Külföldi választottbírósági ítélet kikényszeríthetősége a magyarországi felszámolási eljárásokban

Átírás

1 Harka Ödön G LOSSA IURIDICA NEMZETKÖZI JOG ÉS EURÓPAJOG Külföldi választottbírósági ítélet kikényszeríthetősége a magyarországi felszámolási eljárásokban I. A külföldi ítéletek belföldi kikényszeríthetősége Tényként állapítható meg, hogy az egyes területi államok a szuverenitásukból adódó jogaikat kizárólag a saját fennhatóságuk alá tartozó területeken gyakorolhatják, e körbe tartoznak egyebek mellett a bírósági határozatok kikényszerítésének, érvényre juttatásának kérdései is. Az állami szuverenitás, illetve ennek önkéntes korlátozása kapcsán megállapítható, hogy egyre gyarapodik azon két, illetve többoldalú nemzetközi szerződések száma, amelyekben a szerződő államok szuverenitásukat önkéntesen korlátozva egyszerűsítik a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának szabályait. 1 A nemzetközi kereskedelmi jellegű jogvitákban szerencsés módon igen nagy arányban fordulnak elő olyan esetek, 2 amelyek nem igényelnek állami segítséget azok érvényre juttatása során, azaz nincsen szükség végrehajtási cselekményekre, mert a pervesztes fél önként eleget tesz a marasztaló ítéletben foglaltaknak. Mindemellett azonban természetesen a határokon átívelő jogvitákban is komoly szerepe van a végrehajthatóság/kikényszeríthetőség kérdésének, amikor is az egyik állam fóruma által hozott döntést egy másik állam területén kell végrehajtani. Általánosságban kijelenthető, hogy ahhoz, hogy egy ítélet egy külföldi állam területén is alkalmas legyen joghatás kiváltására, szükséges a) annak ítéletként való elismerése azon állam vonatkozásában, ahol az ítéletet végre kívánják hajtani; b) az a) feltétel teljesülése esetén ténylegesen is végre kell azt hajtani, mivel elismerés hiányában nem beszélhetünk végrehajthatóságról. 3 A magyar bírósági végrehajtási szabályokra szűkítve a vizsgálódás tárgyát megtehető az a megállapítás, hogy azok lehetővé teszik a belföldön meghozott ítéletek mellett a külföldi bírósági határozatok végrehajtását is, mind a rendes, mind pedig a választottbíróságok tekintetében. Garanciális jellegű szabály e körben az, hogy törvény kifejezett rendelkezése hiányában nem kerülhet sor a végrehajtásra, kivéve amennyiben azt Magyarország és egy másik állam által kötött nemzetközi szerződés, ennek hiányában pedig a viszonosság lehetővé teszi. 4 A külföldi választottbírósági ítélet magyarországi végrehajtására a fent említett feltételeken túlmenően akkor van lehetőség, amennyiben a vonatkozó ítélet esetében a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály előírja a végrehajtási lap kibocsátását. 5 A belföldi végrehajthatóság tárgyában hozott döntés nem egyenértékű a végrehajtás elrendelésére vonatkozó döntéssel. A végrehajtás elrendeléséhez nem elégséges annak elméleti lehetősége, hogy a belföldi végrehajtásnak helye van, ahhoz szükséges az is, hogy a külföldi (választott)bírósági határozat megfeleljen a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály 13. -ában foglalt általános feltételeknek is. 6 Ami a külföldön meghozott határozatok elismerésének, illetve végrehajtásának belföldi jogszabályi hátterét illeti, elengedhetetlen utalni arra, hogy az Nmjt. tvr. 7 külföldi határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos szabályai kizárólag az Európai Unión kívüli harmadik államok irányában alkalmazhatóak olyan mértékben, amennyiben Magyarország és az érintett állam között nem áll fenn kétoldalú nemzetközi megállapodás. Így amennyiben a végrehajtást kérő fél nemzetközi szerződés alapján kéri az ítélet elismerését, illetve végrehajtását, akkor a bíróság közvetlenül e szerződés rendelkezéseit vizsgálja és ez alapján dönt a kérdésben. II. Történeti tényállás Gyakorló jogászként felmerült a munkám során, hogy a hatályos csődtörvény biztosította lehetőséget kihasználva, hogyan és milyen lehetőség mutatkozik egy külföldön meghozott választottbírósági ítélet alapján egy 1 A polgári nemperes eljárások joga (szerk. Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, p L. erre pl. Mádl Ferenc Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p L. erre Burián László Kecskés László Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt., Budapest, p Balogh Olga B. Korek Ilona Császti Ferenc Juhász Edit: A bírósági végrehajtás, HVG Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest, p L. erre vonatkozóan a a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény 15. -át 6 Im. Balogh O. B. Korek I. Császti F. Juhász E. p évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 104 Glossa Iuridica III. évfolyam 1. szám

