Jeffrey Archer A SZERENCSE FIAI VILÁGSIKEREK GENERAL PRESS KIADÓ. A mű eredeti címe Sons of Fortune

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Jeffrey Archer A SZERENCSE FIAI VILÁGSIKEREK GENERAL PRESS KIADÓ. A mű eredeti címe Sons of Fortune"

Átírás

1 Jeffrey Archer A SZERENCSE FIAI VILÁGSIKEREK GENERAL PRESS KIADÓ A mű eredeti címe Sons of Fortune Copyright First published 2002 by Macmillan an imprint of Pan Macmillan Ltd Copyright Jeffrey Archer 2002 Hungárián translation GIELER GYÖRGYI és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. Fordította GIELER GYÖRGYI Szerkesztette DR. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREGOR LÁSZLÓ készítette ISSN ISBN Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15 d. Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő: BÁRDI ERZSÉBET Első könyv - TEREMTÉS

2 1. fejezet Susan határozott mozdulattal Michael Cartwright fejére borította a fagylaltját. Ez volt a legelső találkozásuk. Legalábbis a vőfély ezt állította a pohárköszöntőjében, amikor huszonegy évvel később Susan és Michael összeházasodtak. Annak idején mind a ketten háromévesek voltak. Amikor Michael bömbölni kezdett, és Susan édesanyja odarohant, hogy kiderítse, mi a baj, a lányka csak annyit volt hajlandó hozzáfűzni a történtekhez, többször is elismételve, hogy Szerintem megérdemelte, nem?". Susant végül elfenekelték. Nem épp ideális kezdet egy románcnak. A következő találkozásuk, legalábbis a vőfély szerint, akkor történt, amikor mind a ketten általános iskolások lettek. Susan fölényesen kijelentette, hogy Michael egy bőgőmasina, ráadásul árulkodós. Michael azt mondta a többi fiúnak, hogy akárkivel hajlandó megosztani az uzsonnáját, aki vállalja, hogy meghúzza Susan Illingworth copfját. Számos jelentkező akadt, de másodszorra már senki nem próbálkozott. Az első év végén Susan és Michael együtt lettek osztályelsők. A tanító néni így látta a legjobbnak, elkerülendő az újabb fagylaltincidenst. Susan azt mondta a barátnőinek, hogy Michael helyett a mamája írja meg a házi feladatait, amire a fiú azzal vágott vissza, hogy ő legalább a saját kézírásával adja be. A versengés tovább folytatódott a középiskolában is, aztán mindketten más-más egyetemre kerültek. Michael a Connecticut State, Susan pedig a Georgetown hallgatója lett. A következő négy évben mind a ketten mindent elkövettek, hogy véletlenül se botoljanak egymásba. A következő alkalom, amikor keresztezte egymást az útjuk, ironikus módon Susan otthonában történt, amikor is a szülei egy meglepetéspartit rendeztek neki a diplomaosztása alkalmából. A legnagyobb meglepetés nem is az volt, hogy Michael elfogadta a meghívást, hanem az, hogy tényleg el is ment. Susan nem ismerte fel azonnal régi riválisát, részben, mert nőtt tíz centit, és most először magasabb volt nála. Csak amikor megkínálta egy pohár borral, és Michaei megjegyezte: Most legalább nem a fejemre öntötted" akkor jött rá, ki is ez a magas, jóképű fiatalember. Jaj, istenem, rémesen viselkedtem, ugye? mondta Susan, és várta a cáfolatot. igen vágta rá Michaei, de szerintem megérdemeltem. Nagyon is mondta Susan, az ajkába harapva. Úgy társalogtak, mintha régi barátok lennének, és Susant magát is meglepte, milyen csalódott lett, amikor csatlakozott hozzájuk egy egyetemi csoporttársa, és flörtölni kezdett Michaellel. Ezen az estén aztán többet már nem is beszéltek egymással. Michaei másnap telefonált, és elhívta az Ádám bordája című filmre, amelyben Spencer Tracy és Katherine Hepburn játszott. Susan ugyan látta már, de valamiért mégis elfogadta a meghívást, és hihetetlenül sok időt töltött különböző ruhák próbálgatásával, mielőtt elindult volna az első randevújukra. Susan nagyon élvezte a filmet, annak ellenére, hogy másodszor látta, és azon tűnődött, Michaei vajon átkarolja-e a vállát, amikor a vásznon Spencer Tracy megcsókolja Katherine Hepburnt. Nem tette. De amikor kisétáltak a moziból, és átmentek az úton, megfogta a kezét, és el sem engedte, míg el nem értek egy kis kávézóig. Itt volt az első veszekedésük, vagy legalábbis vitájuk. Michaei bevallotta, hogy Thomas Deweyra fog szavazni novemberben, míg Susan egyértelműen kinyilvánította, hogy ő annak örülne, ha Harry Truman maradna a Fehér Ház lakója. A pincér épp lerakott egy fagylatot Susan elé, aki harciasan rámeredt.

3 Eszedbe ne jusson szólalt meg Michaei. Susant nem lepte meg, amikor a fiú másnap is telefonált. Egyébként egy órája ült a telefon mellett, és úgy tett, mintha olvasna. Michaei a reggelinél bevallotta az anyjának, hogy ez bizony szerelem első látásra. De hát gyerekkorod óta ismered Susant mondta az anyja. Nem, dehogy. Igazából csak tegnap ismertem meg. A szülők örültek a fejleményeknek, és nem lepődtek meg, amikor a fiatalok egy évvel később eljegyezték egymást, végül is Susan diplomaosztó partija óta egyetlen napot sem töltöttek el egymás nélkül. Pár nappal az egyetem befejezése után mindkettőjüknek sikerült állást kapni, Michaei gyakornok lett a Hartford Életbiztosítónál, Susan pedig történelemtanár a Jefferson gimnáziumban. Úgy döntöttek, a következő nyári szünet alatt össze is házasodnak. Susan terhes lett, már a nászútjuk alatt. Michaei nem is tudta leplezni, mennyire boldog, hogy apa lesz, és amikor dr. Greenwood közölte velük a hatodik hónapban, hogy ikreket várnak, kétszeres lett az öröm. Ez legalább egy problémát megold jegyezte meg rögtön Michael. Mégpedig? érdeklődött Susan. Az egyikük lehet majd republikánus, a másik meg demokrata. Majd én teszek róla, hogy ne így legyen vágott vissza Susan a hasát simogatva. Susan tovább tanított, a terhessége nyolcadik hónapjáig, ami egybeesett a húsvéti szünettel. A kilencedik hónap huszonnyolcadik napján bement a kórházba, egy kis táskával. Michael korábban eljött a munkából, és nem sokkal később bement hozzá, azzal hírrel, hogy előléptették számlavezető igazgatónak. És ez mit jelent? kérdezte Susan. Ez csak egy hangzatos cím a biztosítási ügynökre mondta Michael. De jár vele egy kis fizetésemelés, ami jól jön most, hogy két szájjal többet kell etetni. Miután Susan elhelyezkedett a szobában, dr. Greenwood azt javasolta Michaelnek, hogy inkább várjon odakint, mivel ikerszülésnél komplikációk is adódhatnak. Michael fel-alá járkált a hosszú folyosón. Ahányszor odaért Josiah Preston portréjához, amely a folyosó végében lógott a falon, megfordult és visszafelé indult Az első néhány alkalommal nem állt meg, hogy elolvassa az életrajzot, amely ott függött a kórház alapítójának portréja alatt. De mire az orvos előbukkant a kétszárnyú lengőajtón, addigra szóról-szóra fújta az egészet. A zöld köpenyes orvos lassú léptekkel közeledett, aztán levette az arca elől a védőmaszkot. Michael próbált olvasni az arckifejezéséből. Az ő szakmájban nagy előny, ha valaki tud olvasni mások arcáról, és ki tudja találni a gondolataikat, mert ez sokat segít az életbiztosítások eladásánál. De most az orvos arca nem árult el semmit. Amikor odaért hozzá, elmosolyodott, és azt mondta: Gratulálok, Mr. Cartwright. Két egészséges fiúgyermeke született! Susan két fiút hozott a világra, Nathaniel 4 óra 37 perckor született meg, Péter pedig 4 óra 43 perckor. A következő egy órában felváltva babusgatták őket, de aztán dr. Greenwood szólt, hogy az anyukának pihenni kellene. Két kisbaba táplálása épp elég fárasztó lesz. Éjszakára mind a ketten az intenzív osztályra kerülnek tette hozzá. Nem kell aggódni, az ikrekkel mindig így csináljuk a biztonság kedvéért. Michael elkísérte a fiait az intenzív osztályra, ahol ismét megkérték, hogy várjon a folyosón. A büszke atya odanyomta orrát az üvegfalhoz, amely elválasztotta a folyosót a kiságyak sorától, bámulta az alvó csecsemőket, és legszívesebben mindenkivel közölte volna, aki csak arra járt, hogy mind a kettő az ő fia. Rámosolygott a mellettük álldogáló nővérkére, aki

