mail:

Átírás

1 január 1. és december 31. között 4440 TISZAVASVÁRI, KÁLVIN ÚT 10 Tel/fax: ; Tel: Weboldal: www. reftvasvari.uw.hu ; mail: katonabela@tvn.hu

2 Elhangzottak JANUÁR havában, a Tiszavasvári református gyülekezetben. Tartalomjegyzék: Január 1. hétf Textus: Zsoltárok 100 Január 7. vasárnap Textus: Máté 25:31-46 Január 14. vasárnap Textus: Filippi 4:6-7 Január 21. vasárnap Textus: Lukács 18:1-8 Január 28. vasárnap Textus: 1Királyok 3:5-14 Az igehirdetések címe Január 1. hétf: hálával kezdeni az évet! Január 7. vasárnap: Meglátni embertársainkban Krisztust! Január 14. vasárnap: A rendszeres imádság ereje Január 21. vasárnap: A kitartó könyörgés Január 28. vasárnap: Isten mindenhatósága Egy prédikáció mindig a szószéken él igazán! Mert abban benne van az igét hirdet lelkipásztor hite, átélése, hangsúlyozása, valamennyi gesztusa, és az egyénisége. Ezzel együtt hisszük, hogy leírva is komoly lelki táplálékot jelenthetnek az igehirdetések. Egyúttal azonban szeretettel hívogatunk mindenkit a templomba, hogy ha teheti hallgassa személyesen az elhangzó prédikációkat! Textus: Zsolt január 1. hétf (újév) (Szolgálattev: Katona Béla református lelkipásztor) 1 Ujjongjatok az Úr eltt az egész földön! 2 Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! alkotott minket, az övéi vagyunk: az népe és legeljének nyája. 4 Menjetek 2

3 be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hsége nemzedékrl nemzedékre. Szeretett Testvéreim! Én úgy gondolom, hogy az, ahogyan az ember hozzákezd valamihez, magát az embert minsíti. Vannak, akik úgy kezdenek hozzá egy-egy munkához, hogy Ó, ezt úgy sem tudom megcsinálni, de hát ideállítottak, meg kell próbáljam. Nyilván, hogy az ilyen hozzáállás ritkán vezethet eredményre. Ám az örökkévaló Isten tlünk, hív emberektl nem ezt a hozzáállást várja. Másfajta hozzáállást vár. Most, amikor egy új esztendt kezdünk meg, másképpen is kell hozzáállni, és remélem, hogy másképpen is állunk hozzá. Azt hiszem, hogy nagyon bölcsek azok az emberek, akik összeállítják a Bibliaolvasó Kalauzunkat. A mai napunkra kijelölték ugyanis olvasandó szakasznak a 100. Zsoltárt. Ez pedig, egy hálaadó imádság. És milyen jó arra gondolni, hogy Isten szeretne bennünket arra bíztatni, hogy kezdjük hálaadással az esztendnket. Sok mindennel kezdhetnénk, de miért ne kezdenénk hálaadással az új évet? Dietrich Bonhoeffer német teológus fogalmazta meg a következ mondatot: Minden új reggel: új kezdet, minden nap: lezárt egész. A tegnapi nappal naptárilag lezártuk a esztendt. Jó, hogy ha a lelkünkben is lezártuk ezt az esztendt és arra tudunk tekinteni, hogy itt van egy új, és ez egy duplán új kezdet, hiszen nemcsak egy új napot kezdtünk meg néhány órával ezeltt, hanem egy új esztendt is. Tényleg nem mindegy, hogy hogyan kezdjük. Az Ige arra bíztat és bátorít bennünket, hogy kezdjük ezt hálaadással. Adjunk hálát azért, ami elmúlt, és tekintsünk örömmel a jövendbe. Gondoljunk most arra, hogy tiszta lappal indulhatunk neki ennek az új esztendnek ban mindenkinek az életében volt, ami volt, lehet a megélt eseményekbl tanulni, de ezt az új esztendt tiszta lappal kezdhetjük, és rajtunk múlik, hogy mi mindennel írjuk tele az esztend napjait életünkben. Szerintem a legjobb kezdés az, amit az Ige javasol: Merjünk hálás szívvel kezdeni egy új évet. Merjünk hálát adni már elre ezért az esztendért, amelyet az Isten engedett számunkra megérni. Krisztusban kell látnunk a jövendt Testvéreim! Azt kívánhatom csak, hogy legyünk lelkesek ebben az esztendben, jobban, mint a tavalyiban! Legyenek terveink, vágyaink, akarjunk néhány jó dolgot önmagunk és közösségünk számára! Persze ennek az az alapja, hogy ha hálás szívvel rendelkezünk, hogy ha meg van a megfelel hálaadásra késztet dolog szívünkben és a lelkünkben. Testvéreim! Az Ige mondja, hogy merjünk örülni. Pál apostol a filippibeli gyülekezetnek fogalmazza meg: Örüljetek az ÚRban, mindenkor, ismét mondom: örüljetek. Lehet, hogy nagyon kevés örömre okot adó tény van emberi életünkben, de az Úrban szabad örülni akkor is, amikor esetleg a körülményeink nagyon elcsüggesztenek. Hiszen Pál apostol körülményei igencsak csüggedésre adhattak volna okot, börtönbl írja ezeket a sorokat, 3

4 mégis örömre bíztat, örömre bíztatja azokat, akiknek ezt írja. S azt hiszem, hogy pontosan az a lényeg, hogy mi van belül, a lelkünkben. Hogy nehéz esztend lesz a 2007., afell senkinek nincs kétsége, azt senki nem tagadja. Gazdaságilag hihetetlenül nehéz év vár talán mindenkire. Az intézmények vezeti tudják, hogy milyen elvonásokat kell kieszközölniük. De meg fogják érezni az egyes emberek, meg fogják érezni a családok is, hogy nem lesz könny ez a esztend. Mégis azt kell mondanom, hogy ilyenkor számít az, hogy mi van belül, mi van a lelkünkben. Hogyan kapaszkodunk bele az Örökkévaló Isten karjaiba, az gondviselésébe? Mert, ha belekapaszkodunk, akkor nem arra nézünk, ami lehúz bennünket, ami csüggedésre ösztönözne. De nekünk azt kell látni, hogy az Isten Isten marad 2007-ben is! Az az Isten aki 2006-ban velünk volt, átsegített a nehézségeken, és megáldott, az az Isten itt lesz velünk 2007-ben is! Jézusról mondja az Ige, hogy tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Erre kell gondolni Testvéreim, hogy az a Krisztus, aki évezredekkel korábban megteremtette e hatalmas világot, egy népet választott ki önmagának és ennek a népnek mi magunk is tagjai vagyunk és hisszük, hogy azok is maradunk. Ez a nép az él Isten által pásztorolt nép és Tle bennünket senki és semmi el nem tud szakítani, az élet nehézségei sem. Szolgáljatok az ÚRnak! fogalmazza meg e Zsoltár ismeretlen szerzje. Testvéreim! Úgy gondolom, hogy nem is kell erre bíztatni benneteket. Hiszen az, hogy az új esztend els napjának els óráiban itt vagytok a templomban, ez azt jelenti, hogy ott van a szívetekben az erre való készség, nem kell arra bíztatni, hogy szolgáljatok az ÚR Istennek, mert már így indultok neki az új évnek. Nagyon sokat elmond emberi éltünkrl az, hogy hogyan kezdünk meg egy évet. S az, hogy itt kezdjük az Isten házában, az szintén beszédes. Hiszen mi az Istennel fejeztük be a tavalyi évet, és az Istennel akarjuk elkezdeni az újat, és ez hallatlanul jó dolog, számtalan áldást tartogat számunkra. Milyen jó énekelni kár, hogy csak általában temetéseken szoktuk, vagy évvégén Te benned bíztunk eleitl fogva. Igen, így kell elindulni minden évben, hogy az Úr Istenben bízunk eleitl fogva, nem tudhatjuk, hogy mit hoz ez az esztend, csak annyit tudunk, hogy kinek a kezében van, és ez megnyugtató számunkra, hogy ki a világ ura, ki tartja kezében és kegyelmében a te életedet és az enyémet. Testvéreim! Ha jó a sorrend az életünkben és els helyen az ÚR Isten van, akkor a legfontosabbat tettük meg önmagunk számára. Biztos vagyok benne, hogy többen ismeritek a Mindennapi kenyerünk cím kis könyvecskét, amiben naponta ott van három Ige én is el szoktam olvasni naponta és a mai napra három csodálatosan ide ill Ige bíztat bennünket. Szeretném most megosztani veletek: Az egyik Józsué könyvébl való, maga mondja: válasszátok meg még ma, hogy kit akartok szolgálni. Ezt mondja Józsué a már Kánaán földjén letelepedett népnek. Hát látjátok, itt vannak azok a népek, akik itt éltek, igaz nekik is vannak isteneik, bár azok nem tudnak segíteni, de hát válasszatok: ket szolgáljátok-e vagy azt az Istent, aki kihozott bennünket Egyiptomból, 4

