A SZŐLŐ- ÉS BORTERMÉKPÁLYA JÖVEDELMEZŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A SZŐLŐ- ÉS BORTERMÉKPÁLYA JÖVEDELMEZŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA"

Átírás

1 Szent István Egyetem Gödöllő Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola A SZŐLŐ- ÉS BORTERMÉKPÁLYA JÖVEDELMEZŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Doktori (PhD) értekezés tézisei Nagy-Kovács Erika Gödöllő 2011

2 Bevezetés A doktori iskola Megnevezése: Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola Tudományága: gazdálkodás- és szervezéstudományok Vezetője: Dr. Szűcs István egyetemi tanár, az MTA doktora SZIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtudományi és Módszertani Intézet Témavezető: Dr. Szűcs István egyetemi tanár, az MTA doktora SZIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtudományi és Módszertani Intézet Az iskolavezető jóváhagyása A témavezető jóváhagyása

3 Bevezetés TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az élelmiszertermelés kapcsolatrendszere és befolyásoló tényezői Kooperáció, integráció, koordináció és ellátási lánc az élelmiszergazdságban Ár-, költség- és jövedelemviszonyok a hazai élelmiszergazdaságban ANYAG ÉS MÓDSZER A szőlő-bor termékpálya elemzésének módszertana Az integráció és szerződéses kapcsolatok vizsgálatának módszertana Az ártranszmisszió vizsgálati módszere és ökonometriai alapjai EREDMÉNYEK A szőlő- és borágazat helyzete A magyar szőlő- és borágazat üzemgazdasági kérdései A szőlő-bor termékpálya egyes szakaszainak költség- és jövedelemszerkezete Vertikális ártranszmisszió a szőlő-bor vertikum piaci szereplői között A vertikális koordinációk elemzése, szerződéshasználat a szőlő-bor vertikumban 89. Új és újszerű tudományos eredmények KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 113. ÖSSZEFOGLALÁS 115. SUMMARY 119. MELLÉKLETEK 123. M.1. Irodalomjegyzék 1. M.2. Feldolgozott kérdések 17. M.3. Termelési rendszerek, koordinációs szerveződések Magyarországon a rendszerváltásig, különös tekintettel a szőlő-bor ágazatra 23. M.4. A világ szőlő- és bortermelésének földrészenkénti megoszlása (2009) 29. M.5. A szőlőterületek és a gazdaságok száma ültetvényméret-kategóriánként 31. M.6a. A borszőlő-ültetvény területe borvidékenként 32. M.6b. A borszőlő termésátlaga borvidékenként 33. 2

4 Bevezetés M.7a. A világ piacvezető országainak mennyiségi bortermelése között 34. M.7b. A világ szőlőtermésének értékbeli és mennyiségbeli rangsora 2008-ban 34. M.8. A borászati termékek külkereskedelme 35. M.9a. A borszőlőtermesztés költsége és jövedelme az egyéni gazdaságokban az AKI tesztüzemi rendszere alapján 37. M.9b. A borszőlőtermesztés költsége és jövedelme a társas gazdaságokban az AKI tesztüzemi rendszere alapján 38. M.10a. A borszőlőtermesztés költségszerkezete az egyéni gazdaságokban az AKI tesztüzemi rendszere alapján 39. M.10b. A borszőlőtermesztés költségszerkezete a társas gazdaságokban az AKI tesztüzemi rendszere alapján 40. M.10c. A szőlő-bor ágazatok tesztüzemi adatainak átlagos értékeinek elemzése az AKI felmérése alapján 41. M11. A lédig kiszerelésű borok értékesítési ára néhány európai országban 47. M.12. Táblázatok jegyzéke 48. M.13. Ábrák jegyzéke 49. 3

5 Bevezetés BEVEZETÉS A szőlő-bor ágazat nehéz helyzete több tényező együttes következménye. Szerepet játszott ebben a rendszerváltás gazdasági hatása, a világszintű túltermelés, a fogyasztás mérséklődése, a piaci igények változása, a szőlő- és bortermelő országok körének bővülése, a globális felmelegedés, s a nehezedő financiális kérdéseket tovább mélyítő gazdasági válság től megszűntek a mesterséges piacok, s az általuk fenntartott kereslet és ár. A keleti piacok elvesztésével a borexport 70%-kal csökkent. Az új értékesítési lehetőségek felkutatása komoly nehézséget jelentett, különösen a megváltozott szabályozások és igények mellett. A politikai és gazdasági változások negatív hatására a támogatások csökkentek, a mezőgazdasági hitelpiacok szétestek, a hazai élelmiszerfogyasztás csökkent, a kárpótlás és a privatizáció a tulajdonviszonyokat módosította, a korábbi piaci kapcsolatok felbomlottak, az új piaci intézmények és irányítási struktúrák lassan alakultak ki. (Fertő, 2005). A piacmegosztás és megnövekedett kínálat adta intenzív verseny nehéz helyzetbe hozta a magyar szőlő-bor ágazatot. Az állami és szövetkezeti tulajdon magánkézbe kerülésével az integrált vertikum szétesett a szőlő- és borágazatban is, mivel a földet, az ültetvényeket és a borászatokat más és más birtokolta. A rendszerváltás előtt 30 állami gazdaság és 50 termelőszövetkezet foglalkozott szőlészettel és borászattal ben a közel 120 ezer szőlőtermesztő háromnegyede 0,5 ha alatti területen gazdálkodott, a megtermelt szőlőt értékesítésre kínálva. A szőlőtermesztők, a borászatok és a kereskedelmi egységek közötti kiegyensúlyozatlan erőviszonyok lehetőséget teremtettek az egyes fázisok közötti profit aránytalan megszerzésére. A szőlő szinte önköltségi áron kerül felvásárlásra, az értékesített, sőt versenyeket nyert palackos borok árából egyáltalán nem részesednek a termesztők. Az ágazat kiegyensúlyozatlan helyzetére utal, hogy már 2009-ben 10%-kal kevesebb bor készült, ennek ellenére nem oldódott meg a borászatot terhelő túltermelés. A közel 2,5 millió hl készletből eredő problémát növelte a belföldi fogyasztás 10-15%-os mérséklődése. A felesleges borkészletek csökkentése érdekében az adott évi bortermésből közel százezer hektoliter került lepárlásra, s még a korábbi évek igazolt eredetű bormennyiségének egy részére is adódott lepárlási lehetőség. A kedvezőtlen időjárás miatt 2010-ben az átlagoshoz képest csupán fele annyi szőlő termett és a minőség is elmaradt a szokásostól. A felvásárlási árak közel duplájára emelkedtek, azonban a költségnövekedés miatt veszteséget kénytelen elkönyvelni a gazdák zöme. Megjelentek a külföldi felvásárlók is, akik szőlőt és mustot is kerestek, magas árat és azonnali fizetést ígérve. Az egri borvidék szőlőtermésének 60%-a került más hazai borvidékre, vagy külföldre. Több magyar élelmiszert köztük a szőlőt is azért vásárolnak fel a külhoniak, hogy feljavítsák saját termékeik minőségét. Ezen termékek egy észe a hazai polcokon jelenik meg idegen jelzettel. Magyarországon 2010-ben 1,645 millió hl bor készült, az átlagos évjáratokban megszokottnak a fele. A józanész azt diktálná, hogy egyensúlyba került a kínálat és a kereslet. Ezzel szemben napjainkban borhiányról szólnak a hírek, mely a borok árának növekedését okozza, s az addig tehernek mondott borimportot emlegeti a szakma. 4

6 Bevezetés Az integrációs kapcsolatok szűkülése, a kifizetetlen szőlőtermés és értékesítési gondok az ültetvénykivágás felé vezérlik a gazdákat. A versenyhelyzetet tovább rontja az egyre nyíló agrárolló, valamint az alacsony termelői ár és a jövedelem. A mindennapi fogyasztás mérséklődött, az alkalmi fogyasztók pedig a minőségi borokat részesítették előnyben, még a hagyományosan bortermelő és borfogyasztó országokban is. (Laport et al., 2000) A borpiacot a sokszínűség, a különböző fajták és a termékhelyből adódó más és más ízvilág jellemzi. A piac kinyílt, a termelők eltérő kulturális háttere, életmódja és értékrendje, a környezetvédelem preferálása nagy kihívást jelent az individuális borok piacán. (Nagy, 2008) Az újvilág (Észak-Amerika, dél-amerikai országok, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland) exponenciálisan növelte bortermelését és exportját, átvéve az európai hagyományos bortermelő országok vezető szerepét. Korábban sem a borfogyasztásban, sem a borexportban nem töltöttek be jelentős szerepet. (Montaigne-Martin, 2002) Boraikkal rövid időn belül visszaszorították európai versenytársaikat az EU hagyományos piacain. A hagyományosan szőlő- és bortermeléssel foglalkozó országok termelését meghaladó mértékben árasztják el egyre jobb minőségű tömegboraikkal, s mindent elkövetnek, hogy az európai piacra is betörjenek. Az EU nagy bortermelő országai felismerték a vertikális koordináció, a hosszú távú együttműködés lehetőségeit az újvilági sikereket tanulmányozva. A magyar borvertikum fázisainak együttműködése gyenge, ezért a termékpályán keletkező jövedelemből való részesedést a dominanciával rendelkező szereplők határozzák meg, visszaélve piaci fölényükkel. A termelő a feldolgozónak meghitelezi az értékesített szőlőt, illetve bort, s a feldolgozó ugyanúgy halasztott fizetés ellenében adja tovább termékét a kereskedőnek. Mivel mind a termelő, mind a feldolgozó nettóhitelező pozícióban van, a többletköltségek indokolatlanul emelkednek. Mindez megnöveli a külső források iránti igényt, ezek kamatai pedig tovább terhelik az amúgy is alacsony jövedelmezőséget. A megoldatlan pénzügyi problémákból érdekellentétek származnak, ezért kulcskérdésnek tartom annak vizsgálatát, hogy milyen módon érinti pénzügyileg mindez a vertikum közreműködőit és magát a fogyasztót. Doktori értekezésemben az alábbi célok vizsgálatát tűztem ki: A szőlő- és borvertikum átfogó ágazati elemzése, költség- és jövedelemarányainak kimutatása a termelői, a feldolgozói és a kereskedelmi szinteken. A termékút szakaszainak árai közötti kapcsolat feltárása. Az árváltozás szimmetriájának, irányának és mértékének, valamint időbeliségének számszerűsítése a ráépülő fázis áraiban az ártranszmisszió módszerével. A termékpálya fázisai közötti koordinációs stratégiák vizsgálata, a szerződéses gyakorlat elemzése kérdőíves felmérés adataira alapozva. 5

7 Bevezetés A szakirodalmi feldolgozás tapasztalataira is támaszkodva a célkitűzéseim kapcsán az alábbi kutatási hipotéziseket fogalmaztam meg és vizsgáltam értekezésemben: 1. Hipotézis (H 1 ) Aránytalanság van a szőlő-bor vertikum jövedelmezőségét tekintve a termékpálya egyes fázisai között. 2. Hipotézis (H 2 ): A termékutat az összefogás, az integráció hiánya jellemzi. A szőlészek kiszolgáltatott helyzetben vannak, alkupozíciójuk minimális. 3. Hipotézis (H 3 ): A szőlő-bor vertikumban aszimmetrikus ártranszmisszió van, a szőlőtermesztők elégtelen piaci pozíciója számadatokkal pontosan kimutatható. Módszerként a mezőgazdaságban már elfogadott, de nem kellő mértékben alkalmazott a kointegrációs elméletre épülő aszimmetrikus átranszmissziót választottam, melynek segítségével végzem el a szőlő-bor vertikum szereplőinek árdiktáló, illetve árelfogadó helyzetét, s meghatározom a domináns fél erőfölény forintban kifejezve. A kutatómunkám tematikai felépítését, az adatbázis kialakítását és az alkalmazott módszertani eljárásokat a hipotézisekben megfogalmazott, a szőlő és borgazdaság egészét jellemző problémák bizonyításának igényével állítottam össze. 6

8 Irodalmi áttekintés 1. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A szakirodalom feldolgozása során a témakörök szerinti irodalomrendszerezés módszerét követtem, tehát a hangsúlyt elsősorban a kutatási feladatokhoz tartozó főbb gazdasági problémakörök hazai és nemzetközi irodalmának áttekintésére helyeztem Az élelmiszertermelés kapcsolatrendszere és befolyásoló tényezői Az élelmiszerellátás és a mezőgazdasági termelők megélhetésének, jövedelmének biztosítása az agrárpolitika fő célkitűzése, ezért az államok többnyire beavatkoznak az agrárpiaci folyamatokba. Gyakori módszer a kereslet és kínálat viszonyaira való hatás az ártényezőn keresztül, mely befolyásolja a vertikum szereplőinek gazdasági helyzetét és közvetetten a fogyasztókat is. (Campbell, 1972, Mitchell, 1983). A közvetett hatások az adott ágazatban holtteher-veszteséget, míg más ágazatban negatív hatást jelenthetnek. (Fertő, 1995a; Timmer, 1989, in: Fertő-Éder, 1999) Az árstabilizációs eszközök alkalmazásakor az a meghatározó tényező, amely a legkisebb negatív hatást eredményezi a célul tűzött jövedelem-megosztásban. A beavatkozások a legnagyobb kockázatot azon országokban hordozzák, ahol a mezőgazdaság kereskedelmi és pénzügyi közvetítő rendszere elmarad más nemzetgazdasági ágaktól (Fertő, 1995b). Burrel (1995) a KAP piaci rendtartását ezen eszközök közé sorolta, mivel a mezőgazdasági árak magasan tartásával hosszú időn keresztül stabilizálta a mezőgazdasági termelők jövedelmét, fenntartotta az élelmiszerkínálatot, azonban hosszú távon nem számolt a finanszírozás kérdésével. (Kay, 1998; Székely, 2005) A gazdálkodók nem képesek a szükséges tőkefelhalmozásra, pedig ez a jövedelempozíció megtartásának és javításának elengedhetetlen feltétele. (Borszéki et al. 2003, Borszéki, 2003) A mezőgazdasági finanszírozás legfőbb eszköze a banki közvetett és közvetlen finanszírozás. A közvetett finanszírozás a lízing vagy faktoring cégeket, jobb esetben az integrátorokat illeti, a nem-banki finanszírozás a mezőgazdasági inputgyártókhoz és szállítókhoz kerül. A válság a kis egyéni vállalkozásokat érintette a legnagyobb mértékben, akik kevésbé hitelképesek. Tovább romlott a helyzetük, mivel kismértékű hitelképességük miatt a forrásokhoz csak közvetítőkön keresztül tudnak hozzájutni. (Alvincz et al., 2007; Kemény 2010a). A támogatási pénzek faktorálásával, előfinanszírozásával a közötti időszakban a támogatások 10-20%-a a bankokhoz került, s tisztázásra vár a gazdák-bankok, illetőleg a gazdák-mvh (mint kifizető hely) kapcsolatában a késedelmes kifizetések oka. (Székely, 2010) Mivel a mezőgazdasági termelés magas forgó- és befektetett eszköz-lekötést igényel, ráadásul a finanszírozási igény szezonális és nagymértékű, súlyosan érintette a magyar mezőgazdasági termelőket a 2007-ben induló pénzügyi válság. Az ágazatot alacsony jövedelmezőség jellemzi, a romló jövedelem pedig a tartalékok felélését hozta. Nem tudták saját erővel pótolni a hitelszűkülést, mely csak a tőkével rendelkező gazdasági társaságoknak állt a rendelkezésére, hiszen a mezőgazdasági üzemek zöme nem minősíthető elsőrendű adósnak. Így a finanszírozási struktúra és a források csatornái különböző mértékben érintették az agrárvállalkozókat. (Kemény, 2010b) 1

9 2 Irodalmi áttekintés A mezőgazdasági árak és ezen keresztül a termelők jövedelmének stabilizálása az agrárpolitikai koncepciók régi célkitűzése. Az agráriumban dolgozók életszínvonalának minőségét a termelői jövedelem nagysága és alakulása határozza meg. A támogatások révén a ráfordítások kedvezőtlen érvényesülését kívánják ellensúlyozni. Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) alapító szerződésének 39. cikkelye kimondja, hogy stabilizálni kell az agrárárakat, és megfelelő jövedelmet kell biztosítani a mezőgazdaságban tevékenykedők számára. (Erdészné et al., 2001) Az EU-ban a tagországok agrárágazataiban különböző módon vállal szerepet az állam. Ez a jelenlét részben a hatékonyság javítását szolgálja, részben a mezőgazdaságban keletkező jövedelem újraelosztását az ágazatban dolgozók részére. Ebből adódóan Fertő-Mohácsi már 2001-ben szorgalmazta az egyes tagországokban szokásos támogatások és állami intézkedések területének számbavételét és azok hazai bevezetésének újragondolását. Az OECD-országok többségében hivatalosan is deklarálják a mezőgazdasági árak és a termelők jövedelmének stabilizálását. A fejlett országok gyakorlatát átveszi az 1993-ban elfogadott magyar agrárpiaci rendtartásról szóló törvény is, amikor a jogszabály indoklásában az árak és a jövedelmek stabilizálására hivatkozik. (Fertő, 1995a) Ennek ellenére az állami támogatások hatása nem érte el a kívánt célt. Ferencz 2004-es kutatása során javasolta, hogy a kertészeti termesztés rendszerváltás utáni alacsony jövedelmezőségét támogatások nyújtásával szükséges ellensúlyozni, a versenyképes fajták arányának javítása mellett. Az agrárpolitikának érdekérvényesítő funkcióját is el kell látnia a jövedelem emelésében, mert e mögött biztosítható az élelmiszerárak és a valós költségek közelítése, azaz a mezőgazdasági költségek így válnak elismertté. Ez több kockázatot is magában foglal, azonban egy jól szervezett agrobusiness rendszerben a termékpályák szintjei kölcsönösen érdekeltek a vertikum minőségi és mennyiségi, illetőleg piaci kritériumainak megteremtésében. (Villányi et al. 2002) Farkasné et al. (2003, 2009) megállapították, hogy a magyar termékek versenyképességét többek között az alacsony támogatottsági szint mérsékli. A nyugateurópai termékek jobb pozícióját segíti az alkalmazott nemzeti támogatás mértéke, a termelés koncentrálására való törekvés mellett. Magyarországon a hatékonyság hosszú távú érvényesülésének határt szab a decentralizáció és a rövid távú jogszabályokhoz való kényszerű, gyors igazodás. (Erdészné et al., 2004) Az agrárágazat jövőjében döntő a jó agrárstratégia, amelyben szerepet kellene vállalnia az állami támogatásnak. A lehetőségek és feltételek közötti szigorodására hívta fel a figyelmet Forgács 2006-ban. Kulcskérdés volt és ma is az, hogy az agrárágazat szereplői képesek-e az érdekérvényesítésre? Csatlakozom a kritikai megfogalmazásához, mely szerint az ágazat szereplőinek egy része szociális háló biztosítását igényli, miközben a minőségi termelésen, a versenyképességen múlik a mezőgazdaság jövője. Az EU-tagországainak jövedelem stabilitását összevetve kiderült, hogy a magyar mezőgazdasági üzemek helyzete rossz, 1998 óta folyamatosan romlik. A magyar agrárpolitika nem segítette a mezőgazdaságból élők nominális jövedelmének

10 Irodalmi áttekintés növekedését, de még stabilizálását sem, mely elsősorban törvénykezési, szabályozási okokra vezethető vissza. (Lámfalusi, 2007) A tömegtermelés kiváltotta a termelésszervezés és üzemszervezés korszerűsödését, mely együtt járt az üzemi méretek és szakosodás növekedésével. Átrendeződtek a gazdasági kapcsolatok, a munkamegosztás és a kooperáció fejlődött mind a makro-, mind a mikroszférában. (Csizmadia, 1970) A teljesítménykövetelmény a racionális erőforrás-allokáció, a kereslet-kínálat egyensúlyát biztosító áralakító mechanizmusokhoz igazodik az élelmiszergazdaságban is. (Yon, 1980) Ennek azonban feltétele, hogy a hozzáadott-értéklánc szereplői együttműködjenek, miközben saját gazdasági érdekeiket is szem előtt tartják a vertikális struktúrában. (Caillaud-Rey, 1994, in: Búzás, 2004) Porter (1990, in: Elekes- Pálovicsné, 2001) véleménye szerint a globális értékesítés közben képes érvényesülni a versenyképesség, mégpedig a méretgazdaságosság folytán. A mezőgazdaság integrálódott a nemzetgazdaság árucsereforgalmába, ezért annak szerepét az ipari fejlődésben és az egész gazdaság növekedésében, az ágazatok kölcsönhatásában kell vizsgálni. Az élelmiszertermelés korábban elkülönült fázisai magasabb szinten egyesültek, melyet az agrobusiness végez el. Benet (1973) az agrobusiness fogalmát népgazdasági ágazatként definiálja, mely magában foglalja az élelmiszertermelés minden vertikumát, így a mezőgazdasági termelésnek egy fázisát képezi. Villányi-Vasa (2007) szerint az agrobusiness az ellátó ágazatok, a mezőgazdasági nyersanyag-termelő és az élelmiszeripari feldolgozó, valamint a forgalmazó tevékenységből épül fel. Tracy (1994) és Cramer-Jensen (1988) makrogazdasági tényezőként kategorizálják, elemezve az általa integrált piacok versenyképességét. Meulenbert (1992) a marketingkapcsolatait kutatta Európa országaiban, Lehota (1992) a magyar mezőgazdasági termékek forgalmazásának jellemzőit foglalta össze. A mezőgazdasági termelés az élelmiszeripar nyersanyagtermelő ágazatává vált, amelyből a feldolgozóipar különféle termékeket készít, bővítve az élelmiszerek választékát. Az élelmiszeripar fejlettsége kulcsfontosságú a mezőgazdaság számára történő piacteremtésben és bővítésben, azonban az ágazat maga is függ a minőségi alapanyagot biztosító mezőgazdaságtól. (Komló 1971, in: Benet, 1973) Ebből adódóan az élelmiszertermelés fázisai (termelés, feldolgozás, értékesítés) egymással inputoutput kapcsolatban állnak. (McCorriston-Sheldon, 1989) A mezőgazdaság és a szolgáltató ágazatok differenciálódása, szakosodása a termékpályák szereplői között szorosabb kapcsolatot követelt meg. (Németi, 2006) A nemzetgazdaság minden hetedik munkahelye közvetlenül vagy közvetve az agráriumhoz kapcsolódott. Így a mezőgazdaság hatékonysága és versenyképessége, fejlesztése nagymértékben befolyásolta a nemzetgazdaság eredményességét. Az agrobiznisz-koncepció tehát rámutat arra, hogy a gazdasági helyünk a teljes értéklánc összehangolásától, arányos fejlődésétől is függ. (Kovács, 2010a; Kovács, 2010b) 3

11 4 Irodalmi áttekintés A kölcsönhatásokban kulcsfontosságú szerepe van az áraknak. Az élelmiszerárak relevánsak a szociálpolitika szemszögéből, így az árarányok torzulása nemzetgazdasági szinten komoly vitát vált ki. (Tomek-Robinson, 1999; in: Búzás, 2004) A termékpálya termelői és fogyasztói árak összefüggéseinek vizsgálatához az alapanyagok árviszonyai adják a kiindulópontot. A globális piac hatással van a nemzeti piacokra, így a világpiaci árak és ármechanizmusok ismerete nélkül nem végezhető el az egyes termékpályák elemzése. A végtermékek árának emelkedése az alapanyagok árának növekedésével jár, s viszont. Ha az energia- és műtrágyaárak emelkednek, s a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nem képes megtartani saját részesedésének arányát a végtermék árából, a termelőknél maradó jövedelem mérséklődik. Tehát a magasabb nyersanyagár a gyenge alkupozícióban lévő termékpálya szereplőket jobban sújtja. (Peerlings, 1993; Burrel, 1995) A piaci koncentráció piaci erőfölény kialakulását teheti lehetővé (ha méretében nem sérti a versenyt), az output korlátozás az árakon keresztül profitnöveléshez vezet, a fogyasztóknak pedig holtteher veszteséget okoz. (Sexton- Zhang, 2000) A mezőgazdaság piaca részben maga a mezőgazdaság, részben pedig az ipar, mely egyre nagyobb ütemben növekszik. Az élelmiszeripar pedig a mezőgazdasági termékek feldolgozásával nagymértékben megnöveli azok értékét. Stummer et al. (2010) Az árrendszertől függ az össztermelés és a nemzeti jövedelem aránya is. Az ipari árak a költségeken kívül tetemes tiszta jövedelmet is tartalmaznak, mely annak eredményeként jelentkezik, pedig a jövedelem egy részét az ipari termékeket felhasználó és ráfordításaik által fedező ágazatok termelik meg. Így az alkalmazott árrendszer miatt a mezőgazdaságban keletkezett többlettermelés nem jelent új értéket és jövedelemnövekedést. (Villányi-Vasa, 2007) A kereskedelem domináns pozíciójának létrejöttével Hajdú-Lakner (1999) szerint lehetőség nyílt arra, hogy az élelmiszer-előállító termékpályát mindinkább a nagy kereskedelmi vállalatok koordinálják az élelmiszeripari termékelőállítók helyett. Ez azonban felveti a versenyszabályozás és a fúziókontroll elsődleges hibáját, mely szerint a verseny tisztasága és szabadsága, illetőleg a nemzetközi versenyképesség egyidejűleg nehezen biztosítható. Györe et al. (2009) az élelmiszer-kiskereskedelem beszerzés- és árpolitikáját elemezve megállapították, hogy a kiskereskedelem ármeghatározó a termékpályán vertikálisan, s részben horizontálisan is. Az egyes vertikumok fázisaiban a koncentráció a termelési szinten mérséklődik, ugyanakkor a kereskedelmi szférában folyamatosan emelkedik. Egyetértek megállapításukkal, hogy ez a koncentrációbeli különbség az egyes termékutak szintjeinek alkupozícióját, s ezzel az integrált ágazati jövedelemből való részesedését határozza meg. Fertő (2011) vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy az alkuerő inkább negatívan fejti ki hatását a koordinációban lévőkre. A termelők és felvásárlók közötti kapcsolatot döntően befolyásolja a reputáció, amely megoldást nyújthatna az élelmiszerlánc szintjei közötti fennálló problémák egy részére. A feldolgozók és kereskedők kihasználják piaci erejüket a mezőgazdasági termelőkkel szemben, azonban a nagyobb alkuerővel rendelkező mezőgazdasági vállalatok eltekintenek a

12 Irodalmi áttekintés szerződéshasználattól és nem törekszenek termelői társulások létrehozására se. A szerződéskötés kényszere a jogrendszer egyik fontos eleme lenne, azonban kutatómunkám során arra a következtetésre jutottam, hogy a gazdák egy része a szerződést kiszolgáltatott helyzetüket tovább nehezítő bürokrácia-eszközként ítéli meg, amely nem biztosít számukra jogi védelmet az eladott termék ellenértékének kifizetése érdekében. Viatte (2001, in: Popp, 2002) szerint várhatóan csökken a mezőgazdasági termék reálára a termelékenység emelkedésével párhuzamosan, az árszinteket pedig elsődlegesen a makroökonómiai trendek befolyásolják. Lakner-Sarudi már 2004-ben a kooperáció fejlesztését és egyedi termékek kialakítását javasolta a kis- és középvállalkozásoknak a globalizáció és az európai integráció hatásának vizsgálatát követően. A belkereskedelem tőkekoncentrációja az élelmiszerfeldolgozók szerepvesztéséhez vezetett. (Kapronczai et al. 2009) A gazdasági növekedés feltétele a folyamatos innováció, amelynek központi szerepet kell kapnia a vállalkozások működésében és fejlesztésében. Ez teszi lehetővé a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodást, illetve azok nyereséges kielégítését. A nagyobb mezőgazdasági üzemek tudatosan keresik az innovációs lánc (termékfejlesztés, technológiai megújítás, szervezeti modernizálás) alkalmazását, azonban a kis- és közepes vállalkozásoknál ennek nagymértékben gátat szabnak a financiális kérdések. (Hajdúné-Lakner, 2004; Szűcs et al. 2008c) Székely-Pálinkás 2007-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar gazdálkodók nem fordítottak kellő figyelmet a piacváltozás tendenciáira. Egyetértek megállapításukkal, miszerint stratégia kialakítására van szükség a fajta, a termesztéstechnológia és az együttműködés területén is. Az Agrárgazdasági Tanács megállapította, hogy még napjainkban sem készült el az agrárstratégia, amely hosszú távon rögzíti a piacvédelem, a birtokpolitika és a támogatások célkitűzését. (Székely, 2010) Lányi 2001-ben fogalmazta meg, hogy a termékpályák globális integrációja felé halad az agrártermelés. Hosszú távon így átrendeződnek a vertikális kapcsolatok, ezáltal egyes nemzeti piachoz tartozó, főként termelői és feldolgozói ágazatok kikerülhetnek a hozzáadott-értéklánc folyamatából, mint ahogy ez be is következett. Porter (1990, in: Elekes-Pálovicsné, 2001) szerint a komparatív előnyöket a kompetitív előnyök háttérbe szorították Kooperáció, integráció, koordináció és ellátási lánc az élelmiszergazdaságban A fogalmak egyértelmű elkülönítése nehéz, hiszen valamennyi a gazdasági együttműködés valamely formáját jelenti. Az irodalmi forrásokban is jellemzően a fogalmak eltérő értelmezése jelenik meg. Abban azonos a vélemény, miszerint minden együttműködés valamely érdekeltség mentén létrehozott és működtetett gazdasági kapcsolat, melynek alapja és fenntarthatóságának záloga az érdekek kölcsönös biztosítása. Ezen kritérium beteljesedése nélkül nem beszélhetünk együttműködésről. Az együttműködésben a résztvevők olyan - részben vagy egészben - egyenrangú felek, 5

13 6 Irodalmi áttekintés akik/amik hosszabb időszakra kiterjedő közös, egymás mellett is életképes tevékenység végzésére vállalkoznak. (Ferenczi, 1995) Kooperáció esetében több önálló vállalat/vállalkozás működik együtt, a szokásos piaci kapcsolatokat meghaladó módon, azonos jogokkal. Ennek érdekében közbenső célokat és azonos végcélt tűznek ki. A közös érdekeltséget alakítva (rész)áldozatot hoznak, összehangolt stratégiát követve cselekszenek, s a keletkezett hasznon közösen osztoznak. Az integrációban az együttműködők önállósága gyengébb. Az integrátor a saját érdeke mentén szervezi és irányítja a - jellemzően beszállítói - feladatokat elvállalók tevékenységét, a saját vállalati céljainak megfelelő termék/szolgáltatás előállítására. Az együttműködés csak mindkét fél érdekeltsége mentén lehet csak tartós, azonban az irányított integráció veszélyezteti az adott mikro térség közepes méretű és önállóan gazdálkodni kívánó vállalkozásait. Ez fokozott specializációra való kényszerítést is jelent, ugyanakkor termelésbiztonságot, piaci hátteret és esetenként egyszerűbb műszaki fejlesztést eredményez. (Búzás et al., 1997) A nagyobb önállóságra törekvők a különleges és keresett termékek előállításával igyekeznek kihasználni a nagyvállalatok által le nem fedett piaci lehetőségeket, vagy a mikro-térségen kívüli integrációs együttműködésekre, illetőleg a saját maguk által kontrollált integrációs hálózat kiépítésére törekednek. A helyben lévő nagy vállalkozásokkal kialakított kooperációt a költségek, felelősségek és kockázatok kölcsönös megosztása jellemzi. Egy-egy mikro-térség agrártársadalmának legalsó fokán helyet foglaló vállalkozások helyzetének stabilizálásának egyetlen eszköze a szakmai-anyagi-kapcsolati tőke híján - az integráció. (Fertő, 1996; Baranyai-Takács, 2010) Fekete (1979) az integráció fogalomkörének csupán a szervezetek integrációját tekinti. Csizmadia (1973) a termelés integrációját a specializáció magasabb fokaként, az elkülönült gazdasági tevékenységek egységes láncolataként, több vállalat egymásba illeszkedő tevékenységének összehangolásaként definiálja. Megfogalmazásában az integráció elsősorban a gazdasági tevékenységek koordinációja, a feladatok összehangolása, melynek nem előfeltétele és nem is következménye az azonos tulajdonviszonyok kialakulása, vállalatok egybeolvadása. Lakatos (2004) szerint az integráció gazdaságirányítási, tervezési kategória, melyben vállalatok feletti irányítás valósul meg. A részleges önállósággal rendelkező résztvevők gazdasági érdekközösséget alkotnak. Alapját az élelmiszergazdaság szerkezeti fejlettsége biztosítja. A koncentrált alapanyag termelés, illetőleg a vertikálisan integrált kistermelők a szinkronizált technológiákkal egységes, azonos minőségű termékeket biztosítanak, és így kapcsolódnak a feldolgozáshoz. Mind az integrált partnerek, mind a feldolgozó szervezetek törekszenek a keletkező melléktermékek hasznosítására is. Az integráció A horizontális integráció jellemzően az adott termékpályán belül az egymás mellett párhuzamosan működő vállalkozások együttműködése, amely a tevékenység mennyiségi és minőségi paramétereinek stabilizálását segíti, a piaci pozíció megtartása

14 Irodalmi áttekintés és lehetőség szerinti fejlesztése érdekében. Egy ily módon integrált gazdasági modell elvileg alkalmas a munka- és eszközráfordítások arányainak egymást kiegészítő elkülönülésére és a megfelelő nyereségelosztására, különösen akkor, ha az egy zárt, egycsatornás rendszer. (Borsos, 1997) A vertikális integrációt ezzel szemben a termelési folyamatok egymásra épülő fázisainak tartós és esetenként több oldalú összetartozása jellemzi. A mezőgazdasági termelő előzetesen egyeztetett feltételekkel megkötött és tartós szerződéssel állít elő alapanyagot (inputot) a feldolgozó számára, melyet az élelmiszeripari vállalat késztermék előállításához használ. Az együttműködés alapja a tartós megállapodás és a sokoldalú szerződés. A koordinációt elkülönült vezető szervezet irányítja és működteti, közös érdekeltség alapján. Borsos (1997) szerint az egyszerű horizontális együttműködés keretében gazdálkodók közötti kapcsolat lehet eseti, vagy tartós, de szinte mindig kétoldalú. Például a mezőgazdasági termelő vetőmagot ad el egy másik üzemnek, vagy valamely termeltető vállalatnak. A vertikális integráció tartós szerződésen alapul, az együttműködés alapja a tartós megállapodás és a többoldalú szerződés. A koordinációt elkülönült önálló szervezet irányítja és működteti, közös érdekeltség alapján. A koncentráció elvei a vállalati önállóság megőrzése mellett jutnak érvényre. A közgazdasági irodalom egy jelentős része a vertikális integrációban a piaci erőfölény kiterjesztésének eszközét látja. Részben egy monopolista szállító előre történő integrációjával (jellemzően az elosztásba, vagy következő termelési fázisba), vagy egy monopszonista hátrafelé történő integrációjával (pl. nagykereskedelembe vagy megelőző termelési fázisba). Az integráció legfőbb motivációja az árdiszkrimináció terének bővítése és a termékdifferenciálás javítása. A vertikális integráció költségekkel jár, amit a felvásárló összevet az integráció hasznaival. Az integrációs tevékenység során a monopolhelyzetben lévő felvásárló befolyásolni tudja a termelők által alkalmazott inputkombinációt, tehát kiválaszthatja a lehetséges alternatív tényezőarányok közül a leghatékonyabbat, növelve nyereségét. A piaci erőfölény termelési vertikumok között történő átcsoportosítása a fogyasztói árak emelkedésével jár együtt. (Bökönyi 2004) Williamson (1985) a vertikális integrációt a tranzakciós költségek csökkentésére irányuló eszköznek, a koordináció szélsőséges típusának tekinti. Szakál (1994) a termékpályát rendszerként definiálja, melynek a rendező elve maga a fogyasztói végtermék, s minden elem és részfolyamat, amely a hatékony termelésre irányul. A végtermék minőségét döntően meghatározza az alkalmazott technológia, illetőleg annak fejlettsége. Az optimális megoldást az egy vállalkozás keretében működő teljes termékpálya adó, azoban problémát jelenthet a megvalósítás nagy tőkeigénye, valamint a mezőgazdasági termelési ciklusok hosszú ideje. A gazdasági hatékonysághoz folyamatos és magas kapacitáskihasználás szükséges, amely csak nagy volumenű kibocsátásnál valósítható meg. A mérethatékonyság meghatározó jelentőségű feltétel a termék kibocsájtó folyamatban. (Szabó, 2000a) 7

15 8 Irodalmi áttekintés McFertidge (1994) szerint a hátrányos versenykörülmények segítik a vertikális integráció kialakítását, mert nemcsak gazdasági, hanem társadalmi előnyt is jelent. Klasszikus értelemben az integráció képes összehangolni a termékpálya szereplőinek érdekeit, az élelmiszeripar a piaci információkat a vertikális láncolaton keresztül közvetítette a termelés felé, biztonságot nyújtva a termelőknek. Az információs előny egészen addig javítható, amíg az egy vállalkozó az egész iparágat felvásárolja. Az irányítási struktúrák az alkalmazkodóképességben különbözhetnek egymástól, melynek legalkalmasabb eszköze az árrendszer. Ez közvetíti hatékonyan az információkat (az áron keresztül), így a változások szükségessége az egész rendszeren gyorsan végigvonult. (Arrow 1975, Bökönyi 2004 alapján) Szabó (2001) megállapította, hogy a szövetkezeti integráció a termelői kockázat csökkentése és a jövedelmi pozíció fenntartása mellett pozitívan hatott a technikai és piaci hatékonyságra. Előfordulhat, hogy a nyersanyagot, alapanyagot versenypiaci keretek között cserélik, így a felvásárló előnye csak a javuló információs pozícióból és az ebből adódó hatékonyabb beruházási döntésekből fakad, nem a nyersanyag árának befolyásolásából. A hosszútávon életképes integrációk jellemzően piaci áron való felvásárlási, értékesítési árakat alkalmaznak. Enélkül ugyanis nem biztosítható a kölcsönös érdek megtestesülése, így az együttműködés fenntarthatósága sem. Klein-Crawford-Alchan (2001) a vertikális integráció hatékonyságát emelik ki. Véleményük szerint a hagyományos piaci csere vertikális integrációval való helyettesítésének oka az ex post szerződéses optimizmusban van. Ha az egyik fél speciális beruházásokat eszközöl és kvázi-járadék keletkezik, a másik fél kihasználva a helyzetet kisajátíthatja a járadék egy részét vagy egészét. Ezt a problémát oldja fel a vertikális integráció, vagy hosszú távú együttműködési szerződés. Amennyiben a járadék mértékének növekedésével arányosan emelkednek a tranzakciós költségek, a vertikális integráció valószínűbb. Előfordul, hogy a beruházásokat egyidejűleg, kooperáció nélkül valósítják meg. A tulajdonosi jogok nem befolyásolják az ex ante beruházásokat, csak az ex post termelési döntéseket, így nem közvetlenül oldja meg a nem hatékony beruházás gondjait. A vertikális integráció előnyét az jelenti, hogy a tulajdonosi jogok nagy kontrollt biztosítanak, így ex post a saját érdekének megfelelően tudja befolyásolni a termelési döntéseket. Az optimális döntést nem érik el így sem, de összességében magasabb haszonra tehetnek szert, mint vertikális integráció nélkül. Az integráció létrejöttének társadalmi feltételei is vannak. Ilyenek, mint a munkamegosztás gyors és a céloknak megfelelő átrendeződése, a szakképzettség fejlődése, a fogyasztói piacok centralizációja, a minőségi termékek és a választékbővítés igényének gyorsulása. Az élelmiszer előállítást a termékpálya szervezettsége, az alapanyag termelés, feldolgozás és forgalmazás együttműködése, illetőleg a termelők szövetkezése jellemzi. A vertikális integrációk az ágazatoktól függetlenül hasonló működési elvűek, azonban belső sajátosságaihoz igazodva eltérő fejlődési stádiumig jutottak el az élelmiszergazdaság különböző szektoraiban. Létrejöttében mind az alapanyag termelő, mind a feldolgozóipar érdekelt, ezt azonban más és más tényezők indukálják.

