Világirodalmi folyóirat Alapítva: október TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Világirodalmi folyóirat Alapítva: 1956. október TARTALOM"

Átírás

1 Világirodalmi folyóirat Alapítva: október LII. évfolyam, 9. szám szeptember TARTALOM JAVIER MARÍAS Nászúton (Imreh András fordítása) BERNARDO ATXAGA verse (Pávai Patak Márta fordítása) MÁRCIO SOUZA Isten útjai (Pál Ferenc fordítása) MONA HO/ VRING, ERLING INDREEIDE, ELLEN GRIMSMO FOROS, KJARTAN HATLO/ Y, GUNNAR WAERNESS versei (Kovács katáng Ferenc fordításai) INGRID STORHOLMEN versei (Follinus Anna fordításai) ELOY TIZÓN Kertek gyorsulása (Pál Ágnes fordítása) GARY SNYDER versei (Villányi G. András fordításai) GARY SNYDER A vadon (Villányi G. András fordítása) MŰHELY A fordítás mint szenvedély Lukács Laura beszélgetése a műfordításról Sava Babić szerb műfordítóval TÁJÉKOZÓDÁS PÁLFALVI LAJOS Jaruzelski, avagy a posztkommunizmus mint provokáció GUSTAW HERLING-GRUDZIŃSKI Az éjszaka írt napló (Pálfalvi Lajos fordítása)

2 ANDRZEJ NOWAK A humanista sebészet filozófiája (Dancs Szabolcs fordítása) GEORGES POULET Proust (Lőrinszky Ildikó fordítása) BÁLINT PÉTER A kései szégyenkezés Szabó Lőrinc gyermeklírájáról Legenda Lakatos Istvánról Borzsák István, Galambos Tamás, Hubay Miklós, Kabdebó Lóránt, Lator László, Lengyel Balázs, Rába György, Szilágyi Ildikó és Szőllősy András történeteit összegyűjtötte Albert Zsuzsa PRÁGAI TAMÁS Könnyű nyelvi sértés Ivan Kulekov: Harmadik személyben FÁZSY ANIKÓ Lucien Hervé ( ) KÜLFÖLDI SZERZŐINK Látogasson el weblapunkra: A Nagyvilág támogatója: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap

3 JAVIER MARÍAS Nászúton Feleségem kissé gyengélkedett, így sietősen visszatértünk szállodai szobánkba, ahol rögtön ágyba bújt. A hideg rázta, volt egy kis hányingere és láza. Nem akartuk azonnal kihívni az orvost, gondoltuk, hátha elmúlik magától, és különben is, nászúton voltunk, és ilyenkor nemkívánatos az idegenek jelenléte, még egy vizsgálat erejéig sem. Biztos valami gyenge szédülés, hasfájás, akármi. Sevillában voltunk, szállodánkat az utcai forgalomtól szabad térség választotta el. Elhatároztam, hogy csendben maradok, amíg a feleségem alszik (úgy tűnt, azonnal elaludt, mihelyt lefektettem és betakartam), és a legcélravezetőbb, hogy ne érezzek kísértést unalmamban motoszkálni és beszélni hozzá, az volt, ha kimegyek az erkélyre, és az embereket nézegetem, a sevillaiakat, hogyan sétálnak, hogyan öltözködnek, hogyan beszélnek, habár, mivel az utca és a forgalom aránylag messze volt, csak valami mormogás jutott el hozzám. Néztem anélkül, hogy láttam volna, ahogy az néz, aki egy társaságba érkezvén tudja, hogy az egyetlen számára érdekes személy nincs ott, mivel otthon maradt a férjével. Ez az egyetlen személy történetesen velem volt, a hátam mögött aludt, a férje pedig vigyázott rá. Kifelé néztem és befelé gondoltam, de csakhamar kivált a tömegből egy személy, azáltal, hogy ellentétben a többiekkel, akik feltűntek egy pillanatra, majd el is tűntek, ő mozdulatlanul állt egy helyben. Távolról harmincéves körüli nőnek tűnt, gyakorlatilag ujjatlan kék blúzt, fehér szoknyát és szintén fehér magas sarkú cipőt viselt. Várt valakit, ez minden kétséget kizáróan kitűnt a magatartásából, hiszen időnként kettőt-hármat lépett jobbra vagy balra, és az utolsó lépésnél egyik vagy másik cipőjének hegyes sarkát végighúzta a járdán, és ez a mozdulat visszafojtott türelmetlenségről árulkodott. Karjáról méretes táska lógott, úgy hordta, mint gyerekkoromban az anyák, az anyám, egy fekete táskát, a karján, régimódian, nem a vállán, ahogy mostanában. Erőteljes lába szilárdan nehezedett a földre minden egyes alkalommal, amikor a két-három lépésnyi minimális helyváltoztatás után, ahogy az utolsó lépésnél a sarkát végighúzta a járdán, ismét lecövekelt a várakozásra választott ponton. Olyannyira erőteljes volt a lába, hogy megsemmisítette, vagy áthasonította a cipősarkat, szinte maga a láb fúródott a kövezetbe, mint bicska a nedves fába. Időnként behajlította az egyiket, hogy megnézhesse hátulról és lesimíthassa a szoknyáját, mintha attól tartana, hogy egy ránc éktelenkedik a fenekén, vagy talán engedetlen bugyiját igazította meg a szöveten keresztül. Esteledett, és a fény fokozatos csökkenése következtében egyre magányosabbnak láttam, egyre elszigeteltebbnek, kényszerű várakozását egyre hiábavalóbbnak. Akivel megbeszélte a találkát, csak nem jött. Továbbra is az utca közepén állt, nem támaszkodott a falnak, ahogy azok szoktak, akik ácsorgás 663

4 közben nem akarják feltartóztatni az arra sietőket, ezért a járókelők útjában volt, némelyik mondott neki valamit, ő dühösen válaszolt és a hatalmas táskával fenyegetőzött. Egyszer csak felnézett, a harmadik emelet felé, ahol én voltam, és az volt az érzésem, először szegezi rám a tekintetét. Úgy fürkészett, mintha rövidlátó lenne, vagy a kontaktlencséi piszkosak volnának, kicsit hunyorgott, hogy jobban lásson, és úgy tűnt, engem néz. De én senkit sem ismertem Sevillában, nászutamon, friss házasként, újdonatúj feleségemmel a hátam mögött, csak ne legyen semmi baja. Mormolást hallottam az ágy felől, de nem néztem hátra, mert a nyögés az álom mélyéről jött, nagyon hamar megtanuljuk felismerni az alváshangjait annak, akivel alszunk. A nő tett egy-két lépést, ezúttal az én irányomban, átjött az utcán, az autókat kerülgette anélkül, hogy zebrát keresett volna, mintha gyorsan közelebb akart volna kerülni, hogy megbizonyosodhasson, hogy jobban láthasson, amint az erkélykorlátnak támaszkodom. Ugyanakkor nehezen és lassan járt, mintha szokatlan volna számára a magas sarok, vagy oly figyelemre méltó lába nem erre teremtetett volna, vagy mintha a táska billentette volna ki egyensúlyából, vagy mintha szédült volna. Úgy ment, mint a feleségem, amikor hirtelen elgyengült, amikor a szobába értünk, én segítettem neki levetkőzni és lefeküdni, én takartam be. A nő átért az utca innenső oldalára, most közelebb volt, de még mindig elég távol, túl a széles térségen, amely távol tartotta szállodánkat a forgalomtól. Továbbra is felfelé nézett, engem, vagy felém, annak az épületnek az irányában, ahol voltam. És akkor intett, de ez az intés nem integetés volt és nem is a közeledés jele, mármint amivel egy idegent közelítünk meg, hanem a felismerésé meg a birtokbavételé, mintha én lettem volna az, akire várt, mintha velem lett volna találkája. Mintha azzal a mozdulattal, amit hevesen gesztikuláló keze koronázott, engem akart volna elkapni, és azt mondta volna: Gyere csak ide, vagy Megvagy. Ezzel egy időben kiáltott valamit, amit nem hallottam, és ajkáról csak az első szót tudtam leolvasni: Hé! Felháborodva mondta, csakúgy, mint a mondat fennmaradó részét, ami nem érkezett el hozzám. Jött tovább, ezúttal jobb okkal nyúlt hátra a szoknyájához, mert úgy tűnt, az, aki ítéletet fog mondani fölötte, immár előtte áll, a várva várt személy hamarosan értékelheti a szoknya esését. Ekkor már hallottam, mit mond: Hé! Hát te meg mit csinálsz ott? Nagyon is hallható volt a kiáltás, és most már a nőt is jobban láttam. Talán több is volt, mint harmincéves, még mindig összehunyorított szeme világosnak tűnt, szürkének vagy szilvaszínűnek, ajka vastag volt, orra kissé széles, orrlyuka kitágult a bosszúságtól, bizonyára régóta várt, sokkal régebben, mint amióta felfigyeltem rá. Addig csetlett-botlott, míg végül kilépett az egyik cipőjéből, elesett, és rögtön össze is piszkolta fehér szoknyáját. Erőt vett magán és felállt, láthatólag nem akart mezítláb a kövezetre lépni, mintha félt volna attól, hogy a talpát is bepiszkítja, most, amikor megérkezett, akire várt, most, hogy tisztának kell maradnia, hátha a férfi, akivel találkája volt, a lábára pillant. Sikerült felvennie a cipőjét anélkül, hogy letette volna a lábát, leporolta a szoknyáját és felkiáltott: Hát te meg mit csinálsz ott? Miért nem szóltál, hogy már fölmentél? Nem látod, hogy már egy órája várlak? (Könnyen érthető, pösze sevillai kiejtéssel beszélt.) És miközben beszélt, megismételte a 664