5 vezetett tz és felh oszlopban, aki áthozott a Vörös-tengeren, aki engedte, hogy ide telepedjünk le?! Én és az én házam népe azonban egészen biztosan t fogom szolgálni. Már az új esztend els napja választás elé állít bennünket, és az a jó, ha mi bels meggyzdéssel azt tudjuk mondani, hogy Urunk, Téged választunk! A Mindennapi kenyerünk-ben egy másik Ige pontosan ezzel hozható párhuzamba: a Péter nev tanítványnak a visszakérdése ez Jézus felé: Uram, kihez mehetnénk, hiszen az örök élet beszéde van Tenálad? Én magam is arra gondoltam, amikor erre a szolgálatra készültem, hogy Uram, itt voltunk az óesztendben, és most itt vagyunk az újban: Hát, kihez mehetnénk? Te vagy a mi életünk megtartója, gondviselje, Te vagy a vigasztalónk, a bátorítónk, az ert adó mennyei Atyánk kihez mehetnénk? Ez a jó kérdés, ha az ember maga kérdez vissza az Úr Istentl: Uram, hát kihez mehetnénk? Kár lenne mást választani, csakis hozzád jövünk, ezért vagyunk itt az újév els napján, mert kihez is mehetnénk, akitl ert kapnánk, aki megáld bennünket földi létünkben, csakis hozzád. Nem akarunk máshoz menni, nem akarunk mi mással fogódzni, csak veled. A harmadik Ige pedig Jézustól származik, ami így hangzik: Aki nekem szolgál engem kövessen és aki engem követ megbecsüli azt az Atya. Testvéreim, mi Jézust szolgáljuk, t követjük, és milyen jó arra gondolni, hogy a Mennyei Atya megbecsült gyermekei vagyunk. Isten mindenkit egyformán szeret, eltte mindenki egyformán kedves, mégis jó arra gondolni, hogy Jézus szavai szerint, aki járja az útjait, aki t követi, azt különösképpen megbecsüli az Atya. Nem tudom, hogy kit-kit hogyan becsülnek meg otthon a családjában, vagy a munkahelyén, de az Isten azt mondja, hogy Te és én megbecsült gyermekei vagyunk. Hát nem jó így kezdeni egy esztendt, nem örvendetes arra gondolni, hogy az Isten megbecsül Téged és engem, megbecsüli az életünket, megbecsüli, hogy bármily gyarló módon is próbáljuk t követni, de hozzá tartozunk, fontos nekünk az szava, az vezetése és üzenete. S azt akarja, hogy tudjuk, hogy számon tart bennünket, hogy megbecsül mindnyájunkat, megbecsüli az életünket. Aztán azt olvastuk a Zsoltárban: Az övéi vagyunk. A Heidelbergi Káté kezddik azzal a kérdéssel, hogy Mi néked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? S az a válasz rá, hogy az, hogy mind testestül, mind lelkestül nem a magamé, hanem az én drága Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok. Ha az ember tudja azt, hogy kinek a tulajdona, kihez tartozik az élete, akkor az sokkal megnyugtatóbb számára. És mi így élhetjük az életünket, hogy az Ézsaiás könyvében elhangzó isteni üzenet lehet a mienk, amikor így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy. Nem kell félni ettl az esztendtl, mert az Isten jól ismer bennünket, megváltott gyermekei vagyunk, ismeri nemcsak a nevünket, hanem az egész életünket, ismeri a gondjainkat, és az örömeinket, ismeri a fájdalmainkat, boldog pillanatainkat, és azt mondja, hogy az enyémek vagytok! Testvérek! A Bibliaolvasó Kalauznak van egy vezérigéje, ami a esztendre, a Mózes III. könyvébl való, így hangzik: Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Én azt hiszem, hogy ezek mind- 5

6 mind olyan Igék és olyan üzenetek, amelyek felmelegítik a mi sokszor aggódó, félelemtl átjárt szívünket. Isten népének vagyunk tagjai, az Övéi vagyunk, a világ Urához tartozunk, hát akkor mit féljünk!? Dávid is az egyik Zsoltárban felkiált, hogy Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem. Ezzel a bizalommal kell nekünk elindulni nekünk az új esztendben: Az Istené vagyunk, és tudja, hogy mit akar velünk ebben az évben is. Menjetek be kapuin hálaénekkel! - Ezt is olvastam ebben a zsoltárban. Úgy gondolom, hogy most hálás szívvel próbálunk jelen lenni az ÚR Isten eltt, megköszönve a tle érkez jótéteményeket, megköszönve azokat a személyeket, akik körülvesznek bennünket, akik még körülvehetnek. De egy picit pillantsunk a mondat els felére: Menjetek be kapuin. Szerintem az újesztendben is fontos tevékenységeink egyike lehet, hogy minél többször belépjünk a templom ajtaján, önmagunk miatt. Mert az Isten ilyenkor nekünk akar jót. akar bennünket magához emelni, akar megersíteni, akar feltölteni bennünket lelkiekben, és amikor nem jövünk el, mindig magunkat fosztjuk meg ezektl a felülrl jöv áldásoktól. A Zsoltár írója buzdít arra, hogy menjetek be kapuin hálaénekkel. Kívánom, hogy sikerüljön ezt megtenni. Végül, pedig erre a gondolatra figyeljünk még oda ma déleltt az Igébl, amely azt mondja, hogy az Úr jósága, szeretete és hsége, örökké tart. Azaz nemcsak ideig-óráig, nemcsak a tavalyi esztendben volt velünk az Isten hsége és kegyelme, hanem a esztendben is velünk lesz és örökkön örökké, nincsenek idbeli határok az Isten eltt, maga mondja azt, hogy örökké veletek leszek. Jó nekünk így elindulni ebben az új esztendben. Mindezeket tudva induljunk útnak hálás szívvel megállva eltte, megköszönve a kapott áldásokat, arra gondolva, hogy az Övéi vagyunk, arra gondolva, hogy így kezdtük, és jól kezdtük ezt az évet, mert mellette kezdtük, mert gondvisel kezében tart bennünket életünknek minden napján. Ámen! Az istentiszteleten énekelt énekek: 191, 285, 264 Lectio: Róma 12:9-21 Textus: Mt 25: január 7. vasárnap (Szolgálattév: Katona Béla lelkész) Szeretett Testvéreim! Jézus Krisztus ebben a felolvasott szakaszban az utolsó ítéletrl mond el egy példázatot. Sokak számára talán még az sem világos, hogy lesz utolsó ítélet, az pedig még kevésbé, hogy ott mi alapján lesz megítélve földi életünk! Mi, 6

7 keresztyén emberek az Apostoli Hitvallásban kifejezzük arra irányuló hitünket, hogy Jézus eljön ítélni élket és holtakat. Azaz a hitvallásunk és Jézus példázata egyaránt azt mondja, hogy egyszer minden embernek oda kell állnia Isten ítélszéke elé. Ha ez így van már pedig maga az Úr Jézus beszél róla akkor nem mellékes, hogy az ember mire számíthat! Jézus azt mondja, hogy két táborra, csoportra lehet majd osztani a hatalmas méreteket ölt emberiséget: az egyik csoport tagjai üdvözülni fognak, míg a másik csoportba tartozók elkárhoznak! Az ítélethozás kritériuma az, hogy találkoztunk-e Jézussal, és hogyan viszonyultunk hozzá! Ugyanis Jézus minden embert felkeres földi életében legalább egyszer. Bekopogtat a szívünk ajtaján és várja, hogy befogadjuk t! Persze nem tolakszik, lehet nemet is mondani vele kapcsolatban, de válaszunknak az örökkévalóságra szóló kihatása van! Újabb fontos kérdés, hogy hogyan találkozhatunk Jézussal, hogyan lehet közünk az Úristenhez? Ennek illusztrálására elmondok egy történetet: Élt egy faluban egy öregember, aki egyik reggel azzal jött haza a templomból, hogy Isten megígérte neki, még aznap meglátogatja. Ezt el is mondta nagy örömmel családja tagjainak. Délután kopogtattak házuk ajtaján. A felesége felugrott, hogy ajtót nyisson, de az öreg leintette: Maradj, majd én fogadom a vendéget. Biztosan az Isten jött el meglátogatni. Ki is ment, hogy megnézze ki az, de csak egy eltévedt gyermek állt az ajtóban. Megéhezett és kenyeret koldult. Te zavarod a nyugalmunkat? Nem érek rá veled foglalkozni, mert várom az Istent mondta az öregember. Késbb ismét kopogtattak, de most a felesége ügyesebb volt, s megelzte férjét az ajtónyitásban. Nemsokára egy áldott állapotban lév nt tessékelt be a szobába. De az öreg mérges lett. Te asszony! Nem megmondtam, hogy nem fogadunk vendéget?! Tudod jól, hogy az Istent várjuk vendégségbe! Már estefelé járt az id, amikor harmadszor is kopogtattak. Az öregember sietve ment a vendég elé. Az ajtóban egy koldus várakozott, de a gazda t is elküldte. Szomorúan visszaült az asztalhoz, s egyre várta az Istent. Majd elnyomta a fáradtság és elaludt. Ekkor álmot látott. Magas trónusán az Úristent látta, aki szomorú volt és így beszélt: Látod gyermekem, ma nem is egyszer, hanem háromszor látogattalak meg téged. Te azonban mindannyiszor elküldtél. Ehhez a történethez annyit tennék hozzá, hogy valaki egyszer arra a kérdésre, hogy hol van Isten, így válaszolt: A másik ember szemébl mosolyog rád! S hogy ez mennyire így van, arra Jézus szavai mutatnak rá! Észre kell vennünk a másikban a bennünket meglátogató Istent, aki azt várja, hogy az éheznek enni adjunk, a szomjazónak inni, a beteget pedig látogassuk meg! Testvéreim! Ha ezt a példázatot jól megértjük, akkor egészen másképpen nézünk egymásra! Ugyanis embertársainkban Jézus Krisztust kell észrevennünk! Rajta 7

8 könyörülünk, és egyben t dicsérjük és szolgáljuk, amikor észreveszünk valakit, aki nélkülöz valami fontosat az életébl, mi pedig segítünk rajta! A Reformátusok Lapja legutóbbi számában olvastam egy motorbalesetet szenvedett fiatalemberrl, aki azt fogalmazta meg, hogy nem a testi szenvedés fájt neki igazán bár az sem volt elhanyagolható hanem az, hogy ritkán nyitották rá az ajtót a barátok, ismersök! Hetekkel ezeltt fájdalmas mondatot hallottam egy édesanyától, aki azt mondta beteg fiával kapcsolatban, hogy azt látta: borbarát mindig volt, de bajbarát nemigen akadt! Amikor valaki bajban van, segítségre szorul, akkor valójában Krisztus néz ránk kérden: akarsz segíteni, vagy elnézed a szükséget szenvedt? A bajban látjuk meg, hogy kik is tartanak minket fontosnak, és kit tartunk fontosnak mi? Vajon hányan számíthatnak ránk, ha baj van, és mi hány emberre számíthatunk? Azt mondja a Példabeszédek könyve, hogy Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. (17:17) Ez pedig nem kevesebbet jelent számunkra, minthogy meg kell lássuk a testvért egymásban! Ha pedig Krisztusban látjuk egymást, azaz testvérként kezeljük embertársainkat, akkor, ha botlanak a gyöngék, segít az ers, hordhatjuk, emelhetjük önként, kin gyöngesége gyz! (455/7) Hallottátok az igébl: sok ember nincs is tudatában, hogy mikor ad enni, vagy inni a nélkülöz Jézusnak, és mikor látogatja meg t nyomorúságában! De ez a történet azt üzeni nekünk, hogy embertársaink szenvedése és nélkülözése mögött Jézus Krisztust vegyük észre, akivel találkozhatunk akkor, ha segíteni akarunk, és akit elutasítunk akkor, ha nem tördünk a rászorulóval! A Krisztust ismer embert érzékenyen érintik mások szenvedései! Nem lehetünk részvéttelenek vagy közömbösek! Nem mondhatjuk, hogy nem érdekel a másik testi-lelki fájdalma, mert akkor lélekben még igen messze vagyunk Jézustól! Hallottátok a római gyülekezethez írott levélbl felolvasott részletet. Ez arra kéri a hív embert, hogy legyen gyengéd, tisztelettudó, szolgálatkész, vállaljon közösséget a nehéz sorsúakkal, legyen vendégszeret, együtt érz! Az Egyháznak van egy szolgálati ága, mely kifejezetten azokra az emberekre fókuszál, akik segítségre szorulnak! Ez a diakónia! Magyar nyelvünkre lefordítva ez szeretetszolgálatot jelent. A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseljének jelenlétében természetesen szándékosan beszélek errl! De, ti magatok is jól tudjátok, hogy a tavalyi évben e szervezetnek köszönheten volt lisztosztás és adventi élelmiszer csomagosztás gyülekezetünkben! Nekem nagyon tetszik a szeretetszolgálat elnevezés! Mert errl szól az egész: a szeretet mindig szolgál! A szeretet nem kér, parancsol vagy követel, az mindig szolgál! Még pedig teszi ezt önként és örömmel! A szeretet nem uralkodni, nem igába hajtani akar senkit, hanem szolgálni! És tudjátok, akinek hatalmat ad az Isten, azt mindig azért adja, hogy szolgáljon vele! Hogy mások javát szolgálja 8

