak és mozgás látására is alkalmas Páratlan ujjú patások: olyan nagy termetű, növényevő emlős állatok, melyeknél a hátsó végtag lábujjainak száma mindig páratlan. Mindig a középső, patában végződő ujj érinti a földet. Közéjük tartoznak az orrszarvúak, tapírok és a lófélék. Páros ujjú patás állatok: közepes vagy nagy termetű növényevő állatok. A lábakon található 2 vagy 4, patában végződő ujjuk közül mindig a középső kettő érinti a talajt. Legismertebb képviselőik a disznófélék, tevék, szarvasfélék, és a szarvasmarha félék. Párta: a sziromlevelek összessége. 4

5 Peronoszpóra: ősi testfelépítésű élősködő gomba. Igen jelentős károkat okoz a szőlő peronoszpórája. Portok: a porzó felső, kiszélesedő része. Ez tartalmazza a virágport. Porzó: a virág hím ivarlevele. Számuk, alakjuk és elhelyezkedésük jellemző a fajra. Potroh: az ízelt lábú állatok testének hátsó, szelvényezett része. Rágcsálók: növényevő emlősállatok egyik csoportja. Metszőfogaik folyamatosan növekednek, ezért állandóan rágniuk kell. Közéjük tartoznak a mókusok, egerek, pockok és patkányok. Rágcsálók fogazata: erős, állandóan növekvő metszőfogaik vannak, szemfogaik nincsenek, zápfogaik, mint minden növényevőé, redősek. Rágó szájszerv: az ízeltlábú állatok jelentős részénél megtalálható, a táplálék megszerzését és felvételét végző szájszerv. Bonyolult felépítésű, legfontosabb részei az általában erős és fogazott rágók, melyekkel az állat a táplálék feldarabolását végzi. Redős zápfog: a növényevő állatok jellemző fogtípusa, mely a növényi rostok aprózására módosult. Rejtőszín: az állat színe és mintázata hasonló a környezetéhez. Az állat, főleg ha mozdulatlan, nehezen észlelhető. A ragadozók elleni védekezés egyik eszköze. Reszelőnyelv: a csigák szájüregében található, a táplálék megszerzését és feldolgozását szolgáló szerv. Ezzel kaparja le a kövek, növények felszínén élő apró növényeket és aprítja fel a növényi részeket. Rét: rendszeresen kaszált sík mezőterület. Rovarevő fogazat: kemény páncélú rovarok elfogyasztásához alkalmazkodott apró, tűhegyes fogakat tartalmaz. A zápfogak mindig tarajosak. Rothadás: a szerves anyagoknak levegő, illetve oxigén hiányában történő lebontása. Rügy: hajtáskezdemény. Benne kezdetleges állapotban megtalálható a hajtás minden szerve. Megkülönböztetünk csúcsrügyeket, oldalrügyeket (hónaljrügyek), levél- és virágrügyeket, valamint alvórügyeket. Rügyecske: hajtáskezdemény, a csíra része. Sarjúszéna: a második kaszálástól kezdődően kapott széna. Sejt: az élőlények testének legkisebb alaki és működési egysége. Olyan egyediséggel bíró egység, melynél az élet minden fő megnyilvánulása megfigyelhető: anyagcsere, ingerlékenység, mozgás, növekedés, szaporodás, fejlődés, öröklődés és változékonyság. Sejtfal: a növényi sejteket kívülről határoló, vékonyabb vagy vastagabb szilárd burok. A sejt választja ki. Sejthártya: a sejtplazmát kívülről határoló (beborító) vékony képződmény. Elhatárolja a sejtet a külvilágtól, ugyanakkor a különböző anyagok felvétele és leadása során kapcsolatba is van vele. A növényi sejteket még az ezen kívül található sejtfal is határolja, az állati sejteket viszont csak a sejthártya. Sejtmag: a sejt plazmájában található, többnyire gömb alakú sejtszervecske. Ez irányítja a sejt működését, benne található az átörökítő anyag, mely az élőlény egész testének felépítésére és működésére vonatkozó információkat tartalmazza (életprogram). Sejtnedv: a növényi sejtek sejtüregében található, a sejt által kiválasztott olyan folyadék, melyből a sejt a benne található anyagokat ismét felhasználja. 5

