Mándi Nikoletta Szakmai módszertani készségfejlesztés III. - a tananyagfejlesztés gyakorlatba való átültetésének eredményei -

Átírás

1 Mándi Nikoletta Szakmai módszertani készségfejlesztés III. - a tananyagfejlesztés gyakorlatba való átültetésének eredményei

2 A tanév tavaszi szemeszterében zajlott a Szakmai módszertani készségfejlesztés III. c. kurzusra vonatkozó tananyag próbaféléve. A hallgatók számára elektronikus formában öt kérdést juttattunk el a szemeszter végén, amelyre - sajnálatos módon - igen kevés válasz érkezett vissza. 1. Mi érintette meg leginkább a kurzus folyamán? 2. Milyen kompetenciák tekintetében érzett fejlődést? 3. Vélemény a "forró székben" töltött óráról. 4. Vélemény a társ-csoportvezetői szerepről. 5. Vélemény az óráról órára készített feljegyzések hasznáról. 1. Mi érintette meg leginkább a kurzus folyamán? A sok személyes élménybeszámoló, amit nem tudhattam volna meg, mert nem vagyok mindenkivel bizalmas kapcsolatban, az sokat jelentett, és az, hogy mindenki őszinte, nyitott volt és a bizalom meg volt egymás felé. A csoporttársak őszinte válaszadói hajlandósága, nyíltságuk tekintetében. A csoportfoglalkozás tekintetében nem szereztünk véleményem szerint sok új tapasztalatot, de olyan élményben volt részünk, ami felejthetetlen és kár lett volna nem megélni. Az óra élvezetes volt, mindenki kielégíthette kíváncsiságát a többiek iránt, megkaptuk a hőn áhított válaszokat, amiket addig nem mertünk feltenni. Talán elérte a kurzus a célját, bár ebben nem vagyok biztos. Számomra egy olyan óra volt, melyen egy "jót beszélgettünk". Nem igazán éreztem "szakmainak", pont ezért kedveltem. Tetszett, hogy kiscsoportban dolgoztunk, és hogy több feladatot kellett teljesítenie közösen a csoportnak, pl. házibuli. Továbbá tetszett, hogy látszott mindenkin, hogy őszinte volt, ezáltal közelebb kerülhettünk egymáshoz. Olyan dolgokat tudtunk meg a másikról, amik nem biztos, hogy egy szimpla beszélgetés alatt szóba kerülnek volna. Tetszett, hogy a Tanárnő is válaszolt a kérdésekre. Tetszett a kurzus, jó lenne, ha több ilyen lenne.

3 Megérintett néhány csoporttársam élettörténetének egy-egy epizódja. Igen, mindenképpen elérte a kurzus a célját. Néhány csoporttársam változása. Míg elsőben nagyon zárkózottak voltak, azóta rengeteget nyíltak. Azóta nem hallottam őket ilyen sokat magukról beszélni, erős volt a kontraszt. Csoporttársaim őszintesége, nyitottsága. Az egyik csoporttársam őszintesége, és bizalma felénk. 2. Milyen kompetenciák tekintetében érzett fejlődést? Kicsit talán az önkifejezésem fejlődött. Ha a cél a szakmai módszertani készségeim fejlesztése, akkor részben elérte. Kommunikáció terén érezhető fejlődés. Kommunikációs készség, csoportmunka, rugalmasság. Nyitottabb lettem - főként a házi feladatos buli után - olyan társaim felé, akik felé korábban nem. Azt hiszem, elfogadóbb is lettem, megértőbb, miután mélyebb lelki dimenziókban ismertem meg egyik-másik társamat. A buliban sokan megnyíltak, korábban nem tapasztalt módon. Fejlődtem abban, hogy tudjak hallgatni, meghallgatni, jelen lenni csak a figyelmemmel, s nem a kérdéseimmel, hozzászólásaimmal. Tudatosan gyakoroltam ezt, azóta is gyakorlom, de itt volt az első sikerélményem ezzel kapcsolatban. Irányító, cooterapeuta szerep, folyamatos figyelem, egy órán keresztül folyton aktívan figyelemmel kísérni a csoportfolyamatokat - annyira figyelni, hogy ezt otthon még le is tudjam írni. Önuralom, elfogadókészség. A csoportfolyamatokról gyakorlati képet is kaphattunk, melyet a beadandók során át is gondoltunk, ezt a célt úgy gondolom elérte a kurzus, a társ-csoportvezetői szerepben eltöltött egy óra pedig számomra szintén hasznos volt.