9 vele! Ebben a legszebb példa elttünk Jézus Krisztus! A világ Ura tudjátok hogyan gyakorolta hatalmát a tanítványai között? Emlékeztek a történetre: az utolsó vacsora estéjén megmosta mindegyiknek a lábát! Mint egy rabszolga! Tette ezt szeretetbl, és szolgálatkészségbl! Ha Jézus erre használta hatalmát és szeretetét, akkor azt hiszem nekünk sem lehet kevesebb a feladatunk! Hogy nekünk nincs is hatalmunk semmire? Dehogynem! Arra, hogy legyzzük az önzést és a közönyt önmagunkban! Azt, amikor úgy gondolkodunk, hogy elég nekünk a magunk baja, minek még vállunkra venni a másét is! Csak Krisztus által tudunk gyzelmet aratni önmagunk fölött! Ám, ha az önzést és a közönyt legyzöd önmagadban, akkor elmondhatod, hogy Jézus hatalma gyzött fölötted és irányítja életedet! Testvéreim! Azt még szeretném leszögezni, hogy ez a példázat nem arról szól, hogy a tetteink fognak üdvözíteni bennünket! Hiszen a Biblia világosan beszél arról, hogy Isten kegyelmébl üdvözül az ember, amit hit által kell elfogadnunk. Ám arról is olvashatunk a Szentírásban, hogy a Krisztust ismer ember nem ül a babérjain annak tudatában, hogy nekem örök életem van és ez milyen jó, hanem hálából hitét igyekszik tetteivel is felmutatni! A hite mellé odaragasztja a jócselekedeteket, mert felelsséget érez embertársai iránt, és szeretné, ha minél többen találkoznának Jézussal, aki örök életet szán mindnyájunknak! Meg vagyok gyzdve arról, hogy az Isten mindnyájunk életében elhelyez lehetségeket a jó megcselekvésére! Jézus azt mondja az egyik helyen, hogy ha csak egy pohár vizet adtok inni valakinek az én nevemben, nem marad el a jutalmatok! Azaz ne értékeljük kicsire azokat az egyébként aprónak tn dolgokat, melyekkel egymáson segítünk, mert Jézus számon tartja ezeket! Eltte ezek jutalmat vonnak maguk után! Kívánom önmagunknak, hogy legyünk fogékonyak mások szükségleteinek észrevételére, mert ha másokon segítünk, valójában Krisztussal tesszük meg! Ámen Az istentiszteleten énekelt énekek: 478, 77/1, 472/1-4, 170, 397 Lectio: 2Mózes 17:8-13 Textus: Filippi 4: január 14. vasárnap (Szolgálattév: Katona Béla lelkész) Szeretett Testvéreim! Szeretnék egy sorozatot tartani közöttetek, mely az imádságról szól. Vasárnapról vasárnapra ez lesz a témánk. Nem tagadom el, hogy Bill Hybels egyik könyve fogja adni az alapgondolatokat. Óriási hatással volt rám ez az írás, éppen ezért 9

10 szeretném, ha minél többeknek lehetne lelki épülésére. Az a könyv címe az, hogy Ki nem ér rá imádkozni? Természetesen a szerz gondolataihoz szeretném hozzátenni azokat is, melyeket én kapok az él Istentl. Az imádság egyfell természetellenesnek tnik számunkra, másfell pedig nagyon is természetes. Az utóbbira az a magyarázat, hogy Isten az embert az önmagával való kapcsolatra teremtette. Az elbbi állítás pedig abból következik, hogy a bn mégis csak éket vert Isten és ember közé, és ennek köszönheten bennünk van a jobb, ha magam csinálom hozzáállás. Az ember a bn következtében igyekszik független lenni, nem rászorulni senkire! Megpróbálja szabadságát nem feladni, bármilyen kapcsolatáról legyen is szó! Az imádság azonban éppen azt jelenti, hogy Istenre vagyunk utalva, rászorulunk az segítségére! Ha szintén önmagunkba tekintünk, akkor be is kell lássuk, hogy tényleg Istenre szorulunk. Így aztán nem kapálózni kell ez ellen Isten tagadással, -kerüléssel vagy -káromlással hanem keresni érdemes Isten jelenlétét az életünkben. Ha a Teremt Istent végs soron megkerülni nem tudjuk, akkor legjobb, ha szoros kapcsolat kiépítésére törekszünk vele! Már pedig a legszorosabb vagy ha úgy tetszik, a legmeghittebb kapcsolatban Istennel az imádságainkban lehetünk. Isten jelenléte körülvesz bennünket. Lehet, hogy nem tudjuk egyformán megfogalmazni az érzést, de átélhet mindenki számára Ady Endre jól ismert gondolata, hogy csendesen és váratlanul átölelt az Isten. Bill Hybels, aki manapság egy amerikai gyülekezet vezet lelkésze, évekkel ezeltt elveszítette viszonylag fiatalon a rendkívül tevékeny édesapját szívroham következtében. Azt érezte, hogy nem tud létezni a nélkül az ember nélkül, aki nagyon bízott benne, és akivel remek kapcsolata volt. Kavarogtak benne a kérdések: miért kellett ennek megtörténnie? Hogyan fog megbirkózni apja elvesztésével? Kiheverhet-e ez egyáltalán? Hogy tehette ezt Isten, ha valójában szereti? Kérdezte ezeket, a hív ember! Egyszer csak úgy érezte, hogy megszólal az Isten, és ezt mondja neki: Én elég vagyok neked! Most még nem hiszed el, de bízz bennem! A történet mesébe ill, de a következmények egyértelmek voltak: nem volt kétsége afell, hogy Isten gondoskodik róla, és képes lesz megbirkózni az élet kihívásaival apja jelenléte nélkül is! Szomorúsága megmaradt írja önmagáról apja halála mély sebet ejtett rajta, és mindig is hiányozni fog neki, ám nem sodródott el, mint egy horgony vagy irányt nélküli hajó. Mindez az Istennel eltöltött, túláradóan személyes imádságnak volt köszönhet, melyben ert, bátorságot, és reményt kapott! Testvéreim! Úgy gondolom, hogy ez a lelki élmény bárkié lehet! Ugyanis mindenki átéli életében egy vagy több szerettének elvesztését. Lehet, hogy súlyos betegség, lehet váratlan tragédia következtében távozik valaki az élk sorából. És pontosan ezt éli át a hív ember is: sebet kap a lelkünk, szomorúságunk megmarad, hiányzik az elhunyt, de ha tudjuk, hogy életünkben és halálunkban 10