4 gondosan szemmel tartotta az új jövevényeket. Épp a nevükkel ellátott szalagot ragasztotta a csuklójukra. Michael nem is tudta, mennyi időt töltött el ott, aztán visszament a felesége ágyához. Amikor benyitott, örömmel látta, hogy Susan mélyen alszik. Gyöngéden megcsókolta a homlokát. Reggel majd bejövök, szívem, még munka előtt suttogta, nem törődve vele, hogy Susan úgysem hallja. Aztán kiment, végigsétált a folyosón, majd beszállt a liftbe, ahol összetalálkozott dr. Greenwooddal. Az orvos már átöltözött, a zöld köpeny helyett sportzakó és szürke flanelnadrág volt rajta. Bár mindig ilyen könnyen menne mondta a büszke apának, miközben a lift megállt a földszinten. De azért még ma este benézek a feleségéhez, Mr. Cartwright, és megnézem, hogy vannak az ikrek. Nem mintha bármi problémától tartanék. Köszönöm, doktor úr mondta Michael. Nagyon köszönöm. Dr. Greenwood elmosolyodott, és épp haza akart indulni, amikor megpillantott egy elegáns hölgyet, aki belépett a kórház bejáratán. Gyorsan odasétált, hogy üdvözölje Ruth Davenportot. Michael visszanézett, és látta, hogy az orvos kinyitja a lift ajtaját két nőnek. Az egyiknek nagy pocakja volt. Dr. Greenwood arcán az eddigi meleg mosolyt aggodalom váltotta fel. Michael remélte, hogy a doktor újabb betegének is olyan simán fog menni minden, mint Susannek. Elballagott a kocsijához, és próbált arra gondolni, milyen feladatok várnak rá, és közben még mindig képtelen volt eltüntetni a széles vigyort az arcáról. Legelőször is fel kell hívnia a szüleit... vagyis a nagyszülőket. 2. fejezet Ruth Davenport már belenyugodott, hogy ez lesz az utolsó esélye. Dr. Greenwood ugyan szakmai okokból nem fogalmazott ilyen nyíltan, de miután a nő az utóbbi években két vetélésen is átesett, nem tanácsolhatta azt a páciensének, hogy újból megkockáztassa a teherbe esést. Róbert Davenportot viszont nem kötötte semmiféle szakmai etika, és amikor megtudta, hogy a felesége harmadszor is gyermeket vár, a maga megszokott módján nagyon is nyílt volt. Egyszerűen kiadta az ultimátumot: Ez alkalommal nem fogsz nyüzsögni! vagyis Ruth nem tehet semmi olyat, ami veszélyeztethetné a fiuk világra jöttét. Róbert Davenport meg volt győződve róla, hogy elsőszülött gyermeke fiú lesz. Azt is tudta, hogy a feleségének igencsak nehéz lesz, ha nem lehetetlen, hogy ne nyüzsögjön". Végül is Josiah Preston lánya volt, és az emberek gyakran mondogatták, hogy ha Ruth fiúnak születik, akkor ő lett volna a Preston Pharmaceuticals gyógyszergyár elnöke, és nem a férje. De Ruth kénytelen volt beérni a vigaszdíjjal: ő követhette az apját a St. Patrick kórház felügyelőbizottságának elnöki székében, amely intézményt a Preston család immár négy nemzedék óta támogatott. Habár néhányan az idősebb tagok közül némi meggyőzésre szorultak, hogy Ruth Davenportot ugyanabból a fából faragták, mint az apját, pár hét után elismerték, hogy nemcsak az apja energiáját és megszállottságát örökölte, de továbbadta neki minden tudását és bölcsességét is, amit gyakran az egyetlen gyermekére pazarol az ember. Ruth harminchárom éves koráig nem ment férjhez. Nem mintha hiány lett volna udvarlókban, akik közül sokan bármire hajlandóak lettek volna, hogy elnyerjék a Preston-vagyon

5 örökösnőjének kezét Josiah Prestonnak szerencsére nem kellett elmagyaráznia a lányának, mi az, hogy hozományvadász, mert Ruth egyikükbe sem szeretett bele. Sőt egyre inkább kételkedett benne, hogy egyáltalán szerelmes lesz-e valaha is. Aztán találkozott Róberttel. Róbert Davenport azután került a Preston gyógyszergyárba, hogy elvégezte a Johns Hopkins és a Harvard közgazdasági szakát. Huszonhét éves korára már alelnök lett, harminchárom évesen pedig kinevezték igazgatóhelyettesnek. Ő volt a legfiatalabb ezen poszton a cég történetében, megdöntve az eddigi rekordot, amit maga Josiah állított fel. Ruth ez alkalommal szerelmes lett, egy olyan férfiba, akit nem félemlített meg és nem vakított el a Preston név és a Preston-milliók. Amikor Ruth felvetette, hogy esetleg lehetne belőle Mrs. Preston Davenport, csak annyit felelt: Ugyan ki akadályozhatná meg? Ruth alig pár héttel az esküvő után bejelentette, hogy terhes. A vetélés volt az egyetlen felhő életük egyébként ragyogó egén. De rövidesen ez is csak futó szomorúságnak tűnt, mert tizenegy hónappal később Ruth ismét kisbabát várt. Épp egy fel ügyelőbizottsági ülésen elnökölt a kórházban, amikor megkezdődtek a fájások, úgyhogy csak fel kellett mennie a lifttel két emeletet, hogy dr. Greenwood megvizsgálja. De sem az ő szakértelme, sem az odaadó személyzet, sem a legmodernebb orvosi gépezetek nem tudták megmenteni a koraszülött kisbabát. Kenneth Greenwood még jól emlékezett, hogy annak idején, amikor Ruthot segítette a világra, egy hétig a kórházban senki nem hitte, hogy a kislány életben marad. És most, harmincöt évvel később, ugyanazon a traumán ment keresztül a család. Dr. Greenwood úgy döntött, beszél Mr. Davenporttal, és felveti neki, hogy talán itt lenne az ideje, hogy fontolóra vegyék az örökbefogadást. Róbert vonakodva egyetértett vele, és azt mondta, meg fogja beszélni a feleségével, amint úgy látja, elég erős hozzá. Egy újabb év telt el, mire Ruth beleegyezett, hogy keressenek fel egy örökbefogadást intéző szervezetet. Egy olyan véletlennek köszönhetően, amilyeneket a sors szokott rendezni, de a regényírók nem szívesen alkalmaznak, épp azon a napon, amikor látogatást tettek volna az árvaházban, kiderült, hogy Ruth ismét terhes. Róbert most elszánta magát, hogy gondoskodni fog róla, semmiféle emberi mulasztás ne lehessen oka a gyermekük halálának. Ruth megfogadta a férje tanácsát, és lemondott a fel ügyelőbizottság elnöki posztjáról. Még abba is beleegyezett, hogy vegyenek fel egész napra egy ápolónőt, aki vigyáz rá. Davenport meghallgatott több jelentkezőt is, és kiválogatta azokat, akiknek megvolt a szükséges képesítése. De a végső döntése kizárólag azon alapult, hogy a jelentkezőnek elég erős akarata van-e ahhoz, hogy képes legyen visszafogni Ruthot, és ne vehessen erőt rajta az a régi jó szokása, hogy mindig mindent ő akarjon megszervezni. A harmadik kör felvételi beszélgetés után Róbert kiválasztott egy bizonyos Miss Heather Nicholt, aki a St. Patrick kórház szülészeti osztályán volt főnővér. Tetszett neki tárgyilagos modora és az, hogy nem volt férjnél, és a külseje alapján elég valószínűnek tűnt, hogy ez az állapot nem fog megváltozni a közeli jövőben. De a legvégső mellette szóló érv az volt, hogy Miss Nichol már vagy ezer gyermek világrajövetelénél segédkezett. Róbert nagyon örült, hogy Miss Nichol milyen hamar beilleszkedett a háztartásukba, és ahogy teltek a hónapok, egyre jobban bízott benne, hogy harmadszorra már minden rendben lesz. Amikor Ruth minden baj nélkül túl volt az ötödik, hatodik, majd hetedik hónapon is, Róbert felvetette, hogy megfontolhatnák, milyen nevet adjanak a gyereknek: Fletcher Andrew, ha fiú lesz, Victoria Grace, ha lány. Ruth csak ahhoz ragaszkodott, hogy ha fiú lesz, Andrew-nak szólítsák; ezenkívül csak az érdekelte, hogy egészséges legyen. Róbert épp New Yorkban vett részt egy orvosi konferencián, amikor Miss Nichol telefonált. Egy előadásról hívta ki, hogy elmondja, megkezdődtek a fájások. Róbert biztosította, hogy azonnal vonatra ül, aztán a pályaudvarról taxival rögtön a kórházba rohan.

6 Dr. Greenwood épp kifelé indult a kórházból, a Cartwright-ikrek sikeres világra segítése után, amikor észrevette Ruth Davenportot, aki Miss Nichol kíséretében belépett az ajtón. Azonnal sarkon fordult, utánuk eredt, és utol is érte őket a liftnél. Miután elhelyezte a betegét egy egyágyas különszobában, dr. Greenwood gyorsan összehívta a legkitűnőbb szülészcsapatot, amit csak össze tudott állítani a kórház. Ha Mrs. Davenport hétköznapi beteg lett volna, akkor akár ő és Miss Nichol is világra segíthették volna a babát, minden egyéb segítség nélkül. A vizsgálat után azonban megállapította, hogy császármetszésre lesz szükség. A mennyezetre emelte tekintetét, és némán fohászkodott, mert tudta, hogy ez az utolsó lehetőség. A műtét több mint negyven percig tartott. Amikor Miss Nichol először megpillantotta a gyermek előbukkanó fejét, megkönnyebbülten felsóhajtott, de csak amikor a doktor elvágta a köldökzsinórt, akkor kiáltott fel, hogy Halleluja". Ruth, aki még el volt altatva, nem láthatta a megkönnyebbült mosolyt dr. Greenwood arcán. Az orvos gyorsan kisietett a műtőből, hogy megmondja az újdonsült apának, fia született. Míg Ruth békésen aludt, Miss Nicolra maradt a feladat, hogy Fletcher Andrew-t átvigye az intenzív osztályra, ahol élete első óráit fogja tölteni, más újszülöttek társaságában. Miután elhelyezte a gyermeket a kiságyban, a nővér gondjaira bízta, és visszament Ruth szobájába. Elhelyezkedett egy kényelmes széken a sarokban, és próbált ébren maradni. Hajnaltájban Miss Nichol összerezzenve felriadt. Egy hangot hallott: Láthatnám a fiamat? Hát hogyne, Mrs. Davenport felelte Miss Nichol, és felpattant a székről. Megyek, és idehozom a kis Andrew-t. Pár pillanat, és itt vagyok. Ruth felkönyökölt, felverte a párnáját, felkattintotta a kislámpát az éjjeliszekrényen, és izgatottan várt. Miközben Miss Nichol végigsétált a folyosón, az órájára pillantott. Hajnali fél öt volt. Lement a lépcsőn az ötödik emeletre, és halkan kinyitotta a kórterem ajtaját, nehogy felébressze a kisbabákat. Ahogy belépett a hunyorgó kis neoncsővel halványan megvilágított terembe, észrevette a sarokban szunyókáló éjszakás nővért. Nem akarta felébreszteni a fiatal nőt, valószínűleg úgysem tud pár percnél többet aludni a nyolcórás műszak alatt. Miss Nichol lábujjhegyen végigosont a kiságyak sora mellett, és csak egy pillanatra állt meg, hogy megnézze az ikreket, akik a Fletcher Andrew Davenport melletti kiságyban szenderegtek. Aztán az ágy fölé hajolt, és lenézett a gyermekre, aki dúsgazdagnak született. Ahogy odahajolt, hogy felemelje, hirtelen megdermedt. Ezernyi szülés után nem volt nehéz azonnal észrevenni, hogy a kisbaba nem él. A bőre sápadt volt, a szeme üveges és mozdulatlan a pulzusát már meg sem kellett nézni. Sokszor a pillanat ösztönzésére hozott döntések mások döntései megváltoztathatják egy ember egész életét 3. fejezet Amikor dr. Greenwoodot az éjszaka közepén riasztották, hogy az egyik újszülött meghalt, azonnal tudta, melyik gyermek lehetett az, és hogy rögtön be kell mennie a kórházba. Kenneth Greenwood mindig is orvos akart lenni. Még csak pár hete járt az orvosi

7 egyetemre, amikor már azt is eldöntötte, melyik területre specializálódik. Mindennap hálát adott az istennek, amiért megengedte, hogy ezt a hivatást válassza. De aztán időről időre, mintha a Mindenható szükségét érezte volna, hogy egyensúiyoa hozza a mérleget, meg kellett mondania egy anyának, hogy elvesztette a gyermekét. Soha nem volt könnyű, de ráadásul most Ruth Davenportnak harmadszor kell elmondania. Hajnali ötkor még olyan kevés autó volt az utakon, hogy dr. Greenwood húsz perccel később már meg is érkezett a kórház előtt a számára fenntartott parkolóba. Besietett az ajtón, elrohant a recepció mellett, és már bent is volt a liftben, még mielőtt bárki megszólíthatta volna. Ki mondja meg neki? kérdezte a nővér, aki már ott várta a liftajtóban az ötödik emeleten. Majd én felelte dr. Greenwood. Évek óta a család barátja vagyok tette hozzá. A nővér kicsit meglepettnek látszott. Mindenesetre hálásak lehetünk, hogy a másik kisbaba életben maradt jegyezte meg. Dr. Greenwood megtorpant. A másik kisbaba? kérdezte csodálkozva. Igen, Nathaniel jól van, Péter halt meg. Dr. Greenwood egy pillanatig hallgatott, és próbálta megemészteni, amit hallott. És Davenporték kisfia? kérdezte aztán. Ő jól van, amennyire én tudom felelte a nővér. Miért kérdezi? Csak mert mielőtt hazamentem, akkor született mondta az orvos, és remélte, a nővér nem veszi észre a zavart a hangjában. Dr. Greenwood lassan sétált végig a kiságyak sorai között, elhaladva a kisbabák előtt. Voltak, akik békésen aludtak, mások hangosan bömböltek, mintha csak be akarnák bizonyítani, hogy van tüdejük. Megállt, amikor odaért a dupla kiságyhoz, ahol pár órával korábban az ikreket hagyta. Nathaniel békésen szuszogott, de a testvére mozdulatlanul feküdt mellette. Odapillantott a szomszédos kiságyon a névtáblára: Davenport, Fletcher Andrew. Ez a kisbaba is mélyen aludt, a lélegzete szabályos volt. Természetesen nem mozdíthattam el a gyermeket, amíg az orvos, aki a szülést levezette... Nem kell emlékeztetnie a kórház szabályaira csattant fel rá nem jellemző ingerültséggel dr. Greenwood. Mikor vette át az ügyeletet? Közvetlenül éjfél után felelte a nővér. És azóta itt volt? Igen, doktor úr. Ez idő alatt belépett bárki más a kórterembe? Nem, doktor úr. A nővér úgy döntött, inkább nem említi meg, hogy úgy egy órával ezelőtt mintha hallotta volna, hogy csukódik az ajtó, legalábbis addig nem akarta szóba hozni, amíg dr. Greenwood ilyen rosszkedvében van. Az orvos lenézett a Cartwright Nathaniel és Péter feliratú kiságyra. Tudta, mi a kötelessége. Vigyék a gyermeket a hullaházba mondta halkan. Azonnal megírom a jelentést, de az anyának majd csak reggel szólok. Nincs értelme ilyen korán felébreszteni. Igen, doktor úr mondta engedelmesen a nővér. Dr. Greenwood kiment a kórteremből, lassan végigsétált a folyosón, és megállt Mrs. Cartwright ajtaja előtt. Halkan benyitott, és megkönnyebbülten látta, hogy a nő mélyen alszik. Miután felment a hatodikra, ott benézett Mrs. Davenport szobájába is. Ruth szintén aludt. Az orvos látta, hogy Míss Nichol ott szorong egy széken a szoba sarkában. Esküdni mert volna, hogy egy pillanatra kinyitotta a szemét, de inkább nem akarta megzavarni. Halkan becsukta az ajtót, elsétált a folyosó túlsó végébe, és a hátsó lépcsőn lesurrant a parkolóba. Nem akarta, hogy az

8 ügyeletesek lássák, hogy elmegy. Szüksége volt egy kis időre, hogy gondolkodjon. Húsz perccel később már ismét otthon volt, az ágyában, de nem tudott elaludni. Amikor hétkor megcsörrent az ébresztőóra, még mindig ébren volt. Pontosan tudta, mi lesz az első tennivalója, bár félt tőle, hogy ennek következményei még éveken keresztül visszahathatnak rá. Dr. Greenwoodnak másodszorra jóval hosszabb időbe telt, míg beért a kórházba, és nemcsak azért, mert már sűrűbb volt a forgalom. Rettegett tőle, hogy el kell mondania Ruth Davenportnak, hogy az éjszaka meghalt a gyermeke, és csak remélni tudta, hogy nem lesz botrány a dologból. Egyenesen Ruth szobájába kell mennie, és elmondani, mi történt, másképp soha nem tudja rávenni magát. Jó reggelt, dr. Greenwood üdvözölte a recepción a nővér, de az orvos nem viszonozta a köszönést. Amikor felért a hatodik emeletre, és elindult Mrs. Davenport szobája felé, azon kapta magát, hogy egyre lassulnak a léptei. Megállt az ajtó előtt, remélte, hogy a nő még mindig alszik. Lassan résnyire nyitotta az ajtót, és meglátta Róbert Davenportot, aki ott ült a felesége mellett. Ruth egy kisbabát tartott a karjában. Miss Nichol nem volt ott. Róbert Davenport felpattant az ágy mellől. Kenneth! kiáltott fel, és megragadta az orvos kezét. Örökre hálásak leszünk magának. Nem tartoznak nekem semmivel felelte halkan dr. Greenwood. Dehogyisnem! Róbert visszafordult a feleségéhez. Elmondjuk a doktor úrnak, hogy határoztunk? Miért is ne, Igplább neki is lesz mit ünnepelni mondta Ruth, és megcsókolta a kisbaba homlokát. Igen, de először el kell mondanom valamit... kezdte az orvos. Semmi de! Azt szeretnénk, ha maga lenne az első, aki megtudja, hogy úgy döntöttem, megbízom a felügyelőbizottságot, hogy építtessék meg az új szülészeti szárnyat. Tudom, hogy reménykedett benne, hogy még a nyugdíjba vonulása előtt meglesz. De... kezdte ismét dr. Greenwood. Már mondtam, semmi de! Végül is a tervek már évek óta készen állnak folytatta Davenport, a fiát nézve. Úgyhogy nem látom semmi okát, miért ne kezdhetnénk el azonnal az építkezést. Az orvoshoz fordult. Hacsak persze ön nem... Dr. Greenwood hallgatott. Amikor Miss Nichol meglátta, hogy az orvos kilép Mrs. Davenport szobájából, összeszorult a szíve. A kisbaba a karjában volt, és a lift felé indult vele, az intenzív osztályra. Ahogy elhaladtak egymás mellett a folyosón, összeakadt a tekintetük, és bár az orvos nem szólt semmit, Miss Nichol biztos volt benne, hogy tudja, mit tett. Miss Nichol tudta, hogy ha el akar menekülni, most kell megtennie. Egész éjszaka ébren üldögélt Mrs. Davenport szobájában a sarokban, és azon tűnődött, rájönnek-e. Igyekezett meg se moccanni, amikor dr. Greenwood benyitott. Nem tudta, hány óra lehet, mert nem mert az órájára pillantani. Arra számított, az orvos ki fogja hívni a szobából, és megmondja neki, hogy tudja az igazságot, de dr. Greenwood némán távozott. Heather Nichol továbbsétált, egyenesen Mrs. Davenport szobája felé, a tekintetét mereven a folyosó végén a hátsó lépcsőhöz vezető ajtóra szegezve. Miután elhaladt Mrs. Davenport ajtaja előtt, próbált akkor sem gyorsítani a léptein. Már csak pár méter volt a lépcsőházig, amikor meghallott egy hangot a háta mögött, amit azonnal felismert: Miss Nichol? Megtorpant, még

9 mindig a lépcsőház ajtaját bámulva, mintha fontolgatná, merre tovább. Aztán megfordult, és szemben találta magát Mr. Davenporttal. Azt hiszem, beszélnünk kellene. Mr. Davenport behúzódott egy kis alkóvba a folyosó túlsó felén, várva, hogy Miss Nichol kövesse. Miss Nichol lábai úgy elgyengültek, hogy alig tudott leroskadni a vele szemben lévő székre. Nem tudta leolvasni a férfi arcáról, tisztában van-e vele, hogy mit követett el. De Mr. Davenporton soha nem lehetett kiigazodni. Nem volt szokása kimutatni az érzelmeit, sem az üzleti, sem a magánéletében. Miss Nichol nem bírt a szemébe nézni, csak elbámult a bal válla fölött, és nézte, ahogy dr. Greenwood mögött összezárul a lift ajtaja. Azt gyanítom, tudja, mit akarok kérdezni mondta Davenport. Igen, tudom ismerte be Miss Nichol, és azon tűnődött, ezek után fogja még valaha is alkalmazni bárki, vagy talán még börtönbe is kerül. Amikor dr. Greenwood tíz perccel később újra megjelent, Miss Nichol már nagyon jól tudta, mi lesz a sorsa. Akkor, ha meggondolta az ajánlatomat, Miss Nichol, esetleg hívjon fel az irodámban, és ha a válasza igen, akkor majd beszélek az ügyvédeimmel. Már eldöntöttem mondta Miss Nichol, most egyenesen Mr. Davenport szemébe nézve. A válaszom igen. Nagyon szívesen maradnék a családnál mint dajka. 4. fejezet Susan a karjában ringatta Natet, de nem tudta leplezni a szomorúságát. Már belefáradt, hogy a barátaik és rokonaik mind azt hajtogatták, hogy adjon hálát az Istennek, amiért az egyik baba életben maradt. Hát nem értik, hogy Péter halott, hogy elveszítette az egyik fiát? Michael remélte, hogy a felesége talán könnyebben kiheveri a veszteséget, ha hazamentek a kórházból. De nem így lett. Susan állandóan a másik fiáról beszélt, és az ágya mellett ott tartott egy fényképet a két újszülöttről. Miss Nichol is szemügyre vette a fotót, amely megjelent a Hartford Courant családi eseményekről tudósító rovatában. Megkönnyebbülten látta, hogy habár mind a két fiú örökölte az apjuk szögletes állkapcsát, Nat haja egyenes szálú és máris egészen sötét, míg Andrew-é szökés és göndör. De igazából Josiah Preston mentette meg a helyzetet azzal, hogy gyakran mondogatta, hogy az unokája az ő orrát örökölte, és a homloka is igazi Preston. Miss Nichol gyakran mesélgette a hízelgő rokonoknak és az alkalmazottaknak, mindig azzal vezetve be, hogy Mr. Preston mindig azt mondja, hogy..." Két héttel azután, hogy hazatértek, Ruth már újból elfoglalta a kórházi felügyelőbizottság elnöki székét, és azonnal neki is látott, hogy beváltsa a férje ígéretét az új szárny megépítéséről. Miss Nichol eközben ellátott minden feladatot Andrew gondozása körül, amivel lehetővé tette, hogy Ruth folytathassa eddigi munkáját. Andrew dajkája, mentora, gyámja és nevelőnője lett. De egyetlen nap se telt el úgy, hogy ne rettegett volna, hogy egyszer kiderül az igazság. Miss Nichol először akkor ijedt meg igazán, amikor Mrs. Cartwright felhívta őket azzal, hogy születésnapi zsúrt tartanak a kisfiának, és mivel tudják, hogy a kis Andrew is ugyanazon a napon született, őt is szívesen látnák. Nagyon kedves, de Andrew-nak is tartunk születésnapi zsúrt, pont ugyanakkor felelte Miss Nichol szemrebbenés nélkül. Nagyon sajnálom, hogy ezek szerint Nat sem tud eljönni hozzánk.

10 Akkor kérem, adja át jókívánságaimat Mrs. Davenportnak, és mondja meg, mennyire megtisztelő volt, hogy meghívást kaptunk az új szülészeti szárny megnyitására a jövő hónapra. Miss Nichol nem tudta elintézni, hogy a meghívást visszavonják. Amikor Susan lerakta a telefont, elgondolkozott rajta, vajon honnan tudja Miss Nichol a fia nevét. Mikor aznap este Mrs. Davenport hazaérkezett, Miss Nichol azonnal odament hozzá, és javasolta, hogy rendezzenek egy születésnapi zsúrt Andrew-nak. Ruth nagyszerűnek találta az ötletet, és örült, hogy a szervezés minden gondját, köztük a vendéglista összeállítását is, rábízhatja Miss Nichol-ra. Elintézni, hogy a gyerekek születésnapján ne találkozzon Mrs. Cartwright és Ruth Davenport, gyerekjáték volt, de ennél már kissé nehezebb volt azt is elkerülni, hogy az új kórházi szárny megnyitóján se fussanak össze. Dr. Greenwood mutatta be egymásnak a két nőt, mikor körbevezette őket az új épületben. El sem tudta hinni, hogy egyikük sem veszi észre, a gyerekeik mennyire hasonlítanak egymásra. Miss Nichol elfordult, mikor az orvos őt kereste a tekintetével. Gyorsan egy kis fodros sapkát húzott Andrew fejére, amitől olyan lett, mint egy kislány, és mielőtt Ruth közbeavatkozhatott volna, gyorsan azt mondta: Olyan hűvös van itt, nem akarom, hogy Andrew megfázzon. A nyugdíjba vonulása után is ittmarad Hartfordban, dr. Greenwood? kérdezte Mrs. Cartwright. ' Nem, a feleségemmel úgy tervezzük, Ohióba költözünk, van ott egy házunk felelte az orvos. De biztos vagyok benne, hogy időnként vissza fogok térni Hartfordba. Így, hogy a doktor nem lesz állandóan a közelükben, Miss Nichol kissé nyugodtabbnak érezte magát. A titka soha nem fog kiderülni. Az évek során ahányszor Andrew-t meghívták bármilyen csoportba, szakkörbe, társaságba, sportrendezvényre vagy akár csak egy nyári táborba, Miss Nichol első dolga mindig az volt, hogy gondoskodjon róla, eközben ne kerüljön semmiféle kapcsolatba a Cartwright családdal. Ezzel figyelemreméltó sikereket is ért el, és eközben egyszer sem keltette fel Mr. vagy Mrs. Davenport gyanúját. A reggeli postával érkezett két levél meggyőzte Miss Nicholt, hogy többé már nem kell aggódnia. Az első Andrew apjának jött, és megerősítette, hogy a fiát felvették a Hotchkissba, egész Connecticut legrégebbi és legtiszteletreméltóbb magániskolájába. A második levél ohiói postabélyegzővel érkezett, ezt Ruth bontotta fel. Milyen szomorú mondta, ahogy lapozott a kézzel írott levélben. Olyan remek ember volt. Kicsoda? kérdezte Róbert, felnézve a New England Journal of Medicine-ből. Dr. Greenwood. A felesége írt. Múlt pénteken meghalt, hetvennégy éves volt. Remek ember volt ismételte meg Róbert is. Talán elmehetnél a temetésére. Igen, feltétlenül elmegyek mondta Ruth. Talán Heather is szívesen eljönne velem, végül is együtt dolgozott vele. Ó, hogyne mondta Miss Nichol, és remélte, sikerül kellőképpen bánatos arcot vágnia. Ousan másodszor is elolvasta a levelet. Elszomorította a hír. Soha nem felejtette el, dr. Greenwood mennyire a szívére vette Péter halálát, mintha felelősnek érezte volna magát érte. Talán elmehetne a doktor temetésére. Épp el akarta mesélni Michaelnek a halálhírt, amikor a férje hirtelen felugrott, és felkiáltott. Bravó, Nat! Mi történt? kérdezte Susan, akit meglepett a szokatlan örömkitörés. Nat ösztöndíjat nyert a Taftra újságolta Míchael, egy levelet lobogtatva. Susan egyáltalán nem lelkesedett úgy az ötletért, hogy Natet ilyen fiatalon elküldjék egy bentlakásos iskolába, olyan gyerekek közé, akiknek szülei egy egészen más világba tartoznak.

11 Hogyan érthetné meg egy tizennégy éves gyerek, hogy az ő szülei nem engedhetnek meg maguknak olyan dolgokat, amik az iskolatársainak magától értetődőek? Régóta úgy érezte, hogy Natnek, az apja nyomdokait követve, a Jefferson gimnáziumba Kellene járnia. Ha neki elég jó, hogy ott tanítson, akkor a gyereküknek miért ne lenne elég jó? Nat az ágyán üldögélt, és épp kedvenc könyvét olvasta, amikor meghallotta az apja ujjongó kiáltását. Épp ahhoz a fejezethez ért, amikor a bálna megint elmenekül a vadászok elől. Kelletlenül felállt az ágyról, és kidugta a fejét a szobája ajtaján, hogy kiderítse, mi ez a nagy felfordulás. A szülei, akik soha nem veszekedtek a gyakran mesélt fagyialtos incidens óta, épp hevesen vitatkoztak arról, hogy neki melyik iskolába kellene járnia. Az apja épp arról beszélt, hogy egy életben csak egyszer adódik ilyen esély. Nat olyan gyerekek között lehet, akikből később vezetők lesznek az élet minden területén, és befolyással lehetnek az egész életére. Inkább, mint hogy a Jeffersonba járjon, és olyan gyerekek között legyen, akiket ő fog vezetni, és akikre ő lesz befolyással? Elnyerte az ösztöndíjat, egyetlen fillérünkbe sem fog kerülni. Ha a Jeffersonba járna, azért sem kéne fizetni. Gondolnunk kell Nat jövőjére. Ha a Taftba fog járni, könnyedén felvehetik utána a Harvardra vagy a Yale-re. A Jeffersonból számos diák került ki, akiket felvettek a Harvardra vagy a Yale-re. Ha biztosítást kéne kötnöm rá, hogy melyikből a valószínűbb... Én hajlandó lennék vállalni a kockázatot. Hát én nem jelentette ki Michael, Egész életemben azzal foglalkoztam, hogy kiküszöböljem az ilyen kockázatokat. Nat a fülét hegyezve hallgatta, ahogy a szülei tovább vitatkoztak, bár közben egyszer sem emelték fel a hangjukat, és nem jöttek ki a sodrukból. Én jobban szeretném, ha a fiamat demokratának nevelnék, és nem patríciusnak vágott vissza szenvedélyesen Susan. És ez a kettő miért lenne összeegyeztethetetlen? kérdezte Michael. Nat visszalopakodott a szobájába, nem várta meg az anyja válaszát. Ő tanította meg rá, hogy ha olyan szót hall, amit nem ismer, rögtön nézze meg az értelmező szótárban, végül is egy connecticuti ember készítette a világ legnagyobb szótárát. Megnézte mind a két szót a Webster-szótárban, aztán úgy döntött, az anyja inkább demokrata, mint az apja, de egyikük sem patrícius. Nem volt biztos benne, hogy ő az akar-e lenni. Aztán visszatért a Moby Díckhez, és tovább olvasta a fejezetet. Utána megint kióvakodott a szobájából. A hangulat már nyugodtabbnak látszott, így aztán úgy döntött, lemegy a földszintre a szüleihez. Talán hagynunk kéne, hogy Nat döntsön mondta épp az anyja. Már döntöttem szólalt meg Nat, és leült melléjük az asztalhoz. Végül is mindig arra tanítottatok, hogy hallgassam meg mindkét felet, mielőtt valami következtetésre jutok. A szülei szóhoz sem jutottak, miközben Nat könnyedén széthajtogatta az asztalon heverő esti újságot. Most jöttek rá, hogy kihallgatta az egész vitát. És milyen döntést hoztál? kérdezte Susan halkan. Inkább a Taftba szeretnék menni felelte Nat habozás nélkül. És megtudhatnánk, mi vitt erre a döntésre? kérdezte Michael. Nat, aki érezte, hogy a szülei csüggnek a szavain, nem siette el a választ. A Moby Dick közölte végül, aztán a sportrovathoz lapozott az újságban. Várta, hogy melyikük fogja először csodálkozva megismételni a szavait. A Moby Dick? kérdezték a szülei kórusban. Igen felelte Nat. Most olvastam, hogy a connecticutiak a nagy fehér bálnát a tenger

