Remények és félelmek a kiskunsági Homokhátság jövőképeiben

Átírás

1 Remények és félelmek a kiskunsági Homokhátság jövőképeiben Egy részvételi kutatási folyamat tanulságai és ajánlásai

2 Remények és félelmek a kiskunsági Homokhátság jövőképeiben: Egy részvételi kutatási folyamat tanulságai és ajánlásai Ez a kiadvány az EU 7. Keretprogramjából finanszírozott OpenNESS (Operationalisation of Natural Capital and Ecosystem Services: from Concepts to Real-world Application, EU FP7, , Contract number: ) kutatási projekt keretében készült az ESSRG (Environmental Social Science Research Group) és az MTA Ökológiai Kutatóintézet együttműködésében. Közreműködő kutatók Arany Ildikó, MTA ÖK Aszalós Réka, MTA ÖK Balázs Bálint, ESSRG Kft. Bela Györgyi, ESSRG Kft. Blik Patrik, MTA ÖK Czúcz Bálint, MTA ÖK Kalóczkai Ágnes, ESSRG Kft. és MTA ÖK Kelemen Eszter, ESSRG Kft. Kertész Miklós, MTA ÖK Lazányi Orsolya, ESSRG Kft. Lellei-Kovács Eszter, MTA ÖK Megyesi Boldizsár, ESSRG Kft. Pataki György, ESSRG Kft. Vári Ágnes, MTA ÖK OpenNESS Tanácsadó Testület Boros Emil, természetvédelmi szakértő, madarász, MTA ÖK Gácsi Zsolt, erdész, Kiskunsági Erdőgazda Kft. Gyirán István, vízépítő mérnök, ADU-VÍZIG Kőváriné Bartha Ágnes, jogász, Magyar Környezetgazda Egyesület Márta Krisztina, kommunikációs szakértő, KNPI Mészáros Zsuzsa, közösségfejlesztő, CKA Nagy Lászlóné, agrár-szaktanácsadó, vállalkozó Nagy Tamás, geológus, ADU-VÍZIG Pál-Szabó Ferenc, természetvédelmi őr, KNPI Szalai József, hidrológus, OVF A kiadványt összeállította Kelemen Eszter, Lazányi Orsolya és Pataki György A grafikai és tördelési munkákat végezte Sipos Balázs Felelős kiadó ESSRG KFt., 1024 Budapest, Rómer Flóris u. 38. A borítón szereplő rajz alkotója Cseh Dorina, Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola ISBN Budapest,

3 Tisztelt Olvasó! A kiadvány, amit kezében tart, egy nemzetközi kutatás magyarországi tapasztalatait foglalja össze. Célja, hogy hozzájáruljon a kiskunsági Homokhátság fenntartható tájhasználatának kialakításához azáltal, hogy az itt folytatott több éves kutatómunka tanulságait ötvözi a térséget jól ismerő szakértők és a térségben élő tájhasználók véleményével. Az OpenNESS kutatás az Európai Unió által támogatott 7. kutatási keretprogram (EU FP7) támogatásával valósul meg 2012 decembere és 2017 májusa között. Az ESSRG Kft. és a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont munkatársai 2013 őszén kezdték meg a projekt magyarországi szakaszának megvalósítását a kiskunsági Homokhátság területén. Kutatásunkban egy tudományos életből vett fogalom az ökoszisztéma szolgáltatások fogalma segítségével vizsgáltuk, hogy a kiskunsági Homokhátság természeti környezetében zajló folyamatok milyen hasznokkal gazdagítják az itt élőket, hogyan változtak és változnak az évtizedek során, és ezek a lehetséges változások miként befolyásolhatók a táj és a benne élő ember számára egyaránt kedvező irányban. E kérdések megválaszolásához természet- és társadalomtudományi kutatási módszereket használtunk, feldolgoztuk a térségről rendelkezésre álló korábbi kutatási eredményeket, új adatokat gyűjtöttünk, elemeztünk és becsléseket végeztünk. Munkánk során féléves rendszerességgel konzultáltunk a térséget jól ismerő szakértőket magába foglaló Tanácsadó Testülettel. A Testület tagjai egy-egy szakterület (erdőgazdálkodás, közösségfejlesztés, mezőgazdálkodás, természetvédelem, vízgazdálkodás) mélyreható ismerőiként kérdéseikkel és javaslataikkal segítettek abban, hogy a térség igényeit szem előtt tartva testre szabjuk a kutatást. A Tanácsadó Testülettel való szoros együttműködés mellett a helyi lakosok aktív bevonása tette lehetővé, hogy az itt élők tudása és véleménye beépülhessen a kutatás folyamatába. Kiadványunkat jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik a kiskunsági Homokhátság tájhasználatát befolyásolni tudják szakértőként, tanácsadóként vagy döntéshozóként. A kiadvány úgy vezeti végig az Olvasót a kutatás főbb lépésein, hogy a tudományos fogalmakat kézzelfoghatóvá teszi, s hozzákapcsolja a térség természeti és társadalmi adottságaihoz. Miközben minden egyes fejezet önmagában is érdeklődésre számot tartó eredményeket mutat be, a tanulmányt egyben olvasva komplex képet kaphat az Olvasó arról, hogy a jelenlegi tájhasználati gyakorlat változatlansága milyen kedvező és kedvezőtlen hatásokkal járhat ötvenéves időtávon, s hogy miként lehet a pozitív jövőbeli hatásokat erősíteni a negatív következményekkel szemben. Köszönjük minden résztvevőnek a hozzájárulását a kutatómunkához! Budapest Kecskemét Vácrátót, november 10. A kutatócsapat 04 05

4 Miért van szükség egy újabb kutatásra a kiskunsági Homokhátságon? Hajdanán, a török hódoltság előtti időkben, a száraz homoki területek nedves rétekkel, szikes tavakkal váltakoztak a Homokhátságon, s a gyepek, rétek, kaszálók mellett nagy kiterjedésű ligetes, fás területekkel találkozott az átutazó. 1 Ezt a mozaikos növényvilágot felszíni vízfolyások híján a változatos talajadottságok és a felszín alatti vízáramlási rendszerek alakították ki. 2 A török hódoltságot követően egyre nagyobb mértékben alakította át az ember a tájat: az erdőborítás csökkent, egyre nagyobb teret hódított a legeltetés, ami a kopár homokfelszín felnyílását, mozgó homokbuckák kialakulását idézte elő. A gyepekbe később mezőgazdasági területek, gazdálkodó tanyák, erdészeti ültetvények ékelődtek be, a táj használata egyre sokrétűbbé és intenzívebbé vált. A Homokhátság mai arculatára nagy hatással voltak az 1900-as évek közepén zajló átalakítások, így a belvizek elvezetése, a domborzati viszonyok megváltoztatása, a nagytáblás mezőgazdasági művelés elterjedése. Részben ezekre az emberi beavatkozásokra, részben az éghajlatváltozás lokális következményeire vezethető vissza a Homokhátság egyik legnagyobb jelenkori kihívása, a szárazodás. Mérési adatok alapján megállapítható, hogy a talajvíz szintje jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben a Homokhátságon. A mélypontot az 1990-es évek közepén figyelhettük meg, amikor a talajvíz szintje területi átlagban csaknem 250 cm-rel volt alacsonyabb, mint az 1930-as években. Majd a 2000-es évektől köszönhetően a csapadékosabb időjárásnak ismét némileg magasabb szinten stabilizálódott a talajvízszint. 3 A talajvízszint ilyen mértékű csökkenése komplex folyamatokra vezethető vissza, amelyek hátterében természeti, társadalmi és gazdasági tényezők egyaránt megtalálhatók. A hosszú ideig legelfogadottabb megközelítés szerint a csökkenést 50%-ban éghajlati tényezőknek, 50%-ban pedig az emberi beavatkozás különböző formáinak, így a rétegvíz- és talajvíz-kitermelésnek, az erdőterületek növekedésének, a vízrendezésnek, valamint egyéb beavatkozásoknak (pl. szénhidrogén kitermelésnek) tulajdonították. 4 A legutóbbi kutatások azonban, amelyek a csapadékmennyiséget, a hőmérsékletváltozást és a talajvízszint változását együttesen vizsgálják, a talajvízszint süllyedés hátterében 75-80%-ban a globális klímaváltozást sejtik. 5,6 Megerősíti ezt, hogy míg 1931 és 1990 között húszévente mindössze egy rendkívül aszályos év volt az Alföldön, az elmúlt húsz évben négy rendkívül aszályos és négy erősen aszályos évet figyeltek meg, ráadásul ezek közül több egymást követően jelentkezett. A különböző természeti változások és emberi tevékenységek által együttesen előidézett talajvízszint-csökkenés, valamint a klímaváltozás következményének tulajdonított szélsőséges csapadékeloszlás és hőmérséklet-változás együttesen komoly hatással van a Homokhátság növény- és állatvilágára, az itt élők gazdálkodási lehetőségeire, és hosszú távon életminőségére is. A vízelvezetés-vízmegtartás kettőssége és az ehhez kapcsolódó tájhasználat-változások gyakori konfliktusforrásként jelennek meg napjainkban. A mindennapi konfliktusok feloldása azonban nem elégséges a helyi társadalom jóllétének szinten tartásához. Olyan tájhasználati alternatívákra van szükség, amelyek rövid és hosszú távon is képesek biztosítani a Homokhátság megtartóképességét, ami az ökológiai rendszerek es működésén alapul. Bár a térség helyzetét régóta alaposan kutatják, a helyi tudás és az itt élők véleménye ritkán fonódik össze a tudományos munkával. Hosszú távon is működőképes, és a helyi társadalom tagjai által is elfogadott tájhasználati jövőképeket csak úgy lehet kialakítani, ha a tudományos és a helyi tudás összekapcsolódik. Mindezek ismeretében a Tanácsadó Testülettel közösen hoztuk azt a döntést, hogy kutatásunk fókuszába a vízgazdálkodás és a hozzá kapcsolódó tájhasználat-változások kerüljenek egy olyan folyamat során, amely az itt élők problémáira keresi a megoldást, és az ő tudásukra is épít. 1 Molnár Zs. (szerk.) (2003): a Kiskunság száraz homoki növényzete. Sanddunes in Hungary (Kiskunság). Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. 2 Kertész M., Kelemen E., Bíró M., Kovács-Láng E., Kröel-Dulay Gy. (2011): Ecosystem Services and Disturbance Regime as linkages between Environment and Society in the Kiskunság region. In: Nagy, G.G., Kiss, V. (szerk.): Borrowing services from nature - Methodologies to evaluate ecosystem services focusing on Hungarian case studies. CEEweb for Biodiversity, Budapest, p Szalai J. (2011): Talajvízszint-változások az Alföldön. In: Rakonczai J. (szerk.): Környezeti változások és az Alföld. A Nagyalföld Alapítvány Kötetei 7. Békéscsaba, p Pálfai I. (1994): Összefoglaló tanulmány a Duna Tisza közi talajvízszint süllyedés okairól és a vízhiányos helyzet javításának lehetőségeiről. In: Pálfai I. (szerk.) a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái. A Nagyalföld Alapítvány kötetei 3. Békéscsaba. p Rakonczai J. (2006): Klímaváltozás aridifikció - változó tájak, In: Kiss A, Mezősi G, Sümeghy Z (szerk.): Táj, környezet és társadalom, p Rakonczai J., Ladányi Zs. (2010): a sejthető klímaváltozás és a Duna-Tisza közi Homokhátság. Forrás Folyóirat, 42(7-8):

5 2. ábra: a kutatás folyamata A kutatás módszereinek kiválasztása Kutatási területünket (1. ábra) úgy jelöltük ki, hogy lefedje a Duna-Tisza közi Homokhátság térségében elhelyezkedő két mintaterületen a klímaváltozásból eredő hatások enyhítése és az alkalmazkodás lépéseinek megalapozása céljából megvalósítandó mintaprojekt (KEOP /B/ ) nyugati mintaterületét, hiszen e projekt sikeres megvalósulása esetén a kiskunsági Homokhátság egyik legmagasabban fekvő és egyben legszárazabb területe juthatna vízhez. A vizsgálati területen a jelenlegi állapotokat rögzítettük és értékeltük, emellett a hosszú távú változások becslésére képes eszköztárat alkottunk meg és próbáltunk ki. Területválasztásunk a vízpótlást célzó projekt megvalósulása esetén lehetővé teszi a vízpótlás hatásainak vizsgálatát ugyanezekkel az eszközökkel, ezáltal biztosítani lehet a változások összehasonlításának megbízhatóságát. 1. ábra: a kutatási terület elhelyezkedése A kutatás felépítését a 2. ábrán lehet nyomon követni. A kutatási terület lehatárolását követően 2014 januárjától interjúkat készítettünk a térség tájhasználatának kulcsszereplőivel, amelyek segítségével feltérképeztük az érintetteket, valamint feltártuk a helyben élők véleményét az ökoszisztéma szolgáltatásokról. Az interjúkból kigyűjtött, tudományos ismeretek alapján kiegészített és a Tanácsadó Testület által véglegesített ökoszisztéma szolgáltatás lista segítségével kérdőíves kutatást végeztünk. A kutatási területhez tartozó településeket bejárva 190 embert (ami az érintett települések lakosságának megközelítőleg 0,5%-a) kértünk meg a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások kiválasztására és rangsorolására. Az így kapott rangsort arra használtuk fel, hogy a legfontosabbnak vélt ökoszisztéma szolgáltatásokat indikátorok segítségével jellemezzük: információt gyűjtsünk jelenlegi állapotukról és változásuk irányáról, valamint megbecsüljük a mennyiségükben és/vagy minőségükben bekövetkezhető jövőbeli változásokat őszén mindezen alapinformációk birtokában indítottuk el a három lépésből álló jövőtervezési folyamatot. Ennek első lépéseként a Tanácsadó Testület tagjaival közösen összegyűjtöttük azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek nagymértékben meghatározzák a Homokhátság jövőjének alakulását, s kiválasztottuk ezek közül azt a két peremfeltételt, amelyek a legnagyobb bizonytalansággal terheltek (vagyis amelyek változásának irányát a legkevésbé tudjuk megbecsülni). A jövőtervezés második lépéseként egynapos műhelybeszélgetést rendeztünk 25 fő részvételével. akik a két peremfeltétel mentén négy alternatív jövőképet dolgoztak ki. A résztvevők zömmel helyi érintettek és szakértők (pl. gazdálkodók, természetvédők) voltak, kisebb részt nem helyben élő, de a területet jól ismerő szakértők (pl. hidrológus, közösségfejlesztő). A négy jövőképet számszerűsítettük, majd a rendelkezésünkre álló ökológiai indikátorok segítségével aszerint jellemeztük, hogy az alternatív jövőképekben várhatóan hogyan alakul a különböző ökoszisztéma szolgáltatások mennyisége és minősége. A jövőtervezési folyamat harmadik lépésében újabb műhelybeszélgetést tartottunk, ahol a jelenlévő 15 helyi szakértő és érintett aszerint értékelte a négy jövőképet, hogy azokban miként alakul a helyi társadalom jólléte. A jövőképek értékelése során az ökológiai indikátorok és becslések mellett arra is támaszkodtunk, hogy a térségben élő általános iskolás gyerekek milyen reményeket és félelmeket fogalmaztak meg a Homokhátság jövőjével kapcsolatban a nekik szervezett rajzverseny során. A jövőképek összehasonlító elemzése és értékelése alapján a műhelybeszélgetés résztvevőivel és a Tanácsadó Testület tagjaival közös ajánlásokat fogalmaztunk meg

6 A kiskunsági Homokhátság legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatásai Méz, nektár A vadon élő és a háziasított méhek által gyűjtött méz és nektár. Képek forrása Kelemen Eszter A biológiai sokféleség fenntartása Ritka és értékes fajok megőrzése a jövő generációk számára. Képek forrása Kelemen Eszter Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük mindazokat a kézzel fogható és kézzel nem fogható hasznokat, amelyeket a természetes vagy ember által módosított élőhelyek a társadalom számára biztosítanak, s amelyek hozzájárulnak a társadalom jóllétének fenntartásához vagy növeléséhez. Ökoszisztéma szolgáltatásnak tekintjük, hogy a talajadottságok lehetővé teszik az élelmiszertermelést, hogy a természetes gyepek kaszálóként vagy legelőként hasznosítva takarmányt biztosítanak az állatállománynak, vagy hogy szabadon termő növényeket (pl. gombát, gyógynövényt) gyűjthetünk saját fogyasztásra (ezek az ún. ellátó szolgáltatások). Szintén ökoszisztéma szolgáltatásnak tekinthetjük, hogy az ökológiai folyamatoknak köszönhetően megfelelő mennyiségű és minőségű víz áll rendelkezésünkre, vagy tiszta levegő vesz körül bennünket (ezek az ún. szabályozó szolgáltatások). Végül az ökoszisztéma szolgáltatások közé soroljuk azt is, hogy a természetben eltöltött idő alatt felüdülést nyerhetünk, tanulhatunk, művészi inspirációt szerezhetünk vagyis hogy a természet révén alakul, formálódik a személyiségünk (ezek az ún. kulturális szolgáltatások). A kiskunsági Homokhátságon tizenhárom alapvető ökoszisztéma szolgáltatást azonosítottunk a kutatás kezdeti szakaszában (3. ábra). Az ellátó szolgáltatások közül a gyógynövények, a méz, a faanyag, az állati takarmány és a nád került megemlítésre. A szabályozó szolgáltatások közül a szén-dioxid megkötés, a vízháztartás szabályozása, a hagyományos tájfajták fenntartása, a talajtermékenység megőrzése, a biológiai sokféleség fenntartása és a beporzás került fel a listára. A kulturális szolgáltatásokat pedig a kikapcsolódás (rekreáció) és a természet megfigyelése (környezeti nevelés) képviselte az ökoszisztéma szolgáltatások homokhátsági leltárjában. Faanyag A természetes és természetközeli erdők nyújtotta faanyag, tüzelőanyag. Kalóczkai Ágnes A vizek megfelelő mennyiségű és minőségű megőrzése A vízháztartás természetes szabályozó képessége, ami lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló víz mennyisége és minősége kielégítse a természet, társadalom igényeit. Kelemen Eszter Talajtermékenység A talajban zajló természeti folyamatok hozzájárulása a föld termőképességéhez, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági termelést. Lellei-Kovács Eszter A termesztett/tenyésztett fajták sokfélesége (agrobiodiverzitás) A mezőgazdasági termelésben hasznosítható régi, hagyományos fajták sokfélesége, ami a táji sajátosságoknak köszönhetően alakult ki. Képek forrása Kelemen Eszter 3. ábra az ökoszisztéma szolgáltatások képei definícióival Gyógynövények A természetben vadon gyűjthető és szabadon felhasználható gyógyhatású növények. Kelemen Eszter A természet megfigyelése A természet hétköznapi megfigyelése, a környezeti nevelés, vagy a tudományos kutatás során megszerzett tudás. Kelemen Eszter Takarmány A gyepeken kaszált széna, vagy az állatok által lelegelt fűmennyiség, ami az állattartás alapja. Kalóczkai Ágnes Szén-dioxid megkötés A természetes növényzet (pl. A fák és a gyep) széndioxid megkötő képessége, ami hozzájárul a klímaváltozás elleni védelemhez. shutterstock Kikapcsolódás, rekreáció A természetben töltött idő alatt érzett felüdülés, kikapcsolódás, amit kirándulás, séta, lovaglás, kerékpározás stb. során érzünk. Kelemen Eszter Beporzás A természetben szabadon élő méhek és egyéb rovarok által végzett beporzás, ami hozzájárul ahhoz, hogy a növények termést hozzanak. Kovács-Hostyánszki Anikó Nád A vizes élőhelyek nádtermése. Kelemen Eszter 10 11

7 4. ábra: ökoszisztéma szolgáltatás rangsor Az ökoszisztéma szolgáltatás leltárban szereplő tizenhárom szolgáltatás fontossági rangsorát a kérdőíves kutatás során, 190 megkérdezett válaszai alapján alakítottuk ki, amit a 4. ábrán mutatunk be. 7 A válaszadók egyértelműen a vizek megfelelő mennyiségű és minőségű megőrzését (vízháztartás) tartották a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatásnak, választásukat a víz létfenntartásban betöltött szerepével és szűkösségével indokolták leggyakrabban. Második helyre került a méz és a nektár, amit gyógyhatásáért, fogyasztási értékéért és megélhetésben betöltött szerepéért választottak, s gyakran a beporzással is kapcsolatba hoztak a válaszadók. A rangsor harmadik helyét a talajtermékenység foglalja el, amit a mezőgazdasági potenciállal és a helyi megélhetéssel, az es élelmiszerekkel, és általában a létfenntartással hoztak összefüggésbe. A biológiai sokféleség fenntartása a negyedik legfontosabb szolgáltatás. Az indoklások között megjelent a biodiverzitás létfenntartásban betöltött szerepe, esztétikai értéke és a belőle nyerhető információ gazdagsága is. Ötödik helyre rangsorolták a válaszadók a gyógynövényeket az megőrzésben betöltött szerepük miatt. Az indoklásokból azonban kiderült, hogy szinte senki nem gyűjt vagy termeszt gyógynövényt, hanem a patikában vásárolja meg azt, amire szüksége van, így ezt nem tekinthetjük helyi ökoszisztéma szolgáltatásnak. Elsőre meglepőnek tűnik, hogy a szénatermő képesség csak a középmezőnyben végzett, viszont ha az agrobiodiverzitásra adott szavazatok közül leválogatjuk azokat, amelyek indoklásában egyértelműen megjelenik az állattenyésztés, s ezeket összeadjuk a szénára leadott szavazatokkal, akkor az így összevont állattartás kategória a vízháztartással versengve a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások élmezőnyében helyezkedne el. Ökológiai becslések az ökoszisztéma szolgáltatások rangsorában szereplő legfontosabb szolgáltatásokra készültek, így a vízháztartásra, a méztermő és szénatermő képességre, a biodiverzitásra (fajok sokfélesége, idegenhonos fajok elleni védekező képesség), továbbá a kikapcsolódásra (rekreációra), mivel e szolgáltatásnak a jövőben jelentősen változhat a szerepe. Mindehhez nemzetközi szinten is elterjedten alkalmazott biofizikai, statisztikai és szakértői modelleket használtunk fel. 7 A felmérés során egy fényképes tablót tartottunk a válaszadók elé a 2. ábrán látható fényképekkel, s arra kértük őket, hogy a tablón látható ökoszisztéma-szolgáltatások közül válasszák ki azt az ötöt, ami számukra a legfontosabb, majd indokolják is a választásukat. A fényképes tablón ugyan 13 fotó szerepelt, de az ökoszisztéma-szolgáltatások rangsorában 14 szolgáltatást tüntettünk fel. Ennek oka, hogy az agrobiodiverzitást szimbolizáló fénykép kiválasztását sokan az állattartás fontosságával indokolták, s nem a termesztett vagy tenyésztett fajták sokféleségére utaltak. Ezért azokat a válaszokat, amelyek e fénykép kiválasztása során az állattartásra utaltak, egy külön ökoszisztéma-szolgáltatás csoportba soroltuk, amelynek az állattenyésztés nevet adtuk

8 Lehetséges jövőképek a kiskunsági Homokhátságon Az alternatív jövőképek kidolgozásának első lépése a legfontosabb peremfeltételek azonosítása. A Tanácsadó Testület tagjai által listázott 31 befolyásoló tényezőből 9 fő hatótényező csoportot azonosítottunk, amelyeket a tanácsadók fontosság és bizonytalanság szerint rangsoroltak. Így választottuk ki két fő peremfeltételként a döntéshozatal centralizáltságát és a helyi közösség összetartó erejét. Az első peremfeltétel a döntéshozatal uralkodó mechanizmusára utal, s centralizált döntéshozatalnak tekinti azt a modellt, amikor állami szinten születnek a térséget befolyásoló alapvető döntések, míg decentralizált döntéshozatalnak tekinti azt a modellt, amelyben a térséget érintő döntések alapvetően helyben, térségi szinten dőlnek el. A második peremfeltétel a térség közösségi erejére, társadalmi tőkéjére utal, s erős közösségnek tekinti az összetartó, viszonylag csekély társadalmi különbségek közepette működő közösségi életet, míg gyenge közösségnek tekinti a konfliktusokkal terhelt, széteső, nagy társadalmi különbségeket hordozó társadalmat. E két alapvető hatótényező mellett két általános változási folyamatot is azonosítottunk, amely mindegyik jövőképet egyformán befolyásolja: a technológiai fejlődést (a maihoz képest ugrásszerű fejlődés a technika mindennapi használatát illetően) és a klímaváltozást (szélsőségesebb időjárási viszonyok, magasabb átlaghőmérséklet). Ezen irányvonalak mentén a jövőtervező műhelymunka résztvevői négy fő jövőképet dolgoztak ki, amelyek fő jellemzőit az 5. ábrában foglaltunk össze. 5. ábra: alternatív jövőképek a két peremfeltétel mentén. A kidolgozott jövőképeket két megközelítésből értékeltük: elsőként azt vizsgáltuk, hogy a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások hogyan alakulnának az alternatív jövőképekben, másodsorban pedig a helyi társadalom jólléte szempontjából hasonlítottuk össze a jövőképeket

9 Pickerman Gréta, Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola K. Szabó Márta Inez, Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Mérnökök és gazdálkodók Új Kunok A helyi gazdaság fő motorja a megerősödő mezőgazdálkodás, amely minőségi élelmiszert állít elő, és fontos szerepet tölt be a nemzetközi kereskedelemben. A modern vidéki élet vonzóvá válásával a városból falura költözés válik jellemzővé, a vidéki népesség nő. A családi alapon szerveződő mezőgazdaságban a modern technológiai megoldásokat és az újraértelmezett hagyományos módszereket együttesen használják, de a szárazodás miatt a termelés gyökeresen átalakul. A vízhiányt az erős állam vízpótlással oldja meg, és gondoskodik azokról, akiket a vízpótlás hátrányosan érint. A természetes táj és a művelt, lakott területek élesen elkülönülnek egymástól a vízpótlás, valamint a technológia ugrásszerű fejlődését követő mezőgazdasági átalakulása miatt. Erős, helyi gazdaság alakul ki, amelyben felértékelődik a helyi önellátás, a kertkultúra és a munkamegosztás szerepe. A helyi piacra termelő mezőgazdaság mellett az ökoturizmus és a beköltözők tanyáinak, kertjeinek gondozása jelenti a megélhetés forrását. A falusi élet a reneszánszát éli, mivel a modernizációval egy tanya ugyanazt a komfortot tudja nyújtani, mint egy városi lakás. A népességszám nem változik, de a nyugatról történő bevándorlás következtében a társadalom összetétele változatosabbá válik. A természeti adottságokhoz alkalmazkodó, fenntartható léptékű termelés alakul ki, a földeket hozzáértő és dolgos emberek művelik, a termelés a minőségi élelmiszerek irányába tolódik el. Nagyléptékű, regionális vízpótlás nem történik, helyette helyi szintű, összehangolt, alkalmazkodó vízgazdálkodás, a lehullott csapadék megtartása és a használt vizek újrahasznosítása segít a szárazodás negatív hatásait ellensúlyozni. A természetközeli termelési formáknak köszönhetően a táj mozaikosabbá válik, a megművelt területek harmonikusan illeszkednek bele a természetes környezetbe

10 Lévai Bernadett, Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Zennáró Simon, Ágasegyháza-Orgovány Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Életben maradók Menekültek A helyi gazdaság kiszolgáltatott a külföldi tőkének és a világpiaci folyamatoknak, a helyben maradó lakosság nagy része bérmunkásként dolgozik a nagybirtokokon. Csupán néhány eltökélt gazdálkodó tartja fenn a hagyományos kisparcellás művelést, és küzd magányosan a klímaváltozás hatásaival. A romló vidéki életkörülmények elől városba vándorolnak az emberek, a vidéki népesség csökken, és egyre sérülékenyebbé válik. A mezőgazdálkodásban a külföldi tőke által dominált, intenzív nagyüzemi termelés válik uralkodóvá. A nagyüzemek hatalmas területeken, fejlett technológiával gazdálkodnak. Tevékenységüket nem a hosszú távú fenntartható használat, hanem az anyagi haszonszerzés és a világpiaci kereslet kielégítése motiválja. A vízhiányt az állam központilag szervezett vízpótlással próbálja orvosolni, de a helyi társadalomban lévő konfliktusok miatt a vízpótlás is érdeksérelmekhez vezet. Így a térségbe érkező vizet nem tudják hatékonyan hasznosítani. Értékes növények és állatok csak védett területeken tudnak fennmaradni, mely területeket az erős központi politika szabályoz és tart fenn. A mezőgazdasági táj leromlik. A megélhetés az önellátásra és önfenntartásra épül, a külső piacokra való termelésnek nincsenek meg a feltételei, de belső piacok sincsenek. A népesség kicserélődik, a tősgyökeres helyiek elvándorolnak, helyettük városiak vagy más földrészek vándorai érkeznek. A tanyák száma nő, ám az ideköltözők egymástól elszigetelt, családnyi méretű kisközösségekben élnek a tájban szétszórtan, akik egymással is versengenek. A földet az egyéni szükségletek alapján, víztakarékos öntözéssel, emberi munkaerővel művelik, alkalmazkodó növényeket vetnek, s új élelemforrások után néznek (pl. bogyókat, bogarakat is gyűjtögetnek). Az erős központi irányítás hiánya miatt nincs vízpótlás, a lakosság takarékos vízhasználattal, vízvisszatartással próbál alkalmazkodni a vízhiány következményeihez. Nincs kényszerítő ereje a környezet- és természetvédelmi szabályozásnak, természetvédelmi területek nincsenek. Ugyanakkor a kisebb népesség és a csökkenő intenzitású termelés miatt lassan megindul a természet regenerációja

11 Az ökoszisztéma szolgáltatások jelenlegi állapota észak 10 kilométer Ahhoz, hogy megbecsüljük, várhatóan hogyan változnak a legfőbb ökoszisztéma szolgáltatások a különböző jövőképekben, szükség van egy közös viszonyítási alapra az ökoszisztéma szolgáltatások jelenlegi állapotának ismeretére. A ábrákon látható térképek a vízellátottság, a madárvilág sokféleségének fenntartása, a nektárszolgáltató képesség, a természetes takarmánytermő képesség és a kikapcsolódásra való alkalmasság szempontjából jellemzik a térség adottságait. 8. ábra: madárélőhely (biológiai sokféleség fenntartása) 9. ábra: nektárszolgáltató képesség (méz, nektár) 6. ábra: a Homokhátság jelenlegi ökológiai vízellátottsága a talajvízszint mélysége alapján alkalmatlan közepes optimális alkalmatlan magas alacsony magas 10. ábra:természetes takarmány-termő képesség (legelő, széna) 10. ábra: rekreáció (kikapcsolódásra való alkalmasság) elérhetetlen nagyon mélyen mélyen közepesen sekélyen nagyon sekélyen felszín közelében felszínen elérhető észak 10 kilométer alkalmatlan alacsony közepes magas alkalmatlan alacsony közepes magas optimális 20 21

12 A jövőképek összehasonlító értékelése A kidolgozott jövőképeket két megközelítésből értékeltük. Elsőként azt vizsgáltuk, hogy a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások hogyan alakulnának az alternatív jövőképekben, amihez alapul vettük az ökológiai rendszer jelenlegi állapotát, majd szakértői becslésekre alapozva készítettük el az egyes ökoszisztéma szolgáltatásokra vonatkozó előrejelzéseket a négy jövőkép mentén (11. és 12. ábra). Az alternatív jövőképeket az alábbi öt ökológiai indikátor alapján vetettük össze egymással: 1) vízellátottság: a felszíni és felszín alatti vizek hozzáférhetősége; 2) madárvilág sokféleségének fenntartása (madár-élőhely): a táj méhlegelőként való hasznosíthatósága, méhészeti értéke; 3) nektárszolgáltató képesség (méz, nektár): méhészethez, méztermeléshez; 4) természetes takarmány-termő képesség (legelő, széna): ebbe beleértve az állatok által lelegelt, illetve a lekaszált, takarmányként hasznosított természetes fűhozamot is; 5) parlagfű-kontroll: a táj parlagfű-fertőzéssel szembeni ellenálló képességének mértéke 8. A Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok jövőképek a szénatermő és méztermő képességet, valamint a biodiverzitást tekintve a jelenlegi állapotokhoz hasonló, vagy azokhoz képest némileg romló tendenciát jeleznek. Az Életben maradók és a Menekültek jövőképek e szolgáltatások esetében jobban teljesítenek, ez azonban nagyrészt annak köszönhető, hogy e forgatókönyvek feltételezik, hogy 50 éves időtávon (a kezdeti intenzívebb használat után) jelentősen csökken az emberi beavatkozás mértéke a tájban. Egybecseng ezzel az is, hogy a két utóbbi jövőképben a gyomok elleni természetes védekező képesség lényegesen rosszabb, s az elérhető vízmennyiség is kevesebb (a Menekültek esetében drasztikusan), mint a Mérnökök és gazdálkodók vagy az Új kunok jövőképekben. A jövőképek ökoszisztéma szolgáltatások szerinti, fent ismertetett összehasonlítása képezte alapját annak az értékelő műhelymunkának, amelynek során a jövőképeket jólléti hatásaik alapján vetették össze a részt vevő helyi szakértők és érintettek. Jóllét alatt azt értjük, hogy mennyire élnek jól és érzik jól magukat az emberek az adott életkörülmények között, amibe beletartozik minden olyan, az adott ember által értékesnek és jónak ítélt dolog, ami jellemzi az életét, tehát az anyagi boldogulás, a függetlenség, a döntési szabadság stb. A jövőképek jóllétre gyakorolt hatását három fő dimenzió és azok altípusai mentén vizsgáltuk (13. ábra): 1) megélhetés, avagy anyagi jóllét, amely magába foglalja A megfelelő életkörülmények biztosítását, az alapvető szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen anyagi feltételek meglétét; 2) társadalmi jóllét, amely magába foglalja: A közösséghez tartozás pozitív hatását (amely abból fakad, hogy az egyén az őt körülvevő közösségnek aktív és elfogadott tagja), A megbecsültség érzését (amely a munkával megszerzett társadalmi elismertséggel, az érdekérvényesítés képességével függ össze); 3) testi-szellemi jóllét, avagy személyes integritás, amely magába foglalja A fizikai et (testünk es és fájdalommentes működését), A mentális et (amely abból fakad, hogy szellemünk friss, képes ellensúlyozni a stresszhatásokat, és képes új ötleteket létrehozni és befogadni), A lelki et (amely a tágabb környezetünkhöz való viszony teljességére, az es lelki kötődések meglétére utal). A 13. ábrán bemutatott grafikonok alapján karakterisztikusan elválik a Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok jövőkép az Életben maradók és a Menekültek jövőképektől: míg előbbiek a legtöbb jólléti dimenzióban a jelenlegi állapotokhoz képest pozitív elmozdulást mutatnak, az utóbbi két jövőképben a maihoz képest a jóllét jelentős csökkenése várható minden jólléti dimenzióban. A 13. ábra kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a Menekültek jövőképet nem tudták értékelni a résztvevők a megbecsültség dimenziójában. Méghozzá azért, mert a jövőképben felvázolt, széteső-átalakuló közösségben valószínűleg hiányozni fognak azok az emberi kapcsolatok és közösségi normák, amelyek a társadalmi elismertség és partneri viszony alapját képezik. 8 A jövőképek összehasonlítása során a kikapcsolódásra való alkalmasságot (amire jelenlegi becslés készült, ld. 10. ábra) igen nehéz előre jelezni a fogyasztói szokásokban bekövetkező előre nem látható változások miatt. Ezért a rekreáció helyett a táj parlagfű-fertőzéssel szembeni ellenálló képességét vizsgáltuk, ami jó indikátora az ökológiai rendszer megújulási képességének

13 Mérnökök és gazdálkodók Új Kunok Életben maradók Menekültek észak 11. ábra: Vízellátottság várható alakulása 10 kilométer elérhetetlen nagyon mélyen mélyen közepesen sekélyen nagyon sekélyen felszín közelében felszínen 12. ábra: Ökoszisztéma szolgáltatások alakulása Madárélőhely alkalmasság Méz, nektár Legelő, széna Parlagfű kontroll Madárélőhely alkalmasság Méz, nektár Legelő, széna Parlagfű kontroll Madárélőhely alkalmasság Méz, nektár Legelő, széna Parlagfű kontroll Madárélőhely alkalmasság Méz, nektár Legelő, széna Parlagfű kontroll nagyon pozitívan alakul jelenlegi állapot nagyon negatívan alakul 13. ábra: Jólléti dimenziók alakulása Anyagi jóllét Közösségi jóllét Fizikai Mentális Lelki Anyagi jóllét Közösségi jóllét Fizikai Mentális Lelki Anyagi jóllét Közösségi jóllét Fizikai Mentális Lelki Anyagi jóllét Közösségi jóllét Megbecsültség Megbecsültség Megbecsültség Megbecsültség Fizikai Mentális Lelki nagyon pozitívan alakul jelenlegi állapot nagyon negatívan alakul 24 25

14 A jövőképek értékeléséből levonható fő tanulságok Az ökoszisztéma szolgáltatásokon alapuló és a jólléti dimenziókat figyelembe vevő értékelés során egyaránt élesen elvált egymástól az első kettő és az utolsó kettő jövőkép. Az első két jövőkép (a Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok ) viszonylag gyengébben teljesít több ökoszisztéma szolgáltatás tekintetében, ellenben lényegesen kedvezőbb a vízhez való hozzáférés és a társadalmi jóllét vonatkozásában, mint a második kettő (az Életben maradók és a Menekültek ). Az ökoszisztéma szolgáltatás indikátorok és a jólléti indikátorok részben ellentétes irányú mozgásából arra következtethetünk, hogy a társadalom számára legoptimálisabb tájhasználatot nem a természet magára hagyása, hanem a változatos, tervezett, a természeti környezet regenerációját lehetővé tevő tájhasználat jelenti. A Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok jövőképek esetében ugyan a legtöbb ökoszisztéma szolgáltatás állapota változatlan marad, vagy kicsit romlik a maihoz képest, azonban mindegyik elérhető marad. Az erős közösség megléte lehetővé teszi azt is e jövőképekben, hogy a helyi lakosok hozzáférjenek a táj által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokhoz, s ezáltal megőrizzék vagy növeljék jóllétüket. Amíg azonban az Új kunok jövőkép esetén a jóllét növekedése általános tehát a társadalom valamennyi szereplője nagyjából egyformán javuló életkörülményekkel rendelkezik majd, addig a Mérnökök és gazdálkodók jövőképben az egyes társadalmi csoportok jóllétének alakulása eltérő lehet tehát bizonyos társadalmi csoportok jólléte lényegesen jobban növekedhet másokénál (ezt a 13. ábrán a jóllét átlagos nagyságát jelző pontok körüli körök kiterjedése mutatja: minél nagyobb az átlag körüli kör, annál nagyobb az egyes társadalmi csoportok jóllét-változásának szórása). A Mérnökök és gazdálkodók jövőkép esetében a tájat az ember uralja. Az ember alkotta technológia segítségével állítható vissza a térség vízháztartása, amely a mezőgazdálkodás alapját is jelenti. Ezzel szemben az Új kunok jövőképben a talajvízszint nem emelkedik drasztikusan (ahogyan az a 11. ábra térképeiről is leolvasható), mivel nagyléptékű központi vízpótlás helyett a közösségi vízkormányzás kerül előtérbe. Ennek ellenére e szcenárió esetében is sikeres termelés folytatható a térségben az alkalmazkodó, mozaikos, a természettel összhangban történő gazdálkodási gyakorlatnak köszönhetően. Öszszességében az Új kunok a Mérnökök és gazdálkodók jövőképhez képest egy olyan, a természettel harmóniában lévő életet vázol fel, ahol a természet és ember alkotta táj nem válik el élesen egymástól. Az Életben Maradók és a Menekültek jövőképek esetében a víz hiánya drasztikus következményekkel jár a helyi társadalom számára. A gazdálkodási feltételek oly mértékű átalakuláson mennek át, hogy a helyi lakosság egyre kisebb mértékben képes megművelni a tájat. A helyi társadalomnak egyre nagyobb része szorul ki a táj által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások használatából és haszonélvezetéből, vagy a helyi gazdaság külföldi kézbe kerülése és intenzifikációja miatt (az Életben maradók esetében), vagy a környezet drasztikus átalakulása, a termelési feltételek jelentős megváltozása miatt (a Menekültek esetében). Így e jövőképeknek az ökoszisztéma szolgáltatások terén nyújtott pozitív teljesítménye is csalóka, hiszen nagyrészt abból fakad, hogy 50 éves időtávon a kezdeti intenzív tájátalakítást követően egyre inkább visszaszorul a gazdálkodás és fokozatosan megszűnik a tájhasználat. A jövőképek összehasonlítása rávilágít arra, a kiskunsági Homokhátság társadalmi jólléte hosszú távon igen nagymértékben függ a vizek megfelelő mennyiségben és minőségben való megőrzésétől. A vízkormányzás átalakítása hosszú távon elkerülhetetlen feladat, ha a térség megtartó képességét meg szeretnénk őrizni. A Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok jövőképek tanulsága szerint a talajvíz-problémák enyhítése nagyléptékű tájátalakítással járó, központi beruházással, vagy közösségi vízkormányzással egyaránt megvalósítható, a két megoldás azonban némileg eltérő környezeti és társadalmi hatásokkal jár. Az Életben maradók jövőkép azonban arra is rávilágít, hogy önmagában a vízpótlás nem feltétlenül jár eredménnyel, ha nem egészül ki a helyi társadalom összehangolt megoldásaival és a konfliktusok feloldásával, amit különböző részvételi tervezési és konfliktuskezelési eszközök használata segíthet. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a Mérnökök és gazdálkodók és az Új kunok jövőképek között viszonylag kisebb eltérések figyelhetők meg az ökoszisztéma szolgáltatások és a jóllét szempontjából is a legfőbb különbséget közöttük a döntéshozatal formájának megvalósulása jelenti. A jövőtervező műhelymunkák során mindkét jövőkép mellett és ellen is elhangzottak érvek, a résztvevők azonban nem jutottak konszenzusra, hogy mely jövőkép lenne követendő a térség számára. Az Életben maradók és a Menekültek jövőképeket a műhelymunkák résztvevői egyértelműen elutasították ezek a jövőképek tehát arról árulkodnak, hogy mi az, ami biztosan elkerülendő a jövőben. Ahhoz, hogy az e jövőképekben megjelenített negatív következmények elkerülhetők legyenek, a műhelymunkák résztvevői és a kutatás Tanácsadó Testületének tagjai a következő ajánlásokat fogalmazták meg

15 Ajánlások Javaslatok az agrár-támogatási rendszerekhez kapcsolódóan Javaslatok a településfejlesztés rendszeréhez kapcsolódóan Javaslatok a természetvédelem intézményi rendszeréhez kapcsolódóan Javaslatok a vízgazdálkodás rendszeréhez kapcsolódóan Javasoljuk az agrár-támogatási rendszer átalakítását a környezetvédelemi szempontokat figyelembe vevő vállalások ösztönzésének módszerével. Javasoljuk továbbá, hogy termálvizek mezőgazdasági célú hasznosítása esetén a támogatás mértéke annak függvényében alakuljon, hogy a támogatást igénybe vevő gazdálkodó vállalja-e a visszasajtolást. A mezőgazdasági termelésben javasoljuk az innovatív, környezetkímélő módszerek támogatását, valamint a közösségi mezőgazdálkodás, a városi és a falusi lakosság közötti kapcsolatok szorosabbá fűzését lehetővé tevő fogyasztói közösségek (pl. kosár- vagy szatyorközösségek) ösztönzését. Javasoljuk a hagyományos és a modern mezőgazdasági technikák tájba illesztését. Ezt segítheti a helyi (pl. régi tájhasználatokhoz kapcsolódó) tudás beillesztése az agároktatásba. Javasoljuk a települési infrastruktúra beleértve a zöld (pl. parkok, közösségi kertek) és közösségi (pl. közösségi ház) infrastruktúrát is kiegyensúlyozott fejlesztését a szükséges források folyamatos biztosítása mellett, amely bármely lakóhelyen, legyen az tanya, kistelepülés vagy város, az ott élők számára megfelelő életminőséget eredményez. A meglévő és újonnan létesített infrastruktúra kihasználhatóságának feltétele a folyamatos karbantartás, ami a helyi közösségek erőforrásainak bevonásával valósulhat meg. Nagyobb szerepet kell kapnia a települések életében a megújuló energia használatának és a természetközeli megoldásoknak, köztük a különböző újrahasznosítási gyakorlatoknak (pl. az esővíz és a szürkevíz hasznosításának, a szennyvízelhelyezés és szennyvízkezelés kisléptékű, természetbarát megoldásainak). Javasoljuk e megoldások anyagi ösztönzését, mivel ezek segítik a térség hosszú távú alkalmazkodását a változó társadalmi és környezeti feltételekhez. A természeti adottságok megváltozása alapvetően változtatja meg a jövőbeli életkörülményeket, ezért a természetvédelem és a területhasználat összehangolása közös érdek. Ennek elérése céljából javasoljuk, hogy a természetvédelem egyenrangú legyen a többi szektorral, és azonos súlyt kapjon a döntéshozatalban. A térség jelentős állapotromlásának megelőzése érdekében javasoljuk az ökológiai vízigények kielégítését, ami a vízkészlet-gazdálkodási, vízmegőrzési szemlélet alkalmazásával lehetséges. Az általános szemlélet megváltozását javasoljuk, olyan irányban, hogy a térségben megjelenő vízkészleteket értéknek tekintse, s tegye lehetővé a vízmegtartás elvének érvényesítését a területhasználatban. E folyamat során a közösségfejlesztés eszköztára segítséget nyújthat az esetleges konfliktusok kezelésében, a közösségi megoldások együttes kialakításában. Javasoljuk a térségben megjelenő vízkészletek okszerű és takarékos felhasználásához szükséges komplex feltételrendszer (úgymint a technikai és jogszabályi feltételek, valamint a kompenzációs háttér) megteremtését és következetes használatát. A térségben élők javát szolgálhatja egy megfelelően átgondolt és végrehajtott, a térség vízpótlását célzó projekt, és az így rendelkezésre bocsátott többlet-vízkészlet. Ez azonban nem nélkülözheti a helyi közösségek szerepvállalását, a megfelelő vízmegtartási gyakorlat kialakítását, valamint a területre juttatott többletvíz minél gondosabb felhasználását mind költséghatékonysági, mind erőforrás-gazdálkodási szempontból

16 Köszönetnyilvánítás Ez a kiadvány nem születhetett volna meg a kutatásban részt vevő kiskunsági lakosok, érintettek és szakértők aktív elköteleződése nélkül. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik résztvettek a kutatás interjúzó és kérdőívező szakaszában. Köszönjük a térség településein élő gyerekeknek a rajzversenyen való részvételt, jövőhöz kapcsolódó érzéseik kreatív és őszinte kifejezését, valamint felkészítő tanáraik támogatását. Hálásak vagyunk a szakértői műhelymunkák és a jövőtervező műhelymunkák résztvevőinek, név szerint: Ábrám Örsnek, Aszódi Istvánnak, Bérces Dórának, Béres Erzsébetnek, Berki Jenőnek, Bíró Csabának, Borbély Mihálynak, Csővári Mihálynénak, Drozdik Ferencnek, Hegedűs Dénesnek, Ficsor Károlynak, Fritman Jánosnak, Gudmon Sándornak, Hoyk Editnek, ifj. Láng Lajosnak, ifj. Oláh Pálnak, Jáger Zoltánnak, Janik Gergelynek, Kun Andrásnak, Láng Lajosnak, Losonczi Sándornak, Molnár Gábornak, Molnár Imrének, Molnár Zsoltnak, Molnár Zsuzsának, Oláh Pálnak, Rendek Lászlónénak, Szakálné Galbavi Mártának, Szél Istvánnak, Szenek Zoltánnak, Szórád Istvánnak, Szűcs Mihály Zoltánnak, Tombácz Ferencnek és Varga Károlynak. Köszönjük a jövőtervezési folyamatban való szakértői közreműködést Biró Mariannának és Fábián Krisztiánnak! Külön köszönettel tartozunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak és a Bács-Kiskun megyei Agrárkamarának, amiért a műhelybeszélgetésekhez helyszínt biztosítottak, továbbá a Szabadszállási Művelődési Háznak, amiért befogadta a gyermekrajzokból készült kiállítást, és segítette a rajzverseny díjátadójának megszervezését. A kiadványban szereplő kutatási eredmények és javaslatok helytállóságáért kizárólag az OpenNESS kutatási projekt magyarországi résztvevői vállalják a felelősséget. A kiadvány tartalma nem tekinthető az Európai Unió véleményének, és az Európai Uniót nem terheli felelősség a kiadványban szereplő információk további használatáért. További információk az ökoszisztéma szolgáltatások gyakorlati alkalmazása kapcsán Letölthető kutatási jelentések és prezentációk, amelyek az OpenNESS projekt és korábbi hasonló kutatások keretében a kiskunsági Homokhátsághoz kapcsolódóan készültek (magyarul) Bővebb információ, szakmai anyagok és publikációk az OpenNESS projektről (angol nyelven) Az ökoszisztéma szolgáltatások gyakorlati alkalmazását segítő online tudásplatform és közösségi oldal (angol nyelven) oppla.eu 30 31

17 Environmental Social Science Research Group (ESSRG) Az Environmental Social Science Research Group-ot (az ESSRG-t) a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének (KTI) Környezetgazdaságtan Tanszékén alapítottuk 2004 őszén. Munkánkat 2014 őszétől független kutatócégként (ESSRG Kft.) folytatjuk. A kutatócsoport a környezeti ügyek társadalomtudományi vizsgálata céljából jött létre. Határterületre alakultunk: transzdiszciplináris szociológiai, történeti és gazdasági szempontú vizsgálataink átlépik a természet- és társadalomtudományok közti hagyományos megosztást. Az ESSRG elkötelezett a társadalmi részvétel mellett. Kutatásaink során gyakran kezdeményezünk olyan közösségi részvételi folyamatokat, amelyekben a helyi közösségek különösen a marginalizált társadalmi csoportok a kutatás partnereiként és az eredmények fő haszonélvezőiként vesznek részt. Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy aktív párbeszéd induljon a társadalom és a tudomány között azokról a tudományos kérdésekről, amelyek társadalmilag releváns problémákkal foglalkoznak. A tudomány és a közpolitika párbeszédének megteremtését nélkülözhetetlennek tartjuk a tudományos eredmények gyakorlati hasznosíthatósága szempontjából. E célból közpolitikai elemzésekkel, érintett-bevonással, részvételi tervezéssel és értékeléssel is foglalkozunk, elsősorban a természetvédelem és az alternatív élelmiszer hálózatok terén. Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Az MTA kutatóintézet-hálózata a kutatói kiválóság, a hiteles tudomány, a társadalomért való elkötelezettség egységével válik a nemzeti és nemzetközi siker, a magyar és az egyetemes tudomány értékeinek megteremtőjévé. Hazánk egyetlen főhivatású kutatóintézet-hálózatának intézményeként kiemelt célunk, hogy a hazai kutatási hagyományokra épülve a nemzetközi kutatási térben is számottevő, jelentős eredményeket ígérő felfedező kutatásokkal, értékadó tudományos eredményekkel vállaljunk szerepet a közjó szolgálatában, a jövő megalapozásában. Az Ökológiai Kutatóközpont kiemelten foglalkozik: a szárazföldi és a vízi életközösségek összetételének, szerkezetének, dinamikájának és működésének vizsgálatával; az ökoszisztéma szolgáltatások fenntarthatóságának ökológiai vizsgálatával; az élőhelyek, a biodiverzitás és a vízminőség védelmével kapcsolatos hatályos nemzetközi egyezményekkel összefüggő kutatásokkal; a tájhasználat, a tájrendezés, a vízhasznosítás, a vizek szabályozása, valamint a környezet állapotát módosító egyéb beavatkozások hatáselemzésével, illetve a helyreállításra irányuló tevékenység tudományos megalapozásával, továbbá a globális, regionális és lokális léptékű ökológiai folyamatok hátterének és összefüggéseinek vizsgálatával. 32

18