XXV. évfolyam 2. szám december katalóniai különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja. A nagy utazás. Élménybeszámolók. Viva Catalunya!

Átírás

1 XXV. évfolyam 2. szám december katalóniai különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja A nagy utazás Élménybeszámolók Viva Catalunya!

2 Demjén József: Lectori salutem! Különleges lapszámot tart a kezében a Kedves Olvasó. Nagyon találó és eredeti módon azt a címet is adhatnánk neki: Változatok egy témára. Nem is valótlan a cím. Egy kollégiumi kirándulás történetét követhetjük nyomon a következő oldalakon. Egy út több szemszögből. Remélem, nem lesz unalmas olvasmány! Már azért sem, mert ahogy a régi latin mondás tartja: Si duo faciunt idem, non est idem! (Ha ketten ugyanazt teszik, az nem ugyanaz!) Tehát ha ketten ugyanarról írnak Jó szórakozást kívánok! A Főszerk. Jó Andrea: Az együttlét öröme. Nyári tábor Katalóniában avagy milyen volt veletek! Az ablakon keresztül besüt az őszi napsugár. Nézem a nyári fotókat, és olyan messzinek tűnik minden a kezdethez képest Körülbelül egy évvel ezelőtt született meg az ötlet (bár ha a szívemre teszem a kezem, akkor már rég dédelgetett álom volt Spanyolország), és bár sokan szelíd mosollyal jutalmazták, azért érdemes az embernek bíznia az álmaiban! Kreativitás, alkotás; motiváció, lendület, munka nélkül nincs! Ösztönözni akartunk és csodás élményt adni a befektetett energiáért cserébe! Közösségfejlesztés, kompetencia alapú oktatás a modern pedagógia alkalmazott módszerei. Hogyan lehet egy heterogén szerkezetű 500 fős kollégiumban Montseny: Ilyen házakban laktunk megmozgatni minimum 30 embert és folyamatosan fenntartani az érdeklődését, a lelkesedését, nagy kihívás volt?! Miközben megízleltétek a spanyol nyelv dallamát, bekukkantottatok Gaudí álomvilágába, együtt énekeltétek Csonka tanár úrral az Al vent katalán dalt, és önkéntes munkaként kukakommandóztatok, ajándékokat csomagoltatok a Gyermekotthon árváinak, valami a szívetekben megszületett. Az elvetett mag kezdett kihajtani. Új barátságok születtek a koleszon belül, a katalán diákokkal, és ekkor még el sem indultunk Pillanatképek suhannak át a fejemben: Szász Timi csodás turrónja, a Zorán alkotta Indexünk, Ricsi Mikulás, állandó jobb kezeim: Saci, Hanna, Szedjani, Kosztka Péter, Galambosi Gábor segítő munkái, Papp Viki tanárnő lelki támogatása és szuper spanyol kurzusai. A katalán estünk hangulata, a lelkes Margot, a finom gulyás, rétes, borocska, Balogh Brigi tánca, Vajk tekerőzése örök emlék marad! A spanyol fal az aulában, amiről lassan már minden információ, plakát félig leesett, jelzi, hogy véget ért a program 2

3 De a történetünk itt még nem ért véget! Hiszen a nyári tábori élmények óh mennyi van! még hátra vannak. Majdnem 5000 km-t utaztunk (ez a jaj része, ígérem legközelebb repülővel megyünk )! Első állomásunk a Garda-tó volt, az első izgalmunk színhelye, ugye Gábor?! A Megnézhetem, milyen a víz? mindannyiunk arcára mosolyt csal! Aztán Milánó. Gyönyörű olasz férfiak, ugye Gyöngyi?! (Az Okos és Sportos!) Aztán este finom hazai koszt a Kavics büfében, és fapados alvás az Ostello Giuvento emeletes ágyain. Reggel ébresztőként Barbi lakatját kutattuk egy olasz szappanoperát előadva! Óh, Nizza! Azúrkék csoda! Szandálmentés a hullámokból, vetkőzés a parkban pizzaevéssel megspékelve. Zoránt majdnem a mekiben hagyva, indulunk tovább Katalóniába! Terveink szerint maximum este tíz órára már meg is érkeztünk volna, ha az a volna nem lett volna Nizza: a strand A buszban fölös energiánkat lekötve, hol szópárbajt vívtunk (nézzünk-e videót, vagy ne), aztán Gizi tanárnő karnagyi vénáját és énekhangját kihasználva énekeltettük a társaságot és láttuk, hogy egyre sötétedik, és a katalán határ még messze. Montseny csodás fekvését aznap nem láthattuk meg. Zuhogó eső, sötét, lankás erdei út, fáradtság, a Hát megérkeztünk! érzés kitörő sóhaja, a Hol az ágyam? türelmetlen kiáltása, és a toporgó kistörpék korgó hasának moraja szinte beleillett volna egy kalandrajzfilm bármely részébe, sőt Walt Disney se alakíthatta volna izgalmasabbra megérkezésünket. Másnap, mint a mesékben, patakcsobogás, erdőillat. Azzal a boldogító érzéssel ébredtem volna, hogy itt vagyunk, ha az evés és ételkészítés e civilizációból kiszakadt JEKA táborban nem napi fiziológiai problémaként jelentkezik. De hát mit ettünk volna mi mormoták, ha szobatársam, Gizi tanárnő elkötelezett szívvel nem elsőként kelt volna fel a táborban?! Reggeli, mosakodás, indulás Montserratba! A naiv lelkes turista lendületével mindent akartunk, ez az egész táborra érvényes volt! Így voltunk képesek rossz sorban állva hinni, hogy megérintjük a Fekete Madonnát, de ha érintés fizikailag nem is volt, lelkileg a kórus csodás énekhangja elért minket! Fotó 1,2,3. több millió! Néha belemerülve, kissé kiszakadva a pillanatból. Megtanultuk megvárni az alkotókat, a csodálókat és a felfedezőket (más szóval a későket ). Aztán jött Kövesi tanárnő kedvenc helye: Blanes. Nekünk ez Ricsivel, hogy hogyan találjuk meg a többieket a stressz levezetéseként egy papagájjal való fotózkodást is beiktattunk, így többször is megcsodálhattuk a botanikus kert különleges növényeit! Este, főzés, főzés, főzés, mosogatás, pakolás. A mesterszakács Gizi tanárnő volt, szárnysegédje Demjén Józsi tanár úr. Konyha = csapatépítés. Aki ott volt, az tudja, hogy ez mit jelent! Activity, dancing, wc-pucolás, wc-használati utasítások, és ágyba dőlés! Másnap patakban lubickolás, napozás, tollasozás, pihi a fűben, és tevékenykedő kezek a konyhában. Meglátogattuk Badalonában a katalán diákokat. Gazpacho, tortilla, vidám hangulat, monocikli, skap (Emília kedvence ), sangría és sok-sok mosolygó emberke! Aztán 3