12 patríciusának" tartották. Én is szeretnék ilyen lenni. 5. fejezet Tetőtől talpig igazi Hotchkiss-diák! jelentette ki Miss Nichol, miután szemügyre vette Andrew-t a tükörben. Fehér ing, sötétkék zakó, barna kordnadrág. Miss Nichol kiegyenesítette a kék-fehér csíkos nyakkendőt, és lepöccintett egy porszemet Andrew ingéről. Tetőtől talpig! ismételte meg. Közben az apja is belépett a hallba. Andrew az órájára pillantott, amit az anyai nagyapjától kapott ajándékba, aki még mindig képes volt kirúgni embereket csak azért, mert egyszer elkéstek. Betettem a bőröndjeidét a kocsiba mondta az apja, és megérintette a fiú vállát. Andrew-t hidegség öntötte el az apja szavaira. A könnyed megjegyzés emlékeztette rá, hogy tényleg itt kell hagynia az otthonát. Már alig három hónap van Hálaadásig jegyezte meg az apja. Három hónap az egy negyedév, és nem jelentéktelen része az ember életének, ha valaki még csak tizennégy éves, gondolta Andrew. Kilépett a kaviccsal felszórt udvarra, és elhatározta, hogy nem néz vissza a házra, amit úgy szeretett, és amit most negyedévig nem láthat. Amikor odaért a kocsihoz, kinyitotta a hátsó ajtót az anyjának. Aztán kezet rázott Miss Nichollal, mintha egy régi barátja lenne, és azt mondta, alig várja, hogy újból találkozzanak Hálaadáskor. Nem volt biztos benne, de a nő mintha sírt volna. Andrew elfordult, intett a házvezetőnőnek és a szakácsnőnek, aztán beült a kocsiba. Ahogy áthajtottak Farmington utcáin, Andrew csak nézte az ismerős épületeket, amelyeket eddig a világ középpontjának tartott. Mindenképpen írjál minden héten kötötte a lelkére az anyja. Andrew nem vett tudomást a fölösleges megjegyzésről, mivel az elmúlt hónapban Miss Nichol is elmondta ugyanezt legalább naponta kétszer. És ha szükséged van még pénzre, nyugodtan telefonálj tette hozzá az apja. Úgy látszik, nem olvasta az iskola házirendjét, gondolta Andrew. A Hotckissban az elsőévesek csak tíz dollárt kaphatnak egy negyedévre. Ez a hetedik oldalon szerepelt, Miss Nichol pirossal aláhúzta. Ezután egyikük sem szólalt meg a rövid autóút alatt a pályaudvarig. Mind idegesek voltak a maguk módján. Az apja megállt a kocsival a pályaudvar előtt, és kiszállt. Andrew még ülve maradt, míg az anyja ki nem nyitotta az ajtót. Nem szívesen szállt ki az autó biztonságából. Akkor Andrew is gyorsan kipattant a kocsiból, nem akarta, hogy lássák rajta, mennyire izgul. Az anyja megpróbálta megfogni a kezét, de a fiú gyorsan hátraszaludt a csomagtartóhoz, hogy segítsen az apjának kivenni a bőröndöket. Megjelent mellettük egy hordár, egy poggyászkulival. Miután felpakolták a bőröndöket, a hordár a peronhoz kísérte őket, és megállt egy vonat nyolcas számú kocsijánál. Miközben a hordár felrakta a vonatra a csomagokat, Andrew az apjához fordult, hogy elbúcsúzzon tőle. Ragaszkodott hozzá, hogy a szülei közül csak az egyikük kísérje el a vonaton Lakeville-ig, és mivel az apja a Taftba járt, jobbnak látta, ha inkább az anyját választja. De már megbánta a döntését. Hát akkor, jó utat búcsúzkodott az apja, és megrázta a fia kezét. Milyen ostoba dolgokat tud mondani egy szülő a pályaudvaron, gondolta Andrew; fontosabb lenne valami

13 olyasmit mondani, hogy tanuljon rendesen. És ne felejts el írni! tette még hozzá az apja. Andrew az anyjával felszállt a vonatra. Ahogy lassan kigördültek a pályaudvarról, egyszer sem nézett vissza az apjára, remélte, hogy így felnőttesebbnek látszik. Kérsz valamit reggelire? kérdezte az anyja, miközben a hordár felrakosgatta a bőröndjeiket a fejük fölötti csomagtartóra. Igen felelte Andrew, és most először kicsit felvidult aznap reggel. Egy egyenruhás kalauz elkísérte őket egy asztalhoz az étkezőkocsiban. Andrew megszemlélte az étlapot, és azon tűnődött, rendelhet-e bármit. Amit csak akarsz szólalt meg az anyja, mintha olvasna a gondolataiban. Andrew elmosolyodott, mikor odalépett hozzájuk a pincér. Két tükörtojást kérek, fasírtot, sült szalonnát és pirítóst. Sonkát csak azért nem kért, mert nem akarta, hogy a pincér azt higgye, otthon nem adnak neki enni. És önnek, asszonyom? kérdezte a pincér az asztal másik vége felé fordulva. Csak egy kávét és pirítóst, köszönöm. A fiatalúr első napja? kérdezte a pincér. Mrs. Davenport mosolyogva bólintott. Vajon honnan tudja? tűnődött Andrew. Idegesen elmajszolta a reggelit. Nem volt benne biztos, aznap kap-e még enni egyáltalán. Az étkezésekről nem esett szó az iskolai szabályzatban, és a nagyapja azt mesélte neki, hogy az ő idejében a Hotchkissban csak naponta egyszer kaptak enni. Az anyja folyton rászólt evés közben, hogy tegye le a kést és a villát, amikor épp nem használja. A kés meg a villa nem repülőgép, és a szükségesnél tovább nem kell a levegőben maradniuk jegyezte meg. Andrew nem is sejtette, hogy pontosan olyan ideges, mint ő. Ahányszor elment mellettük egy-egy fiú ugyanilyen iskolai egyenruhában, Andrew az ablak felé fordult és kibámult. Remélte, hogy nem veszik észre. Egyiküknek sem volt ilyen rikítóan vadonatúj az egyenruhája. Az anyja épp a harmadik kávét itta, amikor a vonat begördült az állomásra. Megérkeztünk jelentette be, teljesen szükségtelenül. Andrew csak ült, és rámeredt a Lakeville feliratra. Több fiú már le is ugrált a vonatról, és egymást üdvözölték, kezet ráztak, a vakációról beszélgettek. Andrew az anyjára pillantott, és azt kívánta, bárcsak hirtelen köddé válhatna. Az, hogy az anyja kíséri, mindennél egyértelműbben jelezte, hogy ez az első napja. Két magas fiatalember kétsoros sötétkék zakóban és szürke nadrágban elkezdte egy várakozó buszhoz terelgetni a fiúkat. Andrew imádkozott, hogy a szülőket ne engedjék fel a buszra, különben mindenki rögtön tudni fogja, hogy új fiú. A neved? kérdezte az egyik fiatalember, amikor Andrew lelépett a vonat lépcsőjéről. Davenport, uram felelte Andrew, és felnézett rá. Vajon ő is lesz egyszer ilyen magas? A fiatalember elmosolyodott, vagy inkább vigyorgott. Nem kell uramnak szólítani, nem vagyok tanár, csak felügyelő. Andrew lehajtotta a fejét. Az első szavaivá! máris bolondot csinált magából. A csomagod már a buszon van, Fletcher? Fletcher? csodálkozott Andrew. Ja, persze, Fletcher Andrew Davenport. Nem javította ki a fiatalembert, félt, hogy megint valami hibát követ el. Igen csak ennyit felelt. A fiatalember Andrew anyja felé fordult. Köszönjük, Mrs. Davenport mondta, a névsorra pillantva. Remélem, kellemes lesz az útja vissza Farmingtonba. Fletcherrel nem lesz semmi baj tette hozzá kedvesen. Andrew gyorsan kinyújtotta a kezét, hogy megakadályozza, hogy az anyja megölelgesse. Bárcsak olvasni tudna a gondolataiban! Megborzongott, miközben az anyja átkarolta. Nem is sejthette, ő min megy keresztül. Amikor az anyja végre elengedte, Andrew gyorsan beállt a többi

