KÜRTÖS. Anyanyelvemben õrizlek téged

Átírás

1 k W r t s Q KÜRTÖS X. évfolyam 5. szám Közéleti havilap május Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft K E L L E G Y K I S Á R A M S Z Ü N E T......énekeltük annak idején Hofi Géza kedvenc slágerét, s bár groteszk a hasonlat, az elmúlt napokban képletesen és valóságosan villanyoltás, illetve áramkikapcsolás ténye forgott fenn a Kassai Thália Színházban. Ha gyermekkorunk egyetlen hiteles hírforrását, a Rádió Jerevánt szeretném idézni, miszerint igaz-e a hír, hogy a Thália Színházban kikapcsolták, majd nemsokára ezután bekapcsolták a villanyt, de mégis sötétség van, akkor megállapíthatjuk, hogy a hír igaz, mert a törökök elvitték a holdat, az oroszok a csillagokat, a parlamentben pedig a képviselõk lopják a Napot. A kisebbségi kultúrák támogatása évek óta döcög, mint a sánta ló, s bár tervezetek sora született meg, a kérdés a mai napig nincs tisztességesen megoldva. Hiába tehát az új kormány kisebbségi status quo megtartására tett isten bizony ígérete, ami amúgy is marxisták szájából eléggé hiteltelen, mert a semmi fölött meghúzni a vonalat, hogy ez így rendben van, némileg nevetséges, némely esetben pedig, mint most is, tragikomikus. Ebbe a kutyakomédiába lép be Most teljes intenzitással a Híd párt, melybõl az utóbbi idõben többen lépnek ki, mint be, mint nemzetmegmentõ, s aki az elé dobott koncra, értsd a kisebbségekért felelõs kormánybiztosira, úgy veti rá magát, mint bangladesi gyerek a hatnapos kiásott tyúkra. Az csak hab a tortán, hogy erre legalkalmasabbnak azt az A. Nagy Lászlót tartják, aki emberjogi aktivitásai mellett leginkább az idõjárás-elõrejelzésben jeleskedett az elmúlt kormányok idején. Némi fényt jelent azonban az alagút végén, hogy A. Nagy szemérmesen kijelentette, hogy ezt a posztot nem hajlandó vállalni Bármilyen Áron. Telefonom próbáltuk utolérni Bármilyen Áront, de csak Fix Áront értük el, aki elmondta neki, legutóbb kilenc milla volt a taxája, tehát a bármilyen ár így fixálódhat valamilyen árba végül is, mert sejtjük, hogy van az az ár, amiért el lehet vállalni dolgokat. A Most még Híd elnöksége ugyan rögtön megszavazta (Vörös Péter nélkül is) a felkínált koncot - pedig mennyire jól mutatott volna az az egy ellenszavazat a hazai sajtóban -, de lehet javaslatokat küldeni ben a pártirodába a következõ: fico@bugar.most nem érek rá, ha keresnek címen az esetleges Smer- Híd koalícióval kapcsolatban. Az ellenzéki pártok eközben teljesen értetlenül állnak a dolgok elõtt, hiszen Szlovákia egész történelmében (ami lassan 20 év) még nem fordult elõ, hogy ellenzékben lévõ párt prominense részt vegyen a kormánykoalíció végrehajtó hatalmában, márpedig ez a poszt olyan, vagyis valaki nyíltan koalícióra lép politikai ellenfelével. Ez legalább annyira szokatlan, mintha anno Meèiar Duray Miklóst nevezte volna ki a kilencvenes évek elején kisebbségekért felelõs tárca nélküli miniszternek. A tárca nélküliség az jelképes, hiszen amink volt, azt már régen ellopták tõlünk. Bár kétségtelen hogy mind A. Nagy, mind Duray emberjogi harcosok, azzal a piciny különbséggel, hogy Durayt ezért be is börtönözték, ám Duray soha nem foglakozott idõjárás-elõrejelzéssel, még Akármilyen Áron sem! S bár a sötétség lassan, de biztosan oszladozik már most bizonyos szavazótáborokban, újabb tanulsággal lettek gazdagabbak e válságos világban: A Nagyra vágyás nem kell Bármilyen Áron! S elõbb vagy utóbb, de felkel majd a Nap. Még ha azt a parlamentben napi szinten lopják is! Palócz Horváth István: Anyanyelvemben õrizlek téged Anyám, a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben õrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tõled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfojthatna fiad ajkán. Dédunokád is õrzi Vénanyót. Nem kell elõtted pirulnunk, Anyám. Megõrizzük, mit ajkad ránk hagyott. Ne gúnyolj. Óh, ne hidd, hogy a dicső tant / Fel nem fogom. Éltemnek vágya az. / Tehet, s tegyen, kiben szent szikra van, /... / Bár jőne már, bár jőne az idő, / Megváltásunk csak akkor fog betelni, / Midőn ledűl a gát, mert tiszta minden. / De illyen napnak jöttét kétleném, / Ha az, ki a nagy művet inditá, / Nem önmaga lett volna a nagy Isten. Madách Imre: Az ember tragédiája Hetedik szín Konstantinápolyban

2 2 Kürtös K ö z é l e t május Kétéves programot zártak Ipolynyéken Április utolsó hétvégéjén zárta Ipolynyék önkormányzata az Európa a polgárokért programot, melyet 2010-ben indítottak útjára. Akkor még senki sem gondolta, hogy mennyi csoda, szeretet és barátság, mennyi lehetõség és kézzelfogható eredmény lesz a hozadéka ennek a két évnek, de most, hogy a végére ért, mindenkit elégedettség tölthet el. Már pénteken este meglepetéssel szolgáltak a helyiek a messzirõl érkezett vendégeknek, hiszen tiszteletükre a Csemadok helyi szervezete mellett mûködõ Mics Károly Színjátszó Csoport bemutatta a Csókos huszárok két felvonásos vígjátékot, melynek végén elszoruló torokkal együtt énekelték el a székely himnuszt. A szombati záró konferenciát a kilenc település küldöttsége mellett megtisztelte jelenlétével Dr. Balogh Csaba, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete, aki Hrubík Béla polgármester üdvözlõ és értékelõ szavai után szintén elismerését fejezte ki a programban résztvevõknek, valamint gratulált a szép eredményekhez, mely minden bizonnyal hozzájárul a magyar nemzet európai uniós keretén belüli újra egyesítéséhez. A jelenlévõk egyöntetûen kijelentették, hogy a program sikeres volt, és ha lesz rá lehetõség, a jövõben is folytatni kell, természetesen új szereplõkkel, új célokkal. Csak emlékeztetõül: a program összköltsége euró volt, mely 12 különbözõ rendezvényt foglalt magába. Nemcsak a kilenc résztvevõ település önkormányzatai, hanem az ezen községekben mûködõ civil szervezetek is kivették részüket a munkából. A szórakozás mellett persze kiállítások, kulturális és civil együttmûködési rendezvények is megvalósultak a két év alatt, melyek arról tanúskodnak, hogy a Kárpát-medencében élõ magyarságot ezer szállal lehet ismét összekötni, ha odafigyelünk az Európai Unió által kínált lehetõségekre. Emlékjeleket hagytunk magunk után nemcsak Ipolynyéken, hanem más településeken is, remélve, egyszer talán még visszatérhetünk ezekre a helyekre. A résztvevõk a záró konferencia alkalmából ajándékokat vehettek át a helyi önkormányzattól, de mindenki hozott valami kis meglepetést magával saját településérõl, ha másként nem, hát a szívében. A szakmai értékelést követõen a résztvevõk a délután folyamán irodalmi sétán vettek részt a Palócföldön, ahol megtekintették Ipolybalogon a Szent Korona hiteles másolatát, majd Szklabonyára, a Mikszáth Kálmán Emlékházba látogattak, ahol Böhm András gondnok tartott tartalmas elõadást a vendégeknek. Közösen megkoszorúzták a nagy palóc mellszobrát, majd útjukat a kékkõi vár felé vették. A vár udvarán Hrubík Béla polgármester mesélt az 1995-ben felállított Balassi-dombormûrõl, melynek másolata az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola elõterét díszíti. Itt is elhelyeztek közösen egy koszorút az elsõ magyarul író költõnk dombormûve elõtt, majd az emlékszoba megtekintése után útjukat az Ember tragédiájának írója, Madách Imre kastélya felé vették Alsósztregovára. A kastély ugyan felújítás miatt zárva volt, de a halhatatlan író síremlékének megkoszorúzása méltó zárása volt az irodalmi barangolásnak. Az estét a helyi borok kóstolója, valamint a magyar népdalok és nóták ismeretének bemutatója zárta. Ipolynyéken a kétéves program sikeréhez nagyban hozzájárultak az itt mûködõ civil szervezetek, különösképpen a Csemadok helyi szervezete, a Nekvinum Polgári Társulás valamint a Nõszirom, helyi nõk klubja, de számos rendezvényen vettek részt a helyi Balassi Bálint Alapiskola csoportjai is. Soha nem sikerült még ilyen hasznosan felhasználni programot a helyi közösség érdekében, melynek sikere mindannyiunké. Köszönet a szolgálatnak, a barátságnak, az együvé tartozás érzésének, köszönet a nyelvnek, mely eggyé kovácsolta ezt a két évet - székelyeket, palócokat, muravidékieket, gömörieket, valamint az anyaországban élõ nemzettársainkat. Palócz Testvér-települési szerzõdés Tavaly három alkalommal, kétszer a Heves megyei Gyöngyössolymoson, egyszer Inámban találkoztak egymással a két község önkormányzatának képviselõi, hogy megismerve egymás településeit, a jövõben hosszú távon együtt tudjanak mûködni. Ebbéli szándékukat írásban is kinyilvánították, mégpedig május 5-én, szombaton Inámban, amikor ünnepélyes külsõségek között és a két község önkormányzati képviselõinek jelenlétében Inám Község Önkormányzata nevében Nagy József polgármester, Gyöngyössolymos Község Önkormányzata nevében Szolcsák Gyula polgármester látta el kézjegyével a testvér-települési megállapodást. Az ünnepi aktust követõen Nagy József áttekintést nyújtott a vendégeknek a falu múltjáról és jelenérõl. A több mint háromezer lakosú testvértelepülés polgármestere, Szolcsák Gyula rövid köszöntõjében fontosnak tartotta megemlíteni, nagyon sokat köszönhetnek Inámnak, hiszen innen származik általános iskolájuk névadója, Nagy Gyula néptanító, a Mátra Múzeum alapítója, aki évtizedekig mûködött tanítóként, késõbb igazgatóként Gyöngyössolymoson. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy egy kapcsolat akkor mondható jónak, ha mindkét fél aktívan ápolja. Az együttmûködésnek értéket kell teremtenie mindenki részére, és ez az érték elsõsorban szellemi és kulturális területen a legfontosabb. A nap további részének programjában az újdonsült testvértelepülés képviselõi vendéglátóik kíséretében megtekintették a templomot, a temetõben Nagy Gyula korán elhalt szüleinek síremlékét, majd a Palóc Tájházat, és a délutáni órákban pedig kötetlen programként a pincesoron tartottak borkóstolót. Egyébként a solymosiak a nagymihályi járásbeli Solymossal /Iòaèovce/, a székelyföldi Kápolnásfaluval és a szintén székelyföldi Kissolymossal kötöttek már korábban testvér-települési szerzõdést. -bégyé- Fotó: Kukolík Tibor