5 markoló mozdulatot, csupasz karjával hirtelen a levegőbe csapott, kézfejét pedig, a kinyújtott ujjakkal, gyorsan forgatta ide-oda könyökből. Mintha azt mondta volna: Megvagy, vagy Megöllek, és mintha mancsával megragadhatott és elvonszolhatott volna. Ezúttal olyan hangosan kiabált és olyan közel volt már, hogy attól tartottam, felébresztheti a feleségemet. Mi az? kérdezte elhalóan a feleségem. Megfordultam, már ült az ágyban, ijedt szemmel, mint a beteg, aki felébred, és még semmit sem lát, azt sem tudja, hol van, és hogy miért kavarog úgy minden. A lámpa nem égett. Azokban a pillanatokban valóban beteg volt. De nem léptem közelebb, hogy megsimogassam, vagy megnyugtassam, ahogy bármilyen más körülmények között tettem volna, mert nem tudtam eltávolodni az erkélyről, és a szemem is alig tudtam levenni a nőről, aki meg volt győződve, hogy velem beszélt meg találkozót. Már jól látott engem, és kétség sem fért hozzá, hogy velem volt fontos találkája, miattam kellett várakoznia, miattam szenvedett, és én sértettem meg hosszan tartó távollétemmel. Nem láttad, hogy itt várok egy órája? Miért nem szóltál? süvöltötte magánkívül, szállodám előtt, erkélyem alatt. Nem hallod? Megöllek! És újból megismételte a mozdulatot karjával és ujjaival, a mozdulatot, amellyel elkapott. De hát mi az? kérdezte megint a feleségem, kábultan, az ágyból. Ebben a pillanatban hirtelen hátraléptem és behajtottam az erkélyajtót, de előtte még láttam a nőt az utcán, hatalmas, régimódi táskájával, tűsarkú cipőjével, erőteljes lábával kitűnt látómezőmből, mivel épp belépett a szállodába, eltökélten, hogy feljön és megkeres, hogy létrejöjjön a találka. Kiürültséget éreztem, amikor arra gondoltam, mit mondhatok a feleségemnek, hogyan magyarázhatom a küszöbönálló behatolást. Nászúton voltunk, és ilyenkor nemkívánatos az idegenek jelenléte, habár én, akiért már jött föl a lépcsőn, nem voltam idegen, azt hiszem. Kiürültséget éreztem és becsuktam az erkélyt. Felkészültem, hogy kinyissam az ajtót. IMREH ANDRÁS fordítása Lucien Hervé: Fatehpur Szikri, India, XVI. sz.

6 BERNARDO ATXAGA Sündisznóének Fölébred végül a sündisznó száraz avarfészkében, és eszébe jut nyelvének összes szava, huszonhét mindössze, együtt az igékkel. Utána arra gondol: Vége a télnek, Én sündisznó vagyok, Fölöttem két sas száll; Bogár, Béka, Pók, Csiga, Kukac, Hová bújtatok a hegyekben? Az ott a patak, Az én területem, Éhes vagyok. S megint csak arra gondol: Az én területem, Éhes vagyok, Bogár, Béka, Pók, Csiga, Kukac, Hová bújtatok a hegyekben? Mégis mozdulatlan marad, akár a száraz falevél, Mert még csak dél van, s az ősi törvény Tiltja tőle a sast, a napot, meg a kék eget. De ha esteledik, eltűnnek a sasok, és a sündisznó, Bogár, Béka, Pók, Csiga, Kukac, Hátrahagyja a patakot, fölfelé tart a hegy lábához, Olyan biztos tüskéiben, mint amilyen a pajzsában Lehetett a harcos, Korinthoszban vagy Spártában; És akkor hirtelen átkel a határon, Amely elválasztja az új úttól a földet és a rétet, Egyetlen lépéssel kerül csupán beljebb a te idődbe meg az enyémbe; S minthogy egyetemes szótárát Nem javították, nem is bővítették Az utóbbi kétezer esztendőben, Nem ismeri föl autónk lámpáját, Nem is érzi, hogy számára elérkezett a vég. PÁVAI PATAK MÁRTA fordítása 666

7 MÁRCIO SOUZA Isten útjai Negyvennyolc órával később két holttest feküdt ott, testükön golyó ütötte sebek. A házat esőtől és napsütéstől megfeketedett, girbegurba deszkákból rótták össze. Ezt a tákolmányt csak a Szabad Kereskedelmi Terület őrületében élő emberek nemtörődöm iróniájával lehetett háznak nevezni. Körülötte tömérdek káka és csalán, egy árva dinnyefa és egy kopasz, vén mangófa. A szalmatetőn át megállíthatatlanul csurgott be az eső. A vékonyan csörgedező poshadt víz erre-arra kanyargott a hepehupás úton, és bizonytalan térképet rajzolt a száraz agyagba. A rendőrautók és az újságírók járművei négy sarokkal odább parkoltak, mintegy harminc méterre a sikátorok, gazos telkek és bambuszon száradó lepedők szövevényétől. Abból az utcából, amelyet az ott élők Szent János utcának neveztek, noha Szent János utcából volt még vagy húsz Manausban, látni lehetett az Amazonas-i Színház kupoláját és a baré indiánok földjére épült modern nagyváros két-három felhőkarcolóját. Az elmúlt negyvennyolc órában mindenki keményen dolgozott. Kivéve a Japiim kerület lakóit. Ezt a vidéket csak a Szabad Kereskedelmi Terület őrületében élő emberek nemtörődöm iróniájával lehetett kerületnek nevezni. A kis folyó két partján emelkedő szelíd dombok látták, miként tűnnek a semmibe tíz év alatt a buritipálma-ligetek, a szinte áthatolhatatlan bozót, a kunyhók és a tavacskák, és hogyan jelenik meg a helyükben a Nemzeti Lakáshitelbank lakótelepe, amely itt-ott egybenőtt az évről évre kiáradó folyócskák partján élő emberek egyéni kezdeményezéseivel. A lakótelep megrekedt félig kész állapotában, és délidőben a hőségtől és a portól pokollá, éjszaka pedig nyirkos, párálló trópusi hűtőszekrénnyé változott. Az egykori erdőnek nyoma sem maradt, a folyóparton álló házaktól egy ugrásra pedig ott húzódott a pusztaság. Az esős hónapokban minden elmocsarasodott, s ettől a disznók szinte már a nirvánában érezték magukat; a száraz hónapokban pedig kies marsbéli vidék agyagos földjének vöröslő pora borította a gyerekeket és a tyúkokat. Csak a Szabad Kereskedelmi Terület őrületében élő Japiim kerület lakói vélekedhettek úgy, hogy igen mulatságos volt az elmúlt negyvennyolc óra, s emiatt ült olyan ingerült kifejezés Frota rendőrfelügyelő arcán, mint akinek már igencsak tele van, a kíváncsiskodó népeket előbb a pisztolya markolatával taszigálta hátrább, majd oda-oda is csapott a fegyverrel, hogy szétzavarja azt a több száz asszonyt és gyereket, akik ott zsinatoltak, mert képtelenek voltak felfogni egy rendőri intézkedés jelentőségét, és még ennél is kevésbé a derék Frota rendőrfelügyelő rosszkedvét. Vagy nyolcvan katonai rendőr masírozott a rendőrfelügyelő nyomában, mindegyikük hasonló lelkiállapotban. Nyomás dolgozni, csirkefogó banda, ne csoportosuljunk, mozgás, mozgás ordították egy- 667

