Járulékfizetés január 01-jétıl

Átírás

1 Járulékfizetés január 01-jétıl MAGYAR KÖZLÖNY 95. szám ( ): kihirdetve a évi LXXVII. Törvény (A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról). 1./ FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZİ RENDELKEZÉSEK a) Tbj. 4. a) pontjának 6. alpontja helyébe: Foglalkoztató: a kincstár számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggı, a Tbj-ben és az Art-ban elıírt kötelezettségek tekintetében a kincstár, (ez funkcióbıvülést jelent). A módosítással a kincstár foglakoztatói kötelezettsége teljes körővé vált. Új elıírás, hogy a kincstár számfejtési körébe tartozó központi költségvetési szervek képviselıjeként a kincstár teljesíti a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggı, a Tbj-ben és az Art-ban elıírt kötelezettségeket. b) Tbj. 4. -ának h) pontja helyébe: (jelenleg csak a megbízott fogalmát tartalmazza a h/pont ) Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik december 31-ig azokban az esetekben, ha pld. a magyar állampolgár és harmadik országbeli foglalkoztató közötti jogviszonyra (élve a választás lehetıségével) a külföldi állam jogát alkalmazták, a magyar állampolgár tekintetében nem jött létre biztosítási jogviszony. A törvénymódosítást követıen január 01-jétıl, ha a munkavégzést a Magyar Köztársaság területén végzik, a biztosítási jogviszonyt el kell bírálni, és a járulékfizetési kötelezettséget meg kell állapítani. Ez a módosítás jelentıs változás; melynek lényege, hogy a Tbj. alkalmazása során munkaviszonynak, megbízási jogviszonynak a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszonyt és munkaviszonyt kell tekintetni, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan munkaviszonyt és megbízási jogviszonyt, amely alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzi a foglalkoztatott. c) Tbj. 4. (új) q/ pont tevékenységre jellemzı kereset: A természetes személy fıtevékenységére jellemzı a piaci viszonyoknak megfelelı díjazás. (R) 2/A : a Tbj. 4 -ának q/ pontja szerinti tevékebységre jellemzı kereset meghatározásánál az egyéni és társas vállalkozó az szja tv. 3 -ának 9. pontjában foglaltakat megfelelıen alkalmazhatja. Tbj. 5. (1) bekezdésébıl kimaradt mint biztosítotti köra hallgatói munkaszerzıdés alapján létrejött munkaviszony, vagyis január 01-jétıl a hallgatói munkaszerzıdés alapján létrejött munkaviszonyban álló személy nem minısül biztosítottnak (az szja tv. Alapján a hallgatói munkadíj a minimálbér kétszeres összegéig szja mentes).

2 2./ JÁRULÉKFIZETÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK január 01-jétıl kezdıdıen a társadalombiztosítási ellátások fedezetének megteremtésén túlmenıen a Tbj. foglalja magába a munkaerı-piaci célok fedezetére teljesítendı befizetési szabályokat. Mind a foglalkoztató, mind a biztosított által december 31-ig fizetendı járulékok január 01-jétıl kiegészülnek a munkaerı-piaci járulékokkal, amely a munkaadói, munkavállalói, illetve a vállalkozói járulékokat tartalmazza. Ezzel együtt megszőnik a munkavállalói, a munkaadói és a vállalkozói járulék. A módosítás eredményeként csökken a járulék-befizetési számlák száma is. a) A Tbj. 18. (1) bek. bevezetı szövegrésze és az a)-b) pontja helyébe lépı rendelkezések: A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerı piaci célok fedezetére: a biztosított természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerı-piaci járulékot, valamint nyugdíjjárulékot, a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási és munkaerıpiaci járulékot, valamint nyugdíjbiztosítási járulékot (együtt: társadalombiztosítási járulékot) fizet. b) A Tbj ának (1) bekezdése helyébe: A JÁRULÉKOK MÉRTÉKE - a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendı társadalombiztosítási járulék mértéke: 27 százalék, ebbıl a nyugdíjbiztosítási járulék: 24 százalék, az egészségbiztosítási és a munkaerı-piaci 3 százalék, járulék:(ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék: 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék: 0,5 százalék, a munkaerı-piaci járulék: 1,0 százalék). A munkaerı-piaci járulék beépülése a társadalombiztosítási járulékba azt is jelenti, hogy ha a magánszemély munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban biztosítottá válik, foglalkoztatója köteles megfizetni a munkaerı-piaci járulékot is. Minden olyan esetben tehát, amikor a foglalkoztató a biztosítási jogviszonnyal összefüggésben társadalombiztosítási járulékot fizet, akkor a társadalombiztosítási járulék részeként meg kell fizetnie a munkaerı-piaci járulékot is. Ennek megfelelıen természetesen az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás a társas vállalkozó után is megfizeti a munkaerıpiaci járulékot a társadalombiztosítási járulék részeként. c) A Tbj ának (3) bekezdése helyébe: - a biztosított által fizetendı egyéni járulék mértéke összesen: 17 százalék, ebbıl az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulék mértéke 7,5 %,

