3. RÉSZ MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG KAPCSOLATAI A XII-XIII. SZÁZADBAN

Átírás

1 94 3. RÉSZ MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG KAPCSOLATAI A XII-XIII. SZÁZADBAN 7. MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A XII. SZÁZADBAN Könyves Kálmán ( ) ellen többször is lázadó Álmos herceg 1106-ban újra fellázadt. Álmos herceg felesége, Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leányának, Predszlavának sógorától, III. Boleszló lengyel fejedelemtől ( ) kapott segítséggel elfoglalja Abaújvárt, de az odavonuló Kálmán királynak megadja magát ban Álmos herceg Németországba, majd III. Boleszláv lengyel herceghez menekül ban Álmos újabb felkelést szervez ban Szvatopluk Álmos támogatása céljából Nyitráig pusztít. Kálmán király azonban német-ellenes szövetséget köt III. Boleszló lengyel fejedelemmel. III. Boleszló orosz segítséggel - megfosztotta Zbigniewet tartományától, Mazówiától. Kálmán 1107-ben segíti meg III. Boleszlót féltestvére, Zbigniew ellen ban Álmos herceg felkérésére V. Henrik német birodalmi sereggel támad Magyarország ellen. Pozsonyt veszi ostrom alá, miközben 1109-ben, Szvatopluk cseh herceg a Vág vidékét ostromolja. A magyar-lengyel szövetség értelmében III. Boleszló lengyel fejedelem benyomul Morvaországba. III. Boleszló, aki végül is 1112-ben hirtelen felindulásában megvakíttatja Zbigniewet, Magyarországon át, böjtölve és gyalog a Szentföldre indult. Kálmán magyar király a lázadó Álmos herceget fiával, Bélával együtt 1113-ban vakíttatta meg. Könyves Kálmán király fia, István a lengyel Boleszláv leányát eljegyezve hozományul kapta a nedeci vár környéki vidéket. II. István ( ) uralkodása idején, 1123-ban Jaroszlav Szvjatopolcsics vlagyimiri fejedelem (aki 1118-ban Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem elől Magyarországra menekült) cseh, lengyel és magyar segítséggel kísérletet tesz hatalmának visszaszerzésére, de Vlagyimir (Ladomér) ostroma közben meghalt ban II. István serege I. Sobĕslav cseh fejedelem szövetségében betör Lengyelországba tól I. Sobĕslav közreműködésével németmagyar tárgyalások folytak ben Álmos herceg fia, II. (Vak) Béla ( ) és felesége, Ilona királyné (I. Uros szerb zsupán leánya), Aradon országgyűlést tartott, melynek során 68 Borisz-párti főurat lemészároltatott ben Borisz (Könyves Kálmán elűzött feleségének, Euphemiának a fia), lengyel és orosz csapatokkal betört Magyarországra, a Felvidéken keresztül, II. Béla ellen. Július 22-én, amikor a Sajó partján a két ellenséges had már egymással szemben állt, a Győr-nembeli Sámson bevágtatott a vak király táborába, és szidalmazta őt. Bud ispán egyik szolgája azonban üldözőbe vette, Sámson páncélöltözetében lováról a folyóba fordult és megfulladt. II. Béla követeket küldött III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel királyhoz ( ), de közben megérkezett Bélához csapatával Albert osztrák herceg is. II. Béla osztrák szövetségesének segítségével a Sajó mellett legyőzi Borisz és III. Boleszló lengyel fejedelem seregét, maga Boleszló is megfutamodott ben II. Béla szövetséget köt II. Lotár német-római császárral, III. Boleszláv lengyel fejedelem ellen ben Vologyimerko (Vlagyimirko) przemyśli fejedelem szövetséget köt II. Bélával III. Boleszló ellen. - A cseh Sobĕslav 1132 októberi, 1133 januári és 1134 februári, valamint a przemyśli Vlagyimirko fejedelem évi lengyelországi pusztító betörései Béla érdekeit szolgálták Borisszal szemben augusztus 15-én a merseburgi birodalmi gyűlésen III. Boleszló meghódolt II. Lothar előtt, és kötelezte magát arra, hogy végleg felhagy Borisz támogatásával, és a magyarokkal szembeni ellenségeskedéssel. II. Béla áprilisában támogatta Ottó bambergi püspök missziós tevékenységét is Pomerániában, ami a lengyelekkel szembeni német expanziós politika érdekeit szolgálta ben Vologyimer halicsi fejedelem megszökött. Először I. Frigyeshez, majd lengyel területre menekült. Augusztus 6-án Vologyimer lengyel segítséggel elűzte III. Béla ( ) fiát, András (Endre) herceget Halics trónjáról. I. László magyar királyt június 27-én Váradon avatták szentté.

2 95 Németország között Németországban új fellendülés kezdődött a Hohenstauf-dinasztia idején. Ekkor kezdődött el a területi szétforgácsolódás folyamata is, amely a központi uralom erejét gyengítette. Az egyházi és világi fejedelmek félig szuverén tartományokká váltak. - III. Konrád ( ), király ( ), ellenkirály ( ) ban III. Lothár utódjául választották. - I. (Barbarossa) Frigyes ( ), 1152-től német király, 1155-től császár. Harcolt a pápaság és a lombard városok ellen, 1176-ban Legnanónál vereséget szenvedett a lombard csapatoktól ben békét kötött III. Sándor pápával ( ) és 1183-ban békét kötött a lombard városokkal. A 3. keresztes hadjárat idején Kis-Ázsiában egy folyóba fulladt. - VI. Henrik ( ), király ( ), 1194-től Szicília királya, 1191-től császár, I. Frigyes fia volt ban feleségül vette a szicíliai Konstancát ban fogságba ejtette a Szentföldről visszatérő I. Oroszlánszívű Richard angol királyt. A német fejedelmek erős ellenállást fejtettek ki ellene. - Kettős választás eredményeként Sváb Fülöp (1178 k.-1208), király ( ), illetve Welf IV. Ottó I. Barbarossa Frigyes fia -, ( ) után II. Frigyes ( ), német király (1196- tól, illetve 1212-től), 1198-tól Szicília királya, 1220-tól német-római császár, 1229-től Jeruzsálem királya (I. Frigyes unokája és VI. Henrik fia) ben megindította az 5. keresztes hadjáratot. A pápaság ellen vívott harca miatt 1245-ben IV. Ince pápa megfosztotta trónjától. II. Frigyes ellenkirályai Türingiai Raspe Henrik ( ), és Hollandiai Vilmos ( ) voltak. - IV. Konrád ( ), király ( ) II. Frigyes császár fia -, uralmát a városok és Bajorország segítségével kellett megvédenie az ellenkirályok, Heinrich Raspe és Wilhelm von Holland ellen. Uralmát követően Interregnum következett be. - X. (Kasztíliai) Alfonz ( ), Kasztília királya ( ), német király ( ), illetve Cornwalli Richárd (Richard of Cornwall, ), német király ( ), Földnélküli János angol király fia vetélkedését követően 1273-tól a Habsburg-Luxemburg dinasztia került hatalomra. Újabb német-lengyel háborúk V. Henrik ( ) - IV. Henrik császár fia -, német király ( ), császár ( ), az utolsó Száli-dinasztiából származó német király és császár volt. Trónra lépését követően 1107-ben hódoltatja Szvatopluk cseh herceget, majd Álmos herceg támogatása miatt magyar hadjáratot kezd 1108-ban Kálmán magyar király ellen. A Kálmánnal szövetséges III. Boleszláv lengyel herceg ugyanakkor Csehországba támad és emiatt Szvatopluk elvonul seregével, V. Henrik is kénytelen volt visszavonulni. V. Henrik ekkor a lengyelországi viszonyokba avatkozik bele, de 1109-ben Boroszló (Wrocław) mellett vereséget szenved ben Szvatopluk utóda, a cseh I. Ulászló azonban ismét elismeri V. Henrik fennhatóságát. A II. (Szász) Lothar ( ), német király ( ), császár ( ) által támogatott II. Ince pápa 1133-ban bullát ad ki a lengyel püspökségeknek a magdeburgi érsek alá rendeléséről. Ez súlyos csapást jelentett Lengyelország önállóságára. A bulla visszavonásáért cserébe, 1135-ben II. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel herceg ( ) kénytelen volt elismerni III. Lothar fennhatóságát. III. Konrád ( ), német király ( ), 1142-ben eredményes hadjáratot vezet Csehországba II. Ulászló ( ), mint király ( ), morva-olmützi herceg ( ) támogatására a trónkövetelő II. Konrád morva-znaimi herceg ( ) ellen. Ezt követően, III. Konrád 1146-ban - a fivérei által a senior hercegi címtől, valamint tartományaitól, Krakkótól és Sziléziától megfosztott - II. Ulászló lengyel herceg ( ) megsegítésére indított lengyelországi hadjárata sikertelenül végződik ban a Magyar Királyság hűbéri hódoltatása Kálmán fia, Borisz támogatása érdekében - indított osztrák-bajor magyarországi hadjárat azonban Pozsony előtt elakad.

3 ben I. Rőtszakállú Frigyes ( ), német király ( ), császár ( ), Lengyelországba vezet hadat az elűzött II. Ulászló megsegítésére. A megbuktatott uralkodót ugyan nem tudja visszaültetni a trónjára, ám a senior krakkói herceg, IV. (Göndörhajú) Boleszláv, mazóviai és kis-lengyelországi herceg ( ) elismeri a német hűbérességet, és csapatokat ígér a császár következő itáliai hadjáratához ban I. Frigyes hűbéresének, a cseh II. Ulászlónak királyi koronát ad. 8. MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A XIII. SZÁZADBAN 8.1. Gazdasági és társadalmi változások II. András korában II. András ( ) II. András ( ), magyar király ( ), III. Béla fia volt. II. Andrást ( ) János kalocsai érsek 1205-ben királlyá koronázta végén II. András (* ) magyar király beavatkozik a halicsi belviszályokba, s felveszi Halics (Galícia) és Lodoméria (Vlagyimir) királya címet között sorozatos hadjáratok indulnak Halics ellen II. András felveszi a Halics és Lodoméria királya címet ben Leszek krakkói fejedelem ( , ) és II. Endre ( ) szepesi találkozójukon tárgyalnak a halicsi helyzetről. Ennek nyomán magyar-lengyel hadjárat indul Halics ellen 1214-ben II. András királlyá koronáztatja elsőszülött fiát, a gyermek Bélát. Kálmán herceg Halics kormányzója lesz. Leszek szintén megszerez egy halicsi területet ben lengyel-magyar ellentét tör ki Halicsban, amit Msztyiszlav kihasznál, és elűzi Kálmánt ban lengyel-magyar katonai akció után Kálmán herceg visszaszerzi a halicsi trónt ben Kálmán herceget Halics királyává koronázzák és feleségül veszi a krakkói Salomét, akivel szűzi házasságot élt januárjában II. András eljegyzi harmadszülött fiát, Andrást, II. Leó örmény király leányával (házasságuk 1222-ben), Béla fiát Laszkarisz Teodor nikaiai császár leányával (házasságuk 1220-ban), Máriával, Mária leányát pedig II. (Aszen) Iván bolgár cárral (házasságuk 1221-ben) augusztus 14-én Msztyiszlav novgorodi fejedelem kun segítséggel megveri a magyar-lengyel sereget, elfoglalja Halicsot, Kálmánt és feleségét fogságba ejti. II. Endre eljegyzi Endre herceget (+1234) Msztyiszlav novgorodi fejedelem leányával, mire ő szabadon engedi Kálmánt és feleségét fordulóján Msztyiszlav átengedi Halicsot vejének, Endre hercegnek, aki 1229-ig marad a trónon, majd 1231-től ismét visszaszerzi trónját. Endre herceg 1234-ben meghalt, s halála után Danilo foglalta el a trónt között újra András herceg Halics kormányzója között újra Danilo Halics királya. II. András uralkodása alatt hatalmas birtokadományokkal igyekezett a nagyurakat megnyerni, bérbe adta a pénzjövedelmeket, amely a királyi birtokok népeinek nyílt ellenállását váltotta ki ban német származású feleségét, Gertrúdot (Gertrudis) magyar főurak megölték. Gertrúd ( ), magyar királyné, merániai hercegnő, 1205-től lett II. András felesége. Rokonságát és német kíséretét magas méltóságokba juttatta, ezért és pazarlása miatt II. András halicsi hadjárata idején a pilisi erdőben az elégedetlen főurak megölték. A gyilkosságban többek között Bánk bán, a Bor-Kalán nemzetség tagja, horvát-szlavón bán ( ), Gertrúd királyné udvarbírája ( ), nádor ( ) is részt vett. Alakja köré szövődött hagyományt dolgozta fel katona József Bánk bán című drámájában. II. András 1222-ben kiadta dekrétumát (okirat), az Aranybullát, amely megerősítette ill. kibővítette a rendi kiváltságokat a királyi hatalommal szemben. Az Aranybullát mindenkor egészen 1848-ig az ország alkotmányának tekintették, s betartására a királynak koronázásakor esküt kellett tennie Ez. azonban a társadalmi elégedetlenséget nem tudta megszüntetni. Az Aranybulla megkülönböztető (korlátozó) rendelkezéseket is tartalmazott az akkor idegeneknek minősített telepesekkel, zsidókkal, izmaelitákkal (muszlimokkal) szemben. Az Aranybulla 31 cikkelyből áll, közülük a legnevezetesebbek:

4 97-1.: intézkedik a rendszeres székesfehérvári törvénynap megtartásáról - 2.: bírói ítélethez köti az ún. serviensek (a későbbi nemesek) elfogatását és megbüntetését - 16.: megtiltja egész vármegyék, ill. országos méltóságok egész életre szóló eladományozását - 31.: az ún. ellenállási záradék, amely megadja a nemességnek az ellenállás és ellentmondás jogát a királlyal szemben, amennyiben az a vállalt kötelességeit megszegné. Az Aranybullát 1231-ben megújították Szerzetes és lovagrendek Szerzetesrendek Az első szerzetesrendek az első remeték alig szabályozott aszkétikus életformája alapján szerveződtek. Nyugaton az első kolostori közösségeket remeték és regulák szerint élő szerzetesek hozták létre. A rendek tagjai a vallási tökéletesség elérése érdekében a három evangéliumi tanítás alapján szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tettek. A szerzetesrendek létrejötte, alapítói és főbb tevékenységük szerint: A Bencés-rend (bencések), Ordo Sancti Benedicti, a legrégebbi nyugati katolikus szerzetesrend. Nursiai Szt. Benedek (480 k.-547) szabályzatát (Regula) követi. Szent Benedek 529-ben alapította meg a Monte Cassio hegyén épült kolostort, és ugyanakkor első apátja lett. Szent Benedeket ben Európa védőszentjének nyilvánították. A rend önálló kongregációkból áll. Régi hagyománya a tanítás és a tudományok ápolása. Jelszava: Ora et labora! ( Imádkozzál és dolgozzál! ). Magyarországi központi apátságuk Pannonhalma. A ciszteriek rendje a Benedek-rend reformmozgalmaként jött létre. Anyakolostora Citeaux (lat. Cistercium), a franciaországi i Côte-d Or megyében ban alapította Róbert apát ben feloszlatták tól trappista apátságként működik. Különösen szigorú és egyszerű életmódjukkal tűntek ki. Meghatározó szerepük volt a szláv országokban végzett kultúra- és hitterjesztésben. Magyarországon a XII. század első felében jelentek meg. Főbb hazai kolostoraik: Zirc, Szentgotthárd, Pásztó, Bélkő, stb. A török hódoltság megszűnése után a XVIII. században újjászerveződtek. Központjuk Zirc lett. Magyarországon 1989 óta ismét működő rend. A Premontrei-rendet (premontreiek) Szent Norbert 1120-ban a franciaországi Prémontrévölgyben alapította. Fő feladatának a hittérítést, a lelkipásztorkodást tekintette. Magyarországon a XII. századtól működtek a reformáció koráig ben újjáalakult és 1949-ig oktatással foglalkozott között betiltották működését től ismét működhet. A Ferences-rend (ferencesek, franciskánusok) Assisi Szt. Ferenc által 1209-ben alapított katolikus kolduló rend. Assisi Szent Ferenc (eredetileg Giovanni Bernardone, 1181 v ), olasz rendalapító volt között beutazta Franciaországot, Spanyolországot és 1219-ben Egyiptomot ban szentté avatták. A rend feladatai közé tartozik a lelkipásztorkodás és a tanítás. A rend 1517-ben szétvált. A rend egységét 1897-ben XIII. Leó pápa állította vissza. A rend Magyarországon a XIII. században jelent meg, és az évi mohácsi vész idején kb. 120 kolostoruk volt között működését erősen korlátozták. - A rend női ága az Assisi Szt. Klára által 1212-ben alapított a klarisszák voltak. Főként leányneveléssel foglalkoztak. Magyarországon a XIII. század óta működtek, rendjüket 1782-ben feloszlatták. A Ferences-rend szigorúbb ágaként Matteo di Bassi (1492 k.-1552) kezdeményezésére 1525-ben alapították a kapucinusok katolikus kolduló szerzetesrendjét. A Domonkos-rend (domonkosok, dominikánusok), katolikus kolduló- és prédikáló rend. Létrejöttében, 1215-ben fontos szerepet játszott az alapító Szt. Domonkos küzdelme Franciaországban az albigensekkel és a valdensekkel. Szent Domonkos (1170 k.-1221) spanyol katolikus pap volt, 1234-ben szentté avatták. A rend célja az igehirdetés. IX. Gergely pápa ben a Domonkos-rendre bízta az inkvizíciót. Öltözetük a fehér tunika, skapuláré és csuklya, e fölött nyitott, fekete köpeny. A domonkosok központja a római San Sabina. Magyarországon a XIII. század elején telepedtek meg ben rendtartományukat és kolostoraikat feloszlatták, de 1989 óta ismét működhetnek.

5 98 A Pálos-rend (pálosok) Ordo Sancti Pauli primi eremitae Magyarországon 1250 körül (1246) alapított szerzetesrend. A pilisszentkereszti kolostorban Boldog Özséb katolikus pap (+1270) hozta létre, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendként. Boldog Özséb az évi tatárjárás után a pilisi hegyek között lakó remetéket összegyűjtve alapította meg a Remete Szt. Pálról elnevezett pálos szerzetesrendet, amelynek első rendfőnöke lett ben építette fel a rend első kolostorát. Nagy Lajos támogatásával Lengyelországban is elterjedt, rendházuk máig működik Częstochowában. II. József 1786-ban feloszlatta ban újra megjelentek Magyarországon, de 1949-ben újra feloszlatták őket től ismét működhetnek. A Jezsuita-rendet (jezsuiták, Jézus Társasága) Societas Jesu 1534-ben Loyolai Szt. Ignác (Lopez de Loyola, ) alapította. III. Pál pápa 1540-ben megerősítette. A XVI. században terjedt el Európában, és az ellenreformáció vezető ereje lett. A jezsuiták erős egyházi és állami befolyása a XVII-XVIII. században olyan heves ellenállást váltott ki, hogy XIV. Kelemen (eredetileg Giovanni V. A. Ganganelli, ) pápa ( ) nemzetközi nyomásra ban feloszlatta a szerzetesrendet ben VII. Pius (eredetileg Barnaba Chiaramonti, ) pápa ( ) állította vissza. A jezsuiták fő tevékenysége a hittérítés, az oktatás, a tudományos kutatás és a nagyvárosi lelkipásztorkodás volt. Magyarországon először Nagyszombatban telepedtek le és között működésüket betiltották. A piaristák (kegyesrend), főként oktatással foglalkozó szerzetesrendjét Calasanzi Szt. József alapította 1597-ben. Magyarországon 1642-től működik között tevékenységüket erősen korlátozták. Lovagrendek A lovagrendek a keresztes háborúk korában alakultak meg, főként katonai feladatok ellátása érdekében a lovagrendek: Német Lovagrend, johanniták, templomosok, melynek tagjai szerzetesi fogadalmat tettek. Ezen kívül létrejöttek a kongregációk és a világi papság közösségei. A lovagok (milites), a középkorban a hűbérurak, illetve a király katonai kíséretéből kifejlődött, szolgálatukért adománybirtokokkal jutalmazott nemesek csoportja volt. A XII-XIII. században fejlődött ki a lovagi kultúra, és ezen belül az udvari lovagi élet. A lovagnak szánt fiúk 7 éves koruktól egy-egy nagyúr udvarában nevelődtek apródok voltak -, 15 éves koruktól elkísérték urukat a háborúba, 21 éves korukban történt a lovaggá avatás. Szolgálatukért lovagi birtokot kaptak. Eleinte lovag csak az lehetett, akit lovaggá ütöttek, később a cím- és a birtok örökölhető lett. Amikor megjelentek a csatatereken a tűzfegyverek, a lassú és nehézkes páncélos lovasság elvesztette jelentőségét. Az első keresztes hadjáratot között Bouillon Gottfried, Alsó-Lotharingia hercege ( ) vezette ben elfoglalta Jeruzsálemet, melynek első királyává választották. (a Szent Sír őrzője címet viselte). A második keresztes hadjárat ( ) kezdeményezője Clerveauxi Szt. Bernát volt, de ez súlyos vereséggel végződött. A harmadik keresztes hadjáratban ( ) i. (Barbarossa) Frigyes ( ) német-római császár (1155-től), Oroszlánszívű Richard ( ) angol király ( ) és II. Fülöp Ágost ( ) francia király ( ) vett részt. Hatalmukat a Türosztól Jaffáig húzódó tengerparti sávra terjesztették ki. Oroszlánszívű Richard visszautazásakor, 1193-ban V. Lipót osztrák herceg fogságába került, és VI. Henrik ( ) német-római császár (1191-től) hűbéruraságának elismerésére kényszerült ben érkezett vissza Angliába. A negyedik keresztes hadjárat ( ) során Velence elfoglalta Konstantinápolyt, ahol megalapították a Latin Császárságot ( ), amely szakadatlan küzdelmeket vívott a bolgárokkal és a Nikáiai Császársággal ben indították a szerencsétlenül végződött gyermek keresztes hadjáratot. Az ötödik keresztes hadjárat ( ) során II. Hohenstauf Frigyes ( ) császár (1220-tól) al-kamil szultánnal kötött megegyezése eredményeként Jeruzsálem 1229-ben rövid időre ismét keresztény kézre jutott. A hatodik és hetedik keresztes hadjárat ( , illetve 1270), amelyet IX. Szt. Lajos ( ) francia király ( ) Egyiptom ( ) és Tunisz elfoglalására indított, kudarcba fulladt, és az ostrom során elesett.