4 Úgy gondolom a csoportfolyamatokat sokkal jobban érzékelem már, mint a kurzus elején, ebben sokat fejlődtem, valamint a csoportvezetéshez szükséges kompetenciáim is fejlődtek. 3. Vélemény a "forró székben" töltött óráról Furcsa volt ennyi ideig csak magamról beszélni, úgy, hogy alig volt közbevetés. Egy hétköznapi beszélgetés nem ilyen, mert egy olyan szituációban órákig lehet beszélgetni. Nem volt újdonság és nem is esett nehezemre magamról beszélni, leszámítva azt a tényt, hogy ilyen sokáig csak rám figyeltek. Ez valamelyest feszélyezett, mert nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. És örülök, hogy nem kaptam provokatív kérdést, bár ez szubjektív. Azt hittem, hogy nagyon kellemetlen lesz, izgultam. Rögtön az első órán és kerültem a forró székbe. Eleinte furcsa volt, végül feloldódtam, és nagyon jól éreztem magam. Egyáltalán nem volt kellemetlen, jó kérdéseket kaptam, és mindenre válaszoltam. Nem zavart, hogy mindenki rám figyel. Forró székben nehéz lenni, ugyanakkor kiszámítható. Tudtam, hogy nálam bármilyen vonalon is indulunk el, valamiképp a vallásnál fogunk kilyukadni. Ez annyira furcsának, extrának tűnik a nagy többségnek, hogy erről érdeklődnek. Én nem gondolom különcnek magamat emiatt, azt hiszem, mindenkinek van vallása, csak talán nem fogalmazza meg. Nem mondtam el mindent a forró székben, nem azért, mert nem akartam őszinte lenni, csupán kell, hogy maradjanak titkaim. Nem bíztam meg teljesen abban, hogy nem jutnak ki az információk a csoportból. Ezt a bizalmatlanságot korábbi tapasztalataimra alapoztam. Nem esett nehezemre magamról beszélni, azt hittem, egyszerűen el tudom mondani a gondolataimat. Utólag mégis úgy éreztem, hogy nem voltam összeszedett, zavaros, össze-vissza volt. Személy szerint nem éreztem magam kényelmesen abban a helyzetben, de jó érzés volt, hogy sokan feltették hozzám a kérdéseiket.

5 4. Vélemény a társ-csoportvezetői szerepről Egyszer voltam ebben a helyzetben a kurzus során és élveztem. Már volt ilyenben tapasztalatom, de valahogy a csoportbeszélgetéssel kapcsolatos kezdeményezéseink (máskor is párban vezettem) én úgy éreztem nem voltak elég motiválóak, mert nem ment gördülékenyen a beszélgetés még a segítő kérdésekkel sem. Ezt még gyakorolnom kell. Élvezetes volt, mert eddig senki sem volt rám "kíváncsi". Nyilván most sem, de legalább a feladat megkövetelte, hogy annak mutatkozzanak. Pár percig fontosnak érezheti magát az ember, az én önbecsülésemnek ez például jót tett. Személytől függ, nem mindenki alkalmas rá. Meglátásom szerint eléggé másodlagos a jelenléte, a kurzuson néha "feleslegesnek" tűnt a megléte. Hasznosnak tartom, hogy felvehettünk ezt a szerepet. Belebújhattunk a szakember bőrébe, még ha "csak" co-terapeutaként is. Ha nem kérdezett, akkor megfigyelt. Figyelte a forrószékben ülőt és a csoport reakcióját egyaránt, ezáltal olyan dolgokat is észrevehetett, ami a terapeutának nem tűnt fel. A társ-csoportvezetői szerep nehéz volt nekem. Talán ez a legnehezebb szerep, vezetni, de mégsem vezetni. Kiegészíteni, figyelni, ügyelni a vezetőre, szükséghelyzetben kisegíteni. Szerintem megterhelő, de építő. A háttérben, kevésbé látványosan dolgozni szerintem igazi kihívás. Úgy éreztem nem beszélek túl összeszedetten. Az én szereplésem jól sikerült, érzelem dús volt, jól esett ilyen mélyen beszélni nagyon friss érzelmeiről, krízisemről. Megerősítő, megnyugtató élmény volt. Ebből a szerepből rengeteget tanultam. Aktív figyelemmel jelen lenni, érdeklődni, kérdezni, de ugyanakkor hagyni beszélni - nem könnyű feladat. Könnyen alkalmazkodtam a szerephez. Azt gondolom nem mindig az játszotta azt a szerepet, aki a coo-teraputa volt. Volt, hogy mi sokkal többet kérdeztünk, mint aki a székben ült. Társ-csoportvezetői szerepemet élveztem, általában érdeklődéssel fordultam a csoporttársaim felé, ekkor is könnyen feltettem a kérdéseimet.

6 5. Vélemény az óráról órára készített feljegyzések hasznáról. Én úgy gondolom, hogy kevésbé voltak hasznosak, mert leírni, hogy melyik órán mi történt, esetleg hogyan éreztem magam stb. azok nem építőek, mert nincs rá lehetőség külön megbeszélni, ami meg annyira megérintett arról meg úgyis beszélek a megfelelő személyekkel az órán kívül. Saját érzéseinkre, gondolatainkra reflektálhattunk, összefoglaló képet kaptunk a leírtak által, hogy mi történt az órán, milyen érzéseket váltott ki belőlünk a társunk. Az órán nekünk is ugyanúgy figyelni kellett a csoport reakcióira, a történésekre, a terapeutákra. Ezek a készségek későbbi munkánk során, ha csoportokkal dolgozunk, minden bizonnyal hasznunkra válnak majd. A feljegyzések készítését nem tartottam feleslegesnek. A későbbi munkánkban is adminisztrálni kell minden ülést, eseményt. Ezért tehát azt gondolom, ez jó ránevelés volt arra, hogy időről - időre, folyamatosan s ne egy nagy kapkodásban a végén-amikor már úgysem emlékszünk a folyamatokraírjuk le, hogy mikor mi történt. Megtanultuk, hogy óráról órára kell készülni, nem pánikszerűen a félév végén. Ez későbbi munkánkban is hasznos módszer lehet: a folyamatosság. Otthon még egyszer átgondolhattam az élettörténeteket, tovább bennem maradtak így az élmények, mert még egyszer összegeznem kellett őket. Úgy gondolom, aki elsajátította mellé az ajánlott irodalmat a csoportfolyamatokkal kapcsolatban, igazán sokat fejlődhetett a beadandókkal a kurzus végére. Összegzés: - A kurzus egyik legfontosabb pozitívuma a hallgatók visszajelzései alapján a csoporttársak nyíltsága, a feltárulkozás mélysége és a kevésbé formalizált légkör. - A kompetenciák tekintetében a kommunikációs készség, az önkifejezés fejlődése, az aktív figyelem és az észlelés képessége került kiemelésre. - A forró székben eltöltött szerep nehézséget jelentett több hallgató számára is. Ennek oka a bizalmatlanság, másrészt a főszereplő irányuló fokozott figyelem.

7 - A társ csoportvezetői szerep betöltése, mint feladat, nem tekinthető teljesen sikeresnek. A visszajelzések alapján az oktató dominanciája egyrészt alkalmat ad az utánzásos tanulásra, ugyanakkor visszatartó is: az észlelés, a reakció gyorsasága miatt több diák jelezte vissza annak frusztráló hatásait. - Az óráról órára írt feljegyzések szintén nem mindenki tetszését nyerték el. Pozitívumként emelték ki a folytonosságot, azonban a verbális reflexiók szerepét elsődlegesnek ítélték.