3 (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 %, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 %, a munkaerı-piaci járulék 1,5 %). A nyugdíjjárulék továbbra is 9,5 (1,5) %, a magánnyugdíj-pénztári tagdíj 8 %. A foglalkoztatottak járulék terhei összességében nem emelkednek, hiszen jelenleg is összesen 17 % az egyéni járulék, ha figyelembe vesszük az összesen 15,5 % egyéni járulékot és az 1,5 % munkavállalói járulékot. A nyugdíjjárulék-alap felsı határa évben napi forint (éves szinten: forint). A társas vállalkozás a kiegészítı tevékenységet folytató tagjai után, illetve a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó január 01-jétıl havi (napi 165) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A Tbj. 20. (1)-(2) bekezdése változatlan: azaz a foglalkoztató a jelenleg hatályos járulékalap figyelembevételével, vagyis az általa kifizetett járulékalap után, de havonta legalább a minimálbér kétszerese (bejelentés alapján a tényleges járulékalapot képezı jövedelem) után fizeti a 27 százalékos mértékő társadalombiztosítási járulékot. A Tbj. 21. felsorolásból hatályát veszíti a b) pont b) az Szja tv. 7. -a (2) bekezdésének a) pontja szerinti foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba, foglalkozatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a tag javára havonta fizetett tagdíjnak illetve hozzájárulásnak az a része, amelyet az szja. törvény 7. (1) bekezdésének k) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (havonta fizetett tagdíjnak minısül az szja tv. 7. -a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is). Magyarázat: a szja tv. változása eredményezte: január 1-jétıl a 70. -ban került nevesítésre: (5) Az (1) bekezdésben említett azaz: egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások bevételnek minısülnek: a) a magánszemély javára átutalt munkáltatói/foglalkoztatói havi hozzájárulásból aa) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba a minimálbér 50 százalékát, ab) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyezı pénztár(ak)ba együttvéve a minimálbér 30 százalékát, ac) foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a minimálbér 50 százalékát, meg nem haladó rész; b) a munkáltató által a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztáraktól szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíj-pénztárba fizetett összeg; feltéve, hogy a magánszemély a juttatóval legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó munkaviszonyban áll, vagy a magánszemélyt a juttatótól munkaviszony alapján pénzben megilletı havi jövedelem a minimálbért eléri, továbbá feltéve, hogy a juttató a hozzájárulást havonta vagy több hónapra elıre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra utalja át egy összegben.

4 Amit eddig az szja tv. 7. (2) bekezdése és az (1) bekezdés k) pontja alapján nem kellett jövedelemként figyelembe venni, most a feltételek és jövedelem határok teljesítése mellett 25 %-os szja terheli január 1-jétıl, mely adót a munkáltató fizeti, de mivel az szja tv a nem képezi a Tbj. 4. k) pont szerinti járulékalap részt, így nincs utána tb. járulék. Ha azonban vagy a feltételeknek nem felel meg, vagy a jövedelem határt meghaladja az szja tv. 69. szerinti adóköteles természetbeni juttatás lesz, s így az szja-val növelt értéke a járulékalap része, tehát 27 % tb. járulék terheli. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ÉS MUNKAERİ-PIACI JÁRULÉK, VALAMINT A NYUGDÍJJÁRULÉK d) A Tbj ának (1) bekezdése helyébe: A foglalkoztatott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj), valamint az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulék alapja azonos a 27 százalékos társadalombiztosítási járulék alapjával. Továbbra is vannak azonban un. elszakadási pontok a biztosított egyéni járulékalapja és a foglalkoztató társadalombiztosítási járulékalapja között. A foglalkoztatott nem fizet nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulékot a társadalombiztosítási járulékalapot képezı természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének szja-val növelt összege után, továbbá nem fizet - egészségbiztosítási, és munkaerı-piaci járulékot (6+1,5 százalék): a jubileumi jutalom a végkielégítés az újrakezdési támogatás a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás a határozott idıtartamú jogviszony megszőntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. -ának (2) bekezdése és a közalkalmazotti jogállásról szóló évi XXXIII. Törvény 27. -ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után. - A foglalkoztatott nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (2%) a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetıleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. JÁRULÉKFIZETÉSRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES SZABÁLYOK (Munkaerı-piaci járulékfizetési kötelezettség alól mentesített személyek köre) A törvénymódosítás következtében a járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok alá kerültek a munkaerı-piaci járulékfizetési kötelezettség alól mentesített személyek. Nagyon lényeges, hogy ez a mentesítés csak magánszemélyeket érint, és nem érinti a foglalkoztatót terhelı munkaerı-piaci járulékfizetési kötelezettséget. Ez a különös szabály a Tbj. új 25/A -ában található. e) A Tbj t követıen a következı 25/A -sal egészül ki: Nem fizet a 19. (3) bekezdésében meghatározott mértékő (1,5 százalék) munkaerı-piaci járulékot:

5 a szövetkezet tagja (ide nem értve az iskolai szövetkezetnek nem minısülı, a szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében közremőködı szövetkezeti tagot), a tanulószerzıdés alapján szakképzı iskolai tanulmányokat folytató tanuló, az álláskeresési támogatásban részesülı személy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozó, megbízási jogviszonyban, egyéni vállalkozónak nem minısülı vállalkozási jogviszonyban, segítı családtagként biztosított) munkát végzı személy az egyházi szolgálatot teljesítı egyházi személy, szerzetesrendi tag a mezıgazdasági ıstermelı a választott tisztségviselı. Mentesül továbbá a biztosítottat terhelı 1,5 százalékos mértékő munkaerı-piaci járulék megfizetésének kötelezettsége alól: az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsıfokú oktatási intézményben nappali rendszerő oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik, az a foglalkoztatott, biztosított, továbbá egyéni vagy társas vállalkozó, aki sajátjogú nyugdíjas, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjtörvényben meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. 3/ A TÁRSAS VÁLLAKOZÁS ÉS TÁRSAS VÁLLAKOZÓ JÁRULÉKFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGE A társas és egyéni vállalkozóknál arányos közteherviselés alkotmányos követelményének fokozottabb érvényre juttatása érdekében a minimálbér kétszereséhez kötött járulékalap alsó határát felváltja a munka valós piaci értékéhez igazodó új alsó határ, a tevékenységre jellemzı kereset. Új fogalom kerül bevezetésre a társas vállalkozások járulékfizetési kötelezettségében, illetve módosul a járulékok alapja. Ez az új fogalom a: TEVÉKENYSÉG JELLEMZİ KERESET, az az érték, ami a természetes személy fıtevékenységére jellemzı, a piaci viszonyoknak megfelelı díjazást jelenti, ennek a neve: tevékenységre jellemzı kereset, melyet az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozás saját maga fog megállapítani. A Tbj. nem szabályozza ezt a fogalmat, a Tbj. végrehajtására vonatkozó kormányrendelet mondja ki, hogy ezt a keresetet az szja törvényben szabályozottak szerint kell megállapítani. Gyakorlatilag arról az ellenértékrıl van szó, ami az egyéni, illetve társas vállalkozó szakmai képzettségének gyakorlati idejének megfelel (amit munkavállalóként megkapna). Tevékenységre jellemzı kereset (szja.tv pont) Új elıírás január 1-jétıl. Semmilyen hatósági közremőködés nincs a vállalkozónak, illetve a vállalkozásnak kell megállapítani az szja. tv. szokásos piaci érték fogalmából kiindulva, ide kerültek be azok a módszerek, amelyek alapján a tevékenységre jellemzı keresetet meg lehet állapítani. A törvény a piaci viszonyoknak megfelelı díj megállapításának alapvetıen három módját határozza meg (szja. tv. 9. e.) pont, ea-, eb, ec alpont).