6 99 A lovagrendek, a keresztes hadjáratok idején jelentkezett, részben egyházi, részben világi, a lovagi életforma szerint élő nemesek fegyveres szervezetei lettek. A Német Lovagrendet 1190-ben, a keresztes hadjárat idején, a Haifa-öböl északi végénél fekvő Akko (föníciai Hakko, görög Ptolemaisz) izraeli város ostrománál német kereskedők alapították meg beteg- és szegényápoló szerzetesrendként. Akko között a keresztesek támaszpontja volt ban a Német Lovagrend egyházi lovagrend lett, az élethossziglan választott nagymestervezetésével. A lovagrend első poroszországi nagymestere Hermann Balk (Balke) volt (+1239), aki többek között Thorn (Toruń), Kulm (Chełmno), Marienwerder (Kwidziń) és Elbing (Elblag) alapítója volt. A Német Lovagrend székhelye 1291-ig Velence, 1309-ig Marienburg (Malbork), 1457-ig Königsberg (Kalinyingrád) volt között a Német Lovagrend birtokába került a Barcaság is (román Tara Bîrsei, hegyi medence Romániában, Erdély délkeleti részén), melynek központja Brassó volt. II. András király azonban önállósulási törekvéseik miatt - elűzte őket től folytatták a poroszok keresztény hitre térítését, ekkor Hermann von Salza ( ) volt a lovagrend nagymestere ( ). A német lovagok Poroszországban és a Baltikumban jellegzetes lovagvárakat építettek. Többnyire háromszintes, téglából emelt épületek voltak. Jellegzetes példája Malbork (Marienburg). Egyre nagyobb területeket hódított meg Poroszországban, Lívföldön és Észtországban. A lovagrendi állam legnagyobb területi kiterjedését a XIV. században érte el. Az évi Grünwaldi csatában (Stebark, ném.: Tannenberg) Ulrich Junghinghem nagymester vezetésével súlyos vereséget szenvedtek Lengyelországtól és Litvániától, de Heinrich von Plauen (1370 előtt- 1429) között a Német Lovagrend nagymestere a lovagrend grünwaldi veresége után megvédte Marienburgot (Malbork) a lengyelekkel szemben és csaknem az egész elvesztett területeket visszahódította az évi toruńi (Thorn) békében megállapított határokig. (Toruńt 1231-ben a Német Lovagrend alapította, között poroszországhoz, 1871-től Németországhoz tartozott között német megszállás alatt állt.) A lovagrendnek le kellett mondania Nyugat-Poroszország és Kelet-Poroszország egy részéről, s 1466-ban el kellett ismernie maradék birtokai felett a lengyel fennhatóságot. Brandenburgi Albert ( ) nagymester (1525-től) a rend uralma alatt álló porosz területeket mint örökös hercegséget ben lengyel hűbéri fennhatóság alá helyezte. A XVI. században a Német Lovagrend elvesztette Kúrföldet, Lívföldet és Észtországot. Lettország területe a XIII. századtól volt a Német Lovagrend területe, 1562-től a lengyelek és a svédek uralma alatt állt től egy része, 1795-től egész területe Oroszországhoz tartozott között, majd 1991-től független állam. Daugavpils (korábban Dvinszk), lett város a Daugavafolyó mellett, a litván határ közelében, 1278-tól a Német Lovagrend vára volt től lengyel, 1772-től orosz uralom alatt tól Lettországhoz tartozott, ben német megszállás alatt volt, között a Szovjetunió része volt. Lívföld (Rigai-öböl és Pejpusz (Csúd)-tó között) már a XII. századtól a Német Lovagrend területe, egészen 1561-ig között lengyel, 1721-ig svéd, majd 1918-ig orosz uralom alatt állt ban részben Lettországhoz, részben Észtországhoz került. A lovagrend székhelye 1530-tól Mergentheim lett. Ez között a Német Lovagrend nagymestereinek székhelye lett. Elbląg (ném. Elbing), lengyel kikötőváros a Visztula torkolata közelében től a Német Lovagrend vára. A Hanza Szövetség tagja volt ig Németországhoz, 1945 óta Lengyelországhoz tartozik. Gdańsk (Danzig), között volt a Német Lovagrend birtoka. Kalinyingrád (1946-ig ném. Königsberg), Balti-tenger parti orosz kikötővárost 1225-ben a Német Lovagrend alapította, jelentős Hanza város tól porosz fennhatóság alatt állt től a Szovjetunióhoz tartozott, majd 1991-től a független Litvánia megalakítása óta Oroszország exklávéja. A Német Lovagrendet 1809-ben I. Napóleon oszlatta fel ben Ausztriában újjászervezték, 1918-tól mint egyházi rend működik. A Templomosok (templáriusok) egyházi lovagrendjét 1119-ben Payns-i Hugo alapította Jeruzsálemben. Később harcoltak az arabok (Palesztina, Pirenneusi-félsziget) és a mongolok ellen (Legnicánál). Viseletük fehér köpeny, rajta vörös kereszt. Központjuk Jeruzsálemben, majd Cipruson, később Franciaországban volt ben V. Kelemen (eredetileg Bertrand de Got) pápa

7 100 ( ) eltévelyedés miatt feloszlatta a rendet. A templomosok hatalmas vagyonát IV. Szép Fülöp ( ) francia király ( ) elkobozta. Szép Fülöp 1305-ben kierőszakolta a bordeaux-i érsek, Bertrand de Got pápává választását V. Kelemen néven, aki 1309-ben Avignonba tette át székhelyét, ahol 1376-ig a pápák avignon-i fogsága tartott. A Johanniták (Johannita-rend, jeruzsálemi Szt. János lovagrend, Máltai Lovagrend, ispotályos keresztesek, ródoszi lovagok) egyházi lovagrend, a XI. század végén alakult Jeruzsálemben a zarándokok befogadására, ápolására, később katonai jellegű szolgálatot is teljesítettek a szent helyek védelmében között Ródosz-szigetén, majd között Málta-szigetén volt székhelyük. A rendet a XIX. században újjászervezték. A Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete, a magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben alakult. II. András és a német lovagrend II. András ( ) 1224-ben adta ki Andreanum néven ismeretes oklevelét, amelyben a délerdélyi szászok szabadságát állapította meg. Az összes népet Szászvárostól (ma: Orăstie) Barótig egységesnek mondva ezt a hatalmas kiterjedésű földet benne a sebesi (később: szászsebesi; ma: Sebeş) székelyek földjével együtt a szászoknak adta, élére a szebeni ispánt állította. A dél-erdélyi szászok e nagy tömbjétől keletre 1211-től kezdve a német lovagrend területe feküdt. A lovagok feladata volt a kunok térítése, illetve a dél felől érkező románok feltartóztatása. A német lovagrend önállósulási törekvései miatt összeütközésbe került II. Andrással, aki valamikor még 1222 előtt elvette a rendtől a Barcaságot, de még 1222 tavaszán visszaadta nekik. Ez alkalommal megerősítette korábbi jogaikat, és újabb kiváltságokat adott számukra, így kővár- és várispánsági jogot, továbbá vámmentességet a székelyek és a románok (blakok) földjén. II. András ekkor adta nekik a Barcaságtól délkeletre elterülő kunországi (havasalföldi) földet az Al-Dunáig ban a pápa mentesítette a lovagrend egyházi szervezetét az erdélyi püspök és az esztergomi érsek fennhatóságától, s azt közvetlenül tőle tette függővé ben a pápa a német lovagrendet az apostoli szék tulajdonába fogadta. Ezek a pápai kiváltságok az ország délkeleti szegletében voltaképpen Magyarországtól és II. Andrástól független állam létesítését segítette elő, amit megkönnyített, hogy a rend saját fegyveres erővel rendelkezett. A német lovagrend szembehelyezkedve II. Andrással, királyi földeket foglalt el, s megszegte II. Andrásnak a pénzverésre vonatkozó tiltó rendelkezését is. II. András a rend önállósulási törekvései miatt II. András 1225-ben fegyveresen vonult a rend ellen. A korábban a rendnek adományozott földeket tőlük visszavette. A rend kunországi várait megvívta, végül pedig a rendet Magyarországról kiűzte. A német lovagrend ezt követően Konrád ( ) mazóviai fejedelem hívására Lengyelországba telepedik be. A rend részt vett a pogány poroszok megtérítésében, majd lengyel és porosz területeken önálló államot hozott létre. A német lovagrend távozása Magyarország területéről azzal a következménnyel járt, hogy az általuk megkezdett kunországi térítést a két újonnan alakult, s Magyarországon a XIII. században gyorsan meghonosodott kolduló szerzetesrendnek, a ferenceseknek és a domonkosoknak kellett folytatni. A kunországi püspököt is a domonkosok adták ben II. András a kunok elleni védelem céljára és azok térítésére a délkelet-erdélyi Barcaságba telepíti az 1198-ban a Szentföldön alakult Német Lovagrendet ben azonban fegyverrel űzi el önállósulási törekvéseik miatt a Német Lovagrendet, akik magyarországi birtokait hűbérül felajánlották a pápai Szentszéknek. A Lovagrend később Lengyelországba települt át, ahol lovagi államot alapított. Lengyelországba Mazóviai Konrád ( ) hívta be a Német Lovagrendet. Az 1226-ban Chełmno környékére letelepített keresztes lovagrend megkezdte a porosz területek leigázását, ily módon 1283-tól létrehozva a középkori Európa legerősebb, Lengyelország nemzeti létét fenyegető államát között a keresztesek központja, a nagymesterek székhelye Małbork volt.

8 A Német Lovagrend egykori lengyel területei Magyarország északi szomszédja, Lengyelország a III. Bolesław ( ) által végrehajtott évi országmegosztása óta mindinkább elhatalmasodott az állami-területi széttagolódás. A XIII. században tulajdonképpen nincs egységes Lengyelország, a század első felében fokozatosan növekvő számban független vagy félfüggetlen fejedelemségekre szakadt az ország. Az állami egység hanyatlását jelzi, hogy a XIII. század elején a korábbi központ, Krakkó elvesztette vezető szerepét a lengyel területek felett. A viszálykodó részuralkodók alkalmat adtak a német lovagrendnek a lengyel ügyekbe való beavatkozásra. A XIII. század első felében saját erejét tekintve a Henrikek vezette sziléziai fejedelemség emelkedett a többi részállam fölé. Szakállas Henrik ( ) és Ájtatatos Henrik ( ) egységesítési törekvései részint a többi fejedelemségek fejletlensége, gazdasági visszamaradottsága, részint pedig a tatár betörés miatt, nem jártak sikerrel. II. Frigyes ( ), német király, császár ( ), a Riminiben kiadott aranybullájában az I. Konrád ( ), mazóviai herceg (( ) által a pogány poroszok megtérítésére saját országába hívott Német Lovagrendnek adományozza a majdnem meghódított területeket. Ezzel új hatalom születik a Balti-tenger partján, a Német Lovagrend állama. A Német Lovagrend egykori területei A Visztula alsó folyása és a Nogat folyó környéke, a Toruńtól Elblągig terjedő Visztula-vidék, a Dolne Powiśle környéke, a városok és a várak a Német Lovagrend birtokainak központja volt. A Német Lovagrend 1190 körül a szentföldi Akkon városában alakult, ugyanis a lübecki és brémai polgárok ispotályt alapítottak a német zarándokok ápolására ban az eddig betegápolással foglalkozó testvérület a johanniták és a templomosok mintájára katonai lovagrenddé alakult, azonban továbbra is a zarándokok védelme és ápolása volt feladatuk. Az Európában is gyarapodó birtokokkal rendelkező lovagrend központja 1291-ig Akkon maradt ben a szintén keresztes hadjáratra készülő II. Endre magyar király fogadta be a rendet, s a Barcaságban telepítette le őket a kunok elleni védelem és a keleti térítés céljából. Amikor azonban a Német Lovagrend önállósulni akart, II. Endre 1225-ben fegyverrel űzte ki a lovagokat ban Konrad mazowiai herceg befogadta a lovagrendet, hogy a lengyel földeket északról háborgató pogány litvánok ellen harcoljanak és azokat megtérítsék. A Német Lovagrend azonban saját uralma megszilárdítására törekedett. A Visztula alsó folyása körüli területeken letelepedő rend kihasználta, hogy ez időben Lengyelország hercegségekre bomlott. A terjeszkedő lovagrend részben Warmia, részben a Mazury-tavak vidéke, részben pedig dél felé tört. Amikor a Róbert Károly magyar királlyal rokoni és szövetségi kapcsolatban álló Łokietek Ulászló ( ) lengyel király Krakkó központtal megkezdte Lengyelország újraegyesítésének hatalmas feladatát, Kis-Lengyelország határán, Płowcénél került sor a döntő ütközetre a lengyel hadak és a keresztesek serege között ben pedig a grunwaldi csatában a Jagelló Ulászló által vezetett lengyel-litván-orosz hadak döntő győzelmet arattak a lovagrendi seregek felett, de ez nem járt területi nyereséggel a lengyel számára. Az között dúló, ún. 13 éves háborút lezáró toruńi béke formálisan felszámolta a Német Lovagrend uralmát, és a lovagrend nagymestere Krakkóban ünnepélyes hűbéresi esküt tett a lengyel királynak, elismerve ezzel, hogy a lovagrend birtoka legyen a hűbér. Warmia ekkor püspöki hűbértartományként a lengyel püspökök igazgatása alá került. A Német lovagrend ennek ellenére térítés címén a szláv, litván, észt, lív stb. őslakosságot szinte teljesen kiirtva, helyükbe a német földekről hoztak telepeseket. A lovagrend zászlaja alatt 1410-ig különböző lovagok keresztes hadjáratokat vezettek Litvániába. A Német Lovagrendnek Európa több országában voltak birtokai, rendházai. Ezek szoros kapcsolatban álltak a lovagrendi állammal. A városok adói, kereskedelmi monopóliumok, valamint a rendi birtok szolgáltatta a rend anyagi bázisát. A rend székhelye 1309-től kezdve a Nogat-parti Malborkban volt.

