A RENINSZEKRÉCIÓ VIZSGÁLATA MULTIFOTON-MIKROSZKÓPPAL A VESE AKUT ÉS KRÓNIKUS KÓRFOLYAMATAIBAN

Átírás

1 Bevezetés 16 A RENINSZEKRÉCIÓ VIZSGÁLATA MULTIFOTON-MIKROSZKÓPPAL A VESE AKUT ÉS KRÓNIKUS KÓRFOLYAMATAIBAN Prókai Ágnes Himer Leonóra klinikai orvos, Semmelweis Egyetem posztdoktor, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika I. számú Gyermekgyógyászati Klinika prokaiagnes@yahoo.com himernori@gmail.com Berta Nóra Kosik Anna orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika I. számú Gyermekgyógyászati Klinika bertanora88@gmail.com anna.kosik4@gmail.com Vannay Ádám Kis-Petik Katalin kutatólabor-vezető, Semmelweis Egyetem egyetemi tanársegéd, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet vannay.adam@med.semmelweis-univ.hu kispetik@gmail.com Szabó J. Attila egyetemi docens, kutatócsoport-vezető, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika szabo.attila@med.semmelweis-univ.hu A renin mint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) sebességmeghatározója fontos szerepet játszik szervezetünk só- és vízháztartásának, valamint vérnyomásának szabályozásában. Ezen túl a renin a lokális RAAS részeként releváns lehet a gyulladásban, trófikus és profibrotikus hatásokban is. Ám a sejtek, melyek termelik, tárol ják és felszabadítják a renint, jelenleg még nem teljesen körüljártak. A vesetranszplantáció jelenleg a végállapotú veseelégtelenség egyetlen definitív terápiás megoldása. Az allograftvesztés okai sokat változtak a modern immunoszuppresszívumok bevezetése óta; az egyéves ve seallograft-túlélés jelentősen javult a jobb rezsimek következtében, ellenben a krónikus allograft nefropátia (CAN) még mindig a vesegraftvesztés legfőbb okaként sze repel (Cecka Terasaki, 1995). A CAN karakterizálható a vese interstíciuma, a glomerulusok és az erek progresszív szklerózi- sával, ami végső soron fibriogenezishez és graftvesztéshez vezet (Liu et al, JASN, 2010). Habár a CAN következtében kialakuló rejekciót tradicionálisan a kismértékű allogenikus szövetre adott válaszok ismétlődésének tartjuk, számos bizonyíték indikálja, hogy alloantigén független faktorok szintén hozzájárulhatnak a patogeneziséhez (Fellström Larsson, 1993). Ezek magukban foglalnak számos determinánst, melyek között a calcineurin inhibitorok (CNI) nefrotoxikus hatása jelentős és egyben mó dosítható faktor. A CAN kifejlődésében a CNI-nefrotoxicitás jelentős szerepet játszik, ennek ellenére a hátterében meghúzódó patomechanizmus még mindig nem teljes mértékben feltárt. Az akutan kialakuló nefropátia, úgy tűnik, az afferens arteriola vazokonstrikciójából fakadó veseáramlás csökkenésének következményeként alakul ki. Másrészről, az intrarenális RAAS aktivációja, megnöveli az endothelin-1 felszabadulását valamint a NO és a NO szintetáz diszregulációját ered ményezi. Ezen felül a transzformáló nö vekedési faktor beta-1 növekedése, a nagyobb számban előforduló apoptózis, a gyulladásos mediátorok stimulációja, a megnövekedett veleszületett immunitás és az endoplazmatikus retikulum stresszállapotának szerepét feltételezték krónikus CNInefropátia patogenezisében (Bennett, 1996). Következményesen tubuláris károsodásra, in tersticiális fibrózisra és arteriopátiára jellemző hisztológiai kép fejlődik ki, amelyet a vese funkciójának