6 Munkaviszonyból származó jövedelmek alapulvétele. Az adott tevékenység, földrajzi térség, a vállalkozás körülményei, a tevékenységet végzı személy képzettsége, gyakorlata és befektetett munkaideje döntik el, hogy a személyes közremőködésért mennyit kellene fizetni pl: statisztikák, keresetösszesítések alapján meg kell becsülni, az adott térségben hasonló munkakörben mennyiért végzik el az adott tevékenységet (mit fizetnek a munkáltatók, illetve mit kérhetnek a munkavállalók), figyelembe véve a képzettséget, a szakmai gyakorlatot, a tevékenység többféleségét, a ráfordított idıt is. (amely az ilyen tevékenységet folytató munkavállalót megilleti). Egy vállalkozás rendszerint nem tudja megállapítani, hogy mekkora egy adott tevékenység jellemzı bére (ez üzleti titok lehet), de például támaszkodhat a nyilvános statisztikákra, (ÁFSZ, KSH). A maradékelv módszere. A bevételbıl le kell vonni az összes költséget, kivéve a személyes közremőködés (tehát nem munkaviszony) címén kifizetett összegeket, több személy esetén mindegyikét, majd a szokásos vállalkozói hasznot (ennek meghatározására csak általános leírást ad a törvény). A megmaradó összegkereten belül a társaság a közremőködık személyes adottságait és munkavégzésének körülményeit is figyelembe véve határozhatja meg a személyes közremőködıi díjakat. A vélelmezett haszon elve. A bevételbıl le kell vonni a maradékelvnél felsorolt tételeket, a szokásos vállalkozói haszon kivételével. A maradék 80 százaléka az a keretösszeg, amelyen belül a társaság a közremőködık adottságait és munkavégzésének körülményeit is figyelembe véve határozhatja meg a személyes közremőködıi díjakat. (Lásd az 1995/CXVII. Törvény pontjában.) A társas vállalkozásnak és az egyéni vállalkozónak rögzítenie kell a személyesen közremőködı, illetve egyéni vállalkozónál a saját tevékenységére jellemzı kereset meghatározásakor figyelembe vett körülményeket és szempontokat. A nyilvántartásnak célszerő tartalmaznia az alkalmazott módszert (a kereset kiszámítását) és az eredményként kapott érték levezetésénél figyelembe vett szempontokat, számítási tényezıket, valamint több társas vállalkozás tagja esetében a foglalkoztatói járulékokat fizetı, illetve a személyes közremőködıi díj kiegészítését megállapító társas vállalkozás kiválasztására vonatkozó döntést. A több társas vállalkozásban személyesen közremőködı vagy személyesen közremőködıként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató adózó esetében valamennyi tevékenységre el kell készíteni a nyilvántartást. Ez a nyilvántartás az adózással összefüggı iratnak minısül, így azt az adóelévülésig meg kell ırizni. (Lásd az 1995/CXVII. Törvény pontjában.) a) A Tbj ának (1) bekezdése helyébe: A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, a társas vállalkozó személyes közremőködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képezı jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemzı kereset után fizeti meg.

7 Ha a járulékalapot képezı jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemzı keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. (2) bekezdésében meghatározott bevallásban a tényleges járulékalapot képezı jövedelem feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képezı jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át egy naptári napra az elızıek szerinti összeg 30-ad részét kell figyelembe venni. A biztosított társas vállalkozó a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, - ide nem értve az szja tv a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének szja-val növelt összegét azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a nyugdíjjárulék fizetési felsı határig kell megfizetni. Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a nyugdíjjárulék fizetési felsı határt a biztosítási kötelezettség idıtartamával arányosan kell meghatározni. A tevékenység jellemzı kereset utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra a társas vállalkozásra, amely a társas vállalkozó utáni járulékfizetési kötelezettséget külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti (pl: EKHO-s). 4./ AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK JÁRULÉKFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGE A) a Tbj ának (1) bekezdése helyébe A biztosított egyéni vállalkozó a 27 % mértékő társadalombiztosítási járulékot az szja tv. 16. (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenység jellemzı kereset után fizeti meg. Átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a tevékenység jellemzı kereset után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Abban az esetben, ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenység piaci értékét, az egyéni vállalkozó az Art. 31. (2) bekezdésében meghatározott bevallásban a tényleges járulékalapot képezı jövedelem feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képezı jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Természetesen továbbra sem fizet az egyéni vállalkozó sem nyugdíjjárulékot, a nyugdíjjárulék fizetési felsı határ feletti járulékalapot képezı jövedelem után. Sem a társas, sem az egyéni vállalkozó az említett járulékalap alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) egészségbiztosítási és munkaerıpiaci járulékot fizetni arra az idıtartamra, amely alatt: táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozási segély a gyermeknevelési támogatás, az ápolás díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja, katonai szolgálatot teljesítı önkéntes tartalékos katona,