9 102 Itt székelt a rend nagymestere. A Német Lovagrend lengyelországi területei komturságokra oszolva egy-egy komtur alá tartoztak. A lovagrend katonai erejének elitjét a lovagok, illetve az alájuk beosztott gyalogos harcosok adták. A rend harckészsége szerint egy lovag alá 5-6 számszeríjas gyalogos, apród, lovász tartozott. A rendi területeken letelepedett parasztok hadkötelezettsége alapján rendszerint a falu vezetője, másodharmadmagával volt köteles hadba szállni. A lovagrendi vár mellett önálló, várostatúummal rendelkező városok is voltak. Ezek a Hanzaszövetséghez tartoztak, de a rendnek adózással tartoztak. Ilyenek voltak: Gdańsk, Toruń, Chełmno, stb. Malbork A Nogat-partján emelkedő hatalmas lovagrendi várat egykor többszörös falövezet vette körül. Az elővárhoz tartozik az egykori fegyvertár, vele szemben, a Nogat felöli oldalon lévő egykori gazdasági épületek sora és a XVI. századi kis Szt. Lőrinc-kápolna (Kościół Św. Wawrzyńca). A széles várárkon áthaladva vezet az út a belső várba. A Német lovagrend XIII. századi idetelepülését követően építették fel az első lovagrendi várat a Nogat partján. Ez a jelenlegi felső vár helyén állt és terjedelmes elővár vette körül. A lovagrend székhelyét ( ) a XIV. század elején Velencéből Malborkba helyezték át. A XIV-XV. század folyamán épült ki a jelenleginél nagyobb kiterjedésű, többszörös falövezettel körülvett vár, amelyet Mária várának, Marienburgnak (~ Malbork) neveztek el. A 13 éves lovagrendi háború során a lengyelek, a XVII. századi svéd háborúk idején pedig a svédek foglalták el, s ez utóbbiak 10 évig tartották megszállva. A leromlott vár Lengyelország első felosztását követően Poroszországhoz került. A kaszárnyává átalakított vár felső várát gabonaraktárként használták. Termeinek nagy része tiszti lakásokká, legénységi szálásokká alakult át. A poroszok neogótikus formában építették át, a néhány megmaradt reneszánsz kori részlet a nagymesteri palotában található. A középső vár területén a kapu melletti szárnyban egykor a nagykomtur lakóhelyiségei voltak, míg a másik oldalon a kapuhoz az infirmeria (ispotály) épülete csatlakozott. Mellette, a déli szárnyban gótikus oszlopok által tartott csúcsíves mennyezetű lovagterem, ennek folytatásában a nagymesteri palota található. Maga a palota a XIV. század második felében ( ) készült, és pálmamennyezetét egy-egy hatalmas oszlop tartja. A nagymesteri palotával szemben, az északi szárnyban voltak az egykori lovagi vendégszobák termei. E szárnyban van még a Szt. Bertalan-kápolna is. A középső várat a felső vártól várfal választja el. A felső várat között építették. Öblös kapu vezet a pelikános kúttal díszített kicsi, négyzet alaprajzú várudvarba. Ezt gótikus oszlopok által tartott árkádsor veszi körül. Innen balra van a XIII. századi eredetű Mária-templom. A felső várhoz tartozik még a nagy refektórium és a középkori eredetű konyha. A belső várból lejárat vezet e várrész szárazárkában lévő szorítóba, zwingerbe. A várat 1457-ben a lengyelek elfoglalták, s a sztratoszták székhelye lett. A lengyel királyok is gyakran tartózkodtak a várban. A Malborkot övező várak A Malborktól 15 km-re fekvő Sztum XIV. századból származó lovagrendi várnak már csak romjai maradtak. Malborktól 40 km-re délre, a Visztula partján fekszik Kwidzyń. A Visztulába betorkolló Litwa folyócska mellett emelkedik az egykori lovagrendi vár. A XIII. század első felében vették birtokukba a Visztula ellenőrzésére törő keresztesek Kwidzyńt, s építették a mocsaras árterület fölött emelkedő dombon a malborki vár előerődjét ben ezt a várat Jagelló Ulászló ugyan elfoglalta, de Malborkra már nem maradt ereje. A XV. század második felében a Királyi Poroszországhoz tartozott. A Kwidzyni vár - a Német Lovagrend által a XIII. század első harmadában emelt vár helyén - a XIV. században kapta mai alakját. Ekkor építették ki a megerősített káptalani székhellyé, amely várból és a hozzá csatlakozó gótikus templomból állt. A XIII. századtól egészen 1526-ig püspöki székhely volt.

10 103 A várrész négy saroktornya négyszög alaprajzú vöröstégla-építmény. Főhomlokzatából előreugrik a boltíveken nyugvó vízi bástya. A nyugati, a Visztula felöli részen áll a boltíves illemhelybástya. A várrészhez kelet felöl csatlakozik a XIII-XIV. században épített, három hajós álbazilika-stílust mutató gótikus káptalani templom. Ennek szentélye és kéthajós kriptája XIII. századi, míg a templom hajói, valamint a hajóban és a kórusokon látható freskók a XIV. század második feléből valók. A püspöktrón gótikus stílusú. Grudziądz Grudziądz első várát Bolesław Chrobry építette. Oklevelekben először 1065-ben már grodként, várként említik után a lovagrend birtokába került. A 13 éves lovagrendi háború során, 1454-ben a grudziądzi keresztes várat a fellázadt lengyel nemesek és polgárok bevették és lerombolták között, a Királyi Poroszország fennállása idején a város a visztulai kereskedelem egyik forgalmas kereskedővárosa lett. Lengyelország felosztását követően porosz kézre került között, a porosz időkben Nagy Frigyes is a Visztula vonalán létesítette az oroszok elleni Gdańsk Grudziądz Toruń Poznań erődvonalat. A város csak 1920-ban került vissza Lengyelországhoz. A második világháború idején a Visztula-híd miatt nagy csaták központja lett. A téglalap alaprajzú belváros közepén terül el a négyszög alaprajzú főtér (Rynek). A főtérről nyíló Prosta utcában van a XIII-XIV. századi gótikus plébániatemplom. 18 km-re délkeletre, Radzyń Chelmiński kisváros hatalmas lovagvár a XIII-XIV. századból, részben romokban. A városi plébániatemplom gótikus-reneszánsz stílusú. Chełmno A várost a Német Lovagrend alapította. Chełmno a Mazowiához csatlakozó Kujávia része. A Piastkori Lengyelországnak hercegségekké való szétbomlásakor (1138) atyai örökségként a mazowszei hercegek birtokához tartozott. A XIII. század elején (1228-ban) birtokai védelmében, a pogány pruszok ellen Konrad mazowiai herceg betelepítette a Német Lovagrendet. A lovagrend a Visztula fölé emelkedő chełmnói magaslaton megalapította Chełmnot ban a lovagrend, hogy ide vonzza a telepeseket Lengyelországban először a magdeburgi városjog alapján városi statúumban biztosította kiváltságukat. A keresztesek innen kezdték meg Pomeránia meghódítását. A kedvezmények a lengyel és német telepeseket egyaránt vonzotta. A vagyonosabb német telepesek vezető szerepet játszottak a város életében. Chełmno tagja lett a Hanza-szövetségnek, s jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított le Oroszországgal és Magyarországgal is. A XIII. század második felétől a XIV. század végéig tartott Chełmno fénykora. A XIV. század közepén a Bolognai Universitas mintájára alapították meg a Chełmnoi Akadémiát a krakkói egyetem ellensúlyozására. A lengyelországi Hanza-városok polgársága az közötti lengyel-lovagrendi háborúk során a lengyel királyok mellé állt. A háború után Chełmno kereskedelme visszafejlődött. Chełmno az évi toruńi béke értelmében a Királyi Poroszországhoz került, és vajdasági székhely lett ben már közvetlenül Lengyelországhoz tartozott. A chełmnói földek a püspök kormányzása alatt álltak. A püspöki irányítás idején, főképp az ellenreformáció korszakában megerősödött Chełmnóban a katolikus lengyel lakosság. A lutheránus németek közül sokan elhagyták a várost. Ebben az időben telepedtek meg a városban az anglikánok vallási türelmetlensége folytán a hazájukból elüldözött katolikus skótok (Forbesow, Smithow családok stb.) ban reaktiválták a Chełmnói Akadémiát, mint a krakkói egyetem fíliáját.