4 teli hassal nekiindultunk Barcelonának! Sagrada Familia, Güell park, Gaudí! Mesevilág naplementében. Ide vissza fogok jönni, gyertek ti is! Barcelona folytatása másnap nagy feladatokat hozott: gyengélkedők ápolása, séta a városban, és falatozás a piacon. Fiesta az egész városban! Itt kiderült, hogy a vérmérsékletünk azért nem mediterráni Kavarogtunk és nézelődtünk, mert látni, hát, ahhoz az idő urainak kellett volna lennünk de minimum térugróknak, hogy lássunk is valami többet, mint tömeget és épületet. Aztán megnéztük, milyen az ellátás a Hospital de Marban, bevittük vajdaattila gyomorbaciját, és hála Istennek otthagytuk, amúgy is annyiszor ki akart jönni (sőt jött is), Attilát meg hazavittük. Közben Bea tanárnőék megküzdöttek a petárdahaddal, és kissé magas ingerenciának kitett csapatunk meglazult idegállapotban, csendben üldögélve suhant haza az éjszakában szállásunk felé. Utunk alatt a naplónk csak telt, telt versek, lelkes hozzászólások, kiegészítések, rajzok és hangulatjelentések születtek, na meg szószedet elvétéseimből. Utólag beragasztottam a képeslapokat (kiválasztásukban sok köszönet Galambosi képeslapszakértő Gábornak), megmaradt belépőket, és ki-ki hozzáteheti, amit csak szeretne! Utolsó katalán levegőjű napunk a homokos tengerparton telt! Az úszni tudók bálnáztak (na, nem fehérbálna volt ez, kérem), a többiek lábat áztattak és szuvenírgyűjtésbe fogtak, hogy legyen egy katalán táskájuk, pólójuk, mütyürjük, ami bizonyítja, hogy ott jártak. Másnap mindent bepakoltunk, és fájó szívvel, könnyes szemmel elindultunk a luxus birodalmába, majdnem otthagyva Gizi tanárnőt a konyhában Gaudì lakóháza a Güell parkban Sofőrjeink gázt adtak, és irány Monaco! Mint a filmeken, Romi Schneider, Alain Delon Zsani, Vivi, Kriszta, Ricsi, Saci, Reni Tökéletes mosoly, ruha, és a háttér, az azúrkék tenger, Ferrari, és a szippantható boldogság! Forma1 és Tour de France. Montecarlo kimaradt, és a szerencse zsetonját is legközelebb tesszük fel Fortuna asztalára. Megígértük, hogy viszszamegyünk (tudod Gyöngyi!). Genova, szerpentin, éjszaka, fáradtság, kimerültség. És végül Rómeó és Júlia szerelmének városában, Veronában érintettük meg még egyszer a történelmet, és szánkban az olasz pizzával, a fejünkben a katalán emlékekkel indultunk hazafelé. Hogy el ne aludjunk, és nehogy izgalmak nélkül érjen végett az utunk, Velence mellett buszt és sofőrt cseréltünk, és dandy Gyulával robogtunk tovább Budapest felé, hogy magunkba szívhassuk Magyarország illatát (idézet Benkő Beától). Megérkeztünk. Itthon vagyunk. És már nagyon várom az After partyt! Ígérem, amint lesz lehetőség (az Égiek is úgy akarják), ismét lesz nyári tábor Veletek együtt, mert nagyon jó volt együtt lenni! Jó Andi tanárnő 4

5 Szász Tímea: Spanyolországi vakáció Mikor az első megbeszélésen hallottunk erről a csodás utazásról, még csak fel sem fogtuk milyen ajándékot kaphatunk és kaptunk. Sokszor álmodtunk róla, milyen érzés is lehet ott lenni. Az indulás napján mindenki nagyon izgatott volt. Elkészült az első csoportkép, könnyes búcsút vettünk szeretteinktől és már indultunk is a nagy utunkra. A hosszú buszút eléggé megviselt mindenkit, de a gyönyörű látvány mindig kárpótolta. Az első nap Sirmione-ban ébredtünk a Garda tónál. És bár csak egy pár órát voltunk ott, mégis egyből magába zárt minket rengeteg szépségével, és csak arra tudtunk gondolni: maradjunk még! Akkor még nem is sejtettük, hogy ez csak a kezdet. A nap többi részét és az éjszakát Milánóban töltöttük. Meglátogattuk a Milánói Dómot, utána sokat sétáltunk a városban, és elkezdhettük elkölteni az első eurókat. One euro! A második napon gyors pakolás után már útnak is indultunk a hőn áhított Spanyolország felé. Útközben megálltunk Franciaországban egy csobbanásra. Éjjel egy órakor megérkezünk a szállásra. Sötét van, zuhog az eső, hullafáradtak vagyunk, közben meg izgatottak is, de a szállásunkat a csúszós talajtól és a szakadéktól csak gyalog, két elemlámpával tudjuk elfoglalni. A milánói makaróni is már csak pár szelet kenyér volt Milánó: a Dóm az éjszaka közepén. De mint tudjuk, ami késik nem múlik! Az elkövetkező napokban bőven bepótoltuk. Spanyolországban Barcelona maradandó élményt nyújtott számunkra. A Sagrada Familia, a Güell park ahol Gyöngyi és én sikeresen eltévedtünk, a kikötő, Colombus szobra és a hatalmas piac. Csak úgy szívtuk magunkba a rengeteg élményt és információt, így a nap végére természetesen ismét nagyon fáradtak voltunk. Barcelonában és Spanyolországban csodás perceket töltöttünk, de nem maradhattunk ott örökké, így elindultunk hazafelé. Visszafelé Genovában töltöttünk egy éjszakát. Sajnos nem láttunk belőle sokat, mert elég későn érkeztünk meg, és reggel korán indultunk. Hazafelé még beugrottunk Monacóba és Veronába. Monaco elkápráztatott minket szó szerinti gazdagságával. Veronában meglátogattuk Júlia erkélyét, megettünk egy-egy pizzát, és hazáig meg sem álltunk. Persze Velence mellett még gyorsan buszt váltottunk. Kora reggelre meg is érkeztünk Budapestre, és már csak arról beszélgettünk, milyen gyorsan eltelt ez a 10 csodálatos nap. Írta: Szász Tímea 5

6 Csókás Tamás: Spanyolországi nyaralás A tavalyi évben indult a kollégiumban egy pályázat, aminek Ösztönző ösztöndíj volt a neve. Eleinte nagy volt az érdeklődés az út iránt, aminek a jutalma egy tíz napos spanyolországi látogatás volt. A programhoz hozzátartozott heti egy spanyolóra, amit Papp Viktória tanárnő tartott, akinek biztos helye volt a buszon. A buszon még helyet kaptak a tanárok, így például Demjén József és Dezső Attila tanár úr, és gondnokunk, Solti Zsolt, valamint a tanárnők: Jó Andrea, Papp Viktória, Sejben Gizi néni, Benkő Bea, Kövesi Katalin. Az útért még dolgoznunk is kellett a koleszban. Így telt el az előző tanév. Az eredményt az utazók listáját a ballagáson, majd egy este a p7-ben is elmondták zárt körben, ahol egy kis tájékoztatást is adtak az útról. Júniusban elérkezett a nagy nap. Az előtte való napon már nagyon vártam az indulás óráját. Buszunk este 8 órakor útnak indult a társasággal, mindenki nagyon izgatott volt. Én és V. Attila egymás mellé voltunk beosztva, és a csoportvezetőnk erre a tíz napra Demjén tanár úr volt. Este még átléptünk pár határt, aminek mindenki nagyon örült, mert haladtunk az úti célunk felé. Reggelre Olaszországban találtuk magunkat, ahol egy kis tavacskát, a Garda tavat néztük és jártuk körbe. Néhány merész fiatalember meg is mártózott a vízben. (Itt el is késtek egy Miláno: A II. Viktor Emanuel passzázs páran!) Ezután Milánóba vettük az útirányt. Megérkeztünk a tranzitszállásunkra, amit csak pár percig élvezhettük, mert várost nézni mentünk, mindenki a csopvezetőjével. Itt megnéztük a Dómot, a Scala-t és néhány egyéb nevezetességet is. Majd estére visszaértünk a szállásra, ahol játékok sorát játszottuk végig. Éjfél táján mindenki elment aludni. Milánót elhagyva Franciahonban találtuk magunkat. Itt a Riviérán fürdöttünk, méghozzá a tengerben, ami csodás volt. Kis nézelődés után továbbhaladtunk Spanyolország felé. Éjjel esőben foglaltuk el a szállásunkat, és még nem is sejtettük, milyen meglepetések várnak ránk. Azon az éjjelen kiderült, hogy másnap a mi csoportunk készíti a kaját. Megtudtuk a szobabeosztást is, ami a számomra nagyon is megfelelt, mert Attilával és Zoránnal voltam egy szobában. Reggel kelés és kajakészítés volt a sorrend. Monserrat volt az úticélunk, ami egy kolostor a hegyekben. (Itt őrzik a Fekete Madonnát.) Gyönyörű volt. Az elkövetkezendő napokban meglátogattuk spanyol barátainkat is, akik februárban jártak nálunk; vicces volt. Később ellátogattunk Barcelonába is, ahol megnéztük a Stadiont, a kikötőt, a Kolumbusz szobrot, a Güell parkot, a Sagrada Familia-t, amiket a híres Gaudì tervezett. A szent Iván éjszakáját Barcelonában töltöttük, ahol nem maradhatott ki egy rosszullét sem. Na, hát az úgy volt, hogy a szobatársam, Vajda Attila a piacon összeszedett valami ételmérgezést, így őt a kórházba, minket egy kilátóba vittek, ahol megnéztük felülről a kilátást. Majd lefele 6

7 gyalog jöttünk, ami mint utólag kiderült nem volt a legjobb döntés, mert nagyon sok petárdát dobáltak ránk. Közülünk néhányan sírógörcsöt is kaptak ettől. Nagy nehezen elértük a buszt, ahol felhívtuk a kórházat. Odamentünk, kerestünk egy WC-t, majd sok-sok perc elteltével Attilát nagy nehezen kiengedték a kórházból, és visszamehettünk a táborba. Éjjel egy órára értünk vissza, így a buszvezetők pihenőideje miatt másnap csak délben indulhattunk tovább. Reggel felderítettük a lakóhelyünk környékét. A házaktól visszább volt egy patak, amiben néhány okos-ügyes meg is fürdött, hála Demjén tanár úrnak. Eljött az utolsó éjszaka Montsenyben. Mindenki sokáig fent volt, hogy csodálhassa ezt a szép tájat. Az este folyamán még össze is pakoltunk, reggel ki kellett takarítani a szobát, természetesen mi lettünk az elsők, ezért sokat vártunk a többiekre. Reggeli után pakolás a buszba, és go HAZA. Az út hosszú, ezért kis kitérőket is tettünk bele, így Monaco fele indultunk tovább. Monaco a gazdagok városa, itt sok Ferrarival és egyéb csúcs autóval találkoztunk. Szabad program volt, így kimaradhatatlan volt számomra az F1-es alagút majdnem el is késtünk Attilával. Kiderült, hogy ebbe a városba születni kell, nem lehet csak úgy bekerülni. Monaco Ezután az útirányunk Genova volt, ahol egy másik tranzitszállás várt ránk. Ide csak este értünk, de még így is szép volt a kilátás. Reggel adtak egy reggelit, ami nem volt sok. Genova után bekeveredtünk Verona-ba, ahol befizettek minket egy pizzára, ami finom volt és megnéztük Júlia erkélyét, amit Rómeó ostromolt annak idején. De szerencsétlenségünkre nem írhattuk ki a szerelmünk nevét a falra, mert éppen renoválták. Ezután véglegesen hazaindultunk. Mivel az M7-es autópályán jöttünk, Verona: Júlia erkélye Attila és én megbeszéltük Jó Andrea tanárnővel, hogy előbb szállhassunk ki. De előbb egy újabb éjszaka a buszon, amikor szintén alig aludtam, mert nézelődni akartam egy kicsit. A pihenőkön megnyújtóztunk és volt, hogy tornáztunk is. Reggel öt órakor telefonáltam a szüleimnek, hogy jöjjenek le a pihenőhöz, így hat órakor én már otthon húztam a lóbőrt! Ezt a tábort soha nem fogom feledni, mert ez volt életem eddigi legjobb utazása, köszönet érte Jó Andrea tanárnőnek! U.i.: Mindenkinek figyelmébe ajánlom az úti naplónkat, amelyben minden fontos esemény meg van említve. Ez az iromány csak töredéke annak, ami velünk történt, de remélem, hogy segít mindenkinek elképzelni, hogy milyen is volt nekünk ott kint. Sokat tanultam az ottani életről. Érdekes volt látni, hogy hogyan is élnek ott. Remélem sikerül még egyszer kijutnom. Köszönettel: Csókás Tamás 7

8 Galambosi Gábor: Spanyolországi nyaralás Sok munka és fáradság után júniusban kijutottunk Spanyolországba. A nyaralás tíz napon át tartott. Az úton negyvenketten vettünk részt, amelyben több kísérő tanár is benne volt. Írjunk kicsit az útról. Busszal indultunk a kollégiumtól. Az első éjszakát a buszon töltöttük, majd megérkeztünk Olaszországba, egy Sirmione nevű kis városba. Itt pár órát eltöltöttünk, fürödtünk a Garda-tóban. Majd a tavi látogatás után tovább indultunk Milánóba. Itt megszálltunk egy éjszakára. A délutánt Milánóban töltöttük, megnéztük a dómot és még néhány helyi nevezetességet. Másnap elhagyva Milánót a francia Riviérán lévő Nizza felé vettük az utat. Ebéd után meg is érkeztünk Nizzába, ahol fürödtünk egyet a tengerben. Nizzára nem jutott sok idő, mivel szerettünk volna időben Spanyolországba érni. Hátat fordítva Nizzának Spanyolország felé vettük az utat Spanyolország!!!!! Ez hangzott el, amikor éjfél tájékán átléptük a spanyol határt. Hajnalban értünk el Montsenybe, ahol a szállásunk volt. Montseny egy táborozóhely a hegyek között, nem messze Barcelonától. Az első dolog az volt, hogy kipakoltunk a buszból. Miért is ne esett volna az eső? Pakolás után várt ránk egy alvás. Innentől kezdve magunknak főztünk, mindent magunknak készítettünk, mivel egy Jekás táborban voltunk. A következő napokban meglátogattuk spanyol barátainkat, akik még februárban voltak nálunk, a kollégiumban. Az első állomásunk Montserrat volt, amely egy kolostorból és a köré épült látnivalóból állt. Montserrat egyszerűen csodálatos. Hatalmas magasságban, a hegyek ölelésében egy világhírű kolostor, ahol a Fekete Madonnát őrzik. Ezután megnéztük Barcelona nevezetességeit. A Sagrada Familia félkész templomát is végigjártuk. Bár Ruhástól a Garda-tóban száz éve épül ez a híres templom, de ha valaki végig szeretne ülni benne egy misét, még jó húsz évet kell rá várnia. A Sagrada Familia után ellátogattunk a híres Güell parkba. Tudni illik erről, hogy egy gazdag ember, egy bizonyos Güell tulajdona volt, de a tervezője a híres Gaudí. A hullámvonalak, az abszurd figurák, ábrák, szóval minden Gaudí művészetére vall. 8

9 Abban a szerencsében volt részünk, hogy a katalánok nagy nemzeti ünnepén, San Juan napján is ott lehettünk. Ez az év leghosszabb nappala, és ilyenkor a katalánok ünnepelnek is rendesen. Elég furcsa módon Nem tudom, hogy az ünneplésbe miért tartozik bele a turisták petárdával dobálása? Elég szemét dolog. Meséltem már, hogy mi történt Attilával? Barcelonában egy piacon mindenfélét összeevett, majd külön kórháztúrában volt része. Gyomorrontása miatt napokig csak répán élt. De legalább a többiekre gondolhatott volna. Amíg őbelőle jött ki a termék, addig mi az éjszaka közepén vártunk rá, miközben petárdákkal bombáztak minket. Az utolsó Barcelonában töltött napon strandoltunk még egy utolsót, majd megnéztük a Barça stadionját. Sajnos a pályára nem engedtek be minket, de még így is szép látványt nyújtott. Utána pakolás ezerrel, majd irány hazafelé. A magyar hon felé vezető úton megálltunk Monaco államban. Tudni illik, hogy Monaco a gazdagok városa, ahová nem lehet csak úgy betelepülni, hanem csak kihalásos úton kaphatunk állampolgárságot. Persze ha van elég pénzünk. Monaco után buszra fel, majd irány az olasz földön lévő Genova. Itt volt ugyanis a másik tranzitszállásunk. Sajnos ebben a hangulatos városban nem tudtunk nézelődni, mivel éjfélre értünk el a szállásra. Másnap sikeresen elértünk Verona városába, ahol csak egy kevés időt töltöttünk. Megnéztük a híres veronai arénát, majd A Sant Josep piac Barcelonában ellátogattunk Rómeó szerelmi erkélyére. Másnap reggel elhagytuk a tranzitszállásunkat, és végleg hazafelé vettük az utat. Az éjszakát a buszon töltöttük, majd a rákövetkező nap hajnalán megérkeztünk a kollégiumba. Ez a nyaralás nem jöhetett volna létre, ha Jó Andrea tanárnő nem szervezi meg, és ez nagyon nagy munka volt számára. Mivel pályázaton nyertünk pénzt, ezért mindenkinek csak harmincezer forint lett volna az önköltsége, de engem és társaimat még az Arany János Tehetséggondozó Program is jelentős összeggel támogatott. Így juthattam ki hatezer forintból tíz napra. Barcelona, Nizza, Milánó, Sirmione, Monaco, Montserrat még harmincezerért is nagyszerű lett volna, de hatezerért! Persze nem adták ingyen a támogatást. Kritérium volt, hogy hetente egy spanyolórán részt kellett vennünk, emellett a közösségi munkából is ki kellett vennünk a részünket. Nem volt ez olyan megerőltető, de mégis meg kellett dolgoznunk a nyaralásért. Nekem nagyon tetszett ez a nyaralás, sőt ez volt életem legjobb nyaralása. Galambosi Gábor 9

10 Ladányi Vivien: Spanyol út Ladányi Vivien vagyok, igaz nem budapesti, de részt vettem ebben a táborban és Demjén József tanár úr felkért rá, hogy írjak egy cikket, mint kívülálló. Hozzátette, csak olyat írjak, amit nem kell cenzúrázni. Örömmel elvállaltam, de megmondtam neki, hogy csak az igazat fogom írni! Hol is kezdjem? Talán az elején Kora délután indultam innen, Kisújszállásról Budapestre, a Táncsics Mihály Kollégiumhoz, hogy elkezdjem a hosszú utat, de akkor még nem tudtam mibe vágok bele. (Csak a jóra gondolok, és a buszozást nem sorolnám oda.) Odaértem délután 5 órára, de még várni kellett, mivel csak 8-kor indultunk. Senkit nem ismertem, idegen volt számomra az egész hely, a társaság, de nem sokáig. Gyorsan összebarátkoztam szinte mindenkivel, és jól is éreztem magam velük. Demjén tanár urat, aki ismeretlenként is úgy állt hozzám, mint mindenki máshoz, nagyon megszerettem és köszönöm, hogy ilyen kedves volt hozzám az egész út alatt. Bár azt nem nagyon élveztem, hogy a buszon majd kicsinált, de ezt leszámítva minden tőle telhetőt megtett. Ja, és köszönöm a szalmakalapot, erről mindig csak a szép emlékek jutnak eszembe, és a rosszak nem. Solti Zsolti is kedves volt hozzám. Kár, hogy ő is Demjén tanár úr táborát képviselte a buszon, de ezt is elnézem neki, mert segítőkész, aranyos fiú. És tudom, ők is hálásak nekem a reggeli ébresztőért, az éneklésért, meg a májkrémért. Zsani, Ricsi, Móni, Szandi, Zorán, Zsolti és persze Demjén tanár úr azok, akikkel a 10 nap alatt a legtöbb időt töltöttem, de a többiekkel is váltottam pár szót 1-2 nap. Visszatérnék most már a kiránduláshoz, a látottakhoz. Végre mindenki nagy örömére elindultunk, de a boldogságot elrontotta a rengeteg buszozás, amiben első nap részünk volt. Reggel 7 órakor megérkeztünk a Garda tóhoz, ami csodálatos látvány volt. Tengerkék víz, kis utcák és csodálatos kilátás. Innen kicsit megkésve, de elindultunk az első szállásra. Lepakoltunk, szétnéztünk, és indultunk Milánó központjába olasz metróval. Itt megnéztük a Scala Operaházat és a dómot, ahova én sajnos nem jutottam be, mert az öltözetem nem volt megfelelő. Később visszamentünk a szállásra, és másnap korán keltünk, mert Sirmione a Garda tó partján folytatnunk kellett az utunkat. Reggeliztünk, de utána megint jött a buszozás, ami nem a kedvencem, de tudtam, hogy fürdés lesz, és ez éltetett, hogy kibírjam. Megérkeztünk Nizzába, ahol először szétnéztünk, aztán 2 óra hossza fürdés követett. A homokos tengerpart, a hullámok, a gyönyörű kilátás Kell ennél több? Sajnos ennek is eljött a vége, és újra buszoztunk a következő szállásra, ami több óra hosszáig tartott, így éjfélre értünk oda. Szakadt az eső, a lábunk sáros, a hajunk vizes volt, és abban a pillanatban sírni tudtam volna, de megvígasztalt egy perc alatt a szállásunk. Kétágyas szoba, kis ablak ahol szerenádot hallwww.tankol.hu 10

11 hattunk Demjén úrtól és Solti Zsolttól, amit nagyon köszönünk, és egy lány fontos kelléke, a tükör. Itt kipakoltunk, és tudtuk, hogy nem csak egy éjszakát maradunk. A fáradtságtól hamar álomba merült mindenki, másnap pedig megint korán kelés volt. Megreggeliztünk, és utána azonnal indultunk a Montserratra, ami egy hatalmas hegy, és a hozzá vezető út is elég kacskaringós. Itt, aki akart fogaskerekűvel felmehetett még magasabbra a még szebb kilátásért. Ez belefért egy délelőttbe, így délutánra már más volt betervezve. Elmentünk egy botanikus kertbe, ahova egy külön busz vitt fel minket. A kert egyszerűen lélegzetelállító volt, különböző növények, sok érdekesség és a tengerre való kilátás. Több óra hosszát töltöttünk el itt, de sok gyerek ment volna inkább fürdeni. Gizi néni (aki megsajnálta őket) a fejébe vette, hogy elindul egy pár gyerekkel le a tengerpartra. Szinte mindenki vele tartott, de a fürdőzés, mint mindig, most se tartott sokáig. Később visszautaztunk a szállásra, de ott már csak vacsora volt és alvás. Az ötödik nap délelőttje lazán telt, mert meglátogattuk a katalánokat. Én, mint kívülálló persze senkit nem ismertem, de ebédeltünk velük egyet, és nem panaszkodom, elvoltam. Elköszöntünk tőlük, és Barcelonába vettük az utat. Először a Sagrada Familiát néztük meg Montserrat: A kolostor kívül-belül. Hatalmas épület, csigalépcső, remek kilátás a városra. Ezután elmentünk a Güell parkba ahol kaptunk egy kis szabadidőt. Innen egy pár óra múlva indultunk is a szállásra. Ezen az estén megtudtam (Solti Zsoltitól), hogy mi az a 3 emberes pálinka, de köszönöm, ezután is kihagynám. A hatodik napra egy hatalmas busztúra volt betervezve, de kezdem az elején. Elsőnek az FCB foci stadiont néztük meg, sajnos csak kívülről, ugyanis kifogtuk azt a napot, amikor zárva volt. A nagy focirajongók persze bosszankodtak, de ez nem tartott sokáig. Megérkeztünk Barcelona főterére, ahonnan gyalog folytattuk utunkat késő estig. Különböző épületeket, szobrokat, vásárló helyeket láttunk, így mindenki kapott egy kis időt, hogy szétnézzen, vásároljon. Később összegyűlt mindenki a megbeszélt helyre, és indultunk a Szent Juan fesztiválra (fiesta de San Juan a szerk.). Mindenki izgatottan várta, de ez az érzés sajnos hamar elmúlt mindenkinél. Petárdadobálás az emberek közé, sikítozás, Attila kórházba kerülése, mondhatom remek este volt A hetedik nap volt a legjobb, és egyben felejthetetlen: fürdőzés és vásárlás. Ezen a napon igencsak kiélhette magát mindenki. Mindenki alaposan kimerült ettől a naptól, de senki nem panaszkodott. A nyolcadik nap következett, és már tudtuk, hamarosan véget ér az utunk. Összepakoltunk, és Monacóba, Monte Carlóba vettük az irányt. A különböző pálmafák (nagy bolondja vagyok), a remek kilátás, a tenger, a kikötő, a lóverseny, a casino, mindezt megnézhette az ember. Este megérkeztünk Genovába, az új szállásunkhoz. A buszsofőrnek is köszönetet mondhat mindenki, hogy azokon a szűk utcákon felvitt minket. Bepakoltunk, lefeküdtünk, mert tudtuk, hogy másnap már korán reggel elindulunk. Reggel indultunk Veronába, ahol megnéztük Júlia erkélyét, vásároltunk és pizzáztunk. Amint ezzel végeztünk, 11

12 hazafelé vettük az irányt. Szombaton kora reggel értünk Budapestre, de közben még megálltunk Velencében is, mert buszt cseréltünk. Mindenki búcsúzkodott, elköszönt, majd hazafelé vette az irányt. Nagyon jól éreztem magam, és köszönök mindenkinek mindent. Mindenkinek sok sikert a továbbiakban, jó iskolakezdést és jó tanulást! (Demjén úr, nem írtam semmi olyat, amit cenzúrázni kéne, és előre is köszönöm az egy példányszámot.) Vivi Papp Viktória: Spanyolország, ahogy én láttam Miután mindenki kiegészítette otthonról hozott elemózsiáját a Terikében vett csoki-, keksz-, és üdítőhegyekkel, és túljutottunk a szendvicsekre vonatkozó, aggodalmaskodó 25 elég lesz? típusú kérdéseken, egy gyors csoportkép után végre elindult velünk a busz a messzi Spanyolország felé. Kezdeti félelmeim szerencsére nem igazolódtak be a hosszú buszúttal kapcsolatban, az idő gyorsan telt, aludni is lehetett úgy-ahogy, a viszontagságokért kárpótolt a társaság, amit talán csak a hát most dévédézzünk vagy ne dévédézzünk, és ha igen, akkor mitnézzünkmeg fogas kérdése osztott meg egy időre. Az első hosszabb pihenőre a Garda-tónál álltunk meg. Míg mi a táj szépségében merültünk el, addig Gábor ugyanezt a kellemesen hideg vízben tette (mondanom sem kell, ruhástul). A mieink a Ramblason 12

13 Milánói városnéző sétánk után végre kipihentük magunkat, majd reggel utaztunk tovább: irány a tenger! Végre lehetőségünk nyílt egy kellemes tengerparti fürdőzésre, majd felfrissülve tovább folytattuk utunkat. A Pireneusokon átkelve kénytelenek voltunk átértékelni a mindig meleg és napfényes Spanyolország sztereotípiáját. Szállásunkat éjfél után, zuhogó esőben, cuppogó sárban foglaltuk el; de végre Montsenyben voltunk! Reggel idilli táj fogadott minket: erdő mélyén megbúvó kőházikók, csobogó patak, csend és nyugalom. A terv szerint aznap Montserratba indultunk. A hatalmas hegyek lenyűgöző látványa mindenkit magával ragadott (már aki túlélte a kanyargós szerpentineket). Néhány órát sétáltunk a meghitt hangulatú városkában, megcsodáltuk a híres bencés apátság ódon épületét, magunkba szívtuk a jó levegőt és emléknek a csodálatos panorámát. Következő állomásunk a botanikus kertjéről híres Blanes volt. Kati néni lelkesedése hamar átragadt ránk is, egyik ámulatból a másikba estünk a világ minden pontjáról idegyűjtött különleges növények láttán. Ilyen lehetett a Paradicsom: a tenger csillog, mint a gyerekkort idéző, messzegurult üveggolyó; az égbolt ragyogó kékjét egy kósza felhő sem töri meg, pompás növények hirdetik a természet szépségét. A Güell park Másnap katalán barátainknál tettünk látogatást Badalonában. Szívet melengető volt az Isten hozott! feliratú piros-fehér-zöld plakát, és mindaz a kedvesség, amivel fogadtak. No meg a kitűnő ebéd: tortilla, sangría, ali-oli szósz, házi süti és megannyi finomság. Az ajándékba kapott helyi nevezetesség, a különleges ánizslikőr sem romlott ránk, este koccintottunk a jól sikerült találkozóra. A gyerekek hamar megtalálták a közös hangot, a napfényes iskolaudvaron nagy sikere volt a monociklinek és az egyéb ügyességi játékoknak. Mi, tanárok a kötelező szakmai kérdések megvitatása után a helyi szokásokról, receptekről és a közelgő San Juan éjszakájáról faggattuk vendéglátóinkat. Búcsúzás után Barcelona felé vettük az irányt. Első állomásunk a Sagrada Familia templom volt. Ez az irracionális, az állandóságot hirdető, mégis állandóan változó, díszletszerű építmény a katalán vallásosság és a nemzeti büszkeség jelképe. Valóban csodálatra méltó, bár nálam a Güell Park került a dobogó legfelső fokára. Ha regényt írnék, az egyik helyszín biztosan ez a mesevilág díszleteit idéző park lenne. Ez a képzelet és a valóság vékony határmezsgyéjén lebegő látomás lenyűgöző. Itt-ott mézeskalács házikók (néhol mintha manókat is látnék, de tündérek, tündérek azok biztosan vannak), és a mesebeli sárkányt is megtaláltuk (nem is olyan félelmetes). A lemenő nap fényében életre keltek a csempe-mozaikok kusza ábrái, színei úgy ragyogtak, mint a darabokra tört szivárvány. 13

14 Másnap érthető lelkesedéssel vetettük bele magunkat a katalán főváros forgatagába. Egy kikötői csoportkép után, Kolumbusz szobra előtt elhaladva sétáltunk egyet a bódékkal teleszórt Ramblason, betévedtünk a Gótikus Negyedbe, megcsodáltuk a Katedrálist. Jutott idő a vásárlásra is: mindenki beszerezhette az otthonra szánt plüssbikát, barçás pólót, képeslapot, olívaolajat és egyéb emléktárgyakat. Közeledett az este, San Juan éjszakája, a felhőtlen szórakozás, latin fiesta, közös tánc és móka ideje legalábbis akkor még így gondoltuk. Ám az események kicsit máshogy alakultak, mint ahogy azt mi elképzeltük: a piac kínálatát derekasan végigkóstoló Attilával mentő száguldott el az éjszakában, a csapat nagyobbik része a petárdaesőből kapott ízelítőt. Hajnali háromra értünk haza, szerencsére mindnyájan épségben, bár holtfáradtan. Másnap az én kis csapatom volt a soros a főzésben. Mindenki kitett magáért, remek ebédet, vacsorát készítettünk Gizi néni vezényletével. Az előző napi izgalmak kipihenésére a tengerpart tűnt a legmegfelelőbb helynek. Élveztük a napsütést, a vidám hullámokat, de közben már lélekben búcsúztunk Spanyolországtól Hazafelé megálltunk pár órára Monacóban, ahol nem is annyira az autó- és palotacsodák, hanem a gyönyörű táj kápráztatott el. Gyöngyi kinézett magának egy tűzpiros Minit, majd egyöntetűen megállapítottuk, hogy a legszerényebb hajlékot is elfogadnánk itt. Így álmodoztunk és zötyögtünk tovább kis hazánk felé. Veronában még felkerestük Júlia erkélyét, ettünk egy jó olasz pizzát és egy finom fagyit. Az út hátralevő részében nézegettük a fényképeket, egymás szavába vágva idéztük fel a még friss élményeket, és vártuk, hogy az otthoniakkal is megoszthassuk végre az átélt eseményeket. A tíz nap úgy elszállt, mint egy csokor égnek eresztett léggömb, de olyan szépnek, színesnek is maradt meg az emlékezetben Dicséret a csapatnak az egész éves munkáért és kitartásért, és köszönet Jó Andi tanárnőnek, akinek a szervezése, lelkesedése és hite sikerre vitte az Irány Katalónia! projektet, feledhetetlen élményt szerezve mindannyiunknak! Közös csoportkép badalonai barátainkkal 14

15 Ferenc Kata: Beszámoló arról, amiről nem lehet beszámolni Tehát Katalónia? Rendben, legyen Gaudí. Aztán pedig a Sagrada Familia. Nincs mit tenni, ha rajtam múlt volna, még mindig ott állnék a tetején. De nem rajtam múlt, így mostanra már csak egy emlék. Ahogy emlék Barcelona a Güell Parkkal, a tenger, a hegyek, Európa legnagyobb botanikus kertje Kövesi tanárnő kedvenc füveivel, a hajnali rövidtávfutások Genovában, miközben napkelet felől érkezett egy hajó a kikötőbe (ezt csak én láthattam!), Demjén tanár úr felsőteste a Garda tó vizétől nedvesen (ezt sokan mások is látták) Ki hinné el, hogy mindössze tíz nap volt? Még az edzőmnek is többnek tűnt! Talán egy valamire tényleg nem volt elég: katalánul sem addig, sem akkor nem sikerült megtanulnom. Így nem sikerült igazán megismernem a katalánokat, pedig barátságosnak tűntek. Legalábbis az esetek nagy részében. Akkor egy kicsit kevésbé tűntek barátságosnak, amikor közénk dobtak egy petárdát, de lehet, hogy csak azért nem értettem meg őket, mert mint már említettem nem beszélem a nyelvüket A tanári vezetőség erénye, hogy szeretik megosztani velünk a tudásukat. Ez most sem maradt el, és az amúgy is felemelő buszozást sokszor színesítette egy-egy érdekes beszámoló a következő látnivalóról. Látnivalókból pedig volt sok. Néha úgy éreztem, hogy egy hónapnyi vizuális élmény zúdul rám egy óra leforgása alatt! Ha csak a Sagrada Familiát említem, mint meghatározó élményemet azóta sem tudok betelni vele! Képtelenség egyben felfogni, a részleteiben pedig el lehet veszni. Talán itt tudnék párhuzamot vonni ezen épület és Blanes, a botanikus kert közt: érdekes Barcelona: A Sagrada Familia tornyai nagyban, és érdekes kicsiben. Összességében egy látvány, mellette a tenger, miközben egyegy aprócska növény ami fölött elsiklott volna a tekintetem, ha Kövesi tanárnő nem hívja fel rá a figyelmemet, szóval egy ilyen pici növény is tudott nagyon szép, vagy különleges lenni. Egy életre megjegyeztem, hogy mi a különbség az Aloe vera és az Agave közt: csak az egyikből készítenek tequilát. Ahogy megérkezett az őszi hideg, milyen távolinak tűnik a milánói dóm hűs árnyéka miatti örömünk! Vagy egy ködszitálásban meglátni az érkezésünk estéjén ránk zúduló nyári záport milyen hideg is volt az! Pedig nyomába sem ér az őszinek. Ami a meleget illeti, nem tett ki magáért az időjárás. Azt hinné az ember, hogy nyáron Spanyolországban meg sem lehet maradni, de volt, hogy csak pulóverben sikerült. A hegyen, ahol a szállásunk volt, folyt egy nagyon hideg patak is, pedig nem volt szükségünk hűtésre. De, azért egy nap mégis Azon a környéken futottam többször is, volt, hogy csak hajnalban értem rá, így még sötétben szemlélhettem meg az erdőt, már amit a sötétben láttam belőle. Ekkor derült ki, hogy a nap itt nem nagyon akar felkelni, ám ha végre mégis megteszi, akkor nagyon gyorwww.tankol.hu 15

16 san melegít és akkor aztán, aki körülnéz, az szépet lát. Sőt, Kövesi tanárnő szerint még különleges zöldségeket is találhat, sajnos ez csak neki sikerült Lehet, hogy ő tudta, hogy mit kell keresnie. Nemcsak a nevezetes épületeket néztük meg, hanem a szűk középkori utcákba is bepillantottunk. Sok szabadidőt kaptunk nézelődésre. Barcelonában ellátogattunk Picasso múzeumába, ahol a korai, illetve kevéssé ismert képei vannak kiállítva. Érdekes volt látni egy ilyen nagy művész szárnypróbálgatásait. Sajnos még ezen a napon le kellett mondanunk egy programról: nem láthattuk az Olimpia park színesen kivilágított szökőkútjait, amelyekről annyit mesélt Benkő Bea tanárnő. Helyette vizitet tartottunk a hátsó utcákban, ahol épp a Szentiván-éjt ünnepelték. Egy kicsit hangosan ünnepelték, ami azt illeti. De hát ilyet még úgysem láttam. Monaco már a visszafogott eleganciát árasztotta. Itt szerencsénk volt egy-két szép autóhoz és egy díjugrató versenyhez. Veronában pedig Júlia jobb melléhez, amelyet az idő vasfoga és a kezek fényesre dörzsöltek. Élmény volt. Ezért igazán nem tűnik nagy áldozatnak egy-egy spanyolkurzus, közösségi munka vagy szeminárium teljesítése! Blanes: Az arborétum bejárata Ferenc Kata Vajda Attila: Spanyolország Vajda Attila vagyok, és az idén júniusban voltam a Táncsics Mihály kollégium által szervezett spanyolországi kiránduláson kollégiumi társaimmal. Az első nap megérkeztünk Olaszországba a Garda-tóhoz, ahol a tó déli részét és környékét megnéztük. Nekem Olaszországban az tetszett, amikor belemehettem a tóba. Majd tovább mentünk Milánóba, ott megnéztük a várost, majd ott is éjszakáztunk. Másnap reggel elindultunk Nizzába fürödni a tengerpartra, a tengerparton kettévált a csoport, mert valaki maradt fürdeni, valaki meg ment megnézni a kilátót, és onnan továbbmentünk a szálláshelyünkre. A szálláshely Montsenyben volt, nekem nagyon tetszett, és a szobabeosztás is. A szálláshelyen folyt egy nagyon hideg vizű patak, amiben sokszor megfürödtünk. Spanyolországban először Montserratba mentünk, ahol olyan volt a hegy, mintha betonból öntötték volna. Majd tovább mentünk Blanesba, és megnéztük az ottani botanikus kertet, majd utána még fürödtünk a tengerben. Barcelonát több napon is megnéztük, pl. a Sagrada Famíliát, nagyon tetszett igaz, amikor felmentünk majdnem a tetejére, akkor nagyon kapaszkodtam, mert van egy kis tériszonyom. 16

17 Később megnéztük a Barcelona FC stadionját; nagyon szép csak kár, hogy nem mehettünk be. A stadion mellett volt egy drukkerbolt, benne három szinten csak Barcelonás cuccok voltak, de sajnos nagyon drága volt, így ott nem vettünk semmit, de így is érdemes volt bemenni. Majd Barcelonában történt velem egy szomorú eset. A városi piacon vettem kókuszt, és Piña colada nevű italt. Ezek elfogyasztása után két órával éreztem felül a hasamban egy kis szúró fájdalmat. Először azt hittem, hogy csak elrontottam a gyomrom, de egyre jobban fájt, és végül ki kellett hívni a mentőket. A mieink a badalonai strandon A mentővel elkísért Papp Viktória tanárnő, majd minket követve ott volt Jó Andrea tanárnő, és Papp Viktória tanárnő férje. Amikor megérkeztünk a kórházba, bevittek egy kórterembe, ahol fotelok voltak. Bejött egy nővérke, és vett tőlem két fiola vért, majd azt követően körülbelül 5 injekciót adott be, és infúzióra kötöttek. Addig a tanárnő felhívta a csoportvezetőmet, Bíró Áron tanár urat, aki szerintem nem örült a hajnali 2-kor megrendezett ébresztőnek, hogy elkérje az adataimat a szüleimtől. Kiderült, hogy ételmérgezést kaptam. Hajnal fél három körül kiengedtek, és mehettünk vissza a szálláshelyünkre. A spanyol egészségüggyel nagyon meg voltam elégedve, nagyon jól végezték a dolgukat. A szálláshelyünkön másnap csak főtt répát és krumplit ehettem. Sokat szórakoztunk a lépás történeten, a többiek ették a finom, zaftos kajákat, én meg lépát lépával ettem. Eleinte ízlett, de később már nem nagyon. Igaz, hogy A vitaminban gazdag voltam, szerintem túlságosan is... Hazafele úton benéztünk Monacóba, ahol nekem egy nagy álmom valósult meg, amikor bementem a Forma 1-ből ismert Montée de Beau rivage -nak nevezett alagútba. Utána Genovába mentünk, ott eltöltöttünk egy éjszakát, majd másnap onnan Veronába mentünk, ahol letapiztam Júliát. Onnan már csak haza indultunk. Én nagyon jól éreztem magam, köszönöm ezt a felejthetetlen élményt. Biztos sokan haragudtak rám a barcelonai eset után, tőlük így utólag elnézést kérek, és köszönöm, hogy segítettek nekem. Monaco Vajda Attila 17

18 Solti Zsolt: Első külföldi munkahelyem: Kavics büfé avagy a nap végére megfáradt felnőttek gyógynövényboltja Először is engedje meg a szerkesztő úr (Fő Demjén), hogy ezúton köszöntsek minden kedves régi és új kollégistát (kis ) a Hotel Táncsics***** falai között. Bízom benne, hogy az idén is minden lakónk jól fogja magát érezni, s az első kirúgott kollégista is minimum egy hónapig itt lakik még. Idén nyáron Jó Andrea tanárnő, aki nem mellesleg a BorSörs színtársulat örökös tagja (főbb darabjai: Zorán a Bajkeverő, Egy nehéz nap éjszakása stb), szervezett egy kirándulást a messzi Spanyolországba, a Sangría és a bikaviadalok hazájába. Év közben a diákok szorgosan gyűjtögették a részvételhez szükséges pontokat a különböző programokon, ismeretterjesztő órákon. ( Pontgyűjtő kártyája van??? ezt Dezső Attila tanár úr érteni fogja.) Így aki benne volt az elit csapatban, az az indulás napjára már elég sok hasznos információt tudott meg Spanyolországról. Nem titkolom, engem az indulás napján sok minden izgatott. Reméltem, hogy - nem borul ki Kati mama (Kövesi Katalin tanárnő) húsos tálkája - a buszon mellettem ülő nem horkol (Demjén ült mellettem, nem horkolt ) - kellő időközönként meg fogunk állni, hogy könnyíthessünk magunkon - stb., stb. Az első napot Olaszországban, Milánóban töltöttük, ahol kisebb városnézés után a város híres parkjában pihentünk meg. Itt jegyzem meg, hogy megtekintettük a Milánói Scala-t (nekünk csak Milánói Skála), ahová a BorSörs nagy múltú és szépreményű társulatát annyiszor hívták fellépésre, de mindannyiszor nemet mondtak, csak azért, hogy itt a Hotel Táncsics*****-ban fel tudjanak lépni a minden évben megrendezendő év végi parádén Második éjszaka már a Barcelonához közel eső Montseny-ben aludtunk. Gyönyörű szép helyen volt a szállásunk, igaz Kati mama hajnali vegykonyhája Milánóban az első este nagyon későn értünk oda, és szakadt az eső is, így csak másnap reggel láttuk meg igazából, hogy milyen helyre is kerültünk. A szobaelosztás után fedeztem csak fel, hogy a szoba, amit a háló (és csak háló ) társammal, Dezső Attila tanár úrral kaptam, ideális hely valamilyen üzletág kialakítására. Ruhaüzlet nem jöhetett szóba, a szoláriumot abban az országban, ahol az év nagy részében dög meleg van, nem nagyon lehet eladni, így arra a következtetésre jutottam, hogy a megfáradt tanároknak nyitok egy kis tanácstermet, ahol aznapi eseményeket ki lehet értékelni 18

19 Az egyszemélyes megbeszélésen (amit én tartottam magamnak), egyhangúlag megszavaztam, hogy a rendelkezésemre álló eszközök alapján egyfajta házipatikát nyitok. A névválasztási folyamatba önkéntelenül besegített Kövesi tanárnő, aki nemcsak lelkes törzsvendége, hanem lelkes munkavállalója is lett a helyiségnek (terhelő bizonyíték a főszerkesztő úrnál). Hálám jeléül róla, a becenevéről elnevezvén a helyet lett Kavics Büfé. Minden egyes fárasztó nap után itt került sor az aznapi események kiértékelésére, illetve a másnapi menetrend megvitatására, így kialakítva egyfajta koordinációs központot (Operatív törzs). S hogy mit is köszönhettek a kedves vendégek ennek a kis klubnak???? - egy helyet, ahol várakozni lehetett, amíg elkészül a kaja - sok nevetést egy-egy fárasztó nap után - ihletet az előadásokhoz (a hegy felfele emelkedik, de lefelé lejt) Így indult hát be az első maszek vállalkozásom, amely non-profit lett, pénzben mérhető hasznot nem termelt, ám élményekben, derűs percekben gazdag napokat annál inkább, tényleg felejthetetlenné téve ezt a pár napot. Remélem jövőre is sikerül hasonló üzletet nyitnom, és az idei vendégekhez sikerül újakat is toborozni. Köszönöm szépen, hogy részt vehettem az úton. Lejegyezve az Úr évében Solti Zsolt (fél/re)vezető portás Monaco: A kikötő 19

20 A hónap kérdése Mi volt a legnagyobb élményed a katalán úton? Annyi élmény volt! Talán amikor Nizzában megláttam tengert és belecsobbantam, vagy Galambosi Gábor fürdőzése a Garda-tóban, esetleg Pente Barbi lakatkereső programja. De a szívem csücske mégis az üvöltözés a barcelonai mentősökkel! Hát jó vagy rossz? Vajda Attilával a kórházban, és a tenger! Az egérüldözés a szálláson, és természetesen a naplemente a Güell parkban. Útitársam, aki nem is horkol! (Solti Zsolti, a szavahihető ülésszomszéd és szobatárs). Amikor Milánóban reggel a szobatársam abbahagyta a horkolást! (Dezső tanár úr) A születésnapi szerenád, amit S. Zs. és D. J. uraktól kaptam! (B. Zsani.) A csodálatos lányok, pálmafák, hajók és kövek a nizzai tengerparton. A blanesi arborétum káprázatos kaktuszai virágai, és a kilátás! A gyönyörű montserrati völgy és a lanovkázás a hegyre. Az a pár perc üldögélés Demjén tanár úr szikláján! Az, hogy a hegy felfelé meredek, meg lefelé lejt. A Kavics büfé osztályon felüli szolgáltatásai. A badalonai szívélyes fogadtatás, és kerti parti. Júlia erkélye Veronában, és a monacoi kikötő! A ramblasi forgatag Barcelonában, és a piac! A barcelonai mentőzés és a kórházi ellátás. A finom reggelik, meg a pazar vacsorák! Azok a csinos lányok a tengerparton. A Barça stadionja meg Kubala Lazi! Leginkább a fiesta, meg a petárdák! A genovai szálláshelyre buszozás. A szállásunk a kis patak partján. Az út lefelé a Montjuich-ról! A Milan stadionja, meg a ló! A milánói lószerszám! Minden, mindenhol! Viva Catalunya! A milánói Skála! Az egész út! Főszerkesztő: Demjén József A tenger. Diákszerkesztő: Fonyó Dávid Hááát! Tördelő: Csefkó Zoltán Ö! Korrektor: Csonka János Fotók: Demjén József Címlap: Barna Balázs 20