8 fogvatartott, ügyvédként, szabadalmi ügyvivıként, közjegyzıként kamarai tagságát szünetelteti, ha a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó keresıképtelen. A tevékenység jellemzı kereset utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, aki a járulékfizetési kötelezettségét külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti, (pl: EKHO-s). b) A kezdı egyéni vállalkozóra vonatkozó fıszabály szerint a kezdı egyéni vállalkozó továbbra is a minimálbér összege után fizeti a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci, illetve a nyugdíjjárulékot. c) A Tbj. 29/A (1) bekezdése helyébe: az eva szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és a munkaerı-piaci járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) szintén a tevékenység jellemzı kereset után fizeti meg. Lehetısége van az eva-s egyéni vállalkozónak is arra, hogy az Art. 31. (2) bekezdésében meghatározott bevallásában a tényleges jövedelmét tüntesse fel és ebben az esetben a járulékok alapja a tényleges jövedelem, de legalább a minimálbér. (Eva-s vállalkozónál a jövedelem: bevétel mínusz kiadások). 5./ A TÖBBES TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ BIZTOSÍTOTTAK JÁRULÉKFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGE (Tbj.31. ) Nem változott az a szabály, hogy ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, az egyidejőleg fennálló biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet 2 %-os mértékő pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejőleg fennálló munkaviszonyokban elıírt munkaidıt össze kell számítani január 01-jétıl viszont új szabály (és ez a évi LXXVII. törvény átmeneti rendelkezései között található), hogy heti 36 órás foglalkoztatásnak kell tekintetni azt a munkaviszonyt is, amelyben a munkáltató a gazdasági válság megoldására indított program keretében, munkaidı szervezési intézkedéssel csökkentett munkaidıben átlagosan legalább heti 20 órában foglalkoztatott munkavállalóra tekintettel munkahely megırzı támogatásban részesül, (viszont ha a munkáltató kollektív szerzıdése alapján csökken a munkaviszonyban álló és egyidejőleg egyéni vállalkozó heti munkaideje 36 óra alá, akkor a biztosított fıfoglalkozású egyéni vállalkozónak tekintendı). A többes jogviszonyban álló egyéni és társas vállalkozó esetében a természetbeni egészségbiztosítási járulék, nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonyban álló és egyidejőleg egyéni vagy társas vállalkozó esetében a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezı jövedelem, eva adózó egyéni vállalkozó esetében az eva törvényben meghatározott adóalap 4 %-a, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem. A tényleges járulékalapot természetesen csak akkor lehet figyelembe venni, ha az egyéni és társas vállalkozó legalább a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy közép, illetve felsıfokú oktatási intézményben nappali rendszerő oktatás keretében folytat tanulmányokat.

9 6/ A MEZİGAZDASÁGI İSTERMELİK JÁRULÉKFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGE A mezıgazdasági ıstermelık járulékfizetési kötelezettsége 2010 január 01-jétıl nem változik, 2010-tıl sem fizetnek munkaerı-piaci járulékot, (sem a társadalombiztosítási járulék, sem az egyéni járulék részeként, vagyis a mezıgazdasági ıstermelı január 01-jétıl is 26 százalékos és nem 27 százalékos mértékő társadalombiztosítási, és összesen 15,5 százalék mértékő egyéni (9,5 százalék + 6 százalék) járulékot fizet, amennyiben a minimálbér vagy választása szerint ennél magasabb összegő járulékalap után fizet járulékokat). 7/ A Tbj ÁT KÖVETİEN AZ 53/A SAL EGÉSZÜL KI: A befizetett egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulékból az állami adóhatóság: 76,19 százalékot az egészségbiztosítási alapnak, 23,81 százalékot a munkaerı-piaci alapnak utal át. A munkaerı-piaci alapot megilletı járulékot naponta kell átutalni a munkaerı-piaci alap számlájára. A módosító törvény alapján a kincstár által az állami adóhatóság nevében vezetett számlákon elszámolt járulékbevételeket ide értve az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulékbevételeknek az egészségbiztosítási alapot külön törvény alapján megilletı 76,19 százalékát az állami adóhatóság megbízásából a kincstár a folyamatos pénzellátás érdekében naponta utalja át az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási alap részére. A járulékalapot képezı jövedelem meghatározása is változott az szja-ról szóló törvény módosítása következtében (a módosító rendelkezések között): az adóelıleg számításánál jövedelemként szövegrész helyébe az adóelıleg-alap számításánál figyelembe vett szövegrész kerül. A foglalkoztatót terhelı korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke január 01- jétıl az eredeti bevezetéskor szabályozottak szerint a 13 százaléknak a 75 %-ára növekszik, így a korkedvezmény-biztosítási járulék foglalkoztató által megfizetett mértéke ettıl az idıponttól: 9,75 százalék. A módosító törvény átmeneti rendelkezései szerint a január 01-jétıl hatályos járulék mértékeket a január 01-jétıl megszerzett jövedelmekre és járulékfizetési kötelezettségre kell alkalmazni azzal, hogy a január 10-ig megszerzett jövedelmekre a december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. 8/ NYENYI-lap január 01-jétıl megszőnik a NYENYI adatszolgáltatás a nyugdíjbiztosítási szerv részére, ezért ezt az adatszolgáltatást utoljára évrıl április 30-ig kell teljesíteni. A 2010-es érvrıl csak akkor kell a nyugdíjbiztosítási szerv részére soron kívül adatot szolgáltatni, ha a biztosított évben nyugdíjigényt terjeszt elı után azonban már soron kívül sem kell adatot szolgáltatni a nyugdíjbiztosítási szerv részére, mivel a nyugellátások megállapításához szükséges adatokat minden esetben a járulékbevalláshoz

