EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG H A T Á R O Z A T O T

Átírás

1 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/875/20/2011. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a H. Ügyvédi Iroda által képviselt kérelmezőnek, az S. Ügyvédi Iroda által képviselt Gyermekrák Alapítvány (1084 Budapest, Rákóczi tér 10.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi hozta: H A T Á R O Z A T O T Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapítja, hogy a Gyermekrák Alapítvány megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és kérelmezővel szemben anyaságával összefüggésben megvalósította a zaklatás tényállását azzal, hogy miután tudomást szerzett kérelmező közeljövőben tervezett örökbefogadási szándékáról március 22-én, Kérelmező munkaviszonya megszűntetésének napján, majd ezt követően rövid időn belül ismételten telefonon és levélben is megkereste S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatalát, aljegyzőjét, akiknél Kérelmezőt kedvezőtlen színben tüntette fel, megkérdőjelezve ezáltal örökbefogadásra való alkalmasságát, úgy, hogy Kérelmező ügyében az örökbefogadási eljárás még nem volt folyamatban. A Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását a határozat kézhezvételétől megtiltja. A Hatóság elrendeli továbbá a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát a honlapján, valamint az eljárás alá vont című honlapján. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál benyújtott keresettel. A keresetlevélben kérhető, hogy azt három hivatásos bíróból álló tanácsban bírálja el a bíróság. Az eljárásban ,- Ft eljárási költség merült fel, melyet az eljárás alá vont köteles a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a Kérelmező jogi képviselőjének megfizetni. I N D O K L Á S Kérelmező jogi képviselője útján a hatóságnál május 3-án érkeztetett, majd a közigazgatási eljárás során többször kiegészített és pontosított kérelmében előadta, hogy március 23-án vette kézhez munkáltatója, a Gyermekrák Alapítvány tértivevényes küldeményként megküldött rendkívüli felmondását, amelyet munkaügyi bíróság előtt megtámadott annak alaki és tartalmi hibáira való tekintettel. Kérelmező sérelmezte, hogy miután munkáltatóját március 10-én szóban, majd ezt követően március 16-án e- mailben tájékoztatta, hogy örökbefogadást tervez, amely az ezzel kapcsolatos hatósági ügyintézés függvényében 1-2 héten belül megvalósulhat, a munkáltató vezetője március 22-én szóban közölte vele, hogy rendkívüli felmondással megszünteti munkaviszonyát, és

2 telefonon, majd levélben is megkereste S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatalát, ahol Kérelmező örökbefogadási alkalmasságát megkérdőjelezte, bejelentve, hogy Kérelmező munkaviszonya azonnali hatállyal megszüntetésre került, illetve tájékoztatta a gyámhivatal ügyintézőjét Kérelmező hanyag munkavégzéséről. Fentieken kívül a munkáltató március 22-én telefonon értesítette Kérelmező munkahelye szerint illetékes rendőrkapitányságot, bejelentve, hogy a rendkívüli felmondás hatálya alatt álló Kérelmező erőszakkal hatolt be a munkáltató székhelyére. A munkáltató magatartása kérelmező álláspontja szerint vele szemben megvalósította az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény 10. (1) bekezdésébe foglalt zaklatás tényállásának több elemét is, megalázva Kérelmezőt munkatársai előtt, és fenyegetettség érzését keltve benne a rendőrség kihívásával, továbbá magatartása az örökbefogadási eljárás megakadályozására irányult. Kérelmező beadványaiban hangsúlyozta, hogy március 10. napján, amikor