3 2012. május Közélet Kürtös 3 J e g y z e t Megelõzés helyett bírságolás Mint arról a napi sajtóból értesülhettünk, a rendõség új módszerek bevezetését tervezi a gyorshajtók ellen. Júliustól 150 mérõradart helyeznek ki az utakra, 50 keresztezõdést pedig bekameráznak a piroson áthajtók ellen. Mi több, a rendõrség már azt is képes lesz mérni, hogy az adott szakasz bármely pontján túlléptük-e a sebességet. Ennek az új rendszer bevezetésének az a lényege, hogy a belügyminisztérium reményei szerint évente 15 millió euróval több bírságot szedhet be. Reszkessetek gyorshajtók, mert a sebességmérõ radarokat már nem a rend szigorú õrei fogják kezelni az utak mellett. A mérõberendezéseket központilag kapcsolják be, és azok automatikusan mérik a gépkocsik sebességét, a gyorshajtókról felvételt készítenek, amit postán küldenek meg az autótulajdonosnak, természetesen mellékelve hozzá a bírság nagyságát is. Ennek alapján szegény gyorshajtónak már arra sem lesz lehetõsége, hogy egyezkedni próbáljon a rendõrrel a büntetési tétel összegének mérséklésérõl. Ebbõl az egész újításból egyedül annak örülök, hogy a rendõrség feltételezhetõen a szakaszos sebességmérést is bevezeti az átlagsebesség ellenõrzésére. Ilyenkor egy adott szakasz elejére és végére helyeznek radart, amelyek mérik az idõt, amely alatt a kocsi megtette a távolságot. Ebbõl kiszámítható, ha valahol út közben túllépte a megengedett sebességet, mert gyorsabban tette meg az adott szakaszt. Azért drukkolok eme módszer bevezetésének, hogy végre az õrülten száguldozó motorosok is lefülelhetõk legyenek. Mert ha jól tudom, eddig szerencsésen kibújhattak a fényképes sebességmérés alól, lévén, hogy a motorkerékpárnak elöl nincs rendszámtáblája. Okkal-joggal felmerülhet a kérdés, hogy a gyorshajtás ellen egyedüli üdvözítõ módszer a pénzbírság kiszabása? Nem kívánok tippet adni a rendõrségnek, de ha bevezetnék, hogy ha a gépjármûvezetõ harminccal túllépi a megengedett óránkénti sebességet, a tetemes bírságon kívül, mondjuk, feltétel nélkül két évre bevonnák a vezetõi jogosítványát, úgy gondolom, mindenki jobban ügyelne a megengedett sebesség betartására. Nekem úgy tûnik, ezen a téren a rendõrségnek nem elsõdleges célja a megelõzés, mert ezáltal jóval kevesebb pénz ütné a belügyminisztérium markát, és a tárca zökkenõmentes mûködéséhez az állami költségvetésbõl kellene több pénzt biztosítani. -bégyé- Nagycsalomja Bronzérmes a lakásépítési versenyben Túlzás nélkül állíthatom, hogy az alig valamivel több mint 600 lelket számláló Nagycsalomja történelmi, tárgyi és szellemi értékekben járásunk egyik leggazdagabb települése. Ha belelapozunk a Honismereti kiskönyvtár sorozatban a község látnivalóiról megjelent füzetecskébe, a kiadvány elsõ lapjainak egyikén olvashatjuk, hogy Nagycsalomja plébániájáról egy 1070-bõl származó írásban tesznek említést, ami valószínûvé teszi, hogy a plébánia mellett templom is állt. Az elsõ írásos emlék 1244-ben említi a települést Egyház Chalamija néven. A honismereti füzet kalendáriumi részébõl egyebek mellett megtudhatjuk, hogy 1867-ben Nagycsalomja szolgabírói járássá válik /1904-ben szûnt meg/, 1911-ben felépül az új templom, 1924-ben a kaszárnya, 1932-en az új iskola és a tanítói lakás, 1933-ban az evangélikus templom, 1936-ban orvos érkezett a településre, és megnyílt a szlovák iskola, 1953-ban új üzletet nyitottak, 1959-ben négy gazdán kívül mindenki belépett az egységes földmûves-szövetkezetbe, május 7-én villamosították a községet, 1967-ben felépült az új kultúrház, és elkezdõdött az egészségügyi központ és az új üzlet építése, és ebben az évben adták át az új iskolaépületet, a szolgáltatások házát és a Béke parkot. Említést tesz a kiadvány a község jelentõs személyiségeirõl is. Az újságíró, költõ és szerkesztõ Gáspár Imrérõl, aki 1854-ben született Nagycsalomján. Itt látta meg a napvilágot 150 évvel ezelõtt, 1862-ben Fayl Frigyes kiváló zeneszerzõ és pedagógus. És itt található Pölhös Vince neve is, aki január 31-én született. A község szorgalmas krónikása volt, és feldolgozta Nagycsalomja történelmét is. A krónikát 82 éves koráig vezette. Úgy gondolom, hogy Nagycsalomja legújabbkori történelme krónikásának is bõven lesz majd mirõl írnia, hiszen csak az utolsó közel tíz év alatt számos új létesítménynyel bõvült a település. Nagy Mihály ben idõközi polgármesteri választáson került a falu élére. Róla valóban elmondható, hogy nem a szavak, hanem a tettek embere. Miként az is, hogy tényleg szívén viseli a falu sorsát, ügyes-bajos dolgainak intézését. Nem tõle tudom, másoktól hallottam, hogy idén márciusban komoly elismerésben részesült a község. Mondhatnám azt is, hogy ez volt az apropója a vele készített beszélgetésemnek. - Mirõl is van pontosan szó? - kérdeztem Nagy Mihályt. - Különben semmi különösrõl... Ha már megsúgták, akkor elmondom, hogy a szlovák kormány közlekedési, építésügyi és régiófejlesztési minisztériuma által Progresszív, elérhetõ áron való lakhatás 2011 címmel meghirdetett versenyében a harmadik helyen végeztünk a lakóházak lakásalapja felújításának és a nem lakótérségek lakásokká történõ átépítése kategóriában, ahogy ez az elismerõ oklevélen olvasható. Egészen pontosan az egészségügyi központunk épületére tervezett és elkészült lakások kivitelezésért kaptuk az elismerést és a vele járó 500 euró jutalmat. És ebben nagy érdeme van Nede¾a Rajmund mérnök tervezõnek, és községi szolgáltató-vállalatunk szakembereinek, dolgozóinak. - Hány lakásról van szó? - Ezzel a megoldással nyolc 60 négyzetméter alapú szociális lakással gazdagodott a falu. Korábban pedig az egykori hatlakásos bérház átépítésével 12 lakásegységet hoztunk létre. És ha már a lakásépítésnél tartunk, hadd mondjam el azt is, hogy nemrégiben fogtunk hozzá a volt plébániaépület rekonstrukciójához, és ha minden a tervek szerint halad, akkor jövõre kilenc család költözhet az ott létesítendõ új lakásokba. Sajnos, rövidre kellett fogni a beszélgetést, mert érkezésemkor Nagy Mihály éppen már indulni készült a járási munkaügyi hivatalba, szerzõdéseket aláírni. Mint mondta, idén folytatják községük középkori temploma maradványainak régészetimûemléki feltárási munkálatait, és erre a célra a faluból tíz munkanélküli embert tud alkalmazni. S ezzel közel hatvanra tehetõ a közhasznú munkát végzõk száma a községben. Kép és szöveg: -bégyé-

4 4 Kürtös Közélet május Három nap a hűtlen folyó városában Az ipolybalogi Szent Korona-másolat a dél-lengyelországi Szczawnica városában megrendezett M a g y a r Kulturális Fesztivál vendége volt május 3-6-a között. A fesztivál keretében, Szczawnica városi ranggal való felruházásának ötvenedik évfordulója alkalmából, május 4-én magyar állami kitüntetéseket kaptak azon személyek, akik az 1956-os forradalom leverése után ide menekült magyar fiatalok életét mentették meg azzal, hogy befogadták, rejtegették s megvédték õket a karhatalom elõl. A menekült magyarok mentésében és segítésében a város számos lakója részt vállalt. Az ünnepség díszvendége, Wittner Mária képviselõ asszony, az 1956-os forradalom résztvevõje, az ötvenhatos zászló Kossuthcímerrel ékesített változatát adta át Szczawnica város polgármesterének, Grzegorz Niezgodának. A Dworek Goœcinny elnevezésû kulturális központban rendezett kitüntetésátadási ünnepség utáni gálán hatalmas közönségsikert arató mûsorral lépett fel az ipolybalogi Szent Korona Kórus, a Lukanényei Citerazenekar és a budapesti Szél Kulturális Egyesület néptánccsoportja. Ezt megelõzõen az ünnepség résztvevõi s a felvidéki magyar csoportok Hrubík Bélával, a Csemadok országos elnökével az élen megkoszorúzták a városalapító magyar származású Szalay József mellszobrát. A koszorúzásnál az ipolybalogi Szent Korona Kórus mûködött közre. Május 5-én, szombaton a helyi mozi épületében vetítéssel egybekötött esten került bemutatásra az Esterházy Jánosról lengyelül megjelent Kegyelem életfogytig címû könyv. A telt ház elõtt zajló bemutató résztvevõi Molnár Imrével és az Esterházy János szellemi hagyatékát õrzõ szlovákiai magyar kulturális egyesület, a Csemadok elnökével, Hrubik Bélával és György Ferenc ipolybalogi esperessel beszélgethettek. A találkozó után a Szalay József által egykor festett s most a filmszínház homlokzatát díszítõ, felújított Szent Korona címertábla és a Szalay József által alapított helyi turistaegyesület székházát díszítõ Három rózsa címertábla felavatására került sor. A Magyar Napokon részt vevõ felvidéki magyar mûvészeti együttesek a nap folyamán a város központjában felállított szabadtéri színpadon mutatták be kiemelkedõ közönségsikert arató programjaikat, miközben a Dunajec folyó sétányán Molnár Csaba és lelkes csapata jóvoltából magyar ízeket kóstolhattak az arra járó lengyel turisták A napot a Szalay József emlékére a Dunajec folyón megszervezett éjszakai fáklyás tutajozás zárta, mely a magyar nótáktól volt hangos. Több mint 150 évvel ezelõtt ugyanis Szalay indította el az elsõ, a Nedec várából induló tutajos személyszállítást a Dunajec folyón. Emlékének tiszteletére az egyik helyi amatõr színész az õ korabeli alakját megjelenítve s magyar hajdúk kíséretében vezette a tábortûzzel záródó éjszakai tutajozást. Az ünnepségsorozat utolsó napján, május 6-án a Szent Korona-másolat és a Szent Kinga-ereklye kiállítása mellett a magyar és a lengyel nemzetért bemutatott istentiszteletre került sor. A két ereklyét a város határából ünnepi körmenet kísérte a templomba. Az itt megtartott ünnepi szentmise fõcelebránsa W³adyslaw Bobowski tarnówi püspök volt. A misén az ipolybalogi Szent Korona Kórus mûködött közre, s beszédet mondott György Ferenc esperes, az ipolybalogi Szent Korona-másolat õrzõje is. Mind a püspök, mind pedig az istentiszteletet bevezetõ Franciszek Bondek plébános több alkalommal is hivatkozott az új magyar alaptörvény jövõbe mutató szellemiségére s a magyar kormány keresztény értékek melletti példaadó kiállására. A város fõ templomában megrendezett ünnepség egész ideje alatt a magyar Szent György Lovagrend tagjai és népviseletbe öltözött lengyel gurálok álltak díszõrséget a Szent Korona-másolat és az ez alkalomból Ószandecbõl, Szent Kinga egykori kolostorából a helyszínre elhozott Szent Kinga-ereklye mellett. A Magyar Napok nagy sikerû szczawnicai rendezvényeit filmvetítés, magyar borok és gasztronómiai készítmények bemutatója és kóstolója, valamint élénk médiaérdeklõdés kísérte. Palóc Újraéledt a teniszpálya Szlovákgyarmaton Szlovákgyarmaton a teniszpályát szinte a halottaiból támasztotta fel a balassagyarmati Filiczki Mihály, nyugalmazott testnevelõ és biológiatanár, aki tavaly még az országos teniszbajnokság ranglistavezetõje volt a 60 év fölötti korcsoportban. Húsz éve még szlovákgyarmati központtal mûködött a térségben, az egykori Csehszlovákiában az országosan is elismert állami gazdaság, amely sok száz dolgozójának nemcsak biztos megélhetést, hanem kulturális és sportlehetõségeket is biztosított. Így épült meg Marcik Milán építész-tervezõ és Meszjár Pál sportköri elnök szorgalmazására a határ menti településen a teniszpálya is, amely szinte funkciót vesztett a társadalmi változásokat követõen. Karbantartása már a falunak is gondot jelentett, de 2011 áprilisában Árvay Denisa polgármester és az önkormányzat testülete elfogadta Filiczki Mihály ajánlatát a teniszpálya felújítására és folyamatos karbantartására, hosszú távú bérlet fejében. Még abban az évben elkezdõdött a munka. A nyugalmazott, két diplomás teniszoktató teljesen egyedül, mindennapi kemény fizikai munkával szinte csodát alkotott a falu lakóinak elismerésétõl övezve. Felcsákányozta, újra salakozta a pályát, amely új kerítést kapott, és még örökzöld cserjékkel is körbeültette. Kutat fúratott, megoldotta a saját világítást, és úgy tartja rendben a létesítményt, ahogy kell. Idén tavaszra elkészült a pálya, amelynek avatója március 14-én megtörtént, és azóta nap mint nap megtelik élettel. Mivel Szlovákgyarmat központjában van a megújult teniszpálya, az arra járók sokasága láthatja, és egyre több az érdeklõdõ a teniszlehetõség iránt nemcsak helybõl, hanem a környékrõl is. De már többen ide járnak teniszezni Balassagyarmatról is. Az idõsebb korosztály mellett itt ütik a labdát Filiczki tanár úr megyei diákolimpiát nyert tanítványai, Koplányi Gábor és Bence, Gál Botond és társaik. Felvilágosítást a helyszínen, illetve a telefonszámon lehet kérni. Szeretettel várják a gyermek jelentkezõket is. Szabó Endre