10 kapcsolódó adatszolgáltatásból kapja meg az állami adóhatóságtól. Az adómódosító évi CXVI. tv ának (6) bekezdése szerinti átmeneti szabály szerint a elıtti idıszakra visszamenılegesen és az elévülési idın túli idıszakra is még lehet NYENYI adatszolgáltatást benyújtani közvetlenül a nyugdíjbiztosítási szerv részére tıl az állami adóhatóság a hozzá benyújtott adó- és járulékbevallások nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj megállapításához szükséges hibátlan adatait évente továbbítja az Országos Nyugdíjbiztosítási Fıigazgatóság részére. 9/ Adószámmal rendelkezı magánszemély foglalkoztatásával kapcsolatos újdonság Az szja tv. módosítása alapján január 01-jétıl az adószámmal rendelkezı magánszemélytıl csak akkor kell szja. elıleget levonni, ha azt a magánszemély kéri, amennyiben a magánszemély nem kéri az szja elıleg levonását, járulékalapként a tbj. 4. k/ pontjának 2. alpontjában meghatározott járulékalapot kell figyelembe venni, vagyis: az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerzıdésben meghatározott személyi alapbér, illetıleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik a szerzıdésben meghatározott díj lesz a járulékalap. TÁJÉKOZTATÓ A évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrıl szóló törvény, valamint a évi CXVI. Törvény az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégrıl szóló évi CXV. Törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggı törvénymódosításokról szóló törvény társadalombiztosítással összefüggı kérdéseirıl. (Megjelent a 161. számú Magyar Közlöny november 16-i számában). 1/ Tbj. 4. b) pont 1. alpontjának a helyébe: egyéni vállalkozónak minısül január 01-jétıl az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrıl szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplı természetes személy. Nem kell a törvénymódosítást alkalmazni, tehát nem tartozik az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrıl szóló törvény hatálya alá, de a Tbj. alkalmazásában továbbra is egyéni vállalkozónak minısül: - a magán állatorvosi tevékenységet folytató természetes személy - az egyéni szabadalmi ügyvivı - közjegyzı - az önálló bírósági végrehajtó. A magángyógyszerész átkerül az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrıl szóló törvény hatálya alá, a falugondnok, tanyagondnok, mint szociális szolgáltató tevékenységet folytató szintén átkerül e törvény hatálya alá, az európai közösségi jogász pedig az egyéni ügyvéddel esik egy tekintet alá, és ezek a személyi körök is egyéni vállalkozónak minısülnek továbbra is a Tbj. alkalmazása tekintetében. Nem kell az új törvényt alkalmazni az szja-ról szóló tv. hatálya alá tartozó ıstermelıre január 01-jétıl a jelenlegi engedélyezési rendszer megszőnik, az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése pusztán regisztrációhoz (bejelentéshez) kötött, a bejelentkezést a körzetközponti jegyzınél kell megtenni, kizárólag elektronikus úton tehetı meg. A körzetközponti jegyzı elektronikus úton beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát, és

11 statisztikai számjelét, majd az adatokat továbbítja a közigazgatási és elektronikus közszolgáltatások központi hivatala (a továbbiakban: KEKKH) részére. Az egyéni vállalkozó tevékenységét akkor kezdheti meg, ha részére a bejelentésrıl szóló igazolást megküldték. A bejelentés, változás-bejelentés, a szünetelés és a megszőnés bejelentése díj- és illeték mentes tıl a vállalkozói igazolvány már nem feltétele a tevékenység gyakorlásának, ezért annak kiváltása az egyéni vállalkozó döntésétıl függ, (de ha kiváltja 10 ezer forint illetékköteles). A bejelentéshez nem kell csatolni semmilyen iratot, igazolást ezeket a hatóság sem kérheti -, csak nyilatkozni kell arról, hogy a tevékenység megkezdését kizáró okok nem állnak fenn. Az eljáró hatóságnak nincs mérlegelési jogköre, vagyis ha a bejelentı hiánytalanul töltötte ki a bejelentési őrlapot, tudomásul kell vennie a bejelentést, és haladéktalanul meg kell küldenie az egyéni vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét, és nyilvántartási számát is tartalmazó igazolást. A hatóságnak utólag ellenıriznie kell, hogy nem állnak-e fenn kizáró okok, ha igen, akkor az egyéni vállalkozót eltiltja az egyéni vállalkozása folytatásától. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változást 15 napon belül köteles bejelenteni az eljáró hatóságnak. Az adó, vám, vagy társadalombiztosítási járuléktartozás nem zárja ki az egyéni vállalkozói tevékenységnek sem a megkezdését, sem a folytatását. 2/ Tbj. 4. c. pontja kiegészül: január 01-jétıl társas vállalkozásnak minısül az egyéni cég. Az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplı természetes személy által alapított jogi személyiséggel nem rendelkezı jogalany, mely a cégnyilvántartásba történı bejegyzéssel jön létre, kizárólag egy tagja (alapítója) lehet. Egyéni céget kizárólag egyéni vállalkozó alapíthat. Alapító okirattal (ügyvéd által ellenjegyzett) jön létre. Nem alapíthat egyéni céget a tevékenységét szüneteltetı egyéni vállalkozó a szüneteltetés teljes idıtartama alatt. Az egyéni cég nem mőködhet elıtársaságként, azaz tevékenységét a jogerıs cégbejegyzésig nem kezdheti meg. Egyéni cégnek fıszabály szerint csak egy tagja lehet, mégpedig az, aki az alapításkor, illetve a cég megvásárlásákor egyéni vállalkozóként tevékenykedik. 3/ Tbj. 4. -ának d/ pontja 4. alponttal egészül ki: társas vállalkozó: az egyéni cég tagja. 4/ Tbj. 4.. g/ pontja kiegészül: segítı családtagnak minısül az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében nem munkaviszony keretében munkát végez, kivéve a saját jogú nyugdíjast, és az özvegyi nyugdíjban részesülı olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. 5/ Tbj. 8. d/ ponttal egészül ki: szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt január 01-jétıl új elıírás, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység legalább egy hónapig, de legfeljebb öt évig szüneteltethetı, ha ezt az egyéni vállalkozó a körzetközponti jegyzınek bejelenti, illetve egyéni vállalkozói igazolványát (ha van) leadja az eljáró hatóság részére. A szüneteltetést a körzetközponti jegyzınél kizárólag elektronikus úton be kell jelenteni, aki a szünetelésrıl értesíti a KEKKH-t, amely a

12 szünetelést bejegyzi az egyéni vállalkozói nyilvántartásba és errıl értesíti a KSH-t és az állami adóhatóságot is. A szüneteltetés idıtartama alatt az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységet nem folytathat. Ebben a minıségében jogot nem szerezhet, kötelezettséget nem vállalhat, költségeket nem számolhat el, a szünetelésig keletkezett kötelezettségeiért viszont helyt kell állnia. Tevékenységét bármikor a folytatásra vonatkozó bejelentéssel folytathatja, de a szünetelés megkezdésének adóévérıl adóbevallást kell benyújtania (csak akkor nem kell adóbevallást benyújtani, ha a vállalkozói tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette). Az egyéni vállalkozó társadalombiztosítási jogállása a szüneteltetés idıtartama alatt: Az egyéni vállalkozó a szüneteltetés idıtartamára nem köteles társadalombiztosítási, nyugdíj, illetve egészségbiztosítási járulékot fizetni, de a szüneteltetés idıtartamára ha más jogcímen nem szerez jogosultságot potyautas lesz és egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett. Az adózás rendjérıl szóló évi XCII. tv. 16. (4) bekezdése alapján a biztosítás szünetelésének idıtartamát köteles bejelenteni a 10T1040-es számú bejelentılapon az állami adóhatóság részére is. Amennyiben egészségügyi szolgáltatás igénybevételére egyéb jogcímen nem jogosult (pl: nem áll munkaviszonyban, nem részesül saját jogú nyugellátásban, közép, vagy felsıoktatási intézményben nem folytat nappali tagozatos tanulmányokat, stb.) a szüneteltetés elsı napjától a 10T1011-es számú bejelentılapon köteles bejelentkezni az állami adóhatósághoz és havonta megfizetni a 4950 forint összegő egészségügyi szolgáltatási járulékot. Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a szüneteltetés elı napjától kell fizetni, mivel az az egészségbiztosítási törvény, amely úgy rendelkezik, hogy a biztosítás a megszőnését követıen 45 napig passzívjogon fennáll, nem alkalmazható a biztosítás szünetelése esetén. (Eb. Törvény bek). A kiegészítı tevékenységet folytató (sajátjogú nyugdíjas) egyéni vállalkozó nem fizet havi 4950 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot arra az idıtartamra, amely alatt egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel, (egészségügyi szolgáltatásra viszont jogosult nyugdíjas státuszánál fogva). 6/ Tbj. 10..(1) bekezdés a) pontja helyébe: Az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége a nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántatásból való törlés napjáig áll fenn. 7/ A Tbj.10. (2) bekezdése helyébe: a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége: a Gt. az egyesülés, a szabadalmi ügyvivıi társaság, a szabadalmi ügyvivıi iroda tagja esetében a tényleges személyes közremőködési kötelezettség kezdete napjától, annak megszőnése napjáig, egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszőnése napjáig áll fenn. 8/ A Tbj. 37/A -sal egészül ki: nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az idıtartamra mely alatt a kiegészítı tevékenységet folytató vállalkozó (egyéni vállalkozó és Gt. tag is): a) keresıképtelen, GYES-ben részesül b) fogvatartott