munkáltatóját szóban tájékoztatta örökbefogadási szándékáról és ebből a célból munkáltatói igazolás kiadását kérte tőle, abban még rögzítésre került, hogy nem áll sem fegyelmi eljárás, sem felmondás alatt. Elmondás szerint már aznap délután munkáltatója választás elé állította azzal, hogy vagy adja be felmondását, vagy közös megegyezéssel kerüljön megszüntetésre munkaviszonya, illetve menjen el táppénzre, azonban Kérelmező egyik megoldást sem kívánta választani március 11-én és 12-én dolgozott, ezt követően március között beteg gyermeke ápolása céljából táppénzes állományban volt. Amikor március 22- én bement munkahelyére, hogy ismét munkába álljon, a munkáltató vezetője fizikailag igyekezett megakadályozni abban, hogy bejusson az irodájába, közölte vele, hogy nem tart többé igényt munkájára, majd értesítette e kerületi rendőrkapitányságot, aki előtt ismételten kijelentette, hogy Kérelmező munkaviszonya az Alapítványnál megszűnt, és jogosulatlanul tartózkodik az épületben ahová időközben sikerült bejutnia. Kérelmező beadványához csatolta munkaszerződését, a rendkívüli felmondásról szóló március 22-én kelt munkáltatói intézkedést, az intézkedés ellen a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz benyújtott keresetlevelet, a munkáltató vezetője által aláírt és március 22-én kelt levelet S. Város Polgármesteri Hivatal Városi Gyámhivatalához, az S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala ügyintézőjének április 1-én kelt hivatalos feljegyzését. Az eljárás alá vont kérelemre írt nyilatkozatában bemutatta az Alapítvány tevékenységi körét, hangsúlyozva, hogy annak feladatából egyértelműen az következik, hogy minden lehetséges módon küzdjön a gyermekek számára legkedvezőbb testi, szellemi, szociális fejlődésért, és kiemelten támogatja a gyermekek biztos családi hátterének, rendezett környezetének kialakítását. Érdemben előadta, hogy március 10-én a munkáltató kiadta Kérelmezőnek az örökbefogadáshoz szükséges munkáltatói jövedelemigazolást, amelyet csatolt az iratokhoz. A munkáltató, miután Kérelmező nem tájékoztatta arról, hogy milyen célból kéri a jövedelemigazolás kiadását, rákérdezett arra, ugyanis ezt fel kell tüntetni az igazoláson. Elmondása szerint nem felel meg a valóságnak, hogy Kérelmezőt aki még úgy beszélt az örökbefogadásról, mint a jövőben bekövetkező lehetőségről -, választás elé állította a felmondás, közös megegyezés vagy táppénz lehetőségeit felajánlva, csupán azt közölte vele, hogy fejezze be határidős munkáit, és valamikor a jövőben a távozása előtt tanítsa be utódját, adja át munkakörét. Az eljárás alá vont beadványában hivatkozott arra, hogy a Kérelmező felett munkáltatói jogkört gyakorló Alapítvány elnöke a könyvelő tanácsára írt levelet március 22-én a

3 gyámhivatalnak, aki korábban kereste a munkahelyén Kérelmezőt, akinek távolléte miatt az ügyintéző egy elérhetőséget hagyott hátra. Az elnök ezen az elérhetőségen hívta fel a megadott ügyintézőt, hogy mi a teendője jelen esetben, amikor a Kérelmezőnek kiadott jövedelemigazolás már nem fedi a valóságot, hiszen a munkaviszonyát időközben megszüntették. Az eljárás alá vont észrevételezte, hogy a rendkívüli felmondás jogszerűségének vizsgálata a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó előkérdés, így annak Kérelmező általi egyoldalú minősítése mely szerint a felmondás indoka nem valós és okszerű -, nem minősül jogszerűnek. Utalt továbbá arra, hogy az eljárás alá vont munkáltató március 10. napján Kérelmezőt írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mivel munkaköri kötelezettségét megszegte, magatartása