6 Száraz termések: azok a termések, melyek fala éretten többé-kevésbé elfásodik. Legfontosabb típusai: toktermés (mák), hüvelytermés (bab), becőtermés (repce, káposzta), makktermés (tölgy), szemtermés (gabonafélék, kukorica), lependék (szilfa), ikerlependék (juharfa), papsajt (mályva). Szaru: a gerinces állatok jelentős részénél a kültakaró felső rétegében előforduló, illetve a kültakaró képződményeit alkotó keratin tartalmú anyag. Szaru alkotja a hüllők szarupajzsait és szarupikkelyeit, a madarak tollát, valamint az emlősök szőrét. Szarv: egyes emlősök homlokcsontján ülő szaruhüvely (tülök), mely nem hullik le csak az állat pusztulása után. Szemzés: az oltás egy speciális fajtája, amikor csak egy rügyet illesztenek az alany héja alá. Szerves anyag: az élőlények testét felépítő, legnagyobb részt szénből, hidrogénből, oxigénből és nitrogénből álló vegyületek. Szikanyag: a fejlődő zigóta táplálását szolgáló tartalék tápanyag. Tulajdonképpen a petesejt plazmájában található tartalék tápanyag. Sziklevél: a magvas növények csírájának része, a csíranövény első levele. A magban található lapos, levélszerű képlet, mely a fiatal csíranövény táplálását végzi. A növények csírázhatnak egy sziklevéllel (egyszikű növények), két sziklevéllel (kétszikű növények) vagy több sziklevéllel (fenyők). Az első lomblevelek megjelenését követően általában leszáradnak. Sziromlevél: virágokban található, többnyire színes takarólevél. A csészelevéllel együtt a virág termőjét és porzóit határolja. Takarólevelek: a virág felépítésében szerepet játszó szirom- és csészelevelek. Talaj: a földfelszín felső, szerves anyagban gazdag rétege. A talajok kialakításában az éghajlat, az alapkőzet és az élőlények egyaránt részt vesznek. Tarajos zápfog: a ragadozók és rovarevők éles tarajokkal borított zápfogai. Teljes átalakulás: az átalakulással történő egyedfejlődésnek az a típusa, amikor a petéből lárvák, majd bábok, végül a kifejlett egyedek alakulnak ki. A rovarok nagy részére (pl. bogarak, lepkék, darazsak, legyek, stb.) jellemző egyedfejlődési típus. A petékből kikelő lárva testének alakja és életmódja egyaránt különbözik a kifejlett állatétól. A lárvális fejlődés minden esetben egy bábállapot követi. Ebből fejlődik ki a kifejlett rovar. Termés: a megtermékenyítés után zárvatermők magházából létrejött, a magot vagy magokat tartalmazó képződmény. Szerepe a magvak védelme és terjesztése Termő: a virág egy vagy több termőlevélből kialakuló női ivarú része. Részei a magház, bibeszál és a bibe. Tor: a rovarok testének az a része, melyen a járólábak (3 pár) és a szárnyak (2 pár) erednek. A bogarak esetében a tor nagy része a kemény fedőszárnyak alatt található. Torzsa virágzat: megvastagodott tengelyű füzérvirágzat. Ilyen virágzata van a gyékénynek és a kukoricának. Tőosztás: a gyökérdarabokkal történő ivartalan szaporítás. Vacok: a virág tengelyének a kiszélesedő csúcsi része, ahol a takaró és termőlevelek erednek. Vakondtúrás: a vakondok által a felszínre tolt földkupac. Valódi gyökér: olyan gyökér, melynek csak a táplálék felvétele és növény rögzítése a funkciója. Más feladatok ellátásához nem alkalmazkodott. Valódi termés: a termés kialakításában csak a magház vesz részt. 6

7 Veszettség: ház körül élő (pl. macska) és vadon élő (pl. róka, farkas stb.) állatok által terjesztett, az emberre is veszélyes vírus által okozott betegség. Egyik jellemző tünete a természetestől eltérő viselkedés (szelíd róka, embert kerülő, majd megtámadó kutya stb.). Viasz: a növények bőrszövetén található zsírszerű anyag. Legfontosabb feladatuk a vízveszteség meggátolása. Szinte minden föld feletti növényi részen megtalálhatók, de a legtöbb a nagy víztartalmú, húsos terméseket borítja. Ez okozza sok termés hamvaskék színét. A méhek kaptáraiban is viaszok találhatók. Virágzat: szabályos és meghatározott rendben virágokat fejlesztő, szaporító hajtásrendszer. Jól elkülönül a növény többi részétől. Vitaminok: a szervezet egészséges működéséhez szükséges szerves vegyületek, melyeket a szervezet előállítani nem képes, ezért a tápláléknak tartalmaznia kell. Jelentőségük abban áll, hogy a szervezetben lezajló folyamatok gyorsításához szükséges fehérjék csak ezek jelenlétében fejtik ki hatásukat. Zsírok: az állatok tartalék tápanyagai. Növényekben csak ritkán fordulnak elő (kakaóvaj). 7