11 egyaránt Jézus Krisztus tulajdona vagyunk, és hogy tle még a halál sem tud elválasztani, akkor lelkünkben tapasztalhatjuk meg Isten gondvisel jelenlétét életünkben! Általában minden ember élete eléggé telített, ez pedig oda vezet, hogy az ember nehezen és rendszertelenül imádkozik! Van, akinek a munkája, van, akinek a családja, vagy éppen a kett együtt tölti ki napjai jelents részét. Van, akinek a semmittevés, vagy a keserségei netán a televízió eltti ülése tölti ki napjának nagy százalékát, és ezért nem tud ahogy mondaná nem ér rá imádkozni! Már pedig két ember is úgy ismerheti meg egymást igazán és mélyen, ha elegend idt töltenek egymás mellett, és jókat beszélgetnek, így van ez Istennel is! Ha nagyobb lelki békét, nyugalmat és áldásokat akarsz önmagad számára, akkor tölts el több idt Isten közelében! Ráadásul tedd ezt rendszeresen! Szakíts idt naponta arra, hogy Istennel elbeszélgess! a Bibliából szól hozzád, te pedig imában szólíthatod meg t! Mindenki tapasztalta már, hogy amikor valami nagyon nyomta a lelkét és elmondta valakinek legyen az családtag, barát, lelki társ könnyebbült a teher! De a legjobb, ha a bennünket ér eseményeket, érzéseket Isten elé visszük! Az ember arra szakít idt, ami fontos neki! Próbáld ki, hogy egy hétig naponta elcsendesedsz Isten eltt, imádkozva felkeresed t, és elmondod neki dolgaidat! Tedd meg ezt önmagad miatt! Meg fogod látni az áldásait! Jézus hívogat bennünket így önmagához: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Ki az, akire a fáradtság és a teherhordozás nem vonatkozik? Persze az ember képes mindig kibúvót keresni. Néhány nappal ezeltt hallottam, hogy egy apát és a fiát egymástól függetlenül megkérdeztek az Istenhez való viszonyáról. A fiú azt mondta: még fiatal vagyok ehhez, majd ha öreg és nyugdíjas leszek, akkor tördök Istennel! Az ids édesapa pedig ezt mondta: az én koromban már minek keressem Istent? Ha már leéltem nélküle életem nagy részét, akkor megpróbálom a hátralév idmet is nélküle tölteni! Látjuk a két különböz korú személy véleményébl, hogy kifogás az mindig van! De higgyétek el nem az a fontos, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy akarunk-e egy lelkileg nyugodtabb életet önmagunknak és ezáltal másoknak is? Mert ha igen, akkor az Istennel való rendszeres kapcsolatra van szükségünk! Az Isten eltti áldott csendességek a felülrl való több kijelentést, valamint az Úr és önmagunk jobb megismerését teszik lehetvé! A rendszeres és szinte Isten eltti ima a következket jelenti: közösséget Istennel, bizalmat, békességet, felszabadultságot! Nem tudom, hogy ezekbl az érzésekbl mennyi van jelen az életünkben, de azt hiszem, hogy van mit tanulnunk ezen a téren is! Az ember fel kell ismerje, hogy mindennapi tevékenységéhez, küzdelmeihez erre van szüksége! A mi ernk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! Akik az Úrban bíznak, erejük 11

12 megújul ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszeren csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyzdés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedk érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen mvei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni. Az elször felolvasott igeszakaszunk arról számol be, hogy a zsidó népnek egy ellenséges hadsereggel kell megküzdenie. Mózes tervet készít és így szól Józsuéhoz: holnap vidd magaddal a legjobb harcosokat, és a síkságon szálljatok szembe az ellenséggel. Én pedig harmadmagammal felmegyek a hegyre, kezemet az égre emelve imádkozom és meglátjuk, hogy mit tesz Isten. Józsué beleegyezik. Bízik az imádság erejében. Az történik igénk szerint hogy amikor Mózes kezét az ég felé emeli, Józsué csapatai gyznek. Ám Mózes karja elfárad. Leengedi karját, és körül néz, hogy lássa hogyan áll a csata. Legnagyobb rémületére elkezdenek veszíteni, kezd elre törni az ellenség. Mózes újra az ég felé emeli karját és az Úr elé viszi ügyüket. Az ütközet sorsa megint Izrael kezébe kerül és visszavetik az ellenséget. Mózes pedig megérti, felfedezi, hogy Isten mindent legyz erejét az imádság hozza el. Testvéreim! Aki komolyan elkezd imádkozni, az megtapasztalja, hogy harcaiban Isten segítségére lesz! Arra kell kérjük Istent, hogy legyen jelen a küzdelmeinkben, hogy végezzük együtt napi feladatainkat! Legyen jelen a munkahelyünkön, a családunkban, az iskolában, a gyülekezetünkben, akkor, amikor úton vagyunk, amikor pihenünk, egyszóval mindenütt! Legyen velünk mindig ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá. És az Isten ert ad számunkra! Ez megvalósulhat olyan formában, hogy bátorságot kap az ember valaminek a megtételére, vagy támad egy ötlete arra nézve, hogy hogyan oldhat meg egy nehéz helyzetet. Kaphatom az Isten erejét bizalom vagy kitartás, nem mindennapi állóképesség, a házastársammal, a gyerekemmel vagy a szüleimmel szembeni megváltozott viselkedés alakjában. Megváltozhatnak a körülményeim, 12

13 st, még kimondott csodák is történhetnek. Bárhogy mutatkozik is meg, Isten mindent legyz ereje láthatóvá válik az imádkozó emberek életében! Isten tehát erejét akarja kiárasztani életünkre, de ennek mi lehetünk akadályai. Aki úgy áll napi teendihez, hogy meg tudom oldani egyedül, az azt mondja ki: Uram, nincs rád szükségem, maradj magadnak! Elég ügyes és ers vagyok én! De egyáltalán ne csodálkozzunk, ha egy id után azt tapasztaljuk: fogy az erm és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, átcsapnak a hullámok a fejem fölött! Azok, akik nem imádkoznak, elvágják magukat Isten mindent legyz erejétl, ami nem ritkán azzal a következménnyel jár, hogy a vereség, a lerohanás, a leveretés, a sodródás, a leigázottság jól ismert érzése tölt el. Meglep, hogy az emberek milyen nagy számban nyugszanak bele az ilyen életbe. Ne tartozzunk közéjük! Senkinek nem kell így élnie! Az imádság az a kulcs, mellyel szabad utat engedhetünk Isten gyztes erejének az életünkben! Amikor Mózes felfedezte az összefüggést az imádság és Isten ereje között, elhatározta, hogy a nap hátralév részében könyörögni fog az Úr segítségéért. De a karja egy id után elfáradt. Azonban a vele lév két férfi, Áron és Húr segített neki abban, hogy égre emelt kézzel kérje az Úr jelenlétét és az isteni er kiáradását. Mondanom sem kell, hogy Izrael csatát nyert aznap. Belefáradtunk az imádkozásba? Úgy érezzük, hogy nincs eredménye az imáinknak? Azon gondolkozunk, hogy Isten egyáltalán meghallgatja-e az imákat? Az élet egyetlen területén sem lehet állandóan a csúcson lenni! De arra bíztatlak, hogy ne add fel, mert Isten felel az imákra, és szeretne velünk napi kapcsolatban lenni! Próbáld meg intenzívebbé tenni imaéletedet és meglepdsz majd a lelkedben és az életedben végbemen változásokon! Ámen Az istentiszteleten énekelt énekek: 168, 42/1, 512, 161/1, 471/4, 475 Lectio: Máté 7:7-11 Textus: Lukács 18: január 21. vasárnap (Szolgálattév: Katona Béla lelkész) Szeretett Testvéreim! A múlt vasárnap egy sorozatot kezdtünk meg az imádságról. Az igehirdetés üzenete röviden összefoglalva az volt, hogy aki kipróbálja, hogy élete örömeivel és gondjaival egyaránt felkeresi az Istent, és ráadásul ezt rendszeresen, azaz naponta teszi, az megtapasztalja, hogy mekkora áldások rejlenek az 13