csökkenése kísér. A renin szerepe a CNI-nefropátia inicializálásában, később fenntartásában ezidáig nem állt a vizsgálatok középpontjában. Tudott azonban, hogy CNI-vel kezelt patkányok juxtaglomeruláris apparátusában (JGA) hipertrófia jön létre (Ryffel et al., 1994). Kimutatták továbbá, hogy a JGAsejtek kifejezik azon calcineurin izoformákat, amelyek Cyclosporin A-val (CyA) történő gátlása szignifikánsan stimulálja tenyésztett granuláris sejtekből a renin felszabadulását (Madsen et al., 2010). In vivo további megerősítést nyert ez a vizsgálati eredmény, amikor CyA-kezelt patkányok afferens arteriola reninjének recruitmentjét tapasztalták, ami jelentős haemodinamikai változást okozott a vese mikrovaszkulaturájában (Norling et al., 1996). Hasonló megfigyeléseket írtak le Tacrolimusszal (Tac) kapcsolatban is, adminisztrációja nagyban megnövelte a plazmareninak tivitást (Andoh et al., 1997). Fontos azon ban megjegyezni, hogy minden ta nulmány csupán a JGA renintermelésre fókuszált; a RAAS más lokalizációit nem vet te figyelembe. Függetlenül a renin eredetétől a triggerelt termelés és szekréció végső következménye a transzformáló növekedési faktor beta és a bazális fibroblaszt növekedési faktor által inicializált mátrixfehérjék akkumulációja (Rajnoch et al., 2005). Végül, de nem utolsósorban, bizonyítékok egész sora demonstrálta a RAAS regulációjában jelen lévő jelentős nemi különbséget; az androgének pozitívan modulálják ezt a rendszert; rövid távon direkt vazokonstrikciós hatásuknál fogva, valamint az extracelluláris folyadéktérfogat vesekontrolljának megváltoztatása által, míg hosszú távon az apoptózis, a gyulladás és a fibrózis által súlyosbítják a posztiszkémiás periódust (Komukai et al., 2010). Nőstényekben az ösztrogén kompenzálja ezeket a hatásokat, habár nem a RAAS gátlása, hanem a potens vazodilatáns NO által (Komukai et al., 2010). A renin szabályozásának ne- 17

2 mek közötti különbsége CNI-nefrotoxicitás esetén ez idáig nem került vizsgálatra. Mindezek alapján célkitűzésünk a követ kező volt: megvizsgálni, vajon a CNI leg alább részben a lokális RAAS inicializálásán keresztül fejti-e ki nefrotoxikus hatását, különös tekintettel az összekötő szegmensben vagy a gyűjtőcsatornában. Módszerek A CNI-nefropátia in vivo modellje Minden erőfeszítést megtettünk, hogy az állatok diszkomfortját és fájdalmát minimalizáljuk. Az egerek standard körülmények között voltak tartva, hőmérséklet- kontrollált (22 ±1 C) szobákban, világos és sötét periódusok alternálásával kísérve. Az akut kísérletek általános anesztéziában történtek. Min den protokollt a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezett. A kísérletek első szériájában kéthetes, hím C57 black 6 egerek (n=15) három csoportba lettek besorolva: kontrollállatok, egy nap kétszer 0,075 mg/kg/nap Tac-cal ke zelt és 2 mg/kg/nap CyA-val kezelt egerek. Háromhetes adminisztrációt követően az állatok képalkotása történt, vagy további fel dolgozás céljából harvestelésük. Vesefunkciós paraméterek Szérum és vi zelet vesefunkciós paramétereket (vér urea nitrogén, kreatinin, nátrium, kálium, albumin) határozunk meg kereskedelmi forgalomban elérhető kitek segítségével. Hisztológiai analízis A paraffin vesemetszetek hematoxilin/eosin, perjódsav- Schiff- és Masson-reagenssel voltak megfestve. A mintákat kódoltuk, és fénymikroszkóppal 0-tól 4-ig terjedő skálán a tubuláris károsodást, a tubulo-interstitialis fibrózis mértékét és az intersticiális beszűrődést ítéltük meg semi-quantitatívan. 18 Multifoton excitációs mikroszkópia A multifoton excitációs mikroszkópia egy state of the art fluoreszcens képalkotó módszer, amely ideális a szövet mély optikai szeleteléséhez (Peti-Peterdi et al., 2009; Peti-Peterdi 2012). Képes ultraérzékeny, mennyiségi kép alkotás kivitelezésére, valamint a szervek funkciójának feltérképezésére egészségesben és betegben olyan idő- és térbeli fel bontással, amelyre más képalkotó esz közök nem nyújtanak lehetőséget. A sejtbéli változók vizualizálása, például a cito szólikus kalcium, ph, sejt-sejt kommu nikáció és szignál propagáció, a JGA-ban történő in tersticiális folyadékáramlás, a tu buloglomeruláris feedback valósidejű kép alkotása, továbbá a glomeruláris filtráció, permeabilitás, koncentrálás, hígítás szépen vizualizálhatók. Mi több, e minimálisan in vazív esz köz felhasználásával lehetséges in vivo a vesefunkciók mennyiségi meghatározása, magába foglalva az intra renális RAAS aktivitását, a renin felszabadu lásának mechanizmusát és a vazoreguláció kontrollját. Az állatok altatása intraperitoneálisan Ketamine és Xylazine kombinációjával tör tént (800 µl/kg és 200 µl/kg), majd homotermikus műtéti asztalra helyeztük őket, és hőmérsékletüket egy elektromos melegítő padon 37 ºC körül tartottuk. Megfelelő anesztéziát követően az állatokat Betadinnal fertőtlenítettük, majd nyakuknál és bal dorzális oldalukon leborotváltuk. Ezt követően mm-es bemetszés történt a nyaki ré gióban, hogy elérhetővé tegyük a tracheát és karotiszt. Miután óvatosan feltártuk a tracheát, majd kanüláltuk a karotiszt, biz tosítva a stabil légzést, valamint a festék bejutásának útját is megoldottá tettük így. Ekkor a baloldali metszésen a vesét finoman kiemeltük és a mikroszkóp munkafelületére, fedőlemezre helyeztük. A vesét folyamatosan 0,9%-os sóoldatban áztattuk a képalkotás során (1. ábra). Ezt követően a Femto 2D invert magas szenzitivitású galvanoscanner-alapú multifoton mikroszkóprendszerrel (Femtonics Ltd., Bp.) képeket készítünk. A kétfotonos ex citációt az impulzusüzemű Mai Tai DeepSee titán-zafír lézer (Spectra-Physics Inc., Irvine, CA) biztosítja, a képek felvételéhez 820 nm és 720 nm-es hullámhosszú fényt használtunk. Az in vivo vesemérésekben az Olympus 60 glycerin immerziós objektív (numerikus apertúra: 1,3) bizonyult legalkalmasabbnak. A flureszcens fotonokat nagy érzékenységű fotoelektron-sokszorozók (PMT) detektálják epifluoreszcens elrendezésben két spektrális tartományban (zöld: nm és piros: nm). A veseszövetben el tudtuk érni a 100 mikrométeres maximális mélységet. A méréshez és az adatok feldolgozásához a Matlab-alapú MES-szoftvert (Femtonics Ltd.), a képfeldolgozáshoz az Image J szoftvert használtuk. A fluoreszcens festékek befecskendezése a karotiszon keresztül történik egy bolus salsol kíséretében. Hetven kda rodamin dextran (piros) szolgálja a vaszkulatúra, és quinacrin (zöld) a savas granulumok, így a renint tartalmazó granulumok megfestését is. A Hoechst hivatott a magok kiemelésére (kék). FACS-analízis Három hét elteltével az állatok har vesz telése történt, veséiket kivettük és FACS TM Permea bilizing Solution 2 (10 ) (Perm2)-vel 10 per cig, szobahőn (RT) permeabilizáltuk. A per mea bilizálást követően a sejtek PBS-sel mosódtak, és renin, illetve AQP2-antitestekkel inkubá lódtak. Ezt követően a sejtek Perm2-vel mo sódtak, és a megfelelő másodlagos antitestek kerültek rájuk fél óráig, RT-n a sötétben. A negatív kontrollok csupán másodlagos antitesttel voltak inkubálva. Mindezek után a sejteket Perm2- vel mostuk át, lecentrifugáltuk őket (800g/ RT/perc), majd ismét felvettük őket PBS-be. A citometriás analízis FACSAria citométerrel történt. A forward és a side mintának megfelelően identifikáltuk az ép sejtpopulációt. 1. ábra Sematikus ábra a multifoton mikroszkópiának a vese kórállapotaiban való használatához 19

3 Tízezer sejtet gyűjtöttünk össze, és a belőlük származó adatok kerültek analízisre. Statisztikai analízis Az adatokat STATIS- TICA.6 szoftverrel analizáltuk. Az adatok átlag ± SEM voltak ábrázolva. A normál eloszlást Kolmogorov Szmirnov-teszttel ellenőriztük. Az összehasonlításokat ANOVA használatával végeztük, és Fisher- féle poszthoc teszttel tettük. A p értéket akkor fogadtuk el szignifikánsnak, ha <0,05. Eredmények A savas granulumokat megfestő quinacrin kirajzolta a renin jelenlétét, egyrészről a JGAban (2/1 A ábra), másrészről granuláris szerkezetet mutatva a gyűjtőcsatorna bazolaterális oldalán és némelyik sejt, feltételezhetően principális sejt citoszóljában és apikális felszínén is (2/1 B ábra). Összességében a renin, klasszikus szekréciós helyén, a JGA-n túl, jelentős mennyiségben termelődik és szekretálódik az összekötő és gyűjtőcsatornában is. A multifoton technika beállítását és a re nin vizualizálása lehetőségének bizonyítását követően kísérleti felállásunknak megfelelően három vizsgált csoportban vizualizáltuk a renin mennyiségét, termelődését, szekrécióját (2/2 ábra). A kontrollegerek JGA-jában csupán néhány granuláris, renint szekretáló sej tet találtunk, és gyűjtőcsatornájukban alig, ha egyáltalán volt granuláció látható. Ezzel szemben a Tac-kezelt csoport megnövekedett számú granuláris sejtet mutatott, amik viszszadifferenciálódtak renintermelő sejtekké, és ami vizsgálatunk szempontjából még fontosabb volt, hogy a gyűjtőcsatornában is fokozott granuláció volt megfigyelhető. A CyAkezelt csoport hasonló képet mutatott, mindkét általunk vizsgált lokalizációban a kontrollegerekhez képest szignifikánsan megnőtt a renin jelenléte. 20 Áramlási citometriával elkülönítettük a fentebb vizsgált képleteket, AQP2-t használtunk a principális sejtek kiszelektálásához, ezzel el tudtuk választani ezt a sejtpopulációt a vesében található minden más sejttől. Ezt követően a két sejtpopuláción belüli renintermelő sejteket szeparáltuk. A 3/1 A ábra mutatja, hogy míg kontrollállatok principális sejtjeinek csupán 2%-a termelt és szekretált renint, addig ez háromhetes immunoszuppresszáns kezelést követően már szignifikánsan, ennek a háromszorosára nőtt mindkét kezelt csoportban. A renintartalom hasonlóan alakult a JGA esetében is (3/1 B ábra). A renin közvetlen hatásainak egyikeként multifoton technikánkkal képesek voltunk vizsgálni az érátmérők változását. A 3/2 ábra jól demonstrálja, miszerint a kontrollállatok megközelítőleg 7 µm-es átmérője közel 2 µm-t csökkent, vagyis a megnövekedett reninszekréció ilyen fokú kontrakciót hozott létre mindkét vizsgált csoportban. Ez az érkontrakció jelentős mértékű hipoxiát eredményezett, aminek a következménye lehet makroszkopikusan köteges megjelenésű elkötőszövetesedés inicializációja. A 3/2 ábra ezen változásokat mutatja, miszerint kontrollállatok veséjének Masson-festése nem mutatott fibrotikus elváltozást (3/2 A ábra), míg a két kezelt csoportban fellelhető volt a köteges, erek mellett futó kollagénrostok kék színben való festődése (3/2 B, C ábra). Utolsó lépésként a vese funkcionális változását vizsgáltuk. A kontroll szérum kreatininszinthez képest mind a CyA-, mind a Tackezelt csoportban szignifikánsan megnőtt ezen vesefunkciós paraméter szintje (3/3 ábra). Megbeszélés Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a kalcineurin inhibitorok károsító hatással bír- 2. ábra 1.) A renin termelődésének és szekréciójának két ismert lokalizációjának multifoton mikroszkópiával való vizualizálása A: juxtaglomeruláris apparátus (JGA) granuláris sejtjei (nyíl); B: gyűjtőcsatorna principális sejtjei. 2.) Multifoton mikroszkópiával a három vizsgált csoportban megjelenő renin. Kontrollállatok JGA- és gyűjtőcsatornájában granuláció alig figyelhető meg, ellenben a két kalcineurin inhibitor (CNI) kezelt csoportban mind a JGA-ban, mind a gyűjtőcsatornában szignifikánsan nagyobb mennyiségben termelődött a renin, és került szekrécióra. 3.) Masson-festést elvégezve kontrollállatok veséje nem mutatott fibrotikus elváltozást (A), míg a két kezelt csoportban előfordult a köteges, erek mellett futó kollagén rostok kék színben való festődése (B, C). 21

4 22 β 3. ábra 1.) Áramlási citometriával különválasztottuk az AQP2-pozitív (principális sejtek) és -negatív sejteket, valamint azon belül is a renintermelő sejteket, illetve az azt nem termelőket. A kontrollcsoport élesen elkülönült a két CNI-kezelttől, míg az előbbi esetén a sejtek csupán 2%-a termelt renint mindkét lokalizációban, addig a két immunszupprimált csoport ennek az ötszörös mennyiségében fejezte ki a renint. 2.) Multifoton mikroszkópiával a három vizsgált csoport érátmérőit elemeztük. Kontrollállatok 7 µm-es átlagos átmérője közel 2 µm-t csökkent, vagyis a megnövekedett reninszekréció ilyen fokú kontrakciót hozott létre mindkét vizsgált csoportban. 3.) A vese funkcionális változását vizsgáltuk. Kontrollállatok szérum kreatininszintjéhez ké pest mind a két CNI-kezelt csoportban szignifikánsan megnőtt e vesefunkciós paraméter szintje. nak a vesére, ami összefüggésbe hozható a megnövekedett reninaktivációval, nemcsak a JGA-ban, de a gyűjtőcsatornában is, ami ezidáig nem volt ismert az irodalomban. A fokozott renintermelődés a nagyobb sejtpopulációt magába foglaló gyűjtőcsatorna lokalizációban vazokonstrikciót, következményes hipoxiát és így fibrogenezist indukál, s ezek eredőjeként a vesefunkció romlik. A CAN számos kaszkádot, regulációs faktort magába foglaló, komplex folyamat, ám a pontos patomechanizmusa még mindig nem ismert. Vannak alloantigén-függő és -független faktorok, amelyek közül mi a CNI-nefrotoxicitást vettük gór cső alá. A legelemibb faktor modellünkben a hipoxia volt. Az oxigén részle ges hiánya minden vesesejtben a citrátciklus zavarát eredményezi, következményesen a szukcinát akkumulálódik, és kilép a mito kondriumból a citoplazmába, majd az extracelluláris térbe (Peti-Peterdi 2010). A szukcinát GPR91 re ceptorán keresztül auto krin és parakrin módon triggereli szá mos mestergén transzkripcióját, köztük a RAAS sebességmeghatározó lépését is, a re nintermelést. Minthogy az összekötő szegmensben és a gyűjtőcsatornában is nagy mennyiségben található a GPR91-re ceptor (Robben et al., 2009), az általa trigge relt és itt termelődő renin, amit diabéteszes modellben már leírtak (Toma et al., 2008; Vargas et al., 2009), egyike le het a leg fonto sabb, a hi poxiát jelezni hiva tott jelátvivőknek. A renin az angiot enzin II-n keresztül tovább fokozza a va zokonstrikciót, s egy későbbi lépésben profibro tikus útvonalakat indít be, melyeket a renin (P)RR-án történő aktiváció to vábbi fokozott működésre serkent (Nguyen 2002). A renin CNI-nefrotoxicitásban betöltött központi szerepére utal az is, hogy RAAS-inhibíciót alkalmazva a CNI-nefrotoxicitás kivédéséről, de legalábbis javulásáról számolnak be. A RAAS-inhibíciót követően az intersticiális fibrózis sokkal kevésbé volt kifejezett azokban a patkányokban, amelyek a fibrogenikus citokin overexpresszió, pl. TGFbeta, PDGF és IL-6 miatt Tac-nefrotoxicitást mutattak (Deniz et al., 2006). Ez további bi zonyítást nyert egy tanulmányban, melyben 5/6 subtotális nef rektómia modellben a RAAS gátlása az IL-2-gátlással együtt sokkal effektívebb volt a progresszív glomerulo szklerózis kifejlődésének kivédésében, mint egy monoterápiás kezelés (Hamar et al, 1999). Munkacsoportunk is leírta, ACE-gátlást követően a profibrotikus útvonalak közül számos tag mrns szintje szignifikánsan csök ken, míg az angiotenzinogén mrns szintje kompen zatórikusan megnő (Szabó et al., 2000). Látni kell viszont, hogy a direkt reningátlást mint a CNI-nefrotoxicitás kivédésének terápiás eszközét illetőleg az irodalom teljes mértékben hiányos. Összességében elmondhatjuk, hogy bevezettük és elindítottuk a multifoton fluoreszcens mikroszkópia metodikáját a magyar nefrológiai alapkutatásban. A juxtaglomeruláris apparátus mellett a gyűjtőcsatornában is sikerült megjeleníteni a renin termelődését és szekrécióját. A kalcineurin inhibitor CyA és Tac fokozta a juxtaglomeruláris és gyűjtőcsatorna reninszekrécióját. Ezzel akut és krónikus reninhatásokat is kiváltva ront ják a vese működését. Így a renin gátlása terápiás lehetőség lehet az immunszup presszí vumok okozta nefrotoxicitás mind akut, mind krónikus következményeinek csökkentésében. Kulcsszavak: multifoton-mikroszkópia, veseműködés, renin, calcineurin, juxtaglomeruláris apparátus 23

5 Osváth Szigeti Új dinamikus képalkotó eljárás IRODALOM Andoh, T. F. Burdmann, E. A. Bennett, W. M. (1997): Nephrotoxicity of Immunosuppressive Drugs: Experimental and Clinical Observations. Seminars in Nephrology. 17, Bennett, W. M. (1996): Insights into Chronic Cyclosporine Nephrotoxicity. International Journal of Clinical Pharmacology and Therapeutics Cecka, J. M. Terasaki, P. I. (1995): The UNOS Scientific Renal Transplant Registry. United Network for Organ Sharing. Clinical Transplants Deniz, H. Oğütmen, B. Cakalağaoğlu, F. Tuğlular, S. Ozener, C. Akoğlu, E. (2006): Inhibition of the Renin Angiotensin System Decreases Fibrogenic Cytokine Expression in Tacrolimus Nephrotoxicity In Rats. Transplantation Proceedings, Fellström, B. C. Larsson, E. (1993): Pathogenesis and Treatment Perspectives of Chronic Graft Rejection (CVR). Immunology Reviews. 