11 104 A svéd, majd porosz-orosz háborúk idején a város teljesen elszegényedett ben Lengyelország első felosztását követően Chełmno Poroszországhoz került ban nyílt meg a cełmnói porosz kadettiskola. A Chełmnói Akadémia lengyel professzorait elbocsátották között Chełmno a Napóleon alapította Varsói Nagyhercegséghez tartozott, utána azonban 1920-ig ismét porosz uralom alá került. Chełmno 116 x 113 m nagyságú főtere (Rynek) közepén, a XIV-XV. századi gótikus városháza helyén között reneszánsz pártázatú, karcsú tornyos városházát emeltek. A városháza első emeletén lévő bírósági termet barokk freskók díszítik. A chełmnoi plébániatemplom a XIII. században épült egy korábbi templom helyén. A körülötte lévő egykori temető egészen a piactérig húzódott. A hatalmas támpillérekkel megtámasztott egytornyos, háromhajós csarnoktemplom másik tornya befejezetlen. Szentélyét között építették. A templom falán zömmel XVII-XVIII. századi síremlékek sorakoznak. Köztük van Forbes chełmi várgróf halotti képmásával díszített síremlék. A templom Mária-kápolnáját 1560-ban építették. A kápolnában az alapító Matheusz Niemojewski reneszánsz síremlékének megmaradt részei léthatók. A szentélyben kora barokk oltár és több 1400 körül festett freskótöredék látható. A szentély mellett, a jobb oldali hajóból nyíló Krisztus Szent Teste-kápolna 1685-ben épült barokk stílusban. A jobb hajóban a falon végig XVII-XVIII. századi neves chełmnói családok sorakoznak. A jobb hajó kis kápolnájában nyolcszögletű, gránitból faragott, oroszlándíszítésű, XIII. századi keresztelőkút van. A főhajóban az oszlopokon és konzolokon XIV-XVI. századból való apostolszobrok láthatók. Eredetileg 12 apostol szobra díszítette a főhajót. A chełmnoi ferencrendi Szt. Jakab-templom (Kościół Św. Jakuba) között épült. Alacsonyabb szentélyrészből és némileg magasabb hajóból áll. A majdnem teljesen dísztelen főhomlokzata oromzatos. Karcsú tornya szerény szimbólumként hat. A XIV. századi, hálóboltozatos, gótikus cisztercita templom a várfalakhoz tapad. A később Benedek-rendi apácakolostorként szolgáló rendház részben XVII-XVIII. századi kolostorépülettel épült egybe. A Keresztelő Szent Jánosnak és Szent János evangélistának szentelt templomot a XIV. században építették. A templom a XVI- XII., XIX. században többször átépült. A templom déli oldalát kápolnasorral bővítették ben készült a díszes reneszánsz főkapuja. A templombelsőben lévő szószéke reneszánsz stílusú. A szentély bal kápolnájában látható Chełmno legrégibb síremléke, Arnold Lieschorem 1275-ből való sírköve. A templom mögötti masszyv torony és védőfalrészek a templom megépítése előtti lovagrendi erősség maradványai. A keresztesek később elköltöztek a várostól 5 km-re levő Starogrodziei várukba. A dominikánusok Szent Péter és Pál-temploma (Kościół Św. Piotra i Pawła) monumentális homlokzatú, háromhajós, egyenes szentélyzáródású bazilika típusú templom. A XIII. század közepétől a XIV. század végéig építették. Belül szerény kiképzésű. Henryk püspök síremléke 1360-ból származik. A korábban felvonóhíddal ellátott keleti városkapu, a Grudziądzki-kapu fülkéjében a XV. századi Pietà másolata látható, eredetije a kapuhoz csatlakozó kis kápolnában található. Pelplin 1274-ben kapták meg a ciszterciták a pelplini birtokot, 1276-ban kezdték meg itt rendházuk és az apátsági templom építését. A ciszterciták apátsága egészen 1828-ig fennállt, s amikor a poroszok feloszlatták a szerzetesrendeket, a chełmnói püspök tette át ide a székhelyét. A kolostoregyüttes gótikus apátsági templomból és a hozzá csatlakozó rendházból áll. A templom a XIII-XIV. században gótikus stílusban épült, háromhajós bazilika típusú. Hajóinak háló- és csillagboltozata a XVI. században készült el. Homlokzata viszonylag egyszerű. A sudár tornyok közé zárt keskeny főhomlokzata közeli rokonságot mutat az oliwai cisztercita templom barokkosítása előtti állapotával. A templomhajó magasan kiemelkedik. A vörös téglapillérek faragvány nélküliek. Az oltárok, szószékek gazdag reneszánsz-barokk stílusúak. A főoltár késő reneszánsz. A stallumok közül a gótikusak a XV. századból, a reneszánsz stílusúak a XVII. század elejéről valók. Orgonakarzata 1600-ban készült. Késő reneszánsz szószéke 1682-ből való. A templomhoz csatlakozó gótikus kolostorépületben gótikus kerengő, és XIII. századi káptalanterem van. A refektóriumban berendezett könyvtár értékes gyűjteménnyel rendelkezik. A legrégibb kézirat a XII. századból származik. Pelplinben XIV. századi plébániatemplom van, a Wierzyca folyócska mentén pedig a klasszicista püspöki palota áll.

12 105 Gniew Gniew 1276-ban a Német lovagrend birtokába került, amely a XIII. században erős várat emeltetett a Visztula-parton. Ebben az időben komturi székhely. Amikor Lengyelország területéhez visszakerült, a lengyel sztratoszta székhelye lett. Királlyá koronázása előtt III. Sobieski János 1667-ben itt töltötte be a sztratoszta tisztséget. A megerősített elővárosban áll Sobieski János háza. A főtér közepén álló egykor gótikus városházát a XX. század elején átépítették. A piactéren barokk-klasszicista stílusban átépített késő gótikus árkádos polgárházak sorakoznak. A XIV. századból való plébániatemplom belső berendezése barokk kori. Az egykori lovagrendi vár a svéd háborúk során romhalmazzá vált. Świecie Świeciében Chełmnoval átellenben saroktornyokkal megerősített, között emelt, a XVI. század közepén átépített gótikus lovagrendi, majd lengyel királyi vár romjai láthatók. Ugyancsak rom a XV. századi késő gótikus bazilika típusú plébániatemplom is. Legépebben fennmaradt része a reneszánsz elemeket mutató templomtorony. Az obszerváns ferencesek temploma és kolostora barokk kori. Olsztyn Észak-Lengyelország keleti felének nagyobbik részét a Mazury-tóvidék (Pojezierze Mazurskie) foglalja el. A nagy tavak vidékétől nyugatra fekszik a tóvidék közigazgatási és forgalmi központja, Olsztyn. Közte és a Visztula alsó folyása közötti terület amelynek legészakibb pontja a Visztulaiöböl partján fekvő Frombork a történelmi Warmia. Ez azonban látnivalóit tekintve egybeolvad a Visztula és a Nogat folyó közét, valamint a Visztula két partját egykor elfoglaló lovagrendi területekkel. Olsztyn a Mazuri-tóvidék nagy részének, illetve a Warmia jelenlegi fővárosa. Warmiát régen Ermland néven is ismerték. Térben a mazuryi Nagy-tavaktól nyugatra, a Visztula és a Nogat folyók alsó folyásától keletre elterülő, tavakkal szintén sűrűn behintett vidék ez. Egykor Kelet-Poroszország és a Gdańsk környéki német lovagrendi területek közé ékelődve hosszú időn át a Német Lovagrend és a lengyel királyok közötti harcok fő színtere volt. Warmia egykor a piasti lengyel birodalomhoz tartozott. A magyar Barcaságból Lengyelországba költöző Német Lovagrend foglalta el, s az 1410-től kezdődő háborúk sorát lezáró, évi toruńi béke után lengyel püspöki tartomány lett. Olsztyn a Łyna folyó két partján terül el, s nyugati irányba, külső városrészhez öt nagyobbacska tó csatlakozik. A Łyna partján emelkedő káptalani vár körül kialakult XIV. századi település 1353-vban nyert a káptalantól városjogot. A XIV. században városfalakkal vették körül. A Magas-kapu (Wysoka Brama) az egyetlen hírmondója az egykori városfal hajdani három kapujának. A négyszintes, díszes gótikus pártázatú kaputorony a XIV-XV. században épült. Az Óváros területén alakult ki a polgárváros. Az évi toruńi béke határozatával Olsztyn, Warmiával együtt Lengyelországhoz került. A warmiai püspökség Olsztyn környéki részeit a városban székelő káptalani kasztellánus (várnagy) igazgatta és ben Mikołaj Kopernik (Kopernikusz) töltötte be ezt a tisztséget, aki lengyeleket telepített le a német lovagok uralma alatt elnémetesedett Warmiában ben Kopernik vezette az olsztyni kanonoki vár védelmét Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend nagymestere seregével szemben. Olsztyn, Warmia és az egész Mazury vidék ezután jogilag ugyan a Királyi Lengyelországhoz tartozott, de 1525-ben lovagrendi nagymesterből lett lengyel hűbéres. Hohenzollern Albert, porosz herceg hatalma alatt maradt, s az ország évi felosztása alkalmával jogilag is Poroszországhoz került. A porosz uralom nagy németesítő mozgalmai idején Olsztyn a warmiai lengyelek nemzeti és kulturális központja lett. Az olsztyni Dom Polski (Lengyel ház) a porosz időkben, egészen 1939-ig az itteni lengyelek szervezeteinek székháza, kulturális központja volt. Az első világháború után, 1920-ban a

13 106 hovatartozás ügyében Warmiában is népszavazást tartottak (Magyarországon Sopronban szerveztek népszavazást), de a lengyel lakosok az egyenlőtlen harcban alulmaradtak, ezért egészen a második világháború végéig Olsztyn német uralom alatt maradt januárjában szabadult fel a 40 %-ban elpusztított Olsztyn az elnémetesítő porosz és a véres náci uralom alól. Ekkor kezdődött meg a város új élete. A hajdani szűk főtéren (Rynek) a XIII. században épült fel a Régi Városháza (Stary Ratusz). A nagy tömegű, holland reneszánsz stílusban épített, oromzatos tornyos városháza a XIX-XX. század fordulóján, között épült egy újabb főtéren. Az olsztyni gótikus stílusú, hatalmas, hétszintes, vakárkádokkal díszített homlokzati tornyos Szt. Jakabkatedrális a XV-XVI. században, tornya között, a toronyhoz csatlakozó Olchowski-kápolna pedig a XVIII. század elején épült. A templom háromhajós, csarnok tipusú. Főoltárán és a két mellékoltáron, késő gótikus stílusú faragványos táblaképek láthatók. A Łyna által leírt kanyarban emelkedő vöröstéglából emelt, oromzatos káptalani várat a XIV. század második felében gótikus stílusban építették. A XVI. században átépítették, délkeleti szárnya pedig csak ban készült el. A vár Óváros felé néző homlokzatát az Óváros falövezete is védte. A Mazuri-tóvidék Az Olsztyntól keletre fekvő Mazuri-tóvidék Nagy-tavak vidékén, a Mamry-tóból kifolyó Węgorapa folyó partján települt Węgorzewo valamikor a balti pruszok vagy óporoszok faluja volt egykor. Ez a nép a lettekkel és litvánokkal állott rokonságban, de az erőszakos német kolonizáció következtében teljesen kipusztult ben a Német lovagrend foglalta el a vidéket. Először favárat, majd kővárat emelt itt. Az 1398-ban felépült gótikus kővárat a XVIII. században palotává építették át, majd a XIX. században bírósági és börtönépület lett ben a háborús események során leégett. Giżycko a Nagy-tavak vidékének, a Mamry- és a Niegocin-tavak vidékének fő központja. Első ismert lakói itt is a pruszok voltak. Falvukat a Német Lovagrend foglalta el, s fa-, majd kővárat emelt, kegyetlenül pusztítva az akkor még pogány pruszokat. Német földekről hozott telepesekkel népesítették be a vidéket. A XIV. században épült, a XVI. század folyamán átépített keresztes vár fennmaradt szárnyában szálloda üzemel. A váron túl, a XIX. század első felében épült fel a Boyenerődítmény. A Taltowisko-tó északi irányban a Rynia-tóval kapcsolódik össze, amelynek északi sarkában fekszik Ryn, a régi német lovagrendi vár átalakított épületével. A Śniardwy-tótól délre fekvő Pisz a XIV. század közepén alakult ki a Jańsborknak nevezett német lovagrendi vár körül. A város az erdőség keleti szegélyén a Pisa folyó partján terül el. A Pisa folyó a közeli Roś-tóból ered ben kapott városjogot, a XV. századtól kezdve lengyelek lakták. A XVII. században élénk ariánus központ lett. Később a mazuri lengyelek egyik szellemi központja a porosz uralom idején. Nevét a mazurok és a poroszok történelmének kutatójáról, J. Pisański mazur irodalmárról kapta. Warmia tájain Három falu: Stębark, Grunwald, Łodwigowo és a Lubień-tó közötti területen zajlott le július 15- én a grunwaldi nagy ütközet, amely Jagelló Ulászló győzelmével ért véget. A csatában elesett Ulrich von Jungingen nagymester is. Az ütközet véget vetett a Lengyelország létét fenyegető Német Lovagrend előretörésének, megindítva annak hanyatlását. A dombtetőn magasodik az ütközet 550. évfordulóján, 1960-ban emelt 8 m magas gránitoszlop, J. Bandura alkotása. Olsztyntól 11 km-re délre levő Nidzica a Nida folyócska mentén terül el a Mazowsze és a Warmia- Mazury tájegység határán. A város feletti dombon az között épült keresztes várban kulturális és idegenforgalmi létesítmény van. Olsztyntól 46 km-re keletre, Szczytno halakban gazdag tavak és nagy kiterjedésű erdők veszik körül. A főtéren álló monumentális tornyú városháza az egykori lovagrendi vár maradványait rejti magában. Csak a városháza bejáratától balra maradt meg a várfalak egy része és az udvarában az egykori keresztes vár gazdasági épületei.