5 2012. május Közélet Kürtös május 5-én, szombaton vásári forgatag várta a Bussára érkezõket a turisztikai átkelõ - az ideiglenes Ipolyhíd lábánál. A program fõ szervezõje az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás, társszervezõ a Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség és Bussa Község Önkormányzata voltak. A rendezvény Besztercebánya megye anyagi támogatásával valósult meg, kiegészülve a polgári társulás hozzájárulásával. Sokakban felmerülhet az a kérdés, vajon miért éppen Bussát választottuk helyszínként. Ezzel a rendezvénnyel elsõsorban Molnár Katalin munkásságának szerettünk volna adózni születésnapja apropóján, és egyben erõsíteni a további Ipoly-hidak megépítését is. A Molnár Katalinról való megemlékezés a temetõben kezdõdött, amikor a bolyki és a nyitrai Aeroklub repülõsei, akik Katinak sokéves barátai voltak, alacsonyan elrepültek a temetõ felett, és tisztelegtek emlékének. Ezután Nagy Katalin elõadásában vers hangzott el, majd a bussai Melódia kórus énekének kíséretében a vendégek, barátok és ismerõsök virággal és gyertyagyújtással emlékeztek meg. A rendezvényt megtisztelte jelelnlétével Dr. Szili Katalin, Magyarország országgyûlési képviselõje, az országgyûlés volt elnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke és Érsek Árpád, a Most-Híd parlamenti képviselõje, volt közlekedésügyi államtitkár, akik mindketten munkájukkal segítették az elsõ két híd megépítését, illetve átadását. Érsek Árpád köszöntõjében kiemelte, hogy mekkora siker az, amikor olyan alulról jövõ kezdeményezés, mint az Ipoly-hidak újjáépítése, megvalósul, és szolgálja a térség fejlõdését. A hídi vásárra ellátogattak az Ipoly-hidak újjáépítését segítõ hídmérnökök, hídépítõk, közlekedési és pályázati szakemberek, hivatalok, intézmények képviselõi, polgármesterek, a civil szféra képviselõi is. A volt laktanya épületében hivatalosan is megnyílt az Ipoly-híd és Molnár Katalin-emlékkiállítás. A kiállítási tárgyak nagy része a pösténypusztai Látogatóközpontból került át Bussára. A tárlatot H Í D I V Á S Á R a közeljövõben tovább szeretnénk gazdagítani, hogy még jobban szemléltesse az eddigi munkánkat, és tervünk egy határon átnyúló turisztikai, halászati és vadászati kiállítással is gazdagítani. A rendezvény ideje alatt látható volt Gál Sándor filmje Az Ipoly-hidak címmel, amely a hídépítést annak megálmodásától kezdve egészen az átadásig mutatja be. Az alkotó a filmet Molnár Katalin emlékének ajánlotta. A kulturális programok a szabadtéri színpadon zajlottak, ahová a vásári kikiáltók csalogatták a közönséget. Különösen nagy sikert aratott nemcsak a gyerekek, hanem az idõsebb generáció tagjai között is az Aranykapu Bábszínház Paprika Jancsi c. elõadása. A bábelõadás kicsit hiánypótlóként is hatott, mivel térségben már nagyon hosszú ideje nem volt bábszínház. A Kis Palócok, a Magyarországról érkezett Varga Ivett és nem utolsó sorban a Melódia csoport magyar és szlovák dalokat adtak elõ. Ezután a Felföldi Barantások magyar hagyományos harci játékokat mutattak be, amelyet a közönség lélegzet visszafogva figyelt, és nagy tapssal díjazott. Ugyanúgy nagy sikert aratott a Vándorkomédiások elõadása is, ahol a gólyalábas óriásbábok a közönséget bekapcsolva fergeteges hangulatot teremtett. A hagyományõrzõ és szórakoztató programok közben az ide látogatók bepillantást nyertek a hagyományos kézmûvesség fortélyaiba - többek közt szövés, kosarazás, mézeskalács-díszítés, palócbaba-öltöztetés, kézimunkázás, üvegfestés és sok más érdekesség várta az érdeklõdõket. A hagyományos ételek kedvelõi megkóstolhatták a helyiek által készített krumplilaskát, gulyást és túrós csuszát is. A program az esti órákban tábortûzzel fejezõdött be. A rendezvény nem titkolt célja a hagyományteremtés - Molnár Katalin születésnapján minden évben szeretnénk hídi vásárt szervezni mindig más-más olyan településen, ahol további hidakat tervezünk újraépíteni az Ipolyon. Ehhez kérjük az érintett települések segítségét és támogatását. Végezetül szeretnék köszönetet mondani Molnár Katalin családjának, a polgári társulás tagjainak, Bussa Község Önkormányzatának, a fellépõknek, a kézmûveseknek és mindazoknak, akik munkájukkal elõsegítették a rendezvény sikerét. Lõrincz Mária, a polgári társulás elnöke Gál Sandor filmajánlása: Tisztelt jelenlévõk, kedves barátaim! Amikor Katika elment, azt mondtam: A jóistennek nagyon jó emberre volt szüksége odafent. Miközben pedig a filmet készítettem, egész idõ alatt úgy éreztem, hogy Katika velünk van, és mindvégig segítette a munkánkat, hogy a nagy mû, az Ipolyhidak felépüljenek. A film feladata, hogy megmutassa azoknak, akik ismerték Õt, és azoknak, akik nem ismerték, hogy miként lehet önzetlenül a közért, az emberekért dolgozni. Én akkor ismertem meg Katikát, amikor a hidak története elkezdõdött. Ma azt mondom, szerencsés ember vagyok, mert én tudósíthattam egy nagy terv valóra válásáról, és megismerhettem Molnár Katalint. Ha nem ismertem volna, az életem egy olyan résszel lenne szegényebb, amely az életem nagy könyvében egy fontos fejezetként szerepel. A film Molnár Katalinnak állít emléket, és azon leszek, hogy ez a film Az Ipoly-hidak minél több emberhez eljusson. Már most jó hírként közölhetem, hogy május 22-én Budapesten fogják vetíteni az Uránia Nemzeti Filmszínházban a határon túli dokumentumfilmek vetítésén. Kérem, fogadják szeretettel ezt a filmet, és kérem Önöket, Titeket, hogy úgy tisztelegjenek, tisztelegjetek Katika munkássága elõtt, hogy folytatják, folytatjátok azt. Szeretettel: Gál Sándor

6 6 Kürtös Közélet - Kultúra május Májusfát állítottak Emlékszem, még a múlt század hetvenes éveiben, ha elvétve is, de élt az a szokás falvainkon, hogy május elsejét megelõzõ este a legények májfát állítottak a lányos házak bejárati kapuja elé vagy a ház udvarán. Napjainkban néhány településünkön májusfaállítással próbálják megakadályozni, nehogy teljesen feledésbe merüljön ez a régi szép szokás. Így van ez Kelenyén is, ahol az elmúlt évek során minden évben hatalmas májfát állítottak a kultúrház elõtti téren. Idén sem feledkeztek meg róla, hiszen április utolsó napjának kora estéjén fiatalok és idõsek egyaránt érdeklõdéssel kísérték a mintegy 15 méter magas májusfa színes szalagokkal történõ feldíszítését és felállítását. /B.Gy./ Száraz a fa, zörög a levele, gyere te barna kislány, öntözd meg! - hallottuk a legényektõl ismét, a májfaállítás hagyományát megelevenítõ kultúrmûsorban. A leányok színes szalagokkal feldíszítették a sudár fa koronáját, melyet a legények felállítottak a Szent Erzsébet parkban. Közben az asszonykórus dalokkal, a lányok pedig táncukkal szórakoztatták a szép számban összegyûlteket. A tábortûz meggyújtása után a gyerekek kürtõskalácsot süthettek, illetve a polgármester paprikás krumpliját lehetett megkóstolni, amelyhez elfogyasztott bor kellõ alapot nyújtott a késõ estig tartó zenés szórakozáshoz. Czibulya Márk Májusfa díszíti Óvár fõterét Májusfával köszöntötték a fiatalok a szerelem hónapját. Egy régi szép szokás felelevenítése tette mozgalmassá április utolsó estéjét. Legények hada, már amennyire ezt egy ilyen kis községben el lehet mondani, egy délceg jegenyét választott májusfának, melyet jókedvûen hoztak a határból a falu parkjába. Itt már leánysereg várta õket, kik szalagjaikkal díszítették a koronáig megcsupaszított fát. A nem kis ügyességet igénylõ faállítást - bár nem volt ennyire jókedvû - mégis nagy örömmel, zeneszóval fogadták. E régi szép szokás felelevenítését községi bográcsgulyás jutalmazta. Él még bennünk a kultúra utáni vágy, s ez az április 30-a bizonyítéka annak, hogy az óvári fiatalok igenis ápolják õseik hagyományait. -vízi- Ipolybalogi megemlékezés Az elmúlt évek hagyományainak megfelelõen Ipolybalogon idén is megemlékezést szerveztek a II. világháború befejezése, a béke beköszönte, a fasizmus alóli felszabadulás alkalmából. A lakosok a temetõkertben található Sírbatétel c. szobor elõtt emlékeztek meg azokról az ipolybalogiakról, akik a háborúban vesztették el életüket. A megemlékezést a Bukréta hagyományõrzõ csoport világháborús dalokkal kezdte, majd ifj. Balázs Péter szavalata folytatta. Az alapiskola énekkarának elõadása közben a falu polgármestere, Cseri Lajos és a Csemadok Ipolybalogi Alapszervezete képviseletében Bodzsár Eszter helyeztek el koszorúkat a szobor talapzatán. ( LA )

