Popper Péter Az Írás. Az ÚJSZÖVETSÉG Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig. Popper Péter. Az Írás

Átírás

1

2 Popper Péter Az Írás Az ÚJSZÖVETSÉG Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig Popper Péter Az Írás Az ÚJSZÖVETSÉG Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig Sorozatszerkesztő: Popper Péter TARTALOMJEGYZÉK Popper Péter 2004 Borítóterv: Szabó Árpád Kiadja a Saxum Kiadó Felelős vezető: Jenei Tamás Felelős szerkesztő: Z. Laczkó Katalin és Zsolnai Margit Műszaki szerkesztő: FeZo Bt. Nyomdai előkészítés: Stúdió 23. Bt, Felelős vezető: Jäckl Norbertné TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS HELYETT... 9 ELŐHANG ÉS TÁJÉKOZTATÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGHEZ 13 ELSŐ RÉSZ: Kiáltó szó a pusztában A szent evangéliumokról Mozgalmas események Jézus születése körül A történelmi szkepticizmus álláspontja Egy nazír előjön a sivatagból Jézus Keresztelő János helyére lép, és mérhetetlenül túlnő rajta Júdás Jézus árulója vagy szövetségese? Messiás vagy csaló? MÁSODIK RÉSZ: Micsoda az igazság? Törvényszék és halál Te vagy-e Isten fia? A zsidók királya A Messiás feltámadása Hogyan lesz a rajongóból kételkedő? HARMADIK RÉSZ: Jézus csodái Különböző kultúrák viszonya a csodához A csodák az intelligencia és a műveltség fényében Jézus gyógyító ereje, az Istenhit és a feltámadás Jézus helye a zsidóságban NEGYEDIK RÉSZ: Jézus nagy egyházának születése A Szent Szellem leszáll az apostolokra Saulból Pál lesz Apostolok cselekedetei ÖTÖDIK RÉSZ: Az apostolok levelei Pál levelei Cáfolat kétezer év távolából: A feltámadás tagadása Részletek a többi apostol leveleiből HATODIK RÉSZ: János apostol mennyei jelenésekről való könyve A Bárány trónra száll Az Alfa és az Omega A 7-es szám misztikája HETEDIK RÉSZ: A Jézus utáni második nemzedék A hívő ember az abszurditások világában Apokrif evangéliumok A gnosztikusok A titokzatos El Kazai és a még titokzatosabb Mithra Az egyház üldözöttből üldöző lesz BEFEJEZÉS: A kezdet és a vég: A pap és a hittudós A világteremtő Isten és egy teremteni vágyó Eloha Búcsú az olvasótól FÜGGELÉK UTÓSZÓ HELYETT A téma súlya miatt szorongva ajánlom ezt a könyvemet MANDEL SÁMUEL nagyapámnak, az Aréna úti zsi nagóga egykori főrabbijának, VÁRSZEGI ASZTRIK katolikus püspöknek, pannonhalmi főapátnak, DONÁTH LÁSZLÓNAK, a Csillaghegyi templom evangélikus tiszteletesének A HÁROM IGAZI PAPNAK, akikkel a sors ajándékaként életem során találkoztam. Popper Péter BEVEZETÉS HELYETT Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka annak, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy rendkívüli hitvallás titka, hanem egyetemes. A küzdelem Isten és ember között a megbékülés iránti vággyal párhuzamosan támad fel mindenkiben. Legtöbbször tudattalan és kérész életű ez a tusa. A gyönge lélekben nincsen meg a tűrőképesség, hogy a testnek hosszan ellenszegüljön. Elnehezül, hússá lesz maga is, és befejeződik a harc. Ellenben a felelősségteljes emberek között, azon emberek sorában, akik nappal és éjjel a legfelső kötelességre vetik szemüket, a hús és a szellem konfliktusa irgalmatlanul pattan ki, és előfordulhat, hogy egyedül csak a halál vet véget neki.

3 A hús és a szellem viadala lázadás és ellenállás, kibékülés és behódolás, majd a küzdelem legfelsőbb célja, végezetül az egyesülés Istennel, ez volt az a magasba vezető út, amit Krisztus bejárt, az a meredély, mely leküzdésére bennünket is felhív, hogy kövessük az ő véres csatáját. Ám a vívódó embernek nem kell mindenképpen félnie a fájdalmat, a kísértést vagy a halált, mert mind a három legyőzhető, immár legyőzetett mindegyik. Krisztus kínokat szenvedett, és attól fogva a fájdalom szent. A Kísértő a legvégső percig mesterkedett, hogy tévútra vezesse, és kudarcot vallott. Krisztus elpusztult a kereszten, és abban a percben a halál örök időkre legyőzetett. Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése Életprogramnak, szellemi célnak gyönyörű. Igenis, törekednünk kell e cél felé. Ám közben tudnunk kell, hogy ehhez nagyon is gyarlók vagyunk. Félünk a fájdalmaktól, beugrunk a kísértéseknek, és iszonyodunk a haláltól. Ami az emberré vált Istennek vagy az istenivé vált embernek az útja, az vajon a mi utunk-e? Tudjuk-e hitelesen követni álszentség, a követés mímelése nélkül? S azon is eltöprenghet az ember, hogy a hús és a szellem egyaránt nem Isten teremtéséből származik-e? Abból a teremtésből, amelyről Isten mondotta, hogy,jó. A hús netán a Sátán ajándéka? Íme, Pál szavai: Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. (Eféz 6:12) Vajon kell-e az emberre olyan terheket rakni, olyan bűntudatokat kelteni benne, amelyek leginkább arra alkalmasak, hogy behelyettesítsék a valódi gonoszságok miatt indokolt lelkiismereti kínokat? Mindez nem változtat azon, hogy előítéletek nélkül, alázattal közelítsünk ahhoz a szegény, csak egy köpenyt és egy sarut birtokló fiatal zsidó rabbihoz, aki megcsinálta a világtörténelem legnagyobb szellemi forradalmát, akinek az alakja máig sugárzik, bármilyen messze is sodródtak tőle a nevében alkotott intézmények. Talán ez a vallások tragédiája. Már nagyon messze került a zsidóság Mózestől, a buddhizmus Buddhától, a kereszténység Jézustól, az iszlám Mohamedtől. Talán ebből fakadnak a meg-meg újuló reformtörekvések, a visszavágyás az ősi kezdetekhez, vagy a reménykedés különböző keleti vallásbölcseletek és modern szekták megváltó erejében. Az ember biztonságra és bizonyosságra vágyik. Egy napon rájön, hogy úgysem kapja meg. S ha ki tudja kerülni a cinizmus, a fanatizmus és a közöny csapdáit, akkor ugyan nagyon magányos lesz, de nagyon erős.

4 ELŐHANG ÉS TÁJÉKOZTATÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGHEZ Ti pedig így imádkozzatok, mondta Jézus a Hegyi Beszédben: Avinu sebasamájim Jitkades simchá Vejamlich malkuté Jehi racon Aszé raconchá basamájim Mimáál vehatov beéjnéchá aszé Hátriféni lechem choki Száláeh lánu Avinu ki chátánu Al táviénu lidéj niszajon Ki hamalchut selchá hi Baruch sem kvod malchutchá leolám vaed Lechá Adonáj hágdolá vehágvurá vehatiferet. Atyánk a Mennyben, jöjjön az Ő uralma Tedd meg akaratodat a mennyben, és ami jónak tetszik szemeidben, hajtsd végre A mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Bocsásd meg felebarátodnak a sérelmet S a te vétkeid is megbocsáttatnak Ne vígy minket kísértésbe, Ments meg minket a rontó Sátántól, Tied Uram a nagyság, a hatalom és a dicsőség. A héber szöveg nem hiteles. Utólag állították öszsze különböző biblikus szövegekből és ősi imákból. Jézus vitathatatlan zsidóságát, kiváló vallási felkészültségét kívánták vele bizonyítani, azt, hogy minden jel arra mutat, hogy eredetileg farizeus rabbi volt, aki az esszénusoknál is tanult. A későbbiekben már jobban érthető lesz, hogy a farizeusokat gyakran ostorozó beszédei, a mozgalom elfajulása miatt történtek, az érted harag szom, nem ellened jegyében. Jézus ugyanúgy szemben állt a másik nagy vallási irányzattal, a főpapi hatalmat kézben tartó szaducceusokkal is. A Második Templom idején amikor Jézus élt Júdeában arameusul beszéltek, ezt a héberhez nagyon hasonló sémi nyelvet használták a mindennapi életben. Természetesen tökéletesen tudtak héberül is, de a hébert szent nyelvnek tartották, és főként vallási rítusokban használták. Az istentiszteletek tehát héber nyelven folytak, kivéve, amikor Isten áldásait és a jövő nagyszerű ígéreteit olvasták fel a Tórából. Ezt arameus nyelven tették, egyszerűen azért, hogy az angyalok, akik csak héberül értenek, ne legyenek féltékenyek az emberre. Vagy ez már csak az újabb kori szertartásokra jellemző? A jelentős rabbiknak, mestereknek akkoriban az volt a szokásuk, hogy a hivatalos imák mellett elmondták saját imájukat is. Ebben tanítvá nyaik követték őket. A Miatyánk mai szövegében a jöjjön el a te országod a Második Templom idején élt zsidóság felfo kozott Messiás-várására utal. Isten nevének meg szentelése a halottakért mondott ősi kaddis imában hangzik el: Szenteltessék meg az Ő nagy Neve e világon, melyet Ő teremtett az Ő akarata szerint, s vajha megalapítaná az Ő királyságát gyorsan és a közeli időben. Az ima záró szavai amit a katolikusok nem mondanak, mert nem szerepel Lukács evangéliumában, de a protestánsok igen, mert Máté evan géliumában benne van a Dávidtól származó ősi szövegben így hangzik: Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tiéd! (1Krón 29:11) Egyes vallástörténészek szerint az ima legősibb arameus formája így hangzott: Atya, Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te uralmad, Add meg nekünk ma a mindennapi kenyerünket, És engedd el az adósságunkat, Amint mi is elengedtük adósainknak tartozásukat. És ne vígy minket kísértésbe, Hogy legyőzhessük a rontó Sátán hatalmát. Máté és Lukács evangéliumában is egymást helyettesítik a vétek és az adósság fogalmak. De hát a bűn az Isten iránti adósságnak is felfogható, adósságnak a jócselekedetekkel. S talán az elüzletiesedett világban szíven ütőbb az adósság, az Istennek való tartozás fogalma, mint a bűnösség. Az Isten megszólítása sem lényegtelen. Az Apa arameus eredetiben, sőt a modern ivritben is: Abba. Az eredeti zsidó liturgia nem merte az Urat ilyen családias közvetlenséggel megszólítani. Ezt egyedül Jézus tette meg, és tőle vették át a tanítványok. A gnosztikus változat Mennyei Atyák, elétek borulunk. Kiszakadtunk a Ti birodalmatokból. Elvált a Föld a Mennytől. A külön létező lények akarata már nem a Tiéteket követi. Segítsétek a mi visszatérésünket, hogy az Egy megint Egy legyen. A holnap gondja ne nyomasszon minket, mert a gond a kísértések bölcsője. Adjatok erőt, hogy a Ti világosságotokkal legyőzzük a külső Sötétség hatalmait, és a lelkünkbe befészkelteket is.

5 Ámen. Ismétlem: ezek nem hiteles imaszövegek. Különböző iratokból, különböző értelmezésekből sokszor mondatonként állították össze őket. De hát bármelyik szöveggel hasonlítjuk össze, a Miatyánk mai letisztult egyszerűségű formájával egyikük sem veheti fel a versenyt: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. jöjjön el a te országod, Legyen meg a Te akaratod Ahogy a mennyben, úgy a Földön is. A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, Ahogy mi is megbocsátunk azoknak, Akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg minket a gonosztól.... Mert tied az ország, és a hatalom, És a dicsőség. Ámen. Három kérés az Istenre, négy pedig az emberre vonatkozik. Szimbólumokkal foglalkozó tudósok azt állítják, hogy a keresztény templom szerkezeti sémája is a Miatyánkot követi. Felül egy háromszög, ami amúgy is isteni szimbólum, s a három kérést jelképezi, alatta a négyszög, az anyagi világ jelképe s egyben a négy emberre vonatkozó kérés. Meg kell jegyeznünk, hogy Hieronymus Máté evangéliumához írt kommentárjában azt állítja, hogy az eredeti szövegben ez áll: Holnapi kenyerünket add meg nekünk ma. (Apokrifek: A héberek szerinti evangélium 21. Jeromos comm. - Mt 6:11) Szimbolikusan értelmezve: azt a kenyeret, amelyet majd a te országodban kapunk tőled, már ma add oda nekünk. Az Újszövetség elnevezés tulajdonképpen Jeremiás prófétától származik, jóval Jézus megjelenése előtt, még a babilóniai fogság idejéből. Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. (Jer 31:31-32) Az Újszövetség kanonizált könyvei az alábbiak: Máté evangéliuma Márk evangéliuma Lukács evangéliuma János evangéliuma Apostolok cselekedetei Pál apostol levelei a Rómabeliekhez első levele a Korinthusbeliekhez második levele a Korinthusbeliekhez a Galátziabeliekhez az Efézusbeliekhez a Filippibeliekhez a Kolossébeliekhez első levele a Thesssalonikabeliekhez második levele a Thessalonikabeliekhez első levele Timótheushoz második levele Timótheushoz Titushoz Filemonhoz A Zsidókhoz Az apostolok közönséges levelei: Jakab levele Péter első levele Péter második levele János első levele János második levele János harmadik levele Júdás levele János apostol könyve a mennyei jelenésekről A kanonizáltakon kívül ismerünk apokrif tehát nem kanonizált, az Újszövetséghez nem tartozó evangéliumokat is: Péter apostol evangéliuma Nikodémus evangéliuma A héberek szerinti evangélium Az ebioniták szerinti evangélium Az egyiptomiak szerinti evangélium Tamás apostol evangéliuma

6 Az Igazság evangéliuma Jakab apostol ősevangéliuma Egyéb, a kereszténységhez tartozó apokrif iratok: A Tamás-akta Gyöngyhimnusza A János-akta Krisztus-himnusza Poimandrész Apokrif apokalipszisek Hénokh könyve Az angyalokról szóló könyv A messiási könyv Az asztronómiai könyv A történelem könyve Az intelmek könyve Mózes (Ádám) apokalipszise Ezdrás apokalipszise A Tizenkét Pátriárka végrendelete Ruben Simeon Lévi Júda Isszakhár Zebulon Dán Naftali Gád Áser József Benjámin Mária mennybeviteléről I-II. ELSŐ RÉSZ Kiáltó szó a pusztában A szent evangéliumokról Mozgalmas események Jézus születése körül A történelmi szkepticizmus álláspontja Egy nazír előjön a sivatagból Jézus Keresztelő János helyére lép, és mérhetetlenül túlnő rajta Júdás Jézus árulója vagy szövetségese? Messiás vagy csaló?

7 A szent evangéliumokról Kik voltak az evangélisták? Máté (Mattanja). Zsidó vámszedő és adószedő Kfar Nahumban (Kapernaum). E tisztviselőket mint Róma ki szolgálóit a zsidók mélyen megvetették, és kizárták a közös vallási életből. Máté nem volt közvetlenül római alkalmazott, de vagy a várostól, vagy Heródes negyedes királytól (tetrarcha) vette bérbe a vámot. Eredeti neve Lévi volt. Jézus a bigott ortodoxia nagy megbotránkozására egyik tanítványául választotta. Sőt, amikor Máté vacsorára hívta Jézust, a Mester egy asztalnál evett vele. Máténak már foglalkozása miatt is írástudónak kellett lennie. Nyilván arameus volt az anyanyelve, de tudott héberül és görögül is. Epiphaniosz az ebioniták apokrif evangéliumáról ezt írja: Máté készítette el egyedül az Újszövetségben az evangéliumot és igehirdetését héber nyelven és héber írással. (Apokrif Haer 30:3) Máté evangéliumában feltétlenül hatni akart a Jézusban nem hívő zsidóságra. Ennek érdekében könyvének elejére illeszt egy származási táblázatot, amelyből az derül ki, hogy Jézus őse Ábrahám volt, s ő maga Dávid királyi házából származott. Háromszor 14 nemzetséget sorol fel: Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogságig, és a babiloni fogságtól Jézusig. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Bibliában Ádámot, az első embert Noétól 10 nemzetség választja el, és Noét Ábrahámtól megint 10 nemzetség. Tehát az ember teremtése és Jézus között 62 nemzetség számlálható össze.) Máténak az a törekvése, hogy a zsidókkal elfogadtassa Jézus Messiásságát, arra utal, hogy az evangélium később került leírásra, sőt többszöri átszerkesztésre, mint ahogy a hagyomány feltételezi. Akkor írhatták, amikor a Jézus-követőket már nem lehetett zsidó szektának tartani, hanem önálló vallásként kezdtek létezni. Ennek legkorábbi ideje, amikor a végzetesen elszegényedett jeruzsálemi egyháztól, a többségében pogányokból verbuválódott antiochiai egyház vette át az irányítást. Ezért keletkezését a vallástörténészek többsége a Kr. u as évekre teszi. Mások viszont abból a nyilvánvaló tényből kiindulva, hogy Máté a zsidó-keresztényeknek írt azt vallják, hogy az evangélium keletkezési ideje Kr. u re tehető, mielőtt Máté elhagyta Júdeát. Az apostolok többsége is külföldre ment, mert Júdeában olyan erős volt az új szekta üldözése a papság által, hogy minden térítés majdnem lehetetlenné vált. Máté későbbi sorsáról olyan bizonytalan hírek keringtek, hogy Etiópiába, Arábiába, Perzsiába vagy talán Macedóniába ment. Az evangéliumból annyi kitűnik, hogy olyan közönségnek írta, amelyik igen jól ismerte az Ószövetséget vagyis valószínűleg Palesztinában élő zsidóknak. A könyv héber-arameus eredetije elveszett, de szövegéből az derül ki, hogy a Jeruzsálemi Templom pusztulása előtt készült. Szóltunk a jeruzsálemi és az antiochiai egyházról. Egyház? Akkoriban ez a szó mást jelentett. Minden Jézust követő kis gyülekezetet külön-külön is egyháznak neveztek. Az egyházak törekedtek arra, hogy legyen le írásuk Jézus életéről, ezért keletkezett a sok nagyrészt ma már apokrifnak nevezett evangélium. Szinte minden egyháznak volt valamilyen leírása Jézus életéről. Papias püspök és egyházatya aki még valószínűleg ismerte az eredetit azt írja, hogy tolmácsolta pedig azokat mindenki, ahogy tudta. * Márk János-Márknak is nevezték zsidó és római neve szerint. Első térítő útján Pál kísérője volt, de útját megszakítva visszatért Jeruzsálembe, ahol élt. Ezért Pál már nem vitte magával, második térítő útjára Barnabással ment. Később Péter apostol tolmácsa lett. Nagy szerepe volt az alexandriai gyülekezet megalapításában. A hagyomány sze rint evangéliumát Rómában írta Péter visszaemlékezései szerint. Márk evangéliuma elsősorban Jézus cselekedeteiről szól, kevesebbet mond szóbeli megnyilvánulásairól, mint Máté. Más felfogás szerint Márk evangéliuma a legrégibb. Feltételezik, hogy ő ismerte az elveszett Q -nak nevezett ősevangéliumot, és merített belőle. Valószínű, hogy ez az evangélium Rómában készült, Kr. u között. Nem követi a hagyo mányos időrendet, hanem inkább Péter vissza emlékezései szerint beszél az eseményekről. * Euszebiosz: Egyháztörténet III. 39:16. Caesareai Euszebiosz (265 k.- 339) görög egyházi író. Márk mint Péter római tolmácsa biztosan jól tudott héberül, arameusul, görögül és latinul. A vallástörténészek szerint a birtokunkban lévő Márk evangélium eredetije nem veszett el, tehát hiteles. Lukács Ő az egyetlen nem zsidó a kanonizált evangéliumok szerzői között. Pál apostol állandó kísérője és orvosa volt. Jézust személyesen nem ismerte, de hallatlan szorgalommal gyűjtötte össze a róla szóló anyagokat, emlékezéseket, és ezekből megpróbált egy szintetizált esemény történetet alkotni. Talán az ő evangéliuma a legérzelmesebb, a leglíraibb. Ugyancsak Lukács írta az Apostolok cselekedeteit is. Biztosan tudjuk, hogy orvos volt, nemcsak Páltól, hanem abból is, hogy egy Hobart nevű tudománytörténész Lukács 400 orvosi szavát és kifeje zését összevetette híres ókori orvosok: Hippokratész, Diuszkuridész és Galénosz szakkifejezéseivel, és azok megegyeztek. Sőt az orvosi szakirodalom azt a sok kétséget létrehozó jelenséget is igazolta, hogy hatalmas stressz és a nyálkahártya gyenge véredényeinek esetén igenis lehetséges vért vagy véres izzadtságot verítékezni, ahogy ez Krisztussal történt a Getsemáné-kertjében. Keletkezésének ideje vitatott. Biztosra vehető, hogy az Apostolok cselekedetei előtt írta az evangéliumát, különböző számítgatások alapján talán Kr. u ban. Az Apostolok cselekedeteit ugyanis Pál első római fogsága végén fejezhette be (63 körül), mert Pál további sorsáról hallgat. Máté, Márk, Lukács evangéliumát a közöttük lévő egyezések, és keletkezésük körülbelüli egyidejűsége miatt szinoptikus evangéliumoknak nevezik. Ám a szinoptikus elnevezés nem jelent egyformaságot. Ma Márk evangéliumát részben Máté és Lukács forrásának tekintik. Renan* szerint a hagyomány kollektív munka. Máté az ún. Jézuslogionokból Jézus összegyűjtött vagy közszájon forgó mondásaiból, beszédeiből egészítette ki Márk tényszerű, száraz anyagát, Lukács viszont gyűjtő munkája során a teljességre törekedett. Máté és Lukács célja nem a megbízható történetiség, hanem Jézus eszméinek, erkölcsi felfogásának, később dogmatikai jelentőségűvé vált fontos kijelentéseinek a lehető legvilágosabb összefoglalása. Ennek érdekében szinte korlátlan szerzői szabadsággal ajándékozták meg magukat: átdolgoztak, kihagytak, kiegészítettek, áthelyeztek, kombináltak eseményeket, a szerintük leghelyesebb elrendezés céljából. Renan szerint Máté evangéliuma a kereszténység legkiemelkedőbb irata, esztétikailag pedig Lukácsé a pálma. Felülmúlhatatlan az ügyesség, mellyel a régebbi gyűjteményeket szétbontja, az ekképp szétválasztott logia-t keretekkel látja el, mint kis gyémántokat illeszti és erősíti be elbájoló történetekbe... Az elrendező művészete sohasem hágott magasabbra. (Az apostolok. 180.) De történelmi hitelesség szempontjából természetesen Márk evangéliumáé az elsőbbség. * Könyvemben többször is hivatkozni fogok Joseph Ernest Renan ( ), kiváló francia író, filológus és vallástörténész munkáira. János János evangéliuma külön teológiai és történelmi problémát jelent. Zebedeus és Salome fia, Jakab apostol testvére. A galileai Betsaidában élő halászok voltak először Keresztelő János tanítványai. Péter, János és Jakab voltak a Jézushoz legközelebb álló apostolok, akik ott voltak Jézus színeváltozásakor is Tabor-hegyén, amikor Mózessel és Illéssel találkozott. Az Utolsó Vacsorán János Jézus kebelén feküdt, s az apostolok közül saját állítása szerint egyedül ő állt ott a keresztfa alatt. János evangéliuma azonban különbözik a szinoptikusokétól. Feltételezik, hogy később keletkezett azoknál, Kis-Ázsiában. Határozott krisz tológiát tanít, ötvözni igyekszik Jézus tanítását a görög filozófiával, a Logosz-tannal. Ismert héber kifejezéseket görögre fordít, és magyarázza őket.

8 Ezért felteszik, hogy görög-keresztényeknek írt, sőt talán ő maga is egy Júdeát és a héber szokásokat kitűnően ismerő görög volt. János hangvétele a legellenségesebb általában a zsidókkal szemben. Viszont Jézus életének számos olyan epizódjáról számol be, amiről csak ő tud. (Például a házasságtörő asszony története, vagy az éjszakai beszélgetéséről Nikodémus farizeus rabbival.) Tagadhatatlan, hogy János sokszor igyekszik saját személyét a tanítvány, akit az Úr szeretett előtérbe helyezni Péterrel szemben. Külön probléma, hogy azonosítható-e Patmoszi Jánossal. Erre a kérdésre a János jelenéseknél még visszatérünk. Végezetül szemügyre kell vennünk az akkori Júdea vallási ami egyben politikait is jelent legfontosabb mozgalmait. Szadduceusok (Igazak) Csak a Törvényt fogadták el. Minden más hagyományt elvetettek. Nem hittek a halottak feltámadásában, a lélek halhatatlanságában, a mennyei birodalom létezésében. Legjobban tisztelték Sammáj tanításait. Abban az időben erősen kezükben tartották a főpapi-papi hatalmat. Miután a törvényhozó és ítélkező testületekben is többségben voltak, híresek lettek szigorúságukról. Ez Jézus perében is érvényesült. Politikailag a Rómával való kiegyezést képviselték, reménytelennek látva Róma igájának lerázását, és kihasználva a Pax Románát, vagyis Róma Békéjét. Ez azt jelen tette, hogy Róma sohasem szólt bele a meghódított népek vallási ügyeibe. A szadduceusok ellentétben a minden pogányságtól elzárkózó farizeusokkal szívesen orientálódtak a hellenizmus felé. Jason főpap például szorgalmazta, hogy Jeruzsálemben legyen görög sportpalota (gymnasium) az ifjúság részére. Sőt, ajándékot küldött a Tyrusban megnyitott Hérak lész-templom ünnepi áldozatához. Farizeusok (Perusim Elkülönültek) Hittek a hagyományokban, a test feltámadásában, a szellemi világban, a lélek halhatatlanságában, az eleve elrendelésben és az isteni Ítéletben. Jézus tanításából az derül ki, hogy hozzájuk állt közel, bár sokat ostorozta őket álszentségükért, és túlzott vallási szigorukért, ami miatt az egy szerű emberek többségét kiszorították a vallásos életből. Általában közülük kerültek ki a zsinagógákban tevékenykedő, törvénymagyarázó, vallás tanító rabbik. Legnagyobb tekintélye Hillél tanításának volt előttük. A Templom lerombolása után ők vették át a zsidóság vallási irányítását, a szadduceusok szinte nyomtalanul eltűntek. Esszénusok (Hásóim Hallgatagok) Zárt, a világi örömökről lemondásban élő, mindig fehérben járó, szinte szerzetesi közösség (nazírok), akik a Gonosz Főpap és az Igazság Papja küzdelmében hittek. Egyiptomban terapeutáknak nevezték őket. Elszánt ellenfelei voltak a szadducceus papságnak. Tanításaik inkább a farizeusokéval egyeztek meg. Nem hoztak áldozatokat, nem esküdtek. Qumránban, a Holt-tenger partján volt a központi kolostoruk. Az újoncnak ki kellett állnia két év próbaidőt. Vagyonközösségben és szüzességben éltek. Földműveléssel és iparral foglalkoztak. A rabszolgaságot elvetették. Kereskedő és fegyverkovács nem lehetett esszénus. Hittek a személyes Istenben, Mózes törvényeit betartották, de a véres áldozatokat, az olajjal való felkenést és mindenféle esküt tiltották. Hittek abban is, hogy a halál után a lélekre örök élet vár. Napkeltétől délelőtt 11 óráig dolgoztak. Mosdás és ruhaváltás után közösen fogyasztották el egyetlen fogásból álló ebédjüket. Aztán napszáll táig újra munka következett. Az ünnepeket és a szombatot szigorúan betartották. J. Flavius létszámukat kb főre becsüli. * Elrejtett szent irataikat csak a 20. században találták meg (Qumráni tekercsek). Egyes feltételezések szerint Jézus hosszabb időt töltött közöttük, sőt már Keresztelő János is esszénus volt. * Josephus Flavius (37/38?-100) arám és görög nyelven alkotó zsidó történetíró, teológus. Szerzetesszerű közösségeik mellett voltak laikus esszénus testvérek is, akik a városokban és a falvakban szétszórtan éltek. Házasodhattak, polgári foglalkozást űztek, nem tettek nazirátusi fogadalmat, de szellemileg és vallásilag az esszénus közösséghez tartoztak. Valószínűleg számos rejtett kapcsolatuk működött a zelótákkal (Lásd a Háborús Tekercsnek nevezett korszerű hadviselési útmutatót rejtett irataik között.) A zsidó háború idején szinte vala mennyien a Maszada (Maccáda) védői közé mentek, és velük együtt mikor a helyzet reményte lenné vált megölték magukat. Zelóták (Kánnáim Túlbuzgók) Latinul sicariusoknak is nevezték őket, mert mindig tőrt viseltek, és ha találkoztak valamilyen szentségtörővel, azonnal leszúrták. Tiltották a ve gyes házasságot, a szobrokat, a festményeket. Illegalitásban élő szabadságharcosok, akik állandó zavargásokkal, merényletekkel harcoltak Róma ellen. Döntő szerepük volt a Zsidó Háború (Kr. u ) és a Bar Kochba-felkelés (Kr. u. 150.) szervezésében. Nyílt céljuk volt a független júdeai Királyság visszaállítása. Jézus apostolai között is volt egy valamikori tagjuk: Simon, a zelóta. Egyes vallástörténeti kutatók szerint tevőleges szerepet játszottak Jézus történetében is. Mozgalmas események Jézus születése körül Egy József nevű ácsnak Mária volt a jegyese. Ám, mielőtt a lakodalomra sor került volna, kiderült, hogy Mária terhes. József tapintatos ember lévén el akarta kerülni a botrányt, és titokban el akarta küldeni a megesett menyasszonyt. Akkor álmodott egy álmot, amelyben egy angyal megmondta neki, hogy nyugodtan vegye feleségül Máriát, mert nem férfi ejtette teherbe, hanem a Szent Lélek. Így hát mégis megvolt az esküvő, s Mária megszülte gyermekét, aki Jesuának (később latinosan Jézusnak) neveztek el. Vagyis beteljesedett Ézsajás jövendölése: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat... (Ézs 7:14) A héberek szerinti apokrif evangélium még valamit elmond az emberiséget megváltó Krisztus földre szállásáról: A jó Atya mennyei erőt ad neki, melynek neve Michael, kire rábízta Krisztus vezetését ebben a vállalkozásban. És ez a világra jövő erő Máriában volt, s Krisztus az ő méhében helyezkedett el. (HébEv 41) Vagyis Mária Michael főangyal inkarnációjának tekinthető, de legalább is az ő erejével volt átitatva. Máté hangsúlyozza, hogy amíg a gyermek meg nem született, József nem nyúlt a feleségéhez. A keresztény hagyomány szerint, egész házasságuk folyamán szűzen éltek. Miért esik szó mégis Jézus testvéreiről? (Jakab, József, Júdás, és Simon, valamint megnevezés nélkül megemlítik nővéreit is.) Kevéssé elfogadott feltételezés, hogy Mária előtt már volt Józsefnek egy házassága, tehát a valóságban Jézus féltestvéreiről lehet szó. Általánosan az a magyarázat teljedt el, hogy régi zsidó családokban a nagyon közeli, intim kapcsolatban lévő rokonokat gyakran nevezték testvérem - nek. Valószínűbb tehát, hogy a testvér szó Jézus unokatestvéreit jelenti. (Annál is inkább, mert az arameus nyelvben ismeretlen az unokatestvér szó. Tudjuk, hogy Jakab nevű testvére, aki Jézust csak feltámadása után ismerte el Messiásnak, vezető szerepet játszott a Jézus-követők között, és Kr. u. 62-ben, II. Ananosz főpap utasítására megkövezték. ) Jézus születésekor napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe. Nyilván már jóval a születése előtt útra kellett kelniük. (Ezek a bölcsek más evangéliumokban mint három királyok szerepelnek, a Jakab ősevangéliumban pedig mint mágusok.) Máté nem ír a pásztorok érkezéséről. Máté szerint a bölcsek ugyan a zsidók királyának megszületéséről beszélnek, de nem valószínű, hogy egy idegen nép trónutódló csecsemőjének világrajövetele ekkora vándorútra, tisztelgő látogatásra indította volna őket. Nyilván az ezoterikus tanításokban járatos asztrológusok voltak, mert a csillagok állására hivatkoztak, ahonnét megtudták, hogy egy nagy isteni inkarnáció következik. Azt a hibát elkövették, hogy tanácstalanságukban Heródeshez fordultak eligazításért. Heródes pedig felismerte a dinasztiájára leselkedő ve szélyt, és tanácskozást hívott egybe, ahol megjelentek az írástudók és a főpap is. Mikeás próféta jövendöléséből kikövetkeztették, hogy az isteni

9 gyermek születésének helye: Betlehem. De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izraelben; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. (Mik 5:2) Heródes féltékenységét látva, megint csak egy angyal Egyiptomba emigráltatja Józsefet és családját. El is menekültek, méghozzá idejében, mert Heródes tehetetlen dühében elrendelte Betlehem környékén a két éven aluli gyerekek megölését. Beteljesedtek hát Jeremiás szavai is: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvigasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. (Jer 31:15) Ám Heródes halála után ismét egy angyal küldte vissza őket hazájukba. S ők Galilea Názáret (Nócer) nevű városában telepedtek le. Ezért Jé zust a saját korában rabbi Jesua HáNocrinak, a Nócerből származó Jesuának nevezték. A történelmi szkepticizmus álláspontja Eddig Máté evangéliumának 1. és 2. fejezete. Azonban történelmi szempontból már ennél több kérdés merülhet fel. Elsősorban Graves* nyomán szorongva teszem fel ezeket a kérdéseket, amelyeknek csak akkor van értelme, ha a sorozatos angyali beavatkozás nélkül próbáljuk az eseményeket ok-okozati viszonyba állítani. Semmiképpen sem akarok szentségtörő lenni, ezért kérem az olvasót, hogy angyaltalan próbálkozásomat tekintsék ártatlan logikai játéknak, az emberiség legnagyobb szellemi forradalmának jobb megértési lehetőségének érdekében. Tehát a kérdések: Miért veszi el az áldott állapotban lévő Máriát * Robert Graves ( ) angol költő, regényíró. Jézus Király című munkájáról van szó. József, az akkori igen szigorú erkölcsök és a mózesi törvények ellenére? Mi indokolja Heródes eszelős haragját, ami olyan gyilkosságsorozat elrendelésébe kergeti, amihez talán csak a Mózes születése idején hozott fáraói utasítás hasonlítható? A történelemből tudjuk, hogy ugyanazon időben Heródes kivégezteti saját középső fiát. Miért? Ki vagy kik és miért fedezik a szegény ács szent családja egyiptomi emigrációjának, lakóház-vásárlásának, ottani életüknek, a gyermek iskoláztatásának stb. költségeit? (Egy új élet kezdése ma sem egyszerű, s főként nem olcsó vállalkozás egy háromtagú család számára.) Az esetleges válaszokat semmiképpen sem kell elfogadni, talán csak kissé latolgatni érdemes őket. Abban az időben egyre erősödött a zelóta-mozgalom, amiről már szólottunk. Róma elleni háborúra és a Júdeai Királyság visszaállítására törekedtek. Ez a célkitűzésük nem volt fantazmagória. Ezt bizonyítja a Zsidó Háború és II. Agrippa király rövid uralma, valamint a Bar Kochba felkelés. A zelóták szempontjából döntő kérdés volt a királyság visszaállítása idejére az uralkodó személye. Egyrészt a hagyomány szerint Dávid házából kellett származnia. Másrészt fontosnak tartották, hogy a trónutódlásban a Heródes-ház is érdekelve legyen. Ezért Graves regényes elképzelését idézve* létrehoztak egy titkos házasságot Heródes második fia és a Dávid-házból származó Mária között. Ebből a frigyből származott Jézus, * Lásd: Jézus Király. aki tehát mind a Dávid-ház, mind a Heródes-ház oldaláról jogos trónkövetelő lett volna. József be volt avatva ebbe a titokba, és azért vette el a terhes Máriát, hogy a születendő gyermeket vallási szempontból legalizálja, nehogy mamzer legyen belőle. (A mamzernek nevezett törtvénytelen gyerek ki volt zárva a nép vallásos életéből, és csak törvénytelenül született nőt, mamzerát vehetett feleségül.) Ezt a sorsot ki kellett kerülnie a zsidók eljövendő királyának! Heródesnek megsúgták a történteket, s ezért igyekezett annak továbbgördülését megakadályozni a gyermekgyilkosságok és áruló fia felál dozásának árán. Az egyiptomi emigrációt és Jézus királlyá neveltetésének költségeit a zelóta-mozgalom fedezte, akiknek Jézus jelentette a legfőbb remény séget, a jövő zálogát. Íme a válaszok az első kérdésekre, amelyeket majd még több követ. Természetesen nincs olyan egyház, amelyik e válaszokban nem a profán eretnekséget, a történeti logika illetéktelen beavatkozását látná a vallás ügyeibe. A saját szempontjuk ból igazuk van! Ismétlem: mindez csupán egy világi megközelítés lehetőségének felvetése. Egy nazír előjön a sivatagból Merítő Jánosnak, később Keresztelő Jánosnak nevezték azt az aszkétát, aki teveszőr köpenyét bőrövvel kötötte össze, s nem evett mást csak sáskát és erdei mézet. S prédikálni kezdte a mennyek országának közeli eljövetelét.... Mert ez az, akiről Ézsajás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját és egyengessétek meg az ő ösvényeit.... A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. (Mt 3:10-11) S az emberek kérdezgették: Vajon Illés vagy-e te? Mert emlékeztek Malakiás próféta szavaira: Íme, én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. (Mal 4:5) Hosszú idő elteltével, a Tabor-hegyi színeváltozáskor Jézus felelt erre a kérdésre, amikor tanítványaival beszélt. Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt művelték vele, amit akartak... Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szólt nekik. (Mt 17:12-13) Jánoshoz sok ember jött el, közöttük Jézus is. János felismerte őt, és vonakodott megkeresztelni, mondván: Neked kell engem megmerítened. S amikor Jézus rábeszélésére mégis megkeresztelte, leszállt a Szent Lélek Jézusra, és egy Hang hallatszott: Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm. Egyes az egyház által elítélt eretnek iskolák szerint Jézus, aki eddig a pillanatig ember volt, ettől kezdve lett Isten fia, egészen a keresztre feszítéséig. Akkor elhagyta őt a Szent Lélek, mert Istent nem lehet megölni, s ő, mint kínlódó ember halt meg. Talán ezért kiáltotta: Éli, Éli, lama sabaktani? Én Istenem, én istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27-46) De valóban csak ennyit mondott? Renan erről hasonlóan beszél: Kis-Ázsia akkoriban a syncretista philosophia sajátos mozgalmának volt helyszíne; a gnosticismus összes csírájái már megvoltak. Cerinthos, János kortársa, azt mondta, hogy egy Krisztus nevű eon a kereszténység folytán egyesült egy Jézus nevű emberrel, akit aztán a keresztfán ismét otthagyott. (Jézus élete ) Keresztelő Jánosról ugyancsak Renan így ír: János gyermekkorától nazír volt, vagyis fogadalom folytán bizonyos önmegtartóztatásoknak volt alávetve. A sivatag, mely úgyszólván körülvette, már korán magával vonzotta. Indiai jogi módjára élt ott, állatbőrbe vagy teveszőrruhába öltözve és csak sáskával és vadmézzel táplálkozott. Bizonyos számú tanítvány gyűlt köréje, osztozva életmódjában és elmélkedve szigorú szavain. Az ember a Gangesz partjain vélhette volna magát, ha a sajátos vonások nem tanúsították volna, hogy e remete Izrael nagy prófétáinak végső ivadéka....akik a fiatalokat tanították, néha afféle anachoréták voltak, akik meglehetősen hasonlítottak a brahmanismus gourou-jaihoz. Aminthogy csakugyan nem volt-e mindebben valami távoli befolyásuk az indiai mouni-knak? Vajon azok közül a vándorló buddhista-barátok közül, akik, mint később a franciscanusok, a világot járták, és épületes külsejükkel beszéltek