16 Irodalmi áttekintés (Szentirmay-Gergely, 2005) A vertikális integráció előnye, hogy az integrátor a piac igényeit a termelés megkezdése előtt közvetíti az alapanyag-termelőknek, ezzel csökkentve a termelő kockázatát. Tátrai (2006) összevetette a vertikális integrációt a fejlettebb ipari beszállítói kapcsolatokkal. (1. táblázat) Megállapítása szerint közös vonás, hogy a kapcsolat mindkét esetben hosszú távú, az integrált az inputot szigorú minőségi előírások szerint állítja elő, mennyiségi kötelezettség mellett. Az integrátor szolgáltatásokat nyújt és kötelezi magát az előállított termék átvételére. 1. táblázat Az ipari fejlett vertikális integráció és a magyar mezőgazdasági vertikális integráció közötti lényeges különbségek Különbségek Ipari beszállítói lánc Mezőgazdasági vertikumok Stratégia kialakítása Közös Integrátor végzi Kockázatviselés Közös Integrátoré Termékfejlesztés Közös Integrátor végzi Integrátori szerep Elsődleges beszállítóé Integrátoré Tőkeerő a fejlesztéshez Közös vagy az Integrátoré elsődleges beszállítóé Integráltak közötti kapcsolat Vertikális, piramisszerű Horizontális, vagy nincs Információ Mindenkihez eljut Integrátoré Forrás: Tátrai (2006) A termék előállítók számára a legnagyobb biztonságot a termékpálya minél magasabb szintjén való elhelyezkedés adja, a legkiszolgáltatottabb helyzetben az input előállítók vannak. Bizonyos termelési méret alatt a vállalkozó vagy az agrártermelő piacra jutása nem releváns. Az integrációt eredményesebbé teszi az együttműködők viszonylagos erőegyensúlya, az érdekfeszültségek elkerülése vagy kivédése, a szinkronizált technológiai láncok megvalósítása, valamint a szervezéstudomány eredményeinek alkalmazása a termékpálya során. Samuelson-Nordhaus (1993) a vertikális integrációt új növekedési tényezőként definiálja, véleménye szerint segítségével a kiskereskedelmi üzlethálózat kialakítható, az értékesítés két szintre is kiterjeszthető. A horizontális integrációval pedig az egyes versenytársak megvételével adódik előnyös lehetőség a vállalati növekedésre (akvizíciók). A vertikális integráció társadalmi előnye, hogy a gazdaságosság kiaknázása révén nő a hatékonyság, a tranzakciós költségek csökkenthetők, az egymás utáni monopóliumok megszüntetése után csak egy monopólium marad, jobban kontrollálható a minőség, az integrált termék komfortosabb. Potenciálisan káros hatást jelent a monopolerő átvitele vagy kiterjesztése (leveraging) az integrált tevékenység piacán, a versenytársak kizárásában (egy vagy mindkét szinten piaci erőt feltételez) és árukapcsolás vagy árdiszkrimináció lehetőségében (mely nem mindig káros). 9

17 10 Irodalmi áttekintés Búzás et al. (1997) a koordináció fogalmán egy vagy több egyén, szervezet egymásra hatásával járó mikrofolyamatok szabályozását érti. Magában foglalja a ráfordítások és kibocsátások allokációját, szokványos értelemben a gazdasági javak előállításának és forgalmazásának meghatározását. A koordináció az ellátás szintjeinek harmonizációjára vonatkozik, a tudományos fejlesztésektől az új mezőgazdasági inputok (pl. szőlőfajták) előállításáig, az alapanyag és a végtermék előállítás akvizíciója révén a kiskereskedelmi elosztásig, a végső fogyasztóhoz való eljuttatásig. A vertikális integráció az egyes szintek közötti koordinációt explicitté teszi és a vállalaton belül döntések sorozatától teszi függővé. A készárupiac implicit koordinációt valósít meg a termékek és szolgáltatások árán keresztül. A szerződések az árak és a termelési döntésekre, ütemezésre és kompenzációra vonatozó explicit szabályok kombinációja révén koordinálnak. (Hajós-Ferencz, 1999) Az élelmiszergazdaságban három koordinációs rendszer alakult ki Magyarországon, a szerződéseket, a hierarchiát és az autoritást preferáló mechanizmus. A piaci koordináció szerepe elsődleges, hiszen leghatékonyabban a szerződések által végezhető el a koordináció a legkönnyebben. Az autoritás akkor valósul meg, ha egy faktor kényszerű hatására megváltozik egy másik szereplő spontán magatartása. A hierarchia során a sorrendet döntéssel határozzák meg. Az irányítási konkrét eseteiben formákban fenti koordinációk különböző kombinációi működnek, azonban elsődleges szerepet a piaci koordináció tölt be. (Csáki, 1997) Az állami koordinációs eszközök nem érvényesültek megfelelően. A szabadpiaci értékesítés helyett a szerződés mérsékli az ár- és ezzel a jövedelem-kockázatot (kockázatmegosztó megközelítés), másrészt a készárupiaci tranzakció költségét csökkenti (tranzakciós szemlélet). Ezáltal alacsonyabb lesz a termelési költség, valamint felgyorsul a termelés fázisai közötti koordináció (új technológia adoptálása, információáramlás, minőségmenedzsment, hitelek elérhetősége stb.), javul a termelékenység és a minőség. (Györe et al., 2009) Koncentrált piacon a szerződés piaci erőfölényt juttat a vevő számára. (Szabó-Bárdos (2005) Lehota (2000) szerint a szerződések elsősorban a termelők és a feldolgozók közötti koordinációt elősegítő köztes, azaz a nyílt piaci termelés és a teljes vertikális integráció közötti eszközök. A komplex szerződések a rejtett monopolerőt juttatják érvényre és felderítik az eltérő fogyasztói értékítéleteket. Céljuk a tulajdonjogok megfelelő allokációjának kialakítása, azaz azok kezébe csoportosítása, akik a legproduktívabban használják fel azokat. Szövetkezés A szövetkezés a termelési együttműködés egyszerű, ugyanakkor nagyon célravezető formája. Németországban 1868-ban alakították ki az első szövetkezeti formát az ott működő szőlőtermesztői csoportok. Az USA-ban már 1867-ben voltak az első próbálkozások, Katalóniában az 1890-es évek elején, Elzászban 1895-ben. A szövetkezetek elterjedése a XX. század elejére tehető. A dél-afrikai szőlőtermesztők 1906-ban, az ausztrálok és az argentinok 1916-ban hozták létre az első szövetkezeteket. A két világháború között eltérő ütemben fejlődtek: a német, katalóniai, dél-afrikai szövetkezetek nagy számban alakultak, ugyanakkor túl nagy súlyt nem képviseltek a francia, ausztrál, brazil és

18 11 Irodalmi áttekintés bolgár szövetkezések. Ezekben az országokban inkább a korábbi birtokok, magánborászatok, kereskedőkkel szerződött pincészetek maradtak dominánsak. Chile és Mendoza szövetkezeteit a megalakulás-feloszlás jellemezte ebben az időben a bizonytalan politikai helyzet miatt, az USA-ban pedig az alkoholtilalom fejtette ki negatív hatását. A XX. század második felében privatizációs döntések okán a szövetkezetek elvesztették jelentőségüket a nagyborászatokkal szemben (Chile, Kalifornia, Ausztrália), míg máshol az állami támogatás elősegítette az ágazat megerősödését és a termelői szövetkezések megszilárdulását (Portugália, Argentína, Brazília, Bordeaux). Kelet-Európában a szocialista érában, az as évek között termelőszövetkezetek jöttek létre, a korábbi nagybirtokokra, szak- és pinceszövetkezetekre alapulva (például Bulgária, Magyarország). Erdei et al ben így fogalmazták meg a közös gazdálkodás célját: a szövetkezet tagjainak minél teljesebb foglalkoztatásával, a tsz földterületén minél nagyobb termékmennyiséget, illetve termékértéket, minél kisebb anyag-, eszköz- és élőmunka-ráfordítással állítsanak elő. A EU-ban is létrejöttek és megerősödtek a gazdálkodók által létrehozott koordinációsintegrációs szervezetek. Két alapvető termelői-szövetkezeti integráció különíthető el, az ún. piaci ellenerővel jellemezhető (countervailing power cooperative model) és a vállalkozói (entrepreneurial co-operative model) szövetkezeti modell. Sikerük titka az alkalmazkodóképesség, a piaci körülményekhez igazodó marketing, a finanszírozási és szervezési stratégiák kidolgozása és végrehajtása. (Zsarnóczai, 2004; Szabó-Bárdos, 2005) A családi magángazdaságok szövetkezeti formában hozták létre a feldolgozó, értékesítő, szolgáltató és információs tanácsadó szervezeteiket. Ezeket a non-profit szemlélet jellemzi, mivel a feldolgozó és értékesítő szövetkezetek jövedelmét az alapítótőke, a beszállított és az értékesített áru arányában az alapanyag-termelőknek visszaosztják. (Szűcs-Udovecz, 1998) Az EIF (Európai Szervezet az Integrált Mezőgazdaságért) szorgalmazza az integrált gazdálkodás módszereinek bevezetését, ezzel javítva a termelés minőségét, biztonságát és hatékonyságát. Az összhanggal egyensúly teremthető a gazdaságosság és a környezetkímélés között. Az életképes gazdálkodás a falusi körzetekben munkahelyeket őriz meg, melyben a helyi megoldások sokszínűségén van a hangsúly. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező EU országokban a széttagolt kis- és középvállalkozók közvetlen piaci kapcsolódását és versenyképességét a feldolgozó- és értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) biztosítják. Az irányító szerepét általában önálló szervezet tölti be. Naprakész piaci ismeretekkel rendelkezik, s ez alapján határozza meg a tagok által termelt termékek mennyiségi és minőségi paramétereit, valamint a termelés időbeli eloszlását, ellenőrizve a termelés előírásainak szigorú betartását. Az észak-amerikai országokban élelmiszerkonszernek jöttek létre, ahol a feldolgozó és a kereskedelmi tőke integrálja az alapanyag-termelőket. A kaliforniai szőlő-bor termékpálya szerződéshasználatát vizsgálta Goodhue-Heien-Lee 1990-ben. A teljes termékpálya kialakulhat országon belül, de több országban létrehozott vállalatokat átfogva is. Az integrációs szervezetek jelentős piaci információs és egyben tanácsadó központként is működnek. Az USA-ban óriási méretű rendszerek teszik lehetővé az

19 12 Irodalmi áttekintés agrárvállalkozások fejlesztését, a minőségi és árversenyben való helytállást. Az integrációra jellemző a nagy tőkekoncentráció, mely közvetítője a piaci versenynek. (Gale, 1965; McCorriston-Sheldon, 1997). A világcégek a fejlődő országok mezőgazdaságába rendkívüli dinamizmust visznek, integrálják az egyéni farmereket, melyek függő helyzetük ellenére törekszenek individuális vonásaik és társadalmi erejük megőrzésére. Az egész termékpályát a multinacionális, globális integrációk uralják, amelyek mellett szerepet kap a nemzeti tőke is. (McCullen, 1988; Lakatos, 2004) A kereskedelem gyorsan reagál a környezeti változásokra. A gazdasági fejlődés hatására, a fogyasztói szokások változásával párhuzamosan erős koncentráció indul meg, melyet az egyes államok különbözőképpen segítettek. A nagyméretű üzletek hatékonyabb működésével csökkentek az árak, fékezve az inflációt, mely felgyorsította az élelmiszertermelés modernizálását. (Búzás, 2004) Kelet-Európában a volt termelőszövetkezetek, állami gazdaságok privatizációja után az új típusú szövetkezés kevéssé volt sikeres. Magyarországon a rendszerváltás után mindössze 30 ilyen alakult. A korábbi integratív kapcsolatok szétesése miatt a rendszer újjászervezésére lett volna szükség. Megoldást a tőke által szervezett vertikális integrációk újbóli létrehozása hozhatott volna, ezt azonban a mezőgazdasági és a magyar tulajdonú élelmiszeripari vállalkozások tőkehiánya akadályozta. A fejlődés nagyrészt a multinacionális külföldi vállalkozások birtokába került élelmiszeripari ágazatokban érhető tetten. (Németi, 2003) A beszűkült piaci lehetőségekkel és a forráshiánnyal küszködő alapanyag-előállítók nem tudták kapacitásaikat működésbe hozni, a termeltetést, az alapanyagellátást a feldolgozó szervezeteknek kellett megelőlegezni. A rendszerváltás után és az uniós integrálódás előtt megvalósíthatónak tűnt a korábban jól működő integrációk, szövetkezeti szakcsoportok, háztáji és egyéb kistermelői formák újjászervezése és dinamizálása, relatíve mérsékelt külső erőforrásigénnyel. Lényeges volt az alapanyag-termelők, így a kistermelők helyzetének stabilizálása, jövedelem érdekeltségének biztosítása, és a piaci igényeknek megfelelő szelektálása. A kölcsönös érdekek hosszú távú alapfeltétele a közös kockázatvállalás és a vertikumban képződő profit megosztása. (Ferenczi, 1995; Ernyei-Nagy, 1999) Lakner-Kocsondi (1997) vizsgálata szerint a dinamikus fejlesztést és bővítést tervező vállalkozók viszonylag nyitottak voltak a különböző együttműködési formák iránt. Feltételezték, hogy az akkori gazdaságpolitika elősegítette és támogatta a gazdálkodók horizontális együttműködését. Az ellátási lánc Az ellátási lánc (supply chain) egymással összefüggő folyamatok és erőforrások összessége, amely az alapanyagok beszerzésétől a feldolgozáson és disztribúciós tevékenységen keresztül a végtermék fogyasztóhoz való eljutásáig tart. Az ellátási lánc optimális működése során a termékpályán közreműködők között nincs alá- és fölérendeltségi viszony, nincs formális szervezet. A működés alapja a kölcsönös függőség a vállalatok között, a vezető szerepet a domináns, a végterméket előállító

20 Irodalmi áttekintés vagy a forgalmazó vállalkozás tölti be. A szakirodalmi források nagy része az értéklánc lényegét a hozzáadott érték növelésében és az értékvesztés elhárításában fogalmazza meg. (Porter, 1990; Barakonyi-Lorange, 1991; Peremiczki, 2001; Markovszky, 2004). Chikán-Demeter (2001) az ellátási láncot az elvárt fogyasztói kiszolgálási szint, a lánc hatékonyságának emelése, az erőforrás áramlás együttes kezelése, valamint a teljes lánc egységes működését szolgáló folyamatok optimalizálásaként definiálja. Az ellátási lánc hibája lehet az ún. ostorhatás. Ezt a piaci igények változása váltja ki, s visszafelé haladva a termékpályán, egyre nagyobb bizonytalanságot és kockázatot jelent a résztvevők számára. Súlyosbíthatja a problémát, hogy az információ elsőként a végtermék forgalmazójánál jelenik meg, s ha az információáramlás nem működik megfelelően, a késés felesleges készlet-felhalmozódást, költségtöbbletet jelenthet. (Gorton, 2001; Guba, 2001) Az együttműködési formák aktuális kérdései A nagyszámú mezőgazdasági kistermelő esetében a szűk keresztmetszetet az érdekképviselet hiánya jelenti. A már megalakult érdekképviseletek az elmúlt évek során többnyire egymással vitáztak, saját érdekeiket előbbre helyezték a szakmai összefogásnál. Tovább nehezíti helyzetüket, hogy nem tisztázódott sem a megfelelő nyilvántartás, sem a taglétszám. A terméktanácsok nem látták el az Európai Unióban gyakorlattá vált funkciókat. (Udovecz, 2000) A vertikum kapcsolatrendszerének formális koordinációs eszközei a nyílt piaci értékesítéstől a vertikális integráció felé haladva: az ár és az ezzel kapcsolatos piaci és árinformáció, a szerződés és a belső adminisztrációs eszköz. E szemszögből kiindulva Juhász (1999) a koordinációs típusokat az alábbiak szerint csoportosította: termelői értékesítés nyílt piaci termelés, felvásárló nagykereskedők, belföldi exportértékesítésre informális, rendszeres kapcsolat és keret- vagy hagyományos szerződéses kapcsolat, kiskereskedelmi láncok koordinációs funkciója keretszerződéses kapcsolat, feldolgozóipar termelői koordinációja termeltetési (integrátori) és erőforrást biztosító szerződéses kapcsolat, szövetkezeti koordinációs modellek szervezeti együttműködés vagy különböző szerződéses kapcsolatok a modelltől függően, termelői értékesítő szervezetek szervezeti együttműködés keretében, vertikálisan integrált vállalatok vertikális (szervezeti) integráció. Lakatos (2004) az uniós csatlakozás után várható kooperációkat a hatékonyság, a támogatási igény szempontjából három típusba sorolta: Hagyományos gazdálkodást folytathatnak az őstermelők, kis mennyiségű árut előállítva a belső piacra jövedelem-kiegészítő tevékenységként, főként az önellátásra törekedve. Az árutermelő gazdaságok fentieken kívül elsősorban a kiskereskedelembe kapcsolódnak be, esetenként integráló feldolgozó vállalathoz csatlakozva, nem csak alapanyagot, hanem feldolgozott árut értékesítve. 13

21 Irodalmi áttekintés Az integrációkba szervezett gazdasági vállalkozások élelmiszeripari, ágazati megosztásban képesek csatlakozni a versenyszférához. Péter-Tóth (2001) a termékpályás szövetkezetés előnyeit foglalta össze, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy ez megszünteti az egyes pályaszakaszok közötti érdekellentéteket. Ezzel a megállapításával nem értek egyet. Véleményem szerint a magyarországi vertikumok különböző szférái között a jövedelemérdekeltség miatt érdekellentét áll fenn. Ellenben osztom azt a megállapítását, hogy a kistermelők szövetkezései nagyobb alkupozíciót és így magasabb ár elérését teszik lehetővé. A privatizáció az élelmiszerkereskedelemben is nagy változást okozott mind a szervezeti átalakulás, mind az új üzleti és vállalkozás típusainak adaptálásában, mind az élelmiszerláncok és kereskedelem koncentrálódásában. Stauder (2003) a várható tendenciák szerint további piaci centralizációt, a honi és nemzetközi láncok térnyerését, a kereskedelmi márkák arányának térhódítását, fokozódó versenyt és a kiskereskedelem globalizálódását vetítette előre. Juhász et al. (2005) vizsgálata szerint az élelmiszer jellegű kiskereskedelemben legnagyobb a koncentráltság mértéke, melyben meghatározó a multinacionális és tőkeerős nagyvállalatok nagyarányú jelenléte. Hajós (2000) a mezőgazdasági szövetkezetet üzleti formaként vizsgálták. Megállapításával egyetértek, miszerint bármilyen méretű a vállalkozás, a kereskedelmi partnerekhez képest kicsi, sebezhető és alkupozíciót eredményez, ha egyedül tárgyal ben hatályba lépett FVM rendeletet hoztak az integráció működéséről, melyben garantálták, hogy az integrátor piaci és/vagy termelési biztonságot nyújtott, valamint különböző szolgáltatásokkal és/vagy finanszírozással segítette a magántermelőt, vagy gazdálkodó szervezetet. Az integrátornak évente legalább 50 millió forint értékű mezőgazdasági termék forgalmat kellett lebonyolítania. A törvény a termék átvételtől számított 30 napon belüli minimális 70%-os kifizetést, a fennmaradó összeg kiegyenlítésére pedig további 30 napot írt elő. Az igénybe vett támogatásokat és kedvezményeket továbbították a termelők felé, melyeket ők maguk is igénybe vehettek. Integrációs adatbázist hoztak létre a megyei földművelésügyi hivatalok, évenként jelentési kötelezettséggel. (15/2001. FVM rendelet 20. melléklet) Az újonnan alakuló szövetkezetek különleges szerepet töltenek be az integrációban. Eleinte csak piaci ellensúlyozó erőt jelentettek a nyersanyagok piacra juttatásában és a piaci részesedés növelésében. Majd a nyugati szövetkezethez hasonlóan az előállított termékek jobb minőségének és magasabb hozzáadott értékének növelésében játszanak szerepet. A vertikális integráció így valósult meg a tejgyűjtő-, vágóhídi- vagy pinceszövetkezeteken, illetőleg a gépkörökön át. (Szabó, 2000b.) Jellemző rájuk a részleges tulajdoni összefonódás, a tag-szövetkezeti viszony, ahol a tagok egymással is versenyeznek, hiszen a minőségi termék feltétele a piacon maradásnak. (Kiss-Szabó, 2001) Az 1990-es évektől a szövetkezeteknek versenyorientáltabbá kellett válniuk, hogy az egyre erősödő kihívásoknak megfeleljenek. Ezért szükséges volt a termékelőállítás, illetőleg a profit elérésének és a külső tőke bevonásának szétválasztása, melynek feltétele a termelési szerkezet és a szervezet átláthatóvá tétele. (Szabó, 2002) 14

22 15 Irodalmi áttekintés Az integrációs kapcsolatok széleskörű kialakulásának gazdasági előnyeit foglalta össze Szűcs-Dimény-Széles 2003-ban. Megfogalmazásukkal egyetértek, miszerint az olyan társas gazdasági vállalkozás, amelyben az egyéni gazdák tulajdonosként vesznek részt, modellszerű az integráció újbóli kialakításában és működésében. Megállapításuk a mai napig érvényes, azonban ez még mindig csak kitűzött cél. Ezt igazolja Gazdag (1997, 2010) vizsgálatának eredménye is. Egyetértek azokkal az elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek a kooperáció, az integráció szükségességét bizonyítják. Széles (2003) az integráció üzemgazdasági összefüggéseit vizsgálta, Szentirmay-Gergely (2005) az élelmiszergazdaság területén elemezte a termékpálya lehetőségeit. Markovszky 2004-ben, Villányi-Vasa 2007-ben tanulmányozták a termékpálya integrációk vizsgálatának módszertanát. Palánkai (2010) az integráció lehetőségeit az integrációs folyamat tartalma, a szabályozás, az előnyök és hátrányok, valamint az integrációérettség (integrációs kapacitásokkal és képességekkel) területén mutatta be. Véleményem szerint az egyes tényezők feltárt mérési lehetőségeit célszerű lenne a különböző termékpályák esetében, így a szőlő-bor ágazat keretében is alkalmazni, mely egy következő kutatási témát indukál. Marselek et al. (2008) a vertikális koordinációk különböző szervezeti megoldásait és típusait elemezték. A vertikális integrációt a legszorosabb belső koordinációs formaként értékelték, mint a termelés koncentrációjának és centralizációjának sajátos formáját, amely összekapcsolja az élelmiszerlánc fázisait. (Dorgai, 2010) Hasonlóan ítélem meg Lakner et al. (2007) megállapítását, miszerint a vidéki lakosság megtartásában kiemelkedő jelentősége van a kis- és közepes élelmiszeripari vállalkozásoknak. Ebben nagy szerep hárulna a szövetkezésekre, amelyek a termékek hozzáadott értékének növelésével felölelnék az egész termékpályát. A gazdálkodók üzleti döntéseinek megalapozásában elengedhetetlen az információhoz való hozzájutás biztosítása, mely Magyarországon még mindig nem került kialakításra. A kooperáció értelmezésének radikális módosítását és azok támogatását javasolta Székely-Pálinkás (2007). Következtetéseikkel egyetértek, mivel hasonló következtetésre jutottam korábbi (Nagy-Kovács Wachtler, 2005a, 2005b) és jelenlegi vizsgálataim során is. Napjaink szövetkezési elégtelenségében nagy szerepe van az alacsony együttműködési készségnek, a korábbi kedvezőtlen tapasztalatoknak, valamint a gazdaságpolitikai szereplők eltérő álláspontjának is. A bizalomhiány a magyar gazdaságok nagy részét jellemzi (Tóth, 2007; Takács Baranyai, 2010a, 2010b, 2011). Az Európai Unió jelenlegi termelői és szakmai szervezetei alulról jövő kezdeményezéssel, önkéntes alapon jöttek létre. Szolgáltatást nyújtanak a termelőknek, hogy a piaci igényeknek megfelelő minőségű szőlőt termesszenek. (Popp 2004a) Ösztönzik a kínálati oldal koncentrációját, a tagok termékeinek forgalmazását és piacra jutását. Érvelnek a hatékony működés és a költségcsökkentés mellett, illetőleg közreműködnek a termelői árak stabilizálásában, az integrált termesztési módok ösztönzésében. A szakmai szervezetek felhívják a gazdák figyelmét a környezetkímélő termelési módszerekre (ökológiai gazdálkodás), a hulladék-feldolgozás technikai megoldásaira a környezetvédelem érdekében.

23 Irodalmi áttekintés A megalakulásuk feltétele országonként eltérően szabályozott taglétszám és egy meghatározott mennyiségű forgalmazott termésmennyiség. A tagállamok rendszeresen ellenőrzik a szakmai szervezeteket, hogy megfelelnek-e az előírt feltételeknek, betartják-e az előírásokat. Ellenőrzik az alkalmazott módszereket, melyek a minőségjavítást a termék előállítás és a forgalmazás minden szakaszában segítik. A szükséges feltételek elégtelen volta szankciókat von maga után, végső esetben az elismerést megvonják a szervezettől. (Zsarnóczai, 2004) Az egyes tagállamok szakmai szervezetei saját, illetőleg az Európai Bizottság kezdeményezéseként tartott fórumokon egyeztetnek egymással. Az atomizált termelők rugalmatlanok, érdekképviseleti és érdekérvényesítési esélyük gyenge, az élelmiszeripar viszonylagos koncentráltsága és centralizáltságával szemben esetenként kiszolgáltatottak. Az alapanyag termelők nem érdekeltek a végtermék minőségében, árában stb. Az előrelépéshez a termelők megfelelő szervezettsége és az egyenjogú kapcsolatokat tiszteletben tartó vállalati magatartás által kezdeményezett vertikális integráció szolgálhat megfelelő alapot. Az eltérő érdekviszonyra való hivatkozás látszólagos ellentétet mutat az élelmiszeripar alacsony, a termelővállalkozás magas felvásárlási árra törekszik, az ágazatok fennmaradása és fejlesztése azonban közös platformra kell hoznia a termékpálya résztvevőit. Megoldást több feltétel egyidejű jelenléte hozhat, melyből a legfontosabbak a termelők, illetőleg a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem közötti tartós együttműködés, amelynek a lényege: a vertikumban szereplők érdekeinek megteremtése és hosszú távú biztosítása. (Ferenczi, 1995; Baranyai-Takács, 2010) A magyar termékvertikumok térbeli és kapcsolati szerkezetének rosszabbodását, illetőleg a feszültségek növekedését Villányi et al. (2003) az élelmiszergazdaság szerkezeti aránytalanságában látják. Az együttműködés lehetősége a szőlő-bor vertikumban Az Európai Unióban az elmúlt két évtizedben előrehaladott együttműködési formák alakultak ki. A koordinációs mechanizmusok közül leginkább a szerződéses kapcsolatok és a vertikális integráció terjedt el. A kettő közötti különbség a tulajdonjog megszerzésében van. Szerződéses kapcsolatnál a megtermelt szőlő átkerül a felvásárló tulajdonába, még akkor is, ha nem ő a végső fogyasztó, csupán feldolgozza a szőlőt és bort készít, majd palackozva értékesíti a fogyasztó számára. A vertikális integráció során a termelő átadja a megtermelt szőlőt a feldolgozónak, de a tulajdonátadás nem történik meg. A vertikális integráció során csupán kapcsolaton belüli termékcsere történik. A termelő a szőlő értékének kb. egyharmad részét kapja meg azonnal, majd a már kész bor értekésítése után történik az elszámolás, minden termelővel a mennyiség és a minőség figyelembe vételével. Természetesen fontos a termelői elkötelezettség is, tehát a megkötött szerződés szerint át kell adnia a termést a feldolgozónak. Az Unió értékesítési szövetkezései hasonló elven működnek. Az integráció ezen formája jelentős tőke befektetést igényel, ezért a fejlett tőkés országok szőlő-bor ágazatában 16

24 17 Irodalmi áttekintés a széttagolt kis- és középvállalkozások közvetlen piaci kapcsolódását és versenyképességét segíti elő a feldolgozó- és pinceszövetkezetek közreműködésével, naprakész információt továbbít a termelők felé a minőségi és mennyiségi paraméterekről, a palackozott borok időbeli elosztásáról, technikai és biológiai eszközöket, technológiát közvetít, melyet a szaktanácsadás és a termésminősítés során számon is kér, szelektál, költségcsökkentés, illetőleg egységes és nagy tömegű szőlőtermés állítható elő; közvetíti a kíméletlen piaci versenyt és a piaci hatásokat a termelők felé, ezért csak gazdaságos méretű vállalkozások képesek az árverseny fenntartására, szervezettségi fok emelésével növelhető a biztonság, mérsékelhető a kockázat és fenntartható a piaci pozíció. (Harcz, 2002) Magyarországon sajnos ma még többnyire szerződéses kapcsolatok alapján értékesítenek a kistermelők. Mivel az intézményi jellegű integráció legtöbb helyen életképtelenné vált, a termelők mindössze szállítói kapcsolatba kerül a felvásárlóval. Ebben az esetben az együttműködés semmilyen előnyt nem jelent számára, sőt esetenként a más irányú termékértékesítés kedvezőbb lehet. Ugyanakkor a felvásárlók visszaélnek a termelő kiszolgáltatott helyzetével, és sokszor csak félév-egy év múltán fizetik a szőlőtermés árát, természetesen kamatok nélkül. Ennek megakadályozására a hosszú távú szerződések keretében alakultak ki különböző megoldási módok a vertikális integráció újkori alternatívájaként. Mindebben kiemelt szerepet tölthetne be a szaktanácsadási rendszer továbbfejlesztése, kiszélesítése, különösen nagy hangsúlyt helyezve a termelők szakmai felkészítésének, szakismeretének növelésére, valamint az Unión belüli szabályozás megismertetésére. A rendelkezésre álló forrásokat a piaci igényeket kielégítő szőlőfajták telepítésére, a korszerű szőlőfeldolgozók és borászatok létesítésére, a termelési technológiák javítására szükséges fordítani. A pinceszövetkezetek megkönnyítik az integráció létrejöttét, az ellenőrzést, egyszerűsítik az adminisztrációt, elősegítik a minőségi szőlő termelését, a gazdaságos eszközkihasználást, a környezetkímélő tápanyag visszapótlást stb. A termelői szövetkezések érdekvédelmet is jelentenek a gazdálkodók számára, növelve ezzel az alkupozíciót. A jellemzően egy hektár szőlőterület alatti gazdálkodók (őstermelők) termelői vagy értékesítési szövetkezetés, illetőleg integrátor nélkül teljesen életképtelenek, kiszolgáltatottak. A megoldás másik formáját az EU által is elismert termelői csoportok létrehozása jelentheti, amelyek az összefogás, a szövetkezés előnyeit kihasználva ugyancsak alkalmasak a mélypontra került szőlőtermelés válságmegoldására. A termelői csoportok alkalmasak lehetnek a jelenlegi EUszabályozás szerinti önálló feladatokra, mint pl. a pályáztatás, közös marketing, a piackeresés. (Radóczné, 2002; Radóczné et al., 2006; Barócsi et a., 2008) Nem csupán termelői koncentrációra van szükség. A magyar minőségi bor készítésének agro-ökológiai feltételei kiválóak. A szőlőtermesztés négy szőlőtermő tájban, ezen belül 22 borvidéken folyik, azonban ez az uniós piac volumenében túlzottan kicsi. A koncentráció már elkezdődött. Folyamatban van a Duna-menti Borvidék létrehozása, a kunsági, a hajós-bajai és a csongrádi egyesülésével. A Pannon

25 Irodalmi áttekintés Borvidék a szekszárdi, a villányi, a tolnai és a mecsekaljai borvidék egybeolvadásából jött létre. A Balatoni-régió kialakítása is megkezdődött a badacsonyi, a balatonfüredcsopaki, a Balaton-felvidéki és melléki, illetőleg a Dél-Balatoni borvidék csatlakozásával. Más borvidékeknek is indokolt követni a példát, pl. az Észak- Magyarországi Régió három (egri, mátrai és bükkaljai) borvidékének összefogásával. A Tokaji Kereskedő Ház 2010-ben 2300 kistermelőt integrált. A nemzetközi exportpiacon a verseny kiélezett, de a kiváló minőségű, zamat gazdag, különleges palackos borok iránt van kereslet. Ehhez mindezeken túl jelentős marketing szükséges. Magyarországon a továbbiakban a hasonló folyamatok erősödése lenne célszerű, mivel bizonyos termelési méret alatt nem lehet magas minőségű termékeket gazdaságosan előállítani és a piacokon érdemi szereplőként megjelenni. A szőlő- és bortermelő kisgazdaságok ár- és jövedelmi hátrányának csökkentéséhez, és az alapanyag termelői alkupozíció növeléséhez szükség van a vertikális integráció ismételt kialakulására. Ehhez azonban mindenképp indokoltnak látszik a minőségi árutermelésben résztvevő szőlőtermelők számának csökkenése, a területkoncentráció, másként fogalmazva a gazdaságos üzemméret kialakulása. A túlélésre csupán az számíthat hosszútávon, aki a változásokhoz pozitívan és aktívan tud hozzájárulni. A nemzetközileg is jelentős borászat csak jól működő vertikális integráció (fajta, technológia, szaktanácsadás, minőség-ellenőrzés, közösségi marketing stb.) mellett lehetséges. Ezek együtt tehetik érdemi versenytárssá a magyar szőlő- és bortermelő gazdaságokat. A termékelőállítók számára a legnagyobb biztonságot a termékpálya minél magasabb szintjén való elhelyezkedés adja, a legkiszolgáltatottabb helyzetben az input előállítók vannak. Egyetértek Erdészné et al. (2000) megállapításával, hogy az előbbre lépéshez, azaz a termék minél magasabb fokú feldolgozásához tőke kell. Az állami támogatások leszűkülése miatt az uniós pályázatokból juthatnak forráshoz a termelők, azonban ezek zöme utófinanszírozású, tehát bizonyos mennyiségű saját tőke meglétét feltételezi. Az integrációban résztvevő termelők gazdálkodási, finanszírozási és piaci körülményeit kiegyensúlyozottabbá kell tenni. Ezzel a minőségi termelés feltételei hosszú távon is biztosíthatók, javítva a jövedelmezőségi viszonyokat. A magyar szőlő-bor ágazatban létrejött termelési rendszerek, koordinációs szerveződések rendszerváltásig végzett tevékenységét az 3. mellékletben mutatom be. Az integrált árutermelő kisgazdaságokban a borszőlőtermesztés költség és jövedelemviszonyait vizsgálva Radóczné-Erdészné (2000), Radóczné (2008) megállapítja, hogy az 1990-es évek második felében az átlagos órabérrel számolt saját munkadíjat is figyelembe véve gyakorlatilag nem képződött jövedelem. A szőlőtermesztés jövedelemtermelő-képessége csak a minőség javításával (minőségi szemlélet, ésszerű terméskorlátozás) és ebből levezethető árak emelkedésével növelhető. A szőlő- és borvertikum gazdasági pozíciójának javításában kiemelt szerepet kap az ültetvénytelepítések támogatása, a pinceszövetkezetek alapítása és piacra jutásuk segítése, a mezőgazdasági tevékenység diverzifikálása és a környezetbarát termelési eljárások alkalmazása. (Popp, 2004b, Magda-Gergely 2004a). A minőségnek az árban történő elismertetését nehezíti a vertikum szakaszainak (szőlészet-borászat) szervezeti és tulajdonosi szétválása, tagoltsága. A szakaszaira 18

26 19 Irodalmi áttekintés bontott termelési fázissal szemben a feldolgozó-, tároló- és palackozó kapacitás 70-80%-a a nagy feldolgozó pincészetek tulajdonában van. A pinceszövetkezetek megalakításával a termelők javíthatják a készített bor minőségét, értékesítési biztonságot teremtenek számukra, javul a borászati eszközök kapacitásának kihasználtsága. Ezek költségcsökkenést eredményeznek, így a termelők nagyobb jövedelmet realizálhatnak. Az élelmiszerláncokkal való tárgyalási pozíció javul és a támogatásokhoz való jutás lehetősége is bővül. Az EU-ban a szőlőtermés mintegy fele a pinceszövetkezetek által kerül feldolgozásra. A termelői érdekeltség javítására a földalapú és az agrárfinanszírozási támogatások helyett előírt feltételek teljesítéséhez kötött jövedelempótló támogatások bevezetését javasolják Popp et al. (2010), amely 30 ezer Ft/ha automatikus kifizetést jelentene 1500 m 2 termő ültetvényterület felett. A szőlő-borvertikumban a minőségi fejlődés egyik kulcsfeladata a borhamisítás felszámolása. Az eredet tanúsítás, a minőség-ellenőrzés jól megoldható, amit a hegyközségek és a pinceszövetkezetek elősegíthetnek. A megújulás lehetőségét Brazsil (2000) szerint a következőkben foglalta össze. a reális helyzetfelmérés alapján készített pontos célok megfogalmazásában, az igényekhez igazodó fajtaszerkezet kialakításában, a szőlő minimális önköltséggel való termesztésében (melyet az optimális termőhely és ökológiai feltételek biztosítanak), a legalkalmasabb fajták, valamint a fajtákhoz és a termőhelyhez igazodó termesztéstechnológia alkalmazásában látta.) Egyetértek az akkori, igen előrelátó megállapítással, mely még napjainkban is aktuális feladat. Annak ellenére, hogy az 1990-es évek óta megjelenő, borászattal foglalkozó szakirodalmak nagy részében megfogalmazásra kerültek az ágazat gyengeségei (Magda-Gergely, 2004b), mint például a területi elaprózódottság, a marketing tevékenység elégtelensége, a stratégia hiánya, az eltelt évek során alig történt előrelépés az ágazat helyzetében. Gaál már 2007-ben felhívta a figyelmet a korábban versenyképes ágazat leépülésének bekövetkezésére. Dupcsák et al. (2010) szerint az agrárgazdaság versenyképességét a horizontális szövetkezés hiánya nagymértékben csökkenti. Egyetértek javaslatukkal, miszerint az állam gazdaságszervező szerepének növelése, illetve a klaszterszervezés különösen a szőlő-bor ágazatot segítené nagymértékben. A gazdasági válság miatt a kereskedelmi láncok eredményességük megtartása érdekében a beszállítóikat is további árcsökkenésre kényszerítik, ezáltal azok igen nehéz helyzetbe kerülhetnek. Véleményem szerint a termelőknek a kockázatkezelési, az előrejelzési és tervezési képességük javítására; a munkatársak és vezetők, a beszállítók rendszerének (ösztönző) átalakítására; az adósság/eszköz arány csökkentésére, valamint a készpénz menedzselés előtérbe kerülésére kell törekedniük. Helyeslem Székely (2010) azon javaslatát, hogy az élelmiszeripar-ellátási lánc elemzésébe értelemszerűen be kell vonni az élelmiszerkereskedelem vizsgálatát is. Az EU élelmiszer-piaci árfigyelőt kíván létrehozni a hipermarketek visszaéléseinek megakadályozása érdekében. Az Európai Parlament vizsgálatai szerint a szuper- és hipermarketek tisztességtelen piaci magatartása következtében az élelmiszerárak a

27 Irodalmi áttekintés fogyasztók szempontjából túl magasak, a termelői oldalról pedig túlzottan alacsonyak. Franciaországban a termelők és a kereskedelem közötti együttműködését segíti az a es kormányfői kezdeményezés, miszerint az akut piaci krízis esetén árrés-csökkentő kötelezettség terheli a diszkont áruházláncokat. Ezzel a szerződéses rendszer keretében a termelők méltányos térítésben részesülhetnek. (d Hauteville et al., 2004; Schütz, 2010) A szőlő-bor termékpálya helyzetét egyre inkább befolyásolja a globális felmelegedés. Ez részben az időjárás közvetlen tényezőinek hatásából áll, mint például a csapadék mérséklődése és intenzitásának szélsőségessége, a hőmérsékletingadozás. A közvetett hatások a fajtaszerkezet-átalakítását, az ökológiai feltételekhez igazodó területváltást és a technológia módosítását jelentik. A hőmérsékletváltozás egyre északabbra tolja a szőlőtermesztés ökológiai határát, mely a természetes vízforrások használatának és megtartásának előtérbe kerülését vonja maga után. (Hajdú-Botos, 2005; Botos-Hajdú, 2006) Mindez a költségek növekedésével, s a versenytársak számának növekedésével jár. (Csete-Nyéki, 2006; Láng et al., 2007; Radóczné, 2008) Az európai mediterrán országokban az 1980-as évek közepétől igen erőteljes fúzió indult el, melynek következtében több száz szövetkezet szűnt meg. A korábban asztali bor előállítására szakosodott szövetkezetek egyesüléseket hoztak létre, mely nemcsak szervezeti megújulást, hanem technológiai fejlesztést és a borkategóriák diverzifikációját is jelentette. Ma a szövetkezetek a termelés 50-70%-át állítják elő, ezzel együtt átalakult a termelés szerkezete, csökkent a névtelen borok mennyisége. A francia mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszanak a különböző társulások, szövetkezetek. A társulási formák előnyeit, a kiegészítő és melléktevékenységek további fenntartását, a vidék elnéptelenedésének megakadályozását igyekszik a francia kormány támogatási politikájával elősegíteni a mezőgazdaság szerkezetátalakítása során. (Sidlovits, 2008) Coelho-Hannin-Touzard (2008a, 2008b) felmérésének eredménye alátámasztotta azt a problémát, hogy a termelői érdekeket védő szövetkezetek szembekerültek a borpiacok globalizációjával, ezért a szervezeti és stratégiai megújulás, a versenyképesség növelése elkerülhetetlen. A versenyképes, az egész termékpályát átfogó magyar borászatok zöme nem felel meg a fenti feltételeknek. A birtokkoncentráció már elindult, azonban a vállalkozásokon belül a szőlőterületek egymástól távol való elhelyezkedése, az elaprózott parcella és birtok méret, a magas fajlagos költségek, a kevés valódi magas minőségű pl. dűlőszelektált - borok alacsony aránya jellemzően nem biztosítják az ágazat elvárt eredményét. Mindezek ellenére vannak sikeres példák Magyarországon is, jelen vannak a jól menedzselt családi vállalkozások (Villány, Eger, Sopron, Balaton-régió, Szekszárd, stb.) igazolva a korábban megfogalmazottakat. 20

28 1.3. Ár-, költség- és jövedelemviszonyok a hazai élelmiszergazdaságban 21 Irodalmi áttekintés Az 1968-as árreform elősegítette az árrendszer piaci viszonyokhoz közelítését, a mezőgazdasági termelői árakat felemelték az értékszinthez, így az ár-értékarány közelített egymáshoz. Ezzel egy időben került sor a felhalmozódott hitelek rendezésére, illetőleg egy részének elengedésére. Az áremelés közvetve járult hozzá a nagyobb jövedelem eléréséhez, mégpedig a termelés növekedésével. A nagyobb mennyiségű termelés magasabb árbevételt biztosított, változott a termelési szerkezet, a kapacitások jobb kihasználásával. A dinamikus fejlődés a többletjövedelemből lehetővé tette a korszerűsítést, új berendezések vásárlását, a dolgozók anyagi helyzetének javítását. Az állami vezetés a es években arra törekedett, hogy az árak a társadalmi szükséges munkaráfordításokat, illetve azok arányát pontosan tükrözzék (ami többe kerül az államnak, annak legyen magasabb az ára és fordítva). Ezen időszakban jelentős volt az állami támogatás, mely a többlettermeléssel egy időben a közös értékesítés fejlesztését, az árutermelés növelését szolgálta. Különböző gazdaságpolitikai eszközöket alkalmaztak, például felárakat, előlegeket nyújtottak. A többszöri mezőgazdasági áremelés ellenére az ipari és mezőgazdasági árak között továbbra is jelentős, mintegy 25%-os különbség maradt fenn. A társadalom meghatározott összetételű és arányú mezőgazdasági termékeket igényelt, így olyan árarányt alakítottak ki, amely mellett az egységnyi területre kisebb foglalkoztatást biztosító termékeknél egységnyi munkaráfordításra számítva lényegesen több bruttó jövedelem jutott, mint a nagyobb munkaigényűeknél. (Csizmadia, 1973) A szövetkezeti forma előnyösen kapcsolta össze a tagok közös és egyéni, illetőleg az állam és a termelőszövetkezet érdekeit. A tagok a bruttó jövedelem alakulásától függtek. Az intenzív gazdasági fejlődés esetében kevesebb mezőgazdasági termelő egyre több más ágazatban foglalkoztatott élelmiszerellátását biztosítja, egyre magasabb színvonalon. Az 1970-es években az USA-ban egy mezőgazdasági foglalkoztatotthoz 2 fő munkája kapcsolódott, míg Magyarország ez mindössze 0,4 fő volt. (Z. Kiss, 2001, Búzás, 2004) Az árak típusait az értékesítés formái befolyásolták, mivel az egyezkedési jog nem érvényesülhetett, a mezőgazdasági termelők kénytelenek voltak elfogadni a felvásárló ajánlatát. Rögzített árakat állapítottak meg az alapanyagok többségére, az alapvető mezőgazdasági termékekre, a fogyasztási cikkekre és a szolgáltatásokra, melyet hosszú távú szerződésekben rögzítettek, többek között a termelés biztonsága miatt. Hatóságilag behatárolt árak esetében az árhatóság az irányárat (eladó-vevő között) plusz-mínusz eltéréssel szabta meg, kevésbé szigorú feltételeknél védőárat határoztak meg, melynél alacsonyabb árat nem lehetett fizetni. Több termék esetében merevebb volt az ármeghatározás, így például a bor, vöröshagyma, óburgonya, téli alma stb. Szabad árak alkalmazását abban az esetben engedélyezték, ha a központi felvásárlás jelentéktelen volt, így például a szőlő, az újburgonya, a szerződéssel le nem kötött zöldségféléknél, gyógynövényeknél stb. (Csizmadia, 1973) 1980-as évek második felében a veszteséges és kevésbé jövedelmező az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek száma csökkent, a legkedvezőbb jövedelmezőségűek

29 Irodalmi áttekintés nagymértékben nőtt. A vállalkozások jövedelmezőségi differenciáltsága fokozódott, az egyszerű újratermelést sem biztosítók száma csökkent, mintegy 25%-ot tettek ki a termelésben való részvételük alapján. Fennmaradásukat az eszközpótlások leállítása, eladósodásuk tette lehetővé, mely szerint a válság mérséklődött, de nem szűnt meg. A piacgazdálkodás kialakulásával 1989-ben liberalizálták a mezőgazdasági termékek áralakítását, hogy az ipari előállítású eszközök áremelkedését a mezőgazdasági termékek árainak emelésével a feldolgozókra és a fogyasztókra háríthatják át. Azonban a lakosság élelmiszerfogyasztása nagymértékben csökkent a fizetőképes kereslet szűkülése miatt. A kereslethiány letörte a mezőgazdasági termékek árait, amely a reálértékű termelői árszínvonalat tartósan és nagymértékben csökkentette. A feldolgozók és a kereskedők alacsony áron vásárolták fel a termékeket. A mezőgazdasági termelők a rendszeresen későn kapott vagy a behajthatatlan követelések miatt az eladott termékek reprodukcióját sem tudták előteremteni. Tovább tetézték gondjukat a bizonytalan tulajdonosi és tulajdonhasználati viszonyok, így megnövekedtek a magára hagyott termőterületek, csökkentek a hozamok és a tenyészállat- és haszonállat-állomány nagy részben megsemmisült, mintegy 350 ezer kistermelő számolta fel tevékenységét. Az üzemi átszervezést alárendelték a kárpótlásnak, mely a tulajdoni viszonyok, a föld- és eszközhasználat rendezetlenségét, a termelési tényezők szétszakadását okozta. Mindez meggátolta az átalakuló szervezeteket abban, hogy a nagymértékű piaci árletörés következményeinek kivédésére koncentráljanak. (Lehota-Komáromi, 2004) 1994 után a válság enyhülése elindult, a veszteséges termelés erőteljesen csökkent, azonban a nyereséges vállalkozások aránya alig haladta meg a veszteségesek részarányát. A termelési tényezők elhasználódott termeléstechnikai és technológiai megújítása beruházást igényelt, amely a fajlagos költségek emelkedését vonta maga után. Az értékesítési árak növekedését az élelmiszerek iránti fizetőképes kereslet tartós és erőteljes fokozódása válthatná ki. Ezt sem a belpiac, sem a külpiac nem realizálja. (Vági, 1996) Az 1990-es évek második felében a mezőgazdasági vállalkozások egyre nagyobb hányadát jellemezte, hogy sem a fejlesztésükhöz nem volt jövedelmük, sem a gazdálkodás stabilitásához nem rendelkeztek megfelelő tőkével, így a mezőgazdasággal foglalkozók munkájuk feladására kényszerültek Az USA-ban az élelmiszerárakat kétféle módon elemzik. Egyrészt egy adott időintervallumra meghatározzák a mezőgazdasági termelés és a marketing szolgáltatás arányát, mely számítás alapját a kiskereskedelmi áron kalkulált, kumulált élelmiszerfogyasztás képezi. Másrészt ugyancsak ezen alapokból kiindulva termékcsoportra, vagy egyedi termékre kalkulálnak, melyet az áreloszlással (farm-toretail price spread), azaz a termelői ár és a kiskereskedelmi fogyasztói ár különbségével egészítenek ki. Ez tartalmazza mind a feldolgozás, csomagolás, mind a kis- és nagykereskedelmi költségeket is. A makrogazdasági adatokból különböző elemző módszerekkel lehetőségük van az élelmiszerek termelői és fogyasztói árának ok-okozati összefüggéseinek feltárására. Mindez lehetőséget biztosít a fogyasztói szokásváltozás által indukált gazdasági folyamatba való beavatkozásra, mivel a 22

30 Irodalmi áttekintés nagyobb feldolgozottsági fokú élelmiszerek keresletének emelkedése a hozzáadott értékláncban marketingszféra döntő szerepét váltotta ki. (Heien, 2006) A vertikális integrációban az árhatás következtében a termékpálya egymást követő szféráiban elérendő árrés csökken (Fertő, 1996) A termelők stratégiájuk módosítására kényszerülnek, de elengedhetetlen a vertikális és horizontális integráció kialakítása a kockázat mérséklése érdekében. (Balling, 1994, Andersson, 1995) A kockázatoknak az egyes termékpálya szakaszok közötti megosztását, a ráfordítások hatékonyabb felhasználását, s ezáltal a költségek csökkentését is elősegítik a stratégiai szövetségek, melyek végül az árakban is kedvezően fejtik ki hatásukat. (van Duren et al., 1994) Varga et al. (2007b) és Tunyoginé (2010) vizsgálják a fontosabb hazai termékpályák áralkuinak jellemzőit s az élelmiszerek fogyasztói árait és a kiskereskedelmi árversenyt. A mezőgazdasági termelés jövedelem stabilitását elsődlegesen a kibocsátás kiegyensúlyozottsága befolyásolja, mely magában foglalja az ár és a volumen kölcsönhatását. (Lámfalusi, 2007) Popp et al. (2010) vizsgálatai során megállapították, hogy az üzletláncok piaci stratégiája egyoldalúan fogyasztó centrikus, árkövető magatartást folytatnak. A termékpályák árviszonyait közvetett tényezők is befolyásolják, mint a szereplők közötti kapcsolat, a piac szerkezete és a versenyszabályozás. (Búzás, 2004) Kardeván (2011) kifejti, hogy az árverseny megnyerését a magyar élelmiszergazdaság jelen kapacitásai és erőforrásai gátolják. Ezért célszerű lenne a kis- és középvállalkozások esetében különösen az árra kevésbé érzékeny termékeket előtérbe helyezni. Osztom a szerző megállapítását, mivel a tömegtermékek esetében nem lehetnek versenyképesek a magyar gazdálkodók, ezért a magasabb hozzáadott értékű, különleges igényeket kielégítő termékek előállításával lehetne betörni a réspiacokra. A gazdasági folyamatok vizsgálatának egy igen fontos területe a termelési tényezőknek az outputhoz való hozzájárulásának mérése. A kibocsátott termékek piacának ismerete szabad döntést biztosít a termelési tényezők felhasználását illetően. (Szűcs et al., 2008a) A termelési tényezők árai az általuk előállított termékmennyiség nagyságából és értékéből vezethetők le. A termelési függvények vizsgálata az alapja a termelési tényezők és az eredmény közötti kapcsolat feltárásának. (Szűcs et al. 2008b) A hatékonyság növelésének feltétele ágazati szinten a költségek és az árak relatív csökkenésének elérése, mely a versenyképesség és a magas növekedési potenciál elérését biztosítja. Vállalati szinten az életképesség feltétele, a gazdasági profit forrása. (Farkasné et al., 2008) A hatékony agrárpolitika meghatározója a mezőgazdasági termelői és a fogyasztói árak összefüggéseinek feltárása. A belföldi termelés értékéből és a lakossági összfogyasztásból kiindulva statisztikai módszerekkel határozzák meg a részarányokat, azok súlyát egységnyi termékekre vagy élelmiszercsoportokra, kitérve a felhasznált inputok elemzésére is. (Joutz et al., 2000) Nábrádi et al. (2008) szerint a gazdálkodás eredményességének kifejeződése a hatékonyság. 23

31 24 Irodalmi áttekintés A költség-jövedelem elemzéskor vizsgálni szükséges az ágazati jövedelempozíció és változásának költségszerkezeti hátterét; az optimális technológiára kalkulált költségektől, jövedelmektől való eltérések eredetét; a naturális ráfordítás hátterének közgazdasági, vállalati és technológiai okait, az ágazati termelést, a hozamokat; valamint az árösszefüggéseket, az értékesítési csatornák árdifferenciáinak és árváltozásainak hatását. (Puskás-Kaiser, 1996, Szénay-Villányi, 2000 alapján) Székely et al. (2008) megalkották a komplex költségelemzés sémáját a menedzsment információs rendszerek gazdasági hatékonysága szempontjából. A költségeket különböző csoportokba sorolták: a nehezen strukturálható problémák által okozott költségekre (nagy hibaforrást jelentők), korábbi évek információiból, következtetések alapján meghatározható költségekre, tevékenység alapú és az ágazathoz kötődő, valamint a beruházási döntésekhez kapcsolódó tételekre. A kialakított költség, haszon, paraméter, összegzés és jelentés modul segíthetné a mezőgazdasági üzemek informatikai rendszerekhez kötődő költségek gyűjtését és rendszerezését, melyre a kisés középvállalkozások napjainkban nem fordítanak kellő figyelmet tapasztaltam a kutatómunkám során. A mezőgazdasági üzemeknek célszerű lenne alkalmazni a korszerű elemzési és szervezési módszereket, mert nemzetközi összehasonlításban a magyar szőlészet és borászat magas költséggel állítja elő a termékeit. A szakirodalomban nagy számú módszer került publikálásra, például (a teljesség igénye nélkül) Szűcs (1972), Klenczer (1989), Udovecz et al. (1995), Leeflang-Raaji (1995), Puskás-Kaiser (1996), Brazsil (2000), Brazsil et al. (2000), Búzás et al. (2000), Szabó (2000a), Brazsil (2001), Villányi-Szénay-Molnár (2002), Sipos-Dedák-Bozsik (2002), Ramathan (2003), Tamási (2005), Heien (2006), Oroszné (2007), Villányi-Vasa (2007). A vállalkozások jövedelemszerzését az befolyásolja, hogy az árutermékeik önköltsége mekkora többlettel térül meg az árban, illetőleg mennyi az értékesítés volumene. A termelők egyéni költségeit a vevők úgy ismerik el, ha a piaci árban fedezetet nyernek. Ha rögzített az ár, akkor a termelőt egyoldalú alkalmazkodásra készteti a költségei tekintetében, piaci árnál azonban szerepet kap a költségek megtérülésében az ismertség, a termékelhelyezés lehetősége, a kereslet, a fizetőképesség. (Vági, 1996) A gazdasági szervezetek termékelőállításhoz kapcsolódó költségeiben másként történik a felhasznált termelési tényezők, illetve a tevékenységhez kapcsolódó pénzügyi terhek (adó, kamat, tb., bérleti díj pl.) finanszírozása. A termeléshez kapcsolódók előre meghatározott kiadásként merülnek fel, az utóbbiak pedig a ráfordítások költségei feletti bevételből fizetendők különösen, ha a terméshozamok függvényében kerül meghatározásra. Nem csökkentik az árbevétel és a jövedelem realizálását, ellenben mérséklik a vállalkozók fejlesztéséhez felhasználható profitját. Tehát a pénzügyi terhek alakulása ugyanúgy befolyásolja a vállalkozások jövedelemtömegét, mint az értékesítési árak változása. Ha az értékesítési árak csökkennek, vagy mértékük elmarad az általános áremelkedéstől, a pénzügyi terhek pedig progresszíven növekedtek, ezt a ráfordítások visszafogásával, azaz a költségek csökkentésével sem lehet ellensúlyozni. A felhalmozható nettó jövedelem csökken vagy megszűnik, így az elhasznált eszközök pótlása elmarad, s a vállalkozás a saját vagyont éli fel.

32 Irodalmi áttekintés Ahol az elevenmunka költsége a realizált bruttó jövedelem függvénye, nem pedig fix, a pénzügyi terhek a munka javadalmazásának rovására kerülnek finanszírozásra. A családi munkaerő-potenciál kihasználása és a megélhetés biztosításához szükséges jövedelem terhére is folytatni kényszerülnek termelőtevékenységüket. Például a földbérleti díj jövőbeni megtérülésének rovására is vállalnak bérletet, illetőleg olyan munkaintenzív termelési szerkezetet hoznak létre, melyben a jövedelmezőség alárendelődhet a bruttó jövedelem realizációjának. A családtagok megélhetési alapjának feltétele a munkateljesítő-képességük kihasználtságának mértéke. Ebből adódik, hogy a vállalkozások gazdálkodásának nem lehet egyedüli meghatározó tényezője a tőke értékesülése, hanem a család megélhetését biztosító, illetve a fejlesztést fedező mértékű bruttó jövedelmet kell realizálniuk. Ebből következik, hogy a jövedelmezőséget és a bruttó jövedelem tömegét egyensúlyban kell tartani. Ha a vállalkozásoknak, családi gazdaságoknak tőke és a föld használatáért is fizetni kell, még a sikeres gazdálkodás is kevésbé biztosít lehetőséget arra, hogy a bruttó jövedelem növelését a jövedelmezőség rovására érvényesítsék. (Vági, 1996) Magyarországon elsőként Szénay (1976) végzett vertikális árszerkezet elemzést, mely tekintélyes költség- és jövedelem aránytalanságokra hívta fel a figyelmet. Vizsgálatai szerint több termék esetében a termékpályán keletkező költség magasabb volt a végtermék fogyasztói áránál. A termékpályán keletkezett jövedelmek értékelésekor figyelemmel kell lenni a hozzáadott értékre, mely a vállalkozások eladásai és más vállalkozásoktól vásárolt anyagok és szolgáltatások értéke közötti különbség. A hozzáadott értékből való kiindulással megelőzhető a kettős számbavétel, tehát csak a végtermék értéke kerül figyelembevételre. A közbülső fázisokban mindig le kell vonni a más cégektől vásárolt alapanyagok költségeit. Jövedelem oldaláról vizsgálva csak egyszer, a végterméknél számítandók a bérek, a kamatok, a járadékok és a nyereség. Samuleson-Nordhaus (1993a) a vertikális integrációt új növekedési tényezőként definiálja. A horizontális integrációval pedig az egyes versenytársak megvételével adódik előnyös lehetőség a vállalati növekedésre. (Samuleson-Nordhaus, 1993b) A végtermékszemlélethez a termékpálya fázisainak költség- és jövedelemviszonyainak összehangolása szükséges, az ágazat közgazdasági és vállalatgazdasági sajátosságainak ismeretében. A termelői és fogyasztói árak tartós eltérése miatt a termelési szakaszok költségeinek és árainak jelentős változásában szerepe van az adóknak és támogatásoknak, mivel az egyik kiegészíti a jövedelmet, a másik mérsékli. Mindez információt nyújt az adott termék nemzetgazdasági hatékonysága és az egyes szakaszok költségeinek társadalmi elismerése közötti kapcsolat értékeléséhez. Az árszerkezet a termelői ár esetében tartalmazza a termékegységre jutó önköltséget, tehát a közvetlen anyag- és munkabér költségeit, az általános költségeket, az értékcsökkenési leírást, a terméket terhelő egyéb kifizetéseket, a vállalati nyereséget és a készletezés költségeit. A fogyasztói ár ezeken kívül tartalmaz még forgalmi adót és kereskedelmi költségeket is. (Szénay-Villányi, 2000) 25

33 Irodalmi áttekintés A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás egy árszerkezetben való összekapcsolásához a mezőgazdasági fázis értékeinek visszaszámításához szükséges az élelmiszeripar anyag-kihozatali mutatóinak számítása. Az anyag-kihozatali mutatók segítségével az egységnyi mezőgazdasági termékekre vonatkozó értékeket végig kell szorozni, melynek segítségével az egységnyi élelmiszeripari végtermék alapanyagigényének megfelelő termékmennyiség költségei és jövedelmei határozhatók meg. A kihozatallal korrigált költségek és jövedelmek összevonásával az élelmiszeripari alapanyagköltség számítható ki. Ezáltal lehet a mezőgazdasági termelést és az élelmiszeripari feldolgozás folyamatát összekapcsolni a vertikális szerkezetben. (Villányi et al., 2002) A jövedelem-termelés képességével mérhető a gazdálkodás színvonala, a gazdaságok kondíciója, kifejezi a költséggazdálkodási és piaci meghatározottságot is. A jövedelemrelaizáló-képesség meghatározója részben az árutermékek egyedi költségeinek alakulása (ésszerű csökkentés), részben a piaci ár alakulása, az értékesítési lehetőségek megismerése és kihasználásának szervezése. Ezért is okoz nagy gondot, hogy a mezőgazdasági jövedelelem-információs rendszerek között diszharmónia van. (Garay et al., 2007) Szükséges lenne, ha az alapanyagtermeléstől a feldolgozáson át a fogyasztóhoz eljuttatott végtermékig egységes lenne az adatnyilvántartás mind a költség-, mind az árszerkezet összeállításánál. Az élelmiszer termékpályák ártranszmissziós vizsgálatai Célkitűzéseim eléréshez fontosnak tartom a termékpályák különböző szférái közötti ár- és erőviszonyok feltárását. A rendszerváltást követő piacmegosztás és megnövekedett kínálat adta intenzív verseny nehéz helyzetbe hozta a magyar szőlő-bor ágazatot, így a szőlőtermesztők, a borászok és a kereskedelmi egységek közötti kiegyensúlyozatlan erőviszony lehetőséget teremtett az egyes fázisok közötti profit aránytalan megszerzésére. A szőlő szinte önköltségi áron kerül felvásárlásra, miközben az értékesített és versenyeket nyert palackos borok árából egyáltalán nem részesednek a termesztők. Világjelenségként elfogadott, hogy az élelmiszer termékpályákban a koncentráció mértéke igen eltérő. Ezt a változó mértéket legjobban egy vázaszerű ábra fejezi ki, amelynek függőlegesen változó szűkülései és öblösödései a vertikális szintek piaci szereplőinek eltérő számát, s így koncentrációjának mértékét érzékeltetik. (1. ábra) A magyar szőlő-bor vertikumot hasonló piac jellemzi. A piaci szereplők dominanciája az árakon keresztül végbemenő értékátadással vagy értékvesztéssel határozható meg, melyet az ártranszmisszió fejez ki. Az ártranszmisszó, áráttétel (price transmission) vagy költségtovábbítás (cost pass) vizsgálja a termelői és fogyasztói árak eltérő mozgását előidéző okokat, így a termékés tényezőpiac versenyegyensúlyának változását és hatását. Gardner (1996) a keresleti és kínálati viszonyok változását követi nyomon Allen és Hicks modellje alapján. Megállapította, hogy a termékpályák különböző szintjein a termelői és élelmiszerárak 26

34 Irodalmi áttekintés eltérő arányt képviselnek, eltérően a haszonkulcsos árképzésből vagy a marketing rés (marketing margin) hozzáadásából várhatótól. 1. ábra. A koncentráció mértéke az élelmiszervetikumban Forrás: Food. Inc. Corporate concentration from farm to consumer. In: Varga et al., 2007a A szőlő-bor vertikumban az egyes piaci szinteken létrejött piaci erőfölény jelentősen befolyásolhatja az ár alakulását. Az árakon keresztül végbemenő értékátadás az áridősorok kointegrációján alapuló ártranszmissziós vizsgálatokkal mérhető. Az árnak a helyi árcentrum fölé és alá kerülései, számarányukkal és mértékükkel adhatnak képet ezeknek az értékvesztő, vagy értéknövelő folyamatoknak a helyzetéről. (Varga, 2007c) Az ártranszmisszió továbbfejlesztéseként Heien (1980) más tényezőket is vizsgált a piaci tényezőkön túl, Holloway (1989, 1991) regressziós egyenletében a marketing rés, a termelői és fogyasztói ár összefüggései és azok hatásai együtt mérhetők. Popovics, 2007; Popovics-Tóth, 2006 továbbfejlesztették a módszert. Az élelmiszerek kiskereskedelmi árai és a mezőgazdasági input-output árak közötti hosszú távú egyensúlyi kapcsolatot és a kereskedelmi árak domináns szerepét Bakucs (2005a) tárta fel. Megállapítása szerint a mezőgazdasági árak rugalmassága gyenge a változó piaci egyensúlyi keretek közepette, s az input árak merevsége nagyobb az output árakénál. A különböző mezőgazdasági termékeknél az árváltozások a vertikum különböző szakaszaiban eltérő módon következnek be. A termelői, feldolgozói és kereskedelmi ár-áttétel azonnal vagy késleltetve fejti ki hatását, s eltérő intenzitással és irányban halad tovább a különböző szakaszok felé. (Barros-Martines, 1989). Short (2002) a vizsgálatot a támogatások, kompenzációk hatásainak mérésével egészítette ki, mind az adott szinten, mind a vertikum egészének árviszonyaiban. Wohlgenant (1999) a mezőgazdasági nyersanyagok árai és az áreloszlás kapcsolatában meghatározó tényezőként definiálta az inputok helyettesíthetőségét. 27

35 28 Irodalmi áttekintés Az áráttételt, a költségtovábbítást befolyásolhatják a termékpályán kívüli tényezők is. Reed-Clard (2000) megállapította, hogy a fogyasztói preferenciák változásának hatása strukturális átalakítást von maga után, mely a piaci egyensúly áthelyeződésével kihat az árelosztásra, a költségtovábbításra is. Az ártranszmisszióval foglalkozó közgazdász szakirodalom szerint a hatékony árak vertikális és horizontális irányban is integrálják a különböző piacokat (Tóth, 2003). Az élelmiszerpiacok működésének elemzésében a vertikális ártranszmisszió vizsgálata a jellemző, mivel a termelő és a fogyasztók véleménye szerint a feldolgozó és a kereskedelmi szektorban nincs tökéletes verseny, s a kereskedő szféra visszaél piaci erőfölényével. Szimmetrikus az ártranszmisszió, ha az egyik piacon (például a borszőlő piacán) bekövetkező áremelkedésekre vagy árcsökkentésekre a másik piac (lédig bor vagy palackos bor piaca) azonos módon reagál. Az áremelkedésekre és árcsökkenésekre való azonos reagálás vonatkozik az árreakciók irányára, mértékére és sebességére is. Ellenkező esetben az ártranszmisszió aszimmetrikus, melynek hátterében a piac működésének torzulása húzódik meg. (Tóth, 2003) Az ártranszmisszió jellemzőihez kapcsolódó feltételezések: a szimmetrikus ártranszmisszió a tökéletesen versenyző piacokat jellemzi, az aszimmetrikus ártranszmisszió pedig a tökéletlen, nem kompetitív piacokra utal, a tökéletes (teljes) ártranszmisszió inkább hosszabb távon érvényesül, ezzel szemben az aszimmetrikus, nem teljes mértékű ártranszmisszió rövid távon gyakoribb; az ártranszmisszió iránya: ha a kínálati (termelői) oldal az ármeghatározó, akkor az ártranszmisszió folyamatában a költség továbbgyűrűzése (cost-push) a jellemző. Ha a keresleti (fogyasztói) piac a domináns, akkor az ártranszmissziót a kereslet szívóhatása (demand-pull) határozza meg (Popovics-Tóth 2006, Kinuchan-Forker, 1987 alapján). Palaskas (1995) az ártranszmisszió mérésével annak sebességét, mértékét és szimmetria-viszonyait határozta meg. A mérték kifejezése az ártranszmissziós elaszticitás (price transmission elasticity) mutatóval történhet, amely %/% mértékegységgel bír, s nemzetközi összehasonlításra alkalmas. Az elaszticitással kifejezhető, hogy a mezőgazdasági termelői ár 1%-os változása hány %-os módosulással jár együtt a feldolgozott termék fogyasztói árában (Mészáros-Popovics, 2004). Az ártranszmissziós elaszticitás tehát döntő jelentőséggel bír a mezőgazdasági termékek származtatott keresletének kialakulásában (Colman, 1985). Az aszimmetrikus áráttétel egy adott termék vagy termékcsoport áraiban a marketing rés növekedését vonhatja maga után, amely a jövedelemelosztás torzulását jelenti. (Cotterill-Franklin, 2001). A költségek emelkedése és továbbítása (cost pass) a fogyasztói árak növekedését vonja maga után, melynek mértéke egyértelműen függ a termékpályán belüli erőviszonyoktól. A költségnövekedés oka lehet iparági és vállalati. Dhar-Cotteril

36 29 Irodalmi áttekintés (2000, in Búzás, 2004) lineáris modell alapján végzett a piaci struktúra hatását a feldolgozóipar és a kereskedelem stratégiai magatartására vizsgálata szerint az előbbi jóval nagyobb arányban fejti ki hatását (80%), ezzel szemben a vállalati költségnövekedés mindössze 29-40%-ban módosította a költségeket. A tranzakciós kapcsolatok típusai különböző időeltolódást eredményeznek az áráttételekben, melyet az árak szinten tartásával a kereskedelem bizonyos mértékig kompenzálhat a vásárlók megtartása érdekében. Az áringadozást kiegyenlítő beavatkozáson túl a különböző árképzési technikák is befolyásolják az áreloszlást. Így például a haszonkulcsos (markup pricing) eljárás, mely bizonyos mértékű nyereség elérését is lehetővé teszi az értékesítési költségek megtérülésén túl. (Douglas-Donald, 1969, Hosken et al., 1999) Az alkalmazott árrés maximumát a versenytársak árai, illetőleg a fogyasztói keresletrugalmasság, míg a minimumot a beszerzési ár alatti eladási ár tilalma határozza meg. (Collins- Oustapassidis, 1997) Popovics-Tóth (2006) a vertikumon belül a piaci hatásokat vizsgálták. Bakucs (2005b) az ártranszmisszió és a kereskedelmi árrést vizsgálta a hazai sertéshúspiacon, ahol mind a szereplők nagy aránya, mind a feldolgozó ipari alacsony koncentráció és annak a kihasználatlan kapacitásai ez utóbbiak dominanciáját gátolják. Eredményei szerint szimmetrikus ártranszmisszió jellemzi a húspiacot. Varga et al. (2007a) az áridősorok kointegrációs mechanizmusához kapcsolódó horizontális és vertikális ártranszmisszió módszereit foglalták össze tanulmányukban. Az értékátadás megmutatja, hogy a termékpálya egyes szférái között az árakon keresztül mekkora annak a mértéke. Kutatómunkájuk során Rapsomanikis et al. (2003) által felépített módszert (3. ábra) módosították, s alkalmazták több termékpálya elemzésénél. Az erőfölényt annak a termékpálya szereplőnek tulajdonították, amelyiknek az ára az árváltozások hatásától jobban tudta függetleníteni magát. Az árnyomást a piaci erőfölényben levő gyakorolja a gyengébbel szemben, aki tartósan az árcentruma fölötti értéket nagyobb mértékben éri el, mint az alattit, valamint a számára kedvező ár visszarendeződését jobban tudta lassítani, a számára kedvezőtlen ár visszarendeződését pedig jobban tudta gyorsítani. (Varga et al., 2007b) Az élelmiszer termékpályák piaci szereplői közötti ártranszmissziót, azaz a tökéletlen ár-visszarendeződésből adódó értékelszívást, illetőleg annak elfogadását a 2. ábra szemlélteti bemutatva a vertikum egyes szereplőinek alkupozícióját, illetve az örökös visszarendeződési kényszer pozícióját. Popp-Juhász 2011-ben megállapította, hogy a kiskereskedelem horizontális, piacújraelosztó versenyének eszköze az alacsonyan tartott ár. A nagy és tőkeerős, főként nemzetközi élelmiszeripari és mezőgazdasági beszállítóknak igen kedvező a kereskedelmi lánc biztosította széles körű piaci jelenlét. A magyar tőkeerős beszállítók alkuereje elmarad a kereskedelmi szférától, azonban még a veszteség ellenére is fontos számukra a piacon való megjelenés. A beszállítók többsége kénytelen a nyomott és késedelmesen fizetett átvételi árat elfogadni, mivel az alternatív értékesítési lehetőségek korlátozottak vagy nincsenek. Ezért célszerű lenne a borászok számára a

37 Irodalmi áttekintés magyar piacra való termelés és az egyéb értékesítési csatornák igénybevétele, mint például vinotékák, vendéglátóipari egységek, borturizmus. A élelmiszerlánc szereplői között eltérő irányú folyamatok zajlottak le. A kereskedelem nagyobb és gyorsabb, a feldolgozóipar kisebb mértékben koncentrálódott, azonban a mezőgazdasági termékek dekoncentrációja és alacsony versenyképessége jövedelem-vesztéshez, s a piacról való kiszoruláshoz vezethet. Ebben nagy szerepet játszott a vertikális fázisok közötti eltérő koncentrációs szinttel összefüggő áreltérések is. A beszállítói árak nem, vagy csak kis mértékben jelennek meg a fogyasztói árban. A termelői árváltozás késleltetve és eltérő intenzitással hat a fogyasztói árra. Az ártranszmisszió a visszafelé, a végső fogyasztótól kiindulva vizsgálódik az alapanyag előállítók elé, ezért a kisebb mértékű kereskedelmi árcsökkenés sokkal nagyobb áresést idéz elő beszállító szintek között, s a termelői szinten mutatkozik meg a legnagyobb mértékben. A beszállító által nyújtott árengedmény nagy része megoszlik a termékpálya szintjei között, s csak töredékét kapja a termelő, így a költségváltozás csak mérsékelten befolyásolja a kiskereskedelmi fogyasztói árakat. piaci erőfölénnyel rendelkező ár árnyomása visszarendeződő ár eredeti ár árcentruma visszarendeződő ár árcentruma 2. ábra. A tökéletlen árvisszarendeződés formájában jelentkező értékelszívás elfogadása Forrás: Varga, 2007.b (Keszthely) 30

38 Irodalmi áttekintés 3. ábra. Az ártranszmisszió vizsgálatának Rapsomanikis által alkalmazott menete Forrás: Rapsomanikis et al.,

39 Anyag és módszer 2. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat elkészítéséhez szükséges információk körét, tartalmát és struktúráját a szőlő-bor ágazat vertikális elemzésének módszere határozta meg. A vertikális elemzés kiterjed a szőlőtermesztésre, a borkészítésre és a kereskedelemre, illetőleg a termékpálya szféráinak kapcsolataira. Az információgyűjtés- és feldolgozás az ár-, a költség- és nyereségviszonyok meghatározásának munkafolyamatát végigkövette, mivel az egyes elemzések újabb, bizonyos mértékig eltérő információigényt támasztottak. A szőlő-bor ágazat helyzetére vonatkozó szőlőtermesztési és borászati adatokat egészen 1990-ig visszamenőleg gyűjtöttem össze. A vertikum elemzése az , illetve közötti időszakra terjedt ki. Az előzetes adatgyűjtés, a nemzetközi és magyar szakirodalom rendszerezett elemzése után alakítottam ki a munkahipotézist. Ezután tértem rá a konkrét módszertani kérdésekre, a vizsgálati módszerek megválasztására. Szükségesnek láttam többféle módszer egymást kiegészítő, egymásra épülő alkalmazását. A matematikai-statisztikai eljárásokra épülő elemzés alapvető feltétele a megfelelő adatbázis kialakítása volt. A használt módszerek kiválasztásának szempontjai között szerepelt, hogy azok a hipotéziseim ellenőrzésére alkalmasak legyenek, a feltevések jellegétől, szakmai természetétől függően. A választott módszerekkel szemben az alábbi elveket fogalmaztam meg: Lehetőséget adjon csoportok képzése, mind a változók, mind a megfigyelési egyedek esetében. Az eljárás a két- és többváltozós sztochasztikus kapcsolatok elemzését tegye lehetővé. A tényezők időbeli változásának vizsgálatára adjon módot. A kapott eredmény legyen közgazdaságilag értelmezhető és általánosítható. Mivel nem akadt olyan eljárás, amely valamennyi feltételnek megfelelt volna, ezért több elemzési eszközt is alkalmaztam a vizsgálat során. A fenti elvek teljesítéséhez a változók jellegének figyelembe vételével a mennyiségi ismérvek közötti kapcsolatok vizsgálatára a korreláció, illetve a regresszió számítást, az időbeli változások bemutatására a sztochasztikus idősorelemzési eljárásokat, a változók számának csökkentésére a faktoranalízist és a csoportok képzésére a klaszteranalízist választottam. Az alkalmazott eljárásokat az egyes vizsgált témaköröknél fejtem ki részletesen. Egyetértek Székely-Takácsné (2008) fogalomhasználatával, miszerint az üzem a gazdálkodó egységet jelöli, annak jogi formájától és méretétől függetlenül. Véleményük szerint szinonim fogalomként alkalmazható a gazdaság, a mezőgazdasági vállalkozás és vállalat kifejezések is. Dolgozatom során a fenti elveket alkalmaztam. 32

40 Anyag és módszer 2.1. A szőlő-bor termékpálya elemzésének módszertana A szőlő-bor ágazat helyzetét a KSH, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) és az AKI adatai segítségével vizsgálom. További információkat gyűjtöttem a különböző nemzetközi szervezetek Internetes honlapjáról. Segítségükkel határoztam meg a költség- és jövedelemviszonyokat, valamint a fontosabb gazdasági mutatókat. A vertikum gazdasági elemzésénél problémát jelentett, hogy a rendszerváltás előtti állami nagyüzemek átalakultak. Megváltoztak a tulajdonosi viszonyok, a rendelkezésre álló adatok és tartalmuk, a termékpályán végzett tevékenységek köre, illetőleg a vállalkozási forma. A szövetkezeti formát választók például nem birtokolhatnak termőföldet, tehát szőlőtermesztéssel nem foglalkozhatnak csak bérelt területen. Módosult az adatnyilvántartási kötelezettség. A vállalkozásoknak lehetőségük van az összköltség-, vagy a forgalmi költség eljárás szerint készíteni az eredménykimutatást. Mivel az előbbi egyszerűbb, a vállalkozások ezt helyezik előtérbe, ezért nem vezetik a 6. (költséghelyek) és 7. (költségviselők) számlaosztályt. Bár az 5. számlaosztály tovább bontható lenne, azonban a vállalkozások nem igénylik ezt a könyvelőiktől. A közvetett és közvetlen költségek hiányában elesnek a termékenként, illetve tevékenységenkénti közvetlen jövedelmezőség megállapításának lehetőségétől. Az adatfeldolgozást az SPSS 16.0 (PASW Statistics 18) statisztikai programcsomag, valamint a MS Excel táblázatkezelő program segítségével végeztem. Az idősorokat táblázatba rendeztem, az adatok feldolgozását a leíró statisztikai mutatók (átlag, szórás, relatív szórás stb.) kiszámításával kezdtem el. Az értékek szóródását a relatív szórás alapján vizsgáltam. A regressziós elemzéseknél tesztelt lineáris, exponenciális és hatványfüggvények közül azt a függvényt választottam, amelynek alkalmazása a relatív reziduális szórás (Vse), valamint a determinációs együttható (R 2 ) alapján a legjobb illesztést eredményezte Az integráció és szerződéses kapcsolatok vizsgálatának módszertana Kutattam a szőlő-bor termékpályán a szerződéskötés rendszerét és anomáliáit. Ennek érdekében 2010-ben kérdőíves felmérést végeztem, melyet a szőlészekkel, borászokkal folytatott mélyinterjú módszerével egészítettem ki. A kérdőívet a 2. mellékletben mutatom be. A kiküldött kérdőívek száma 514, a beérkezett kérdőíveké 453 db volt, melyek között figyelembe vettem a hiányosan, illetőleg nemleges választ tartalmazó kérdőíveket is. A reprezentatív megfigyelés kulcskérdése a minta kiválasztása az elemezni kívánt sokaságból, melyet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának adatbázisa biztosított. A kiválasztást Telegdi (1993, 2004) módszere alapján rétegzett mintavétellel végeztem. A rétegeket az üzemszám és a művelt terület adta borvidékenként és üzemnagyságonként, így az egyes rétegekbe kisebb szórású, homogénebb csoportok kerültek. A módszer alkalmazásával az országos adatokból levonható információ pontatlanabb lett, mintha kifejezetten erre fókuszáltam volna, azonban a borvidékenkénti következtetések levonása pontosabbá vált. A kérdőívek feldolgozását a fent ismertetett eljárással végeztem el Az ártranszmisszió vizsgálati módszere és ökonometriai alapjai 33

41 Anyag és módszer A vertikális ártranszmisszió elemzésére speciális módot használtam, aminek lényegét a következőkben foglalom össze. A módszer részletes leírása Varga et al. (2007a és Nagy-Kovács Varga (2010) publikációkban került bemutatásra. Az élelmiszer vertikumokban a külső hatásokra visszavezethető árváltozások tovagyűrűzése kétféleképpen mehet végbe. Az egyik esetben az árak változása megtartja a korábban fennállott értékarányokat. A másik esetben változnak ezek az értékarányok, mert a piaci szereplők saját erőfölényük birtokában módosítani tudják, vagy erőhátrányuk következtében elszenvedni kénytelenek azokat. Piaci erőfölény hiányában egyik vertikális piaci szereplő sem tudja az ármozgásokat befolyásolni. Ilyenkor az ártranszmisszió, az árváltozás formájában történő többletérték-átadás szimmetrikus. Gyakoribb eset, hogy az áremelkedések és árcsökkenések mértékét és/vagy sebességét bizonyos vertikális szinteken befolyásolni lehet. Ebben az esetben a vertikális ártranszmisszió aszimmetrikus, amely aránytalanság vizsgálható, alkalmas eljárásokkal bizonyos egzaktsággal számszerűsíthető, és így kimutatható. A vertikális ártranszmisszió általam is alkalmazott, legelterjedtebb vizsgálati módszere a kointegrációs elméletre támaszkodik, mely szerint létezhet összefüggés olyan idősorok között is, amelyek között az együttmozgás korrelációs együtthatóval nem mutatható ki. Ezek az idősorok nem korreláltak, de lehetnek kointegráltak. Korrelációt azért nem mutat a kapcsolatuk, mert ezt a kapcsolatot jellemzi egy sokkszerű változás és annak fokozatos visszarendeződése, amely mozgás rátelepedve a függvénykapcsolatra, zavarja annak kimutathatóságát. Amennyiben sikerül ezt a rövidtávon zavaró mozgást elkülöníteni a trendmozgásoktól, azok függvénykapcsolata feltárható. A vertikális kointegráció vizsgálata során a terméklánc két egymással függőlegesen kapcsolatban lévő aggregált piaci szereplő áridősorait kell összehasonlítani. Kapcsolatuk jellemzéséhez az ártrendekben és a konkrét időpontokban realizálódott áraknak a trendektől való eltéréseiben rejlő információk használhatók fel. Ezért, csak olyan idősorok kezelhetők, amelyek viselkedését a statisztikai mutatók értékstabilitása, behatárolhatósága jellemzi. Ezek időben stabil, ún. stacionárius folyamatok. A kointegráció módszerével vizsgálhatók nem stabil (nem stacionárius) idősorok. Az ilyen idősoroknak a vizsgálatokba történő bevonását az teszi lehetővé, hogy bizonyos átalakításokkal a hivatkozott statisztikai értelemben létező stabilitásuk elérhető. Az előző időpontbeli értékük által alapvetően meghatározott közvetlen befolyású (autoregresszív) idősorok esetében a statisztikai instabilitás egyrészt abból adódik, hogy a korábbi időponthoz tartozó érték szóródása hozzáadódik a tárgyidőpontban jelentkező bizonytalanságok (véletlen hatások) szóródásához. A tárgyidőpontban a két szóródás egymást felerősítve jelentkezik, ami azt eredményezi, hogy ebben az időpontban az idősor egy, a korábbiaknál sokkal szélesebb skáláról kaphatja az éppen bekövetkező értékét. Belátható, hogy ez a skála az idő előrehaladtával folyamatosan szélesedik, így egyre nehezebb becsülni az egymást követő időpontokban várható értékeket. A véletlen hatások (a még nem számszerűsített, vagy nem számszerűsíthető 34

42 Anyag és módszer befolyásoló tényezők) okozta bizonytalanság nem csökkenthető, viszont a másik, a megelőző időpont értéke által behozott bizonytalanság igen. Abban az esetben, ha a megelőző időpont értéke teljes mértékben befolyásolja a tárgyidőpont értékét, a fent leírt helyzet áll fenn. Viszont, ha a korábbi érték csak részben fejti ki hatását, akkor értéke időben előrehaladva fokozatosan csökken (minden határon túl csökkenthető). Ezúton elérhető, hogy az idősor értékei fokozatosan közelítsenek egy határhoz, amely körül már csak a véletlenszerű hatások következtében ingadozik. Visszatérve ahhoz a helyzethez, amikor a megelőző időpont értéke teljes mértékben befolyásolja a tárgyidőpont értékét, az idősor a fentiekben vázolttól eltérően alakul. A megelőző időpont értéke változatlanul kerül át a tárgyidőpont értékébe, azt nem csökkenti, de nem is növeli. A véletlen hatások várható értéke (átlaga) nulla, ezért hosszabb távon az idősor a kiindulási értékétől nem távolodik el. Rövidtávon viszont azáltal, hogy az értékek szóródásának sávja fokozatosan tágul az idősor egyre nagyobb értékeket is felvehet. Abban az esetben, amikor trendhatás nincs a bizonytalanságok halmozódása miatt, két ilyen típusú idősor esetleges együttmozgását már nem lehet kellő biztonsággal megállapítani. Ezeknek az idősoroknak az egyenletében a megelőző időszak együtthatója 1,0. Az ilyen egyenleteket egységgyököt tartalmazó egyenleteknek nevezik. A korábban bemutatott idősorok egyenleteiben ugyanez az együttható -1,0-nél nagyobb, de 1,0-nél kisebb értékeket vehetett csak fel, ezért azok egységgyököt nem tartalmazó (ún. elsőrendűen integrált) egyenleteknek tekinthetők. Az egységgyök jelenléte egy idősorban arra alkalmas tesztekkel kellő biztonsággal megállapítható. Vizsgálataim során az egységgyökpróbák közül a kiterjesztett Dickey-Fuller-tesztet (Augmented Dickey-Fuller, ADF) alkalmaztam. Egy nem stabil állapotú idősort Granger nyomán elsőrendű integráltnak nevezünk és I(1) -val jelöljük, ha növekménye (az egymást követő értékeinek különbségéből képzett idősor) stabil állapotú. Azt az idősort, amely önmagában is stabil állapotú, nulladrendű integrált idősornak hívjuk és I (0) -val jelöljük. Tehát egy elsőrendűen integrált idősorból (első differenciáit képezve) egy nulladrendű integrált idősort hoztam létre. Így már vizsgálható a két egységgyököt tartalmazó idősor (kointegrált folyamat) kointegrációs egyenletének létezése, azaz a kointegráció fennállása. A tesztelési feladat alkalmas próbákkal kellő biztonsággal végezhető. Én a Johansen-kointegrációs tesztet használtam vizsgálataimban. Ha megállapításra került a két áridősor kointegráltsága, feltételezhető, hogy a két ár folyamatosan kölcsönösen hat egymásra. A két ár kölcsönhatása megengedi az eltérő irányú hatások aránytalan gyakoriságát és mértékét. A feltételezéssel akkor is lehet élni, ha a gyakorlatban szinte kizárólag csak az egyik, az erőfölényben lévő piaci szereplő ára fejt ki hatást a másikra, sokkszerű árimpulzus (emelkedés, vagy csökkenés) formájában. Az aránytalanság a számszerűsített hatások értékkülönbözőségében jut kifejezésre. Ekkor az egyik ár növekményeire felírható egy összefüggés, amelyben az a másik ár tárgyidőponti és múltbeli növekményeinek, 35

43 Anyag és módszer valamint a saját múltbeli növekményeinek lesz a függvénye. Ez az összefüggés tartalmaz egy hosszú távú függvényt a két ár kapcsolatára (kointegrációs egyenlet), és egy rövid távú árkiegyenlítődési függvényt, amelyben az egyik ár sokkszerű változása következtében felbomlott egyensúlyi árarány (hiba) fokozatos visszarendezésének (korrekciójának) tendenciája fogalmazódik meg. Ezeket az összefüggéseket az ún. hibakorrekciós modell írja le. (4. ábra) bor árak szőlő árak Hibakorrekciós modell Sokk = hatás + Visszarendeződés Kointegrációs egyenlet Tényleges piaci ár árcentrum 4. ábra. Hibakorrekciós modell (Error Correction Modell) Forrás: Nagy-Kovács Varga (2010) A hibakorrekciós modell rövid távú árvisszarendeződési blokkja felbontható külön az áremelkedések, és külön az árcsökkenések részösszefüggéseire. Így azokban az áremelkedésnek és az árcsökkenésnek a sebessége külön-külön számszerűsíthető. E sebességeknek a különbözősége esetén az árhatások aszimmetrikus jellege valószínűsíthető. A kointegrációs egyenletek által egy élelmiszer termékvertikum bármelyik vertikális szintjének hosszú távú beszerzési és értékesítési árai meghatározhatók. Ezek az árak azok, amelyek egymással állandó függvénykapcsolatban állnak, a termelési tényező és a késztermék árai közötti technológiai összefüggést fejezik ki. Ez a függvénykapcsolat a lokális piac vertikális szereplői között kialakult egyensúlyi beszerzési és egyensúlyi értékesítési ár közötti összefüggés. Ilyen értelemben tekinthetők ezek az árak saját hosszú távú árcentrumaiknak. A beszerzési ár árcentruma x = f ( y) az értékesítési ár függvényében, az értékesítési ár árcentruma y = f (x) pedig a beszerzési ár függvényében határozható meg a hibakorrekciós modellben. A tényleges ármozgásban ezekhez az árcentrumokhoz viszonyítva beszélhetünk áremelkedésekről és árcsökkenésekről. A tényleges áraknak az árcentrum fölötti és alatti értékei meghatározhatók. Ezeknek az áreltérítődéseknek (árnyereségeknek, árveszteségeknek) a mértéke a vizsgált időpontokban, valamint az azonos irányú áreltérítődéseknek a gyakorisága a vizsgált időszakon belül mérhető. Az időszak 36

44 Anyag és módszer egészére vonatkozó értéke pedig a piaci erő létezésére és hollétére vonatkozóan ad utalást. A hibakorrekciós modell, az ár-visszarendeződésnek, árrés-kiegyenlítődésnek a vizsgált időszak egészére jellemző sebességére vonatkozóan is tartalmaz értékeket. Ezekből a visszarendeződési idő átlagos hossza kiszámítható, melynek értéke a piaci erő létezésére és hollétére vonatkozóan tartalmaz utalást. Elemező munkám során melynek folyamatát az 5. ábra mutatja be nem követtem teljes mértékben a szakirodalomban elterjedt metodikai eljárásrendet (Rapsomanikis, 2003), és döntöttem úgy, hogy a hibakorrekciós modell eredményeit közvetlenül felhasználom, továbbá nem bontom ketté a hibakorrekciós blokkját áremelkedésekre és árcsökkenésekre, és nem a von Cramon-Taubadel (1999) által javasolt módon folytatom tovább vizsgálataimat. A Varga et al. (2007a) által kidolgozott módszer szerint jártam el, azaz megvizsgáltam, hogy az árcentrum-sornak tekinthető kointegrációs egyenlet által meghatározott ár értékei a vizsgált időszak egészében milyen részarányban voltak az árcentrum-érték fölött és alatt. Ennek a mutatónak mindkét egyenlete ugyanazt az értéket adja. Majd megvizsgáltam, hogy az árvisszarendeződés sebességére melyik egyenlet milyen értéket ad: a két egyenletnek különböző az értéke. Az erőfölényt annak a piaci szereplőnek tulajdonítottam, amelyiknek az ára az árváltozások hatásától jobban tudta függetleníteni magát, másként: amelyik tartósan az árcentruma fölötti értéket nagyobb mértékben érte el, mint az alattit, továbbá a számára kedvező ár visszarendeződését jobban tudta lassítani, a számára kedvezőtlen ár visszarendeződését pedig jobban tudta gyorsítani. Meghatároztam az erőpozíció kifejezésére Varga et al. (2007b) által képzett mutatók közül az alábbiakat: áreltérés: a vizsgált időszakra eső árnyereségek és árveszteségek különbsége pénzegységben kifejezve. átlagos áreltérítettség: a vizsgált időszak egészére vonatkozóan jellemző átlagos áreltérés (árnyereség, vagy árveszteség) mértékét fejezi ki pénzegységben. áreltérítettségi arány: az árcentrumtól való eltérések 50%-át meghaladó eltérések irányát és mértékét kifejező mutató. Pozitív előjellel az árnyereség, negatív előjellel az árveszteség dominanciáját jelzi. Számértéke az adott típusú áreltérés összes áreltérésen belüli részarányát fejezi ki százalékban. áreltérítettségi gyakoriság: a vizsgált időszak egészében a domináns áreltérés (árnyereség, vagy árveszteség) előfordulásának számarányát fejezi ki százalékos formában. árváltozási arány: az átlagos áreltérítettségnek az árhoz viszonyított aránya áreltérés stabilitás: az áreltérítettségi arány és az áreltérítettségi gyakoriság hányadosa. Értéktartománya: 0,5 < áreltéréss tabilitás 100 árvisszarendeződési idő: az árréskiegyenlítődés ideje (vizsgálatainkban) hónapokban kifejezve. 37

45 Anyag és módszer Számításaim során január december közötti havi maginfálóciókkal deflált adatokat alkalmaztam, a kointegrációs egyenleteknek 12-ig növelt havi késleltetéseivel számoltam. Így 282 db egyenletet becsültem, amelyekből az említett tesztekkel kellett volna kiválasztanom az elfogadható hatot (a fehérbor és vörösbor vertikumonként hármat-hármat). A nagy tömegű és többségében elvetésre kerülő eredményt produkáló tesztvizsgálat elkerülése érdekében a közgazdasági tartalma alapján legvalószínűbb verzióktól kezdve kezdtem tesztelni a kointegrációs egyenleteket, és a termékvertikumonként az első szignifikánsan elfogadhatókat választottam ki. 5. ábra. Az ártranszmisszió módosított eljárásának menete Forrás: Varga Tunyoginé Nechay Mizik (2007b) 38

46 Eredmények 3. EREDMÉNYEK A kutatási eredményeim egy része a szakirodalom feldolgozásából nyert információk feldolgozásával végzett szekunder kutatásokból, másik része viszont elsődleges információk alapján, az ismertetett módszerek felhasználásával végzett primer kutatásokból származnak A szőlő- és borágazat helyzete A szőlő-bor ágazatban a mennyiség és minőség fogalma eltér a szokásostól. A borpiacot a sokszínűség, a különböző fajták és a termékhelyből adódóan más és más ízvilág jellemzi. A piac kinyílt, a termelők eltérő kulturális háttere, életmódja és értékrendje, a környezetvédelem preferálása nagy kihívást jelent az individuális borok piacán. (Nagy, 2008) A szőlő-bor ágazat nehéz helyzete több tényező együttes következménye. Szerepet játszott ebben a rendszerváltás gazdasági hatása, a világszintű túltermelés, a fogyasztás mérséklődése, a piaci igények változása, a szőlőés bortermelő országok körének bővülése és az eltérő szabályozás, a globális felmelegedés, a nehezedő financiális kérdéseket továbbmélyítő gazdasági válság. A hagyományosan szőlő- és bortermelő országok előállítását meghaladó mértékben árasztják el (egyre jobb minőségű) tömegboraikkal az új világ (USA, Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Brazília, Chile, Új-Zéland, Peru, Uruguay) képviselői, akik mindent elkövetnek, hogy az európai piacra is betörjenek. A világ szőlőtermő területe 2009-ben 7,66 millió hektár volt, 1,2%-kal kevesebb a évihez képest. Hozzájárult ehhez a borpiac mérséklődése, valamint az Uniós piacszabályozás által támogatott ültetvény kivágási program, mely következményeként 2,5%-kal esett vissza az EU szőlőtermő területe. A legnagyobb területi mérséklődés a spanyol, az olasz és a francia gazdálkodókat érintette. A szőlőtermés 2009-ben 67,53 millió tonna volt, amely 1,5%-kal maradt el a évitől ban 68,57, 2007-ben 66,52 és 2006-ban 66,75 millió tonna, tehát az utóbbi években kismértékben változott. [OIV, 2010a] A világ bortermelése az 1990-es évektől folyamatosan mérséklődik. A gazdasági visszaesés mélyen érintette a borágazat helyzetét, a bor csereüzletek beszűkültek. (6. ábra) Az OIV helyzetértékelése szerint 2009-ben 268,7 millió hl bor (szőlőlé és must nélkül) volt a bortermés, mely 1,1 millió hl-rel emelkedett az előző évihez képest. A világranglista élén 2009-ben Olaszország, Franciaország, Spanyolország és az USA állt. Bortermelésük adta az előállított mennyiség 56%-át. Az USA-ban és Chilében nagymértékben nőtt a bortermelés. Chile a literenkénti átlagár rovására is fokozta termelését. Ezzel szemben a brazil, az argentin, az ausztrál és a dél-afrikai mennyiség csökkent, az új-zélandi megegyezett az előző évivel. A világ évi bortermelését 254,9-263,5 millió hektoliter közé becsülik. [OIV, 2010a] A globális borfogyasztás csökkent 2009-ben, összesen 236,5 millió hl bort fogyasztottak el, mely 8,7 millió hektoliterrel maradt el a évitől. A világ összes borimportja 83,8 millió volt 2009-ben, mely 0,17 millió hektoliterrel maradt el az 45

47 Eredmények előző évitől. A globális borexport 86,4 millió hl bor volt 2009-ben, amely a fogyasztás és az import tendenciáját követve szintén mérséklődött, méghozzá 3,47 millió hektoliter borral. A világkereskedelem szűkülése mellett 2009-ben minden 10 palack borból 3,5 palack a termelő ország területén kívül került elfogyasztásra. [OIV, 2010a] Millió hl A világ bortermelése A világ borfogyasztása Világ borexportja 6. ábra. A világ bortermelése, fogyasztása és exportja Forrás: OIV évi jelentései A nagy tömegű előállítás, az európai szemmel óriásinak tűnő üzemi és táblaméretek lehetővé tették a termékegységre jutó költség csökkentését. Így a nagy szállítási távolság ellenére is képesek az új világ képviselői a kontinens szőlő- és bor önköltségei alatt maradni. Kaliforniában 4-5 ezer hektár között szóródik a birtokméret, de előfordul 11 ezer hektáros is. Egyes dél-amerikai országokban (Chile, Argentína) hasonló birtokméretek találhatók, Dél-Afrikában az átlagos birtokméret 150 ha. A kínai szőlőtermesztés centruma Kaliforniával azonos szélességi fokon fekszik, déli lejtői és tengeri klímája lehetővé teszi a borszőlő előretörését. A korábban beharangozott keresletnövekedés elmaradt a várttól, mivel saját termeléssel kívánják kielégíteni a piaci igényeket (Dominé, 2004) Ma már 6. a világ legnagyobb bortermelő országainak rangsorában. A világ szőlő- és bortermelésének földrészenkénti megoszlását, valamint az adott kategória első 10 országát a 4. mellékletben mutatom be. A Európai Unió 27 tagállamában között 175 millió hektár szőlőültetvény kivágására kerül sor. A kivágott terület nem érheti el a helyi termőterület 10%-át, mely a túlzott ültetvénycsökkentés elkerülését szolgálja ben az ültetvények kivágási támogatásának legnagyobb igénylői a spanyolok 48 ezer ha (1215 millió euró értékkel, az összterületük 4,3%-a), az olaszok 16 ezer ha (137 millió euró értékkel, az összterület 1,95%-a) és a franciák 11 ezer ha (62 millió euró értékkel, az összterület 1,3%-a) területtel. (Horváth, 2010b) Az EU bortermelő országai számára 2010/2011. borpiaci évre 274 millió eurós kivágási támogatási keretet biztosít mely ezer hektár felszámolására. (Zöldség, gyümölcs és borpiaci jelentés. 2010a, 2010b) 46

48 Eredmények Az elmúlt 6 évet vizsgálva az Európai Unió továbbra is a világ mennyiségi bortermelésének több mint a felét adja ( között átlagban 61,34%), és fogyasztása a világ fogyasztásának a kétharmada. A 7. ábra az Európai Unió bortermelését mutatja a világ termeléséhez képest. Az EU-27-en kívül a bortermelés 2010-es szintje alacsonyabb az előző évinél. Összességében az EU-27 által előállított bor 152 millió hektoliter, mely mintegy 6%-kal kevesebb (9,7 millió hl) az évinél, az előzetes várakozások szerint. Olaszországban csökkent 2010-ben a legnagyobb mértékben a bortermelés (-11%), Németországban 5%-kal, Franciaországban 2%-kal, a spanyoloknál szinten maradt. Jelentősen visszaesett a magyar, az osztrák és a román borkészítés mértéke is. [OIV, 2010b] ,00% ,00% ,00% Millió hl ,00% 60,00% ,00% 50 58,00% Világ bortermelése EU bortermelése EU/világ bortermelés, % 57,00% 7. ábra. Az EU és a világ mennyiségi bortermelésének aránya Forrás: IWSR adatai alapján saját szerkesztés Az EU tagországai által forgalmazott borok egységárainak rangsorában között (8. ábra) az átlagár 0,85 EUR/liter volt, melynek emelkedése a minőség javulását mutatja. Franciaország egységára meghaladja az 1 EUR/litert, tehát az átlagtól nagyobb mértékben drágább minőségű bort, míg a harmadik helyen lévő Spanyolország többségében olcsó asztali bort termelt adott időszakban 0,25 EUR/liter átlagáron. Magyarország messze elmarad az EU átlagától a 0,38 EUR/liter egységár miatt, a kiváló borok magasabb áron való értékesítését nagymértékben gátolja a gyenge marketing. Európában az 1980-as években volt a legnagyobb a szőlő- és bortermelés támogatása, a közösség és az egyes államok is aktívan részt vettek a piacvédelem és a külkereskedelem alakulásában. A GATT-WTO megállapodások alapján a piacvédelem és a támogatások leépítésre kerültek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a nem tarifális típusú akadályokat is felszámolták a harmadik országokkal kötött kétoldalú borkereskedelmi megállapodások keretében (EU-USA, EU-Ausztrália stb.). (Giraud- Héraud Soler, 2003) Ennek ellenére a világ bortermelésének emelkedése és a 47

49 Eredmények borfogyasztás eklektikus volta miatt közel 60 millió hl borfelesleg keletkezik évről évre a borpiacon, mely a kiélezett versenyt tovább növelve a kereskedelmet is érintette. Az élelmiszer kiskereskedelmi láncok, a hiper- és szupermarketek feltételei a beszállítókkal szemben (például az árkialakítás, belistázás, fizetési kondíciók) alkalmazkodásra késztették a borászatokat. (Aigrain, 2007) 2,2 2 1,8 1,6 1,4 EUR/liter 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Ausztria Portugália Szlovénia Franciaország Németország Magyarország Görögország Románia EU 27 összesen Cseh Köztársaság Spanyolország Luxemburg Olaszország 8. ábra. Az EU országai által forgalmazott borok közötti átlagos egységára Forrás: Európai Bizottság évi adatai alapján saját számítás A szőlő-bor ágazat versenyképességének elemzésére Franciaországban több tanulmányt készítettek, melyben külön figyelmet szenteltek a vertikális koordinációk jelentőségének. Az ONIVINS tanulmányaiban megállapították, hogy a francia borászatok és borkereskedő vállalkozások csupán töredékét költik kereskedelmi beruházásaikra, mint az amerikai, dél-afrikai és ausztrál, de még az új-zélandi cégek is. (Sidlovits, 2008). A magyar borászatok még a franciákhoz képest is alulmaradnak. Magyarország szőlőterülete erőteljesen csökkent az utóbbi években ben a HNT adatai szerint ha volt Magyarországon, amely az Unióhoz való csatlakozás után érte el a mélypontját. (9. ábra) A évi hektárról 2010-re ,7 hektárra csökkent a borvidékek termőszőlő területe. (2. táblázat) Ezen túlmenően jelentősen visszaesett a borvidéken kívüli terület nagysága is, mely egyértelműen a változó szabályzat következménye. Az összes terület és az összes szőlőtermés egyes időszakokban diszharmóniát mutat. Ebben szerepet játszik az időjárás okozta terméskiesés (2005, 2010), illetve az új telepítések alacsony termésmennyisége. 2004/2005 borpiaci évben lehetett először a kivágási támogatást igényelni, mellyel akkor sok szőlész élt. Az ültetvények kivágását és telepítését közvetlenül befolyásolja a 48

50 Eredmények meghirdetett támogatások típusa. A 2010-ben nyilvántartott ,7 hektár helyett mintegy 63 ezer hektárról jelentettek termést, ami a magára hagyott területekre hívja fel a figyelmet. (Tízezer hektárról eltűnt a szőlő. 2011) Össz-terület, ha Össz-szőlőtermés, t Terület, ha Szőlőtermés, t 9. ábra. A szőlőterület és a szőlőtermés alakulása Magyarországon Forrás: HNT alapján saját szerkesztés Szőlőtelepítések és kivágások megoszlása 2. táblázat Év Borvidéki ültetvény statisztika új telepítés ha terület ha kivágás ha Borvidéken kívüli ültetvény statisztika új telepítés ha terület ha kivágá s ha Teljes ültetvény statisztika terület ha új telepítés ha kivágás ha ,6 3653,1 44,8 866,9 51,7 2, ,0 3702,7 47, ,9 1459,5 221,2 1034,2 151,1 0, ,1 1610,6 221, ,8 368,9 1050,4 1016,1 6,6 1, ,9 375,5 1052, ,2 210,6 637,3 1001,8 0,0 0, ,0 211,0 637, ,3 380,1 80,8 1027,3 3,9 0, ,7 384,0 81, ,1 784,5 69,8 540,6 1,1 0, ,7 785,6 70, ,7 1032,5 111,4 457,8 8,6 0, ,2 1041,2 111,4 Forrás: HNT, 2010 Magyarországon az uniós csatlakozás óta ha szőlőültetvény kivágására került sor, mely az eredeti termőterület mintegy 10%-a. A magyar szőlőtermesztők a 2005/2006-os borpiaci év óta átlagosan 3,485 MFt-ot igényeltek kivágási támogatás címén évente, mely mintegy 2193 ha/év ültetvény felszámolását jelentette. (Horváth, 2010b) Az értékesítési nehézségek előrevetítik a kivágási támogatások iránti igény emelkedését. Kedvező, hogy támogatással tudják felszámolni a gazdák a gazdaságtalan ültetvényeket. Az ültetvények kétharmada, 30 év körüli és tőkehiányos. A gazdaságos művelést össze kell hangolni a piaci céllal a külföldi piacon való sikerek eléréshez. (BASF Szőlészeti és Borászati Konferencia, 2010) 49

51 Eredmények Az ágazatot folyamatos átalakulások jellemzik ben a termelés igen elaprózott hazai méretek között folyt. (10. ábra, 5. melléklet) Az egy üzemre jutó terület átlagos nagysága alig változott, 0,66-ról 1,01 ha-ra emelkedett, s az 1 ha alatti üzemek részesedése az adott évi összes területből 41%-ról 24%-ra csökkent 2009-re. Az 1-5 hektáros őstermelők száma kismértékben csökkent, a területváltozás minimális mérséklődése mellett. Kedvező, hogy emelkedett az 5-10 ha közötti vállalkozók száma, s ennél is nagyobb arányban az általuk művelt ültetvények területe. Az ágazat jövője szempontjából ennél lényegesebb, hogy a ha közötti üzemek száma több mint 2,5-szeresére, a művelt terület pedig háromszorosára nőtt; illetőleg a ha-os vállalkozások száma 2,6-szeresére, az összterületük pedig 2,7-szerezése emelkedett. Bár ezt a közel azonos növekedési ütemet nem éri el a 100 ha felettiek száma, évihez képest mind az üzemek száma, mind az összterületből való részesdésük csekély mértékben (1,2) növekedett ha ha Üzemszám, db ha ha Terület, ha ha ha ha 4027 ha 2997 ha ,5-1,0 ha 1,1-5,0 ha 5,1-10,0 ha 10,1-30, 0 ha 30,1-100,0 ha 100,0 ha< ha 2669 ha _Üzemszám, db 2009_Üzemszám, db 2000_Összes terület,ha 2009_Összes terület,ha 10. ábra. A szőlőtermesztő vállalkozások számának és területének megoszlása 2000-ben és 2009-ben Forrás: HNT adatai alapján sajátszerkesztés A nagygazdaságok kihasználhatják a méretökonómiai előnyöket, azonban ennek az a feltétele, hogy a szőlőterület egy táblában, vagy legalább egymáshoz közel helyezkedjen el. A birtokkoncentráció elindult, de még mindig túl sok a törpegazdaság. Az egy hektár alatti szőlőterület árbevétele, illetve jövedelme nem biztosítja a gazdálkodók megélhetését, mivel az ágazati eredmény hektikus, 2009-ben az egyéni gazdaságokban csupán 6539 Ft/ha volt. Az őstermelőknek biztosított 600 EFt/év árbevétel alatti adómentesség (SzJA. Tv ) lehetőségét kihasználva az 1 ha alattiak nyugdíj- vagy kereset-kiegészítés, hobbi vagy saját bor előállítása céljából 50

52 Eredmények foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Vannak köztük olyan ültetvények is, melyeket a régi háztáji rendszerben művelő idős emberek már nem tudnak, utódaik pedig nem akarnak megművelni. Felszámolásukra voltak próbálkozások (például földet életjáradékért), melynek igénybevételét akadályozza az előírt 1 ha-os minimális terület nagysága és a területek szétszórtsága. A Lorenz-görbék (11. ábra) a szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdaságok földhasználat- koncentráltság mértékének növekedését mutatják a 2000-ről 2009-re. 100,00 90,00 80,00 Összes terület %-a 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 0,00 10,00 20,00 30,00 40,00 50,00 60,00 70,00 80,00 90,00 100,00 Üzemszám %-a év év 11. ábra. A magyar szőlőtermő-területek koncentráltságának Lorenz-görbéi és években Forrás: HNT adatok alapján saját szerkesztés A szőlőtermés 2009-re 2000-hez viszonyítva 2,15%-kal nőtt, ez a növekedés az évek során jelentős ingadozást mutat ben 68,7%-a volt a évi bázisnak, ugyanakkor 2004-ben 26%-kal meghaladta azt. Ezek az adatok jól bizonyítják a szőlőtermesztés eredményének szélsőséges változásait. Hasonló következtetés vonható le a dinamikus viszonyszámokból is. A láncviszonyszámok mértani átlaga alapján számolt szőlőtermés éves átlagos növekedési üteme a vizsgált 10 évben 3,16% volt. (3. táblázat) Magyarország ökológiai adottságai a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmasak. Az évszázadok során különféle minőségileg eltérő borvidékek különültek el, amelyeknek sajátos fajtaösszetétele a világon egyedülálló minőségi borkészítést tesz lehetővé. A kép teljesebbé tétele érdekében bemutatom a borvidékeink jellemző adatait. Borvidékenként is jelentősen változott a borszőlőültetvények területe. (6.a melléklet) Ezt egyértelműen befolyásolja a borászatok koncentrációja. Azon a borvidéken, ahol a szőlőfelvásárló gazdasági táraságok nagy része felszámolásra kerül, a szőlészek nagyobb mértékben igényelték a kivágási támogatást. Bár legnagyobb visszaesés a Kunsági borvidéket jellemzi, még mindig jelentős a többihez képest, mely részben a homoki bor viszonylagos versenyképességére utal. A borszőlő élőmunkaigényes növény, ezáltal jelentősen hozzájárul a foglalkoztatáshoz. A történelmi borvidékek kisebb változása figyelhető meg, melynek oka elsősorban az, hogy be van határolva a 51

53 Eredmények terület, korlátozottan vagy egyáltalán nem növelhető (például Tokaj). Ezért sok termelő nem tud megjelenni piacbefolyásoló mennyiségű termékkel, ezáltal a szőlő- és bortermeléssel foglalkozó jövedelmi helyzetén és alkupozícióján nem képes javítani. A szőlőtermés alakulása között 3. táblázat Megnevezés Szőlőtermés, t Bázis viszonyszám ,0 68,7 86,8 126,3 80,1 89,9 94,3 89,6 102,1 Lánc viszonyszám ,0 55,8 126,4 145,5 63,4 112,3 104,9 95,0 114,0 Forrás: AKI adati alapján saját számítás Magyarország a 90-es években még a világ 6. legnagyobb bortermelő országa volt, jelenleg a világ bor-piacvezető országainak rangsorában a helyen áll, míg az EU tagországok között a 7. helyet foglalja el. (7. melléklet) A bortermelés az 1990-es évektől kezdődő mérséklődése jelenleg is tart. A 2004-es legmagasabb mennyiség után fokozatos visszaesés következett be. (4. táblázat). A 2010-es rendhagyó időjárási viszonyoknak köszönhetően a HNT adatai szerint 1,645 millió hektoliter bor készült, mely az átlagos évjáratok mennyiségének a fele. Horváth (2010a) megítélése szerint ennél több bort állítottak elő, azonban nem tudható, hogy magyar szőlőből mennyi forrt a magyar határokon túl, mivel jelentős mennyiséget vásároltak fel illegálisan szlovák, román és cseh felvásárlók. 4. táblázat Magyarország bortermelésének aránya az EU és a világ bortermeléséhez viszonyítva között Megnevezés Magyarország (millió hl) 4,34 3,10 3,14 3,22 3,45 3,5 EU 27 ország (millió hl) 189,0 172,3 176,8 161,3 159,5 160,6 A világ bortermelése (millió hl) 296,9 282,2 283,1 266,1 267,4 266,0 Magyarország részesedése az EU bortermeléséből (%) 2,30 1,80 1,78 2,00 2,16 2,18 Magyarország részesedése a világ bortermeléséből (%) 1,46 1,10 1,11 1,21 1,29 1,32 Forrás: OIV és KSH adatbázis alapján A borfogyasztás 2002-ig emelkedett, 2006-ig gyakorlatilag szinten maradt, azonban ben drasztikusan visszaesett. Ez még a szakmai körökben mélypontnak ítélt 1995-ös (26,3 l/fő) fogyasztást sem érte el. (12. ábra) Az ábra szerint a vizsgált időszakban Magyarországon 2002-ben volt a legmagasabb az egy főre jutó borfogyasztás. Csökkenésében nagy szerepet kapott a szűkülő vagy stagnáló reálbér. A fogyasztói árak emelkedése és a háztartások mérséklődő reáljövedelme a végső 52

54 Eredmények fogyasztást visszafogásra, de mindenképpen átalakításra késztette. (KSH, 2010) A fogyasztás szerkezete szintén módosult, az élvezeti cikkek közül megnőtt az alkoholmentes italok részaránya, s a borfogyasztás jelentős hátrányt szenvedett el a sör javára. A fogyasztók a minőségi borokat (60%) előtérbe helyezték az asztali borokhoz képest, mely a fogyasztói szokások változását jelzi. (Szabó Z. 2003) liter/fő ábra Egy főre jutó borfogyasztás Magyarországon ( ) Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés A visszaesés egyik oka az újvilágból érkező borimport nagy mennyisége volt. A 2008/2009-es évi forintgyengülés következtében azonban csaknem 30%-kal csökkent a behozott borok mennyisége 2009 év elején, mely kedvező hatással volt a hazai borpiacra. Magyarország exportja éves szinten átlagban 700 ezer hektoliter, mely az átlagtermelés 20%-a től visszaesés tapasztalható, viszont a kiviteli átlagár ban átlépte az 1 EUR-t, mely a minőségi kereslet mérsékelt növekedését jelenti. Az export és import alakulásáról a 8. melléklet tájékoztat. A borászati termékek cserearány indexében szerepet játszó forint árfolyam hatását vizsgálta Bozsik et al. (2002), Bozsik (2004). Megállapításuk napjainkban is érvényes, miszerint a palackos borok komparatív előnye mérséklődött, a hordós boroké pedig stabilan alacsony. A magyar szőlő-bor termékpálya feszültségei A borászatok privatizációjakor a szőlőtermesztők kizárásra kerültek, így teljesen kiszolgáltatottá váltak. Alkupozíciójuk a borászatokkal szemben is minimális, mert bár előírások szabják meg a borvidékek közötti szőlőfelvásárlások lehetőségét, a (külföldi) tulajdonos gazdaságossági szempontok alapján bezárhatja azt, más forrásból pótolva az alapanyagot vagy akár a készterméket. A nyugat-európai szőlészetek és borászatok egy része szövetkezeti alapon működik, ahol a szőlő leadásakor előleget kapnak a termelők, majd a bor értékesítése után keletkezett profitot visszaosztják a tulajdonos tagoknak. Az integrációs kapcsolatok szétesése a szőlőtermelőket nem kényszeríti rá az egységes minőség elérésére, az értékesítési bizonytalanság pedig az ültetvénykivágás, a szőlőtermesztés felszámolása felé vezérli. A jövő által diktált kihívásokat csak azok a pincészetek, szőlőtermesztők tudják teljesíteni, akik képesek szövetkezni, a termelést koncentrálni, a végtermék kínálatát a kereslethez igazítani. 53

55 Eredmények A hazai szőlőterület csökken, hazai borok fogyasztása visszaesett, míg az importborok aránya gyorsan növekszik. A behozott borok ára sokszor a felét sem éri el a minőségi magyar palackos borok árának, s a nehéz gazdasági helyzetben árérzékeny vásárlók inkább az olcsóbbat választják. Véleményem szerint részben a gépesítéssel elérhető hatékonyság növelése lehetne megoldás, másrészt a különleges igények kielégítésére való törekvés. A presztízs termékek fogyasztását a likviditási gondok visszavetették. A gépesítés nem hozta a várt eredmény, a gépi szüret és az ápolási munkák gépesítésének elterjedése ellenére sem. Véleményem szerint a területek elaprózódottsága a gépi munkák hatékonyságát rontják, például a különböző dűlők messze vannak mind a telephelytől, mind egymástól, megnövelve az útiköltséget. A magyar piacon lévő borfeleslegek árletörő hatását az újborra meghirdetett borlepárlási támogatás segítségével mérsékelték, 2009-ben mintegy 100 ezer hl bor került kivonásra. A 2004/ /2010 borpiaci év átlagában 144 MFt támogatással hl bor került lepárlásra évente. A évi igénylés is alatta maradt az előző évi 1,85 millió eurós lepárlási igénynek. (Horváth, 2010b) Napjainkra bebizonyosodott, hogy az agrárpolitika eredeti célkitűzése nem teljesült, mivel a tagállamok között esélyegyenlőtlenség jött létre a támogatottsági szintben, a termelői jövedelemben és a versenyképességben. Az újonnan csatlakozók mezőgazdasági termelői versenyhátrányban vannak a régi tagállamokkal szemben, mely egyes szektorokban behozhatatlanná vált. A tanácskozás résztvevői jogi garanciát sürgetnek a multinacionális kereskedelmi láncok lefölöző magatartása ellen, a túlzott adminisztrációs terhek mérséklésében. Elutasították a közvetlen támogatások kiegyenlítésének 2013 utáni átmeneti időszakát, s annak kiterjesztését kérték az EU- 27-re, elvetve a történelmi bázis elvét. A lakosságban tudatosítani szükséges az agrárium élelmiszer-előállításon kívüli jelentőségét a fenntartható vidék, a környezetvédelem biztosításában. (Brnoi tanácskozás, 2010) Nagy ellentmondás, hogy miközben 1,3 milliárd euróval segíti a termelést az unió évente, ebből mintegy 500 milliót fordítanak a borok piacról való kivonására, az ágazat versenyképességének megteremtése helyett. A szőlőtelepítés és termesztés, majd a lepárlás egyidejűleg való támogatása elfogadhatatlan. Ehhez kívánták igazítani a korábbi uniós bortermelő tagországok a támogatási gyakorlatot, mely szerint a támogatásokat a történelmi jogosultság alapján osztották volna szét. (Nagy, 2008) Az atomizált termelők rugalmatlanok, érdekképviseleti esélyük gyenge, az élelmiszeripar viszonylagos koncentráltsága és centralizáltságával szemben kiszolgáltatottak. A szőlőtermesztők nem érdekeltek a végtermék minőségében. Végeredményben az alapanyag-termelők veszteséget szenvednek a vertikum minden láncszemében. Az élelmiszeripar alacsony, a termelő magasabb árra törekszik, de elkülönül az érdekeltség a minőségi vagy mennyiségi átvételben is. Azonban éppen ezen ellentét feloldásában van a gazdasági hajtóerő. Megoldást jelenthet a termelői, illetőleg a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem közötti tartós együttműködés, amelynek a lényege: minden szereplő alárendelése a végcélnak. 54

56 Eredmények Jogszabály módosítást javasolnak a szakma képviselői, melyet hasonlóan ítélek meg. A szőlő-bor termékpálya szabályozó rendszerét ésszerűsíteni szükséges. A pincekönyv egyes tételei túlbonyolítottak, a veszteségnormák újraszabályozásra, a borkísérő okmányok egyszerűsítésre szorulnak. A versenyhátrányt tovább növeli az ellenőrző hatóságok duplikációja, a minősítési díjak túlzott mértéke. Az EU borpiaci reform második szakaszának feladataival (termékleírások, termőhelyi és ültetvénykataszter javítása például) egyidejűleg a szabályozó rendszer racionalizálása is elvégzendő. (Tele lett a pincekönyvük! 2010) Elősegíthetné az értékesítést, ha a borfeldolgozók értékesíthetnék saját termékeiket, illetve a termelői borkimérések száma gyarapodna. Az 500 hl-es mennyiség alatti termelőket a minőségi borok előállítására kívánják ösztönözni azzal, hogy az első négy tétel minősítése ingyenes lesz. (Agroline, 2010) A borhamisítás, a nem megfelelő borkezelés felröppenő híre óriási veszteséget okoz nem csupán az adott borászatnak, hanem a borvidéknek, sőt a magyar borok hírnevének is. Az 1990-es években kiderült osztrák borhamisítást kísérő piacvesztést 10 év alatt sikerült visszaállítaniuk, melyet nagy szigorítással és igen drága marketing munkával értek el. Nagy (2008) szerint Magyarországot gabonatermelő országként ismerik, a magyar bor világhíre feledésbe merült, ezért további feladatokat ró a törvényalkotókra és a borászatokra a minőségi termék előállítása, a borhamisítás visszaszorítása. A globalizációs hatások alkalmazkodásra kényszerítik a termelőket. Ma a vevői igények a multinacionális áruházláncokon keresztül jutnak el a borászatokhoz és a szőlőtermesztőkhöz. A szuper- és hipermarketek tömeges, azonos minőségű, olcsó borok folyamatos kínálatát követelik meg. Ennek biztosítására a magyar borászatok zöme nem képes. Egyrészt, mert Magyarország adottságai különlegesek, s bár a 22 borvidék nem feltétlenül indokolt, azonban a helyi klimatikus és talajviszonyok eltérő ízvilágot jelenítenek meg ugyanazon szőlő- és borfajtánál a legtöbb borvidéken. Másrészt a szőlőültetvények elaprózottak, a borászatok mérete sem mindig éri el a gazdaságos termelési méretet, ezt a gazdák nagy száma is mutatja. Mindezek elősegítik az olcsó importborok keresletének emelkedését. A dél-amerikai, a kaliforniai és az ausztrál palackos borok Ft/palack áron kaphatók. A piaczavaró hatást Magyarországon mégsem ezek, hanem a hiányos eredet-megjelölésű és kétes minőségű beáramló olasz lédig borok okozzák. Egyes áruházláncok polcain megjelentek az ízesített, bor alapú ázsiai italok, többféle ízben, Ft/palack áron, alacsony (10%) alkoholtartalommal. (Import borok pótolják a hazai hiányt. 2010) Törvényi szabályozás módosítására lenne szükség osztrák példára, hogy amíg a magyar szőlőtermelők képesek biztosítani a borászatok alapanyag-szükségletét, addig ne lehessen olcsó importbort forgalomba hozni. A szőlőültetvények jelentősen csökkentek, a borászat mégis túltermeléssel küzd egyes borvidékeken. Érdekes ellentmondás, hogy miközben a borászatok egy része a benn maradt borkészletektől szenved, mások hiányról beszélnek. Importra szorul a borvidék, nem képesek az éves piaci igényt kielégíteni, ezzel szemben lehetőség van 1000 tonna szőlő ausztriai kivitelére. A szőlő-exportot a kényszer is magával hozhatta, hiszen az osztrák szövetkezet (bár nem adta még el a tavalyi borkészletet), lehetővé tette a kedvezményes hitel felvételét. 55

57 Eredmények Az agrárinformációs rendszer, a szőlősgazdák és a felvásárlók közötti információcsere elégtelenségét bizonyítja, hogy bár számítottak a terméskiesésre, a borászatok mégis jóval az önköltséget fedező szőlőár helyett annak csupán töredékét fizették kilogrammonként rendhagyó időjárási viszonyai miatt emelkedtek a szőlő felvásárlási árak, azonban a szőlőtermesztők anyagi gondjai továbbra is fennállnak, mivel a terméskiesést a mérsékelten emelkedő átlagárak nem képesek kompenzálni. Felmerül a kérdés, hogy a szőlősgazdák vajon miért nem érdeklődnek az értékesítési lehetőségek után, illetve a borászatok miért nem integrálják a szőlősgazdákat a szükséges alapanyag biztosítása érdekében? A nyilvántartások pontos vezetése, a szükséges adatközlés, a szakmai piaci viszonyok ismerete nélkül több hasonló esetre kerülhet sor. Integrációs kapcsolatok, szövetkezés nélkül a gazdák magukra maradnak, azonban a szüreti értékesítési lehetőségek figyelmen kívül hagyása nem menti fel őket saját felelősségük alól. A szőlőültetvény hosszú távú gazdasági tevékenységet kíván, érthetetlen a rövidtávon való gondolkodás. A hitel túl drága, a banki előírásoknak a legtöbb termelő nem felel meg. A több éve gazdaságosan működő borászatokban elindították a korszerűsítést, hiszen a piac azon vállalkozásokat jutalmazza, akik képesek előre tervezni, felkészülnek a változásra. Azonban a hitelek visszafizetése az utólagos és késedelmes árbevételek miatt egyre nagyobb financiális gondokat jelent a vállalkozások számára A magyar szőlő- és borágazat üzemgazdasági kérdései A szőlőtermesztés költség-jövedelem elemzése során alapvetően három fő adatbázisra támaszkodtam: 1. a szőlő-bor ágazat helyzetét leíró országos szintű KSH, AKI, HNT adatbázisára, 2. az AKI tesztüzemi rendszeréből a szőlőtermesztésre vonatkozó üzemsoros adataira, valamint 3. az esettanulmány során gyűjtött speciális adatokra. Bár a rendelkezésre álló adatok eltérő időpontokra vonatkoznak, az elemzés során a vizsgálat céljától tettem függővé az időtávlatok kiválasztását. A szőlőtermesztés jövedelemhelyzetét alapvetően a szőlő értékesítési ára, a területegységre eső költség és az átlaghozam határozza meg. Az alacsony hatékonysággal, magas önköltséggel termelt szőlő felhasználása a borászat jövedelemhelyzetére hat negatívan. Az AKI tesztüzemi gazdaságaiban a szőlőtermesztés a kedvező hozamok (9. melléklet) ellenére veszteséges, vagy csak minimális hasznot hozott a évi eredményt kivéve. (5. táblázat) A veszteség oka a szőlő alacsony felvásárlási árának és költségek erőteljes növekedésének tulajdonítható. A szakmailag elfogadható 25%-os költségarányos jövedelmezőségi színvonal eléréséhez 227%-os árnövekedésre lenne szükség a társas gazdaságoknál 2009-ben. Ezzel szemben az értékesítési ár az egyéni gazdaságoknál nem változott, a társas gazdaságok esetében mindössze 4%-kal növekedett. Az 56

58 Eredmények önköltség éves átlagos növekedési üteme a vizsgált időszakban 4% volt az egyéni, és 17% a társas gazdaságoknál. (6. táblázat) Az önköltség éves átlagos növekedés mértéke az egyéni vállalkozásoknál 1760 Ft/t volt, az értékesítési áré pedig 5,56 Ft/t. A társas gazdaságoknál az önköltség 7951 Ft/t-val nőtt évente, az egységár csupán 2453 Ft/tval. A termelési költség (Ft/ha) és a termelési érték (Ft/ha) változásának üteme és mértéke szintén a romló jövedelemhelyzetre mutat rá. A borszőlőtermesztés jellemző mutatói 5. táblázat Megnevezés Egyéni gazdaság Társas Egyéni Társas Egyéni gazdaság gazdaság gazdaság gazdaság Társas gazdaság Termésátlag, t/ha 9,31 11,57 10,43 11,09 9,27 6,58 Termelési érték, Ft/ha Termelés költség, Ft/ha Ágazati eredmény, Ft/ha Fedezeti hozzájárulás, Ft/ha Ft költségre jutó eredmény, Ft/ha 19,7 104,2-10,2 6,0 1,2-11,0 Főtermék önköltség, Ft/t Értékesítési átlagár, Ft/t Egységnyi termékre jutó jövedelem, Ft/t Forrás: AKI (2010) adatai és saját számítás 6. táblázat A borszőlőtermesztést jellemző mutatók éves átlagos változásának üteme és mértéke között Megnevezés Egyéni gazdaságok Éves átlagos növekedés üteme Éves átlagos növekedés mértéke Társas gazdaságok Éves átlagos növekedés üteme Éves átlagos növekedés mértéke % Ft/egység % Ft/egység Termelési érték, Ft/ha Termelési költség, Ft/ha Értékesítési átlagár, Ft/t 0 5, Önköltség, Ft/t Ágazati eredmény Forrás: AKI adatai alapján saját számítás A 100 Ft költségre jutó eredmény (5. táblázat) 2000-ben 19,7 Ft/ha, 2009-ben csupán 1,2 Ft/ha volt az egyéni gazdaságoknál, míg ugyanezen időszakban 104,2 Ft/ha a társas 57

59 Eredmények gazdaságokban, amely 2009-re -11 Ft/ha veszteséget jelentett. Ennek megfelelően alakult az egységnyi termékre jutó jövedelem, mely között mindkét üzemtípusnál negatív eredményt hozott (-8270 és Ft/ha) az időszak végére. A vizsgált időszakban az egyéni gazdaságok által elért termelési érték növekedés éves átlagos mértéke 8511 Ft/ha volt, szemben a termelési költség több mint 50%-os emelkedésével, mely Ft költségnövekedést jelentett hektáronként. A termelési érték növekedésének üteme 67%, a termelési költségé pedig 73%-ot tett ki évente. Az értékesítési ár évente 5,6 Ft-tal, az önköltség 1760 Ft-tal emelkedett tonnánként. Az ágazati eredmény a fenti adatokból következően 7760 Ft-tal csökkentette a hektáronkénti jövedelmet. A társas vállalkozásoknál még ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az árbevétel mértéke 748 Ft-tal csökkent hektáronként évente, a termelési költség ezzel szemben Ft-ot tett ki hektáronként. Ebben nagy szerepet játszik a gazdasági társaságok évtől indított beruházása, az értékcsökkenési leírás (7. táblázat) az előző időszakhoz képest több mint hatszorosára nőtt, azóta is tartva ezt a magas szintet. Felmerül a kérdés, hogy a fejlesztési döntések mennyire voltak megalapozottak, illetve ebben mekkora szerepet játszottak a meghirdetett pályázatok. A borszőlőtermesztés költségalakulása 7. táblázat Megnevezés Egyéni g. Társas g. Egyéni g. Társas g. Egyéni g. Társas g. Termelés költség, Ft/ha Műtrágya költség, Ft/ha Növényvédőszer ktg.,ft/ha Szervestrágya ktg., Ft/ha Munkabér+közterhe, Ft/ha Földbérleti díj, Ft/ha Értékcsökkenési leírás, Ft/ha Gépköltség (változó), Ft/ha Idegen gépi szolg. ktg., Ft/ha Főtermék önköltsége, Ft/t Forrás: AKI, 2010 A termelési költség meghatározó tényezői a növényvédőszer, az élőmunka és a gépi költségek, a már említett értékcsökkenési leírás mellett. Mindhárom állandó emelkedést mutat, amely összefügg a felhasznált anyagok és energiahordozók árának, valamint a munkabér közterhének növekedésével. A borszőlőtermesztés költségszerkezetét az egyéni és társas vállalkozásokban a 10. melléklet tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy mindkét üzemtípusnál a termelési költségek között a legnagyobb hányadot a munkabér és közterhei, a növényvédőszer költségei és a gépüzemeltetéssel összefüggő költségek teszik ki között a növényvédőszer magas költségei szinten maradtak, a munkabérrel kapcsolatos terhek a 58

60 Eredmények társas vállalkozásokban 15%-kal ( Ft/ha) emelkedtek évente átlagosan, az egyéni gazdaságokban gyakorlatilag nem változtak. A gépüzemeltetés költségei éppen ellenkezőleg alakultak, az egyéni gazdaságban emelkedtek 14%-kal évente átlagosan, míg a társas gazdaságokban mérsékelten (3%) növekedett. Az értékcsökkenési leírás mindkét üzemtípusnál fokozódott. Az egyéni gazdaságokban az éves átlagos növekedés üteme 15%, azaz Ft/ha volt évente. A társas gazdaságokban ezt meghaladó, 21% volt a változás üteme, mértéke pedig Ft/ha évente. A szőlőtermesztés főbb költség összetevőinek megoszlását a 13. ábra mutatja. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% Többi költség Gazdasági általános költség Értékcsökkenési leírás Földbérleti díj Gépi szolgáltatás költsége Munkabér költségei Növényvédőszer-költség 10% 0% Egyéni gazdaságok Társas gazdaságok 13. ábra. A szőlőtermesztés főbb költség tényezőinek megoszlása Forrás: AKI tesztüzemi adatai alapján saját számítás Az 1 ha-ra jutó termelési költségek az egyéni gazdaságoknál a évi Ft/ha-ról 2009-re Ft/ha-ra nőttek, míg a társas gazdaságok esetében Ft/ha-ról Ft/ha-ra emelkedtek. A termelési költség éves átlagos üteme az egyéni gazdaságok esetében 6,2% volt, mely évente Ft/ha, a bázishoz képest ez 44%-os költségnövekedést jelentett. A társas gazdaságoknál a költségek éves átlagos üteme 12% volt, mely évente Ft-tal, a bázishoz képest 93%-kal emelte a hektáronkénti költségeket. Utóbbi esetben ez a növekedés komoly gondok elé állította a társas gazdaságokat. A 14. ábrán bemutatom a termelési költségek időbeni változását leíró trendegyenleteket, melyek időben növekvő, de nem egyenletes változásról tanúskodnak. A különböző trendegyenletek közül a harmadfokú parabola egyenletek idomultak leginkább az idősorokhoz. 59

61 Eredmények Ft/ha y = 282,24x 3-2E+06x 2 + 3E+09x - 2E+12 R 2 = 0,8043 y = -1013,5x 3 + 6E+06x 2-1E+10x + 8E+12 R 2 = 0, y = 3,2455x x 2 + 5E+07x - 3E+10 R 2 = 0, Egyéni gazdaságok Országos átlag Polinom. (Egyéni gazdaságok) Társas vállalkozások Polinom. (Társas vállalkozások) Polinom. (Országos átlag) 14. ábra. Termelési költség alakulása a szőlőtermesztő gazdaságokban Forrás: AKI adatai alapján saját szerkesztés A borszőlő termésátlagának éves átlagos növekedési üteme között csupán 4% volt az egyéni gazdaságoknál, mely a bázishoz képest 27%-kal növekedett. A társas gazdaságokban ezzel szemben évente 4%-kal, a bázishoz képest pedig 24%-kal csökkent. Az egyéni gazdaságok termésátlaga közelebb áll a vizsgált időszak folyamán mind az országos átlaghoz, mind a piacmeghatározó gazdaságok termésátlagához, mint a gazdasági társaságok átlagához. (15. ábra) A termésátlagokat és így az összes szőlőtermést közötti időszakban nagy ingadozások jellemzik, az utóbbi 5 évben kiegyenlítettebbé vált. Az átlagtermés országos átlaga a minőségi termelés elérését szolgáló terméskorlátozás felé mutat. A szőlészek és borászok egy része a fajta minőségi adottságait leginkább tükröző termésmennyiségre törekszik. Azon években, ahol a szőlőtermés változása nem követi az összterület változását és az átlagtermés ingadozását, valószínűsíthető, hogy a szőlészek a mennyiséggel igyekeztek az önköltség közeli szőlőfelvásárlási árakból adódó árbevétel kiesést pótolni. Vizsgálataim szerint sem a vizsgált időszakban az egyes szektorok termésátlagai időben határozott tendenciát nem mutatnak, viszont megfigyelhető bizonyos kiegyenlítődési folyamat. A termésátlagok borvidékenkénti megoszlását a 6b. mellékletben mutatom be. 60

62 Eredmények 12,00 11,00 10,00 9,00 t/ha 8,00 7,00 6,00 5,00 4, Egyéni gazdaságok Társas vállalkozások Országos átlag 15. ábra. A borszőlő átlaghozama a tesztüzemekben Forrás: AKI adatai alapján saját szerkesztés A termelési érték az egyéni gazdaságokban a vizsgált években meglehetősen változékony képet mutat, a évi Ft/ha-ral szemben 2009-ben már csak Ft/ha volt. (16. ábra) A társas gazdaságokban a évi Ft/ha-ról Ft/ha-ra nőtt. A termelési költségek magas éves átlagos növekedési ütemétől eltérően az egyéni gazdaságoknál mindössze 3,7%, a társas gazdaságoknál ennél is kevesebb, alig 2% árbevétel emelkedést tapasztalható. Az egyéni gazdaságokban ez évente Ft/ha-os, a bázishoz képest 25%-os termelési érték növekedést jelentett. A társas gazdaságok a szinte megduplázódott költségnövekedésével szemben Ft/ha-ral, a bázishoz képest 12%-kal könyvelhettek el több árbevételt Ft/ha Egyéni gazdaságok Társas gazdaságok Országos átlag 16. ábra. Termelési érték alakulása a szőlőtermesztő gazdaságokban Forrás: AKI adatai alapján saját szerkesztés 61

63 Eredmények Ennek megfelelően az ágazati eredmény mind az egyéni, mind a társas gazdaságoknál jelentősen ingadozott. (5. táblázat) Mindkét üzemtípusnál két évben is jelentős ráfizetéssel gazdálkodtak. Évente átlagosan a vizsgált időszakban több mint 30%- kal (5190 Ft/ha) kevesebb volt az eredmény az egyéni gazdaságok esetében annak ellenére, hogy az időszak elejéhez képest 11%-kal több volt a nyereség. A társas gazdaságokban 10,5%-kal ( Ft/ha) mérséklődött az eredmény évről évre átlagosan, azonban a bázisévhez képest 140%-kal szűkült az elérhető nyereség. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a főtermék önköltsége folyamatosan nőtt. (17. ábra) Társas vállalkozások esetében az önköltség évente átlagosan 17%-kal emelkedett, azonban a szőlő ára gyakorlatilag szinten maradt. Némileg kedvezőbb volt a helyzet az egyéni gazdaságoknál, ahol az önköltség 2%-kal emelkedett évente átlagosan, szintén változatlan, vagy kissé mérséklődő szőlő felvásárlási árak mellett. A bázishoz képest az önköltség 12%-kal emelkedett, míg az ár 16%-kal visszaesett. A társas gazdaságoknál pedig 153%-kal, tehát igen erőteljesen növekedett az önköltség, az árak ellenben csak 30%-kal nőttek Ft/t Egyéni gazdaság Társas gazdaság Egyéni gazdaság Társas gazdaság Egyéni gazdaság Társas gazdaság Értékesítési átlagár, Ft/t Önköltség, Ft/t 17. ábra. Az önköltség és az értékesítési ár alakulása a szőlőtermesztő gazdaságokban Forrás: AKI adatok alapján saját szerkesztés Az értékesítési ár és az önköltség elemzésekor arra a megállapításra jutottam, hogy országos szinten a kedvezőtlen helyzet kialakulásának fő oka, hogy a termelési költségeket nem fedezik a felvásárlási árak ben az értékesítési átlagár mind az egyéni, mind a társas gazdaságoknál meghaladta az önköltséget, tehát valamilyen szintű jövedelmet tudtak realizálni. (18. ábra) 2009-re ez a tendencia megfordult, ahol a termékegységre jutó költséget nem fedezi a borszőlő felvásárlási ára. Szervezeti formánként van eltérés az önköltség és a borszőlő értékesítési ára között, azonban a 62

64 Eredmények tendencia mindenhol egyforma. Az árak és az önköltség összevetése azt mutatja, hogy a szőlőtermesztés költségnövekedését az árak később és jóval kisebb mértékben követik. Tehát mind sebességében, mind arányában aszimmetriában vannak egymással. Ez nemcsak az ártranszmisszióra utal, hanem arra a természetes jelenségre, hogy az adott év szőlőtermesztésének eredményei a következő év termelésében érvényesülnek, a borok termelői árában Egyéni gazdaságok értékesítési ára, Ft/t Társas gazdaságok értékesítési ára, Ft/t Országos átlagos értékesítési ár, Ft/t Egyéni gazdaságok önköltsége, Ft/t Társas gazdaságok önköltsége, Ft/t Országos átlagos önköltség, Ft/t Ft/t ábra. A borszőlő értékesítési árának és önköltségének alakulása Forrás: AKI adatai alapján saját szerkesztés A szőlő-bor termelésben az alapanyagtermelők pozícióját lényegesen meghatározza a termésátlag, a termelési költség és az önköltség. Az alapanyaghelyzetet vizsgálva az AKI évi üzemsoros adatai alapján a következő korrelációs és regressziós elemzéseket végeztem el. 63

65 Eredmények A termelési költség és a termésátlag kapcsolatát vizsgálva a pótlólagos ráfordítások termésátlagra gyakorolt hatását kívántam elemezni, hogy a többletköltséghez magasabb hozamnövekedés párosul-e. A társas gazdaságoknál nem találtam összefüggést a költségnövekedés és a termésátlag között. Az egyéni gazdaságoknál gyenge-közepes összefüggés mutatható ki mindkét évben. (19. ábra) 19a. ábra 19b. ábra Átlaghozam (t/ha) = 2,293*1.0028^Összes költség (EFt/ha) Átlaghozam (t/ha) = 11, ,23/Összes költség (EFt/ha) 19. ábra. Az átlaghozam változása a termelési költségek függvényében Forrás: saját számítás 1000 Ft/ha többletköltség átlagosan 20 kg/ha termésnövekedést eredményez 2003-ban, 2009-ben 4 kg/hektárt. Figyelembe véve az adott évi árakat (2003-ben 58,55 Ft/kg, 2009-ben 49,43 Ft/kg), számításaink szerint 2003-ban 1000 Ft/ha többletköltséggel 1171 Ft/ha termelési érték érhető el, mely mindössze +171 Ft/ha többlet eredményt hozott. Ezzel szemben 2009-ben a marginális költség alatt maradt a marginális bevétel. Tehát a pótlólagos ráfordítás kiadása nem célszerű, sőt a korrelációs együttható sem mutat ki értékelhető összefüggést a évi adatok szerint. Vizsgáltam az önköltség alakulását az átlagtermés függvényében az egyéni és a társas vállalkozások esetében 2003-ban és 2009-ben. A függvényillesztés eredménye alapján az átlaghozam és az önköltség közötti kapcsolat legjobban a hiperbolikus függvénnyel írható le. (20. ábra) A számítások szerint az átlaghozam és az önköltség között közepesnél erősebb pozitív összefüggés van, tehát az átlaghozamok növekedése jelentős hatást gyakorol a főtermék önköltségére. Ezt mutatják az ábrán feltüntetett determinációs együtthatók is. 64

66 Eredmények yˆ i = yˆ i = xi xi R 2 = 44,0% R 2 = 65,5% yˆ i = y yˆ i = xi xi R 2 = 29,0% R 2 = 31,8% 20. ábra. Az önköltség alakulása az átlaghozamok függvényében Forrás: saját számítás Vizsgáltam a termésátlag, az önköltség és az árak összefüggéseit is. A 21. ábrán látható, hogy az önköltség lényegesen függ a termésátlagtól, míg az árak kevésbé, ami arra utal, hogy a termésátlagok függvényében a termékegységre jutó jövedelem elsősorban az önköltség-ár viszonyától függ. Egyszerű ránézésre is látható, hogy ha a szőlő ára az önköltség szintje alatt van, akkor veszteséges a termelés, illetve fordítva, ha az ár az önköltség felett van, akkor nyereséges a termelés. Az összefüggések szerint a legnagyobb probléma a társas vállalkozások évi gazdálkodásában van, illetve a legkedvezőbb a helyzet az egyéni gazdaságok évi termelésében tapasztalható. 65

67 Eredmények Egyéni gazdaságokban 2003-ban Egyéni gazdaságokban 2009-ben Ft/t Átlaghozam, t/ha Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény) Értékesítési átlagár, Ft/t Értékesítési ár, Ft/t F t/t Átlaghozam, t/ha Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény) Értékesítési átlagár, Ft/t Értékesítési ár, Ft/t Társas gazdaságokban 2003-ban Társas gazdaságokban 2009-ben Ft/t Átlaghozam, t/ha Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény) Értékesítési átlagár, Ft/t Értékesítési ár, Ft/t Polinom. (Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény)) Ft/t + Átlaghozam, t/ha Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény) Értékesítési átlagár, Ft/t Értékesítési ár, Ft/t Polinom. (Becsült önköltség, Ft/t (hiperbolikus függvény)) 21. ábra. Az önköltség és az értékesítési ár alakulása az átlaghozam függvényében Forrás: saját számítás az AKI adatai alapján A szőlőtermelő gazdaságok jövedelem-helyzete Az AKI évi adatsorai alapján a borszőlő termelés jövedelmi viszonyai országos átlagban viszonylag jól követhetők. A jövedelemviszonyokat a termelési költségen túlmenően elsősorban a szőlő- és bortermelés piaci értékesítési viszonyai határozzák meg. A rendelkezésre álló adatok alapján kétirányú megközelítést tudtam végezni: országos átlagadatok értékelése egyéni és társas gazdaságok viszonylatában, saját adatgyűjtés alapján, konkrét szőlőfajtára leszűkítve a vertikális árszerkezet vonatkozásában. 66

68 Eredmények között az egyéni gazdaságok ágazati eredményét elemezve látható, hogy évenként jelentős jövedelemingadozást könyveltek el a vállalkozók. A 11 évből négyben fordult elő komoly veszteség, a többi években kisebb-nagyobb ágazati eredményt értek el, a legtöbbet 2007-ben, illetőleg 2008-ban. A társas vállalkozások esetében nagyjából hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy nagyobbak a szélsőértékek. Legmagasabb eredményt ők is 2007-ben értek el, de 2,5-szer többet az egyéni gazdaságoknál. Időben hektikus változást mutat a 22. ábra. Az ágazati eredmény éves átlagos mértéke (6. táblázat) a vizsgált időszakban egyéni gazdaságoknál Ft/ha, a társas gazdaságok vesztesége még magasabb, Ft/ha Ft/ha Egyéni gazdaságok Társas vállalkozások 22. ábra. Az ágazati eredmény alakulása a szőlőtermesztő gazdaságokban Forrás: saját szerkesztés AKI adatai alapján A szőlőtermesztő gazdaságok működésének eredményességéről további támpontot ad a fedezeti hozzájárulás vizsgálata. A 8. táblázatban bemutatom, hogy a fedezeti pont a termésátlagok milyen színvonalán következik be az egyéni és a társas vállalkozásoknál, illetőleg országos szinten. A táblázat adatai jól mutatják, hogy a gazdálkodók helyzete az évek folyamán nagyon különbözőképpen alakult, volt időszak, amikor 5-6 t/ha átlaghozam mellett egyensúlyba kerültek az önköltségek és az árak, voltak azonban olyan évek, amelyekben t/ha átlagtermésnél következett be. A jobb szemléltetés érdekében a fedezeti pontokhoz szükséges termésátlagok alakulását a 23. ábrán is szemléltetem. 67

69 Eredmények A fedezeti pont és az átlagtermés alakulása 8. táblázat Megnevezés Fedezeti pont, t/ha Egyéni gazdaságok 6,1 7,8 7,7 7,8 6,3 12,2 10,8 6,9 6,5 8,7 10,8 Társas gazdaságok 10,7 5,7 8,4 7,8 6,0 10,9 10,0 7,4 6,2 9,9 8,9 Országos átlag 7,9 7,5 6,0 11,9 10,7 7,0 6,4 8,9 10,5 Termésátlag, t/ha Egyéni gazdaságok 4,57 9,31 9,37 6,42 7,29 10,43 6,06 7,58 7,30 9,30 9,27 Társas gazdaságok 8,33 11,57 11,67 6,87 8,64 11,09 3,90 7,79 8,30 9,38 7 Országos átlag 9,86 7,31 7,74 10,52 5,56 7,61 7,50 9,31 8,72 Forrás: saját számítás az AKI adatai alapján ,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0, Egyéni gazdaságok Társas gazdaságok Országos átlag 23. ábra. A fedezeti ponthoz szükséges termésátlag alakulása Forrás: saját számítás az AKI adatai alapján A szőlőtermesztés jövedelmezőségi viszonyai, illetve a bemutatott fedezeti pontok szélsőséges ingadozásai növelték a szőlőtermesztők és a borászatok közötti feszültséget ben 2,3-2,4 millió hektoliter bor volt a szüret eredménye. A szőlőtermesztők egy része megelégelte a kései kifizetéseket, s annak a felvásárlónak adta el a termést, aki többet fizetett érte. Még akkor is, ha a vevő külhoni volt, hiszen azonnal megkapta a szőlő, vagy az egyszer préselt must árát. Más borvidékekről is vásároltak fel szőlőt a hiány pótlására, pedig így csak asztali kategóriaként kerülhet a bor forgalomba. A felvásárlói vélemény szerint igen magas árat fizettek a szőlőért, azonban még ez az ár sem fedezte a kivételesen magas költségeket. A borászok évek óta eladatlan készletekről panaszkodnak, ebből adódóan a borkiesés mértéke alatta marad a borszőlőhiány arányának. Azonban már több pincészet 68

70 Eredmények késlekedés nélkül véget vetett az engedményeknek és áremelést tervez borhiányra hivatkozva. Mindez a borászok domináns szerepét tükrözi, s a szőlészek további kihasználtságát vetíti előre. Most lehetőség nyílik a bennrekedő borkészletek értékesítésére, így árbevétel kieséssel nem feltétlenül kell számolni. Az 1000 Ft/l feletti és a 300 Ft/l alatti árszegmens nagy felhalmozott készleteivel rendelkezők tovább növelték a tárolókapacitást. Egyes pincék növelni tudták mind a belföldi, mind a külhoni értékesítést, így kismértékű árbevétel növekedést könyvelhettek. Félő, hogy a szőlőtermesztők a kivágási támogatások további igénylésével olyan mértékű lesz az ültetvények visszaesése, hogy a borászatok alapanyag nélkül maradnak. Hozzá kell tenni azonban, hogy nő a saját területtel rendelkezők száma, s az esetleges hiányt inkább olcsó import borral fogják kipótolni, mely aztán magyar jelzettel kerül forgalomba. További gondot jelent, hogy veszélyesen lecsökkent a szőlőtermesztéssel foglalkozók száma, akik munka nélkül maradhatnak A szőlő-bor termékpálya egyes szakaszainak költség- és jövedelemszerkezete A vertikum költség- és árszerkezete a mezőgazdasági termelés, az élelmiszeripari feldolgozás és forgalmazás folyamata egyetlen rendszereként értelmezendő. Kutatásaim során arra kerestem a választ, hogy a vizsgált borok előállítása és a fogyasztóhoz való eljuttatása során felmerült költségek hogyan osztottak meg a termékút egyes fázisai között, illetve a képződött jövedelmek milyen arányban szolgálták a szőlő-bor vertikum különböző szakaszainak közvetlen érdekeit. A fenti számítások elvégzéséhez szükséges adatbázis nincs Magyarországon. Ezért a termékpálya szintjeinek költség- és jövedelem vizsgálatát esettanulmány keretében végeztem el. Egy villányi Kékfrankos és egy balatonfüred-csopaki Olaszrizling költségszerkezetét, valamint jövedelmezőségének alakulását családi gazdaságok technológiai és költségjövedelem adataira alapozva elemzem. Kutattam, hogy a termékpálya során az egyes szakaszokban mekkora költséggel és nyereséggel lehet számolni. (9. táblázat) Mindkét gazdálkodó saját termelésű és vásárolt szőlőt is feldolgozott, hogy borpiaci igényeket ki tudják elégíteni. A feldolgozás egy időben történt, ezért a szőlőfelvásárlási árat vették figyelembe számításaik során. A szőlőtermesztés és a borászati feldolgozás egy árszerkezetben történő összekapcsolásához a szőlőtermesztés értékeinek visszaszámítására az anyag-kihozatali mutatót alkalmaztam. Szakmai tapasztalatok szerint 65-75%-os lékihozatallal lehet számolni. A vörös bor esetében 70%-os, a fehér bornál pedig 75%-kal számoltam. Tehát az 1 kg szőlőre vonatkozó tényezőket végigszoroztam 0,70-tel, illetve 0,75-tel. Ezáltal egy liter bor alapanyag-igényének megfelelő szőlő mennyiség költségét és jövedelmét tárhattam fel, azaz a szőlő korrigált költségeinek és jövedelmének összege így kapcsolható össze a borászatban keletkező költséggel és jövedelemmel a vertikális árszerkezetben. 69

71 A termékpálya költségszerkezetét a következőképpen határoztam meg: K V = K A + K F + K P ahol K V = a végtermék teljes költsége (palackos bor önköltsége) K A = az egy palackos bor előállításához szükséges borszőlő költsége K F = egy palackos bor feldolgozási, kezelési költsége (szőlőtermesztés költsége nélkül) K P = egy palackos bor palackozási költsége Eredmények A vertikális költség- és árszerkezet vizsgálatánál a forgalmazási szintet a nagy- és kiskereskedelmi árréssel jellemeztem, mivel tényleges termékszintű adatnyilvántartás nem állt a rendelkezésemre. A költségszerkezetben a legnagyobb hányadot mindkét esetben a munkabér és az anyagköltség tette ki. A borászatok a költség-nemenkénti megbontást nem tartották lényegesnek, azonban a mélyinterjú során a villányi borász kifejtette: egyre inkább fontosnak tartja a költségek részletes gyűjtését (akár az 5. számlaosztály további bontásával), mivel jelentős költségtételek takaríthatók meg, ha láthatóvá válnak a kimutatásokban. Tapasztalataim szerint csak a nagyobb vállalkozások, gazdasági társaságok végeznek költségszámítást, a kis és közepes, családi gazdaságok nem, mivel a termékszintű adatnyilvántartással járó többletmunka finanszírozása további költségnövekedést jelentene. 9. táblázat A szőlőtermesztés költségszerkezete a vizsgált családi vállalkozásokban 2009-ben Megnevezés Kékfrankos Olaszrizling Ft/kg % Ft/kg % Anyagköltség (trágya, növényvédőszer, egyéb ktg.) 31 24, Üzem-, kenőanyag- és energia-, segédüzemi ktg.) 9 7, Munkabér, TB-járulék, egyéb személyi jellegű ktg.) 33 26, Értékcsökkenési leírás 24 19,0 0 0,0 Javítás, karbantartás (fenntartó üzemi költség) 5 4,0 3 3 Egyéb költség* 14 11, Általános költség 10 7, Teljes költség (önköltség) , * Biztosítás, kamat, támberendezés javítása, pótlás, 3 évenkénti tápanyagfeltöltés, földbérlet. Forrás: saját gyűjtés A szőlőtermesztés költségei közül a legnagyobb terhet a munkabér és az anyagköltség jelenti. A borászatban az alapanyag költsége közel fele a felmerülő költségeknek. A tanulmányozott családi gazdálkodás kettős könyvvitelt vezet, ezért minden termelési szakaszban megjelennek az általános költségek és a munkabér terhei, amelyekkel a magángazdaságok nem számolnak. Az értékcsökkenés jelenléte és hányada mutatja többek között, hogy egy dinamikusan fejlődő gazdaságról van szó, hiszen volt tőkéje a pályázati eszközök lehívásához. Az egyéb költségek a támberendezés karbantartására, a tőkehiány pótlására, a három évenkénti talaj tápanyag-utánpótlására is fedezetet 70

72 Eredmények nyújtanak. A vörösbor esetében a borász fürtválogatást is végzett, azonban tapasztalata szerint a plusz költséget csak kiváló évjáratú palackos borokban tudta érvényesíteni. A borkészítés költségei közül az alapanyag jelenti a legnagyobb terhet a borászok számára. (10. táblázat) 10. táblázat A borkészítés költségszerkezete a vizsgált családi vállalkozásokban 2009-ben Megnevezés Kékfrankos Olaszrizling Ft/liter % Ft/liter % Szőlő költsége 88 40, ,0 Anyagköltség 33 15, ,8 Munkabér és közterhe 35 15,9 11 8,1 Borkezelés költsége 9 4,1 7 5,2 Értékcsökkenés 8 3,6 0 0,0 Egyéb költség 17 7,7 3 2,2 Adó 10 4,5 8 5,9 Általános költség 20 9,1 5 3,7 Teljes költség összesen , ,0 Forrás: saját gyűjtés A palackozás költségeit a 11. táblázatban mutatom be. A Kékfrankos bor esetében a palackozás költségének közel 50%-át az anyagköltség teszi ki, melynek volumene a késztermék költségszerkezetében is megmutatkozik. 11. táblázat A palackozás csomagolóanyag és munkabér költsége Megnevezés Palack 27,0 28,0 32,0 33,0 35,0 37,0 39,0 41,0 43,0 49,0 Dugó 10,0 13,0 15,0 15,0 15,5 14,0 14,0 14,2 16,0 17,0 Kapszula 3,0 3,1 3,2 3,1 3,3 3,4 3,4 3,5 3,2 3,9 Címke - has 5,0 5,5 6,0 6,0 6,2 6,0 35,0 6,9 7,0 7,3 - hát 2,2 2,4 2,5 2,7 2,8 2,5 3,0 3,2 3,0 3,5 - nyak 3,0 3,1 3,0 3,1 3,5 3,8 4,0 4,4 3,5 4,6 Karton 7,0 7,0 8,5 9,0 9,1 9,5 9,8 10,0 12,0 12,4 Egyéb 1,0 1,0 1,2 1,2 1,3 1,3 1,4 1,5 1,5 2,3 Munkabér 16,5 16,8 17,0 17,5 18,0 18,6 19,0 20,4 23,4 24,0 Összesen 74,7 79,9 88,4 90,6 94,7 96,1 128,6 105,0 112,6 124,0 Forrás: saját gyűjtés A palackban való értékesítés jelentős többletköltséget jelent a borászok számára (12. táblázat), sőt nagybornál, díjazott bornál további plusz költséget jelent a díszdoboz beszerzése. Ez utóbbi esetben a többletköltség érvényesíthető a bor árában. A 71

73 Eredmények gazdálkodónak akkor éri meg palackoznia a borát, ha költségeit a piaci árak (jövedelemtartalommal együtt) fedezik. A kiváló minőségű vörösbort a pincénél és a borturizmus során lédig borként is tudja értékesíteni, mely nyereséget is jelent a számára. A két borász borturizmus keretében is értékesít, s a pincénél, helyben is kiszolgálják a vásárlókat. A palackozás költségszerkezete Kékfrankos bor esetében a vizsgált családi vállalkozásban 2009-ben 12. táblázat Megnevezés Kékfrankos Ft/palack % Anyagköltség (palack, dugó, címke, stb.) ,6 Munkabér és közterhe 69 27,6 Értékcsökkenés 5 2,0 Egyéb költség 25 10,0 Általános költség 27 10,8 Palackozás költsége összesen ,0 Forrás: saját gyűjtés A termékpálya költségszerkezetét vizsgálva a Kékfrankos esetében az szőlő alapanyag beszerzési árát messze felülmúlja a szőlőfeldolgozás, a borkészítés és borkezelés költsége. (13. táblázat) A borászat majd 20%-kal, a palackozás 52%-kal részesedik a költségekből. A költségarányokat szemlélteti a 16. és 17. ábra. 13. táblázat A Kékfrankos palackos bor teljes költségszerkezete 2009-ben Megnevezés Kékfrankos Ft/palack Ft/kg Szőlőtermesztés költsége egy palack borra vetítve 88 14,1 Borelőállítás költsége ,3 Palackozás költsége ,1 Egyéb költség* 30 4,8 Általános költség 35 5,6 Teljes költség összesen ,0 *Egyéb költség: (például környezetvédelmi díj, bevizsgálási díj stb.) Forrás: saját gyűjtés A termékpálya egyes fázisainak költségeit és jövedelemhányadát ábrázolva is látható, hogy a legnagyobb költséget nem a szőlőtermesztés adja, annak ellenére, hogy a legnagyobb kockázatot ők vállalják, a hosszú élettartamú ültetvények fenntartásával. Ehhez képest az általuk realizált jövedelem minimális. A borászat költségei nagyobb arányú nyereség elérését eredményezik, a palackozás többletköltségét pedig alig fedezi a fizetett értékesítési ár. (24. ábra) 72

74 Eredmények Kékfrankos szőlőtermesztésének költségszerkezete Egyéb költség* 11% Fenntartó üzemi ktg. 4% Értékcsökkenés 19% Általános költség 8% Munkabér 26% Anyagköltség 25% Segédüzemi ktg. 7% Borászat költségszerkezete Kékfrankos bornál Egyéb költség 8% Értékcsökkenés 4% Borkezelés költsége 4% Adó 5% Munkabér és közterhe 16% Általános költség 9% Szőlő költsége, Ft/kg 39% Anyagköltség 15% Borpalackozás költségszerkezete Egy palack Kékfrankos költségszerkezete Egyéb költség 10% Értékcsökkené s 2% Általános költség 11% Anyagköltség (palack, dugó, címke, kupak stb.) 49% Egyéb költség 5% Általános költség 6% Szőlőtermesztés 14% Munkabér és közterhe 28% Palackozás költsége 40% Borelőállítás költsége 35% 24. ábra. Kékfrankos palackos vörösbor költségszerkezete Forrás: saját gyűjtés Számításaim szerint a kereskedelemben csapódik le a legnagyobb haszon, melyből sem a borászok, sem a szőlőtermesztők nem részesednek. Ezért kellene a szőlészek és borászok szövetkezését, integrációs kapcsolatát erősíteni. Az értékesítési módokat megválasztva, egymást segítve, a jövőbeni fejlesztések egyensúlyára figyelve jobb alkupozíciót érhetnének el a kereskedelemmel szemben. A borászok zöme (a szőlészekhez hasonlóan) több fajta szőlőt termeszt és több féle bort készít, hiszen a piaci igények változnak, s az egyik évben a fehér, a következőben talán a vörösbor hoz annyi hasznot, hogy ellentételezni tudja a másik veszteségét, vagy alacsony árbevételét. A levont következtetések csak mérsékelten általánosíthatók, hiszen befolyásolják a költségeket, az árakat, s így a jövedelmezőséget a borvidék adottságai és hírneve, s mindenekelőtt a fajta és a piaci lehetőségek. Ennek ellenére elhangzott olyan vélemény is, hogy a költségek nem fajtaérzékenyek. Ezzel én nem értek egyet, mert a termelési költségek nagy hányada valóban állandó, eltekintve az időjárás okozta többletnövényvédelmi költségektől, mégis vannak kevésbé rezisztens fajták, melyek nagyobb odafigyelést és ez által több költséget igényelnek. 73

75 Eredmények A Kékfrankos bor termékpálya esetében a költségszerkezet alakulását hosszú távú idősorban is be tudom mutatni. A 14. táblázatból jól látható, hogy a szőlő-bor termékpálya palackos borral bezáruló termékpálya összes költségéből a borszőlő alapanyag teszi ki a legkisebb hányadot, s a palackos bor előállítási költsége a legnagyobb. Az előbbi még a 10%-ot sem éri el, az utóbbi pedig 45-60% közötti arányban részesedik. Ezek a főbb számok a vizsgált 10 év alatt gyakorlatilag nem változtak. 14. táblázat A Kékfrankos bor költségeloszlása a vertikumban Év Borszőlő önköltsége, Ft/kg Egyszerfejtett szőlőbor önköltsége, Ft/liter Hordós vörösbor önköltsége, Ft/0,75 liter Palackos vörösbor önköltsége, Ft/0,75 liter Szőlő-bor termékpálya teljes önköltsége költsége, Ft/kg Borszőlő önköltsége, Ft/kg Egyszerfejtett szőlőbor önköltsége, Ft/liter Hordós vörösbor önköltsége, Ft/0,75 liter Palackos vörösbor önköltsége, Ft/0,75 liter Szőlő-bor termékpálya teljes önköltsége költsége, Ft/kg Ft/egység %-os megoszlás ,2 15,6 17,1 59,1 100, ,5 15,8 16,5 60,2 100, ,8 12,3 35,1 46,8 100, ,2 11,9 33,9 48,0 100, ,6 11,1 37,9 45,5 100, ,3 10,6 36,1 48,1 100, ,8 10,0 33,3 52,0 100, ,7 9,4 31,3 54,7 100, ,4 9,0 29,8 56,8 100, ,2 8,7 28,4 58,7 100,0 Forrás: saját gyűjtés Hasonló következtetésre jutottam egy balatonfüred-csopaki vállalkozás Olaszrizling termesztésénél is. Sajnos, ebben az esetben csak a szőlőtermesztés és a borászat költségszerkezetét tudtam vizsgálni, ami nagy hasonlóságot mutat a korábban bemutatott Kékfrankos szőlőfajta adataival. (25. ábra) A vertikum szakaszok közötti helyzettel az ártranszmissziós vizsgálatok során részletesen fogok foglalkozni. Jövedelem eloszlás az egyes vertikum szakaszokban A vertikumszakaszok költség- és ármegoszlási adatai alapján kalkuláltam az egyes vertikum szakaszokban képződő jövedelmek nagyságát. Az egész vertikumszintű vizsgálatoknak a kulcskérdése és egyúttal célja is a különböző szereplők közötti jövedelmezőségi pozíció bemutatása, ami rámutat a termékpályán belüli feszültségek gyökerére. A vizsgálatnak külön érdeme és előnye, hogy ezeket a számításokat idősorosan is be tudtam mutatni. (15. táblázat) 74

76 Eredmények Olaszrizling szőlőtermesztésének költségszerkezete Borászat költségszerkezete Olaszrizling bornál Egyéb költség 23% Fenntartó üzemi ktg. 3% Általános költség 9% Munkabér költségei 28% Anyagköltség 23% Segédüzemi költség 14% Borkezelés költsége 5% Munkabér és közterhe 8% Egyéb költség 2% Anyagköltség 15% Adó 6% Általános költség 4% Szőlő költsége, Ft/kg 60% 25. ábra. Az Olaszrizling hordósbor költségeloszlása Forrás: saját számítás 15. táblázat Jövedelemképződés a vertikum egyes szakaszaiban a Kékfrankos bor esetében Év Borszőlő termesztés jövedelme, Ft/kg Egyszerfejtett szőlőbor jövedelme, Ft/liter Hordós vörösbor jövedelme, Ft/0,75 liter Palackos vörösbor jövedelme, Ft/0,75 liter Szőlő-bor termékpálya összes jövedelme, Ft/egység Borszőlő termesztés jövedelme, Ft/kg Egyszerfejtett szőlőbor jövedelme, Ft/l Hordós vörösbor jövedelme, Ft/0,75 l Palackos vörösbor jövedelme, Ft/0,75 l Szőlő-bor termékpálya összes jövedelme, Ft/egység Ft/egység %-os megoszlás ,1 4,3 42,6 51,1 100, ,2 2,9 29,2 65,7 100, ,3 1,8 52,0 44,8 100, ,3 1,7 49,8 47,2 100, ,7 2,2 53,7 43,3 100, ,8 2,3 55,0 42,0 100, ,7 5,0 61,2 32,2 100, ,1 4,6 56,7 37,5 100, ,6 6,0 60,5 31,9 100, ,9 7,1 62,1 28,9 100,0 Forrás: Saját gyűjtés A 15. táblázat alapján a főbb tanulságok a következők 100%-nak feltételezve a vertikumban képződő összes jövedelmet, a borszőlő alapanyag termeléssel foglalkozó gazdák az összjövedelemnek mintegy 0,8-2,2%-át realizálták 10 év távlatában. A legmagasabb jövedelmet minden évben a palackos bort előállító vállalkozások realizálták. 75

77 Eredmények Az egyszerfejtett bort értékesítők helyzete közel áll az alapanyagtermesztők helyzetéhez, de azoknál valamivel kedvezőbb (1,7-7,1%), míg a hordós bort előállítóké inkább a palackos bort előállítók jövedelemhelyzetéhez áll közelebb. Ezek az összefüggések már előrevetítik annak az árnyékát, hogy a vertikumszakaszon belül lényeges különbségek alakulnak ki a ráfordítások megtérülésében, a jövedelmezőségi szintek alakulásában. 100 Ft termelési költséggel eltérő mennyiségű jövedelmet képesek megtermelni az egyes vertikumszakaszok szereplői. (16. táblázat) A 2000/2009-es évek jövedelmezőségi színvonal alakulása 16. táblázat Év Borszőlő termesztés jövedelme Egyszerfejtett szőlőbor jövedelme Hordós vörösbor jövedelme Palackos vörösbor jövedelme Szőlő-bor termékpálya összes jövedelme % ,5 10,0 90,9 31,6 36, ,0 9,5 90,9 56,3 51, ,0 9,5 96,7 62,5 65, ,6 9,5 96,7 64,7 65, ,1 13,6 96,0 64,4 67, ,1 13,6 96,0 55,0 63, ,4 25,0 92,5 31,2 50, ,5 25,0 92,5 35,0 51, ,3 30,0 90,9 25,1 44, ,3 33,7 89,7 20,1 41,0 Átlag 13,6 18,0 93,3 44,6 53,7 Forrás: saját számítás A jövedelmezőségi adatok jól bizonyítják, hogy a jövedelmezőségi színvonal kialakulásában a termelési költségeknek is jelentős szerepük van. Ezzel függ össze az, hogy a jövedelmezőségi mutatók részben más képet mutatnak, mint a jövedelmek abszolút értékei. A jövedelmezőségi színvonalat tekintve minden vizsgált évben kimagaslóan jobb pozíciót mutat a hordós borok előállítására való berendezkedés. Ennél a vertikumszakasznál 100 Ft termelési költséggel Ft körüli jövedelmet tudnak realizálni (átlagban 93,30 Ft), míg palackos bor esetében ennek csak a felét (44,60 Ft). Az alapanyag-termelők ebben az összefüggésben is rossz helyzetben vannak, a jövedelmezőségi szint a vizsgált évek átlagában 13,6%. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet az egyszerfejtett szőlőbor esetében sem, ahol a jövedelmezőségi szint 18,0%, igaz, hogy ebben az esetben az egyes évek között nagyon lényeges (2-3- szoros) különbségek is előfordulnak. Mindezeket bemutatom a jobb szemléltetés kedvéért a ábrákon is. 76

78 Eredmények Kékfrankos palackozott bor költség- és jövedelemhányada 26. ábra 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Forrás: saját számítás Borszőlő Ök, Ft/kg Nyereség Egyszerfejtett szőlőbor Ök, Ft/liter Nyereség Hordós vörösbor Ök, Ft/0,75 liter nyereség Palackos vörösbor Ök, Ft/0,75 liter nyereség 77

79 Eredmények Olaszrizling hordós bor költség- és jövedelemhányada 27. ábra 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% -10% Borszőlő Ök, Ft/kg Borszőlőt. nyeresége, Ft/kg Félkész szőlőbor Ök, Ft/liter félkész szőlőbor nyeresége, Ft/liter hordósbor Ök, Ft/liter hordós nyeresége, Ft/liter Forrás: saját számítás 78

80 Eredmények 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Borszőlő Ök, Ft/kg Hordós vörösbor Ök, Ft/0,75 liter Egyszerfejtett szőlőbor Ök, Ft/liter Palackos vörösbor Ök, Ft/0,75 liter 28. ábra. A szőlő-bor termékpálya (Kékfrankos vörösbor) költségszerkezete Forrás: saját számítás 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Borszőlő termesztés jövedelme, Ft/kg Hordós vörösbor jövedelme, Ft/0,75 liter Egyszerfejtett szőlőbor jövedelme, Ft/liter Palackos vörösbor jövedelme, Ft/0,75 liter 29. ábra. A szőlő-bor termékpálya (Kékfrankos vörösbor) jövedelemszerkezete Forrás: saját számítás 81

81 Eredmények Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szőlő- és bor termékpályán az alapanyagtermelésen túlmenően jelentősen befektetések, illetve ráfordítások szükségesek a borkészítéshez. A termelési költségek a vertikumban szereplők mindenkori alkupozíciójától függően térülnek meg, illetve hoznak több-kevesebb jövedelmet. A jövedelemösszegeket tekintve vizsgálataim alapján legkedvezőbb pozícióban a palackos bort előállító vállalkozások vannak, míg a ráfordítások megtérülését mutató jövedelmezőségi szint tekintetében a hordós bort előállító mezőgazdasági üzemek vannak a legkedvezőbb pozícióban. Ebből az következik, hogy a szőlőalapanyagtermelőknek törekedni kell arra, hogy termésüket ne szőlő formájában értékesítsék, hanem különböző összefogásokkal, társulások szervezésével, közös feldolgozó- és palackozó üzemek létrehozásával javítsák az alkupozíciójukat. Megjegyzem tovább, hogy a szakmai konzultációk során az a vélemény formálódott ki, hogy a szőlőtermesztők csak a szőlő termesztésére szakosodtak, nem rendelkeznek sem feldolgozás eszközeivel és tárolókapacitással sem, teljesen kiszolgáltatottak, a szüretkor kénytelenek értékesíteni a szőlőt. A kis- és közepes borászatoknál a tárolókapacitás jelenti a szűk keresztmetszetet, mivel szüret előtt értékesíteniük kell a borkészletet, hogy az új termésnek legyen helye. Ezt néhány nagyborászat kihasználhatja, s nyomott árat kínál a borért. A túlzott tárolókapacitás létesítése azonban nagy állandó költséget jelent. Véleményem szerint ez még inkább alátámasztja a szövetkezésekben rejlő lehetőségek kihasználásának szükségességét. A vertikumszakaszok közötti jövedelem vizsgálat már átvezet az ártranszmisszió témaköréhez, amit a KSH hosszú ár idősorai alapján vizsgáltam, a módszertani részben leírtak szerint Vertikális ártranszmisszió a szőlő-bor vertikum piaci szereplői között A piacmegosztásból és a megnövekedett kínálatból eredően intenzív verseny alakult ki a borpiacon mind Magyarországon, mind az uniós országokban. További probléma, hogy az eltolódó erőviszonyok kiegyensúlyozatlanná tették a kapcsolatot a termelők, a feldolgozók és a kereskedelmi egységek között, valamint a termékpálya egyes fázisai között aránytalanná vált a profit megosztása, melyet a korábbi, költség-jövedelem elemzés során megállapítottam. Az aránytalanul kis termelői árrésből adódóan az ágazaton belüli legnagyobb probléma az alapanyagtermelők kiszolgáltatott helyzete. A vertikum jelentős átszervezésére, illetőleg a szőlőtermesztők összefogására és hatékony érdekvédelmi szervezetek létrehozására lenne szükség, hogy fel tudják venni a versenyt a feldolgozókkal és a kereskedőkkel. A termelőktől a szőlőt mintegy önköltségi áron vásárolják fel, az értékesített palackos borok ára többszöröse a szőlő felvásárlási árának. Ez az ellentmondás adta a vizsgálat tárgyát, miszerint az egymásra épülő termékpálya szakaszok árait összehasonlítva végezzem el az egész termékpályát átfogó ártranszmissziós elemzést, amely az egyes fázisok közötti árak módosulásának (növekedés, csökkenés) átgyűrűzésének mértékét tartalmazza. 82

82 Eredmények Az aszimmetrikus ártranszmissziós elemzés kiinduló alapja a meghatározó termelési tényező áralakulásának vizsgálata. Jelen esetben a gombaölőszer a legmeghatározóbb költségelem, ezért a tényezőhatást ezen költségnem áralakulásán keresztül végzem el. Ennek megfelelően az ártranszmissziós képletek és tesztek számításának alapját a gombaölőszer ára, a borszőlő felvásárlási ára, a bor ára és a palackos bor fogyasztói ára adja. Az ármozgások alakulásának elemzését a közötti évek havi áridősorai képezték. (30. és 31. ábra) 800,0 700,0 600,0 500,0 400,0 300,0 200,0 100,0 0,0 2001_jan 2001_maj 2001_szept 2002_jan 2002_maj 2002_szept 2003_jan 2003_maj 2003_szept 2004_jan 2004_maj 2004_szept 2005_jan 2005_maj 2005_szept 2006_jan 2006_maj 2006_szept 2007_jan 2007_maj 2007_szept 2008_jan 2008_maj 2008_szept 2009_jan 2009_maj 2009_szept 2010_jan 2010_maj 2010_szept Gombaölőszer ára Fehér borszőlő átlagára, Ft/kg Fehérbor átlagára, Ft/l Fehérbor bor átlagos fogyasztói ára, Ft/l 30. ábra. A termelési tényező (gombaölőszer), a fehér borszőlő, fehér asztali bor és fehér palackos bor ára ( ) Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés 800,0 700,0 600,0 500,0 400,0 300,0 200,0 100,0 0, Kék borszőlő átlagára, Ft/kg Vörösbor bor átlagos fogyasztói ára, Ft/l Vörösbor átlagára, Ft/l Gombaölőszer ára 31. ábra. A termelési tényező (gombaölőszer), a kék borszőlő, vörös asztali bor és a vörös palackos bor ára ( ) Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés Az ökonometriai elemzés szerint a szőlő- és bortermelés piacán az árak a vertikum alsó szakaszán felfelé, míg a termékpálya felső szakaszán fentről lefelé hatnak. A vertikum két végpontja és az egyes termékpálya szakaszok közötti ártranszmisszió aszimmetrikus és időben késleltetett, s ez jelentős hatással van a szőlő- és borpiac helyzetére. 83

83 Eredmények A vertikális ártranszmissziót visszafelé, azaz a forgalmazott termék (palackos bor), a feldolgozott termék (hordós bor), a mezőgazdasági termék (borszőlő) és ez utóbbi döntő termelési tényezője (gombaöldőszer) árai segítségével végeztem el. (32. ábra) 4. szint Forgalmazott termék Vörös/fehér palackos bor 3. szint Feldolgozott termék Asztali fehér/vörös bor 2. szint Mezőgazdasági termék Fehér/kék borszőlő 1. szint Termelési tényező Gombaölőszerek Vertikális szint vizsgált terméke Vertikális szint vizsgált termelési tényezője Vertikális szint egyéb termelési tényezője 32. ábra. A borvertikum vertikális ártranszmissziós vizsgálatának szint- és terméklehatárolása Forrás: Nagy-Kovács - Varga (2010) Az ártranszmissziós vizsgálat során külön figyelmet szenteltem az árváltozási aránynak, mely az átlagos áreltérítettségnek az árhoz viszonyított arányát %-ban fejezi ki, valamint árvisszarendeződési időnek, hogy mennyi idő (hónap) szükséges az árréskiegyenlítéshez. A számítás eredményeit: a kointegrációs egyenleteket, az árvizsgálatokat, az áreltérítettség gyakoriságát és stabilitását, valamint az árvisszarendeződési időt a 17. táblázatban mutatom be. A táblázat adataiból leolvasható, hogy az aszimmetrikus ártranszmisszió számításánál csak a tiszta ármozgásokat vizsgáltam, nem a felhasznált mennyiségeket. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy a szőlő-bor vertikumokon belüli ártranszmisszió a termelői szinttel szemben annak mind az alsó (inputok), mind a felső (borkereskedelem) vertikális partnerénél erőfölény létrejöttét idézte elő. Az árcentrumtól való eltérés irányát és mértékét a különböző végtermékek esetében a ábrákon mutatom be, amelyek egyértelműen visszaigazolják a fenti megállapításokat. 84

84 Eredmények Az ártranszmisszióból adódó erőpozíciót kifejező mutatók értékei január december között 17. táblázat vertikális* szintköz (a késleltetések számával) kointegrációs egyenlet áreltérés (Ft) átlagos áreltérítettség (Ft) árváltozási arány áreltérítettségi gyakoriság áreltérítettségi arány áreltérés stabilitás árvisszarendez ődési idő (hónap) asztali_fehér_rt_pc_a**_2*** Rt = 1,9997 * Pc ,1 14,7 99,0 100,0 1, asztali_fehér_pd_pc_a_6 Pd = 0,4862 * Pc ,5-1,1-58,3-53,7 0, asztali_fehér_pd_ex_a_6 Pd = 0,0245 * Ex ,2-23,0-78,1-91,8 1, asztali_vörös_pc_rt_a_7 Pc = 0,4395 * Rt ,4-11,5-97,9-99,7 1, asztali_vörös_pd_pc_a_6 Pd = 0,5022 * Pc ,3-0,7-58,3-52,2 0, asztali_vörös_pd_ex_a_6 Pd = 0,0244 * Ex ,2-23,0-78,1-91,5 1, Forrás: saját számítás Jelmagyarázat: * Vertikális szintek: Ex = alapanyag (gombaölőszer értékesítés) (expenditure) Pd = termelés (szőlőtermelés) (production) Pc = feldolgozás (bortermelés) (processing) Rt = kiskereskedelem (palackozott asztali bor értékesítés) (retailing) ** késleltetések száma *** konstans a kointegrációs egyenletben: a = nincs; b = van 85

85 Eredmények Az input és a borszőlő árának vizsgálata mutatja mind a fehér, mind a vörös bor esetében, hogy a vizsgált időszak elején a borszőlő ára hosszú ideig az árcentrum felett van. (33. és 34. ábra) Azonban a ráfordítások árait saját áraival nem tudta követni, ezért a gazdák csupán a legszükségesebb ráfordításokat eszközlik a termesztés során, mely hosszútávon jövedelemkiesést és minőségromlást okozhat. A termelési tényező szerepére választott gombaölő szereken kilógrammonként 14,4 Ft árnyereség képződött, ami az ár 23,2%-a volt. Az árnyereség a tíz év 78,1%-ában létezett, és 91,5%-át adta a teljes áreltérésnek. A gombaölő szerek ármozgását az áreltérés elfogadható mértékű stabilitása, és 293 hónapon belüli árvisszarendeződés jellemezte { 2001 }{ 2002 }{ 2003 }{ 2004 }{ 2005 }{ 2006 }{ 2007 }{ 2008 }{ 2009 }{ 2010 fehér borszőlő ára, Ft/kg árcentrum gombaölőszer ára 33. ábra. A gombaölőszer, a fehér borszőlő ár és az árcentrum alakulása. Forrás: saját számítás { 2001 }{ 2002 }{ 2003 }{ 2004 }{ 2005 }{ 2006 }{ 2007 }{ 2008 }{ 2009 }{ 2010 kékszőlő ára, Ft/kg árcentrum gombaolőszer ára 34. ábra. A gombaölőszer, a kék borszőlő ár és az árcentrum alakulása. Forrás: saját számítás 86