7 2012. május K ö z é l e t Kürtös 7 Van visszaút? Érdeklõdéssel olvastam a Felvidék.ma hírportálon Szávay Istvánnal, a határon túli magyarokért felelõs jobbikos képviselõvel Hiszem és hisszük, hogy van visszaút! címmel megjelent beszélgetést. A riporter a szlovákiai parlamenti választások eredményeirõl, a magyar kormány felelõsségérõl és feladatairól, valamint pártja nemzetpolitikai elképzeléseirõl kérdezte a jobbikos országgyûlési képviselõt. Mit mondjak, nem voltam elragadtatva válaszaitól. Szerinte azt is látni kell, hogy Bugárék üzeneteire a felvidéki magyarság körében van fogadókészség, és ez komoly figyelmeztetés, amelybõl az MKP-nak is le kell vonnia a megfelelõ következtetéseket. Kár, hogy nem nevesítette, mely üzenetekre gondolt. Feltenném a kérdést, miért, az MKP üzeneteire nincs fogadókészség? Az idei választásokon a párt programjára leadott közel száztízezer szavazat tán nem errõl tanúskodik?! És azt is világosan látni kell, hogy a Most-Híd üzeneteire jobbára az identitástudatukban meggyengült vagy szlovák iskolába járt, avagy vegyes házasságban élõ szlovákiai magyarok fogékonyak igazán. Arra a riporteri kérdésre, hogy ismerve a tavalyi népszámlálás riasztó adatait és a parlamenti választás kimenetelét, van-e visszaút, és ha igen, a Jobbik hogyan tudna ehhez hozzájárulni, a riportalany határozott igennel válaszolt. Mint mondotta, Hiszem és hisszük, hogy van visszaút! A Jobbik nemzetpolitikájának középpontjában a szülõföldön való megmaradás támogatása áll, elõbb azonban a lelkeket kell megmenteni, és az emberekben erõsíteni kell az összetartozás érzését. Úgy gondolom, nyitott kapukat dönget a tisztelt képviselõ úr, hiszen a mostani magyar kormány is hangsúlyozottan a szülõföldünkön való megmaradást szorgalmazza, amihez igyekszik megadni minden tõle telhetõ támogatást. Ami pedig az összetartozás érzésének erõsítését illeti, nemde ennek egyik beszédes megnyilvánulása a könnyített honosítási eljárás megadása az anyaország határain kívül élõ magyaroknak? Mi, felvidéki magyarok is reménykedünk abban, hogy van visszaút, de az már most jól látható, hogy nem lesz könnyû. Ha rövid idõn belül nem szedjük magunkat össze, a legjobb anyaországi nemzetpolitika sem segít rajtunk. Mert kérdezem én, hogyan lehet azon segíteni, aki nem kíván, vagy valami miatt fél kisebbségi jogaival élni? Itt van például az anyakönyvi törvény, amely lehetõvé teszi a keresztnevek magyar nyelven való anyakönyvezését. Hányan éltünk vagy élünk vele? Vagy hányan nem kérték, nem kérik kényelembõl, közömbösségbõl, netán gyávaságból /ami meggyengült identitástudatra vall/ személyi igazolványukban a szlovák helyesírás szerint beírt családnevük kijavítását? És ha ehhez vennék maguknak a fáradságot, akkor már egy füst alatt a szlovák utónevüket is magyarosíthatnák. Például, hogy csak egy kitalált nevet mondjak: Keèkeš Tichomír. Nem szebben mutatna a személyi okmányban a Kecskés Tihamér? Félõ, hogy az a szlovákiai magyar, akit végképp nem zavar, hogy a szüleitõl, nagyszüleitõl örökölt, ráadásul szép magyar hangzású neve szlovákosan szerepel személyi okmányaiban, az életben nem fogja igényelni nemhogy a magyar állampolgárságot, de kisebbségi jogainak bõvítését sem. És tartok tõle, hogy sokan, nagyon sokan vannak ilyenek. És örülhetünk, ha egyáltalán magyar nemzetiségûnek vallják magukat. Ugyanakkor ismerem a kifogásokat, hogy költséges és sok utánjárást igényel a szlovákosan beírt családnév kijavítása, mert ebben az esetben, ugye, nem csak új személyi igazolványt, hanem új jármûvezetõi jogosítványt, útlevelet, betegbiztosítási kártyát stb. is csináltatni kell. És nem felejtik el hozzátenni, mindettõl függetlenül magyarnak vallják és tartják magukat, mert ez nem a névhasználaton múlik, és így tovább, és így tovább. Azt elfogadom, hogy ez az idõs embereket már nem foglalkoztatja, és nem is kívánhatjuk el tõlük, hogy öregségükre új személyi okmányokat csináltassanak, de a fiatalabb nemzedék tagjai, igenis, tegyék meg ezt vonakodás nélkül, hozzanak ennyi áldozatot magyarságukért, hogy gyermekeik és unokáik neve már - megint csak kitalált neveket említek - Ïulai helyett Gyulaiként, Èekeš helyett Csekesként, Šo¾moši helyett Solymosiként kerüljön az anyakönyvi kivonatba. Ez természetesen még csak kezdete a visszaútnak. /Bodzsár/ KIP A Kürtösi Ipolymente Partnerség (KIP) Polgári Társulás, amely 2008-ban alakult, székhelye Leszenye, márciusban tartotta évzáró közgyûlését. A tagság száma 45, melybõl 34 az önkormányzat, a többi fõleg vállalkozó vagy más polgári társulás. A KIP tevékenysége tagságának együttmûködésére épül, melynek célja a térség hosszantartó fejlõdésének biztosítása, emellett a gazdasági, a szociális, a kulturális, a sport, a társadalmi és a szellemi élet segítése és kibontakoztatása a lakosság bevonásával és megnyerésével. Ez magával hozhatja a térség szükségleteinek, feltételeinek és potenciáljának jobb megismerését, amely végsõ soron az életszínvonal emelésével járhat. A KIP ezen a téren megfelelõ reklámtevékenységet is folytat, hogy a lakosság és az érdeklõdõk általában jobban megismerjék évi tevékenységüket, és hogy mi folyik a térség falvaiban. Így az egymásról való tájékozottság is nagyobb. A 2011-es évrõl szóló beszámoló sikerként könyveli el, hogy három projektet adtak be, és mind a három sikeres volt. Ezenkívül tagjai lettek a Besztercebányai Vidéki Parlamentnek és a Helyi Akciócsoportok (HACS) Nemzeti Hálózatának. A tagok közül többen részt vettek különbözõ innovációs programok megtekintésén, iskolázásokon, exkurziókon idehaza és külföldön (Olaszország), konferenciákon. A KIP múlt évi gazdálkodása a céloknak és programoknak megfelelõen alakult, és pozitív szaldóval zárult. Az évzáró közgyûlésen új tisztségviselõket is választottak, jóváhagyták az alapszabályzat módosítását, új tagokat vettek fel, és elfogadták a 2012-es évi programot. Az ülés végén kultúrmûsorra került sor, melyen csali és ipolybalogi szereplõknek tapsolhattak a résztvevõk. Az ülést Ing. Katarina Škrdlová vezette, aki továbbra is a társulás elnöke maradt. Balogh Gábor

8 8 Kürtös Kultúra május ANYA CSAK EGYETLEN ADATIK Közel száz éve, 1914-ben az Egyesült Államok kongresszusa rendelte elõször állami ünneppé az anyák napját. Európában a húszas években kezdõdött megünneplése, és ezt az amerikai eredetû hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg - az elsõ megemlékezést 1925-ben tartották. Magyarhonban az ünnep hamar összekapcsolódott a májusi Mária-tisztelet hagyományával. Ma már olyan természetes megemlékezõ ünnepként üljük meg, amely vallási és társadalmi szempontból egyaránt égetõ problémánkra irányítja figyelmünket: a család, az anyaság tisztelete és megbecsülése nélkül nincs emberi és nemzeti jövõ. Nálunk a rendszerváltásig már csak az idõsebbek emlékezetében éltek a két háború közti idõszak anyák napi ünnepségeinek szokásai. A szocialista rendszer hajnalán és a késõbb születettek negyven évig kénytelenek voltak beérni az egyre zajosabb nõnapi összejövetelekkel, amelyeken évrõl évre derék nyakkendõs elvtársak méltatták a dolgozó nõk társadalmi szerepét, és nagyra értékelték, hogy az új világrend beköszöntésével megvalósult a nõk egyenjogúsága. A férfiakkal egyenrangú munkát vállalhattak, igaz, kevesebb fizetésért, az emancipáltság jegyében. De vajon változott-e a nõk megbecsülése az új demokráciában? Mondjuk meg õszintén, nem sok tekintetben. Munkavállalókként egyértelmûen romlott a helyzetük. Például a bevásárlóközpontokban dolgozó feleségeknek, anyáknak nemhogy szabad szombatjuk, de szabad vasárnapjuk sincs. És a család megélhetése szempontjából hányan kénytelenek munkát vállalni külföldön, sok esetben három mûszakban és megalázóan kevés pénzért. Miközben alig marad idejük a családra, a gyermeknevelésre. Ha elfogadjuk, hogy az elmúlt több mint két évtizedben vajmi keveset javult a nõk társadalmi megbecsültsége, tegyük fel a kérdést, mennyiben változott otthoni megbecsülésük, tiszteletük? Sajnos nem csökkent a családon belüli erõszak, amikor durva vagy iszákos férjek kedvükre terrorizálhatják, lelkileg és testileg is bántalmazhatják asszonyaikat. S ennél már csak az lesújtóbb, amikor alkohol vagy kábítószer hatása alatt a gyermek kezet emel szülõanyjára. Ehhez képest az már, pestiesen szólva, csak pite, amikor kamaszkorú vagy felnõtt gyermek még csak nem is alkoholos befolyásoltság alatt, akármikor lelkiismeret-furdalás nélkül lehülyézi, és bocsánat a kifejezésért, lekurvázza az anyját. Csak azért, mert bátorkodott szóvá tenni gyermeke minõsíthetetlen viselkedését vagy bárdolatlanságát. Hová jutottunk?! Oda, hogy immár a gyermek mondja meg szüleinek, hogy mit igen, és mit nem szabad tenniük, mondaniuk?! Valahol olvastam, és üzenem ezeknek a gyerekeknek, hogy amikor anyád azt mondja neked, ne tedd, ne az jusson eszedbe, hogy meg akar gátolni valamiben, hanem, hogy szeret, és meg akar védeni. És feltétlenül jusson eszükbe, hogy anya csak egyetlen adatik. Gyermekként, ha elestél fel ki segített? Te tudod legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelõ vagy édes, melletted állt, segített s féltett. Lehet, most rajtad a sor Állj elibe! Mondd, hogy anyám szeretlek! És õrködöm feletted. És aki csak egyszer is az életben megbántotta az anyját, vagy durván bánt vele, anyák napján ne virágot vigyen neki, vagy ha mégis, elõbb azonban kérjen tõle bocsánatot! /bodzsár/ Anyák napi ünnepségek Ipolynagyfalu - Az iskolások szavalatai tették színesebbé az óvodások szép mûsorát, amellyel köszöntötték a helyi kultúrházban összegyûlt édesanyákat, nagymamákat. Ezt követõen a gyerekek egyegy szál virág átnyújtásával fejezeték ki köszönetüket és hálájukat édesanyjuk szeretõ gondoskodásáért. A községi hivatal jóvoltából a vendéglátással egybekötött rendezvény további részében az ipolysági Kincskeresõk citerásai szórakoztatták az ünnepség résztvevõit. /Br/ Ipolykér - Az anyák napi ünnepségre a helyi kultúrházban összegyûlt édesanyákat és nagymamákat Suchánsky Pál polgármester üdvözölte, és köszönte meg családjukért, gyermekeikért vállalt áldozatos munkájukat. Az iskolások szavalatai után a polgármester egy-egy szál vörös rózsával kedveskedett az ünnepelteknek. Kedves színfoltja volt a rendezvénynek a múltidézõ film bemutatása, amely a község közeli múltjának történéseit elevenítette fel. Megvendégeléssel ért véget az anyák napi ünnepség. /ár/ Ipolybalog - A Csemadok Ipolybalogi Alapszervezete és az alapiskola közös szervezésében került sor május második vasárnapján a hagyományos anyák napi mûsorra, amely Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnökének üdvözlõ szavaival kezdõdött. Ezután a település oktatási intézményei: az óvoda, az alapiskola és a mûvészeti iskola diákjainak közös kultúrmûsora következett. A kisebb és nagyobb gyerekek versekkel, dalokkal, táncokkal köszöntötték anyukáikat, nagymamáikat s a szép számban megjelent közönséget. Tarka programjukat az iskola énekkarának fellépése koronázta meg. -ná- Ipolyszécsényke - Hagyományosan május elsõ vasárnapján a templomban, a szentmise után rövid verses összeállítással köszöntötték a fiatalok az édesanyákat, nagymamákat és mindnyájunk égi édesanyját, Szûz Máriát. -ke- Óvár - Május elsõ vasárnapján minden évben az anyukákat ünnepeljük. Óvárban nem volt ez másként az idén sem. A kultúrház melletti kis színpad mulatós zenével fogadta az ünnepelteket, az anyukákat, nagymamákat. Az ünnepi köszöntõ után színes mûsorral köszöntötték a helyi magyar tanítási nyelvû óvoda lurkói az anyukákat. Ezután az Árpád-házi Szent Erzsébet Alapiskola tanulói verses, énekes programja könnyeztette meg a nézõket. A programból szervesen kivette részét az a maroknyi felsõ tagozatos is, akik a varbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában tanulnak. A szál virág, melyet minden jelenlévõ anyuka megkapott, nem fejezheti ki ugyan teljes mértékben azt a szeretetet, azt a hálát, amit irántuk érzünk, illetve amivel tartozunk nekik, de mégis egy gesztus, mely igyekszik megmutatni anya csak egy van. A virágok mellé csokorba kötött dalokkal kísérte a Szivárvány folklórcsoport munkájába újonnan bekapcsolódott fiatalok néptáncát a sok esetben már nem anyuka, hanem nagymama korú asszonykórus. /vj/

9 2012. május Hitélet Kürtös 9 E D É N Y É S C S O N T T O R O N Y Jó pár évvel ezelõtt az egyik hitét nem gyakorló, de általam felettébb szeretett rokonommal vettem részt egy májusi litánián. (A májusi litániáról bõvebben lapunk 11. oldalán olvashatunk Balga Zoltán atya cikkében.) Nekem nem tûnt fel semmi különleges, ám a nem templomba járó családtagom elég furcsa érzésekkel és gondolatokkal tért vissza onnét. Ezeket mondta: Miért imádkoztok edényekhez, meg elefánttornyokhoz? Nem tudtam mit válaszolni, ugyanis elgondolkodván, eszembe jutott, hogy a májusi litániában tényleg mondunk olyat, hogy Tiszteletes edény meg hogy Elefántcsontból való torony - könyörögj érettünk! Tényleg mondunk olyat, és mégsem tudom, hogy mi az... S talán sokszor van ez így, hogy aki hívõ, annak fel sem tûnik egy-egy ilyen furcsaság a megszokott imák közben. Hisz aki gyerekkorától ezt hallja és vallja, annak mindez természetes. De hogy ne csak higgyük és valljuk, hanem értelmünkkel fel is fogjuk azt, egy-két példát nézzünk meg jobban, hogy rájöjjünk: még ha furcsa is, de egyáltalán nem butaság Szûz Máriát pl. Tiszteletes edénynek, vagy Elefántcsontból való toronynak nevezni (Szent Ágoston elvét gyakorolva tesszük ezt: Hidd, hogy megértsd. Értsd meg, hogy hidd. ) Tiszteletes edény. Hol máshol kellene választ keresnünk értetlenségünkre, ha nem a Szentírásban? Az Ószövetség egészen a kezdetektõl (Teremtés könyve) az edény kifejezést használta az emberi testre: amint az edényt megtöltik valamilyen tartalommal, úgy lehelte bele a lelket Isten Ádám atyánk testébe. Sõt, nemcsak a testet, hanem magát az egész embert (testestül-lelkestül) is jelenti. A próféták is (kiknek a Szûzanya szintén Királynõjük) allegorikus értelemben beszélnek az emberrõl mint edényrõl: Jaj annak, aki perbe száll formálójával Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? (Izajás), vagy: Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben (Jeremiás). Az Újszövetségben pedig maga Szent Pál is használja ezt a hasonlatot. De az Isten szava az Apostolok cselekedeteiben minden eddiginél nyilvánvalóbb, mikor Saulról beszél: Kiválasztott edényem õ nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elõtt. Látjuk, az edény ebben a környezetben az embert jelenti. S hogy miért? Az edény szükségelteti és feltételezi a mesterembert, a mûvészt, aki elkészítette õt. Õ választotta ki az anyagát, õ adott neki alakot, amivel elõre elrendelte egy bizonyos feladatra, amire szolgálnia kell. Az edény magában és magától üres. Meg kell tölteni kellõ tartalommal, amelyet hordoznia kell. Eljuttatni ahhoz, akinek szüksége van rá. Az edénynek tehát közvetítõ feladata van. Az ember is magától üres, magát nem tudja megtölteni. Kívülrõl lehet csak megtölteni tartalommal, amit hordozni fog. Ezt a küldetésszerû tartalmat pedig vagy tartjuk, hordjuk és gyarapítjuk, vagy esetleg kiöntjük, eltékozoljuk. Gyönyörûen fejezi ki tehát a Lorettói litánia, hogy Szûz Mária mint Tiszteletes edény, magában hordozta a kívülrõl, Istentõl kapott magzatot - magát az Isten Fiát. Ez volt Mária feladata az emberiség történelmében: elvinni Istent az embereknek. S hogy miért Tiszteletes edény? Nazianzi Szent Gergely szerint ez a tisztelet (latinul vas ) Ádám atyánk paradicsomi, természetfölötti állapotát jelentette még az õsbûn elõtt. Szûz Mária pedig egészen a fogantatásától kezdve teljes mértékben megkapta ezt az állapotot, ezt a tiszteletet, a bûn nélküliséget, amit mint edény hordozott és gyarapított. Így már talán mégsem tûnik butaságnak Szûz Máriát Tiszteletes edénynek hívni. Érdemes még egy furcsa példát megvizsgálni, ami szintén feltûnést keltett. Szûz Mária mint Elefántcsontból való torony. Ehhez tudni kell, hogy a torony a régi embereknél mindenekelõtt egy-egy város, tábor, híd, esetleg szõlõ õrzésére szolgált. Az Elefántcsontból való torony kifejezést a litánia a Szentírás egyik könyvébõl, az Énekek énekébõl vette át, ahol a võlegény többek között így udvarol menyasszonyának: Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó A nyakad, mint elefántcsont torony. Rendkívülien értékes és nemes anyag volt abban az idõben az elefántcsont (agyar), amit gyönyörûen, mûvészien meg tudtak formálni - ékszereket, bútorokat, sõt, palotát is készítettek belõle (Salamon). A korai középkorban pedig, mikor még a templomokban nem volt sem pasztofórium (az Oltáriszentség õrzésének falba mélyített helye), sem tabernákulum Krisztus Testének õrzésére, az elefántcsontot finoman megmûvelték - torony alakúra formálták, s abban õrizték a szentostyát. Krisztus Teste tehát elefántcsont toronyban lakozott - elõtte pedig szintén Jézus Krisztus Szûz Máriának a méhében. Nem éppen az elefántcsont, az egyik legnemesebb anyag volt a legméltóbb a Legszentebb Test elhelyezésére? S nem éppen ez a jelkép a legmegfelelõbb Szûz Máriára, aki az emberiségnek megõrizte méhében az örök élet Kenyerét? Bízom benne, ezek után kicsit jobban és mélyebben értjük, amit e hónapban naponta imádkozunk: Tiszteletes edény, Elefántcsontból való torony - könyörögj érettünk! Zolcer György, lelkiatya Várnai Zseni: S z e r e t n i Anya tanítsd szeretni gyermeked! Elsõ fogalma legyen a szeretet Mikor még bölcsõjét Ringatod, errõl szóljon meséd és dalod. Hogy együtt nõjön ez az érzelem minden gyerekkel, minden téreken, s hogy mint tavasszal a virágos ág, úgy boruljon virágba a világ, közel és távol, ahol ember él! E szót röpítse szárnyin a szél, szálljon a széles tengerek felett. Anya tanítsd szeretni Gyermeked! Papszentelések járásunkban jún. 9-én a besztercebányai Szûz Mária mennybevétele templomban a 10 órakor kezdõdõ szentmisén pappá szentelik a csábi Pintér Miroslavot és a kürti Václavík Vladimírt. Pintér Miroslav jún. 12-én 16 órakor mutatja be elsõ szentmiséjét a csábi plébániatemplomban, Václavík Vladimír június 16-án kor a bussai plébániatemplomban. Június 23-án Petõfiszállás-Pálosszentkúton pappá szentelik az óvári Vízi Gábort, aki jún. 24-én 16 órakor mutatja be elsõ szentmiséjét Óvárban. Ugyancsak a besztercebányai Szûz Mária mennybevétele templomban június 8-án diakónussá szentelik az ipolybalogi Gyurász Pált.

10 10 Kürtös Kultúra - Oktatás május XX. SZENT-IVÁNYI FERENCZ ORSZÁGBÍRÓ EMLÉKNAP Ipolyvarbó önkormányzata, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és ipolyvarbói alapszervezete immáron XX. alkalommal tartotta meg a Szent- Iványi Ferencz Országbíró Emléknapot. E kistérségi rendezvényen, mely megszakítás nélkül már idestova két évtizede szólítja meg évrõl évre a hazaszeretõ, hagyományápoló, de egyben fejlõdésünkért is küzdõ elöljáróit szomszéd községeinknek, valamint különbözõ hivatalainknak, elmondhatjuk, hogy igazi országbíró-közösség alakult ki az idõ folyamán, melyet az április 29-én megrendezett ünnepségen való részvételükkel is bizonyítottak. A megemlékezés órakor vette kezdetét ünnepi szentmisével a helyi római katolikus templomban, melyet Mgr. Zolcer György lelkiatya celebrált. Ezt követõen a templomkertben kultúrmûsor keretén belül koszorúzási ünnepségre került sor, melynek kezdetére a karancslapujtõi Deák Béla tárogató játéka hívta fel a figyelmet. A jelenlevõk köszöntését és a rövid anyaegyház-történeti tájékoztatót az ipolyvarbói asszonykórus egyházi énekei követték. Hallhattuk Pósa Lajos A hazáért címû versét ifj. Merica Róbert olvasatában, majd ünnepi beszédet mondott Ipolyvarbó polgármester-helyettese Csernyík Tibor, aki tisztelt néhai Szentiványi Ferencz õexcellenciája életútját és munkásságát méltatta kitérve a templomépíttetés bölcs elhatározására. Az õrhalmi Menyhárt Éva magyarságdalokat adott elõ, melyet követõen Fábián Bernadett felolvasta Sajó Sándor A hit címû versét. Balog Gábor a CSNTV elnöke az egybegyûltekhez intézett beszédében magyarságunk megõrzésére biztatott, és az összefogás erejére mutatott rá, mellyel, ha akarjuk, minden cél elérhetõ. A közömbösség az ember és a közösség leépítéséhez vezetõ út. Kellõ ismeretek és tudás megismerése az, ami segíti a közösséget, a megélhetést. Az ember legyen igényes elsõsorban önmagával szemben, dolgozzon önmagán, akkor hamarabb meglátja a másik, a közösség felé vezetõ utat és kapcsolatokat. A kegyelet koszorúinak és virágainak elhelyezését szintén a tárogató hangjai kísérték, majd a sírbolt megzavart csendje újra visszatért, és a templomkert is lecsendesedett. A helyi kultúrházban a távolabbról jött vendégeket és a kultúrmûsorban szereplõket szerény fogadás várta, melynek keretén belül falufejlõdési fényképkiállítást vehettek szemügyre, elemezve a múltat, jelent és jövõt. KSz Remekül szerepelt a nyéki iskola Egészen pontosan az Ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola végzõs diákjai a TESZTELÉS 9 /korábban Monitor/ megmérettetésen. Országszerte diák írta meg a teszteket, közülük magyar iskolás. A szakemberek azt mondják, hogy egy teszt akkor jó, ha sikeressége százalék körül mozog, illetve, ha annak eredménye közel áll a tanulók iskolai átlagához. Ahogy a TESZTELÉS 9 eredményeinek közzétételébõl kiderült, a kilencedikesek idei tesztelésének egyetlen meglepetése, hogy a magyar iskolák tanulói alaposan leromlottak magyar nyelvbõl és irodalomból. Ugyanakkor szlovák nyelv és irodalomból jobb eredményeket értek el. Az 59,4 százalékos teljesítmény remeknek mondható, fõleg, ha összehasonlítjuk a szlovák intézmények kiemelten gyengének mondható 54,5 százalékos eredményével. Ebbõl egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a magyar iskolákban színvonalas szlovák nyelvoktatás folyik. A magyar iskolák végzõsei három tantárgyból, mégpedig matematikából, szlovák nyelv és irodalomból és magyar nyelv és irodalomból teszteltek. Besztercebánya megyében a magyar alapiskolák közül matematikából az ipolynyéki iskola 64,3 százalékos eredménnyel a második, magyar nyelv és irodalomból 64 százalékos eredménnyel pedig az elsõ helyen végzett. /Br/ Szinte hihetetlen Ez idõ tájt zajlanak a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban a szóbeli érettségi vizsgák. Fõleg a gimnáziumok végzõs diákjai jelentkeznek nagy számban fõiskolára, egyetemre. A minap kaptam egy t, amely az egyik, viszonylag jó nevû magyarországi egyetem jogi karán és bölcsészeti karán felvételizõ diákok aranyköpéseit gyûjtötte csokorba. Szinte hihetetlen, hogy milyen hiányos tudásról tanúskodnak a felvételi beszélgetések során feltett kérdésekre adott válaszaik. Ahogy az feladója epésen megjegyezte, félelmetes tudás, biztató jövõ vár reánk... Ezekbõl szemezgettem az alábbiakban. 1. A kaszt zárt társadalmi csoport, ami között csak lélekvándorlással lehet mozogni. 2. Ahhoz, hogy valaki dzsentri legyen, tartalékos tiszti érettségi kellett. 3. Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megmûveli. 4. Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi. 5. Mi az önkormányzat? - Ahol az emberek sürgõs dolgaikat elvégzik. 6. Radnóti Miklós egész életében tudta, hogy meg fog halni. 7. Az elsõ világháborút azért vesztették el a németek, mert Bulgárián keresztül támadták meg Franciaországot. 8. Hogyan végzõdik a Hamlet? - Meghajolnak a színészek. 9. Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. 10. Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. 11. A pápa református vallású. 12. A keleti kereszténység vezetõje a tibeti láma. 13. Mi az RMDSZ? - Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tõkés László. 14. Mi a feminizmus? - A feminizmus azt jelenti, hogy a nõk el vannak nyomva a férfiak alatt. 15. Mikor tört ki az 1848-as forradalom? - Február 1-jén. 16. Magyarország jellemzõ állatfaja a béka. 17. Hol van Bõs és Nagymaros? - A Tiszán. - Hol? - A Maroson! 18. Vannak olyan helyek a Földön, ahol például éjszaka egyáltalán nincs napsütés. 19. A fáradt Odüsszeusz leheveredett egy nimfa alá. 20. A középkor virágzása a mezõgazdaság forradalmával kezdõdött /sövényvágó olló, hidraulikus szivattyú/. Közreadja: B.Gy.

11 2012. május Kultúra - Hitélet Csábi Orgonaest 2 A m á j u s i l i t á n i a május 13-án a lüktetõ zenei élettel rendelkezõ Csábon immár másodszorra rendeztek orgonaestet a falu római katolikus templomában. A község Ahlborn típusú hangszerét ezúttal a magyarországi orgonaélet talán legelismertebb nõi orgonistája, Elekes Zsuzsa szólaltatta meg. A számos díja mellett a magyar zenei élet legmagasabb kitüntetésével, Liszt-díjjal is elismert mûvésznõ a járásban jól ismert Csábi Szeder Fábián Dalegylet meghívására érkezett Szlovákiába. A koncert jelentõségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hangversenyt a balassagyarmati városi televízió, az Ipoly TV teljes hosszában fölvette. Elekes Zsuzsa mûsorának összeállításakor tekintettel volt arra, hogy ilyen jellegû koncertet ritkán hallhat a csábi közönség, így a kiválasztott mûvek magas színvonala mellett fontos szempont volt az is, hogy a legkülönbözõbb korokból származó darabok kerüljenek elõadásra: a több mint egy órás koncert mintegy 300 év orgonamuzsikáján vezette végig a hallgatóságot. A Csábi Orgonaest a tavalyi évhez hasonlóan abban is különleges volt, hogy a felcsendülõ darabok elõtt a mûvek megértését segítõ rövid kommentárok is elhangzottak. A mûsorvezetõ ezúttal is a helyi énekkar budapesti karvezetõje, dr. Tóth Árpád volt. Üde színfoltot jelentett ezen kívül még az is, hogy a pusztán hangszeres darabok mellett felcsendült a legszebb hangszer, az énekhang is, mely a Csábi Szeder Fábián Dalegyletnek, illetve a kórus szólistáinak (Híves Mária, illetve Zat'ko Veronika) volt köszönhetõ. A koncertbõl nem hiányozhatott a hazai együttes és a meghívott mûvész közös produkciója sem, mely ezúttal egy gyönyörû kortárs kompozícióban, Kocsár Miklós Ave rosa sine spina címû motettájában öltött testet. A hangverseny híre a plakátoknak és a hirdetéseknek köszönhetõen nemcsak a faluban, de a környezõ településeken is gyorsan terjedt, s alighanem ennek is köszönhetõ, hogy a csábi római katolikus templom a délután hatkor kezdõdõ hangversenyre szinte csurig megtelt a környék zenerajongóival. Elekes Zsuzsa makulátlan, precíz játéka, mûsorösszeállításának színessége, valamint hangszínek iránti rendkívüli érzékenysége (ne feledjük, az orgonisták munkájához tartozik a mûvekhez illõ megfelelõ hangszín kiválasztása is!) nem maradt hála nélkül: a publikum több perces vastapssal jutalmazta az orgonistát, s rendhagyó módon köszönetnyilvánításával le is kényszerítette a mûvészt rejtekébõl, a karzatról, hogy így szemtõl szembe köszönje meg a koncertélményt. A templom elõtti gratulációk és visszajelzések a dicséret szavain túl még egyvalamiben közösek voltak: a Nagykürtösi járás egy falujának teljes kultúrakedvelõ közönsége reméli, hogy a Csábi Orgonaest koncertsorozat tovább folytatódik, és újabb, híres mûvészek játékát hallgathatja a jövõben az orgonakedvelõ közönség. Za ko Ervin Kürtös 11 Õsi hagyomány szerint május hónapban esténként összejövünk az Úr házában, hogy égi Édesanyánkat köszöntsük a Lorettói litánia dicsérõ szavaival. Feltehetjük a kérdést: miért köszöntjük egy egész hónapon keresztül a Szûzanyát? Pusztán megszokásból végezzük a májusi litániákat, mert szüleink és nagyszüleink is így tettek? Mindannyiunk számára megerõsítést jelent õseink buzgó példája, hiszen a családi légkör az, ahol elsajátítjuk a vallásos élet alapjait, de elsõsorban mégsem pusztán hagyománytiszteletbõl imádkozzuk Mária-dicséreteinket, köszöntéseinket. A litánia (egyes falvainkban: litányija ) kifejezés egy görög eredetû szóból ered, melynek jelentése könyörgés. A liturgikus szóhasználatban szoros értelemben véve ez egy válaszos imaforma, melyben az elõimádkozó mondja vagy énekli a változó megszólításokat, melyekre a nép azonos vagy kissé változó formulával válaszol. Legõsibb formái a szentmisében az apostolok koráig követhetõk. Tág értelemben könyörgõ körmenet, mert nagyon alkalmas körmeneti éneknek. A litániákban az egyház elõször Isten irgalmáért és kegyelméért, azután a szentek - a Lorettói litániában Szûz Mária - közbenjárásáért könyörög. Kezdetük és záradékuk teljesen egyforma, kezdetben mindegyik irgalomért esedezik. Tartalma szerint az ima teljesen megfelel az egyház ez idõ szerinti szükségleteinek. Folytonos harcban a sötét hatalmakkal, melyeket önerejébõl leküzdeni nem bír, önkénytelenül Istenhez kiált segélyért. VIII. Kelemen pápa 1601-ben a Mindenszentek litániája és a Lorettói litánia kivételével betiltotta a litániák liturgikus használatát. Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv kánonja is pápai jóváhagyáshoz kötötte az egyes litániák végzését. A jelenleg is hatályos 1983-as törvénykönyv ezt a megkötést feloldotta. A Magyar katolikus lexikon megfogalmazása szerint a májusi litánia a Boldogságos Szûz Máriát köszöntõ és segítségül hívó imádság. Eredete a Párizsban fönnmaradt, 13. századi rímes litánia, mely valószínûleg a bizánci szertartás akathisztosz himnusza hatására készült körül már nyilvánosan imádkozták Lorettóban. Nyomtatásban ban, Dillingenben jelent meg Kaniziusz Szent Péter kiadásában. A Lorettói litánia eredeti alapformája egy 12x4- es invokációra épül, amelyben a Szûzanya 48 alkalommal kerül megszólításra. Ebbõl 13 Isten szûz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi elõképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynõt kéri: könyörögj érettünk!. Magyar énekelt változatában (ÉE 692., Hozsanna 199.) 4 invokáció után ismétlõdik a könyörögj érettünk!. A litánia szövege az elmúlt évszázadokban fokozatosan bõvült. Például IX. Piusz pápa a szeplõtelen fogantatásról szóló dogma kihirdetése után elrendelte, hogy azt a litániába is vegyék bele: Áteredõ bûn nélkül fogantatott királyné. XV. Benedek pápa megengedte, hogy az I. világháború alatt a Béke királynéja könyörgést is belevegyék a litániába. XIII. Leó pápa engedélyezte nekünk, magyaroknak a Magyarok Nagyasszonya megszólítás besorolását a litánia végére ben a Mennyekbe felvett királyné megnevezés is bekerült a titulusok közé. A II. vatikáni zsinat után VI. Pál pápa elrendelte, hogy a zsinat mariológiájával összhangban Máriát, mint az Egyház anyját is kérjük ebben a közös imádságban. Vidékünkön a Lorettói litániát májusban minden este elimádkozzuk templomainkban. Tegyük május hónapban mi is ezt, fussunk Mária elé örömeinkkel és bánatunkkal, hiszen Õ az, aki valóban meghallgatja a mi könyörgéseinket. Balga Zoltán, ipolysági káplán

12 12 Kürtös Kultúra - Közélet május Mikszáth gyönyörû erdõcskéje Kettõs apropója is van annak, hogy havilapunk májusi számában Mikszáth Kálmán Krasznahorka c. elbeszélését közöljük. Egyrészt e hónap 28-án emlékezünk a nagy palóc halálának 102. évfordulójára, másrészt az elbeszélés címe s egyben témája is idõszerû, hisz a krasznahorkai vár újjáépítéséért magyarországi és szlovákiai szervezetek, intézmények mozdulnak meg, fognak össze, s kezdenek gyûjtésekbe, hogy a vár leégett tetõszerkezetét s a tûz okozta egyéb károkat minél rövidebb idõ alatt kijavíthassák, s helyreállíthassák e felbecsülhetetlen értékû kulturális emléket. Magyar civil szervezetek gyûjtenek a krasznahorkai vár felújítására Nemzeti Összefogás - Krasznahorkáért néven indított gyûjtést a tûzkárosult krasznahorkai vár felújítására több szlovákiai magyar civil szervezet. A gyûjtés április 3-ig tart. A jótékonysági gyûjtés elindítására némi késedelemmel került sor, mivel a szlovák belügyminisztérium elõször elutasította annak bejegyzését. A belügyminisztérium elõször azzal utasította el a kezdeményezés bejegyzését, hogy a gyûjtés nevét a szervezõk csak magyar nyelven jelölték meg - magyarázta a késedelem okait Polgár Hajnalka, a gyûjtést szervezõ egyik civil szervezet, a Magyar Polgári Kör alelnöke. Hozzátette: miután a szervezõk a gyûjtés nevét kétnyelvûvé tették, elhárult az akadály a bejegyeztetés elõl. Polgár Hajnalka elmondta: a gyûjtés a nemzeti összefogás jegyében, közhasznú céllal, a történelmi-kulturális örökség támogatására és védelmére indult. Bevételét a szervezõk a Krasznahorka várát ért pusztító tûzvész által okozott károk helyreállítására, valamint a vár helyiségeinek, gyûjteményeinek és kiállításainak felújítására szánják. Hozzátette: a Szlovák Nemzeti Múzeum által meghirdetett gyûjtés mellett ez az egyedüli olyan szlovákiai kezdeményezés, amely kifejezetten e célból indult. A gyûjtést a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás, a Magyar Polgári Kör, a Magyarok Szövetsége, a Somorja Hangja - Vox Samariae, a VIA NOVA Ifjúsági Csoport, az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés, a Gradus Montana Polgári Társulás és a Pázmaneum Polgári Társulás hirdette meg és felügyeli. internet Tótul azt jelenti: gyönyörû erdõcske, hanem ez a név nem illik rá, mert egy mészkõsziklás hegyen áll, amely éppen nem tûri meg a fát, hanem kopáron fehérlik messze vidékre. A vár keletkezését így mesélik kukoricahántás közben a gömörmegyei öregek: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag volt, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni. A gazdagsága onnan lett, hogy mikor egyszer a nyáját legeltette a Somhegyen, nagy rakás aranyat talált és egy követ. Hazavitte az aranyakat, a követ pedig odaadta a gyerekeinek, hogy játszadozzanak vele. Késõbb észrevette, hogy a kõ éjjel világít. - Hm, ez jó lesz - gondolta - legalább nem kell fáklyát égetni! S elvette a követ a gyermekektõl. A követ azonban meglátta nála egy izmaelita s meg akarta tõle venni. Száz dénárt ígért érte. - Nem adom a követ pénzért, mert pénzem van, hanem odaadom egy borjas tehénért. Az izmaelita elhozta a tehenet, de a juhász gyerekei nagyon szerették a követ, hát így szólott: - Nem adom oda a követ a tehénért sem. - Hát tudod mit - mondta az izmaelita - egy egész gulyát adok érte. Szeget ütött most a juhásznak a fejébe ez az ígéret s miután ezentúl minduntalan kérték, csalogatták tõle a követ a környéken lakó bérlõk, és még messze földrõl is jöttek evégbõl hozzá ravasz kalandorok, belátta, hogy a követ nem tarthatja tovább magánál, mert megölik érte, hanem hát, ha már így van, elviszi ajándékba magának a királynak. Ült pedig akkoriban a trónon IV. Béla. Ehhez ment a juhász s átadta neki a követ, hogy jó lesz vele játszani a királyi gyerekeknek. Béla király megörült a kõnek, mert gyémánt volt s olyan nagy darab, hogy ki sem lehetett mondani az értékét. Nagy tisztességgel vendégelte a juhászt, s tetszésére bízta, hogy kérjen tõle valamit. - Csak azt engedd meg királyom, hogy hét juhaklot építhessek magamnak a földeidre. No, ugyan ezt a csekélységet miért tagadta volna meg a király a juhásztól? Hazament a juhász, s hét várat épített a talált aranyon, Tornát, Cseszneket, Berzetet, Sólyomkõt, Pelsõczöt, Szádvárt és Krasznahorkát. Tudom, megörült nekik a király, mert bizony szükség volt rájok nemsokára. A juhászt Bebeknek hítták, s nevével sokszor, sok századon át találkozunk a történelemben. Negyedik Béla óta egész Ferdinándig mindig a Bebek-családé volt Krasznahorka. Együtt támadt e család a várral, s míg csak állt, mindig övé volt. Pedig nehéz harcokat kellett itt vívni nem egyszer. Legnevezetesebb ezek közt, midõn Bebek Ferencet az 1556-iki országgyûlés Ferdinándtól való elpártolásáért számadásra hívta fel; mivel pedig nem jelent meg, számûzetésre ítélték s ellene Detrik és Pukheim vezéreket küldték teljes hadi felszereléssel s több mint ötezer katonával ban kisasszonyok elõtti vasárnapon, a várbeliek kitörtek az ostromlókra, szétverték õket s egész Rozsnyóig kergették, ágyúikat és hadi felszereléseiket pedig elfoglalták. Sokáig is így csúfolták az osztrákpártiakat országszerte: Mikor megyünk Krasznahorkára? A Bebekek után a koronáé lett a vár, és királyi kapitányok védelmezték ben Andrássy Péter uramat találjuk ott kapitányul, aki Erdélyben valami praktikába keveredett Báthory István fejedelem õnagysága ellen s miután emiatt rengeteg javaitól megfosztották, ide Magyarországra menekült s itt Rudolf király mint ideiglenes alkalmazást adta neki e várkapitányságot. De az Andrássy-családnak nagyon megtetszett ez a hely, s az ideiglenességbõl olyan véglegesség lett, hogy még 1945-ig az Andrássyaké maradt a máig lakható vár. Természetes, hogy a megtartása ezentúl se volt kényelmes dolog. A kuruc csaták nem zajlottak le nyomtalanul fölötte sem. Hol a kurucok lõtték, hol a labancok, amint ezek voltak künn vagy benn. Kétszer is megcserélõdött a szerep! Egyszer a Thököly ellen küzdõ Schulcz tábornok egy álló esztendeig tartotta megszállva nagy haddal, s mégsem vehette be, míg a vár ura aztán hallotta Thököly bukását, s maga is átment az udvar hûségére. Jó Rákóczi Ferenc kurucai egy pár év múlva megint csak benéztek s harcoltak benne. Hanem aztán ez utolsó is volt. Azóta mély csend van Krasznahorkán. A harcos idõk jeléül legfeljebb néhány ócska ágyú ásít ott a várfokon, egyike pláne ezzel a bemutatással: Franciscus Bebek me ferri jussit ( Bebek Ferenc hozatott engem, 1547-ben.) Jó is ez a csend ott. A vár egyik kápolnájában üvegkoporsóban egy szép asszony fekszik fekete ruhában, Andrássy Istvánné Serédy Zsófia. S az a szép asszony mégsem tud egészen elaludni, mégsem tud elporladni. Csodának mutogatják a holttetemet, mely kétszáz éve már ott fekszik mereven, de azért olyan, mintha tegnap temették volna oda. A ruha elporlad rajta idõnkint, új fekete ruhába öltöztetik újra, de nem tud elenyészni, porrá lenni... mintha várna-várna valakire...

13 2012. május Évfordulónaptár Kürtös 13 * 60 éve, május 3-án hunyt el Csanády György magyar költõ, újságíró, rádiórendezõ, a Székely himnusz szövegének szerzõje. (*1895) * 100 éve, május 5-én hunyt el Kubányi Lajos (Alsóesztergály) festõmûvész, gyógyszerész. (*1855) * 185 éve, május 7-én született Vajda János költõ, publicista, az elsõ szimbolista, a Kisfaludy Társaság rendes tagja. ( 1897) * 100 éve, május 9-én született Ottlik Géza író, mûfordító. A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. ( 1990) * 20 éve, május 11-án halt meg Kolozsvári Grandpierre Emil író, mûfordító, irodalomkritikus. (*1907) * 100 éve május 14-én született Hegedüs Géza író, újságíró, költõ, kritikus, tanár, dramaturg. ( 1999) * május 16-án halt meg Forbáth Imre csehszlovákiai magyar költõ. (*1898) * 105 éve, május 17-én született Dsida Jenõ erdélyi magyar költõ. ( 1938) * 75 éve, május 18-án született Lászlóffy Aladár romániai magyar költõ, író, mûfordító, szerkesztõ. ( 2009) * 40 éve, május 18-án halt meg Csépe Imre költõ, író, a vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedõ alakja. (*1914) * 25 éve, május 18-án halt meg Bajomi Lázár Endre író, irodalomtörténész, mûfordító, újságíró. (* 1914) * 85 éve, május 23-án született Ancsel Éva magyar filozófus, költõ, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. ( 1993) * 40 éve, május 25-én halt meg Szabó Gyula losonci festõmûvész, az 1945 utáni szlovákiai magyar kultúra egyik legkiemelkedõbb egyénisége. (*1907) Ottlik Géza Budapesten született május 9-én. Apja belügyminisztériumi titkár, császári és királyi kamarás, akit másfél éves korában elveszített ban a kõszegi katonai alreáliskola, ben a budai katonai fõreáliskola hallgatója. A katonaiskola mûveinek meghatározó színhelye. Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem matematikafizika szakára. Elsõ írásai a Napkeletben jelentek meg. Egyetemi hallgatóként az Új Nemzedék munkatársa, 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztõje ben Babits közölte a Nyugatban A Drugethlegenda címû elbeszélését. A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva. Huszonöt év magyar irodalma címmel elõadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított, és hangjátékot is írt. A dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életbõl, fordításokból élt. A kitelepítéstõl csak az írószövetség közbenjárása mentette meg. Kényszerû hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetõk címû kisregénye, amelynek elsõ változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag. Az Iskola a határon címû regénye 1959-ben jelent meg. Ez Ottlik legfontosabb mûve, s bár megjelenése idején csak szerény visszhangot váltott ki, de valódi rangja mindinkább megmutatkozott, a hetvenes években példaértékû mûvé vált az újabb írónemzedékek új szemléletre törekvõ alkotóinak szemében õszén Ottlikot kitûnõ fordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernõ-díjat, ben Örkény-díjat kapott október 9-én Budapesten halt meg. Írásmódjára kezdetben Kosztolányi és Márai, valamint André Gide volt a legnagyobb hatással; Kosztolányit élete végéig mesterének vallotta. Dsida Jenõ 1907-ben született Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja Csengeri Tóth Margit, aki Beregszászon élt. Dsida Jenõ gyermekkorát beárnyékolta az elsõ világháború. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitõl keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezõn. Dsida Jenõ Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Kora ifjúságától kezdve költõnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költõi pályáján. Legtöbb verse a Cimbora címû folyóiratban jelent meg ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. A Pásztortûz, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Lapok, az Erdélyi Fiatalok, majd a Keleti Újság címû irodalmi folyóirat szerkesztõje lett ban jegyezte el nagy szerelmét, Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak. Dsida Jenõ szívbetegségben szenvedett ban meghûlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetõben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte. A háború, a trianoni döntés következménye és fiatalkori szívbetegsége rányomta hangulatát a költõ életmûvére. A részvét, a szenvedõkkel való együttérzés költõje volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérõ témája a haláltól való félelem, a mély katolikus vallásosságából eredõ versei és szerelmes versei. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését megpróbálták örökre elfelejtetni. Gépírással terjesztették, de nagyon sokáig csak a legendákban létezett.. Szerk.

14 14 Kürtös Közélet május Az orvos tanácsolja Út a tudatos gyógyulás felé E l õ s z ó A kvantumfizika hatására az élõvilág csodálatosan új tudománya fejlõdött ki, amely az élõ szervezetet energiamezõként írja le. Benne az emberiség õsi hagyománya, a test energiatermészetérõl szóló felfogás nyer igazolást. Ez a lüktetõ energiatest irányítja szervezetünk minden biokémiai és bioelektromos folyamatát. A gyógyszerek hatása is azon alapul, hogy a bennünk lévõ energia befolyást gyakorol a szervezet energiamezõjére. A gyógyszerek, energiájuk hullámszerû terjedése révén, információkat közvetítenek testünknek. Segítségükkel az ott kialakult energiahiány ideális esetben pótolható. Ha meg akarjuk ismerni a látszat mögött rejtõzõ valóságot, meg kell tanulnunk energiákban gondolkozni, vagyis megkérdezni magunktól: Milyen energia húzódik meg e mögött? Hogyan jön létre? Milyen hatása van? Miképpen tudnám ezen energiákat harmonikus egyensúlyba hozni? A vizsgálódás eredményeként nyert felismerés nem ritkán krízishez vezet. Ám a valóságos helyzetek mindig legalább annyi pozitívumot, mint negatívumot hordoznak magukban. Csak ha túljutunk rajta, tud oldódni, s megoldást nyújtani a krízis. A krízis szó eredeti jelentése döntés vagy fordulópont, s egy adott helyzetben valóban döntõ fordulatként jelentkezhet. Következésképp minden fejlõdési folyamat szükségszerû velejárója. Testünk üzenete Elõbb-utóbb minden ember felteszi magának a kérdést: mi az élet értelme, és keresi a lehetõséget, hogy jobban megértse az életet s benne önmagát. E téren maga az élet küldött nekünk csodálatos hírnököt, aki mindent készségesen megmutat és megmagyaráz. Többnyire csupán azért nem ismerjük fel, mert túlságosan is közel áll hozzánk. A testünkrõl van szó. Miközben megtanuljuk megérteni üzenetét, saját magunkat értjük meg, az életet, az egész teremtett világot s végül Istent. Testünk, az élet e rendkívüli hírnöke, nem csupán azt mondja el nekünk, miben vétettünk az élet ellen: mindig pontosan megmondja azt is, mit kell tennünk, hogy ismét teljes harmóniában élhessünk. EGÉSZSÉG Szüntelenül üzeneteket küld, nem csak a különféle betegségek tünetein keresztül, de arckifejezésünk, mimikánk, kézmozdulataink vagy éppen járásmódunk révén is. Így a betegségeket világosan felismerhetjük, ráadásul testünk lelki alkatunkról is felvilágosítással szolgál. Üzenete nyomán az egyébként láthatatlan válik számunkra láthatóvá, hogy felismerhessük, s ha egy tünetet figyelmen kívül hagyunk, fájdalmat küld, hogy így irányítsa rá figyelmünket üzenetére. Az élet csodálatos hírnöke, vagyis a testünk tehát szüntelenül szól hozzánk. Csupán meg kell tanulnunk megérteni a nyelvét, engedelmesen követni tanácsait, és akkor összhangba kerülünk az élettel, harmonikus kapcsolatba a teremtett világgal. Nincs szándékomban alábecsülni a modern orvostudomány érdemeit. Ellenkezõleg: el kell ismernünk, hogy az elmúlt száz év során e területen valóban nagyszerû eredmények születek. Legyõzték a rémisztõ járványokat, melyek az elmúlt korokban oly gyakran tizedelték meg az emberiséget, s szinte minden betegség kezelésének többféle módját találták fel. Nekünk, embereknek voltaképp oly egészségeseknek kellene lennünk, mint még soha. Hiszen nem létezett még kor, amikor annyi figyelmet szenteltek volna az emberi testnek, oly sok pénzt fordítottak volna az egészség megõrzésére és visszaállítására. Ilyen körülmények között az lenne a természetes, ha csak mutatóba akadna egyegy beteg ember. Mindnyájan tudjuk, épp az ellenkezõje igaz. Soha nem volt annyi beteg ember, mint manapság. Mivel magyarázható e látszólagos ellentmondás? Elsõsorban azzal, hogy még ma sem fordítunk kellõ figyelmet a betegség természetére. Bár betegség mindig létezett, mióta csak az ember él, sokan még ma is úgy tekintenek rá, mint valami sorscsapásra, mely az egyik emberre lesújt, a másikat viszont éppoly megmagyarázhatatlanul megkíméli. Ráadásul a betegséget a legtöbben egyfajta zavarnak fogják fel, melyet a lehetõ leghamarabb meg kell szüntetni, hogy aztán továbbra is ugyanolyan helytelenül élhessenek, mint korábban. Pedig amit általában betegségnek nevezünk, az nem a tulajdonképpeni kór, csupán a betegség tünete, testi kifejezõdése. Maga a betegség sokkal inkább az emberi tudatban létrejött diszharmónia, annak jelzése, hogy az ember kizökkent természetes rendjébõl - vagyis az egész embere zavara, nem csupán a testé. S egyben persze felhívás is az eddig követett út módosítására, a tudati világ harmóniájának visszaállítására. Minden egyes betegség az élet hozzánk intézett felszólítása, feladat, melyet meg kell oldanunk, oly módon, hogy megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, kitágítjuk a tudatunkat. Lapunk következõ számában: A betegség mélyebb jelentés Kollárné, Dr. Czibulya Klára Ildikó, belgyógyász-hematológus, szakképzett homeopata Jó, ha tudjuk Emésztésserkentõ gyógynövények Orvosi angyalgyökér /Angelica archangelica/ - Sárgászöld virágzattal rendelkezõ növény, bevált szer gyomorrontás, a puffadás és a kólika kezelésére. Ezenkívül kiválóan alkalmazható az emésztés mûködésének optimalizálására, serkentésére, illetve székrekedési problémákra. Szerecsendió /Myristica fragrans/ - Ma elsõsorban fûszerként alkalmazzák, emellett a népi gyógyászat a mai napig elõszeretettel gyógyítja vele a különféle emésztési zavarokat. Kiváló szer az emésztés serkentésére. Közönséges orbáncfû / Hypericum perforatum/ - Ma ez az egyik leggyakrabban használt szer idegi problémák ellen, pl. álmatlanság, szorongás és depresszió kezelésére. Mindamellett segít a menopauzával összefüggõ kellemetlen tünetek enyhítésében, továbbá az emésztési problémák orvoslására, illetve az emésztés serkentésére is alkalmazható. Apróhirdetés - Eladó olcsón háromajtós VW Polo 1 személykocsi. Telefon: Eladók olcsón spániel kölyökkutyák. Telefon:

15 2012. május Szabadidõ KERTÜNK MÁJUSBAN Folyamatosan ültethetjük ki szabadföldbe a melegigényes palántákat, miközben különös gondot fordítsunk az üvegházak, fóliasátrak és -ágyak szellõztetésére, esetleges árnyékolására, mert napközben már igen erõsen felmelegedhet bennük a levegõ és a talaj is. A hónap második felében ki lehet ültetni a fagyérzékeny uborka, cukkíni, padlizsán, paradicsom és paprika palántáit. A paprikát érdemes bársonyvirággal (büdöske) kombinálni, amely a gyökérzónában kedvezõen hat a fonalférgek ellen. Ideje elkészíteni a futóbab támrendszerét. Vethetünk még céklát, csemegekukoricát, salátát, fekete retket. A biokertben a talajt mulcsozzuk, azaz fûkaszálékkal, félig érett komposzttal takarjuk. Szükség esetén kapálás helyett gyomlálunk, és a kihúzott növényekkel is vastagíthatjuk a talaj fölmelegedését, kiszáradását csökkentõ mulcsréteget. Ez jobb, mint a fekete fóliával történõ takarás, mert a szerves növény tápanyagot szolgáltat, és odacsalogatja a talaj levegõztetését, trágyázását végzõ gilisztákat. A vízigényes zellerpalánták öntözésérõl folyamatosan tudunk gondoskodni, ha a közelükben leásunk egy kétliteres mûanyag flakont, amelynek az alsó harmadát elõzetesen kilyuggatjuk kötõtûvel, megtöltjük öntözõvízzel, és rácsavarjuk a kupakot. A kupak ki-be csavarásával folyamatosan adagolhatjuk a vizet. A gyümölcsfacsemeték öntözésérõl se feledkezzünk meg, akár liter vizet is kijuttatva a törzs körül kialakított tányérokba, kiegészítve azt nitrogén mûtrágyával, komposzttal és érett istállótrágyával. Ebben az idõszakban érdemes gyümölcsfáink törzsére felhelyezni a hernyófogó öveket, melyeket 1-2 hetente cseréljünk. Az orgonát elvirágzás után kell csupán visszafogottan megmetszeni, és a sarjakat ritkítani, mellyel részben kordában tartjuk a rendkívül szapora növényt, másrészt biztosítjuk a jövõ évi virágzást is. Az orgona páros csúcsrügyeibõl mindig villás elágazódást hoz létre, melyek zömébõl virágos hajtás keletkezik - ezekrõl elegendõ az elszáradt virágokat visszacsípni. A korai hagymások, mint a jácint, tulipán, nárcisz, fürtös gyöngyike vagy a csillagvirág, maradjanak a helyükön az elvirágzásukat követõ egy-másfél hónap múlva várható behúzódásukig. Ezalatt ne hagyjuk, hogy elgyomosodjanak. Teljesen kiszáradniuk sem szabad. Ez ugyanis gátolja következõ tavaszi virágzásukhoz szükséges tartalék tápanyagokkal való feltöltõdésüket. Ha a területre szükségünk van esetleg más virág számára, akkor a hagymákat a föld feletti lombrésszel együtt ki kell emelni, majd el kell vermelni. Ezek tovább nem gyarapodnak, kisebbek lesznek, mint azok, amelyek a helyükön maradnak. Az évek óta már csak leveleket hozó, elöregedett hagymásokat végleg távolítsuk el. Az elöregedett növények /különösen a gyökérzónában/ vonzzák a kártevõket és a kórokozókat. Növényvédelem a kiskertben Az alapvetõ növényvédelem a kertünkben a vetésforgóval kezdõdik, amikor is nem kerülhet egymás után ugyanabba a környezetbe azonos vagy hasonló növény, aminek a kártevõi, kórokozói a talajban rejtõzve károsítani képesek. A növények kedvezõ társítása szintén elõsegíti a védekezést. Általános erõsítésüket csalánlével, pitypangból erjesztett trágyalével, vöröshagymahéjból készített lével végezhetjük. Baktériumos betegségek ellen fokhagymából, lisztharmat ellen lósóskából, monília ellen tormából is készíthetünk permetlevet. Rovarkártevõk ellen a kereskedelmi forgalomban levõ készítmények használhatók, de nem árt tudni, hogy a növényeinket károsító rovarok ellen a húsevõ ragadozó atkák, fátyolkák, a közismert katicabogár és lárvája, de még az éjjel vadászó fülbemászó is segítségünkre sietnek, ha nem irtjuk õket feleslegesen. S ha már az állatvilágnál tartunk, azt is fel kell jegyeznünk, hogy a különféle énekesmadarak, a gyíkok, a békák, a sünök, a denevérek és a cickányok is ingyen napszámosaink a kártevõk gyérítésében. internet, elixír magazin/ber Pszichoszomatikus betegségek Kürtös 15 A test és a lélek egy egységet alkot. A pszichoszomatikus megbetegedés azt jelenti, hogy a lélek megbetegíti a testet, mégpedig úgy, hogy van, aki a stressz hatására izzad, másnak megfájdul a hasa, feje, felgyorsul a szívverése, emelkedik a vérnyomása stb. Ezek normális, stresszre való reagálások. Ha viszont ez a stressz mindennapossá válik, akkor következik be, hogy egyes szervek, kinek melyik a gyengébb, megbetegednek. Ez fordítva is igaz. Amikor egy súlyos betegséget diagnosztizálnak, a betegben fellép halálfélelem, szorongás, és ha ez nincs kellõ módon a maga idejében kezelve, súlyos depresszió alakulhat ki. Streszszes világot élünk, ami nem válogat, felnõtt vagy gyerek, mindegy, a fel nem dolgozott érzelmek veszélyt jelentenek egészségünkre, azáltal, hogy gyengítik immunrendszerünket. Az állandó tépelõdés gyengíti a lépet, a hosszantartó szomorúság megbetegíti a vért, a vérnyomást megemelik a nem kimondott, elnyomott érzelmek, az állandó aggódás kikezdi a gyomrot, epekövek keletkeznek az elfojtott haragból. Nátha mindig akkor lép föl, amikor már elegünk van valamibõl. Ha megduzzad a mandula, már nem vagyok képes mindent lenyelni, erre szokták mondani, hogy betelt a pohár. A köhögés egyenlõ a belsõ feszültséggel. Ezekkel a tünetekkel üzenni is lehet a hozzánk közelállóknak, figyeljenek már végre ránk. A gyerek hamar megtanulja, hogy amikor beteg, lázas, plusz figyelmet kap a szülõtõl, mert a szülõ szorong a beteg gyerekét látván. Ha valamilyen testi tünetet produkál, és nem kell mennie iskolába, még a vele nem eleget foglalkozó anya is otthon marad munkából, hogy õt ápolja, törõdjön vele, meséljen neki stb. Erre a gyerek rátanul, igaz, hogy nem tudatosan, és ez késõbb, akár felnõtt korában is szintén nem tudatosan, de nem érzései kifejezésével, hanem testi tünetek produkálásával akar magának odafigyelést kivívni. Azok az emberek, akik nem tudják énjüket felépíteni a külvilág felé, úgy üzennek a külvilágnak, hogy betegséget alakítanak ki, és ezáltal definiálják saját magukat. Ilyen esetekben az orvos kóros elváltozást nem talál, minden eredmény negatív, õk a pszichoszomatikus betegek. Kezelésük legjobb módja a pszichoanalízist követõ pszichoterápia. Folyt. köv. Molnár Judit

16 16 Kürtös Hirdetés - Programajánló május K Ö S Z Ö N E T N Y I L V Á N Í T Á S Egyszer lehull a levél a fáról, Egyszer kilépsz ebbõl a világból. Egyszer a fénykép is megsárgul szobádban, Elbúcsúzni szépen kell és lágyan. Utoljára megfürödni az élet tavában, Csak egy korty vizet hagyni a pohárban. Csak egy könnycseppet ejteni emlékül az éjszakában. Utolsó csókot adni szeretteid ajkára. És biztatni, hogy küzdjünk akkor is, ha minden hiába. S legvégül könnyezve borulni a földre, Isten veletek! Soha többé és mindörökre! Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves rokonnak, szomszédnak, barátnak és ismerõsnek, hogy április 12-én elkísérték utolsó útjára az ipolynyéki temetõbe szeretett halottunkat CZIBULYÁNÉ, szül. FILIP ERZSÉBETET, aki hosszú, súlyos betegség után 64 éves korában költözött el égi otthonába. Köszönet és hála minden szál virágért, sírjára elhelyezett minden szál gyertyáért és érte elmondott imáért! Nyugodjál békében! Emléked örökké szívünkben él! Gyászoló férjed, testvéred, valamint fiad, Krisztián, lányod, Hajnalka és férje, unokáid: Patrik és Lívike. Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása Érdeklődni lehet a: as telefonszámon! A Nekvinum Polgári Társulás, valamint Ipolynyék Község Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a VINFEST 2012 országos borverseny borkóstolóval egybekötött kiértékelésére, melyet május 26-án, este órai kezdettel indítunk útjára a helyi kultúrházban. Borkóstoló korlátlan mennyiségben. Több mint 200 fajta borból lehet válogatni. Zenérõl és a jókedvrõl az ipolysági Szõllõsy Band gondoskodik. Belépõ 5 euró. Mindenkit szeretettel várunk. Mikszáth Napok Az idei ünnepségek május 25-én kezdõdnek. 17 órakor rövid megemlékezést tartunk Nagykürtösön, az evangélikus templom falán elhelyezett emléktáblánál, majd 18 órától hagyományosan az irodalmi kávéházra kerül sor a városi könyvtárban. Szombaton délután újra emléktúrát indítunk a hajdani kerékpártúra helyett. Ipolynyéken az újonnan kiépített 3,5 km-es tanösvényen kelünk útra, melyen nyolc megálló/pihenõ megtétele alatt érintjük az Õrhegy (380 m) legmagasabb pontján elhelyezett Szent Ilona keresztet. A terep nem igényes, fiatal és idõs is részt vehet rajta. A túra a tájháztól indul, és 3-4 óra után a kultúrháznál ér véget, ahol az Országos borverseny borkóstolóján is részt vehetünk. Zsíros kenyérrõl gondoskodunk, finomabb falatokat meg lehet vásárolni a helyszínen. Vasárnap Horpácsra vagy Budapestre látogatunk egyéni szervezésben. Mindenkit szeretettel várunk, a pontos program az újság megjelenése után válik ismertté, érdeklõdni a szerkesztõség telefonszámán lehet. JUNIÁLIS Június elsõ vasárnapján, amely az idén 3-ára esik, hagyományosan a Juniális - járási kulturális fesztiválra kerül sor Nagycsalomján. A mûsoron fellépnek járásunk szólistái és csoportjai, vendég együttes a Szõttes lesz. A mûsoron új arcokkal is találkozunk, reméljük, sokan eleget tesznek szíves invitálásunknak. Balassi Napok Május hó helyett június 6-a és 8-a között kerül sor a Balassi Napokra, melynek keretén belül nemzetközi tudományos konferenciát is rendeznek neves magyar és szlovák elõadókkal. A konferencia szervezõje a Kékkõi Múzeum, témája A Balassa család a században. Részvételi lehetõség csak elõzetes bejelentkezés alapján lehetséges, a részvételi díj 15 euró. Az utolsó nap, pénteken kerül sor a koszorúzási ünnepségre a vár udvarán, majd utána a Balassák kékkõi történelmi temetõjének felkeresésére. Itt a részvétel nyilvános. Aki idejénél fogva megteheti, legalább ezen az egyórás programon vegyen majd részt. E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel KÜRTÖS Balogh Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/ Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: Vinica, Cesta slobody csemadokntv@gmail.com.telefon: 0905/ Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.