14 imádkozásban. Hiszen van egy fegyver a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben, mellyel életünket és mások életét is jó irányba tudjuk megváltoztatni. Folytassuk elmélkedésünket ott, hogy mindenki gondolja valamilyennek Istent. Aki egy kicsit is elhiszi, hogy Isten létez személy, annak van elképzelése róla, hogy milyen. Szerény véleményem szerint, amit gondolunk Istenrl, és amilyennek gondoljuk t, ez alapjában véve meghatározza a vele való kapcsolatunkat. Ha ugyanis valaki azt gondolja, hogy Isten egy olyan személy, aki a bnöket kegyetlenül megbünteti, akkor valószínleg félelem van a szívében, ha Istenre gondol. Ha valaki épp az ellenkezjét képzeli, vagyis azt, hogy Istennek az a dolga, hogy megbocsássa a bnöket, akkor nem lehet kétségünk felle, hogy könnyedén veszi az életét, a vétkein hamar felülemelkedik, talán még arra sem törekszik, hogy megbánja ket. Akinek a szívében a szeret mennyei Atya képe él, az valószínleg helyén tudja kezelni bneit és Isten bnbocsátó kegyelmét egyaránt. Nem láthatok a lelketekbe, de minden bizonnyal ti is gondoljátok valamilyennek a világ Teremt Urát. Ez összefüggésben lehet a neveltetésetekkel, tapasztalataitokkal, valamint azzal, ahogyan alapjában véve gondolkodtok az életrl. Az imádság kérdésében segítsen most nekünk eligazodni Jézusnak a hamis bíróról mondott példázata. Nagyon oda kell figyelnünk erre a szakaszra, mert könnyen félre lehet érteni. Két szereplje van a történetnek. Az egyik szerepl egy özvegyasszony. Az özvegyi sorsról megállapítható, hogy sohasem volt az könny. Sem manapság, sem régen. Hiszen ez azt jelenti, hogy valaki elveszti élete párját, akivel éveken, évtizedeken át együtt élt. Nincs már az a személy, akivel közösen osztoztak jóban, rosszban, egészségben, betegségben, örömben és bánatban. Ha valakinek jó házastársa van, t elveszíteni különösen nagy fájdalom és lelki szenvedés. Még ha nem éppen ideális volt valakinek az élete párja, akkor is azt mondhatjuk, hogy az egyedüllét bárkit megviselhet. Férfiak és nk egyaránt megözvegyülhetnek. Igénkben azonban egy özvegyasszonyról van szó. Jézus korában sokkal nehezebb volt egy özvegyasszony élete hozzá teszem újra: nem mintha ma könny lenne. Ugyanis magukat a nket is szinte semmibe vették, nem hogy azokat, akiknek már a férjük sem élt! A Jézus korabeli özvegyasszony általában tanulatlan volt, nem kapott munkát, sem pénze, sem társadalmi megbecsülése nem volt. Ha volt fia, apja vagy sógora, aki tudott róla gondoskodni, még meg tudott élni valahogyan. Ha nem volt, akkor elmehetett koldulni a hajléktalan els századbeli megfelelje lett belle. A társadalom számkivetettje lett. Jézus történetében az özvegyasszonynak volt egy ellensége. Nem tudunk meg ettl bvebbet, sem az ellenségrl, sem az ügy részleteirl. Csak annyit, hogy az asszony tisztában volt vele: igaza van ellenfelével szemben, de nem volt senki, aki neki ebben segítette volna. Egyetlen reménye volt: a helyi bíró és annak könyörületessége. 14

15 A történet másik szereplje a bíró. Jézus két dolgot állapít meg róla: Istent nem félte, az embereket nem tisztelte. Nem valami szívderít megállapítás, fleg, ha az özvegyasszony ügyének sikerességére tekintünk. A bíró nem hitt sem Istenben, sem az igazságosságában. Eszében nem volt, hogy egyszer neki is meg kell állnia Isten ítélszéke eltt, és számot kell adni életérl és bírói mködésérl. St megteremtette a maga igazságát, és annak mércéjét valaki vagy elérte vagy nem. Nem érdekelte döntéseinek következménye mások életében. A hozzá forduló emberekben problémákat, akadályokat, nygöt látott. Ez a bíró volt az özvegyasszony utolsó menedéke! Szép kilátások mondhatnánk. Talán voltak, akik figyelmeztették az asszonyt, hogy ne pazarolja az idejét, az energiáját a bíróságra, mert ez a bíró neki soha nem ad igazat. Szemébe nevet majd, és nem foglalkozik az ügyével. Valószínleg így is történt, de a történet vége nem az lett, hogy a bíró ejtette az ügyet. A bíró hozzáállása nyilván bántotta az özvegyet, de ha jól belegondolt sorsába, megállapíthatta, hogy nincs más választása csak az, ha valahogy ráveszi a bírót, hogy szolgáltasson neki igazságot. Az asszonynak pénze nem volt, megvesztegetni nem tudta a bírót, egy dolgot tehetett: nem hagyott békét neki addig, amíg az igazság ki nem derült. Követte a bírót mindenhová. Jelenlétével jelezte: addig megyek utánad, amíg nem foglalkozol az ügyemmel. Szavait tett követte, és fáradozását siker koronázta. Addig nyaggatta a bírót, amíg az egyszer ki nem fakadt: most már elég, nem bírom tovább. Valaki intézze el ennek az asszonynak az ügyét, kerül, amibe kerül. Engem már az rületbe kerget! És a történet úgy zárul, hogy a sem Istent, sem embert nem tisztel bíró igazságot szolgáltat az özvegyasszonynak. Hogyan lehet félreértelmezni ezt a történetet? Úgy, ha azt gondoljuk, mi lehetünk a történet özvegyei, akiknek gondjai vannak, de egyedül kell megoldják a nehézségeket. Istenrl pedig azt feltételezzük, hogy olyan, mint a bíró. Nem érdekli a helyzetünk! Nem ér rá velünk foglalkozni! Éppen ezért legjobb, ha nem is kérjük segítségét! Persze végs kétségbeesésünkben folyamodhatunk mi is a zaklatáshoz. Dörömbölhetünk a menny ajtaján. Órákon keresztül imádkozhatunk térden állva, hátha kifárasztjuk az Istent, és azt mondja majd végül: valaki oldja meg a problémáját ennek az embernek! Testvérek! Remélem, azt érezzük, hogy lehetetlenség így gondolni Istenre és hozzánk való viszonyára! Jézus ezt a történetet nem arra szánta, hogy Istent ilyen szívtelen bírónak mutassa be! Ezt mibl tudjuk meg? Abból, hogy a példázatot annak elhangzása után azonnal megmagyarázta: Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e ket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? Jézus példázatai mindig gondolkodásra késztetik az embert. A hamis bíró címet visel példázat is. Amit meg kell látnunk belle az az, hogy mi éppen nem olyanok vagyunk, mint a történet özvegyasszonya. Nem védtelen, mindenki által 15

16 elfelejtett, elhagyott személyek vagyunk. Ugyanis Isten nem hagy magunkra bennünket! Jézus testvérei, Isten családjának tagjai vagyunk, és fontosak az szemében. Az Úr így szól Ézsaiás könyvében: Megfeledkezik-e csecsemjérl az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (49:15-16) Isten, a mi mennyei Atyánk pedig semmiben nem hasonlítható a történetben szerepl bíróhoz! A bíró ugyanis korrupt, igazságtalan, nemtördöm volt, akit csak önmaga érdekelt! Ezzel szemben Isten igazságos, becsületes, szent, gondoskodó és együtt érz. A 34. zsoltár hogyan fogalmazza meg: Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, és boldog az az ember, aki benne bízik. (34:8) Istentl nem kifacsarni vagy kicsalni kell az áldást, mert örömmel árasztja azt gyermekeire. A lényébl fakadóan! Testvéreim! Nem jártunk-e már úgy gyermekünkkel, hogy vettünk neki valamit, és láttuk szemének csillogását, hogy pont ilyet akartam, nagyon örülök neki! És mit érez ilyenkor a szül? Azt, hogy minden pénzt megért az az ajándék, melynek így tud örülni a gyermek! Lehet, hogy mi felntt fejjel azt mondjuk, hogy ennek a játéknak örült ennyire és igen, ennek, de akkor mi miért ne örülnénk a gyermekkel együtt!? Bill Hybels amerikai lelkész írja, hogy az elmúlt években ilyen panaszokat hallott szülktl: Gyermekeim vannak, akik egyetemre járnak, és nekem kell valahogy kiizzadnom rá a pénzt! Talán viccelnek, amikor így panaszkodnak. Hiszen nem élünk bár egyforma anyagi körülmények között, de a szülnek örülnie kell, ha gyermeke egyetemen tanul és segítheti tanulmányainak zavartalan folytatását! Az Úristenrl ugyanis megállapíthatjuk, hogy nem panaszkodik miattunk, hogy gondot kell viseljen rólunk. bkez mennyei Atya, aki nem akarja visszafogni segítségnyújtásait, áldásait, éppen ellenkezleg: ránk akarja árasztani! Talán nem túlzás azt mondani, hogy a legtöbb apa bkez gyermekeivel. Jézus is így gondolta, ezért mondta az elször olvasott igeszakaszunkban: Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tle? (Mt 7: 9-11) Látjuk milyen képet fest Jézus? A fiú kint volt a mezn, egész nap dolgozott. Amikor hazajön, éhes és fáradt. Amikor hazajön éhes és fáradt. A család az asztalnál ül, elkészült a finom ebéd. El tudjuk mi azt képzelni, hogy egy apa ilyenkor követ dob a fia elé és azt mondja, hogy na, ezen rágódj! St, olyat, hogy mérges kígyót dob elé? Mi, földi édesapák sok hibával rendelkezünk, de ezt szörny kegyetlenségnek tartanánk! A jó apák jó ajándékokat szeretnek adni gyermekeiknek. Mennyei Atyánknak szintén ez a vágya! Ha a messze nem tökéletes apák örömmel árasztanak áldásokat gyerekeikre, képzeljük csak el tökéletes mennyei Atyánkat, hogy micsoda 16

17 gyönyörséget talál abban, ha nekünk, szeretett gyermekeinek jó ajándékokat adhat! Testvéreim! El tudjuk képzelni, hogy egy édesapa azt mondja gyermekének: sok a dolgom, hallani sem akarok a megrongálódott kerékpárodról, vagy az iskolai gondjaidról! Mindenkirl gondoskodom, de rólad nem! Ha igazán szeretsz, kenyéren és vízen megélsz! Természetesen gazdag vagyok, de nem fogok neked semmit adni! Hord el az irhádat innen! A jó apák nem beszélnek így! Hiszen örülnek, ha gyermekeik megosztják velük életük dolgait, vagy játszhatnak egy jót a gyermekükkel! Örülnek a gyerek sikereinek, és vigasztalnak, ha baj van! Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyire szeret bennünket az él Isten, vegyük egy apa szeretetét, és sokszorozzuk meg néhány millárddal! Hát akkor mennyei Atyánk, hogy ne árasztaná ránk áldásait?! Pál apostol fejezi ki ezt a legtalálóbban: Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Rm 8:32) Talán egy fontos dologra nem hívtam még fel a figyelmeteket: hogy miért is hangzott el egyáltalán ez a példázat? Az igeszakasz elején így olvastam: hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. (18:1) Testvéreim! Jézus célja ezzel a történet elmondásával az volt, hogy megláttassa a mindenkori tanítványokkal azt, hogy nem szabad meglankadni, elcsüggedni, ha úgy érezzük, nem jön felelet Istentl a könyörgéseinkre! Lehet ugyanis, hogy megtérésed, édesanyád vagy nagymamád imáinak következménye! Lehet, hogy már meg se érte a boldog pillanatot, amikor te elindultál Isten felé, de nem voltak hiábavalóak imádságai! Éppen ezért soha nem kés azokért a családtagokért imádkoznod, akik még lélekben távol vannak az Úrtól! Ne add fel, légy kitartóan imádkozó ember! Isten ugyanis gazdag kegyelemben, irgalomban és segíteni szeretne rajtunk! Nem álljunk kishitségünkkel, és a könnyen feladjuk hozzáállásunkkal Isten áldásainak útjában! Ámen Az istentiszteleten énekelt énekek: 201, 84/1, 445/1-4, 173, 445/5, 479 Lectio: 2Mózes 17:1-7 Textus: 1Királyok 3: január 28. vasárnap (Szolgálattév: Katona Béla lelkész) Szeretett Testvéreim! Folytatjuk tovább az imádságról megkezdett sorozatunkat. Az igehirdetés elején arra kérlek benneteket, hogy képzeljétek magatokat Salamon helyébe. Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy Isten bennünket is arra szólít fel: kérjünk egyetlen egy dolgot tle, és teljesíti! Mit kérnénk ekkor? Tudom, hogy váratlanul ért benneteket ez a kérdés, de gondoljuk végig a saját életünket, hogy 17

18 ha csak egyet kérhetnénk, de az egészen bizonyosan teljesülne, akkor mi lenne az? A válasz nyilván lelkünk állapotáról árulkodik! Azt kérnénk mi is, mint Salamon, hogy adjon az Isten nagy bölcsességet számunkra? Netán hosszú életet, nagy gazdagságot kérnénk? Vagy van az utóbbiaktól fontosabb? Azt kérnénk, hogy legyünk újra teljesen egészségesek? Vagy tegye rendbe a valamikor elromlott házasságunkat? Netán azt, hogy házastársunk vagy gyermekünk térjen meg? Adjon egy jobb munkahelyet számunkra? Segítsen sanyarú anyagi helyzetünkön? Nem is folytatom tovább a kérdések sorát, mert ahány ember, annyi létszükséglet! De gondold végig, hogy mit szeretnél! Aztán gondold végig, hogy milyen gyakran imádkozol ezért a számodra egyébként nagyon fontos dologért, vagy személyért!? Ugyanis, ha szinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor azt mondhatjuk, hogy nem vagyunk elég kitartóak! Szoktunk mi imádkozni a számunkra fontos személyekért és dolgok megváltozásáért, de nem elég eltökélten! Egy id után úgy érezzük, hogy csak önmagunkat ismételgetjük rutinszeren! Ha nincs jól látható eredménye könyörgéseinknek, akkor feladjuk, elhanyagoljuk azt, hogy Isten elé álljunk gondjainkkal! Elhisszük mi azt, hogy Isten segíteni akar, de a sikertelenség, a helyzetünk meg nem változása azt a kérdést veti fel, hogy vajon meg tudja tenni Isten azt, amit kérünk tle? Mert ha nem képes rá, akkor a jóakarattal és a jó szándékkal semmit nem érünk! Testvéreim! Életünk problémáival kihez fordulunk, kitl kérünk segítséget? Talán az a gondunk, hogy olykor attól kérünk segítséget, aki nem képes segíteni, attól pedig, AKI segíteni tud, nem is kérjük a segítséget! Sokan küszködünk nyomasztó bajokkal, komoly nehézségekkel, melyek tönkreteszik életünket, de mégsem kérjük Isten segítségét! Miért? Mert nem hisszük, hogy hatalma lenne megoldani nehézségeinket! Pedig az Isten minden problémát meg tud oldani! Ne legyen kétségünk, hogy aki a semmibl megteremtette a világmindenséget, aki halottakat támasztott fel, mindenre képes! Csakhogy Isten arra vár, hogy elismerjük hatalmát és kérjük a segítségét! Szoktuk mondani, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát Isten ugyanígy van velünk: ha nem szólunk hozzá, nem ismerjük el hatalmát, és nem kérjük segítségét, hogyan is várhatjuk áldásait! Ha imaéletünkre gondolunk, akkor mentegethetjük magunkat: nincsenek elttem jó példák a kitartó imádkozásban. Túl sok a feladatom, nincs idm úgy imádkozni, ahogy kellene. Amikor pedig így gondolkodunk, akkor az a helyzet, hogy elismerjük: imáink gyenge hitünk miatt olyan langyosak! A gond talán az, hogy elméletben hisszük Isten mindenhatóságát, de a szívünk mélyén mégsem gondoljuk azt, hogy Isten tud rajtunk segíteni a legnagyobb nyomorúságunkban is! Tudom, hogy kemény beszéd, de ez valójában hitetlenség! Ha pedig ez jellemez bennünket, akkor van egy nagyon nagy feladatunk: indítsunk támadást a saját hitetlenségünk ellen! Hogyan tehetjük 18

19 ezt meg? Elször is keressünk igéket a Bibliából, melyek alátámasztják Isten hatalmát! Vannak igék, melyek azt mutatják be, hogy Istennek van hatalma a természet fölött. Amikor Izrael népe kivonul Egyiptomból és odaér a Vöröstengerhez, megijednek, zúgolódni kezdenek Mózes ellen, hogy miért hozta ki ket a szolgaság házából. Emberileg lehetetlen volt tovább haladni: mögöttük a fáraó sereg, elttük a tenger. De ez csak az emberi oldal: Isten ugyanis kettéválasztja a tengert és a nép száraz lábbal ment át, mire a fáraó és serege ért oda, visszatért a tenger a medrébe és elpusztultak az üldözk. Aztán nem sokkal késbb az Isten mennyei eledelt ad a vándorló népnek! Egy másik esetben Józsué vezetésével küzdenek az ellenség ellen, és Józsué kérésére a nap tovább maradt az égen, mint, ahogyan az természetes lett volna! Ilyen csodákat élt át a választott nép! A döbbenet csak az, hogy szívük mégis kemény maradt, olyan hamar a feledés homályába veszett mindaz, amit Isten tett értük! Vagy ott van az elször felolvasott igénk beszámolója. A nép a pusztai vándorlás idején megszomjazott. Mózes kétségbeesett, hogy mit is tehetne. De Istenhez fordult, aki azt kérdezte: Látod azt a sziklát? Képzeljük csak el Mózes reakcióját: Látom, Uram, látom, de ennek semmi köze ahhoz, hogy szomjasak vagyunk! Mire az Úr így szólt: Szerinted! Nekem ugyanis van hatalmam arra is, hogy ebbl a sziklából fakasszak vizet! És meg is tette! Vagy ott van Jézus kenyérszaporítási csodája, amikor öt kenyérbl, Jézus imája után jóllakik 5000 ember! Ezek a történetek mind azt mutatják, hogy Istennek természetfölötti hatalma van! Merítsünk ert ezekbl az igékbl! Vannak bibliai leírások, melyek beszámolnak arról, hogy Istennek mekkora hatalma van az emberi körülmények fölött is! Az els pünkösdkor például a Jeruzsálembe a világ minden tájáról odasereglett, sokféle nyelvet beszél zsidó emberek eltt a tanítványok beszéltek Jézus szenvedésérl, haláláról és feltámadásáról. Mi lett az eredménye? 3000 ember tért meg és keresztelkedett meg csatlakozva a keresztyénekhez! Ezután több keresztyén vezett börtönbe vetnek, megfeddenek, de nem használ! St! Minél inkább tiltják a Jézusról való bizonyságtételt, annál bátrabban szólnak Jézusról, és annál inkább terjed a hit! Van egy történet az Apostolok Cselekedeteirl írott könyvben, mely arról szól, hogy Péter apostolt börtönbe vetik, és ki akarják végezni. Ám közbe jön a páska ünnep, melyen mégsem akart az uralkodó vérengzést tartani, ezért, hogy meg ne szökhessen szigorúan riztette. 16 római katona rizte, hogy el ne kerülhesse a halált. Péter keresztyén testvérei pedig összegyltek, de nem azért, hogy tervet eszeljenek ki az kiszabadítására, hanem hogy imádkozzanak Péterért! Az Úr pedig hogy válaszolt? Angyalát küldte el, aki kiszabadította a fogoly apostolt. Amikor a városkapun kívülre jutott Péter, az angyal eltávozott tle. Erre körülnézett és talán azt kérdezte: nem álmodom? Tényleg szabad vagyok? Amikor pedig rájött, hogy igen, akkor elment az összegylt hívkhöz! 19

20 Kopogtatására egy szolgálóleány jött a kapuhoz, de Péter szavának örülve elfelejtett ajtót nyitni és berohant a többiekhez, hogy elújságolja: Péter van itt! Elment az eszed! mondták neki elször, majd a heves bizonygatásra így szóltak: Az angyala az! Péter pedig tovább zörgetett. Amikor kaput nyitottak és meglátták t, akkor elámultak azon, ami történt! Az els keresztyén semmivel sem hitték jobban, mint korunk keresztyénei, hogy Isten csodát tesz a körülmények megváltoztatásával, amikor meghallgatja imájukat, de mindenesetre imádkoztak. És Isten megjutalmazta kissé tökéletlen hitüket. Nem úgy, hogy vigasztaló látomásokat küld nekik, hanem úgy, hogy megváltoztatta a történelmet. A Szentírást behatóbban vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Isten nem csak a természet és a körülményeink fölött tud hatalmat gyakorolni, hanem emberi szívek fölött is. A teljesség igénye nélkül hadd említsek néhány példát. A félénk és beszédkészségét gyengének tartó Mózesbl vezet embert faragott az Úr. A fiatalságára hivatkozó Jeremiásból nagy próféta lesz Isten munkája nyomán. A mindent feladni készül, teljesen elkesered Illést megersíti. A fanatikus keresztyénüldöz Saulból Pál apostolt farag. És hogy újra Péterrl beszéljünk, elég, ha visszaemlékezünk az Jézust megtagadó szavaira, és lám kivé tette t az Isten?! A gyáva Péterbl a kszikla Péter lett, kinek szavára több ezren tértek Krisztushoz! Testvéreim! Ezek a példák azt mutatják, hogy Isten bárkinek az életét meg tudja változtatni! A felsorolt események és személyek mind azt mutatják, hogy Isten mindenhatósága nem elmélet! Már csak az a kérdés, hogy ezt mi elhisszük-e? Mert bár ismerjük az igét, hogy Istennek semmi sem lehetetlen (Lk 1:37), azért valljuk be szintén, hogy talán éppen a legnehezebb életszakaszainkban szoktuk ezt elfelejteni, vagy éppen kétségbe vonni! Esetleg felmerülhet bennünk az, hogy a felsorolt események mind-mind a régmúltban történtek, ma pedig nem igazán mutatja meg Isten a hatalmát. Jakab apostol sorai jussanak eszünkbe: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülrl, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. (Jk 1:17) Jézusról mondja az ige egy másik helyen, hogy tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13:8) Vagy Ézsaiás könyvében ezt olvashatjuk: Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? a földkerekség teremtje, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. (Ézs. 40,28) Isten, aki képes volt a természetet irányítani, megváltoztatni emberek életét és körülményeit, ma is meg tudja tenni! Isten meg tudja tenni, amit kérni akarsz tle! Ha ezt nem hiszed el, akkor teljesen felesleges idtöltés imádkozni! Tedd magadévá Isten mindenhatóságának tanát! Amíg ez nem a tied, addig Isten nem tud meghallgatni téged! Aki hisz Isten mindenhatóságában, az nem hajlandó kételkedni az Úrban! 20