86 Eredmények A szőlő felvásárlási és borászati árak elemzésnél egyértelműen látható, hogy a termelői szféra árnyomást szenved el a feldolgozótól, azonban nem átütő a dominanciája a vizsgált időszakban, mivel a borszőlő ára az árcentrum fölé és alá került több esetben. Bizonyos körülmények, így például az időjárás okozta kevés termés is okozhat aszimmetriát. Ebben az esetben a termelői ár visszarendeződik, azonban sokáig nem sikerült kiegyenlítenie a sokkhatást. (35. és 36. ábra) { 2001 }{ 2002 }{ 2003 }{ 2004 }{ 2005 }{ 2006 }{ 2007 }{ 2008 }{ 2009 }{ 2010 fehér borszőlő ára, Ft/kg árcentrum fehér bor ára, Ft/l 35. ábra. A fehér borszőlő és a fehér asztali bor árának alakulása között Forrás: saját számítás KSH adatok alapján { 2001 }{ 2002 }{ 2003 }{ 2004 }{ 2005 }{ 2006 }{ 2007 }{ 2008 }{ 2009 }{ 2010 kékszőlő ára, Ft/kg árcentrum vörös bor ára, Ft/l 36. ábra. A kék borszőlő és a vörös asztali bor árának alakulása között Forrás: saját számítás KSH adatok alapján A borszőlő értékesítési, és az asztali fehér bor feldolgozói ára közötti viszonyt a borszőlő árának 0,5 Ft-os árvesztesége fejezi ki. Ez az árveszteség a szőlő ár 1,1%-ának felel meg, a vizsgált hónapok 58,3%-ában fennállt, és az áreltéréseken belül 53,7%-os részarányt képviselt. Az áreltérések stabilnak voltak tekinthetők (0,92), az áreltérések visszarendeződése 33 hónap 87

87 Eredmények alatt megtörtént. Ugyanez az árkapcsolat az asztali vörös bor feldolgozói ára esetében is a borszőlő árveszteségével járt. Az árveszteség itt 0,3 Ft volt, a szőlő árában kifejezve 0,7%. Az árveszteséges hónapok aránya 58,3%, az árveszteség részaránya 52,2%, az áreltérés stabilitásának értéke 0,90 volt. Az átlagos árvisszarendeződés 31 hónapig tartott. A kereskedelmi szféra dominanciája egyértelműen kitűnik a borok fogyasztói és borászati átvételi árának elemzéséből. A vizsgált időszak alatt csupán az utolsó pár hónapban tudta megközelíteni a saját árcentrumát. A 37. és 38. ábrán megfigyelhető, hogy a borászati árak emelkedésére a kereskedelem azonnal és nagyobb arányban reagált, míg az árcsökkenést időben elhúzva, időben kisebb arányban követte { 2001 }{ 2002 }{ 2003 }{ 2004 }{ 2005 }{ 2006 }{ 2007 }{ 2008 }{ 2009 }{ 2010 asztali fehér bor fogyasztói ára, Ft/l asztali fehérbor borászati ára, Ft/l árcentrum 37. ábra. A fehér bor fogyasztói és borászati árának alakulása között Forrás: saját számítás KSH adatok alapján { 2001}{ 2002}{ 2003}{ 2004}{ 2005}{ 2006}{ 2007}{ 2008}{ 2009}{ 2010 vörös bor fogyasztói ára, Ft/l árcentrum asztali vörös bor fogyasztói ára, Ft/l 38 ábra. A vörös bor fogyasztói és borászati árának alakulása között Forrás: saját számítás KSH adatok alapján 88

88 Eredmények Az asztali fehér bor feldolgozói értékesítési árában 29,1 Ft árveszteség volt elkönyvelhető. Ez az ár 14,7%-ának felelt meg. Az árveszteséget a vizsgált időszak 99,0%-ában tapasztalhattuk. Az áreltéréseken belül a veszteségarány 100%-os volt. Az áreltérést stabilitás jellemezte (1,01). Az árvisszarendeződéshez 1248 hónapra lett volna szükség. Ugyanakkor az asztali vörösbor árában 12,4 Ft árveszteség realizálódott. Ez az árnak a 11,5%-át kitevő árveszteség a vizsgált tíz év 97,9%-ában létezett Az árcentrum fölötti értékek aránya 99,7% volt. Az áreltérésekre a stabilitás gyengén volt jellemző, a gyakori, kismértékű árhullámzás az erőpozíció státuszát könnyen megingathatja. Az árvisszarendeződés 615 hónap alatt történhetne meg. Vizsgálatom eredményét a 39. ábrában foglaltam össze, melyből kitűnik a fenti megállapítás, hogy a borszőlőtermesztők a vertikum legkiszolgáltatottabb fázisát adják. Palackos fehér asztali bor Palackos vörös asztali bor 14,7% 11,5% Fehér asztali bor Vörös asztali bor 1,1% 0,7% Borszőlő 23% Gombaölő szerek Jelmagyarázat: erőfölény iránya % = árnyomást elszenvedő partner árnyeresége saját árának %-ában 39. ábra A piaci fölény mértéke az asztali bor vertikumban között Forrás: saját számítás KSH adatai alapján. Megállapítható, hogy a borvertikumon belüli ártranszmisszió a termelői szinttel szemben - annak mind az alsó, mind a felső vertikális partnerénél - erőfölény létrejöttét idézte elő. A feldolgozói szint, mind az asztali fehér, mind az asztali vörös bor esetében a feldolgozott termék forgalmazói szintjétől volt kénytelen árnyomást elviselni. A szőlőtermelőt mind a termelési tényezők értékesítői oldaláról, mind a borforgalmazók irányából a feldolgozói szint által nagyobb részben csillapított de közvetlenül mégis a feldolgozók részéről jelentkező, tehát felülről jövő, erős árnyomás 89

89 Eredmények éri. Vizsgálataim csak megerősíteni tudják azoknak a hatásoknak a létezését, amelyeket a termelők a beszerzési és értékesítési áraik alakulásán keresztül maguk is éreznek. Véleményem szerint ezen hatások számszerűsítése felhívja a szőlőtermesztők figyelmét a szövetkezés, az integráció sürgető szükségességére. A termelők ebben a helyzetben az uniós perspektívákat is figyelembe véve lényeges külső segítségre, a folyamatokba történő központi beavatkozásra nem számíthatnak. Az pedig látható, hogy a jövő által diktált kihívásokat csak azok a szőlőtermesztők és pincészetek tudják majd teljesíteni, akik képesek szövetkezni, a termelést koncentrálni, továbbá termékkínálatukat a kereslethez igazítani. Az eredmények alapján levont következtetések Szőlőtermesztők a vertikális partnerek piaci árnyomásának kettős ollójában vannak, egyrészt a termelési tényezők értékesítői részétől (az ilyen árnyomások átlagosan 1,5-2 év alatt rendeződnének vissza), másrészt a borászatok irányából, nagyobb részben csillapított módon. Közvetlenül mégis a borforgalmazók részéről jelentkező árnyomás befolyásolja a szőlő felvásárlói árát. Az ilyen árnyomások visszarendeződése 2,5-3 év alatt mehet végbe. Hosszú időszak alatt nagy valószínűséggel ismét bekövetkezhet egy újabb sokkhatás, mely további lemaradást okoz. Az erőfölény az időjárás ingadozását tükröző árváltozások függvényében is változhat. A borászatok a kereskedelmi szféráról szenvednek el árnyomást, melyet igyekeznek továbbítani a szőlőtermesztők felé. A sokkszerű árváltozásokat követő teljes árvisszarendeződésekre a következő ársokkig szinte soha nincs elegendő idő. Vizsgálatom eredménye megerősítette és adatokkal alátámasztotta azon feltételezéseket, amelyek a borvertikumban létező és a szakemberek előtt eddig is ismert piaci erőviszonyok helyzetét jellemzik. Az elemzés során számszerűsítettem a szőlő-bor vertikumban jelentkező erőfölény mértékét. A szőlőtermelők piaci alkupozícióját növelhetné a gazdaságos üzemméret, a birtokkoncentráció és a termelői közös érdekérvényesítés, valamint a borászatokkal együtt a vertikum egyes szereplői közötti hosszú távú integrációs kapcsolatok kialakítása A vertikális koordinációk elemzése, szerződéshasználat a szőlő-bor vertikumban A magyar szőlő-bor vertikumban megtalálhatók a gazdasági kooperációk különböző formái. A hosszú távú kapcsolati formák többnyire borszőlő termeltetésére és felvásárlására irányulnak. Az együttműködés a szőlő és a bor átvételét, értékesítését segíti, míg a felvásárlók a nagyobb vállalkozások árualapját biztosítja. Az érdekazonosságon nyugvó tartós együttműködés ennek ellenére nem nyújt biztonságot a beszállítóknak, s nem hat kedvezően a gazdák jövedelmezőségére. A többszöri késedelmes, vagy esetenkénti fizetéselmaradás bizalmatlansághoz vezet, az összefogás hiánya gyenge alkupozíciót eredményez, mely kedvezőtlenül befolyásolja a magyar borászat helyzetét. 90

90 Eredmények A gazdasági együttműködés különböző formáit kérdőíves felmérés segítségével kutattam, a HNT tagnyilvántartásának adatbázisából képzett mintaszám alapján. Törekedtem arra, hogy a termékpálya minden fázisát bevonjam a kutatásba, azonban a kereskedelmi szféra elzárkózott a válaszadástól. Ezért a szőlőtermesztők és a borászatok közötti együttműködési formák és szerződéses kapcsolatok feltárására nyílt lehetőségem. A beérkezett kérdőívek szerint a válaszadók tevékenységi körének vállalkozási formák szerinti megoszlását a 40. ábra, a gazdasági méret szerinti eloszlását a 40. ábra mutatja. A csemegeszőlő-termesztéssel az őstermelők foglalkoznak a legnagyobb arányban, azonban az erre vonatkozó válaszok értékelésére a dolgozat témaköre és a terjedelmi korlátok miatt nem térek ki. Oltványtermesztéssel csak főtevékenységként foglalkoznak. Kedvezőtlen, hogy kereskedelemmel csak a közepes vagy a nagy gazdaságok foglalkoznak. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Szövetkezet Gazdasági társaság Egyéni vállalkozó Családi gazdálkodó Őstermelő Kereskedelem Palackozás Borászat Borszőlőtermesztés Csemegeszőlő term. Oltványtermesztés 40. ábra. A tevékenységi kör megoszlása a vállalkozási forma szerint Forrás: saját számítás Kereskedelem Palackozás Borászat Borszőlőtermesztés Csemegeszőlő termesztés Oltványtermesztés 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% Mikro (10 főnél kevesebb) Kis (10-50 fő) Középes ( fő) Nagy (250 főnél nagyobb) 41. ábra. A tevékenységi kör megoszlása a szervezeti méret szerint Forrás: saját számítás 91

91 Eredmények A megkérdezett őstermelők 51%-a kénytelen borszőlőként, 30%-uk hordós borként értékesíteni, s mindössze 19% tevékenysége öleli fel a termékpályát. (42. ábra) A családi gazdálkodóknál az arányok kedvezőbbek: 44% lédig bort, 28% pedig palackos bort is értékesít. Az egyéni vállalkozók 52%-a, a gazdasági társaságok 79%-a az egész termékpályát működteti. Az őstermelőknek célszerű lenne szövetkezéssel magasabb hozzáadott értékű terméket forgalmazni jövedelmi helyzetük javítása érdekében. A szőlő-bor termékpálya egyes szintjeinek birtoklása szerinti megoszlását borvidékenként a 43. ábrán mutatom be. A palackos borok forgalmazásával legnagyobb arányban a Tokaji borvidéken foglalkoznak. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% borszőlőtermesztés - borelőállítás - palackozás - kereskedelem borszőlőtermesztés - borelőállítás borszőlőt termeszt és eladja 20% 10% 0% Őstermelő Családi gazdálkodó Egyéni vállalkozó Gazdasági társaság 42. ábra. A szőlő-bor termékpálya egyes szintjeinek birtoklása működési formák szerint Forrás: saját számítás % 43. ábra. A szőlő-bor termékpálya egyes szintjeinek birtoklása borvidékenként Forrás: saját számítás 92

92 Eredmények Kutattam, hogy a termékpálya szereplői közötti kapcsolatok mennyire stabilak, milyen pozíciót jelentenek a szerződő feleknek. A válaszadók átlagosan 15 éve folytatják tevékenységüket. (44. ábra) A szórás igen magas (10,4 év), mely az ágazatot jellemző, a rendszerváltás óta szinte folyamatos átalakulásokra hívja fel a figyelmet. 20 év felett éve 35 Év 5-10 éve 1-4 éve Százalék 44. ábra. Szőlész-borász tevékenység folytatásának ideje Forrás: saját számítás A szőlő-bor termékpálya integrációs kapcsolatainak vizsgálata Vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy a szőlő-bor termékpálya egyes szférái igénylik-e a vertikális integrációt, a szőlőtermesztők és a borászatok milyen koordinációs stratégiát tartanak elfogadhatónak, valamint a kialakítandó integrációs kapcsolatok hogyan segíthetik a beszállítók, a felvásárlók gazdasági eredményét. A korábbi nagyüzemek által fenntartott integrációs kapcsolatok szétestek, a termesztés felügyelete, a különböző szolgáltatások nyújtása, illetőleg az irányított szőlőfajta-telepítés megszűnt. A szőlő-bor termékút termelési szakaszainak eltérő tulajdonlásából adódóan a csupán szőlőtermesztéssel foglalkozók magukra maradtak, különösen az 1 ha alatti, de még az 1-5 ha között gazdálkodók is. Ha a piaci információ elérhetetlen számukra, csak a felvásárlókra hagyatkozhatnak. Mindebben kiemelt szerepet tölthetne be a szaktanácsadási rendszer továbbfejlesztése, kiszélesítése, különösen nagy hangsúlyt helyezve a termelők szakmai felkészítésének, szakismeretének növelésére, valamint az igen gyakran változó törvényi szabályozás megismertetésére. A vállalkozók egyértelműen szükségesnek tartják a termékpályák résztvevői közötti kooperációt. A megkérdezettek 65%-a nem vett részt a korábbi, rendszerváltás előtti háztáji ágazatokat összefogó integrációs kapcsolatban. Jelenleg 28,2% kapcsolódik valamely borászathoz koordinációs szerveződéssel. Mindez az ágazat mozgásából adódik, s előrevetíti a szőlőtermesztéssel foglalkozók és a borászatok közötti hosszú távú együttműködés igénylését. 93

93 Eredmények A koordinációs mechanizmusok közül a szerződéses kapcsolat és a vertikális integráció terjedt el. A kettő közötti különbség a tulajdonjog megszerzésében van. Szerződéses kapcsolatnál a megtermelt szőlő átkerül a felvásárló tulajdonába, még akkor is, ha nem ő a végső fogyasztó, csupán feldolgozza a szőlőt és bort készít, majd palackozva értékesíti a fogyasztó számára. A vertikális integráció során a termelő átadja a megtermelt szőlőt a feldolgozónak, de a tulajdonátadás nem történik meg. A vertikális integráció során csupán kapcsolaton belüli termékcsere történik. A termelő a szőlő értékének közel egyharmad részét kapja meg azonnal, majd a már kész bor értekésítése után történik az elszámolás, minden termelővel a mennyiség és a minőség figyelembevételével. Természetesen fontos a termelői elkötelezettség is, tehát a megkötött szerződés szerint át kell adnia a termést a feldolgozónak. Az Unió értékesítési szövetkezései hasonló elven működnek. A kérdőívek alapján elemeztem, hogy milyen koordinációs stratégiát tartanak elfogadhatónak a szőlőtermesztők és a borászok. (45. ábra) A válaszadók 43%-a a szerződéses kapcsolat fenntartását tartotta kívánatosnak, melyben a felvásárló és a szőlőtermesztő egyaránt kötelezi magát a kereskedelmi ügylet lebonyolítására. A termékpályán való összefogást a megkérdezettek több mint harmada választotta. A szerződéses termelésben a két fél kereskedelmi kapcsolatot tart fenn, az értékesítés pedig az előre kialkudott árképzés alapján történik. a termékpályán történő összefogás 33% nyílt termelés fenntartása 24% szerződéses termelés 43% 45. ábra. A gazdák koordinációs stratégiai elképzelése Forrás: saját számítás A vertikális koordinációs stratégia megítélésének működési forma szerinti megoszlását a 46. ábrán mutatom be. A szerződéses termelést az őstermelők választották a legnagyobb arányban. Kedvező, hogy a termékpályán történő összefogást közel azonos, 30-33%-kal választották mind az őstermelők, mind az egyéni és mind a gazdasági vállalkozások. Ez egy ideális állapot feltételezése, amelyben az élelmiszerlánc tagjai a termékpálya szereplőit egy szervezeti egységként integrálják. A családi gazdálkodók sem zárkóznak el az összefogástól, azonban a mélyinterjú során azt tapasztaltam, hogy nagy részük a termékpálya teljes kiépítésére törekszik. Nyílt 94

94 Eredmények termelés fenntartását a válaszadók közel egynegyede tartja elképzelhetőnek, mely során az értékesítő és felvásárló kapcsolatát az aktuális piaci ár befolyásolja üzemszám Őstermelő Családi gazdálkodó Egyéni vállalkozó Gazdasági társaság Szövetkezet nyílt termelés fenntartása szerződéses termelés a termékpályán történő összefogás 46. ábra. A koordinációs stratégiák megoszlása a működési forma szerint Forrás: saját számítás A koordinációs stratégia szervezeti méret szerinti arányát vizsgálva megállapítható, hogy a szerződéses termelés a leggyakoribb. (47. ábra) A termékpályán történő összefogásban rejlő előnyöket egyre több vállalkozás ismeri fel, amely biztos értékesítési lehetőséget ad a szőlőtermesztőknek, s a borászatok alapanyaggal való ellátásában is nagy szerepet játszik üzemszám Mikro (10 főnél kevesebb) Kis (10-50 fő) Középes ( fő) Nagy (250 főnél nagyobb) nyílt termelés fenntartása a termékpályán történő összefogás szerződéses termelés 47. ábra. A koordinációs stratégiák megoszlása a gazdasági méret szerint Forrás: saját számítás 95

95 Eredmények A koordinációs típusok borvidékenkénti megoszlása szerint a legelterjedtebb a szerződéses termelés fenntartása, különösen a Kunsági, a Tokaji és a Mátrai borvidéken. (48. ábra) A termékpályán történő összefogás a legnagyobb borvidékeken is szerepet kapott. Vannak olyan borvidékek, ahol a kooperáció az egyedüli, ami túlzottan kedvező képet mutat, azonban a vizsgálat eredményéből levont következtetést fenntartásokkal kell fogadni, annak ellenére, hogy a felmérés reprezentatív volt. % 48. ábra. A koordinációs stratégiák megoszlása borvidékenként Forrás: saját számítás A termelői szövetkezések bizonyos érdekvédelmet jelenthetnének a gazdálkodók számára, növelve ezzel az alkupozíciót, vagy a termelői kifizetések kedvezőbb voltát. A termelők között azonban nagy a bizalomhiány és az elkeseredettség. Elemzésem eredményei egybe esnek Baranyai-Takács (2010) megállapításával. A nem megfelelő méretű területen gazdálkodók termelői vagy értékesítési szövetkezetés, integrátor nélkül teljesen életképtelenek, kiszolgáltatottak. A pinceszövetkezetek megkönnyíthetnék az integráció létrejöttét, az ellenőrzést, egyszerűsítve az adminisztrációt, s orientálva a szőlőtermesztőket a minőségi szőlő termesztésére, a gazdaságos eszközkihasználásra, a környezetkímélő műtrágyázás használatára stb. 96

96 Eredmények A szőlőtermesztők többsége szerződéses kapcsolatok alapján értékesít. A válaszadók 51%-a írásbeli, 40%-a pedig szóbeli szerződést köt. 9% ad hoc adja el a megtermelt szőlőt, annak, aki azonnal, készpénzben fizet érte. A fizetési morál nagyon kedvezőtlen Magyarországon a gazdák tapasztalatai szerint. (49. ábra) Mivel az intézményi jellegű integráció életképtelenné vált, a legtöbb termelő mindössze szállítói kapcsolatba kerül a felvásárlóval. Ebben az esetben a vertikális integráció semmilyen előnyt nem jelent számára, sőt más irányú termékértékesítés kedvezőbb lehet. Szerződésszegést követnek el, ha néhány forinttal többet ígér egy másik felvásárló. Ugyanakkor a felvásárlók visszaélnek a termelő kiszolgáltatott helyzetével, többször csak félév-egy év múltán fizetik a szőlőtermés árát, természetesen kamatok nélkül, mely adódhat a gazdaságot jellemző körbetartozásból is. Ennek megakadályozására a hosszú távú szerződések keretében alakultak ki különböző megoldási módok a vertikális integráció alternatívájaként. Nem használ szerződést Szóbeli szerződét köt Írásban köt szerződést 49. ábra. A szőlőtermesztők értékesítéskori szerződéshasználatának megoszlása Forrás: saját számítás A koordinációs mechanizmusok megoszlását a termékpálya különböző szintjeit felölelő vállalkozások szemszögéből is vizsgáltam. A csupán szőlőtermesztéssel foglalkozók érzik a nyílt termelés fenntartását a legkockázatosabbnak. (50. ábra) A szerződéses termelés a szőlő-bor termékpályán a leggyakoribb. a termékpályán történő összefogás szerződéses termelés nyílt termelés fenntartása vállalkozások száma borszőlőt termeszt és eladja borszőlőtermesztés-bor előállítás borszőlőtermesztés-borelőállítás-palackozás-kereskedelem 50. ábra. A szerződéses koordinációk megítélése a szőlő-bor termékpályán Forrás: saját számítás 97

97 Eredmények A következő kérdésem a szerződések típusára vonatkozott. A megkérdezettek 42,4%-a a hagyományos termeltetési szerződést választotta, melyben rögzítésre kerülnek az árak vagy az ármeghatározás feltételei, a mennyiségi és minőségi jellemzők. Esetenként tartalmazhat védőárat is. További két szerződésfajtára vonatkozó kérdéssel a felvásárló integrátori szerepének igénylését kutattam, annak eltérő mértékére irányítottan. 20% kötne olyan szerződést, mely a termelési folyamat során az ellenőrzés jogát magában foglalja. (51. ábra) az inputok meghatározását is magában foglaló szerződést az ellenőrzés jogát magában foglaló szerződést hagyományos szerződést keretszerződést vállalkozások száma 51. ábra. A szerződéstípusok szerinti megoszlás Forrás: saját számítás Közel ugyanennyien (18,8%) a hagyományos és az előző típuson túlmenően még több segítséget várnak el a borászattól. A hosszú távú, bizalomra épülő, nyerő-nyerő kapcsolatot feltételező szerződés következtében a kiváló minőségű szőlőből készült minőségi bor hozzáadott értéke valamilyen módon megjelenne a szőlő felvásárlási árában, esetleg egy későbbi jövedelem-visszaosztásban. Ez a szoros együttműködés hasonlít leginkább a korábbi vertikális integráció kereteire, melyben az inputok is meghatározásra kerülnek, illetőleg a termelési technológiát is felügyelték (például rügyterhelés, növényvédőszer stb.), különösen a minőségi borszőlőtermesztésben. Így működnek az osztrák szövetkezetek is. A továbbiakban a gazdák integrációs kapcsolatok kialakítására vonatkozó elképzeléseit kívántam feltárni. (52. ábra) A szőlőtermesztők legnagyobb része a szőlőtermesztőkborászatok együttműködésében látja az értékesítés biztonságát. Várakozásommal ellentétben, csupán 26% voksolt a kereskedőkhöz történő kapcsolódás mellett, pedig a válaszba a termelők és fogyasztók közötti közvetítők kiiktatásának lehetőségét is belefogalmaztam. A borászatok és kereskedők kapcsolatát a borászok egynegyede választotta, a 75% a kereskedelemmel kialakított szoros együttműködést jelölte meg. Működési forma szerint vizsgálva az integrációs kapcsolódásokat, látható az 53. ábra adataiból, hogy a legnagyobb arányban a termelői-feldolgozói együttműködést találták a legjobb megoldásnak. Az értékesítési gondokra hívja fel a figyelmet a kereskedő házakhoz történő csatlakozás 20% körüli aránya minden működési forma esetében. 98

98 Eredmények a feldolgozók-kereskedők kapcsolatában a termelők-feldolgozók együttműködésében egy kereskedőhöz, kereskedőházhoz történő kapcsolódással egy-egy nagyobb feldolgozóhoz való egyéni termelői csatlakozással,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 52. ábra. Integrációs kapcsolódási típusok szerinti megoszlás Forrás: saját számítás % 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0%,0% Őstermelő Családi gazdálkodó Egyéni vállalkozó Gazdasági társaság egy-egy nagyobb feldolgozóhoz való egyéni termelői csatlakozással egy kereskedőhöz, kereskedőházhoz történő kapcsolódással a termelők-feldolgozók együttműködésében a feldolgozók-kereskedők kapcsolatában 53. ábra. Integrációs kapcsolódások megoszlása működési forma szerint Forrás: saját számítás Az integrációs szerveződések típusát vizsgálva a szervezeti méret függvényében a legnagyobb arányban a termelői-feldolgozói (szőlőtermesztő-borászat) együttműködési formát választották. (54. ábra) Hasonló volt az integrációs kapcsolatok borvidékenkénti megoszlása is, melyben nagy szerepet játszik, hogy néhány borvidéken a gazdálkodók maguk dolgozzák fel a szőlőt. (55. ábra) 99

99 Eredmények 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0%,0% Mikro (10 főnél kevesebb) Kis (10-50 fő) Középes ( fő) Nagy (250 főnél nagyobb) egy-egy nagyobb feldolgozóhoz való egyéni termelői csatlakozással egy kereskedőhöz, kereskedőházhoz történő kapcsolódással a termelők-feldolgozók együttműködésében a feldolgozók-kereskedők kapcsolatában 54. ábra. Integrációs kapcsolódások megoszlása szervezeti méret szerint Forrás: saját számítás % 55. ábra. Integrációs kapcsolódások megoszlása borvidékenként Forrás: saját számítás Fontosnak tartottam feltárni, hogy egy létrejövő integráció hogyan tudná segíteni az integrációban résztvevők tevékenységét. A 56. ábra szemlélteti a választott tényezőket, s azok rangsorát is. A legfontosabb tényezőnek az értékesítés biztonságát jelölték meg, s ehhez kapcsolódóan másodikként a piaci információk nyújtását, az értékesítési lehetőségek felvázolását. Ehhez azonban szükség lenne új termék kialakítására és 100

100 Eredmények magas színvonalú marketingre, mely a rangsor közepére került. Véleményem szerint a gazdálkodók egy része mástól várja a segítséget, ahelyett, hogy helyzetének javításában ő maga is tevékenyen venne részt. Kedvező, hogy a pályázati lehetőségek egyre fontosabbak a vállalkozók számára. A szövetkezéstől való idegenkedés a gazdálkodók bizalmatlanságát mutatja, erre utal, hogy a gépi szolgáltatások igénylése, illetőleg a gépek kihasználtságának növelése az utolsók között végzett. Alátámasztja ezt korábban végzett vizsgálatunk (Nagy-Kovács Wachtler, 2005a, 2005b), mely során minden szőlőtermesztő és borász saját géppark fenntartására törekedett, elutasítva a gépszövetkezetek megalakítását. Nem bíztak abban, hogy az adott gépi munka időben és megfelelő minőségben kerül elvégzésre. Ebben szerepet játszott korábbi, még a nagyüzemi tevékenységek során szerzett negatív tapasztalatuk is. 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Jelmagyarázat: az x-tengelyen a kérdőívben szereplő kérdések sorszáma szerepel. 16. Értékesítés biztonsága (megfelelő értékesíti ár kialakítása), mely hosszútávon biztosítja a megélhetést. 10. Piaci információk nyújtása, értékesítési lehetőségek felvázolása. 4. Pénztőke megteremtése (pl. pályázat). 1. költségek csökkentése (nagy mennyiség olcsóbban szerezhető be; közös géphasználat). 12. Finanszírozás. 2. Minőségi termelés szakmai felügyelet garantálása (pl. a tőketerhelés). 3. Korszerű termesztéstechnológia biztosítása. 15. Magas színvonalú marketing nyújtása. 14. Új termék kialakítása és piacra történő bevezetése. 18. Profit növekedése. 19. Munkahelyek megteremtése. 9. Szerződéses fegyelem fenntartása. 7. Szaktanácsadás (pl. fajtaválasztás, növényvédelem). 17. Termékpályán keletkező jövedelem igazságosabb eloszlása. 8. Szakmai tanfolyamok megszervezése. 11.Törvények, rendeletek stb. változásairól való folyamatos tájékoztatás. 5. Gépi szolgáltatások nyújtása. 6. Gépek kihasználtságának fokozása. 13. Szakmai megmérettetés megteremtése (pl. borversenyek szervezése). 56. ábra. Integrációban lévők tevékenységét segítő tényezők megoszlása Forrás: saját számítás 101

101 Eredmények A szőlőtermesztők és borászatok közötti szerződések A szőlőtermesztő a szerződés segítségével a szőlőültetvény művelésének biztos finanszírozásához juthat, s megerősíti, hogy a felvásárló a rögzített árat kifizeti a szőlősgazdának. A borászatnak pedig biztosítékot jelent a megfelelő szőlő leszállítására, meghatározott költséggel számolhat, s a prémiumok és büntetések révén biztosan minőségi alapanyagra tesz szert. A mezőgazdaságban szinte minden termékpályán, minden árucikk esetében más és más szerződések köttetnek a termesztők és a feldolgozóipar között. Vizsgálataim arra irányultak, hogy a borvertikum szereplői milyen tényezőket tartanak elsődlegesnek rögzíteni a szerződésben, milyen tényezők befolyásolják az árakat. A megkérdezett szőlőtermesztők átlagosan 2 évre kötnek szerződést, 71% évente, 24% több évente újra tárgyalja a feltételeket, 9% pedig szerződéskötés nélkül értékesít. A szerződések időtartamát összevetettem a szőlőterület nagyságával (57. ábra). Az 1 ha alatti termelők mindegyike évente foglalja írásba az értékesítés feltételeit. Csupán a vállalkozók 20%-a köt több évre szerződést. A franciáknál Sidlovits (2008) vizsgálatai szerint többnyire az írásos szerződések a nagyobb borászatoknál jellemzőek, ahol ügyvédek segítségét veszik igénybe. A kis- és középméretű vállalkozásoknál a szóbeli megállapodást helyezik előtérbe, azonban a méret növekedésével az írásos megegyezésre térnek át. 0% Több évre kötött 25% 19% 14% Egy évre kötött szerződések 21% 20% 30% -1,0 ha 1,1-5,0 ha 5,1-10,0 ha 10,1-49,0 ha 49,1- ha 20% 16% 35% 57. ábra. A szerződések időtartam és ültetvényméret szerinti megoszlása Forrás: saját felmérés Goodhue et al. (1999) a kaliforniai borszőlőgazdaságokban végzett kutatása során azt tapasztalta, hogy a gazdák 70%-a csak írásban, 11%-a csak szóban, 9%-a mindkét formában, 10%-a pedig nem köt szerződést. Az összes borszőlőszerződés 30%-ában a feltételek kerültek megújításra (evergreen clause), 10 % pedig egyeztetett a borászattal 102

102 Eredmények még a szőlőtelepítés előtt (planting contract). A magyar szőlőtermesztők egy része kielégítőnek tartja az oltványtelepeken kapott információt a fajták keresletét illetően. A szerződések fontos eleme az ár meghatározása. A megállapodások negyede tartalmaz fix árat, melyet a borászatok állapítanak meg. Az egyezmények 3,5%-ánál fordult elő, hogy részletezésre került az adott ciklus maximált vagy minimalizált ára. Ha a szőlőtermesztő nem tárta fel az értékesítés lehetőségeit, kénytelen közvetítő segítségét igénybe venni. Vizsgálataim szerint a válaszadók 6%-a élt ezzel a lehetőséggel, így a szőlő felvásárlási ára a közvetítő hasznával kevesebb volt a közvetlen szőlész-borász alkuban elért árnál. A szőlőtermesztők és borászatok 40,5%-a évenkénti tárgyalással igyekszik kialakítani a korrekt piaci árat. A kötött szerződések 31%-ánál az árat különböző ár-referenciák befolyásolják, melyet például valamilyen minőségi tényezőhöz kötnek. A szőlőtermesztők ebben az esetben is árelfogadóak, azonban az év során az alkalmazott technológiával hatással lehetnek a jobb minőség elérésére. Legnagyobb mértékben a mustfok (97,6%) és a fajta (92,9%) befolyásolja a kialakítandó vételárat. (58a. ábra) A minőségi termelés előtérbe kerülését mutatja, hogy a vizsgált konvenciók 24%-ánál a termésátlag, s az utóbbi években már a terület, dűlő (3,6%), valamint a préselt mennyiség (1,2%) is hatással bír a felvásárlási árra. A kaliforniai szerződések ármeghatározó tényezői a következők szerint alakultak: referenciaár 30%, rögzített ár 24%, évenként tárgyalt ár 22%, minimum ár 11%, maximum ár 7%, egyéb tényezők 4% és hektáronként rögzített ár 2%. (Goodhue et al., 1999) (59. ábra) A vizsgált felvásárlásoknál rögzítették az adott fajtára jellemző mennyiséget (29%), de emellett a minőséget befolyásoló megtermelhető maximális mennyiséget (39%) és a termésátlagot (32%) is. A szerződések több mint 40%-a maximált mennyiséget ír elő. (58b. ábra) Referencia ár 31% Fix ár 25% Maximális mennyiség 39% Mennyiség 29% Korrekt piaci ár 40% Maximált és/vagy minimált ár 4% Termésátlag 32% a) Ármegállapítás módja b) Szerződésben rögzített tényezők 58. ábra. A szerződések tartalmi tényezői Forrás: saját számítás 103

103 Eredmények Minimum ár Maximum ár Hektáronként rögzített ár Egyéb tényezők Referencia ár Évenkénti ár Rögzített ár 59. ábra. A kaliforniai szerződések tartalmi tényezői Forrás: saját számítás A borszőlő felvásárlók és borászatok által kívánt minőségi jellemzők igen összetettek, több mérési problémát jelentenek, így a méréskori hibák erkölcsi kockázatot vagy kontraszelekciót okozhatnak a szőlőtermesztő és a borászat kapcsolatában. Ha változik a fogyasztók igénye, vagy új termék kerül bevezetésre, az a borszőlő minőségi meghatározásának változását vonja maga után, kifejtve hatását mind a borászati, mind a szőlőtermesztési technológiára. A minőségfejlesztés sajátos és többször irreverzibilis beruházást kíván, mely mind a szőlőtermesztésben (ültetvények, termőhely, fajta, térállás, művelésmód változása), mind a borászatban (technológiai eljárások, kereskedelmi kapcsolatok, termék kialakítás és bevezetés) új feladatot és többletköltséget von maga után. Minél közelebb állnak az új projekt megvalósulásához, annál nagyobb a kockázat, mivel az egyik fél kihasználva a függőségi helyzetet saját előnye érdekében törekedhet a korábbi megegyezés megváltoztatására. (Sidlovits 2008) Az alkalmazott árstratégia eltérő az újvilág és az európai borok esetében. Az európai termelők az alacsonyabb áru Popular prémium és a magas minőségű, drága Ultra prémium kategóriákra összpontosítanak. Ezzel szemben az újvilági termelők a Szuper prémium szegmensét helyezik előtérbe, a magasabb minőségű és árfekvésű borok kínálatának bővítésével. Közép-Kelet Európa borait alacsony árunak ítélik meg, a borimázs hiányában, amely hozzáadott értékként többletjövedelmet hozhatna a gazdáknak. Ez a magyar borokra is jellemző, mert csupán néhány pincészet bora ér el 5-7$-t a nemzetközi piacon. (Sidlovits 2008) Az árkialakítás leginkább a cukorfok (M ) nagyságától és a minőségi (fajta) besorolástól függ (60. ábra), amelyet az adott évi árak meghirdetésekor már közzétesznek a felvásárlók. Vannak borászatok, ahol a termésátlag szabályozásával kívánják elérni a jó minőséget, azonban egyes szakmai tapasztalatok szerint a zöldszüret nem bizonyult hatékonynak, a többletmunka költsége nem térült meg a bevételekben. A kiváló szőlőtermés biztosítása érdekében a dinamikusan fejlődő neves borászatok dűlőszelektált bort készítenek, ezért hajlandók bónuszt fizetni a kiváló szőlőért. Ritkán, de előfordul, hogy mustot vásárolnak fel, itt a préselt mennyiség a meghatározó tényező. 104

104 Eredmények Préselt mennyiség 1% Terület (dűlő) 2% Terméstálag 11% Fajta 42% Mustfok 44% 60. ábra. Árbefolyásoló tényezők Forrás: saját számítás A minőségi termést biztosítja az átvételi feltételek rögzítése, például a fajtatisztaság (maximálisan 5% idegen fajta elfogadott), a taposás és törésmentesség. A bizalmi, így a borászati termékek piacán is a termékek jellemzőit nem lehet önhatalmúlag módosítani, hiszen a minőségi paraméter a vevő és az értékesítő közti megegyezés feltétele (magánjogi standard). A vevők folytonosan megújítják a termék bizalmi tulajdonságait, így amelyek korábban a minősítési előírások és ellenőrzések szempontjait alkották, a változás folyamán minimumkövetelményekké alakulnak át. Így a minőségjavítás a termék sikeres értékesítésében nagy szerepet játszhat. Ez a megállapítás egybe esik Sidlovits 2008-ben közzétett kutatási eredményeivel. A minőségi szőlőtermést hivatott biztosítani az írásbeli megállapodásban a felár és a levonandó büntetés részletezése. A szerződések 58,3%-a biztosít prémiumot a minőségi tényezőkért: cukorfok, savak, cukor-sav arány, illetve az egészséges és idegen anyagoktól mentes borszőlőért. Némileg kisebb arányban, 33,3% pedig levonást eszközöl az elégtelen minőségi paraméterek, a rothadt és/vagy penészes fürtök, valamint az idegen anyagok előfordulásáért. (61. ábra) A kaliforniai eredmények szerint a levonások aránya jóval nagyobb, mint a magyar szerződésekben. A cukorhiány büntetéséből is látszik, hogy az amerikai szőlészek akkor szüretelnek, amikor a szőlő az előállítandó bornak a legjobban megfelel. Magyarországon ellenben a szőlősgazdák akkor szedik a szőlőt, amikor a felvásárló kijelöli napot, vagy az igen rövid átvételi időszakot. A bónuszok alacsony aránya pedig arra enged következtetni, hogy az átvételi árak biztosítják a szőlőtermesztők jövedelmét. A hosszú távú kapcsolatok, a szőlész és a borász szoros együttműködése nyerő-nyerő helyzetet jelent mindkét félnek. A minőségi szőlőtermesztést biztosítandó a borászatok több mint 58%-a javaslatot tesz az alkalmazott technológiára, 8,3%-a pedig megköveteli az általa előírtak betartását. Az integrált szőlőtermesztés keretében a szerződések 26%-a tartalmaz a kemikáliák használatáról folyamatos jelentési kötelezettséget, nemcsak a termesztés előtt, hanem a szüret után is. (62. ábra) 105

Besorolása a tudományok rendszerébe, kapcsolódásai

Besorolása a tudományok rendszerébe, kapcsolódásai Agrárgazdaságtan Besorolása a tudományok rendszerébe, kapcsolódásai Társadalomtudományok Közgazdaságtan: általános gazdasági törvényszerűségek Ágazati tudományágak Agrárgazdaságtan Vállalati gazdaságtan

Részletesebben

Vidékgazdaság és élelmiszerbiztonság főbb összefüggései

Vidékgazdaság és élelmiszerbiztonság főbb összefüggései Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet Vidékgazdaság és élelmiszerbiztonság főbb összefüggései Készítette: Gódor Amelita Kata, PhD hallgató Enyedi György

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

Integráció és szövetkezés

Integráció és szövetkezés Integráció és szövetkezés Jakab István Országgyűlés alelnöke MAGOSZ elnöke Napi Gazdaság Konferencia Budapest 2013. április 30. A mezőgazdasági termelés hatékonyságát a élelmiszerláncban elért magas érdekérvényesítési

Részletesebben

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020 ÉLELMISZER-FELDOLGOZÁS NÉLKÜL NINCS ÉLETKÉPES MEZŐGAZDASÁG; MEZŐGAZDASÁG NÉLKÜL NINCS ÉLHETŐ VIDÉK Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020 Dr. Bognár Lajos helyettes

Részletesebben

Magyarország közép és hosszú távú élelmiszeripari fejlesztési stratégiája (ÉFS)

Magyarország közép és hosszú távú élelmiszeripari fejlesztési stratégiája (ÉFS) Előzmények 2010: Az élelmiszeripar fejlesztésére vonatkozó Tézisek kidolgozása 2011: Nemzeti Vidékstratégia Élelmiszer-feldolgozási részstratégia 2011: Kormányzati kezdeményezésre Élelmiszeripar-fejlesztési

Részletesebben

Speciális élelmiszerek a Vidékfejlesztési Stratégiában. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály

Speciális élelmiszerek a Vidékfejlesztési Stratégiában. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Speciális élelmiszerek a Vidékfejlesztési Stratégiában Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia 2020-ig Stratégiai célkitűzések a vidéki munkahelyek

Részletesebben

% M.o. 42,0 18,1 15,4 75,6 24,4 EU-27 20,9 18,9 17,8 57,6 42,4. M.o. 20,2 15,6 17,6 53,4 46,6. (ezer euro/fogl.) M.o. 48,1 86,0 114,1 70,7 190,6

% M.o. 42,0 18,1 15,4 75,6 24,4 EU-27 20,9 18,9 17,8 57,6 42,4. M.o. 20,2 15,6 17,6 53,4 46,6. (ezer euro/fogl.) M.o. 48,1 86,0 114,1 70,7 190,6 KKV-k jelene és jövője: a versenyképesség megőrzésének lehetőségei Dr. Parragh Bianka Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar Vállalkozásmenedzsment Intézet A KKV-szektor főbb jellemzői A mikro-, kis-

Részletesebben

Élelmiszeripari intézkedések. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály

Élelmiszeripari intézkedések. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Élelmiszeripari intézkedések Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Magyar élelmiszeripar főbb adatok, 2011 Feldolgozóiparon belül a harmadik legjelentősebb ágazat, mintegy 2271

Részletesebben

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020.

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020. Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020. Szilágyi Péter Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Hatásvizsgálatok és stratégiák kidolgozása a Vidékfejlesztési Minisztériumban

Részletesebben

2651. 1. Tételsor 1. tétel

2651. 1. Tételsor 1. tétel 2651. 1. Tételsor 1. tétel Ön egy kft. logisztikai alkalmazottja. Ez a cég új logisztikai ügyviteli fogalmakat kíván bevezetni az operatív és stratégiai működésben. A munkafolyamat célja a hatékony készletgazdálkodás

Részletesebben

Beruházási pályázati lehetőségek Szilágyi Péter Élelmiszer-feldolgozási Főosztály

Beruházási pályázati lehetőségek Szilágyi Péter Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Beruházási pályázati lehetőségek 2014-2020 Szilágyi Péter Élelmiszer-feldolgozási Főosztály TÁMOGATÓ VÁLLALKOZÁSI KÖRNYEZET Magyarország közép és hosszú távú élelmiszeripari fejlesztési stratégiája A STRATÉGIA

Részletesebben

Mi vár a magyar mezőgazdaságra a következő 10 évben? Kormányzati lehetőségek és válaszok

Mi vár a magyar mezőgazdaságra a következő 10 évben? Kormányzati lehetőségek és válaszok Mi vár a magyar mezőgazdaságra a következő 10 évben? Kormányzati lehetőségek és válaszok Dr. Feldman Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár Földművelésügyi Minisztérium Kecskemét, 2014. június

Részletesebben

A díszkertész ágazat kutatási és innovációs kilátásai 2014-2020 közötti időszakban

A díszkertész ágazat kutatási és innovációs kilátásai 2014-2020 közötti időszakban A díszkertész ágazat kutatási és innovációs kilátásai 2014-2020 közötti időszakban Dr. Feldman Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár Földművelésügyi Minisztérium Budapest, 2014. szeptember

Részletesebben

Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar

Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar 52. Közgazdász Vándorgyűlés, Nyíregyháza Dr. Losó József MIRELITE MIRSA Zrt. - Elnök A mezőgazdaság az

Részletesebben

Rariga Judit Globális külkereskedelem átmeneti lassulás vagy normalizálódás?

Rariga Judit Globális külkereskedelem átmeneti lassulás vagy normalizálódás? Rariga Judit Globális külkereskedelem átmeneti lassulás vagy normalizálódás? 2012 óta a világ külkereskedelme rendkívül lassú ütemben bővül, tartósan elmaradva az elmúlt évtizedek átlagától. A GDP növekedés

Részletesebben

Élelmiszer-stratégia 2014-2020. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály

Élelmiszer-stratégia 2014-2020. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Élelmiszer-stratégia 2014-2020. Gyaraky Zoltán főosztályvezető Élelmiszer-feldolgozási Főosztály A hazai élelmiszer-feldolgozás jelentősége Miért stratégiai ágazat a magyar élelmiszer-feldolgozás? A lakosság

Részletesebben

Az élelmiszeripar jelene, jövője

Az élelmiszeripar jelene, jövője Az élelmiszeripar jelene, jövője dr. Kardeván Endre élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkár 2012. április 25. Élelmiszergazdaság jelentősége Stratégiai jelentőségű ágazat:

Részletesebben

32. Élelmezési Világnap - FAO 2012. október 16. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Városliget Mezőgazdasági szövetkezetek: kulcs a világ élelmezéséhez

32. Élelmezési Világnap - FAO 2012. október 16. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Városliget Mezőgazdasági szövetkezetek: kulcs a világ élelmezéséhez 32. Élelmezési Világnap - FAO 2012. október 16. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Városliget Mezőgazdasági szövetkezetek: kulcs a világ élelmezéséhez Mezőgazdasági szövetkezetek és jelentőségük a közép-kelet-európai

Részletesebben

Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban?

Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban? 1 fólia Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban? A termelés globalizációja következtében teljesen átalakul a termelő vállalatok struktúrálódása.

Részletesebben

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK SZOLNOKI FŐISKOLA Kereskedelem, Marketing és Nemzetközi Gazdálkodási Tanszék SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK A Felsőfokú Szakképzés Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző szak hallgatói részére

Részletesebben

A magyar élelmiszeripar fejlesztési stratégiájának elemei. Szilágyi Péter közigazgatási főtanácsadó Élelmiszer-feldolgozási Főosztály

A magyar élelmiszeripar fejlesztési stratégiájának elemei. Szilágyi Péter közigazgatási főtanácsadó Élelmiszer-feldolgozási Főosztály A magyar élelmiszeripar fejlesztési stratégiájának elemei Szilágyi Péter közigazgatási főtanácsadó Élelmiszer-feldolgozási Főosztály A hazai élelmiszer-feldolgozás jelentősége Magyar élelmiszeripar 2014.

Részletesebben

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK GAZDÁLKODÁSI ÉS MENEDZSMENT SZAKOS HALLGATÓK SZÁMÁRA 2013 Figyelem!!! A szakdolgozat készítésére vonatkozó szabályokat a hallgatónak a témát kijelölő kari sajátosságok figyelembe

Részletesebben

A gazdálkodás és részei

A gazdálkodás és részei A gazdálkodás és részei A gazdálkodás a szükségletek kielégítésének a folyamata, amely az erőforrások céltudatos felhasználására irányul. céltudatos tervszerű tudatos szükségletre, igényre összpontosít

Részletesebben

Külföldi terjeszkedés, vagy a magyar piac visszahódítása? Éder Tamás elnök Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége 2012. május 24.

Külföldi terjeszkedés, vagy a magyar piac visszahódítása? Éder Tamás elnök Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége 2012. május 24. Külföldi terjeszkedés, vagy a magyar piac visszahódítása? Éder Tamás elnök Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége 2012. május 24. Az élelmiszer-előállítás gazdaságtörténete Egyéni önellátás Családi

Részletesebben

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés

Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés Európai Agrárpolitika és Vidékfejlesztés A vidékfejlesztés koncepciója és a fejlesztésekhez rendelhető források Gáti Attila Egy kis történelem avagy a KAP kialakulása Mezőgazdaság Élelmiszerellátás Önellátás

Részletesebben

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS amely létrejött a Rábaközi Tájtermék Klaszter tagjai között (a továbbiakban Tagok) az alábbi feltételekkel: Az együttműködési megállapodás megkötésének célja, hogy a klaszter

Részletesebben

A vásárlás katedrálisai - Értékesítési csatornák és döntések a kereskedelem. Dr. Piskóti István Marketing Intézet

A vásárlás katedrálisai - Értékesítési csatornák és döntések a kereskedelem. Dr. Piskóti István Marketing Intézet A vásárlás katedrálisai - Értékesítési csatornák és döntések a kereskedelem Dr. Piskóti István Marketing Intézet Disztribúciós mix A marketing (értékesítési, disztribúciós) csatorna kialakítására, működtetésére

Részletesebben

53/2016. (VII. 21.) FM

53/2016. (VII. 21.) FM Útmutató Termelői szerveződések értéklánc elemzése valamint a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek kiegészítő nemzeti támogatásáról szóló 53/2016. (VII. 21.) FM rendelet 3. (2) bekezdésében meghatározott

Részletesebben

Termelők együttműködését segítő szervezetek felmérése KÉRDŐÍV

Termelők együttműködését segítő szervezetek felmérése KÉRDŐÍV 1119 Budapest, Fehérvári út 89-95. www.nak.hu Termelők együttműködését segítő szervezetek felmérése KÉRDŐÍV Kérjük, hogy lehetőség szerint jelen kérdőívet a szervezet elsőszámú döntéshozója töltse ki!

Részletesebben

Az EU agrárpolitikája bevezető előadás Előadó: Dr. Weisz Miklós

Az EU agrárpolitikája bevezető előadás Előadó: Dr. Weisz Miklós Az EU agrárpolitikája bevezető előadás Előadó: Dr. Weisz Miklós A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepe Feladat: összeszedni A mezőgazdaság funkciói Élelmiszertermelés Alapanyag, frisstermék Takarmánytermelés

Részletesebben

Kapcsolt energia termelés, megújulók és a KÁT a távhőben

Kapcsolt energia termelés, megújulók és a KÁT a távhőben Kapcsolt energia termelés, megújulók és a KÁT a távhőben A múlt EU Távlatok, lehetőségek, feladatok A múlt Kapcsolt energia termelés előnyei, hátrányai 2 30-45 % -al kevesebb primerenergia felhasználás

Részletesebben

VERSENYKÉPES (-E) A MAGYAR BROJLER TERMELÉS. Versenyképességünk helyzete Európában

VERSENYKÉPES (-E) A MAGYAR BROJLER TERMELÉS. Versenyképességünk helyzete Európában VERSENYKÉPES (-E) A MAGYAR BROJLER TERMELÉS Versenyképességünk helyzete Európában 2010 2014. Előzmények: a hazai agrár-élelmiszer ipar elmúlt 25 éve ~ A '80-as évek végére a tőkeigényes állattenyésztési

Részletesebben

Költségvetési szervek tevékenysége Költségvetés alrendszerek gazdálkodása, szerkezeti rendje

Költségvetési szervek tevékenysége Költségvetés alrendszerek gazdálkodása, szerkezeti rendje Költségvetési szervek tevékenysége Költségvetés alrendszerek gazdálkodása, szerkezeti rendje 1 Jogszabályi háttér 2011. évi CXCV. Törvény az államháztartásról 368/2011. (XII. 31.) Korm. Rendelet az államháztartásról

Részletesebben

A szőlőtelepítés engedélyezési rendszere Mi várható 2016. után?

A szőlőtelepítés engedélyezési rendszere Mi várható 2016. után? A szőlőtelepítés engedélyezési rendszere Mi várható 2016. után? XVI. Szőlészeti, Borászati és Marketing Konferencia Lakitelek 2015. január 28. Sztanev Bertalan osztályvezető Az uniós szabályozás 2008.

Részletesebben

Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben

Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben Helyi hálózatok szerepe a vidékfejlesztésben Tószegi-Faggyas Katalin vidékfejlesztési igazgató Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Igazgatóság Tudásmegosztó Nap - Székesfehérvár, 2014. november 27. A vidékfejlesztés

Részletesebben

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Tárgyelőadó: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Gyakorlatvezető: dr. Paget Gertrúd Tantárgyi leírás

Részletesebben

Agrárgazdaságtan. Óraadók: Dr. Bánhegyi Gabriella, Weisz Miklós. Az agrárgazdaságtani tanulmányokról

Agrárgazdaságtan. Óraadók: Dr. Bánhegyi Gabriella, Weisz Miklós. Az agrárgazdaságtani tanulmányokról Agrárgazdaságtan Az elıadások anyagát készítette:dr. Palkovics Miklós Óraadók: Dr. Bánhegyi Gabriella, Weisz Miklós Az agrárgazdaságtani tanulmányokról Besorolása a tudományok rendszerébe, kapcsolódásai:

Részletesebben

Az új OTK-OFK és a klaszterek Stratégiai vitaanyag

Az új OTK-OFK és a klaszterek Stratégiai vitaanyag Az új OTK-OFK és a klaszterek Stratégiai vitaanyag A dokumentumról Célok Piaci szereplők Társadalmi szereplők Közszféra Távlatos fejlesztési üzenetek a magyar társadalmi és gazdasági szereplők lehető legszélesebb

Részletesebben

Lehetőségek az agrár- és vidékfejlesztési politikában

Lehetőségek az agrár- és vidékfejlesztési politikában Az állami költségvetési rendszer környezetvédelmi felülvizsgálata mint a gazdasági válságból való kilábalás eszköze Konferencia az Országgyűlési Biztosok Irodájában, Budapesten, 2009. június 11-én Lehetőségek

Részletesebben

Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban?

Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban? Milyen kihívásokat kell a logisztikának kezelni, magas szinten megoldani a globalizált világban? A termelés globalizációja következtében teljesen átalakul a termelő vállalatok struktúrálódása. Ennek következtében

Részletesebben

Gazdasági ismeretek A projektmunka témakörei közép- és emelt szinten

Gazdasági ismeretek A projektmunka témakörei közép- és emelt szinten Gazdasági ismeretek A projektmunka témakörei közép- és emelt szinten A projekt kidolgozásakor, a részletes követelményekben meghatározott szintenkénti elvárásoknak kell tükröződniük. A projekt témák után

Részletesebben

Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA

Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA 11. Előadás Az üzleti terv tartalmi követelményei Az üzleti terv tartalmi követelményei

Részletesebben

Nagygazdák és kisgazdák*

Nagygazdák és kisgazdák* Raskó György Nagygazdák és kisgazdák* Helyzet- és jövőkép az agrárgazdaságról *Gazdaságpolitikai választások, GKI konferencia 2005 november 8. Húzóerő-e az agrárszektor Magyarországon? Nem Az agrárium

Részletesebben

A kereskedelem helye, szerepe

A kereskedelem helye, szerepe A kereskedelem helye, szerepe Kereskedelem: Egyrészt tevékenység, melynek során a termékek előállítójuktól eljutnak a felhasználóhoz. Másrészt szervezet, amelyhez azok a vállalatok tartoznak, amelyek fő

Részletesebben

Földi Kincsek Vására Oktatóközpont Programfüzete

Földi Kincsek Vására Oktatóközpont Programfüzete Földi Kincsek Vására Oktatóközpont Programfüzete Előadás- képzés-szaktanácsadás a Börzsöny-Duna-Ipoly Vidékfejlesztési Egyesület szervezésében Helyszín: Földi Kincsek Vására Oktatóközpont (2632, Letkés

Részletesebben

MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK

MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az

Részletesebben

A magyar élelmiszeripar prioritások és kihívások: az Élelmiszer az életért Magyar Nemzeti Technológiai Platform. 1 A Magyar Nemzeti Élelmiszertechnológiai Platform Célja ipar igényeinek Rendszeres párbeszéd

Részletesebben

Mire lesz elég az élelmiszeriparra szánt uniós fejlesztési pénz? Szeptember 4. Éder Tamás

Mire lesz elég az élelmiszeriparra szánt uniós fejlesztési pénz? Szeptember 4. Éder Tamás Mire lesz elég az élelmiszeriparra szánt uniós fejlesztési pénz? 2015. Szeptember 4. Éder Tamás Valami van, de nem az igazi A magyar élelmiszeripar teljesítménye némileg javult 115 110 105 100 95 90 85

Részletesebben

Piac és tényezıi. Ár = az áru ellenértéke pénzben kifejezve..

Piac és tényezıi. Ár = az áru ellenértéke pénzben kifejezve.. Piac és tényezıi TÉMAKÖR TARTALMA - Piac és tényezıi - Piacok csoportosítása - Piaci verseny, versenyképesség - Nemzetgazdaság - Gazdasági élet szereplıi PIAC A piac a kereslet és a kínálat találkozási

Részletesebben

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Hazánk tudománya, innovációja és versenyképessége szakmai vitafórum Nagykanizsa, 2012. november 7.

Részletesebben

Vidékfejlesztési Program 2014-2020

Vidékfejlesztési Program 2014-2020 Vidékfejlesztési Program 2014-2020 Együttműködések támogatása Tószegi Orsolya Miniszterelnökség EMVA Stratégiai Főosztály Gyarmat 2015.10.21. Legfontosabb célkitűzések Munkahelyteremtés, vidéki munkahelyek

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Élelmiszer-szabályozás és fogyasztó védelem az Európai Unióban 148.lecke

Részletesebben

Magyar Fejlesztési Bank MFB Tőkebefektetések

Magyar Fejlesztési Bank MFB Tőkebefektetések Magyar Fejlesztési Bank MFB Tőkebefektetések MFB Csoport: integrált pénzügyi szolgáltatások Szoros és hatékony együttműködés az MFB Csoport hitelezési, befektetési, garancia vállalási és támogatási tevékenységet

Részletesebben

MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK

MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK MEZŐGAZDASÁGI ÁRAK ÉS PIACOK Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az

Részletesebben

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között

Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Mit nyújt a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program a vállalkozásoknak 2014-2020 között Buzás Sándor Főosztályvezető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal Tematika Felkészülés a 2014-2020-as időszakra

Részletesebben

Szaktanácsadás képzés- előadás programsorozat

Szaktanácsadás képzés- előadás programsorozat Szaktanácsadás képzés- előadás programsorozat Helyszín: Földi Kincsek Vására Oktatóközpont, 2632 Letkés Dózsa György út 22. IDŐ ELŐADÁS SZAKTANÁCSADÁS KÉPZÉS 2014.09.27 Innováció a helyi gazdaság integrált

Részletesebben

Keressük a fekete macskát egy sötét szobában innovációs lehetőségek a magyar mezőgazdaságban. adó: Kapronczai István um: Agrya, február 26.

Keressük a fekete macskát egy sötét szobában innovációs lehetőségek a magyar mezőgazdaságban. adó: Kapronczai István um: Agrya, február 26. Keressük a fekete macskát egy sötét szobában innovációs lehetőségek a magyar mezőgazdaságban adó: Kapronczai István um: Agrya, 2016. február 26. lyet keressünk? Egy ilyen pici, mondjuk mikrocicá y nagyobbacska,

Részletesebben

Világtendenciák. A 70-es évek végéig a világ szőlőterülete folyamatosan nőtt 10 millió hektár fölé

Világtendenciák. A 70-es évek végéig a világ szőlőterülete folyamatosan nőtt 10 millió hektár fölé Világtendenciák A 70-es évek végéig a világ szőlőterülete folyamatosan nőtt 10 millió hektár fölé 80-as évek elejétől: túltermelési válság 25 % visszaesés (34% az EU-ban) Asztali bort adó szőlőterületek

Részletesebben

Termelői szervezetek működési tapasztalatai és fejlesztésének lehetőségei. Bittsánszky Márton Agrárpiaci Főosztály

Termelői szervezetek működési tapasztalatai és fejlesztésének lehetőségei. Bittsánszky Márton Agrárpiaci Főosztály Termelői szervezetek működési tapasztalatai és fejlesztésének lehetőségei Bittsánszky Márton Agrárpiaci Főosztály Termelői szervezetek és kialakulásuk Feladatkörük Érdekviszonyaik Szerves fejlődés Európai

Részletesebben

Elméleti gazdaságtan 11. évfolyam (Mikroökonómia) tematika

Elméleti gazdaságtan 11. évfolyam (Mikroökonómia) tematika Elméleti gazdaságtan 11. évfolyam (Mikroökonómia) tematika I. Bevezető ismeretek 1. Alapfogalmak 1.1 Mi a közgazdaságtan? 1.2 Javak, szükségletek 1.3 Termelés, termelési tényezők 1.4 Az erőforrások szűkössége

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

OPPONENSI VÉLEMÉNY. Nagy Gábor: A környezettudatos vállalati működés indikátorai és ösztönzői című PhD értekezéséről és annak téziseiről

OPPONENSI VÉLEMÉNY. Nagy Gábor: A környezettudatos vállalati működés indikátorai és ösztönzői című PhD értekezéséről és annak téziseiről OPPONENSI VÉLEMÉNY Nagy Gábor: A környezettudatos vállalati működés indikátorai és ösztönzői című PhD értekezéséről és annak téziseiről A Debreceni Egyetem Társadalomtudományi Doktori Tanácsához benyújtott,

Részletesebben

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK SZOLNOKI FŐISKOLA Nemzetközi Gazdálkodási Tanszék SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK A Felsőfokú Szakképzés Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző szak hallgatói részére 2013. OM azonosító: FI47616

Részletesebben

A KKV-K MARKETING AKTIVITÁSAI

A KKV-K MARKETING AKTIVITÁSAI A KKV-K MARKETING AKTIVITÁSAI Dr. Polereczki Zsolt DE-GTK Marketing és Kereskedelem Intézet Élelmiszer Kutató és Marketing Szolgáltató Központ Pharmapolis Innovatív Élelmiszeripari Klaszter A MARKETING

Részletesebben

OROSZORSZÁG ÉS A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI

OROSZORSZÁG ÉS A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI Ludvig Zsuzsa OROSZORSZÁG ÉS A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST TARTALOM BEVEZETÉS 9 1. Oroszország új szerepben a nemzetközi színtéren és Európában - elméleti megközelítések

Részletesebben

A Dél-Mátra Közhasznú Egyesület a következő LEADER kritériumokat határozta meg célterületenként

A Dél-Mátra Közhasznú Egyesület a következő LEADER kritériumokat határozta meg célterületenként A Dél-Mátra Közhasznú Egyesület a következő LEADER kritériumokat határozta meg célterületenként A Dél-Mátra Közhasznú Egyesület Helyi Vidékfejlesztési Stratégiájában megfogalmazott célkitűzések megvalósítása

Részletesebben

Vajai László, Bardócz Tamás

Vajai László, Bardócz Tamás A halászat helye a magyar agrárágazatban A Közös Halászati Politika reformja és az EU halászati és akvakultúra ágazatának fejlesztési irányai Vajai László, Bardócz Tamás Az előadás tartalma: Magyarország

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek I. Üzemtan

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek I. Üzemtan Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek I. Üzemtan KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc ÚMVP I. tengely A minőség és a hozzáadott érték növelése a mezőés erdőgazdaságban,

Részletesebben

A baromfi ágazat stratégiája. Dr. Csorbai Attila elnök-igazgató Baromfi Termék Tanács

A baromfi ágazat stratégiája. Dr. Csorbai Attila elnök-igazgató Baromfi Termék Tanács A baromfi ágazat stratégiája Dr. Csorbai Attila elnök-igazgató Baromfi Termék Tanács 1949 1951 1953 1955 1957 1959 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995

Részletesebben

Az új Vidékfejlesztési Program 2014-2020 Dr. Mezei Dávid Agrár-vidékfejlesztési stratégiáért felelős helyettes államtitkár

Az új Vidékfejlesztési Program 2014-2020 Dr. Mezei Dávid Agrár-vidékfejlesztési stratégiáért felelős helyettes államtitkár Az új Vidékfejlesztési Program 2014-2020 Dr. Mezei Dávid Agrár-vidékfejlesztési stratégiáért felelős helyettes államtitkár 2014. október 30. Herceghalom, Tejágazati Konferencia Az új Közös Agrárpolitika

Részletesebben

A magyarországi élelmiszer-forgalmazás a szövetkezeti kereskedelem (az áfészek) lehetõségei

A magyarországi élelmiszer-forgalmazás a szövetkezeti kereskedelem (az áfészek) lehetõségei SZEMLE 494 Mohácsi Kálmán Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. május (494 506. o.) MOHÁCSI KÁLMÁN A magyarországi élelmiszer-forgalmazás a szövetkezeti kereskedelem (az áfészek) lehetõségei A magyarországi

Részletesebben

Informatikai statisztikus és gazdasági tervező. Informatikai statisztikus és gazdasági tervező

Informatikai statisztikus és gazdasági tervező. Informatikai statisztikus és gazdasági tervező 1183-06 és jogi ismeretek A 10/2007 (II. 27.) SzMM rendelettel módosított 1/2006 (II. 17.) OM rendelet Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről

Részletesebben

MAGOSZ ÉFOSZ FruitVeB VHT BTT Kisgazda Polgári Egyesület. HANGYA Országos Erdészeti Egyesület MEGOSZ GOSZ MADOSZ Országos Magyar Méhészeti Egyesület

MAGOSZ ÉFOSZ FruitVeB VHT BTT Kisgazda Polgári Egyesület. HANGYA Országos Erdészeti Egyesület MEGOSZ GOSZ MADOSZ Országos Magyar Méhészeti Egyesület TÓSZEGI-FAGGYAS KATALIN A háztáji és konyhakerti gazdálkodást segítő kamarai rendszer Karcag, 2013. november 15. Az előadás felépítése 1. NAK - tevékenységek, szolgáltatások 2. Vidékfejlesztési területek

Részletesebben

Beszerzési és elosztási logisztika. Előadó: Telek Péter egy. adj. 2008/09. tanév I. félév GT5SZV

Beszerzési és elosztási logisztika. Előadó: Telek Péter egy. adj. 2008/09. tanév I. félév GT5SZV Beszerzési és elosztási logisztika Előadó: Telek Péter egy. adj. 2008/09. tanév I. félév GT5SZV 2. Előadás A beszerzési logisztika alapjai Beszerzési logisztika feladata/1 a termeléshez szükséges: alapanyagok

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek I. Közgazdaságtan. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek I. Közgazdaságtan. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek I. Közgazdaságtan KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Az élelmiszer-gazdaság társadalmi- gazdasági szerkezetének változásai és

Részletesebben

Alapfogalmak, a minőségügyi gondolkodás fejlődése

Alapfogalmak, a minőségügyi gondolkodás fejlődése 1. Alapfogalmak, a minőségügyi gondolkodás fejlődése 1.1 A minőség jelentése A minőség azt jelenti, hogy egy termék vagy szolgáltatás megfelel a rá vonatkozó követelményeknek, rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal,

Részletesebben

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ALAPFOGALMAI

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ALAPFOGALMAI TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ALAPFOGALMAI Geográfia 1.természeti földrajz (amely természettudomány) 2.társadalmi-gazdasági földrajz (amely társadalomtudomány) népességföldrajz

Részletesebben

Értékesítések (összes, geográfiai -, ügyfelenkénti-, termékenkénti megoszlás)

Értékesítések (összes, geográfiai -, ügyfelenkénti-, termékenkénti megoszlás) Saját vállalkozás Értékesítések (összes, geográfiai -, ügyfelenkénti-, termékenkénti megoszlás) Piaci részesedés Haszonkulcs Marketing folyamatok Marketing szervezet Értékesítési/marketing kontrol adatok

Részletesebben

Helyi Fejlesztési Stratégia (MUNKAANYAG) 1. INTÉZKEDÉS

Helyi Fejlesztési Stratégia (MUNKAANYAG) 1. INTÉZKEDÉS Helyi Fejlesztési Stratégia 2014-2020 (MUNKAANYAG) INTÉZKEDÉSEK 1. INTÉZKEDÉS 1. Intézkedés megnevezése A településeken működő, az ott élők helyben maradását elősegítő szolgáltatások körének bővítése,

Részletesebben

Modellváltás a földgázellátásban. Vince Péter MTA Közgazdaságtudományi Intézet

Modellváltás a földgázellátásban. Vince Péter MTA Közgazdaságtudományi Intézet Modellváltás a földgázellátásban Vince Péter MTA Közgazdaságtudományi Intézet Témakörök Áttekintés a szabályozás, a tulajdonosi és vállalati szerkezet, valamint a szereplők és funkcióik változásairól Az

Részletesebben

A környezeti szabályozás célja, feladatai. A szabályozás alapkövetelményei. A szabályozás alapkövetelményei 2. A közvetlen szabályozás eszközei

A környezeti szabályozás célja, feladatai. A szabályozás alapkövetelményei. A szabályozás alapkövetelményei 2. A közvetlen szabályozás eszközei ELÕADÁS ÁTTEKINTÉSE Környezeti szabályozás, környezetvédelmi stratégiák A környezeti szabályozás célja, feladatai Közvetett vagy gazdasági szabályozás A környezetvédelem térnyerése a vállalati gyakorlatban

Részletesebben

Jogi és menedzsment ismeretek

Jogi és menedzsment ismeretek Jogi és menedzsment ismeretek Értékesítési politika Célja: A marketingcsatorna kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elvek és módszerek meghatározása Lépései: a) a lehetséges értékesítési csatornák

Részletesebben

Az EU mezőgazdasága. A kezdetek. Mivel jellemezhető a mezőgazdaság jelentősége?

Az EU mezőgazdasága. A kezdetek. Mivel jellemezhető a mezőgazdaság jelentősége? Az EU mezőgazdasága A kezdetek Mivel jellemezhető a mezőgazdaság jelentősége? Nemzetgazdaságban betöltött szerep: GDP-hez való hozzájárulás Ágazati jövedelem, gazdaság szintű jövedelem Foglalkoztatásban

Részletesebben

A könyv segítségével megismerhetitek

A könyv segítségével megismerhetitek A könyv segítségével megismerhetitek az egyes vállalkozási formákat, a működés kereteit, a vállalatok különösen a kereskedelmi vállalatok tevékenységéhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket Az első

Részletesebben

S Z O R O S E G Y Ü T T M Ű K Ö D É S

S Z O R O S E G Y Ü T T M Ű K Ö D É S A KKV- K E X P O R T T Á M O G A T Á S Á N A K H A T É K O N Y E S Z K Ö Z E M A G U N K R Ó L - A L A P Í T Ó K S Z O R O S E G Y Ü T T M Ű K Ö D É S ÚJ INTEGRÁLT INTÉZMÉNYI STRUKTÚRA KÜLÜGY KÜLGAZDASÁG

Részletesebben

A válság nem hozta meg a várt tisztulást. Kárpáti Gábor COFACE Hungary

A válság nem hozta meg a várt tisztulást. Kárpáti Gábor COFACE Hungary A válság nem hozta meg a várt tisztulást 2010 10 20 Kárpáti Gábor COFACE Hungary Coface kompetencia a kockázatcsökkentésben Coface a világ egyik vezető hitelbiztosítója, követeléskezelője és céginformációs

Részletesebben

A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai. Nagy Péter Pápai Zoltán

A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai. Nagy Péter Pápai Zoltán A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai Nagy Péter Pápai Zoltán 1 A piaci erő közgazdasági fogalma A kiindulópont a tökéletes versenyhez való viszony Tökéletes verseny esetén egyik szereplőnek

Részletesebben

LEADER vállalkozási alapú

LEADER vállalkozási alapú HPME-hez rendelt forrás HPME HVS célkitűzéshez Helyi termékre épülő bemutató helyek, látványműhelyek kialakítása Versenyképesség (411) LEDER vállalkozási alapú 55 000 000 Ft Míves Térség térség gazdasági

Részletesebben

Szociális gazdaság és vidékfejlesztés

Szociális gazdaság és vidékfejlesztés Szociális gazdaság és vidékfejlesztés Budapest, 2013.02.27. Dr. G. Fekete Éva A modernizáció / globalizáció ára Munkakészlet csökkenése Tudásigény emelkedése Munkanélküliség szegénység Modernizáció Technikai

Részletesebben

VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA

VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA 2014-2020 UDVARDY Péter egyetemi docens ÓE AMK NVS A Nemzeti Vidékstratégia (NVS) célja, hogy a Magyarország vidéki térségeinek nagy részén érvényesülő kedvezőtlen folyamatokat

Részletesebben

Környezetvédelem (KM002_1)

Környezetvédelem (KM002_1) (KM002_1) 11. Fenntartható erőforrásgazdálkodás és fejlődés 2007/2008-as tanév I. félév Dr. Zseni Anikó egyetemi docens SZE, MTK, BGÉKI, Környezetmérnöki Tanszék Fenntartható fejlődés a fenntartható fejlődés

Részletesebben

A termıföldkérdés vidékfejlesztési összefüggései

A termıföldkérdés vidékfejlesztési összefüggései A termıföldkérdés vidékfejlesztési összefüggései Varga Péter Stratégia Kft. 2011. február 3. Kelebia Egy kis bevezetés - A közlegelık tragédiája (Hardin, 1968) Adva van egy közlegelı, amelyen a faluban

Részletesebben

NONPROFIT ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEK FEJLESZTÉSE

NONPROFIT ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEK FEJLESZTÉSE NONPROFIT ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEK FEJLESZTÉSE (PL.3346) Érdekvédelem, érdekegyeztetés az Európai Unióban és Magyarországon I. Rácz-Káté Mónika CIMET - a civil világ fűszere TÁMOP 5.5.3-09/1-2009-0013

Részletesebben

Világtendenciák (szőlő-bor ágazat)

Világtendenciák (szőlő-bor ágazat) Világtendenciák (szőlő-bor ágazat) SZŐLŐTERMESZTÉS 1 A szőlőterület változása A 70-es évek végéig a világ szőlőterülete folyamatosan nőtt 10 millió hektár fölé 80-as évek elejétől: túltermelési válság

Részletesebben

A vállalti gazdálkodás változásai

A vállalti gazdálkodás változásai LOGISZTIKA A logisztika területei Szakálosné Dr. Mátyás Katalin A vállalti gazdálkodás változásai A vállalati (mikro)logisztika fő területei Logisztika célrendszere Készletközpontú szemlélet: Anyagok mozgatásának

Részletesebben

A baromfi-feldolgozás súlya és szerepe a számok tükrében Problémák és megoldások a baromfifeldolgozásban

A baromfi-feldolgozás súlya és szerepe a számok tükrében Problémák és megoldások a baromfifeldolgozásban A baromfi-feldolgozás súlya és szerepe a számok tükrében Problémák és megoldások a baromfifeldolgozásban 2016. február 04. Dr. Felkai Beáta Olga Élelmiszer-feldolgozási Főosztály Élelmiszeripar súlya -

Részletesebben

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok A LEADER program a társadalmi-gazdasági szereplők együttműködését ösztönzi az olyan javak és szolgáltatások létrejötte, fejlesztése érdekében, amelyek a lehető legnagyobb hozzáadott értéket biztosítják

Részletesebben

A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA. Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP /1/A

A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA. Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP /1/A A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 7. előadás A vetésszerkezet kialakítása, tervezésének módszerei A vetésszerkezet Fogalma:

Részletesebben

Együttműködések támogatása a REL és helyi piacok kialakításáért, fejlesztéséért és promóciójáért. Tószegi Orsolya Miniszterelnökség

Együttműködések támogatása a REL és helyi piacok kialakításáért, fejlesztéséért és promóciójáért. Tószegi Orsolya Miniszterelnökség Együttműködések támogatása a REL és helyi piacok kialakításáért, fejlesztéséért és promóciójáért Tószegi Orsolya Miniszterelnökség Nagyvárad 2016.10.06. A REL TEMATIKUS ALPROGRAM INDOKLÁSA Miért van szükség

Részletesebben