2 Magyarországon nyilvántartásba vett gazdasági társaság fizetésképtelenségének megállapíttatására. Miután a hatályos csődtörvényünk a fizetésképtelenné válás egyik okaként határozza meg a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belüli teljesítés elmaradását, a felvetésem elől elhárulni látszottak az elsődleges jogszabályi akadályok, ennek okán pedig érdemesnek látszott mélységeiben áttekinteni és értelmezni a vonatkozó hazai és európai uniós joganyagot az alábbiakban felvázolt jogesetre is figyelemmel. A konkrét ügyben első jogi aktusként a pénzszolgáltatásra kötelezett vevő és az ingó dolgokat a partner részére értékesítő és azokat a vevő birtokába bocsátó eladó között szállítási szerződés jött létre, amely jogviszony alapján, a magyarországi honosságú adós kereskedelmi termékeket vásárolt halasztott fizetési mód mellett a Szlovákiában nyilvántartásba vett hitelezőtől. Hitelező a termékeket a szerződésnek megfelelően leszállította az adós részére, adós pedig vállalta, hogy a leszállított áru ellenértékét szerződésszerűen megfizeti a hitelező részére. Az adós nem teljesítette szerződésszerűen, illetve teljeskörűen a vételár fizetési kötelezettségét, ennek okán közte és az adós között újabb megállapodás 8 jött létre, amely szlovák és magyar nyelvű okirat a felek által aláírásra került. Az okirat V. 5 pontja értelmében a felek jogvitáik rendezése érdekében alávetették magukat a Szlovák Választottbírósági Kamara mellett működő Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság ) illetékességének, az okirat V. 4 pontja értelmében pedig a felek jogviszonyára a szlovák jog az irányadó. Adós a szerződésben jogalapjában és összegszerűségében elismerte a hitelezővel szemben fennálló teljes tartozását, továbbá kötelezettséget vállalt arra, hogy a meghatározott feltételek szerint a teljes tartozást kiegyenlíti hitelező részére. Adós a szerződésben elismert tartozását illetően csak részben teljesítette a fizetési kötelezettségét. Tekintettel arra, hogy adós az elismert tartozását nem egyenlítette ki a szerződés rendelkezésinek megfelelően, hitelező keresetet nyújtott be a Szlovák Döntőbírói Kamara mellett szervezett Állandó Választottbírósághoz. A Választottbíróság a hitelező felperes keresetét az alperes adós részére megküldte, aki azt átvette, arra azonban, a számára nyitva álló 15 napos határidőn belül, nyilatkozatot nem tett. A Választottbíróság a vonatkozó jogszabályok és eljárási szabályokkal összhangban, az alperesi vitatás, illetve nyilatkozattétel elmaradására tekintettel ítéletében 9 kötelezte az adóst a fennmaradó tőkeösszeg, valamint ezen tőkeösszeg után esedékes járulékok és a perköltség megfizetésére. II. Alkalmazandó jogszabályok A probléma megoldásaként első körben nyilvánvalóan a Brüsszel I. 10 rendeletként is ismert EK Rendelet alkalmazása merül fel. A rendelet hatályával és alkalmazási körével foglalkozó 1. cikk első bekezdésének első mondata alapján ez még lehetségesnek is tűnik, azonban a második bekezdés b) és d) pontjai a rendelet alkalmazását a fizetésképtelenségi eljárások, illetve a választottbíráskodással kapcsolatos kérdések körében kizárja. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Brüsszel I. Rendelet 69. cikke értelmében Szlovákia, mint utódállam és Magyarország relációjában továbbra is alkalmazandóak az 1989-ben a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között létrejött, a Brüsszel I. rendelet 69. cikke által hivatkozott, kétoldalú jogsegélyegyezmény rendelkezései. a Brüsszel I. rendelet 1. cikk (1) bekezdésének első mondata és (2) bekezdésének b) és d) pontjai, valamint figyelemmel az ügyben eljárt bíróság végzésében foglaltakra a 69. cikke. Az (1) bekezdés első mondata értelmében E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. A (2) bekezdés b) és d) pontjai értelmében pedig a rendelet nem vonatkozik