13 c) ügyvédként, szabadalmi ügyvivıként, közjegyzıként fennálló kamarai tagsága szünetel d) egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel. AZ EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY JANUÁR 01-JÉTİL HATÁLYOS MÓDOSÍTÁSA 1./ Tételes eho fizetési kötelezettség A évi LXXVIII. törvény 44. -a hatályon kívül helyezi a tételes eho fizetési kötelezettséget január 01-jétıl megszőnik a tételes eho fizetési kötelezettség, melynek összege ben havi 1950 forint volt. A tételes eho-t utolsó alkalommal december hónapra, 2010 január 12-ig kell megfizetni. 2./ Százalékos eho fizetési kötelezettség: A legjelentısebb változás az, hogy január 01-jétıl a kifizetıt terhelı százalékos eho 11 százalék helyett 27 százalék lett, (ezáltal a tb.járulék és az eho mértéke azonossá vált). a) Egyéni százalékos eho: A magánszemélyt terhelı százalékos eho továbbra is 14 százalék, és a vállalkozásból kivont, az értékpapír-kölcsönzésbıl, az árfolyamnyereségbıl származó jövedelem, az osztalék, a vállalkozói osztalékalap, valamint az ingatlan-bérbeadásból származó 1 millió forintot meghaladó adóköteles jövedelem esetén a teljes összegre kell megfizetni, és ez mind az összevonás alá esı típusúra, (szja. tv a szerinti) mind a különadóval terheltre (szja. tv a szerinti) vonatkozik (osztalékelılegre változatlanul nem kell eho-t fizetni, és az EVAs egyéni vállalkozó vállalkozói osztalékalapját továbbra sem terheli 14 százalékos eho fizetési kötelezettség). A bérbe adott ingatlanában lakó bérbeadót fıszabály szerint akkor sem terheli 14 százalékos eho fizetési kötelezettség, ha a bérbeadásból 1 millió forintnál nagyobb jövedelme származik. Meg kell azonban ez esetben is fizetni a 14 százalékos eho-t, ha az ingatlant saját vállalkozásának, vagy együtt élı közeli hozzátartozójának adja bérbe, és az ebbıl származó évi jövedelem meghaladja az 1 millió forintot (ebben az esetben is az elsı forinttól kell az eho-t megfizetni). A 14 százalékos eho fizetési felsı határ évben is forint, újdonság viszont az, hogy január 01-jétıl a forint összegő feltöltési határ -nál nem a foglalkoztatói egészségbiztosítási járulékot, hanem az egyéni egészségbiztosítási járulékokat (4 százalék természetbeni, és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék) kell figyelembe venni. Ez által évre vonatkozóan 7,5 millió forintra csökken az a jövedelem (járulékalap), mely összeg után 4+2 százalékos egészségbiztosítási járulék megfizetése mellett már nem kell 14 százalékos eho-t fizetni (2009-ben ez a jövedelemhatár 9 millió forint volt). b) Kifizetıi százalékos eho: A kifizetı (kifizetı hiányában a jövedelmet szerzı magánszemély 27 százalékos mértékő eho-t fizet az adóévben kifizetett, juttatott az szja. tv. szerinti:

14 Összevont adóalapba tartozó jövedelemnél: A vállalkozói kivét és a kivét kiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó tbj-ben meghatározott tevékenységre jellemzı kereset tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapját meghaladó része után (a kiegészítések melyek az osztalék részét képezik az szja tv. szerint összevonás alá esıvé minısülnek át, vagyis: tevékenységre jellemzı kereset nyugdíjjárulék-alap). A társas vállalkozásnak a személyes közremőködıi díj és a személyes közremőködıi díj-kiegészítés összegének azon része után, amennyivel a társas vállalkozó tevékenységére jellemzı tárgyévi kereset meghaladja a vállalkozó által a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék-alapot. Több társas vállalkozásban is személyesen közremőködı tag az egyes vállalkozásoknál bevallott járulékalapjai nem adhatók össze, csupán azzal a járulékalappal lehet számolni, amely annál a vállalkozásnál keletkezik, ahol a személyes közremőködıi díjkiegészítést meg kell állapítani (vagyis ahol a tevékenységre jellemzı kereset a legmagasabb). Társas vállalkozó esetén a személyes közremőködıi díjkiegészítésbıl számított eho alapból levonható a megelızı adóévekben nem megállapított osztalékoknak (az adózott eredmény ráesı részeinek) az az összege, amelyek után a vállalkozás megfizette a 27 százalékos eho-t. Az szja tv. szerint az osztalékalap és az osztalék vagy osztalékrész átminısítése vállalkozói kivétre, illetve személyes közremőködıi díj-kiegészítésre nem függ attól, hogy a vállalkozó fı tevékenységő vagy heti 36 órás munkaviszonnyal egyidejőleg folytatja vállalkozását, vagy nyugdíjasként kiegészítı tevékenységőnek minısül, vagyis az eho-t meg kell fizetni, ha az szja. tv. szerinti kiegészítést meg kell állapítani. Megjegyezzük, hogy az ekho szerint adózó vállalkozónál nincs kivét- kiegészítés, illetve személyes közremőködıi díj-kiegészítés, ezért rá az itt ismertetett eho szabályokat nem kell alkalmazni. Megjegyezzük továbbá, hogy nem kell megfizetni a 27 százalékos eho-t az EVA-s, vagy átalányadózó egyéni vállalkozónak, valamint az EVA törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozásnak. A nem EVA-s társas vállalkozás köteles megfizetni a 27 százalékos eho-t, a ki nem fizetett osztalék után is, vagyis abban az esetben, ha nem fizetett osztalékot, bár a társaság adózott eredménye erre lehetıséget biztosított volna. Az eho alapja ilyenkor az az összeg, amely a számviteli szabályok szerint a személyesen közremőködı tag részére osztalékként kifizethetı lett volna. Ilyen esetben legfeljebb a pozitív adózott eredménynek a tag részesedésével arányos része (az eredménytartalékot nem kell számításba venni), és legfeljebb a társas vállalkozó tevékenységére jellemzı tárgyévi kereset, csökkentve a tárgyévre bevallott járulékalappal és a díj-kiegészítésre számolt eho alappal lehet a 27 százalékos eho alapja.

15 Ha a társas vállalkozás a megelızı adóévekben az adózott eredmény tagra esı arányos, akkor osztalékként ki nem fizetett része után megfizette a 27 százalékos eho-t, és a késıbbiekben a tag részére osztalékot fizet ki a tagnak, a kapott osztalékból az e résznek megfelelı összeg után nem kell az osztalékot egyébként terhelı 14 százalékos eho-t megfizetnie. Példák vállalkozói eho-ra: Vállalkozói kivét (járulékalap): 1200 eft Tevékenységre jellemzı kereset: 1500 eft Vállalkozói osztalékalap: 200 eft 200 eft után 27 százalék eho A vállalkozói kivét kevesebb, mint a tevékenységre jellemzı kereset, így a 200 eft osztalékalap vállalkozói kivét kiegészítésnek minısül, ezáltal összevonandó jövedelem lesz és a kivét kiegészítés után 27 százalék eho-t kell fizetni. Példa: Vállalkozói kivét (járulékalap): 1200 eft Tevékenységre jellemzı kereset: 1500 eft Vállalkozói osztalék: 500 eft 300 eft után 27 százalék eho-t kell fizetni 200 eft után 14 százalék eho-t kell fizetni A tevékenységre jellemzı keresetnek megfelelı alapon felüli és további társaságoknál elért osztalék után 14 százalékos eho levonási és fizetési kötelezettség van. Mentesül az eho megfizetése alól a személyes közremőködi díj-kiegészítés azon része, amelynek megfelelı összeg után a megelızı adóévekben a 11 százalékos eho-t megfizették. A Tbj ában említett közösségi rendelet hatálya alá tartozó (az EGT tagállamokban és Svájcban biztosítottakról van szó) másik tagállamban biztosított személy jövedelme után nem kell eho-t fizetni (sem a biztosítottnak, sem a kifizetınek). Az EGT tagállam, illetve Svájc illetékes hatósága igazolhatja a biztosítási jogviszony fennállását az un. E101-s uniós nyomtatvánnyal, vagy bármilyen formájú igazolással. Európai bírósági jogesetek (pl: a i C-34/98.sz.ügy) kapcsán merült fel az a módosítási igény, hogy a más EU, illetve EGT. tagállamban biztosítottakat (Svájc is) a közösségi joggal való összhang megteremtése végett mentesíteni kell az eho fizetési kötelezettség alól. Nem egyeztethetı össze a közösségi joggal és a kettıs járulékfizetés tilalmával az olyan tagállami intézkedés, amely fizetésre kötelezi a másik tagállamban biztosított magánszemélyeket, ha az elıbbi állam által beszedett közteher közvetlenül annak tb. rendszerét finanszírozza (függetlenül attól, hogy az adott közteher adónak minısül). Az E101, illetve E102 jelő nyomtatványok akkor használatosak, ha a munkavállaló több tagállam területén végez keresıtevékenységet, ha munkavállaló csak egy tagállam területén végez munkát, akkor nincs a Közösségen belül egységes nyomtatvány, és ez esetben az ügyfél által igényelt igazolást minden tagállam a saját belsı joga szerint állítja ki.

16 Kifizetıi eho terheli: Az összevont szja alapba tartozó, adóelıleg köteles jövedelmek közül azokat a jövedelmeket, amelyeket a társadalombiztosítási szabályok szerint nem terhel járulék (ilyenek pl: a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok esetén azok a kifizetések amelyek havi összege nem éri el a Tbj. szerinti minimálbér 30 százalékát). A társadalombiztosítási járulék alapjába nem számító természeti juttatásokat (pl: az adóköteles üzleti ajándék, a reprezentáció címén adott termék és szolgáltatás) és az szja. tv. 69 -a szerinti valamennyi természetbeni juttatás után ha azt nem biztosított részére fizetik ki. A kamatkedvezménybıl származó jövedelmet. Az egyösszegő járadék megváltásokat. A kisösszegő kifizetéseket. A naptári évtıl eltérı, 2009-ben kezdıdı üzleti év szerinti adózó vállalkozásoknak a reprezentáció és az üzleti ajándék után az átmeneti szabályoknak megfelelıen a ben kezdıdı adóévre 11 százalék eho-t kell fizetniük január 01-jétıl az adószámmal rendelkezı magánszemélynek kell megfizetnie és bevallania az eho-t, ha a kifizetınek az szja tv. szerint nem kell megállapítania és levonnia az adóelıleg köteles jövedelem adóelılegét, mert azt a magánszemély maga állapítja meg negyedévente, és a jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát (és így nem jön létre biztosítási jogviszony sem) január 01-jétıl az átalányadózást választó mezıgazdasági kistermelı átalányjövedelme az összevont adóalap része lett, ezért 27 százalékos mértékő eho-t kell bevallania és megfizetnie( 2009-ben az átalányadó 25 %-a volt) január 01-jétıl ha a magánszemély önálló tevékenység címén vagy költségtérítésként szerzett jövedelme adóelılegének a megállapítása során nagyobb költségrıl nyilatkozott mint amilyenrıl az adóbevallásában el tud számolni a jövedelem különbözet után már nem kell százalékos eho-t bevallania és megfizetnie, mivel ezt az összeget 39 százalék költségkülönbözeti bírság terheli. Abban az esetben, ha a magánszemély százalékos eho alapot képezı jövedelme nem kifizetıtıl származik (pl: magánszemélyek közötti megbízásból származik) akkor a jövedelemszerzı magánszemélynek kell a százalékos eho-t bevallania és megfizetnie. A tételes költségelszámolást választó, egyszerősített bevallási nyilatkozatot benyújtó ıstermelınek továbbra is a bevétel 5 százalékának a 15 százalékát kell befizetnie százalékos eho-ként.

17 A fizetı-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendı százalékos mértékő eho a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minısül a Tbj. törvény szerint egyéni vállalkozónak január 01-jétıl nem kell megfizetni a százalékos mértékő eho-t: Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló évi XCVI törvény 51/C. -ában meghatározott szolgáltatás (ide tartoznak: az egészségpénztárak által nyújtható életmódjavító egészségbiztosítási szolgáltatások Pl: rekreációs üdülés, sporteszköz vásárlásához támogatás, stb.) után Az szja. tv ában említett juttatások azon része után, amelyek 25 százalékos adókulccsal adóznak. A kifizetıt és a bérbeadó természetes személyt nem terheli 27 százalékos eho fizetési kötelezettség az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után, ha a bérbeadó bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységbıl származó jövedelemre irányadó szabályokat alkalmazza. Debrecen, január 07. Szőcs Józsefné