BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG

Átírás

1

2

3

4 BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG

5

6 BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG Összeállítás a Társaság 5 éves mûködésérõl, tevékenységérõl GAZDASÁGPÁRTOLÓ NEMZETI GÁBOR BAROSS TÁRSASÁG Budapest február 18.

7 Összeállítás a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság 5 éves működéséről, tevékenységéről Szerkesztette: Dr. Pakucs János Lektorálta: Dr. Papanek Gábor A kötet mejelenését támogatták: a társaság tagjai, kiemelten: Benczúr László, építész Dr. Éhn József, mérnök Janitsáry Iván, mérnök továbbá: DBH Group GRP Plasticorr Kft. HÉROSZ Építőipari Zrt. Kemikál Építőanyagipari Zrt. MÉLYÉPTERV Komplex Zrt. Unitef-83 Műszaki Tervező és Fejlesztő Zrt. Visualia Design Stúdió ISBN Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság,

8 TARTALOM Előszó Köszöntő I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter II. Nemzetstratégiai ügyeinkrő l III. Összefoglalás a BGT öt éves tevékenységéről IV. A Baross Gábor Társaság megalakulása A Baross Gábor Társaság díja 33 V. Állásfoglalások A privatizációs döntésekről 2. A vállalkozói vagyonról A nemzeti tudásvagyonról 11. A nemzeti vízgazdálkodásról Az önkormányzati vagyonról Az állam eladósodásáról Az energetikai vagyongazdálkodásról 5. A felgyorsult privatizációval kapcsolatban 6. Az egészségügyi vagyonról A médiáról Születésnap hármasban 14. A kormányzati negyedről 15. A műemlékekről 16. A sportvagyonról A kulturális vagyonról 8. Budapest helyzetéről 9. A közlekedési infrastruktúráról A nemzeti vagyon kérdéséről 18. A külföldi tulajdonról 19. Az egyházakról VI. A Baross Gábor Társaság tagsága Alapító tagok névsora Alapítás után belépett tagok VII. Sajtóvisszhang

9 ELÕSZÓ 6 A privatizáció kérdése és a nemzeti va- gyon helyzete hazánkban a rendszervál- tozás kezdetétől, 1990 óta folyamatosan a figyelem középpontjában áll. Máig nem csillapodott a nemzeti tulajdon sorsa kö- rüli vita, az Európai Unióhoz való csat- lakozás pedig még jobban előtérbe hozta a nemzeti vagyon, az állami tulajdon, a hazai vállalkozások sorsának ügyét. Öt évvel ezelőtt néhányan barátok, kollégák úgy gondoltuk, hogy ezzel a kérdéskörrel érdemes szakszerűen és szisztematikusan foglalkozni. A spontán összejöveteleket követően döntöttünk, hogy szervezettebb formában, egy egyesület keretei között folytatjuk a folyamatos eszmecserét. Dr. Závodszky Géza történész barátunk, akivel többek között erről beszélgettünk, javasolta: a társaság névadója legyen Baross Gábor ; aki miniszterként a XIX. század második felében a korszerű magyar ipar és gazdaság egyik megteremtője volt. Célunk volt, hogy a társaság szélsőségektől mentesen, mind a túlzottan leegyszerűsítő liberális nézetektől, mind az államtól demagóg módon min- dent elváró illúzióktól függetlenül, ezekkel ha kell vitázva igyekszik vá- laszt adni a sokunkat foglalkoztató kérdésekre. Olyan látszólag egyszerű problémákra kerestük a választ, mint például az, hogy: Mi képezi a nemzeti vagyont? Mi ennek a valós összetétele? Mi az, hogy nemzeti vállalat? Mi tartozik vagy tartozhat ebbe a körbe (különös tekintettel az elkerülhetetlen globalizációra és a közeledő EU belépésre)? A nemzeti vagyonnak milyen részére, milyen hányadára van szükség ahhoz, hogy az Európai Uniós tagságunk során is meg tudjuk őrizni viszonylagos gazdasági önállóságunkat? Vitathatatlanul szükséges a külföldi tőke és a magántőke részvétele a

10 Elõszó gazdaságban, ám kell-e ezt szabályozni, illetve lehet-e a mértékét meghatározni? Szükség van-e magyar tulajdonú vállalatokra, és ha szükség van, akkor jelenleg miért vannak hátrányban a magyar tulajdonú cégek a külföldi vállalatokkal, befektetőkkel szemben? Mivel hosszabb idő óta napirenden van az oktatási intézmények, egészségügyi intézmények esetleges privatizációja, joggal merült fel az a kérdés is, hogy milyen mértékkel és milyen feltételekkel vegyen részt a külföldi vagy a magyar magántőke az oktatási és az egészségügyi in- tézményekben? Az elmúlt öt évben egyre növekvő létszámban ezekről és hasonló kér- dések ről beszélgettünk, gondolkoztunk közösen vitaestjeinken, klubössze- jöveteleinken. 7 A vitaindító beszélgetések, korreferátumok, tanulmányok, valamint egy nyílt internetes fórum ( mind-mind ezt a közös gondol- kodást segítették. Számos rendezvényünkön, szakmai vitákon igyekeztünk mértékadó véleményt kialakítani és azt hatékonyan képviselni. Az egyes összejöveteleket, vitákat követően állásfoglalás formájában fogalmaztuk meg a közösen kialakított véleményünket. Az elmúlt öt évben 19 esetben minden alkalommal a nemzeti vagyonnal kapcsolatos egyes területeket érintő kérdéskörben adtuk közre a sajtónak, a politikusoknak, valamint a vonzáskörünkbe tartozó több száz értelmisé- ginek állásfoglalásainkat. Ez a kötet a társasági élet bemutatása mellett a hivatalosan kiadott állás- foglalásainkat tartalmazza azzal a céllal, hogy azt a szellemiséget, gondol- kodást, amit a 150 főt meghaladó tagdíjfizető tagunk és több mint 200 pártoló tagunk képvisel, ebben a formában is megörökítsük, és még szé- lesebb körben tegyük hozzáférhetővé. Budapest, január 25. Dr. Pakucs János ügyvezető elnök

11 KÖSZÖNTÕ A BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG LÉTREJÖTTÉNEK 5. ÉVFORDULÓJÁRA 8 Magyarország újkori történelmében a gazdaság kérdése nem úgy jelent meg, mint a szervesebb fejlődésű országok életében. Máshol a gazdaság erejének gyarapodása lett a nemzetek fejlődésének mozgatója, és készítette elő a társadalom egészének fölemelkedését, a közélet, a kultúra virágzását. A magyar történelemben ez nem egészen és nem mindig így alakult. A reformkorban a szellem emberei a másutt látott példá- kat követve, erkölcsi és szellemi indít- tatásuktól hajtva fogalmazták meg a gazdaság fejlesztésének feladatát. Jól látták, hogy ezen a területen dőlhet el a nemzet jövője: a materiális értelemben vett megerősödés nélkül a kultúra, a közélet, az identitás, végeredményben maga a ma- gyarság kerül veszélybe. Ezért a gazdaság fejlődésének sürgetése po- litikai programmá vált, amelynek kidolgozásában a szellem embe- reinek, a társadalmi mozgalmaknak megkülönböztetett szerep ju- tott. Baross Gábor egyike volt azoknak a felelősen gondolkodó hazafiaknak, akik egy kor ideáinak világában született meggyőződésüket a nemzetgazdaság gyakorlatába is át tudták ültetni. Legnagyobb teljesítménye a magyarországi vasútépítés felgyorsítása, a vasúti díjak csökkentése, s ezáltal a gazdaság versenyképessé tétele volt. Az a magyar törté- nelemben páratlan fellendülés, amely a 19. század végén, a 20. század elején mutatkozott, az ő munkássága, tehetsége és akarata nélkül nem bontakozhatott volna ki. Ezért kell nemcsak a történeti vívmányt, ha- nem a példát is látnunk abban, hogy az akkori vasútépítés egyidejű-

12 Köszöntõ leg szolgálta a hazai tájak egymással való összekötését és Magyarfő- és a mellékvonalak nem egy- más rovására, hanem egymást kiegészítve épültek, a nemzeti program országnak Európához közelítését. A egy átfogó európai integrációs törekvéssel együtt bontakozott ki: ettől vált a kor nagy gazdasági sikerévé a magyar vasútépítés. Azt hiszem, hogy amikor a nemzeti gazdaság pártolásakor egy nagyszerű korszak példájára figyelő mai szakemberek Baross Gábort választot- ták társaságuk névadójának, szándékosan vagy tudat alatt erre a jel- képesen is értelmezhető törekvésre gondolhattak. Példája ma is eleven lehet, mert a gazdaság működéséhez ugyanúgy hozzátartozik a világra nyitottság, mint a nemzeti gazdaság szövetének erősítése. 9 Ehhez azonban felelősen gondolkodó, a közérdekre, a nemzetre is figyelő, széles látókörű szakemberekre elengedhetetlenül szükség van. Olyanokra, akik képesek arra, hogy nyilvánosan is képviseljék azokat az értékeket, amelyek tisztelete nélkül egy közösség, egy nemzet elveszti életképességét. Működésének első öt éve után láthatjuk, hogy a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság a maga eszközeivel ezt a célt szolgálja. Egye- bek közt a társaság állásfoglalásai is azt bizonyítják, hogy ezt a vállalt feladatát elmélyülten, nagy körültekintéssel és rátermettséggel végzi. Ehhez a munkához kívánok a jövőben is eltökéltséget, kedvet és sok olyan eredményt, amely nemcsak a szellemet, hanem magát a minden- napi életet is gazdagabbá teszi. Budapest, január 18. Dr. Mádl Ferenc

13 I. TÁRSASÁGUNK NÉVADÓJA: BAROSS GÁBOR, A VASMINISZTER 10 Baross Gábor június 6-án született a Trencsén megyei Pruzsinán. Egyetemi ta- nulmányai után Trencsén megyében köztisztviselői pályára lépett. Megalapította és szerkesztette a Vágvölgyi Lapot. 27 éves korában, 1875-ben országgyűlési képviselővé választották. A tehetséges, nagy munkabírású fiatalember általános figyelmet keltett a képviselőházban. 35 éves korában a Közmunka- és Közlekedésügyi Miniszté- rium államtitkárának nevezték ki, majd 1886-tól 1889-ig a tárca minisztere volt ben elgondolásai alapján létrehoz- ták a Kereskedelemügyi Minisztériumot, melynek szintén az élére került ben az al-dunai folyamszabályozási munkálatok megtekintése közben tüdőgyulladást kapott, ágynak dőlt, s pár nap múlva, május 9-én meghalt. Még csak 44 éves volt. Emlékének az egész ország mély és őszinte gyásszal adózott. Tisztelték és szerették. A képviselőház felfüggesztette ülését, országszerte meghúzták a harangokat. A századvég Európájához gyors ütemben felzárkózó magyarországi polgárság kiemelkedő alakját veszítette el hirtelen bekövetkezett halálával. Mit tett ez az ember? Mivel szerezte meg a nemzet általános megbecsülését? Miért állított a polgárság már halála után 6 évvel szobrot Baross Gábornak? Miért választottuk Társaságunk névadójának? Baross Gábor, ez a rendkívül tehetséges és ambiciózus politikus fel- ismerte, hogy az infrastruktúra: a posta, a telefon, az utak, a vasút, a víziutak és a tágabb értelemben vett pénzügyi és bank-rendszer, valamint a szakoktatás nemzeti tulajdonba tartozásától és fejlesz- t ésétől, minőségétől függ az ország haladása. Ezért Baross kiharcolta, hogy az évtizedek óta súlyos költségvetési hiánnyal küszködő államháztar- tás egyre többet fektessen az infrastruktúra kiépítésébe.

14 I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter 11 Kapcsolóhivatal a fővárosban A kor gazdasági húzóágazata a vasút volt. Az állami gazdaságfejlesztés is a vasút felé fordult. Baross vasútpolitikájának lényege a vasút államosítása és a díjszabási reform. Az 1880-as években a magánvasutak magas árufuvarozási díjai különösen kedvezőtlenül érintették a magyar mezőgazdaságot. Értékesítési válság alakult ki, mert a magas szállítási díjak miatt csökkent a magyar termékek versenyképessége. A magánvasutak szembekerültek az ország gazdasági érdekeivel. Baross 1889-től gyors ütemben 6 magánvasút államosítását hajtotta végre. Az Első Magyar Gácsországi, a Magyar Nyugati, a Budapest- Pécsi, az Arad-Temesvári, a Magyar Észak-keleti Vasút állami megváltása mellett a legnagyobb sikert az Osztrák-Magyar Államvasút-társaság álla- mosítása (1891) jelentette. A vasút megváltásával az állam megszerezte a rendkívül fontos, Pozsonytól Báziásig és Orsovái g terjedő vasútvonalat. Ez tette lehetővé, hogy a kormány kézbentartsa, díjszabási politikájával a nemzet számára kedvezően befolyásolja az összes beviteli és kiviteli forgalmat között összesen 3158 km-rel nőtt az államvasúti hálózat előtt a magyarországi vasutakon igen kevés ember utazott, kevés volt a személykocsi, magasak a díjak. Az emberek rövidebb távolságra a lassúbb,

15 I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter de nagyságrendekkel olcsóbb szekereket vették igénybe. A vasutak részére a személyszállítás vesztes üzletág volt. A személyszállításban keletkező veszteségek et a jegyárak emelésével próbálta a MÁV sikertelenül csökkenteni. Az 1880-as évtized különféle próbálkozásai után az áttörést Barossnak sikerült elérnie az un. Zónatarifa 1889-es bevezetésével. A reform lényege: a személyszállítási díjak nagyarányú csökkentése. 12 Az új díjszabás-politika haszna gyorsan megmutatkozott. A Budapestre irányuló belső idegenforgalom megélénkült. Sokan nagy távolságokból is feljöttek Pestre bevásárolni. Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Buda- pestre jöjjön kalapot venni! hangzott a vasminiszternek azóta híressé vált mondása. A zóna nemcsak a fővárosnak kedvezett. A bevezetését követő 11 hónap alatt 7 millióval nőtt az utazók száma. A munkaerőpiac megélénkült, nőtt a mobilitás. Fellendült az üzleti élet, mert a kereskedők, házalók többet tudtak utazni. A személyszállítás nyereséges üzletág lett. Föllendült a vasúti járművek gyártása is, mert egyre több vasúti kocsira és gőzmozdonyra volt szükség ben Baross Gábor lényegesen új alapokra fektette a magyarországi közúti közlekedés ügyét. Megváltoztatta a közutak addigi osztályozását, a Telefonkábel behúzása a fővárosban

16 I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter 13 A Ferenc József híd Pozsonyban közteherviselést, rendet teremtett az út- és hídvámok évszázados káoszában. Az utak közigazgatását és műszaki szolgálatát egységesen szabályozta és rendezte. Magyarország közútjainak lényegi fejlődése az I. tör- vénycikk elfogadásával vette kezdetét. Baross Gábor a postai szolgáltatások korszerűsítésében is jelentős szerepet játszott. Legfontosabb postai intézkedése: 1887-ben egyesítette a postát a távírdával. A kormány 1888-ban Baross javaslatának megfelelően elhatározta, hogy a közhasználatú távbeszélő-hálózatot az állam saját kezelésében építi meg. A távbeszélő,távíró és villamos jelzők államosításáról szóló rendelkezés a korszerű hírközlési infrastruktúra megteremtését célozta től kezdve az állam 10 éven át a vidéki városokban fokozatosan megváltotta a magántulajdonú telefonhálózatokat ben a magyar állam több telefonvonal építését is elkezdte ban megkezdte működését a Baross kezdeményezésére létrejött postatakarékpénztár. A postatakarékpénztár célja a kis tőkék összegyűjtése, a takarékossági hajlam általános felélesztése. Ezt a célt a Postatakarékpénztár nagy sikerrel hajtotta végre; bevezették a csekk- és klíring forgalmat is ban már az összes hazai csekkszámlák 49,65 %-át a postataka- rékpénztárakban vezették.

17 I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter 14 Áruszállító hajók a fiumei kikötőben, 1900-as évek eleje A postai szolgáltatások is széleskörűen bővültek. Baross 1885-ben elrendelte a csomagok házhoz szállítását Budapesten. Nyilvános távbeszélő állomásokat állítottak fel, a postahivatalokban vasúti zónajegyeket is árusí- tottak, délben közölték a pontos időt. Egyébként a közép-európai zónaidő használatát is Baross Gábor mini sztersége idején, 1891-ben vezették be. A Duna leghatalmasabb hajózási vállalata az osztrák Duna-gőzhajózásfigyelmen kívül Társaság volt. A DGT magas tarifái, a magyar érdekeket hagyó politikája a közvéleményt évtizedek óta foglalkoztatta. Baross megpróbálta rávenni a társaságot kereskedelmi politikájának módosí- tására, de kudarcot vallott. Ekkor megalapította a MÁV Hajózási Vállalatot (1888). A MÁV Hajózási Vállalat sikeresen teljesítette feladatát, a szerb szilva- és sertésexport elhódítását a DGT-től. Ennek hatására a DGT kénytelen volt csökkenteni fuvardíjait. Baross Gábor világosan látta, hogy Magyarország tengeri forgalmát függet- leníteni kell a külföldi haj ózási vállalatok érdekeitől. Ezért Baross felbon- totta a Lloyddal kötött szerződést. A továbbiakban az általa kezdeménye- zett Adria Tengerhajózási Részvénytársaságot támogatta a magyar állam ban kezdődtek meg azok a nagyszabású építkezések, amelyek célja,

18 I. Társaságunk névadója: Baross Gábor, a vasminiszter hogy a fiumei kikötő versenyképessége a szabad kikötői kiváltság megszűnése után is megmaradjon. Hajójavításra szolgáló úszódokkot és darukat szereztek be, raktárakat és javítóműhelyeket építettek, a kikötőt és pályaudvart villanyvilágítással szerelték fel és lehetővé tették a hajók éjszakai rako- dását is. A hátrányos német vámpolitika kiküszöbölésére a vasminiszter felgyor- sította a kikötőépítés ütemét és a Fiuméig szóló vasúti fuvardíjakat pél- dátlanul alacsony mértékre szorította le. Baross Gábor élete nagy sikerének tartotta a Vaskapu szabályozásának megszervezését. Az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun végrehajtott szabályozási munkálatokhoz hasonló kiterjedésű és nagyszabású munkát addig még senki sem végzett. 15 A Grében hegyorom szeptember 15-i ünnepélyes robbantásával megkezdődött al-dunai folyamszabályozást hosszú tárgyalások előzték meg. Mivel a szabályozási munkák nagy része a szerb királyság területére esett, széles körű együttműködést kellett kialakítani a szerb kormánnyal is. Az előmunkálatok 1889-ben indultak el. Az Al-Duna szabályozásában résztvevő szakemberek visszaemlékezése szerint Baross keményen kezébe vette az ügyeket. A Vaskapu szabályozás nemzetközi jelentősége, a végrehajtással járó páratlan technikai nehézségek minden r észletre kiterjedő, alapos szervezést igényeltek. Hajójelző állomások felállítása, új kőbányák nyitása, kőszállító vasutak építése és üzembe helyezése, a munkások elhelyezésére szolgáló épületek, továbbá gépjavító műhelyek, kórházak, vendéglők építése, sziklazúzó gépek beszerzése, fúróhajók vásárlása mellett Baross versenytárgyaláson választotta ki az építési vállalkozókat. Korai halála miatt sajnos már nem lehetett szemtanuja élete egyik leg- jelentősebb alkotásának. Készült: Dr. Frisnyák Zsuzsa tanulmánya alapján

19 II. NEMZETSTRATÉGIAI ÜGYEINKRÕL Öt év nem nagy idő egy civil szakmai szervezet életében; bármilyen tartalmas munkálkodáshoz sikerül keretül szolgál- nia, társadalmi hatása csakis korlátos lehet. A tényleges társadalmi hasznos- ságról úgyis csupán az utókor ítélhet. 16 De nem akármilyen öt esztendőről van itt szó. Igen különös fél évtized volt ez a magyar társadalom és gazdaság életében, mégpedig éppen olyan vonatkozásokban, melyek szorosan kötődnek a Társaság vállalt küldetéséhez, és nem különben névadónk életéhez és munkásságához. Szenteljük ezért az alábbi sorokat azoknak a nemzetstratégiai kérdéseknek, amelyeket az új évezred első évei állítottak hazánk elé s amelyekhez hasonlókkal Baross Gábor kora, az 1867-es kiegyezést követő magyar modernizációs korszak tette próbára az akkori döntéshozókat. Tudjuk: a történelmi párhu- zamokkal mindig óvatosan és körültekintően kell bánni. Társaságunk Baross Gábor nevének felvételét kezdettől fogva inkább értékválasztási jelzésnek tekintette, semmint a névadó akkori munkásságát aktualizáló szolgálatnak. Mégsem volt véletlen, hogy 2003-ban Magyarországon a nemzetgazdaság, nemzeti tulajdon tartalmi kérdéseiben elmélyülni kívánó szakmai vitakör a magyar progresszió történetéből éppen Barosst választotta névadónak, visszanyúlva a XIX. század utolsó harmadához. Történelmi párhuzamok ugyanis valóban léteznek, noha kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. De a folyómeder tartósan fennmarad, és a későbbi kor vándorát az elődökhöz hasonlóan próbatétel elé állíthatja az átkelés feladata. Nos, 2003-ban, amikor már csak hónapokra voltunk attól, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Uniónak mint integrációs szervezetnek teljes jogú tagjává váljon, nagyon is

20 II. Nemzetstratégiai ügyeinkrõl kézenfekvő volt, hogy az új helyzetre és viszonyokra reflektálni szándékozó szakmai kör a kiegyezés utáni időszakból választ névadót. Magyarország es véráldozatával végül is kivívta azt a súlyt és pozíciót, ami a 67-es kiegyezéshez elvezethetett. A történelmi Magyarország gazdasági fejlődéséhez ugyan nem a kor legfejlettebb gazdasága szolgált integrációs keretként, mivel az osztrák birodalom a korszak centrumától fejlettségben egy fokkal el volt maradva, de a dualizmus korában gyorsan modernizálódott az ország: az addigi magyar viszonyokhoz képest a legtöbb téren sokat javultak az intézményi keretek, megnőtt a potenciális piacméret, könnyebb lett a tőkéhez való hozzáférés. 17 És persze hamar kiderült, hogy a nagyobb piacon nagyobb a verseny, a külföldi tőke pedig volatilis természetű, s a potenciális integrációs előnyökhöz a magyar gazdaság szereplői számára nagyon is gyakorlatias versenyhátrányok társultak. A Monarchián belül a császárváros vona- kodva engedett át gazdasági döntési pozíciókat Pestnek; a monetáris ügyekben az osztrákok ragaszkodtak a befolyásuk fenntartáshoz (a Nemzeti Bank az 1848-as márciusi követelések közül a kilencedik csak egészen más viszonyok között, Trianon után valósul meg), a nagy üzletekhez a magyar cégek nehezen fértek hozzá. Ám sok múlott azon, hogy a megszerzett, kialkudott magyar állami hatáskörökkel miként élt az ország vezetése. A magyar ügyet jó és kevésbé jó politikusok, sikeres és kevésbé sikeres kormányok szolgálták; Baross munkássága kiemelke- dik a vonatkozásban, hogy a kormányzati eszközöket hatásosan és ügye- sen használta fel a magyar gazdasági érdekek előmozdítására. Az Olvasó érzi, hogy nem erőltetett párhuzamokról van szó. Amikor 2002 végén lezárultak az EU-val a felvételi tárgyalások, kialakultak (elég kicsinyes alkukban) a kompromisszumok az Unió és a tagjelöltek között, már előre lehetett látni, hogy hazánk olyan új helyzetbe kerül, amelyben egy sor fontos ügy a korábbitól eltérő hangsúlyt kap, sőt új ügyek sorozata keletkezik. Ebben az új helyzetben különösen kritikus a tagállami kormány értékrendje, tehetsége, munkabírása, érdekérvényesítő készsé-

21 II. Nemzetstratégiai ügyeinkrõl ge és képessége. Fontos az érintett társadalom megújulási és önmegtartó képessége; igen, e két képesség együtt szükséges a sikerhez. 18 Társaságunk alapító tagjai és első rendezvényeink látogatói megérezték, hogy noha az uniós tagság régen várt elnyerése elégedettséggel és büszkeséggel tölti el szívünket, de a teendők garmadát állítja a magyar társadalom elé az új helyzet. A vámhatárok végleges megszűnése az Unión belül: egyszerre jelenti a korábbinál sokkal nagyobb piac esélyét és azt, hogy kiéleződik a piac verseny, melyben a magyar versenyzők könnyen lemaradhatnak. Lehetett tudni, hogy az integrációs szervezeten belül a tagországi kormányok már nem alkalmazhatnak jogszerűen korábban létező piacvédő vagy nemzeti ipart támogató eszközöket. De azt is láttuk, hogy máshol megvannak a patrióta gazdaságpolitika finom módszerei, jogi formát már nem is öltő eszközei, legyen szó állami és helyi közbeszerzésről, gazdasági diplomáciáról, fogyasztói tudatosságról. Kétségünk volt, hogy a magyar kormányzati emberek, a közpénzek felett rendelkezők, és általában a magyar társadalom meghatározó körei vajon akarják-e és tudják-e érvényesíteni azt a befolyást, amit máshol bizony nagyon is tudatosan igénybe vesznek ben, a Társaság indulásakor még nem mutatkozott meg a mai brutális egyértelműséggel az, hogy a befolyásolható választói körök megnyerésére vagy inkább: lekenyerezésére amagyar kormány éveken át végiggondolatlanul és felelőtlenül költekezik, eltorzítva a közkiadások és adók rendjét; hamarosan ismét eljuttatva a magyar állampénzügyeket az eladósodás súlyos következményekkel járó zsákutcájába. A jelenlegi kényszerű kiigazítás és megszorítás keményen visszaveti a magyar gazdasági növekedést éppen olyan időszakban, amikor az összes többi sorstárs ország (és egyben ne kerteljünk - versenytársunk) kivétel nélkül sokkal jobb növekedési eredményt mutathat fel. A megnövekvő adóterhek miatt a magyar gazdasági szereplők tartós versenyhátrányba kerültek. A kormány működése által létrehozott bevételi kényszer miatt a megmaradt állami vagyon kapkodó, koncepció nélküli privatizációja fenyeget, miközben túlontúl is

22 II. Nemzetstratégiai ügyeinkrõl sok esetet ismerünk a kényszerhelyzetre hivatkozó magánosítás miatti vagyonvesztésekről, előnytelen privatizációs ügyletekről. A tulajdonjogok megoszlása, a hazai és a külföldi tulajdon szektoronkénti aránya, a megmaradt állami és önkormányzati vagyon állapota mind olyan ügy, amelyről a politikai rendszerváltozást követően másfél évtizeddel immár kellő alapossággal és bizonyos távlattal lehetett szólnunk. Az európai közösségbe sok vonatkozásban problematikus tulajdoni szerkezettel lépett be Magyarország, ezért különösen fontos az a kérdés, hogy milyen eszközök maradtak a honi gazdaság fejlesztésére és védelmére, és a lehetséges eszközökkel miként él a kormányzat. 19 A privatizáció menete és egészében a rendszerváltoztatás folyamata erősen megosztja a magyar társadalmat; Társaságunkat is sokféle felfogású, nézetrendszerű tagok alkotják. A tapasztaltabbaknak élő emlékeik vannak a szerződéses szabadságot és egyéni kezdeményezést háttérbe szorító tervgazdaságról, nekik a piacgazdasági rendszerben rejlő előnyöket nem kell ecsetelni; a legfiatalabbak pedig már a piacgazdaságban nőttek fel. A nemzeti vagyonnal, az állami és egyéb közösségi tulajdonnal való törődésünket ezért nem a kollektivista rezsim iránti nosztalgia vagy valami antikapitalista érzelem motiválja, hanem annak ismerete, hogy a tulajdonviszonyok alakulása és az állam tulajdont védő szerepe nemzetstratégiai fontosságú ügy volt és marad, és különösen érzékeny témakörről van szó a szemünk előtt tovább formálódó globális korszakban, az európai integráció mai fejlődési szakaszában. Sajnos kevés jót regisztrálhattunk ezen öt esztendő alatt, és számos aggodalmunk vált valóra. Aki áttanulmányozza a Társaság közzétett állásfoglalásait, láthatja: sok fontos kérdésben emeltük fel a hangunk, óvtunk és figyelmeztettünk, meg tanácsoltunk is. Szakmai viták során kiérlelt javaslatainkat annak ismeretében tettük közzé, hogy a nemzeti vagyon ügyét és a nemzetgazdaság pártolását lehet megfelelően szolgálni; erre láttunk példákat a magyar rendszerváltozás menetében,

23 II. Nemzetstratégiai ügyeinkrõl 20 és láttunk jó, valamint elriasztó eseteket más országok gyakorlatában. Éppen ebben a körülményben rejlik minden egyes kormányzat, vala- mennyi generáció felelőssége: nem igazak azok a gyakori önfelmentő vagy tudatlanságból fakadó állítások, hogy eleve nem lehet jól privatizálni, vagy az állam csak rossz gazda tud lenni. A rendszerváltoztató országok valóban bőséges példatárát produkálták a felelőtlen társadalmi kísérletezésnek, a nemzeti vagyon elherdálásának, elég csak az orosz vad-privatizáció éveire gondolni, míg a szlovén példa arra mutat rá, hogy kellő körültekintéssel és a nemzeti célokhoz való ragaszkodással gyorsan javítható az ország jóléte, teljesülhetnek a stratégiai alapcélok. A magyar gazdaság átalakulása az 1990-es évek elején a nemzetközi megítélés szerint (nem valami ideálhoz, hanem az adott körülményekhez mérve) meglehetően sikeresen indult. Az Antall-kormány által 1990-ben meghatározott alapelvek és a folyamatosan megalkotott jogi keretek, intézmények a későbbi visszatekintésben, valamint a más sorstárs országokban választott utak (és zsákutcák) ismeretében, egészükben jól szolgálták a piacgazdaságra való áttérés borzasztóan nehéz ügyét. Az ellenőrzött privatizáció kétségkívül jobb formának bizonyult, mint a társadalmi kontrol nélküli (melyre tőlük délre és keletre annyi példát hozott az élet), és versenyképességi hatásait tekintve hasznosabb lett, mint a kuponos vagy egyéb szétosztogatásos kísérlet. Az akkori nehéz helyzet miatt a szükségesnél szerényebb hatóerővel, de mégis megszülettek a hazai vállalkozói kezdeményezéseket segítő formák (E-hitel, Start-hitel, munkavállalói tulajdonlást segítő eszközök), melyek következtében ma is tízezrek folytathatnak független egzisz- tenciát. A középrétegek azonban nem tudtak kellően megerősödni, és idővel a gazdaság differenciálódása felgyorsult. Az 1995-ös stabilizációhoz vá- lasztott eszközök nemcsak a családok anyagi alapjait rázták meg, de a magyar tulajdonú vállalkozások helyzetét is megrendítették. Költ- ségvetési bevételi okokból gyorsan és sokszor szakmailag megala- pozatlanul kerültek kulcsvállalatok külföldi tulajdonba; az 1995-ös év

24 II. Nemzetstratégiai ügyeinkrõl magyar közműeladásait nem elsősorban maga a privatizáció ténye, mint inkább formái és körülményei teszik igen problematikussá. Korrekcióra azonban mindig nyílik mód. Így például sikeresnek ítélhető a későbbi Széchenyi-program, amely egyébként is magabiztos, múltjára büszke, a jövő kihívásai elé óvatos derűvel néző korszakként él emlékünkben különösen a mai kontraszt miatt. Hiszen mára a magyar gazdaság sokat veszített korábban kiharcolt versenyképességi előnyéből, növekedési teljesítménye kiábrándító, elillant a közös európai valutára való áttérés időpontja, ismét gondot okoz az infláció, sőt a megszorítások ellenére még mindig igen nagy az államadósság és annak kamatterhe. Az ország közvéleménye az alapkérdésekben megosztott, a nemzetközi fel- mérésekben a sor élén állunk pesszimizmusban, csalódottságban. 21 Mindezen körülmények miatt látszik ma még időszerűbbnek az, hogy visszatekintsünk a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés sikeresebb időszakaira, és biztatást nyerjünk a nagy elődök munkásságából. A gazdasági és társadalmi fejlődésünk ütemvesztésébe nem szabad belenyugodnunk, és ismerve a Társaság tagjainak világ-felfogását mi nem is fogunk. Kritikánkat és szakmai javaslatainkat továbbra is megfo- galmazzuk, mert hinnünk kell abban, hogy a civil mozgalmak különféle utakon és módokon képesek hatni a társadalom életére. Lesz munkája a Társaságnak a következő öt évben is. Budapest, január 16. Dr. Bod Péter Ákos elnök

25 III. ÖSSZEFOGLALÁS A BAROSS GÁBOR TÁRSASÁG TEVÉKENYSÉGÉRÕL 22 A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság az elmúlt öt évben az Alapszabályában rögzítettek értelmében folyamatosan figyelemmel kí- sérte az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak és intézmények helyzetét, sorsát, és rendszeresen tájékoztatta a közvéleményt a nemzeti vagyont érintő eseményekről, a tartós állami tulajdon esetleges megszüntetéséről, vagy korlátozásáról. A Társaság (átlagosan fő részvételével) vita- esteket szervezett, és az ott elhangozottak nyomán 19 Állásfoglalást adott közre, ill. hozott nyilvánosságra. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás általános elveire vonatkozófőbb megállapításaink a következőkben összegezhetők: A Társaság megítélése szerint a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásnak elemi előfeltétele, hogy a vagyonról legyen nyilvántartás, ennek hiánya csak a zavarosban halászók törekvéseit segíti. Magyarországon azonban a nemzetközi gyakorlattól és az 1930-as évek hazai eredményeitől eltérően nincs ilyen, ún. vagyon-mérleg. A Társaság ezért javasolta, hogy az Országgyűlés kötelezze a KSH-t ennek rendszeres elkészítésére. A mérlegben célszerű lenne feltüntetni, hogy milyen típusúak az ország területén lévő vagyontárgyak, kik a tulaj- donosok és hogy mekkora külföldön levő tulajdontárgy állomány van a birtokukban. A Társaságnyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy a nemzeti örökségünket képviselő kincstári vagyontárgyak feletti tulajdonosi joggyakorlás egységes koncepció híján esetlegesen oszlik meg számos szervezet (Kincstári Vagyoni Igazgatóság, Műemlékek Állami Gondnoksága, Nemzeti Földalapkezelő Szervezet stb.) között. Ráadásul a KVI bels ő a műemléki, kincstári vagyonnal való gazdálkodás igényét figyelmen kívül hagyó átszervezése következtében teljesen eltűnt a korábban kiépült, sajátos műemléki szaktudást és elkötelezettséget hordozó szakmai apparátus is. Több állásfoglalásban is kiemeltük, hogy a nemzeti vagyonra vo- natkozó döntéseket alá kell támasztani (hatásvizsgálatokkal, szak-