a csődeljárásra, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárásokra, csődegyezségre, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra, valamint a választott bíráskodásra. A 69. cikk szerint ugyanakkor a Szerződés a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról, kelt Bratislavában1989. évi március hó 28-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország között. A Brüsszel I. rendelet alkalmazhatóságának kizártsága okán szükséges megvizsgálni fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendelet 11 alkalmazásának lehetőségét. Ezen rendelet hatályával foglalkozó rendelkezések értelmében a rendelet alkalmazandó a Magyarországon lefolytatott fizetésképtelenségi eljárásokra, a joghatósági szabályok értelmében a rendeletben rögzített székhely elv alapján a magyar bíróságok jogosultak eljárni, figyelemmel az adós székhelyének földrajzi elhelyezkedésére. Ami az alkalmazandó jog kérdését illeti, e körben is 8 Kötelezettség rendezésének módjáról szóló szerződés és szállítási szerződés 9 Szlovák Döntőbírói Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság VK 410/2010 számú döntése 10 A TANÁCS december 22-i 44/2001/EK Rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról 11 A TANÁCS május 29-i 1346/2000/EK Rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról Glossa Iuridica III. évfolyam 1. szám 105

3 egyértelmű iránymutatást tartalmaz a norma, hiszen fő szabályként a lex loci concursus kapcsolóelvet alkalmazza, így ezen kapcsolóelv értelmében a hatályos magyar csődtörvény szabályai az irányadóak, az eljáró illetékes bíróságok fizetésképtelenség tárgyában hozott döntését pedig az Unió tagállamaiban külön eljárás nélkül is el kell ismerni. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet 1. cikk (1) bekezdése, 2. cikk a) pontja, 3. cikk (1) bekezdése, valamint a 4. cikk (1) bekezdése. Az 1. cikk (1) bekezdése szerint a rendeletet a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban, a 2. cikk a) pontja szerint hivatkozott A melléklet Magyarország vonatkozásában a csőd-, és a felszámolási eljárást nevesíti a fizetésképtelenségi eljárások körében. A 3. cikk (1) bekezdése értelmében a fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni, a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt fő szabály szerint pedig amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam). Végül a fizetésképtelenség tárgyában hozott döntés kapcsán a 16. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet alkalmazhatóságát, így a magyar jog (csődtörvény) irányadó jellegét és a magyar bíróságok joghatóságát nem megkérdőjelezve, és leszögezve azt is, hogy a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet 12 szabályai Magyarország és egy másik EU tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatóak, álláspontom szerint szükséges megvizsgálni a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletnek a jogi személyek jogképességére, perbeli jog- és cselekvőképességére vonatkozó kapcsolószabályait is. A kiterjesztett vizsgálódás oka az, hogy a jelenleg hatályos és a 1346/2000/EK Rendelet alapján irányadó magyar csődjogi előírások szerint a csődtörvényben nem szabályozott kérdések, így a perképesség tekintetében is, a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai az eljárás nem peres jellegére is figyelemmel megfelelően irányadóak, a felek perképességi státuszát pedig a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálhatja. 13 A nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet a fenti jogintézményeket illetően a személyes jog alkalmazását írja elő azzal, hogy szemben a 1346/2000/EK rendelet által meghatározott kapcsolószabállyal elsődleges kapcsoló elvként a székhely elvének alkalmazása helyett a bejegyzés helye szerinti ország jogát tekinti a jogi személyek személyes jogának a perbeli jog-és cselekvőképesség tekintetében is. Álláspontom szerint egy határon átívelő jogvitában, illetve a nemzetközi jellegű követelés érvényesítési eljárásban nem kerülhető meg a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló törvényerejű rendelet ban foglalt deklaráció, amely generálisan rögzíti azt a szabályt, miszerint a különböző államokban honos jogi személyek közötti kereskedelmi kapcsolatok körében a magyar állam elismeri a külföldi jog szerint megalakult társaságok jogi személyiségét, ennek ténye pedig az adott eljárásban a hiteles cégkivonattal és annak hiteles fordításával igazolható. Annak ellenére, hogy a Brüsszel I. rendelet szabályainak választottbírósági ügyekben történő alkalmazása a korábban már leírtak alapján nem lehetséges, kutatásaim során eljutottam a Brüsszel I. rendelet 69. cikkéhez, amelynek értelmében a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között ben létrejött kétoldalú jogsegélyegyezmény 15 szabályai továbbra is irányadóak a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország viszonylatában. A jelenleg is hatályos kétoldalú jogsegélyegyezmény 58. cikke pedig egyértelmű utalást tartalmaz az egyezmény hatálybalépését követően meghozott választottbírósági döntések kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában azzal a feltétellel, miszerint a választottbírósági alávetésnek mindkét állam joga szerint érvényesnek kell minősülnie, a 60. cikk pedig rögzíti a kérelmező iratcsatolási kötelezettségének terjedelmét. A dolgozat témájaként meghatározott, külföldön meghozott választottbírósági döntések elismerésével és azok végrehajtásával kapcsolatban a New York-i Egyezmény 16 tartalmaz konkrét rendelkezéseket. Az Egyezményt a évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról évi III. törvény a polgári perrendtartásról 50. (1) bekezdése évi 8. törvényerejű rendelet a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról évi LXI. törvény a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról szólóan létrejött, Bratislavában, az évi március hó 28. napján aláírt szerződés kihirdetéséről 16 Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, New York június Glossa Iuridica III. évfolyam 1. szám

4 Magyar Népköztársaság 1962-ben tette a belső jogának 17 részévé törvényerejű rendelet formájában, amely törvényerejű rendelet kihirdetése napján lépett hatályba, rendelkezéseit azonban csak évi június 3. napjától kezdődően kell alkalmazni. Szlovákia vonatkozásában Csehszlovákia szétválása okán május 28. napján került sor a jogutódlás tényének bejelentésére, azzal, hogy az Egyezmény a hatályba lépésének időpontja a jogutódlás bejelentéséhez képest korábbi, annak időpontja január 1. napja volt. 18 Szlovákia az Egyezményt csak azon választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása kapcsán alkalmazza, amelyet egy másik szerződő állam területén hoztak meg, illetve nem szerződő államok területén meghozott választottbírósági ítéletek kapcsán Szlovákia csak olyan mértékig alkalmazza az Egyezményt, amilyen mértékben az illető állammal kapcsolatban a viszonossága fennáll. 19 Megállapítható, hogy az Egyezmény mindkét érintett állam belső jogának részévé vált, így a felek közötti jogviszony tartalmát és alakiságait (írásbeliség) tekintve eleget tesz az Egyezmény előírásainak, emiatt álláspontom szerint az Egyezmény IV. cikk 1. és 2. pontjaiban meghatározott okiratok hiteles fordításának bíróságra történő csatolása esetén a választottbírósági ítélet magyarországi elismerése nem ütközhet akadályba. Az Egyezmény VII. cikke pedig feloldja a kettős szabályozás látszólagos problémáját, azaz azt, hogy mind az Egyezmény, mind pedig az 1989-es kétoldalú jogsegélyegyezmény ugyanazon jogterületre nézve tartalmaz szabályokat, mintegy párhuzamosan létezve. A New York-i Egyezményt kihirdető törvényerejű rendelet szabályai mellett említeni szükséges az annak végrehajtásáról szóló 1962-es IM rendelet 20 egyes rendelkezéseit is, mivel a végrehajtási rendelet határozza meg egzakt módon azt, hogy mely választottbírósági ítéletek tekintetében irányadó az Egyezmény, illetve azon okiratok körét is egyértelműsíti, amelyekre az Egyezmény IV. cikke tartalmaz hivatkozásokat. Mivel a New York-i Egyezmény IV. cikk 2. pontja szerint a határozat elismerését és végrehajtását kérő fél köteles az iratokhoz az elismerés, illetve végrehajtás területi államának a nyelvén készült fordítást csatolni, a fordítási tevékenység teljesítését illetően pedig előírja a hatósági vagy hiteles fordító közreműködését, ennek okán találtam rá arra az 1986-ban hatályba lépett minisztertanácsi rendeletre, 21 amely főszabályként kötelezővé teszi, így monopolhelyzetet biztosít a hiteles fordítási tevékenység elvégzését illetően az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda számára. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK Rendelet korábban már ismertetett rendelkezései értelmében a magyarországi székhellyel rendelkező gazdasági társaság vonatkozásában a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására a magyar bíróságok bírnak joghatósággal, a lex loci concursus kapcsolóelv szerint pedig az eljárásra a magyar anyagi jogi szabályok az irányadóak. Ezen két lépcsős jogalkalmazásra figyelemmel eljutottunk a hatályos magyar csődtörvény (2) bekezdés b) pontjának rendelkezéseihez, amely jogszabály fizetésképtelenségi okként határozza meg azt, amennyiben a fizetésre kötelezett fél a jogerős bírósági határozatban előírt határidőben nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének. A peren kívüli eljárásokkal (végrehajtási eljárás, illetve felszámolási eljárás) kapcsolatos illetékszabályok 23 összevetésével megállapítható, hogy a felszámolási eljárás megindítása esetén fizetendő illeték szemben a végrehajtási eljárásokkal nem függ az ügyértéktől. A felszámolási eljárás megindítása esetén a kérelmező az előzőekben hivatkozott illetékszabályok betartása mellett köteles a kérelem benyújtásával egyidejűleg az esetleges későbbi felszámolási közlemény forintot kitevő közzétételi költségeit megelőlegezni a közzétételi költség mértékét meghatározó jogszabály 24 alapján. Konklúzió A hivatkozott jogszabályok és a történeti tényállás összevetésével az alábbi megállapítások tehetőek meg a dolgozat címében meghatározott témát illetően: Amennyiben a választottbírósági ítéletben foglalt követelés jogosultja és kötelezettje között létrejött szerződés a kétoldalú jogsegélyegyezményben előírt szempontnak eleget tesz, azaz a választottbírósági szerződés, illetve záradék feltételei mindkét szerződő fél jogának megfelelnek, továbbá a jogosult teljesíti a New York-i Egyezményben évi 25. törvényerejű rendelet a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről Uo /1962. (X. 31.) IM rendelet a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában New-Yorkban június 10- én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló évi 25. törvényerejű rendelet végrehajtásáról 21 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról évi XCIII. törvény az illetékekről 42. (1) bekezdés e) pontja és 44. (1) bekezdése 24 22/2006. (V. 18.) IM rendelet a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről 6. Glossa Iuridica III. évfolyam 1. szám 107

5 meghatározott feltételeket, valamint az Egyezmény és az annak magyarországi végrehajtását szabályozó minisztertanácsi rendelet által hivatkozott hiteles okiratok és azok hiteles fordítása a jogosult rendelkezésére állnak, úgy véleményem szerint a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak az eljárása során rendelkezésére fognak állni azon bizonyítékok, amelyek megalapozhatják a pénzkövetelés megfizetésére kötelezett fél fizetésképtelenségét. Nem vonható kétségbe, hogy a vonatkozó nemzetközi szerződések (az 1989-ben létrejött kétoldalú jogsegélyegyezmény, a New York-i Egyezmény) a felek belső jogának részévé váltak, az európai uniós joganyag (1346/2000/ EK Rendelet) pedig az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke értelmében általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így annak alkalmazása a jogviszonyban részes mindkét félre nézve kötelező. Az uniós jogforrás azonban alapvetően kollíziósjogi jellegű, a jogalkalmazás így két lépcsőben valósulhat meg, aminek eredményeképpen eljutunk a magyar csődjog anyagi jogi szabályaihoz, nem elfelejtve a kapcsolódó eljárási és egyéb normákat (illetékszabályok, a hiteles fordítási tevékenységgel kapcsolatos szabályok, stb.) sem. Az ítéletben foglalt követelés jogosultjának a leírtak alapján, valamint a költségek kímélése, és a követelés érvényesítésére vonatkozó eljárás hatékonyabb, gyorsabb és eredményesebb lefolytatása érdekében, lehetőségében áll a magyarországi bírósági végrehajtási eljárás megindítása helyett peren kívüli, de folyamatos bírói kontroll alatt álló eljárás keretében érvényt szerezni a követelésének. 108 Glossa Iuridica III. évfolyam 1. szám