10 távoli befolyásuk az indiai mouni-knak? Vajon azok közül a vándorló buddhista-barátok közül, akik, mint később a franciscanusok, a világot járták, és épületes külsejükkel beszéltek és térítettek meg embereket, kik nem értettek a nyelvükön, nem vetődött-e el néhány Júdea tájára, mint ahogy bizonyos, hogy jártak Syriában és Babylonban? Nem tudjuk. Babylonban bizonyos idő óta valóságos tűzhelyévé vált a buddhismusnak; Boudasp (Bodhisatva) úgy szerepelt, hogy chaldeus bölcs volt és a sabismus alapítója. (Jézus élete ) A sabizmust a sokszoros megkeresztelés vallásának nevezik, amit az arabok el-mogtasilának (keresztelőknek) neveztek, és egy, a különböző vallások a judaizmus, kereszténység, bapizmus között lebegő szekta volt. Az a feltételezés, hogy a Második Templom idejében Júdeába is beszivárogtak brahmanista hatások, az nem kizárható, de lényegüket, világszemléletüket tekintve Izrael szellemétől idegenek voltak. Keresztelése után Jézus elvonult a sivatagba, ahol negyven napig böjtölt. Akkor odament hozzá a Sátán, és többszörösen kísértette, csodatevésre, majd öngyilkosságra biztatta, sőt világuralmat is ígért neki, de Jézus ellenállt. Ezután visszatért Kfar Nahumba, és tanítani kezdett. 30 éves volt. A már említett misztikus Graves-regényben a Jézus királyban a sivatagi meditáció és a sátáni kísértés az alábbiak szerint történt. Jézus egy hatalmas kört húzott maga köré, átlókkal négy részre osztotta, s ő maga beült az egyik körszeletbe. Tíz napig meditált. A tizedik napon a felkelő Napból egy sárkány ugrott le a kör egyik cikkelyébe, és őrjöngve nekitámadt Jézusnak. De nem férhetett hozzá, mert az átlók beszorították. Jézus felismerte, hogy ez a Hatalomvágy sárkánya és tíz napig szembenézett vele, míg a sárkány megszelidülve le nem heveredett. A huszadik napon egy oroszlán ugrott le a felkelő Napból egy másik körcikkelybe és ugyancsak Jézusra támadt. Jézus elismerte, hogy ez a Harag Oroszlánja, és szembenézett vele, amíg meg nem szelídült. A harmincadik napon egy kecskebak ugrott le a harmadik körcikkelybe, s szembefordult Jézussal, aki felismerte, hogy ez a Kéjvágy Kecskebakja. Rászegezte a szemét, és tíz nap elmúltával ez az állat is szelíd lett. A negyvenedik napon Jézus kilépett a körbő1, és a három állat engedelmesen követte. De amikor Jézus visszanézett, döbbenten látta, hogy egész idő alatt egy hófehér bika hevert az ő körcikkelyében, közvetlenül a lábainál, s ő nem vette észre. Szólította, de a fehér bika nem törődött vele, és elment másfelé. Jézus szívét valami nagyon rossz érzés, szorongás szorította össze. Amikor már a Golgotára vitte a keresztjét, a bámészkodók közül rásütött egy égő szem. Legnagyobb ellenfelének, a Nősténynek a szeme volt. S amikor összeakadt a tekintetük, a boszorkány suttogva megszólalt: Nem ismerted fel a fehér bikát, a Siettetés Fehér Bikáját. Siettetted a Megváltást. Ezért mész most meghalni a Golgotára. De hát ez csak mese, regényírói fantázia vagy intuíció. Felejtsük el. Máté a hangsúlyt Jézus beszédeire teszi. Márk a cselekedeteire. Lukács a teljességre törekszik, a mindenfelől gondosan összegyűjtött Jézustörténetek alapján, és János már krisztológiát próbál teremteni. Az antropozófus Rudolf Steiner a négy evangéliumról írt könyveiben azt bizonyítja, hogy a négy evangélista az embert alkotó fizikai test, étertest, asztráltest, és az Én szempontjából írta meg a golgotai misztériumot. Jézus tanításai között központi helyet foglal el a Hegyi Beszéd, amelyben elmondja az Istennek tetsző élet feltételeit. Ez az a híres beszéd, amelynek kezdő mondatait szinte mindenki ismeri: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. (Mt 5:3-8) és így tovább... Talán a legfontosabb két mondata, amikor a földi javak helyett szellemi-lelki kincsek gyűjtésére bíztatta az őt hallgató tömeget: Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. (Mt 6:21) S a nagy figyelmeztetés: Ti vagytok a földnek sója; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem kidobják és eltapossák az emberek. (Mt 5:13) Ebben a beszédben tanítja meg az embereket imádkozni a Miatyánk már idézett szavai szerint. Milyen messzire kerültünk azóta a Hegyi Beszédtől! Borges apokrif evangéliumából idézek néhány mondatot.* Szerencsétlenek a lelki szegények, mert a föld alatt is ugyanazok lesznek, akik most a földön. Szerencsétlenek a sírók, mert nyomorult szokássá vált bennük a sírás. Szerencsések azok, akik tudják, hogy a szenvedés nem mennyei dicsőség. *Jorge Luis Borges ( ) argentin író, költő: Töredékek egy apokrif evangéliumból Nem elég utolsónak lenni ahhoz, hogy egyszer elsők legyünk. Boldog, aki másoknak megbocsát, és az is, aki megbocsát magának. Senki se a föld sója, senki, élete egyetlen pillanatában sem az. Az emberek cselekedetei nem érdemelnek se poklot, se eget. Ellenségeiddel jót tenni igazság műve is lehet és nem is nehéz; de szeretni őt, az angyalok dolga, nem az emberé. Adj szentséget a kutyáknak, szórd gyöngyeid a disznók közé; fontos, hogy adj. Boldogok a boldogok. Nagyjából itt tartunk most. Jézus erkölcsi tanítása megegyezik a hagyományos zsidó törvényekkel és erkölccsel. Ettől eltér a leprások negyedének meglátogatásával, ami zsidóknak tiltva volt a tisztasági törvények miatt. A mózesi engedélyt a váló-levél kiadására nem is merte el. Szerinte Mózes csak az emberek ke ményszívűsége miatt tett engedményt. A házasságkötés érvényessége az egész életidőre szól. Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivé és asszonnyá teremté őket. És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfi atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. úgy hogy többé nemkettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19:4-6) Ezért nem felbontható a házassági kötés szentsége. Amikor a feltámadott Jézus a Kineret (Genezáret-tó) partján, Tabgában Péterre bízta juhainak őrzését és bárányainak legeltetését, elsőnek tette meg őt az egyenlők között. Péterre akit kősziklának nevez építette egyházát, amelyen a pokol kapui sem vehetnek diadalt. Belőle lett Róma püspöke, s utódai, a pápák, avatáskor mind meghallották Jézus egykori szavait: És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mt 16:19) E kőszikla az, akiről Jézus jól tudta, hogy mielőtt háromszor megszólal a kakas, megtagadja őt a Mester letartóztatását követő pánikban. Ám ugyanez a Péter, amikor Rómában halálra ítélték, azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus. Ecce homo! Íme, ilyen az ember, ennyiféle ellentmondásból van összegyúrva. A Talmud arról is tud; hogy Jézus a fiúk és lá nyok örökösödési jogát egyenlővé akarta tenni. Szemére hányták, hogy szombaton nem halálos betegeket is gyógyított, s megengedte éhes tanítványainak a kalásztépést. A mai vallásosságban is a természeti törvény mindig megelőzi az isteni törvényt. Jézus pedig többször hangsúlyozta, hogy küldetése nem a Törvény eltörlése, hanem beteljesítése. Az ebioniták apokrif evangéliuma is tesz erről egy megjegyzést: Nem lerontani jöttem a Törvényt azt mondja, s úgy tűnik, lerombolta, úgy látszik, amit lerombolt, nem tartozott a Törvényhez. (Apokrifek: Pseudoclementinák, Hom 3:51)

11 Jézus egyik legfontosabb mondata: Legyen néktek a ti hitetek szerint. (Mt 9:29) Komoly késztetést érzek arra, hogy Jézus e mondatával kapcsolatban röviden elmondjam egyik beszélgetésemet, amely Indiában történt egy mahajana buddhista lámával. A halál utáni élmé nyekről volt szó: barátságos Buddhák és fenyegető vérivó istenségek felderengéséről. Megkérdeztem, hogy egy keresztény embernek milyen víziói vannak? Azt felelte, hogy a saját tudatállapotának megfelelőek: például angyalokkal, ördögökkel találkozik. Hiszen ezek nem objektíve létező lények, hanem a saját érzelmeit, indulatait látja. Minden, amit a világba küldött, kivetített magából szeretet, vagy gyűlölet most felé közeledik víziók formájában, tehát önmagát látja. S mivel találkozik az, aki semmiben sem hisz? kérdeztem. A semmivel felelte. Ő éli át a megsemmisülést. És hozzátette: Nem a maguk Krisztusa mondotta, hogy legyen mindenkinek az ő hite szerint? Úgy lesz! Jézus hatalmat ad tizenkét tanítványának, hogy az ő nevében tanítsanak, gyógyítsanak, és elűzhessék az embereket megszálló tisztátalan lelkeket, démonokat. A tizenkét tanítvány nagyrészt egyszerű, tanulatlan zsidó halászember volt. Simon (Péter) és testvére, András, a Zebedeus fiai: Jakab és János. Fülöp, Bertalan, a kételkedő Tamás és Máté, az egykori vámszedő. Jakab, Alfeus fia, Taddeus, Simon, a zelóta, és Iskariótai Júdás, aki Mátéval együtt volt közülük írástudó ember. És Jézus többek között azt mondja apostolainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. (Mt 10:34-37) Az apokrif Tamás evangélium (10) szerint: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban. Ugyanebben az evangéliumban: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott. (16) Ámde Jézus felhívja a figyelmet arra a veszélyre is, amelyet az ő követése hordoz, aki meghasonlásra bírja az embereket. Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. (Mt 12:25) S valóban: Jézus rövid hazatérése Názáretbe botrányba fulladt. Sem a városka lakói, sem a rokonai nem kívánták a jelenlétét. Mi ez? Ellentmondások, vagy éppen Jézus működésének teljessége? Mert tüzet hoz, háborút és viszályt, mert az igazságnak végül is meg kell küzdenie a hazugsággal. De a viszály pusztulásba taszítja a viszálykodókat. S akkor Jézus kinyújtja a kezét az elesettek felé: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mt 11:28-30) Ebben az időben történt, hogy Heródes kivégeztette a fogságában lévő Keresztelő Jánost, aki támadta Heródest, mert testvére korábbi felesé gével, Heródiással élt együtt. Letartóztatta ugyan, de egyben félt is tőle, mert a prófétának igen nagy hatása volt a népre. Ezért nem ölette meg, bár Heródiás lángolóan gyűlölte a nazírt. Ekkor került sor a tetrarcha születésnapi lakomájára, amin Heródiás első házasságából származó lánya, Salome is részt vett. Az ittas Heródes nyilván szerelmes volt a lányba, s eszelősen kívánta, hogy lássa táncolni. Mindent megadok neked, amit kívánsz! mondta. Salome sustorgott az anyjával, majd elkezdte híres fátyoltáncát, amit később annyi festő örökített meg. A tánc után Heródes megkérdezte: És most mit adjak neked? Add nekem a Keresztelő fejét! S a király szava királyi szó!... Jézus Keresztelő János helyére lép, és mérhetetlenül túlnő rajta Keresztelő János halálának hírére Jézus hajón egy elhagyott helyre vitette magát, és ott maradt egyedül. Nyilván imádkozott Jánosért. Hiszen Jézus mondta: Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. (Mt 1:11) Jézus és János viszonya sok megoldatlan kérdést hagyott maga után. Egyrészt a kereszteléskor János felismerte Jézusban a Megváltót, akinek ő készítette elő a megérkezését. Másrészt mégis maradhatott benne némi bizonytalanság, mert hozzá küldte két tanítványát néhány számára fontos kérdés tisztázására. Ezek a tanítványok később Jézushoz csatlakoztak. János akkor már börtönben volt, de ott szabadon érintkezhetett bárkivel. Nem tudjuk, végül megkapta-e Jézus válaszát, és mit szólt hozzá. Azonban elgondolkoztató, hogy János halála után is külön maradt a két szellemi iskola, bár jó viszonyban voltak. A Jézus tanítványok Jánost Illés próféta visszatérésének tartották, a Malakiás próféciának megfelelően János tanítványai ennek ellenére tovább kereszteltek János nevében. Térítő útjain Pál is sokszor találkozott a János keresztségével élő hívőkkel. Ki tudja, miért nem olvadtak be a Jézust követők közé? Amíg Jézus magában volt, a tanítványok vízre szálltak, hiszen halászemberek voltak. Akkor hatalmas vihar támadt a tavon, és dobálta a hajót. Jézus pedig a vízen ment feléjük. S a tanítványok kísértetnek vélték a vízen közeledő alakot, és félelmükben ordítoztak. De Jézus azonnal szólt hozzájuk: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelt neki: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig mondta: Gyere! És Péter kiszállt a hajóból, és járt a vízen, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémült; és amikor merülni kezdett kiáltott: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és azt mondta néki: Kicsinyhitű, miért kételkedsz? (Mt 14:27-31) Amíg hitt Jézusnak, Péter tudott a vízen járni. De amikor kétség és félelem fogta el, azonnal süllyedni kezdett. S itt van elrejtve a modem ember tragédiája: már nincs benne annyi önátadás, ami az igazi hithez kell, csak szép szavak telnek tőle. Így süllyed el egy kultúra is. Nehéz kérdéshez érkeztünk Mammon isten uralma idején, világi és vallási szempontból talán a legnehezebbhez. És íme hozzá jött egy ember, és mondta:... Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?

12 ... Tartsd meg a parancsolatokat..:. Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tegyél; tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint magadat.... Mindezeket megtartottam ifjúságom óta; Milyen fogyatkozás van még bennem? Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, és oszd ki a szegények között; és kincsed lesz a mennyekben; és gyere, kövess engem. Az ifjú pedig hallva ezt a beszédet szomorúan elment, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyek országába.... Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mt 19:16-24) Hát miféle keresztény világ lett mára, amit a multimilliárdosok uralnak? Egyáltalán: lehet-e egy sokszoros milliárdos Jézus követője? Miféle méltatlan és elvtelen kompromisszum született itt az egyház és a világ pénzügyi hatalmai között Jézus nevében? Aki azt hirdette: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (Mt 16:26) Egy mélységesen hívő szerzetes mondta egyszer nekem: Tudja uram, valamikor az idők kezdetén, az Édenben az Úristen megharagudott az emberekre. Ezt hívják bűnbeesésnek, eredendő bűn nek. Azután sok ezer év múlva jött egy isteni megtestesülés egy zsidó rabbi képében, és rendbe tette az Isten és az emberek dolgát. Magára vette a világ bűneit. Azóta a kereszténységet mímelők azt hiszik, hogy minden bűnt elkövethetnek, lophatnak, csalhatnak, gyilkolhatnak, mindez úgyis Jézus Krisztus számlájára megy. Az ilyen kereszténységhez nekem semmi közöm nincsen. A legenda szerint Jézus öt kenyérből és két halból, majd hét kenyérből és néhány halból sok ezer embert lakatott jól. Az elkerülhetetlen glo balizáció milliárdnyi kenyeret, halat, dollárt, eurót önt a multik elé, akik gyónnak és föloldozást kapnak, miközben a Földön mégis ezrek és tízezrek halnak éhen. Visszájára fordult a hitélet? Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a szegénynek megkapni azt a mindennapi kenyeret, amiért a papság naponta imádkozik? Egy képzeletbeli modern Hamlettel szólva: Kizökkent a világ Óh kárhozat, Hogy senki sincsen helyretolni azt. Olvassuk az evangéliumokat: tanítások, gyógyítások, csodatételek, ördögűzések, példabeszédek. Jézus szívesen elkerülte a túlságosan elvont megfogalmazásokat, fontos volt számára, hogy az egyszerű emberek értsék őt, ezért szívesen mondta el erkölcsi tanítását példabeszédekben. E közben nagyon fontos dolgok történtek. Például a Tabor-hegyen, ahová Jézust elkísérte három tanítványa: Péter, Jakab és János. És a hegycsúcson megváltozott Jézus arca, és ragyogott, mint a Nap, fehér ruhája fénylett. És egyszerre két ember volt mellette, Mózes és Illés. Beszélgettek, majd fényes felhő borította el őket, s mikorra eloszlott, Jézus már egyedül volt. És megtiltotta a tanítványoknak, hogy elmeséljék, amit láttak. A farizeusok többször is ki akarták próbálni Jézus hitelességét. Egy alkalommal ezt a kérdést tették fel: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt 22:36-40) Ugyanezt a kérdést egy pogány feltette Hillélnek, a farizeusok szellemi vezérének is. Ő azt felelte: Ami gyűlöletes neked, azt ne tedd ember társadnak. Ez az egész Törvény, a többi csak magyarázat. Vagyis Mózes III. könyve 19. fejezet, 18. versére hivatkozott, amelyik így szól: Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. Ezt hangsúlyozza Jézus is, mint a második legfontosabb parancsolatot. Első parancsolatként pedig Mózes V. könyve, 6. fejezet 5. versét idézi, amely egyébként a zsidó fő ima, a Halljad Izrael második mondata: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, tehát lelkedből és teljes erődből. A farizeusok meg lehettek a válasszal elégedve. S amikor arról kérdezték, hogy miről lehet majd felismerni az Ítélet napjának közeledését, milyenek lesznek az apokaliptikus idők, ezt felelte: Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról, és háborúk híreiról... Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. (Mt 24:5-12) (Teremtő Isten! Jézus csak nem rólunk jövendöl? Az utána következő harmadik évezredről?) S mindehhez még ráadásként: a próféták jóslatai szerint bevonulás egy szamár vemhén Jeruzsálembe, az üdvrivalgó tömeg sorfala között, majd az áldozati állatok árusainak és a pénzváltóknak kiverése a Templom udvaráról... A történetnek ennél a részénél mégis meg kell állnunk, és elgondolkoznunk néhány pillanatra. Tagadhatatlan, hogy a hatalom birtokosai a szadduceus főpapság, a Heródes-ház tagjai, a farizeus rabbik sokáig meghökkentően türelmesek és toleránsak voltak Jézussal. Hagyták tanítani a zsinagógákban, prédikálni sok ezer fős hallgatóság előtt, magyarázni Mózes törvényeit, értelmezni a hagyományt, ördögöt űzni, együtt enni a szegényekkel, tisztátalanokkal, a megvetettekkel, szombaton kalászt tépni és gyógyítani, bűnöket megbocsátani, egyszóval úgy viselkedni, mint akinek isteni hatalom adatott ahhoz, hogy sok tekintetben a zsidó hagyomány ellenére éljen és cselekedjen. S legutoljára a korbáccsal felszerelt papsegédek, a leviták és a jelenlevő papok is némán nézték, ahogy tönkreteszi a nagy áldozati üzletet, kikergeti a Templom udvaráról az árusokat és a pénzváltókat, felborítja asztalaikat... Sőt végighallgatták a szavait is: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Mt 21:13) Mást ennél százszor kisebb rendbontásért letartóztattak, megkorbácsoltak, törvényszék elé állítottak volna. Jézus szabadon távozhatott tanítvá nyaival. Sokszor tették fel neki a kérdést, hogy milyen hatalommal cselekszik, de Jézus erre soha nem adott egyértelmű választ. Számosan hirdetik, hogy ő a Messiás, és hatalmas várakozással remélik tőle Júdea felszabadítását a római iga alól. Egyedül a zelóták azok, akik nagyot csalódhattak benne, hiszen az ő királyjelöltjük volt, s lassan rá kellett jönniük, hogy Jézus nem földi, hanem szellemi értelemben beszél az Atya birodalmáról, nem világi hatalomra tör, hanem az Úr küldöttének tartja magát. Mindez nyilvánvalóvá válik az egyik legutolsó nagy kérdés felvetésekor. Felkeresték őt a farizeusok tanítványai és néhány Heródes-párti, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg ezért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, mondta: Mit kísértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nekem az adópénzt.

13 Azok pedig oda vittek neki egy dénárt. És mondta nékik: Kié ez a kép és felírás? A császáré. Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. (Mt 22:16-21) Vagyis a nép vezetői sokáig nagyon óvatosak voltak Jézus ügyében, lehetségesnek tartották, hogy a Messiás jött el az ő személyében, hiszen ezt még az ellene folyó per során is megkérdezték tőle, hogy kicsoda ő a valóságban. Mégis, abban az esztendőben Jézus kb. három évig tanított, és ha elfogadjuk Jézus születését időszámításunk kezdetének, kb. 33-ban, hirtelen megváltozott a hangulat Jézus körül. Az evangéliumoknak az a beállítása, hogy az egymással ellenséges viszonyban lévő szadduceusok és a farizeusok kezdettől fogva egységesen szervezkedtek Jézus ellen az első két és fél év történetének fényében tendenciózusnak tűnik. Azzal kezdték gyanúsítani, hogy az ördögök fejedelmének, Belzebúbnak a segítségével gyógyít és űz ördögöt, s főként azt a vádat fogalmazták meg ellene, hogy fel akarja bontani Isten és Izrael szövetségét, amit az Úr még Ábrahámmal kötött, és Mózes idején megerősített. Erre a kér désre még visszatérünk, ámbár a mai napig sem derült ki, hogy mi történhetett? Az időpontok meghatározásával is problémák vannak. Lukács evangéliuma szerint Jézus mai időszámításunk előtt 2-ben született, és időszámításunk után 29-ben végezték ki. Növeli a bizonytalanságot, hogy életéről az utolsó két-három év kivételével alig tudunk valamit. Az utolsó konkrét hír, hogy a zsidó fiúk felnőtté avatási ünnepére (bar micva) 12 vagy 13 éves korában a Jeruzsálemi Templomba zarándokoltak vele. Útközben hazafelé elveszett. A szülők visszafordultak, és megtalálták a Templom udvarán, ahol tudósokkal vitatko zott, akik elámultak a fiú okosságán és tehetségén. S ezután évig hatalmas csend van Jézus körül. Ezek Jézus életének sötét évei. Nem tudjuk, hol volt, merre járt, kikkel találkozott. Van, aki úgy véli, hogy József műhelyében dolgozott Názáretben, van, aki azt feltételezi, hogy az eszszénusoknál tanult, mások azt a legendát terjesztik róla, hogy Indiában járt. Ki tudja? Ezek a sötét évek nem ritkák a nagy vallásalapítók életében. Csak példaként említem, hogy Buddháról házasságkötése után 29 éves koráig alig tudunk valamit. Annyit megőrzött róla a történet, hogy felesége 13 éven át meddő maradt, majd teherbe esett, és vajúdása éjszakáján Buddha akkor még Gautáma királyfi elhagyta, és beállt a sankhija szerzetesek közé. Az ő esetében a sötét évek száma ugyancsak 17. Végül is az ókor szokásai és szemlélete szerint a gyerek, majd ifjú nevelése 30 éves kora körül fejeződött be. Buddha is, Jézus is nagyjából ebben az élet korban kezdte meg vallásos működését. Kung Fu-ce, a nagy kínai bölcs így határozza meg életének főbb szakaszait: Mikor húsz éves voltam, sokat tanultam. Mikor harminc éves lettem, már tudtam, mit akarok. Negyven éves koromban már szilárdan álltam. Ötven éves koromban már tudtam hallgatni. S mikor hatvan éves lettem, már követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át. 30 éves korában Buddha is, Jézus is már tudta, hogy mit akar! Mégis van egy nagy különbség közöttük: Buddha megvilágosodásától kezdve 40 éven keresztül tanított, egészen 80 éves korában bekövetkezett haláláig. Ez idő alatt tanítványok ezrei csatlakoztak hozzá, számos kolostort alapított. Jézus egész működése két-három évig tartott, tizenkét tanítványa volt. Mégis, nagyjából háromszáz év alatt Jézus legyőzte Rómát: a keresztény ség római államvallássá lett, s a niceai zsinat 325ben hivatalosan elkülöníti egymástól a zsinagógát és a templomot, tehát már két különálló vallásról van szó. Mi történt? Renan szerint: A kereszténység, miután igen népes Egyházzá vált, teljesen felejti millenaris álmait, elszakítja a judaismussal való végső kapcsolatait és egészen átvált a görög és latin világba....constantin alatt, megfordítja a szerepeket és a legszabadabb és a leginkább bensőből fakadón vallási mozgalmat hivatalos kultusszá alakítja, mely az állam szolgálatában áll, és maga is üldözővé válik. (Jézus élete. 35.) Júdás Jézus árulója vagy szövetségese? A golgotai történésekkel kapcsolatosan két átok terjedt el a világon. Átkozott Iskarótiai Júdás, aki 30 ezüstért elárulta Mesterét, sőt csókjával mutatta meg őt üldözőinek. Talán ő az egyetlen ember, aki öngyilkossága után véglegesen elkárhozott. És átkozottak a zsidók, akik halálát akarták, sőt megölték őt, amikor a pészach ünnep előtt szokásos prokurátori kegyelemként Pontius Pilátustól a zelóta Bar Abbas szabadon bocsátását kérték Jézus helyett. Sőt, Jézus haláláért a zsidók kollektív felelősséget vállaltak a vonakodó Pilátus előtt: Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosta kezeit a sokaság előtt, és azt mondta: Ártatlan vagyok ez az igaz embernek a vérétől; ti lássátok! És az egész nép azt felelte: Az ő vére mirajtunk és magzatainkon. (Mt 27:24-25) Ez az utolsó mondat nagyon fontos. Ez lett az alapja az egyház kétezer évig tartó antijudaista propagandájának, amit csak XXIII. János és II. János Pál pápák oldottak fel. Felmentették a zsidóságot az istengyilkosság (teocídium) vádja alól. Az evangéliumokban sokszor elhangzik: a zsidók, az egész nép stb. No de Júdea zsidó ország volt, tehát lakosságának túlnyomó része zsi dókból állt. A Jézus-istenség problémája a zsidó ságon, a zsidó valláson belüli konfliktus volt. A zsidók egy része követte őt, a zsidók más része ellene fordult, a zsidók nagy része közömbös volt. Az antiszemitizmus vádaskodásának cinkelt ütőkártyája a hamis általánosítás: minden ma élő zsidó felelős Jézus kétezer évvel ezelőtti haláláért. Elnézést a profán összehasonlításért, de ez a vád olyan, mintha minden mai magyart felelőssé tennénk a tatárok ellen behívott Kuten kun vezér megöléséért. Különösen János evangélista kedveli az olyan megfogalmazásokat, ahol a zsidók és Jézus beszélgetnek vagy vitatkoznak. S például egy alka lommal nem kevesebbet mondat Jézussal, mint azt, hogy a zsidók atyja maga az ördög. (Jn 8:44) Álmodozzunk: Mindez nem történik meg. Júdás nem lesz áruló, Jézust nem fogják el, a Kis Szinhedrion nem kér rá halálbüntetést, nem adják át a rómaiaknak, nem ostorozzák meg, töviskoronát sem tesznek rá, nem feszítik keresztre, hanem szabadon téríthet tovább, késő vénségéig, majd Istennek ajánlva lelkét visszatér a Mennyei Birodalomba. Akkor bizony elmarad a Feltámadás, elmarad a Megváltás, aminek legfontosabb történése Jézus mártírhalála. Amit keresett, amit vállalt, ami felé tudatosan haladt. Vagy elképzelhető egy lehettem volna Megváltójelölt, aki később polgárosodik, és öreg korában Istennek ajánlva lelkét meghal? Az egyház nem ezért tiltakozott a Krisztus utolsó megkísértése című film bemutatása ellen? Ahol Isten angyala leveszi a keresztről, sebeit begyógyít ják, családot alapít. Vén korában meglátogatják a különböző polgári foglalkozásokat űző tanítványai, akikből apostolok lehettek volna... S ő ré mülten és iszonyodva e polgári jelentől, vágyik vissza a keresztfára, amíg nagy megkönnyebbülésére és boldogságára ki nem derül, hogy a szaba dító angyal maga a Sátán, s ő változatlanul ott függ a kereszten. Az egész szabadulás vízió, ördögi incselkedés volt... Uram, a te kezedbe ajánlom lelkemet.

14 Júdás árulása nélkül, a Kis Szinhedrionnak nevezett ítélő tanács nélkül, a zsidók követelése nélkül, Pontius Pilátus nélkül, a golgotai út nélkül, a Koponyák hegyén felállított keresztfa nélkül nincs Krisztus, nincs kereszténység, nincs egyház, nincs üdvözülés és kárhozat, nincs európai kultúra, semmi sincs! Átok és pusztulás tehát mindenkire, akik ezt a misztériumot lehetővé tették? Végül is hogyan rekonstruálható, ami történt? Abban az évben, a tavaszi Niszán hónap 13-ik napján, csütörtökön tartották a zsidók a széder estét. Az egyiptomi kivonulásra emlékezés ünnepének, pészachnak az első napja ugyanis szombatra esett. Zsidó szokás szerint az ünnep adott esetben a pészach és a szombat mindig estétől estéig tartott. Így a csütörtöki szertartással kerülték el a két ünnep teljes egybeesését. Ezen a csütörtökön Jézus is széder estét tartott, ahol az egyiptomi kivonulás történetének elmondásán túl, a vacsora fő fogása a pészach áldozati bárány volt. Az estét a tanítványok készítették elő. Ennek az együttlétnek lett később Utolsó Vacsora a neve. A vacsora során Jézus zsidó szokás szerint áldást mondott a kovásztalan kenyérre (ebből lett később az ostya) és a borra. A hagyomány szerint az áldáshoz hozzátette: Vegyétek és egyétek ez az én testem,... igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, mely sokakért kionttatik bűnöknek bocsánatára. (Mt 26:28) Egyedül Lukács evangéliuma teszi ehhez még hozzá: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22:19) Ezen az éjszakán Jézus kijelentette, hogy az egyik tanítvány el fogja őt árulni. És mindegyik megkérdezte, hogy vajon ő lesz-e az? Köztük Júdás is: Én vagyok-é az, Mester? Te mondád. (Mt 26:25) Vagyis Jézus megnevezte árulóját. És a tanítványok ezt némán tudomásul veszik, semmit sem tesznek ellene. Következik a Getsemáne-ligetben lezajlott jelenet: Jézus virrasztásra kéri Pétert és a Zebedeus két fiát, amíg ő imádkozik, és Istenhez könyörög: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. (Mt 26:39) Ám a tanítványokhoz visszatérve, látja, hogy alszanak. És ez másodszor, harmadszor is megismétlődik. Hiába mondja nekik: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen. (Mt 26:39-41) S akkor Júdással együtt megérkeznek a fegyveresek, hogy Jézust elfogják. Aki pedig őt elárulja, jelt adott nékik: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. És mindjárt Jézushoz lépett: Üdvözlégy Mester! és megcsókolta őt. (Mt 26:48-49) Vagyis Júdás eltávozott a vacsoráról, s a többiek ezt sem akadályozták meg. Már a Getsemáneligetben történt, amikor Simon Péter kirántotta a kardját, hogy megvédje Jézust, és lecsapta a főpap egyik szolgájának a fülét. De Jézus megtiltotta a vérengzést, és megkérdezte: Azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? (Mt 26:53-54) Ez olyan fontos rész, hogy idéznünk kell a többi evangéliumot is. Márk elbeszélése szinte szó szerint megegyezik Máté evangéliumával. Lukács evangéliuma: Ímé sokaság jött és az ment előttük, akit Júdásnak neveztek, egy a tizenkettő közül; és közeledett Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig mondta: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? Majd később: Mikor minden nap veletek voltam a templomban, nem vetettétek a kezeiteket én rám: De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. (Lk 22:47-48) János evangéliuma: Mondta neki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem értette a leültek közül, miért mondta néki. (Jn 13:27-28) Szóval csak Jézus és Júdás tudták, hogy miről van szó. Júdás volt egyedül beavatva Jézus közeli mártírhalálába? Ő volt Jézus vére kiontásának és a földdel való misztikus egyesülésének utolsó segítője? Távol-keleti misztikusok azt állítják, hogy a görög-római korban már az ember olyan mélyre süllyedt az anyag fogságába, hogy elakadtak az újratestesülési folyamatok, megállt az emberiség fejlődése. S ebből a rabságból Jézus vére szabadította ki, amikor elvegyült a föld anyagával. Nem kell elhinni ezt a mítoszt, de nem árt tudni róla. Júdás magához véve a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és farizeusoktól szolgákat, oda ment fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Jézus azért tudván mindazt, ami rá következik, előre ment és mondta: Kit kerestek? A názáreti Jézust. Én vagyok. Ott állt pedig velük Júdás is, aki elárulta őt. Mikor ezért azt mondta, hogy: Én vagyok; hátra vonultak és a földre estek. Ezért ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? A názáreti Jézust. Mondtam néktek, hogy én vagyok az. (Jn 18:3-8) A Júdás csókja elmaradt. Ki volt tehát Júdás? Keriáthból származott, apját Simonnak hívták. Jézus az apostolai közé választotta. Ő volt a pénztáros. Írástudó volt, és a vallás dolgaiban képzett. Egyesek azt a gyanújukat hangoztatják, hogy a főpapok ügynökeként állt be Jézus tanítványai közé, hogy közelről meg figyelje és jelentse tanításait, viselkedését. Azonban eközben igazi híve lett Jézusnak. Mások azt gondolják, hogy csalódott Jézusban, mint Messiásban, mert ő a Megváltást mégis csak földi értelemben, Júdea felszabadításaként értelmezte. Csak akkor derengett fel neki a Megváltás szellemi értelme, amikor Jézust már megfeszítették. Ezért állítólag lerohant a Golgotáról, azt kiáltozva: Mester, most értelek! A templom-téren szétszórta a papoktól kapott 30 ezüstöt, és öngyilkos lett. Ezt az evangéliumok szinte kedvtelve és különböző módokon részletezik: felakasztotta magát, a bele kiomlott, elevenen elrothadt, egyszóval megkapta méltó büntetését. Megint mások szerint Jézus legközelebbi bizalmasa volt, ő értette meg egyedül ennek az Istenmegtestesülésnek az értelmét, és a Mester megbízásából áldozatként vállalta, hogy árulóként közreműködik mártíriumában. Ezt bizonyítja, hogy az Utolsó Vacsorán a tanítványok semmit sem értettek (vagy túl sokat is értettek) Jézus és Júdás párbeszédéből, és passzívak maradtak, holott Jézus megnevezte őt, mint elárulóját. Jézus mint maga is mondja naponta megfordult és prédikált a Templomban, kiűzte a kufárokat, tehát nagyon is jól ismerték, nem kellett megmutatni őt, sem csókkal, sem másképpen. Kétszer is felel a hozzá intézett kérdésre: Én vagyok. A csók ha valóban megtörtént csak

15 őszinte búcsúcsók lehetett. Walter Jens A Júdás ügy című művében köszönetet mond Júdásnak, mert ő volt, aki megtette, amit meg kellett tenni! Ő volt, aki akarta azt, ami Isten akarata volt. Valakinek meg kellett tennie és erre Júdás vállalkozott. Ő volt, aki tudta, hogy embernek kell kiszolgáltatnia Jézust: ember szükségeltetett hozzá, nem Isten! Ember, aki kész volt merénylővé válni tettestárssá a gyilkosságban és árulóvá, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa, milyen mélyre képes alászállni az ember, aki hogy teljességgel önmaga legyen, semmi merénylettől vissza nem riad legkevésbé az Isten elleni merénylettől.... Az árulás Isten parancsára történt. Jézusért a Nap, a nappal, a fény szolgálatában kellett Júdásnak árnyékká, sötétséggé és éjszakává lennie. A halottak birodalmából gyújtott fényt az életnek, a pokolban mutatta meg az ég tisztaságát, és sátánként tett tanúságot Isten mellett.... Az ölelés a Getsemánéban, a Júdás-csók ez az utolsó fény, amit Jézus látott. Utána az éjszaka jött.... A jövendölésnek be kellett teljesülnie: valakinek magára kellett vállalnia, hogy az isteni akarat elemévé legyen, valakinek tennie kellett róla, hogy az incarnatus után bekövetkezzék a resurrexit, valakit meg kellett bíznia Istennek, hogy tegyen róla, a kilengő inga járja be a teljes ívet: az égből a Földre, a Földről az égbe és ez a valaki, Júdás volt.... Ő tőle várták el, hogy tanúskodjon a gonosz s ugyanakkor annak legyőzhetősége mellett. Fel kellett mutatnia, hogy mire képes a sátán, és hol vannak a korlátai. Iskariótai Júdás árulása valójában egy apostol szeretetszolgálata volt, akinek Isten segedelmével az a gondolata támadt, hogy nemcsak az Atyának a Fiúban, hanem az ördögnek az emberben is hússá kell lennie: nincs ítélet napja kettős inkarnáció nélkül mint ahogy az ítélet napja nélkül nem jön el az ország. Ez azt jelenti: Júdás nélkül nem menekülhet meg az ember. Az ő árulása feltétele üdvösségünknek. Messiás vagy csaló? Abban a Jézusi korban egész Közel-Keleten rendkívüli mértékben megerősödött valamilyen Megváltó várása, vagy legalább is annak a sejtése, hogy valamilyen nagy isteni megtestesülés közeledik. Ennek illusztrálására említem az ún. gimnaszofisztika megteremtőjének, Tyanai Apolloniusznak a mozgalmát. A gimnaszofisztika ügyes ötvözete volt a szofista görög filozófiának és az indiai jógának. Hogyan került a jóga Görögországba? Úgy, hogy Nagy Sándor hadai eljutottak Indiába, s onnét visszatérve nagyon sok szellemi hatást is ma gukkal hoztak. A gimnaszofisztika, mint a tűzvész terjedt szét a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában. Néhány évtizedig úgy látszott, mintha Tyanai Apolloniusz Messiássá nőné ki magát. Nem kizárható, hogy ez be is következett volna, ha mint az örökké csúfolódó Lukianosz írja váratlanul, a gimnaszofisták komor sorfala között áthaladva, Tyanai Apolloniusz nem lép fel a saját maga által készített máglyára, és elevenen el nem égeti magát. Öngyilkossága után a mozgalom igen rövid idő alatt lehanyatlott és eltűnt. Érdekes összehasonlítás kínálkozik a kereszténységgel. Jézusnak életében alig-alig akadt követője, de halála után néhány évtizeddel már Ró mában is volt közösségük. Júdea is a megváltásra várt. Nem tudjuk, hogy Jézus miért ment el Jánoshoz megkeresztelkedni. Egyes apokrif hagyományok szerint kezdetben vonakodott, amikor családja, főként anyja biztatta. Ő megkérdezte: Vajon miféle bűnt követtem el, hogy meg kellene tisztulnom? Ám, végül mégis felkereste a Jordán mellett Jánost, aki benne ismerte fel Isten Küldöttét, akinek közeli eljövetelét hirdette. János azonban visszatartotta őt: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám? Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engedett neki. És Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijött a vízből; és az egek megnyíltak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni, mint egy galambot, és rá szállani. És imé egy égi hang azt mondta: Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Mt 3:14-17) Vagyis Jézus a próféciák betöltésére érkezett, s már akkor tudatában volt küldetésének. Az apokrif iratok e kérdésben Jézus vonakodásáról valószínűleg tévednek. Keresztelésekor Jézusnak látomása volt Isten Lelkének reá szállásáról és szózatáról. Ezt csak ő látta és hallotta vagy a körülötte lévők is ez a kérdés látomások esetében mindig felmerül. Például a damaszkuszi úton Pál csak hangokat hall (Jézusét?), de nem lát semmit. Mindennek ellenére Jézus csak akkor kezdett prédikálni, amikor híre jött János letartóztatásának. Ekkor Jézus visszatért Galileába, de elhagyta Názáretet, és Kapernaumban (Kfar Náhum), Zebulon és Naftali törzsének határán kezdett élni és tanítani. Máté szerint ezt azért tette, hogy be teljesítse Ézsajás jövendölését: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot látott, és akik a halálnak földjében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt. Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni, és azt mondta: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa. (Mt 4:15-17) Ézsajásnál ez így hangzik: De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Naftali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben járt, lát nagy világosságot; akik a halál árnyékának földjében lakoznak, fény ragyog fel fölöttük. (Ézs 9:1-2) Később: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atvjának, békesség fejedelmének! (Ézs 9:6) Hát... Mindenesetre Ézsajás nem nevezi Galileát ahonnét Jézus származott a pogányok földjének, minthogy nem is volt az. De az tagad hatatlan, hogy Jézus már a keresztelés után tudatosan munkálkodott azon, hogy életével és halálával beteljesítse a Messiásról szóló próféciák fő ként Ézsajás és Zakariás jövendöléseit. További elgondolkodtató érdekesség, hogy Keresztelő János, Jézus érkezésének előkészítője és legalázatosabb fogadója, nem egyesíti híveit Jézus követőivel, hanem mint tőlük elkülönült szekta működnek tovább. Maga a megmerítkezés ősi zsidó megtisztulási szokás volt, különösen az esszénusok alkalmazták. Ezékiel próféta is azt mondta: És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól, és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kő-szívet testetekből, és adok néktek hús-szívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. (Ez 36:25-27) Pál idejében tehát már Jézus kereszthalála után történt, hogy: Efézusba érkezett egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesszóló, az írásokban tudós férfiú. Ez meg volt tanítva az Úrnak útjára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja nagy szorgalmasan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudta. (ApCsel 18:24-25) Más alkalommal Pál is talált Efézusban tanítványokra. Megkérdezte tőlük: Vajon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy létezik Szent Lélek.

16 Mire keresztelkedtetek meg tehát? A János keresztségére. (ApCsel 19:2-3) Tehát János tanítványai Mesterük halála után is külön maradtak Jézus követőitől. Vajon miért? A megváltásról és a Megváltóról szóló próféciák buzgó követése arról tanúskodik, hogy bár Jézus soha nem nevezte magát egyértelműen Izrael Messiásának, de valószínűsíthető, hogy titokban, vagy félig titokban, mégis annak tartotta magát. Néhány evangéliumi szöveg is erről tanúskodik. Lukács (4:16-19) arról szól, hogy Jézus megkísértése után visszamegy Názáretbe, és tanít a zsinagógában. Először Ézsajás könyvéből olvassa fel az alábbi részt: Az Úrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, majd hozzáteszi: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. (Lk 4:17-21) S az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk: Ti ismeritek, azt a dolgot, ami egész Júdeában, Galileától kezdve történt, a keresztség után, melyet János prédikált, A názáreti Jézust, mint kente fel az Úr Szent Lélekkel és hatalommal... (ApCsel 10:37-38) Máténál, feltámadása után: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28:18) Márk evangéliumában a vers: Megkérdezte a tanítványait: Kinek mondanak engem az emberek? Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül. Ti pedig kinek mondotok engem? Péter felelt: Te vagy a Krisztus. És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle. (Mk 8:27-30) Álljunk meg egy pillanatra. Jézus neve héberül Jésua, Jehósua, Józsua vagyis: üdvöt hozó, szabadító. Ennek görög megfelelője: Jessous. Mint felkent Megváltónak a neve héberül: ha-mossiach. Görögül a Felkentet Christosnak hívták. János Messiásnak nevezi. Valószínűtlen, hogy az eredetileg halász Péter apostol Jézust görögül és nem héberül vagy arámi nyelven nevezte Felkentnek? A vallástörténeti kutatók azt feltételezik, hogy volt egy ősevangélium, amelyik elveszett. A tudo mányban ezt az evangéliumot Q -nak nevezik. Mégis, az az általános vélemény, hogy a három, nagyjából egybehangzó (szinoptikus) evangélium közül Márké a legidősebb. Ő talán még a Q-ból is merített, a többiek pedig őtőle. De vizsgálódjunk tovább: És a zsinagógában volt egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon kiáltotta: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama szentje! Másutt pedig: Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozva: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálva őket, nem engedte őket szólni, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus. (Lk 4:33-34;41) Igen, az ördögök jól informáltak voltak Jézus kilététét illetően. Egy ördög tudhat görögül is. Ugyanígy a sírboltokban lakó, ruhátlan megszállottban lévő ördög is felismerte őt: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. (Lk 8:28) Mikor pedig az Olajfák hegyéhez közeledett, a tanítványok és a követők sokasága énekelni kezdett: Áldott a Király, ki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondák néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Lk 19:38-40) János evangélista már az első mondataiban szemmel látható erőfeszítéseket tesz a görög Logosz-tan és a kereszténység egyesítésére: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne volt az élet, és az élet volt azt emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. (Jn 1:1-5) Ezért sokan evangéliumát jóval későbbi keletkezésűnek gondolják a három, ún. szinoptikus (egybehangzó) evangéliumnál. Sőt, többen ta gadják, hogy János apostol írta volna; hanem a szerzőséget egy Júdeát kitűnően ismerő görögnek tulajdonítják, aki több olyan adat birtokában volt, amiről Máté, Márk és Lukács nem tudott. Miután Keresztelő János két tanítványa András és Simon, testvérek csatlakozott hozzá, következik két magyarázó mondat. A János tanítványok rabbinak szólítják Jézust, amihez János hozzáteszi, hogy ez azt jelenti: Mester. Ugyanígy amikor a tanítványok Messiást mondanak, János görögre fordítja: azt jelenti, hogy Krisztus. Ezekre a magyarázatokra csak a görög olvasóknak lehet szükségük, a zsidók pontosan tudják, hogy e szavak mit jelentenek. Tehát több oldalról felmerült a kérdés, hogy János evangélista valójában zsidó volt-e, és azo nos-e János apostollal, Jézus tanítványával? A ne vekkel sok baj van. Az Apostolok cselekedetei tudnak egy János-Márkról, aki rövid ideig Pál és Barnabás társa volt első térítő útjukon a pogá nyok között, majd hamarosan visszatért Jeruzsálembe, A második térítő úton Barnabás azt tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hivatik. Pál azonban azt tartotta méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. Meghasonlás támadt azért, úgy hogy elszakadtak egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózott Ciprusba. Pál pedig Silást választván maga mellé: elment, az Isten kegyelmére bízatva az atyafiaktól. És bejárta Szíriát és Kilikiát, erősítve a gyülekezeteket. (ApCsel 15:37-41) Ez a János-Márk tehát inkább Márk volt, és ma már egyértelműen Márk evangélistával, Péter apostol római tolmácsával azonosítják. János evangélista persze mindent megtesz, hogy őt a Jézus-tanítvány apostollal azonosítsák: előszeretettel nevezi magát a kedvenc tanítvány nak, akit az Úr szeret, az Utolsó Vacsorán ő nyugodott az Úr kebelén, az apostolok közül egyedül önmagát nevezi meg, aki ott állt a kereszt alatt, és Jézus rábízta az anyját, Máriát... Ugyanakkor ő az, aki a zsidókat egyszerűen a sátán fiainak nevezte? (Jn 8:44) Az is tagadhatatlan, hogy János apostol rivalizált Péterrel, ámbár amikor együtt futottak Jézus üres sírjához, és János előbb ért oda, a belépéssel megvárta, sőt előre engedte Pétert. Mégis így fejezi be evangéliumát: Péter pedig megfordulva, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondta: Uram! ki az, aki elárul téged? Ezt látván Péter mondta Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? Mondta néki Jézus:

17 Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! Kiment azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket; és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. (Jn 21:20-24) Igen ám, de Patmosz szigetén is volt egy szentéletű János. Arról volt nevezetes, hogy nagyon hosszú életet élt, ezért egyesek azonosították János apostollal, az evangélistával. Patmoszi Jánost vén korában minden tiszteletük mellett a tanítványok már kicsit szenilisnek tartották, mert mindenkinek mindig ugyanazt ismételgette. Fiacskáim, szeressétek egymást! Ám egyszer egy fiatal pár kereste fel, akik megkérdezték tőle: Mester, miért mondod mindig ugyanazt? Mert ez elég. Fiacskáim, szeressétek egymást. Talán nem is volt olyan szenilis. S akkor még nem is beszéltünk az Újszövetség záró könyvéről, a János Jelenéseiről és annak szerzőjéről. Majd rákerül a sor, csak érzékeltetni akartam, hogy mennyire nem egyszerű a Jánosprobléma. Mindemellett egy fantasztikusan érdekes történettel kezdi az evangéliumát: Találkozott Fülöp Nátánaellel, és mondta néki: Aki felől Mózes és a próféták a törvényben írtak, megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát. Nátánael ezt felelte: Názáretből támadhat-é valami jó? Gyere, és lásd meg! Látta Jézus, hogy Nátánael ő hozzá megy, és azt mondta róla: Íme, egy igazán izraelita, akiben nincs hamisság. Honnan ismersz engem? Mielőtt még Fülöp hívott téged, láttalak a fügefa alatt. Mire Nátánael ezt felelte: Rabbi, te vagy az IstenFia, te vagy az Izrael Királya! Amiért azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. (Jn 1:46-51) Ugye nem túlságosan érthető ez a párbeszéd? Távol-keleti bölcselők ezt így magyarázzák: Jézus megszületése, tevékenysége, megváltó kínhalála olyan fontos világesemény volt, hogy oda inkarnálódtak, jelen voltak az emberiség nagy szellemei. Mint tudott, a fügefa alatt Buddha világosodott meg! (Az indiaiak ugyan píppala fának nevezték, de fügefaként ment át a köztudatba.) Jézus felismerte, hogy Nátánael Buddha újratestesülése. A történet Jézus és az egykori Buddha találkozását mondja el. További kérdés, hogy miért nevezi Jézus Nátá naelt igazi izraelitának? Az ezoterikus felfogás szerint igen magas szellemi rang, ha valaki hor dozhatja népe nevét. Azt jelenti, hogy azonosult a nép sorsirányító Szellemével. Így lett például Jákobból Izrael, Széchényiből a legnagyobb ma gyar stb. Jézus látja, hogy milyen magas szellemet hordoz Nátánael-Buddha. A kétkedő Nátánaelt ez győzi meg, és ezért hajt fejet előtte. Ennél is jelentősebb egy másik beszélgetés Jézus és Nikodémus rabbi között. Nikodémus az ún. kyréneiek zsinagógájának rabbija volt. A ky réneiek főként görög földről hazatért, meggazdagodott zsidók voltak, és Jeruzsálemben külön zsinagógát építettek maguknak. Közülük származott Kyrénei Simon, aki az összeroskadó Jézus helyett felvitte a keresztet a Golgotára. Nikodémus kezdettől figyelte Jézus működését, sőt ő volt az, aki a Kis Szinhedrion ülésén, amely Jézus perét tárgyalta, felszólalt Jézus mellett, és szembeszállt a szadduceus főpapokkal. És amikor Jézus már meghalt, száz font aloéból és mirhából készített kenetet hozott a holttest megkenésére. Nikodémus egy napon felkerekedett, és meglátogatta Jézust. Talán mint közismert rabbi nem akarta, hogy tanúi legyenek kapcsolatának Jézussal, ezért éjszaka ment (hacsak az éjszakának nincs valami titkos ezoterikus jelentése is). Ezt a beszélgetést egyedül János említi. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Jézus ezt felelte:. Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újra meg nem születik, nem láthatja az Isten országát. Hogyan születhetik az ember, ha vén? Vajon másodszor is bemehet anyjának a méhébe, hogy megszülethessen? Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtam néked: Szükséges néktek, hogy újra szülessetek. A szél fúj, ahová akar, és hallod annak zúgását, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. Nikodémus megkérdezte: Mi módon lehetnek ezek? Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket? Amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. Ha a földiekről szóltam néktek, és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az ember Fia, aki a mennyben van. (Jn3:2-13) Tehát Jézus elengedhetetlennek tartja az ember szellemi újjászületését. Amikor Jézus a szamáriai asszonytól inni kér, az asszony meglepődik, mert a zsidók közismerten utálták és megvetették a szamaritánusokat. S miközben a testi és a lelki szomjúzásról beszélgetnek, a nő azt mondja: Tudom, hogy jön a Messiás (akit Krisztusnak hívnak); Amikor eljön, megjelent nékünk mindent. Én vagyok az, aki veled beszélek. (Jn 4:25-26) Talán eleget idéztünk a bizonyságtételekből. S a mai köznapian gondolkodó ember két gonosz kérdést tehet fel? A Biblia tele van látomásokkal, elhívásokkal. Vajon nem őrültek hallucinációiról van szó? Nem elmebetegségen alapul az egész vallásos kul túránk? Vajon a Föld nevű bolygó történelme, nem azt bizonyítja, hogy a kozmosz elmegyógyintézete? Hogy más égitestek intelligens lakói közül ide inkarnálódnak a lököttek? Hát nem árt, ha az ember alaposan szemügyre veszi a vallások nagy alakjainak életvezetését. Ám, ha azt látja, hogy életútjuk rendezett, célratörő, cselekvéseik logikusan következnek egymásból, szavaik és mondataik értelmesek és mély tartalmúak akkor bátran elvethetjük a téboly feltételezését. A másik gonosz kérdés: Vajon nem szélhámosok-e? Akik kitalált élményekkel akarják érdekessé tenni magukat, híveket szerezni? Ám, ha azt látjuk, hogy döbbenetesen magas morális szintet képviselnek, és nem csak másoktól követelnek erkölcsöt, hanem önmaguk felé is a legnagyobb szigorúsággal fordulnak, akkor ez a feltevés is kizárható. Marad tehát az a feltételezés, hogy saját élményükből tudnak valamit az emberen túliról, az emberfelettiről, amiről az átlagos ember csak má soktól hallott. S ebben a vonatkozásban nem érdekes a közvélemény. A vallásban, az ezoteriában nincs demokrácia, mint ahogy nincs a tudományban vagy a művészetben sem. A demokrácia poli tikai fogalom. A szellemi, a tudományos igazságot, a művészi értéket nem szótöbbséggel döntik el. Volt idő, amikor egyes-egyedül Kopernikusz tudta az igazságot a Földön, a hivatalos tudomány leszavazta, későbbi hívei

18 alá máglyát is gyújtott, de igaza mégis Kopernikusznak volt. Így hát ajánlatos némi alázat, ha például Jézus életéhez közeledik az ember, akár a maga kritikai álláspontjával, kételyeivel.

19 MÁSODIK RÉSZ Micsoda az igazság Törvényszék és halál Te vagy-e Isten fia? A zsidók királya A Messiás feltámadása Hogyan lesz a rajongóból kételkedő?

20 Micsoda az igazság? Állítólag ez volt Pilátus végső kérdése Jézushoz, aki az igazságra hivatkozott. Ha ehhez a kérdéshez akarunk eljutni, végig kell mennünk a fontosabb eseményeken, amelyeket úgy hívnak, hogy szenvedéstörténet. Előbb azonban megint tisztázni szeretnék néhány fogalmat és az akkori időkre jellemző helyzetet. Törvényszék és halál Szinhedrion (Szanhedrin) A görög-római korban, Júdeában a Legfelsőbb Bíróság a Szanhedrin. Nem szabad összetéveszteni sem a Mózes által létrehozott Vének Ta nácsával, sem az Ezdrás által szervezett Nagy Gyülekezettel. A Szanhedrin a Krisztus előtti évszázad közepén, Antiochus Epiphanes idején keletkezett. Létrejötte a ptolemeusok gesztusa volt, amivel részleges önkormányzatot adtak a zsidóságnak. Tulajdonképpen az eredeti Bet Din ahol egyedül a főpap hatalma érvényesült alakult át Szanhedrinné, ahol a hatalmat megosztották a testület és a főpap között. Hyrcanus uralkodása alatt már működött s némileg korlátozva jogkörét, a rómaiak is meghagyták, de csak Jeruzsálem elfoglalásáig létezett. Utána Jabnében próbálkoztak ugyan újraszervezésével, de korábbi befolyását, hatalmát távolról sem érte el. Az eredeti Nagy Szanhedrinnek nemcsak a júdeai, de a külföldön élő, ún. szórványokra is erős befolyása volt minden vallási kérdésben. 71 tagja volt a főpap elnökletével ( Naszi = fejedelem) együtt. Tagjai között többségben voltak a szadduceusok, papok, neves írástudók, közöttük kisebbségben híres farizeus rabbik is, meg világi főemberek. Saját rendőrséggel is rendelkezett, letartóztathatott embereket, de Jézus idejében halálos ítéletet nem hozhatott, csak a római helytartó hozzájárulásával, és kivégzést nem hajthatott végre, a bűnöst át kellett adni a rómaiaknak. Ebben az esetben is a szavazás rendje a következő volt: amikor a többség halálos ítélet végrehajtását javasolta, ha volt ellenszavazat akár csak egy is, az eljárás megindult. Ám, ha a szavazás egyhangúlag a vádlott halálát kívánta, azonnal szabadon kellett engedni. Az akkori zsidó jogalkotás gyanúsnak tartotta az ellenszavazat nélküli ítélethozatalt, manipuláltságra gyanakodott. Egyébként az Ószövetség alapján halálbüntetést csak az alábbi esetekben lehetett hozni: gyilkosság, bálványimádás, istenkáromlás, a szombat megszegése, varázslás, halottidézés, súlyos vétség a szülői tisztelet ellen, házasságtörés, vérfertőzés, férfiak templomi prostitúciója, állatokkal való közösülés, emberrablás. Feltűnő, hogy halálos ítéletet a legtöbb korabeli törvénykönyvtől eltérően csak isteni vagy az emberi kapcsolatok ellen elkövetett legsúlyosabb bűncselekményekre szabtak ki, tulajdon védelmére sohasem! A végrehajtás módja a legtöbb esetben a megkövezés volt. Tehát az egész nép közösen ölt, senki sem volt egyénileg gyilkos, nem volt hóhér. Bosszúálláskor néha a bosszúálló saját fegyverét használhatta, ritka esetekben alkalmazták a tűzhalált, például pap lányának paráznasága vagy az anyóssal való szexuális viszony esetében. Általában azonban a holttestet végül is tökéletesen befedték a kövek. Az első köveket mindig a vád ta núinak kellett hajítani. Ám bármilyen módon is történt a kivégzés, a halottat még aznap, napnyugta előtt el kellett temetni. A keresztre feszítést a zsidók soha nem alkalmazták átkozott, aki a fán függ, tipikusan római kivégzési mód volt. Erre is illik gondolni, ha az a kérdés merül fel, kik is ölték meg Jézust. A Nagy Szanhedrinen kívül működött az ún. Kis Szinhedrion, 23 taggal. Ők foglalkoztak Jézus ügyével is. A zsidó források hangsúlyozzák, hogy a Szinhedrion nem ítélkezésre, csak Jézus működésének megvizsgálására ült össze. Ezt igazolja, hogy az ülésre éjjel került sor, minden előzetes előkészítés nélkül, tehát több vonatkozásban a törvénybe ütközött volna, ha ítéletre készülnek. Például nem volt szabad éjszaka tárgyalni. Egy tárgyalási nap után még nem volt szabad ítélni. Ha vallás elleni főbenjáró bűnről volt szó, akkor hírvivőket kellett szétküldeni az országba, akik kihirdették, hogy X. Y.-t ezzel meg ezzel vádolják, jelentkezzen, aki tud valamit a mentségére stb. Minderről szó sem volt Jézus esetében. Te vagy-e Isten fia? Jézust Kr. u. 30-ban vagy 33-ban fogták el a főpap fegyveresei, némi római segédlettel, a Getsemáne-ligetben, Niszán hó 13-án, csütörtök éjszakáján, a pészach áldozati vacsora, mai nevén az Utolsó Vacsora után. Ezt a dátumot úgy következtetik ki, hogy Jézus halálának napja, Niszán 14. péntek volt, és ebben a két évben esett péntekre. A sebtiben összehívott tanácsülést a főpap házában tartották. Tanúkat vonultattak fel Jézus ellen, de nem sikerült két egybehangzó tanúvallo mást összehozniuk. E nélkül pedig szó sem lehetett semmiféle ítéletről, vagy ítélkezési javaslatról. Jézus majdnem végig hallgatott. S akkor a főpap felállt és bár bűnnek számított Isten nevére hivatkozni ő mégis megtette, s az Apokrifek szerint sápadtan és remegő szájjal megkérdezte Jézust:. Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia? (Mt 26:63) Márk nagyjából ugyanígy tudja: Te vagy-é a Krisztus az áldott Isten Fia? (Mk 14:61) Lukács és János nem tudnak erről a jelenetről. Ám valószínűleg akkor is megtörtént, csak azon a furcsaságon lehetne elgondolkozni, hogy ez a héberül és arameusul beszélő főpap aki nyilván tudott görögül és latinul is egy vallási szempontból igen jelentős helyzetben Krisztust mond, és nem Messiást? Jézus válasza Máté szerint: Te mondtad. Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben. (26:64) Márk szerint: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljönni az ég felhőivel. (14:62) A két idézet majdnem ugyanaz. De csak majdnem. Máté szerint nem mondta ki az Én vagyok -ot. Márk szerint nem mondta ki az Isten szót, hanem a hatalomról beszélt. A fordításból eredő eltérés? De hát a fordító azonos személy. Vagy vallási szempontból ez csak jelentéktelen el térés? A te mondtad azt jelentené, hogy én vagyok? A hatalom azt jelentené, hogy Isten? Amit te mondtál, azt én mondtam? Aki a hatalmat káromolja, Istent káromolja? Ki tudja mindezt kétezer év távolából? Mindenesetre halálos ítéletet javasolva átadták Jézust Pilátus helytartónak. Igen ám, csakhogy a prokurátor éppen a Pax Romana miatt nem szólt, és nem is szólhatott bele vallási kérdésekbe. Egyetlen megoldás jöhetett szóba: Jézus vallási perét politikai perré kellett alakítani! A zsidók királya Kapóra jött tehát a zelóták mesterkedése és csalódása Jézusban, amiről már írtam. Pilátusnak Jézust mint olyan veszélyes embert adták át, aki mind a Dávid-házból, mind a Heródes-házból jogos trónköveteló lenne egy zsidó háború esetén Róma ellen. Tehát Júdea királyságára tör. S e vád elől a prokurátor nem hunyhatta be a szemét, saját életének kockáztatása nélkül, s nyilván meggyőződésből sem. Mégis megpróbálkozott, hogy távol maradjon a zsidók vallási villongásától. Azt mondta főpap küldötteinek: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondták neki azért a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk (Jn 18:31) Pilátus megkérdezte: Te vagy-é a zsidók királya? Te mondod.