14 107 Mrągowótól 25 km-re északra fekszik Kętrzyn vára, ahol 1329-ben a keresztesek építettek várat a pruszok Rast nevű települése mellett. A XIV. század közepén várfalakkal körülvett város neve Rastembork (Rastenburg) lett, s a XV. századtól a Porosz Szövetséghez tartozott. Az egykori keresztesvár a XVII. századból való. A XIV. századi Szent György-templomot (Kościół Św. Jerzego) a XV-XVI. században átépítették. A ma is hálóboltozatos, gótikus jellegű templom belső berendezésében reneszánsz és barokk stílusú. Az 1569-től lengyel nyelvű istentiszteleteket a gótikus lengyel-kápolnában folytatták. A XIX. század elején porosz kereskedők és iparosok telepedtek le a városban. Itt épült fel a Rastemborktól 6 km-re levő Siercze és Moj-tavak környéki erdőségben a hitleri Németország legkeletibbi, poroszországi részén a három különálló táborból összetevődő Hitler-főhadiszállás. Itt volt a színhelye a Hitler-ellenes katonai csoport 1944-ben elkövetett merényletének. A zárt falú bunker helyett váratlanul az ablakokkal rendelkező másik bunkerbe helyezték át az értekezletet. Itt az asztal alatt felrobbantott pokolgép sem fejthette ki a várt pusztító hatást. Hitler egyébként nem is az asztalnál állt, hanem a falra függesztett térképhez lépett. Ugyanígy épült ki Himler székhelye a Mamry-tó mellett, Göringé pedig Ruciane közelében. Olsztyntól 41 km-re fekvő Ostródában az 1302-ben emelt lovagrendi vár maradványain kívül a XIV. századi, tűzvész pusztította, 1580-ban és 1740-ben helyreállított evangélikus templom említésre méltó. A közeli 153 méter magas Wzgórze Napoleona (Napóleon-domb) arra emlékeztet, hogy 1807-ben rövid ideig Ostródában volt Napóleon főhadiszállása. A XIX. századi porosz elnyomás idején a sajátos mazur nyelvet beszélő lakosságnak volt egyik kulturcentruma. Itt jelent meg a Mazur c. folyóirat között Gustav Gyzycki itt gyűjtötte össze a mazur népi énekeket. A közeli Paslękben XVI. századi eredetű, de a második világháború után újjáépített városháza, a XIII. századi, s a XIV-XVI. században átépített gótikus Szent Bertalan-templom mellett a XIII. század végi lovagrendi vár romjai láthatók. Warmia tájain, a Sajna partján fekvő Reszel egykor a pruszok települése volt. A Német lovagrendnek terjeszkedésének útjába esve, itt is megjelentek az őslakosságot térítő-írtó páncélos lovagok. A lovagok a Sajna partján gerendavárat építettek óta ismert a prusz törzs nevét viselő reszel városka, amelyben között a keresztesek gótikus téglavárat építettek. Az évi toruńi béke területi rendelkezései alapján Reszel Warmiához került ig Lengyelország első felosztásáig a püspökök által kormányzott lengyel Warmia határerődje volt a litván határon. Reszelben lévő tornyos, gyilokjárós falakkal körülvett püspökvárban püspöki kasztellánus székelt. Báthori András erdélyi fejedelem warmiai püspöksége idején, a XVI. század második felében a palotát püspöki várkastélyként használták. A Német Lovagrend mellett a XVII-XVIII. században a svédek ostromolták ben Reszel porosz kézre került. A palotavárat börtönné alakították át ben, Napóleon csapatainak közeledtére a foglyok fellázadtak, a várat pedig felgyújtották, a tűzvész a városka nagy részére is átterjedt. A vár tűz által megrongált részeit a poroszok neogótikus stílusban újjáépítették. Az egykori lovagvárat evangélikus templom és plébánia céljaira használták. A főtéren ban építették a klasszicista stílusú városházát. Fennmaradt a XIV-XV. századi eredetű gótikus plébániatemplom és a XIV. századi városfal egy részlete a bástyákkal. Ornela főterének közepét a XIV. századi eredetű gótikus városháza foglalja el, s XVII-XVIII. századi házak veszik körül. A főtéren álló Szent János-templom (Kościół Św. Jana) 1379-ben gótikus stílusban épült. Kápolnasorát a XV. században építették. Háromhajós bazilika típusú templom. Az Ornelától 18 km-re levő Pieniężnóban a Wałsza folyó meredek partján, a XIV. századi, warmiai káptalani vár romjain kívül (átépítve a XVI-XVII. században) a neogótikus plébániatemplom és a XIV. századi gótikus templomból megmaradt 60 m magas gótikus templomtorony figyelemre méltó ben a káptalani várban tartózkodott Kopernikusz. Braniewo (Brunsberga), a warmiai püspökök egykori székhelyének forgalmasságát az biztosította, hogy az akkor még hajózható Pasłęka folyó révén tengeri hajóforgalmat bonyolíthatott le. Miután a Pasłęka folyó eliszaposodott, Lengyelország és a Német Lovagrend háborúi pedig a püspöki

15 108 székhelyet elpusztították, Braniewo visszafejlődött ben itt tartózkodott a bujdosó Balassi Bálint, s itt írta egyik versét is. A város látnivalói a XIV-XV. századi Szent Katalin-templom romjai, a püspöki vár gótikus kaputornya, fal- és bástyamaradványai. Frombork Frombork a Visztula-félsziget által a tengertől elzárt Visztulai-öböl partján fekszik. Az elblagi dombvonulaton emelkedő káptalani vár és a Visztulai-öböl partja között terül el. A legenda szerint egy óporosz halásztelepülés kunyhói fölé az első templomot a fromborki Káptalan-dombon Szent Anzelmus, az első warmiai püspök emeltette. Amikor a Német Lovagrend lovagjai Braniewót, az eddigi püspöki székhelyet felperzselték, 1280-ban a püspökség és a káptalan székhelyét Fromborkba helyezték át. A fromborki gótikus székesegyház építését 1329-ben kezdték meg, de ez csak 1388-ban készült el. A későbbi, a papi városrészt körülvevő falakat az évi grunwaldi csata után, 1414-ben lengyel-litván hadak ostromolták. Az között szakadatlanul dúló lengyel-lovagrendi háború idején Frombork már a lengyel oldalon állt. Ekkor cseh huszita zsoldosok védelmezték a várat a Német Lovagrend csapatai ellen. A toruńi béke alapján Frombork is része lett a Lengyelország területéhez tartozó Warmia püspöki tartományának. Ennek ellenére a Malborktól 60 km-re fekvő Frombork állandó harcok központja lett. A határszéli várból a püspökök később Lidzbark Warmińskibe költöztek át, a káptalan viszont Fromborkban maradt. A püspökvárat a XIV. század közepén emelték között mint a káptalan kanonokja, Fromborkban élt Mikołaj Kopernik (Kopernikusz). Itt folytatta kutatásait, s itt írta meg a De revolutionibus orbium coelestium című művét. Kopernikusz Krakkóban és Bolognában tanult, járt Varsóban, Toruńban, Grudziądzban, Brodnicában, Nowe Miastóban, Lubawában, Ostródában. Hosszabb időt töltött Lidzbarkban, Ornetában, Pieniężnóban, Braniewóban és Elblągban. 70 éves korában Fromborkban hunyt el ben a porosz uralom alatt világi hatalmaktól és birtokaik nagy részétől megfosztott warmiai püspökök visszaköltöztek Fromborkba, majd Oliwa lett a püspöki székhely. A fromborki püspöki és káptalani vár 130 x 60 m nagyságú, majdnem szabályos téglalap alaprajzú építmény. Déli bejárati oldalán két öreg bástyatorony között vezet az út a vár területére. A várban a kaputoronyhoz tapadó, később emelt épületen túl kis félkör alaprajzú bástyában volt a várnagy székhelye. A tőle jobbra lévő, alul ágyúbástyává átalakított, 7 m vastag falú, nyolcszög alaprajzú harangtorony barokk toronysisakot visel. A várudvar kapujával szemben emelkedik a katedrális gótikus épülettömege. Tőle balra, a nyugati fal megtörésénél áll a védelmi rendszerhez tartozó, vörös téglából épített négyzet alaprajzú ún. Kopernikusz-torony, Mikołaj Kopernik kísérleteinek színhelye. A katedrális és a Kopernikusz-torony között lévő gótikus-barokk bejáratú, címerdíszes épület volt a káptalan székhelye. A négy sarkán kis tornyocskákkal és gerincén egy kis huszártoronnyal díszített, 90 m hosszú gótikus fromborki székesegyház között épült, háromhajós csarnoktemplom. Hálóboltozatát nyolc nyolcszög alaprajzú pillér hordozza. A bal hajóban látható 1504-ből való, domborműves táblaképet warmiai fafaragók készítették. A fromborki székesegyház szentélyében álló barokk kori főoltárt Grabowski püspök az olasz Placidival készíttette el Krakkóban, a waweli székesegyház főoltárának mintájára. A szentélyből jobbra nyíló kisebb kápolna, az ún. Lengyel-kápolna XV. századi eredetű, és a porosz uralom alatt itt tartották a lengyel nyelvű istentiszteleteket. A templom faragványdíszes, címeres kanonoki stalluma késő gótikus. A szószék közelében helyezték el a Koprnikusz emlékét szolgáló 1735-ből való sírtáblát. Sírlapja a bal hajóban, a negyedik oszlopnál van, azonban teteme, amely sokáig a székesegyház kriptájában nyugodott, a svéd háborúk idején nyomtalanul eltűnt. A megerősített Wzgórze Katedralne-domb feljáratánál lévő Kopernikusz szobrot M. Welter készítette és 1973-ban leplezték le.

16 109 Lidzbark Warmiński Lidzbark Warmiński közel 250 éven át a warmiai püspök székhelye volt. A középkorban várfallal körülvett püspökváros egyetlen megmaradt kapuja az 1512-ben épített, gótikus díszű, masszív Magaskapu (Wisoka Brama). A gótikus püspöki várkastély vöröstéglás, négy saroktornyos építmény. Az között épült, négyzet alaprajzú gótikus püspökvár város felöli oldalán nagy hatszög alaprajzú Öregtorony áll. A másik három sarkán az épülettömegből alig kiugró három másik kisebb négyszögletes torony helyezkedik el. - A XV. század második felében, amikor az évi toruńi békével lezárult a lengyel királyok és a Német Lovagrend között folytatott nagy háborúskodások korszaka, az addig Braniewóban székelő warmiai püspökök a háborúk alatt elpusztult rezidenciájuk helyett Lidzbark Warmińskiban építettek maguknak lakókastélyra emlékeztető, várszerű püspöki székhelyet. Warmia peremén, a lovagrend fő erőssége, a malborki vár közelében lévő Braniewo sem biztonsági, sem adminisztrációs szempontból nem volt alkalmas arra, hogy a püspöki tartománnyá tett Warmiát innen kormányozzák. A lidzbarki székhely felépítését követően innen kormányozták a püspökök Warmia földjét. Többször is összeütközésbe kerültek az ország pillanatnyi gyengülését hatalma visszaállítására felhasználó lovagrenddel között e kastélyban élt a püspök unokaöccseként Lidzbark Warmińskiban tartózkodó Mikołaj Kopernik csillagász. Az emeleten jobbra lévő lovagterem mennyezetén eredeti díszítőfreskók, körben a mennyezet alatt kettős sorban a warmiai lengyel püspökök arcképei és címerei sorakoznak. A magyar Báthori András, nagybátyja lengyelországi királysága idején volt Warmia püspöke. Az első emeleti folyosó napóra alatti részén van a gótikus oszlopú, bordás boltozatú Báthori-terem, melyet Báthori András, Báthory István lengyel király ( ) öccse, warmiai püspök építtetett. Lidzbark Warmiński gótikus plébániatemploma XIV. századi eredetű. Főoltára neogótikus, mellékoltárai pedig késő reneszánsz, illetve barokk koriak. Warmia lengyel püspökségének hajdani nyári rezidenciája az ban épült smolajny-i, a Łyna folyó partján késő barokk stílusban épült palota volt. Dobre Miasto Warmiában, Olsztyntól északra, a Łyna mentén fekszik Dobre Miasto, melynek káptalani temploma hatalmas tornyú, meredek tetős, szentélyénél is magas homlokzattal díszített három hajós csarnoktemplom, mely a Hanza-gótika hatásáról tanúskodik. A templom között épült, a XVI. század elején magasították. Belső berendezése barokk stílusú. Barokk főoltára 1748-ban készült. A bal oldali mellékhajó neogótikus oltárán a Szt. Anna- és Mária-képmás 1510-ből való. A jobb oldali gótikus Mária-oltár képe 1430-ban készült. A bal hajóban látható XV. századi faszobor-kompozíció: Atyaisten a keresztre feszített Krisztussal. A sekrestyében Aeneas Sylvius Piccolomini az V. Miklós pápa ( ) által kinevezett warmiai püspök, 1456-tól bíboros -, a későbbi II. Pius néven pápa (1458. augusztus augusztus 15.) reneszánsz arcképe látható. A Siena környéki elszegényedett családból származó, kiváló humanistából pápává emelkedett II. Pius a trónon is megmaradt a művészeteket kedvelő és támogató pápának, sőt ekkor is folytatta irodalmi munkásságát. Habsburg III. Frigyes német-római császár ( ) II. Piusnak a koszorús költő kitüntető címet adta. Uralkodásának központi gondolata a török elleni európai összefogás megteremtése volt. Ennek érdekében hívta össze 1459-ben a mantovai kongresszust. Több mint aranyforintot küldött Mátyás királynak törökellenes harcaihoz. Hunyadi Mátyást Carvajal bíboros legátus is igyekezett a török elleni harcra buzdítani ban Magyarország és Velence közös hadjáratra készült a török ellen. A pápa meg is érkezett Anconába, hogy a közös hajóhad élére álljon, de ekkor már súlyos beteg volt és hamarosan meghalt.

17 110 Elbląg Elblągot, az Alsó-Visztula-völgy legjelentősebb települését a XIII. században a Német Lovagrend térítői alapították, akik a folyó parti pogány szláv pruszok települése mellett várat építettek. Később Elbląg kedvező földrajzi helyzetét a tengerhez közeli, biztonságos kikötőként kínálkozó folyó parti fekvését felismerve, főképp lübecki kereskedők telepedtek le a lovagrendi vár körül. A XIII. század végén Elbląg ismert kereskedőváros volt, a Hanza-városok szövetségének tagja. Elbląg részt vett e városoknak a lovagrend ellen folytatott 13 éves háborújában, amely 1466-ban ért véget között Elbląg Lengyelország területéhez tartozott. Elbląg Warmia egész területével együtt a warmiai püspök kormányzása alá tartozott. Elbląg élénk tengeri kereskedelmet folytatott. A XVI. században hadi kikötő volt. Itt épült meg Lengyelország első, tengeri hajókat építő telepe. A városban angol kereskedők filiáléi működtek. Elbląg 1772-ben a Porosz Királysághoz került. A város a második világháború végéig Németország balti-tengeri kikötője, iparvárosa volt ben rommezővé vált. A romokban heverő városként Lengyelországhoz került Elbląg az újjáépítés eredményeként az ország e részének jelentős ipari és kereskedelmi központja lett. A Stary Rynek északi szakaszán áll a XIV. században emelt, s a XV. században egy további szinttel magasított, toronyszerű várkapu, a Brama Targowa, a polgárváros védőövezetének romja. A Rynek déli szakaszának látnivalója a XIII-XIV. századi, 95 m magas tornyú Szt. Miklós-plébániatemplom. A lengyel tengerpart Lengyelország legészakibb területe a Pobrzeże Bałtyku, a balti tengerpart. A lengyel tengerpart teljes hossza mintegy 524 km. A lengyel tengerpart viszonylag kevéssé tagolt, mert a Szczecini-, a Pomorzei- és a Visztulai-önlön, valamint a Hel-félszigeten kívül partjait öblök, félszigetek, szigetek nem tagolják. A lengyelek a tengerparti területeket Pomorzenak (po morze = tengermellék) nevezik. A szlávok itt élő törzsei erről kapták a pomorján (pomerán), azaz tengermelléki nevet. A pomerán (pomorzei) szláv települések a IX. században egészen az Elbáig, Hamburgig húzódtak (obodriták, sztodoránok),. A X. században a balti tengerpart mentén több szláv hercegség alakult ki. A hercegek és a nép német papoktól vette fel a kereszténységet. Német hittérítők alapították meg az első püspökségeket is. Ettől kezdve egyre több német telepes húzódott át a Pomorze erdős, homokbuckás vidékére. A XI. században kelet felé húzódó német hercegek a szláv Pomorze meghódítására törtek. A Piastok államának feudális széttagolódása, a részfejedelemségek kialakulása után, 1181-ben Bogusław és Kazimir (Kazimierz) pomerániai fejedelem Barbarossa Frigyes császár hűbérese lett. Ettől kezdve a Pomorze nyugati része a német-római-császárok, a brandenburgi fejedelmek, illetve a német császár jogara alá tartozott. Az Oderától nyugatra elterülő korán elnémetesedett Nyugat-Pomeránia mellett létrejött a mai slowin tengerpart (Pobrzeże Slowińskie) területével megegyező, azonos néprajzi összetételű Kelet-Pomeránia. A Kołobrzegtől keletre fekvő, Lengyelországhoz legközelebbi részeknek elnevezése a Gdańsk környéki Pomeránia volt. A XIII. században a Konrad mazowiai herceg a litvánokkal és lettekkel rokonságban álló pogány poroszok megtérítésére behívta a Német Lovagrendet, amely megalapította a hercegektől mindinkább függetlenedő és később terjeszkedő lovagrendi államát. Łokietek Ulászló helyreállította Lengyelország egységét ban eleinte a pápa közvetítéséhez, majd fegyverekhez folyamodott a lovagrenddel szemben, hogy a lengyel királyok uralmát helyreállítsa a Gdański Pomeránia területén, ez azonban csak 1410-ben, a grunwaldi csata után Jagelló Ulászlónak sikerült. A Lovagrend kénytelen volt elismerni hűbérurának. A világi hűbéressé átalakult lovagrendi állam Lengyelország hanyatlása idején a Gdański Pomeránia területével együtt a brandenburgi választófejedelmek, illetve a porosz fejedelmek birtokába került. A Királyi Poroszország kialakulása, majd Lengyelország felosztása miatt a tengermellék nem tartozott Lengyelországhoz. Az első világháború után feltámadó Lengyelország is csak mintegy 140 km-es partszakaszon kapott kijáratot a tengerre. Gdańsk között önálló városállam volt.

18 111 A lengyel tengerpart keleti szakaszán a Visztula torkolata körül, a Mazury-tóvidéken és Kelet- Poroszország területén a VI. században a szláv mazurok és litvánokkal rokon poroszok törzsei éltek. E területen 1202-től kezdve szintén a német Kardtestvérek Rendje térített, nagyrészt kiirtva a poroszokat. Ebben az időben nagymértékű német betelepítés zajlott. A kelet-poroszországi területek később szintén Brandenburghoz (Poroszországhoz) kerültek. Ezen területek egészen a második világháború végéig Németországhoz tartoztak. Kelet- és Nyugat-Pomeránia, illetve a Gdańsk környéki Pomeránia a második világháborút követően ismét Lengyelország részévé vált. Az egykori Kelet-Poroszországnak ma csupán a żuławyi és mazuriai részei tartoznak Lengyelországhoz. A kelet felé mesze előrenyúló Hel-félsziget és a széles ívben északkelet felé ívelő Visztulai-félsziget között nyíló Gdański-öböl (Zatoka Gdańska) középpontjában terül el Gdańsk, illetve Sopot és Gdynia, a 35 m hosszú és 6-10 km széles ún. Hármas város. Gdańsk Gdańsk a Visztula-delta egyik mellékága, a Motława torkolata és a Visztula egyik holtága (Mortwa Wisła = Holt Visztula) között terül el. Ipari és közlekedési csomópont, adminisztratív és kulturcentrum. Gdańsk a X. század végén gerendákból ácsolt védőfalakkal körülvett, 1000 lakosú iparváros- és halásztelepülés, kikötő volt. A település szláv kereskedői a nyílt tengeren át korán kapcsolatba kerültek a balti-tengeri országokkal. Kereskedelmet folytattak a német fejedelemségekkel, de Flandriával, sőt Angliával is. III. (Ferdeszájú) Boleszláv fejedelem ( ) terjesztette ki Gdańskra uralmát. Gdańsk Lengyelország XII. századi részfejedelemségekre bomlásakor a szláv pomorzei fejedelmek birtoka lett. Gdańsk 1260-ban kapta meg a városjogot. A XII. század végén már mintegy lakost számlált. A XIII. század végén kihalt a gdański hercegi család, melynek utolsó tagja II. Mszczuj földjét végrendeletileg a nagy-lengyelországi uralkodóra hagyta. Ennek ellenére a részfejedelemségekre bomlott Lengyelország tényleges uralma sokáig nem érvényesülhetett Gdańskban. Gdańskot 1308-ban árulás következtében a minden irányban terjeszkedő Német Lovagrend foglalta el. A jogtalan hódítás miatt a lengyel uralkodó a pápához fordult, aki ugyan a lengyelekre kedvező döntést hozott, ennek ellenére Gdańskot a Lovagrend megtartotta. A Német Lovagrend Gdańskban erős kővárat emelt, s a vár a Komturság székhelye lett. Gdańsk a Hanza-szövetség tagjaként gyors fejlődésnek indult. Miután pedig Jagelló Ulászló 1410-ben a grunwaldi csatában győzelmet aratott a lovagok felett, a város kapcsolatai bővültek Lengyelországgal is ben Gdańsk tagja lett az úgynevezett Porosz Szövetségnek. Amikor pedig egész Pomorze felkelt a Lovagrend ellen, Gdańsk is csatlakozott hozzájuk. A gdański polgárok ostrommal vették be a lovagi városrészt, s erődjüket lerombolták. A lovagrend elleni közötti 13 éves háború folyamán Gdańsk végig a lengyel királyok oldalán harcolt. Az évi toruńi békétől egészen 1772-ig Gdańsk az ún. Gdański Pomerániával együtt Lengyelországhoz tartozott. Az 1466-ban létesített, Gdański Pomerániából álló lengyel tartományt Királyi Poroszországnak nevezték. Közvetlenül a lengyel királynak volt alárendelve. Megkülönböztető jelzőjét a Fejedelmi Poroszország miatt kapta, amelyet a Német Lovagrend leverése és szekularizálása után, a Lovagrend korábbi nagymestere Hohenzollern Albert világi hűbérként kapott meg Nagy Kázmér lengyel királytól. A Jagelló-ház kihalása után színre lépő Báthori István, lengyel királyként az ellenjelölt Miksa császár pártján álló Gdańskot fegyverrel kényszerítette a várost uralmának elismerésére. Báthori seregében harcolt Balassi Bálint költő is. Gdańsk távol maradt a lengyel belviszályoktól. A város a XVI. század végétől a XVII. század derekáig élte fénykorát. Kereskedői évente mintegy tonna lengyel gabonát szállítottak külföldre. Ipari

19 112 fejlődése eredményeként kézművesei pompás bútorokat, díszes cserépkályhákat, iparművészeti tárgyakat készítettek. A reformáció során iskolákat, tudományos társaságot alapítottak, tudósok tevékenykedtek a városban. A gdański gimnázium tanára, Joachim Oelhaf tartotta 1613-ban az első nyilvános anatómiai demonstrációt. Jan Hewelius gdański csillagász pedig az Angol Királyi Tudományos Társaság tagjaként felfedezte a Scutum Sobieskianum-üstököst. A Rákóczi-szabadságharc idején Gdańskon keresztül érkezett XIV. Lajos francia király anyagi segítsége a Habsburg-ház ellen harcoló magyar fejedelem számára. A szabadságharc alatt kuruc megbízottak időztek Danckában től, a magyar szabadságharc bukását követően pedig menekültek telepedtek le itt, és a francia konzulon keresztül tartottak kapcsolatot a fejedelem nyugati szövetségeseivel. II. Rákóczi Ferenc ban egy ideig Gdańskban tartózkodott, és innen indult száműzetésének újabb állomása, Franciaország felé. A gdański Szt. Erzsébet-templomban temették el 1719-ben Rákóczi udvari marsallját, Vay Ádámot, majd leányát, Vay Annát is ban kerültek vissza hazai földre hamvaik. Sírversüket az 1690-től kezdve Danckában élő Hagymássy András, gdański iskolai tanító, Andreas Hadmaschi, Pannonius fogalmazta meg. Gdańsk 1772-ben szabad királyi városként még megőrizte függetlenségét ban azonban Poroszország Gdańskot is bekebelezte. Lengyelország évi második felosztása után Gdańsk végleg porosz fennhatóság alá került. A napóleoni háborúk idején rövid időre ismét szabad várossá vált. Az első világháború után közvetlen környékével együtt Gdańsk a hozzá tartozó Visztuladeltavidékkel a lengyel városterülethez tartozó Danzig Szabad Város néven 1951 km 2 területű, mintegy lakosú városállamocska lett, ütközőállamnak létesülve a lengyelek és németek között szeptember 1-jén itt robbant ki a második világháború. A város 1945 márciusában szabadult fel és a 90 %-ban elpusztult város a romokból három évtized alatt régi szépségében újult meg. Stare Miasto (Óváros) Régi szláv határtelepülés volt, melyet a keresztesek 1308-ban feldúltak. A gdański Szt. Erzsébet-templom mögött elterülő régebbi Stare Miastót még a Keresztes Lovagok uralma előtt alapították ben nyert városi jogot. Az között újjáépített Szent Erzsébet-templom (Kościół Św. Elżbiety) karcsú tornyú, 1394-ben épült gótikus templom, amely a hozzá csatlakozó asylum (szegényház), majd kórház kápolnája volt. A második világháború után helyreállították. Ebben van a Vay család másolatban itt maradt síremléke. A templommal szemben vannak a Szent Erzsébet-bástya maradványai (XVI. sz.). A XV. századi Szt. József-templom (Kościół Św. Józefa) mellett ben hozzáépült barokk stílusú karmelita kolostor később porosz kaszárnya, istálló, később múzeum lett. A templom belső berendezése barokk kori. A Radunia partján áll a lengyel sassal díszített, gazdag faragványú, oszlopdíszes homlokzatú, barokkba hajló reneszánsz stílusú háromemeletes épület, a pelplini apátok háza, mely 1612-ben épült. A korábbi gótikus városháza helyén épült Óvárosi városháza (Ratusz Staromiejski) manierista (reneszánsz) épületét ben A. van Opbergen építette. Homlokzatát a Királyi Poroszország és Lengyelország címere díszíti, az épület fölött kecses, barokk torony magasodik, jelenleg kultúrház. A XIV. századi gótikus Wielki Młyn (Nagy malom) masszív tetőszerkezetű építmény. A Keresztes Lovagok építették ig működ9ött, amikor is teljesen leégett. Újjáépítése után kávézó, vendéglő és kiállítótermek céljaira szolgál. Vele szemben van a Kis malom. A Nagy malommal szemben van a XIII-XV. században épült, masszív tornyú, gótikus Szt. Katalin-templom (Kościół Św. Katerzyny), melynek tornya a XV. századból való. A templom között a reformátusoké volt. A templomban gótikus főoltár és reneszánsz faragványú stallumok láthatók. A jobb hajóban van Müller gdański festő Krisztus keresztre feszítése c. képe, amely háttérben a XVII. század eleji Gdańskot ábrázolja. A Szt. Katalin-templom lelkészeinek különálló Prédikátorok házát 1602-ben holland reneszánsz stílusban Anton van Opbergen építette. A Szt. Katalin-templom mögött van az között épített, 1514-ben és 1602-ben kibővített, s 1945 óta romos Szt. Brigitta-templom (Kościół Św. Brygidy). A közelében álló gótikus Szt. Bertalan-templom (Kościół Św. Bartołomieja) és a Szt. Jakab-templom (Kościół Św. Jakuba) a XV-XVI., illetve a XV-XVII. századból való.

20 113 Fő-város vagy Belváros (Główne Miasto) Az 1343-ban alapított gdański Belváros (Miasto Główne) az 1576-tól épült s 1588-ban elkészült, kőlapokkal borított, domborművekkel díszes reneszánsz stílusú Felső-kapu (Brama Wyżynna) főkapuja volt a várost körülvevő újabbkori erődműveknek. Wilhelm van Bock holland építész tervezte. Homlokzatát a lengyel sas, két oldalát Királyi Poroszország és Gdańsk város címere ékesíti. A kapun túli nyúlánk kaputorony a XV. században épített Első- vagy Börtön kapu (Wieża Więzinna), melynek városfelőli oldalához az 1587-ben hozzáépített börtönépület csatlakozik a kínzókamrával. Ezen túl nyílik a városba bevezető korábban gótikus városkapu, az Arany-kapu (Brama Złota), melyet van den Bock (A van. den Blocke) holland mester tervei alapján ben reneszánsz stílusban építettek, 1956-ban restaurálták. Az Arany-kaputól balra áll a kecses-díszes késő gótikus épület, az között emelt, Szt. György Egyesület háza (Dwór Bractwa Św. Jerzego), a polgári lövészegylet egykori székháza. A ház folytatásában áll a középkori Szalma-bástya (Basta Słomiana) és a Van Opberegen által ben holland reneszánsz stílusban emelt Zbrojownia, az egykori Fegyvertár (Arzenal), később Képzőművészeti Főiskola lett. Az Arany-kaputól jobbra elterülő Stare Przedmieście (Ó-Előváros, régi előváros) területén álló XV-XVI. században épült s a XIX. században neogótikus stílusban átépített ferencrendi kolostor (Klasztor Franciszkanów), amelyből később múzeum lett. A kolostorépülethez csatlakozik a XV-XVI. századi gótikus Szentháromság-templom (Kościół Św. Trójcy), Gdańsk második legnagyobb gótikus temploma ( ), és az ugyancsak 1484-ben emelt ugyancsak gótikus Szt. Anna-kápolna (valamint a XVII. századi Domek galeriowy. A régi elővárosban álló gótikus Szt. Péter és Pál-templom (Kościół Św. Piotra i Pawła) a XIV-XVI. század eleje között épült, s a XIX. században neogótikus stílusban építették át ben leégett. Gdańsk XV. század végi déli erődművéhez a Baszta pod Zrębem és a Baszta Biała tartozott. A Dolne Miastót (raktárnegyed) délről olaszbástyás csillagerőd oltalmazta, amelynek nagy része máig fennmaradt. Az Arany-kapun áthaladva, a gdański Belváros főutcája, az ulica Długa egykor királyi útvonal volt. Keskeny homlokzatú, díszes oromzatú, általában négyemeletes XV-XIX. századi patríciusházak sorakoznak itt ban épült újjá. A Belvárosi városháza között épült. A XIV. század végéről való a hozzáépített 82 m magas, hatalmas torony, melyet szép, harangjátékot adó óra díszít. A torony reneszánsz sisakját ( ) Zsigmond Ágost, az utolsó Jagelló-király szobra díszíti. A városháza kapubejárata barokk kori. Az épület 1945-ben leégett, de helyreállították, a Pomorze Múzeum egy részlege kapott helyet benne. A Długa utca végén lévő Długi Targ (Hosszú piac) elején a XVII-XVIII. században készült Neptun-kút látható, valaha a téren fogadták a lengyel királyokat. A téren álló valamennyi házat az évi pusztítás után állították helyre. A városháza folytatásában elhelyezkedő egykor gótikus ( között épült) Artus-udvar (Dwór Artusa) között épült belül gótikus bordázatú manierista (reneszánsz) homlokzatú épület. Külső ajtajának medalionjai III. Waza Zsigmondot és IV. Ulászlót ábrázolják. Egykor itt rendezték a nagy bálokat, összejöveteleket. Tanácsterme a gdański patríciusok gyűlésterme volt. Jelenleg kiállítási csarnok. Az között, holland reneszánsz stílusban épített, aranyozott késő reneszánsz homlokzatú Arany-ház (Złota Kamienica) egyik homlokzati medaliona Hunyadi Jánost ábrázolja, Hunniades felirattal. A Długi Targ végén van a Zöld-kapu (Zielona Brama), amely 1568-ban J. Kramer tervei szerint épült, holland reneszánsz stílusban egy korábbi gótikus városkapu helyén. Ez vezet a Motława-partra. Jobbra a Tehén-kapu (Brama Krowia), azon túl pedig a Horgonykovácsok bástyájának (Baszta Kotwiczników) maradványai láthatók. A hídtól balra a város felöli Motława-parton áll a Pékek kapuja (Brama Chlebnicka) és a Mária-kapun túl (Brama Mariaczka) egy XVI. századi házban van a Régészeti Múzeum. A Szentlélek-kapu (Brama Św. Ducha) maradványain túl a Stary Żuraw, a Gdański-daru fatetős építménye látható. A Gdański-daru 1444-ben épült, és a kikötőnek akkoriban fő rakodóberendezése volt. Később újabb rakodó daruk épültek. Az egykori Gdański-daru a XVI-XVII. században folyamatosan működött. Jelenleg a tengerészeti Múzeumként (Muzeum Morskie) működik. A Główne Miasta Motława felöli egykori védművei a Straganiarska-kapu, ill. Hattyúbástya és a Jacek-bástya. A Chlebnicka utcában a legmagasabb, a hatemeletes olasz-holland reneszánsz elemeket mutató Angolházat az angol szövetkereskedők építették 1570-ben raktár céljára. Ez volt gdański szálláshelyük is. Az 1947-ben újjáépült gdański Mária-templom (Kościół Mariacki) 105 m hosszú, 68 m széles, boltozata 29 m magas, 78 m magas tornyú gótikus téglatemplom. Lengyelország legnagyobb temploma. A kápolnasorral szegélyezett háromhajós csarnoktemplom között, 159 év alatt épült. A templom a XVI. század végén a protestánsoké lett, akik puritanizmusa miatt sokat vesztett díszeiből. A második világháború idején súlyosan