14 fiú közé, akik felszálltak a várakozó buszra. Meglátott egy fiút, aki még nála is kisebb volt, egyedül üldögélt és kibámult az ablakon. Gyorsan leült mellé. Engem Fletchemek hívnak mondta. Jobbnak látta ragaszkodni ehhez a névhez. És téged? James felelte a másik fiú. De a barátaim csak Jimmynek hívnak. Új fiú vagy? kérdezte Fletcher. Igen felelte Jimmy, aki még mindig nem merte felemelni a tekintetét és körbenézni. Én is. Jimmy elővette a zsebkendőjét, és úgy tett, mintha az orrát fújná, aztán végre odafordította az arcát új ismerőse felé. Te honnan jöttél? kérdezte. Farmingtonból. Az meg merre van? Nem messze West Hartfordtól. A papám Hartfordban dolgozik mondta Jimmy. A közigazgatásban. A te papád mivel foglalkozik? Gyógyszergyára van felelte Fletcher. Szereted a futballt? érdeklődött Jimmy. Igen felelte Fletcher, de csak azért, mert tudta, hogy a Hotchkiss négy éve bajnok a középiskolai bajnokságon. Miss Nichol ezt is aláhúzta a kis ismertető füzetben. A beszélgetés hátralévő része abból állt, hogy összefüggéstelen kérdéseket tettek fel egymásnak, amire a másik sokszor nem tudta a választ. Furcsa kezdete volt ez egy élethosszig tartó barátságnak. 6. fejezet Kifogástalan állapította meg Michael Cartwright, miután szemügyre vette a fia iskolai egyenruháját a hall tükrében. Megigazgatta a kék nyakkendőt, és lesöpört egy hajszálat a zakóról. Kifogástalan ismételte meg elégedetten. Nathaniel csak arra tudott gondolni, hogy lehet öt dollárt adni egy kordnadrágért, bár az apja biztosította róla, hogy minden centet megért. Siess, Susan, elkésünk kiabált fel az apja az emeletre. De azért volt még idő bepakolni a bőröndöt a csomagtartóba, és kigördülni a kocsival a behajtóútra. Aztán végre megjelent Susan is, hogy sok szerencsét kívánjon a fiának az első naphoz. Alaposan megölelgette. Nathaniel a lelke mélyén örült, hogy nincsenek itt az iskolatársai, hogy lássák. Remélte, az édesanyja túltette már magát a csalódáson, amiért nem a Jeffersont választotta, habár kezdte kicsit megbánni a dolgot. Végül is, ha a Jefferson gimnáziumba járna, akkor minden este hazajöhetne... Nathaniel beült az első ülésre az apja mellé, és rápillantott a műszerfalon lévő órára. Majdnem hét óra volt. Induljunk, apa mondta. Rettegett tőle, hogy még elkésik a legelső napon, és mindenki így fog emlékezni rá. Miután kiértek az országútra, az apja a külső sávba hajtott, és hatvanöt mérföldes sebességgel száguldott, ami öttel fölötte volt a megengedett határnak, de Michael úgy döntött, elég csekély a valószínűsége, hogy ilyen korán reggel elkapnák. Habár Nathaniel járt már a Taftban a felvételi beszélgetésen, így is ijesztő volt, amikor az apja behajtott az öreg

15 Studebakerrel a hatalmas vaskapukon, és lassan végigkanyargott a hosszú behajtóúton az iskolaépületig. Megkönnyebbülten látta, hogy két-három autó követi őket, habár az volt az érzése, ezek nem új fiúk. Az apja követett egy sor Cadillacet és Buickot Nem volt egészen tisztában vele, hol lehet parkolni, végül is ő is új volt még ebben az iskolában mint apuka. Nathaniel azonnal kipattant a kocsiból, az apjának még a kéziféket sem volt ideje behúzni. Aztán habozva megtorpant. Kövesse-e a többieket, akik az iskolaépület felé szállingóznak, vagy az újaknak valahová máshová kell menni? Az apja viszont nem habozott, csatlakozott a tömeghez, és csak akkor állt meg, amikor egy magas, magabiztos fiatalember, a kezében egy névsorral lenézett Nathanielre, és megkérdezte: Új fiú vagy? Nathaniel nem felelt, az apja szólalt meg helyette: Igen. A fiatalember továbbra is Nathanielre szegezte tekintetét. Mi a neved? Cartwright, uram felelte Nathaniel. Á, igen, elsős vagy. Mr. Haskins osztályába vagy beosztva, úgyhogy biztos nagyon okos lehetsz. A legjobbak mindig hozzá kerülnek. Nathaniel lehajtotta a fejét, az apja büszkén mosolygott. Menj be a díszterembe, a bal oldalon az első három sorban bárhová ülhetsz. Ha meghallod, hogy kilencet üt az óra, attól kezdve nem beszélhetsz, egészen addig, míg az igazgató és tanári kar ki nem vonul majd a teremből. És utána? kérdezte Nathaniel, és próbálta leplezni, hogy remeg az idegességtől. Utána eligazítást tart az osztályfőnök mondta a fiatalember, aztán Michaelhez fordult. Ne aggódjon, nem lesz semmi baj Nattel, Mr. Cartwright. Remélem, kellemes útja lesz hazafelé. Nathaniel ebben a pillanatban eldöntötte, hogy ezentúl mindig Natnek szólíttatja magát, bár tudta, hogy az anyjának nem fog tetszeni. Belépett a díszterembe. Lehajtott fejjel gyorsan végigsietett a széksorok között, remélte, senki nem veszi észre. Kinézett magának egy helyet a második sor legszélén, és leült. Vetett egy pillantást a balján ülő fiúra, aki a kezébe hajtott fejjel ült. Imádkozik, vagy még jobban fél, mint ő? Engem Natnek hívnak szólította meg. Tom vagyok felelte a fiú, de nem emelte fel a fejét. Most mi fog történni, nem tudod? Fogalmam sincs, bárcsak tudnám mondta Tom. Aztán az óra Kilencet ütött, és mindenki elcsöndesedett. A tanárok libasorban bevonultak, végig a széksorok között. Natnek feltűnt, hogy egytől-egyig férfiak. Az anyja nem helyeselné. Felsétáltak az emelvényre, és elfoglalták a helyüket. Csak két szék maradt üresen. A tanárok halkan suttogva beszélgettek egymás közt, a diákok némán ültek. Mire várunk? suttogta Nat, de egy pillanattal később már meg is kapta a választ. Mindenki felállt, a tanári kar tagjai is az emelvényen. Nat nem mert hátrafordulni, amikor meghallotta a lépéseket. Két férfi közeledett a széksorok között. Pár pillanat múlva elhaladt mellettük az iskola lelkésze és nyomában az igazgató, és elfoglalták a két üres széket. Mindenki állva maradt, a lelkész pedig előbbre lépett, és rövid kis istentiszteletet tartott. A Miatyánkot is elmondták, és azzal végződött az egész, hogy együtt elénekeltek egy zsoltárt. A lelkész leült a helyére, és átadta a szót az igazgatónak. Alexander Inglefield egy pillanatig csak állt, és végighordozta tekintetét az összegyűlt diákseregen. Aztán a tenyerét lefelé fordítva felemelte a kezét, intett és mindenki leült. Háromszáznyolcvan szempár szegeződött az igazgató majdnem százkilencven centis alakjára, vastag, busa szemöldökére és szögletes állkapcsára. Olyan ijesztő figura volt, hogy Nat nagyon remélte, soha nem kell közelebbről

16 megismerkednie vele. Az igazgató kétoldalt megragadta hosszú fekete talárja szélét, aztán negyedórás beszédet tartott. Először is ismertette az iskola hosszú történetét, majd felsorolta a Taft minden tudományos és sporteredményét. Lenézett az első sorokban ülő új fiúkra, és emlékeztette őket az iskola jelmondatára: Non ut sibi ministretur sed ut ministret" Ez meg mit jelent? suttogta Tom. Nem azért, hogy minket szolgáljanak, hanem, hogy mi szolgáljunk" mormolta Nat. Az igazgató azzal végezte a mondandóját, hogy két dolog van, amit egy igazi Taft-diák a világ minden kincséért sem mulasztana el: a vizsgák, és a Hotckiss elleni futballmeccs, aztán még azt is kilátásba helyezte, hogy ha a Taft az idén megveri a Hotckisst az éves futballmérkőzésen, akkor félnapos tanítási szünet lesz a jutalmuk. A bejelentést azonnal nagy üdvrivalgás fogadta, habár a régebbi diákok nagyon jól tudták, hogy ezt az eredményt négy éve nem sikerült elérni. Amikor a zajongás elcsendesedett, az igazgató elhagyta az emelvényt, majd őt követte a lelkész és a többi tanár is. Miután távoztak a díszteremből, ismét elkezdődött a zsibongás, és a felsősök is kezdtek kifelé sorjázni. Csak az első három sorban ülők maradtak a helyükön, mert nem tudták, most hová kell menniük. A kilencvenöt fiú ült, és várta, hogy most mi lesz. De nem kellett sokáig várniuk, mert egy idősebb tanár persze, valójában csak ötvenegy éves volt, de Nat sokkal öregebbnek látta, mint az apját megállt előttük. Alacsony volt, zömök, és csak félkörben lobogott kis ősz haj kopasz fejebúbja körül. Miközben beszélt, tweedzakója hajtókáját szorongatta, az igazgató pózát utánozva. A nevem Haskins közölte. Én vagyok az elsősök osztályfőnöke tette hozzá száraz mosollyal. A napot eligazítással kezdjük, utána következik az első szünet, fél tizenegykor. Tizenegykor elmentek az órarend szerinti órákra. Az első óra amerikai történelem lesz. Nat összevonta a szemöldökét. A történelem nem tartozott kedvenc tárgyai közé. Ezután ebéd következik, de ne számítsatok túl jóra mondta Mr. Haskins ugyanazzal a száraz mosollyal. Pár fiú felnevetett. De ez is csak egy régi Taft-hagyomány nyugtatta meg őket Mr. Haskins, amire már bizonyára figyelmeztetett benneteket az apátok, ha szintén ide járt. Egy-két fiú elmosolyodott, köztük Tom is. Ezután Mr. Haskins körbevezette őket az iskolában. Nat egy pillanatra setn szakadt el Tomtól, aki mintha mindent tudott volna előre, még mielőtt Mr. Haskins elmondta. Nat megtudta, hogy nemcsak Tom apja járt ide annak idején, de a nagyapja is. Mire véget ért a séta, és mindent megnéztek a parkban lévő tótól kezdve a betegszobáig, Tommal már a legjobb barátok voltak. Amikor húsz perccel később bevonultak az osztályterembe, természetes volt, hogy egymás mellé ülnek. Amint az óra elütötte a tizenegyet, Mr. Haskins bemasírozott az osztályba. Egy fiú követte. Magabiztosság sugárzott belőle, majdnem pökhendiség, amivel mindenki Figyelmét magára vonta. A tanár tekintete is követte az új fiút, aki beült az egyetlen üresen maradt padba. \par A neved? Ralph Elliot. Remélem, ez volt az utolsó alkalom a Taftban töltött időd során, hogy elkéstél egy óráról mondta Haskins. Világosan beszéltem, Elliot? Igen, hogyne... A fiú kicsit hallgatott, majd hozzátette:...tanár úr. Mr. Haskins az osztály többi tagjához fordult. Az első óra, amint már mondtam, amerikai történelem lesz, ami nagyon is helyénvaló, ha belegondolunk, hogy ezt az iskolát egy egykori elnök bátyja alapította. Mivel William H. Taft portréja ott függött az előcsarnokban, a bátyjának szobra pedig az udvaron volt felállítva, ezzel már a legbutább diák is