8 re rekedtebben, egy-egy joviális szitokszót is hozzátéve, gondolatban pedig hálát adtak Istennek, hogy véget ért a rendőri intézkedés. AZ ELSŐ HOLTTEST Húszéves lehetett, csak egy citromsárga csipkés bugyi volt rajta. Hanyatt feküdt, ahogy az újságokban is megjelenik majd a képe. Alacsony, igencsak telt csípőjű nő volt, a fején három golyó ütötte lyuk, sötét haja összetapadt a pikkelyesen megalvadt vértől. A teste egy cearai függőágy alatt hevert, két karja a törzséhez simult, teste keresztben feküdt a szobában. A falon, az egymás mellé vert szögekről egy ruha, egy citromsárga melltartó, Dom Bosco arcképe és egy másik, brokáthoz hasonló, japán anyagból varrt ruha lógott. Az ablak nyitva volt, egy katonai rendőr azon igyekezett, hogy egy hajlékony bottal lepiszkáljon a dinnyefáról egy gyümölcsöt, amelyet összevissza rágtak a kék tangarák. Izabel Pimentel, már öt órája halott volt, s úgy halt meg, hogy nem tudta, miért keresztelték Izabel Pimentelnek. Azzal a maradéktalan bizonyossággal halt meg, hogy Isten girbegurbán is egyenesen ír. Iauareté-Cachoeirában mindenkinek a Pimentel vezetéknév jutott. Izabel Iauareté-Cachoeirában született, és ő sem volt kivétel. Az apját Pedro Pimentelnek hívták, az anyja pedig már azelőtt is Maria Pimentel névre hallgatott, hogy hozzáment volna. Mindez Iauareté-Cachoeirában súlyos félreértéseket is szülhetett, mert senki nem kezdhetett pletykálkodni a Pimentel lányának elvesztett ártatlanságáról, vagy a Pimentelről, aki homokot töm a kaucsukfa kérge alá, hogy ezzel le ne járassa az egész kisvárost, beleértve saját magát is, aki a pletykát útjára indította. Ezért azután nem is pletykáltak Iauareté-Cachoeirában, ahol egyébként nem is volt miről, mert azt a helyet városnak még Iauareté-Cachoeira lakói is csak őrületükben nevezték, amikor mellüket döngetve hirdették, hogy ők Iauareté- Cachoeira városából valók. Izabel apja egy baniwa indián volt, aki reggeltől estig vízzel hígított etilalkoholt vedelt, és a földtől koszos lábujjain élősködő homokibolhák körül kialakult duzzanatokat vakargatta. De Izabel apja még ezzel sem vált ki a többiek közül, mert Iauareté-Cachoeirában minden férfi, akik egytől egyig a Pimentel névre hallgattak, reggeltől estig vízzel kevert etilalkoholt vedelt, és az élősködőktől duzzadt lábát vakargatta. Az öreg Pedro másik mulatsága abban állt, hogy évente kétszer elverte Izabel anyját. Egyszer karácsonykor, másodszor pedig Kegyelemosztó Miasszonyunk napján. Izabel anyja, egy tukán indián asszony, férjének e miatt az évente ismétlődő jó szokása miatt, néhány ujját nem tudta mozgatni. Az öreg Pedro karácsonykor és Kegyelemosztó Miasszonyunk ünnepén mindig elemében volt, mert csak ilyenkor ihatott paranai nádpálinkát, vagy valami csömörletes, kátrányból párolt kolumbiai konyakot. Néhány évvel korábban szert tett egy üveg perui törkölypálinkára, amit azóta is emleget. Izabel anyjának mozgásképtelen ujjai természetesen nem számítottak valami egyéni jellegzetességnek: minden férjes asszony ugyanazokon a napokon kapta meg a verést az urától, és hasonlóképpen nem tudta mozgatni az ujjait, amire mindig fel is hívták, mintegy intésképpen a lányaik figyelmét, valahány- 668

9 szor azok szóba hozták a házasságot. Izabel Pimentel úgy halt meg, hogy minden ujja tökéletesen működött, sőt még ápoltnak is volt mondható, mert a körmeit divatos lakk borította, a bal kezének kisujján pedig egy olcsó gyűrű volt. Izabel Pimentelnek sikerült megmenekülnie egy iauareté-cachoeirai férjtől, akinek minden bizonnyal Pimentel lett volna a vezetékneve. Egy bűnügyi nyomozó meglátta a gyűrűt, és hirtelen mozdulattal lerántotta Izabel ujjáról. A fény felé tartva megvizsgálta, majd becsúsztatta egy műanyag zacskóba, ahol már több apróság lapult. Izabelnek a halála pillanatában volt egy pár elefántcsont-utánzatból készített karika fülbevalója, amelyet Tajvanban gyártottak, egy tizennyolc karátos aranyból készült karkötője, egy világító számlapos Seiko órája, egy sárgaréz medálja Savio Szent Domonkos képmásával és egy hamis ezüstből készült lánca azon az olcsó gyűrűn kívül, amelyet a nyomozó lerántott az ujjáról. Izabel Pimentel halála pillanatában sokkal gazdagabb volt, mint Iauareté-Cachoeirában az összes lány együttvéve. Ami egyfajta bizonyítéka volt annak, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Izabel az anyjától hallott először Isten útjairól, amikor egy cölöpgátnál ruhát mostak, és közben beszélgettek. Izabel tizenhét éves múlt, a Szent Mihály Misszió szaléziánus iskolájában tanult, és a szünidő idejére hazament a családjához. Izabelnek pénzre lett volna szüksége, hogy Sa~o Gabriel de Cachoeirában képes újságokat vehessen, de az anyja azt mondta, ne őrüljön meg, nincs pénzük arra, hogy ostobaságokra költsék. Valójában semmire nem volt pénzük, és csak azért nem haltak éhen, mert az anyja mindig tartott néhány tyúkot, és a férje tudta nélkül árulta a friss tojásokat a szomszédságnak. Izabel olyasféle színes képes újságokat szeretett volna vásárolni, amelyek Rio de Janeiróból érkeztek, és szép házakban élő szép emberek szerelmeinek történetét mesélték el fényképekkel illusztrálva. Az iskolában a lányok összeálltak, hogy közösen vegyenek meg egyegy ilyen képes újságot, és amikor megvették, addig lapozgatták, amíg szét nem foszlott. A történetek eléggé bonyodalmasak voltak, de mindig jól végződtek, mert a hősnő férjhez ment. Izabel nem tudta, hogy azok a drága ruhákba öltözött férfiak is elkezdenek-e egy idő múlva vízzel kevert etilalkoholt vedelni, és megverik-e évente kétszer azokat a szőke lányokat. Egyébként ez nem is volt annyira fontos, a lányok elragadtatással bámulták a látványos csókokat ábrázoló fényképeket, és hosszú órákon át merengtek a nagyvárosokban élő romantikus szerelmespároknak azon a szokásán, hogy az érzelmeiket az ajkuk egymáshoz tapasztásával mutatták ki. A csókolózás nem volt szokásban a Rio Negro vidékén, ezért a lányok szenvedélyesen, őrülten vágyakoztak arra, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek. Izabel még soha nem csókolt meg senkit, és aznap délelőtt, amikor az anyjával együtt ruhát mosott, csak valamicske pénzt kért, hogy képes újságot vegyen. Az anyja morgott, micsoda ostobaság, az ember nehezen szerzi meg a pénzt, ezért nem lehet elszórni. Izabel visszaszólt, ha az apja nem vedelné azt a sok vízzel kevert etilalkoholt, meg tudná venni a képes újságot. Az anyja teljes erejéből odacsapott a sulyokkal a mosott ruhára, és azt mondta, hogy a dolgok úgy vannak jól, ahogy vannak. Ha az öreg Pedro nem inna annyit és dolgos ember volna, biztosan pénzt is keresne, és megvehetnének mindent, amit csak akar- 669

10 nak, még azokat a képes újságokat is, amiket Izabel annyira szeretne. De az anyja tudta, hogy ez lehetetlen; ha az öreg Pedrónak pénz volna a zsebében, vehetne magának nádpálinkát vagy kátrányból készített konyakot, amennyit csak akar, és akkor őt mindennap megverné. Akkor már jobb, ha nincs pénzük semmire, mert évente két verés tökéletesen elég. Isten útjai kifürkészhetetlenek, jelentette ki Izabel anyja, és ezzel igencsak felbosszantotta a lányát. Mert igencsak kifürkészhetetlennek tetszett az az út, amely az apja lustaságával kezdődött, visszatérő dühkitöréseivel folytatódott, mindannyiuknak nyomorúságos napokat hozott, és elérhetetlenné tette számára, hogy képes újságot vegyen magának, s elnézze, hogyan csókolóznak a nagyvárosokban élő szerelmesek. Isten útjainak kanyargása felfoghatatlan volt számára, akárcsak az a tény, hogy Izabel Pimentelnek hívják, de talán éppen ezért tett rá olyan meghatározó, magától értetődő és elementáris hatást, hogy nem volt képes kiverni a fejéből. Az, hogy Isten ilyen girbegurba utakra terelje azt az életet, ami Iaureté- Cachoeirában várt rájuk, amikor pedig megakadályozhatta volna, hogy az apja naponta megverje az anyját, maga volt az őrület, és Izabel Pimentel rádöbbent, hogy nemcsak náluk otthon, hanem a városban sőt talán az egész Amazonas vidékén is mindenki ugyanebben az őrületben él. Rádöbbent arra is, hogy ő feltehetőleg valamiféle zsákutca ebben az isteni elrendelésben. Az Uarupés folyó szelíden fodrozódva folydogált a medrében, a nap kegyetlenül tűzött. A víz csábítóan langyos volt, és Izabel látta, hogy a vele egykorú lányok lemennek a folyópartra, ott viháncolnak, és feltűrik rosszul szabott ruhájukat. Ápolatlan lányok voltak, sima szálú hajuk kerek arcukba lógott, kúp alakú mellük előremeredt, akárcsak az övé, és felszabadultan élvezték a combjukat simogató hullámokat. Izabel akkor még nem tudta, mennyire lomposan néz ki, mint ahogyan azt sem vette észre, milyen rosszul szabott ruhában jár. Csak később figyelt fel arra az őrületre, hogy az osztálytársai egyáltalán nem törődnek azzal, milyen ruhát vesznek fel, vagy nem tudják, mire való a rúzs vagy a hajsampon. Az anyja mindig ugyanazt a megszürkült, túlméretezett fehér blúzt viselte, amelyben ide-oda hintázott megereszkedett melle, hozzá pedig egy tengerészkék szoknyát, amely zsák módra lógott sebekkel teli lábszárának közepéig. Őrült apja is nap nap után ugyanabban a megfeketedett rövidnadrágban járt, amely lengett-libegett sovány combján, és mindent látni engedett, amikor leült vagy leguggolt. Őrültek, emlékezett vissza Izabel évek múlva azokra a férfiakra, akik egy vízzel kevert etilalkohollal teli tökkobak körül guggoltak, nem szóltak egymáshoz, nem is néztek egymásra, azután belefeküdtek szurtos függőágyukba, és végighortyogták az éjszakát, csak a tűz égett, hogy füstjével elriassza a szúnyogokat. Ilyenek miatt koppintott mindig a fejére a csengettyűjével és nevezte őt őrültnek a missziós iskolában Lúcia anya, akinek olyan zöld szeme volt, mint a tucumán-pálma gyümölcsének a héja. Izabel Pimentel felmászott a guayava-fára, és minden reggel teli hassal gyónt, ami őrületének legfőbb bizonyítéka volt. Lúcia anyát felbosszantotta, hogy Izabel soha nem tanult meg szótagolni, és képtelen volt olaszul megtanulni Kegyelemosztó Miasszonyunk himnuszának a szövegét. Lúcia anya az órákon Izabelt a szamárpadba ültette, és elszörnyedve nézte, ahogy lenyalja krétától szutykos ujjait. De 670

11 ha Izabel őrült volt, Lúcia anya még inkább az volt, mert Uaupés forróságában mindig keményített, vakító fehér és patyolattiszta kámzsát viselt, soha nem mártózott meg esténként a folyó vizében, mint Andreotti atya, és soha nem csókolt meg senkit, pedig olyan zöld szeme volt, mint a tucumán-pálma gyümölcse. Egy ilyen fiatal nő, mint Lúcia anya legszebb éveit arra vesztegeti, hogy az őrült Izabellel foglalkozik, csengettyűjével a fejére koppint, ha megkérdezi, jó-e csókolózni, és a csókolózásnál csak a két száj tapad-e össze. Így telt el az a három év a missziós iskolában, azokkal a foszladozó képes újságokkal, amelyekből már nem lehetett kitudni a csók titkait, nem tudta kiolvasni a szerelmesek szerelmes szavait, ahogyan nem tudta kifürkészni Isten útjait sem, amelyeken az életét vezette. Izabel Pimentel már alapfokú tanulmányainak vége felé járt, amikor két dolog történt. Az első hidegen hagyta, mert már semmi köze nem volt ahhoz a csupa ránc holttesthez, amely négy hófehér gyertya között feküdt a mindig mocskos függőágyban, és gúnyosan megcsillanó üveges tekintettel fogadta az imát és a cigaretta füstjét, amelyet ezzel egy időben fújt felé az öreg baniwa varázsló. Az öreg Pedro meghalt, miután több eredménytelen műtéttel apránként csonkolták a jobb lábát. A homokibolhák által okozott egyik kelés elfertőződött, és Andreotti atya, aki a második világháborúban az olasz hadsereg orvosa volt, úgy látta, elüszkösödik a lába. Rögtön bevitette az öreg Pedrót Sa~o Gabriel da Cachoeira kórházába, és egy katonaorvos szakértelmével megműtötte azt a püffedt, rothadó duzzanatot; biztatóan vállon veregette a beteget, de az a vízzel kevert etilalkohol bűzétől átjárt hangján közölte vele, hogy semmi értelme nem volt a beavatkozásnak, mert nemsokára úgyis meghal, és kiűz valakit a holtak kunyhójából, akiből majd páncélos harcsa lesz az Uaupés folyóban. Az öreg Pedro katolikus volt, mégis hitt abban, hogy halála után meg kell verekednie egy helyért a holtak mindig túlzsúfolt kunyhójában, és akit kizavar onnan, az páncélos harcsává változik, és bedobják az Uaupés folyó vizébe. Az öreg Pedro nem akart se a mennybe, se a pokolba, vagy akár a tisztítótűzbe jutni, mindenáron be akart kerülni a holtak kunyhójába, ahol kedvére ihatja tovább a vízzel kevert etilalkoholt a tökkobakból. Egy hétbe telt, amíg az öreg Pedro elérte, amit akart, Izabel Pimentelt pedig elvitték Sa~o Gabriel da Cachoeira kórházába, ahol Lúcia nővér társaságában, kelletlenül végigimádkozott egy egész rózsafüzért a halott mellett. Az anyja is ott volt, fecserészett az asszonyokkal, és újabb kapcsolatokra tett szert, hogy növelje a friss tojások vevőinek körét. Az öreg Pedro harminchét évesen halt meg, halála nem volt különösebb hatással Izabel Pimentel életére, Maria Pimentelére pedig még kevésbé. Izabel anyja, aki ugyancsak harminchét éves volt, hallani sem akart többé a házasságról, mert úgy gondolta, elég verést kapott már ahhoz, hogy rendes tukán asszony váljon belőle. Izabel Pimentel sem gondolt a házasságra; sokkal inkább az foglalkoztatta őt abban a pillanatban, hogy belemenjen-e abba, amit az iskolában Lúcia anya javasolt neki. Eléggé őrült javaslat volt, de ez tette még vonzóbbá. Lúcia anya, aki a Szent Mihály Misszióban a fogak állapotára ügyelt, azt mondta neki, hogy sárgás, jó állapotban lévő, de egyenetlen és hegyes fogai helyébe kaphatna egy 671

12 műfogsort, csupa fehér, csillogó, hibátlan és szemet kápráztató foggal. Lúcia anya hozzátette, hogy így egészen olyan lenne, mint a városi lányok, s úgy mosolyoghatna, mint azok a lányok a képes újságok fényképregényeiben. Izabel Pimentel szerette volna tudni, milyen érzés lehet a csók, ha valakinek olyan csodálatos fogai vannak, amiket kedvére kivehet és visszatehet. Csókolózhatna foggal és fog nélkül, amit már egészen őrületes dolognak érzett. Izabel egy éjszaka elhatározta, hogy nem alszik, és miközben a békák brekegését hallgatta, egy fényképregényeket tartalmazó újságot lapozgatott a lányok hálószobájába beszűrődő holdvilágban. Minden fogazatot alaposan szemügyre vett. Arra a következtetésre jutott, hogy csak egy őrült nevezheti fognak azokat a szájában lévő agyarakat. Másnap reggel Lúcia anya legnagyobb örömére beleegyezett abba, hogy vadállatias száját emberi szájjá alakítsák át. Ettől fogva minden egyes kihúzott foga után úgy érezte, mintha részese lenne annak a különös folyamatnak, amellyel Isten tekervényes útjain halad előre a világban. De ez az átalakulás nem volt olcsó, igencsak meg kellett fizetnie az árát. Lúcia anya ezentúl Izabel Pimentellel végeztette a legnehezebb munkákat az irtásföldön. Izabel Pimentelnek kellett megdolgoznia azért, hogy az összes tányér és lábas mindig ragyogjon. Izabel mosta fel a templom cementpadlóját, törölte le a port a könyvekről, vasalta ki a ruhákat, hogy szép fogakkal büszkélkedhessen abban a löttyedt üregben, amellyé a szája átalakult. Izabelt kemény fából faragták, nem csüggedt, ha a vágyairól volt szó, és miközben a misszióban rá testált tömérdek munkát végezte, azzal szórakozott, hogy a földre köpdöste azt a maradék vért, ami a torkán lefelé szivárogva sós ízzel töltötte meg a száját. Egy nap Izabel hallotta, ahogy Andreotti atya dühödten veszekszik Lúcia anyával, és őrült, eszement, tébolyult apácának nevezi, amiért sorra húzza ki diákjainak egészséges fogait. Andreotti atya durva hangon mindennek elmondta Lúcia anyát, és Izabel képtelen volt fölfogni, hogy mi a baj abban az őrületben, ha valaki azt akarja, hogy egy iauareté-cachoeirai lánynak, akinek Pimentel a vezetékneve, a városi kisasszonyokra emlékeztető mosolya legyen. Ez egyáltalán nem érdekelte Andreotti atyát, Izabel pedig, aki már tudta, miről van szó, egy szót sem szólt, csak üres tekintettel bámult maga elé, amikor Andreotti atya egyik délután magához hívatta, a térdére ültette, megsimogatta a haját, és azt kérte, hogy ne menjen többé Lúcia anya rendelőjébe. Izabel beszívta a reverenda illatát, le nem vette a szemét Andreotti atya fehér fogairól, és csak ült ott mozdulatlanul, némán, alázatos tartással. Izabel tudta, hogy Andreotti atya is őrült, nemcsak azért, amit akkor és ott neki mondott, hanem azért is, ahogyan a misszióban viselkedett, mindenfelé egy elemes magnetofonnal járt, és felvette azokat a régi énekeket és történeteket, amelyeket maguk a misszionáriusok ítéltek el, mint haszontalan, az ördögtől való dolgokat. Izabel csak azt sajnálta, hogy az atya nem eléggé őrült ahhoz, hogy egy csókot kérhessen tőle. Andreotti atya, mivel pap volt, nem csókolózhatott úgy, mint a fényképregényekben szereplő fiatalemberek, ami megint őrületes dolognak tetszett, mert nagyon szép ember volt, és egyenesen Olaszországból jött. Ezért aztán Izabel úgy kelt fel Andreotti atya térdéről, mint egy öleb, igazgatva a simogatástól összeborzolódott hajzatát, és továbbra is eljárt Lúcia anya kezeléseire. Végül az első olyan karácsonyon, amikor 672

13 Izabel Pimentel anyja nem kapott verést, Lúcia anya minden eddiginél őrültebb dolgot művelt, mert a Brazil Légierő egyik C 47-esével szállíttatta Manausból Iauareté-Cachoeirába Izabel műfogsorát. A műfogsort finom ezüstpapírba csomagolták, és egy digitális ébresztőóra színpompás dobozába tették, amelyet Izabel még sokáig őrizgetett, mert a rajta lévő szép színes képen egy mezőn fekvő japán lány láthatólag éppen felébredt a digitális ébresztőóra hangjára, és kivillantak gyönyörű fehér fogai. Az éjféli misén Izabel szája olyan elbűvölő volt, amilyen csak lehetett, amikor belépett a templomba és az összes lány irigykedve figyelte a mosolyát. A bosszús Andreotti atya úgy nézett Izabelre, mint egy félresikerült rendőrségi robotképre, mert a fogak már-már szemérmetlenül villantak elő a lány prekolombián mosolyra húzódó szájából. Tisztában volt azzal, hogy őrült dolog egy műfogsort illetlennek tartani, mégis különösebb kommentárok nélkül ez az általános vélemény alakult ki az egész misszióban, különösen a fiúk között. A lányok többnyire Izabel Pimentel új fogairól álmodtak, a fiúk azonban kimutatták egyértelmű nemtetszésüket. Nyilvánvaló volt, hogy Iauareté-Cachoeirában egyetlen olyan, a Pimentel nevet valamennyire is tisztelő fiú sem akadna, aki ilyen fehér fogakat megcsókolna, vagy elvenne feleségül egy olyan szájat, amely bármelyik pillanatban olyan üresen tátongana, mint egy öregasszony szája. A fiúk fejében az járt, hogy ezekkel a fogakkal csókolózni olyan lenne, mintha Lúcia anyával csókolóznának, amit szívesen megtettek volna, ha nem kellett volna szembesülniük a bűn szörnyű érzésével. Izabel Pimentelt hamarosan egy Pimentel családhoz sem hívták meg vendégségbe, ami elmondhatatlanul őrült dolog volt. Ezért Izabel Pimentel töprengés nélkül elfogadta Lúcia anya ajánlatát, hogy menjen a manausi Szaléziánus Kollégiumba dolgozni, mert ott egy műfogsornak senki nem tulajdonított fontosságot. Két héttel később Izabel Pimentel felszállt a Brazil Légierő C 47-esére, kezében batyuba kötött ruháival és a Capricho című újság egy régi számával. Andreotti atya felment a gép fedélzetére is, hogy Izabel Pimentelt a parancsnok gondjaiba ajánlja, és felszállás előtt, amikor a repülőgép motorjai már felbőgtek, megsimogatta a lány haját, és az arcára kiülő elégedetlen kifejezéssel azt mondta neki, vigyázzon magára, ne hagyja, hogy bántsák, és mindig jusson eszébe, hogy olyan lány és olyan állampolgár, akinek jogai vannak, még akkor is, ha egy baniwa indián, az elhunyt Pedro Pimentel lánya. A MÁSIK HOLTTEST Alfredo Silva, egy huszonöt éves, alacsony termete ellenére arányos testalkatú, félénk és ravasz fiatalember, akiben mindig feltámadt a kurázsi, ha éppen nem állt vele szemben senki, és boldogtalansággal töltötte el, hogy a Dögvész becenevet kapta, meghalt, miután megbizonyosodhatott arról, hogy Manausban mindenki őrült. Dögvészt kerítették utoljára horogra a kivonuló rendőrök, amikor éppen sörözött a Japiim egyik biliárdtermében. Felállt, hogy könnyítsen a hólyagján, és a sliccén lévő villámzárat lefelé húzva megindult a biliárdterem mögött húzódó üres telek felé, amikor észrevette, hogy a katonai rendőrség két szürke gépkocsija áll a sarkon, és az egyikből éppen kifelé kászálódik az a gaz- 673

14 ember Frota rendőrfelügyelő, aki már nemegyszer fellógatta őt gúzsba kötve, és jegelte a tökeit, még akkor is, ha már elmondta, amit tudni akartak. Frota rendőrfelügyelő őrült figura, gondolkodott el Dögvész, apró kis emberke, mégis nagyon kellemetlen tud lenni, féktelen és kíméletlen, amikor a többi zsaruval együtt kihallgatást vezet, de azonnal nyájas képet vág, ha megjelenik egy ügyvéd, vagy egy jobb család csemetéjéről van szó. Amikor Frota rendőrfelügyelő és Dögvész összeakad valahol, az az átkozott zsaru mindig előveszi a legrosszabb formáját. Frota rendőrfelügyelőnek ugyanis az a fixa ideája, rendőri tapasztalatainak legfőbb summázata, hogy a manausi bűnözés minden problémája megoldható azzal, ha Dögvészt lefogatja és alaposan elvereti. A felügyelőnek ez a rögeszméje egyre kínosabb volt Dögvész számára, ugyanis nem történhetett olyan bűntény vagy rablás a városban, hogy ne őt kapcsolják le elsőként, s miután alaposan helybenhagyták, minden különösebb magyarázat nélkül szabadlábra helyezzék, s mindez csak azért történt, mert Frota rendőrfelügyelő a legjelentéktelenebb tyúklopást sem volt képes eredményesen felderíteni. Dögvész még ezt a bosszantó gúnynevet is Frota rendőrfelügyelőnek köszönhette, aki naponta így emlegette őt a különböző újságoknak adott nyilatkozataiban. A Szabad Kereskedelmi Terület őrült világában pedig a rendőri hírek rovata volt az újságok egyetlen rendesen működő rovata. Dögvész aki a Vivaldo Lima stadionban működött zsebesként akkor vált valódi hírességgé, bár erre nem szolgált rá igazán, amikor a Manausban megrendezett Eucharisztikus Kongresszus egyik ünnepi eseménye során egy teljes papi díszbe öltözött apostoli nunciust akart megszabadítani az irattárcájától. A terv hamvába holt, mert egy izgága diakónus rajtakapta, és bekasztlizták. Az újságíróknak azt mondta, hogy azért akarta elvinni a nuncius tárcáját, mert azt hitte róla, hogy ő a pápa, akiről köztudott, hogy nagy hatalmú és nagyon gazdag ember, ugyanis az övé az összes templom, és minden keresztelő, házasság és kilencnapi ájtatosság jövedelméből részesül. Dögvész ennél őrültebb dolgot nem is mondhatott volna, mert a pápák nem szoktak a Vivaldo Lima stadionban sétálni, még kevésbé olyan műanyag irattárcával, amelyben húsz darab egycruzeirós bankjegy lapul. A nuncius nagyon jó ember volt, és megbocsátott Dögvésznek, amikor személyesen ment el a rendőrkapitányságra, hogy bejelentse a rablást, s amikor megbocsátott neki, azt mondta, hogy egy ilyen egészséges fiatalembernek, mint a Dögvész, nem kellene irattárcákat lopkodnia egy apostoli nunciusról, akiről azt hiszi, hogy ő a pápa. A nuncius huszonnégy óráig bent tartatta Dögvészt a fogdában, és ajándékba adta neki azt a pénzt, hogy új életet kezdhessen, amikor kiengedik. Dögvész emiatt annyira megneheztelt, hogy megesküdött, soha többé nem lop semmit egyetlen apostoli nunciustól sem, még ha úgy néz is ki, mint a pápa. Nem koldus ő, hogy beleőrüljön a boldogságba, mert megdobták húsz darab egycruzeirós bankjeggyel. Az biztos, hogy Dögvészből híres ember lett, még a Veja magazin lapjain is megjelent róla egy humoros írás, erről azonban soha nem értesült. Dögvész látta, ahogy Frota rendőrfelügyelő kiszáll a kocsiból, és ordít, hogy emelje fel a két kezét, és maradjon mozdulatlanul, ott ahol van. Dögvésznek nem ment el az esze, hogy egy ilyen parancsnak engedelmeskedjen, leeresztet- 674

15 te a kezét, hogy behúzza a villámzárat félig nyitott sliccén, és máris tisztában volt vele, hogy bármennyire is kellene, csak később vizelhet, ha valami biztos helyre ér. A többiek, akik vele együtt söröztek a biliárdteremben, a földre dobták magukat, és Dögvész már hallotta is, hogy pattognak körülötte a golyók, miközben egy tocsogó felé iszkolt, ahol két öregasszony ruhát mosott, és ijedten óbégatott. Dögvész belebukott egy árokba, és érezte, hogy sötétlila Levi s farmere csupa lucsok lesz. Dögvész nem szeretett lucskosan járni-kelni, ezért még jobban megharagudott Frota rendőrfelügyelőre. Két órával később Dögvész meghal, s ez alatt az idő alatt arra sem jut ideje, hogy nyugodtan kiürítse a hólyagját. Ezért is találják a konyha egyik sarkában félig ülő helyzetben lévő testét nagy vér- és vizelettócsa közepén. Mielőtt átcsörtetett volna a konyhakerteken keresztül addig a házig, amelyben rajta kívül még ott élt a szeretője, akit az újságok csak Potirának, az Indián Lánynak, Diacuínak vagy Izabel Piradának neveztek, valamint két társa, Estifecske, egy minden hájjal megkent besurranó tolvaj, aki a Remedios oldalában tevékenykedett, meg Öreglyuk vagy Zónalédi, egy nőimitátor, aki taxisofőrök kirablására specializálódott, Dögvészt már eltalálta az első puskagolyó, amelyik jókora darabot kiszakított a bal combjából. Nem tudta, hogy Estifecskét és Zónalédit már lakat alá tették, és Potira élettelen teste, amelyet átjártak a golyók, átlósan hever a szoba közepén, és csak az a citromsárga bugyi van rajta, amelyet tőle kapott, és olyan jól állt neki. Catarro azt sem tudta, hogy a katonai rendőrség és a rendőrség mintegy száz ember bevetésével megkezdte a Nagy Zóna Hadműveletet, amelynek során a Japiim kerületet teljesen körbefogták és átfésülték. A kommandósok és a zsaruk már negyvennyolc órája tevékenykedtek, őrült kíváncsiságot ébresztve a kerület lakóiban, akiknek békés tevékenységét alaposan fölforgatták a csapatmozdulatok és az összecsapások, és úgy érezték magukat a Nagy Zóna Hadművelet közepette, mintha valamiféle népünnepélyben vagy az ördög tudja, miben vennének részt. A Nagy Zóna Hadművelet Frota rendőrfelügyelő legújabb dobása volt. Elérte a közbiztonsági államtitkárnál, hogy a katonai rendőrség egy zászlóalja ostromgyűrűbe zárhassa a Japiim kerületet, mert egy éjszaka megálmodta, hogy ott, a fa- és szalmakunyhók között rejtőznek azok a gonosztevők, akik az Amazonasi Isagawa Rádiógyár pénzszállító autója elleni rablótámadást végrehajtották, és közvetlen közelről lelőtték a gépkocsi ágrólszakadt vezetőjét, egy Tres Coraco~esból, Pelé szülőföldjéről érkezett fiút, aki egy őrült pillanatában úgy döntött, hogy Manausba jön, és munkájával hozzájárul a Szabad Kereskedelmi Terület fejlődéséhez. Kegyetlen bűntény volt, és már a huszadik olyan rablótámadás egy hét alatt, amely halálos áldozatot követelt, felháborította az egyszerű embereket és nehéz helyzet elé állította a rendőrséget. Nyilvánvaló, hogy sem Dögvésznek, sem Potirának, az Indián Lánynak, sem Estifecskének, sem Zónalédinek nem volt semmi köze az Isagawa pénzszállító kocsija elleni rablótámadáshoz. Efelől Frota rendőrfelügyelőnek sem volt kétsége. De egy olyan városban, ahol a körülményekhez képest több rablótámadást követnek el, mint New Yorkban, és csak a Szabad Kereskedelmi Terület őrült lakói ragaszkodnak ahhoz, hogy békés városnak nevezzék, csupán egy nagyszámú ˇ 675

16 résztvevővel végrehajtott hatásos erődemonstráció segítségével lehet megnyugtatni a lakosságot, és kicsikarni a kormánytól munkájának valamiféle elismerését. A Nagy Zóna Hadműveletnek következésképpen szimbolikus jelentősége volt. Frota rendőrfelügyelő a tragikum dramaturgiájának alkalmazásával metafizikai szintre emelte a rendőri munkát. A rendőrfelügyelő őrültségét mutatja, hogy nem gondolt valami hasonlóra már korábban, leginkább akkor, amikor néhány bűnöző elem arra az elképesztő merészségre vetemedett, hogy betörjön a közbiztonsági államtitkár házába, és ékszereket, pénzt, színes televíziót és egy 120 wattos erősítőt vigyen el onnan. Alfredo Silva, mielőtt ennek a semmitmondó névnek a helyébe lépett volna a jól hangzó Dögvész név, jóravaló legény volt, aki fekete csizmát, sötétlila Levi s farmert, tarka hongkongi inget és napszemüveget viselt. Az egész Japiim kerületben, ahol azóta élt, hogy megérkezett Manausba, a fiatal emberek között egyedül ő viselt csizmát és napszemüveget. Tudomása szerint tényleg az egyetlen volt, és ez számára a nagyvárosi életformával való tökéletes azonosulást, és ezzel egy időben a férfiasság kifejezését jelentette. Úgy gondolta, hogy a munkaadója, a hadsereg egy nyugdíjazott őrnagya szemében, aki egy vagyonőrző szolgálatot vezetett és őröket biztosított bankoknak és lakóházaknak, a csizmát és a napszemüveget tökéletesen igazolja az a nagyképű és nyegle viselkedés, amelyre rászokott. Bár az őrnagy arcán mindig valamilyen gyűrött, másnapos kifejezés ült, e mögül az idült fejfájásra utaló kifejezés mögül ugyanaz a lelkialkat sejlett fel, amelyet a csizma és a napszemüveg kifejezett. Egy napon mégis csizmástul, napszemüvegestül kitették, mert szolgálat közben elaludt, és nem vette észre, hogy feltörték a kínai tulajdonos Opala Caravanját az importcég telepén, ahol éjszakánként őrködött. Ez az igazságtalanság végtelenül felháborította, nem annyira azt a nyomorúságos bért sajnálta, amit azért kapott, hogy egész éjszaka le nem hunyja a szemét, miközben a fülével az elemes rádióra tapad, amelyben csöpögős dalokat hallgat a műsorvezető nyálas szövegének kíséretében, hanem hogy nem hordhatja többet azt a 38-as Taurus revolvert, amelyet néha megpörgetett az ujján, miközben barátaival sörözött a biliárdterem asztalánál. Azt is sajnálta, hogy a váll-lapos, világoskék egyenruhával és a puha nappa-bőrből készült egyensapkával együtt elveszítette a törvény képviselőjének a státusát is, amelytől annyira tűzbe jöttek a Guarani mozi éjféli előadására, a mindenre képes vézna kínaiakat felvonultató karatefilmekre beülő lányok. Egyenruhában ő is mindenre képes volt a lányokkal, és egy karatefilm közben ismerkedett össze azzal a lánnyal is, akinek sima szálú haja és csodálatos fogsora volt. Őrületes nőszemély volt, aki állandóan azt hajtogatta, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és még olyankor is ezt mondogatta, ha valami balhéba keveredett A Vadember nevű diszkóban, amely a legforgalmasabb és legzűrösebb bordély és az éjszakai élet legfőbb szentélye volt a Százezernyi Kurva Szabad Zónájában. Tényleg őrületes volt, és Dögvészt végül teljesen levette a lábáról. Kicsit golyós is volt, majd megveszett azért, hogy csókolózzon, noha az életben még nem csókolózott senkivel. Senki nem akart egy cafkával csókolózni, ráadásul olyan cafkával, akinek műfogsor villog a szájában. Dögvész akkor komolyan kiakadt, amikor a lány mindenáron csókolózni akart vele, és azt mondta, nem 676

17 ment el az eszétől, hogy fogatlan ribancokkal csókolózzon. A dolog komolyra fordult, és Dögvész alaposan ellátta a baját, csak azért nem nyuvasztotta ki egészen, mert a szomszédok a lány segítségére siettek, és szétválasztották őket. Ettől fogva szenvedélyesen pofozta a lányt, aki ezt láthatólag nagyon élvezte. A Vadember nevű bordélyban mindenki csak úgy ismerte, Potira, az Indián Lány, és azt beszélték, hogy tényleg indián. Dögvészt azzal húzták a biliárdterem sörözőjében üldögélő barátai, hogy elmehetne az indiánvédő szervezet, a Funai alkalmazottjának, de ő föl se vette, mert halvány fogalma sem volt arról, mivel foglalkoznak a Funai alkalmazottjai. A Potira, az Indián Lány meglépett a Szaléziánus Kollégiumból, és elment betanított munkásnak a Sayonara Eletrônica hangkazetta-összeszerelő üzemébe. Ettől a munkától teljesen kifordult magából. Potira, az Indián Lány őrületes dolognak érezte, hogy egy ilyen műfogsorral nyolc órát tölt egy neonfénnyel megvilágított, drótrácsozattal felosztott szűk teremben, amelybe két ventilátor pumpálja a meleg levegőt, és nyomtatott áramkörök végtelen sorába tranzisztorokat forraszt vagy kazetták csomagolását tűzi össze műanyag rögzítőpecekkel. A munkaidő végeztével minden dolgozónak át kellett haladnia a biztonsági zónán, ahol a biztonsági szolgálat emberei ellenőrizték, hogy nem visznek-e ki valamit a gyárból. Potirának igen hamar elege lett abból, hogy az őrök naponta végigtapogatják az alsófelét, nem dugott-e el valahová egy tranzisztort. Vett magának egy rövidke japán brokátruhát, és egy taxisofőr tanácsára, aki egyébként az első ügyfele volt, és busásan megfizette a szolgálatait, eljárt A Vadember diszkóba. Potira, az Indián Lány úgy gondolta, hogy őrült dolog volna továbbra is a Sayonara Eletrônicánál dolgozni, ahol nyomorúságos havibéréből a napi betevőre is alig futja, amikor éjszakánként egy menettel a napi betevő többszöröséhez jut hozzá, s akár tízszer annyit is megkeres, mint az az ínséges fizetség, amit azok a gazemberek adnak neki. Ez idő tájt találkozott Dögvésszel, aki mióta ellopta az apostoli nuncius tárcáját, közismert figura volt, és azokat a kiskölyköket felügyelte, akik a Guilherme Moreira utcában pornókazettákat, hamis Cross tollakat és péniszerősítő krémet árultak a turistáknak, akik a külföldi termékeket árusító boltokat járták. Dögvésznek jól ment a Szabad Kereskedelmi Területen folytatott kereskedés, tekintélyes haszonra tett szert a tollak, a Vick Vaporub vágyfokozó krém, leginkább pedig a videók eladásából, mert ez utóbbiak pornográf magazinokból kivágott fényképekkel teliragasztott kartondobozában csak egy darab fa volt. Catarro a krémet tíz fittyért vette a tengerészektől, és nyolcvanért adta tovább. Egy hamis videokazettáért akár háromszáz cruzeirót is elkértek, mégis szép számmal voltak olyan turisták, akik lépére mentek, és aggodalmas arckifejezéssel dugták frissen vásárolt Samsonite táskájuk mélyére a kartondobozt. Potira, az Indián Lány Dögvészt életvidám fazonnak tartotta, és sehogy sem értette, miért tiltakozik őrülten az ellen, hogy csókolózzon vele. Dögvésznek annak idején, amikor Manausba érkezett, másképpen alakult a sorsa, mint a lánynak. Amúgy szolid figura volt, még egy citromsárga bugyit is vett a lánynak, és nem szólt bele, mit csinál a ház négy fala között, még 677

18 akkor sem, amikor Estifecske és Zónalédi otthon volt, és megbámulta citromsárga bugyiját meg kúpforma mellét. Dögvész azért jött Manausba, mert már elege volt abból, hogy éjszakánként bozótvágó késsel az egyik kezében és kerozinlámpával a másikban strázsálja a tyúkketrecet, nehogy egy anakonda, ez az ocsmány hüllő, amelyik elképesztő gyorsasággal úszik a vízben, feltűnjön éjjel, és megtizedelje apja jószágait. Évről évre ez történt apja cölöpökön álló házában, amely a Cambixe egyik folyóágának a partján állt, motorcsónakkal néhány órányi útra Manaustól. A folyó minden évben megáradt, és elárasztott mindent, nekik pedig meg kellett emelniük a ház padlózatát, az állatokat pedig lábakon álló ketrecekbe kellett zárniuk, hogy meg ne fulladjanak, vagy meg ne öljék őket a piranhák, az elektromos angolnák és az anakondák. Az apja mindezt a legtermészetesebbnek találta, és soha nem vesztette el a türelmét, mi több, őrült dolognak tartotta, hogy a szociális munkások évente ellátogattak hozzá, mindenfélét ígértek, injekciót akartak beadni, pénzt akartak adni, amit soha nem utasított vissza, és meg akarták győzni arról, hogy jobb lenne, ha a háza a szárazon állna, amit ő teljes képtelenségnek tartott. Dögvész keményen dolgozott, a Vásárcsarnok kocsifelhajtóján banánt rakodott, majd a Ceasa kikötőjében naranccsal teli ládákat rakott halomba, míg végül vett magának egy pár fekete csizmát, egy napszemüveget és egy sötétlila Levi s farmert. De leginkább a Japiim kerület biliárdtermében szeretett üldögélni, ahol egy sör mellett hallgatta a helyi zenét. És ha Istennek valóban kifürkészhetetlenek útjai, ahogyan Potira, az Indián Lány ismételgette megszállottan, akkor ezek számára mindig abba a biliárdterembe kanyarodtak. Frota rendőrfelügyelő panyókára vetett zakóval, kellően lazára kötött olasz nyakkendővel, kigombolt ingéből előtüremkedő vastag szőrökkel pózolt, s egész megjelenése azt bizonyította az újságíróknak, hogy milyen kimerült a negyvennyolc órája tartó diadalmas hadművelet után. Az újságírókat a legkevésbé sem érdekelte előtüremkedő mellszőrzete, sem pedig a kimerültsége, ami hálátlanság a részükről, gondolta a rendőrfelügyelő. De abban biztos volt, hogy az újságírók kitesznek magukért, és az újságok, mindegyik a maga módján, hírt ad a rendőrség sikeres akciójáról. Egy ismerős újságíró odalépett hozzá, és megérintette a vállát, de alig leplezett undorral rögtön vissza is húzta a kezét, mert érezte, hogy a rendőrfőnök inge csupa izzadság. Az újságíró egy üres jegyzetfüzetet tartott a kezében, és éppen azt taglalta, micsoda őrület, hogy Dögvész egy vizelet- és vértócsa közepén halt meg. Azt is hozzátette, hogy Potirának, az Indián Lánynak kúp alakú melle van, és az is kész őrület, ahogy ott fekszik egy citromsárga bugyiban, golyók lyuggatta testtel. Frota rendőrfelügyelő biztos volt benne, hogy az ehhez hasonló hadműveletekre évenként sor kerülhet, ami kimozdíthatja a holtpontról a rendőrséget. Az újságíró egy pasztellal megrajzolt indiánra emlékeztetett, gunyoros szájáról és sárga szeméből egy csöpp értelem sem sugárzott. Manaus legkiválóbb bűnügyi újságírója volt, és a rendőrségi híreket tartalmazó oldalakat valóságos vezércikkekkel töltötte meg, amikor a rendőrök felszereltségének hiányáról, vagy az igazságszolgáltatás kétséges jóindulatáról írt, amellyel kezére játszik a gazembereknek, álságos habeas corpusszal kiengedi a kezéből a rablókat és a gyilkosokat. Annak, aki ezeket a cikkeket 678

19 olvasta, az az érzése támadt, hogy szerzőjük olyan valaki, aki imád mindenkibe belekötni, ennélfogva komplett őrült. Frota rendőrfelügyelő egyfolytában azon mesterkedett, hogy halálosan fáradtnak mutassa magát, de egyre üdébb és frissebb lett, az izzadságot tovafújta az a lágy szellő, amelyben ide-oda hajladozott a vékony törzsű dinnyefa, amelyről egy katonai rendőr szeretett volna leverni egy érett gyümölcsöt, amelyet összevissza rágtak a kék tangarák. Az újságíró azt firtatta, hogy nem álltak-e a banditák valamilyen kapcsolatban a kábítószer-kereskedőkkel, amire válaszul Frota rendőrfelügyelő bosszúsan odamordult, hogy két ilyen balféket még málhás öszvérnek sem használt volna egy magára valamit is adó kolumbiai. Frota rendőrfelügyelő végigtörölte zsebkendőjével amúgy már tökéletesen száraz nyakát, és abban a pillanatban úgy érezte, ő a legnagyszerűbb ember a világon. Annyira eltöltötte a saját nagyszerűségének érzése, hogy azt már nem lehetett ép ésszel kibírni. Mintha az ember böfögni akarna, de nem tud, ezért csendesen el is vonult, amikor a fényképészek villanófényeikkel megtöltötték a szobát. Frota rendőrfelügyelő azon morfondírozott, micsoda őrületes dolog is az, hogy az indián Potirának kúp alakú a melle, és műfogsora van, nem is beszélve arról a citromsárga, csupa csipke bugyiról. Dögvész nem érezte, hogy a puskagolyó kiszakít egy darab húst a bal combjából, azt hitte, hogy egy kákába akadt bele sötétlila farmerja, és oda sem nézett, nehogy látnia kelljen a csupa sár kettős tűzést. Mihamarabb haza akart érni, hogy jól megtépje Potirát, bár nem tudta, miért. Nekiveselkedett, hogy egy ugrással a hátsó lépcső tetején teremjen, amikor több ütést érzett a hátán, amitől még inkább úgy érezte, majd bevizel. Szomjúság gyötörte, bement a konyhába, ahol az agyagkorsó volt, s közben arra gondolt, micsoda őrültség, hogy Potira, az Indián Lány állandóan arról beszél, Isten útjai kiszámíthatatlanok. Mindig különös dolgokat mondott, hetet-havat, minden őrültséget összehordott, mint akkor is, amikor őt agyba-főbe verték a rendőrségen, és a lány viselte gondját, árnikát tett a sebeire, és azt mondta, nem szabadna hagynia, hogy a zsaruk így bánjanak vele, mert neki is vannak jogai, ugyanolyan állampolgár, mint a többi, bár az apja csak egy mocsárlakó, akinek minden évben elönti az ár a házát. Egyáltalán nem értette, mire akar Potira kilyukadni, azt hitte, csak beszél, hogy beszéljen. Dögvész leült a konyha sarkába, a teste féloldalra nyaklott, és valami nagy fáradtság áradt szét benne. Úgy érezte, nem tudja tovább tartani a vizeletét, elengedte magát, hagyta, hadd folyjon végig a nadrágján, a lába égett, a háta égett, és csak úgy folyt róla a verejték. Az agyát teljesen lefoglalta egy gondolat, az járt a fejében, hogy micsoda őrületes csaj ez az indián Potira, mert ha Isten útjai kiszámíthatatlanok, akkor nemcsak girbegurbák az útjai, hanem nem vezetnek sehová sem. PÁL FERENC fordítása 679

20 MONA HØVRING A vén bánattól búcsúzunk Lankad a kedvünk a szív iránti hódolat oda csak bosszankodunk miatta, s bár nagyjából még engedelmeskedik, végeredményben nem hiszünk a testnek, csak csontoknak, és ízületeknek, a kedvünk már oda, mostantól csak napsütést akarunk, vágyaink netovábbja egy csodagyógyszer, most az egyszer csekélyebb a bánat és társalgunk, mint sakkozók, a ledöntött bábuk felett. Dialektikus állapotok Feláll mellőlem, már csak a reklám szól, bágyadt félálomban próbálom ernyedt testem életre kelteni: Izmaim gyötröm, pumpálom a vérem, tüdőm szellőztetem. Arra gondolok, hogy szerte a világban a nép azon szorgoskodik, miként lopja vissza a learatott gabonáját. 680

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban James Fraser (1886-1938) Senki nem vette észre, milyen királyi küzdelem folyik a könyvtár sarkában ülő fiatalember szívében. Azon a délutánon már harmadszor

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián

Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián Kovács Laura 8. o. Nick, Dózsa köz 3/a. Répcelaki általános iskola Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián Hittan pályázat Szent Mártonról sok festmény készült. Leggyakrabban

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo)

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo) Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) Ó, Fortuna, mint a Luna egyre-másra változol: majd nagyobbodsz, majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor: gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

A bölcsesség otthon: szülők és gyerekek

A bölcsesség otthon: szülők és gyerekek A bölcsesség otthon: szülők és gyerekek Lekció: Lk. 15.1-3, 11b-32/Textus: Péld. 4.1-6, 17.6, 20.29, 13.24, 19.18, 23.13-16, 20.11, 22.6, 17.21, 17.25, 19.13, 20.20-21 2013. okt. 13. A bölcsesség otthon.

Részletesebben

Általános iskolás kategória

Általános iskolás kategória Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával

Részletesebben

Január, a polgári év elsõ hónapja tehát a Vízöntõ csillagkép nevét viseli. A régi magyar neve pedig Boldogasszony hava, mert eleink az év elsõ hónapját Szûz Máriának szentelték. A keresztény (katolikus)

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat:

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat: 1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: Ez a kancsal fény már a lélekben készülődő robbanás felé utal, annak közelségét jelzi (Kiss Ferenc) Mutassa be az öntudatlan lázadás gesztusát Kosztolányi Dezső

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10.

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT Lekció: Márk 10. Alapige: Márk 10,45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

Részletesebben

Egy pokoli házasság. (Rm 7:1-6) Suhai György. Balatonszárszó, 2014.03.19.

Egy pokoli házasság. (Rm 7:1-6) Suhai György. Balatonszárszó, 2014.03.19. 1 Egy pokoli házasság (Rm 7:1-6) Suhai György Balatonszárszó, 2014.03.19. Mindannyian egy tökéletes társra vágyunk! Na de úgy valaha is igazán belegondoltunk már abba, hogy milyen lehet egy tökéletes társsal

Részletesebben

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt.

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. TAVASZI SZÜNET (Mid Term Break) Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. Az ajtóban apám várt könnyes szemmel, Ő át tudta élni mélyen a gyászt, Szegény

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1

Ikon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1 bencsik orsolya Ikon figyeltem anyámat. ha eljön az idő, bemegy a kamrába. a rossz lábú asztalról fölveszi a zöld tálat. a zsákból merít egy bögre kukoricát, két bögre búzát. összerázogatja. - - - - -

Részletesebben

Hamis és igaz békesség

Hamis és igaz békesség Hamis és igaz békesség Lectio: Jer 1,1-15 Textus: Jer 1,14 A lelkipásztor így szólt egy asszonyhoz: - Asszonyom, szokta önt kínozni a Sátán? - Engem? Soha! - No, akkor ez annak a jele, hogy ön még a Sátáné,

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura

Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura Javítókulcs Szövegértés A gyűrűk ura Anyának szülinapja van. Az egész Szabó család a közeli étterembe megy ünnepelni. A kilencéves Tóni örül az ünnepi ebédnek, a tizenhat éves Péternek nincs kedve hozzá.

Részletesebben

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA

VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA VETTE AZ Ő NÉPÉT GOBBY FEHÉR GYULA Csonka András tudta, hogy az ő családja Békésb ől származik. Azt is tudta az édesanyjától, hogy Pósa Jánosék anyai ágon rokonaik. De nem volt biztos benne, hogy Dankóék

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész)

Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész) Fejezetek a Szabadon játékosan örömmel című kiadványunkból (7. rész) NYÁRI lehetőségek az Óvodában 1. rész Fogjuk fel az óvoda nyári életét úgy, mintha táboroznánk! A legsivárabb lakótelepi óvodában is

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

ŐRIZZ, URAM! Lekció: 1Sámuel 24,1-9

ŐRIZZ, URAM! Lekció: 1Sámuel 24,1-9 Pasarét, 2011. szeptember 4. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza ŐRIZZ, URAM! Lekció: 1Sámuel 24,1-9 Alapige: 1Sámuel 26,23-25 Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

bibliai felfedező Olvasd el: Lukács 23:1-26, és 32-43

bibliai felfedező Olvasd el: Lukács 23:1-26, és 32-43 Írd ide az adataidat! Neved: Korod: Születésnapod: Címed: Telefonszámod: e-mail címed: Aki javítani szokta: Bibliaismereti Feladatlap bibliai felfedező 1. TörTéNET: Jézus halála Olvasd el: Lukács 23:1-26,

Részletesebben

humorpakk10.txt 2 nő beszélget

humorpakk10.txt 2 nő beszélget 2 nő beszélget humorpakk10.txt 1. Szia! 2. Szia! 1. Mi van? 2. Zűr. 1. Veled? 2. Nem. 1. Hanem? 2. Hallgatsz? 1. Hallgatok. 2. Esküdj! 1. Esküszöm! 2. Válnak. 1. Kik? 2. Olgáék. 1. Ok? 2. Rájött. 1. Olga?

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Bauer Henrik építész: Szociáltechnika.

Bauer Henrik építész: Szociáltechnika. Bauer Henrik építész: Szociáltechnika. (Családi otthon. 1.) Nem tudom sikerült-e ily című első közleményemben*) ennek az eszmének elég világos képét vázolnom. Mindenesetre célszerű lesz tehát a szónak

Részletesebben

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és Negyedik fejezet Az a nap, az a szörnyű nap volt az utolsó napom az óvodában. Soha többé nem láttam a kedves szőke óvónénit és a szivárvány minden színében pompázó játékhegyeket sem. Apát sem. Sőt, anyát

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett Harmadik lecke - Hol a koffer? -A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. -Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő. Zokni,

Részletesebben

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER 1 KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor

Részletesebben

Advent 3. vasárnapja 2015. december 13. VÁRAKOZÁS

Advent 3. vasárnapja 2015. december 13. VÁRAKOZÁS Advent 3. vasárnapja 2015. december 13. VÁRAKOZÁS Simeon várakozása (LK 2,21-40) 21Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte,

Részletesebben

októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik

októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik 1989 októberében, amikor a megosztott Európában politikai változások vannak folyamatban, Leo Kleinschmidt a feleségével, Gizellával a barátaihoz utazik egy kölcsönből vásárolt, kissé túl hivalkodó gépkocsiban,

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Morajló tenger Bíró Krisztina 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! 1. rész - Úttalan utakon (2006-2008) HA MEGLÁTOM... Ha meglátom sötét árnyak Heves táncát bennem, Nyögve kiáltok távolba De senki

Részletesebben

32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás vértanúját

32 késszúrással ölték meg Brenner János atyát Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás vértanúját OSSERVATORIO LETTERARIO *** Ferrara e l'altrove *** Magyar nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese http://www.osservatorioletterario.net - http://xoomer.virgilio.it/bellelettere/

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben