Képes beszámoló az Amerikai Szibériai Husky Klub klubkiállításáról I. rész október 30 november 3. Rohnert Park/Sonoma County, Kalifornia (USA)

Átírás

1 Képes beszámoló az Amerikai Szibériai Husky Klub klubkiállításáról I. rész október 30 november 3. Rohnert Park/Sonoma County, Kalifornia (USA) Immáron hatodszor kerekedtem fel, hogy megnézzem az amerikai huskyszépségeket, de bevallom õszintén, hogy ezúttal elsõsorban a helyszín vonzott: a napos Kalifornia! Megint jó elõre megterveztem az útvonalunkat, amelyben a kiállításon kívül egy San Francisco-i buszos városnézés, Los Angelesben a Universal Filmstúdió meglátogatása és LA esti fényei, végül Las Vegas és egy Grand Canyon túra szerepelt. Október 28-án, vasárnap délben indultunk Ferihegyrõl. Most elõször hûtlen lettem a Malévhez és a Delta járatára váltottam jegyet, mivel árban is kedvezõbb volt, ráadásul az interneten keresztül még az ülõhelyünket is le tudtam foglalni. A Malévnál mindig gond volt, hogy csak a bejelentkezéskor osztották ki a helyeket nagyon korán ki kellett menni a reptérre, hogy sikerüljön ablak melletti ülést kapni. Sajnos a Deltával sem volt szerencsénk, mert igaz, hogy a helyünk megvolt, de valami sztrájk miatt kerülõt kellett tennie a repülõgépnek, ami egy órás késést okozott és ennek következtében lekéstük New Yorkban a csatlakozást. Csak egy hajszálon (kb. 10 percen!) múlott, volt is nagy mérgelõdés... Ráadásul aznap már nem ment gép San Francisco-ba, csak másnap reggel, szóval kénytelenek voltunk szállás után nézni. A Kennedy reptéren ez nem probléma, mert a környékbeli szállodákat egy helyrõl közvetlen vonalon, ingyenesen fel lehet hívni, árat lehet kérdezni és ha megfelel, már küldik is a kisbuszt a kuncsaftért. Három szállodát hívtam fel, de mindegyik 100 dolláron felül volt, végül a legolcsóbbikat választottam. Másnap reggel kipihenten repültünk tovább San Francisco-ba, ilyen szempontból nem is jött rosszul ez a kényszermegálló! Csak hát a bérelt autónkat nem tudtuk felvenni a megadott idõpontban, talán ez lehetett az oka, hogy legnagyobb meglepetésünkre egy kisebbfajta batárt utaltak ki a részünkre: a szokásos üléseken kívül ennek még plusz két ülése volt hátul, ennek következtében a csomagtere annyira leszûkült, hogy még a bõröndöm sem fért be csak az üléseken tudtuk elhelyezni a csomagokat. A hátsó ajtók nem is kifelé nyíltak, hanem oldalra kellett húzni õket, mint a kisteherautóknál. Ettõl eltekintve kényelmes autó volt (Mazda 5), természetesen automataváltós, ami sokkal egyszerûbbé teszi a közlekedést Amerikában. Apropó: közlekedés! Már nem elõször tapasztalom, de minden alkalommal nagyon jó érzéssel tölt el, hogy Amerikában meglepõen nyugodt a közlekedés, alig találkozni idegbeteg sofõrökkel (New Yorkban azért akadt egykettõ, de hát New York, az egy más világ, ott túl gyors az élet). Mindenki elõzékeny, a gyalogost azonnal átengedik az úton, akkor is, ha csak egyedül álldogál. Vannak olyan keresztezõdések, ahol minden irányból stop-tábla állítja meg az autóst. Eddig még nem sikerült rájönnünk, hogy itt milyen San Francisco-i buszos túránk nindzsa-szerkós idegenvezetõje (elég hideg szél fújt... :o)) A kiállítás vendéglátó szállodája 1

2 A szobánknak kívülre nyíló ajtaja is volt Négylábú szobatársaink: Aramis és Tesla szabály szerint kell továbbhaladni, mert mindig minden irányból valaki átadta nekünk az elsõbbséget... Tehát utunk elsõ állomása San Francisco volt, ahol beterveztem egy kis emeletes buszos városnézést (le is foglaltam és ki is fizettem az Interneten keresztül). Borzasztóan élveztük a látványosságokat, különösen a filmekbõl jól ismert meredek utcák tetszettek. Némelyiken még biciklivel sem mertem volna lemenni, olyan elképesztõ mértékben lejtett! Hogy a felfelé tekerés kínjairól már ne is beszéljek... Este indultunk tovább a 100 km-re északra fekvõ Rohnert Park városkába, a kiállításnak otthont adó Doubletree Hotelbe. Talán ez volt az eddigi legklasszabb szállásunk, hangulatosan berendezett, szép épület, gyönyörû füves golfpályákkal körbevéve. A hatalmas ringet a szálloda mellett, egy meglehetõsen hosszú szálú fûtakaróval borított részen állították fel (a kutyák mancsa teljesen eltûnt a vastag fûben). Természetesen ezúttal is jó barátainkkal, a Tovik tenyésztõivel laktunk egy szobában, szerencsés módon a földszinten, egészen közel a ringhez. Szobatársunk volt még két tündérpofa szibériai husky (a hófehér kan: Ch. Alpine s Carte Blanche Aramis és a vörös szuka: Tovik s Spark of Genius Tesla ), akik, ha alkalmuk adódott, nagy élvezettel henteregtek az ágyunkon (lásd a fotót!). A klubkiállítás elsõ napján, kedden az agility és engedelmes versenyeket tartották. Ezeket nem szoktam végignézni, úgyhogy délelõtt volt idõnk felderíteni a környékbeli bevásárlóközpontok és kajáldák lelõhelyét. Az ellátottságra nem lehetett panasz: pár kilométeren belül szinte az összes ismertebb gyorsétkezde és áruházlánc képviselte magát. Az elsõ izgalmas program délután négykor kezdõdött: a szokásos ismeretterjesztõ szemináriumon ezúttal három tenyésztõ-bíró (Ann Mariah Cook Alkasiber kennel, Carol Deeks Windy Range és John Linnehan Mar- Dr. David Qualls, Kathleen Kanzler és Judith M. Russell a tenyésztõi szeminárium elõadói Britestar s Goin Commando 6-9 hónapos kanok sweeps második, regular elsõ helyezett 2

3 Tovik s Pretty Fly For A White Guy 9-12 hónapos kanok sweeps és regular elsõ helyezett Tovik s Spectacular Spectacular 9-12 hónapos kanok sweeps második helyezett lytuk) mutatta be egy-egy élõ kutyán, hogy õk hogyan bírálnak, elsõsorban mit néznek a felvezetett kutyákon. A sok hasznos információ elhangzása közben egy humoros esemény is történt: Carol Deeks elõadása alatt (éppen, amikor a kutya fejét vizsgálgatta), hirtelen macskanyávogás hangzott fel. A kutya nagy érdeklõdéssel figyelte, ahogy Carol bûnbánó arccal elõhúzza zsebébõl a mobiltelefonját és kikapcsolja. Azután az általános derültség közepette tovább folytatta a bírálatot, de alig egy perc elteltével újra kezdõdött a nyivákolás. Ekkor már kitört a röhögés és hosszú percekig alig bírtuk abbahagyni! Erre a napra még egy elõadás jutott: neves tenyésztõk, név szerint Kathleen Kanzler (Innisfree kennel), Judith M. Russell (Karnovanda) és dr. David Qualls (Indigo) meséltek tenyésztési tapasztalataikról (milyen szempontok alapján választják ki tenyészállományukat, milyen párosítási módszereket preferálnak /vonal-, beltenyésztés, külsõ keresztezés/ stb.). Megpróbáltam videózni, de sajnos az elsõ sorban ültem és a videokamera erõsen vonzotta az elõadók tekintetét, ezért inkább letettem róla, nehogy feszélyezze õket a tudat, hogy felvétel készül róluk... El is hangzott néhány vicces mondat és Judy kedvesen kötözködött Kanzler nénivel. A keddi nap a vendéglátó szobában tartott összejövetellel zá- Starfrost s Karnovanda Link hónapos kanok sweeps harmadik helyezett Oumiak s Boogaboo Rockstarr hónapos kanok sweeps gyõztese és legjobb ellenkezõ nemû a Puppy Sweepstakes-ben 3

4 Ch. Seeonee s Point Blank mindkét veterán kan versenyben elsõ, legjobb ellenkezõ nemû a veterán sweepstakes-ben, a Generations Gala gyõztes csoportjának tagja, Tenyészkan elsõ, AOM JoBear s Gee No Problem hónapos kanok elsõ helyezett rult. Ide éppen csak bekukkantottam, mert már jócskán elfáradtam. Szerdán a kölyök és veterán sweepstakes (pénznyerõs) versenyek zajlottak. A 9 12 hónapos kanok osztályában a fehér Aramis unokái nagy sikert arattak: Bob Cashin bíró úr a szintén hófehér Tovik s Pretty Fly For A White Guy-t elsõnek, testvérét, a fekete-fehér Tovik s Spectacular Spectacular-t pedig másodiknak választotta! A kültéri helyszín lehetõséget adott fényképek készítésére, de napos Kalifornia ide vagy oda reggelente olyan hideg és párás volt a levegõ, hogy nem sikerültek túl jól a felvételeim. Az elsõ sweepstakes kölyökosztályokról ezért alig van fotóm. A harsogó zöld, vastag fûszõnyegbõl csak úgy fröcskölt a víz a kutyák lépte nyomán, csoda, hogy senki sem csúszott el rajta. Aztán ahogy a nap emelkedett, egyre melegebb lett és teljesen felszáradt a harmat. Délre már forrón tûzött a nap, szépen le is égett az arcom ez alatt a pár nap alatt. Délután 6 óra körül kezdõdött a borkóstolóval egybekötött Generations Sweepstakes Gala (generációk bemutatója és versenye) a szálloda egyik nagy termében. A borkóstolóra én is befizettem, noha nem nagyon szeretem a borokat, de az árban négy kóstolási lehetõség mellett benne foglaltatott egy, a kiállítás logójával díszített talpas borospohár. Karnovanda s The Future King veterán kan 9-11 éves sweeps negyedik Osvah s The Devil Made Me Do It veterán szuka 9-11 éves, a sweeps-ben negyedik, a normálban harmadik 4

5 Melrose Walk The Line kiállító által tenyésztett (BBE) kanok osztálygyõztese, Best Bred-by, Winners Dog Demavand s Danté amerikai tenyésztésû kanok elsõ helyezett Eddig mindegyik Specialtyrõl hazahoztam valami emléktárgyat (logós bögrét, inget, kitûzõt, ilyesmit), ez most sem maradhatott el. Sonoma megye híres borvidék, nem véletlenül nevezik a Borok Országának (Sonoma County Wine Country). Volt is jó néhány borfajta, de szerencsére pezsgõ is akadt, két jegyemet erre használtam el. A borokhoz svédasztalos vacsorát kínáltak meleg sültekkel, mártásokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel. Én természetesen a hatalmas, egészben sült marhacombból kértem, amelybõl egy felszolgáló vágott szeleteket kívánság szerint: aligsültet a csontközeli részrõl, féligsültet kijjebbrõl, sültet pedig a legkülsõ részérõl. Miután mindenki beszerezte a munícióját, megkezdõdött a generációk versenye. A nemzedékcsoportok három kutyából álltak: utód, szülõ, nagyszülõ. Gondolom, a bírók (Bob és Rose Cashin) azt nézték, hogy mennyire konzisztens a minõség a vonalakban. Igazán szemet gyönyörködtetõ volt a sok szépséges család bevonulása és a végén az összes nevezõ (közel 15 csoport) együtt tolongott a ringben. Nekem különösen a Ch. Melrose Legally Blond (utód) Ch. Noatak s Party Of One (apa) Ch. Wildestar s Angel Dust (apai nagyanya) csapat tetszett, nekik a negyedik helyet sikerült megcsípniük. A mûsorral egy idõben egy úgynevezett csendes árverés is zajlott, amelyen az egyes helyi klubok által speciálisan kidíszített Jo-Kar s Hippie Chick hónapos szukák elsõ hely, Reserve Winners Bitch huskyfigurákra lehetett licitálni (egy papírlap volt téve minden szobrocska elé, a licitálók arra írták a nevüket és árajánlatukat). Némelyik remekmû egészen elképesztõre sikerült! Kár, hogy nem csináltam fotókat, de állandóan nagy tömeg tolongott a díszes szobrocskák elõtt. Csütörtök reggel a rendes kölyökosztályokkal folytatódott a klubkiállítás. A kanokat Carol A. Nash bírónõ bírálta, a sportos típusú kutyákat gyakran elõnyben részesítve. Aramis csinos fehér unokáját õ is kedvelte, így a srác a sweeps mellett a regular 9-12 hónapos osztályt is megnyerte! Az amerikai tenyésztésû kanok után Donna J. Francis bírónõ vette át a stafétabotot és nekilátott a szuka kölyökosztályok értékelésének. Õ inkább a csinos, kompakt, szép bundájú leányzókat részesítette elõnyben. Az aznapi bírálatok a Bred-By szukák osztályával értek véget. Délután került sor a klub éves rendes közgyûlésére, amelyen igazság szerint nem ártott volna részt 5

6 6-9 hónapos szukák: Charlyn s American Idol második, Karnovanda s Lien Hua elsõ helyezett vennem, hiszen már évek óta próbálok csatlakozni a klubtagsághoz. Egyszer vendégként végigültem egy ilyen összejövetelt, egész érdekes volt! Mindenesetre most újabb reménysugár csillant fel a jövõbeni klubtagságom elõtt: két támogatót (akik SHCA tagok és írásban támogatják a felvételemet) már régebben sikerült találnom, de még szükség volt egy AKC rendezvényen való aktív részvételre is, aminek most jött el az ideje. A Tovik tenyésztõi a párok versenyére két párt neveztek, ebbõl az egyik párost felajánlották nekem felvezetésre. Az osztályunk bírálata péntek délután volt esedékes, már vártam, hogy átessek a tûzkeresztségen! Folytatás a következõ számban. Márton Zsuzsa 6