súlyosan gondatlan volt. A zaklatás tényállásával kapcsolatos kérelmezői állásponttal szemben kifejtette, hogy az eljárás alá vont vezetője sohasem minősítette Kérelmezőnek az örökbefogadási szándékát, és semmivel sem akadályozta meg azt. Az eljárás alá vont rendőrt azért hívott ki március 22-én, mert Kérelmező a munkahelyére erőszakkal behatolt azt követően, hogy szóban tájékoztatva lett munkaviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetéséről. A gyámhivatallal pedig kötelessége volt felvenni a kapcsolatot, ugyanis a kiadott jövedelemigazolás tartalma március 22-én már nem fedte a valóságot. Hangsúlyozta, hogy Kérelmezőnek egyébként is kötelessége lett volna bejelenteni a gyámhivatal felé, hogy jövedelmi viszonyaiban változás következett be, ezáltal a további pszichológiai vizsgálatot a gyámhatóságnak le kellett volna egyébként is folytatnia, tehát mindezek miatt az örökbefogadási eljárás mindenképpen meghosszabbodott volna a munkáltató eljárása nélkül is. Az eljárás alá vont kérte a hatóságot, hogy a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. Törvény (Ket.) 32. (1) bekezdése alapján eljárását a munkaügyi bíróság jogerős döntésének meghozataláig függessze fel. A Hatóság az ügyben három tárgyalást tartott, amelyen meghallgatta Kérelmezőt, az eljárás alá vont elnökét, az eljárás alá vont által kért tanúkat, valamint S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatalának tanácsosát. Az első tárgyaláson a hatóság ügyintézője tájékoztatta az ügyfeleket arról, hogy a közvetlen hátrányos megkülönböztetést, e körben pedig azt, hogy Kérelmező anyasága és az őt ért hátrány munkaviszonyának megszüntetése között van-e oksági összefüggés nem vizsgálja, mivel erre nézve a keresetlevél is tartalmaz kérelmet. A hatóság ezért az EBH/875/2010/8. számú végzésével eljárását a kérelem Ebktv. 21. c) pontjában foglaltak vizsgálata vonatkozásában Kérelmező munkaviszonyának megszüntetése a Kérelmező és az eljárás alá vont között a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő munkaügyi jogvita jogerős eldöntéséig felfüggesztette. A tárgyaláson az eljárás alá vont elnöke úgy nyilatkozott, hogy március 19-én a s-i gyámhivataltól keresték Kérelmezőt, azonban ő nem dolgozott, így meghagytak egy telefonszámot, hogy azon hívja fel őket március 22-én a munkáltató vezetője ezt a számot hívta, és megkérdezte, hogy milyen ügyben keresték Kérelmezőt. Ekkor egy hölgyhöz kapcsolták, aki tájékoztatta, hogy két napja beszélt Kérelmezővel, mire az Alapítvány elnöke megjegyezte, hogy Kérelmező már nem dolgozik náluk, mert a munkaviszonyát megszüntették. Emiatt nem felel meg a valóságnak a Kérelmező részére kiállított munkáltatói jövedelemigazolás tartalma sem. Az eljárás alá vont elnöke a tárgyaláson előadta még, hogy amikor Kérelmező március 10-én kérte a jövedelemigazolás kiadását, úgy tájékoztatta, hogy az örökbefogadásra csak egy-két év múlva kerül sor. Az elnök a tárgyaláson megerősítette, hogy a rendőrséget március 22-én ő hívta ki, ugyanis először a 107-et tárcsázta, majd a VIII. kerületi kapitányságot, és innen tudja, hogy az ő hívására mentek ki a

4 helyszínre a rendőrök. Az elnök úgy nyilatkozott, hogy Kérelmező ezen a napon is késve érkezett munkahelyére, és miután a csengetésére ajtót nyitottak neki, a szélfogó előtt állva közölte vele, hogy rendkívüli felmondással a munkaviszonya megszüntetésre került, amelyet Kérelmező rosszul tolerált, és hisztérikus módon nyilvánult meg a hír hallatán, majd közölte, hogy be akar menni a munkahelyére, ahová végül bejutott. A tárgyaláson meghallgatott tanúk, akik közül többen Kérelmező munkatársai voltak, elmondták, hogy Kérelmező többször is elkésett a munkahelyéről, és a munkaidő végeztével általában azonnal hazament, nem dolgozta le a késését. A március 22-én reggel történt eseményeknél jelen lévő S. G. tanú elmondta, hogy ő vitte el a postára az eljárás alá vont elnökének kérésére a Kérelmező rendkívüli felmondását tartalmazó levelet, majd amikor visszaért a postáról, Kérelmező már az irodában tartózkodott. Mivel nem volt hajlandó elhagyni az épületet, az Alapítvány elnöke kihívta a rendőrséget, akinek bemutatta a rendkívüli felmondást tartalmazó irat fénymásolt példányát, és kérte tőlük, hogy Kérelmezőt távolítsák el. Végül Kérelmező a rendőrök győzködésére és kíséretében hagyta el a munkahelyét. A tanúként meghallgatott másik szemtanú, Cs.A.R. elmondta, hogy március 22-én Kérelmező kb. negyed 9-kor ment be dolgozni, ekkor tanú az iroda előtt beszélgetett az eljárás alá vont elnökével. Az elnök át akarta adni Kérelmezőnek a felmondását, aki azt nem vette át, majd mindannyian bementek az előtérbe, ahonnan Kérelmező szeretett volna bejutni az irodájába, de az elnök közölte vele, hogy nem mehet be, mert bár nem vette át a felmondását, azonban annak tartalmáról szóban tájékoztatták. Kérelmező végül bejutott az irodába úgy, hogy közben lökdöste az elnököt. A rendőröket az elnök hívta ki, Kérelmező veszekedett egy ideig a kiérkező rendőrökkel, akik felszólították, hogyha nem hagyja el az irodát, bilincsben viszik el. Végül ennek hatására Kérelmező távozott. Kérelmező a tárgyalásokon a tanúk azon nyilatkozatára, mely szerint többször is elkésett munkahelyéről, és emiatt az eljárás alá vont elnöke rendszeresen szóban figyelmeztette, illetve megkérte, hogy többször ne forduljon elő késés, úgy nyilatkozott, hogy késése sohasem volt téma a munkahelyén, és emiatt szóbeli figyelmeztetést sem kapott. A tanúként meghallgatott s-i polgármesteri hivatal gyámhatóságának tanácsosa, dr. S. S. a tárgyaláson elmondta, hogy Kérelmező és férje örökbefogadási ügyében három ügycsoport lett iktatva a hivatalnál: az örökbefogadásra alkalmasság, maga az örökbefogadás, továbbá a gyermek családi jogállása. Az alkalmassági eljárás tanú ügyintézésében március 31-én indult, míg az örökbefogadási eljárás április 6-án. Tanút az eljárás alá vont elnöke először március 22-én kereste meg telefonon, amely hétfői nap volt. Tanúnak az eljárás alá vont elnökét a jegyzői gyámhatóságon keresztül kapcsolták, ugyanis először K. Istvánnét hívta az elnök, aki a jegyzői gyámhatóság ügyintézője. Tanú magyarázatként fűzte mindezekhez hozzá, hogy S. kisváros, és csupán két főből áll a gyámhivatal, a jegyzői gyámhatóság teljesen különálló szerv. Az eljárás alá vont elnöke azzal indította a beszélgetést, hogy a solti gyámhivataltól valaki telefonon korábban kereste az Alapítványnál kérelmezőt, azonban tanú határozottan állította, hogy sem tőlük, sem a jegyzői gyámhivataltól ilyen megkeresés nem érkezett az Alapítványhoz. Ezt követően telefonon úgy tájékoztatta tanút, hogy lesz egy örökbefogadási ügy tanúnál, aki ekkor hallotta először Kérelmező nevét. Ekkor ugyanis még semmilyen eljárás nem volt az örökbefogadással kapcsolatos folyamatban, és tanú tudomása szerint az örökbe fogadandó gyermek sem született meg. Tanú megemlítette, hogy Kérelmező március elején telefonált ugyan neki, és tett fel kérdéseket a nyílt örökbefogadással kapcsolatban, azonban ekkor a nevét még nem jegyezte meg. Az eljárás alá vont elnöke tanút értesítette arról, hogy elsőbbségivel levelet fog küldeni a hivatalnak, mivel Kérelmező munkaviszonya megszűnt az Alapítványnál. Tanú hosszabban beszélt az eljárás alá vont elnökével telefonon, aki érdeklődött az örökbefogadási eljárásról, és hangsúlyozta, hogyha olyan személy fogad örökbe, aki nem rendelkezik jövedelemmel, az probléma lehet,

5 sőt az is előfordulhat, hogy az örökbe fogadni szándékozó eltitkolja, hogy már nincs jövedelme. Tanú kérdésére az elnök a beszélgetés során elmondta, hogy mi miatt került sor Kérelmező munkaviszonyának megszüntetésére, továbbá tájékoztatta tanút arról, hogy két levelet is fog mindezekről küldeni, egyet tanúnak, egyet az aljegyzőnek címezve. Tanú a fent hivatkozott leveleket bemutatta a hatóságnak, melyek másolatban csatolva lettek az iratokhoz. Tanú a továbbiakban elmondta, hogy az Alapítvány elnöke még ugyanazon a héten ismételten kereste telefonon, érdeklődve arról, hogy a fenti leveleket megkapták-e. Tanú határozottan állította, hogy ebben az időpontban még mindig nem volt folyamatban eljárás Kérelmező örökbefogadási ügyével kapcsolatban, így a leveleket iktatást követően továbbították a budapesti kerületi önkormányzat gyámhivatalához, mivel azok alkalmasak voltak annak igazolására, hogy Kérelmező körülményeiben lényeges változás történt. Tanú telefonon is tájékoztatta minderről a budapesti ügyintézőt, és a leveleket faxon is továbbította részére. Tanú tájékoztatta a hatóságot arról, hogy az eljárás alá vont elnökével történt telefonbeszélgetésről hivatalos feljegyzést készített, ez a közigazgatási iratokhoz csatolásra került. Tanú emlékezett arra, hogy az elnök részéről elhangzott többször is, hogy nagy felelősség az, ha az örökbe fogadni szándékozó nőnek nincs jövedelme, mire a tanú azt a felvilágosítást adta, hogy önmagában ez a körülmény még nem akadálya az örökbefogadásnak. Tanú hivatkozott továbbá arra, hogy az Alapítvány elnöke megemlítette neki, hogy Kérelmező férjének van egy betéti társasága, amely azonban bármilyen jövedelemigazolást kiállíthat. Tanú a továbbiakban elmondta még, hogy kevés örökbefogadási ügyükben, ennek során még nem fordult elő, hogy az örökbe fogadni kívánó személy munkáltatója megkeresse a hivatalukat. Furcsának tartotta, hogy a munkáltató már akkor lépett vele kapcsolatba, miután Kérelmező munkaviszonya megszűnt, és azt is, hogy azt megelőzően történt mindez, amikor eljárás Kérelmező ügyében még nem is volt folyamatban. Előadta, hogy az örökbefogadási eljárást az a tény meghosszabbította, hogy Kérelmező munkaviszonyát megszüntették, emiatt az örökbe fogadandó gyermeknek is hosszabb ideig kellett kórházban maradnia, és újra le kellett folytatni az örökbefogadás alkalmasságának felülvizsgálata iránti eljárást. Mindezekre figyelemmel mintegy két héttel hosszabbodott meg az eljárás. Kérelmező hivatkozott arra, hogy abban az esetben is lefolytatásra került volna az újabb eljárás, ha Kérelmező jelenti be munkaviszonyának megszűnését. Kérelmező erről egyébként tájékoztatta a gyámhivatalt, és csatolta férje jövedelem igazolását. Tanú a fentiekhez még hozzáfűzte, hogy amennyiben az örökbefogadó szülők egyikének megszűnik a jövedelme, ez még nem vonja maga után automatikusan a pszichológiai alkalmassági vizsgálat lefolytatását, azt mindig az illetékes vezető dönti el, azonban a feleket kötelező meghallgatni. Az eljárás alá vont elnöke a tanú meghallgatását követően hangsúlyozta, hogy március 19-én az Alapítványnál Kérelmezőt kereső hölgynek azt a tájékoztatást adta, hogy Kérelmező beteg és nem dolgozik. Ezt követően a hívó fél meghagyott egy telefonszámot, amelyről csak utólag, március 22-én miután az Alapítvány elnöke felhívta azt -, derült ki, hogy s-i szám volt. A telefonszámot meghagyó hölgy tehát tudhatta azt, hogy S-en lesz az örökbefogadás, így nem lehetett más, csak a budapesti gyámhivatal, vagy az a cég, aki a gyermek elhelyezését intézte. A Hatóság a rendelkezésre álló bizonyítékok, a Kérelmező, az eljárás alá vont és a tanúk által előadottak, valamint a csatolt dokumentumok alapján, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével az alábbiak szerint állapította meg, hogy a kérelem alapos. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló évi XX. Törvény 70/A. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgársági jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés szerint:

6 Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az Alkotmány 54. (1) bekezdése azt is rögzíti, hogy Minden embernek vele született joga van az emberi méltósághoz. Az Alkotmánybíróság többek között a 8/1990.(IV.23.) számú határozatában is rámutat arra, hogy az emberi méltósághoz való jogot, úgynevezett általános személyiségi jog megfogalmazásának tekinti. Jelen ügyben a hatóság kizárólag azt vizsgálta, hogy a Gyermekrák Alapítvány a Kérelmező által kifogásolt magatartásaival megvalósította-e a zaklatás törvényi tényállását panaszos Ebktv. 8. 1) pontjában foglalt tulajdonságával összefüggésben. Az Ebktv. 5. d) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. A 2000/78/EK irányelvének 2. cikk (3) bekezdése a zaklatás általános definíciójával kapcsolatban rögzíti, hogy a zaklatás a hátrányos megkülönböztetés olyan formájának tekintendő, amikor nem kívánatos magatartásra kerül sor, olyan céllal vagy olyan hatást kiváltva, amely sérti valamely személy méltóságát, megfélemlítő, ellenséges, lekicsinylő, megalázó vagy sértő környezetet teremt. Az Ebktv. 10. (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a 8. -ban meghatározott tulajdonságával (nem, faj, bőrszín, nemzetiség, anyanyelv, fogyatékosság, családi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, életkor, társadalmi származás, egyéb helyzete stb.) függ össze és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az Ebktv ában rögzíti, hogy az eljárás során a sérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy annak elszenvedésekor rendelkezett a jogszabályban felsorolt, úgynevezett védett tulajdonságok valamelyikével. Ezzel szemben az eljárás alá vontat terheli annak bizonyítása, hogy a Kérelmező által valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetőleg az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles azt megtartani. Tárgyi ügyben a bizonyítási eljárás során Kérelmező védett tulajdonságának meglétét, azaz anyaságát, az örökbefogadás útján megvalósuló gyermekvállalási szándékát, ezáltal anyaságát, továbbá a hátrányt, vagyis az eljárás alá vont vele szemben tanúsított magatartását megfelelően valószínűsítette azzal, hogy csatolta kérelméhez a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló okiratot, az eljárás alá vont által a s-i polgármesteri hivatal gyámhivatalához írt levelet, S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala tanácsosának hivatalos feljegyzését. A hatóság álláspontja szerint az eljárás alá vont munkáltató vezetője, aki Kérelmező felett a munkáltatói jogokat gyakorolta, hatáskörét túllépve, az örökbefogadás útján történő gyermekvállalás megakadályozásának szándékával járt el akkor, amikor Kérelmező legszemélyesebb ügyébe, a tervezett örökbefogadás folyamatába beavatkozott. A hatóság az eljárás alá vont alábbi magatartását az egyenlő bánásmód követelményébe ütközőnek, és a zaklatás törvényi tényállása megvalósulásaként értékelte, a következők miatt: - az eljárás alá vont aznap, amikor Kérelmező munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, felhívta S. Város Polgármesteri Hivatala Gyámhivatalát, és közölte az

7 ügyintézővel Kérelmező munkaviszonyának azonnali hatállyal történő megszüntetését, utalást tett Kérelmező és férje anyagi helyzetére, - felhívta a gyámhivatali ügyintéző figyelmét, majd ezt még ugyanezen a napon levélben melyet a gyámhivatali ügyintézőn kívül az Önkormányzat aljegyzőjéhez is eljuttatott nyomatékosította azzal, hogy Kérelmező munkaköri hiányosságait részletezte, továbbá mindezek figyelembe vételét kérte kívülállóként a kihelyező határozat meghozatalánál, - Kérelmezővel a rendkívüli felmondás tényét méltatlan körülmények között, gyakorlatilag az utcán közölte, Kérelmezőt aki aznap reggel értesült arról, hogy munkaviszonyát megszüntették igyekezett megakadályozni abban, hogy a munkavégzés helyére bemenjen, hozzájusson az esetleg irodában tartott személyes dolgaihoz, ennek érdekében a rendőrséget is kihívta, akik több fültanú jelenlétében is közölték vele, hogy ha nem hagyja el az irodát, bilincsben fogják elvezetni. A fentiek alátámasztják a meghallgatott tanúvallomások különös tekintettel S.Cs.A., dr. S.S. vallomása, továbbá okirati bizonyítékok, így az eljárás alá vont március 22-én írt levele S. Város Polgármesteri Hivatal Városi Gyámhivatalához, valamint aljegyzőjéhez címezve, dr. S.S., S. Város Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala tanácsosának április 1- én kelt hivatalos feljegyzése, valamint a hatóság által a Budapest VIII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Készenléti Alosztályától hivatalból megkért Jelentés a március 22-én történtekről. A hatóság álláspontja szerint ellentétben az eljárás alá vont többször is hangoztatott védekezésével jelen ügyben nem releváns az a körülmény, hogy az örökbefogadási eljárás meghosszabbodott-e vagy sem, és erre tekintettel érte-e hátrány a Kérelmezőt. Semmiképpen nem értékelhető pozitívumként, a Kérelmező érdekében tett lépésnek az eljárás alá vont azon magatartása, hogy Kérelmező munkaviszonyának megszüntetése napján tájékoztatta erről az Önkormányzatot, lerövidítve ezáltal a megismételt alkalmassági eljárást. A hatóság az eljárás alá vont által kifejtett magatartás-sorozatot akként értékelte, hogy az alkalmas a zaklatás tényállási elemei közül többnek így a megfélemlítésnek, ez ellenséges környezet kialakításának, a megszégyenítésnek a kimerítésére. Az eljárás alá vont magatartása a hatóság álláspontja szerint kétséget kizáró módon összefüggésben áll kérelmező védett tulajdonságával, az örökbefogadási eljárásról ugyanis Kérelmező 2010 márciusában tájékoztatta az eljárás alá vont vezetőjét, és ezt követően került sor a sérelmezett magatartás kifejtésére, amely több mozzanatból tevődött össze. Nem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont azon védekezését sem, hogy Kérelmező többször is elkésett a munkahelyéről, illetve egyéb ok miatt március 10-én írásbeli figyelmeztetésben részesült, mivel ezek a körülmények önmagában egyáltalán nem indokolják, és nem teszik megengedhetővé az eljárás alá vont fentiekben részletezett cselekményét. Megjegyzi a hatóság, hogy az eljárás alá vont vezetője, akinek személyes meghallgatására többször is sor került, a tárgyalásokon egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között került sor az S-i gyámhivatal felhívására. Az azonban kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a gyámhivatalt felhívta, leveleket írt részére, amely nem merítette ki pusztán azon tény közlését, hogy Kérelmező munkaviszonya megszüntetésre került, így a részére korábban kiadott jövedelemigazolás tartalma már nem valós. Az örökbefogadási eljárás és az ezt megelőző alkalmassági vizsgálat az örökbe fogadni szándékozó jelen esetben Kérelmező személyes ügye, amelybe a munkáltató nem jogosult beavatkozni, különösen nem úgy, hogy magatartásával az eljárást inkább akadályozza, semmint elősegíti. A hatóság osztja a Kérelmező azon álláspontját, hogy életszerűtlen a nyílt örökbefogadási eljáráshoz jövedelemigazolást kérni a munkáltatótól, ha a tervezett örökbefogadás csak a távoli jövőben, egy-két év múlva valósul meg. Ezért a hatóság

8 elfogadta kérelmező azon állítását, mely szerint március 10-én szóban majd ezt követően március 16-án ben is megerősítve az eljárás alá vont munkáltatót nem egy, a távoli jövőben megvalósuló örökbefogadás szándékáról tájékoztatta. A gyámhatóság tanúként meghallgatott munkatársa által elmondottak határozottan bizonyítják, hogy az eljárás alá vont Kérelmezőt megszégyenítő helyzetbe hozta. E körben hivatkozik a hatóság a 30/1992.(V.26.) AB határozatra, amely szól a szükségességarányosság követelményéről. Az arányosság elvének megtartásához, alkalmazásához egyensúlyt kell teremteni az elérendő cél és az alkalmazott eszköz vagy eszközök között. Fentiekre tekintettel, az eljárás alá vont fentebb részletezett magatartása nem volt alkalmas az általa a közigazgatási eljárás során végig hangsúlyozott cél illetve célok elérésére. Az eljárás alá vont által tett lépések különös tekintettel az örökbefogadási eljárás megindítása előtt a hivatalos szervek felé tett kéretlen intézkedései önmagában hátrányt okoztak a Kérelmezőnek, és hatásában alkalmasak arra, hogy az Ebktv. 10. (1) bekezdésében meghatározott zaklatás tényállásának több elemét is kimerítsék. Az alkalmazott szankciókkal kapcsolatban rámutat a hatóság, hogy a zaklatást az Ebktv. Kifejezetten emberi méltóságot sértő magatartásként definiálja, ezért alkalmas arra, hogy az azzal érintett személy egzisztenciáját, életkörülményeit akár hosszabb ideig, magának a zaklató magatartásnak a megszűnését követően is negatív módon befolyásolja. A munkáltatók esetében különösen igaz az, hogy hatalmi pozíciójukkal ne éljenek vissza a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését követően sem. Mindezek miatt a jogsértés súlyára tekintettel a hatóság az Ebktv. 16. b) és c) pontjában megjelölt szankciókat tekintette jelen ügyben alkalmasnak a hasonló magatartások megelőzését szolgálandó, és rendelte el a jogsértő magatartás jövőbeni megtiltásán túl a határozat nyilvános közzétételét honlapján és az eljárás alá vont honlapján egyaránt. A kérelem + mellékleteinek beérkezése: május 3. Az ügyintézési határidő lejárta: szeptember 10. A Hatóság eljárására és hatáskörére az Ebktv. (különös tekintettel az 5. d) pontja, 8. 1) pontja, 10. (1) bekezdés, 14. a) pontja, 15. (1) bekezdés a) pontja, 16. (1) bekezdés b) és c) pontjai, 19., a Közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. Törvény (különös tekintettel az 50., 51. ), valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet szabályai vonatkoznak. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Ebktv. 17. (3) bekezdése, valamint a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény 98. (3) bekezdése és 109. (2) bekezdése biztosítja. A Hatóság határozatát az Ebktv. 15. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, szeptember Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1) Fax: (1) Dr. Demeter Judit elnök