134, Hamar P. Peti-Peterdi J. Rázga Z. Kovács G. Heemann, U. Rosivall L. (1999): Coinhibition of Immune and Renin-Angiotensin Systems Reduces the Pace of Glomerulosclerosis in the Rat Remnant Kidney. Transplantation Proceedings. 11, Kang, J. J. Toma I. Sipos A. Meer, E. J. Vargas, S. L. Peti-Peterdi J. (2008): The Collecting Duct Is the Major Source of Prorenin in Diabetes. Hypertension. 51, Komukai, K. Mochizuki, S. Yoshimura, M. (2010): Gender and the Renin-angiotensin-aldosterone System. Fundamentals of Clinical Pharmacology. 24, Li, Y. (2010): New Insights into Epithelial-mesenchymal Transition in Kidney Fibrosis. Journal of the American Society of Nephrology. 21, Madsen, K. Friis, U. G. Gooch, J. L. Hansen, P. B. Holmgaard, L. Skøtt, O. Jensen, B. L. (2010): Inhibition of Calcineurin Phosphatase Promotes Exocytosis of Renin from Juxtaglomerular Cells. Kidney International. 77, Nguyen, G. Delarue, F. Burcklé, C. Bouzhir, L. Giller,T. Sraer, J. D. (2002): Pivotal Role of the Renin/Prorenin Receptor in Angiotensin II Production and Cellular Responses to Renin. The Journal of Clinical Investigation. 109, Norling, L. L. Tufro-Mcreddie, A. Ariel Gomez, R. Moore, L. C. Kaskel, F. J. (1996): Accumulation of Acidic Renin Isoforms in Kidneys of Cyclosporine-A-treated Rats. Journal of the American Society of Nephrology. 7, Peti-Peterdi J. (2010): High Glucose and Renin Release: The Role of Succinate and GPR91. Kidney International. 78, Peti-Peterdi J. Burford, J. L. Hackl, M. J. (2012): The First Decade of Using Multiphoton Microscopy for High-Power Kidney Imaging. American Journal of Physiology Renal Physiology. 302, Peti-Peterdi J. Toma I. Sipos A. Vargas, S. L. (2009): Multiphoton Imaging of Renal Regulatory Mechanisms. Physiology (Bethesda). 24, Prokai A. Peti-Peterdi J. (2010): Recent Advances in Tissue (Pro)Renin Imaging. Frontiers in Bioscience (Elite Edition). 2, Rajnoch J. Lodererova, A. Szabo A. Honsova, E. Vannay A. Bloudickova, S. Matl I. Viklicky, O. (2005): Regulators of Angiogenesis in Renal Ischemia/Reperfusion Injury in Normotensive and Hypertensive Rats: Effect of Tacrolimus. Transplant Proceedings. 37, Robben, J. H. Fenton, R. A. Vargas, S. L. Schweer, H. Peti-Peterdi J. Deen, P. M. Milligan, G. (2009): Localization of the Succinate Receptor in the Distal Nephron and Its Signaling in Polarized MDCK Cells. Kidney International. 76, Ryffel, B. Weber, E. Mihatsch, M. J. (1994): Nephrotoxicity of Immunosuppressants in Rats: Comparison of Macrolides with Cyclosporin. Nephron Experimental Nephrology. 2, Shihab, F. S. Bennett, W. M. Tanner, A. M. Andoh, T. F. (1997): Mechanism of Fibrosis in Experimental Tacrolimus Nephrotoxicity. Transpl. 64, Szabo A. Lutz J. Schleimer K. Antus B. Hamar P. Philipp, T. Heemann, U. (2000): Effect of Angio tensin-converting Enzyme Inhibition on Growth Factor mrna in Chronic Renal Allograft Rejection in the Rat. Kidney Intern. 57, Toma I. Kang, J. J. Sipos A. Vargas, S. L. Bansal, E. Hanner F. Meer, E. Peti-Peterdi J. (2008): Succinate Receptor GPR91 Provides a Direct Link between High Glucose Levels and Renin Release in Murine and Rabbit Kidney. The Journal of Clinical Investigation. 118, Turner, J. M. Bauer, C. Abramowitz, M. K. Melamed, M. L. Hostetter, T. H. (2012): Treatment of Chronickidney Disease. Kidney Intern. 81, Vargas, S. L. Toma, I. Kang, J. J. Meer, E. J. Peti-Peterdi J. (2009): Activation of the Succinate Receptor GPR91 in Macula Densa Cells Causes Renin Release. Journal of the American Society of Nephrology. 20, ÚJ DINAMIKUS KÉPALKOTÓ ELJÁRÁS Osváth Szabolcs egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem Biofizikai Intézet osvath.szabolcs@med.semmelweis-univ.hu Az elmúlt évtizedben paradigmaváltás zajlott le az orvosi képalkotásban. Új szemléletmód fejlődött ki, amely a funkcionális képalkotás szerepét hangsúlyozza az anatómiai struktúra puszta ábrázolásával szemben. Az élettani folyamatok megjelenítését célzó törekvések mára már több, elterjedten használt diagnosztikus képalkotási módszer kidolgozásához vezettek, mint például a pozitronemissziós to mográfia (PET), a fotonemissziós számított tomográfia (SPECT) vagy a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fmri). Meg lepő módon, a radiológia legrégebbi és még mindmáig leggyakrabban használt módszere, a röntgenképalkotás, Conrad Röntgen óta az anatómiai pillanatképek varázsában él. Az alapvetően mozgó és élő szervezetet röntgen-pillanatfelvételek alapján próbálja megérteni és morfológiai elváltozásait detektálni. Az elmúlt években a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetében egy új röntgenképalkotó módszert fejlesztettünk ki, amely alapvetően más szemlélettel igyekszik új utakat nyitni a funkcionális képalkotásban. A szabadalmaztatás alatt álló eljárás a jelenleg is használt képalkotó rendszerek módosításával képes az élő szervezetek élettani folyamatairól árulkodó belső mozgásokat megjeleníteni. Szigeti Krisztián egyetemi tanársegéd, laborvezető, Semmelweis Egyetem Biofizikai Intézet Nanobiotechnológiai és In Vivo Képalkotó Központ szigeti.krisztian@med.semmelweis-univ.hu A röntgenradiográfia röntgensugarakat használ a rejtett anatómiai részletek megjelenítéséhez. A kép készítéséhez a pácienst röntgensugarakkal világítják át, és a páciens testén átmenő sugarak által kirajzolt árnyékképet rögzítik. Az árnyékkép megmutatja, miként oszlik meg a páciensen belül a röntgenelnyelő-képesség, más néven röntgenden zitás, kirajzolva az anatómiai részleteket. A kép felvétele közben történő mozgások a ké pen elmosódást eredményeznek, amelyet mozgási műterméknek neveztek el. A Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetében kifejlesztett technika alapgondolata az, hogy a mozgási műtermék valójában nem egy nem kívánt zavar, hanem olyan jel, amely hasznos információt tartalmaz a páciensen belüli mozgásokról, amelyet érdemes kinyerni és a diagnózis szolgálatába állítani. A röntgenkép rögzítéséhez fotografikus filmet vagy elektronikus röntgendetektort exponálnak a helyes expozícióhoz szükséges ideig. Az elektronikus detektorok lehetővé teszik a képek digitális tárolását és számítógépes feldolgozását, ezért egyre inkább kiszorítják a fotografikus film használatát. A röntgenképalkotás nagy kihívása, hogy a páciens egészségének minél kisebb kockáztatásával vagyis minél kisebb röntgendózis 25