17 tisztában volt. Ki volt az Egyesült Államok első elnöke? tette fel a kérdést Mr. Haskins. Minden kéz a magasba lendült. Mr. Haskins biccentett az első padban ülő fiúnak. George Washington. És a második? kérdezte Haskins. Most már kevesebb kéz emelkedett fel. Tomot választotta ki. John Adams. Helyes, és a harmadik? Már csak két kéz maradt a levegőben. Naté és a fiúé, aki elkésett. Haskins Natre mutatott. Thomas Jefferson, 1800-tól 1808-ig. Mr. Haskin bólintott, nyugtázva, hogy a fiú az évszámokat is helyesen tudta. És a negyedik? James Madison, 1809-től 1817-ig mondta Elliot. És az ötödik, Cartwright? James Monroe, 1817-től 1825-ig. És a hatodik, Elliot? John Quincy Adams, 1825-től 1829-ig. Na és, a hetedik, Cartwright? Nat törte a fejét, de hiába. Nem emlékszem, tanár úr. Nem emlékszel, vagy nem tudod? Haskins kicsit hallgatott. Mert ez nagy különbség. Aztán Elliotra nézett. Azt hiszem, William Henry Harrison. Nem, Elliot, ő a kilencedik elnök volt, de mivel sajnálatos módon meghalt tüdőgyulladásban, alig egy hónappal a beiktatása után, vele nem fogunk sokat foglalkozni mondta Haskins. Holnapra mindenki nézzen utána, ki volt a nyolcadik elnök. Most pedig térjünk vissza az alapító atyákhoz. Jó lesz, ha jegyzeteltek az óra alatt, mert a jövő hétre mindenkitől kérek egy háromoldalas házi dolgozatot erről a témáról. Nat három oldalt is sűrűn telejegyzetelt az óra végéig, Tom alig egy oldalt. Amikor kifelé mentek az osztályból, az óra végén, Elliot gyorsan elrohant mellettük. Úgy néz ki, kemény ellenfél lesz belőle jegyezte meg Tom, de Nat nem felelt semmit. Nem is sejtette, hogy ő és Ralph Elliot egész hátralévő életükben ellenfelek lesznek. 7. fejezet A Hotchkiss és a Taft között minden évben megrendezett futballmeccs az egész szemeszter legrangosabb sporteseményének számított. Mivel az idényben még mindkét csapat veretlen volt, szinte semmi másról nem folyt a vita a diákok között. Fletchert is magával ragadta az általános izgalom, és az anyjának írt szokásos heti levelében felsorolta a csapat tagjainak névsorát is, bár tudta, hogy neki semmit nem jelentenek a nevek. A mérkőzést október utolsó szombatjára tűzték ki, a meccs után pedig minden bentlakó diák szabad hétvégét kapott, és ha győznek, akkor még egy ráadás napot is. A meccs előtti hétfőn Fletcher osztálya átesett az első negyedévi vizsgákon. Az igazgató azt mondta a reggeli iskolagyűlésen: Az élet vizsgák és próbatételek sorozatából áll, ezért a

18 Hotchkissban gondoskodunk róla, hogy minden negyedévben átessetek rajtuk!" Kedden este Fletcher felhívta az anyját, hogy elmondja néki, az az érzése, jól sikerültek a vizsgák. Szerdán már azt mondta Jimmynek, nem is olyan biztos benne. Csütörtökre már utánanézett mindennek, hogy mit kellett volna írni, és azon tűnődött, egyáltalán átmegy-e. Pénteken reggel a faliújságra kitűzték a névsort az eredményekkel. Az elsősöknél Fletcher Davenport állt az első helyen a rangsorban. Azonnal lerohant a legközelebbi telefonhoz, és felhívta az anyját. Ruth nem is tudta leplezni, mennyire örül, amikor meghallotta a hírt, de igazából nem volt meglepve. Biztosan ünnepelni fogtok mondta. Fletcher szíve szerint így is tett volna, de nem tudott ünnepelni, amikor meglátta, ki végzett az osztályban az utolsó helyen. Szombaton reggel az iskoiagyűlésen a lelkész imát mondott verhetetlen futballcsapatunkért, akik az Úr nagyobb dicsőségéért játszanak". Az igazgató is úgy festett, mint akinek semmi kétsége nincs afelől, a Mindenható kit fog támogatni a délutáni meccsen. A Hotchkissban mindent a kor szerinti rangsor határozott meg, még azt is, hol ülhet egy fiú a lelátón. Az első negyedévben az elsősök a pálya legtávolabbi végében ültek, a lelátó jobb sarkában. Fletcher és Jimmy minden szombaton ott ült, és végignézték, aho^y a csapatuk az egész idényt veretlenül végigjátssza; a baj csak az volt, hogy ezzel a Taft is eldicsekedhetett. Mivel a meccs egy olyan hétvégére esett, amikor a diákok hazautazhattak, Jimmy szülei meghívták magukhoz Fletchert, és egy piknikre is még a meccs előtt. Fletcher nem mondta el a többi fiúnak, mert félt, hogy irigykednének. Épp elég már az is, hogy első helyen végzett az osztályban, ráadásul még egy öregdiák társaságában nézheti végig a meccset, aki a legjobb helyen ülhet. Neked milyen az apád? kérdezte Jimmy a meccs előtti éjszaka, lámpaoltás után. Nagyon klassz mondta Fletcher. De figyelmeztetlek, a Taftba járt, és republikánus. Na és a tiéd? Még soha nem találkoztam szenátorral. ízig-vérig politikus, legalábbis az újságban mindig ezt írják róla mondta Jimmy. Persze, nem igazán tudom, ez mit jelent. A meccs reggelén senki nem tudott odafigyelni a kémiaórán, bármilyen lelkesen is szeretett volna kísérletezni Mr. Bailey a savaknak a cinkre tett hatásával, ami sajnálatos módon nem sikerült, mivel Jimmy a főcsapnál elzárta a gázt, és így nem lehetett meggyújtani a Bunsen-égőt. Tizenkettőkor megszólalt az iskola harangja, és a háromszáznyolcvan fiú fülsiketítő üdvrivalgással kirohant az udvarra, Győzni fog a Hotchkiss!" csatakiáltásokkal. Úgy festettek, mint egy háborúra készülő törzs. Fletcher kiszaladt a kapuhoz, hogy üdvözölje a szüleit, akik eljöttek megnézni a meccset. Hosszú sorban érkeztek kocsik és taxik. Fletcher végignézett minden autót, keresve az apját és az anyját. Andrew, hogy vagy drágám? ezek voltak az anyja első szavai, ahogy kiszállt a kocsiból. Fletcher! súgta oda neki. Az iskolában Fletchernek hívnak. Remélte, egyik fiú se hallotta meg a drágámat". Kezet rázott az apjával, aztán azt mondta. Azonnal indulnunk kell a stadionba, meghívott minket Gates szenátor és felesége egy piknikre a meccs előtt. Fletcher apja felvonta a szemöldökét. Ha jól emlékszem, Gates szenátor demokrata jegyezte meg, a hangjában megjátszott megvetéssel. És a Hotchkiss egykori futballcsapatának kapitánya világosította fel Fletcher. A fiával, jimmyvel egy osztályba járok, ő a legjobb barátom. Talán jobb lesz, ha a mama ül a szenátor mellé. Ha te nem érzed magad elég erősnek hozzá, akár a másik oldalra is ülhetsz, a

19 Taft-szurkolók közé. Nem, azt hiszem, inkább elviselem a szenátort. Élvezetes lesz mellette ülni, amikor a Taft megszerzi a győztes touchdownt. Tiszta, szép őszi nap volt. Hármasban átsétáltak az aranysárga levélszőnyegen a sportpályáig. Ruth megpróbálta megfogni a fia kezét, de Fletcher kicsit távolabb húzódott, épp csak annyira, hogy az anyja ne érje el. Még oda sem érkeztek a pályához, már hallották az éljenzéseket és kiabálásokat. Fletcher észrevette Jimmyt, aki egy Oldsmobile mögött álldogált, amelynek nyitott csomagtartója szépen meg volt terítve, és olyan finomságokkal megrakva, amilyeneket két hónapja nemigen láttak. Egy magas, elegáns férfi lépett elő. Üdvözlöm önöket, Harry Gates vagyok. A szenátor gyakorlott politikus módjára kezet nyújtott, és üdvözölte Fletcher szüleit. Fletcher apja megragadta a felé nyújtott kezet. Jó napot, szenátor úr, Róbert Davenport vagyok, ő pedig a feleségem, Ruth. Szólítson csak Harrynek. Ő Martha, az első feleségem. Mrs. Gates is odalépett, és üdvözölte a vendégeket. Mindig hangsúlyozom, hogy az első feleségem, nehogy túlságosan elbízza magát. Kérnek inni valamit? kérdezte Martha, aki nem nevetett a viccen, amit már annyiszor hallott. Sietnünk kell mondta a szenátor az órájára pillantva, ha még enni is akarunk a meccs kezdete előtt. Majd én kiszolgálom Ruthot, a férje meg gondoskodik magáról. Száz lépésről megérzem a republikánusokat. Attól tartok, még ennél is rosszabb a helyzet mondta Ruth. Csak azt ne mondja, hogy a férje ráadásul a Taft öregdiákja! Szerintem ezt főbenjáró bűnnek kéne nyilvánítani ebben az államban. Ruth bólintott. Akkor gyere, Fletcher, inkább veled fogok beszélgetni, mert az apáddal nem vagyok hajlandó szóba állni. Fletchemek hízelgett az invitálás, és rövidesen már rázós kérdéseket tett fel a szenátornak a connecticuti törvénykezésről. Andrew szólt oda az anyja. Fletcher, anya. Fletcher, nem gondolod, hogy a szenátor úr talán valami másról is szeretne beszélgetni, nemcsak politikáról? Ugyan, Ruth, nincs semmi baj nyugtatta meg a szenátor. A szavazóim ritkán kérdeznek igazán okos dolgokat. Remélem, Jimmyre is ragad majd valami. Miután elrakták az ebéd maradványait, gyorsan a lelátókhoz sietett a társaság, és egy-két perccel a meccs kezdete előtt elfoglalták a helyüket. A hely jobb volt, mint amilyenről bármelyik elsős álmodni mert volna. Gates szenátor soha, egyetlen Hotchkiss-Taft meccset sem hagyott ki azóta, hogy végzett a Hotchkissban. Fletcher alig tudta visszafojtani az izgatottságát, ahogy az óramutató kezdett a kettes felé araszolni. Átbámult a szemben lévő lelátóra, ahonnan felhangzott az ellenfél csapatának szurkolóit rigmusokkal biztató pomponos lányok kórusa, és abban a pillanatban szerelmes lett. Nat tekintete a pulóverén nagy A betűt viselő lány arcára tapadt. Nat a legjobb tanuló az osztályban mesélte Tom Nat apjának. Michael elmosolyodott. De csak éppen hogy mondta kicsit védekezően Nat. Ne felejtsd el, hogy csak egy tárgyban lettem jobb Ralph Elliotnál. Ő vajon Max Elliot fia? kérdezte Michael, inkább csak magától. Ki az a Max Elliot?

20 A biztosítási szakmában azt mondják az ilyenekre, hogy elfogadhatatlan szintű kockázatot képvisel". Miért? kérdezte Nat, de az apja nem részletezte tovább a dolgot, és örült, hogy a fia figyelmét elterelték a lányok, akiknek kék-fehér pomponok voltak a csuklójukra kötve, és előadták a meccs előtt szokásos rituális harci táncot. Nat tekintete megállapodott balról a második lányon, aki mintha egyenesen rámosolygott volna, habár tudta, hogy onnan lentről nézve ő csak egy kis pont lehet a lelátón. Ha jól látom, nőttél jegyezte meg az apja, amikor észrevette, hogy Nat nadrágszára jó két centivel a cipője felett végződik. Eltűnődött, milyen gyakran kell majd új ruhát venni neki. Hát, ez nem az iskolai kosztnak köszönhető, az biztos jegyezte meg Tom, aki még mindig a legkisebb volt az osztályban. Nat nem mondott semmit. A tekintetét továbbra is a pomponos lányokra szegezte. Melyik tetszik? érdeklődött Tom, és oldalba bökte a barátját. Mi? Hallottad. Nat elfordult, hogy az apja ne hallhassa a válaszát. A második balról, akinek a ruháján az A betű van. Diane Coulter mondta Tom, aki örült, hogy végre tud valamit, amit a barátja nem. Honnan tudod a nevét? Dan Coulter húga. Dan Coulter? De hát ő a legrondább az egész csapatban! nevetett Nat. Olyan a füle, mint egy kelkáposzta, és el van törve az orra. Diane is így nézne ki, ha öt éve játszana egy futballcsapatban mondta nevetve Tom. És mit tudsz még róla? kérdezte összeesküvő suttogással Nat. Ó, ilyen komoly a dolog? érdeklődött Tom. Most Nat bökte oldalba a barátját. Hé, fizikai erőszak? Ez nincs benne a Taft szabályzatában tiltakozott Tom, Az érvelésed súlyával verd meg az ellenfeledet, ne a karod erejével", Olivér Wendell mondta, ha jól emlékszem. Ne jártasd már annyit a szádat szólt rá Nat. Inkább felelj a kérdésemre. Őszintén szólva, nem túl sokat tudok róla. Csak arra emlékszem, hogy a Westoverbe jár, és a hokicsapatukban játszik. Hát ti miről sugdolóztok? kérdezte Nat apja. Dan Coulterről vágta rá Tom. Az egyik hátvédünk. Épp meséltem Natnek, hogy minden reggel nyolc tojásból eszik rántottát. Honnan tudod? kérdezte Nat anyja. Mert az én reggelimet is mindig elszedi felelte bánatosan Tom. Nat szülei elnevették magukat, ő pedig tovább bámulta az A betűs lányt a TAFT feliratból. Ez volt az első alkalom életében, hogy egyáltalán észrevett egy lányt. Hirtelen hatalmas rivalgás zavarta meg a bámészkodásban, és a lelátónak ezen az oldalán mindenki felugrott, hogy köszöntse a Taft csapatát, amelynek tagjai épp befutottak a pályára. Pár pillanattal később a Hotchkiss csapata is pályára lépett a másik oldalról, és az ő szurkolóik ugyanilyen lelkesen ugrottak talpra. Fletcher is állt, de tekintetét mereven az A betűs lányra szegezte. Kicsit bűntudata volt, hogy az első lány, akibe beleszeret, pont a Taft szurkolója. Úgy látom, nem koncentrálsz a csapatotokra súgta a szenátor Fletcher füléhez hajolva. Ó, dehogynem mondta Fletcher, és azonnal visszafordította tekintetét a Hotchkiss játékosaira, akik kezdtek bemelegíteni. A két csapatkapitány odakocogott a bíróhoz, aki az ötvenyardos vonalon várta őket.

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Gingerli, az időmanó

Gingerli, az időmanó Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc

Washington, 1865. április 10. hétfő 19 óra 45 perc Az alábbi történet a képzelet szüleménye. A történet szereplői az 1865-ös év eseményeinek szereplőit leszámítva kitaláltak. A könyvben megjelenő helyszínek azonban az esetek többségében valóságosak. Bárminemű

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte,

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, I. Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, fivére, Fritz Herbig üzemét. Ebédidõ volt. A gyár kürtje

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

11 Mindig van két lehetőség. Vagy nincs. Kacs RETTEGJETEK ÉRETTSÉGIZŐK A cikk szerzője, Kercsó Katalin búcsúbeszéde a ballagási ünnepségen. A ballagók névsorát megtalálod az utolsó oldalon! Most ezzel

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Kovács Hortenzia. Lángoló Szívek

Kovács Hortenzia. Lángoló Szívek Kovács Hortenzia Lángoló Szívek 1. fejezet Csodaszép tavaszi reggelre ébredtek a Londoni utcák, talán mi emberek nem is tudunk olyan dolgokat értékelni igazán, mint pl. hajnalhasadás előtt az a néhány

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Hector közelebb jut a boldogsághoz

Hector közelebb jut a boldogsághoz Hector közelebb jut a boldogsághoz Édouard a vacsora végeztével nagyon elégedettnek tûnt, de nem érte be ennyivel, ragaszkodott hozzá, hogy átmenjenek még egy másik helyre. Azt akarom, hogy megismerd Kínát!

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

EVALUARE NAŢIONALĂ LA FINALUL CLASEI A IV-a 2014

EVALUARE NAŢIONALĂ LA FINALUL CLASEI A IV-a 2014 CENTRUL NAŢIONAL DE EVALUARE ŞI EXAMINARE EVALUARE NAŢIONALĂ LA FINALUL CLASEI A IV-a 2014 Test 1 Limba maternă maghiară pentru elevii de la şcolile şi secţiile cu predare în limba maghiară Judeţul/sectorul...

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska.

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. 16 Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. Lelépdelt az utaslépcsőn, amit a géphez gurítottak, ki a kegyetlenül vakító

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

A három narancs spanyol népmese

A három narancs spanyol népmese BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER 1 KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia

Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia Feladatok a Magyar nemzetismeret/haza a magasban c. könyvhöz Magyar nemzeti ünnepek I. Az ünnep http://www.nemzetismeret.hu/index.php?id=1.6 1.

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

Csanádyné Hajós Zsuzsa: Bizalom az Úristenben. Nagyon nehezen tudtam megfogalmazni,

Csanádyné Hajós Zsuzsa: Bizalom az Úristenben. Nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, Csanádyné Hajós Zsuzsa: Bizalom az Úristenben Nagyon nehezen tudtam megfogalmazni, hogy a mi életünkben mit jelent az az igen, amit Mária kimondott.7 gyermekes családba nőttem fel legidősebbként, abban

Részletesebben

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza? Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.

Részletesebben

MagyarOK A2+ munkalapok 1

MagyarOK A2+ munkalapok 1 1. Ismerkedünk munkalap / Kérdés Válasz 1. Jól hallom, hogy nem vagy magyar? Jól hallom, hogy nem magyar? 2. Hol dolgozol? Hol dolgozik? 3. Hol élsz? Hol él? 4. Mivel foglalkozol / foglalkozik? Milyen

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

CSENGŐSZÓ. A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám

CSENGŐSZÓ. A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám CSENGŐSZÓ A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám Készítették: A Diák-újságíró szakkör tagjai: Juhász Valentina, Jónás Levente, Flórián Zsolt, Prohászka

Részletesebben

Cecelia Ahern: Bennem élsz

Cecelia Ahern: Bennem élsz Cecelia Ahern: Bennem élsz Cecelia Ahern Bennem élsz (Részlet) Fordította Hussami Péter A fordítás alapjául szolgáló mű Cecelia Ahern: Thanks for the Memories (London: HarperCollins, 2008) (Részlet) Athenaeum

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

ÁPRILISI NAPLÓ Az életkort mi vagy ki határozza meg? Ha nem érem meg a 86-ot, nem kerülök egy fényképre a dédunokáimmal

ÁPRILISI NAPLÓ Az életkort mi vagy ki határozza meg? Ha nem érem meg a 86-ot, nem kerülök egy fényképre a dédunokáimmal ÁPRILISI NAPLÓ 2015 Az életkort mi vagy ki határozza meg? Elalvás előtt olvasgatom a protestánsok Magyarázatos Bibliáját. Főként a magyarázatokat. Most éppen a végénél nyílt ki, a Személyek, helyek, fogalmak

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben