All rights reserved, including the right to reproduce this book or portions thereof in any form whatsoever.

Átírás

1 ÉJSZAKA

2 EROTIKUS KALANDOK SZŰKÍTS KÖNYVKIADÓ A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Editors of Penthouse Magaziné present: 26 Nights - A Sexual Adventure Copyright 2001 General Media Communications, Inc. All rights reserved, including the right to reproduce this book or portions thereof in any form whatsoever. Fordította: Szente Mihály Borító: Szlanka Viktor ISBN: Hungárián edition Szukits Könyvkiadó, 2003 Hungárián translation Szente Mihály, 2003 Lektor: Katona Andrea Tördelés és színre bontás: Fontoló Stúdió, Jakab Zsolt Felelős kiadó: Szukits László Felelős szerkesztő: Szántai Zsolt Debreceni Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető: Bördős János 1 A női test illata bizonyára isteni eredetű. Ezúttal is, mint mindig, még mielőtt teljesen felébredtem volna, tudtam, hogy egy nő fekszik mellettem. A mennyei eredetű illat leírhatatlan, és sokak számára észrevehetetlen is egyben. Számos ismerősöm mesélte, hogy csak bizonyos körülmények között tudatosul bennük, ami szerintem elég lehangoló tény. Azokon a ritka reggeleken, amikor nélkülöznöm kellett ezt az illatot, eluralkodott rajtam valami szörnyű levertség, és heves késztetést éreztem, hogy ismét megtapasztaljam, méghozzá olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges. Azon a bizonyos reggelen nem szenvedtem a hiányától. Hálásan kinyújtottam a kezemet, hogy megérintsem a mellettem szuszogó testet, bár még nem voltam annyira magamnál, hogy eszembe jutott volna a neve. De nem is számított. Az illat elárulta, hogy nőről van szó, és a kezem hamarosan visszaigazolta azt, amit az orrom már jelzett. Lágy, meleg, sima bőr, ágaskodó mellek, gömbölyded fenék, formás, feszes comb - Jó reggelt! - hallottam az álmos hangot, és hirtelen beugrott. Igen, ez Phyllis. Szőke, csinos, macskaszerű, és férjezett. A férje üzleti útra ment. Milyen kényelmes lehetőség! Nem ez volt az úriember első utazása, amit Phyllis és én kihasználtunk. Volt valami a nővel kapcsolatban,

3 amit küszköd 5 ve igyekeztem feleleveníteni. Mindig is büszke voltam arra, hogy képes vagyok elraktározni az elmémben - mint valami lexikonban, ha szabad így mondanom - az ilyen jellegzetes adatokat. Ó, igen, megvan! Phyllis azt szerette, ha egy bizonyos módon érintem meg. Magasan a combjai között, pontosan a hüvelye alsó pontjánál. Pontosan éppen így - Óóó! - lihegte Phyllis. - Ó, istenem! Ó, Steven! Közelebb csusszant, hozzám préselte rendkívül formás testét, és vonaglani kezdett. Az ujjaim ismét végigsimították azt a bizonyos pontot, majd egy kicsit messzebbre kalandoztak. - Jézusom! - sóhajtott ismét, majd a lábát magasra lendítve rám vetette magát. Széles terpeszben feküdt rajtam, megragadta a farkamat - ami már az ébredésem pillanatától fogva keményen ágaskodott - és bevezette a testébe. Elismerésem jeléül felnyögtem, ám ebben a pillanatban megszólalt a telefon. - Ó, istenem! - nyögte Phyllis elfúló lélegzettel. - Jaj, ne! - Ez csak Miss Greenglass lesz! - nyugtattam. - Ne aggódj! Az éjjeliszekrényen álló telefon felé nyúltam. Igyekeztem úgy mozogni, hogy ne szakítsam meg a testünk közötti kapcsolatot. - Ne vedd fel! - lihegett a nő, de én csak kacsintottam. - Igen? - szóltam a telefonba. - Én vagyok, Mr. Walling! Csakugyan Miss Greenglass volt, az asszisztensem. Minden egyes hétköznap reggel ebben a nevetséges, civilizált emberhez méltatlan órában jelent meg a házamban. Ettől a szokásától nem tudtam eltéríteni se könyörgéssel, se fenyegetéssel. - Dolgom van, Miss Greenglass! - mondtam kurtán a telefonba. Ez bizonyos értelemben igaz is volt, bár pillanatnyilag csupán annyit kellett tennem, hogy hanyatt fekszem, miközben Phyllis vadul hullámzó keblekkel és gyönyörű ívben hajló lábakkal fel-le ugrál rajtam. - Biztos voltam benne - mondta Miss Greenglass, és a hangját éppen csak egy árnyalatnyi szarkazmus színezte. Valószí- 6 nűleg meghallotta a háttérben Phyllis zihálását, de az is lehet, csupán arról volt szó, hogy a titkárnőm tökéletesen tisztában volt azzal, mit szoktam csinálni ebben az időszakban. - Arra gondoltam, hogy

4 nekilátnék azoknak az szerződésformáknak, Mr. Walling, amíg maga rá nem ér. - Rendben - mondtam -, köszönöm, Miss Greenglass! Éppen időben tettem le a telefont, így megkíméltem a titkárnőmet attól, hogy végighallgassa az örökké orgazmusra kész Phyllis elragadtatott sikolyait, amelyek megerősítették volna abban, amit már addig is tudott. Phyllis hátravetette a fejét, vadul vonaglott a kéj édes szorításában, majd elernyedt és rám zuhant., - Ne aggódj Miss Greenglass miatt! Már megszokta, hogy várnia kell! Azzal gurulva átfordultunk, óvatosan, nehogy megszakadjon a gyönyörteli összeköttetés. Ekkor én voltam felül, és nekiláttam, hogy maradéktalanul kiélvezzem a pompás női test nyújtotta örömöket. - Elvégezte, amit akart, Mr. Walling? - érdeklődött Miss Greenglass, miután megjelentem az irodaként szolgáló szobában. - Átmenetileg, Miss Greenglass, átmenetileg. Mrs. Dilsey eléggé kimerült, és pillanatnyilag nincs a közelemben másik nő. Hacsak, esetleg ön nem kapható valamire Miss Greenglass a lehető legsivárabb tekintetével nézett rám. A szándékaim nem jelentettek újdonságot számára. Gyakorlatilag napról napra nőtt bennem a vágy, és vele együtt a reménytelenség is. A tőlem kapott ajánlatokra sorban lekicsinylő elutasítás volt a válasz. - Biztos vagyok abban - közölte ezúttal -, hogy az ön számára nem jelent problémát, hogy megtalálja a megfelelő 7 prédát, még napnyugta előtt. Nekiláthatunk végre ezeknek a szerződésformáknak? Ami engem illet, sokkal inkább vágyódtam az ő formái után, és ezzel tökéletesen tisztában is volt. A testét nézni nagyobb gyötrelmet jelentett a számomra, mint bármi más. Ruháinak rideg, hivatalos stílusa még csábosabbá varázsolta. Sötét haját rendszerint magasra tornyozta a fején és összetűzte a tarkóján. Sokszor szinte szétvetett a vágy, hogy lássam, amint a pompás hajkorona kibontva leng, és szabályos, rendkívül vonzó arca körül lobog. Sajnálatos módon, bár már hat hónapja dolgozott nálam, és heti öt napot töltöttünk együtt, még azt sem engedte meg, hogy a keresztnevén szólítsam. - Prédát mondott? - kérdeztem. Úgy éreztem, mintha kissé megsértődött volna valamiért. - Biztosíthatom, hogy nem prédának tekintem a hölgyeket, akikkel időnként van szerencsém hogy úgy mondjam - Enyelegni? - segített ki Miss Greenglass. - Köszönöm. Enyelegni. Szóval, nem prédaként gondolok rájuk. Bizonyos értelemben vadászom rájuk, de nem használok fegyvert, nem sebzem meg őket és nem okozok nekik semmiféle gyötrelmet. Csupán gyönyört adok, és ők viszonozzák a szívességet. - Milyen nagylelkű! - morogta Miss Greenglass. - Nekilátunk végre a munkának? - Ami azt illeti, én most lelépek. A Brooks Brothershez megyek, hogy megnézzek egy új öltönyt. Tegnap

5 merő véletlenségből benéztem hozzájuk, és egy nagyon kedves, iijú hölgyhöz volt szerencsém, aki ott dolgozik. Tudja, én még emlékszem arra, hogy régebben a Brooks Brothers egyáltalán nem alkalmazott nőket. De változnak az idők, és a változás néha kimondottan előnyös! - Értem, szóval már kijelölte a mai célpontot - állapította meg a titkárnőm szárazon. - Látom, makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ilyen ádáz képet fessen rólam. De nem tagadom, valóban ilyen gondolattal 8 játszom. A hölgy neve: Abigail. Mindig is tetszett ez a név. Van benne valami büszke és ódivatú, de ezzel együtt amolyan kislányos csengésű. Abigail. Tudja, valami miatt vonzódom az A-val kezdődő nevekhez! (Miss Greenglass keresztneve: Anne.) - Maga valamennyi névért rajong, kezdődjék az ábécé bármely betűjével, A-tól Z-ig - mondta negédesen. - Feltéve persze, ha női név. - Ha jobban belegondolok, ez igaz - bólintottam. - És azt hiszem, egyszer-kétszer végigmentem már az összes betűn. Bár, talán az X kimaradt. Nem is, várjon csak! Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém egy hölgyhöz, aki a Xanthippe nevet kapta az apjától. Az öregúr történészprofesszor volt. A lány a mindennapi életben persze nem használta, Tiffanynak hívatta magát. Teljesen véletlenül megtudtam, hogy - Tudja, mit kellene tennie? - szakított félbe Miss Greenglass, hangjában a jellegzetes, greenglassi tónussal. - Menjen végig sorrendben az egész ábécén. Úgy vélem, komoly kihívás lenne, szemben azzal, hogy rendszertelenül, nyakra-főre teríti le az áldozatokat. Egy pillanatig elgondolkodtam. - Tényleg, ebben van valami - bólogattam lassan. - Ez tényleg komoly kihívás! Elkezdeném, mondjuk Abigaillel - feltéve persze, hogy becserkészhető -, aztán folytatnám Barbarával, Bettyvel, majd jöhetne egy Carolyne, vagy egy Christine Ha sikerülne elcsábítani hetente egyet, hat hónap alatt végeznék az egész ábécével. - Már hogy a csudába lenne képes - szúrta közbe Miss Greenglass - heti egyre korlátozni a hódításai számát? - Természetesen időközben lennének mások is, és - Nem, nem lennének mások! - csattant fel Miss Greenglass. - Ez is része lenne a feladatnak. Ez is kihívás! Szigorúan tartania kell az ábécé sorrendet mindaddig, amíg be nem fejezi! És ha nem sikerül hat hónap alatt befejezni, akkor bizony kudarcot vallott. 9 Kíváncsian méregettem a hölgyet.

6 - Jól értem, hogy maga szabályokat állít fel nekem? - kérdeztem. - Van valami oka azt hinni, hogy nem tudom megcsinálni? Miss Greenglass megjutalmazott jellegzetes, kifürkészhetetlen pillantásával. - Azt hiszem, elég nehéz lenne teljesíteni - mondta végül -, még magának is! - Hajlandó lenne - kérdezem lassan -, fogadni velem? - Fogadni, Mr. Walling? - Igen, fogadni. Hogy képes vagyok-e huszonhat nővel hálni, a keresztnevük kezdőbetűje alapján ábécé sorrendbe rendezve? Méghozzá, hat hónap lefogása alatt? - És ebben az időben nem foglalkozik másokkal? - Ha ragaszkodik hozzá! - vontam vállat. - Ez még ösztönözni is fog, hogy lendületesebben haladjak előre. - És mi lenne a fogadás tétje? - kérdezte Miss Greenglass. A hangja éppoly hűvös volt, mint bármikor, de láttam, az arca enyhén elpirult, jelezve, hogy van elképzelése arról, mi lesz a válaszom. Vagy legalábbis részben. - Nos, ha valamilyen okból kifolyólag én veszítenék - ön nyilván erre számít -, mondjuk, megduplázom a fizetését. A csudába is, ennél több kell - megtriplázom! Hogy tetszik? - Eléggé csábító - mormolta -, sőt, rendkívül csábító, Mr. Walling! És mi történne, ha nyer? Egyenesen a szemébe néztem, és el kell ismernem, vitézül állta, sőt viszonozta a tekintetemet. - Ha nyerek, Miss Greenglass - válaszoltam neki megfontoltan -, akkor elkezdem elölről az ábécét. Méghozzá Anne Greenglass-szel. - Értem - bólintott, és a tekintetét továbbra is a szemembe fúrta. Igazából nem vártam tőle, hogy beleegyezik. Ez viszont világosan megmutatja, hogy bár bizonyos dolgokban többet tudok a nőkről, mint bármely más férfi (lehet, hogy ez kissé elbi 10 zakodottnak hangzik), néha viszont semmit sem tudok róluk, ahogy más sem. - Rendben - bólintott Miss Greenglass -, állom a fogadást! Majdnem elájultam. - Tényleg? - kérdeztem ostobán. - Igen - válaszolta -, állom. Most pedig elindul, vagy neki-állunk végre ezeknek a szerződéseknek? - Már régóta ábrándozom arról - mondtam Abigailnek -, hogy a Brooks Brothers egyik apró öltözőfulkéjében szeretkezem egy nővel.

7 - Valóban, Mr. Walling? Abigail elpirult, és elfordult, hogy kiegyengesse a bemutató asztalon halmozódó, krétacsíkos ingeket. Volt egy érzésem, hogy a pirulás ellenére a hölgy korántsem döbbent meg annyira, mint mutatta. Az ifjú hölgyek (márpedig a bájos Abigail a húszas évei elején járt) manapság ritkán őrizgetik az érintetlenségüket. A saját lábukon álló nők meg aztán pláne nem, még a Brooks Brothersnél uralkodó konzervatív környezetben sem. És akármilyen tartózkodó is volt a bájos Abigail, biztos voltam abban, hogy már nem szűz. Szemmel láthatóan elgondolkodott egy pillanatra a lehetőségen. - No, persze - mondtam vidáman -, ha az öltözőfülke nem jöhet számításba, nincs más választásom, mint hogy meghívjam magát ebédelni. Hogy tetszik az ötlet? - Igazán köszönöm, Mr. Walling, de nem hiszem - Csak egy ebédről van szó - mondtam, és feltartottam a kezemet, hogy ezzel is kimutassam ártatlan szándékaimat. -Baráti ebéd, egy nyilvános helyen. Bárhol, ahol szeretné! Az elragadó szempár az enyémbe kapcsolódott. A bájos arcot remek keretbe foglalta a vállig érő, finom haj Bárhol? - Csak nevezze meg! Vajon pajkos szikrát láttam megcsillanni azokban a nagy szemekben? - Mindig is szerettem volna kipróbálni a Lutece-t - mondta végül. A Lutece! A lány ízlése elég költséges! De nem számított. Ami engem illet, mindig is úgy véltem, hogy a pénz legjobb felhasználási módja, ha a szerelem szolgálatába állítjuk. Vagy a vágy szolgálatába. - Szeretem, ha egy nő tudja, hogy mit akar - mondtam. -Szóval, legyen a Lutece. Indulhatunk? A szeme még tágabbra nyílt. - De hát nem kell asztalt foglaltatni? Hogy jutunk be? - Nekem mindig szorítanak helyet - közöltem nem minden büszkeség nélkül. Természetesen így is történt, és ez mély benyomást gyakorolt bájos partnemőmre. A lány kissé ijedtnek tűnt az elegáns környezet, a pincérek udvarias szolgálatkészsége, továbbá a fantasztikus ételek láttán. Tökéletes körülmények a csábításhoz, gondolhatná bárki, és mégis, minden erőfeszítésem dacára láttam, hogy egyetlen lépéssel sem kerültem közelebb a próbafülkéhez. Abigail barátságosan viselkedett, sőt, néhány pohár bor után könnyed flörtölésre is hajlandó volt. Ugyanakkor, bár biztos voltam abban, hogy elérem nála a célomat, a hosszan elnyúló udvarlás nem szerepelt a terveim között. Ha meg akartam nyerni a fogadást, akkor, hogy úgy mondjam, sínre kellett tennem az ügyet. Eltöprengtem, vajon hogyan reagálna,

8 ha elmesélném neki a fogadást, ha az asztalra teríteném a lapokat. Úgy döntöttem, megér egy próbálkozást. Ha nem válik be, nem vesztek semmit, és a jövőben még mindig visszatérhetek hozzá Abigail - mondtam végül szeretnék mesélni magának egy nemrégiben kötött fogadásról. Elmeséltem neki az egészet. Pontosabban majdnem az egészet. Természetesen volt annyi eszem, hogy nagy bölcsen elhallgassam előle: már a fogadás előtt is vonzódtam hozzá, sőt tulajdonképpen a hozzá való vonzódásom (no meg a keresztneve) nyomán született a fogadás. A tétet illetően alaposan mellébeszéltem, és elferdítettem más, az ő szempontjából jelentéktelen részleteket is. Gondosan kifejtettem, hogy üzleti ismeretségről van szó, és csakis a pénzről szól a dolog. Az általam előadott mese kevésbé volt romantikus, mint az igazság, de jóval biztonságosabbnak tűnt. Abigail újra megdöbbent, vagy legalábbis úgy csinált. - Gyakorlatilag azt mondta az a szándéka - hebegett zavartan. - Igen. Azt mondtam és az a szándékom. Mindez maga miatt van, Abigail. Ha nem volna olyan csinos Vagy, ha nem A-val kezdődne a neve - Ejnye Mr. Walling! - ivott néhány korty bort. - Nem hiheti, hogy én megtenném, csak azért, hogy - De! Igenis remélem, hogy megteszi - mondtam lágyan. -Tudja, ha egy férfi ilyen fáradságos feladatnak szenteli magát, szeretné a lehető legkellemesebb körülmények között kezdeni. A jövőben sokkal könnyebben boldogulnék a feladattal, ha olyan valakire tekinthetek vissza, mint ön. És - tettem hozzá agyafúrtan - olyan valakire tekintenék előre, mint ön! - Maga szörnyű ember! - sóhajtott Abigail, és kiitta a maradék borát. - Tényleg pont az öltözőfülkében akaija? A Brooks Brothersnél kiépített öltözőfülkék jóval nagyobbak, mint a más helyeken megszokottak, de még így sem nevezhetők tágasnak. Szerencsére az ajtókat belülről is bezár 13 hatja a vásárló. A szűkös hely eléggé kényelmetlen lett volna két, a padlón fekvő, és erőteljes mozgássorba bonyolódott ember számára. A szobácskákat azonban keskeny fapadokkal bútorozták be, amelyekre az ember a ruháit teszi átöltözéskor. Abigail és én egészen másra használtuk a berendezést. A ruháinkat szétszórtuk a padlón, az apró padot pedig mi magunk foglaltuk el. Én a kemény fán ültem, Abigail pedig rajtam. A hátát fordította felém, kissé előrehajolt, és a térdeimre támaszkodott. A felsőteste köré fontam mindkét karomat, a tenyerem a mellére tapadt, és féktelenül ágaskodó férfiasságom mélyen behatolt édes, forrón lüktető testébe. Ebben a helyzetben mindketten láthattuk magunkat az ajtóra szerelt, hatalmas tükörben. Be kell vallanom, a lány gyönyörűséges, lassan emelkedő-süllyedő testének látványa igen jótékonyan hatott a vágyamra. Abigail is élvezhette a dolgot, mert amikor először elérkezett a csúcsra, a szájára kellett tapasztanom a tenyeremet, hogy elfojtsam a sikolyát. A második alkalommal szembefordult velem, és szenvedélyesen csó-kolóztunk, így gyönyörének kiáltásait az ajkam tompította le. Az én nyögésemet meg az övé.

9 Miután túl voltunk a dolgon, Abigail ideges lett, mert minél előbb vissza kellett térnie a munkához. Azt hiszem egy kicsit megbotránkozott azon, amit tett. Villámgyorsan felöltözött, és szinte szó nélkül otthagyott. Én is felöltöztem, de jóval lassabban, jóval nyugodtabban. Meglehetősen elégedett voltam, és megpróbáltam az emlékezetembe idézni egy olyan nőismerősömet, akinek B-vel kezdődik a keresztneve. 2 Különleges fogadásom miatt folytonos vágyat éreztem magamban. Mindenáron nyerni akartam. A megállapodás részét képezte a kikötés, hogy tartanom kell magam az ábécérendhez, így, ha történetesen egy csinos - és megszerezhető - nő akadt az utamba, addigi szokásaimmal ellentétben nem eredhettem a nyomába. Sürgősen meg kellett találnom a következő nőt, akit magamban viccesen B-lánynak neveztem el. Nem csupán azért, mert hetente átlag egy nőt kellett elcsábítanom ahhoz, hogy teljesítsem a tervet, hanem mert hozzászoktam, hogy szinte minden nap új és új szexuális élményre teszek szert. Ugyanúgy szükségem volt erre, mint az alkoholistának a szeszre, a drogosnak az anyagra, azzal a különbséggel, hogy az én függőségem nem rombolta a testemet. Éppen ellenkezőleg! Kimondottan jótékony hatást gyakorolt rám, sőt, mondhatni nélkülözhetetlennek bizonyult a fizikai és lelki kondícióm megőrzéséhez. így aztán, ahogy már említettem, még javában öltözködtem a Brooks Brothers egyik próbafülkéjében az elragadó Abigaillel töltött pásztorórát követően, gondolatban máris 15 az agyam telefonregiszterében keresgéltem. Olyan nők után kutattam az emlékeimben, akiknek a neve B betűvel kezdődik. Találtam egy elég kellemes, és nem is túl távoli emlékképet Belinda Reynoldsról. A hölgy nagy társasági ember hírében állt, és egy előkelő divatmagazin szerkesztőjeként dolgozott. Azonban sajnos nemrégiben férjhez ment, és Monte-Carlóba költözött. Természetesen megtehettem volna, hogy felugróm egy repülőgépre, de úgy véltem, bizonyára léteznek kevésbé fárasztó lehetőségek is. Aztán Bonnié Packard járt az eszemben, egy karcsú és forrón szenvedélyes galériatulajdonos, akivel mindössze hat éjszakát töltöttem néhány hónappal korábban. Bár alaposan kiélveztem hajlékony és vággyal teli testét, a szerelmetes együttlétek előtti, alatti és utáni, szüntelen csacsogása annyira az idegeimre ment, hogy még a fejem is belefájdult. Nem, akkor inkább valaki más legyen. Valaki jobb, valaki egészen új, mivel a friss élmény sokkal izgalmasabb és sokkal stimulálóbb volt számomra, mint a múlt gyönyöreinek ismétlése. Szorult helyzetem végül igen egyszerűen és váratlan módon oldódott meg (vagy legalábbis akkor még azt hittem). Miután kiléptem az öltözőfülkéből és a főbejárat felé igyekeztem, odalépett hozzám Abigail. Elég feltűnően elpirult, de a mosolya egészen varázslatos dolgokat művelt az önérzetemmel. - Mr. Walling - suttogta én csak - Kedves Abigail - mosolyogtam rá -, nem gondolja, hogy az elmúlt óra élményeit követően nyugodtan szólíthat Stevennek? A bájos arc még jobban elvörösödött. - Steven ami a fogadását illeti talán segíthetnék!

10 - Máris megtette, méghozzá igen élvezetes módon segített Nos - mondta bizonytalanul, és másfelé nézett szóval van egy barátnőm - Csakugyan? - Nagyon nagyon csinos - Abigail szinte suttogott -, és szeret szóval szereti a férfiakat. - Kiváló tulajdonságok - bólintottam -, és a neve - A neve Betty - mondta Abigail. - Betty! - Ekkora szerencse ritkán éri az embert. - Hogy maga milyen édes, kedves hölgy, Abigail! És hogyan léphetnék kapcsolatba ezzel a Bettyvel? A lány átnyújtott egy papírszeletet. - Hívja ezen a számon! Már beszéltem neki magáról. Várja a hívását. Micsoda remek lány! - Azt persze nem - tette hozzá sietve Abigail. - Úgy értem nem mondtam, hogy Szóval nem tudom, hogy - Értem! - mosolyogtam rá jóindulatúan. - Emiatt ne aggódjon, kedves. Ezt hagyja csak rám! Mint kiderült, Betty azért volt hajlandó találkozni velem - pedig saját bevallása szerint nem volt híve az ismeretlenekkel való randevúknak -, mert Abigail elmesélte neki, hogy a Lutece-ben ebédeltünk. A telefonbeszélgetés során kétszer is megemlítette és nyilvánvalóvá tette, nem volna ellenére, ha az esti együttlétet egy ilyen elegáns helyen elfogyasztott vacsorával kezdenénk. Én viszont nem tettem határozott ígéretet, mivel úgy vélem, kétszer egymásután ugyanabban az étteremben étkezni kevésbé izgalmas, mint kétszer egymásután ugyanazzal a nővel tölteni az éjszakát. Úgy számoltam, a Lutece ugyanazt az üdvös hatást váltaná ki Bettyből, mint Abigailből. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megkockáztatom a meglepetést és váratlan helyzet 17 elé állítom. Ennek megfelelően, kifogástalan estélyi öltözetben megjelentem a lakása előtt. A kezemben jókora papírzacskót tartottam, amelyben egy közeli kínai étteremből származó kartondobozok halmozódtak. Bettyről kiderült, hogy egy igencsak szemrevaló, vörös hajú baba. Néhány évvel idősebb volt Abigailnél. Az arcán barátságos mosoly ragyogott. A ruhája gusztusos, érzéki domborulatokat rejtett. Bár először egy kicsit meghökkent a meglehetősen szabad szellemű vacsora láttán, véleményem szerint, amennyire

11 csalódott volt, annyira kíváncsi is. Hamarosan egymás mellett ültünk egy kanapén, és apró, fehér dobozok sorakoztak előttünk a dohányzóasztalon. Természetadta képességem van az udvarláshoz, és bár nem merném kijelenteni, hogy minden esetben tökéletes siker koronázta az erőfeszítéseimet, a tapasztalat, a megfelelő stílus alkalmazása, és a természet jótékony adományai miatt bizonyos fokú önbizalommal állhatok az új kalandok elébe. E nélkül a sikerlistám jóval rövidebb lenne. Nem kellett hozzá sok idő, és Bettyvel az étel mellé kapott, olcsó fapálcákkal etettük egymást. Innen már csak egyetlen apró lépés volt, hogy levadásszuk egymás ajkáról a morzsákat. Az efféle ínyenckedés során gyakorta lecsöppen a mártás, vagy leesik egy-egy falat, így kézenfekvőnek tűnt, hogy megszabaduljunk a ruháinktól. Mindig is nyitott voltam az új élményekre, és Betty kanapéján néhány igen finom dolgot fedeztem fel. Például, még sosem fordult elő velem, hogy vígan ágaskodó falloszomat szezámos nudlik közé csomagolják, majd egy lágy, éhesen fic-kándozó nyelvecske és egy édes száj finoman lebontogassa a csomagolást. Azt is megtudtam, hogy milyen zsongító ízű a mellbimbó, ha vékony, fűszeres, keleti mustárbevonatot kap. Azt is megtapasztaltam, hogy milyen különleges íz vegyül a női test természetes ízébe, ha szójaszószt öntünk a keblek közé és a has felé, majd még lejjebb csordogáló, sűrű folyadékot finoman lenyalogatjuk. Persze semmi szükség fűszerekre, 18 hogy feljavítsuk egy nő ízét, amikor az ember szája eléri a csodás combok találkozási pontját. Nincs a földön olyan fűszer, ami javítana egy nő természetes ízén, sőt a magam részéről biztos vagyok abban, hogy a mennyben sincs. Bizonyos idő elteltével átkerültünk Betty hálószobájába, ahol - immár a keleti ételkülönlegességek teljes mellőzésével - hosszú, gyönyörteljes éjszakát töltöttünk, kizárólag egymás testét ízlelgetve. Mire másnap reggel hazaértem, Miss Greenglass már javában dolgozott. Amikor bekukkantottam hozzá az irodába, hogy vidáman - és eléggé álmosan - üdvözöljem, nemes met-szésű, sötét szeméből helytelenítést olvastam ki. Úgy tűnt, a szempárban cseppnyi élvezet is csillan, de Miss Greenglass esetében az ilyesmit nehéz volt megállapítani. - Jó reggelt, Mr. Walling! - bólintott, és a hangjában nyoma sem volt jókedvnek. Viszont képtelen volt megállni, hogy ne beszéljen a fogadásunkról, amelynek egyfelől részese, másfelől a tétje volt. - Látom - mondta a ruhámra és borotválatlan arcomra utalva -, Abigail ostroma sikeres volt. Szélesen mosolyogtam. - 0, Miss Greenglass, ahogy már megszokhattam magától, ezúttal is alábecsült! Leültem az asztalomhoz, hátradőltem a forgószékemben és feltettem a lábam az asztalra. Tényleg elégedett voltam önma-gammal. - Drága hölgyem, szó szerint csak az események felét ismeri. Nem csupán egy igen kellemesnek mondható

12 délutánt töltöttem az édes Abigaillel, de nem vesztegettem az időmet, hanem egyből tovább is léptem. Az éjszakát arra használtam fel, hogy megtegyem a második lépést a mi lebilincselően iz-19 galmas fogadásunk megnyerése felé. Nem csak az A, hanem mindjárt a B betűt is magam mögött tudhatom. Miss Greenglass felvonta a szemöldökét. Ez volt meglepődése egyetlen jele higgadt, bájos arcán. - Valóban, Mr. Walling? Ez még öntől is elég meglepő teljesítmény! Éles pillantást vetettem rá. - Csak nem kételkedik bennem? Remélem, tudja, hogy sosem alacsonyodom odáig, hogy hazudjak, még akkor sem, ha ilyen fogadásról és ilyen tétről van szó. Valószínűleg be tudok szerezni némi bizonyítékot minden egyes esetről - Félreértett, Mr. Walling! - tiltakozott Miss Greenglass. -Természetesen megbízom az adott szavában. Van ugyan néhány jellembeli hibája, de a hazudozás igazán nem jellemző önre. Bízom a becsületében! - Helyes - bólintottam -, mert biztosíthatom arról, akár emberfeletti teljesítményekre is kész vagyok, hogy megnyerjem a fogadást, és ezáltal megkapjam a maga remekbe szabott testét. Nem beszélve arról, hogy így nem kell megtripláznom a fizetését. Most, hogy Abigailt és Bettyt magam mögött tudhatom, azt hiszem, nekilátok egy C betűs hölgy keresésének. Ha sikerül tartanom ezt a tempót, még két hét sem kell a befejezéshez! - Már bocsánat! - emelte fel a mutatóujját Miss Greenglass, és felvonta a szemöldökét. - Bettyt mondott? - Igen - bólogattam -, a Bombázó Betty. Ne is próbálkozzon, Miss Greenglass, biztosan nem ismeri. A hölgy Abigail egyik barátnője, és - De Mr. Walling! - vágott a szavamba Miss Greenglass. - A Betty nem B-vel kezdődő név! Bambán meredtem rá. - Micsoda? - A Betty - mondta Miss Greenglass lassan, mint amikor egy tanár magyaráz kissé nehéz fejű tanítványának -, nem igazi név. Általában az Elizabeth becézése. Márpedig ha az 20 adott hölgy neve Elizabeth, akkor ön megsértette a fogadás szabályait azzal, hogy eltért az ábécé sorrendtől. Kíváncsian várom, hogy mit fog mutatni a bankszámlám egyenlege jövő hónap elsején. - Várjunk csak egy pillanatot! - tiltakoztam. - Álljunk csak meg! Ez őrültség! A Betty igenis női név. A hölgy Bettynek hívja magát, minden ismerőse Bettynek szólítja, ezt a nevet használja. Ez egy törvényes név, és egy, a szabályoknak megfelelő B betű. A fogadás még mindig áll! - Attól tartok, nem - ingatta a fejét Miss Greenglass. - Nézze Mr. Walling, ha akar, könnyedén gyárthat beceneveket! A megállapodás igazi keresztnevekről szólt, és én ragaszkodom a feltételekhez!

13 - Ez csupán átkozott technikai kérdés! - tiltakoztam forró szenvedéllyel. - A technikai K.O. is K.O. - közölte hűvösen Miss Greenglass. A telefon után nyúltam. - Először is derítsük ki, hogy mi az igazság. Villámgyorsan feltárcsáztam Betty számát, de nem vette fel a telefont. így Abigailhez fordultam. Hát, igen, Abigailtől megtudtam, hogy a barátnője eredetileg valóban Elizabeth, de nagyon utálta ezt a nevet, így aztán Összerándult a gyomrom. Megköszöntem a tájékoztatást és letettem a kagylót. - Nézze - mondtam kissé kétségbeesetten -, ez tényleg nem fair, Miss Greenglass! Tulajdonképpen nem állítottunk fel pontos, a neveket szabályozó feltételeket, így aztán fogalmam sem volt arról, hogy a Betty nem számít B betűs névnek. Biztos vagyok abban, ha elfogulatlan bírótól kérdeznénk meg, ő is azt mondaná - Nem hinném, hogy szükséges, vagy akár ésszerű dolog lenne bíróhoz fordulni - szakított félbe ismét Miss Greenglass. Egy pillanatra elhallgatott, alighanem fontolóra vette a kérdést. Az arcáról lehetetlen volt leolvasni, hogy mire gondol. Halkan sóhajtott, majd közölte - Hát legyen! Talán ésszerű- 21 nek tűnik megalkudni egy kicsit. Vegyük úgy, hogy még áll a fogadás. Ugyanakkor - tette hozzá gyorsan -, muszáj ragaszkodnom ahhoz, hogy Betty nem számít, és a szabályos B betűt még nem teljesítette. Szívem szerint még vitatkoztam volna, de láttam rajta, hogy úgysem lenne hajlandó további kompromisszumokra. Megkönnyebbültem, hogy megy tovább a dolog, bár elszomorított, hogy ezzel elszállt az egy nap alatt teljesített kettős siker miatt érzett diadalom. Csalódottságomban úgy éreztem, hogy minél előbb el kell takarítanom az utamból azt a fránya B betűt. Ennek megfelelően ismét az emlékezetembe idéztem Belindát, a nagy társasági pillangót, és a bájos, de szószátyár Bonnie-t. Mivel Monte-Carlo lényegesen messzebb esik, mint a West Side, azonnal felkaptam a telefont és felhívtam Miss Packard-t. - Steven! - kiáltotta meglepetten Bonnié. - Milyen jó hallani végre felőled! Tudod, éppen ma reggel jutottál eszembe, és arra gondoltam, hogy vajon mikor hívsz már fel! Tudod, igen kellemes volt veled annak idején, nem is olyan régen, és jó lenne újra látni. Ó, emlékszel arra az estére, amikor elmentünk Mortimerhez, és belefutottunk azokba a szörnyű emberekbe, akik meghívtak egy partira, aztán meg visszamentünk a saját helyünkre, ó, Steven, hát nem volt csodálatos? Te olyan csodás ember vagy! Épp a napokban beszéltem Sheilával - emlékszel Sheilára, ugye? hát nem fogod elhinni, megint elvált, bár én előre megmondtam neki, hogy - Bonnié - vágtam közbe -, később visszahívlak! - Lecsaptam a kagylót. - Miss Greenglass, kérem foglaljon nekem helyet az első Monte-Carlóba induló gépre. - Mi szél hozott ide, Steven? - kérdezte Belinda, amikor felhívtam a reptérről.

14 22 - Egy kis szerencsejáték - válaszoltam, és ebben némi igazság is rejlett. - És muszáj találkoznom veled, Belinda, méghozzá azonnal! - 0, ma este partit adok a barátainknak - válaszolta -, mi lenne, ha inkább holnap este találkoznánk? - Holnap már megyek is haza! - Mi? De - Megőrülök, hogy láthassalak, Belinda! - szakítottam félbe. - Nagyon szeretnélek látni. Megérinteni, megcsókolni, aztán - Steven! Tényleg? Csak mert annak idején néhányszor Nos - És nagyon jó volt! Nem volt jó? - Ó igen az volt - Fél órán belül ott lehetek! - De a vendégeim Ó istenkém Hát A személyzetnek meghagyom, hogy vezessenek fel az egyik szobába, és mihelyt el tudok szabadulni, besurranok hozzád. De gyorsan kell cselekednünk, Steven, ugye érted? Miután megneveztem magam Belinda lenyűgöző rezidenciájának ajtajánál, azonnal felvezettek az egyik hálószobába, majd magamra hagytak. Negyedóra múlva befutott a háziasz-szony is. Bár közel járt a negyvenhez, roppant vonzó nő maradt. Az elegáns estélyi ruha remekül kiemelte dús, kiválóan karban tartott idomait. Tudtam, hogy a szőkesége nem egészen természetes eredetű, de a haja színe remekül kiegészítette még mindig fiatalos arcát, és hűvös, kék szemét, amely megfelelő körülmények között szempillantás alatt felizzott. Az ágyon fekve vártam. Amikor megpillantott, jellegzetes szikra csillant a szemében. - Olyan jó újra látni téged, Steven - mondta széles mosoly-lyal. - De csak egy pillanatra sikerült elszabadulnom. Még a háziasszonynak is ki kell mennie néha a mosdóba De nem hagyhatom sokáig magukra a vendégeimet! - Akkor ne vesztegessük az időt - intettem, és lehúztam a cipzárt a nadrágomon Olyan komisz vagy! - mondta pajkosan. - De igazad van! - Azzal felemelte a szoknyáját, és alányúlt, hogy lehúzza a bugyiját. - Nem fogjuk vesztegetni! Ó, Steven! - kiáltotta, amikor megpillantotta máris kemény, de egyre csak növekvő pé-niszemet. - Istenkém, remélem Geoffrey nem fog keresni!

15 Felemelte a szoknyát a derekáig, aztán felmászott előbb az ágyra, majd rám. - Hogy van mostanában Geoffrey? - kérdeztem kissé rekedten, miközben Belinda lassan leereszkedett, és a testébe fogadott. - Jól - lihegte de most hallgass, Steven! Boldogan engedelmeskedtem. 3 Hazafelé jövet, a repülőn be kellett vallanom magamnak, hogy meglehetősen elégedett vagyok a teljesítményemmel. Dacára a Bettyhez kötődő, elhibázott lépésnek, és annak, hogy milyen közel kerültem a fogadás elvesztéséhez, még mielőtt igazán belelendülhettem volna, sikerült kiszabadulnom a veszély szorításából. Végül mégiscsak teljesítettem az első két betűt, méghozzá két nap alatt. Ha ilyen szerencsés lesz a folytatás is, a rendelkezésemre álló hat helyett egy hónap sem kell, hogy befejezzem a dolgot. Ezen a kellemes gondolaton merengve átadtam magam a képzeletemnek. Mint már annyiszor, most is arról ábrándoztam, hogyan fest majd Miss Greenglass teste, ha végre lekerül róla a rideg, hivatalos öltözet. Meg aztán arról is, hogy a jeges és riasztó külső - amely érzésem szerint perzselő belső forróságot ígért - hogyan fog előbb olvadozni, majd lángolni a kezem, az ajkam érintésére, és izzó szenvedélyem hatására. A rendkívül stimuláló álmodozás nyomán bekövetkezett a szokásos, feszülő érzés a nadrágomban. Ennek hatására visz-sza kellett térnem az előttem álló ügyhöz. Be kellett mérnem a következő hölgyet, aki segít közelebb kerülnöm az áhított díjhoz. A realitások felől szemlélve a dolgokat, be kellett látnom, igen kevés a valószínűsége annak, hogy képes leszek fenntartani a kezdeti lendületet. Muszáj volt elgondolkodnom azon, 25 hogy mit teszek majd ínségesebb időkben. így aztán megint lapozgatni kezdtem mentális telefonkönyvemet, ezúttal egy C betűs hölgyet keresgélve. Ezzel együtt készenlétben tartottam magamat - mint mindig -, arra az esetre, ha valami bájos nőszemélyt sodorna az utamba a véletlen. Magától értetődően első osztályon utaztam. Nem csupán a kényelem kedvéért, hanem mert általában ezen a részen dolgoznak a legfiatalabb és legcsinosabb stewardessek, pardon: utaskísérők. A légiközlekedési vállalatok természetesen a világ minden kincséért sem ismernék be ezt, sőt elég hevesen cáfolják, de attól a tény még tény marad. Erről bárki meggyőződhet, aki nyitva tartja a szemét. Én nyitva tartottam, így fel is figyeltem két, feltűnően vonzójelenségre a sürgő-forgó személyzet tagjai között. De amíg rendszerint a vonzódás és a báj mindennél fontosabb a számomra, ezúttal az elsődleges szempont a keresztnevük kezdőbetűje volt. Nekiláttam a nevük kiderítésének. Azon gondolkodtam - némiképp ingerülten -, hogy manapság már miért nem visel a személyzet névtáblát? Ez vajon a feminista mozgalom egyik újabb, dicséretre méltó eredménye? Az ember azt gondolná, hogy az azonosíthatóság hiánya inkább növeli, mint csökkenti a hölgyek kiszolgáltatottságát, mivel így könnyebb összekeverni őket. Régebben az ismerkedés is könnyebben ment, ha az ember tudta, hogy hívják azt a nőt, akitől a párnáját kapja, vagy aki a vacsoráját hozza. Ráadásul a névtábla kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy alaposabb vizsgálatnak vessem alá a hölgy kebleit. Ilyenkor eljátszottam, hogy erősen rövidlátó

16 vagyok, és közelebb hajolva nézelődtem, miközben mélyen beszívtam az illető parfümillatát. Persze mindez nem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Valamennyi utaskísérő szívélyesnek bizonyult, és bár egyesek szemlátomást jobban reagáltak könnyed vonzerőmre, nem volt nehéz megszereznem a szükséges információkat. (Mint már említettem, ez a vonzerő a természetes adottságok és az 26 alapos tapasztalatok keverékéből áll. Igazán nem szeretnék el-bizakodottnak tűnni, így a továbbiakban meg sem próbálok illedelmesnek és szerénynek látszani.) A hölgyek között volt egy Patrícia, egy Samantha és egy Meredith (sajnos ez utóbbi egyike volt annak a két szépségnek, akiket korábban kiszúrtam), és egy rövid időre feltűnt a gép női másodpilótája is, aki a Bridget névre hallgatott. Volt még egy légikisasszony - a másik korábbi választásom -, de vele sokáig nem tudtam szóba elegyedni, mert állandóan sür-gött-forgott. Persze az utastársaimat sem hagytam figyelmen kívül. Körülnézve észrevettem néhány ifjú hölgyet, akik felkeltették az érdeklődésemet, de sajnos rajtuk sem volt névtábla. Viszont elég ügyesen megbirkóztam ezzel a problémával. A mosdó felé vezető úton megálltam az utaskísérők kis kabinjánál, ahol éppen Meredith foglalatoskodott valamivel. Mialatt beszélgetésbe bonyolódtam vele, sikerült néhány pillantást vetnem a fülke falára függesztett utaslistára. Egy gyors átolvasás nyomán kiderült, hogy egyetlen női utas van, akinek a neve C-vel kezdődik, egy bizonyos Carolyn McGrath, az L-13-as ülésen. Mialatt visszamentem a helyemre, felmértem a helyzetet. Sajnálatos módon Carolynról kiderült, hogy egy kövérkés, ősz, legalább hatvanöt éves anyó. Úgy döntöttem, tovább keresgélek. Amikor végül sikerült megismerkednem az utolsó utaskísérővel, a lelkem ismét szárnyalni kezdett. Vele is a stewardess-kabinban találkoztam össze. Azonnal láttam, hogy rendkívül csinos és barátságos. Azt is észrevettem, hogy legalább any-nyira vonzódik hozzám, mint én hozzá. Barna haját a kék egyensapka alá tuszkolva hordta. Az egyenruha nemhogy elrejtette volna, ellenkezőleg, kihangsúlyozta remek, telt alakját. Néhány perces társalgást követően szemernyi kétségem sem maradt, hogy a lány mindenre kapható. Persze azt is tudtam, hogy aligha leszek képes ezt kihasználni. Amikor megkérdeztem tőle a nevét, a válaszra várva még a lélegzetemet 27 is visszafojtottam. Miután meghallottam, kis híján felnyerítettem a megkönnyebbüléstől. - Catherine - mosolygott -, és az öné? Valami ilyesmit akartam hallani. Akartam, hogy ezt mondja. Persze egy pillanattal később felrémlett bennem, ahogy nyilván önökben is, hogy mi van, ha tévedek? Mi van, ha a lányt nem Catherine-nek, hanem Katherine-nek hívják? Imádkoztam magamban (nem tudom kihez, és azt sem, hogy mit, de imádkoztam). - Igazán szép név - mosolyogtam rá. - Az egyik kedvencem. Mondja csak: k-val, vagy c-vel írja? Megint visszatartottam a lélegzetemet.

17 - K-val - viszonozta a mosolyt. - Az anyám nagy Hepburn-rajongó volt! Csendesen elátkoztam magamban az anyját. Aztán elátkoztam az apját is, mert megengedte az anyjának, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Elátkoztam Katherine Hepbumt és végül Spencer Tracyt is, csak hogy ki nem maradjanak a sorból. - Ó, milyen kár! Úgy értem - tettem hozzá gyorsan, mert láttam rajta a megrökönyödést -, milyen kár, hogy nincs időnk alaposabban megismerni egymást! Lassan mosolyra húzta a száját. A látvány egyenesen az ágyékomba szállt. - Még hosszú út áll előttünk - mondta lágy hangon. Hogy kihagyjak egy megszerezhető nőt? Ez valami olyasmi, ami még sosem fordult elő velem. Ami azt illeti, nem is óhajtok bővebb tapasztalatokra szert tenni ezen a területen. Ezzel a nővel meg bizonyosan nem akartam. De nem volt más választásom. - A körülmények nem túl ideálisak - ingattam a fejemet bánatosan -, egy gépen nem sok búvóhely van, ugye? A lány ismét mosolygott. - Ó, egész biztosan kitalálunk valamit. - Lépett egyet felém, így a keblei elérték az ingemet. Finoman hozzám dörzsölte őket, és mélyen a szemembe nézett. - Nem gondolja? 28 Átkozottul jól tudtam, mire gondol, és - fogadás ide, fogadás oda - meg sem próbáltam eljátszani, hogy nem vett le a lábamról. Be kell vallanom, az járt a fejemben, ha egy röpke légi kalandba bocsátkozom ezzel a remek nővel, azt Miss Greenglass sohasem fogja megtudni. Katherine az órájára pillantott. - Mindjárt szünetet tartok - suttogta -.jöjjön utánam. - Azzal elsöpört mellettem. A mozdulattól lüktetni kezdett az ágyékom. A lány végigsétált a közlekedőfolyosón. Egyenesen a mosdók felé tartott. Képmutató tiltakozásom dacára nem ez volt az első eset, hogy egy nő társaságában magamra zártam egy repülőgép vécéjének ajtaját. Tudtam, hogy igenis össze lehet hozni némi szerelmetes ficánkolást egy efféle helyen. Persze egy ilyen szűkös térben lebonyolított pásztorórához szükség volt némi leleményességre és ügyességre is. Érdekes, de a szűk hely még valahogy fokozza is a gyönyört. Miközben a távoldó Katherine csípőjét és fenekét néztem, amint végigringott a folyosón, biztos voltam abban, hogy az ő ügyessége és az én leleményességem remekül kiegészítenék egymást. A pokolba is! Mi a fenéért kellett beleegyeznem abba, hogy tartom magam az ábécé sorrendhez? Mit számít, ha időről időre eltérek a feladattól, ha közben nem tévesztem szem elől az eredeti célkitűzést? De a szabály az szabály. Követtem Katherine-t, de csak azért, hogy elmagyarázzam neki, én jelenleg képtelen vagyok De még mielőtt utolértem volna, belépett az egyik mosdóba. Természetesen nem jelent meg a Foglalt felirat az ajtón, mivel várta, hogy csatlakozzam hozzá. Úgy véltem, talán jobb lesz, ha a parányi helyiség kínálta, viszonylagos nyugalomban kérek tőle bocsánatot. Miután meggyőződtem arról, hogy senki sem

18 figyel, én is becsusszantam az ajtón. A parányi fülkében moccanni sem lehetett. Szorosan egymáshoz préselődtünk. Katherine mindent megtett a siker érdekében. A kaijait a nyakam köré fonta, a teste térdtől vállig összeolvadt az enyémmel Helló! - suttogta, és megcsókolt. A nyelve azonnal a számba siklott. Ennek a nőnek volt a leghosszabb és legfürgébb nyelve mindazok közül, akikhez valaha is szerencsém volt. Még mielőtt rájöhettem volna, hogy mire készül, olyan mélyre ledugta a torkomon, hogy úgy éreztem, könnyedén lenyelhetném. Az érzéstől egészen elgyengült a térdem. Néhány hosszú pillanatig minden másra képtelen voltam, csak élveztem az újszerű élményt, és természetesen megpróbáltam viszonozni a kapott gyönyört. Mire végül szétváltak az ajkaink, csaknem kifulladtam. Ágaskodó férfiasságom keményen préselődött Katherine hasához. De az átkozott fogadás emléke még nem tűnt el teljesen szédülő fejemből, bár minden idegszálam, testem minden sejtje azt üvöltötte, hogy egy icipicit sem számít az, amit teszek, és Miss Greenglass nem szerez róla tudomást soha az életben. De a gondolataim között ott kísértett az ő hangja is, amikor higgadtan, állhatatosan, zavarba ejtő hangsúllyal közölte: - Természetesen megbízom az adott szavában. Van ugyan néhány jellembeli hibája, de a hazudozás igazán nem jellemző önre. Bízom a becsületében! A fene vinné el azt a nőt! Hatalmas erővel próbáltam lefejteni magamról Katherine-t, majd miután sikerült, minden erőmet megfeszítve eltartottam magamtól. Ez nem ment könnyen, egyfelől a szűkös tér miatt, másfelől mert erősen kapaszkodott belém. Sikerült vagy két centire eltolnom, és miután lélegzethez jutottam, megpróbáltam megmagyarázni: - Katherine, nagyon sajnálom, képtelen vagyok. - Micsoda? - egy pillanatig tágra nyílt szemmel meredt rám. Aztán úgy döntött, bizonyára csak viccelek, mivel egy bájos mosoly kíséretében ismét hozzám préselte a csípőjét, és a nadrágomat feszítő, nagyon is nyilvánvaló duzzanathoz dörgölőzött. - Szerintem igenis képes vagy rá! - suttogta. - Nagyon is képes! 30 - Nem! - Ismét megpróbáltam eltolni magamtól, de a hátam a fülke falához ért, és nem tudtam volna leválasztani magamról anélkül, hogy fájdalmat okozok neki. Ráadásul már erőm sem volt hozzá. Katherine ekkor elindult lefelé. Lassan végigsiklott a testemen, menet közben szándékosan hozzám dörzsölte a mellét. égül letérdelt elém a padlóra. - Hát nézzük! - mormolta, és lerántotta a sliccemen a cipzárt.

19 Ó, uram, mit kell kiállnom! - villant át az agyamon. Talán ha hagyom, hogy csak ő Vajon az is számít, ha nem jön létre közöttünk a tulajdonképpeni aktus? Elszántan - és kétségbeesetten - győzködtem magam, hogy nem, nem számít. A lelkesen matató ujjak rátaláltak vadul ágaskodó hímvesszőmre. - Nem! - hörögtem. Valahogy sikerült kissé elfordulnom. A kezemmel eltakartam a férfiasságomat, majd gyorsan visszatettem a helyére és felrántottam a cipzárt. - Sajnálom - morogtam zavartan, miközben a kezem a kilincset kereste. - Tényleg, én igazán Forgott körülöttem a világ, a fejem vadul lüktetett. Ilyesmi nem történt velem hölgytársaságban tizenkét éves korom óta. Kinyitottam az ajtót és szinte kizuhantam a mosdóból. Otthagytam a térden álló Katherinet. Igen meglepettnek látszott, és bizonyára nagyon haragudott rám, amire minden oka meg is volt. A szemközti falnak tántorodtam és próbáltam lélegzethez jutni. Úgy éreztem, a gép valamennyi utasa a vécéből kipattanó, lángvörös képű férfit bámulja, akinek a nadrágja igen feltűnően domborodik. 0, Miss Greenglass, mit csinált belőlem! Uram, remélem, megéri! Miközben arra vártam, hogy az erekcióm alábbhagyjon, Katherine is kilépett a fülkéből. Nem látszott túl boldognak. - Katherine, én - hebegtem esetlenül. - Szeretném megmagyarázni 31 A lány azonban elszáguldott mellettem anélkül, hogy rám nézett volna. Képtelen voltam követni, bár pillanatnyi állapotomban nem biztos, hogy célszerű lett volna. Tudtam, hogy kezdeti szerencsém nem fog sokáig tartani, de ez az eset egy kicsit durvának tűnt. Amikor visszatértem a helyemre, olyan pocsékul éreztem magam, hogy még a matró-na korú Carolynt is számításba vettem, mint célpontot. Végső soron az idős hölgyek néha rendkívül szenvedélyesek. Mégsem tettem semmit. Amikor hazaértem, még mindig csalódott és morcos voltam. Röviden beszámoltam Miss Greenglassnak az eseményekről. Nem csupán a Belindával történt sikeremről tettem említést, hanem a Katherine-hez fűződő balsikerről is. A végén kifejtettem, hogy remélem, értékeli mindazt a hűséget, önmegtartóztatást és jellembeli szilárdságot, amit az utazás alatt tanúsítottam. Az egyetlen reakciója egy tipikus, nőies vállrándítás volt. - Mr. Walling - mondta hűvösen -, magától értetődően pontosan ezt vártam el öntől. Nem tudtam eldönteni, hogy megcsókoljam-e vagy inkább kitekerjem a nyakát. - Ezek után, Miss Greenglass - förmedtem rá -, holnap felhívom Christine Dunmore-t. Bizonyára emlékszik még rá. Annak idején volt néhány közös üzletünk az apjával.

20 - Igen, élénken emlékszem - bólintott Miss Greenglass -, ahogy bizonyára ön is. Igen csinos ifjú hölgy, aki nyilvánvalóan bolondult önért. Azt gyanítottam, hogy ön csakis az apjára való tekintettel nem használta ki a fiatalságból adódó hiszékenységet és könnyelműséget. De mostanra már bizonyára nagykorú lett, nemde? - Pontosan! Az a szándékom, hogy idehívom, és itt, az irodában teszem magamévá. Sőt, pontosan ezen az íróasztalon. Mármost ön bizonyára nem óhajt az irodában tartózkodni ebben az időben, Miss Greenglass. Bár ez csakis öntől függ. De istenemre mondom, pontosan így fog történni! 32 Elbűvölő titkárnőm természetesen eltávozott a munkahelyéről Christine Dunmore látogatásának idejére. És igen, forrón szeretkeztem Christine-nel. Megkísértett egy perverz gondolat, és meg is valósítottam. Miss Greenglass íróasztalán tettem magamévá. A lány olyan szenvedélyes volt, olyan buzgó és leleményes, hogy jobbat már nem is kíván az ember. Be kell vallanom, hogy miközben levetkőztettem formás, fiatal testét, megcsókoltam melleit, majd pompásan éreztem magam a lábával a derekam körül, sokkal kevésbé tudtam összpontosítani, mint általában az efféle helyzetekben. A testem szinte önmagától juttatta el a végső eksztázisig, ahogy az övé is az enyémet. A gondolataim azonban máshol jártak! Katherine járt az eszemben, aki már messze szállt, de főleg Miss Greenglass, aki reményeim szerint lényegesen közelebb volt. Úgy döntöttem, a jövőben inkább nem az irodát használom az ehhez hasonló tevékenységek színhelyéül. 4 Dacára annak, hogy mialatt felnőttem, sosem lelkesedtem különösebben a kimerítő atlétikai versenyeken való részvételért, amelyek úgy megdobogtatták számos barátom szívét, alkalmanként élvezettel néztem egy-egy profi versengést. Annak idején úgy véltem, hogy a rendszeres és gyakori szerelmi torna éppen elég testmozgást nyújt a férfiembernek. A csapatsportok helyett inkább az egyéni sportokhoz vonzódom - bizonyára mert erős egyéniségnek tartom magam. Ezek közül a tenisz a kedvencem. Ez az a sport, amely a fizikai kecsesség és az ügyesség látványát nyújtja a nézőnek, ugyanakkor hiányzik belőle az ökölvívás vérszomjas durvasága, vagy a golf kábító unalma. Két körülmény is felhívta figyelmemet erre az esetenkénti élvezetre. Az egyik, hogy közelgett a Labor Day, amikor városunk lakossága a szezonnyitó teniszbajnokság, a United States Open lázában ég. Jómagam Mrs. Mergandahl egyik vendégeként voltam hivatalos a versenyre. A hölgy élénk társasági életet élt. Dúsgazdag férje minden évben lefoglalt több tucatnyi széket a teniszpályán. Az úriember bámulatra méltó udvariassággal osztotta meg velem alkalmanként az üléseit és a feleségét. A másik körülmény az volt, hogy Mrs. Mergandahlt a Deborah névre keresztelték. Közel egy hét telt el a Christine-nel esett igen élvezetes, ám nem teljesen zavarmentes találkozóm óta. Mivel három 34 nap alatt teljesítettem a fogadás megnyeréséhez vezető első három lépést, nem voltam különösebben ideges. A Katherine-nel történt sajnálatos eset miatt olyan levert voltam néhány napig, hogy a libidóm is érezhetően csökkent. A sokkos állapot természetesen nem tartott sokáig. Deborah nagylelkűsége és vonzereje volt az, ami kirángatott levertségemből.